Holló Róbert: Loqui anglicus necesse est! – Angolul beszélni szükséges!

A Black’s Law Dictionary bemutatása

 

Ki tudja mit jelent a SODDI védelem, vagy mit követ el, akit a car hacking, porch pirating vagy smishing bűncselekménye miatt tartóztatnak le?

Mi a doxing és mikor fordul elő egy ingatlannal kapcsolatban a zombie foreclosure és a fee simple vásárlás?

Ha ezek az angol jogi kifejezések nem ismerősek, akkor a címben szereplő, a hajózás szükségességéről szóló, jól ismert latin mondás átformált változata igazolja az elkövetkező írás fontosságát!

A bevezető kérdésekből látható, hogy a jelen századunkban egy felkészült jogász nem engedheti meg magának, hogy csak az anyanyelvén tudjon a hivatásával összefüggő feladatokat ellátni. A hétköznapokban, a turizmus szintjén is nagyon üdvös, ha valaki valamilyen idegen nyelven beszél, – bárcsak minél több lenne- de egy jogásznak az angol jogi nyelvet muszáj ismernie. A szükségesség nem áll meg ott, hogy az angolt esetleg akkor tudja használni, ha valamelyik ügyfél, vagy az ellenérdekű fél angol nyelvi területről jött. Mára az angol a jog diplomáciai nyelvévé vált.

Az Európai Uniós tagságból fakadóan, de a világ zsugorodása miatt is egyre gyakrabban fordul elő, hogy olyan felek ülnek le egymással szerződni, akiknek nincs közös anyanyelvük.

Tapasztalat mutatja, hogy pl. komolyabb nemzetközi ügyvédi irodákban ilyen esetben a legelső dolog amit az ügyfélnek javasolni illik, hogy ne szerződjön az ellenérdekű fél anyanyelvén.

Ilyenkor a felek beülnek a tárgyalóba, kivetítik a szerződés szövegét és elindul a tárgyalási folyamat. Nagyon sok iroda, – megfelelő jogi nyelvi tudással rendelkező jogász hiányában- foglalkoztat jogi nyelvi lektort, akit az ügyvédekkel azonos szintű elismerés illet meg, és akinek az a feladata, hogy hogy egy-egy olyan többféle módon értelmezhető kifejezésnél megakasztja a tárgyalást és kéri annak tisztázását, hogy az adott szón mit értenek a szerződő felek. Szinte minden esetben ezek a szavak a szerződés mellékletét képezik és vitás esetekben jó szolgálatot tehetnek.

Üdvös lenne, ha a jogászok maguk is elérnék azt a nyelvi szintet angolból, hogy a praxisuk során maguk is felismernék ezeket a szavakat, kifejezéseket, illetve képesek lennének a szerződéseket, egyéb jogi dokumentumokat maguk elkészíteni.

Ebben segít az angol jogi nyelv méltán elismert szótára a Black’s Law Dictionary.

Az Egyesült Államokban ez a szótár a klasszikus ajándék a frissen megszerzett jogi diploma után, de sokkal nagyobb becsülete van annak a példánynak, amit az emberre egy másik, idősebb ügyvédtől hagy. Szinte nincs olyan ügyvéd, akinek a polcán ne lenne ott ez a szótár, de örvendetes tény, hogy manapság már Európában is sok helyen lehet látni már.

A szótárt először 1891-ben publikálták és a nevét Henry Campbell Black-ről kapta, aki -nem lehet szebben mondani – egy jogi nerd/kocka volt.

1860-ban született New York államban. A fiatal Henry a connecticuti Hartfordban, a Trinity College-ben folytatott tanulmányokat és kapta meg a mester fokozatát 1887-ben. Pennsylvaniaban lett ügyvéd, de a praxissal 5 év után felhagyott és soha többé nem tért vissza ahhoz. Az ügyvédkedés helyett jogi cikkeket, könyveket kezdett el írni. Több, mint ezer tanulmánya, cikke, értekezése jelent meg. 1917-ben az alma mater egyeteme tiszteletbeli doktorrá fogadta, és attól az évtől az 1927-es haláláig az általa alapított “The Constitutional Review” magazin felelős szerkesztője volt. Ügyvédnek rossz volt, de jogi edukátornak kiváló!

A szótárának az első, 1891-es publikációja után az újabb kiadások átlagban 20 évenként követték egymást, egészen az 1979-es ötödik kiadásig. Az 1980-as évektől kezdődően a világ változása felgyorsult, ezért már 10 évenként követték egymást az újabb, kibővített kiadások egészen a hetedik, az 1999-es példányig. 2000-től ismét fokozatot váltott a világban a változás sebessége, ezért már ötévenként jöttek az újak.

Ebben az évben, 2019-ben értünk el a 11. kiadásig.

Közel 130 éve mondják erről a szótárról, hogy ez a jogi nyelv arany standard-je, vagyis: “the golden standard of the language of the law”. Csak néhány számadat a nagyon várt 11. kiadáshoz: több, mint 55.000 joggal kapcsolatos szócikket tartalmaz 2110 oldalon keresztül, és elmondhatjuk, hogy átlagban minden oldalon van valami új szó az előzőhöz képest, hiszen 7500 új szócikkel bővült.

A főszerkesztője 1995-től Bryan Andrew Garner, aki az angol/amerikai jogi nyelv, stílus pápája, és akinek több mint két tucat könyve jelent már meg a jelzett témákban. De nem csak nyelvi és stilisztikai könyvek szerzője, hanem rendkívül sikeres, a jogi, ügyvédi munkához való gyakorlati tanácsokkal szolgáló könyveket is megjelentetett. A legsikeresebbek közül kettőt a legendás Antonin Scalia, legfelsőbb bíróval együtt írt. Ezek a Making Your Case: The Art of Persuading Judges (2008) és a Reading Law: The Interpretation of Legal Texts (2012) könyvek, amit jó szívvel lehet ajánlani nem csak az amerikai jog iránt érdeklődőknek. Mindkettő alapműnek számít.

A szótár nem csak jogi szakszavakat, kifejezéseket tartalmaz, de mérföldkő fontosságú bírósági esetek rövid leírását is.

Jelenleg egy szerkesztő és kutató csapat felelős az új kifejezések megtalálásáért és definiálásáért. Használják a Google-t, a Westlaw esetjogi adatbázist, az ALLNEWS adatbázist, de az is egy módszer, hogy jogi konferenciákra járnak és próbálnak új kifejezéseket gyűjteni.

A bevezetőben felvetett SODDI védelem például úgy került be a szótárba, hogy az egyik szerkesztő hallotta egy olyan konferencián, ahol büntetőjoggal foglalkozó, kirendelt védőügyvédeknek rendeztek. Egy másik, hasonló témájú konferencián feltették a kérdést az ott részvevő kb. 350 védőügyvédnek, és majdnem mindenki felnyújtotta a kezét, hogy tudja, hogy a „SODDI defense” egyfajta védelmi stratégia, ami arra épül, hogy azt igyekeznek bebizonyítani, hogy a vádlottat összetévesztették valakivel, és „Some Other Dude Did It”! A szerkesztőbizottság úgy döntött, hogy ha 350, az ország különböző részeiből származó ügyvéd közül 300 ismeri a kifejezést, akkor annak a szótárban a helye.

Minden új szócikk többlépcsős ellenőrzésen megy át. Több szerkesztő kapja feladatul, hogy írjon hozzá definíciót. Ezzel egyidőben szerkesztők másik csoportja kutatást végez az ismertséggel, a jelentéssel kapcsolatban. Ezután a számítógépek veszik át a munkát, amikor megnézik, hogy a kifejezés hogyan jelenik meg a gyakorlati jogi nyelvben. Ez azt jelenti, hogy jogi dokumentumok, beadványok, vélemények, ítéletek iratok és a jogi folyóiratokban megjelent cikkek tízezreiben futtatnak kereséseket és nézik meg, hogy milyen értelemben használják az új szót.

A régiek sem maradnak érintetlenek. Azoknál azt vizsgálják, hogy történt-e változás a jelentésben, a kiejtésben, kialakult-e estleg egy variánsa. Erre példa a “litigatrix”, ami 1771-ben jelent meg először és egyszerűen női peres ügyvédet jelentett, de mára annyivalt bővült a jelentés, hogy -igyekszem PC módon foglamazni- az előnyös külsejét a bíróságon kihasználó női litigátort jelenti. És még tovább megy, mert megadja a szinonimáját is, ami a “judicial diva”

A címszavaknál megadják a legkorábbi használat dátumát és egy szélesebb történelmi aspektusban is bemutatásra kerül. A Black’s Law Dictionary az egyetlen jogi szótár, ami ezt megteszi. Jogtörténészeknek ez egy aranybánya.

Extenzív bibliográfiai listája több, mint 1000 klasszikus jogi nyelvi irodalmi munkára utal és ezzel segít jobban megérteni a terminus eredetét, jelentését. Ez is egyedülálló a szótárak között. Több, mint 6000, egyéb módon nehezen megtalálható idézetet tartalmaz, melyek ismét csak a megértésben, vagy a saját készítésű jogi dokumentumokban szolgálhatnak hivatkozásul.

Nem csak szavak, hanem jogi intézmények magyarázata is megtalálható benne. Gyakran előáll az a helyzet, hogy az alkotmánybíróságok kapcsán valaki arra utal, és hosszasan magyarázza pl. a tanulmányában, hogy az Egyesült Államokban minden bíró egyben alkotmánybíróként is funkcionál. A szótár a konkordanciájával abban is segít, hogy az illető rátáláljon a “judicial review” intézményére és rögtön továbbmenve lássa a Madison v Marbury esetet is, amiből az származik.

Bryan A. Gardner nyilatkozta, hogy a szerkesztés sosem áll le. Abban a pillanatban, hogy a legújabb kiadás megjelent, el is kezdődött a 12. kiadással kapcsolatos munka. A 11. kiadás 2019. Június 10-én jött ki, de a szerkesztőbizottság már június 12-én összeült és kezdte a munkát.

A 9. kiadástól kezdve már van online változat is, tehát a telefonunkon mindig velünk lehet, de megjelent egy zsebszótár változat is!

Személyes élményem a szótárral, hogy órákig tudom nézegetni, olvasni a különböző szócikkeket! Nagyon nehéz letenni!

Az írás elején említésre került néhány szócikk, és nem szeretném, ha a kíváncsiság kínozná az olvasót. A SODDI defense-t már felfedtem. A car hacking, amikor valaki valamilyen elektronikus távvezérlő segítségével feltöri a modern autók navigációs, vagy biztonsági rendszerét, a porch pirating, amikor az online boltokból rendelt csomagot a futár az ajtó előtt hagyja és azt valaki ellopja onnét. A smishing, vagy SMS phising pedig amikor valaki olyan elektronikus üzenetet küld, ami egy trójai vírust tartalmaz és az feltelepülve a számítógépre, mobil telefonra adatokat lop el.

Azonban, ha valaki kíváncsi a doxing-ra, vagy  érdekli, hogy hogyan védheti meg a kliensét a zombie foreclosure hatásaitól, vagy szeretné, hogy az ingatlan fee simple módon kerüljön át az új tulajdonoshoz, az szerezzen be egy példányt Henry Campbell Black fantasztikus szótárából!

Fekete Henrietta: Büntetőjog, egy elítélt szemével

  1. Bevezetés

 

Írásomban egy elítélt szemén keresztül szeretném bemutatni a büntetőjogot, rávilágítva a büntető eljárásjogban az adott esetben megjelenő hiányosságokra, illetve egy jogban nem jártas ember tapasztalataira az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban.

 

A gondolat, ami megfogalmazódott bennem, az egy olyan folyamatot szeretne végig járni, amely nem csak a törvényt, illetve annak alkalmazását mutatja be, hanem az emberi érzelmekre is kiterjed. Ezért is választottam azt a módját a dolgozatom elkészítésének, hogy meghallgatok egy emberi történetet, aki nemcsak, hogy találkozott a magyar igazságszolgáltatással, de érezte is annak rideg, szigorú keretek közé szorított néhol mérlegelést nem tűrő mivoltát.

 

  1. Történeti tényállás

 

  1. év tavaszán járunk, amikor M. László[1] üzleti életében a csőd közeli állapot következett be. Ekkoriban jól menő bútorasztalossággal foglalkozó cége volt, több mint 50 alkalmazottal. Ahogy az néha lenni szokott nem teljesített ellenszolgáltatások és túlköltekezések miatt eladósodott. Egyetlen gondolat forgott a fejében, mégpedig az, hogy nem tudja kifizetni az alkalmazottait és ezt a problémát sürgősen meg kell oldania. Nem tudta azt mondani a barátainak, hogy most nincs pénz hiába dolgoztál. Fordulhatott volna jogi eszközökhöz is, viszont tudta, hogy azzal az alkalmazottai, barátai nem lesznek kifizetve csak egy hosszú végeláthatatlan jogi „herce-hurca” veszi kezdetét. Minden ember más, de ő sajnos nem tudta elengedni, nem tudta feladni. Természete által vezérelve úgy döntött megteszi azt, ami ugyan rövid, de hatékony megoldás lehet a gondjára. Nem látott más megoldást, hisz addigra már több mint 8 millió kölcsöne volt. Húsz év vállalkozói tevékenységgel a háta mögött egyre több anyagi problémája keletkezett és ezáltal, egyre jobban beszűkült tudata egy dolgot súgott neki.

Egy nap felkelt és eldöntötte. Megcsinálja azt, amivel megoldódhat minden. Lopott egy rendszámtáblát, majd megnézte, hogy a kiszemelt helytől mennyi utat kell megtennie kocsival, hogy utána buszra szállhasson. Vásárolt egy parókát és körülbelül 30 perc előkészület után, másnap elment és megvalósította tervét. Kirabolt egy bankot.

 

Sóskúton járunk az Érd és Vidéke Takarékszövetkezetben. Amikor a helyszínre érkezett, megvárta míg kiürül a fiók, hogy minél kevesebb ember tartózkodjon bent. Ekkor bement parókában egy gáz- és riasztófegyvert tartva a kezében (mint utóbb kiderült, az nem volt alkalmas súlyos sérülés okozására, élet kioltására, és nem is töltötte meg a fegyvert). Célja az volt, hogy minél rövidebb idő alatt végezzen, nehogy elkapják. Egy perc leforgása alatt bement és a pénztárban lévő bankjegyeket kivette és már távozott is a helyszínről. Beszállt a lopott rendszámmal ellátott autóba és elhajtott egy lakatlanabb helyre, amit már korábban kinézett. Ezután átgyalogolt Érdre, buszra szállt és hazament. Az egész cselekmény alatt önkívületi állapotban volt, mintha nem is ő cselekedett volna. Úgy fogta fel, mintha lement volna a bankba kivenni pénzt. Ő nem gondolta, hogy bűncselekményt követ el, mert ő csak az alkalmazottait akarta kifizetni. Csaknem 1,3 millió forintot sikerült megszereznie.

 

Három-négy nap elteltével újra megismételte cselekményét, ezúttal egy másik bankot szemelt ki, a tarjáni Pannon Takarékszövetkezetet, ahol szinte minden ugyanúgy zajlott mint az elsőnél, itt 1,5 millió forintot sikerült megkaparintania. Két hét leforgása alatt már négy bankban járt. Ebből három sikeres bankrablást tudott a háta mögött. Az utolsó megvalósítása közben, mikor belépett a bankba, a biztonsági őr észrevette, hogy csak gázpisztoly van az elkövetőnél így dulakodni kezdett, emiatt László úgy döntött kihátrál az esetleges személyi sérülések elkerülése végett. Így a negyedik bűncselekmény meghiúsult.

 

Nem érdekelte, nem foglalkozott azzal, hogy elkapják-e. Habár nem az a gondolat volt a fejében, hogy úgysem fogják elkapni, de nem gondolkodott azon, hogy mi lesz ha elkapják. Visszagondolva, milyen szakaszban volt az élete az első cselekmény után, egyfajta nyugalom telepedett rá. Tudta, hogy elfogják kapni és ez nem ijesztette meg. Megnyugtatta, hogy az addigi nehézségekkel teli életének vége és bár lehet rosszabb következik, de többet nem okoznak fejtörést anyagi gondjai.

 

Nagyon rövid idő alatt történt minden. Az egyik bank biztonsági kamerája felismerhető képet készített Lászlóról, amit fel is töltöttek az internetre, így bárki, aki felismerte őt köteles lett volna feladni. Karakteres arcvonásai miatt hamar felismerték barátai, munkatársai. Többen jelezték neki, hogy látják, hogy ő az, így úgy döntött, hogy másnap feladja magát. Egy pénteki napon vagyunk, amikor elment testvéreihez, gyermekeihez, barátaihoz és mindenkinek bevallotta mit tett. Felkészítette családját a következményekre. Akkori üzlettársára ruházta át mindenét. Még utoljára elvitte fiát egy wellness hétvégére és a terv szerint hétfőn adta volna fel magát. De az élet közbeszólt, ugyanis korábbi üzlettársa, ügyvéddel való konzultáció után szólt a rendőrségnek. Így a wellness hétvége kudarcba fulladt, hisz még aznap lefekvéshez készülődve, fiának édesanyja kopogott az ajtón, amikor kinyitotta már ott álltak mögötte a Terrorelhárítási Központ munkatársai. Elmondása szerint abban a pillanatban bármit csinálhattak volna vele. Belül üres volt és fáradt. Együttműködve a hatóságokkal bevitték őt a rendőrségre, ahol éjszakába menően másnap délig tartottak a kihallgatások. Minden cselekményt bevallott, részletesen elmesélte mikor, hol, mit csinált. A hatóságok csak három bűncselekményről tudtak, de László elmondta a negyediket is, ezzel is bizonyítva együttműködési szándékát. Három napon keresztül volt a rendőrségi fogdában majd megtörtént a nyomozati bíróval való találkozás, amikor is a bíró döntése alapján nem védekezhetett szabadlábon. 33 nap elteltével került letartóztatásba. Több bizonyítási cselekmény lefolytatása után (helyszíni kihallgatás, szembesítés), két év elteltével kezdődött meg az elsőfokú tárgyalás.

 

  1. Törvényi tényállás

 

„365. § (1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből

  1. a) valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy
  2. b) öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezi,

bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.

(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást

  1. a) fegyveresen,
  2. b) felfegyverkezve,
  3. c) csoportosan,
  4. d) bűnszövetségben,
  5. e) jelentős értékre,
  6. f) hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy sérelmére, hivatalos eljárása, illetve feladata teljesítése során,
  7. g) a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.

(4) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást

  1. a) különösen nagy vagy ezt meghaladó értékre,
  2. b) jelentős értékre a (3) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott módon,
  3. c) hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy sérelmére, hivatalos eljárása, illetve feladata teljesítése során a (3) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott módon követik el.”[2]

 

  1. Az elsőfokú tárgyalás

 

  1. év nyarán vagyunk. Az elsőfok három tárgyaláson keresztül zajlott, közel húsz tanút hallgattak meg, többek között volt üzlettársát, aki feladta őt, illetve az érintett bankok munkatársait. László elmondása szerint a húsz tanú húsz különböző módon mondta el az eseményeket, így azokra nem lehetett alapozni. Minden esetben László bocsánatot kért, megbánást tanúsított és elmondta az érintetteknek, hogy egyik cselekmény sem őket célozta, nem akart személyi sérülést okozni soha és elnézést kért tőlük, mert ez egy pillanatnyi megoldás volt az ő élethelyzetére. László elmondása alapján a tanúk többsége megértette és megbocsátott. Egy tanú képtelen volt megérteni, így elutasító volt, egy másik pedig a bíró túlzó kérdéseitől megijedve pánikrohamot kapott.

 

Az elsőfok nem igényelt sok cselekményt, hisz a részletes beismerő vallomás után, kétséget kizáró bizonyítékok ismeretében a bűnösség megállapítható volt. Kérdés már csak az volt, hogy mi lesz a büntetése az elkövetőnek.

 

  • Három csapás

 

2010 óta jogrendszerünk része a köznyelvben három csapás néven ismertté vált jogintézmény. Az akkori kormány vezette be és ezzel szigorították a büntető törvénykönyv erőszakos visszaesőkre és a halmazat egy esetére vonatkozó rendelkezéseit.  Célja a módosításnak, hogy kirekessze a társadalomból azokat, akik többször egymás után személy elleni erőszakos bűncselekményeket követnek el.  Két fajtáját különböztethetjük meg, az egyik az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó, a másik pedig a bűnhalmazat bizonyos eseteire vonatkozó szankciók.

 

  • „97/A. § Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó, súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakos bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.”[3]

 

A 2009. évi LXXX. törvény vezette be a régi büntető törvénykönyvbe az erőszakos többszörös visszaeső fogalmát. Erőszakos többszörös visszaesőnek nevezzük a módosítás szerint, aki minimum három alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követett el. Azt is definiálták, hogy mely esetek minősülnek személy elleni erőszakos bűncselekményeknek, és az ilyen elkövetők ellen megemelték az erőszakos többszörös visszaesés alapjául szolgáló bűncselekmény büntetési tételének alsó határát. Ez a módosítás tekinthető a három csapás elődjének, mivel itt határozták meg először az erőszakos többszörös visszaeső fogalmát, valamint itt sorolták fel a személy elleni erőszakos bűncselekményeket. 2010. évi LVI. törvény vezette be a szűkebb értelemben vett három csapást. Ekkor már az erőszakos többszörös visszaesés alapjául szolgáló bűncselekmény büntetési tételének felső határát emelték kétszeresére. Amennyiben ez a kétszeresre emelt felső határ meghaladja a 20 évet, vagy a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, kötelező az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása.[4] Az új – jelenlegi – büntető törvénykönyv még tovább szigorította az erőszakos többszörös visszaesőkkel szembeni szabályokat azzal, hogy kimondta: ilyen elkövetők esetén kötelező kizárni a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén, azaz kötelező kiszabni a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést. [5]

 

 

 

  • „2. § A Btk. 85. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:„(4) Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három a 137. § 17. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a törvény szerint bármelyik bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.”[6]

 

A halmazati három csapás bizonyos értelemben speciálisan magyar jogkörnyezetben megfogalmazott rendelkezés, ugyanis ez nem szerepel a jogalkotó által mintának tekintett egyesült államokbeli és szlovákiai szabályozásban sem. A korábban említett 2010-es büntető törvénykönyv módosítása szerint, ha a bűnhalmazatban álló cselekmények közül, legalább három személy elleni erőszakos bűncselekmény, akkor a legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha az így felemelt felső határ a húsz évet meghaladja, illetve, ha a halmazatban álló bűncselekmények valamelyike életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, szintén kötelező az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása.[7] Az új büntető törvénykönyv ezt annyiban korrigálta, hogy a szigorúbb szankciók csak három különböző időpontban elkövetett, befejezett személy elleni erőszakos bűncselekmény esetén voltak alkalmazhatóak.

 

A három csapás törvénynek a halmazati bűncselekményekre vonatkozó része már a bevezetéskor is feszültséget okozott az igazságszolgáltatás „falai” között. Többen arra hivatkoztak, hogy nem érthető a törvény, nem kivehető a jogalkotó akarata, többen pedig arra, hogy alkotmányellenes. Több ügyben is akadályokat gördített a bírák elé, így az Alkotmánybírósághoz fordultak a három csapás törvény halmazatra vonatkozó rendelkezéseinek véleményezésével kapcsolatban.

  • . Az alkotmánybíróság döntése

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy sérti a jogbiztonságból fakadó kiszámíthatóság és előreláthatóság követelményét, hogy a kifogásolt rendelkezések nem teszik lehetővé, hogy a legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekményt elkövető terheltek esetében azonosak legyenek a büntetéskiszabás körülményei.

Az Alkotmánybíróság a vizsgált rendelkezésnek azt a változatát is alaptörvény-ellenesnek nyilvánította, amely bizonyos esetekben kötelezővé teszi az életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását. Ambivalens ugyanis a jogállami büntetési rendszer alkotmányossági feltételeivel, hogy a szankció nem teszi lehetővé a bíróságok számára, hogy minden bűncselekményt a valódi súlyuk szerint értékeljenek. Ezért az érintett rendelkezéseket az Alkotmánybíróság határozata 2013. július 1-jére visszamenő hatállyal megsemmisítette 2014. július 7-én.

A felülvizsgálat kizárólag a büntetéskiszabást érinti, amelynek következtében a bíróságoknak az alaptörvény-ellenesnek nyilvánított, szigorúbb halmazati büntetéskiszabási rendelkezések helyett, az általános és a különös rész szabályainak figyelembevételével kell újra rendelkezniük a büntetőjogi jogkövetkezményekről. Az Alkotmánybíróság határozata alapján tehát, egyetlen büntetés sem szakad meg automatikusan, illetve egyetlen büntető ügyet sem kell újra tárgyalni.

Fontos megemlíteni, hogy László bűncselekményét 2013 elején kezdték tárgyalni elsőfokon, amely azt eredményezte, hogy a bűnhalmazati három csapás törvény alapján életfogytig tartó szabadságvesztés büntetése lett számára kiszabva. Az 1978. évi IV-es törvény a rablást öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntette. Mivel teljesültek a három csapás megállapításához szükséges feltételek a bűnhalmazati fajtában, ezért a tizenöt évet a kétszeresére kellett emelni, ami viszont már meghaladta a 20 évet. Így László büntetése 22 év letöltendő szabadságvesztés lett. A bírónak ez esetben nem volt mérlegelési joga, köteles volt életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabni. Itt már részletezni sem kell, hogy ez egy igazságtalan törvény és megtöri a jogbiztonság és a bíró mérlegelési jogához fűződő alapvető elvárásokat. „Az elsőfok egy lejátszott meccs volt”- mondta László ezt azzal magyarázva, hogy már az elején lehetett tudni, hogy nincs menekvés az életfogytiglan kiszabása elől.

 

  • Indítvány az Alkotmánybírósághoz

 

„Az indítványozó álláspontja szerint az első alkalommal nem életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményeket megvalósító elkövetővel szemben mérlegelést nem tűrő életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása nem felel meg az alkotmányos büntetőjogtól elvárt arányosság követelményének. Így sérti a jogállamiság elvét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, az emberi méltósághoz való jogot, az alapvető jogok korlátozhatatlanságához fűződő alapjogokat, az igazságszolgáltatás elvét, a bírói függetlenség elvét és a bírósági eljárás alkotmányosságához fűződő jog.”[8]

 

  • Az Alkotmánybíróság határozata

 

„Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23-tól 2013. június 30-ig hatályos 85. § (4) bekezdésének alkalmazása alaptörvény-ellenes, így az a Fővárosi Törvényszék előtt a 11.B.972/2011. szám alatt folyamatban lévő ügyben, valamint a Fővárosi Ítélőtábla előtt a 6.Bf.230/2012. szám alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható

 

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 81. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azt a hatálybalépésére, 2013. július 1-jére visszaható hatállyal megsemmisíti.

 

Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. § (6) bekezdése alapján elrendeli a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdése, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 81. § (4) bekezdésének alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát.”[9]

 

  1. A másodfokú tárgyalás

 

  1. év elején kezdték meg a másodfokú tárgyalásokat. Az ügyvédnek több lehetősége volt a védekezésre, hisz akkor még a három csapás törvényét több fórumon is vitatták és a tapasztalt, megfontolt bírónak hála, az ügy tárgyalásával vártak addig, ameddig döntés született a törvénnyel kapcsolatban. Akkor már tudni lehetett, hogy belátható időn belül a három csapás törvényét módosítani kell vagy meg kell semmisíteni.

Fontos változás volt még továbbá az új büntető törvénykönyv hatályba lépése 2013. július elseje. Ekkor az ügyvéd tájékoztatta Lászlót, hogy az új törvény szerint enyhébben bírálandó a bűncselekménye, így hiába más törvénykönyv volt hatályba az elkövetéskor, az ő bűncselekménye nem öttől tizenötévig lesz büntetendő, hanem öttől tíz évig.

 

1978.évi IV. törvény, a régi büntető törvénykönyv:

321§ (4) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást

  1. a) fegyveresen,
  2. b) különösen nagy vagy ezt meghaladó értékre,
  3. c) jelentős értékre hivatalos személy, külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt vagy közfeladatot ellátó személy ellen, e feladatának teljesítése során, illetőleg jelentős értékre felfegyverkezve, bűnszövetségben vagy csoportosan,
  4. d) felfegyverkezve vagy csoportosan hivatalos személy, külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt vagy közfeladatot ellátó személy ellen, e feladata teljesítése során

követik el”.[10]

 

2012.évi C. törvény, az új büntető törvénykönyv:

365§ (3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást

  1. a) fegyveresen,
  2. b) felfegyverkezve,
  3. c) csoportosan,
  4. d) bűnszövetségben,
  5. e) jelentős értékre,
  6. f) hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy sérelmére, hivatalos eljárása, illetve feladata teljesítése során,
  7. g) a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.”[11]

 

Mindaddig, amíg nem semmisítette meg az alkotmánybíróság a bűnhalmazati három csapást, addig a várható ítélet 12 év 5 hónap körül mozgott, mert ha a három csapást alapul vesszük, akkor öttől húsz évig terjedő a büntetési tétel, amelynek középmértéke 12 év 5 hónap és innen,  mint egy mérlegjáték sorakoztatták az enyhítő és súlyosbító körülményeket. Enyhítő körülmény volt többek közt a két 18 éven aluli gyermeke, hogy nem igazi fegyver volt nála és, hogy nem használta azt, illetve, hogy nem történt személyi sérülés.

 

A 2010. évi LVI. törvény bűnhalmazatra vonatkozó részét 2014. július 7-én semmisítette meg az Alkotmánybíróság 2013. júliusig visszamenő hatállyal. Ez azt jelentette, hogy innentől kezdve nem öttől húsz évig terjed László bűncselekményének büntetési tétele, hanem csak öttől tíz évig, így a középmérték 7 év 5 hónap. Az ügyésznek egyetlen indítványa volt, mégpedig az, hogy a középmértéknél minimálisan, de súlyosabb legyen a büntetés. Ezt a kérést értékelve, illetve minden szükséges szempontot figyelembe véve az ítélet 9 év letöltendő szabadságvesztés lett, börtön fokozatban és 6 év elteltével volt lehetőség a feltételes szabadságra bocsátást vizsgálni. Az ítéletet mindenki elfogadta. Lászlónak sem volt semmi ellenvetése. Úgy érezte megérdemli, letölti és utána új életet kezdhet.

 

  1. Börtönévek

 

  • Letartóztatás

 

  1. év áprilisában a Terrorelhárítási Központ a rendőrség munkatársaival együtt kopogtatott a wellness szálloda szoba ajtaján, ahol László tervei alapján a fiával töltötte volna ezen hétvégét. Ekkor kezdődtek László számára a börtönben töltött évek. Innentől kezdve többé már nem védekezhetett szabadlábon. A nyomozati bíró megállapította, hogy a cselekmények súlyához mérten szabadlábon védekezésnek nincs helye. Így az első hely, ahol tartózkodott a 24 órás rendőrségi fogda után a Fővárosi Büntetés-végrehajtási intézet III. számú objektuma, avagy a Venyige utcai Börtön. Itt töltötte letartóztatását, amely az elsőfokú ítélet meghozataláig tartott. 2 évet töltött itt. Elmondása szerint, sokkal rosszabb volt a Venyige utcai Börtön, mint később az a hely, ahol töltötte jogerős szabadságvesztését. Minden sokkal bizonytalanabb volt, gyakran cserélődtek a cellatársai, hisz mindig készen kellett állni azokra aza esetekre, amikor tárgyalásra kell menni. Három személyesek voltak általában a cellák, amik nagyon szűknek bizonyultak. Előfordult olyan, hogy két problémás vádlott, súlyos testi sértés okozásával távolította el korábbi cellatársukat és ezután helyezték át oda Lászlót. Mondani sem kell, hogy nem voltak nyugodt éjszakái, szerencsére nem sokat kellett együtt töltenie velük. Egy idő után kialakult a letartóztatás alatt egy összeszokott, nyugodt cellatársaság. Természetesen a börtönőrök is figyeltek arra, hogy milyen légkör uralkodik a cellákban, így egyik nap a jó viszonyban lévő problémamentes cellájukból az egyik társukat átköltöztették máshova. Egy nap múlva kiderült, hogy azért történt mindez, mert letartóztatásba került egy közismert sportoló és helyet csináltak neki normális légkörben. Sajnos a kivételezés ilyen formája itt is megtalálható, hisz egy híresebb embernek több fórum nyílik meg a panaszra.

Valamennyivel lazább volt a letartóztatás, mivel civil ruhát viselhettek. László elmondta, hogy például a büntető törvénykönyvhöz nehéz volt odabent hozzájutni, hiába szeretett volna egyet, tanulmányozás céljából.

„Az előzetesben mindenki jogász”. Itt mindenkinek ugyanaz az érdeke, ekörül forog minden gondolatuk és ahogy tudták segítették egymást. Két évet töltött el itt, majd átszállították a gyűjtőbe, a Budapesti Fegyház és Börtönbe.

 

6.2.  Kozma utcai börtön

 

Itt töltötte hátralévő idejét. Elmondása szerint ez már egy nyugodtabb környezet volt. Arra ugyan nem figyeltek, hogy azonos bűncselekményt elkövetők egy cellába kerüljenek, de legalábbis ne egy gazdasági bűncselekményt elkövetőt rakjanak egybe egy erőszakos bűncselekményt elkövetővel, de ettől függetlenül László elfogadható közösségbe került. Nehéz volt beilleszkedni, mert a börtön egy más világ saját nyelvvel. Meg kellett tanulnia a szlenget, amit odabent használtak. Érezhető volt, hogy ő nem olyan körülmények közt nőtt fel, ahol alapvető a bűnözés. Más világból érkezett mindenki és ezeket kellett összeolvasztani odabent. „Megszokod, mert muszáj, túlakarod élni.”

Idejének nagy részét a hit megismerésével és elmélyítésével töltötte, amelyet mai napig gondosan gyakorol. Ennek egy előnyös hozzájárulója volt, hogy egyszer volt lehetőségük 5 év után három embernek a gyülekezettel együtt elmenni Velencére nyaralni négy napra. Mondani sem kell, hogy ez mekkora óriási dolog volt egy elítéltnek. Nyilván több elítélt is kihasználta ezt, de Lászlónak ennél jóval többet jelentett. Továbbá sokat edzett, illetve könyvet írt. A Magyarné Balogh Erzsébet, L. Molnár István közös alkotásában a „Nézz fel az égre még egyszer!- Történeket a rácsok mögül” című könyvben László története is olvasható. Sok barátot szerzett odabent, akikkel mai napig tartják a kapcsolatot, egyik társával például együtt dolgozik régi szakmájában bútorasztalosként. Bent is ugyanaz a nehéz mint idekint – mondta László, mégpedig: elviselni másokat. Odabent nincs ráhatásod a saját életéteddel kapcsolatos történésekre, bent csak minimális ráhatásod van az életed folyására.

 

6.3.  Feltételes szabadságra bocsátás

 

  1. év áprilisában letelt a 6 év. Eljött az ideje a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének tárgyalásáról. Elmondása szerint, egy olyan bíró tárgyalta az ügyet, akin látszott, hogy utálja a rabokat és ennek hangot is adott. Nagyon sok társának nem sikerült megfelelni a bírónak és teljesíteni a feltételes szabadságra bocsátás feltételeit. Mikor a feltételes szabadságra bocsátásról dönt a bíró, elsődlegesen azt kell mérlegelnie, hogy a korábban kiszabott büntetéssel elérni kívánt célok, az elítélt szabadságának további elvonása nélkül is elérhetőek-e. Továbbá vizsgálni kell, az elítélt által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyát, az elítélt személyiségét, a büntetés végrehajtása alatt tanúsított magatartását. Fontos hangsúlyozni, hogy a feltételes szabadságra bocsátás az elítéltnek nem alanyi joga és ilyen módon nem jelent kötelezettséget a bíróra nézve. Amennyiben a bíró, arra jut, hogy a büntetési célok csak akkor teljesülnek, ha az elítélt nem kerül szabadlábra, a feltételes szabadságra bocsátást mellőzi. Ebben az esetben azonban lehetőséget biztosít a törvény arra, hogy a bíró egy későbbi időpontban újra megvizsgálja azt, hogy az elítélt feltételes szabadságra bocsátható-e. Ilyenről nem volt szó László esetében, neki megítélte a bíró a feltételes szabadságra bocsátást. Így 6 év börtön után 2017-ben szabadult. Családja segítségével szépen lassan visszailleszkedett a hétköznapi életbe és újrakezdte. Véleménye szerint fél évre volt szüksége ahhoz, hogy visszanyerje régi énjét és képes legyen rendezni életét. Ha most szabadulna, máshogy kezdené. Egy ideig máshogy viszonyult dolgokhoz, rossz döntéseket hozott, érezte az alá-fölé rendeltségi viszonyt más emberek és önmaga között. Mostanra jutott el odáig, hogy eltudja magát helyezni az életben/ társadalomban.

 

  1. Érzelmi oldal

 

Fontosnak tartom bemutatni azt az oldalát is a történetnek, amely az érzelmi és emberi részébe is betekintést nyújt. Hisz több olyan körülmény is van, ami jogtól független, mivel emberek vagyunk. Az igazságszolgáltatásban is emberek vesznek részt, nagyon nehéz mindent objektíven megítélni, de természetesen törekedniük kell rá.

 

  • Az elítélt tapasztalatai a tárgyalások során

 

Az elsőfokú tárgyalást egy 30-35 év körüli bíró vezette. Egy határozott, maximalista emberrel álltak szemben. Karrierista, ahogy László fogalmazott. Kisebb előítélettel indult a tárgyalás, hisz ilyen fiatalon, mennyi szakértelme lehet- gondolta László. A bíró következetes volt ugyan, de érezhető volt, hogy nem fogja az ügyet odáig húzni, ameddig a három csapás törvény ügyében nem hoznak egyértelmű állásfoglalást. Lehetősége lett volna visszaadni az ügyet hivatkozva a törvényből ki nem derülő jogalkotói szándékra, de nem tette. Nem voltak nyugtalanok az ítélet hallatán, amikor a bíró kiszabta az életfogytiglani szabadságvesztést. László temperamentumából és természetéből is adódóan nyugodt ember. Ő nyugtatta meg családját, hogy ez az ítélet nem végleges. Erre utalt a korábban említett „lejátszott meccs” kifejezés az elsőfokú tárgyalás kapcsán.

 

Másodfokon már egy idősebb, tapasztaltabbnak tűnő bíró vette át az ügyet. Érzékelve a három csapás törvény körül kerekedett vitát, megvárta, amíg döntés születik az ügyben. László szerint ez bátorságra utal, hogy szembe mert menni bíró társaival, illetve a jogalkotóval és nemcsak a törvény szövegét hanem értelmét is vizsgálta, amit az elsőfokon eljáró bíró nem tett meg. Úgy érezte, hogy szimpatikus volt a bírónak, hisz egy együttműködő, segítőkész ember ült a vádlottak padján. Elmondása szerint ez is hozzájárult az ítélethez. Korábbi cellatársa már nem volt ilyen „szerencsés”, szintén ennél a bírónál hasonló bűncselekmény elkövetése kapcsán László büntetésénél jóval többet kapott: mert ő ’nagyobb szájú’ volt.

 

László szerint túl nagy hatalom van a bírák kezében és túl fiatalon kell ilyen súlyú ügyekben dönteniük. Öttől harmincév (régi büntető törvénykönyv és hármas csapás alapján) akkora mozgástér, amelyet egy bíró megfelelő szakértelem és kellő élettapasztalat nélkül nem fog fel.

 

  1. Konklúzió

 

Dolgozatomban szerettem volna rávilágítani arra, hogy egy ember, aki bűncselekményt követ el, milyen szakaszokon megy keresztül. Kezdve, a gondolat megfogalmazódásától a büntetés kitöltődéséig. Arra kellett rájönnöm, hogy embere válogatja, hogy ki, hogyan reagál bizonyos élethelyzetekre, emellett itt is meghatározó ki milyen természetű. László saját- és rokonai elmondása szerint is higgadtan reagált, mind a tárgyaláson történt eseményekre, mind a börtönben való társakra és változásokra.

 

Az interjú időpontjában két és fél éve szabadult és egy hete töltődött ki a büntetése. Egy korszak lezárult és új életet kezdett. Ámbár visszatért régi szakmájába és újra virágzik az üzlet,  igyekszik figyelni, hogy a múlt problémái ne alakuljanak ki újra és ne uralkodhassanak el felette.

Utolsó kérdésemre, miszerint: Hogy bírta ki? ezt válaszolta:

 

„Azért bírod ki, mert ki kell bírni. Nincs más választásod.”

 

[1]  Az interjúban hozzájárult a neve nyilvánosságra hozatalához

[2] 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

[3] 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről

[4] 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 97/A§

[5] https://jogaszvilag.hu/a-jovo-jogasza/gondolatok-a-harom-csapasrol/ letöltés: 2019.11.04.

[6] 2010. évi LVI. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról

[7] 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 85. § (4)

[8] III/00491/2013 Alkotmánybírósági határozat

[9] III/00491/2013 Alkotmánybírósági határozat

[10] 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről

[11] 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

Tóth Kristóf, Boldizsár Dominik: Az összefonódásokra vonatkozó végrehajtási tilalom megsértésének uniós és hazai joggyakorlata

1.     Bevezető

 

Az összefonódás-ellenőrzés napjaink gazdasági életében egyre fontosabb szerepet tölt be. Ezt mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy az Európai Unió piacán jellemzően a gazdasági hatékonyság javítása céljából jelentős vállalati tranzakciók mentek végbe, amelyek gyakran a gazdasági társaságok összefonódásában testesültek meg. Ezek az összefonódások, különbözőképpen hathatnak egy adott állam gazdaságára. Egyrészt lehetnek pozitívak, amennyiben megfelelnek a dinamikus verseny követelményeinek és képesek fokozni a gazdaság versenyképességét.  Másrészt azonban biztosítani kell azt, hogy e folyamatok ne okozzanak károkat a versenyben, ezért az államnak gondoskodnia kell az összefonódások megfelelő szabályozásáról.[1]

A koncentráció ellenőrzésének célja egy olyan piaci szerkezet fenntartása, ahol megfelelően érvényesül a verseny. Ennek keretében egyfelől célszerű előre megakadályozni az olyan helyzetek kialakulását, amelyekben szinte adott a piaci hatalommal való visszaélés lehetősége, másfelől pedig szükséges az olyan piaci szerkezet fenntartása, amely a gazdasági verseny hatásos működése útján biztosítja, hogy az abból fakadó előnyöket élvezhesse a társadalom.[2]

Jelen dolgozat célja bemutatni a fúziókontrollra vonatkozó főbb Európai Uniós, illetve hazai szabályozást, valamint az összefonódásokra vonatkozó végrehajtási tilalom megsértésének főbb jogeseteit.

 

2.     Az összefonódás-ellenőrzés jogi szabályozásának kialakulása és funkciója

 

A „vállalkozások összefonódása” elnevezésű jogterület a versenykorlátozások jogának egyik nagy területe. A jogirodalom koncentráció néven is említi ezt a joganyagot, amely három fő magatartáskört tartalmaz. A koncentráció felöleli a fúziót, az irányításszerzést és a tevékenységfolytató közös vállalkozás alapítását. [3]

A szervezeti összefonódások állam általi ellenőrzésének kialakulása a XIX. század végére vezethető vissza. A tömegessé váló vállalatfelvásárlások aggodalommal töltötték el az USA jogalkotóit. Attól féltek, hogy az egyesülések lévén létrejövő óriási méretű vállalkozások képesek lesznek a piacai verseny kiküszöbölésére, torzítására. Az antitröszt jog megpróbálta gátolni a tőkekoncentráció folyamatát. Az 1890. évi Sherman Act[4] jogellenesnek minősítette a monopolhelyzet kialakítását és az erre irányuló törekvéseket, az 1914. évi Clayton Act[5] a részvényfelvásárlásokat is tiltotta. Az 1950. évi Anti-Merger Act[6] bővítette a tiltott fúziók körét és a tilalmat külön nevesítette olyan esetekre, amikor a társaságok egyesülése lényegesen csökkenti a versenyt.

A vállalkozások méretének növekedése viszont a gazdasági élet törvényszerűsége. A tőkekoncentráció folyamatát megakadályozni nem lehet és nem is szükséges minden esetben. A korszerű versenyjog a tőkekoncentrációt nem megakadályozni, csak ellenőrizni akarja. A jogi szabályozás igyekszik csökkenteni a versenyt hátrányosan érintő hatásokat. Ennek érdekében a formális és informális fúziókat előzetesen ellenőrzik, a versenyre káros elemeket kiszűrik és a negatív következményeket csökkentik.

A vállalkozások összefonódására vonatkozó szabályok révén a jogalkotó tehát a koncentrációs folyamatokat kívánja ellenőrizni, melynek gazdaság- és jogpolitikai célja a verseny megmaradásának biztosítása. [7]

 

3.     Fúziókontroll az Európai Unióban

 

Az európai összefonódás-ellenőrzési rendszer egy preventív rendszer, egyetlen – a közösségi küszöbértéket elérő – összefonódást sem lehet végrehajtani anélkül, hogy előzetesen ne nyilvánítsák összeegyeztethetőnek a közös piaccal. A rendszer célja a hatékonyság és a jogbiztonság előmozdítása.[8]

Az Európai Közösség jogában viszonylag későn kapott önálló szabályozást a koncentráció.

Az elsődleges uniós jog nem tartalmaz kifejezetten a vállalkozási koncentrációk ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket. 1973-tól kezdődően a Bizottság szakértői számos rendelettervezetet dolgoztak ki a hatékony ellenőrzés megteremtése érdekében. [9] Az egyeztetések eredményeképp megszületett a 4064/89/EGK[10] tanácsi rendelet.

Több mint tízéves működés után a fúziós szabályozás alapos felülvizsgálaton esett át, melynek következtében a Tanács egy új, az 139/2004/EK rendeletet hozta meg (a továbbiakban: a Fúziós Rendelet). [11] A Fúziós Rendelet célja, hogy az olyan összefonódások kerüljenek az Európai Bizottság elé, amelyek hatása és jelentősége túlnyúlik egy-egy tagállam területén és uniós jelentőséggel bírnak. [12]

Az írott szabályozást az Európai Bizottság számos határozata és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata egészíti ki és fejleszti. [13] Nem jogforrás ugyan, de a gyakorlatban nagy szerepet játszottak a bizottsági közlemények, „best practice” iránymutatások. Az egyik legfontosabb a „joghatósági közlemény”, amely az uniós jog alá eső tranzakciók definícióját adja meg, egységesítve több korábbi soft law anyagot.[14]

 

3.1.         A Fúziós Rendelet hatálya

 

A rendelet kettős feltétel megléte esetén alkalmazható egy tranzakcióra: a rendelet értelmében vett koncentrációnak kell előállnia, valamint e koncentrációnak uniós dimenziójúnak kell lennie. [15]

 

3.1.1.  Az összefonódás fogalma

 

A Fúziós Rendelet 3. cikke értelmében vállalkozások összefonódása akkor jön létre, ha az irányítás tartósan megváltozik a következőkből eredően:

  • két vagy több előzőleg egymástól független vállalkozás vagy vállalkozásrész összeolvad; vagy
  • egy vagy több személy, amely már irányít legalább egy vállalkozást, vagy egy vagy több vállalkozás akár értékpapírok vagy eszközök vásárlásával, akár szerződéssel vagy más úton, közvetlen vagy közvetett irányítást szerez egy vagy több más vállalkozás egésze vagy része felett[16] (egy önálló gazdasági egység összes funkcióját tartósan ellátó közös vállalat létrehozása is ilyen összefonódásnak minősül). [17]

Az irányítást olyan jogok, szerződések vagy más eszközök alapozzák meg, amelyek lehetőséget adnak egy vállalkozás feletti meghatározó befolyás gyakorlására. Ilyen különösen a vállalkozás eszközeinek tulajdonjoga vagy használati joga, vagy olyan jogok, szerződések, amelyek meghatározó befolyást biztosítanak egy vállalkozás testületeinek összetétele, szavazása vagy döntései felett. [18] Az irányítást olyan személyek vagy vállalkozások szerzik meg, amelyek ezen jogok tulajdonosai vagy e szerződések kedvezményezettjei, vagy jogukban áll a belőlük származó jogok gyakorlása. [19]

A rendelet továbbá három olyan esetet sorol fel, amelyek nem minősülnek koncentrációnak.[20]

 

 3.1.2. Közösségi lépték

 

Az előbbiekben ismertetett koncentrációtípusok valamelyikének megvalósulása nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ügy a Fúziós Rendelet hatálya alá fog tartozni. A 4. cikkben előírt engedélyezési kötelezettség csak az uniós dimenziójú koncentrációkra vonatkozik, a kisebb jelentőségű tranzakciók a tagállami versenyhatóság kompetenciájába tartoznak.

Az uniós dimenziójú koncentráció ellenőrzése főszabályként[21] a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik.  A rendelet nagy vívmánya a társaságok számára, hogy a korábbi többszörös engedélyeztetés helyett elég egy helyen bejelenteni az ügyletet („one stop-shop” eljárás).[22]

A Rendelet értelmében egy összefonódás akkor közösségi léptékű, azaz akkor rendelkezik uniós dimenzióval ha:

  • az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja az 5 milliárd eurót; és
  • az érintett vállalkozások közül legalább két vállalkozás mindegyikének teljes közösségi szintű forgalma meghaladja a 250 millió eurót,

kivéve, ha az érintett vállalkozások mindegyike teljes közösségi szintű forgalmának több mint kétharmadát egy és ugyanazon tagállamban éri el. [23]

Egy összefonódás, amely nem éri el a fentebb ismertetett küszöbértékeket, szintén közösségi léptékű, ha:

  • az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja a 2,5 milliárd eurót;
  • legalább három tagállam mindegyikében az összes érintett vállalkozás összevont teljes forgalma meghaladja a 100 millió eurót;
  • az előző pont alapján számításba vett legalább három tagállam mindegyikében legalább két érintett vállalkozás mindegyikének a teljes forgalma meghaladja a 25 millió eurót;
  • és legalább két érintett vállalkozás mindegyikének a teljes közösségi szintű forgalma meghaladja a 100 millió eurót,

kivéve, ha az érintett vállalkozások mindegyike teljes közösségi szintű forgalmának több mint kétharmadát egy és ugyanazon tagállamban éri el.[24]

3.2.         A bejelentési kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményei

 

A rendelet hatálya eső koncentrációt a megállapodás megkötését, a nyilvános ajánlattétel publikálását vagy a befolyásoló részesedés megszerzését követően, de még annak végrehajtása előtt a Bizottságnak be kell jelenteni.  A Fúziós Rendelet vezette be azt a szabályt, hogy nem csak a végleges, aláírt megállapodást követően van helye kérelemnek, hanem akkor is, ha bizonyítják, hogy legjobb szándékaik szerint hamarosan aláírják azt („good faith intention”)

Egyesülés, beolvadás esetén az érintett társaságok közösen, az ellenőrzés megszerzésekor a részesedést szerző társaságnak, a közös ellenőrzés megszerzésekor az ellenőrzést közösen megszerzőnek kell a kérelmet megtenni.   A bejelentés elmulasztásának bírság kiszabása lehet a következménye. [25]

A Rendelet továbbá előírja, hogy a Bizottság által vizsgálandó összefonódás a bejelentése előtt, vagy amíg a közös piaccal összeegyeztethetővé nem lett nyilvánítva, nem valósulhat meg. Ezen felül minden olyan ügylet, amelyet be kellett volna jelenteni, de ezt nem tették meg, érvénytelen mindaddig, amíg nem dönt arról az Európai Bizottság. Amennyiben az intézmény úgy rendelkezik, hogy az összefonódás a közös piaccal összeegyeztethetetlen, akkor akár az összefonódás megszüntetéséről és az eredeti állapot helyreállításáról is határozhat.

Ha nem kíván ilyen eszközhöz nyúlni, mert például a szankció nem áll arányban a jogsértéssel, akkor bármilyen egyéb intézkedést meghozhat, amely alkalmas az összefonódás előtt fennálló helyzet helyreállítására. A Bizottság ideiglenes intézkedésről is határozhat, ha megállapítást nyer, hogy a bejelentett összefonódás nem támaszt komoly kétségeket a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, vagy ha egy egyszerű módosítás elégséges ahhoz, hogy azt a közös piaccal összeegyeztethetővé tegyék. A Bíróság a kiszabott pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot megsemmisítheti, csökkentheti vagy felemelheti.[26]

 

3.3.         A koncentráció felfüggesztése

 

A fúziókontroll hatékonyságának védelme érdekében a koncentrációt eredményező megállapodást az érdemi határozat megszületéséig nem lehet végrehajtani.[27]

Eltérő szabály vonatkozik a nyilvános ajánlattétel eredményeként létrejövő koncentrációra: a tranzakciót itt végre lehet hajtani, feltéve, hogy azt notifikálják a Bizottságnál és a részvényeket megszerző társaság nem gyakorolja szavazati jogait, illetve csak olyan mértékben, amennyiben ez befektetése értékének megőrzéséhez feltétlenül szükséges.

A Rendelet lehetővé teszi, hogy kivételesen a Bizottság felmentést adjon a felfüggesztési kötelezettség alól.

A végrehajtási tilalom megsértőivel szemben a Bizottság az előző évi nettő árbevétel 10%-ig terjedő bírságot szabhat ki. [28]

 

3.4.         A kérelem vizsgálata

 

A tartalmi feltételeknek megfelelő kérelmet a Bizottság megvizsgálja, melynek eredményeként háromféle határozatot hozhat:

  • rögzíti, hogy a koncentráció nem esik a rendelet hatálya alá [29]
  • ha megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás a rendelet hatálya alá tartozik, de nem támaszt komoly kétségeket a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, akkor nem kifogásolja azt, és kinyilvánítja annak összeegyeztethetőségét a közös piaccal [30]
  • ha megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás e rendelet hatálya alá tartozik, és komoly kétségeket támaszt a közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, akkor a Bizottság az eljárás megindítása mellett határoz. [31]

Második fázisú eljárás az összes kérelmes ügyek 4-5%-az esetében indul.[32]  A bizottság eljárása ötféleképpen érhet véget:

  • megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás nem ellentétes a közös piaccal[33]
  • megállapítja, hogy a közös piaccal összeegyeztethetetlen az ügylet [34]
  • a vállalkozások által elvégzett módosítások után valamely bejelentett összefonódás a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja [35]
  • amennyiben nem hozott határozatot határidőn belül, úgy kell tekinteni, hogy az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította[36]
  • arra is sor kerülhet, hogy a kérelmezők elállnak szándékuktól.

 

3.5.         Az összefonódásokra vonatkozó végrehajtási tilalom megsértésének uniós joggyakorlata

 

Mielőtt bemutatásra kerülnének a fúziókra vonatkozó végrehajtási tilalom megszegésének tárgykörében hozott jelentősebb uniós döntések, érdemes tisztázni az nemzetközi szakirodalomban használt terminológiát.

Gun jumping” elnevezéssel illetik az esetet, mikor egy vállalat az azt engedélyező döntés előtt végrehajtja a fúziót, vagy más olyan magatartást valósít meg, amely a fúzió korai végrehajtásának minősül. A kifejezés a párbajokban a fegyver idő előtti elsütésére utal, csak úgy, ahogy a vállalat idő előtt hajtja végre a fúziót.

A „standstill obligation” kifejezés magát az előzetes végrehajtásra vonatkozó tilalmat jelenti, az angol szakzsargon ezt kötelezettségként (obligation), míg a magyar éppen ellentétesen, (végrehajtási) tilalomként fogalmazza meg. A „standstill period” ennek megfelelően a fúzió bejelentésétől az engedélyezésig tartó, türelmi időszakra utal.

A „notification requirement” kifejezés a vállalatok bejelentési kötelezettségét jelenti. Az „SPA” mozaikszó pedig a Sales and Purchase Agreement rövidítése, amely a fúzióra vonatkozó kereskedelmi szerződést, megállapodást takarja.[37]

A következőkben ismertetésre kerülnek a legjelentősebb uniós esetek, különösképpen koncentrálva az eljárások vizsgálódási szempontjaira.

 

3.5.1.     E&Y vs. Konkurrencerådet[38]

 

Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban EuB.) 2018. május 3-án kelt ítéletében döntött az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Sø-og Handelsretten (tengerészeti és kereskedelmi bíróság, Dánia) a Bírósághoz 2016. december 7-én érkezett, 2016. november 25-i határozatával terjesztett elő az az Ernst & Young P/S és a Konkurrencerådet (KFST) között folyamatban lévő eljárásban.

A dán versenytanács, a Konkurrencerådet határozatában megállapította, hogy az Ernst & Young P/S, az Ernst & Young Europe LLP, az Ernst & Young Godkendt Revisionsaktieselskab, az Ernst & Young Global Limited és az EYGS LLP (a továbbiakban együtt: EY társaságok), másrészt pedig a KPMG Statsautoriseret Revisionspartnerselskab, a Komplementarselskabet af 1. januar 2009 Statsautoriseret Revisionsaktieselskab és a KPMG Ejendomme Flintholm K/S (a továbbiakban együtt: KPMG DK társaságok) megsértették a konkurrencelov (a dán versenytörvény) 12c. szakaszának (5) bekezdése szerinti, az összefonódás korai megvalósítására vonatkozó tilalmat.

A tényállás szerint a 2013. november 18-án a KPMG DK társaságok és az EY társaságok összefonódási megállapodást kötöttek. A megállapodás megkötésekor mind a KPMG DK, mind az EY aktív szerepet játszottak a dániai audit és számviteli piacon.  Egy 2010. február 15-én aláírt együttműködési megállapodás révén a KPMG DK tagja volt egy független nemzetközi audit céghálózatnak, a KPMG International Cooperative-nak (a továbbiakban: KPMG International). Ezt a megállapodást, az EY-vel kötött összefonódási megállapodás értelmében a KMPG DK-nak haladéktalanul fel kellett mondania, hogy az EY csoport tagja lehessen. Ezt a KMPG DK 2013. november 18-án kelt és a KPMG International-nek címzett levelével meg is tette.

Az egyértelmű, hogy a KMPG DK és az EY összefonódása bejelentési kötelezettséggel volt terhelt, hiszen a két vállalatcsoport együttes forgalma meghaladta a dán versenyjogszabály szerint bejelentési értékhatárt. Az összefonódás jóváhagyására (a felek által vállalandó bizonyos kötelezettségvállalásoktól függően) 2014. május 28-án került sor a Konkurrencerådet (versenytanács) beleegyezésével. Miután a versenytanács beleegyezett az összefonódásba, a KPMG DK és a KPMG International megállapodott az együttműködés 2014. június 30-i hatállyal történő lezárásáról.

  1. december 17-én a versenytanács határozatot hozott, megállapítva, hogy a KPMG DK megsértette a dán versenytörvény 12c. szakaszának (5) bekezdésében meghatározott, az idő előtti megvalósításra vonatkozóan tilalmat, amikor 2013. november 18-án, vagyis az összefonódási megállapodásban foglaltak szerint még azelőtt nyilatkozott a KPMG Internationallel való együttműködési megállapodás felmondásáról, hogy a versenytanács jóváhagyta volna az összefonódást. A KFST határozatában megállapította, hogy a megállapodás felmondása kifejezetten az összefonódáshoz kapcsolódott (the termination of the aggreement was merger-specific), nem visszavonható (irreversible) és a piacra hatást gyakorolni képes volt a felmondás bejelentése és az összefonódás jóváhagyása közötti időszakban (potential to have market affects in the period between the notice of termination and the approval of merger).[39]

A dán a versenytanács véleménye szerint a felmondás magában hordozta a piaci hatások kiváltásának lehetőségét, és mivel így az a megvalósításhoz kapcsolódó lépés volt, nem volt szükséges bizonyítani a felmondás bármilyen tényleges hatását. Az Ernst & Young P/S, tekintve, hogy a határozattal nem értett egyet, 2015. június 1-én megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be az előzetes döntési kérelmet a későbbiekben beterjesztő bíróságnál, vitatva a megtámadott határozat alapjait és az együttműködési megállapodás felmondása által a piacra gyakorolt állítólagos hatást. Az EY fontosnak tartotta kiemelni azt is, hogy az alap jogvita eldöntése hatással lesz egy lehetséges büntetőjogi szankcióra is, ugyanis a dán versenytanács 2015. június 11-én a Statsanklageren for Særlig Økonomisk og International Kriminalitethez (súlyos gazdasági és nemzetközi bűncselekményekért felelős ügyész, Dánia) fordult, hogy az büntetőjogi szempontból vizsgálja meg a szóban forgó társaságok cselekményeit.

Mivel a bíróságnak kétségei merültek fel a Fúziós Rendelet 7. cikke (1) bekezdésének helyes értelmezését illetően, a következő négy kérdést terjesztette az EuB elé:

  1. „Milyen feltételeket kell alkalmazni annak megítélésekor, hogy egy vállalkozás magatartása vagy cselekménye a Rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalom (az idő előtti megvalósítás tilalma) hatálya alá essen, és a tilalom megvalósítási magatartásnak előfeltétele-e, hogy a magatartás részben vagy egészben, ténylegesen vagy jogilag részét képezze a tényleges irányításban bekövetkező változásnak vagy az érintett vállalkozások további tevékenysége összefonódásának, amely – feltéve, hogy a számszerű határértéket elérik – a bejelentési kötelezettséget keletkezteti?
  2. Minősülhet-e valamely együttműködési megállapodásnak a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló azon felmondása, amelynek bejelentésére az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben foglalt körülmények között kerül sor, megvalósítási intézkedésnek, amelyre alkalmazni kell a Rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalmat, és ha igen, milyen feltételeket kell alkalmazni a határozat meghozatala során?
  3. Van-e annak bármiféle jelentősége a 2. kérdés megválaszolása során, hogy a felmondás kiváltott-e versenyjogi szempontból jelentőséggel bíró piaci hatásokat?
  4. Amennyiben a 3. kérdésre igenlő válasz adandó, tisztázásra szorul, hogy milyen szempontokat és a valószínűség milyen fokát kell figyelembe venni annak elbírálásakor, hogy az adott ügyben a felmondás okozott-e ilyen piaci hatásokat, beleértve annak a lehetőségnek a jelentőségét, hogy e hatásokat kiválthatták más körülmények is.”

Az első kérdés a Rendelet 7. cikk (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozott. Az összefonódás csak olyan művelettel valósul-e meg, amely egészben vagy részben, ténylegesen vagy jogilag hozzájárul a célvállalkozás irányításának megváltozásához? Még konkrétabban, az alapügyben az együttműködési megállapodás felmondása tekinthető-e az összefonódás megvalósításának?

Az EuB ítéletében először is leszögezi, hogy a 7. cikk (1) bekezdése csak annak az előírására szorítkozik, hogy valamely összefonódás sem a bejelentését, sem pedig a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítását megelőzően nem valósítható meg. Nem ad támpontot azon feltételekről, amelyek fennállása esetén valamely összefonódást megvalósítottnak kell tekinteni, valamint arról a kérdésről sem szól, hogy valamely összefonódás megvalósítására sor kerülhet-e olyan művelet eredményeként, amely nem járul hozzá a célvállalkozás irányításának megváltozásához. Következtetésképpen a tilalom hatálya csupán a 7. cikk értelmezésével nem állapítható meg.

Az EuB továbbá kifejti, ha egy rendelkezés hatálya a szó szerinti értelmezéssel nem állapítható meg, abban az esetben a szabályozást mind célkitűzésére, mind pedig általános rendszerére támaszkodva kell értelmezni. A Rendelet teleologikus értelmezéséhez az EuB a preambulumot hívta segítségül, melyből kiolvasható a jogszabály célja: a vállalkozások átszervezései ne okozzanak maradandó károkat a versenyben.

A továbbiakban az EuB megállapította, hogy a 7. cikk hatályának meghatározása érdekében az összefonódás fogalmának a rendelet 3. cikkében szereplő meghatározását kell figyelembe venni. A Bíróság ítéletében kiemelte, hogy a (6) preambulum-bekezdés szerinti előzetes ellenőrzés követelményének az a körülmény felel meg, ha valamely összefonódás bármely részleges megvalósítása ugyanezen cikk alkalmazási körébe tartozik. Hiszen ha engedélyezett lenne, hogy a vállalkozások az egymást követő részleges műveletek útján valósítsák meg az összefonódást, ez korlátozná a 7. cikkben megállapított tilalom hatékony érvényesülését, és így a rendelet nem érné el a célját. A Bíróság végül arra jutott, hogy ha ezen részcselekmények nem szükségesek ahhoz, hogy megváltozzon az ezen összefonódással érintett vállalkozások irányítása, akkor azokat nem lehet a 7. cikk hatálya alá tartozónak tekinteni.

A fenti indokok alapján a Bíróság a következőképpen határozott: a Fúziós Rendelet 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy valamely összefonódás csak olyan művelettel valósul meg, amely egészben vagy részben, ténylegesen vagy jogilag hozzájárul a célvállalkozás irányításának megváltozásához. Valamely együttműködési megállapodásnak az alapügyben fennállókhoz hasonló, a kérdést előterjesztő bíróság által vizsgálandó feltételek mellett történő felmondása nem tekinthető olyannak, mint amely egy összefonódás megvalósítását eredményezi, függetlenül azon kérdéstől, hogy e felmondás hatásokat gyakorolt-e a piacra.

 

3.5.2.     Az Altice döntés, Franciaország

 

  1. november 8-án hozott ítéletében a francia versenyjogi hatóság (Autorité de la concurrence) rekordösszegű, 80 millió eurós büntetést szabott ki az Altice Luxembourg és az SFR Group vállalatokra a végrehajtási tilalom megsértéséért. Habár egy francia esetről van szó, a gun jumping kérdéskörében felmerülő problémák a versenyjog sajátosságai miatt nemzetközi szinten is relevánsak, ahol az összefonódásra vonatkozó engedélyezési rezsim helyet kap a szabályozásban.

A döntés egyedülálló, egyfelől mert az első gun jumping-ot szankcionáló francia döntés, másfelől pedig a kiszabott büntetés mértéke miatt, mely egyértelmű üzenetet küld a vállalatoknak: jogsértés esetén a szankciók igen jelentősek lehetnek. Az Altice döntés példaként szolgálhat más nemzeti versenyjogi hatóságok, de a vállalatok számára is: milyen szempontokat kell figyelembe venni, ha fennáll a gun jumping megállapításának lehetősége?

Az Altice ügy tényállása szerint az Altice csoport két összefonódás iránti kérelmet nyújtott be 2014-ben, egyet az SFR Group felvásárlására, egyet pedig az OTL Group feletti irányítás megszerzése érdekében. Mindkét összefonódást még 2014-ben engedélyezte a versenyhivatal, kötelességvállaláshoz kötve. Azonban később az Autorité birtokába jutottak olyan információk, mely szerint az összefonódást idő előtt hajtották végre. Ennek következtében a versenyhatóság 2015-ben egy dawn raid rajtaütés keretében megjelent a vállalatok telephelyein és információkat gyűjtött a lehetséges jogsértésekről.

Az Altice döntés az összefonódás idő előtti megvalósításának tankönyvi példája: ezt alátámasztja a tényállásban szereplő jogsértő magatartások száma és jellege. Ily módon az Autorité az Altice ügyben hozott döntéssel egyben jogi kritériumrendszert is alkotott a gun jumping megítélésére.

Az Altice döntés főbb vizsgálódási pontjait az alábbiakban foglalhatjuk össze.

A vállalatok között stratégiai információcsere zajlott, bizalmas üzleti információk megosztása volt tetten érhető a standstill period-ban. Az érzékeny információk tekintetében a francia versenytanács kiemelte, hogy a vevő, az eladó, és a célvállalkozás közötti információcsere szükségesnek és legitimnek is bizonyulhat az összefonódás előkészítő szakaszában, ezért a türelmi időszakban a vállalkozások felelőssége és feladata felállítani egy olyan rendszert, amely garantálni tudja az üzletileg érzékeny információk áramlásának megfelelő ellenőrzését. Az Altice-SFR ügyletben ennek a védelmi mechanizmusnak a teljes hiánya volt megállapítható: az ún. „pre-integration meeting-ek” keretében rendszeresen tárgyalt egymással a két vállalat menedzsmentje, de semmiféle biztosíték nem gondoskodott a szenzitív információk védelméről (pl. clean team, vagy confidental aggreement). Az Autorité továbbá azt is kiemelte, hogy a vevő saját alkalmazású, „házon-belüli” ügyvédei rendszeresen érzékeny információhoz férhettek hozzá mindenféle felügyelet nélkül, de a vállalaton belüli jogállásuk miatt nem voltak titoktartáshoz kötve.  Így az Autorité úgy ítélte meg, hogy a védelmi rendszer felállításának aktív cselekvést kívánó követelményének erősen hiányos teljesítése hozzájárul a gun jumpingtényállásának megállapításához.

A versenyhatóság kifogásolta, hogy az Altice többször beavatkozott az SFR operatív irányításába, hatást gyakorolva annak stratégiai döntéseire. Ami a korai irányításszerzést illeti, az Autorité álláspontja szerint a vevő idő előtti, de iure vagy de facto befolyásszerzése egyaránt alkalmas lehet a jogsértés megállapítására. Az irányítás gyakorlása jelen esetben egy konkrét példában úgy valósult meg, hogy a Virgin Mobile-t érintő üzleti döntések végrehajtásához a Numericablebeleegyezésének szükségességét írta elő az SPA.[40] Az irányítás gyakorlása azonban számos más esetben is tetten érhető volt, az üzletileg érzékeny információk és a gazdasági mutatók egymással való közlését is ideértve.

Megvalósult továbbá az Altice és SFR stratégia koordinációja: a bejelentés és engedélyezés közti időszakot arra használták a felek, hogy felkészüljenek az SFR új, nagy sebességű internet szolgáltatásának bevezetésére. Ennek érdekében előkészítő tevékenységeket folytattak, úgy, mint marketingstratégiát készítettek elő, felállították a szükséges IT hátteret, valamint koordinálták a projekthez szükséges erőforrásokat is.[41] Az ajánlat csak az összefonódás engedélyezését követően lett elérhető a piacon, de az Autorité megállapította, hogy az egybevágott az SFR tranzakció gazdasági céljaival, valamint jelentős változást jelentett az SFR üzleti politikájában. Az Altice közvetlen beavatkozása az SFR kereskedelmi politikájába más esetekben is tetten érhető volt, például befolyásolta az árszabást, illetve egy promóciós ajánlat felfüggesztésében is döntő szava volt.

A vezetők kinevezésével is problémák voltak. Az Autorité észrevette, hogy a Virgin Mobile (SFR Group) vezérigazgatója idő előtt, október közepén kezdte meg munkáját, és mivel részt vett az SFR mindennapi irányításában, olyan érzékeny üzleti információkhoz is hozzájutott, mint például az SFR „white label” termékeinek eladási mutatói. Viszont ebben a tekintetben kiemelendő, hogy a kinevezés bejelentése önmagában nem, csupán a pozíció konkrét elfoglalása jelent problémát a türelmi időszakban. [42]

Mik tehát az Altice döntés tanulságai?

A döntés egyértelműsítette a Code de Commerce rendelkezéseinek célját: az összefonódásban résztvevő vállalatok az engedélyezés előtt elsősorban önálló entitásként működjenek, és inkább viselkedjenek versenytársakként, minthogy a jövőbeni egyesült vállalat érdekeinek megfelelően járjanak el. El kell kerülni, hogy a vevő túl korán de facto vagy de iure irányítást szerezzen a célvállalkozás felett (Ez az elv megjelenik az Ernst & Young P/S vs Konkurrencerådet döntés 59. szakaszában is), valamint az idő előtti stratégiai koordináció és információcsere is problémás lehet.

Megjegyzendő, hogy az Altice ügyben szankcionált magatartások nagy számban voltak tetten érhetőek, és egyértelműen meghatározhatóak voltak. A gun jumping megállapítása ebben az esetben abból a tényből fakadt, hogy az eset minden pontja az Altice korai irányításszerzése felé, valamint azoknak a döntésének irányába mutattak, amik a jövőbeli összeolvadt vállalat érdekeit szolgálták.[43] Ezen viselkedések kombinációja együttvéve indokolták a példaértékű szankciót is, habár ebből nem következtethetünk arra, hogy csupán ezen magatartások e kombinációja indokolhatja a hatóság beavatkozását. Ha egy önálló jogsértő magatartás különösen egyértelmű és bizonyítékokkal alátámasztva kimutatható, egy önálló jogsértő magatartás is indokolhatja a tilalom megszegésének megállapítását. A hatóság összességében az eset összes körülményeinek együttes vizsgálatával állapítja meg, hogy a vállalat átlépte-e a vörös vonalat. [44]

A büntetés mértékének meghatározásánál releváns szempont volt az összefonódás gazdaságilag kifejezhető értéke, annak hatása a releváns piacra, a jogsértő magatartások súlya külön-külön, és egyben vizsgálva, valamint a jogsértések időtartama is.

 

3.5.3.     ALTICE, PT Portugal[45]

 

Az Európai Bizottság egy másik ügyben 124,5 millió euróra büntette a holland székhelyű telekommunikációs vállalatot, az Altice-t, mivel az megsértette az összefonódások végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket, mikor a portugál PT Portugal-t megszerezte.

  1. december 9-én az Altice összefonódási megállapodást kötött az Oi-val, a brazil telekommunikációs vállalattal, amely a PT Portugal-t irányította. Az Altice szándéka szintén a PT Portugal (közvetett) irányításának megszerzése volt. Az összefonódás 2015 februárjában került bejelentésre. A bejelentés idejében a Cabovisão és az ONI a PT Portugal versenytársai voltak a portugál telekommunikációs piacon. A Bizottságnak aggodalmát fejezte ki az ügylet lehetséges versenykorlátozó hatása miatt, ezért a fúzió engedélyezését a Cabovisão és az ONI elidegenítéséhez kötötték.

2017 májusában a Bizottság értesítette az Altice-t, hogy megítélése szerint az a fúzió engedélyezése előtt végrehajtotta az összefonódást, pár magatartás esetében pedig még a bejelentés sem történt meg.

A Bizottság által kifogásolt magatartások a következők voltak:

  • az SPA bizonyos rendelkezéseinek köszönhetően az Altice idő előtti irányítási jogot, pl. vétójogot szerzett a PT Portugal üzleti döntései felett
  • bizonyos esetekben az Altice ténylegesen gyakorolta irányítási jogát, pl. instrukciókat adott a PT Portugal marketing-kampányára vonatkozóan, kereskedelmi szerződésekről és jövőbeli befektetésekről döntött
  • az Altice mindenféle titoktartási megállapodás nélkül üzleti titkokat és stratégiai információkat kezelt, adott tovább és szerzett meg.

 

4.      Az összefonódás ellenőrzésének hazai szabályai

 

Az egyesülés (fúzió) szabályai az 1990. évi LXXXVI.[46]törvénnyel jelentek meg a magyar versenyjogban.  Jelenleg a vállalkozások összefonódására vonatkozó joganyagot az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) tartalmazza.[47]

A versenytörvény csak a piaci szerkezet szempontjából jelentős változásokat szabályozza, és azokat sem tiltja meg automatikusan, hanem versenyhivatali ellenőrzés alá vonja. A rendelkezés lényege, hogy a vállalkozások bizonyos nagyságrendet meghaladó összefonódáshoz a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) előzetes engedélyére van szükség. A GVH számos körülmény vizsgálatát követően elbírálja, hogy az összefonódás a verseny lényeges csökkenését eredményezi-e az érintett piacon. A vizsgálatának eredményétől függően engedélyezi, vagy megtiltja a tervezett lépéseket, ezáltal a Hivatal preventív módon védi a versenyt. [48]

 

 

 

 

4.1.         Az összefonódás fajtái

 

A vállalkozások szervezeti összefonódásának három esete van:

  • fúzió
  • az irányítás megszerzése más vállalkozás(ok) felett
  • teljes funkciójú új vállalkozás közös létrehozása.

Fúzió esetében  két vagy több előzőleg egymástól független vállalkozás összeolvad, az egyik a másikba beolvad, vagy a vállalkozás vállalkozásrésze[49] a vállalkozástól független másik vállalkozás részévé válik (részbeolvadás).[50]

Összeolvadásról akkor beszélünk, amikor az egymástól független egyesülő társaságok mindegyike megszűnik és helyettük létesül egy új társaság, amely jogutódja lesz valamennyi megszűnő társaságnak. Beolvadásnál a beolvadó társaság úgy szűnik meg, hogy teljes vagyona egy tőle független átvevő társaságra, mint jogutódra száll. A részbeolvadás a beolvadáshoz áll közel, de ilyenkor a beolvadó társaság nem szűnik meg, csak vagyona csökken, esetleg tevékenységi köre, vagy ügyfélköre szűkül.[51] Az összeolvadás és a beolvadás fogalma a gazdasági társaságoknak nem minősülő jogi személyek egyesülésére is vonatkozik.[52]

Vállalkozások összefonódása jön létre akkor is, ha  egy vállalkozás vagy több vállalkozás közösen közvetlen vagy közvetett irányítási jogot szerez valamely tőle független vállalkozás felett, vagy több, tőle független, de egymástól nem független vállalkozás felett.[53]

Vállalkozások koncentrációja jön létre továbbá abban az esetben is, ha  több, egymástól független vállalkozás közösen hoz létre általuk irányított olyan vállalkozást, amely egy önálló vállalkozás valamennyi funkcióját tartósan képes ellátni.[54] Ez a GVH gyakorlata szerint akkor állapítható meg, ha a közös vállalkozás

  • rendelkezik a napi tevékenységének irányításáért felelős vezetéssel
  • hozzáfér a működéshez szükséges erőforrásokhoz
  • képes az alapítók által meghatározott területen tartósan üzleti tevékenységet végezni.[55]

A teljes feladatkör ellátásának képessége tehát azt jelenti, hogy a közös vállalkozásnak tartósan rendelkeznie kell a napi működést végző alkalmazottakkal, az azt irányító vezetőséggel, pénzügyi háttérrel.[56]

 

4.2.         Engedélykérési kötelezettség

 

A versenytörvény az árbevétel nagyságához kapcsolva határozta meg az engedélyeztetési kötelezettséget.  A vállalkozások összefonódását akkor kell bejelenteni, ha valamennyi érintett vállalkozáscsoport, valamint az érintett vállalkozáscsoportok tagjai és más vállalkozások által közösen irányított vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevétele együttesen a tizenötmilliárd forintot meghaladja, és az érintett vállalkozáscsoportok között van legalább két olyan vállalkozáscsoport, melynek az előző évi nettó árbevétele a vállalkozáscsoport tagjai és más vállalkozások által közösen irányított vállalkozások előző évi nettó árbevételével együtt egymilliárd forint felett van.[57]

A Tpvt. szerint a fentebb meghatározott bejelentési kötelezettség alá nem tartozó összefonódást is be kell jelenteni, ha nem nyilvánvaló, hogy az nem csökkenti jelentős mértékben a versenyt az érintett piacon, különösen gazdasági erőfölény létrehozása vagy megerősítése következményeként, és ha valamennyi érintett vállalkozáscsoport, valamint az érintett vállalkozáscsoportok tagjai és más vállalkozások által közösen irányított vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevétele együttesen az ötmilliárd forintot meghaladja.[58]

A versenytörvény továbbá tesz néhány kivételt is a bejelentési kötelezettség alól. [59]

 

4.3.         Végrehajtási tilalom

 

Az engedélyt összeolvadás vagy beolvadás, valamint közös vállalkozás létrehozása esetén a közvetlen résztvevőnek, minden más esetben a vállalkozásrészt, illetve a közvetlen irányítást megszerző vagy az azt irányító vállalkozásnak kell kérnie. A bejelentés az összefonódást létrehozó nyilvános ajánlati felhívás közzétételének, a szerződés megkötésének vagy az irányítási jog megszerzésének időpontjai közül a legkorábbit követően nyújtható be.[60]

A versenytörvény 2013-as módosítása a magyar fúziós jogba is bevezette a végrehajtási tilalmat.[61] E szerit a bejelentettösszefonódás a GVH döntéséig nem hajtható végre, így különösen az összefonódás következtében szerzett szavazati jogok, illetve a vezető tisztségviselők kijelölésére vagy megválasztására vonatkozó jogosultságok nem gyakorolhatók. Az összeolvadó vagy beolvadó, illetve a korábban független vállalkozás vagy vállalkozásrész döntéseinek meghozatala és az összefonódó vállalkozások közötti üzleti kapcsolatok folytatása során az összefonódást megelőző helyzet alapján kell eljárni.

A tilalom nem vonatkozik az összefonódást létrehozó szerződés megkötésére vagy nyilvános vételi ajánlat megtételére, valamint az ezek alapján az összefonódás létrehozásához szükséges olyan jogügyletek és jognyilatkozatok megtételére, amelyek révén még nem kerül sor az irányítási jogoknak az irányításszerző általi gyakorlására.[62]

Amennyiben a GVH az engedélyezési eljárás során észleli a végrehajtási tilalom megsértését, az eljáró versenytanács a Tpvt. 78§ (1) bekezdése alapján bírságot szabhat ki.

A Tpvt. az EU-s szabályozáshoz hasonlóan[63] biztosítja a kérelem benyújtására kötelezett vállalkozás számára, hogy annak indokolt kérelmére a GVH – az ügy összes körülményeire figyelemmel- hozzájárulhat ahhoz, hogy az irányításszerző az irányítási jogát a versenyfelügyeleti eljárást befejező döntés meghozatala előtt is gyakorolja, különösen, ha az szükséges a befektetése értékének megőrzéséhez.[64]

 

4.4.         Elbírálási szempontok

 

A GVH akkor tiltja meg az összefonódást, ha az jelentős mértékben csökkenti a versenyt az érintett piacon, különösen gazdasági erőfölény létrehozása vagy megerősítése következményeként. Az összefonódás elbírálásakor mérlegelni kell az összefonódással járó előnyöket és hátrányokat. Ennek során a GVH vizsgálja például az érintett piacok szerkezetét, a fennálló vagy lehetséges versenyt, a beszerzési és az értékesítési lehetőségeket stb…[65]

A GVH-nak joga van az összefonódáshoz adott engedélyt feltételhez kötni, vagy kötelezettséget előírni. Ha az érintett piacon a versenynek az összefonódásból eredő jelentős mértékű csökkenése meghatározott előzetes vagy utólagos feltétel teljesülése  esetén vagy meghatározott magatartási szabályok betartása mellett kiküszöbölhető, és az érintett vállalkozások vállalják, hogy az összefonódást ilyen feltételek szerint megfelelően módosítják, illetve hogy az összefonódás végrehajtása esetén ennek megfelelő magatartást tanúsítanak, a Hivatal az összefonódás megtiltása helyett határozatában kötelezővé teheti a vállalás teljesítését, illetve az összefonódás végrehajtására előzetes vagy utólagos feltételt írhat elő. Előzetes feltétel előírása esetén az összefonódás a feltétel teljesülésével válik végrehajthatóvá. Utólagos feltétel előírása esetén, ha a feltétel nem teljesül, az összefonódás hátrányos hatásainak kiküszöbölése, az összefonódást megelőzően fennálló versenyfeltételek helyreállítása érdekében a 31. § szerinti jogkövetkezményeket kell alkalmazni.[66]

A fentebb idézett jogszabályhely szerint a megtiltás ellenére végrehajtott összefonódás, valamint a GVH összefonódást megtiltó határozata ellenére vagy a határozatban előírt feltétel teljesülése nélkül végrehajtott összefonódás, valamint a kötelezettség nem teljesítése esetén a Hivatal az összefonódás hátrányos hatásainak kiküszöbölése, az összefonódást megelőzően fennálló versenyfeltételek helyreállítása érdekében határozatában megfelelő határidő megállapításával előírja az összefonódás megszüntetését, vagy az e cél eléréséhez szükséges más megfelelő kötelezettséget, vagy  elrendeli a kötelezettség végrehajtását.[67]

 

4.5.         Az összefonódásokra vonatkozó végrehajtási tilalom megsértésének hazai joggyakorlata

 

 

4.5.1.     A végrehajtási tilalom első megsértése

 

A GVH engedélyezte, hogy CEE Holding Group Limited (CHG) és az Olympic International Holdings Limited (OIH) közös, közvetlen irányítást szerezzen a Normeston Group Cyprus Limited (NGC) és a Normeston Trading Limited (NTL) vállalkozások felett.[68]

A Fazakas-csoportba tartozó CHG és az OIH kizárólag vagyonkezelési és holding tevékenységet végez, amelynek nincs a magyarországi piacokat befolyásoló része. A Fazakas-csoport többek között gázolajtermékek nagykereskedelmével, valamint ingatlanok üzemeltetésével és bérbeadásával foglalkozik.

Az NGC kizárólagos tulajdonában áll a Norm Benzinkút Kft., amely a Lukoil töltőállomás-hálózatot üzemelteti a magyarországi és a szlovák cégen keresztül. Az NTL elsősorban finomítatlan kőolaj nagykereskedelemmel, valamint az irányítása alatt álló Benczúr 13. Kft.-n keresztül ingatlanok bérbeadásával foglalkozik.

A tranzakció engedélyezésével a Lukoil üzemanyagtöltő-állomások hálózatát üzemeltető vállalkozás a Fazakas-csoportba került. A GVH viszont a kérelmező társaságokra 1.000.000 forint bírságot szabott ki a végrehajtási tilalom megsértéséért.

A tényállás szerint a kérelmezők (CHG és OIH) 2015. december 23-án nyújtották be az NGC és az NTL társaságok feletti irányításszerzés engedélyezésére vonatkozó kérelmüket. Az összefonódást létrehozó szerződésként a 2015. október 20-án született társasági iratokat csatolták, amelyek elsődlegesen a részvények tulajdonosai között változásokat rögzítik.

A kérelmezők hiánypótlás keretében nyújtották be az összefonódást létrehozó szerződéseket, melyek eredményeképp szerezte meg a CHG és az OIH együttesen az NGC és az NTL részvényeinek többségét. A részvény adásvételi szerződések értelmében a szerződések nem lépnek hatályba addig, amíg a versenyhatóság engedélyező határozata jogerős nem lesz. A hiánypótláshoz csatolták továbbá az NGC igazgatósága és az NTL igazgatója által szintén 2015. október 20-án hozott határozatokat is, amelyek rögzítik, hogy a tagok GVH engedélyének megadásáig nem gyakorolhatják tagsági jogaikat.

A kérelmezők által benyújtott nyilatkozat alapján az NGC igazgatóságának összetétele és az NTL igazgatójának személye nem változott 2015. október 20. előtti állapothoz képest, emellett a fentebb ismertetett tranzakciók létrejöttét követően nem került sor az NGC és NTL társaságokban taggyűlésre. Ugyanezen nyilatkozat szerint a kérelmezők telefonon közölt indítványozására hozta meg az NGC igazgatósága és az NTL igazgatója a tagok irányítási jogait korlátozó határozatokat. [69]

Az eljárásban a kérelmezők elismerték, hogy az eljárás alapját képező tranzakciók részben megvalósultak azzal, hogy az egyes szerződések tárgyát képező részvények az egyes vevők részére át lettek ruházva, illetve kibocsátva. Álláspontjuk szerint erre a céltársaságok igazgatósági tagjainak (NGC), illetve egyedüli igazgatójának (NTL) oldalán felmerült félreértés miatt került sor, mivel a felfüggesztési feltétel (versenyhatósági engedélykötelezettség) nélküli szerződésekhez hasonlóan kezelték a fenti szerződést is. A hiba észlelését követően a részvények átruházásával, kibocsátásával megszerzett szavazati jogok gyakorlásának kizárása érdekében a kérelmezők indítványozására az NGC igazgatósága és az NTL igazgatója határozatot fogadtak el.

A kérelmezők szerint, bár dologi jogi szempontból a tranzakciókat megvalósultnak lehetne tekinteni, de a társasági jogok gyakorlását kizáró határozatok alapján sem a CHG, sem az OIH nem volt képes a kérdéses jogok gyakorlására, és ebből következően sem az NGC, illetve az NTL irányítására. Erre tekintettel a kérelmezők álláspontja szerint a tranzakciók nem kerültek végrehajtásra a Tpvt. értelmében. Érvelésük szerint a versenytörvény különösen az összefonódás következtében megszerzett szavazati jogok, illetve a vezető tisztségviselők kijelölésére vagy megválasztására vonatkozó jogosultságok gyakorlását tiltja, és a benyújtott igazgatósági/igazgatói határozatok rögzítik, hogy sem az NGC, sem az NTL tagjai nem gyakorolhatják az részvényekhez fűződő szavazati jogaikat addig, amíg a GVH nem engedélyezi az összefonódást. A megszerzett szavazati jogok gyakorlásának ideiglenes kizárásával, még ha a részvények átruházása, kibocsátása meg is történt, nem áll fenn tényleges veszély, hogy a CHG és az OIH irányíthatnák az NGC-t, illetve az NTL-t.

Az eljáró versenytanács értékelése szerint viszont az összefonódás révén irányítási jogát elvesztő vállalkozások, azaz az eladók irányítási jogai a Gazdasági Versenyhivatal engedélye előtt teljesen nem vonhatóak el, sőt azok csak a tranzakció létrejöttéhez, illetve a vevő befektetésének védeleméhez szükséges mértékben korlátozhatóak. Ha a céltársaság tulajdonosai, tagjai közül az eladók törlésre kerülnek, illetve az új tulajdonosi struktúra bejegyzésre kerül, akkor az eladók irányítási jogainak – az összefonódás előtti helyzet szerinti – gyakorolása (pl. taggyűlés) lehetetlenné válik. Ebben a helyzetben nem állapítható meg, hogy az összefonódás előtti döntéshozatali helyzet fennmaradhatna, még akkor sem, ha az irányítást szerző vállalja, hogy az irányítási jogait nem gyakorolja, hiszen a döntési helyzet változatlanságát a vevő döntésektől való tartózkodása önmagában nem tudja garantálni, ahhoz az eladók összefonódás előtti döntési jogainak fennmaradása is szükséges lenne.

Az eljáró versenytanács a vevők irányítási jogait megalapozó tulajdonosi, tagi részesedéseket formálisan rögzítő bejegyzési aktusokat az összefonódások végrehajtásának tekintette, mivel azok az eladók összefonódás előtti irányítási jogainak fennmaradását ellehetetlenítik, ezért az ilyen bejegyzési aktusok – a GVH engedélye hiányában – megvalósítják a végrehajtási tilalom megsértését.

A rendelkezésre álló társasági dokumentumok szerint 2015. október 20-án sor került a részvények átruházására, mivel az NCG igazgatósága és az NTL igazgatója kiállította a részvények átruházását/kibocsátását megtestesítő bizonylatokat, ezáltal a részvények többségének tulajdonosaiként a CHG és az OIH, azaz a kérelmezők bejegyzése megtörtént. Az előzőekre tekintettel az eljáró versenytanács megállapította, hogy a kérelmezők megsértették a végrehajtási tilalmat, azáltal, hogy részükre az NGC és NTL társaságok részvényeinek átruházása, illetve formális bejegyzése 2015. október 20-án, a GVH engedélye hiányában megtörtént.

A versenytanács szerint a végrehajtási tilalom megsértése nem csak a részvények átruházása, illetve formális bejegyzése miatt állapítható meg, hanem az irányítási jog gyakorolása miatt is. A kérelmezők ugyanis, miután felismerték, hogy a részvényesek bejegyzése felveti a végrehajtási tilalom megsértésének lehetőségét, szóbeli közléssel indítványozták saját irányítási jogaik korlátozását rögzítő igazgatósági/igazgatói határozatok elfogadását. Ez egyrészt nem más, mint az irányítási jog gyakorolása, másrészt ezzel a kérelmezők lényegében beismerték a végrehajtási tilalom megsértését.[70]

A Hivatal tehát megállapította, hogy sérti a végrehajtási tilalmat, ha a vevők irányítási jogait megalapozó tulajdonosi részesedések bejegyzése, illetve az irányítási jogok vevő általi gyakorlása a GVH engedélye előtt történik meg.

A bírság összegének meghatározásakor a GVH többek között az alábbi körülményeket értékelte:

  • a kérelmezők ugyan a végrehajtást követően, de önként nyújtották be kérelmüket
  • az irányítási jogok taggyűlési keretben történő gyakorlására és a vezető tisztségviselők személyének megváltoztatására nem került sor
  • piaci hatás és a gazdasági verseny veszélyeztetettsége nem volt megállapítható
  • a GVH első alkalommal állapított meg a végrehajtási tilalomra vonatkozó jogsértést. [71]

 

4.5.2.     A végrehajtási tilalom megsértése a csirke üzletágban

 

A GVH engedélyezte, hogy a Tranzit-Ker Kereskedelmi Zrt. (Tranzit-Ker), valamint a Tranzit-Food Baromfifeldolgozó és Élelmiszeripari Kft. (Tranzit-Food) részévé váljanak egyes vállalkozások és magánszemélyek tulajdonában álló eszközök és ingatlanok (Csirke Üzletág). [72] A Tranzit-csoportba tartozó Tranzit-Ker és Tranzit-Food elsősorban baromfiipari sovány vízi szárnyas felnevelésével, vágásával, feldolgozásával, csomagolásával és értékesítésével foglalkozik.

A tranzakció révén a vízi szárnyasokkal foglalkozó Tranzit-csoport részévé vált a Csirke Üzletág, mint vállalkozásrész. A felek tevékenységi köreinek és érintett piaci pozícióinak értékelése alapján a GVH megállapította, hogy az összefonódás nem jár káros versenyhatással, ezért engedélyezte a tranzakciót.

A Hivatal viszont a kérelmező társaságokra 1.800.000 forint bírságot szabott ki a végrehajtási tilalom megsértéséért. mivel részben végrehajtották az engedélyköteles összefonódást. A GVH megállapította ugyanis, hogy bizonyos csirke neveléshez kapcsolódó eszközök a vevő birtokába kerültek már a GVH engedélye előtt.[73]Az eljáró versenytanács értékelése szerint a vállalkozásrész megszerzésével megvalósuló összefonódás esetén a vállalkozásrészt alkotó eszközök vagy jogok adásvételére vonatkozó szerződés hatálybalépése az összefonódás a Tpvt. szerinti tilalomba ütköző végrehajtásának minősül. Az összefonódás végrehajtásának minősül az is, ha az összefonódás tárgyát alkotó eszközöknek vagy jogoknak csak egy része esetében valósul meg a birtokba adás. [74]

 

4.5.3.     A BLT Group Zrt. jogsértése

 

A BLT Group Zrt. 2017-ben szerzett irányítást a Balatontourist-csoporthoz tartozó, kempingeket üzemeltető három vállalkozás felett. A GVH 2017. szeptember 6-i határozatában megállapította,[75] hogy a tranzakció nem csökkenti jelentős mértékben a versenyt.

Az összefonódást vizsgáló eljárásban felmerült információk alapján azonban felvetődött, hogy a BLT Group Zrt. már az összefonódással kapcsolatos versenyhatósági döntés előtt megszerezte az irányítási jogokat, így megsértette a bejelentés-köteles összefonódásokra vonatkozó végrehajtási tilalmat.[76] Ennek vizsgálatára a GVH 2017. szeptember 25-én indított versenyfelügyeleti eljárást[77] a BLT Group Zrt.-vel szemben. [78]

Az eljáró versenytanács megállapította, hogy a BLT jogsértést követett el azzal, hogy a Balatontourist Idegenforgalmi és Kereskedelmi Kft., a Balatontourist Camping Szolgáltató Kft. és a Balatontourist Füred Club Camping Szolgáltató Kft. üzletrészeinek megszerzésével létrejött összefonódását a GVH tudomásulvételének hiányában végrehajtotta. [79]A Hivatal 5,3 millió forint bírságot szabott ki a BLT Group Zrt.-re.

 

4.5.4.     Az ETS Efficient Technical Solutions GmbH jogsértése

 

Az ügy előzményét az ETS Efficient Technical Solutions GmbH által 2018 júniusában benyújtott összefonódás-bejelentés képezte, amely alapján a GVH megállapította, hogy a TGS Engineering Kft. megszerzése nem csökkenti jelentős mértékben a versenyt, így a Hivatal tudomásul vette a tranzakciót.

Az összefonódás bejelentése alapján azonban felvetődött, hogy az ETS már a versenyhatóság döntése előtt megszerezte az irányítási jogokat, és ezzel megsértette a végrehajtási tilalmat. [80]

A lefolytatott versenyfelügyeleti eljárásban[81] a GVH kifejtette álláspontját, mely szerint a felek közötti megállapodás a TGS üzletrészeinek az ETS-re történő átruházásnak egyetlen feltételeként a vételár megfizetését határozta meg. A vételár megfizetésére sor került, ezzel pedig a TGS üzletrészeinek tulajdonjoga átszállt az ETS-re.

Egy vállalkozás (TGS) üzletrészei tulajdonjogának az irányítást megszerző vállalkozásra (ETS-re) történő átszállása esetében nem állapítható meg, hogy az összefonódás előtti döntéshozatali helyzet fennmaradna [Tpvt. 29. § (1) bekezdés utolsó fordulat], még akkor sem, ha a tulajdonjog megszerzője ténylegesen nem gyakorolja irányítási jogait, miként arra az ETS hivatkozott. A Versenytanács gyakorlat szerint „a döntési helyzet változatlanságát ugyanis a vevő döntésektől való tartózkodása önmagában nem garantálja, ahhoz az eladó(k) összefonódás előtti döntési jogainak fennmaradása is szükséges lenne.”[82] Márpedig az üzletrészek tulajdonjogának az ETS-re történő átruházásával, az azokat eladó vállalkozás addigi irányítási jogai nyilvánvalóan megszűntek.  Az eljáró versenytanács álláspontja szerint a TGS üzletrészei 100 százaléka tulajdonjogának az ETS-re történt – annak, mint összefonódásnak a GVH általi tudomásul vétele előtti – átszállása ellentétes a Tpvt. 29. § (1) bekezdésének utolsó fordulata szerinti követelménnyel, mire tekintettel az a végrehajtási tilalom megsértésének minősül.[83]

A lefolytatott versenyfelügyeleti eljárás tehát megállapította a jogsértést, valamint 4,4 millió forint bírság megfizetésére kötelezte az érintett vállalkozást.

4.5.5.     A végrehajtási tilalom megsértése a tejtermékek piacán

 

A GVH engedélyezte, hogy Dr. Riad Naboulsi közvetlen, egyedüli irányítást szerezzen a Wassim Sajt Kft., a Bábel Sajt Kft. és a Dráva Tej Kft. felett.  A Naboulsi-csoportba tartozó vállalkozások, így a Kőröstej Kft. és a Caravanes Kft. nyerstej feldolgozásával és tejipari termékek előállításával és értékesítésével foglalkozik. A Wassim Sajt Kft., a Bábel Sajt Kft. és a Dráva Tej Kft. meghatározó tevékenysége szintén a tejtermékek előállítása és értékesítése.

A Hivatal ugyanakkor a kérelmezőre a három eljárásban összesen 14.000.000 forint bírságot szabott ki a végrehajtási tilalom megsértéséért.[84]

A GVH megállapította, hogy sérti a végrehajtási tilalmat, ha a vevő irányítási jogait megalapozó tulajdonosi részesedések bejegyzése a GVH engedélye előtt történik meg, illetve az is, ha a vevő alapítói határozatot fogad el ezen időpontnál korábban, azaz szavazati jogát ténylegesen gyakorolja. A bírság összegének meghatározásakor a GVH többek között az alábbi enyhítő körülményeket értékelte:

  • a kérelmező ugyan a végrehajtást követően, de önként nyújtotta be kérelmeit, s így nem valószínűsíthető, hogy a kérelmezőt a tranzakciók eltitkolása motiválta volna
  • összefonódások végrehajtásának nem voltak a versenyre káros piaci hatásai
  • a kérelmező korábban nem követett el jogsértést
  • a GVH a jelen kérelem benyújtását megelőzően nem állapított meg a végrehajtási tilalom megsértésére vonatkozó jogsértést.[85]

 

 

 

5.     Konklúzió

 

Mind Magyarországon, mind az Európai Unióban bejelentési kötelezettség alá esnek azok az összefonódások, amelyek bizonyos méretet elérnek. Ezen méret meghatározására egy objektív ismérv szolgál, nevezetesen az árbevétel alapján meghatározott küszöbszám. Azon összefonódások, amelyek elérik a törvény által előre meghatározott küszöbszámot, bejelentési kötelezettség alá esnek. Szintén a küszöbszámok alapján dönthető el, hogy egy adott összefonódást az Európai Bizottsághoz, vagy a nemzeti versenyhatóságokhoz, így például a GVH-hoz kell-e bejelenteni.[86]

Az összefonódásokra vonatkozó végrehajtási tilalom megsértésének Európai Uniós jogeseteire vonatkozóan levonhatók az alábbi következtetések:

  • az összefonódási megállapodásban a rendes üzletmenet körén kívül eső tranzakciók és befektetések tiltása megengedhető, a rendes üzletmenet körén kívül eső tranzakciók akkor indokoltak, ha azok a célvállalkozás értékének megőrzését szolgálják
  • a célvállalat magatartását befolyásoló pénzügyi küszöbértékeket viszonylag magas szinten kell meghatározni: ha a küszöbértékek túl alacsonyak, a versenyhatóság úgy is értelmezheti ezt, hogy a vevő korai irányítást gyakorol a célvállalkozás felett
  • az üzletileg érzékeny információk cseréje az engedélyezést megelőzően kizárólag a tranzakció előtti szükséges átvilágításra, valamint az egyesülés tervezésére vonatkozhat, valamint az információk cseréjét illetően valamely védelmi mechanizmus felállítása is kötelező
  • kerülni kell a vevő beavatkozását a célvállalkozás operatív irányításába, valamint stratégiai döntéseibe
  • egyébként is óvatosság javallott minden olyan esetben, mely a fúzió felé tett lépésnek tekinthető: még az egyoldalú intézkedések is problémásak lehetnek[87]

A GVH több jogeset kapcsán is megállapította, hogy a végrehajtási tilalmat sérti, ha a vevők irányítási jogait megalapozó tulajdonosi részesedések bejegyzése, illetve az irányítási jogok vevő általi gyakorlása a GVH engedélye előtt történik meg.[88] A hazai versenyfelügyeleti eljárásról elmondható, hogy a Hivatal törekszik a hatékony és gyors ügyintézésre a fúziós eljárásokkal összefüggésben. Ennek érdekében számos intézkedést vezetett be: külön fúziós vizsgálati egységet hozott létre, illetve csökkentette az elintézési határidőket.

E közben azonban a hatóság fokozott figyelmet fordít az eljárási jogsértések kiszűrésére is, mert a végrehajtási tilalom tiszteletben tartása, valamint a vállalkozások által benyújtott adatok teljessége és hitelessége nélkülözhetetlen feltétele az összefonódások versenyhatósági ellenőrzésének.[89]

 

[1] SZUCHY Róbert: Verseny, szabályozás és a hatékonyság- A hatékonyság szerepe az Európai Unió összefonódás-ellenőrzési rendszere tükrében. In: Nótári Tamás (szerk.): Ünnepi tanulmányok Sárközy Tamás 70. születésnapjára. Lectum Kiadó, Szeged, 2010. 425. o.

[2] Dobos Denisz: Az összefonódások bejelentési kötelezettsége, azok magyar és európai (EU és tagállami) feltételeinek összehasonlítása. 6.o. (Elérhető: http://www.gvh.hu/data/cms1000473/Dobos%20Denisz_2013_2%20%20hely_tanulm%C3%A1ny.pdf)

[3] Miskolczi Bodnár Péter: A Versenytörvény magyarázata. KJK – Kerszöv, Budapest, 2002. 283.o.

[4] Sherman Antitrust Act of 1890

[5] Clayton Antitrust Act of 1914

[6] Celler–Kefauver Act of 1950

[7] Miskolczi Bodnár Péter: A versenykorlátozások jogának magyar szabályai. Patrocinium, Budapest, 2015. 126-127.o.

[8] SZUCHY Róbert: Az Európai Unió összefonódás-ellenőrzési rendszere a jogbiztonság tükrében. Gazdaság és Jog. HVG-ORAC, Budapest, XVIII. évfolyam, 2010/ 7-8. 32. o.

[9] Tóth Tihamér: Az Európai Unió versenyjoga. Wolters Kluwer Kft, Budapest, 2014. 420.o.

[10] A Tanács 4064/89/EGK Rendelete (1989. december 21.) a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről

[11] A Tanács 139/2004/EK Rendelete (2004. január 20.) a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről

[12] Dobos Denisz i.m. 22. o.

[13] Miskolczi Bodnár Péter i.m. 25. o.

[14] Tóth Tihamér i.m. 422.o.

[15] Uo.424. o.

[16] Fúziós Rendelet 3. cikk (1) bekezdés

[17] Fúziós Rendelet 3. cikk (4) bekezdés

[18] Fúziós Rendelet 3. cikk (2) bekezdés

[19] Fúziós Rendelet 3. cikk (3) bekezdés

[20] Fúziós Rendelet 3. cikk (5) bekezdés

[21] Bizonyos esetekben lehetőség van az ügyek áttételére (Fúziós Rendelet 9. cikk, 22. cikk)

[22] Tóth Tihamér i.m. 439.o.

[23] Fúziós Rendelet 1. cikk (2) bekezdés

[24] Fúziós Rendelet 1. cikk (3) bekezdés

[25] Tóth Tihamér i.m. 476.o.

[26] Dobos Denisz i.m. 27-28.o.

[27] Fúziós Rendelet 7. cikk

[28] Tóth Tihamér i.m. 478.o.

[29] Fúziós Rendelet 6. cikk (1) bekezdés a) pont

[30] Fúziós Rendelet 6. cikk (1) bekezdés b) pont

[31] Fúziós Rendelet 6. cikk (1) bekezdés c) pont

[32] Tóth Tihamér i.m. 479.o.

[33] Fúziós Rendelet 8. cikk (1) bekezdés

[34] Fúziós Rendelet 8. cikk (3) bekezdés

[35] Fúziós Rendelet 8. cikk (2) bekezdés

[36] Fúziós Rendelet 10. cikk (6) bekezdés

[37]  Pünkösty András: A “gun-jumping” jelensége a fúziókontroll-eljárásokban – nemzetközi kitekintés és a GVH kezdeti gyakorlata. Versenytükör. Gazdasági Versenyhivatal, Budapest, XII. évfolyam, 2016/2. 59.o.

[38] E&Y kontra Konkurrencerådet ügyben 2018. május 31-én hozott ítélet [C-633/16. sz. ügy]

 

[39] Tobias Caspary-Julie Flandrin: Ernst&Young: First Guidance on Gun-jumping at EU level.  Journal of European Competition Law and Practice. 2018/9. 516. o.

 

[40]  Isabella, de Silva: Reflections on gun jumping in mergers. Concurrences Review. 2018/3. 7. o.

[41]  Uo. 8. o.

[42]  Uo.7.o.

[43]  Altice ügyben az Autorité de la concurrence által 2016. november 8-án hozott ítélet [16-D-24] 311. szakasz

[44] De Silva i. m. (4. lj.) .8.o.

[45] Case M.7993 Altice – PT Portugal. European Comission: Mergers: Commission fines Altice €125 million for breaching EU rules and controlling PT Portugal before obtaining merger approval. European Commission Press Release Database. (Elérhető: http://europa.eu/rapid/press-release_IP-18-3522_en.htm )

[46] 1990. évi LXXXVI. törvény a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról

[47] 1996. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról

[48] Miskolczi Bodnár Péter i.m.127.o.

[49] Tpvt. 23. §  (5)   E törvény alkalmazásában vállalkozásrésznek minősülnek az olyan eszközök vagy jogok – ideértve a vállalkozás ügyfél állományát is -, amelynek megszerzése önmagában vagy a megszerző vállalkozás rendelkezésére álló eszközökkel és jogokkal együtt elégséges a piaci tevékenység végzéséhez.

[50] Tpvt. 23. § (1) bekezdés a) pont

[51] Miskolczi Bodnár Péter i.m.128.o.

[52] Pázmándi Kinga (szerk.): Magyar versenyjog. HVG-ORAC, Budapest, 2012. 256.o.

[53] Tpvt. 23. § (1) bekezdés b) pont

[54] Tpvt. 23. § (1) bekezdés c) pont

[55] A GVH Tpvt.-vel kapcsolatos elvi jelentőségű döntése. 2013. 23.31. pont: (Elérhető: http://www.gvh.hu//data/cms1022485/jogihatter_magyarpiac_elvi_jelentosegu_dontesek_Tpvt_2013_vegleges_2014_02_19.pdf)

[56] Tóth András: Versenyjog és határterületei. HVG-ORAC, Budapest, 2016. 182.o.

[57] Tpvt. 24. § (1) bekezdés  

[58] Tpvt. 24. § (4) bekezdés

[59] Tpvt. 24/A. §, 25. §

[60] Tpvt. 28. §  (1)- (2) bekezdés

[61] Juhász Miklós- Ruszthiné Juhász Dorina-Tóth András (szerk.): Kommentár a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényhez. HVG-ORAC, Budapest, 2015.  375.o.

[62] Tpvt.29. §

[63] Juhász Miklós- Ruszthiné Juhász Dorina-Tóth András (szerk.) i.m. 376. o.

[64] Tpvt.29/A. § (1) bekezdés

[65] Tpvt.30. § (1)-(2) bekezdés

[66] Tpvt. 30. § (3), (5) bekezdés

[67] Tpvt. 31. §

[68] Vj/145/2015

[69] Vj/145/2015. Indoklás 2-4.o. (Elérhető: http://www.gvh.hu//data/cms1033854/Vj145_2015_m.pdf)

[70] Uo. 10-12.o.

[71] GVH: Új tulajdonosa van a Lukoil kutaknak – a végrehajtási tilalom első megsértése (Elérhető: http://www.gvh.hu//data/cms1033872/sk_145_2015_lezart_fuzio.pdf)

[72] Vj/13/2017.

[73] GVH: Végrehajtási tilalom megsértése miatt bírságolt a GVH (Elérhető: http://www.gvh.hu//data/cms1035992/sk_13_2017_lezart_fuzio.pdf)

[74] Vj/13/2017. Indoklás.13. o. (Elérhető: http://www.gvh.hu//data/cms1035989/Vj013_2017_m.pdf)

[75] Vj-40/2017/12

[76] GVH: Túl korán vették át az irányítást – a végrehajtási tilalom megsértése miatt bírságolt a GVH (Elérhető:http://www.gvh.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2018_as_sajtokozlemenyek/tul_koran_vettek_at_az_iranyitast_a_vegrehajtasi_t.html?query=%E2%80%A2%09Vj%2F44%2F2017.)

[77] Vj/44/2017.

[78] GVH: Végrehajtási tilalom feltételezett megsértése miatt indult versenyfelügyeleti eljárás (Elérhető: http://gvh.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2017_es_sajtokozlemenyek/vegrehajtasi_tilalom_feltetelezett_megsertese_miat.html)

[79] Vj/44/2017. –Indoklás. 8. o. ( Elérhető: http://www.gvh.hu//data/cms1037738/Vj044_2017_m.pdf)

[80] GVH: Ismét hatósági jóváhagyás előtt végrehajtott fúzióért büntetett a GVH (Elérhető: http://www.gvh.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2018_as_sajtokozlemenyek/ismet_hatosagi_jovahagyas_elott_vegrehajtott_fuzio.html?query=%E2%80%A2%09VJ%2F23%2F2018)

[81] VJ/23/2018

[82] VJ/44-20/2017. számú határozat 30) pont és vö. 6/2017. közlemény 204. pont.

[83] VJ/23/2018. Indoklás. 8.o. ( Elérhető: http://www.gvh.hu//data/cms1039867/Vj023_2018_m.pdf)

[84] Vj/10/2016. , Vj/14/2016. , Vj/13/2016.

[85] GVH: Tulajdonosváltások a tejipari termékek piacán – Végrehajtási tilalom megsértése miatt bírságolt a GVH (Elérhető:http://www.gvh.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2016_os_sajtokozlemenyek/tulajdonosvaltasok_a_tejipari_termekek_piacan_vegr.html)

[86] Dobos Denisz i.m. 13.o.

[87] Chapman Alastair, Schubert Sascha, Jensen Sarah, Stewart-Teitelbaum Justin, Cui Donghao: ‘Gun jumping’ – guidance for merging parties. Freshfields Bruckhaus Deringer. 2.o. (Elérhető:  http://knowledge.freshfields.com/en/Global/r/3804/_gun_jumping__-_guidance_for_merging_parties)

[88] Vj/145/2015; Vj/10/2016. , Vj/14/2016. , Vj/13/2016.

[89] GVH: Ismét hatósági jóváhagyás előtt végrehajtott fúzióért büntetett a GVH (Elérhető: http://www.gvh.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2018_as_sajtokozlemenyek/ismet_hatosagi_jovahagyas_elott_vegrehajtott_fuzio.html?query=%E2%80%A2%09VJ%2F23%2F2018)

 

 

Schlachta Boglárka: Slachta Margit gondolatai a természetjogról

Slachta Margit gondolatai a természetjogról

Tanulmányomban az első magyar képviselőnő Slachta Margit[1] gondolkodásának, erkölcsi értékrendjének természetjogi alapjait fogom röviden vizsgálni. Köztudott, hogy a politikusnő világszemléletének az alapja a katolikus vallás volt. Ezért nem meglepő, ha a természetjogi aspektusból is a vallási természetjogi iskola nézeteivel azonosult. Történelmünk egyik legkritikusabb időszakában, a hivatalossá tett faji diszkrimináció éveiben – személyes kockázatot vállalva – nyilvánosan is állást foglalt az alapvető emberi értékek mellett. „Alaptételeink között van továbbá a jogelvűség, ami annyit jelent, hogy az Úristen minden teremtményt felruházott olyan természetjogokkal, amelyek elismerését és érvényesítését mindenki megkövetelheti. Tehát, hogy az embereket nem a nagyobb erő, hanem az isteni akaraton alapuló jog, igazságosság védi. Ezen nyugszanak a természetjogok, amelyeket az Úristen az emberi lélekbe írt.”[2]

A természetjogot a transzcendenstől származtatja, amely léte nem a törvényhozói akaratnak köszönhető és nem a tételesjogi szankcionálástól való félelem miatt követendő, hanem egy belső lelki „parancs” alapján, ami minden autonóm egyént késztet azok betartására és betartatására. „Az Úristen nem csak templomokat adott nekünk, de jogrendszert is, amely minden embert kell, hogy védjen”[3] Ha maguk a jogok az Istentől származnak, akkor a mindenkor hatályos jogrendszer is az isteni akaratnak megfelelően kell, hogy érvényesüljön és nem a jogalkotói akarat vagy politikai hatalom „öncélú” formálása szerint.

Slachta a törvényhozásban betöltött szerepén túl országos jelentőségű karitatív tevékenységet is végzett. A szociális tevékenységek iránti elkötelezettségben kiemelkedő szerepe volt a Rerum novarumnak, ezért annak természetjogi vonatkozását fontosnak tarom megemlíteni. A korszakos jelentőségű enciklikában XIII. Leo is különös hangsúllyal utalt rá, hogy az állammal szembeni önszerveződések joga azok természetjogi státuszában gyökerezik: „Noha a magántársulások az államon belül élnek, annak mintegy részei valamennyien, az államnak még sincsen természetéből adódó egyetemleges joga arra, hogy társulások létét megakadályozza. A természetjog ugyanis megengedi az embernek magántársulások létesítését, az állam pedig a természetjog védelmére, és nem megsemmisítésére létesült: az állam, ha megtiltja, hogy polgárai egyesületeket alakítsanak, tulajdon létével teljesen ellentétes módon jár el, mert az állam is és a magántársaságok is ugyanabból a jogelvből jönnek létre, abból tudniillik, hogy az emberek természettől fogva társaslények.”[4]

A második világháború közeledtével Slachta vallási értékrendje a törvényhozásban egyre inkább háttérbe szorult, ugyanis a szélsőséges társadalomszervezési ideológiák előretörésének következtében folyamatosan erejüket vesztették a szakrális konzervatív megközelítések. Ebben a helyzetben is töretlen hittel érvelt a közösségi értékek mellett. „Hálásak vagyunk a Gondviselésnek azért, hogy Társaságunkat a jelen idők ilyen előkészület és hozzáértés nélkül is, bizonyos értelemben már a közélet tűzvonalába állították. Mert ma, mikor a modern pogányság rohanó árja a krisztusi igazságoknak és jogrendszereknek az alapjait igyekszik aláásni, és csapkodja szennyes hullámaival, mindenki állampolgári, politikai tevékenységet végez, aki előéli a tömegeknek azt a szellemet, amelynek megtagadása a jelen földi pokol tüzét meggyújtotta. Aki ma beszél, amikor beszélni kell; aki mint katolikus beszél és cselekszik, mikor szól és tesz, az a társadalmat és az államot alapjaiban támogatja. Ez az a közéleti munka, melyre elsősorban érzünk hivatást, és melynek oly kimondhatatlanul kevés társadalmi munkása van.”[5]

Slachta 1942-ben a következő gondolatokat fogalmazta meg a Keresztény Női Tábor „seregszemléjén”: „Szükséges, hogy az ország minden polgárának (zsidóknak is) krisztusi alapon biztosítva legyenek a természetjogaik: életfenntartás, megélhetési, családhoz, gyermekekhez való jog … A Női Tábor a krisztusi igazságok útján jár és csak Neki hisz. Most még kedvezményezettjei vagyunk egy nagyhatalomnak (Németország), de lehet, hogy holnap már mi leszünk a kisemmizettek, ha majd már fölöslegesnek fog érezni bennünket… Most az országon végigvonul egy szellemi áramlat, amelynek nyomán füstölgő romok, vérző csonkok, síró emberek és pusztulás mutatkozik… Erre az évre a programunk: nyomtatott betű és élő szó által azon dolgozni, hogy a tömegeket visszavezesse a keresztény hitrendszerhez és az igazság lényegének fölismeréséhez és átéléséhez. – A tömegek csak … a liturgiáig jutnak el, de nem tudják a hit igazságait, … nem értik, hogyan függnek össze a dolgok egymással, a hitigazság és az államélet… Csoda, hogy a vörös és barna áramlatok között (kommunizmus és hitlerizmus) még fennáll Magyarország…”[6]

Slachta közismert embermentő akciói közül kiemelendő a kőrösmezei utazása, amelyről a következő levelében számolt be: „Egy kis társasággal felutaztam Kőrösmezőre, illetőleg Havasaljára és egyes más községekbe, ahonnan mostanában az internálások, összeterelések és kiutasítások történnek. […] Láttunk állampolgársági okiratukat kezükben tartó embereket, félkarú hadirokkantakat, alig csoszogó aggastyánt, kanyarós kisgyermekeket kétnapi utazás után órákon keresztül a tömeggel esőben a nyílt teherkocsin való tovább szállításra várni. Láttuk ezen szerencsétlenek gúnyolására felállított akasztófáját az állomáson a rajta lógó varjúval. […] Nekem az ügynek mindig csak a fele az, hogy minden ember Isten gyermeke, tehát igazságtalanul és kegyetlenül senkivel sem lehet bánni. – A másik fele annak átlátása, hogy mi lesz velünk, ha az ország lecsúszik a jogelvek alapjáról és mind mélyebben csúszik a demoralizációba, a csendes anarchiába. S ami ma csendes, milyen rombolásban fog kitörni később, főleg ínség idejében, ha már nem lesz zsidó, akin megszokta, hogy az ököl és erőszak a törvény.”[7]

A közéletben nagy visszhangot váltott ki Slachta kezdeményezése, „fogadj szívedbe egy munkatáborost”. Endre László – mára közismert alispáni jelentésében – állást foglalt a kezdeményezésről, a jelentés szövege a következő: „Amikor a vármegye közönsége osztatlan lelkesedéssel fogadta a Kormányzóné Ő Főméltóságának a honvédcsaládok érdekében indított országos mozgalmát, ugyanakkor a legmélyebb megdöbbenéssel szerzett tudomást az azzal ellentétben álló és az azt befolyásoló másik megmozdulásról, amelyet Schlachta Margit, a szociális testvérek társaságának főnökasszonya indított azzal a jelszóval, hogy „merd a szívedbe foglalni a zsidó munkatábort”, akkor amikor a vármegye közönsége tudtában van annak, hogy a zsidók az ellenünk indított háború legfőbb uszítói, akik a békés nemzetek egymás ellen tüzelik, akik a plutokrata országban a fegyvergyárakat pénzelik, akiknek az érdeke, hogy minél több vér és könny folyjon, akiknek kártételei ellen a magyar törvényhozás tételes törvényekkel igyekszik megvédeni nemzetünk testét és lelkét, azok támogatása vagy akárcsak érzelmi előtérbe állítása  a nemzet legegyenesebb érdekeivel a legmerevebb ellentétben áll. A vármegye közönsége súlyosan megbélyegzi az utóbbi nem honleányi kezdeményezést.”[8]

Slachta kiállására a nyilas sajtó a következőképpen reagált: „A Magyarság 1943. január 13-i számában éles támadás jelent meg, mely a következőképpen végződött: »Arról most nem beszélünk, hogy Slachta Margit miért nem arra szólítja fel az ő kedves nővéreit, hogy egy honvédet fogadjanak a szívükbe, ellenben jellemző Slachta Margit politikai tájékozatlanságára, hogy újévi levelét melyik lap hozza le? Na melyik? A Magyar Zsidók Lapja.« […] A szintén nyilas Pesti Újság január 11-i száma sem adta alább: »Régen tudjuk, hogy Slachta Margit legelszántabb ellenfele az új korszellemnek, tudjuk azt is, hogy időnként éles kirohanásokat intéz a “modern barbárság” ellen, de mégis túlzásnak tartjuk, hogy az ébredő idők volt képviselőnője, egy keresztény női társulat vezetőnője ma a zsidó munkatáborosok sorsát előbbre valónak találja a magyar fájdalmak enyhítésénél. «”[9]

Slachta a Nemzeti Újság 1943. február 16-i számában nyílt levél formájában válaszolt: „A keresztény erkölcstan nem ismer kollektív megtorlást. Ez kizárólag a fölséges Isten joga, akinek módjában van a tömegben sújtott ártatlanoknak isteni módon igazságot szolgáltatni, amire ember nem képes. Ember csak egyéni bűnöket büntethet, és csak bírói úton hozhat ítéletet. Az Igazság mérlegén faji előjogok nem esnek latba, csak erkölcsi minőség számít. Mindezeket vonatkoztatom a nemzeti munkaszolgálatba behívottakra is.”[10]

Tanulmányomat a következő forrással zárom. A politikusnő 1947-ben a Keresztény Női Tábor alapelveit ekképpen fogalmazta meg: „[A] Női Tábor leglényegesebb programpontja a tízparancsolat érvényesítése a törvényhozásban, az erőszakkal szemben a jogelvek érvényesítése, a női jogok érvényre juttatása a közéletben. Ezen kívül, ami egészen aktuális: a kis nemzetekért való munka, annak a köztudatba vitele, hogy nekik is joguk van az élethez. Azért mert kisebbek, nem seperhetik [őket] a többiek kényük-kedvük szerint ide-oda. A szegény embernek sem lehet kevesebb joga az élethez, mint a gazdagnak, a kis nemzetnek sem a nagyobb nemzettel szemben.”[11]

 

Forrás és irodalomjegyzék

ÁBTL. V-79802/4-a. Tárgy: Endre László és társai

Balogh Margit: Slachta Margit a nemzetgyűlésben, avagy az első női       képviselő (1920-1922.) In: Gergely Jenő (szerk.): A hosszú tizenkilencedik és a rövid       huszadik század. Tanulmányok Pölöskei Ferenc köszöntésére. Budapest, 2000.

Berkecz Franciska SSS: Slachta Margit Lelki Öröksége II.-III. kötet, Salkaházi Sára        Alapítvány. Budapest, 2012- 2013.

Majsai Tamás: Egy epizód az észak-erdélyi zsidóság második világháború alatti történetéből:     Slachta Margit fellépése a Csíkszeredáról kiutasított zsidók érdekében. Medvetánc,      1988/4-1989/1. sz. 7-8. o;

Mona Ilona: Slachta Margit, Corvinus. Budapest, 1997.

Nyáry Krisztián: Igazi hősök 33 magyar. Corvina, Budapest, 2014

Pelle János: A katolikus egyház és a zsidótörvények. Vigilia 66. évfolyam 2001. január https://vigilia.hu/regihonlap/2001/1/pel0101.html

Schlachta Boglárka Lilla: Slachta Margit közpolitikai munkássága az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában feltárt iratok tükrében. Acta Iuvenum Caroliensia X. tudományos eredmények – hallgatói TDK dolgozatok, 2017-2018. Károli Gáspár          Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar. Budapest, 2018.

XIII. Leó pápa enciklikája a munkáskérdésről (az első pápai szociális körlevél). Róma, 1891.       (Ford.: Dér Katalin). Magyar Katolikus Püspöki Konferencia.   https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=125

 

[1]1920. március 25-én a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának képviselőjelöltjeként a főváros I. kerületének pótválasztásán 5471 szavazattal bejutott a Nemzetgyűlésbe, így Magyarország első képviselőnője lett. (Nyáry Krisztián: Igazi hősök 33 magyar. Corvina, Budapest, 2014. 227. o.; Balogh Margit: Slachta Margit a nemzetgyűlésben, avagy az első női képviselő (1920-1922.) In: Gergely Jenő (szerk.): A hosszú tizenkilencedik és a rövid huszadik század. Tanulmányok Pölöskei Ferenc köszöntésére. Budapest, 2000. 31. o.; Mona Ilona: Slachta Margit, Corvinus. Budapest, 1997. 78. o.)

[2] A Testvér, XV. évfolyam 4. sz. 1944. április 15; Berkecz Franciska SSS: Slachta Margit Lelki Öröksége II. kötet, Salkaházi Sára Alapítvány. Budapest, 2012.138. o.

[3] A Testvér, XV. évfolyam 1. szám, 1944. január; Berkecz II. 2012. 122. o.

[4] XIII. Leó Pápa: Rerum novarum; A szerveződés természetjogi gyökerei. 38. In: XIII. Leó pápa enciklikája a munkáskérdésről (az első pápai szociális körlevél). Róma, 1891. (Ford.: Dér Katalin). Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=125 (letöltés: 2019. 05. 15.). Vö: Rerum novarum. XIII. Leo pápa szociális és társadalomújító szózatának hatása Szent István magyar birodalmában 1891-1941. Szerkeszti és kiadja a Rerum Novarum Emlékbizottság. Budapest, é.n. 19. o.

[5] A Testvér, XIV. évfolyam 10. szám, 1943. október; Berkecz II. 2012. 116. o.

[6] SZTTI 725.; Mona Ilona: Slachta Margit. Corvinus. Budapest, 1997. Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK). 116. o. (Zárójelben írt magyarázatok és kiemelések: Mona Ilona.)

[7]Slachta Margit levele Horthy Miklósnéhoz, Budapest, 1941. augusztus 13; Nyáry Krisztián: Igazi hősök 33 magyar. Corvina, Budapest, 2014. 232. o.

[8] ÁBTL. V-79802/4-a. Tárgy: Endre László és társai; Schlachta Boglárka Lilla: Slachta Margit közpolitikai munkássága az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában feltárt iratok tükrében. Acta Iuvenum Caroliensia X. tudományos eredmények – hallgatói TDK dolgozatok, 2017-2018. Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar. Budapest, 2018. 248-249. o; Majsai Tamás: Egy epizód az észak-erdélyi zsidóság második világháború alatti történetéből: Slachta Margit fellépése a Csíkszeredáról kiutasított zsidók érdekében. Medvetánc, 1988/4-1989/1. sz. 7-8. o; Pelle János: A katolikus egyház és a zsidótörvények. Vigilia 66. évfolyam 2001. január https://vigilia.hu/regihonlap/2001/1/pel0101.html(letöltés: 2019.05.15.)

[9] Pelle i.m. https://vigilia.hu/regihonlap/2001/1/pel0101.html (letöltés: 2019.05.15.)

[10] Pelle i.m. https://vigilia.hu/regihonlap/2001/1/pel0101.html (letöltés: 2019.05.15.)

[11] Körzeti tanítás 1947. szeptember 12-én, 1177. számú gépelt kézirat, Szociális Testvérek Történeti Irattára, Budapest; Berkecz III. 2013. 78. o.

Szűcs Zsófia: Az életbiztosítási piac, az életbiztosítások evolúciója

  1. A biztosítás története, definíciója.

A biztosítás fogalma (Dr. Csabay Dezső szerint):

A biztosítás olyan gazdasági-pénzügyi szolgáltatás, mely meghatározott veszélyközösség tagjainak(a biztosítottaknak) díj ellenében a tagok jövőbeli „felbecsülhető”, véletlen károsító események folytánkeletkező szükségleteit a kockázatfelosztás, ill. elporlasztás módszerével kielégítik, azoknak biztosítási védelmet nyújtanak.”

Általános definíció:

A biztosítási kockázatfelosztás statisztikai módszerén alapuló pénzalapképzés, a képzésbenrésztvevő veszélyközösségi tagok jövőbeni esetleges, és felmérhető szükségleteinek a kielégítésecéljából.”[1]

Sándorné Új Éva a következőként definiálja a biztosítást „a biztosítás alapgondolata az emberi szolidaritáson alapuló közös kockázatvállalás”[2]

Napjaikban csak és kizárólag önkéntes alapon köthető életbiztosítások léteznek, azonban ez korántsem volt mindig így.

Kétféle csoportosítása létezik a biztosításoknak. Az egyik egy előtörténeti szakasz, amely egészen a XVI. századig tartott, ezután pedig a modern biztosítások kialakulása következett.[3]

Sokan már az ősember életmódjából származó evolúciós úton terjedő veszélyközösségek kialakítását is ide sorolják, ugyanis mindenki olyan mennyiségű és módú munkát tett ebbe a közösségbe, amellyel képességeihez mérten hozzá tudott járulni. Cserébe ez a kis közösség biztosította az élelmet a közösség tagjai számára, amelyet a férfiak vadászattal szereztek meg, míg a nők az étel elkészítésével voltak elfoglalva, illetve a húshoz szükséges mai szóval élve ’köret’ begyűjtését végezték a ház körül. Az első írásos biztosításról a feljegyzés i.e. 2250-ből származik, amely egy karavánnak a biztosításáról szólt. Ebben a karavánok tagjai szövetkeztek, hogy vis major esetén az áruban keletkezett kárt csökkentsék.  Ezt a terhet egyenlő arányban viselték.

Ezen kívül, az ókori államokban a rabszolgatartó társadalmak is gyakran használták a biztosítást annak érdekében, hogy a szökött rabszolgák által keletkezett károkat enyhítsék.

Az ókori Rómában már megengedett volt az egyesület létrehozása, amely nem volt azonos a mai fogalommal. Ezek az egyesületek elsősorban a mai vállalkozásnak felelhettek meg, ugyanis üzleti alapon működtek. A római jog is megemlíti már a temetkezési társaságok, egyesületek megalakulását. Nemcsak temetkezési egyesületek léteztek, hanem azonos szakmában lévő embereket tömörítő szervezetek, amelyek szintén vállalták azt, ha az egyik tag meghal, az egyesületi tagok egyenlő arányban átvállalják a temetés költségeit.

A biztosítási szakembereknek és pénzügyi tanácsadóknak az első biztosításként a tengeri szállítmánybiztosítást tanítják és oktatják.[4] Ezt a módozatot úgy kell elképzelni, mint karavánbiztosítást. A különbség csupán annyi volt, hogy ezt a kereskedők kötötték, így biztosítva be magukat egy esetleges csődbemenetel ellen. Az első írásos biztosítási kötvényt 1347-ben Genovában állították ki.[5]

  1. A modern kori biztosítások

A történelemből jól ismert módon elindultak a nagy felfedezések, ezzel egyidejűleg a hajóval szállított kereskedelmi cikkek fuvarozása. Így nem meglepő, hogy a hajózás ezt a biztosítási szektort is felgyorsította. Londonban alakult meg a XVIII. században a Lloyd’s, amely úttörőnek számított ezen a téren. Nem meglepő azonban, hogy a szigetország fővárosa a mai napig piacvezető a hajózási és a tengeri szállítmányozási biztosítások tekintetében. Később, ország specifikusan létrejöttek különféle más típusú biztosítások is, mint például: Franciaországban és Svájcban az állatbiztosítás, Európa szerte a mezőgazdasági biztosítás.  Az ipari forradalomnak köszönhetően Londonban kialakult a balesetbiztosítás, ezzel szemben a franciáknál pedig a felelősségbiztosítás.

A XIX. században pedig az Osztrák- Magyar Monarchiában Bismarck kötelezően bevezetette a munkahelyi balesetbiztosítást.

  1. Magyar Biztosítási piac rövid áttekintése

Hazánkban a tengeri szállítmánybiztosítással egy időben jelent meg a céhek által létrehozott biztosítástípus, amelynek a lényege az volt, hogy a tagok egységesen befizettek egy meghatározott összeget, amelyből pedig a céh képzett egy erre elkülönített speciális pénzalapot. Ebből később pedig öregségi, temetkezési árvasági és özvegyi támogatást nyújtottak.

1807-ben megalakult a Rév- Komáromi Hajózást Bátorságosító Társaság. Ezt a társaságot tekinthetjük a biztosítótársaságok elődjének hazánkban. Az első klasszikus biztosítótársaságot 1831-ben alapították Triesti Általános Biztosító Társulatnéven, amelynek Pesten volt kirendeltsége.

1857-ben megalakul az első magyar biztosító Első Magyar Általános Biztosító Társaság néven, amelyet Báró Lévay Henrik alapított, és egyben ő volt a legelső vezérigazgató is egyszemélyben. A működési engedélyt csupán 1858. március 13-án kapta meg a Társaság a kormánytól. Ennek a vállalkozásnak a célja az volt, hogy kockázatot vállaljon tűz, jégkárok, vízen és szárazon szállított javak veszélye ellen és az emberi életre.[6]  Egy évre rá pedig megalakult a még mai is működő Generali Biztosító. Ezek után pedig elindult egy új hullám, és sorra alakultak a biztosítótársaságok.  Az első világháború előtti évben 113 biztosító végezte a biztosítási tevékenységet Magyarországon.

A XX. század az államosítások korában az emberek nem érezték a biztosítások szükségességét, mert tudták nagyon jól, hogy majd az állam megoldja a gondjaikat és gondoskodni is fog az egyénekről. Maga a biztosítások száma is jelentősen visszaesett, de ezzel párhuzamosan a pénzintézeteket is elérte az államosítás. 1949-ben létrejött az Állami Biztosító Nemzeti Vállalata. A 80-as évek közepén megszűnt az államnak a monopólium helyzete ezen a piacon és megjelent az Állami Biztosító és a Hungária Biztosító.[7]A rendszerváltást követően megjelentek az első külföldi tulajdonú biztosítótársaságok.

A XXI. században azonban ez a szegmens is nagyon átalakult, ugyanis a bankok felismerték, hogy az ügyfelek mindenféleképpen kötnek biztosítást, akkor miért ne az adott pénzintézetnél tegyék ezt meg. Leginkább a devizahitelek kapcsán terjedt el, ugyanis egy halasztott tőketörlesztésű hitelnél a banknak csak a kamatot és a kezelési költséget fizette az ügyfél, míg a tökét pedig egy biztosításba. Ezt a fajta konstrukciót a CIB-ING nagyon jól kihasználta és működtette.

Az OTP felismerte, hogy komplett holdingot hoz létre, ahol együtt van a bank és a biztosító. [8] Nem kell messzire mennünk, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy volt AXA Bank és Biztosító, akik szintén együtt értékesítették ezt a megoldást. [9]

2010 után egyre elterjedtebbé váltaz online biztosításkötés. Kezdetben csak a gépjárművekre volt jellemző, aztán utas biztosítók jöttek, ma már több olyan biztosító is van, aki magát az életbiztosítási ajánlatot már nem is papíron, hanem online, egy zárt keretrendszeren belül készíti el és kezeli az ügyfelek adatait, szerződéseit. [10]

Említés szintjén, de szót kell ejtenünk a biztosító egyesületekről is. Napjainkban az egyik legismertebb a Dimenzió.

  1. A biztosítók fajtái Magyarországon

A csoportosítás függ attól, milyen területen működik az adott pénzintézet, így ennek megfelelően megkülönböztetünk direkt biztosítókat és viszontbiztosítókat is. A direkt biztosítók azok, amelyek elvállalják egy adott káreseménynek a biztosítását, vagyis kockázatot vállalnak fel. A viszontbiztosítóknak az ügyfelei pedig a direkt biztosítók. Ezt azért szabályozták ilyen módon le, hogy egy biztosító csak a lehetőségeihez mérten vállaljon kockázatokat. Példának okáért, ha valaki szeretne egy 1,5 milliárdos biztosítást kötni, és ezt mindenféleképpen az Uniqánál szeretnél megtenni, akkor az Uniqa csak és kizárólag 1 milliárd forintig vállalhatja be ezt.[11] Efeletti biztosítási összegnél már be kell vonnia egy viszontbiztosítót, akivel együtt fizeti ki a kárt. Ezenfelül, ha egy biztosító ’csődbe megy’, fizetésképtelen lesz, akkor a viszontbiztosítónak kell helyt állnia az ügyfelek felé. Ez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy egy biztosít csak direkt biztosító vagy viszont biztosító legyen, hanem mind a két funkciót betöltheti.

A direkt biztosítóknak szintén két fajtája létezik a szakosított biztosító és a kompozit biztosító.  A szakosított biztosító csak és kizárólag egy biztosítási ággal foglalkozik. Pl.: csak életbiztosítási szerződéseket fogad be. Pl.: KÖBE, Posta, Dimenzió Biztosító. A kompozit biztosítónál pedig lehetőség van mindenféle szerződést kötni. Sokszor ezt ki is használják a nagy biztosítók, hogy minden egy helyen van az ügyfélnek. Egy biztosítónál van a kisállatbiztosítás, az autó casco-ja és kötelező gépjármű felelősség biztosítása, a családfenntartó életbiztosítása. Ilyen biztosítótársaság pl.: Aegon, Allianz, Generali.

Külön meg kell említeni a Biztosító egyesület fogalmát. Non-profit jelleggel működik, a tagok egyben tulajdonosai is a biztosítónak. Legfőbb cél a tulajdonosok/tagok biztosítási igényeinek kielégítése. Fontos, hogy rájuk nem vonatkozik a viszontbiztosítási szabály! Ma is találkozhatunk ilyen biztosítókkal, pl. KÖBE, Dimenzió.

Mindegyik ma hazánkban megtalálható biztosító magánbiztosító, ugyanis a tagok és a tulajdonosok személye jelentősen eltér egymástól. Működhetnek részvénytársaságként Pl.: Uniqa, Union, vagy pedig szövetkezeti formában. Pl.: Onemy life szövetkezet.

Legutolsó sorban pedig a biztosítási holdingokról, a Captivetársaságokról kell ejteni pár szót. Ezek azok a nagy holdingok, amelyek sok országban vannak jelen, több ezer alkalmazottat foglalkoztatnak. Pl.: NN.

A legújabb működési forma az pedig a fióktelep. Itt arról van szó, hogy egy külföldi biztosító határon átnyúló tevékenységet folytat, ugyanolyan ugyanolyan szolgáltatásokat nyújtva ezáltal, mint a hazai biztosítók. Erre csak akkor van lehetőség, ha a saját országában ezt a jogszabályok engedélyezik. Ilyenkor a biztosító szervezeti egysége jogi személyiséggel nem rendelkezik, és a magyarországi cégnyilvántartásba se kell bejegyezni.

  1. Az életbiztosítás:

5.1 Áttekintés

A legelső életbiztosítást 1583-ban kötötték Londonban WillianGybbons, 30 fontos biztosítási összeggel.[13]

Definíció: Az életbiztosítás a szerződés által a biztosító a biztosított életével kapcsolatos valamely kockázatot vállalja át, illetve a biztosított életének valamely eseményével (pl.: házasságával, gyermekének megszületésével) összefüggésben teljesíti meghatározott szolgáltatást. [14]

A biztosítási ágak részletezése a Biztosítási törvény (továbbiakban BIT) szerint:

  • életbiztosítások elérési, haláleseti, járadék
  • házassági, születési
  • UNIT- LINKED (továbbiakban UL)
  • feltőkésítéses szerződéssel kapcsolatos biztosítások

Novotni Zoltán szerint az életbiztosítási eseménynek a biztosított halála, illetve a szerződésben meghatározott életkor elérése lehet. [15] A professzor úr a publikálásban a klasszikus vegyes életbiztosításra gondol, amelynek a kimenetel a halál vagy az elérés lehet. A későbbiekben részletesen fogok róla értekezni. Mivel ez az írása 1993-ban született, akkor még nem is volt jelen a piacon a többi típusú szerződés. A dolgozatomban nagyon jól megfigyelhető, hogy a biztosítási szakterminológia is milyen módon változik. Ezzel azok szembesülnek, akik napi szinten használják a mai terminusokat, szakkifejezéseket, és elővesznek egy 20-30 évvel ezelőtti írást.

A szerző a következő bekezdésben azonban már említi az általam is vizsgált és felsorolt biztosítási típusokat, azonban ő ezeket nem „különféle biztosításoknak” veszi, hanem bekövetkezett biztosítási eseménynek.

  1. Az egyik és talán legfontosabb célja az, hogy segít megoldani a háztartásokat fenyegető kockázatokat (családtag elvesztése, lebetegedése, lerokkantosítása, vagy akár a felhalmozott vagyon elinflálódása).

Tapasztalatok kimutatták, ha egy család vagy személy nincs szerződéses keretek közé szorítva, hogy rendszeresen tegyen félre és képezzen tartalékot, akkor önmagától az emberek nagyon kevés része teszi csak meg ezt. Emögött az a jelenség húzódik meg, hogy az ember nem racionalitásokon alapuló életet él, hanem ösztön és érzelemlény.

Ugyanezen ok miatt vált a biztosítás egyre kedveltebb munkáltatói eszközzé. Az egyes személybiztosításokéletbiztosításra befizetett díjai után jelentős adókedvezmények vehetők igénybe. Nagyon sokáig a cégvezetés így adott honoráriumot, prémiumot a dolgozóknak, de ez változni fog, ugyanis 2018 januárjától adót kell majd fizetni minden egyes forintra, amelyet ily módon tett félre a vállalkozás.

Ezek az UL biztosítások pedig az érintett magánszemély adómentes bevételének számítanak.

Az életbiztosításoknak sokféle csoportosítása van, a határok pedig összemosódnak. Mi a legalapabbnak minősülő csoportosítással fogunk foglalkozni, a hagyományos és a modern biztosításokkal.

Mielőtt belekezdek a csoportosításba, először is azt kell tisztázni, hogy pontosan mi is a biztosítási esemény. Ez függ attól, hogy milyen biztosítási üzletágról van szó. Megkülönböztetünk az életbiztosítások szempontjából olyan eseményeket, hogy a biztosított elhalálozása vagy pedig a szerződésben rögzített életkor elérése. Továbbá ide sorolhatunk még bizonyos testi sérüléseket, rokkantságot vagy pedig halált okozó balesetet. Sajátosságként kiemelhető, hogy mindenképp történik biztosítási esemény, mert a biztosított vagy életben marad, vagy pedig elhalálozik a tartam alatt. Egyedüli bizonytalansági faktor csupán a halál bekövetkeztének a pillanata.[16]

Hagyományos biztosítások alatt a következő fajtabiztosításokat értjük: (a haláleseti vagy kockázati,vegyes, „therm fix”, díj-visszatérítéses elérési, a „whole life” és járadékbiztosításokat értik). Jellegzetesvonásuk a rögzített technikai kamatláb, valamint főbb paramétereik az időtartam alatt jól előreláthatók. Jellemző még a továbbiakban rájuk, hogy a 90-es évektől kezdve 2005-2006-ig élték fénykorukat. Azonban még a mai biztosítási palettán is megtalálhatóak. Az egy kori NN Biztosító és a Hungária Biztosító termékei voltak piacvezetőek. Manapság a nyugdíjbiztosítási[17] palettán található meg szintén az NN-nek egy ilyen konstrukciója.

Minden olyan életbiztosításra, amely megtakarítással van egybekötve lehetőség van arra, hogy a szerződés lejártát követően lehetőség van egyösszegben vagy pedig járadékban kérni a pénzt. A járadékból is kétféle létezik:

  1. Életjáradék- a biztosított élete végéig kell, hogy kapja. Ha két évig él, akkor két évig, ha 30 évig, akkor 30 évig. Ez nem örökölhető.
  2. Meghatározott ideig tartó járadék- ebben az esetben a biztosított megállapodik a biztosítóval egy futamidőben. Például 10 éven keresztül szeretne kapni havi fix járadékot. Ha véletlenül a 6. évben meghal az ember, akkor a maradék pénzt az örökösök már tovább fogják kapni egészen a futamidő végégig.
    • Kockázati életbiztosítások

Elterjedt csúfnevén csak ’ember cascónak’hívja a szakma. Ez a termék semmi másról nem szól, csupán a biztosító egy fogadást köt a szerződővel egy – a szerződő által– meghatározott személy (továbbiakban biztosított) halálára. Ha a biztosítási szerződés futamideje alatt ez bekövetkezik, akkor a biztosító fizet, ha a biztosított túléli, akkor úgy érzi, hogy ez az összeg ablakon kidobott pénz volt.  Ilyenkor mindenféle kifizetés nélkül megszűnik a szerződés.  Az évek folyamán annyiban módosultak ezek a konstrukciók, hogy csonttöréstől kezdve egészen a rettegett betegségig mindenféle kiegészítő biztosítási kockázatot lehet választani. Amennyiben emlékezeteim nem csalnak, 3-4 évvel ezelőtt kezdte el a Generali Biztosító, hogy kármentességi bónuszt fizet azoknak az ügyfeleinek, akikkel a futamidő alatt semmisem történt.

5.3 Megtakarításos életbiztosítások

5.3.1 Vegyes életbiztosítás

Ebben a módozatban a biztosító arra vállalkozik, hogy a biztosított személy elhalálozása esetén a szerződéskötéskor lefixált összeget fogja kifizetni. A biztosítás kezdetekkor, ha a biztosított elhalálozik, akkor a biztosítónak nagy volt a vesztesége. Azonban, ha a szerződés lejártakor a biztosított még életben van, akkor is az elhalálozási összeget kell, hogy megkapja. Szakmailag úgy hívjuk ezt a jelenséget, hogy elérésre vagy halálra kell fizetnie a biztosítónak. Ahogy haladunk előrébb az időben, a biztosítónak egyre kisebb a kockázata és a lehetséges kára is.

Nézzünk egy példát! Valaki 20 éves korában indít egy ilyen szerződést 20 éves futamidővel, és a biztosítási összeg 5.000.000 Ft. Ezt akkor kapja meg, ha életben van, amikor lejár a szerződés, vagy ha meghal, a családja jut ehhez az összeghez. Kell ezért fizetnie nagyságrendileg 30.000 Ft/hó összeget. Éves 360.000 Ft-ot. Ha megnézzük, 14 évig a befizetései nem érik el a biztosítási összeget, amely 5.000.000 Ft. Eddig, ha ő meghal, a biztosítót kár éri. Viszont a 15. évtől bármi történik, a biztosítónak nem lesz kára, ugyanis amit eddig befizetett a szerződésbe az ember, már fedezi ezt az összeget. Természetesen a biztosító a pénzt elhelyezi és állampapírokban tartja, így nagyságrendileg az éves banki kamatot el lehet érni. A futamidő alatt a többlethozam egy részét a biztosítónak kötelessége visszatéríteni, amennyiben a szerződés lejáratakor még életben van a biztosított, de mégis összességében azt lehet mondani, hogy ez a típusú termék nem arra való, hogy a megtakarításainkat olyan helyre helyezzük el, amely ki tudja védeni az inflációt.

5.3.2 Therm- fix

Ebben az esetben a biztosító arra vállalkozik, hogy mindenképp kifizeti a biztosítás lejáratakor a biztosítási összeget. A szerződés a biztosítás végéig vagy a biztosított haláláig szól. Azonban, ha a biztosított a biztosítás alatt meghal, akkor bár megszűnik a biztosítás, de a kedvezményezett[18] további jogot szerez az elérési összeg halál időpontjára számított értékre. Hazánkban ez a fajta életbiztosítás az, amelyik a legkevésbé terjedt el.

5.3.3 Unit- linked

A unit- linked befektetési egységekhez kötött életbiztosítás. Természetesen, mint a hagyományos kockázati biztosításoknál, itt is lehet a pusztán haláleseti szolgáltatás mellé kiegészítő biztosításokat kötni. Azonban, sok biztosításközvetítő ezt a haláleseti szolgáltatást leviszi a lehető legminimálisabb összegre, azaz 10.000 Ft-ra. Ez azt jelenti, ha meghal a biztosított a bent lévő pénzösszegen felül plusz 10.000 Ft-ot kap a kedvezményezett.

Ebben a megoldásban alapvetően befektetési eszközalapokba helyezik el az ügyfél pénzét, és megpróbálja a pénzintézet pedig nyereséget elérni az ügyfélnek. Az ügyfeleknek elérhető és választható közel 15-30 féle alap közül egy portfoliót állít össze a szakember.[19]  A befektetési eszközalapoknál a nyilvántartási befektetési jegyekben van vezetve. Ez független attól, hogy forintban, euróban vagy pedig dollárban esetleg svájci frankba fizetünk, ugyanis mindegyikre van lehetőség!

Ezeknek a szerződéseknek a minimális kifutási ideje általában 10-15 év.  Ezek a típusú megoldások elég költségek az ügyfélnek, azonban nagyon szép eredményeket lehet elérni vele, ha megfelelően van kezelve a portfolió.  A sok-sok éves szakmai tapasztalataim alapján azt látom, hogy a közvetítőknek csak addig fontos az ügyfél, meg a portfolió, amíg tart a jutalék kifizetés. Ez nagyságrendileg 2-3 év multán meg is szűnik. Az MNB éppen ezért vezette be azt, hogy a jutalékot csepegtetve kapja a szakma, így jobban oda kell figyelni az ügyfelekre. Ezek a biztosítások nagyon rugalmasak.  Lehetőség van szüneteltetni a befizetést, díjat emelni, díjmentesíteni stb. Szinte bármit lehet, amit csak az ember el akar képzelni.

A biztosító pedig a hűségünket pedig bónuszokkal jutalmazza. Bizonyos időközönként ad visszatérítést, amelynek alapja vagy az első éves befizetésünk, vagy pedig a legkisebb éves befizetés.[20]

Ezenfelül még árfolyamfigyelést is biztosítanak a szerződőknek. Ez a szolgáltatás röviden arról szól, hogy amikor esik a piac, az ügyfél megtakarítását megvédik a veszteségektől.[21]

Összességében azt lehet mondani, hogy a nem egyszeri díjfizető unit- linked biztosítások költségesek, de jók az ügyfélnek, amennyiben megfelelően van kezelve a portfolió és nincs magára hagyva az ügyfél.

Amikor viszont kifejezetten ajánlott unit- linked kötni, az az egyösszegű konstrukció. Itt tulajdonképpen az értékpapírszámla (továbbiakban ÉP) alternatívájaként jön szóba. Ebben az esetben viszont lényegesen költséghatékonyabb. Míg egy ÉP-nél minden egyes tranzakciónál általában 2-3-5%-ot levesznek költségnek, addig itt általában van egy egyszeri 3-4%-os költségelvonás. Sokszor az első két tranzakció ingyenes, utána is csupán 2-3 ezer forint/tranzakció a költség függetlenül attól, hogy 50.000 Ft-ot mozgatunk vagy pedig 100.000.000 forintot.  Ezenfelül, ha kell az egész összeg, akkor vissza is tudjuk venni (minimális szankciók vannak), de ha csak egy részösszeg kell, arra is lehetőség van.[22] Csupán a kamatadóról[23] rendelkező törvénynek kell megfelelni, a hatályosságnál az az alap, hogy mikor lett elhelyezve az összeg.

5.3.4  Nyugdíjbiztosítás

A megtakarításos biztosításoknál további csoportosítás lehetséges, ahol vagy egyszeri díjfizetést választunk, vagyis egyösszegű szerződést kötünk, vagy pedig rendszeresen fizetünk be a szerződésre.

Véleményem szerint ez egy tipikus életbiztosítás, csupán annyi különbséggel, hogy a jogalkotó elnevezte nyugdíjbiztosításnak. Ezt a pontos törvényi definíció is megemlíti. “Nyugdíjbiztosítás: az olyan életbiztosítás, ahol a biztosítói teljesítést a biztosított halála, vagy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabály szerinti nyugdíjszolgáltatásra való jogosultság megszerzése, vagy az egészségi állapot legalább 40%-os mértéket elérő károsodása váltja ki, illetve ha a biztosító elérési szolgáltatása a szerződés létrejöttekor érvényes öregségi nyugdíjkorhatár biztosított általi betöltésekor válik esedékessé, feltéve, hogy a szerződés létrejöttétől a biztosítóbiztosítási eseményre tekintettel történő teljesítéséig (kivéve a biztosított halálát, a rokkantsági, a rehabilitációs ellátásra való jogosultság bekövetkezését, valamint ha a biztosító teljesítése nem csökkenő összegű járadékszolgáltatás és a járadékszolgáltatást a folyósítás megkezdésétől számított 10. év végéig vagy a biztosított haláláig nyújtják) legalább 10 év eltelik.[24]

A piacon elérhető konstrukciók jelentős része a mai napig UL konstrukciónak minősül. Azért volt szükség egy ’újfajta’ biztosítás bevezetésére, mert így a lakosság számára könnyebb eldönteni, hogy egy szerződés után igényelhető- e vissza a 20%-os adókedvezmény vagy sem.  Fontos elhatárolni a dátumot, mert korábban is léteztek nyugdíjcélú megtakarítások, bár ezek nem egyelők a nyugdíj-biztosítással, mert sok ember a korábban keletkezett szerződésre is érvényesíteni akarta az adójóváírást. Csak és kizárólag a 2014. január 1. után megkötött nyugdíjbiztosításra igényelhető. Feltétele, hogy a visszaigénylő magánszemélynek ne legyen adótartozása, és fizessen elegendő, felhasználható személyi jövedelemadót.

Mindenféleképpen említésre méltó, hogy ezeknél a szerződéseknél szólt bele keményen a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a költségszerkezet szabályozásába is. A korábbi UL termékeknél erre nem volt még precedens, így a biztosítók sokszor túlárazott megoldásokkal dolgoztak. Így, hogy az MNB leszabályozta mindezt, tiszta, átlátható és tervezhető költséggel kalkulálhat egy ügyfél.[25]

5.3.5 Speciális biztosítások

Léteznek olyan speciális biztosítások is, amelyekben több személy a biztosított; ezt hívjuk csoportos biztosításnak. Napjainkban nagyon népszerű, hogy minden családtagok egyetlen konstrukcióba biztosít a családfő. A másik olyan szituáció, amellyel gyakran találkozunk, az pedig egy cég a dolgozóit biztosítja.

az életbiztosítások csoportosítása
tartam határozott idő
egész életre szóló/ whole life
biztosított egy személy
több személy
biztosított egészsége normálállapot
kockázatos[26]
biztosítási esemény halál
elérés
elérés és halál is
lejárat
kiegészítő biztosításokkal kapcsolatos biztosítási esemény bekövetkezte
szolgáltatás egyösszegű
lépcsőzetes
járadék
díjfizetés egyösszegű
folyamatos
díj összege fix díjas
változó összegű
biztosítottak száma egyéni
csoportos

 

Még egy említésre méltó dolog: a mai törvények értelmében a biztosításokat nem lehet perelni, inkasszálni és végrehajtani, ugyanis a megtakarításos szerződések is a biztosítási törvény hatálya alá esnek. Sokan ezért kötnek nagyösszegű biztosítását.

  1. A biztosítási tevékenység folytatásához szükséges törvényi feltételek áttekintése

Már 1993-ban is engedélyköteles volt a biztosításközvetítés, ahogyan Dr. Novotni Zoltán is említi. Azonban én emlékszem azokra az időkre, amikor – főleg 1989 után- semmilyen előfeltétellel, képzettséggel vették fel a biztosítók a kollégákat. Sajnos ez a tendencia még a 2010-es évek közepén is megfigyelhető volt. A felügyelet (MNB) akkor kezdett szigorítani, amikor minden embernek UL szerződést adtak el a közvetítők. Ennek a nagyszámú értékesítésnek a hátterében a magas jutalék állt.

Dr. Novotni Zoltán a könyvében az engedélyköteles tevékenységek közé a biztosítási üzleti tevékenységet, a biztosításközvetítői tevékenységet és a biztosítási szaktanácsadói tevékenységet sorolja. Ma a piacon számos „szakember képviselteti magát, mint pénzügyi choach, pénzpedagógus stb”, azonban sajnos velük szemben nem lehet semmilyen követelményt támasztani, mert ők – elmondásuk szerint – nem adnak tanácsot, közvetítői tevékenységet nem folytatnak. Sajnos sokszor ez az állítás nem igaz. Ilyen „szakmai elnevezéseket” a piac nem ismer, csupán ezek a szereplők adtak maguknak egy nagyon hangzatos titulust.

A biztosítási szerződések joga című könyvben a szerző meghatározza a biztosítási tevékenység fogalmát, amely „a biztosítási szerződés keretei között vállalt kötelezettség bizonytalan jövőbeni esemény kockázatának pénzbeli átvállalására, illetve más szolgáltatás nyújtására- kockázati alapszinten számított díj ellenében”. [27]

Hatósági engedély Novotni szerint csak és kizárólag belföldi székhelyű társaságok részére adható ki, azonban mint viszontbiztosító külföldi székhellyel rendelkező vállalkozás is kaphat.

A könyv készülésekor még nem volt lehetőség rá, hogy mint határon átnyúló szolgáltatás végezze egy pénzintézet a tevékenységét hazánkban. Erre klasszikus példa a biztosítási piacon a Metlife biztosító. Azonban a könyvének a 19. oldalán már említést tesz „külföldi székhelyű biztosító intézetek Magyarországon tartós képviselet létesítésre”. Ebből számomra nem derül ki, hogy itt a viszontbiztosítókra gondol a professzor úr, vagy a ma már ismert és alkalmazott határon átnyúló szolgáltatásra.

A műben olvasható továbbá, hogy a felügyeleti engedélyezés nem kizárólag a tevékenység megkezdésének előfeltétele. Ez az állítás majdnem 30 évvel ezelőtt valós volt, azonban ma már egy klasszikus igényfelmérést[28] sem végezhet el a szakmabeli kolléga MNB engedély nélkül.

Napjainkban nem elég pusztán egy a felügyeleti engedély megszerzése. Minden pénzintézetnek vannak saját oktatásai és vizsgái az általa forgalmazott termékekből. Ezeken évente egyszer részt kell venni és dokumentálni a sikeres abszolválást. Sokszor a biztosítók még a vizsga érvényességét is meghatározzák, ez alapján azt, hogy meddig lehet az adott terméket értékesítenie egy közvetítőnek. Ha a vizsga érvényessége lejár, a biztosító az értékesítőtől nem fogad be ajánlatot. Ez az érvényesség általában egy év.

A közvetítői rendszer sokrétű, azonban én csak a függő ügynököket és az alkuszokat említeném meg.

A függő ügynök egy biztosító termékét értékesítheti. Nem mondhatja azt, hogy a konkurencia terméke jobban tetszik, ezért ezt ajánlja ki az ügyfélnek. Ő minden egyes esetben a biztosító megbízásából jár el. Korábban az ő munkájukban nem voltak annyira szigorú előírások, azonban ez mára másként alakult. A fentebb említett MNB felé igazolt vizsga évenkénti letétele rájuk is vonatkozik.

Az alkuszok a független képviselők. Ők mindig az ügyfél megbízásából járnak el. Nekik nem elég a pénzintézet általi vizsgát letenni, hanem az alkuszcég sokszor még további képzéseket és vizsgákat is előír. Egy alkuszcéggel való szerződéskötés alapja, hogy valaki rendelkezzen MNB engedélyhez szükséges képesítéssel és egyéb feltételekkel. Korábban elvárás, sőt előírás is volt, hogy minimum 3 különböző biztosítói ajánlatot kell az ügyfél elé letenni és prezentálni. Ez ma már annyira módosult, hogy az alkusznak nyilatkoznia kell róla, hogy a teljes piacot áttekintette, valamint az ügyfél szintén lenyilatkozza, hogy megfelelő számú ajánlatot kapott és azok közül választhatott. A választás joga minden egyes esetben a szerződéskötőt illeti meg.

Létezik még egy közvetítői kakukktojás: a többes ügynök. Őket azért nem sorolnám egyik csoportba sem, mert 2016-ig a függő ügynöki kategóriába tartoztak. Ezt azt jelentette, hogy mindig a pénzintézet megbízásából dolgoztak (és nem az ügyféléből, mint az alkusz esetében!) Ők már több pénzintézettel voltak leszerződve, de csak a vezető biztosítókkal. Általában a termékpalettájuk 3-5 biztosító kínálatában meg is állt. Egy módosítás miatt végül ma már ők is független közvetítői kategóriába tartoznak, azonban tevékenységünk még mindig nem azonos az alkuszéval! Sokszor ez az információ, amely megtéveszti a potenciális biztosítást vásárló embereket, ugyanis elolvassa, hogy független közvetítő, és megnyugszik, hogy a legjobb kezekben van a pénze.

Személyesen a közvetítői engedélyemet 2008 februárjában szereztem, függő ügynök kivételével az összes piaci szereplői pozícióban kipróbáltam magamat. Mindegyiknek ismerem az előnyét, hátrányát, a vezető cégek felépítését és jutalékrendszerét is.

A jutalékok[29] kifizetési rendszere is nagyon sokat változott. 2017 év végéig a közvetítőcégek maguk dönthették el, hogy ’fejnehéz’ vagy ’csepegtetett jutalékrendszert’ alkalmaznak. A ’fejnehéz jutalék’ annyit jelent, hogy a közvetítő előre megkapja a szerződésért járó jutalékot, és ha 24-36 hónapon belül megszűnik a biztosítás, akkor visszaírásról beszélünk, vagyis a felvett és megkapott jutalékot vissza kell fizetni. Ezzel szemben a csepegtetett jutalék felépítése teljesen más elszámolási rendszert követ. A közvetítő akkor kap pénzt, ha az ügyfél fizet. Általában a gyakoriság szerint van leszabályozva, vagyis, ha a szerződő havonta fizeti a biztosítási díjat, akkor a közvetítő is havonta kapja meg a jutalékot. Természetesen a visszaírás itt is érvényes az előzőekben leírt módon.

  1. Összegzés

Dr. Novotni Zoltán Professzor Úr úttörő munkát végzett mind a jogászi, mind a biztosítási szektor számára. Életrajzából kitűnik, hogy 1967-ben már az Állami Biztosító jogtanácsosaként dolgozott. 1989-ben a rendszerváltást követően ugrásszerűen megnőtt a lehetőség a gazdaság minden szegmensében, igaz ez a biztosítási szektorra is. Az áttörő munkát, és a hazai biztosítási szektor szabályozásainak megfelelő jogi alapjait véleményem szerint ő fektette le. Sajnálatos módon ezt a munkát az 1993-as halála miatt nem tudta folytatni.

Halála után 25 évvel később még mindig nagyon sok a szabályozatlan kérdés a biztosítási piacon, de már az elmúlt években jelentős módosítások és szigorítások láttak napvilágot.

Néhány példát említsek csak, amikor az Európai Unió kimondta azt, hogy a férfiak és a nők között nem lehet különbséget tenni a biztosítási díjszorzó között. Ez a kockázati rizikófaktortól függ.

Többször is említettem a dolgozatomban, hogy a közvetítőkre kezdetben semmilyen szakmai követelmény nem vonatkozott. Vitathatatlan tény az, hogy a mai napig a „biztosítós szakma” az egyik olyan foglalkozások közé tartozik, ahol a legmagasabb jövedelmi viszonyokat lehet elérni.  Sokan ezen felbuzdulva választották maguknak ezt a hivatást.  Az 1998-as nyugdíjpénztári törvény kapcsán a biztosítási szakemberek el kezdték magukat pénzügyi tanácsadónak titulálni, azonban még komoly változás nem volt érzékelhető. A 2000-es évek közepén ugrásszerűen megnőtt az UL termékek száma a hazai biztosítási szektorban, ami a lakásvásárlási hitelekkel kombinálva még nagyobb potenciális klientúrát jelentett egy közvetítőnek. (Néhány fontos mérföldkőről érdemes még szót ejteni: 2010-ig volt adókedvezmény a biztosítás után, amelyet a családok megkaptak az adóbevallás elkészítése után, illetve a 2006 augusztusában bevezetett kamatadó is nagyon fontos állomás volt. A kamatadó előtt megkötött ’Wholeleife’ vagyis ’élethosszigtartó’ szerződésekre ez nem volt érvényes, vagyis úgy lehetett félretenni pénzt, hogy nem kellett kivárni a 10 évet az adómentességért). A 2008-as válságig a kiadott engedélyek száma folyamatosan növekedett. A válság kapcsán sok ember elveszítette a megélhetését, így a hitelekről és a biztosításokról mondtak le legelső sorban a családok. A visszaírások megjelentek, és sokan visszaadták az engedélyüket. Az első komolyabb változás a szakmában a 2008-as évben következett be, ugyanis végzettséghez kötötték a tevékenységet. Vagy bármely diploma, vagy hatósági képzéshez és sikeres vizsga letételéhez kötötték a felügyeleti nyilvántartásba vételt.

2011-2012-ig nagyon nehéz volt a szakmában életben maradni, azonban a jó szakemberek így is megmaradtak.  Ezt követően újfent életre kelt a szakma. A nagy szabályozás és szigorítások 2014 után kezdődtek el. Sajnos a takarékszövetkezetek csődbemenetele és a brókerbotrányok sem segítették elő a szakmát oly mértékben, hogy az emberek bízzanak a biztosítás jogintézményében. Habár ezek a nem biztosítók, az emberek fejében mégis az van, hogy pénzpiaci szereplők nem megbízhatók és bármikor csődbe mehetnek.

Érdekes lett volna látni, hogy Novotni Zoltán hogyan élte volna meg a változásokat és ezeket a szabályozásokat.

[1] Máté Domicián főiskolai tanársegéd Biztosítástan című oktatási segédanyag, 8. oldal.

[2]SándornéÚj Éva: Bevezetés az üzleti biztosításba. PentaUnio, 2010., 10 oldal.

[3]Horinka Melinda- Dr. Luttenberger Zoltán: Biztosításelmélet és üzemgazdaságtan, Perfekt kiadó, 2005., 15. oldal.

[4]Személyesen is végigültem több ilyen képzést különböző pénzügyi cégek égisze alatt.

[5]Tamás Gábor: A biztosításügy története Magyarországon –a kezdetektől 1857-ig., Sangrey Biztosításkutató Kft., 2013, 12. oldal.

[6]Első Magyar Általános Biztosító Társaság. Budapest, Pallas Részvénytársaság nyomdája 1908. 20 oldal.

[7] A korábbi Állami Biztosító Nemzeti Vállalata utódaként jöttek létre, a korábbi biztosító állományát pedig egy egyszerű állomány átruházással megosztással kezelték –Horinka Melinda- Dr. Luttenberger Zoltán: Biztosításelmélet és üzemgazdaságtan, Perfekt kiadó, 2005., 19. oldal.

[8]A biztosítói üzletág értékesítésre került, így ma Grouppama-Garancia néven találkozhatunk vele, azonban továbbra is lehetőség van minden OTP fiókban ennek a biztosítónak a szerződéseit megkötni.

[9] Ebben az esetben is értékesítésre került a biztosítói üzletág, a banki oldal pedig köztudottan nagyon megrendült a 2008-as válság alatt, hiszen nekik volt a legenyhébb hitelbírálatuk és ennek köszönhetően pedig a bedőlt hitelek számának tekintetében az élmezőnyben jártak.

[10] Az első ebben a CIG volt, aztán a Generali, ViennaInsurance (még AXA néven próbálkozott, de ott sokszor volt rossza rendszer), majd Metlife. Egyre inkább jellemző, hogy állnak át a biztosítók erre a megoldásra, mert így nemcsak nyomdai költséget spórolnak, hanem védik a környezetet is, hiszen nem kell annyi fát kivágni a papírért.

[11]  Ez az információ egy kockázatelbírálóval való személyes beszélgetés kapcsán hangzott el.

[12]forrás: MNB weboldala. 2017.11.28-ai adatok alapján.

[13]Sándorné Új Éva: Bevezetés az üzleti biztosításba. PentaUnio, 2010., 129. oldal

[14] Dr. Zavodnik Géza- Biztosítási jog. Perfekt kiadó, 2005., 169. oldal

[15]DrNovotni Zoltán: A biztosítási szerződések joga. ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Bp., 1993. 135. oldal

[16] Ma Magyarországon a halál tényét csak és kizárólag orvos, mentőtiszt jogosult megállapítani. Halálnak azt az állapotot definiáljuk, amikor a légzés, keringés és az agyműködés teljes megszűnése miatt visszafordíthatatlan állapot következik be. Erről a tényről közokiratot kell kiállítani, azaz halotti anyakönyvet.

[17]Speciális biztosítás, amely életbiztosítással kombinált megtakarítási termék. A félretett nyugdíj megtakarítás mellé, az állam további 20%-os SZJA kedvezményt ad (maximálisan 130.000 Ft-ot). A szerződésnek lehetséges kimenetelei: haláleset, nyugdíjkorhatár elérése, korkedvezményes nyugdíj elérése, 40%-ot meghaladó rokkantság. Elvileg életbiztosítás a nyugdíjbiztosítás is, de a BIT külön rendelkezik róla, hogy mi tekinthető nyugdíjbiztosításnak, ezért nem lehet rá klasszikusan kijelenteni, hogy életbiztosítás.

[18]A biztosítási szerződés megkötésekor meg kell adni, hogy halálesetkor ki kapja meg a biztosítási összeget. Ez a személy vagy személyek bármikor megváltoztathatóak.

[19] Sokan ott követik el a hibát, hogy megkérdezik az ügyféltől, hogy mekkora a kockázatvállalási hajlandósága. Az emberek döntő többsége konzervatív, nem szeret kockáztatni. Ilyen esetben sokszor pedig a szakemberek beteszik a pénzt egy pénzpiaci vagy likviditási alapba, amely gyakorlatilag még a szerződés költségét nem tudja kitermelni.

[20]Sajnos sokszor csak marketing fogás a bónusz visszatérítés, az Union biztosító több konstrukciójában mondja azt, hogy a legkisebb éves befizetésnek adja oda a 100%-át. A tapasztalat az, hogy tíz év alatt biztos, hogy lesz olyan év, amikor az ember pedig ki fogja hagyni a soron következő befizetést.

[21] Másfél évig dolgoztam a különféle biztosítási eszközalapok szimulációjával, elemzésével. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez csupán sokszor csak egy marketingfogás. Sajnos miután üzleti titok és szerzői jogvédelem alatt állnak ezek a munkáim, ezért ezekből nem áll módomban adatokat közölni.

[22]a tartós befektetési számlánál (TBSZ) szintén hasonló lehetőségek vannak, azonban ebből nem lehet pénzt kivonni. Ilyenkor kifizetéssel megszűnik a számla.

[23]A kamatadó mértékét többször változtatták, ezért fontos megnézni az elhelyezéskori hatályosságot. 2006. szeptember 1 után elhelyezett megtakarításokat terheli csak a kamatadó.

[24]  SZJA törvény  3. § 93. pontja.

[25]A www.mabisz.hu weboldalon elérhetőek ezek az információk, a dolgozat lezárásának a napján, rendszerhiba miatt nem lehetett megnyitni. (2019. március 29.).

[26]Amikor a biztosító egy személyt kockázatos kategóriába sorol, akkor általában megpótdíjazza, amely azt jelenti, hogy magasabb biztosítási összegért vállalja a kockázatot, vagy pedig kizárja. Ez történhet részlegesen vagy teljesen.

[27]Dr. Novotni Zoltán: A biztosítási szerződések joga. ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Bp., 1993. 17. oldal

[28]Klasszikus igényfelmérésnél az ügyfél céljairól, terveiről, lehetséges pénzügyi helyzetéről beszélgetünk az ügyféllel. Ebben a fázisban tilos termékről beszélni, még említés szintem sem!

[29] Ebben a szakmában szinte mindenki vállalkozói jogviszonyban dolgozik és teljesítményarányos elszámolás alapján történik a jutalék kifizetése. Ezért nem bérről beszélünk, mert azt teljesítménytől függetlenül a munkavállalók kapják.

Springer Bence: Státuszváltozás a XVII. században, a sajógalgóci Galgóczy család története

Bevezetés

A XVII. század derekán, III. Ferdinánd király uralkodásának idején véget ért a harminc éves háború az 1648. október 24-én megkötött westfáliai, illetőleg osnabrucki békével. Ezekben
az időkben Magyarország három részre szakadt, melyeket az erdélyi fejedelem, az oszmán török birodalom, valamint az magyar király tartottak fennhatóságuk alatt. Emiatt belső küzdelmekre, összecsapásokra is bőven találunk példákat, különösen a végvárak részéről
a törökkel szemben. Ezekben az időkben megnőtt a lehetőség a katonai szolgálat során kiemelkedő tettek, vitézi cselekedetek végbevitelére és ennek folyományaként érdemek szerzésére. Ebben a korban emelkedett sok más család mellett a sajógalgóci Galgóczy család is a nemesek közé.

Dolgozatomban elsődlegesen Galgóczy Károly kutatásaira támaszkodtam. Először áttekintem, hogy mit is jelentett nemesnek lenni a XVII. század közepén, milyen műveltségi követelményekkel járt a minőség, majd foglalkozom a címeres levelekkel. Ezeket követően
a Galgóczy család történetét mutatom be, különös tekintettel a törzságakra, kiemelve azon családtagokat, akik jogi pályán mozogtak, ezen belül is a bírói hivatásrendek képviselőit, remélve, hogy ezzel hozzájárulhatok a szervezettörténet megismeréséhez ezen életrajzokon keresztül.[1]

 

1. Nemesi előjogok a XVII. század közepén

A feudalizmus korában a nemesség, a „nobilitas” tagjai képezték a kiváltságos uralkodó osztályt. Akik ezen rendhez tartoztak, különböző kedvezményeket, előjogokat kaptak. III. Ferdinánd idején ezeket a jogokat az 1638. évi I. törvénycikk 6.§-ban az igazságszolgáltatással összefüggésben határozták meg.[2] Ezen belül három forrást hivatkoztak meg, melyek közül egyedül Werbőczi Tripartituma (Hármaskönyve) bizonyult érdeminek.[3] Az Első Rész 9. Cím alatt a nemesség négy fő joga kerül megnevezésre.  Ennek értelmében a nobilitas tagjait nem lehetett letartóztatni, csak idézés útján voltak perbefoghatók. Kivételt képzett ez alól a tettenérés esete a Tripartitumban felsorolt esetekben, azonban, ha a rajtakapott nemesnek sikerült elmenekülnie üldözői elől, újra csak perbehívás, illetve idézés útján, rendes törvénykezési eljárást követően lehetett megbüntetni. Részben ebből fakad a következő előjog, melynek értelmében a nemesség képviselői senki más hatalma alatt nem állnak, mint a királynak –
a törvényesen megkoronázott fejedelemnek” – hatalma alatt, azonban a Hármaskönyvben foglaltak alapján még ő sem ítélhet el senkit törvényes kihallgatás nélkül közülük.[4] A Werbőczi által harmadikként megjelölt jog magában foglalja az adómentességet, emellet a szabad rendelkezést törvényes jogaikkal és birtokaik határain belül fekvő minden jövedelemmel. Egyetlen kötelezettségként az ország védelmére vonatkozó hadi szolgálat teljesítését („katonáskodást”) jelöli meg. Az itt utolsóként felsorolt jog pedig nem más, mint a ius resistendi, az ellenálláshoz való jog, lehetőséget biztosít a nemességnek, hogy amennyiben
az uralkodó a nemesi jogok ellen tesz, úgy ellenálljanak neki, anélkül, hogy hűtlenné válnának.[5] A 7.§-ban Werbőczi felsorolja, hogy kire terjed ki a személyi hatály. Megnevezésre kerülnek ilyen módon a főpapok, bárók, mágnások és más előkelők.

 

2. A XVII. századi magyar nemesség műveltségtörténete

A XVII. századtól kezdve jellemző volt a nemesi családokra, hogy taníttatták gyermekeiket, legyen szó akár egy gazdag főnemesről, vagy akár egy szegényebb köznemesről. Tanultságukból fakadóan nem volt ritka, hogy katonai pályára mentek, azon belül is a tiszti karokat erősítették, illetve arra is gyakran találunk példát, hogy bírák, ispánok, jegyzők kerültek ki soraik közül[6]. A leggyakrabban jogi, illetve gazdasági tanulmányokat végeztek, de ismerniük kellett többek között nyelveket, emellett számos tudomány alapjait is. A latin nyelv tudása elengedhetetlen volt a kor kiművelt emberfője számára.

Megfigyelhető az is, hogy a kor nemesei általában külföldön folytattak tanulmányokat hosszabb-rövidebb ideig, többnyire valamelyik vallási felekezet fenntartásában álló „collegiumban[7].

 

3. Az armálisok

A nemesség megszerzésére kétféle módon volt lehetőség. Eredeti és származékos módon. Eredeti módon a király birtok adományozásával, birtok nélküli nemesi levél átadásával vagy fiúvá fogadással tehetett valakit nemessé, származékos módon pedig beleszületni lehetett
a nemességbe. Az eredeti módon szerzett nemesség igazolására a király „armálist”, azaz nemeslevelet állított ki, annak bizonyítékául, hogy címzettje a legmagasabb rend tagjai közé vétetett.[8] Többnyire szép, festett széldíszű oklevelek voltak ezek az iratok, melyek esetenként elsőrendű művészek munkáját dicsérték. Ezeknek a dokumentumoknak a művészeti értéke
a XVII. században csökkenni kezdett, több okból.

Először is, mivel a legtöbbet foglalkoztatott művészek már nem magyar születésűek voltak;
a királyok és hazáik szülötteit részesítették előnyben.[9] Másodszor, mert a könyvnyomtatás XVI. századi megjelenése sok, korábban nagysikerű „kaligráfust” megfosztott munkájától, így egyre kevésbé kelendő szakmává vált ez. Harmadszor pedig a tömeges nemesítések miatt.[10] Erre a magyar történelemben először volt példa III. Ferdinánd uralkodása alatt, de nem utoljára.[11] Ezen belül is a legtermékenyebb az 1647 és 1656 közötti időszak volt, amikor még Ferdinándhoz képest is sok armális került kibocsátásra. A tömeges nemesítés egyik következménye volt amellett, hogy az armálisok „minőségi romlást szenvedtek el”, hogy gyakran az adományozott címeres levelek törzsszövege teljesen megegyezett, mindössze
a neveket és a címerleírást változtatták meg bennük, de arra is látni számos példát, hogy még azt sem. Mindezek ellenére vitathatatlanul és elidegeníthetetlenül teljesjogú nemesekké váltak mindazok, akik armálist kaptak a királytól, valamint azok leszármazottai, egészen az 1947. évi IV. törvény hatálybalépéséig.[12]

 

4. A sajógalgóci Galgóczy család története

A család története feltehetően 1495-ben kezdődik; ez a legkorábbi fennmaradt évszám, melyet egy 1869. március 15-én, Leleszen kelt, eredetet igazoló okirat kivonata tartalmaz[13]. Ebben
a család neve, mint „Galoch de Kis-Galoch” jelenik meg, amely arra enged következtetni, hogy a XV. századi képviselői a mai Gálocsy családdal lehettek rokonságban. Ezt az elméletet támasztaná alá az a tény is, hogy mindkét család Ung vármegyéből, azon belül is az ungvári járásból származik, valamint, hogy a törzsadományos a nemességre jellemző műveltségi és tanulmányi eredmények birtokában volt. Sajnos ez azonban tényleges bizonyíték híján puszta feltételezés marad. Fent említett iratban bizonyos György, Imre, valamint János, mint Miklós fiai igazolják nemességüket. Ez újabb kételyekre ad okot, hiszen címeres levelet a sajógalgóci Galgóczyak igazolhatóan legkorábban csak 1649-ben nyertek III. Ferdinánd királytól. Mindezekre tekintettel jelen írásomban ettől a legutóbbi évszámtól számítom a család nemességének történetét.

Ebből az időből három címeres levél van, amely a sajógalgóci Galgóczy család tagjait emeli
a nemesek soraiba, azonban a Liber Regiusok[14] között egyik sem lelhető fel[15]. Az első Pozsonyban kelt 1649. május 16-án, melynek címzettje Galgóczy Márton és felesége Fekethe Erzsébet, valamint mindkét nemen való örököseik. A második Bécsben kelt, címzettje elsősorban Galgóczy István. A harmadik szintén Pozsonyban kelt 1656. május 5-én és Orbán István, az ő fia Orbán István, valamint utóbbi feleségének Galgóczy Annának és az ő testvérének Galgóczy Mihálynak nevére szól.

1.1 Galgóczy István – A törzsadományos

Galgóczy István születéséről pontos adat nem maradt fenn, az azonban bizonyos, hogy felső tanulmányokat kezdett 1618-ban Sárospatakon, a helvét református főiskola tanulójaként. Ezekben az időkben a család tagjai a református hitelveket követték[16], a késő XIX. században azonban már sok katolikus volt közöttük. István 1622-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem első feleségének, Károlyi Zsuzsannának temetésén azon huszonkilenc tanuló egyike volt, akik külön erre az alkalomra készült, saját írású, latin nyelvű emlékverssel tisztelték meg az elhunytat.
Ez a tény, illetve, hogy közülük is hatodikként szólalhatott fel bizonyítja, hogy jó tanuló volt.[17] Tanulmányait 1623-ban végezte, majd a főiskola szabályainak megfelelően rektóriára[18] ment Sátoraljaújhelyre. Ennek végeztével Debrecenbe költözött, ahol 1663 és 1671 között esküdtbíró[19] volt. 1675-ben hunyt el.

  1. december 9-én címeres levelet nyert III. Ferdinánd királytól azon tetteiért „a melyeket ő először is magyar szent koronánk, azután felségünk iránt különböző helyi és időbeli viszonyok közt tanusitott és teljesített, és ezután is tanusitni s teljesitni ígérkezik”[20] A címer leírása, amely a nemeslevélen található arra enged következtetni, hogy ezek vitézi cselekedetek voltak
    a törökök ellen.[21] Az iratot III. Ferdinánd király mellett Ruthkay András titkár és Szelepchény (Szelepcsényi) György nyitrai püspök, későbbi királyi helytartó[22] hitelesítette aláírásával.
    A címeres levél által nemesítettek voltak továbbá bizonyos György, Márton, Mihály, János, Zsigmond, Péter, Pál, Judit és Katalin, szintén a Galgóczy családból, akik feltételezhetően István unokaöccsei és unokahúgai voltak. Ezt követően szinte azonnal hét törzságra oszlott
    a család a férfiak vonalain, akik közül György (munkácsi), Márton (ecsegi), Mihály (mádi, illetőleg nagytályai) és Pál (bilkei) utódairól maradtak fenn adatok.

 

1.2 Munkácsi Galgóczy György – Az első törzság

A törzsadományos melletti hét fiúgyermek legidősebbike, György 1627-ben kezdte tanulmányait Debrecenben, majd később a Rákóczi családdal együtt Munkácsra került; innen
a törzság neve. Kezdetben II. Rákóczi György nejének, Báthory Zsófia fejedelemasszonynak kertészeként dolgozott, aki szolgálataiért egy nemesi kúriát kapott, majd később, 1169-től Munkács város főbírója lett. 1695-ben hunyt el.

Unokája, akit Mihálynak neveztek II. Rákóczi Ferenc hadnagyainak egyike volt.[23] Részt vett 1703 és 1704 között a gróf Auersperg parancsnoksága alatt álló és német várőrséggel védett munkácsi vár bevételében, sőt Móricz István csapataival és sajátjaival a felső táborba is követte Rákóczyt.[24]

Egy másik unoka, akit szintén Györgynek hívtak ebben az időben ugyancsak Munkácson élt, és azzal nyert tiszteletet és megbecsülést a családnak, hogy a Rákóczi-szabadságharc leverését követően, mikor a vallási üldözések megindultak és a munkácsi reformátusoktól elvették templomukat, 1720-tól saját gabonás csűrét istentiszteleti helyként biztosította a közösség számára 18 éven keresztül.

1788-ban és 1805-ben Galgóczy Ferencné két részletben eladta a korábbi Galgóczy kúria telkeit a református egyháznak, ahová a templom, paplak és iskola is épült. Ez a templom még ma is ott áll, bár a második világháború után állami kézbe került és csak használatra kapta meg
a gyülekezet. Ezután nem maradt utód, aki közvetlenül vissza tudta volna vezetni őseit ehhez
a törzsághoz, sem Munkácson, sem máshol, így ez a családi vonal kihaltnak tekinttetik.

 

 

1.3 Ecsegi Galgóczy Márton – A második törzság

Galgóczy Márton Miskolcon lakott és a Borsod megyei Sajóecsegen, valamint Senyén voltak birtokai. Életének nagy részét háborúban töltötte. A füleki várőrség vitézeként szolgált a török ellen Wesselényi Ferenc főkapitánysága és Iványi Fekete László alkapitánysága alatt valamikor 1630 és 1650 között.[25] A Sajóvidéken, ahol, azokban az időkben a legtöbbször és legmagasabb mértékben kellett hadisarcot fizetni az egész országban magyar és török oldalra egyaránt. Ugyanekkor indult meg I. Rákóczi György forradalma is, ami további terheket rótt Borsod megyére; sok község el is pusztult errefelé.

Unokái, István és Márton szintén Rákóczi-vitézek voltak. Márton örökösödés útján megszerezte nagyapja birtokait. II. Rákóczi Ferenc hadseregében szolgált Szentpéteri Imre lovasezredes seregében, majd a szatmári béke megkötését követően Károlyi Sándor magyar királyi felkelő ezredében volt insurgens-hadnagy.[26]

István Rákóczi seregeivel Erdélybe vonult, ahol kialakult a család erdélyi ágazata. Huzamosabb időt töltött a határőrségnél Marosvásárhelyen. Magyarfrátai lakosként 1754-ben Medgyesen Kolozs megye előtt királyi kincstár felszólítására személyes nemessége mellett birtokos nemességét is igazolta, amelyről királyi táblai ítéleti igazolványt is kapott. Ezen, mint Galgótzi Stephanus de Galgótz rectius de Marusvásárhely szerepel a neve és később is ez a névváltozat került használatba. István leszármazottai Nagyajtára és Abuczára[27] költöztek, Mária Terézia alatt 1773-ban[28] és II. József alatt 1786-ban kaptak erről új igazolványt.

A családnak ezen törzságából származott Galgóczy Károly, mezőgazdász, közgazdász, statisztikus, történész, ügyvéd, gazdasági író, az Országos Magyar Iparegyesület, az Első Magyar Gőzhajótársaság és az Erdélyi Gazdasági Egyesület egyik megalapítója, az MTA tagja, aki az eddigi legátfogóbb műben foglalta össze a Galgóczy család történetét 1896-ban.

 

1.4 Mádi, illetőleg Nagytályai Galgóczy Mihály – A harmadik törzság

Galgóczy Mihály mádi lakos volt, de a család (Nagy)tályán gyökeredzett meg, s terjedt tovább előbb vissza Mádra, Szántóra, majd Tokaj-Hegyalja más vidékeire. Emellett az ecsegi törzságról is sokan költöztek Nagytályára. Ez a tény megnehezíti pontos családfa bemutatását.

Mihály három unokája közül István és Benedek Zamplénmegye előtt nemességet igazoló pert folytattak le 1724-től 1732-ig. István ivadékai Nagytályán éltek tovább, Benedekéi pedig Ung megyébe kerültek.

Benedek 1748-ban Szabolcs megyébe költözött, ahol igazolta nemességét. Innen 1760 körül került a család az Ung megyei (Ung)mogyorósra. Nemességüket Ungváron igazolták 1775-ben, amely igazolást Galgóczy Miklós, Benedek leszármazottja vett ki. Gyermekei 1794-ben újra igazolást kértek Ungváron, melynek ítélete a következőképp hangzik:
Az 1794-ik esztendőnek Kis Asszony havának 25-ik napján Tekintetes Pálóczi Horváth Pál Első Vicze Ispánnak Előülése alatt Ungvár városában tartott közönséges Gyülés Jegyzökönyve

A 106 lapon: Nemes Galgóczy Miklós, András, György, és Mihály esedező levélre, a benyujtott Collateralis Inquisitiojok, az arra kirendeltetett Deputatio által Authentikáltatván, hogy arról az Esedezöknek a Testimoniális Levél kiadattasson elvégeztetett.

Ennélfogva ezen család tagjai az 1700-tól 1765-ik évig kimutatott Nemesi családok lajstromába beiktatva lévén, mint valóságos Nemesek nemesi szabadalmaikat máig is élvezik.[29] 1799-ben Mihály Hajdúnánásra költözött vissza, ahol ismét nemességet igazoló levelet kért Ung megyétől.

A család ezen ágából a Zemplén megyében maradtak közül sok (református) pap és papné, az Ung megyét megjártak közül pedig sok gazdatiszt került ki. A Kodolányi Antal által szerkesztett „Magyar gazdák évkönyve” 1879-ből a következő Galgóczyakat említi: „Galgóczy Dániel gróf Andrássy Gyula kasznárja Töke-Terebesen Zemplén megyében, János ennek fia, ugyancsak gróf Andrássy Gyulánál urod. írnok Tisza- Dobon, Szabolcs megyében, István pedig urod. kulcsár gróf Degenfeld Imrénél Nyir-Baktán.[30]

A család ezen ágáról való utolsó ismert ember, aki igazolhatóan használta a „Nemes” előnevet Galgóczy Jenő, villamosvasúti tisztviselő volt. 1894-ben született Tiszalúcon.
Egyéves önkéntesként vonult be 1914-ben a császári és királyi 34. gyalogezredhez Kassára, majd a tiszti vizsga elvégeztével 1915-ben az orosz hadszíntérre. Június végén felmentést kapott, de 1916. május 1-jén újra bevonult és az orosz fronton szolgált, ahonnan „gránátnyomással” kórházba szállították. Zászlósként kiképzőnek helyezék át a császári és királyi 5. gyalogezredhez, ahonnan később visszakerült a 34-esekhez, immár az olasz hadszíntérre az 59. hegyidandárhoz. 1918-ban gázmérgezés miatt kórházba került. Szolgálatát a lublini kormányzóbíróságnál folytatta rajparancsnokként. Kassán szerelt le. A 34-esek tartalékos tisztikarának egyetlen nemesi előnevű tagja volt. A hadszíntereken nyújtott szolgálataiért Károly-csapatkereszttel és Bronz Vitézségi Éremmel tüntették ki.[31]

 

1.5 Bilkei Galgóczy Pál – A hetedik törzság

Galgóczy Pál, a közös adományos fivérek közül a legfiatalabb volt. Szintén a Rákócziak révén, valamint házasság útján került Bereg megyébe. 1688-ban Bereg megye helyettes szolgabírája, majd 1689-tól rendes esküdtbírája lett. A szabadságharc kitörésekor 1703-ban azonnal csatlakozott II. Rákóczi Ferenc hadaihoz két sógorával, Ilosvay Bálinttal és Imrével. Huszt várában kezdte meg szolgálatát Dolhay György – aki felesége révén szintén rokona volt – főkapitánysága és várparancsnoksága alatt. Fiai közül István 1719 és 1722 között, Gábor
1722-ben rendes esküdtje volt Bereg megyének.

István dédunokája, Pál 1837-ben végezte tanulmányait, amikor Bereg megyében rendes esküdtként kezdte meg pályáját. 1841-ben megyei aljegyzővé és táblabíróvá nevezték ki,
1845-ben megyei pénztárnok, 1848-ban pedig törvényszéki bíróvá választották.
A szabadságharc idején az önkéntes seregek szervezésére a kászonyi járásba küldték bizottsági tagként, majd a munkácsi takarékpénztár elnöki tisztségét látta el huzamosabb ideig. „1886-ban Bereg megyének 8-dik virilista bizottsági tagjakép Íratott össze. 1889-ben elsőkép irta alá
a munkácsi képviselő választó kerületben a védtörvény- javaslatnak a magyar nyelvet sértő
25-dik §-a ellen elhatározott tiltakozást.
[32] Pál feleség és utód nélkül halálozott el.

A közös adományos Galgóczy Pál dédunokáján, Imrén keresztül haladt tovább a vérvonal, aki „igen képzett, takarékos, gondos, és ennek következtében tekintélyes, előkelő, vagyonos emberré lett”.[33] Fiai közül József és István jogi tanulmányokat végeztek, de míg egyikük ügyvédként birtokjogi ügyek rendezésével foglalkozott, másikuk a gazdaságban bizonyult apjuk jobbkezének. József később Szatmár megye erős táblabírája lett, a hozzá intézett leveleket állítólag a „főtáblabíró”-nak címezték.[34]

István fia, Sándor Szatmár megye utolsó másod alispánja, majd ezen cím beszüntetését követően a vármegye krassói, majd kétízben csengeri választókerületének megválasztott országgyűlési képviselője volt. Ő szintén jogot végzett 1844-ben, kezdetben a sárospataki, majd az eperjesi kollégiumban. 1845-ben tiszteletbeli megyei aljegyzői címmel tüntette ki a megye alispánja. 1846-ban megyei alszolgabírónak választották meg. 1847-ben István főherceg, Magyarország (utolsó) nádorának kiséretére összeválogatott bandérium tagja volt.[35]
1848. novemberében Katona Miklós ezredes vezetése alatt a porcsalmai nemzetőrszázad századosaként részt vett az első erdélyi hadjáratban, ahonnan a november 24-én Karl von Urban csapataitól elszenvedett súlyos vereséggel záródó dési ütközetet követően tért vissza és folytatta szolgabírói hivatalát 1851-ig, mikor a kormányrendeletek és intézkedések miatt kénytelen volt leköszönni hivatalából. 1860. december 13-án Szatmár megye főszolgabírájává, valamint
a szatmári református egyházmegye rendes tanácsbírájává választották. 1867-ben közfelkiáltással nádorispánná, ezzel együtt 1871. végéig a Szatmáron székelő megyei törvényszék elnökévé választották meg. Mindezek mellett 1869 őszén a megyei népszámlálási bizottság elnöke is volt, amely munkakörben olyan rendszerességet és pontosságot tanúsított, hogy a király a Vaskoronarend III. osztályú jelvényével tüntette ki. 1872-ben, az alispánsága beszüntetését követően[36] nem is vállalt többé megyei hivatalt. A közbizalom és a közszeretet okán, amely feléje irányul azonban még abban az évben a krassói kerület országgyűlési képviselőjének választotta meg[37], majd ezt követő két választási szakaszon keresztül a csengeri választókerület országgyűlési képviselője volt. 1884-ben, képviselőségének harmadik szakaszának közepén agyvérzést kapott, amelybe belehalt.

A család ezen törzsága még jóval népesebb és kiterjedtebb volt a XIX. század végéig, ezért okkal merem feltételezni, hogy ma is élnek Galgóczyak szép számmal erről az ágról. Sajnos ezt azonban alátámasztani nem áll módomban.

 

Összegzés

Izgalmas megfigyelni azt, hogy mennyit változott a nemesség egy olyan, a történelem szempontjából rövidnek mondható időszak alatt, mint a harmincéves háború. Ugyan a nemesi jogok nem csorbultak, de a cím maga egyfajta értékvesztésen ment keresztül, melynek ékes példái az armálisok leegyszerűsödései, sablonszerűvé válásai, valamint a tömeges nemesítések a Habsburg királyok idején. Mindazzal együtt, hogy érthető, hogy a kor miért hozta magával ezt a jelenséget, talán mégis érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon valóban helyes volt-e
a nemesség sorainak ilyen kissé elhamarkodottnak tűnő feltöltése. Azt gondolom, hogy
a sajógalgóci Galgóczy család példája azt mutatja, hogy igen.

A dolgozatban áttekinthettük a család nemességének történetét a törzsadományos Glagóczy Istvántól kezdve a fennmaradt négy törzságon keresztül az általuk hagyott örökségig. Mintázatként megfigyelhető, hogy mikor a magyar nemzet zivataros eseményeit élte, készek voltak fegyvert ragadni az értékeikért; Istenért, hazáért, embertársért. Elég csak
a Rákóczi-szabadsághar(ok)ra, vagy az 1848-as eseményekre gondolnunk. Azonban mikor nyugalmas idők uralták az országot, ők akkor sem voltak restek a nép szolgálatában műveltségüknek és képességeiknek megfelelően. Ez a jelenség szerencsére nem volt egyedülálló a korban, bár nézőpontbeli különbség azért megfigyelhető a nyugati, többnyire katolikus, és a keleti, többnyire református eredetű családok között.[38]

A Galgóczyak öröksége mindenesetre bár nem látványos, de a mai napig kézzel fogható. Büszke vagyok rá, hogy a leszármazottjuk lehetek.

 

 

Források

Szakirodalom

  1. A cs. és kir. 34. magyar gyalogezred története 1734-1918. Budapest, 1937, Pátria ny.
  2. Balogh Judit: A felsőbíráskodás megszervezése Debrecenben. Jogtörténeti szemle 19. évf: 1-2 szám, 2017
  3. Béli Gábor: A vármegyei nemesi bíráskodás szervezete 1723-ig. Jogtörténeti szemle 19. évf: 1-2 szám, 2017
  4. Frankl Vilmos: A nádori és országbírói hivatal eredete és hatáskörének történeti kifejlődése. Pest, 1863, kiadja Pfeifer Ferdinánd
  5. Gábor Gyula: A régi magyar igazságszolgáltatás. Jogtudományi Közlöny, 1927. 20. sz
  6. Galgóczy Károly: A Sajó-galgóczi Galgóczy család négy ága, a Pókai Szikszay, Telegdi Csanády és Nagyfalusi Bajza család ismertetése, nemzedékrendekkel. Budapest, 1896, „Pátria” Irodalmi Vállalat Részvénytársaság Könyvnyomdája
  7. Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes házbeli királyok alatt. Budapest, 1899, Magyar Tudományos Akadémia
  8. Hajnik Imre: A Királyi Könyvek a vegyes házakbeli királyok korszakában. Budapest, 1879, Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó-Hivatal
  9. Mezey Barna: A nemesi képviselettől a polgári képviseletig. A képviselet és a képviselői jogállás tartalmának megváltozása 1848/49-ben. In: A képviselők jogállása [I. rész]. Budapest, 1996, Országgyűlés Hivatala
  10. Mezey Barna (szerk): Magyar alkotmánytörténet. Budapest, 2003, Osiris kiadó
  11. Mezey Barna: Werbőczi István. In: Rácz Árpád (szerk.): Nagy képes millenniumi arcképcsarnok – 100 portré a magyar történelemből. Budapest, 1999, Rubicon Ház Bt.
  12. Lehoczky Tivadar: Munkács város uj monografiája. Munkács, 1907, Grünstein Mór kiadása
  13. Seres István: Források Thököly Imre udvartartásának és udvari katonaságának történetéhez, 1685-1686. In: Hadtörténeti közlemények 129. évf: 2. szám, 2016
  14. Stipta István: Bírósági szervezettörténet a hazai jogtörténet-tudomány tükrében. Jogtörténeti szemle 19. évf: 1-2 szám, 2017
  15. Varjú Elemér: Egy díszes armális a XVII. századból. Magyar Iparművészet V. évfolyam 5. szám, 1902
  16. Gróf Zichy István: Adatok a XVII. századi magyar nemesség műveltségtörténetéhez. In: Művelődéstörténet, filozófia Emlékkönyv Berzeviczy Albert, a MT Akadémia elnökének tiszteleti taggá választásának harmincadik évfordulója alkalmából. Budapest, 1934

Internetes források

https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torvenyei

  1. Tipartitum – Hármaskönyv (1514)
  2. évi I. törvénycikk
  3. évi LXXIII. törvénycikk
  4. évi XXX. törvénycikk
  5. évi IV. törvény

http://mek.oszk.hu

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkája

 

Primer források

  1. Extractus e Protocollo Intorductoriarum et Statutoriarum originalium pro nobili familia Galoch de Kis-Galoch vi Comitatu de Ungh. Magántulajdon a Galgóczy család tulajdonában; korábbi őrzőhelye: Lelesz (Szlovákia)
  2. Ungmegye kebelében Kerész és Mogyorós községeiben lakozó Galgóczy család Nemesi bizonyítványa 1794-ik évről – másolat. Magántulajdon a Galgóczy család tulajdonában; korábbi őrzőhelye: Ungvár (Ukrajna)

 

 

[1] Lásd még: Stipta István: Bírósági szervezettörténet a hazai jogtörténet-tudomány tükrében. In: Jogtörténeti szemle 19. évf: 1-2 szám, 2017, 2-10. oldal

[2] „Hivatkozás alá kerülnek: … a nemesi előjogokra nézve a Hármaskönyv I. része 9-ik czime, továbbá Ferdinánd királynak az 1546-ik évi 30-ik czikkelye; valamint a bécsi békekötés 11. czikkelye.”

[3] Érdemes megjegyezni, hogy a III. Ferdinánd király törvényének szövege „sem törvénytelen itéleteket, sem törvénybe ütköző végrehajtásokat meg nem enged”, ezek után hivatkozási alapként megjelöli Werbőczi István Hármaskönyvét, ezáltal gyakorlatilag törvénynek titulálva azt. Tudjuk azonban, hogy ez a mű soha nem emelkedett törvényi erőre, mégis akként utalnak rá. Erre a jelenségre hívta föl a figyelmet Mezey Barna is. [Mezey Barna: Werbőczi István. In: Rácz Árpád (szerk.): Nagy képes millenniumi arcképcsarnok – 100 portré a magyar történelemből. Budapest, Rubicon Ház Bt., 1999, 56–59. oldal

[4] „… az egész ország nemesei (a mint előbb említve van) senki másnak hatalma alatt nem állanak, mint
a törvényesen megkoronázott fejedelmeknek; sőt fejedelmünk maga is, rendes hatalmánál fogva, bárkinek puszta panaszára és gonosz besugására, közülők senkit, a törvény útján kivül és kihallgatása nélkül, sem személyében, sem vagyonában meg nem háboríthat.”

[5] Ezt a jogot még II. András király tette lehetővé a nemesi rendnek az 1222. évi Aranybulla XXXI. cikkelyében: ” Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké.” Erről a jogról mondtak le a rendek az 1687-es pozsonyi országgyűlésen.

[6] Erre utal Gábor Gyula is Dr. Vinkler János A magyar igazságszolgáltatási szervezet és polgári peres eljárás
a mohácsi vésztől 1848-ig
című munkáját elemző cikkében: „Az ítélőmester megidézi a feleket és azután az illető vármegyebeli előkelő nemes urak, esküdtek és egyéb jogban jártas személyek tartják a bíróságot

[7] Galgóczy Károly (1896): A Sajó-galgóczi Galgóczy család négy ága, a Pókai Szikszay, Telegdi Csanády és Nagyfalusi Bajza család ismertetése, nemzedékrendekkel. „Pátria” Irodalmi Vállalat Részvénytársaság Könyvnyomdája, Budapest, 122. oldal

[8] Lásd: Mezey Barna (szerk): Magyar alkotmánytörténet. Budapest, 2003, Osiris kiadó 242. oldal

[9] Varjú Elemér, 1902: Egy díszes armális a XVII. századból. In: Magyar Iparművészet V. évfolyam 5. szám 229-231. oldal

[10] Galgóczy i. m. 19. oldal

[11]Több korszak van az ország történelmében, a melyben tömeges nemesítésekkel találkozunk. A török kiűzetése után I. Leopold alatt különösen sok az indigenatus. II. József alatt a bánsági kamarai uradalmaknak elárvereltetésével kapcsolt mixta donatiók idéztek elő tömeges nemesítéseket. Ily különös alkalmaktól eltekintve azonban az mondható, sőt valamint a liberregiusok, azonkép a mostanában nyilvánosságra hozott érseki, püspöki, káptalani és conventi hiteles levéltárak névsoraival még bizonyítható is, hogy egy-egv magyar király alatt alig adatott ki annyi ármalis, mint épen III. Ferdinánd alatt, és ezeknek is legnagyobb részök az 1647-től 1656-ig terjedő időközre esik, mely idő alatt, a békekötéseken kiviil, elsőbb IV. Ferdinándnak, később I. Leopoldnak még attyok életében magyar királyokká megkoronáztatások is szaporította az ármalis osztogatások alkalmát.” Galgóczy i. m. 19. oldal

[12]1. § (1) A magyar nemesi és főnemesi rang (herceg, őrgróf, gróf, báró, nemes, primor, lófő) megszűnik. A külföldi államfők által adományozott nemesi és főnemesi rangot jelző címek viselésére adott engedélyek, illetőleg az ilyen engedélyek jellegével bíró törvényi rendelkezések hatályukat vesztik.”

[13] Lásd: 1. sz. melléklet

[14] Hajnik Imre: A Királyi Könyvek a vegyes házakbeli királyok korszakában. Budapest, 1879, Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó-Hivatal

[15] Galgóczy Károly kutatásának eredménye. Azonban talált egy negyedik címeres levelet 1687-ből, amely véleménye szerint szintén a sajógalgóci Galgóczy család tagjának biztosít nemesi jogokat. Ezt I. Lipót király adományozta Galgóczy alias Végh Mihály részére. Lásd: Galgóczy i. m. 16. oldal

[16] Galgóczy Márton például 1632 és 1652 között az acsai helvét református anyaegyház papja volt.”

[17] Érdekesség, hogy ugyanebből az évből, általa kéziratként maradt fenn az egyik legrégebbi ismert magyar nyelvű szakácskönyv, melyet Herman Ottó is felhasznált és kiemelt 1887-ben megjelent „Magyar halászat könyve” című munkájához, mint olyan művet, amiben 30 magyar halfajta van megnevezve.

[18] Egy nagyobb egyházi városban található egyetemre ment tanítani. Ennek általában magas költségvonzata volt és az, hogy a Sárospataktól nem túl távoli Sátoraljaújhelyre ment arra enged következtetni, hogy szüleinek szerény vagyona volt.

[19] Balogh Judit rámutat, hogy ezeket az esküdtbíróságokat a törvényszékek mellett szervezték meg, így a Debreceni királyi Törvényszék mellett, ahol a törzsadományos esküdtbíró volt.

[20]attentis et consideratis fidelitate et fidelium servitiorum meritis, fidelis nostri, Stephani Galgóczy, quae ipse Sacrae primum Regni nostri Hungariae, et deinde Majestati nostrae pro locorum et temporum varietate” szövegből fordította Galgóczy Károly

[21]Égszínkék fennálló hadi paizs, melynek talapzatát zöldelő mező foglalja el s azon egészen pánczélba öltözött, ifjú alakzatu hadi férfiu, fehér lovon ülve, fejére különböző strucz-tollakkal ékesített sisakját feltéve, balkezében csak imént levágott török fejet tartva, jobjában pedig kivont görbe kardot erősen villogtatva, és a paizs jobb oldala felé fordulva látszik. A paizson rostélyos, vagyis nyitott hadi sisak fekszik, királyi koronával ékesítve, melynek közepéből másik, különben az elsőhöz mindenben hasonló hadi férfiu emelkedik fel. A sisak tetején, vagyis csúcsán pedig jobbról égszínkék és halványsárga, balról veres és fehér, egészen a paizs aljáig csinosan leomló és magát
a paizst díszesen ékesítő szalagok vagyis foszlányok, a mint mindez a czimeres levél elején, vagyis fejezetében
a czimerfestő keze és művészete által tulajdon és megfelelő színeiben lefestve és a nézők szemei elé állítva szemlélhető.
” – Galgóczy Károly fordítása

[22] Frankl Vilmos: A nádori és országbírói hivatal eredete és hatáskörének történeti kifejlődése. Pest, 1863, kiadja Pfeifer Ferdinánd

[23] Apja valószínűleg az a Galgóczi (Galgóczy) István, aki Thököly Imre udvari katonaságához és akinek seregéről Munkácson készült kimutatás: Galgóczi István gyalogseregének 1687. szeptember 1-jén készült kimutatása.
MNL OL G 5. Thököly-szabh. lt. (V.) fol. 55–56. Lásd: Seres István: Források Thököly Imre udvartartásának és udvari katonaságának történetéhez, 1685-1686. In: Hadtörténeti közlemények 129. évf: 2. szám, 2016 459. oldal

[24] „Lehoczky Tivadar, Bereg megye Monographiája I. k. 213, 111. k. 440—446 1. és Bereg megye levéltára,
a selejtezéstől megmentett iratok közt 1669 sorsz.” –
Galgóczy Károly kutatása

[25] Galgóczy i. m. 47. oldal

[26]Országos levéltár, kincst. oszt. Urbaria et cons. eccl. et secui, bonorum elenc. 1. 143—144 1. fasc. 6, nro 87. — Borsod megye levéltára sub G. 1707 év, Species XVIII. fasc. XV. fr. 1028. Szentpétery Imre, Borsod megye alispánjának és érdektársainak, Sallay István és érdektársai, köztök Galgóczy Márton ellen 1707 aug. 31-én Ecsegh községben, Senye puszta iránt, II. Rákóczy Ferencz fejedelem mandátumával kezdett proportionalis-di- visionális pere. Boldogult apám és nagyanyám közleményei.” – Galgóczy Károly

[27] Ennek a városnak mai nevét nem sikerült földerítenem.

[28]A marosvásárhelyi kir. tábla levéltára 177b márt. 1-ről 844 sz. — Királyi táblai Ítélet hiteles másolati kiadmánya 1776 dec. 9-ről, most Nagy Aitán még élő (1887) öreg Galgóczy István kezében. — Országos levéltár erdélyi osztálya, productionális perek jegyzőkönyve, Kolos megye 1771 év ext. 13 sz. és 8868 kir. leir. 102 sz. 1786 jun. 19, — végre: a cancelláriai levéltár 53 m. királyi könyv 483 lap, nro 6640/ex. 1786” – Galgóczy Károly

[29] Ungmegye kebelében Kerész és Mogyorós községeiben lakozó Galgóczy család Nemesi bizonyítványa 1794-ik évről – Galgóczy Károly gyűjtése – 2. sz. melléklet

[30] Galgóczy i. m. 112. oldal

[31] A cs. és kir. 34. magyar gyalogezred története 1734-1918. Budapest, Pátria ny., 1937. 367. oldal

[32] Galgóczy i. m. 116. oldal

[33] Galgóczy i. m. 121. oldal

[34] Galgóczy u. o.

[35]Azt beszélték akkorrol, kivált a nők róla, hogy legszebb férfias tekintetű, legdaliásabb termetű lovag volt a bandériumban; pedig a megye legszebb ifjú fér- fiait válogatták ebbe össze. A főherczeg is háromszor tüntette ki ez alkalommal.” – Galgóczy Károly

[36]1872-ben a közigazgatási országos uj szervezkedés folytán, országosan beszüntettetvén a másodalispáni hivatal, — nemcsak azért, mert ő az átalános politikai téren, az akkor még Tisza Kálmán és Giczy Kálmán vezérlete alatt állott ellenzéki párthoz tartozott, hanem azért is, mert akkor már a megyében pártkülönbség nélkül oly átalános népszerűséggel és közkedveltséggel birt, hogy ha candidaltatik, megválasztatása bizonyos volt, tehát ebből az okból a főispán által kihagyatott az alispáni candidatiobol. Így lett ö e rendszer változásból Szathmár megyének utolsó másodalispánja.” – Galgóczy Károly

[37] Mezey Barna: Nemesi képviselettől a polgári képviseletig (A képviselet és a képviselői jogállás tartalmának

megváltozása 1848/49-ben) (In: A képviselők jogállása 1. rész, 241-255. oldal)

[38] Erre a kijelentésre elsősorban gróf Zichy István „Adatok a XVII. századi magyar nemesség műveltségtörténetéhez” című munkája, valamint Galgóczy Károly ismert műve alapján jutottam, akik hasonló családi helyzetben voltak, de míg a Zichyk dunántúli katolikus, addig a Galgóczyak tiszántúli református családok voltak.

Farkas György Tamás: Az átsugárzó diszkrimináció fogalma, gyakorlata az alapjogvédelem rendszerében

Bevezetés

Magyarország Alaptörvénye XV. cikk szerint: „(1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. (3) A nők és a férfiak egyenjogúak. (4) Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti. (5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.”[1]

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 1. § szerint: „Az egyenlő bánásmód követelménye alapján Magyarország területén tartózkodó természetes személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben e törvény rendelkezései szerint azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni.”[2]

A hátrányos megkülönböztetés, azaz a diszkrimináció tilalma, az egész jogrendszert átható alkotmányos alapelv, melynek fejlődése komoly utat tett meg az elmúlt harminc évben, a köztársasági Magyarországon. Jelen írás a hátrányos megkülönböztetés tilalma kapcsán, egy viszonylag keveset kutatott, publikált és egész speciális jogintézményt, az átsugárzó diszkriminációt kívánja röviden bemutatni, elsősorban a Független Rendészeti Panasztestület[3] 280/2017. (XII.14.) számú állásfoglalásán[4] keresztül.

 

A Független Rendészeti Panasztestület 280/2017. (XII.14.) számú állásfoglalásában vizsgált ügy történeti tényállása, az előterjesztett panasz

A konkrét ügyben előterjesztett panasz szerint 2017. február 28-án délelőtt a BRFK IV. Kerületi Rendőrkapitányság két járőre megjelent a panaszos lakásán. A kiérkező rendőrök előadták, hogy névtelen bejelentés történt miszerint, az ingatlanban három menekült tartózkodik (két férfi és egy nő). A névtelen bejelentés alapján kezdeményezett rendőri intézkedést a járőrök azzal indokolták, hogy ellenőrizniük kell a menekültek személyazonosságát és iratait.

A panaszos az intézkedő rendőröknek előadta, hogy a lakásában valóban lakik egy hivatalosan elismert líbiai menekült, azonban ez a személy az intézkedés időpontjában nem tartózkodik a lakásban, tekintettel arra, hogy a munkahelyén van.

A rendőrök ezt követően távoztak, azonban ugyanezen a napon, az esti órákban újfent megjelentek a panaszos lakásán. Ekkor a menekült férfi már a lakásban tartózkodott, aki igazoltattak is. A menekült férfivel tartózkodott ekkor párja is, aki a panaszos magyar állampolgárságú lánya. A hölgyet a rendőrök szintén igazoltatták. A panaszos ugyanakkor ezen rendőri intézkedés idején nem tartózkodott az ingatlanban, tehát vele szemben nem intézkedtek a rendőrök.

A rendőrök az intézkedés alá vont személyek – így a menekült férfinek is – iratait rendben találták, azonban az intézkedés során ragaszkodtak ahhoz, hogy a panaszos lánya mutassa meg az ingatlanhoz tartozó pincét és padlást is. A helyiségek megtekintése után a rendőrök távoztak a helyszínről.

A panaszos jogi képviselője előadta, hogy a rendőri intézkedés közvetlen alanyai a panaszos lánya és az ingatlanban szívességi lakáshasználóként élő menekült voltak, de az Egyenlő Bánásmód Hatóság Tanácsadó Testületének az egyéb helyzet meghatározásáról szóló, 288/2/2010. (IV. 9.) TT. sz. állásfoglalása alapján a panaszos „átsugárzó diszkrimináció” (azaz) alanya volt.

A jogi képviselő véleménye szerint a panaszosnak el kellett szenvednie az indokolatlan rendőri intézkedéseket – a nála lakó menekült igazoltatását és ingatlana átvizsgálását – az Ebktv. 8. §-a szerinti egyéb helyzete, azaz a nála lakó menekült státusza miatt.

A jogi képviselő álláspontja szerint sem a panaszos, sem a nála élő elismert menekült nem tanúsított olyan magatartást, amely hatósági intézkedést indokolt volna: velük szemben sem bűncselekmény, sem szabálysértés gyanúja nem merült fel, továbbá a menekült tartózkodásának jogszerűtlenségére nem utalt semmilyen körülmény. Mindezek alapján pedig mind a menekült személy Rtv. 29. §-a szerinti igazoltatása, mind pedig az ingatlan „átvizsgálása” indokolatlan volt.

A jogi képviselő meglátása szerint az igazoltatás és az ingatlan „átvizsgálása” csak azért történt, mert a panaszos – a tulajdonhoz való jogát gyakorolva – a saját ingatlanába befogadta egy segítségre szoruló embertársát, aki történetesen egy elismert menekült és amennyiben a befogadott személy magyar állampolgár lett volna, fel sem merülne a rendőri intézkedés foganatosításának szükségessége.

A jogi képviselő álláspontja szerint a panaszos ingatlanában végrehajtott igazoltatás, az átsugárzó diszkrimináció” folytán – annak ellenére, hogy a panaszos a sérelmezett igazoltatáskor nem tartózkodott a lakásban, tehát őt nem vonták rendőri intézkedés alá – sértette a panaszos emberi méltósághoz való jogát.

 

Az átsugárzó diszkrimináció fogalma, gyakorlati alkalmazása az alapjogvédelem intézményrendszerében

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság Tanácsadó Testületének az egyéb helyzet meghatározásáról szóló, 288/2/2010. (IV. 9.) TT. sz. állásfoglalásában[5] meghatározta „átsugárzó diszkrimináció” (discrimination through association) fogalmát, az Ebktv. 8. § t) pontjának értelmezése során – mely az egyéb tulajdonság alapján történő közvetlen hátrányos megkülönböztetésről rendelkezik – amely azt jelenti, hogy amennyiben az eljárást indító fél a diszkriminációt egy védett tulajdonsággal (eredeti védett tulajdonság) rendelkező személlyel való közvetlen rokoni, baráti kapcsolata okán osztozva a joghátrányban, a védelmet nem az egyéb helyzet, hanem az eredeti védett tulajdonság alapján igényelheti.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság Tanácsadó Testület állásfoglalásában, az „átsugárzó diszkrimináció” kapcsán több korábbi ügyre hivatkozott, melyek közül az egyik, az Európai Bíróság C-303/06 számú, S. Coleman kontra Attridge Law és Steve Law ítélet[6] volt. A konkrét ügyben a fogyatékossággal nyilvánvalóan nem rendelkező anya, gyermeke fogyatékossága miatt szenvedetett hátrányt a munkahelyén, és az Európai Bíróság az anya esetében is megállapíthatónak találta a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetést.

A másik Egyenlő Bánásmód Hatóság Tanácsadó Testület által hivatkozott ügy a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.323/2006/6. számú ítélete volt, amelyben a bíróság hátrányos megkülönböztetést állapított meg, annak kapcsán, hogy egy roma származású társaság nem roma származású, ún. tesztelők kíséretében próbált meg bejutni egy szórakozóhelyre, ahol a romáktól megtagadták a belépést törzsvendég-kártya hiányában, míg a nem roma származásúak bejutottak törzsvendég-kártya nélkül is.

A fentiek mellett, az EBH, a 2012. évi beszámolójában[7] az „átsugárzó diszkrimináció”, mint hipotetikus összehasonlítható csoport szemléltetése kapcsán az alábbi jogesetet hozta példának.

A kérelmező szerint az egyik községi önkormányzat polgármestere vele szemben átsugárzó védett tulajdonságával – édesapja politikai vagy más véleményével – összefüggésben, hátrányos megkülönböztetést alkalmazott azzal, hogy az önkormányzatnál a meglévő létszámhiány enyhítésére – bár erre lehetősége volt – nem írt ki gyakornoki pályázatot, megakadályozva ezzel kérelmező önkormányzatnál történő esetleges elhelyezkedését. A hatóság elfogadta kérelmező védett tulajdonságát, mivel a kérelemből megállapítható volt, hogy az önkormányzat működése, döntéshozatala során rendszeresen adódtak olyan helyzetek, amikor kérelmező édesapja az önkormányzat megválasztott képviselőjeként és alpolgármestereként, a település érdekében, a polgármester szándékaitól eltérő, annak érdekeit nem szolgáló javaslatokat tett, melynek következtében konfliktusok jöttek létre az alpolgármester és a polgármester között. […] A hatóság eljárás alá vont kimentését (nincs összehasonlítható csoport, a hivatal nem küzd létszámhiánnyal) nem fogadta el. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – így különösen a képviselő-testületi ülés jegyzőkönyve, a képviselő-testület tagjainak nyilatkozata, az eljárás alá vont minisztériumnak írt kérelme, az eljárás alá vont egymásnak ellentmondó nyilatkozatai a túlmunkáról, illetve arról, hogy nem volt tudomása kérelmező azon szándékáról, hogy a hivatalban kívánt dolgozni – megállapította, hogy eljárás alá vont megsértette az egyenlő bánásmód követelményét kérelmező átsugárzó védett tulajdonságával (édesapja más véleményével) összefüggésben, és közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, amikor a gyakornoki pályázatot nem írta ki.

Szintén az EBH, a 2012. évi beszámolójában, a nemzetközi kapcsolatok fejezetben szerepel, hogy 2012 márciusában Londonban tartott továbbképzés témája az átsugárzó diszkrimináció volt, mely fogalmat az európai uniós jogba a már fentebb említett Coleman-ügy vezette be (C–303/06). A bíróság az ügyben kijelentette, hogy az irányelv olyan értelmezése, amely annak alkalmazhatóságát az olyan személyekre korlátozza, akik saját maguk fogyatékosak, ezen irányelv hatékony érvényesülését jelentősen gátolná, és csökkentené az általa biztosítani kívánt védelmet. Ennek alapján a munkavállalóval szemben abból adódó kedvezőtlenebb bánásmód, hogy ô fogyatékos gyermekének elsődleges gondviselője, a sérelmet szenvedett fél gyermekének fogyatékosságára tekintettel sérti a közvetlen hátrányos megkülönböztetés tilalmát, annak ellenére, hogy a sérelmezett fél maga nem fogyatékos, azaz közvetlenül nem rendelkezik az uniós jog által megkövetelt úgynevezett védett tulajdonsággal.

Az EBH 2012. február havi hírlevelében az „átsugárzó diszkriminációt” illetően azon ügyet emelte ki, amely során egy kisgyermekes anya munkaviszonyát próbaideje alatt indokolás nélkül azért szüntették meg, mert a gyermek vasárnap történt megbetegedése miatt az anya hétfő délelőtt bejelentette, hogy nem tud munkába menni. Az EBH álláspontja szerint az „ügy különlegessége volt, hogy itt nem a hatósághoz forduló kérelmező rendelkezett védett tulajdonsággal, hanem gyermeke, akinek a betegsége miatt a panaszos táppénzre kényszerült, majd ennek következményeként megszüntették a munkaviszonyát.

Átsugárzó diszkrimináció alapján állapította meg az EBH a kérelmező közvetlen hátrányos megkülönböztetését az EBH/71/2012. számú ügyben[8], melyben a kérelmezőt álláspontja szerint a település polgármestere hátrányosan megkülönböztette azzal, hogy a létszámhiány enyhítésére – bár lehetősége volt – nem írt ki gyakornoki pályázatot és megakadályozta ezzel kérelmező esetleges elhelyezkedését az önkormányzatnál. A konkrét ügyben az átsugárzó diszkrimináció akként merült fel, hogy a kérelmező édesapja, mint önkormányzati képviselő és alpolgármester politikai konfliktusban állt a polgármesterrel, és a kérelmezőt az apja polgármesterétől eltérő politikai meggyőződése miatt érte hátrányos megkülönböztetés, azaz a kérelmezőre, az apja védett tulajdonsága – politikai meggyőződése – sugárzott át.

Megemlítendő még az „átsugárzó diszkrimináció” vonatkozásában az EBH/366/2014. számú ügy[9], amelyben egy oktatási intézményt marasztalt el az EBH „átsugárzó diszkrimináció” okán, azért mert egy diákot az őt nevelő azonos nemű pár szexuális hovatartozása miatt nem vettek fel az iskolába. A határozat rendelkező része szerint, „Az eljárás alá vont megsértette az egyenlő bánásmód követelményét kérelmezővel szemben, amikor 2013. augusztus 28-án arról tájékoztatta törvényes képviselőjét, hogy nem nyert felvételt az eljárás alá vont intézménybe az édesanyja szexuális irányultságára és arra tekintettel, hogy azonos nemű élettársával közösen nevelik kérelmezőt. Az eljárás alá vont ezzel a magatartásával kérelmezővel szemben a törvényes képviselő szexuális irányultságával okozati összefüggésben közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott.” Az EBH fenti döntésének indokolásában mintegy másodlagosan hivatkozott az „átsugárzó diszkriminációra”, azzal összefüggésben, hogy a kiskorú diákot érte hátrányos megkülönböztetés, az őt nevelő védett tulajdonsággal rendelkező személyek okán.

 

A Független Rendészeti Panasztestület megállapításai a konkrét ügy kapcsán

 

A Testület eljárásjogi érvei  

A Testület a panaszos jogi képviselőjének érvelésével kapcsolatban mindenek előtt határozottan leszögezte, hogy nem az Ebktv. hanem az Rtv. vonatkozó rendelkezései alapján jár el. Mindezek alapján sem az Ebktv-nak sem az EBH egyéb belső normáinak nincs joghatása a Testület előtti panaszeljárás eljárásjogi kérdéseire.

A panaszos jogi képviselője által hivatkozott állásfoglalás az Ebktv. egy konkrét rendelkezését, a 8. § t) pontját, a közvetlen hátrányos megkülönböztetés egyik esetkörét – az egyéb helyzeten alapuló közvetlen diszkriminációt – értelmezte. A Testület egyértelművé tette, hogy az előtte folyó eljárásban, a rendőri intézkedés érdemi vizsgálata során, melyben az Rtv. rendelkezései alapján az arra jogosult terjeszt elő panaszt, felmerülhet, hogy a Testület érdemi vizsgálata alá vonja a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, s ennek során figyelembe vegye az Ebktv. rendelkezéseit, azonban a panaszos konkrét rendőri intézkedéssel szembeni panaszhoz fűződő eljárási jogosultságát, s a Testület ezen alapuló érdemi vizsgálatának jogalapját ebben az esetben sem az Ebktv., hanem az Rtv. keletkezteti.

Az Rtv. rendelkezései egyértelműen meghatározzák, hogy a Testület előtti panaszeljárás kérelemre induló eljárás (hivatalból a Testület nem járhat el) és az tehet panaszt, akinek a rendőri intézkedés alapvető jogát sértette. Az Rtv. alapján lehetőség van arra, hogy a panaszos képviselje az intézkedésben érintett más személyeket a panaszeljárásban, de kizárólag az érintettek meghatalmazása alapján.

Az Rtv. tehát egyértelmű kereteket biztosít a panasz előterjesztésére vonatkozó eljárásjogi feltételek vonatkozásában, mely törvényi rendelkezések egyértelműen kizárják a panaszos jogi képviselője által hivatkozott „átsugárzó diszkrimináció” alkalmazhatóságát. A Testület előtt a rendőri intézkedéssel szembeni panasz vonatkozásában csak annak a személynek és csak annyiban van eljárási jogosultsága, amennyiben a rendőri intézkedés őt érintette.

A Testület gyakorlata határozottan elutasította a panaszos jogi képviselője által hivatkozott lényegében a közvetett érintettségen alapuló panaszok érdemi vizsgálatát. Így döntött például a Testület a 23/2017. (II. 16.) számú állásfoglalásában, amelyben a panaszos, a nagykorú, cselekvőképes fiával szemben történt rendőri eljárást sérelmezte. A Testület a hivatkozott ügyben akként foglalt állást, hogy „önmagában az a tény, hogy a rendőrök a fiával szemben intézkedtek, és ennek ténye, módja felzaklatta a panaszost, nem jelenti egyúttal azt, hogy a panaszos ezen rendőri fellépésnek érintettje lett volna. Mivel tehát a panasz előterjesztője nem volt az intézkedés szempontjából érintett személynek tekinthető, és képviseleti jogát sem igazolta, az Rtv. 92. §-a értelmében a Testület panaszeljárásának kezdeményezésére sem volt jogosult. Erre figyelemmel a Testület a panaszos által sérelmezett intézkedések jogszerűségének alapjogi vizsgálatát hatáskör hiányában – mivel a panaszbeadványt nem az arra jogosult terjesztette elő – nem végezhette el.”

A Testület az Országgyűlésnek benyújtott 2014-2016. közötti tapasztalatait összegző hároméves beszámolójában is akként foglalt állást, hogy „az Rtv. azon személyek számára biztosít lehetőséget a Testületnél panasz előterjesztésére, akiknek a rendőri intézkedés alapvető jogát sértette. Az Rtv. tehát nem szűkíti a panaszosi kört azokra, akikkel szemben a rendőri intézkedés lezajlik, hanem az alapjogi sérelem „gyanúját” követeli meg a panaszosi minőség megállapításához. A Testület gyakorlata szerint ahhoz, hogy valamely jogellenes cselekményt bejelentő és ennek nyomán a rendőrség intézkedését vagy intézkedése elmulasztását sérelmező személy alapjogának érintettsége olyan fokban legyen megállapítható, amely a Testülethez fordulását megfelelően megalapozza, az szükséges, hogy a kérdéses jogsértés valamilyen módon személyében érintse a panaszost még akkor is, ha annak nem a panaszos a közvetlen elszenvedője.”

A Testület az eljárási jogosultság vizsgálata során tehát kizárólag azt vizsgálja, hogy a sérelmezett rendőri intézkedés érintette-e a panaszos alapvető jogát, ha igen milyen alapvető jogát. Érdemi vizsgálatát csakis azon intézkedésekkel kapcsolatban és annyiban folytatja le a Testület, amennyiben a rendőri intézkedés a panaszos alapvető jogát érintette.

Mindezek alapján a panaszos jogi képviselője által előterjesztett panasznak csak azon része vonható vizsgálat alá, amely a panaszos alapvető jogát érintette. Mivel a lakás, ahol rendőrök intézkedtek, a panaszos tulajdona, a Testület álláspontja szerint a panaszos jogát, jogos érdekét csak annyiban érintette az intézkedés, hogy az ő tulajdonában álló lakásba léptek be a rendőrök, ami alapján az otthon tiszteletben tartásához illetve tulajdonhoz fűződő alapvető jog érintettsége merült fel.

 

A Testület érdemi megállapításai az átsugárzó diszkrimináció fogalmának értelmezése során

Az eljárásjogi érvek mellett, a Testület[10] álláspontja szerint a panaszos jogi képviselője az ügyben az általa hivatkozott „átsugárzó diszkrimináció” fogalom téves értelmezésével jutott arra a megalapozatlan következtetésre, hogy a panaszosnak automatikusan eljárási jogosultsága lehet másokkal, azaz a lányával és a külföldi személlyel szembeni rendőri intézkedés vonatkozásában, amelynek egyébként a panaszos személy szerint nem volt érintettje.

A fentebb áttekintett jogesetek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy az „átsugárzó diszkrimináció” alanya, egy védett tulajdonsággal nem rendelkező személy, aki a sérelmes ügy közvetlen résztvevője, elszenvedője annak okán, hogy bizonyos értelemben egy védett tulajdonságú személyhez kapcsolódik, és az ő védett tulajdonságára tekintettel részesül hátrányos megkülönböztetésben az „átsugárzó diszkrimináció” alanya.

A konkrét, jelen írásban vizsgált ügyben azonban a panaszos – ahogy azt a panaszos jogi képviselője is leírta panaszbeadványában – nem volt közvetlen érintettje a sérelmes rendőri intézkedésnek, vele szemben ugyanis a rendőrök nem intézkedtek, jogilag releváns kapcsolata a történeti tényállással csupán annyi, hogy az ő általa is lakott és tulajdonában álló ingatlanban történt az intézkedés, így a panaszost hátrányos megkülönböztetés sem érte, legfeljebb csak a panaszos lányát és a külföldi személyt érhette diszkrimináció.

A Testület leszögezte tehát, hogy az „átsugárzó diszkrimináció” nem arra nyit lehetőséget, hogy a panaszos lányát és a külföldi állampolgárt ért rendőri intézkedés esetén pusztán a rokoni, baráti viszony alapján más, harmadik személy, azaz a panaszos eljárhasson – bármiféle eljárási jogosultság, meghatalmazás nélkül – az ő esetleges diszkriminációjuk ügyében, hanem arra szolgál, hogy ha egy személyt hátrányos megkülönböztetés ér a hozzá kapcsolható védett tulajdonságú személy okán, a ténylegesen sérelmet szenvedett személy a saját diszkriminációja ügyében eljárhasson annak ellenére hogy konkrétan ő nem rendelkezik védett tulajdonsággal.

A Testület az állásfoglalásban megjegyezte, hogy a panaszos jogi képviselője által helytelenül értelmezett „átsugárzó diszkrimináció” fogalom a Testület szerint túlságosan absztrakt, közvetett és alkalmazása súlyos aggályokat vetett volna fel. Mindezek alapján ugyanis az egyenlő bánásmód követelményét illetően sérelmet szenvedett személy meghatalmazása, hozzájárulása nélkül, önálló igényérvényesítési lehetőséget biztosított volna olyan harmadik személy részére, akit egyrészt a konkrét ügyben nem szenvedett semmiféle sérelmet, másrészt nem is rendelkezik az adott ügyben releváns védett tulajdonsággal.

Amennyiben a Testület az átsugárzó diszkrimináció fogalmának ezen helytelen értelmezésésnek helyt adott volna, egyfajta kvázi actio popularist, teremtett volna mely alapján harmadik személy, más ügyében, annak beleegyezése, hozzájárulása nélkül a közvetlen jogosulttól függetlenül eljárhatott volna, anélkül, hogy az eljárást kezdeményező harmadik személy érintett lett volna a sérelmezett ügyben. A Testület véleménye szerint ez nem áll összhangban a privátautonómiához illetve az önrendelkezéshez való alapvető joggal valamint sérti a jogbiztonság elvét is.

A fentebb kifejtettek alapján a Testület hatáskörének hiányát állapította meg a panaszos lányával, illetve az ott tartózkodó személlyel szemben foganatosított rendőri intézkedés vonatkozásában, mivel ezen személyek nem terjesztettek elő panaszt, illetve nem adtak meghatalmazást más személy részére. A Testület érdemi eljárása körében mindössze azt vizsgálhatta az előterjesztett panasz alapján, hogy a rendőrség megfelelő jogalappal kezdeményezett-e intézkedést a konkrét ügyben és ennek következtében a panaszos lakásában történő rendőri tartózkodás sértette-e a panaszosnak az otthon tiszteletben tartásához, illetve tulajdonhoz fűződő alapvető jogát.

 

[1] Magyarország Alaptörvénye XV. cikk

[2] Ebktv. 1. §

[3] A Független Rendészeti Panasztestület jogállásáról ld. részletesen: Lukácsi Dániel Csaba: Az Országgyűlés ellenőrző szervei in KRE-DIT online tudományos folyóirat 2019/1. szám ld.: http://www.kre-dit.hu/tanulmanyok/lukacsi-daniel-csaba-az-orszaggyules-ellenorzo-szervei/ (2019.12.11.)

[4] Letölthető: https://www.repate.hu/index.php?option=com_content&view=panasztestulet&layout=blog&id=44&Itemid=218&lang=hu&limitstart=10 (2019.12.11.)

[5] Letölthető: https://www.egyenlobanasmod.hu/hu/jogszabaly/tanacsado-testulet-28822010-iv9-tt-sz-allasfoglalasa-az-egyeb-helyzet-meghatarozasaval (2019.12.11)

[6] Ld.: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX%3A62006CJ0303 (2019.12.11)

és https://kuria-birosag.hu/hu/eu/c-30306-sz-ugy (2019.12.11)

[7] Ld. EBH, a 2012. évi beszámoló 11. o. letölthető: https://www.egyenlobanasmod.hu/sites/default/files/tajekoztatok/2012beszamolo.pdf(2019.12.11)

[8] Letölthető: https://www.egyenlobanasmod.hu/hu/jogeset/ebh712012 (2019.12.11.)

[9] Letölthető:https://www.egyenlobanasmod.hu/index.php/hu/jogeset/ebh3662014 (2019.12.11.)

[10] A testület alapjogvédelmi intézményrendszerben betöltött alkotmányos pozíciójáról ld. részletesen: Cservák Csaba: Az alapjogvédelem komplex intézményrendszere Magyarországon in Pro Publico Bono – Magyar Közigazgatás 2015/3. szám ld.: https://folyoiratok.uni-nke.hu/nyomtatasban-megjeleno-egyetemi-folyoiratok/pro-publico-bono-magyar-kozigazgatas/archivum/20153 (2019.12.11.)

Bartha Bence: Peralapító cselekmények a Plósz Pp.-ben

1        Bevezetés

Jelen tanulmány felépítését és az 1911. évi I. törvénycikk (továbbiakban: Tc.) tárgyalási szerkezetének feldolgozását három szempontrendszer határozta meg. Egyrészt maga a Tc. rendszertani, szerkezeti felépítése, másrészt Magyary Géza, valamint Plósz Sándor tudományos rendszerezései, gondolatai. Magyary Géza 1989-ban megjelent A magyar polgári peres eljárás alaptanai című munkájában négy külön kérdésre osztja a rendes szerketű pert. Első a per elhárítása körüli eljárás, a pergátló kifogások elintézése.[1] Második a peralapítást előkészítő cselekmények, melyek az idézési kérelem, az idézés és a bíróság felhívása a kereset előterjesztésére.[2] Harmadik a peralapító cselekmények, melyek a kereset, a bíróság parancsa az alperes felé, illetve a perbebocsátkozás.[3] Végül a negyedik elem a pert lebonyolító cselekmények, az érdemleges tárgyalás szaka.[4]  Később 1913-ban megjelent Magyar Polgári Per című (tan)könyvében a tudományos feldolgozás rendszerén annyit módosít, hogy két nagy címet különböztet meg, a „per elhárítása körüli eljárást”[5]valamint a „per érdemében való eljárás az elsőfokú bíróságok előtt” címeket. A másodikat tovább differenciálja peralapítás előkészítése, peralapítás, és a per lebonyolítása alcímekre.[6]

Plósz Sándor tudományos feldolgozása a peren, mint jogviszonyon alapul, ennek tartamából vezeti le a rendszert. Egyetemi előadásaiból Vass Károly által összeállított és 1906-ban kiadott Magyar polgári törvénykezési jog című műben kifejti, a perjog tudományos vizsgálata során, az első kérdés a perelőfeltételek vizsgálata, mely főleg a felek, a bíróság és az alkalmas pertárgy. Itt a vizsgálat tárgya, hogy mely tények, sajátosságok szükségesek per létrejöttéhez és melyek azok, amelyek akadályozzák azt, vagyis mik a per előfeltételei, majd a peralapító cselekmények, amelyek a pert létrehozzák, meglapítják, végül amelyek által a per lefolyik. [7]

A Tc. rendszertana ezeket a dogmatikai tagolásokat nem tartalmazza. Egységesen a harmadik az „Eljárás az elsőfolyamodásu biróságok előtt” elnevezésű címben tárgyalja a bemutatni kívánt szabályokat. A Tc. felépítése az időbeli linearitáson alapul, kivételt képez ez alól a keresetlevél és a kereset részbeni együttes szabályozása.

E három szempont figyelembevételével és vegyítésével, nézetünk szerint három külön egységre osztható a Tc. elsőfokú eljárásra vonatkozó szabályanyaga. Elsőként a peralapítást előkészítő cselekmények, így a keresetlevél, az idézés és a felhívás a kereset előterjesztésére. Másodikként a peralapító cselekmények, így kereset, az alpereshez intézett parancs, és a perbebocsátkozás, vagyis a tulajdonképpeni perfelvétel. Harmadikként a per lefolyása, az érdemleges tárgyalás. A három önálló, de mégis szervesen összekapcsolódó kérdéskör vizsgálata közül jelen tanulmány a peralapítás vizsgálatát végzi el. A kifejtettek mindvégig az elsőfokú törvényszék előtti eljárásra vonatkozó szabályanyagot tárgyalják. A járásbírósági eljárásra vonatkozó eltérő szabályok tárgyalását a tanulmány nem teszi meg. Fontos megjegyezni továbbá, hogy az egyes perbeli cselekményekhez kapcsolódhatnak mind magánjogi, mind perjogi hatályok. Jelen tanulmány ezek közül a perjogi hatályokat vizsgálja.

A keresethez kapcsolódóan külön kell szólni a mulasztási ítéletről. Bár a Tc. önállóan külön fejezetben tárgyalja, a peralapítás során kiemelt jelentősége van a perfelvételi tárgyalás elmulasztására vonatkozó rendelkezéseknek. Továbbá a kereset cím alatt kerül elhelyezésre a perelhárítás körüli eljárás, vagyis a pergátló kifogások és azok elintézésének kérdése. Ennek indoka, hogy a Tc. linearitását követve ezek vizsgálata a kereset előterjesztését követően történik a perben. Önálló fejezetcímet nem kap, mert ezáltal megtörné a fentebb ismertetett dogmatikai beosztást. Ezt követően tárgyaljuk a parancsot az alpereshez nyilatkozásra, valamint a peralapítás utolsó cselekményét a perbebocsátkozást. Végül a perbebocsátkozás két – véleményünk szerint – legfontosabb perjogi hatását, a keresettől, illetve a pertől való elállás és a keresetváltoztatás szabályainak a perbebocsátkozással összefüggő kérdéseit vizsgáljuk.

2        A kereset (129. § 3. bekezdés)

A kereset a felperes indokolt kérelme a bírósághoz, az iránt, hogy a felek cselekvését egy bizonyos magánjogi viszony tekintetében határozza meg.[8] A kereset kezdeményezi a peralapítást.[9] A Tc. Plósz Sándor által kidolgozott rendszere elkülönítette a keresetlevelet és a keresetet. Az idézőlevelet, mint iratot – mellyel az eljárás megindul – a Tc. keresetlevélnek nevezi, mert ez a fogalom egyezik a korábbi perrendtartásban bevett és elfogadott megnevezéssel.[10]Tartalmát tekintve azonban pusztán előkészítő irat, ennek bizonyítéka, hogy a felperes az abban előadottakhoz a szóbeli tárgyaláson nincs.[11] Ugyanis a szóbeliség elvén nyugvó perben szerkezetileg a szóbeli tárgyalásra tartozik a kereset előadása, enélkül a tárgyalás csonka, irány nélküli vitatkozás lenne.[12] Nem áll ezzel ellentétben az, hogy az idézőlevél magában foglalja a keresetet, mely csak előzetes tájékoztatás.[13] A keresetlevél nem azonos a keresettel, ugyanis a szóbeliség elvének következtében kereset csak az lehet, amit a felperes a perfelvételi tárgyaláson szóban előad, vagy amire élőszóval utal.[14] Az idézőlevél – a fentebb kifejtettek szerint – magában foglalta a keresetet, de előkészítő irat jellege miatt ahhoz a felperes a szóbeli tárgyaláson nem volt kötve, ezáltal a peralapítás első és irányadó cselekménye a kereset.[15]

2.1       A kereset előadása

„A perfelvételi határnapon felperes az idéző levélből vagy egy külön iratból (mert az idéző levélben közölt keresethez nincs kötve) felolvassa keresetét, melynek lényeges tartalmát az érvényesíteni kívánt jog és a kérelem előadása képezi.”[16] A kereset a perfelvételi határnapon előkészítés nélkül is előadható.[17] Előadása e kettősség (korábban azt az idézőlevélben előkészített vagy nem) miatt kétféleképpen történhet. Elsőként a felperes kijelenti, hogy az idézőlevélben foglaltakhoz ragaszkodik és azt fenntartja, egyéb keresetet nem kíván előterjeszteni. Ekkor elengedő a ragaszkodás, fenntartás kijelentése, ha a bíróság nem rendeli el a kereset ismertetését (178. §). A kereset előadása ekkor a fenntartási nyilatkozatból áll. [18] E rendelkezés a szóbeliség elvével ellentétben megengedte, hogy a felperes irat tartalmára hivatkozzon. Pap József szerint ez helytelen, a kereset előadásának mindig szóbelinek kellene lennie, az arra való hivatkozás, hogy a bíróság ismeri a keresetet nem fogadható el.[19]  Második megoldás, ha felperes el akar térni az idézőlevélben közöltektől, ekkor szóban előadja keresetét és azt köteles a tárgyalási jegyzőkönyvhöz mellékelni írásban.[20] Ez azt jelenti, hogy a felperes az idézési kérelmében foglaltaktól teljesen eltérő, új, „előkészítetlen” keresetet is előadhat. A kereset szóbeli előadása nélkül azonban nem lehet az ügyet érdemben tárgyalni és eldönteni, ez következik a keresetlevél előkészítő irat jellegéből,[21] a keresetlevél alapján nincs érdemleges eljárás.[22] Az előadás vagy arra való hivatkozás által válik keresetté az, ami a keresetlevélben közölve volt.[23]

2.2       A kereset tartalma

Nem szükséges a kereset indokolása, elegendő annak előadása, az alperessel való szóbeli közlése, indokolása már érdemi (tartalmi) kérdés, mely az érdemi tárgyalásra tartozik.[24]  Ezen előadás során a Tc. szerint az érvényesítendő jogot kell előadni és az ehhez kapcsolódó határozott kérelmet, valamint a tényeket, amelyből a keresetét a felperes származtatja és az alapjául szolgáló bizonyítékokat (129. § 3. pont). Nem kell azonban pontos jogszabályi helyet megjelölni vagy konkrét paragrafust, elegendő ha a kereset egész tartalmából megállapítható.[25]  Fövenyessy Lajos szerint a kereset tényállításból, jogállításból és kérelemből áll. A tényállítás a jogalapító tények és a bizonyítékok, a jogállítás a jogszabálynak a felhívása, amelyre támaszkodik, a kérelem pedig szabatos előadása annak, amit akarunk.[26]

A Gaár Vilmos kommentárja szerint a keresetlevél lényeges kelléke a jog megjelölése, melyet a felperes érvényesíteni akar. Nem szükséges a tényeket megjelölni és a bizonyítékokat sem szükséges csatolni. A jogot nem kell pontos jogszabályhelyként megjelölni, elegendő, ha a kereset egész tartalmából kitűnik.[27] A miniszteri indokolás ugyanezen az állásponton van. A pontos jogszabályhely „nyomasztó formalizmust” idéz elő a perben. A jogállítás a kereset egész tartalmából ki kell, hogy tűnjön, mert ez határozza meg azon eljárási kereteket, melyen belül a bíróságnak döntenie kell. Illetve a jog megváltoztatása az alperes perbebocsátkozása után már nem lehetséges, azonban e jog alátámasztására új tények, bizonyítékok szabadon felhozhatók.[28]

Magyary Géza szerint a jogállítás és a felhozandó tények nem állnak egymással konjunktív viszonyban, elegendő ha a felperes általában jelöli meg a jogot, de azt mely tényekből származtatja már azt nem kell kifejtenie. Igaz ez fordítva is, ha a felperes csak a tényeket közli, ám jogállítást kifejezetten nem tesz, a kérelem alkalmas az idézés kibocsátására. Utóbbi esetben a felperes már a szóbeli tárgyalást is valamelyest előkészíti, ezért ekkor jár el helyesebben.[29]

Plósz Sándor eredeti gondolata szerint:

 

a jogot individualizálni kell, mert csak egy meghatározott jog lehet a pernek tárgya, csak e felől lehet ítéletet hozni és csak e felől emelkedhetik az ítélet jogerőre. Ha a jog nincs individualizálva, a pernek nincsen tárgya és célja és az létre sem jöhet. Ellenben nem szükséges a keresetet substantiálni, azaz nem szükséges a jogot tényalapjára felbontani és igazolni. Ez az érdemleges tárgyalásra tartozik. Ha ott a jog igazolása szükséges és elő nem adatik, a felperest keresetével elutasítják, de érdemben utasítják el.[30]

 

Az individualizáció lényege, hogy a felperes annyit adjon elő a keresetben, amennyi szükséges ahhoz, hogy a benne érvényesített jog minden más jogtól megkülönböztethető legyen. Ezzel ellentétben (vagyis inkább ezzel párhuzamosan) a szubsztanciálás elve szerint a keresetben minden tényt részletesen elő kell adni.[31] Magyary Géza szerint helyes az individualizálás elvének alkalmazása, azonban azt a Tc. „túlhajtja, mikor még ezt sem tartja szükségesnek s megelégszik egyszerűen a jog műnevi megjelölésével.”[32] Földes István szerint a felperes vagylagosan választhatja a jog alakszerű megjelölését vagy az erre utaló tényállás előadását. Ez utóbbi esetben elengedő annyit előadnia, amiből kiderül, hogy milyen jogot kíván érvényesíteni. Elengedő a jog individualizációja, nem szükséges a tényállás kimerítő előadásával szubsztanciálni azt.[33]

2.3       A mulasztási ítélet (440. §)

A Tc. a mulasztást önállóan a XVIII. fejezetben tárgyalja, azon belül is külön szabályozza az alperes perfelvétel körüli mulasztását és annak esetleges szankcióját a mulasztási ítéletet. A pert, mint lineáris eljárási cselekmények láncolatát vizsgálva a mulasztási ítélet az eljárásban a kereset előterjesztését követően alkalmazható. A mulasztási ítélettel, másnéven makacssági ítélettel a mulasztó alperessel szemben szankcióként a felperes nem vitatott jogát ítélettel állapítja meg a bíróság.[34] Makacssági ítélet csak a perfelvételi szakban hozható az alperes ellen.[35] Ha a perfelvételi határnapot a felperes mulasztja el az alperes kérheti költségeinek a megtérítését, valamint az idézés feloldását.[36] A felperes mulasztása esetén nem hozható ítélet, mert nincs kereset. A keresetet a Tc. szerint a felperes a perfelvételi tárgyaláson terjeszti elő, amennyiben nem jelenik meg úgy csak idézés volt, ezért ennek feloldását kérheti az alperes.[37] A felperesnek a kereset előterjesztése megengedett és nem kötelességszerű perbeli cselekménye. Az alperes perbebocsátkozása ellenben kötelességszerű magatartás. „Ebből azonban az is következik, hogy a felperes ellen, midőn ez a peralapitás első cselekményét, a keresetet mulasztja el előterjeszteni, nem alkalmazhatók ugyanolyan természetű következmények, mint az alperes ellen, midőn ez a peralapitás befejező cselekményét, a perbe bocsátkozást mulasztja el. Mert senki ellen nem lehet kényszert gyakorolni amiatt, hogy jogát nem érvényesiti.”[38] A felperes mulasztásának további tárgyalásától eltekintünk, az alperes mulasztását fejtjük ki.

Ha a perfelvételi határnapot az alperes mulasztja el, őt a felperes kérelmére, a kereseti kérelemhez képest, ítélettel el kell marasztalni (440. §). Ugyanígy értékelendő, ha az alperes megjelenik, ám nem kíván perbe bocsátkozni és ellenkérelmet nem terjeszt elő.[39] Azzal, hogy az alperes perbebocsátkozása is peralapító cselekmény előáll az a helyzet, hogy ha ezt megtagadja, ezzel meghiúsíthatja a per létrejöttét és a felperes elesik az igényétől. E mulasztás szankcionálására két lehetséges álláspont létezik. Egyik, szerint a felperes csak akkor lesz pernyertes, ha bizonyítja a keresetében foglaltakat. A másik, ha a bíróság a felperes kereseti állításait valónak fogadja el és e szerint ítél.[40] A Tc. a második álláspontot fogadja el. A bíróságnak tehát ez esetben nem kell vizsgálnia a kereseti jog és tényelőadásokat, hanem azokhoz képest kell ítéletet hoznia, de ez nem jelenti azt, hogy a bíróság „a kérelemnek vakon helyt ad.”[41] A bíróság végzéssel megtagadja a mulasztás következményeinek a kimondását ha hivatalból figyelembe veendő pergátló körülmény miatt az eljárás megszüntetésének esete forog fenn; a megjelent fél a hivatalból figyelembe veendő körülmények tekintetében a szükséges bizonyítékokat nem adja elő;  ha a perfelvételi határnapon előadott kereset a meg nem jelent alperessel még nem volt közölve, illetve, ha a kereseti kérelem a közölt kereset tartalma szerint nincs megalapítva. (443. §)

2.4       A pergátló kifogások (180. §)

A pergátló kifogás szintén nem peralapító cselekmények, hanem az alperes perelhárító, alaki kifogásai vagy hivatalból figyelembe veendő körülmények. Tárgyalásuk a per szerkezetének vizsgálatakor elengedhetetlen. Időbelileg a kereset előadását követően van helye a perfelvétel során, ezért a kereset cím alatt helyeztük el. A pergátló körülmények vizsgálata a plószi rendszerben egy önálló perszakot kapott, a perfelvételt. Ha e rendszert mega akarjuk érteni, és vizsgálni, akkor szükséges a pergátló körülményekre kitérni. Ahhoz, hogy a per, mint jogviszony létrejöhessen, szükségesek annak a törvényi előfeltételei.[42]

Magyary szerint a per létrejöttét két oldalról gátolhatják meg bizonyos tények, körülmények, egyrészt azok léte (perfüggőség), másrészt azok hiánya (hatáskör, illetékesség). Ezeket a körülményeket nevezi a Tc. pergátló kifogásnak. Magyary Géza szerint azonban ezek valójában helyes elnevezés szerint pergátló körülmények. E megfogalmazás jobban fejezi ki azt, hogy nemcsak azok a perakadályok tárgyalandók, melyek az alperes kifogása folytán hoz fel, hanem a hivatalból vizsgálandók is.[43]A Tc. 180. § taxatív felsorolja pergátló kifogásokat, melyek a következők:

 

1.) hogy a kereset érvényesitése egyáltalában nem tartozik a polgári perutra, vagy hogy külön eljárásnak van fenntartva; 2. hogy törvény szerint a polgári pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie; 3. hogy a per nem tartozik a biróság hatáskörébe, vagy hogy a biróság nem illetékes; 4. hogy az ügyben választott biróságnak kell eljárni; 5. a perfüggőség kifogása (147. §); 6. hogy a felek valamelyikének nincs perképessége, illetőleg hogy törvényes képviselője mellőzve van vagy nincsen igazolva; 7. hogy a felperes a megelőző eljárásnak a 186. és a 439. § alapján megállapitott költségét a törvény értelmében meg nem téritette; 8. hogy a felperes a perköltségre nézve biztositékot nem adott (124-128. §).

 

A pergátló kifogásokat Fabinyi Tihamár két csoportra bontja. A három legalapvetőbb feltétel az alkalmas pertárgy, a hatáskör és illetékesség, valamint a perképes felek [180. § 1., 2., 3., 6.], a perelőfeltételek, a továbbiak nevezetesen a választottbírósági szerződés léte, perfüggőség, megelőző eljárás költségének megtérítése, valamint perköltségbiztosíték hiánya pedig perakadály.[44] Gaár Vilmos felsorolásában a per létrejöttének feltételei közé tartozik a felek perképessége, perbeli cselekvőképessége vagy törvényes képviseletük, a hatáskör és illetékesség, a perfüggőség hiánya, ügyvédi képviselet (ha szükséges), illetve a Tc.-ben írt egyéb feltételek.[45]

2.4.1      A pergátló kifogások tárgyalása és eldöntése (181-182. §)

E körülményeket a bíróság hivatalból megvizsgálja, még az idézés kibocsátása előtt.[46] Ha a bíróság nem észlelt ilyet kibocsátja az idézést, majd a perfelvételi tárgyaláson az alperes az ellenkérelmének előterjesztését megelőzően hivatkozhat e körülményekre. Ezen alperesi cselekmény a pergátló kifogás, mely a „voltaképen egy vagy több perelőfeltétel hiányának a perfelvételi határnapon az alperesi perbebocsátkozás előtt való érvényesítése.”[47] Pap József definíciója szerint a pergátló kifogás egy olyan kifogás melynek célja azt kimutatni, hogy a per létrejöttének előfeltételei nem állnak fenn, így perről nem lehet szó, nem történhet meg az alperesi perbebocsátkozás. A pergátló kifogások a kereseti jogot, a vitás jogviszonyt nem érintik.[48] A pergátló körülmények tárgyalása a perakadályok fennállásának, a perelőfeltételek hiányának, illetve a per keletkezését gátló tények létének a kiderítéséből áll, e vizsgálatnak és az ezekre vonatkozó bizonyításnak nincs kihatása a per érdemére.[49] A perfelvételi tárgyaláson az alperes a felperes által előadott keresetre elsőként előadja esetleges pergátló kifogásait.[50] Tóth Károly szerint az alperes perjogi védekezése a pergátló kifogások előterjesztése.[51]

A pergátló kifogások nyomban, az ügy érdemétől elkülönítve tárgyalandók és ítélettel döntendők el (181. §). Az alperes együttesen köteles felhozni a kereset előterjesztése után, de még ellenkérelmének elterjesztését megelőzően. Magyary Géza szerint e rendelkezés két kiegészítést igényel. Egyrészt a perakadály tárgyalható folytatólagos (perfelvételi) tárgyaláson, ekkor a bíróság egyúttal erre a határnapra kitűzheti az érdemleges tárgyalást is. Másrészt a per érdemével együtt tárgyalandók, ha a bíróság a per bármely szakában figyelembe veendő pergátló körülményt észlel a perbebocsátkozás után.[52] A perbebocsátkozás után két esetben van lehetőség ezek előterjesztésére, egyrészt ha olyan akadályra vonatkozik, melyet a bíróságnak hivatalból is a per egésze során figyelembe kell vennie, másrészt ha az alperes a kifogás utólagos előterjesztésekor valószínűsíti, hogy a kifogást korábban önhibáján kívül nem érvényesíthette.[53] A pergátló körülmények fennállásának következménye az 1.) – 5.) pontokban megjelölt esetekben a per megszűntetése, egyéb esetekben hiánypótlás (kiegészítés) elrendelése.[54] A kiegészítéssel orvosolható hiányok a felperes által a megelőző eljárás költségeinek a megtérítése, a perköltségbiztosíték letétele, a perbeli cselekvőképesség hiánya és az ügyvédi képviselet hiánya.[55]

A bíróság a törvényszéki eljárásban önálló ítélettel – a felperesi ügyvédi maghatalmazás kivételével, melyet végzéssel mond ki – bírálja el a perakadályokat.[56] Az ítéleti határozati forma következménye, hogy önálló fellebbezésnek és felülvizsgálatnak van helye ellene. Pap József szerint a pergátló kifogások elintézését követően a fellebbvitelt amennyiben lehet korlátozni kell. A pergátló kifogásoknak helyt adó és ezáltal eljárást megszüntető döntésnél engedne fellebbvitelt.[57] Az ítélettel való eldöntést a plószi érvelés szerint egyrészt a kérdés fontossága indokolja, valamint, hogy a pergátló kifogások eldöntése során is tényállást kell megállapítani, akárcsak a per érdemében hozott ítéletnél.[58] Másodsorban a praktikum az ami az ítélet mellett szól. Ha végzés formájában születne ez a határozat, akkor a végzés elleni fellebbezés szabályanyagát kellene számos kivétellel kiegészíteni. Továbbá azzal előállna az a helyzet, hogy egy olyan határozat kerülne a perrendbe, mely ítélet jellegével bír, csak a neve végzés.[59] Földes István szerint a pergátló kifogások eldöntése nem jelent az ügy érdemében való döntést, ezért a bíróságnak tulajdonképpen végzéssel kellene eldöntenie azokat, de a Tc. a döntés nagy jelentőségére tekintettel úgy rendelkezik, hogy mégis ítélettel kell eldönteni.[60] A Tc. szerint a törvényszéki eljárásban a bíróság az ellenfél kérelmére a pergátló kifogások elvetése esetén az ítélet jogerőre emlékezésére tekintet nélkül folytatja az eljárását (181. § 3. bek.).

3        A parancs az alpereshez nyilatkozásra

Magyary Géza szerint a második esetleges peralapító cselekmény a bíróság alpereshez intézett parancs a keresetre való nyilatkozás iránt. E cselekmény esetlegessége abban áll, hogy az alperes rendszerint felszólítás nélkül, maga nyilatkozik a keresetre. [61] A parancs fontosságát Magyary Géza abban látja, hogy az esetleges mulasztás következményei csak akkor mondhatók ki, az ellenfél tényállitására vagy okiratára teendő nyilatkozat csak akkor tekinthető elmulasztottnak, ha a felet a nyilatkozat megtételére az elnök vagy a bíróság valamelyik tagja felszólította (225. §). E rendelkezés irányadó a keresetre való nyilatkozásra is.[62] Az alperes a parancs ellenére sem lesz köteles perbe bocsátkozni, de akkor ennek vállalnia kell perjogi következményeit.

4        A perbebocsátkozás (185. §)

A perbebocsátkozás az alperes nyilatkozata a kereset tényalapjára és ennek jogi hatásaira, melyben az alperes beismer, tagad, vagy csak a tényalap jogi hatásait tagadja.[63] A kereset, mint a felperesi jogállítás és az alperes perbebocsátkozása mint ezen állított jog tagadása együttesen hozzák létre a pert, ez a felek közti vitapont, a kontradikció, mely a litis contestatio.[64] Tóth Károly szerint e két irat hozza létre a felek közti kontradikciót, a peres eljárás alapját. Amíg a pergátló kifogás előterjesztése a perjogi védekezés, addig az alperesi (érdemi) ellenkérelem a magánjogi védekezés, a perfelvétel.[65] A magánjogi kérdések eldöntése az érdemi tárgyalásra tartozik, azonban az alperes ellenkérelme konstatálja azt, hogy a felek között van magánjogi vita, melyet az érdemi tárgyaláson kell eldönteni. Az érdemleges jelző Tóth Károly szerint arra vonatkozik, hogy ez az alperesi eljárási cselekmény a perben a felperes által érvényesítendő magánjogra vonatkozik.[66]

4.1       A perbebocsátkozás előadása és indokolása

„Amint felperes keresetét csak a jog megnevezésével és a kereseti kérelem előterjesztésével tartozik előadni és az indokolás mellőzendő, úgy alperes is ellenkérelmét indokolás nélkül tartozik előterjeszteni.[67] „Ép úgy, mint a felperes a keresetet iratba foglalva köteles becsatolni, az alperes is írásban a jegyzőkönyvhöz mellékelni köteles ellenkérelmét. A peralapítás fontossága ezt az alakiságot megköveteli.”[68] Az alperes ellenkérelme a felperes keresetére adott válasz, ehhez mérten annak tartalmi és alaki ellenpárja. Ezért, ahogy a keresetet is szóban kell előterjeszteni, de írásban a tárgyalási jegyzőkönyvhöz kell mellékelni, így az ellenkérelmet is szóban kell előterjeszteni, majd a tárgyalási jegyzőkönyvhöz mellékelni. Ezen forma elmulasztása esetén az ellenkérelem nem vehető figyelembe. Az elismerésre nem vonatkozik ez az alakiság (185. §).[69]

Az alperesnek a perbe bocsátkozáshoz elegendő a fentebb kifejtett cselekményeket megtennie, azokat nem kell indokolnia és részletesen kifejtenie. Ellenkérelmének indokai már érdemi kérdések volnának. Ezért azok már a per érdemének kérdésköréhez tartoznak, amely a perfelvétel keretein túlmenne. A perfelvétel az alperes perbe bocsátkozása által elérte a célját, a bíróság ezt követően kitűzi az érdemi tárgyalás határnapját.[70]

Alföldy Ede 1920-ban írt cikkében megfogalmazott véleménye szerint az ellenkérelem írásba foglalása üres formaság, és szükségtelen formalizmust okoz. Az írásbeli ellenkérelmek jelentős része nem egyéb mint sablon, mely a kereset elutasítására irányul.[71] Vitatja az ellenkérelem felolvasásának szükségességét is, szerinte az egyszerű ellenkérelmet felolvasni szintén csak formalitás, a bonyolultabb esetén pedig elengedő lenne írásban előterjeszteni azt.[72]Megjegyzendő, hogy a szóbeliség elvével nem egyeztethető össze ez az érvelés. A perrend logikájából és szabályozásából egyértelműen kitűnik, hogy milyen körülmények között lehet az iratok tartalmára hivatkozni. Az érvelésben foglalt nézetet azzal lehetne teljessé tenni, ha egy kiegészítő szabály megengedné az alperesnek, hogy ellenkérelmét csak írásban terjessze elő és az így is a peranyag részévé válhatna, illetve ha – ahogy a kereset előadásánál – itt is megengedné a Tc. az iratra való hivatkozást. Pap József nagy előnyként tekint arra a rendelkezésre, mely szerint a perbebocsátkozásnak kifejezettnek, kétséget kizárónak kell lennie.[73] Ezzel szemben Oberschall Adolf szerint az érdemleges ellenkérelem előterjesztése szükségtelen formalizmus és még kevésbe szükséges, hogy azt az alperes írásból olvassa fel.[74]

4.2       A perbebocsátkozás perjogi hatásai

Az alperes ellenkérelme a cezúra, permetszés, mely különválasztja a perfelvételi és az érdemleges tárgyalást. Célja, hogy a tárgyalás kezdetén meg legyen állapítva, hogy a felek között mi képezi a vitát, mely keretek között kell a bíróságnak döntenie.[75] Magyary Géza szerint a cezúra lényege, hogy ezzel a peralapítás be van fejezve, azaz véglegesen meg van állapítva, mi képezi az elbírálás tárgyát.[76] A cezúrának kiemelt szerepe van a per szerkezetének megteremtésében. „Ha a törvény a felekre bízza, hogy mit kérjenek és minő tények alapján és hogy a kérelmekre miként nyilatkozzanak: akkor meg kell határozni azt az időpontot is a meddig ezt tenniök szabad, illetve kell, mert máskülönben az elbírálás anyaga véglegesen soha sem volna megállapítva, a mi magát az elbírálást is lehetetlenné tenné.”[77] Domján Lajos megállapítása szerint az alperesi ellenkérelem képezi a zárkövét az első (perfelvételi) szaknak, mintegy kifejezve azt, hogy a peralapítás végbement.[78] Földes István szerint a perfelvételi cezúra célja, hogy perek „megrostáltassanak” és csak azokban történjen előkészítés, amely nem fejeződött be a perfelvételi határnapon.[79]

Az alperes perbebocsátkozásához, mint peralapító cselekményhez a per szerkezetének szempontjából is fontos perjogi hatások kapcsolódnak, melyek a következők: lezárul a perfelvétel, véglegesen megállapításra kerül, hogy a felek között mi képezi az elbírálás tárgyát[80]; megnyílik az érdemi tárgyalás előkészítése, a per a következő létszakába kerül; a felperes csak az alperes hozzájárulásával módosíthatja a keresetét; a keresetváltoztatás tilalma mellett érvényesül az is, hogy innentől a felperes csupán az alperes beleegyezésével, egyoldalúan nem állhat el a pertől[81]; az alperes ettől kezdve (a két fentebb részletezett kivételtől eltekintve) nem hozhat fel pergátló kifogásokat; az alperest az igazmondás kötelezettsége terheli; az alperes viszontkeresetet indíthat a felperes ellen ugyanazon bíróság előtt[82]; a felperes köteles nyilatkozni az alperes nyilatkozataira; a határnap elmulasztásához más következményeket fűz a Tc.[83]

A következőkben a perbebocsátkozás véleményünk szerint két legfontosabb – keresettől, illetve a pertől való elállás és a keresetváltoztatásra gyakorolt – hatását vizsgáljuk. Ezeket összefoglalóan Magyary Géza akként írja le, hogy a felperes köteles a peralapítás után a perben megmaradni, mely megmaradás vonatkozik egyrészt arra, hogy a felperes keresetét egyoldalúan nem vonhatja vissza, tehát a pertől nem állhat el, másrészt keresetét nem változtathatja meg, azaz nem bír jogi hatállyal az egyoldalú nyilatkozata.[84]

4.2.1      A keresettől, illetve a pertől való elállás (186-187. §)[85]

Alapvető különbség van aközött, hogy a felperes a keresetétől a per melyik stádiumában áll el, illetve ez az alperes jelenlétében vagy távollétében történik. Az időpontra az alperes perbebocsátkozása az irányadó. A felperes az alperes perbebocsátkozása előtt szabadon, azt követően azonban csak az alperes beleegyezésével állhat el keresetétől. Ezekhez más és más joghatályok kapcsolódnak.[86] Az alperes jelenlétére vonatkozóan, pedig az a kérdés, hogy a meg nem jelent alperessel hogyan lesz közölve az elállás, illetve ehhez milyen további következmények fűződnek. A gyakorlatban előforduló esetek mindegyikét a jogalkotó nem szabályozta. Természetes, hogy nem tartalmaz minden eshetőségre rendelkezést a perrend, mert akkor túl részletező lenne a jogszabály és akkor sem lehetne számba venni a felmerülő variációkat.[87] A következőkben a legtipikusabb eseteket írjuk le, illetve az azokkal kapcsolatban felhozott érveket, megoldásokat mutatjuk be. A 186. §-ban szabályozott esetek az alperes perbebocsátkozása előtti időre esnek, ezért a perrend erre az elállásra a keresettől való elállás terminológiát használja. Az alperes perbebocsátkozásával a peralapítás befejeződik, ezért az ezt követő elállásra a pertől való elállás a helyes terminológia, melyet a Tc. is követ. A perrend alapgondolata, hogy a perbebocsátkozás után a felperes már nem egyedüli ura a pernek, ezért teszi függővé az elállás hatályosságát az alperes beleegyezésétől.[88]

Az alperes perbebocsátkozása előtt tehát a felperes szabadon elállhat keresetétől, mely a perfelvételi határnapon szóban, azon kívül pedig írásban közlendő az alperessel (186. §).  Az elállás következménye, hogy a keresetlevél benyújtásához fűzött perjogi hatályok elenyésznek.[89] További következmény, hogy az alperes nem köteles tűrni a felperes ezen cselekményét. Számára megnyílik a lehetőség, hogy egyrészt kérje a felmerült költségeinek a megtérítését, másodrészt a felperes újabb perindításakor a perbebocsátkozást mindaddig megtagadja, amíg a felperes az előző eljárás költségeit nem térítette meg, harmadrészt joga nyílik arra, hogy a felperes által perbe vitt jog fenn nem állása iránt keresetet indítson.[90]

Az alperes perbebocsátkozása előtti elállására időbelileg több eshetőség képzelhető el, melyhez szintén más és más perjogi következmények fűződnek. Ezeket időrendi sorrendben tárgyalva az első, ha a felperes a keresetétől a bírósághoz történő benyújtás után, de annak elintézése és alperessel való közlése előtt áll el. Ennek következménye, mivel az alperes nem is értesült a perindítási szándékról, illetve neki semmilyen költsége nem merült fel és nem élhet a 186. § adta jogaival, az eljárás megszüntetése.[91] Második eshetőség, ha a keresetlevél alperessel történt közlését követően, de még a perfelvételi tárgyalás előtt áll el. Ekkor, az alperes kérheti az eljárással kapcsolatban felmerült költségeinek a megtérítését (pl: peres képviselethez kapcsolódó ügyvédi díj, okiratbeszerzés). A felperes ekkor ugyan elállhat a keresetétől az alperes beleegyezése nélkül, de a perfelvételi határnapot csak az alperes beleegyezésével lehet hatályon kívül helyezni, ennek indoka a költségmegtérítés iránti igény előterjeszthetősége.[92] Antal József szerint, ha az elállás a perfelvételi tárgyalás előtt, de annak kitűzése után történik, akkor az alperest erről értesíteni kell azzal a felhívással, hogy amennyiben a határnapig nem nyilatkozik az elállásba beleegyezik és egyéb jogot nem kíván gyakorolni.[93] Harmadik, ha a perfelvételi tárgyaláson, de még az alperes perbebocsátkozása előtt szóban jelenti be az elállását a felperes. Ekkor, ha az alperes nem kíván élni a 186. § adta jogaival az eljárást végzéssel meg kell szűntetni, ha azonban megállapítási keresetet támaszt a felperessel szemben a jog fenn nem állásának megállapítása érdekében, akkor az ügy tovább tárgyalandó majd eldöntendő.[94]

A perfelvételi tárgyaláson az alperes meg nem jelenése esetére több javaslatot dolgozott ki a tudomány, arra hogy az alperessel miként legyen közölve az elállás, illetve jogai ne sérüljenek, hogyan hidalhatók át a perrend által nyitottan hagyott kérdések. Borsos Endre szerint ha az alperes nem jelent meg a perfelvételi határnapon, akkor az eljárás szünetel. Ennek indoka, hogy csak ebben az esetben nem sérülnek az alperes jogai, vagyis élhet a fentebb leírt eszközök valamelyikével. Ekkor a Tc. 446. §-át hívná életre, mely szerint a felperes olyannak tekintendő, mint aki az ügy tárgyalását nem kívánja, az alperes pedig nem jelent meg, ezért a per szünetel. Gutfreund Sámuel szerint azonban a perrend fogalmazásából az olvasható ki, hogy az írásban (perfelvételi határnapon kívül megtett) előadott elállást közölni kell az alperessel, a szóban előadott elállást nem, valamint mivel az alperes hozzájárulásától nem függ az elállás hatályossága, így ha az alperes a perfelvételi határnapot elmulasztja a per akkor is megszüntetendő.[95] Azzal, hogy az alperes nem jelenik meg azt kockáztatja, hogy a vele közölt kereset vonatkozásában a bíróság őt marasztalhatja, valamint – indoka szerint – ekkor az alperes annak is tudatában van, hogy a felperes a keresetétől el is állhat. Ezzel a magatartással vélelmezhető, hogy egyébként az elállást nem vitatja, és a 186. § adta jogaival nem kíván élni.[96] Az alperesre ez a megoldás azért sem hátrányos, mert a felperes által perbe hívott jog fenn nem álltának megállapítása érdekében az alperesnek jogában áll önálló keresetet, külön pert is indítani, nem csak e perben érvényesítheti e jogát. A szünetelésre helyezkedő álláspontot továbbá azzal az indokkal is támadja, hogy az elállás bejelentésével a perindítás jogi hatályai ipso iure megszűnnek. [97] Borsos Endre viszontválaszában elismeri azt, hogy ha az alperes nem jelenik meg, akkor úgy tekintendő, hogy a keresetet nem vitatja. Ez a vélelem azonban azon alapszik, hogy a kereset vele közölve lett, ellenben az elállás ameddig nem lett közölve az alperessel, addig nem vélelmezhető ugyanez.[98]

Áttérve a perbebocsátkozás utáni felperesi pertől való elállásra, e körben közös pont, hogy az elálláshoz szükséges az alperes beleegyezése.[99] Ennek megadásával az elállás hatályossá válik, az eljárás megszűnik. A beleegyezés hiányában a felperesi elállás a tárgyalás elmulasztásának tekintendő (187. § 2. bek.). Ekkor, ha a felperes nem folytatja a pert, akkor rá a mulasztás következményei állnak be, ha az alperes nem kívánja a per folytatását, akkor az eljárás szünetel. A meg nem engedett elállás nem vehető figyelembe (hatálytalan), így a bíróság az ügy állása szerint annak érdemében ítélettel köteles határozni. [100] Ha a felperes az elállással összefüggésben megtagadja a további tényállításokat és nem kívánja a bizonyítás lefolytatását, nem ajánl fel bizonyítékot, akkor a bíróság elutasítja a keresetet. Borsos Endre szerint azonban, ha a bizonyítási eljárás közepén vagy lefolytatása után áll el a felperes, előfordulhat az, hogy az elállás ellenére a bíróság keresetének helyt adhat.[101] Ugyanis ekkor a hatálytalan elállás (beleegyezés nélküli), mint mulasztás nem menti fel a bíróságot a bizonyítás eredményének mérlegelésétől.[102] Gutreund Sámuel ellenvéleménye szerint azonban a perrend és a miniszteri indokolásból teljességgel más olvasható ki. Érvelésének alapja a perrend 394. §-a, mely szerint a marasztalás a kérelmen túl nem terjeszkedhet. Ennek eredményeként teljességgel kizárt, hogy a bíróság a felperes kérelmétől történt elállás után marasztaló ítéletet hozzon. Az, hogy beleegyezés hiányában nem vehető figyelembe az elállás nem azt jelenti, hogy a bíróság marasztaló ítéletet hozhat, hanem azt, hogy a bíróság az elállást nem végzéssel mondja ki hanem érdemben, ítélettel utasítja el a keresetet, aminek a következménye, hogy a felperes ugyanazon jog iránt újabb keresetet nem indíthat.[103] A tárgyalás elmulasztásának jogkövetkezménye, hogy az összes perbeli cselekményelmulasztottnak tekintendő, így sem az eddigi, nem további cselekmények nem vehetők figyelembe.[104]

Borsos Endre a felhozott 394. § rendelkezéseit és a marasztalási kérelemmel kapcsolatos előbb bemutatott álláspontot viszontválaszában azzal cáfolja, hogy a beleegyezés nélküli elállás a perrend szerint hatálytalan, figyelembe nem vehető, amiből „a contrario következik, hogy a kereseti kérelmet fennállónak kell tekinteni, tehát épen a [Tc.] 394. §-a alapján kell afelett határozni.”[105] Antal József szintén erre az álláspontra helyezkedik és azt állítja, hogy ami nincs (beleegyezés nélküli elállás ilyennek tekintendő), annak nem lehet perjogi hatása és ha az alperes jelen van és folytatni kívánja a tárgyalást, akkor érdemi döntést kell hozni.[106]

Ha az alperes nem jelent meg az érdemi tárgyaláson az azt eredményezi, hogy nem tud a tárgyaláson beleegyezni vagy a beleegyezést megtagadni. Borsos Endre szerint ekkor az eljárás szünetel. A felperes ugyanis az elállással kifejezte, hogy nem kívánja az eljárást folytatni, az alperes azonban arra nem tudott reagálni, vagyis a pert nem lehet megszüntetni.[107]Gutfreund Sámuel szerint viszont az alperes meg nem jelenése az elálláshoz való hozzájárulást jelenti, nézete szerint ezt a vélelmet lehet felállítani, ezért a per semmiképp nem szünetelhet.[108] Borsos Endre viszontválaszában továbbra is kitart a szünetelés mellett, és a felhozott vélelmet tagadja, melynek szerinte nincs törvényes alapja. A vélelem felállítása oda vezetne, hogy megfosztaná az alperest a 186. §-ban biztosított jogaitól.[109] A cikkírók érveit Antal József bírálja, szerinte mindkét álláspont a meg nem jelenés szankcionálását keresi, és erre állít fel fikciókat. Míg Borsos Endre a szünetelésben látja a megoldást, addig Gutfreud Sámuel a megszüntetésben.[110] Antal József szerint azonban nem lehet elfogadni egyik álláspontot sem. A helyes megoldás az, hogy a meg nem jelent alperest írásban értesíteni kell az elálló nyilatkozatról és felhívást intézni hozzá, hogy reagálni tudjon.[111]

4.2.2      A keresetváltoztatás (188. §)

A 188. § rendelkezése szerint a felperes keresetét az alperes perbebocsátkozását követően nem változtathatja meg, előtte azonban bármikor jogában áll megváltoztatnia azt.[112] A változtatás következményeit vizsgálva eltérő következmények fűződnek ahhoz, hogy az alperes megjelent-e a perfelvételi tárgyaláson. Amennyiben igen, úgy kérheti a tárgyalás elhalasztását (179. §), illetve a halasztás költségeinek a megtérítését (431. §). Amennyiben nem, úgy a megváltoztatott keresetet közölni kell az alperessel, ezért a mulasztás következményei vele szemben nem mondhatók ki, illetve a szükségtelen költségek viselése szintén a felperesre hárul.[113]

Borsos Endre fontos dogmatikai ellentmondásra hívja fel a figyelmet. A keresetlevélben (idézőlevél) közölt kereset csak akkor tekinthető keresetnek, ha azt a felperes a perfelvételi tárgyaláson előadta, illetve ha ahhoz ragaszkodott. Ezért, ha a felperes a keresetlevéltől eltérő keresetet ad elő nem tekinthető keresetváltoztatásnak, mert tulajdonképpen nem is volt kereset. Keresetváltoztatásról csak a perfelvételi tárgyaláson előadott keresetet követően lehet beszélni, mely az érdemleges ellenkérelmet megelőzően szabadon, azt követően pedig az alperes beleegyezésével változtatható meg.[114]

A keresetváltoztatás fogalmát a Tc. nem határozza meg, csupán némi negatív felsorolást, körülírást tartalmaz, hogy mik nem tekinthetők keresetváltoztatásnak.[115] Gaár Vilmos szerint a keresetváltoztatás a Tc. hatálya alatt a keresettel érvényesített jog megváltoztatását jelenti.[116] Lényege, hogy ebben az esetben új, más kereset áll elő. Borsos Endre szerint ahhoz, hogy más, az eredetitől eltérő kereset jöjjön létre a kereset lényeges kellékeit kell megváltoztatni, melyek szerinte – figyelembe véve a Tc. 129. §-át – a jogállítás, a határozott kérelem, és a tényállítások, melyeket a felperesnek legkésőbb a perfelvételi tárgyaláson elő kell terjesztenie.[117] Magyary Géza szerint a keresetváltoztatás a pertől való minősített elállás, ekkor ugyanis a felperes az eredeti keresetét visszavonja, és helyébe mást tesz.[118]

A keresetnek bizonyos módosításai azonban nem tekinthetők keresetváltoztatásnak, melyből következik, hogy a keresetmódosítás és változtatás eltérő fogalmak, amelyekhez eltérő következmények fűződnek.[119] A módosításokat (mely megengedett és nem tekinthető keresetváltoztatásnak) a Tc. 188. § 1.-6. pontja sorolja fel, közös jellemzőjük, hogy a kereset azonosságát nem módosítják, nem áll elő új, más kereset.[120] Ezek közül az 1. pont foglalkozik a kereseti tényekre vonatkozó módosítással. Az érvényesített jog a kereset alapjául szolgáló tényekből fakad, így e tények megváltoztatása, felcserélése keresetváltoztatás, ám ha az új tények azonos jogot támasztanak alá, az nem tekinthető keresetváltoztatásnak. Új tények tehát felhozhatók, pontosíthatók, ha azok nem eredményezik a jog megváltoztatását.[121] „Természetes következménye ez a pont annak, hogy a perrendtartás az eshetőségi elvet – általánosságban – nem fogadja el. Ha a kifogások és a replikák a tárgyalás egész folyamában előadhatók, akkor a kereseti tények előadását sem lehet precludálni, feltéve, hogy azok nem vonják maguk után a kereseti jog megváltoztatását.”[122]

5        Záró gondolatok

A tanulmány a Tc. elsőfokú eljárásának perfelvételi szakát mutatta be a bevezetőben kifejtett dogmatikai felosztást alapul véve három főbb címen keresztül. A plószi perszerkezet sajátossága, hogy a keresetlevelet és a keresetet különválasztotta és a kereset előadását a perfelvételi tárgyalás keretébe helyezte el. Ezzel előáll az a helyzet, hogy a keresetlevélben foglalt kereset csak előzetes tájékoztatásul szolgál, ahhoz a felperes nincs kötve. A perfelvétel tárgyalás kezdetén a felperes előadja keresetét, ez az első peralapító cselekmény. A per linearitását figyelembe véve ezt követően kerül sor az esetleges mulasztási eljárásra és a pergátló kifogások elintézésére, melyek szabályait a per szerkezetének bemutatásához szükséges mértékben a tanulmány ismertette. A következő eshetőleges peralapító cselekmény a Magyary Géza által hangsúlyozott bírói parancs az alpereshez a keresetre való nyilatkozás iránt. Ez a felhívás az esetleges mulasztás jogkövetkezményeinek alkalmazhatósága miatt szükséges, az alperes önkéntes nyilatkozása esetén azonban elhagyható. A harmadik és egyben utolsó peralapító cselekmény az alperesi érdemi perbebocsátkozása, mely lezárja a perfelvételt és tulajdonképpen létrehozza a pert. A perbebocsátkozás szolgál perfelvételi és az érdemleges tárgyalás közti cezúraként, a per szempontjából is jelentős hatások fűződnek hozzá, melyeket fentebb felsoroltunk, majd ezek közül kettőt ki is fejtettünk. Az elállás és a keresetváltoztatás szabályozásának ilyen részletes kifejtését – véleményünk szerint – az indokolta, hogy a peres eljárás lefolyása szempontjából a jogvita ténybeli és jogi kereteinek rögzítése az egyik kulcskérdés. A plószi perszerkezet és cezúra e két jogintézményre jelentős hatást gyakorol. A cezúra az ami tulajdonképpen – bár mint láttuk a ténybeli oldalt nem teljes mértékben – rögzíti a per anyagát. Összefoglalóan elmondható, hogy a perbebocsátkozás előtt a felperes az ura az eljárásnak az alperes beleegyezése nélkül szabadon elállhat vagy módosíthatja keresetét, utána azonban már az alperes beleegyezése köti.

 

Kulcsszavak

perfelvétel, peralapítás, Plósz Pp., perbebocsátkozás

 

Felhasznált irodalom

Alföldy Ede: A polgári perrendtartás egyszerűsítése. Jogtudományi Közlöny, 1920. 14. sz. [1.r.] 107-108.

Antal József: Elállás a pertől és a keresettől. Jogtudományi Közlöny, 1915. 29. sz. 323-325.

Borsos Endre: A keresettől való elállás szabályozása az új polgári perrendtartásban. Jogtudományi Közlöny 1915. 10. sz. 121-123.

Borsos Endre: A keresetváltoztatás lényege és következményei. Jogtudományi Közlöny, 1917, 15. sz. 139-142.

Borsos Endre: Megjegyzések a pertől való elállásra. Jogtudományi Közlöny, 1915. 19. sz. 231-233.

Domján Lajos: A magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatának birálata. Perfelvétel és előkészítés A jog, 1906, 27. sz. [7.r.] 205-206.

Fabinyi Tihamér: Polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata, 1. köt., Budapest, 1931. Grill Károly Könyvkiadóvállalata

Földes István – Fehérváry Jenő: A magyar polgári perrendtartás kézikönyve, 2. kiad, Budapest, 1946, Grill Károly könyvkiadóvállalata

Fövenyessy Lajos: A szóbeli tárgyalás az uj polgári perrendtartás szerint. Jogtudományi Közlöny. 1913. 19. sz. 164-166.

Gaár Vilmos: A magyar polgári perrendtartás magyarázata (1911. évi I. t.-cz.). Budapest, 1911, Athenaeum

Gutfreund Sámuel: Elállás a keresettől. Jogtudományi Közlöny, 1915. 13. sz. 159-160.

Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog, 3. kiad, Budapest, 1939, Franklin Társulat

Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. Budapest, 1898, Franklin Társulat.

Magyary Géza: A perfelvétel körüli mulasztás következményei. Jogtudományi Közlöny, 1899. 46. sz. [1. r.]  329-330.

Magyary Géza: A perfelvétel körüli mulasztás következményei. Jogtudományi Közlöny, 1899. 47. sz. [2. r.]  337-338.

Magyary Géza: Magyar Polgári Perjog. 1. kiad. 1913, Budapest, Franklin Társulat.

Magyary Géza: Polgári Perjog. 2. kiad., 1924, Budapest, Franklin Társulat.

Oberschall Adolf: Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat előadói tervezetéhez. Ügyvédek Lapja,  13. évf. 53. sz. [4. r.] 2-4.

Pap József: A magyar polgári perrendtartás előadói tervezetének egyes részeiről. In: Magyar Jogászegyleti Értekezések, 12. köt. 3. füz., 1895, Budapest, Franklin Társulat. 115-149.

Pap József: A Plósz-féle Polgári perrendtartás tervezetéhez, perjogi tanulmány. Budapest, 1899, Eggenberger

Papp József: Az uj polgári perrendtartásról. Jogállam, 1907. 8. sz. 625-640.

Plósz Sándor: A keresetjogról. In: Plósz Sándor Összegyűjtött dolgozatai, Budapest, 1927, Magyar Tudományos Akadémia. 3-55.

Plósz Sándor: A magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatának indokolása. Budapest, 1902, Grill Károly CS. és KIR. Udvari Könyvkereskedése.

Plósz Sándor: A polgári per szerkezete az uj perrendtartásban. In: Plósz Sándor Összegyűjtött dolgozatai, Budapest, 1927, Magyar Tudományos Akadémia. 118-138.

Plósz Sándor: A polgári peres eljárás reformja. In: Magyar Jogászegyleti Értekezések. 15. sz. 1883, Budapest, Franklin Társulat. 1-14.

Plósz Sándor: A polgári peres eljárás reformja. In: Plósz Sándor Összegyűjtött dolgozatai, Budapest, 1927, Magyar Tudományos Akadémia. 105-117.

Sándor.

Térfi Gyula: Az uj polgári perrendtartás. Budapest, 1911, Grill Károly Könyvkiadóvállalata.

Tóth Károly: Polgári törvénykezési jog alapismeretek. 2. kiad. Debrecen, 1923, Hegedüs és Sándor

Vass Károly (szerk.): Magyar polgári törvénykezési jog, dr. Plósz Sándor egyetemi ny. r. tanár előadásai után. 1906, Budapest, Szent-István-Társulat

[1] Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. 1898, Budapest, Franklin Társulat. 129-147.

[2] Uo. 148-154.

[3] Uo. 154-180.

[4] Uo. 181-150.

[5] Magyary Géza: Magyar Polgári Perjog. 1. kiad. 1913, Budapest, Franklin Társulat. 447-465.

[6] Uo. 465-515.

[7] Vass Károly (szerk.): Magyar polgári törvénykezési jog, dr. Plósz Sándor egyetemi ny. r. tanár előadásai után. 1906, Budapest, Szent-István-Társulat. 60-61.

[8] Magyary: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. 154.

[9] Plósz Sándor: A keresetjogról. In: Plósz Sándor Összegyűjtött dolgozatai. Budapest, 1927, Magyar Tudományos Akadémia. 29.

[10] Plósz Sándor: A magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatának indokolása. Budapest, 1902, Grill Károly CS. és KIR. Udvari Könyvkereskedése 177.

[11] Uo. 42.

[12] Térfi Gyula: Az uj polgári perrendtartás. Budapest, 1911, Grill Károly Könyvkiadóvállalata. 228.

[13] Plósz: A magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatának indokolása. 177.

[14] Földes István – Fehérváry Jenő: A magyar polgári perrendtartás kézikönyve, 2. kiad, Budapest, 1946, Grill Károly könyvkiadóvállalata 92-93.

[15] Plósz Sándor: A polgári per szerkezete az uj perrendtartásban. In: Plósz Sándor Összegyűjtött dolgozatai, Budapest, 1927, Magyar Tudományos Akadémia 119.

[16] Plósz Sándor: A polgári peres eljárás reformja. In: Plósz Sándor Összegyűjtött dolgozatai. Budapest, 1927, Magyar Tudományos Akadémia. 114.

[17] Plósz: A polgári per szerkezete… 121.

[18] Magyary Géza – Nizsalovszky Endre:  Magyar polgári perjog, 3. kiad, Budapest, 1939, Franklin Társulat, 352.

[19] Pap József: A magyar polgári perrendtartás előadói tervezetének egyes részeiről. In: Magyar Jogászegyleti Értekezések, 12. köt. 3. füz., 1895, Budapest, Franklin Társulat 125.

[20] Magyary Géza: Polgári Perjog. 2. kiad., 1924, Budapest, Franklin Társulat 357.

[21] Uo. 351.

[22] Uo. 359.

[23] Földes – Fehérváry: A magyar polgári perrendtartás kézikönyve. 117.

[24] Gaár Vilmos: A magyar polgári perrendtartás magyarázata (1911. évi I. t.-cz.). Budapest, 1911, Athenaeum

152.

[25] Plósz: A polgári per szerkezete… 132.

[26] Fövenyessy Lajos: A szóbeli tárgyalás az uj polgári perrendtartás szerint. Jogtudományi Közlöny. 1913. 19. sz. 164.

[27] Gaár: A magyar polgári perrendtartás… 111.

[28] Térfi: Az uj polgári perrendtartás. 229.

[29] Magyary: Polgári Perjog. 2. kiad. 348.

[30] Plósz: A polgári per szerkezete… 132.

[31] Magyary-Nizsalovszky: Polgári Perjog. 3. kiad. 351.

[32] Uo. 351.

[33] Földes – Fehérváry: A magyar polgári perrendtartás kézikönyve. 96.

[34] Plósz: A polgári per szerkezete… 128.

[35] Plósz: A magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatának indokolása. 42.

[36] Plósz: Uo. 42.

[37] Plósz: Uo. 42.

[38] Magyary Géza: A perfelvétel körüli mulasztás következményei. Jogtudományi Közlöny, 1899. 46. sz. [1. r.]  329-330.

[39] (Kúria, P. VII. 2336/1932. – Gr. XXVII, 1067) Vö: Magyary-Nizsalovszky: Polgári Perjog. 3. kiad. 509.

[40] Magyary: A perfelvétel körüli mulasztás…[1. r.]  329.

[41] Plósz: A magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatának indokolása… 43-44.

[42] Gaár: A magyar polgári perrendtartás… 110.

[43] Magyary-Nizsalovszky: Polgári Perjog. 3. kiad. 336.

[44] Fabinyi Tihamér: Polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata, 1. köt., Budapest, 1931. Grill Károly Könyvkiadóvállalata 307.

[45] Gaár: A magyar polgári perrendtartás… 110-151.

[46] Uo. 154.

[47] Uo. 154.

[48] Pap József: A Plósz-féle Polgári perrendtartás tervezetéhez, perjogi tanulmány. Budapest, 1899, Eggenberger

84.

[49] Magyary-Nizsalovszky: Polgári Perjog. 3. kiad. 337.

[50] Plósz: A polgári peres eljárás reformja. 114.

[51] Tóth Károly: Polgári törvénykezési jog alapismeretek. 2. kiad. Debrecen, 1923, Hegedüs és  Sándor 497.

[52] Magyary-Nizsalovszky: Polgári Perjog. 3. kiad. 337.

[53] Gaár: A magyar polgári perrendtartás… 155.

[54] Uo. 159.

[55] Magyary-Nizsalovszky: Polgári Perjog. 3. kiad. 338.

[56] Magyary: Polgári Perjog. 2. kiad. 339.

[57] Pap: A Plósz-féle Polgári perrendtartás… 91.

[58] Térfi: Az uj polgári perrendtartás 283.

[59] Uo. 283.

[60] Földes – Fehérváry: A magyar polgári perrendtartás kézikönyve. 119

[61] Magyary – Nizsalovszky: Magyar polgári perjog, 3. kiad. 366.

[62] Uo. 366.

[63] Magyary: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. 171.

[64] Plósz: A keresetjogról. 29.

[65] Uo. 499-500.

[66] Uo. 499.

[67] Gaár: A magyar polgári perrendtartás… 160-161.

[68] Plósz: A magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatának indokolása. 210.

[69] Magyary: Polgári Perjog. 2. kiad. 377.

[70] Gaár: A magyar polgári perrendtartás… 153.

[71] Alföldy Ede: A polgári perrendtartás egyszerűsítése. Jogtudományi Közlöny, 1920. 14. sz. [1.r.] 108.

[72] Uo. 108.

[73] Pap: A Plósz-féle Polgári perrendtartás… 78.

[74] Oberschall Adolf: Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat előadói tervezetéhez. Ügyvédek Lapja,  13. évf. 53. sz. [4. rész] 3.

[75] Gaár: A magyar polgári perrendtartás…. 162.

[76] Magyary: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. 175.

[77] ZUo, 175.

[78] Domján Lajos: A magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatának birálata. Perfelvétel és előkészítés A jog, 1906, 27. sz. [7.r.] 205.

[79] Földes – Fehérváry: A magyar polgári perrendtartás kézikönyve. 114.

[80] Magyary: Polgári Perjog. 2. kiad. 378.

[81] Magyary: Polgári Perjog. 2. kiad. 378.

[82] Magyary: Polgári Perjog. 2. kiad. 382.

[83] Földes – Fehérváry: A magyar polgári perrendtartás kézikönyve. 122.

[84] Magyary-Nizsalovszky: Polgári Perjog. 3. kiad. 371.

[85] E paragrafusok gyakorlati, elméleti értelmezéséről a Jogtudományi Közlöny hasábjain éles vita támadt Borsos Endre (törvényszéki bíró) és Gutfreund Sámuel (ügyvéd) között, mely álláspontokat Antal József egészítette ki és világított meg új szemszögből. A szerzők által felhozott érvek mentén mutatjuk be e paragrafusokat és azok lehetséges értelmezéseit.

[86] Borsos Endre: A keresettől való elállás szabályozása az új polgári perrendtartásban. Jogtudományi Közlöny 1915. 10. sz. 122.

[87] Antal József: Elállás a pertől és a keresettől. Jogtudományi Közlöny, 1915. 29. sz. 324.

[88] Borsos Endre: Megjegyzések a pertől való elállásra. Jogtudományi Közlöny, 1915. 19. sz. 232.

[89] Borsos: A keresettől való… 122.

[90] Uo. 122.

[91] Uo. 123.

[92] Földes – Fehérváry: A magyar polgári perrendtartás kézikönyve. 124.

[93] Antal: Elállás a pertől… 324.

[94] Uo. 324.

[95] Gutfreund Sámuel: Elállás a keresettől. Jogtudományi Közlöny, 1915. 13. sz. 159.

[96] Uo. 159.

[97] Uo. 159.

[98] Borsos: Megjegyzések… 232.

[99] Borsos: A keresettől való… 123.

[100] Térfi: Az uj polgári perrendtartás. 288.

[101] Borsos: A keresettől való… 123.

[102] Uo. 123.

[103] Gutfreund: Elállás… 160.

[104] Uo. 160.

[105] Borsos: Megjegyzések… 232.

[106] Antal: Elállás a pertől… 324.

[107] Borsos: A keresettől való… 123.

[108] Gutfreund: Elállás… 160.

[109] Borsos: Megjegyzések… 232.

[110] Antal: Elállás a pertől… 324.

[111] Uo. 324.

[112] Borsos Endre: A keresetváltoztatás lényege és következményei. Jogtudományi Közlöny, 1917, 15. sz. 141.

[113] Uo. 141.

[114] Uo. 141.

[115] Földes – Fehérváry: A magyar polgári perrendtartás kézikönyve. 125.

[116] Gaár: A magyar polgári perrendtartás… 163.

[117] Borsos: A keresetváltoztatás lényege… 139.

[118] Magyary-Nizsalovszky: Polgári Perjog. 3. kiad. 372.

[119] Borsos Endre: A keresetváltoztatás lényege… 139.

[120] Uo. 139.

[121] Gaár: A magyar polgári perrendtartás… 164.

[122] Térfi: Az uj polgári perrendtartás.  290.

Szél Napsugár Ágnes[1]: Recenzió – Nagy Márta: A gyermek jogainak érvényesülése az igazságszolgáltatásban (Budapest, L’Harmattan, 2018, 220. oldal)

A gyermeki jogok 1989-es New-York-i Egyezménnyel történő globális deklarálását követő több évtizedes fejlődés eredményeként Európában 2011-ben megszületett az EU gyermekjogi ütemterve[2], mely a jogokat rendszerbe foglalta és megalkotta a gyermekbarát (child-friendly), jelenleg hazánkban inkább gyermekközpontúnak nevezett igazságszolgáltatás fogalmát. A magyar jogba e jogok kiteljesedését és érvényesítését szolgáló intézményeket a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósulásához kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2012.évi LXII.törvény iktatta be.

E jogok fontosságát és a joggyakorlatban való jelentőségét mutatja az, hogy nem sokkal a fenti törvényi szintű szabályozás megjelenését követően 2015-ben egyedülálló könyv született Filó Erika és Katonáné Pehr Erika tollából “Gyermeki jogok, szülői felelősség és gyermekvédelem” címmel a Hvg-Orac kiadó gondozásában.[3] A kötet bemutatja a gyermekek jogait, azok védelmét, magát a gyermekvédelmi rendszert. A szülői felügyelet tartalmát, szünetelését és megszüntetését, a kapcsolattartást, az örökbefogadást, valamint a gyámságot is feldolgozza. Ezen túlmenően az olvasó elé tárja a gyermekvédelmi ellátások és intézkedések rendszerét, valamint a gyámügyi igazgatás szervezetét és feladatait, továbbá a főbb eljárási szabályokat. Átfogó, enciklopédiaszerű áttekintést ad.

Ezzel szemben jelen recenzió tárgyát képező kötet a gyermeki jogok igazságszolgáltatásban, azon belül is kizárólag a civilisztika körébe tartozó családjogi jogvitákban történő érvényesülését vizsgálja.

A kötetet Nagy Márta írta. Szívesen olvastam volna egy pár mondatos bemutatást a szerzőről, más fellelhető műveiről. Mivel ez elmaradt, így csak vélelmezni tudom azt, hogy a szerző megegyezik Gyengéné dr. Nagy Mártával, akitől számos értékes családjogi, illetve bírósági mediációval foglalkozó cikket volt módom elolvasni.[4]

A könyv öt részét előszó és következtetések foglalja keretbe. Az első rész a gyermek érdeke mint alapvető elv megjelenése a szülői felügyeleti jog közös gyakorlása során címet viseli. Az I. rész megmutatja a gyermek legfőbb érdeke mint alapelvnek az értelmezését a nemzetközi egyezményeken keresztül, valamint az új Ptk.-n belül.  A szerző ebben a fejezetben nem kerül el olyan vitatott témát sem mint a kiskorú gyermekek váltott elhelyezése, mely családjogász körökben általában két ellentétes táborra osztja a kollégákat. A szerző a II. fejezetet teljes egészében a gyermekközpontú igazságszolgáltatásnak és ezen belül a gyermek meghallgatásának szentelni. Rámutat arra, hogy „a gyermek önálló alanyként, önálló jogok hordozójaként kizárólag az utóbbi harminc esztendőben lépett a jog színpadára és a szabad véleménynyilvánításhoz való jog, valamint a gyermek meghallgatása alapelv érvényesülése biztosítják számára, hogy véleményét az őt érintő kérdésekben kellő súllyal figyelembe vegyék”. A gyermek meghallgatás neuralgikus pontját sem kerüli el, így a fejezeten belül külön címet kapott a kiskorú ítélőképességének vizsgálata, érintve a nemzetközi és a magyar szabályozást is. Az író felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy a jövőre nézve nem lesz tartható az Alkotmánybíróság 1143/B/1998. határozata, mely kimondta, hogy ” nem jelenti a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való alapjogának aránytalan korlátozását, ha az elhelyezésére (szülői felügyeleti jogok gyakorlására) vonatkozó jogvitában nem hallgatja meg minden esetben a kiskorút.” Ezt a megállapítást azonban árnyalja álláspontom szerint az EUB- 491/10 PPU. Zarraga kontra Pelz ügy, melynek kapcsán dr. Osztrovits András megállapította, hogy “a gyermek visszavitele körében előírt személyes meghallgatás szabálya nem”kőbe vésett” az eljáró bíró mérlegelhet úgy, hogy éppen a gyermek érdekében eltekint attól. ….. az EUB vonatkozó részletes indokolása alapján okszerűen arra lehet következtetni, miszerint a gyermek meghallgatásától való – bírói mérlegelésen alapuló – eltekintés minden, a Rendelet hatálya alá tartozó eljárásban lehetséges intézkedés.”[5]

Nagy Márta rámutat a gyermekközpontú igazságszolgáltatás eredményessé tételének eszközeire is, így arra, hogy érdemes lenne a bírák pszichológiai ismereteit bővíteni, és azt sem hallgatja el, hogy milyen fontos szerepet játszik a kiskorú meghallgatása során az, amennyiben a bíró magas érzelmi intelligenciával rendelkezik. Kitér arra is, hogy előfordulhat másodlagos viktimizáció, melynek körébe tartoznak a szükségtelen számban ismételt meghallgatások, a gyermek tájékoztatáshoz és véleménynyilvánításhoz fűződő jogainak figyelmen kívül hagyása vagy megtagadása.

A kötet leghosszabb része a III.fejezet, mely a gyermek jogainak védelme a határokon átnyúló és jogellenes gyermekelviteli ügyekben címet viseli. Megvizsgálja a szerző mindkét oldalt: így a jogellenesen Magyarországra hozott gyermekek vissza vitelével és a Magyarországról jogellenesen külföldre vitt gyermekek vissza hozatalával kapcsolatos eljárások szabályozását, gyakorlatát, problémáit. Ebben a fejezetben kap helyt az ilyen tárgyú soron kívüli ügyekben fontos szerepet játszó bíróságok közötti közvetlen kommunikációt biztosító szabályozás bővebb kifejtése, továbbá a nemzetközi jogellenes gyermekelviteli adatbázis ( INCADAT ) bemutatása. A szerző részletesen több uniós tagállam és Svájc tekintetében ismerteti a mediáció lehetőségeit a jogellenes gyermekelviteli ügyekben, kitérve a mediáció hazai alkalmazásának körére is.

A IV. fejezet az általam mint családjogi bíró által családjogi jogvitákban messzemenőkig támogatott bírósági mediáció hátterét térképezi fel a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló 2008/52/EK  irányelv, valamint a hazai gyakorlat alapján.

A kötet záró, V. fejezete, a gyermeki jogok védelmével kapcsolatos nemzetközi bírósági gyakorlat tendenciái mutatja be, kiemelve, hogy a két bíróság: „a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága és a Luxemburg székhellyel működő Európai Unió Bírósága joggyakorlata közötti kapcsolódási pont az emberi jogvédelem érvényesülése a gyermeki jogok védelme mentén.” E körben Nagy Márta részletesen bemutat és elemez több jogesetet is. Ezen túlmenően felhívja a figyelmet a sajnos még kevéssé ismert és még kevésbé felismert szülői elidegenítés szindrómára (PAS). A PAS felismerését joggyakorlatban már előfordult példákon keresztül segíti.

A szerző a Következtetésekben kijelöli a jövőre nézve az irányvonalat: “az európai jogharmonizációs folyamat részeként a jövő feladatai közé tartozik hazánkban, hogy a jogalkalmazók a társszakmák képviselőivel kidolgozzák a gyermekek a peres, illetve a közvetítői eljárásokban való részvételének részletszabályait, a gyermekbarát igazságszolgáltatás európai koncepciójának alapulvételével, a gyermek legfőbb érdeke minél hatékonyabb érvényesülése érdekében.”

A kötetet részletes és alapos irodalomjegyzék zárja külön bontva a papír alapú, az internetes forrásokat, a nemzetközi, valamint a hazai jogforrásokat, illetve az EJEB, az EUB és a hazai bírósági gyakorlatot.

Megítélésem szerint a kötet igazi hézagpótló mű, melyhez konzultációs céllal minden családjogász nyugodtan fordulhat a határokon átívelő ügyekben is. Emellett kiváló  arra a célra is, hogy a mediációtól idegenkedőket meggyőzze annak erősségeiről és eredményességéről.

 

[1]Szél Napsugár Ágnes KRE-ÁJK Doktori Iskola III.éves hallgatója

[2]https://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0060:FIN:hu:PDF

[3]Filó Erika, Katonáné Pehr Erika: Gyermeki jogok, szülői felelősség és gyermekvédelem Budapest,  Hvg-Orac Lap -és Könyvkiadó Kft.2015.

[4]Gyengéné dr.Nagy Márta: Arany középút?-váltott elhelyezés tapasztalatai Franciaországban Családi Jog Iv.évf.2.szám 2006.június.33-39.oldal

[5]Dr.Osztovits András: A szülői felelősséggel kapcsolatban hozott külföldi határozat végrehajtásának megtagadása in :Családi Jog 2012.1.szám 227.oldal

Regős Franciska: A környezeti kár fogalma a nemzetközi jogban

Bevezető

A környezeti károk kifejezésnek különböző nemzetközi szerződésekben való megjelenése az 1980-as évek közepe óta fordul elő. A korábban létrejött nemzetközi dokumentumok ezt a kifejezést nem használták, inkább különböző szennyeződésekről, káros hatásokról beszéltek.[1] Az államok saját területük vonatkozásában erőforrások felhasználásáról szabadon rendelkezhetnek, azonban nem tekinthetünk el attól a lehetséges esettől, amikor az egyik állam területén folytatott tevékenység természetes környezetet érintő hatásai az államhatáron túlterjednek, így nemcsak a tevékenységet folyatató, úgynevezett forrás állam területén, hanem máshol is káros következményeket előidézve. Kérdésként merül fel, hogy mit tekintünk környezeti kárnak?

A határon átnyúló környezeti károkról általában

A környezetet érintő károk jelentkezhetnek egyrészt a forrásállam területén, másrészt egy másik, akár szomszédos állam területén, harmadrészt a res communis omnium usus jellegű, tehát mindenki által szabadon használt területeken.[2] Ezeket összefoglalóan határon átjutó (transfrontier/transboundary) szennyezésnek és egyéb környezeti ártalomnak szokás nevezni.[3] Mi tekintünk ilyen határon átnyúló kárnak? Az ENSZ égisze alatt 2001-ben létrejött a veszélyes tevékenységekből származó határokon túli károk megelőzéséről szóló végleges tervezet határon átnyúló kárnak tekinti (Prevention of Transboundary Harm from Hazardous Activities, with commentaries) az olyan kárt, veszteséget, amelyet az állam egy másik állam területén vagy fennhatósága, ellenőrzése alá tartozó területen okoz, függetlenül attól, hogy az érintett államok rendelkeznek-e közös határral.[4] Az elmúlt évtizedekben több olyan eset is történt, amely felhívta az államok figyelmét a környezet védelmére. Nem kell messzire menünk, hazánkat is érintette már határon átterjedő környezeti ártalom, mint pl. a Tisza cianid szennyezése[5]. A gazdaság, illetve a technológia fejlődésének velejárója a természetes környezet kizsákmányolása, amely szükségessé tette a nemzetközi közösség összefogását. A határt átlépő környezeti hatások megteremtik a nemzetközi jogalkotás szükségességét: a keletkező államközi viszonyokat a nemzetközi jognak valamilyen módon szabályoznia kell, a kialakult vitás helyzeteket valahogyan fel kell oldania.[6] Első lépés a helyzet jogi minősítése, amely megkívánja az okozott környezeti változás kárként való elismerését, tekintettel arra, hogyha az eseményt nem lehet károkozónak elismerni, úgy kártérítési kötelezettségről elég nehezen beszélhetünk. [7]

A környezeti kár fogalma

A környezet fogalma

Elsősorban célszerű a környezet fogalmát tisztázni. Mit tekintünk környezetnek? Tartalma jelentős elvi és gyakorlati, jogi jelentőséggel is bírhat a környezetet érő károk meghatározásának szempontjából.[8] Minden természetes jelenség, minden emberi cselekvés valamilyen környezetben zajlik. Fodor László megfogalmazása szerint környezet alatt azon külső körülmények összességét értjük, amelyek befolyásolják az adott jelenséget vagy magatartást, és amelyekre a jelenség vagy magatartás visszahat.[9] Ez a meghatározás rendkívül tág kategóriát jelent, amely szűkítést igényel.[10] A környezet-fogalom tartalmát attól függően határozhatjuk meg, hogy minek a környezetéről beszélünk. Megállapítható, hogy a környezet lefedi mindazon elemeket, amelyek kölcsönhatásaikkal alakítják ki az emberiség számára az életfeltételeket, pusztán a létezésükkel.[11] A környezet három kategóriáját különböztethetjük meg: az első csoport a természetes környezet, a második az ember által alkotott környezet, utolsóként pedig az emberi környezetet említi, amely magába foglalja az élelmiszerek, termékek biztonságának szabályozását valamint az egészséges gazdaságot (pl. fogyasztóvédelem).[12]

Az elmúlt másfél évtizedben több környezetvédelmi tárgyú nemzetközi szerződés jött létre, amelyek igyekeznek meghatározni a „környezet” fogalmát. Ezek közös jellemzője, hogy négy lehetséges elemet foglalnak magukba, nevezetesen, i) a flórát, faunát, vizet és a levegőt ii) régészeti és kulturális örökséget iii) a táj sajátosságait iv) és az előbbiek közötti kölcsönhatásokat.[13] Példának említhető a luganói egyezmény[14] 2. cikkének 10. bekezdése szerinti „környezet” fogalom, mely szerint a környezet alá a biológiai és egyéb természeti erőforrások, mint a levegő, a víz, a talaj, a növény- és az állatvilág, és ugyanezen faktorok közötti interakciók, valamint a tulajdonban megjelenő kulturális örökség és a táj jellemző sajátosságai tartoznak.[15] Az 1972-es Stockholmi Nyilatkozat meghatározásában a felsorolt elemeken túl szerepel még a természetes ökoszisztéma elemei is.[16] A környezeti károk szempontjából elsődlegesen a természetes környezet kategóriája érintett, amely ezek alapján magában foglalja a következő elemeket: víz, levegő, talaj, növényvilág és a fauna.

A kárról általában

A kár hagyományos magánjogi szemléletű felosztása szerint vagyoni és nem vagyoni kár. A kár elemeit tekintve a tényleges vagyoncsökkenés, költségek, elmaradt haszon, amely sok esetben kimutatható és tételesen számszerűsíthető, míg ennek hiánya esetén a vagyoni károk megtérítésének eszköze az általános kártérítés érvényesítése lehet.[17] A környezeti kár fogalmának meghatározása során pusztán a kár általános fogalmából kiindulni nem lehet. A kár általános fogalma szubjektív, azaz a következményt elszenvedő oldaláról értékeli pozitív vagy negatív hatásúnak a magatartás eredményét, így definiálja az elmélet a kárt negatív hatásúnak.[18] Környezeti kár esetén a károsító magatartás megítélésére nincs megfelelő objektív nézőpont, a környezet maga a hatást elszenvedő fél, a következmény pedig lehet egyik elemére nézve negatív, másikra pozitív, az egyes hatások nem oltják ki egymást.[19] A CBD[20] Titkárságának 2008-ban elkészített egy jelentése[21] alapvető különbséget tesz a biodiverzitásban bekövetkező változás és a kár között. A jelentés szerint ahhoz, hogy egy változást kárként lehessen elismerni, a változásnak kedvezőtlen vagy negatív hatásúnak kell lennie, amelyet nem lehet ésszerű időn belül természetes regenerálódás útján helyreállítani.[22]

A kártérítés, illetve helyreállítás szabályozása tekintetében különbséget tehetünk magánjogi és közjogi környezeti kár között. Csák Csilla megfogalmazása szerint a magánjogi kár körébe elsősorban azok a környezetet és természetet érintő károk tartoznak, amelyek valamely személy jogait érintik.[23] A környezeti közjogi kár ugyanakkor azon eseteket foglalja magába, amely a környezet és a természet elemeinek sérelmét jelenti, vagyis a kár a környezeti elemekben (víz, föld, levegő stb.) keletkezik.[24] A környezeti károk szempontjából elsődlegesen a természetes környezet érintett, amelyből következik, hogy a környezeti kár szűkebb értelmezésben a természeti környezet károsodását fejezi ki.[25]

A környezeti kár fogalma a nemzetközi jogban

Az államok jogszabályai között különféle definíciókat találhatunk a környezeti kárra vonatkozóan, amely főként a gazdasági, földrajzi helyzetbeli különbségeikből adódnak. Sok esetben a gazdaságra gyakorolt hatásra figyelemmel döntenek a káresemények elleni fellépés mellett, mintsem az ökológiai szempontokra tekintettel.[26] Oroszország törvénye például úgy definiálja a környezeti kárt, mint a környezetben okozott sérelem pénzben kifejezhető értékét.[27] Az USA-ban a kárfogalom az okozott sérelemre válaszul adott cselekvések költségeihez kapcsolódik. Kár alatt beszél a természeti kincsek, erőforrások sérüléséről, pusztulásáról, veszteségéről, valamint ezek felméréséhez szükséges költségekről.[28] A magyar jogban az 1995. évi LIII. a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény a környezet károsodását az EU 2004/35/EK irányelv átültetését követően a következőképpen határozza meg: a környezetben, illetve valamely környezeti elemben közvetlenül vagy közvetve bekövetkező, mérhető, jelentős kedvezőtlen változás, illetve valamely környezeti elem által nyújtott szolgáltatás közvetlen vagy közvetett, mérhető, jelentős romlása.[29] Az egyes államok jogszabályai tartalmaznak ugyan valamilyen meghatározást, azonban ezek igen különbözőek lehetnek.

A nemzetközi jogban nem találhatunk egy egységesen elfogadott környezeti kárforgalmat. Érdemes megemlíteni, hogy egyes szerződések a „káros hatás” és a „szennyezés” kifejezést alkalmazzák. Az 1985-ben aláírt, a sztratoszferikus ózonréteg védelméről szóló Bécsi Egyezmény a káros hatásokat a következőképpen fogalmazza meg: „olyan változásokat jelentenek a fizikai környezetben vagy az élővilágban, az éghajlati változásokat is ideértve, amelyeknek jelentős károsító hatásuk van az emberi egészségre vagy a természetes és a gazdálkodásba vont ökoszisztémák összetételére, rugalmasságára és termelékenységére, illetőleg az emberiség számára hasznos anyagokra.”[30] Az ENSZ 1992-ben született Éghajlatváltozási Keretegyezménye hasonló definíciót tartalmaz, azzal a különbséggel, hogy a természetes és mesterséges ökológiai rendszereket előbbre helyezi az emberi egészségnél és jólétnél.[31] Az ENSZ Tengerjogi Egyezménye a szennyezés fogalmát a következőképpen határozza meg: „tengeri környezet szennyezése az ember által – közvetlenül vagy közvetve – olyan anyagoknak vagy energiának a tengeri környezetbe juttatása – beleértve a folyótorkolatokat is -, amelynek olyan káros hatásai vannak vagy lehetnek, mint a tengeri környezet és élőforrások károsítása, kockázat az emberi egészségre nézve, a tengeri tevékenységek hátráltatása, beleértve a halászatot és a tenger más megengedett használatát, a tengervíz felhasználási minőségének romlása, a tenger nyújtotta komfort csökkenése.”[32] Az 1991-ben Espooban aláírt, az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezmény szintén a negatív hatást említi, mely szerint hatás „bármely következmény, amelyet egy tervezett tevékenység idéz elő a környezetben, beleértve az emberi egészséget és biztonságot, a növény és állatvilágot, a talajt, a levegőt, a vizet, az éghajlatot, a tájat és a történelmi emlékeket vagy más építményeket vagy ezen tényezők egymás közötti kölcsönhatását; ugyancsak magában foglalja az ezen tényezők megváltoztatása eredményeként a kulturális örökségben vagy a társadalmi-gazdasági viszonyokban bekövetkező hatásokat.”[33]

A szennyezés kifejezést használja továbbá az 1972-ben született Stokcholmi Nyilatkozat és az 1992-ben létrejött Rio Nyilatkozat, azonban annak fogalmát nem találjuk meg az elvek között. Az OECD ajánlása azonban már némi eligazítást nyújt, mely szerint szennyezés: […] anyagok és energiák környezetbe történő közvetlen, vagy közvetett bevezetése az ember által, amely mint ilyen, káros hatással jár, mivel veszélyezteti az emberi egészséget, károsítja az élő erőforrásokat és az ökoszisztémákat és csorbítja, vagy gátolja a környezet szabadidős-vagy más, jogszerű használatát.”[34] A szennyezésnek a környezeti kárnál tágabb fogalmi jelentése is lehet. Megjegyezendő, hogy két különböző értelemben is használják, egyrészről arra utal, hogy valamilyen változás következett be egy adott környezetben, másrészről utal a kár vagy hatás jogilag jelentősnek minősülő mértékére is.[35] Mind a szennyezés, mind a káros hatások feléleszthetik a felelősséget azzal, hogy meghatározzák azt a mértéket, amelyet átlépve már környezeti kárról beszélhetünk, azonban egységesen és általánosan elfogadott fogalom egyikre sem létezik.[36]

Az Európai Közösség jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megfelelően kezelje a környezeti károk sajátosságait. 2000-ben elkészült a Fehér Könyv a Környezeti Felelősségről, amely a környezeti kárt úgy definiálja, mint a biodiverzitást érintő károkat és azokat a károkat, amelyek szennyezett területekről erednek. Jelentős az EU környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló irányelve, (ELD, 2004/35/EK) amely értelmében „kár”: „valamely természeti erőforrásban közvetlenül vagy közvetve bekövetkező, mérhető, kedvezőtlen változás, illetve valamely természeti erőforrás által nyújtott szolgáltatás közvetlen vagy közvetett, mérhető romlása.”[37] Az irányelv pontokba szedve tartalmazza, hogy mit tekint környezeti kárnak. Ezek a következők:

  1. „a védett fajokban és természetes élőhelyekben okozott károk, azaz minden olyan kár, amely jelentős kedvezőtlen hatást gyakorol az ilyen élőhelyek és fajok kedvező védettségi állapotának elérésére vagy fenntartására…[38]
  2. a vizekben okozott károk, vagyis minden olyan kár, amely jelentősen kedvezőtlen hatást gyakorol az érintett vizek ökológiai, kémiai és/vagy mennyiségi állapotára és/vagy ökológiai potenciáljára
  3. talajban okozott károk, vagyis a talajszennyezés minden olyan formája, amely az emberi egészség károsodásának jelentős kockázatával jár, közvetlenül vagy közvetve a talajba, a talajra vagy annak felszíne alá kerülő anyagok, készítmények, szervezetek vagy mikroorganizmusok következtében.” [39]

Az UNEP[40] 1994-ben felállított egy szakértőkből álló munkacsoportot, melynek első feladata a környezeti károk fogalmának meghatározása volt.[41] 1998-ban kidolgozásra került egy fogalom meghatározás, mely szerint „a környezeti kár egy változás, amelynek mérhető kedvezőtlen hatása van egy bizonyos környezetre vagy annak bármely elemére, ideértve a használható és nem használható értékeit, és azt a képességét, hogy elfogadható minőségű életet és életképes ökológiai egyensúlyt biztosítson és fenntartson.”[42] E megfogalmazás alapján, a környezeti kár nem tartalmazza a személyek vagy a tulajdonban bekövetkezett károkat, bár ilyen fajta kár következménye lehet a környezetben bekövetkező kárnak.[43] 2009-ben az UNEP munka csoportja elkészített egy iránymutatás vázlatot, amely meghatároz egy széleskörű és összetett definíciót, amely szerint a „környezeti kár” a környezetre gyakorolt olyan kedvezőtlen vagy negatív hatást jelent, amely:

  1. mérhető,
  2. jelentős, amit az olyan tényezők határoznak meg, mint:
  3. a hosszú távú vagy maradandó változás, ami olyan változást jelent, amely ésszerű időn belül természetes regeneráció útján nem áll helyre
  4. a mennyiségi vagy minőségi változások olyan mértéke, amely negatívan vagy kedvezőtlenül érinti a környezetet
  • a környezet akár időszakos, akár állandó jelleggel történő valamely eleme által nyújtott szolgáltatás jelentős romlása vagy szolgáltató képességének elvesztése
  1. az ember egészségre bármilyen mértékű negatív vagy kedvezőtlen hatás
  2. a parkok, természeti és más területek esztétikus, tudományos és szórakozásra alkalmas értéke.[44]

A vizsgált fogalmak alapján a környezeti kár úgy határozható meg, mint a természetes környezetet érintő olyan kedvezőtlen változás, amely káros hatással van a természetes környezetre, a természetes erőforrásokra és az emberi egészségre.

Összegzés

A felelősség megállapításához szükséges a kár, mint tényállási elem bekövetkezése, a jogellenes vagy károkozó magatartás, a felróhatóság vagy betudhatóság, illetve a kár és a károkozó magatartás közötti okozati összefüggés.[45] A környezeti kár fogalma tekintetében nincs egységesség, nincsen egy, általánosan elfogadott környezeti kárfogalom: másként jelenik meg az országok jogszabályaiban és a különböző környezeti elemeket érintő nemzetközi dokumentumokban. A környezeti kár definiálására leginkább egy-egy környezeti elemre vonatkozóan kerül sor nemzetközi szerződések útján. Bár hiányzik a környezeti kár általános fogalmának meghatározása, azonban úgy tűnik, hogy erre nincs szükség[46], mivel a különböző nemzetközi szerződésekben megjelenő fogalmak elégségesnek bizonyulnak.

[1] Lamm Vanda: A jelentős környezeti károkért való felelősség legújabb szabályozása az európai unió jogában, Állam- és Jogtudomány 2001/3-4sz. 251-270.  

[2] Lal Kurukulasuriya, Nicholas A. Robinson: Training Manual on International Environmental Law, United Nations Environmant Programme, UNEP/Earthprint, 2006, 51.

[3] Bruhács János: A nemzetközi környezetvédelmi jog néhány problémája, Jogtudományi Közlöny, Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1985. Vol. 40. 679. – 684.

[4] Draft Articles on Prevention of Transboundary Harm from Hazardous Activities, with Commentaries, 2001 http://legal.un.org/ilc/texts/instruments/english/commentaries/9_7_2001.pdf 152. 2. cikk b)

[5] A Romániában található Nagybánya közelében működő bányavállalat (Aurul) ülepítő medencéjének gátja átszakadt, ezáltal jelentős mennyiségű, az arany kinyeréséhez használt magas ciántartalmú víz került a Tiszába.

[6] Bruhács János, A nemzetközi környezetvédelmi jog néhány problémája, Jogtudományi Közlöny, Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1985. Vol. 40. 679-684.

[7] Kecskés Gábor: A környezeti károkért való felelősség a nemzetközi jogban, Győr, 2012, 6.

[8] Bándi Gyula: Környezet Jog, Szent István Társulat, 2011, 2.

[9] Fodor László: Környezetjog, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2014, 10-11.

[10] Lásd Fodor, i. m. 11.

[11] Marie-Louise Larsson: The Law of Environmental Damage: Liability and Reparation, Norstedts Tryckeri, Stockholm, 1999, 122.

[12] Marie-Louise Larsson: Legal Definitions of the Environment and of Environmental Damage, Stockholm Institute for Scandianvian Law 1957-2009, http://www.scandinavianlaw.se/pdf/38-7.pdf (2019. 05. 01.)

[13] Philippe Sands: Principles of International Environmental Law I: Frameworks, Standards, and Implementation, Manchester University Press, 1995, 629.

[14] A környezetre veszélyes tevékenységek által okozott károkért való polgári jogi felelősségről szóló 1993-as luganói egyezmény (1993 Convention on Civil Liability for Damage Resulting from Activities Dangerous to the Environment) 2. cikk 10. pont

[15] Lásd Lamm i. m. 251-270.

[16] Report of The United Nations Conference on the Human Environment Stockholm, 1972, 2. elv (Továbbiakban, Stockholmi Nyilatkozat)

[17] Csák Csilla: A környezeti károk tipológiája, Miskolci Jogi Szemle 7. évfolyam (2012) 2. szám 5.

[18] Csapó Orsolya: A környezeti jogi felelősség határai Phd. értekezés tézisei, Budapest, 2015, 6.

[19] Lásd Csapó i. m. 6.

[20] Biológiai Sokféleség Egyezmény (Convention on Biological Diversity) az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban rendezett Környezet és Fejlődés Konferenciáján született meg. Az egyezmény alapelveket, feladatokat tartalmaz, és nemzetközi szinten foglal állást az ember és a természet egymásközti viszonyának meghatározásában. (http://www.biodiv.hu/convention/F1117799202) (2016.06.20.)

[21] The Convention on Biological Diversity Year in Review 2008 https://www.cbd.int/doc/reports/cbd-report-2008-en.pdf (2019. 03. 13.)

[22] Tracísio Hardman Reis: Compensation for Environmental Damages Under International Law: The Role of the International Judge, Kluwer Law International BV, The Netherlands, 2011., 63.

[23] Csák i. m. 6.

[24] u. o.

[25] u. o.

[26] Lásd Bruhács i. m. u. o.

[27] OECD, Liability for Environmental Damage in Eastern Europe, Caucasus and Central Asia (EECCA): Implementation of Good International Practices, 2012, 11.

[28] OECD, Liability for Environmental Damage in Eastern Europe, Caucasus and Central Asia (EECCA): Implementation of Good International Practices, 2012, 11.

[29] 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól 4.§ 13. pont

[30] 31/1990. (II. 16.) MT Rendelet a sztratoszferikus ózonréted védelméről szóló, Bécsben 1985. március 22. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről, 1. cikk, 2. pont

[31] Az éghajlatváltozás káros hatásai jelentik azokat a fizikai környezetben vagy élőhelyekben bekövetkező – az éghajlatváltozásból eredő – módosulásokat, melyeknek jelentős ártalmas hatásai vannak a természetes és mesterséges ökológiai rendszerek összetételére, ellenállóképességére és termékenységére, a társadalmi-gazdasági rendszerek működésére, illetve az emberi egészségre és jólétre. http://zbr.kormany.hu/download/b/72/00000/ENSZ%20%C3%89ghajlatv%C3%A1ltoz%C3%A1si%20Keretegyezm%C3%A9nye%20HUN.pdf (2016.06.21.)

[32] ENSZ Tengerjogi Egyezmény 1982, (The 1982 UN Convention on the Law of the Sea) 1. cikk 4. pont

[33] 1991-ben Espooban aláírt, az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezmény 1. cikkének vii) pontja

[34] Szilágyi Szilvia: A szennyező fizet elve a környezet védelmében, Jog és felelősség – szimpózium a PPKE JÁK Jog- és Államtudományi Doktori Iskolájában, 2006. november, 5.
OECD: Recommendation of the Council on Principles Concerning Transfrontier Pollution. C(74)224, OECD, 1974.

[35] Lásd Marie-Louise Larsson i. m. 124.

[36] Lásd Sands i. m. 632.

[37] Az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK Irányelve a környezeti károk megelőzése és helyreállítása tekintetében a környezeti felelősségről, Unió Hivatalos Lapja, 2004.4.30. (Továbbiakban: Az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK Irányelve), 2.cikk 1. pont

[38] „Nem tartoznak a védett fajokban és természetes élőhelyekben okozott károk fogalmába azok az előzetesen meghatározott kedvezőtlen hatások, amelyek olyan gazdasági szereplő tevékenységének a következményei, aki kifejezett engedélyt kapott az adott a tevékenységre az illetékes hatóságoktól a 92/43/EGK irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdését vagy a 79/409/EGK irányelv 9. cikkét végrehajtó rendelkezésekkel, illetve a közösségi jogszabályok hatálya alá nem tartozó élőhely és faj esetében a természetvédelemről szóló nemzeti jogszabályok egyenértékű rendelkezéseivel összhangban.”

[39] Az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK Irányelve 2.cikk 1. pont

[40] ENSZ 1972-ben létrehozta környezetvédelmi programját (UNEP) a Stockholmi Világkonferencia javaslatára. Célja, hogy elősegítse a nemzetközi együttműködést a nemzetközi környezetvédelem területén.

1994-ben felállítottak egy szakértői csoportot (Working Group of Experts on Liability and Compensation for Envrionmental Damage)

[41] Lásd Tracísio Hardman Reis, i. m. 64.

[42] Lásd Lal Kurukulasuriya, Nicholas A. Robinson i. m. 51.

[43] Lásd Lal Kurukulasuriya, Nicholas A. Robinson i. m. 53.

[44] UNEP, Draft guidelines for the development of national legislation on liability, response action and compensation for damage caused by activities dangerous to the environment, Guideline 3, Definitions, 2. és 3. bekezdés file:///C:/Users/Reg%C5%91s%20Franciska/Downloads/K0842770%20GC-25-INF15-Add-3%20(1).pdf  (2016. 06. 25.)

[45] Kecskés Gábor: A környezeti károkért való felelősség a nemzetközi jogban, Győr, 2012, 15.

[46] Lásd Kecskés i. m. 20.