Amikor teológiai tanulmányaim elkezdtem, az első név, amivel találkoztam, Schleiermacheré volt. Schleiermacher „fájában” a dogmatika alkotja a fa törzsét, amely a vizet és az ásványi anyagokat a gyökerektől a gyümölcstermő ágakig juttatja. Amilyen szervesnek mutatja be a teológiát ez a kép, olyan szervetlennek bizonyul sok prédikátor fájában a gyakorlati teológia és a többi teológiai tudomány közötti kapcsolat. „Márkus Máté: Van-e fogékonyság az emberben? A Barth–Brunner vita és formatani következményei” bővebben
Tikász Ábel: A tanúság homiletikája kontextusa és elméleti alapjai
Igehirdetői attitűdöt, egzegetikai eljárást és a hallgatóhoz való viszonyt egyaránt meghatározza a prédikátor öndefiníciója.[1] Kardinális kérdés, hogy az igehirdető magát prófétaként, hírnökként, pásztorként, evangelizátorként vagy tanítóként definiálja. Jelen tanulmány egy régi-új meghatározást, a tanú paradigmát vizsgálja és kínálja az igehirdető öndefiníciójaként. Egyrészt körüljárva a tanúság fogalmát a különböző teológiai és történeti megközelítések tükrében, másrészt megvizsgálva az ezen hagyományok nyomán születő kortárs homiletikai irányzat, a tanúság homiletikájának főbb téziseit, harmadrészt a Magyarországi Református Egyház gyülekezeti kontextusában vizsgálja a tanúság homiletikáját. „Tikász Ábel: A tanúság homiletikája kontextusa és elméleti alapjai” bővebben
Nagy József: Bevezetés a Jelenések könyvéhez
Szerzőség
Belső bizonyosságok
Munkánk legelső felében a Jelenések könyve belső tanúságtétele alapján mutatunk rá a szerző kilétére. Rögtön a legelső vers közli, hogy a szerzőt Jánosnak hívják. Nevével négy ízben találkozunk (Jel 1,1; 1,4; 1,9; 22,8). „Nagy József: Bevezetés a Jelenések könyvéhez” bővebben
Zsizsmann Endre: A καιροῖς ἰδίοις időhatározói szerkezet jelentése a Pásztori levelekben*
Már itt az elején hadd említsünk meg két általánosabb, de témánk szempontjából jelentősebb művet. Az egyik Oscar Cullmann: Christus und die Zeit (1948), a másik pedig James Barr: Biblical Words for Time (1965). „Zsizsmann Endre: A καιροῖς ἰδίοις időhatározói szerkezet jelentése a Pásztori levelekben*” bővebben
Kohi-Pál Eszter: Fogyatékkal élők teológiája
Bevezető
E tanulmány azzal a célkitűzéssel született, hogy a mai fogyatékosság – értelmezés hazai tendenciáit összehangolja a külföldön már meghonosodott gondolatokkal. „Kohi-Pál Eszter: Fogyatékkal élők teológiája” bővebben
Jakab Bálint Mihály: Református egyházi önkép a püspöki jelentésekben
A címben jelzett vizsgálat Győry Elemér dunántúli püspök jelentéseire[1] terjed ki. A vizsgálatot az teszi izgalmassá, hogy a korban ismert a kommunista hatalom egyházról való elgondolása, de az kevésbé, hogy az egyház miként tekintett önmagára. „Jakab Bálint Mihály: Református egyházi önkép a püspöki jelentésekben” bővebben
Balogh Dávid: Istentiszteleti bibliaolvasás az 5. századig
A 20. század első felének liturgiai (és homiletikai) szakirodalmai még tényként kezelték, hogy az óegyház gyülekezetei számára az istentiszteleti bibliaolvasás gyakorlatához mintaként a zsinagógai istentisztelet szombat reggeli formájának ciklikus Írás-olvasása (Tóra és Próféták) szolgált.1 A legújabb kutatások azonban némileg árnyalják ezt a kérdéskört. „Balogh Dávid: Istentiszteleti bibliaolvasás az 5. századig” bővebben
Péntek Dániel Gábor: A 88. zsoltár a Kórah fiai-zsoltárok kontextusában
Alapvetések a kutatáshoz
A 88. zsoltárról
A 88. zsoltár a kanonikus zsoltárgyűjtemény egyedülálló darabja.[1] Panaszéneknek, illetve imádságnak tekinthető: a beszélő szenvedéseit sorolja a megszólítottnak, Istennek. „Péntek Dániel Gábor: A 88. zsoltár a Kórah fiai-zsoltárok kontextusában” bővebben
Bozó Réka: Démon(i) névmutató – ártó lények és erők az Ószövetségben
Az „ószövetségi démonológia”, mint kutatási terület, megtévesztő elnevezés, ugyanis az Ószövetségben sem mai értelemben vett démonok, sem velük foglalkozó tan nem található. Minden bibliakutatónak, aki belevágja fejszéjét ebbe a roppantul érdekes ám problémás témakörbe, terminológiai és módszertani nehézségek sorával kell szembenéznie. „Bozó Réka: Démon(i) névmutató – ártó lények és erők az Ószövetségben” bővebben
Nagy József: A Jelenések könyvének kozmológiája
Bevezetés
Rövid dolgozatunkban a Jelenések könyve (továbbiakban: Jelenések) kozmológiájának főbb ismérveire mutatunk rá. Módszertani szempontból legfőképp a narratív-kritikai megközelítésre hagyatkozunk. A megközelítés legfőbb hozadéka a Jelenések organikus,[1] egységes műként való olvasata (inner-textual reading).[2] Mindez kifejezi azt a Jelenésekkel kapcsolatos előfeltevést, hogy a rész nem érthető meg a mű egésze nélkül.[3] „Nagy József: A Jelenések könyvének kozmológiája” bővebben