Gonda Zsolt: Az önvezető autók kapcsán felmerülő legfontosabb jogi kérdések

Az önvezető autók kapcsán felmerülő legfontosabb jogi kérdések

Az önvezető járművek bevezetése számottevő előnyökkel járhat majd, de számos új kockázatot is rejthet magában, nevezetesen a közúti közlekedésbiztonság, a polgári jogi felelősség és a biztosítás, a kiberbiztonság, a szellemitulajdon-jogok, az adatvédelem és az adathozzáférési kérdések, a műszaki infrastruktúra, a szabványosítás és a foglalkoztatás tekintetében.

Magyarországon egyelőre tesztpályákra (pl. Zalaegerszeg) korlátozódik az autonóm járművek működési lehetősége. A vezetést segítő rendszerek besimultak a jogi szabályozásba, holott ezek is az autonómiának bizonyos fokát jelentik. A magyar jogalkotó semmilyen szinten nincsen lemaradva. Fontos hogy a későbbi szabályok nagyon pontos elméleti előszítést követően szülessenek meg. A szabályozási kérdések szempontjából a jog az ipari fejlődést követi.

Az 1968. évi Bécsi Közúti Közlekedési Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) alapján a járműnek vezetővel kell rendelkeznie, és a vezetőnek uralnia kell a járművet: „Minden vezető legyen mindenkor ura járművének, illetőleg tudja irányítani állatait.”Az irányadó szöveg szerint vezetőnek csak egy ember minősülhet. Az egyezmény nem rendelkezik arról, hogy a vezetőnek végig a járműben kell-e tartózkodnia, vagy esetleg távolról is irányíthatja azt. 2016. március 23-án az Egyezmény 8. és 39. cikkeit Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország és Olaszország javaslatára módosították. Ezek alapján a jármű irányítását befolyásoló technikai rendszereket akkor tekintik elfogadhatónak, ha azok megfelelnek az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága vonatkozó előírásainak, vagy pedig olyan rendszerekről van szó, amelyeket a jármű vezetője bármikor felülbírálhat. Ez azt jelenti, hogy a sofőr bármikor kikapcsolhatja azokat, vagy visszaveheti a kézi irányítást. A módosítás eredményeként gyakorlatilag egészen a magas szintű automatizáltság szintjéig – a négyes fokozatig –, azaz a teljesen autonóm irányítás előtti szakaszig engedélyezhetővé válnak az elfogadható rendszerekkel felszerelt járművek.

Az alábbi jogi témakörök vonatkozásában szükséges a szabályozás felülvizsgálata és szükségszerű módosítása:

    • A hibás termékekért való felelősség, gépjármű-felelősségbiztosítás. A polgári felelősség, a biztosítás, a regisztráció és a személyes adatok védelme – nem lesz elegendő vagy megfelelő, ha megjelennek a növekvő mértékű járműautomatizálásból, konnektivitásból és komplexitásból eredő új kockázatok. Tisztázni kell, baleset esetén kinek kell viselnie a teljesen önvezető gépjárművek által okozott károkat, indokolt-e a felelősség gyártókra történő áthárítása. A polgári jogi felelősségre vonatkozó szabályok megfelelő kiigazítása szükséges. Erre az amerikai jogi szabályozás négy, az európai megoldásokkal párhuzamos magyar pedig öt kategóriát alkotott. A legteljesebb autonómiával rendelkező gépjárműveknél az autó teljes mértékben kikerül az emberi kontroll alól. Ebben az esetben a közlekedési helyzettel együtt járó kárveszélyt telepíteni kell. Olyan új szabályokat kell alkotni, amelyek alapján megállapítható a felelősség és a kötelezettség, továbbá lépést kell tartani a mesterséges intelligencia fejlődésével. Az önvezető járművek által okozott károk esetére létrehozott, objektív felelősségen alapuló biztosítási keretrendszer létrehozása megfontolandó.
    • A hagyományos és önvezető gépjárművek növekvő vegyes forgalmának tendenciájával járó kockázatokat vizsgálni kell az időtálló kutatás-fejlesztés támogatása érdekében.
    • A járművek kibertámadásokkal szembeni védelmének szabályozása. A jog védelmet tud-e majd nyújtani például a terrorveszély ellen. A felelős autógyártónak a védekezést önmagában is fel kell vállalnia. Ugyanakkor az államoknak olyan szabályozást kell alkotnia, ami kötelezi a termék üzemeltetőjét, hogy ezeket a kockázatokat a lehető legkisebb mértékűre szorítsa vissza.
    • Az önálló járművek adatrögzítőkkel való felszerelése. Az önvezető mobilitás fontos kihívásokat jelent a személyes adatok és a magánélet védelmével kapcsolatban. A járművek által gyűjtött adatok védelmére és megosztására vonatkozó szabályokat, beleértve az olyan adatokat is, amelyek közvetve azonosítják a személyeket, valamint az adatokhoz való hozzáférést megfelelően szabályozni kell tiszteletben tartva ugyanakkor az (EU) 2016/679 európai parlamenti és a tanácsi rendelet előírásait. Meg kell vizsgálni, hogy a felhasználók nyomon tudják-e követni és ellenőrizni tudják-e, illetve hogyan tudják nyomon követni és ellenőrizni az adataikhoz való hozzáférést az általános adatvédelmi rendeletnek megfelelően.
    • A szellemi tulajdonjogok és a hozzá tartozó használati jogok az önvezető mobilitás céljából alkalmazott mesterséges intelligencia tekintetében (pl.: a mesterséges intelligencia által létrehozott kódokhoz, adatokhoz és találmányokhoz fűződő tulajdonosi és használati jogok). Mindezek felvetik a mesterséges intelligencia jogi elfogadásának kérdését is.
    • A rendszerek közötti átjárhatóság és az adathordozhatóság lehetővé tétele a bezártsági hatás elkerülése a tisztességes verseny és innováció előmozdítása érdekében. Meg kell határozni az önvezető autók közúti tesztelésének jogi kereteit.
    • Fontolóra kell venni a nemzetközi megállapodások módosítását a teljesen önvezető gépjárművek bevezetésének megkönnyítése érdekében.

Az automatizált jármű, így az önvezető autó is gépjármű, vagyis a kialakult bírói gyakorlat szerint a veszélyes üzem relációjában a Ptk. hatálya alá vonható. A veszélyes üzemi felelősség megállapíthatóságának feltétele, hogy keletkezzen valamilyen jogellenesen okozott kár, és ez a kár ok-okozati összefüggésben álljon a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel. Főszabály szerint a veszélyes üzemért az üzembentartó felel, mely szabály az üzembentartó definíciója tekintetében a kialakult bírói gyakorlat alapján értelmezhető marad az önvezető autók esetében is. A bírósági határozatokból és a Ptk. magyarázatából egyértelművé válik a kialakult joggyakorlat: „az üzembentartó az a személy, aki az üzemet fenntartja, tartósan üzemelteti, illetve aki a veszélyforrást ellenőrzi, felügyeli, irányítja”. Tekintettel erre, az önvezető autók viszonylatában meghatározható lehetne, hogy egy bekövetkezett kárért ki, kivel szemben és milyen mértékben viselje a felelősséget, ugyanakkor nehézséget jelent, hogy az önvezető autónak csak utasa van.

A veszélyes üzemet illetően szigorú joggyakorlat alakult ki: ha a jármű valamely alkatrésze hibásodik meg, az üzembentartó felelőssége megállapítható. Ennek magyarázata az, hogy a veszélyes üzem és a tevékenységi kör vonatkozásában a tevékenység veszélyes jellege áttevődik a kárt kiváltó végső okra. A hatályos szabályok alapján, ha a szoftver hibájából keletkezne kár sem specifikusabb a helyzet, mint a jármű alkatrészének meghibásodásakor, merthogy ebben az esetben is olyan ok idézné elő a kárt, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén belül esik. Kétségtelenül meg lehet közelíteni így is a problémát, de ebből világosan kiderül, hogy a veszélyes üzem jogintézményét eredendően alacsonyabb automatizáltsági fokú járműveket figyelembe véve alkották meg. Az önvezető autók működése megkívánja a magasabb automatizáltsági fokot, amely esetben figyelemmel a technológia komplexitására, a hibatípusok differenciálása lenne szükséges, úgy, hogy a veszélyes üzemen belül hardveres oldalon a jelenlegi jogelméleten és joggyakorlaton nem feltétlenül lenne szükséges változtatni, szoftveres tekintetben viszont egyértelműen a gyártók, illetve fejlesztők irányába kellene eltolni a felelősséget és a bizonyítási terhet. Ezzel párhuzamosan az osztott felelősség továbbra is alkalmazható maradna károsulti közrehatás esetén (a jármű közlekedésre alkalmas állapotban tartása változatlanul az üzembentartó kötelessége maradna). A jelenlegi jogi megoldások továbbgondolása szükséges ezekben a közel sem egyértelmű kérdésekben.

Bibliográfia

Európa legmenőbb tesztpályáján néztük meg az önvezető járművek jövőjét, https://qubit.hu/2019/12/13/europa-legmenobb-tesztpalyajan-neztuk-meg-az-onvezeto-kozlekedes-jovojet

1968. évi Bécsi Közúti Közlekedési Egyezmény

Önvezető autók – Mit mond az uniós jog?, https://juratus.elte.hu/onvezeto-autok-mit-mond-az-unios-jog/

Európai Parlament, vélemény a Jogi Bizottság részéről (16.10.2018) a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részére az önvezető gépjárművekről az európai közlekedésben (2018/2089(INI)) http://www.europarl.europa.eu/doceo/document/A-8-2018-0425_HU.html

„Úton az automatizált mobilitás felé: európai uniós stratégia a jövő mobilitásával kapcsolatban” című, 2018. május 17-i közleményét (COM(2018)0283) https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?qid=1578933542972&uri=CELEX:52018DC0283

dr. Udvary Sándor – Önvezető autók joga, https://www.jogiforum.hu/interju/170

Önvezető autók a közúti forgalomban, https://arsboni.hu/onvezeto-autok-a-kozuti-forgalomban/

Oláh Bence: Az autók vezetnek, vagy autót vezetnek? https://arsboni.hu/az-autok-vezetnek-vagy-autot-vezetnek/

Orbánné Szél Napsugár Ágnes: A tájékoztatási jog biztosításának lehetőségéről a kiskorúakat érintő házassági perekben – látványos egyedi gesztus vagy hathatós jogvédelem?

Bevezetés

Változó világunkban nemcsak a jogalkalmazók, az általuk alkalmazott jog, hanem a velük szembeni elvárások is változnak, épp úgy, ahogy változott az elmúlt 100 évben a gyermekek szerepe és részvétele a családjogi eljárásokban. Korábban a gyermekeket az életüket alapjaiban befolyásoló eljárásokban sokkal az eljárás tárgyának, mint aktív részesének tekintették és ekként is kezelték őket. Szerencsés esetben egyfajta tokenisztikus[1] megközelítés övezte őket, mely azt jelenti, hogy a jogszabályi rendelkezések által diktált kötelezettségként megkérdezték a véleményüket, azonban tényleges súlya és lényeges, a döntést alapjaiban befolyásoló következménye nem volt a nyilatkozatuknak. Ez a gyakorlat kezdett el megváltozni az elmúlt évtizedekben. A változást markánsan jelezi az, hogy korábban nem készülhetett volna el az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének a New York-i Egyezmény[2] 30.évfordulóján, míg az EU Alapjogi Kartájának 110. évfordulóján, azaz 2019-ben készült összegző tájékoztatása[3] a gyermekek eljárásjogi szerepét érintően. Az Ügynökség szerint az Unió területén minden évben megközelítőleg 2,5 millió gyermek vesz részt valamilyen őt érintő jogi eljárásban. A magas részvétel mellett megdöbbentőbb az az adat is, mely szerint az Alapjogi Ügynökség szerint ezen gyermekek kétharmada, azaz a gyermekek többsége, majdnem 1,6 millió kiskorú nem kap megfelelő tájékoztatást az őt érintő eljárás alatt. Ezt a többségi gyakorlatot azonban megtörik egyéni gesztusok. Az egyéni példák közül a legismertebbé egy gyermekhez intézett levél vált. Egy brit bíró a családjogi per során hozott ítéletét személyes hangvételű levélben közölte az eljárásban érintett gyermekkel. Ez a mérföldkőnek tekinthető levél, az azóta már a Brexit révén az Európai Unióból kilépett Nagy-Britanniában, tiszteletreméltó Peter Jackson bíró tollából született meg 2017. július 13. napján. [4] Az angol bíró a szülői felügyeleti jog megváltoztatása iránti perben a bizonyítási eljárás lefolytatását követően a döntését a Sam nevű tinédzserrel levél formájában ismertette, mely a gyermeket képviselő ügyvéd (solicitor) részére került kézbesítésre. A különleges tájékoztatás széles nyilvánosságot kapott, nyugodtan mondhatjuk, hogy felkapta mind a média, mind a szakmabeliek. A magyar jogirodalom palettájára Visontai- Szabó Katalin Családi jog folyóiratban megjelent cikke tette fel.[5] Vajon ez lenne a tájékoztatási jog gyakorlásának követendő útja vagy van más lehetőség is? Miként kezeli ezt a helyzetet, amennyiben rendezi egyáltalán a magyar szabályozás, és a bírói gyakorlat? Ezt szeretném e cikkben áttekinteni.

A tájékoztatási jog, a meghallgatáshoz való jog és a gyermekközpontú igazságszolgáltatás

A levél megszületéséig hosszú út vezetett. Mindennek az alapja a gyermekjogok fejlődésének XX.századi robbanásszerű fejlődése volt kezdve az Eglantyne Jebb által a Gyermekek Jogainak Deklarációja néven kidolgozott és később a Népszövetség közgyűlése által 1924.szeptember 24.napján elfogadott ún.Genfi Nyilatkozattal[6], mely öt pontban foglalta össze a gyermekeket megillető jogokat. Ezt követte a Genfi Nyilatkozat által is inspirált több mint 30 évvel ezelőtt 1989-ben megszületett a gyermekek jogairól szóló New York-i Egyezmény, mely végleg szakított a gyermekek tokenisztikus megközelítésével és a gyermekeket sorsuk valós alakítójává, résztvevőjévé tette. E tekintetben két jogot tekinthetünk kardinálisnak. Az egyik a 12.cikk, mely a gyermek meghallgatáshoz fűződő jogát rögzíti, míg a másik az egyezmény 17.cikke, mely a tájékoztatáshoz való jogát deklarálja.

A New York-i egyezmény 12. cikke értelmében az egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni. Ebből a célból nevezetesen lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák. A 17.cikk alapján az Egyezményben részes államok elismerik a tömegtájékoztatási eszközök feladatának fontosságát, és gondoskodnak arról, hogy a gyermek hozzájusson a különböző hazai és nemzetközi forrásokból származó tájékoztatáshoz és anyagokhoz, nevezetesen azokhoz, amelyek szociális, szellemi és erkölcsi jóléte előmozdítását, valamint fizikai és szellemi egészségét szolgálják. Ebből a célból a részes államok: a) előmozdítják azt, hogy a tömegtájékoztatási eszközök – a 29. cikk szellemének megfelelően – a gyermek számára szociális és kulturális szempontból hasznos tájékoztatást és anyagokat terjesszenek; b) előmozdítják a nemzetközi együttműködést a különféle hazai és nemzetközi, kulturális forrásokból származó ilyenfajta tájékoztatás és anyagok előállítása, cseréje és terjesztése érdekében; c) előmozdítják a gyermekkönyvek előállítását és terjesztését; d) előmozdítják, hogy a tömegtájékoztatási eszközök különösen vegyék figyelembe az őslakossághoz, illetőleg a kisebbségi csoportokhoz tartozó gyermek nyelvi szükségleteit; e) elősegítik a gyermek jólétére ártalmas információk és anyagok elleni védelmét megfelelően szolgáló irányelvek kidolgozását a 13. és a 18. cikk rendelkezéseinek figyelembevételével.

Mindkét jog, de különösen a gyermek meghallgatáshoz való egyéni joga[7] – mely egyúttal a négy alapelv egyike is – a gyermekközpontú igazságszolgáltatás alappillére. A másik három alapelv az élethez és fejlődéshez való jog, a diszkrimináció tilalma, továbbá a gyermek legfőbb érdeke.

A gyermekek eljárási jogainak rendszerét a gyermekközpontú (child-centered) igazságszolgáltatás fogalmát az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatása határozta meg. Az iránymutatás szerint:

A gyermekbarát igazságszolgáltatás egy olyan igazságszolgáltatási rendszert jelent, amely garantálja, tiszteletben tartja és hatékonyan érvényre juttatja valamennyi gyermeki jogot az elérhető legmagasabb színvonalon, az alábbiakban rögzített elvek szem előtt tartásával és a gyermek fejlettségének, érettségi fokának és az ügy körülményeinek figyelembevételével. Így a gyermekbarát igazságszolgáltatás e jellemzői, különösen az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, a gyermek életkorának megfelelő, gyors, az emberi méltóságot tiszteletben tartó, a gyermeki jogokat elismerő és figyelembe vevő rendszer, amelyben érvényre jut a gyermek joga az eljárásban való részvételre, az eljárás megértésére, magán és családi életének tiszteletben tartására és a méltóságára.

Mint jelent ez a meghallgatáshoz való jog? Amennyiben röviden szeretnénk definiálni azt jelenti, hogy a gyermek szabadon, befolyásmentesen személyesen vagy képviselője útján elmondhatja az adott ügye kapcsán a véleményét, melynek, amennyiben az egyéb feltételek is fennállnak kellő súlyt kell tulajdonítani a döntéshozatal során. Fontos hangsúlyozni azt, hogy ez soha nem jelenthet kötelezettséget a gyermek számára, kizárólag lehetőség. A meghallgatáshoz való jog azonban kizárólag az érem egyik oldala, érvényesüléséhez/érvényesítéséhez elengedhetetlen a 17.cikk szerinti tájékoztatáshoz való jog. Hiszen a gyermek, akinek a véleménye, korára és érettségére tekintettel már perdöntő jelentőségű lehet, ahhoz is kellő érettséggel kell, hogy rendelkezzen, hogy adott esetben maga tudjon dönteni arról, hogy kíván-e élni a 12.cikk szerinti jogával, ehhez pedig elengedhetetlen az, hogy tudomással bírjon arról, hogy megilleti a meghallgatáshoz való jog. Az, hogy a gyermek rendelkezik-e ezzel az érettséggel mindig egyéni elbírálását igényel, esetfüggő, nem köthető kizárólag még a gyermek korához sem, jól látszik ez abból is, hogy maga az Egyezmény sem kívánt életkor szerinti limitet állítani a jog gyakorlása kapcsán.

A 12.cikk alapján el kell határolni a gyermek meghallgatáshoz való egyéni jogát az őt érintő jogi eljárásokban, illetve a gyermekeket mint csoportot megillető meghallgatáshoz való jogot. Egyértelmű az, hogy a polgári peres eljárásokban, a gyermekközpontú igazságszolgáltatás tekintetében az előbbi a releváns.

A meghallgatáshoz való jog gyakorlati alkalmazása tekintetében kikerülhetetlen dokumentum a 12.cikkhez fűzött Általános Kommentár.[8] Maga a Kommentár deklarálja azt a 25.pontban, hogy » a tájékoztatáshoz való jog létfontosságú előfeltétele annak, hogy a gyerek világos döntést tudjon hozni a 12.cikkben rögzített jogának gyakorlásáról. Tekintettel arra, hogy a gyermeknek tisztában kell lennie azzal, hogy milyen ügyben, milyen lehetőségei vannak, milyen lehetséges döntéseket hozhat, melyek milyen következményekkel járhatnak.« Természetesen a tájékoztatásnak a gyermek korához, képességeihez kell igazodnia, melyet a Kommentár 82. pontja is rögzít.

A gyermekek érdekeinek védelmének egyes megoldásai a nemzetközi gyakorlatban

Vizsgáljuk meg azt, hogy a tájékoztatási jog érvényesülésének milyen lehetséges esetei vannak az európai gyakorlatban. Először térjünk vissza Peter Jackson bíró levelére. Kétséget kizáróan az angol kezdeményezés úttörő, azonban mint azt Visontai-Szabó Katalin is említi, számos kérdést felvet. Meglátásom szerint az egyik ilyen az, hogy a levél újszerűsége elterelte a figyelmet egy lényeges körülményről. A szóban forgó gyermek jogi képviselővel járt el az eljárás során. Ami alapvetően más megvilágításba helyezi a levelet. Az esetek döntő többségében a gyermekek egyáltalán nem rendelkeznek saját képviselővel, aki az ő érdekükben jár el az eljárás során. Tekintettel arra, hogy a gyermek képviselővel rendelkezett így volt olyan független személy, aki számára el tudta magyarázni a bíróság ítéletét, amellett, hogy a teljes procedúra során képviselete az érdekét is. Ennek fényében a bírói kezdeményezés valóban csak látványos gesztus, azonban lehet olyan olvasata is a tájékoztatásnak, hogy az érintett kiskorú számára megnyugtatóbb lehet az, amikor maga a bíróság tagja szól kizárólag hozzá, és ezzel is azt hangsúlyozza, hogy a kiskorú az ügy teljes értékű résztvevője.

Tekintsünk el most attól, hogy az idézett esetben a gyermek rendelkezett jogi képviselettel. Amennyiben a gyermek törvényes képviselői között a gyermek tekintetében érdekellentét áll fenn és ekként nincs a gyermek érdekében eljáró független személy, felvetődik az a kérdés, vajon a gyermek érdekének védelmében egy levélben megmagyarázott bírói döntés elegendő, kielégítő mértékű lehet-e ? Helyettesítheti -e egy aktus a per során permanensen jelenlévő képviselő eljárását? És a legfontosabb kérdés: tiszteletreméltó Peter Jackson bíró levele vajon a magyar gyakorlatban megoldást jelenthetne-e? Vagy hazánkban is jobban szolgálná a gyermek érdekét az, amennyiben az őt érintő perekben egy független, kizárólag a kiskorú érdekét szem előtt tartó személy képviselné?

Vitathatatlan az, hogy a perben van egy független személy, akinek a hivatása, hogy a döntés során a gyermek mindenek felett álló érdekét vegye figyelembe: a bíró. Azonban a bíró az eljárásban betöltött szerepéből adódóan nem állhat ott a gyermek mellett a per során a tárgyalás előtt a folyosón, nem beszélgethet vele a tárgyalást követően arról, hogy mi történt, miért történt. A bíró az eljárás folyamatban léte alatt a gyermek kérdéseire is csak szűk körben válaszolhat, nem szembesítheti élesen a peres feleket sem azzal, hogy konfliktusuk, a másik fél verbális bántalmazása, a gyermek befolyásolása és egyoldalú perbe vonása az eljárás során milyen sérelmet okoz a gyermeknek, hiszen ezt a bírói magatartást a szülők már prejudikációnak, egyik vagy másik szülő melletti állásfoglalásnak is tekinthetik. Gyakorló szakemberként sokszor szerettem volna azt látni, hogy a gyermek mellett áll az egész eljárás során egy olyan személy, aki kizárólag csak őt képviseli, nem hagyja azt, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítettek kizárólag az egyik vagy a másik szülő interpretációjában vésődjenek be a lelkébe.

Vizsgáljunk meg a brit példa mellett egy másik lehetőséget, a spanyol gyakorlatot.[9]

Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményéhez fűzött egyesített 5. és 6.jelentéséhez kapcsolódóan Mario Garcés Sanagustín Egészségügyi Szociális és Esélyegyenlőségi miniszter megállapította azt, hogy a spanyol társadalom 18%-a kiskorú.[10] A spanyol kormány már a harmadik Nemzeti Gyermek és Serdülő Terv megvalósítását kezdte meg 2018-ban. A jelentés alapján a spanyol jogrend volt az első, amely a gyermek mindenek felett való/ legfőbb érdekének védelmét[11] beemelte a jogrendbe. A kiskorúak eljárás során biztosítandó védelme mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás területén fókuszban van, a védelem egyik bástyája pedig a Ministerio Fiscal.

A fiscal, aki tulajdonképpen egyfajta polgári ügyész a törvényesség és a jog védte közérdek megóvása érdekében a büntető, a polgári, a szociális és a közigazgatási jog területén is eljár.

A fiscal egyik jogosítványa a házassági bontó vagy különválási peres eljárásban való részvétel. A spanyol Alkotmány 124. §. -ának (1) bekezdésével összhangban a spanyol polgári perrendtartás[12] 749. §. (2) bekezdése a fiscal részvételét ezekben a perekben akként szabályozza, hogy minden olyan házassági perben, amelyben kiskorú, fogyatékos vagy ismeretlen helyen tartózkodó fél van, a fiscal fellépése a teljes eljárás során kötelező. Látható, hogy a fiscal eljárására nemcsak a kiskorúakat érintő perek során kerül sor, hanem más érzékenyebb, kiemelt védelmet igénylő személyek és helyzetek esetén is.

Vajon a fiscal eljárásban történő fellépése egyúttal a kiskorú gyermek képviseletét is jelenti? A válasz talán egyértelműnek tűnik, azonban kibontva mégsem az. A perben fellépő a fiscal nem a gyermek képviseletét látja el, tehát nem a gyermek ügyvédje! Minden olyan házassági perben, amely kiskorú gyermeket érint, a fiscal a közérdek védelmében lép fel. Azonban értelemszerűen a közérdek védelme explicit módon magában foglalja a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembe vételét és érvényesítését, vagyis képviseletét.

A fiscalt a fellépés szükségességéről a bíróságnak kell értesítenie, a bíróság a fiscalt a tárgyalásra idézi. A fiscal jelenléte a meghallgatáson, valamint a bizonyítás során nem lehetőség, hanem kötelezettség. A kötelező megjelenés elmaradásának jogkövetkezményei tekintetében nem egységes maga a spanyol bírói gyakorlat sem. Az egyik álláspont[13] szerint a fiscal jelenlétének hiánya nem hatályon kívül helyezési ok, hiszen a kiskorú mindenek feletti érdekének védelme és figyelembevétele nem kizárólag a fiscal feladata, hanem a magyar gyakorlathoz hasonlóan a bíróságé is.[14] Ez az álláspont a fiscal szerepét kiüresíti, egyszerű adminisztratív elemmé redukálja. A fiscal azonban ennél jóval fontosabb szerepet tölt be a gyakorlatban, melyet az az ellentétes álláspont tükröz[15], amely szerint az adott határozat hatályon kívül való helyezéséhez vezet az, amennyiben a fiscal mint az eljárásban kötelezően részt vevő személy, ténylegesen nem vesz részt az eljárásban. [16]

A fiscal eljárása nem korlátozódik a ténybelileg és jogilag bonyolultabbnak tetsző a magyar gyakorlatban ún. feltárásos bontópereknek nevezett eljárásokra. Ugyanis a fiscal az egyező akaratnyilvánításos bontóperekben is részt vesz. Abban az esetben, amennyiben a felek a kiskorú vonatkozásában egyezséget kötöttek, a fiscal megvizsgálja, hogy a felek által megkötendő egyezség megfelel-e a kiskorú vagy fogyatékos gyermek érdekeinek, s erről véleményt nyilvánít. Ezzel a felek egyezsége kettős kontroll alatt áll, hiszen az eljáró bírót megelőzően már értékeli a gyermek szempontjából a felek egyezségét.

A fiscalt az eljárás során megilleti az a jog is, hogy pszichológus szakértői vélemény beszerzését indítványozza.

A fiscalt megilleti az a jogosultság, hogy az eljárás során mindvégig, még a kiskorú meghallgatása során is jelen legyen. Jogosultsága a tekintetben egyenlő a felekkel, hogy a kiskorú meghallgatását maga is indítványozhatja. Álláspontom szerint a fiscalhoz hasonló pozíciót betöltő, érdekvédelem ellátása mellett indítványozási joggal is bíró személy jelenleg nincs a magyar eljárás jogban.

A kiskorú gyermek meghallgatásának résztvevői köre hasonlóan a magyar gyakorlathoz meglehetősen korlátozott, azon sem a felek, sem jogi képviselőik nem vesznek részt. Azonban a bíró és a fiscal mellett jelen van egy bírósági titkár is, aki a gyermek meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet vezeti. A meghallgatás a tárgyalóteremben vagy külön iroda helyiségben történik ( a másodfokú tanács a gyermeket például a fiscal részére a bíróság épületében biztosított irodában is meghallgathatja), ahol a bíró hasonlóan a magyar gyakorlathoz talár nélkül, közvetlenül a gyermek mellé ülve, oldott légkört teremtve kérdezi ki a kiskorút. A meghallgatásról sem hangfelvétel, sem képfelvétel nem készül, a jegyzőkönyvet a bírósági titkár kézzel vezeti.

A fiscal a meghallgatás során a gyermekhez szabadon intézhet kérdéseket annak érdekében, hogy bizonyosságot szerezzen arról, hogy a gyermek valóban kötetlenül, befolyásmentesen fejezi ki a véleményét a személyes és családi terét érintő fennálló konfliktusról. Csak a személyes kapcsolat révén, közvetlenül a gyermekkel kapcsolatba lépve és kommunikálva kerülhet a fiscal abba a helyzetbe, hogy utána megalapozottan foglalhasson állást a gyermek legfőbb érdekének védelmében.[17] » A fiscalt ezekben az eljárásokban mindig a pártatlanság elve vezérli, a célja a törvényesség, a köz és társadalmi érdek védelme, amely abban a pozícióban testesül meg, amelyet az eljárás során elfoglal, feladata mindenkor kizárólag a kiskorú érdekének védelme.« [18] A fiscal-i gyakorlat szerint a gyermek nincs elzárva attól sem, hogy a fiscal-lal konzultáljon az eljárás során. Ahogy az sem idegen a gyakorlattól, hogy a gyermek számára a végső határozatot a fiscal értelmezi.

Látható, hogy ezekben a perekben a fiscal szerepe nem elhanyagolható, tulajdonképpen aktív részvétele és jelenléte nélkül még a közös akaraton alapuló bontóper sem folytatható le. Álláspontom szerint eljárásjogi pozíciója és részvétele nem szimbolikus, jelenléte a tárgyaláson garanciális jellege mellett aktív részvételt is jelent. Ugyanakkor nem kötelessége a gyermek tájékoztatása a jogairól, azonban nincs is elzárva ettől a lehetőségtől igény esetén.

Természetesen a fiscal intézményének is vannak kritikusai. Matteo Bueno ügyvéd nyilvános kritikával illeti a rendszert, az ő javaslata a kiskorú mindenek feletti érdekének védelmére az amerikai gyakorlat bevezetése lenne. [19] » Az észak-amerikai gyakorlat szerint családjogi perekben a kiskorú gyermeket gyám képviseli. A gyám mindig ügyvéd, ha több gyermekről van szó a perben, akkor mindegyiknek külön gyámja van. Nemcsak védi, hanem képviseli is a gyermekek érdekeit, ennek keretében beszél a gyermekkel, a szülőkkel, a tanárokkal, az orvosokkal és más személyekkel. Felvázolja azt a lehetőséget, amely megfelelhet a szülőknek, hogy a legjobb döntés születhessen a szülői felügyeleti jog gyakorlása, a gyermekek egészséges fejlődése és iskoláztatása szempontjából. «

A nemzetiközi kitekintés után vizsgáljuk meg a hatályos magyar szabályozást is a spanyol példa fényében.

A magyar szabályozás és gyakorlat: eseti gyám és ügygondnok

A kiskorú az őt érintő eljárásokban lehet peres fél (speciális esetben pl. apaság megállapítása, apaság vélelmének megdöntése iránti per, általános esetben szerepelhet jogutódként, lehet kötelmi vagy dologi tárgyú perek felperese vagy alperese egyaránt) lehet tanú, vagy egyéb érdekelt is. A kiskorú érdekében felléphet eseti gyám, illetve ügygondnok is.

Az anyagi jogi hátteret a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013.évi V.törvény (4:Ptk.) 163.§-a[20] teremti meg az eseti gyám kirendelésére. Szempontunkból kizárólag azok az esetek eshetnek vizsgálat alá, amelyeket a polgári perrendtartásról szóló 2016.évi XCCC.törvény (Pp. ) szabályoz. Az eljárásjogi törvény két helyen említi az eseti gyámot. Egyrészt a kiskorú tanú meghallgatásának szabályait rendező Pp.298.§-ának (4)bekezdése hivatkozik az eseti gyámra. Ez esetben a bíróság megkeresésére rendeli ki az eseti gyámot a gyámhatóság abban az esetben, amikor a kiskorú tanú és törvényes képviselője között ellentét van. A gyermek eljárásjogi pozíciójából adódóan – tanú- az eseti gyám eljárása és képviseleti joga nagyon szűk körű, kizárólag a meghallgatásra vonatkozik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az eseti gyám rendszerint a tárgyalás előtt közvetlenül a bírósági folyosón találkozik először a gyermekkel, ott van lehetőség konzultációra. Majd a bírósági meghallgatás alatt képviseli a gyermek érdekét és óvja jogait, továbbá kérdéseket is intézhet a gyermekhez. A meghallgatás után szerepe véget ér, díját a gyámhatóság állapítja meg, melyet a bíróság számol el a perköltség keretében a pervesztes fél terhére.

Az eseti gyám bíróság előtti képviseletének a másik esete az, amikor származás megállapítási perekben az eljárás tárgyánál fogva -apaság megállapítása, apaság vélelmének megdöntése iránti perben – kerül sor törvényes képviselőként az eseti gyám kirendelésére a fél szerepében lévő kiskorú számára, amikor az anya a perben nem járhat el vagy nem kíván eljárni.[21] Ebben az esetben az eseti gyám végig kíséri a kiskorút a teljes eljáráson, képviseli, fellép az érdekében, azonban rendszerint a gyermek koránál[22] fogva teljesen kizárt az érdemi konzultáció lehetősége a kiskorúval. Ezen esetek egyikében sem tölt be az eseti gyám a fiscal-hoz hasonló feladatot.

A gyermek érdekeinek képviselete tekintetében az összehasonlítás szempontjából releváns másik kör a kiskorú részére a bíróság által rendelt ügygondnok eljárására vonatkozó szabályok összesége. Először meg kell említeni, de csak érintőlegesen a Pp.76.§-ának a) pontja szerinti ügygondnok rendelést, amikor a bíróság perbeli cselekvőképességgel nem rendelkező félnek rendel ügygondnokot abban az esetben, amennyiben nincs törvényes képviselője. A családjogi gyakorlatban marginálisan fordul elő ez az esetkör.

A másik lehetőség ügygondnok kirendelésére a Pp. Hetedik részében szabályozott Különleges eljárások közé sorolt XXXV.fejezetben található szülői felügyelettel kapcsolatos és kapcsolattartási perek szabályai között elhelyezett Pp.473.§-a. Ez a magyar eljárásjogi jogintézmény az, amely leginkább lehetőséget ad az ügygondnok fiscal szerepével való összehasonlításra. A már említett rendelkezés felhatalmazza a bíróságot, hogy amennyiben kiskorú egyéb érdekeltkénti meghallgatásáról dönt indokolt esetben egyúttal ügygondnok egyidejű kirendeléséről dönthet. A törvény alapján tehát ügygondnok kirendelése nem hivatalból kötelező, hanem a bíróság mérlegelésén alapul. Ez jelentős eltérés a fiscal pozíciójához képest, tekintettel arra, hogy a fiscal hivatalból, nem pedig bírói mérlegelés alapján vesz részt az eljárásban. Az ügygondnok kirendelése esetén a meghallgatás során a bíróság tájékoztatja a kiskorút az ügygondnok eljárásban betöltött szerepéről, jogairól és kötelezettségeiről, a jogszabály alapján tehát a kiskorú csak a meghallgatása során szerezhet tudomást arról, hogy mi a részére rendelt ügygondnok szerepe, szemben a Pp.443.§-ának (3) bekezdésében foglaltakkal amikor a gondnoksági perben az alperest az ügygondnok szerepéről a jogszabályi rendelkezés alapján köteles a bíróság tájékoztatni az idéző végzéssel. Természetesen a gyakorló bírák nincsenek elzárva a lehetőségtől, hogy a kirendeléssel egyidejűleg egy gyermekbarát nyelven megfogalmazott tájékoztatót küldjenek a kiskorú egyéb érdekelt részére. A meghallgatás során az ügygondnok szerepe erősen korlátozott, a tanács elnök mérlegelése alapján közvetlenül intézhet kérdést a gyermekhez, illetve kérdés feltevését indítványozhatja. Ezen túlmenően megilleti a jegyzőkönyv kiegészítésének indítványozásának joga. Szerepe a meghallgatás végén véget ér, díját a bíróság állapítja meg, mely a perköltség részeként osztja az egyéb perköltség sorsát, azaz a pervesztes köteles megtéríteni. A gyakorlatban az ügygondnok a tárgyalás előtt találkozik a gyermekkel már a bíróság épületében, a folyósón konzultálnak.

Röviden összegezve megállapítható az, hogy az ügygondnok részvétele az eljárásban bírói mérlegeléstől függ, főszabályszerűen csak egy tárgyalásra terjed ki, arra amikor a kiskorú meghallgatását foganatosítja a bíróság, a felek között egyeztetést nem folytat, a döntést a gyermeknek nem magyarázza meg, hiszen akkor rendszerint már nem is vesz részt a perben, a szakértői bizonyítás indítványozásának lehetősége mint jogosultság fel sem merülhet a vonatkozásában.

Mind az eseti gyám, mind az ügygondnok kapcsán megállapítható az, hogy a gyermek tájékoztatásában nem vesznek részt, szerepük marginális egy tárgyalásra kiterjedő, jogosultságuk kizárólag erre az egy alkalomra szólóan a képviselet és a kérdésfeltevés.

Azaz sem az ügygondnok, sem az eseti gyám nem veszi le a bíróság válláról a tájékoztatás terhét. A bíróság tájékoztatási joggal kapcsolatos szerepéről a magyar gyakorlatban is találunk jó példákat. Ilyen a központilag kidolgozott, gyermekbarát nyelven megfogalmazott életkor szerint differenciált idézők összessége, de ide sorolhatjuk a bíróság központi honlapján a gyermekek számára létrehozott „Válaszolunk kérdéseidre” létrehozott felületet.[23] De ilyen kezdeményezés Visontai Szabó Katalin által is hivatkozott a Fővárosi Törvényszéken született, hasonló jellegű, de a magyar viszonyokhoz jobban illeszkedő kezdeményezésre is, mely szerint a 14 évesnél idősebb gyermek számára a második tárgyalás előtt küldenek számára is érthető módon megfogalmazott levelet, melyben tájékoztatják a folyamatban lévő eljárásról az őt megillető jogokról, valamint arról, hogy joga van a véleményét személyesen szóban vagy levélben tudatni a bírósággal. Amennyiben a gyermek nem reagál a levélre úgy tekintik, hogy elfogadja szülei döntését. Álláspontom szerint ebben a kényes helyzetben a hallgatás beleegyezésként értékelése nem elfogadható, ellentmondani látszik a Ptk.4:181.§ (1) bekezdésében foglaltaknak, továbbá kérdéses az, hogy a levél ténylegesen eljut-e a gyermekhez, amennyiben igen, melyik szülő azaz törvényes képviselő interpretációjában. Ugyanakkor kétségtelen tény az, hogy ez a gyakorlat nem előzmény nélküli, mivel a korábbi törvényi rendelkezés gyakorlati továbbélését jelenti[24], mely szerint a gyermek akaratáról a szülőktől tájékozódhat a bíróság. A tájékoztatási jog alkalmazása mindenképpen szélesebb körben lenne elvárható, azonban álláspontom szerint nem vonhatja el a figyelmet arról a lényeges megoldandó kérdésről, hogy a gyermekek mindvégig az eljárás folyamán valós képviselethez jussanak.

Összegzés

A nemzetközi, illetve a hazai gyakorlatot áttekintve megállapítható az, hogy egyik megoldás sem hibátlan és teljeskörű, még a példaértékű spanyol fiscal rendszer is hordoz magában buktatókat. Az ítélet bírói levélben történő személyre szabott megmagyarázása annak ellenére, hogy kétség kívül úttörő gesztus, alapvetően idegen a magyar jogi hagyományoktól, emellett az Egyesült Királyságban is unikális kísérlet maradt, nem vált gyakorlattá, ezért egyértelmű az, hogy tájékoztatási jog gyakorlati megoldásának kérdésére nem ad megfelelő választ.

A megoldás a magyar és a spanyol rendszer ötvözésében keresendő, mely egyértelműen jogszabálymódosítást igényel. Természtesen ez egy hosszabb folyamat része, amelynek fontos szegmense az anyagi források rendezése is, mivel egyértelmű az, hogy a kiskorúak képviseletének költségét magukra a gyermekekre nem lehet hárítani. Azonban a kiskorúak tájékoztatási jogának jogszabályi kereteinek megalkotása a bíróság erre vonatkozó feladatának részletes, akár polgári perrendtartásbeli szabályozásával mindenképpen rövidtávon rendezést igénylő kérdésnek tekintendő.

Hivatkozások

  1. A tokenisztikus felfogás a gyermekek részére látszólagos szerepet és jogokat biztosít. Meghallgatják a gyermeket, azonban nem tulajdonítanak igazi súlyt a nyilatkozatának. A gyermek egyfajta „biodíszlet” szerepet tölt be. Roger A.Hart: Children’s Participation From tokenism to citizenship in: Innocenti esseys No.4. UNICEF 1992. 9. https://www.unicef-irc.org/publications/pdf/childrens_participation.pdf Letöltés: 2020. november 20.
  2. New York-i Egyezmény (UNCRC)https://www.ohchr.org/EN/ProfessionalInterest/Pages/CRC.aspx letöltés ideje: 2021. 03. 12.
  3. Child rights in the EU – Supporting you, Supporting them https://fra.europa.eu/sites/default/files/fra_uploads/fra-2019-child-rights-in-the-eu_en.pdf Letöltés ideje:2021.március 31.
  4. A letter to a young person http://www.bailii.org/ew/cases/EWFC/HCJ/2017/48.html letöltés időpontja 2019.május 3.
  5. Visontai Szabó Katalin: Hogy mondjam el, hogy Te is megértsd? Családi Jog XVI.évfolyam 2018., 1-8.
  6. Genfi Nyilatkozat http://www.un-documents.net/gdrc1924.htm letöltés ideje: 2021.április 18
  7. General Comment No.12 https://www2.ohchr.org/english/bodies/crc/docs/AdvanceVersions/CRC-C-GC-12.pdf (letöltés ideje: 2021.október 16.)
  8. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mentoromnak Senor José Antonia Baena Sierra bírónak (Palma de Mallorca ), továbbá Senor Nicolás Perez-Serrano prosecutor ( Palma de Mallorca) úrnak felbecsülhetetlen segítségükért és támogatásukért, nélkülük ez a betekintést nyújtó mű nem jöhetett volna létre.
  9. Committee on the Rights of the Child examines report of Spain https://www.ohchr.org/en/NewsEvents/Pages/DisplayNews.aspx?NewsID=22600&LangID=E letöltés ideje:2019.május 8.
  10. Lásd.UNCRC 3.cikk
  11. Ley 1/2000, de 7 de enero, de Enjuiciamiento Civil.(LEC= Pp.) https://www.boe.es/buscar/act.php?id=BOE-A-2000-323 letöltés ideje: 2019.május 8.)
  12. SAP de Cádiz de 12 de diciembre de 2013. A SAP magyar megfelelője: másodfokú határozat.
  13. Regina Mª de la Rúa Martín: Las particularidades de la prueba en los procesos de crisis matrimoniales. Especial atención al interés del menor. https://gredos.usal.es/bitstream/handle/10366/132623/TFM_RuaMartin_Particularidades.pdf;jsessionid=F43A10960974E337671D7405895CDB58?sequence=1 letöltés ideje: 2019.május 8. 4.
  14. SAP de Cádiz de 13 de febrero de 2003 másodfokú határozat
  15. Rúa Martin: Las particularidades 5.
  16. Coral Arangüena Fanego : La oralidad y sus consecuencias en la diligencia de exploración del menor en los procesoso matrimoniales In: Oralidad y escritura en un proceso civil eficiente Coloquio de la Asociación Internacional de Derecho Procesal, 2008 Universitat de Valencia Servei de Publicationis 155-164.
  17. Rúa Martin: Las particularidades 4.
  18. Felipe Fernando Mateo Bueno: El Ministerio Fiscal y el «Interés Superior del Menor», una extraña pareja https://www.mateobuenoabogado.com/el-ministerio-fiscal-y-el-interes-superior-del-menor-una-extrana-pareja/ letöltés 2019.május.
  19. A Ptk.4:163. §-a alapján(1) A szülő – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – nem képviselheti a gyermekét olyan ügyben, amelyben ő maga, házastársa, élettársa, egyenesági rokona vagy az ő törvényes képviselete alatt álló más személy a gyermekkel szemben ellenérdekű fél. A (2) bekezdés értelmében ha a gyermek ügyében a törvényes képviseletet gyakorló szülő törvény vagy a gyámhatóság rendelkezése, érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el, a gyámhatóság a gyermeknek eseti gyámot rendel. A (3) bekezdés szerint eseti gyám kirendelését bármely érdekelt, bármely hatóság kérheti, és annak hivatalból is helye van. A szülő eseti gyám kirendelése céljából köteles a gyámhatóságnak késedelem nélkül bejelenteni, ha a (2) bekezdésben megjelölt okból az ügyben nem járhat el.(4) Az eseti gyám az ügyben olyan jogkörrel jár el, mint a gyám.
  20. Pp.466.§-a.
  21. Lásd Ptk.4:111.§-ának (1) bekezdése, mely szerint az apaság vélelmének megdöntése iránti pert a kiskorú gyermek és az anya a gyámhatóság hozzájárulásával a kiskorú gyermek hároméves koráig indíthatja meg.
  22. https://birosag.hu/gyermekkozpontu-igazsagszolgaltatas/fiataloknak-gyerekeknek/valaszolunk-kerdeseidre letöltés ideje:2021.október 16.
  23. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952.évi IV.törvény (Csjt.)74.§-ának utolsó mondata.

Keller-Deák Kristóf: A Vág völgye a hírszerzés célkeresztjében

A Vág völgye a hírszerzés célkeresztjében

Az első csehszlovák állam a fennállása alatt folyamatosan védelmi rendszerének tökéletesítésével volt elfoglalva. Ez egy igen tág fogalmi kör, amelybe beletartozik elsősorban az erődépítés, a hadsereg fejlesztése is. Azonban a védelmi rendszer részét képezik a hadiipar létesítményei és bizonyos szempontból a közlekedési infrastruktúra is. Ebből következően nem meglepő, hogy ha egy olyan ország, mint a két világháború közötti Csehszlovákia, védelmi és stratégiai szempontokat figyelembe véve kezd a hadiipar és a közlekedés fejlesztésébe. Különösen figyelemre méltó, főként egy másik ország, esetünkben Magyarország számára, ha mindezeket a tevékenységeket egy földrajzi szempontból is figyelmet érdemlő térségben végzi, jelen esetben a Vág folyó völgyében.

A mindenkori magyar katonai attasé feladata volt a korszakban, hogy az adott ország hadseregéről bárminemű információt gyűjtsön, legyen az az alakulatokkal, a tisztikarra, vagy akár a hadiiparral kapcsolatos. Az alább részletezendő jelentésekben azt mutatjuk be, vajon mennyire tettek ennek eleget, ha fontos hadiipari fejlesztésekről kellett hírszerzői jelentéseket írniuk, milyen adatokat gyűjtöttek, egy a csehszlovákok számára hadiipari fejlesztésekre kiszemelt térségben.

A Vág völgye

A Vág folyó a maga 375 km-es hosszával a Felvidék leghosszabb folyójának számít. A Fekete-Vág és Fehér-Vág találkozásával jön létre és a Duna bal parti mellékfolyójaként végződik. A folyó a mai Szlovákia középső területének északi részétől egy nagy ívet leírva nyugati, délnyugati, majd az alsó szakasza déli irányban szeli keresztül az országot, hogy Komáromnál a Dunába torkolljon.[1] Északnyugati irányban a Fehér-Kárpátok hegyvonulata határolja. Ennek a folyónak meghatározó szakasza, nem csak hosszának méretét tekintve, az a rész, ahol a folyó a hegyek közül kilépve éri el az ország déli részén elterülő síkságot. Ezt, a Ruttkától Pöstyénig terjedő szakaszt is magába foglaló részt szokás nevezni a Vág völgyének.

Ez a hosszú, a folyót magába foglaló, magas hegyek által határolt völgy megközelíti a mai Csehország határát. A két világháború közötti időszakban Csehszlovákia területének mondhatni közepén helyezkedett el. A hegyek által, az ország közepén található régió, a földrajzi adottságainak köszönhetően stratégiai szempontból is meghatározó volt, hiszen az ország közepén, magas hegyekkel határolt területen terült el. A térségben rejlő lehetőségeket a csehszlovák vezetés is felismerte. Ennek következtében a Vág völgyében jelentős fejlesztéseket eszközöltek. Azonban ezek az építkezések, tervek nem kerülték el a magyar katonai hírszerzés és ezáltal a prágai magyar katonai attasé figyelmét sem. Az iratok tanúsága szerint a csehszlovákok az 1930-as évek elején kezdték felismerni és elkezdeni kihasználni katonai szempontból a Vág völgyében rejlő lehetőségeket. Az 1933-as magyar katonai attaséi jelentések alapján megfigyelhető az a folyamat, hogy a csehszlovákok mit terveztek és mit valósítottak meg a Vág völgyében, a magyar hírszerzés szerint hadműveleti szempontú fejlesztés céljából.

Hírszerzés a folyóvölgyben

1933-ban a prágai magyar katonai attasé Lakatos Géza alezredes volt. Ekkor már ötödik éve töltötte be ezt a pozíciót, ugyanis 1928-ban Székely János őrnagyot váltva ő lett a hivatalosan kinevezett első prágai magyar katonai attasé. Székely Jánosnak még a trianoni békeszerződés rendelkezései miatt 1926 és 1928 között nem hivatalosan, rejtve kellett attaséi tevékenységét folytatnia, azonban a Szövetségközi Katonai Ellenőrző Bizottság magyarországi kivonulását követően már nyíltan lehetett az országnak attasékat küldenie, így Csehszlovákia esetében Lakatos Gézát érte ez a megtiszteltetés.

Az attasé 1932 márciusában beszámolt arról, hogy Morvaország és a Felvidék összekötésére úthálózat kiépítését tervezik, mindezt bizalmas forrásból tudta meg. Hozzátette, ismerve azt, hogy ezeknek az útvonalaknak milyen gyér polgári forgalma van, ezért minden bizonnyal Magyarországot érintő hadműveleti célokat szolgál ez a fejlesztés.[2] Nem kizárt, hogy ezzel akár a Vág völgyében zajló ipari fejlesztésekhez kapcsolódó infrastruktúrák bővítése, elérhetőségük könnyebbé tétele is cél volt ekkor.

A levéltári iratok alapján megállapítható, hogy Lakatos Géza 1933-ban az évi első attaséi jelentésében már a Vág völgyében zajló csehszlovák hadműveleti célú fejlesztésekről számolt be. Véleménye szerint a folyó ezen szakaszának igen jelentős szerep juthat egy Magyarország elleni felvonulás esetén. (S egy Ausztria vagy Lengyelország elleni felvonulás esetén is. – KDK) Jelentésében leírta, hogy a térségben négy, általa katonai célúnak mondott fejlesztés zajlik. Északi irányból haladva elsőként a vágbesztercei építkezést említette, itt a Brnói Fegyvergyár (Zbrojovka Brno) új telepének építése folyik.[3] A terület fejlesztése 1929. július 7-én kezdődött, amikor a fegyvergyár egy másik csehszlovák hadianyag- és fémmegmunkáló üzemmel (amelynek pontos neve nem szerepel a jelentésben) közösen kezdett itt építkezésbe, majd azt 1931-ben felvásárolta, de még nem olvasztotta magába. Végül 1935-től lesz végleg a Brnói Fegyvergyár része és ez a társaság fogja üzemeltetni a vágbesztercei gyárat.[4] Vágbeszterce után Máriatölgyest említette az attaséi jelentés. Egy itteni, még az építkezéskezdeti szakaszában járó Škoda telephelyről volt szó. Ez a telep ugyanis csak négy évvel később, 1937-ben kezdi meg a termelést.[5] Harmadikként említette a trencséni lőszerraktárakat. Utolsóként pedig a Pöstyénben létesített benzinraktárakról jelentett Lakatos Géza. Pöstyén esetében megemlítette, hogy átépítették a település Vág folyót átszelő hídját is. Az attasénak voltak információi arról is, hogy 1933-ban milyen további tervek voltak a térségre nézve, ezek nem konkrétan katonai létesítmények, de kapcsolódhatnak azokhoz, illetve a hadiipari létesítmények közelében voltak tervbe véve. Vágbesztercén 5 millió koronából építenének új hidat, állítólag ennek megépítését a csehszlovák vezérkar sürgette: szerintük legkésőbb tavasszal el kell kezdeni. Zsolnán és Ruttkán pedig a városi pályaudvar kibővítését, fejlesztését tervezték. A tervek szerint először a zsolnai vasútállomás újulna meg 60 millió koronából, mégpedig 1937 végéig. Ezt követően látnának hozzá a ruttkai állomás átépítésének.[6]

A Vág völgyének katonai szempontú fejlesztéséről Lakatos Géza ezt követően 1933 nyarán jelentett legközelebb. 1933. június 15-én kelt jelentésében elsőként olyan építkezésekről számolt be, amelyek a legutóbbi jelentés elkészülte óta lettek tervbe véve. Eszerint két településen is, Lédecnél és Trencsénteplicnél is új hidat akartak építeni a Vágon át.[7] Az attasé felsorolta a Vág völgyében addig meglévő hidakat. Ez alapján elmondható, hogy akkor összesen hét híd szelte át a folyót a Zsolna és Pöstyén közötti szakaszon. Ebből négy közúti közlekedésre alkalmas: Zsolnán, Trencsénnél, Pöstyénben és Galgócnál. Három vasúti híd található a folyón: Zsolna, Trencsén és Tarnóc településeknél. Vágbesztercén pedig továbbra is építés alatt állt az a híd, amelyet a csehszlovák vezérkar már márciusban el akart kezdeni építtetni. A katonai attasé a jelentés végén nyomatékosan megjegyezte, hogy szerinte ezek az építkezések katonai célokat szolgálnak.[8]

A jelentésekben felvázolt számos, helyenként nagyszabásúnak és valóban katonainak mondható építkezés felkelthette Lakatos Géza mellett a hírszerzés vezetőinek is a figyelmét. Az előző jelentést követő egy hónapban ugyanis a magyar katonai attasé elutazott a Vág völgyébe, hogy egy tanulmányút keretében saját maga is tájékozódhasson a jelentésben leírtakról. Az attasék csak a legszükségesebb esetekben utaztak személyesen felderíteni. A magyar kémhálózat, különösen Csehszlovákiában igen kiterjedt volt. Ujszászy István visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy magyar katonák, üzletemberek, követségi alkalmazottak és sokan mások álltak a magyar hírszerzés szolgálatában ekkor.[9] Lakatos Géza tehát személyesen utazott el a Vág völgyében és július 17-én kelt jelentésében számolt be erről az útjáról. Utazásának célját úgy fogalmazta meg, hogy személyes, benyomást szeretett volna szerezni, valamint ellenőrizni azokat a híreket, amelyek a Vág völgyében zajló katonai fejlesztésekről szólnak.

Elsőként a zsolnai pályaudvart tekintette meg. Itt a korábban beharangozott fejlesztésekből még semmi sem kezdődött el, pedig már tavasszal hozzá kellett volna látniuk a munkálatokhoz. Az attasé szerint az oka pénzügyi és ezért elhalasztották a vasút itteni átépítését. Ezzel együtt csúszott a Zsolna és Ruttka közötti vasútvonal kétvágányúvá tétele is. Lakatos azt mondta, hogy erre azért is lenne szükség, mert 1920 óta az itteni népesség megkétszereződött. Információi szerint a magyar kisebbség létszáma érdemben nem változott. Azonban utazása során a személyes tapasztalata mást mutatott, főleg nyelvi szinten. Zsolna és Trencsén között a vasútvonalon munkálatokat látott az attasé. Vágbesztercére érve látta, hogy épülőben volt a korábban is a jelentésekben szereplő híd, a hozzá kapcsolódó utaknak viszont még nincs nyoma. Továbbá építés alatt állt a Brnói Fegyvergyár telephelye is, amely a leírtak alapján igen tekintélyes méretű lehet. Az attasé 16 épületről ír, ebből 4 nagy gyárépület lesz. A ma már Vágbeszterce városrészeként számon tartott Milohón is hídépítést látott az attasé, pontosabban a már meglévő hidat újították fel akkor.

Lakatos Géza ezután Puhóra utazott, ahol a vasúti építkezésekről tájékozódott. Tapasztalata szerint a cseh területek felé vezető, összekötő vasútvonal építésének még semmi nyoma. Bellusnál átutazóban nem látott ipari vagy infrastrukturális építkezést, egyetlen dolog, ami feltűnt Lakatos Gézának, az az, hogy rengeteg újépítésű ház volt a településen. A következő állomás Máriatölgyes volt. Itt az épülőfélben lévő új Škoda gyárat nézte meg az attasé. Elmondása szerint az építkezés állt és félbe volt hagyva. Ezután a két másik településre, Hőlakra és Nemsóra ment Lakatos, mindkét esetben a Vágon átívelő hidak miatt. Hőlaknál nem látta még nyomát a tervezett új híd építésének, Nemsónál pedig már egy felújított, kiszélesített híddal találkozott.

A következő úti cél Trencsén volt. Az oda vezető út a völgyben a folyó mentén a korábbi állapotához képest az attasé szerint felújításra és kiszélesítésre került. Trencsénben pedig a Drétona (helyesen Drétoma – KDK). felé vezető utat találta az attasé kibővítettnek, hogy még nagyobb forgalmat bírjon el. Az attasé útjának a jelentésben név szerint említett utolsó állomása Pöstyén volt. Itt is a Vágon épített hidakat szemlélte meg. Egyrészt a település fürdőszigetének régi fahídját betonból építették újjá, másrészt egy másik, 8 méter széles betonhíd is épült a városban. Az attasé ezzel be is fejezte tanulmányútját. A fenti építkezéseket találta jelentenivalónak. Amit a jelentéshez hozzátesz a végén, az egyrészt a magyar lakosság hangulata azokon a helyeken, ahol járt. Szerinte ez alatt a rövid idő alatt nem volt lehetősége mérvadó információkat szerezni a magyarok helyzetéről. Azt nem tudjuk meg, hogy pontosan hány napig is tartott az utazása.[10] Érdekesség, hogy két évvel később már Ujszászy István prágai katonai attasé egy 6 napos felvidéki hadgyakorlat után egy több mint két oldalas jelentést írt csak arról, hogy milyennek látta a magyar lakosság helyzetét és hangulatát a Bártfafürdő és Kassa közötti területen.[11] Megfigyelései alapján megállapította még azt, hogy a Szokol mozgalomnak[12] igen nagy térhódítása jellemző a Vág völgyének térségére.

A jelentés végén az attasé összegző benyomása az, hogy a Vág völgye nagy fejlődés képét mutatta. Ezt azonban az akkori viszonyok közepette, ugyanis épp egy gazdasági világválság van a világban, igen nehéz katonai szempontok nélkül magyarázni. Sok a még nem elkezdett, vagy el nem kezdett vagy szünetelő építkezés. Az attasé figyelmeztet, hogy a még nem elkezdett el nem kezdett építkezések elmaradása csak ideiglenes, ezek folytatásával számolni kell a későbbiekben.[13]

Amint a leírtakból is látható, igen intenzív építkezések kezdődtek, folytatódtak vagy épp csak kerültek tervezőasztalra az 1930-as évek első felében a Vág völgyének Ruttka és Pöstyén közötti szakaszára vonatkozóan. A Morvaországhoz közel eső, földrajzi adottságai miatt jól elzárt és stratégiailag kiemelt helyzetben lévő területen a hadiipartól az infrastruktúráig mindenféle fejlesztés kiolvasható az attaséi jelentésekből.

Későbbi attaséi jelentések már nem számoltak be a Vág völgyében zajló munkálatokról. Egy évvel később, egy 1934 októberében kelt jelentésben már Ujszászy István számolt be arról, hogy a csehszlovákok jelentős összegeket fordítottak az úthálózat fejlesztésére,[14] elképzelhető, hogy ebben jelentős szerepet kaphatott a Vág völgyének úthálózata is. Továbbá egy decemberi jelentés tett még említést arról, hogy Puhót és Horní Lideč-et összekötő, ezáltal a Felvidéket és Morvaországot ezen a ponton is összekapcsoló kétvágányú vasútvonalat akartak építeni.[15] Ez a vonal, újonnan azonnal kétvágányúként, 1935–1937 között meg is épült.[16]

A jelentés, amely a Vág völgyének ilyen szintű katonai célokat is magában foglaló használatáról számolt be, nem volt légből kapott ötlet. A csehszlovák stratégiai elgondolások az 1938-as Anschluss után ugyanis azzal számoltak, hogy egy nyugati irányú német támadás esetén ki kell üríteniük a Cseh-medencét és új védelmi vonalként a Beszkidek vagy inkább az amögött húzódó, a Vág völgyét északnyugati irányból határoló Fehér-Kárpátok vonalában vennének fel új harcállást és innen harcolnának a németekkel. Ez azt jelentené, hogy a Vág völgye lenne a csehszlovákok védelmi vonala az azt övező hegyekkel, mögötte pedig még az építkezéseknek köszönhetően lenne hadiipari hátország és nem veszne el minden a cseh területek feladásával.[17]

Összegzés

A Vág völgyének az attasé általi feltérképezése csak egy kis szelete annak a munkának, annak a feladatkörnek, amelyet a katonai attaséknak el kellett végezniük. Mindazonáltal jól mutatja, hogy mit jelent az, hogy a katonai attaséknak az adott ország bárminemű katonai, a hadsereggel kapcsolatos információkat kell gyűjtenie és jelentenie. A jelentésekben leírtak jól mutatják meg, hogy milyen fontos, különösen egy ilyen stratégiailag is meghatározó területen a naprakész információk begyűjtése. Az igen részletes jelentések alapján elmondható, hogy a katonai attasék a kapott utasításoknak megfelelően, a feladatkörükben leírtak alapján jártak el és végezték hírszerző munkájukat.

Bibliográfia

Levéltári iratok

HM HIM Hadtörténeti Levéltár VKF 1932., 2. oszt., 12880 számú irat

HM HIM Hadtörténeti Levéltár VKF 1933., 2. oszt., 118.177, 121.173, 121.753 számú iratok

HM HIM Hadtörténeti Levéltár VKF 1934., 2. oszt., 13977., 417/305 számú iratok

Internetes hivatkozások

History of Považská Bystrica – Zbrojovka Brno Factory 2 https://www.gunboards.com/threads/history-of-pova%C5%BEsk%C3%A1-bystrica-zbrojovka-brno-factory-2.948914/

Munition factory – Dubnica nad Váhom https://www.filmcommission.sk/453-en/munition-factory-dubnica-nad-vahom/

Keller-Deák Kristóf: Jelentés a felvidéki magyarság hangulatáról 1935-ben, Napi történelmi forrás, 2020. november 29., https://ntf.hu/index.php/2020/11/29/jelentes-a-felvideki-magyarsag-hangulatarol-1935-ben/

Vág, http://www.kislexikon.hu/vag_a.html

Őszi jégverem jég nélkül, http://hmsoft.fw.hu/20061007/20061007.html

Folyóiratcikk

Suba János: Csehszlovákia „katonapolitikai” helyzete és az országerődítés 1918–1938, Közép-Európai Közlemények, VII., évf., 2014/3–4., 107–119.

Szakirodalom

Haraszti György (szerk.): Vallomások a holtak házából – Ujszászy István vezérőrnagynak, a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései. Budapest, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 2007. 503. oldal

Hivatkozások

  1. Vág, http://www.kislexikon.hu/vag_a.html (Letöltés: 2021. október 10.)
  2. Morvahatármenti és felvidéki úthálózat kiépítése, VKF. 1932., 2. oszt., 12880 számú irat.
  3. Vágvölgy fejlesztése hadműveleti szempontból, VKF. 1933., 2. oszt., 118.177 számú irat.
  4. History of Považská Bystrica – Zbrojovka Brno Factory 2, https://www.gunboards.com/threads/history-of-pova%C5%BEsk%C3%A1-bystrica-zbrojovka-brno-factory-2.948914/ (Letöltés:2021. október 10.)
  5. Munition factory – Dubnica nad Váhom, https://www.filmcommission.sk/453-en/munition-factory-dubnica-nad-vahom (Letöltés: 2021. október 10.)
  6. Vágvölgy fejlesztése hadműveleti szempontból, VKF. 1933., 2. oszt., 118.177 számú irat.
  7. Ebben az esetben azonban tárgyi tévedés szerepel az attasé jelentésében, ugyanis Trencsénteplic nem a Vág partjánál van, így ott nem építhettek a Vágon át új hidat.
  8. Vágvölgy további fejlesztése hadműveleti szempontból, VKF. 1933., 2. oszt., 121.173 számú irat.
  9. Haraszti György (szerk.): Vallomások a holtak házából – Ujszászy István vezérőrnagynak, a 2. vkf.osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései. Budapest, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 2007. 503. oldal
  10. Úti jelentés a prágai kat. att. részéről 1933. évben megtett vágvölgyi tanulmányutrol, VKF. 1933., 2. oszt., 121.753 számú irat.
  11. Keller-Deák Kristóf: Jelentés a felvidéki magyarság hangulatáról 1935-ben, Napi történelmi forrás, 2020. november 29., https://ntf.hu/index.php/2020/11/29/jelentes-a-felvideki-magyarsag-hangulatarol-1935-ben/ (Letöltés: 2021. október. 05.)
  12. A Szokol 1862- jött létre, ezek a szlávokat tömörítő sportegyesületek voltak.
  13. Úti jelentés a prágai kat. att. részéről 1933. évben megtett vágvölgyi tanulmányutrol, VKF. 1933., 2. oszt., 121.753 számú irat.
  14. VKF. 1934., 2. oszt., 13977 számú irat.
  15. VKF. 1934., 2. oszt., 417/305 számú irat.
  16. Őszi jégverem jég nélkül, http://hmsoft.fw.hu/20061007/20061007.html (Letöltés: 2021. október 10.)
  17. Suba János: Csehszlovákia „katonapolitikai” helyzete és az országerődítés 1918–1938, Közép-Európai Közlemények, VII. évfolyam, 2014/3–4., 113–114.

Demeter Kata: Az egykekérdés Kodolányi János publicisztikájában

Bevezetés

Kodolányi János publicisztikai írásaiban, mint téma az 1920-as évek közepétől jelenik meg az egykerendszer problémaköre. Kodolányi tehát a népi írók közül elsőként irányította a figyelmet az egykére, írásaival az időben jócskán megelőzve Illyés Gyula nagyhatású, a magyar közvéleményt felrázó Pusztulás című baranyai útirajzát, amelyben az egyke, a német térhódítás, a kilátástalan birtokviszonyok bemutatása a magyarság végpusztulásának lehetőségét vetítette előre. Kodolányi elsőbbségét egyébként maga Illyés is rögzítette, aki – kiigazítva Schöpflin Gyula irodalomtörténetének megállapítását, miszerint Illyés nyitotta ki a társadalom szemét a magyarság szörnyű pusztulásának meglátására – Kodolányinak és Fülep Lajosnak tulajdonította az úttörő szerepet.[1]

Kodolányinak – aki a gyermek- és ifjúkora egy részét az ormánsági Vajszlón töltötte – a témában megfogalmazott következtetésit a személyes élményekből fakadó észrevételei határozták meg.[2] Kodolányi magát ormánságinak tekintette, amit önmeghatározása szerint művei is tükröznek: „magam is ormánsági embernek számítom magam s hogy az vagyok, bizonyítják nemcsak szépirodalmi műveim, de az Ormánság helyzetével, állapotával s kilátástalan jövőjével foglalkozó mástermészetű írásaim is.”[3] A személyes tapasztalatok először, a publicisztikát megelőzően, a szépirodalmi alkotásokban rögzültek: az első prózai írásművének tekintett, 1922-ben a Nyugat hasábjain napvilágot látott Sötétség című elbeszélésnek is az ormánsági egyke adja a témáját. Bata Imre irodalomtörténész Kodolányi életművét mérlegre tevő tanulmányában találóan így fogalmaz: „Szeretett népének sorsa az egyke fogalmában összegeződik Kodolányi korai szemléletében. Első jelentős novellája – a Sötétség – is erről beszél.”[4]

Jelen írás azonban a szépirodalmi alkotások egykeképével nem foglalkozik, kizárólag a „mástermészetű írásokat”, vagyis a publicisztikát vonja vizsgálódása körébe, célja Kodolányi egykeszemléletének ezen írások alapján történő rekonstrukciója és bemutatása. A tanulmány kitűzött célját az is indokolttá teszi, hogy ez idáig a témát feldolgozó írás nem született.[5] A vizsgált szövegek közé tartozik Kodolányinak a Pesti Naplóban megjelent 1926-os cikksorozata, az 1927-es Huszár Károlyhoz írt memoranduma, valamint a kérdéssel foglalkozó, 1934 és 1938 között, a Magyarország, a Szabadság, valamint a Magyar Élet hasábjain megjelent publicisztikája.

Kodolányi egykeszemléletének alapvonásai

Kodolányi írásaiból egyértelműen kitűnik, hogy akárcsak Illyés és Fülep az egyke orvoslását a magyarság lét-nemlét kérdésének tekintette. A problémakörrel kapcsolatos korabeli nézeteit összegző 1927-es, Huszár Károlynak a parlament alelnökének címzett memorandumában egyenesen úgy fogalmazott, hogy Magyarország az egykézés jelenségére gyógyírt jelentő „földkérdés megoldásával áll vagy pusztul.”[6]

A szerző vizsgálódásai az Ormánság területére fókuszáltak, amely mint láttuk egyrészről érzelmi indíttatásból eredt, másrészről azonban abból, hogy a születésszabályozás tendenciózus alkalmazása ezt a térséget érintette leginkább.[7] Az egykekérdést ugyanakkor nem pusztán egy régió problémájának látta, hanem össznemzeti sorskérdésnek, hiszen a birtokmegoszlás megváltoztatása nélkül az „egyke ki fog terjedni a mostani fészkekből olyan vidékekre is, amelyek eddig […] immunisak voltak.”[8] Az Ormánság Kodolányi szemében kísérleti laboratórium volt, amelyben feltárhatók az egyke okai és gyógymódjai: „Az Ormánság mindenesetre úgyszólván a kísérleti fészke minden átoknak, csapásnak és bajnak, amely az egész magyarságra nehezedik s mint valami lombikban, a pusztulás folyamatának minden körülménye kikutatható benne.”[9]

Kodolányi akárcsak az egykekérdéssel foglalkozó más szerzők, az egykéző magatartás formációit nem vonatkoztatta a teljes paraszti közösségre: pontosan felismerte, hogy azok a viszonylag jómódú, birtokos paraszti rétegnél figyelhetők meg, hiszen annak alapvető mozgatója a vagyon szétaprózásától, s így a következő nemzedék anyagi-társadalmi lecsúszásától való félelem. Illyés Pusztulásában az egyik parasztalak így fejezi ki ezt a szinte zsigeri viszonyulást: „ »Nem csinálunk kódisokat« […] több ember van, mint kellene, mit akarnak mitőlünk? Adjanak földet a föld maga megtermi az embert.”[10] Kodolányi 1934-es, a baranyai viszonyokat feltérképező Végig a pusztuló Dunántúlon című útirajzában az író-narrátor paraszti származású riportalanya hasonló „eldadogott vádat” fogalmaz meg a társadalom irányítói felé: „Mér nem adnak fődet, hogy legyen a gyerököknek is.”[11] Kodolányi miképp Illyés a paraszti földszerzés lehetetlenségében, a több utód miatti birtokfelaprózódástól és elszegényedéstől való félelemben, tehát elsősorban egy „gazdasági okban” találták meg az egykézés közvetlen indítékát.

Az író élesen elutasította azokat a vélekedéseket, amelyek felekezeti háttérhez kapcsolták az egykézést. Ezt a megközelítést legmarkánsabban Pezenhoffer Antal képviselte, aki kizárólag a református magyar parasztságot érintő jelenségként ábrázolta az egykét, nagy vihart kavart, 1922-ben megjent A demográfiai viszonyok befolyása a nép szaporodására című könyvében.[12] Kodolányi vele vitázva bontotta ki álláspontját 1926-os cikksorozatában, miszerint a katolikusokra nem felekezeti kötődésük miatt kevésbé jellemző az egyke, hanem vagyoni helyzetük okán: „Petzenhofer plébános […] azt állítja, […] hogy az egyke terjedésének tisztán vallási okai vannak. Bizonyítja ezt azzal, hogy főképpen református falvakban pusztít, míg ugyanazokban a falvakban a katolikus lakosság immunis marad. De Petzenhofer számításon kívül hagyja, hogy a katolikus lakosság javarészint földtelen zsellér, vagy éppen cselédember, s így szaporodásának nem állja útját az örökrész eldarabolódásának félelme.”[13]

Illyés útirajzához és Fülep 1934-es, A magyarság létkérdése című írásához hasonlóan Kodolányi publicisztikájában is egybekapcsolódik az egykekérdés az úgynevezett németveszéllyel, vagyis a hazai német etnikum demográfiai-gazdasági térnyerésétől és a Német Birodalom expanziós törekvéseitől való fenyegetettségérzéssel. Az írónak az 1920-as években megjelent írásaiban pusztán konstatálja a pusztuló ormánsági magyarság helyét elfoglaló svábság jelenlétét. Ezzel szemben az 1934-es cikkeiben mindez már külpolitikai vonatkozásokat hordozó fenyegetésként jelenik meg, amit egyik írásának címe is kifejez: Veszélyben a Dunántúl. Német előretörés, pusztuló magyarság. A cikk tartalma azonban még egyértelműbben hangot ad ennek a félelemnek: „Baj van […] mert a számban esetleg még kisebb svábság hallatlanul több faji öntudattal rendelkezik s mert egy óriási és tetterős birodalom vonzókörében él. Baj van, mert ezt a tömegeiben jámbor és szorgalmas svábságot az izgatók türelmes munkájával szembe is lehet fordítani velünk.”[14]

Kodolányi feudalizmus- és kapitalizmusképe

Kodolányi szemléletének mélyebb megértéséhez szükséges feltárni a jobbágyrendszerről, vagyis a hagyományos paraszti világról, valamint a kapitalista-polgári társadalomról alkotott képét. Számos cikke tesz tanúbizonyságot felfogásáról, miszerint a feudalizmus adta keretek között az értékek gazdag forrásának tekintett paraszti egzisztencia sokkal tisztább formában érvényesülhetett, a társadalmi alá-fölé rendeltség megléte mellett is. Kodolányi szerint a jobbágyrendszer, a feudális rend szemben a kapitalizmus szelleme irányította polgári társadalommal jóval kisebb teret adott az egyéni önzés érvényesülésének.

A rendi struktúrát fellazító polgári szellem ugyan látszólag egyenlőséget és szabadságjogokat kínált az új rend polgárainak, valójában azonban a szabadság cégére alatt a régi hierarchikus viszonyokat működtette tovább. A nyílt alávetettséget felváltotta a képmutatás rendszere, az „áldemokrácia”:

Meg kell mentenünk az őszinteségnek és nyers igazmondásnak azt a szellemét, amely a feudális-patriarchális társadalmi rendben érvényesült. Be kell látnunk, hogy a nemzetnek kevésbé ártott az, amikor nyíltan jobbágynak és cselédnek nevezték, tartották, s úgy is bántak vele, mintha egyenlő polgártársnak nevezik, de valójában ezer mérföldekre szakadnak el tőle az őt kormányzó és adminisztráló intellektuális osztályok. Több haszon és egészség háramlott a parasztra abból, hogy a diétára nem velük választatták magukat a követek, mint abból, hogy szavazati s úgynevezett polgári jogokat adtak neki, a mandátumért kezeltek vele, etették-itatták, s szavazatát hite s meggyőződése ellenére erőszakolták ki. Jobb az őszinte és egyenes szolgaság, mint az áldemokrácia, álhumanizmus és álidealizmus. Jobb volt a paraszt lelki harmóniája szempontjából az, hogy nem tudott írni és olvasni, mint az, hogy hazug sajtót és kendőzött irodalmat adnak a kezébe.[15]

Tehát a szerző bár írásaiban számos helyen ostorozza a jelen társadalmát csúfító „feudális csökevényeket”, a „jobbágyvilágról” több vonatkozásban is pozitívan vélekedett, és ezt az 1934-es baranyai utazásáról készített cikkei is bizonyítják: „Tény az is, hogy az öregek felcsillanó szemmel beszélnek a jobbágyságról […] Akkor volt munka, föld, erdő, víz, legelő elég […] Egy nép, amely visszakívánja a jobbágyságot!”[16] Kodolányi ugyanakkor a polgári-kapitalista rendszert éles bírálatban részesítette.[17]

Kodolányi a klasszikus paraszti társadalom hanyatlásának okát a modern világ megjelenésében és térhódításában látta. Írásaiban fontos szerepet kapnak a nyugati civilizáció értékrendjéhez és társadalmi-gazdasági berendezkedéséhez köthető fogalmak, mint a kapitalizmus, a liberalizmus és a polgári kultúra, amiket szinonimaként használ. Kodolányi értelmezésében ezek a kifejezések az életformára kiható gondolkodásmódot, és az ebből fakadó kulturális értékek jelentéshalmazát is felölelik. A szerző Oswald Spengler kultúraelméletére hivatkozva fogalmazza meg kritikájának alaptételét, miszerint a nyugati civilizáció a hanyatló, dekadens szakaszába lépett. A kultúrák fejlődésének ebben a periódusában értékzavar lép fel, amit a túlzott hódítóvágy, a hedonizmus és a születések számának csökkenése jelez.[18] A spengleri filozófia nyomán Kodolányi a kultúrák hanyatló korszakával állítja szembe azok kezdeti, „fiatal” korszakát:

A fiatal kultúrák népe egyszerű, természetes. A hanyatlóké »túlfinomult«, cinikus, rideg, zsarnokoskodó, pénzéhes. A fiatal kultúrák népe józan, vidám, gyermeki, önfeláldozó, kollektív érzésű. A hanyatlóké keresi az öröm pótlékait, a romboló kábítószereket, zárkózott, bizalmatlan, individualista, önmagát törtetőn felülhelyező, áldozatra képtelen. Pénzért mindenre kapható. A fiatal, egészséges kultúrák népe csak akkor fog fegyvert, ha olyasmi megszerzésére kényszerül, ami neki nincs, – arany, vas, legelő,– vagy ha fajtáját veszély fenyegeti. A hanyatló kultúrák népe önmagáért való hadakat szerel fel, hogy olyasmit szerezzen, ami többlet, vagy hogy hatalmát kiterjessze magáért a hatalomért, […] s hogy belső élete zűrzavarát, nyugtalanságát, egészségtelen feszültségét levezesse, hanyatlását ellensúlyozza.[19]

Ebben az értelmezési keretben Kodolányi a hanyatló kultúra fogalma alá rendelte a Nyugat Európában meghonosodott kapitalista-liberális gazdasági- és társadalmi berendezkedést, sőt a hanyatlás tüneteként értelmezte azt: „ […] a kapitalista kultúra mindenestül, tehát erkölcsével, művészetével, szokásaival, filozófiájával maga is csak tünete a nyugati népek hanyatlásának.”[20] A szerző megfogalmazásában a nyugati életforma szabályozó elve a liberalizmus, „a modern kapitalista termelés szülőanyja”.[21] A szabadelvűségen alapuló eszmerendszer az embert a gazdasági tényezők eszközévé fokozta le, ahol „az egyén az egyénnel áll szemben” és a „mindenki harca mindenki ellen” elve érvényesül.[22] Az életszemlélet mozgatórugója a tőke, illetve annak felhalmozása a minél magasabb életszínvonal megteremtéséért.[23] Ebben a rendszerben a gyermek a magasabb anyagi életszínvonal elérésének akadálya, nem pedig az életküzdelem segítője, mint a premodern társadalmakban. Így a civilizált népek természetes ösztöneiket feladva a gyermekkorlátozás mellett döntenek: „ »Ahol a gyermek keresőtárs, ott sok a gyermek; ahol fogyasztó, ott kevés«.”[24]

A szerző a magyarság sorsát és a kapitalista-liberális rendszer viszonyát is vizsgálat tárgyává tette. Írásaiban hangsúlyozza, hogy a magyar kultúra is a nyugati bomlás részesévé vált: „Ennek a hanyatló kultúrának, ennek az imperialista folyamatnak életveszélyes körébe sodródott bele a magyarság. A kapitalista életforma elfogadásával sorsát végkép egy pusztuló szervezet sorsához kötötte.”[25] Kodolányi úgy vélte, hogy az 1800-tól 1900-ig terjedő időszakban olyan döntő változások léptek fel, amelyek csak a kereszténység felvételével állíthatók párhuzamba.[26] A kapitalizmus-liberalizmus megjelenése és térhódítása azonban Kodolányi értelmezésében, szemben a kereszténység felvételével, egyértelműen negatív fordulatot hozott a magyarság életében, amely roncsoló hatásában a tatárjárást és a török hódoltság időszakát is felülmúlta. A tatárjárást és a török hódoltság időszakának destruktív hatása korántsem tekinthető olyan tragikusnak, mint amit a kapitalizmus okozott. Lényegi különbség, hogy a magyar történelem említett két fordulópontja „anyagiakban és vérben fosztotta-irtotta a magyarságot”[27] míg a kapitalizmus a lélek mélyére hatolva fosztotta meg az egyént természetes állapotától vagyis „erőszakot vett ösztönein, megszakította a benső kapcsot a fajfenntartó akarattal s az egyéni élet céljait egyszersmind elválasztotta a közösségi élet céljaitól.”[28] A liberalizmus pedig a jogegyenlőség útjára terelte a parasztságot, melynek következményeiről így számolt be a szerző: „A paraszt most »szabad« emberré vált, szabad volt neki a maga erejére utalva a nagybirtokok versenyével szembeszállnia […] Szabad volt már a parasztnak a földjét eladni, megterhelni, szabad volt tönkremennie és Isten kegyelmére, meg a modern liberális államra maradnia, szabad volt földönfutóvá lennie, – szabad volt kipusztulnia.”[29]

Az egyke gazdasági oka

Kodolányi az egyke hátterében elsősorban – a kapitalista-liberális rend generálta – gazdasági okot vélt felfedezni, amelyet az alábbi idézet is igazol: „ […] az ormánsági egykének is ugyanazok az okai, amelyek az egész ország fokozatos pusztulásának s az egész magyar kultúra korhadásának: az általános, egyetemes nemzeti érdekek helyében egyéni, avagy osztályérdekeket szolgáló gazdaságpolitika.”[30] Ez az egyéni és osztályérdek nyilatkozott meg az 1848-as jobbágyfelszabadítás során. Kodolányi az egykéző magatartás gyökereit az 1848–49-es reformokban, az akkor hibásan levezényelt társadalmi-gazdasági változásokban látta: „E sorok írója mutatott rá elsőízben arra a súlyos történelmi szerepre, amelyet az Ormánság életében az 48–49-es reformok játszottak.”[31]

Az 1848-ban végbemenő birtokmegváltás Kodolányi olvasatában a hanyatlás kezdetét jelenti. A birtokpolitika kritikus pontjaként emeli ki a földbirtokok aránytalan eloszlását és a nagybirtok nyomasztó túlsúlyát, aminek eredményeképpen a parasztság kedvezőtlen helyzetbe került: „Mikor a 48-as forradalom elodázhatatlannak találta a jobbágyfelszabadítást, végrehajtotta azt olyképpen, hogy a nagybirtokok főbb törzsökeikben megmaradjanak s a hitbizományok középkori rendszere ma is élhessen. Bizonyos kisebb földterületeket kiosztott a parasztoknak, főképpen a silányabb és távolfekvő földekből. Ezeket is hermetikusan körülzárta a maga birtoktesteivel s magának tartotta meg a főnemesség a legelőket és erdőket.”[32]

Ez a tényállás, tehát a paraszti élettér összeszűkölése, valamint a nagybirtok megbonthatatlan tömbje miatt „terjeszkedni nem tudó kisbirtok” a gazdasági ok egyik összetevője, ami megágyaz az egykéző mentalitásnak. Kodolányi értelmezése szerint a birtokmegváltások és az így létrejött polgári magántulajdon, valamint a hozzá kapcsolódó örökösödési rend az individuális érdekek előtérbe helyezését mozdították elő, így életelvvé vált az egoizmus a paraszti lelkületben: „ […] kisebb-nagyobb parcellákat kaptak a parasztok, amelyeket szabadon adhattak-vehettek, megterhelhettek s amelyet örökölhettek, mégpedig nem családonként, hanem egyénenként. Lassan-lassan tehát beleszívódott a nép lelkébe az a tudat, hogy a sok gyermek nem olyan jó, mint régen volt, amikor még a munkában csak segített, hanem a birtok szétdarabolását a kevésgyermek-rendszerrel iparkodott megakadályozni.”[33] Kodolányi ennek megfelelően a 19. század közepére helyezi az egykézés elterjedését az ormánsági parasztság körében: „mint többen megállapítottuk az egyke fellépése a múlt század ötvenes éveiben mutatkozik.”[34]

Az egyéni önzés szelleme és társadalmi hatása

Az előbbiekből fakadóan az író mérvadó tényezőként tünteti fel az „egyéni jóléthez”, vagyis a materiális javakhoz való ragaszkodás szerepét, ami a kapitalista-polgári szellem térhódításával egyre inkább meghatározza a birtokos parasztság mentalitását is:

Nagyon természetes, hogy a jómódú parasztság erkölcsi alapjait elsősorban az egyén jóléte kezdi ki. Az asszonynép elkezd öltözködni, a vasút, újság elterjeszti a gyári árukat és az annak megfelelő ruházkodást, egyik asszony a másikat iparkodik lefőzni ruháival. Hiúság, irigység egyetemes asszonyi vonások. A parasztasszony sem más, mint a középosztály, vagy arisztokrácia asszonya. S mert ebben a dologban határt szabni lehetetlen, a könnyen munkálható föld és jól jövedelmező állatkereskedés lehetővé teszi a cicomát, lassanként előáll a hiúság circulus vitiosusa: a gondok a gyermekről átterelődnek a páváskodásra s ebben nincs többé megállás.[35]

A szemléletváltozás – vagyis az „egoizmus” előtérbe helyezése – által kialakuló új értékrend, mint kijelölt út vezeti át a problémát erkölcsi térre: „Az utódról való gondoskodást elfoglalja az egyéni jólét, a has és hiúság gondja. Így terjednek át a gazdasági okok lélektani láncszemekre.”[36] Az egykézés és az egyéni jólét Kodolányinál szinte rokon értelmű fogalom, a kettő együttesen indítja el az erkölcsi normák széthullását: „Előáll az egykés, tehát csak egyéni élvezeteknek élő és csak azokat ismerő nép sajátságos cinizmusa mellyel leráz magáról minden tanítást, figyelmeztetést és jóindulatot.”[37]

Az író 1934-es baranyai utazása nyomán az „egykés atmoszféra” jellemzőit a következőkben látta: minden életmegnyilvánulást átható cinikus materializmus, valamint a vitalitás hiánya.[38] Ez többek között a falvak kipusztulásához és a földek elhanyagolásához vezet. A szerző megállapítja, hogy a nép ősi ösztöneit feladva (gyermekáldás, gyermeknevelés), nem harcol a gazdasági kényszerekkel és a belőlük sarjadó önző késztetésekkel.[39] Nőknél és férfiaknál különbözőképp nyilvánul meg a természetes ösztönök elfojtása: A lányok nem erőltetik a házasságot, hiszen örökös hiányában ők élvezhetik a családi hagyaték hasznát. Ha van is házasság, azt a mindennapos hisztéria és viszálykodás teszi elviselhetetlenné.[40] A férfiaknál az elfojtott nemi ösztönök devianciákhoz vezetnek, ami különféle perverzitásokban vagy homoszexualitásban nyilvánul meg.[41] Felesleges idejüket kártyázással és üzérkedéssel töltik ki, illetve alkoholfogyasztással „segítenek” önmagukon.[42] Jellemző a különböző vallási szektákba való menekülés (főleg a nők körében) és az örökségért elkövetett, házasságon belüli bűncselekmény (hitves-és gyermekgyilkosságok).[43] Kodolányi szerint a parasztság erkölcsi tompultsága csak fokozódik a háborút követően:

Tagadhatatlan, hogy az úgynevezett középosztály is meglehetősen könnyelműen játszott a nép által szentnek tartott dolgokkal. A háborúban látta a felmentések körül végbemenő panamákat, aki itthon maradt az mindent hazugságnak látott, aki a fronton volt abból kiveszett az életöröm s nem maradt meg egyéb, csak a cinikus önfenntartási ösztön. A háború után tehát itt volt egy nép, amelyből kiveszett az idealizmus csírája is és a gyomrán kívül egyebet sem égen, sem földön nem ismert. Természetes, hogy az egyke is rohamosan terjedt.[44]

Kodolányi leírása értelmében tehát az egykéző nép a háború folyamán minden hitét elveszti a felsőbb réteggel szemben és a közösségre vonatkozó kötelezettségeit megtagadva még inkább az egyéni érdek kerül középpontba.”[45]

Az elit felelőssége és a paraszti kultúra felbomlasztása

Lényeges azonban kiemelni, hogy Kodolányi egy másik szinten is felismerte a néplélek „megbetegedését”, amely a polgári-kapitalista rend teremtette új társadalmi elvárások, normarendszer megjelenéséből eredeztethető: „ […] a társadalmi morál szelleme nagyon is hozzájárul a nép életének lezüllesztéséhez s egészséges erkölcsi, illetve etikai meggyőződéseinek lerombolásához. […] A nép etikai érzésvilágát destruálja sok minden, amit társadalma életében látnia kell.”[46] Ilyen például a politikába való bevonásának módja, eszközszerepének megélése, a képmutató polgári társadalmi normák és azoknak a parasztságra kényszerítése, a felsőtársadalom repressziója és hipokrízise: a parasztságot „önzetlenségre, hősies lemondásra, szerénységre, igénytelenségre oktatták s ugyanakkor kegyetlenül érvényesítették vele szemben a gazdaság vastörvényeit. » Erkölcsi világrend! « – mondották és kizárták a gyárból, kitették a birtokról, ingyenes hajójegyet adtak neki Amerikába.”[47]

Kodolányi számos cikkében találhatunk még olyan elemeket, amelyek az akkulturáció negatív hatásairól számolnak be. Itt elsősorban azokra az impulzusokra, a polgári társadalom azon gyakorlataira gondol a szerző, amelyek a parasztságot önfeladásra, hagyományos kultúrája elhagyására késztetik. Mindezek tartalmukban igazolják, hogy a parasztember külső kényszer nyomására adaptálta a polgári kultúra elemeit, feladva eredeti életfelfogását és hagyományait. Ezt számos példával támasztja alá Kodolányi, kezdve az iskolákban tanúsított eljárásokkal, melyek a népi nyelvjárásból űztek gúnyt és erőltették annak elhagyását a parasztgyermekek körében.[48] A rádió megjelenése a népdalokat szorította háttérbe, mely szintén hozzájárult a néplélek megroncsolásához. Öltözködésben is a polgári divat vált követendő példává.[49]

Kodolányi megállapítása szerint az „egykéző vidékek” sokkal hajlamosabbak „behódolni” a külső hatásoknak és az új társadalmi normáknak.[50] A szerző egykekutatásának következtetése abban áll, hogy magát az egykét is tünetként írja le, amelyet a néplélek beteg alkata generált: „[…] az egykés nép sajátos, patologikus lelki alkattal rendelkezik, amelyet levetkőzni nem képes s aminek következménye éppen az egyke.”[51]

Mint azt láthatjuk, Kodolányi a néplélek megbetegedése, jobban mondva megbetegítése felelősét is a kapitalista-polgári rendben és annak hordozójában a magyar felsőtársadalomban ismeri fel. Az író így bármennyire is sötét színekkel ábrázolta a paraszti világot, egyben fel is mentette azt, hiszen minden erkölcsi felelősséget a felsőtársadalomra hárított. Annak egyaránt bűne a paraszti élettér végzetes beszűkítése, valamint az autentikus paraszti kultúra felszámolása. Kodolányi megfogalmazása szerint az egykézésért, a devianciákért, a saját kultúra elhagyásáért „nem a nép a hibás”, a „népet belekényszerítették a pusztulásba” azok, „akik beleszorították először a nagybirtokok vaskorlátaiba s megnyomorították életkedvét, szembefordították fajfenntartó ösztöneit a józan ésszel s azután irtották nyelvét, dalát, ruházatát, ősi foglalkozásait […].”[52]

Az egyke orvosszerei

Kodolányi egyke képét összegezve megállapítható, hogy a jelenséget szélesebb összefüggésben vizsgálta, így annak megoldását is összetettebben látta. Elsősorban olyan fölbirtokreformot és örökösödési törvényt javasolt, amely a jobbágyság korában jellemző erényeket elevenítené fel, mint az egymásrautaltság, közösségi érzés és családban való gondolkodás. Az új örökösödési törvény értelmében a fölbirtok nem egyénenként, hanem családonként, azok nagysága szerint öröklődne. A szerző szerint a közösségiség helyreállítása és a föld megléte fokoznák a gyermekvállalási kedvet. A kialakult családközösségben az egyéni érdekek háttérbe szorulnának, ami már önmagában jelentős változást idézne elő az egykézős gondolkodásban. Az utód nélkül maradt családok földjei egészében, a négy gyermeknél kevesebb gyermeket vállalók földjei részben az állam kezébe kerülnének vissza. Mindezen felül Kodolányi is szorgalmazza a termelés szövetkezeti úton való átalakítását, amely az azonos érdekeltségű rokoncsaládokat tömörítené egy körbe.[53] Egy 1938-as írásában a szövetkezetek jelentőségéről ezt írja: „az erkölcsi megújulás a szövetkezeti szellem uralomra jutása nélkül a termelés és értékesítés egész vonalán elképzelhetetlen […] a szövetkezeti mozgalom nélkül mindenféle földreform és telepítés is eredménytelen, a pusztulást egy nemzedék tartamára megállítaná, de végül meg nem akadályozná.”[54]

Az előbb említettek mellett a szerző megoldást látott még az oktatás, a közigazgatás és az orvosi szolgálat átszervezésében is.[55] Későbbi írásában telepítési politikát is javasol, amely a tiszántúli népességfelesleget mozdítaná át a dunántúli területekre.[56]

Kodolányi megoldása több pontban összeegyeztethető Illyés Gyula vagy Fülep Lajos az egykekérdéshez kapcsolódó gondolataival. A két világháború közti időszakban az egyke problémaköre, többek között Kodolányi írásainak köszönhetően, már ismertté vált az értelmiségi körökben. A fölbirtokreform végrehajtását, az örökösödési törvény módosítását és a népoktatás reformját sokan szorgalmazták, azonban az erre vonatkozó törekvések mindig zsákutcába jutottak.[57] Kodolányi ebből adódóan kérdésessé tette a politikai-gazdasági elit reformszándékainak őszinteségét, a problémának a fennálló keretek közötti megoldhatóságát. A Pesti Naplóban írt egyik 1926-os cikkében kifejti, hogy az általa felvázolt pontok kivitelezése a fennálló rendszer vezető rétegének érdekeit sértené, ezért nem várható előrelépés az ügyben: „De abban egyet kell érteni mindenkinek, hogy a földbirtokos-kérdés megoldása ez idő szerint óhajnak is távoli, semmi remény arra, hogy bizonyos osztályok önként a parlamentben törvényhozásilag vágják el saját maguk alatt a fát s az úgynevezett kisgazdaképviselők is alkalmatlanok arra, hogy ezt a kérdést megértsék és megoldják.”[58]

Több mint egy évtizeddel később sem látja másként a helyzetet. Az Egyke című 1937-es írásában már a Horthy-rendszer másfél évtizedét értékeli hasonló konklúzióval: „Megállapíthatjuk, hogy a körülbelül tizenöt esztendős »harc« után sem változott a következő helyzetkép: a nagybirtokok mammuttestei közé beszorított falvak nem tudnak terjeszkedni […] az örökösödési jog ma is lehetővé teszi […], hogy az ivadékok mennél több földparcellát halmozzanak egy kézbe, a kivesző magyar vidékeken nyoma sincs a más, túlbő vidékekről való telepítésnek, tehát a kérdés megoldására egyetlen lépés sem történt.”[59]

Mint azt láttuk 1934-es Hulló Európa – Hulló magyarság című cikksorozatában már éles bírálat alá veszi nem csak a magyar politikai élet irányítóit, a mintaadó szerepre képtelen középosztályt, de a nyugati civilizáció értékrendjét képviselő polgári kultúra egészét: „Valóban, nagy naivitás és elfogultság kell ahhoz, hogy éppen annak a rendszernek a szemszögéből és fenntartásával állítsuk helyre népünk egészséges életfolyamatait, amely rendszer magát a betegséget okozza!”[60] Ebből fakadóan a probléma tényleges megoldását egy teljesen új rendszer keretein belül képzelte el.[61]

Összegzés

Ha az eddigieket összegezzük, akkor elmondható, hogy Kodolányi értelmezése szerint a közösségi érdekeket negligáló individualizmus, az egyéni önzés a kapitalista-polgári rend sajátja. Ennek szelleme érvényesült a politikai-társadalmi elit körében a jobbágyfelszabadítás idején, amelynek lenyomata a jobbágyfelszabadítás torz megvalósulása és későbbi korrekciójának elmaradása. Ez az, ami a parasztság életterét leszűkítette, a további földbirtokszerzését ellehetetlenítette, s így a parasztságot az egykézés gyakorlatára szorította. Az új társadalmi rend intézményei, mint a polgári magántulajdon és örökösödési rendszer a parasztságot magát is megfertőzték a kapitalizmus jelentette egyéni önzéssel. Emellett a paraszti mentalitás átformálásában nagy szerepet játszottak a kapitalista-polgári világnak a fogyasztói javak megszerzését előtérbe állító eszményei. Ebből is következett az egykéző életrend, az „egykés atmoszféra”, melynek természetszerű következményei erkölcsi hanyatlást és a hagyományos paraszti kultúra felbomlását idézték elő. Emellett a felsőtársadalom, mint a kapitalista-polgári rend hordozója, érdekeltje és fenntartója jelentős mértékben hozzájárult a kultúraváltás folyamatához, amely abban nyilvánult meg, hogy a parasztság a magyar vezetőréteg önérdekű politikai, gazdasági és kulturális repressziójának kényszerű adaptálásával destabilizálta önmaga lelki egyensúlyát és erkölcsi értékrendjét. Kodolányi egykeszemléletének kétségtelenül a fentiekben rekonstruált gondolatmenet képezi sajátos jellegét: az egykézés gazdasági és erkölcsi okainak hátterében a „kapitalizmus szellemét” ismerte fel, mint végső okot, ennek értelmében pedig a fennálló rendszer keretei között elképzelhetetlennek tartotta a parasztság szociális helyzetének javulását.

Bibliográfia

Források

Buday Dezső: Az egyke, Budapest, Huszadik Század Könyvtára, Deutsch Zsigmond és Társa kiadása, 1909.

Fülep Lajos: A magyarság pusztulása, Pesti Napló, LXXX.évf., 262.sz., 1929. november 17., 10.

Illyés Gyula: Irodalomtörténet, 30. évf., Nyugat, 1937/7, 71.

Illyés Gyula: Magyarok. Naplójegyzetek, 1. kötet, Budapest, Nyugat Kiadó és Irodalmi R.T., 1938.

Illyés Gyula: Puszták népe, Budapest, Osiris Kiadó, 2003.

Kodolányi János: A hazugság öl [1927], Budapest, Szent István Társulat, 2003.

Kodolányi János: „Ahol a gyermek kereső társ, ott sok születik, ahol fogyasztó ott kevés”, Magyarország, XLIII. évf., 265. sz., 1936. november 19., 11.

Kodolányi János: Az egyke nyomán Baranyában, Pesti Napló, LXXVII. évf., 102. szám, 1926. május 21., 15.

Kodolányi János: Baranyai utazás, Budapest, Bolyai Akadémia, 1941.

Kodolányi János: Egy magyar vidék pusztulása, Pesti Napló, LXXVII. évf., 102.sz., 1926. május 7., 4.

Kodolányi János: Egyke, Magyarország, XLIV. évf., 130.sz., 1937. június 11., 7.

Kodolányi János: Előszó in Éltek, ahogy tudtak. Válogatott elbeszélések, Budapest, Szépirodalmi, 1955.

Kodolányi János: Honnan-hová? Jegyzetek egy baranyai utazásról, Szabadság, VII. évf., 16.sz., 1934. április 22., 3.

Kodolányi János: Hulló Európa – Hulló Magyarság, Népesedés politikai kérdések II, Szabadság, VII. évf., 31.sz., 1934. augusztus. 5., 9.

Kodolányi János: Hulló Európa – Hulló magyarság, Népesedés politikai kérdések IV., Szabadság, 7.évf., 33.sz., 1934. augusztus. 19.

Kodolányi János: Lehet-e az egykének gátat vetni? Az egyke nyomán Baranyában, Pesti Napló, LXXVII. évf., 123.sz., 1926. június 3.,15.

Kodolányi János: Ormánság [1938], in Esti beszélgetés, Budapest, Magyar Élet Kiadása, 1944.

Kodolányi János: Útinapló a pusztuló Ormánságból, Szabadság, VII. évf., 39. sz., 1934. szeptember 30., 9.

Kodolányi János: Veszélyben a Dunántúl. Német előretörés, pusztuló magyarság, Magyarország, XLI. évf., 57.sz., 1934. március 11., 15.

Kodolányi János: Végig a pusztuló Dunántúlon, Nincs gyerek – Kié a jövő?, Magyarország, XLI. évf., 83. szám, 1934. április 14., 5.

Kodolányi János: Végig a pusztuló Dunántúlon, Papok és tanítók a gátakon, Magyarország, XLI. évf., 79.sz., 1934. április 10, 5.

Pezenhoffer Antal: A demográfiai viszonyok befolyása a nép szaporodására, A szerző kiadása, Budapest, 1922.

Felhasznált irodalom

Andorka Rudolf: A dél-dunántúli egykekutatások története, Statisztikai Szemle, 47. évf., 1969/12, 1245-1257.

Andorka Rudolf: Az ormánsági születéskorlátozás története, Valóság, XVIII. évf., 1975/6, 45-61.

Ács Margit: „A hazugság öl” – Kodolányi János szociális indulatú novellái in Érkezés? Indulás? Esszék, Kritikák 2016-2018, Budapest, L’Harmattan, 2019.

Bata Imre: Kodolányi Jánosról in Csűrös Miklós (szerk.): Én vagyok. In memoriam Kodolányi János, Budapest, Nap Kiadó, 2001.

Bernát István: „Fajmentéstől” a „Pusztulásig”: Az „egyke” kérdése a húszas években, Világosság, XXIV. évf. 1983/5, 270-278.

Gyurgyák János: Ezzé lett magyar hazátok. A magyar nemzeteszme és nacionalizmus története, Budapest, Osiris, 2007.

Koloh Gábor: A születésszabályozás mint társadalomtörténeti probléma. Születésszabályozás a Dél-Dunántúlon (1790‒1941), Doktori disszertáció, ELTE BTK, 2018.

Koloh Gábor: Az ormánsági „egyke” és toposza. Az Ormánság népesedése 1895 és 1941 között, 56. évf., Demográfia, 2013/2-3., 195-213.

Papp István: A magyar népi mozgalom története, Budapest, Jaffa, 2012.

Rajnai László: Kodolányi János, Pécs, Pro Pannonia Kiadó, 2019.

Tüskés Tibor: Kodolányi János, Budapest, Magvető, 1974.

Hivatkozások

  1. Illyés Gyula: Irodalomtörténet, 30. évf., Nyugat, 1937/7, 71; Vö. Kodolányi János: Baranyai utazás, Budapest, Bolyai Akadémia, 1941, 6; Fülep Lajos is utalt írásaiban Kodolányi elsőbbségére Fülep Lajos: A magyarság pusztulása, Pesti Napló, LXXX.évf., 262.sz., 1929. november 17., 10.
  2. Rajnai László: Kodolányi János, Pécs, Pro Pannonia Kiadó, 2019, 37; Tüskés Tibor: Kodolányi János, Budapest, Magvető, 1974, 65.
  3. Kodolányi János: Ormánság [1938], in Esti beszélgetés, Budapest, Magyar Élet Kiadása, 1944, 311; Kodolányi 1955-ös, fiatalkori írásait egybegyűjtő kötetének előszavában hasonlóan vallott az 1920-as évek írásainak ihlető forrásáról: „Igazi megihletőm pedig az Ormánság parasztnépének rettenetes állapota volt, az ezerholdak közé bezárt pusztuló nép, amelynek sorsát borzadva, fölháborodva s tehetetlenül szemléltem.” Kodolányi János: Előszó in Éltek, ahogy tudtak. Válogatott elbeszélések, Budapest, Szépirodalmi, 1955, 5.
  4. Bata Imre: Kodolányi Jánosról in Csűrös Miklós (szerk.): Én vagyok. In memoriam Kodolányi János, Budapest, Nap Kiadó, 2001, 237.
  5. Az életmű szépirodalmi vonatkozásaira fókuszáló irodalomtörténeti munkákban kizárólag az 1927-es, A hazugság öl című memorandumra történik utalás. Tüskés Tibor pusztán annak tényét rögzíti, míg Ács Margit tartalmi ismertetést is ad írásában. Tüskés Tibor: Kodolányi János, Budapest, Magvető, 1974, 77-78; Ács Margit: „A hazugság öl” – Kodolányi János szociális indulatú novellái in Érkezés? Indulás? Esszék, Kritikák 2016-2018, Budapest, L’Harmattan, 2019, 46-55; A szociológus Andorka Rudolf két tanulmányában is foglalkozott az egykekérdés történetével. Az egyik említést sem tesz Kodolányi írásairól, míg a másik egy bekezdés erejéig foglalkozik velük. Andorka Rudolf: Az ormánsági születéskorlátozás története, Valóság, XVIII. évf., 1975/6, 45-61; Andorka Rudolf: A dél-dunántúli egykekutatások története, Statisztikai Szemle, 47. évf., 1969/12, 1245-1257; Koloh Gábor történész doktori disszertációjában, miként az egykekérdéssel foglalkozó tanulmányában kizárólag Kodolányi memorandumát tette elemzés tárgyává. Koloh Gábor: A születésszabályozás mint társadalomtörténeti probléma. Születésszabályozás a Dél-Dunántúlon (1790‒1941), Doktori disszertáció, ELTE BTK, 2018; Koloh Gábor: Az ormánsági „egyke” és toposza. Az Ormánság népesedése 1895 és 1941 között, Demográfia, 56. évf., 2013/2-3, 195-213; A népi mozgalomra vonatkozó összefoglalókban a fentieknél is kisebb figyelmet kap Kodolányinak az egykekérdést tárgyaló publicisztikái. Gyurgyák János monográfiájának a népiekről szóló közel száz oldalas fejezetében az egykekérdés sem merül fel, míg Papp Istvánnak a népi mozgalom történtét bemutató kötetében pusztán annyi szerepel, hogy Kodolányi „kedvelt témái” közé tartozott az egyke. Gyurgyák János: Ezzé lett magyar hazátok. A magyar nemzeteszme és nacionalizmus története, Budapest, Osiris, 2007, 387-462; Papp István: A magyar népi mozgalom története, Budapest, Jaffa, 2012, 77.
  6. Kodolányi: A hazugság öl [1927], Budapest, Szent István Társulat, 2003., 22. A nyílt levél utóéletének, Kodolányi és Huszár eredménytelen megbeszélésének leírására lásd Kodolányi János: Baranyai utazás, Budapest, Bolyai Akadémia, 1941, 9 –12.
  7. „Az Ormánság csak a bomlás kezdete volt […] a leggyengébb pont, ahol a nép életösztöne leghamarabb megtörött.” Kodolányi János: Végig a pusztuló Dunántúlon, Nincs gyerek – Kié a jövő?, Magyarország, XLI. évf., 83. szám, 1934. április 14., 5.
  8. Kodolányi: A hazugság öl, 10.
  9. Kodolányi János: Útinapló a pusztuló Ormánságból, Szabadság, VII. évf., 39. sz., 1934. szeptember 30., 9.
  10. Illyés Gyula: Magyarok. Naplójegyzetek, 1. kötet, Budapest, Nyugat Kiadó és Irodalmi R.T., 1938, 35.
  11. Kodolányi: Nincs gyerek – Kié a jövő?, 5.
  12. Pezenhoffer Antal: A demográfiai viszonyok befolyása a nép szaporodására, Budapest, A szerző kiadása, 1922.
  13. Kodolányi János: Az egyke nyomán Baranyában, Pesti Napló, LXXVII. évf., 102. szám, 1926. május 21., 15.
  14. Kodolányi János: Veszélyben a Dunántúl. Német előretörés, pusztuló magyarság, Magyarország, XLI. évf., 57.sz., 1934. március 11., 15.
  15. Kodolányi: A hazugság öl, 24.
  16. Kodolányi: Nincs gyerek – Kié a jövő?, 5.Hasonló leírást találunk a Szabadságban megjelent cikkben: „Ki hinné például, hogy itt az öregek visszakivánják a jobbágyságot? Házigazdánk elmeséli a »régiek« véleményét erről a kérdésről. Én, aki az előbbi nemzedék mintegy két emberöltőig visszanyúló életét ismerem s csak megerősíthetem Nagy Simon János bácsi beszámolóját. A rabotvilágban csak az utolsó szó volt rossz, […] A rabot utolsó szava, a bot. Máskép jó volt az. Ha az embört nem ütötték volna, sömmi baj nem lőtt volna. Mer mindönkinek megvót a maga dóga, mindönkinek megvót a könyere, élése, jószágja, fája meg annyi vót, amennyit akart. Még a házat is maguk épétötték. összeállt az egész falu, osztán egykettőre megépétötte az új házat. Akkor még jó vót, ha valakinek sok gyereke vót, mer annál több munkát vállalhatott. Nem is panaszkodtak a robotra az öregök, csak a botra! Az én apám, meg nagyapám is sokszor elmesélte, hogy az jó velág vót, a mái meg sokkal rosszabb!” Kodolányi János: Honnan-hová? Jegyzetek egy baranyai utazásról, Szabadság, VII. évf., 16.sz., 1934. április 22., 3.
  17. Lásd még: Kodolányi János: Hulló Európa – Hulló magyarság, Népesedés politikai kérdések IV., Szabadság, VII. évf., 33.sz., 1934. augusztus 19., 9.
  18. „A hanyatlás korszakába jutott kultúrák rendszerint túlzásba hajtott hódítási lázba esnek. Egyiptom, Kína, Róma a császárok idején s ma az európai polgári kultúra ezt a tünetet mutatja. […] amikor a mindenáron való hódítás feszíti cselekvésre a hanyatló kultúránkat, a születések száma csökken. […] A gondolkodásban úrrá válik a pillanat mohó kiélvezése, a »carpe diem« , az »egyszer élünk« életszemlélete […]” Kodolányi János: Hulló Európa – Hulló Magyarság, Népesedés politikai kérdések II, Szabadság, VII. évf., 31.sz., 1934. augusztus. 5., 9.
  19. Uo. 9.
  20. Uo. 9.
  21. Kodolányi: Ormánság, in Esti beszélgetés, 318.
  22. Uo. 318.
  23. „ »[…] a létért való küzdelem irányítását a tőke ragadta magához… Az ember a tőkét dolgoztatja és arra igyekszik, hogy ez reá nézve minél nagyobb haszonnal járjon… […] « ” Kodolányi János: „Ahol a gyermek kereső társ, ott sok születik, ahol fogyasztó ott kevés”, Magyarország, XLIII. évf., 265. sz., 1936. november 19., 11.
  24. Uo. 11.
  25. Kodolányi: Hulló Európa II, 9.
  26. Uo. 9.
  27. Uo. 9.
  28. Uo. 9.
  29. Kodolányi: Ormánság, in Esti beszélgetés, 318.
  30. Kodolányi: Az egyke nyomán, 15.
  31. Kodolányi: Ormánság, in Esti beszélgetés, 317-318; A demográfiai visszaesés és az 1848-as törvények közötti összefüggést korábban (1909) Buday Dezső jogász, Az egyke című írásában már rögzítette. Buday Dezső: Az egyke, Budapest, Huszadik Század Könyvtára, Deutsch Zsigmond és Társa kiadása, 1909., 8.
  32. Kodolányi János: Lehet-e az egykének gátat vetni? Az egyke nyomán Baranyában, Pesti Napló, LXXVII. évf., 123.sz., 1926. június 3.,15.
  33. Kodolányi: A hazugság öl, 7-8.
  34. Kodolányi: „Ahol a gyermek”, 11.
  35. Kodolányi: Lehet-e az egykének?, 15.
  36. Uo. 15.
  37. Uo. 15.
  38. „ […] az embereknek egyszerűen nincs hitük, amely életük bázisát jelentené s cinikus materializmusba fullad minden hajdani kultúrértékük.” Kodolányi János: Egy magyar vidék pusztulása, Pesti Napló, LXXVII. évf., 102.sz., 1926. május 7., 4.
  39. „[…] a nép ellentállása a gazdasági kényszerrel szemben megtörik, ősi ösztöneit […] háttérbe tolja s kialakítja azt a tipikus egykés atmoszférát, amely e kipusztuló vidékekre jellemző.” Kodolányi: A hazugság öl, 11.
  40. Kodolányi: Egy magyar vidék, 4.
  41. Kodolányi: Útinapló a pusztuló, 9.
  42. Kodolányi: Az egyke nyomán, 15.
  43. Kodolányi: A hazugság öl, 13.
  44. Uo. 15.
  45. Kodolányi: Lehet-e az egykének?, 15.
  46. Kodolányi: A hazugság öl, 16.
  47. Kodolányi: Hulló Európa II, 9.
  48. „ […] tanítók lassú, fáradságos és szorgalmas munkával leszoktatták a gyermekeket saját nyelvükről, büntették, gúnyolták azokat, akik a maguk ormánsági nyelvén feleltek.” Kodolányi: Honnan-hová?, 1934, 3; Illyés Gyula erre vonatkozó személyes élménye lásd: Illyés Gyula: Puszták népe, Budapest, Osiris Kiadó, 2003, 283–285.
  49. Uo. 3.
  50. „ Az egykés vidékek melegágyai a legsúlyosabb neurózisoknak […]” Kodolányi: A hazugság öl, 19.
  51. Uo. 19.
  52. Kodolányi: Honnan-hová?, 3.
  53. Uo. 22-23.
  54. Kodolányi: Ormánság, in Esti beszélgetés, 323.
  55. Kodolányi: Lehet-e az egykének?, 15.
  56. Kodolányi János: Végig a pusztuló Dunántúlon, Papok és tanítók a gátakon, Magyarország, XLI. évf., 79.sz., 1934. április 10, 5.
  57. Bernát István: „Fajmentéstől” a „Pusztulásig”: Az „egyke” kérdése a húszas években, Világosság, XXIV. évf. 1983/5, 270.
  58. Kodolányi: Lehet-e az egykének?, 15.
  59. Kodolányi János: Egyke, Magyarország, XLIV. évf., 130.sz., 1937. június 11., 7.
  60. Kodolányi: Hulló Európa IV, 9; vö. Kodolányi János: Hulló Európa – Hulló Magyarság, Népesedés politikai kérdések II, Szabadság, VII. évf., 31.sz., 1934. augusztus. 5., 9.
  61. „ […] mennél radikálisabban, becsületesebben, komolyabban s gyorsabban szakítanunk kell az 1914 előtti világszemléletünkkel, társadalmi, politikai, gazdasági beállítottságunkkal, régi módszereinkkel, — egész életformánkkal.” Uo. 9.

Krisztina Dóra Fodor: Syneros martyr, the ‘monachus’ in the light of the passions and martyrologies

Syneros (otherwise also known as Synerotas) was one of the well-known martyrs who died during the Christian persecution under Diocletian and became a Pannonian saint in the early 4th Century.[1] His short vita informs us that he was a Greek person (graecus civis) and a gardener who came to Sirmium, and when the persecution started, he hid himself. At the end of the persecution, he came back to his garden and one night he saw a married woman who walked in his garden. He reprimanded the woman that she should be in her husband’s house. The woman became angry with Syneros and wrote a letter to her husband who served as a guard in the emperor’s court. The husband came to Sirmium to report Syneros to the local authorities, who called in Syneros and who, after a short interrogation, realized that Syneros must be a Christian. The martyr did not deny this fact, the authorities condemned him and ordered him to be executed by decapitation.

A part of our written sources calls Syneros a monk, but this claim is debated among scholars. The two passions give us different descriptions of the saint. In one of them the term monachus is applied to the image of a young and strong man but the other passion does not contain this word and presents the saint as a kind old man. The martyrologies also copied this information differently.

Those scholars who doubt that Syneros could have been a monk usually base their arguments not only on the passions but on the usage of the word ‘monachus’. This word came into use in Europe at the end of the 4th Century; but Syneros died in the first years of the 4th Century. The first appearance of the word ‘monachus’ can be found in the letters of Jerome.[2] I discussed the usage of the word ‘monachus’ and the features of the monastic lifestyle in a previous study and I explained that the usage of the word ‘monachus’ and the monastic lifestyle do not match the life of Syneros. I argued that Syneros could not be a monk.[3] But what if we take a look at the sources? In this study I would like to demonstrate how the martyrologies and passions show us that the word ‘monachus’ and the monastic tradition are only later insertions and Syneros was not a monk.

Sources

The two larger groups of the sources of Syneros are the epigraphic and hagiographic sources.

Epigraphy

The epigraphic sources were found in the old cemetery of Sirmium during the excavation of Adolf Hytrek in 1884. The two Latin epitaphs in the cemetery testify that once the tomb of Syneros was nearby because the content of the two inscriptions refers to the vicinity of his tomb. On the basis of the Syneroti (dative) and Synerotem (accusative) forms of the inscriptions Giovanni Battista de Rossi suggested that the original nominative form of the name must have been Syneros.[4] He connected this person with the similarly named person of the passions (known from the passions of Acta Sanctorum and Acta Martyrum).[5] The inscriptions were written probably in the second half of the 4th Century[6] and there was no reference there to the monastic life nor the word ‘monachus’. However, from the second half of the 4th Century we have only literary sources with this word[7] and no epigraphic sources. In the epigraphic sources the massive spread of this word can be dated to the 7-9th Century.[8]

Hagiography

The hagiographic sources contain the texts of the two extant passions and the martyrologies. In 1658 Iohannes Bollandus in Acta Sanctorum (February) published a passion of Syneros from a codex of Utrecht. This passion is shorter and certainly closer to us in time. It contains the word ‘monachus’.[9] The other passion is a longer version which was published in 1689 by Theirry Ruinart in the Acta Martyrum[10] and it was found in the monastery of Noailles. This passion is older than the shorter version and does not contain the word ‘monachus’.[11] At the end of this study I will draw up the manuscript tradition of these passion texts.

The martyrologies are in two groups: the martyrologies of Hieronymus (Jerome) and the historical martyrologies (and copies thereof). The martyrologies were copied constantly and this caused a lot of text corruption.

The forerunner of the historical martyrologies was Beda Venerabilis who used the martyrology of Jerome combining it with other literary sources (mostly passions). The historical martyrologies kept the structure of the martyrologies (they preserved the calendar form) but the text of the anniversary of the martyrs and saints was completed with narrative content and further data from the passions and the tradition. In this way a more detailed martyrology was created. Beda lived in the 7-8th Century and his work was copied and expanded by other authors like Florus, Hrabanus Maurus, Ado, Usuardus, and Notker. The name Syneros appears in the martyrologies of these writers but with many errors and textual corruptions.

Research history

Source collections from the 17-18. Century

The Acta Sanctorum contains not only the shorter passion but makes an attempt to collect all information about Syneros. The word ‘monachus’ already appears in the title of the chapter of Syneros: “From the Sirmian St. Sirenus or Sinerius monachus and martyr of Pannonia Inferior”. The Bollandists did not question the monastic identity of Syneros. The description interprets the ‘monachus’ as a person who disposes of his goods, or lives away in the desert (like a hermit). Some copies of the martyrologies are also mentioned in the Acta Sanctorum for example the work of Beda, Ado, Notker and Usuard that present Syneros as a ‘monachus’.[12]

I should note that the texts published in the Acta Sanctorum were not the primary sources of these authors. Probably the sources used by the Acta Sanctorum were the umpteen copied versions of Beda, Ado, Notker, Usuard and so on, and therefore we can’t be sure that the texts in the Acta Sanctorum were the first texts of the authors.

Thierry Ruinart who published the longer passion also wrote a shorter description of the tradition-history of the martyr. He mentioned that the passion which he found did not contain the word ‘monachus’ but, according to him, it is possible that Syneros was a monk. He thought that there could have been many people under the last great Christian persecution who were characterized as ‘monachus’.[13]

Between 1751 and 1819 a monumental eight-volume work was published by Daniele Farlati and Jacobo Coleti that contains longer studies concerning the saints of Illyricum. The 7th volume (which was edited by Farlati) is important to us in the research history of Syneros due to the most detailed processing of sources and tradition of Syneros the martyr.[14]

Farlati gives us a list of the martyrologies that mention the martyr.[15] He noticed that there were sources about monastic life even from the time of Decius. He mentioned two other ecclesiastical historians who addressed this issue: Joseph Bingham distinguished between the monastic and ascetic lifestyle. An ascetic person lives far away from people as a hermit and does not participate in church services. At the same time the monastic person lives in society and joins in church services. According to the opinion of Louis-Sébastien Le Nain de Tillemont the two lifestyles were the same: the ascetic lifestyle turned into the monastic lifestyle. He thought that the passion could be based on an earlier Greek manuscript which contained the word ‘ἀσκητης’ (askētēs) and the author of the passion translated it to ‘monachus’. Farlati’s opinion is different from that of the two historians mentioned above. He thought that the monastic and ascetic lifestyles were different. The usage of the word ‘monachus’ came from Egypt and under the Christian persecutions the usage of this word did not spread elsewhere. Farlati, therefore, regarded Syneros as an ascetic. Against the opinion of Tillemont, Farlati did not find any sign in the passions that could refer to a translation from a Greek acta. He emphasized that Syneros’s lifestyle was ascetic. Some author mixed the two lifestyles and this is why the word ‘monachus’ appeared in the passions not because it is a translation of a Greek original containing the word ‘ἀσκητης’.[16]

Research in the 20th Century

Albin Balogh published his work in 1932 about the early period of Christianity in Pannonia which discussed the problems of Syneros in more detail. The author agrees with Tillemont that the original text of the passions, or acta, was written in Greek, and the word ‘ἀσκητης’ was translated into Latin as ‘monachus’. However, Balogh thought that Syneros lived an ascetic life in the east before he came to Sirmium. Furthermore, he informs us that only one copy of the Hieronymian martyrologies contains the word ‘monachus’.[17]

Tibor Nagy in his essential work also discusses in detail issues to do with the ‘monachus’ problem. He described Syneros as the first example of Pannonian asceticism.[18] He noticed that the shorter passion (from Acta Sanctorum) could have been written at the end of the 4th Century or at the early 5th Century due to the usage of the word ‘monachus’.[19]

The Bibliotheca Sanctorum was published in 1968 by the Pontifical Lateran University; it is a revision of the Acta Sanctorum because it gives us many details about the martyrs. The work used orders the names of the saints and martyrs in alphabetical order. Joseph-Marie Sauget, the author of the ‘Syneros’ entry thought that the attribute ‘monk’ was a later addition to the Syneros-tradition. He left his home and moved to Sirmium and this was the reason they called him ‘monachus’ due to his leaving everything to live alone.[20]

The literature of the 21st Century

In our century the recent works of (non-Hungarian) scholars argue that Syneros had been a monk who lived an ascetic lifestyle, therefore the word ‘monachus’ in the shorter passion does not need to be emended. In this group Rajko Bratož thinks that Syneros was a Greek ascetic[21]; and Miroslava Mirković writes that Syneros did not participate in church services but his lifestyle corresponds to the monastic life.[22]

From the Hungarian works I would like to highlight a shorter commemorative volume about the Greek (Orthodox) martyrs of Hungary. This volume gives only one page about Syneros but the tradition is unbroken – it presents Syneros as a monastic martyr.[23]

Péter Kovács gives us a more detailed summary in his work.[24] He takes sides in more issues. About the passion problem he notes that there isn’t any sign in the text that could refer to a Greek acta, therefore the passion could have been made from Latin sources – in spite of the fact that the martyr was Greek. The usage of the word ‘monachus’ does not refer to the ascetic lifestyle, but it means here a man who lives alone.

In the last 10 years, Levente Nagy researched more deeply in this subject. He mentioned Syneros the martyr in some of his articles and in a monograph about the Pannonian martyrs.[25] He agrees with Kovács that there is no sign in the passions of their being translated from Greek. He is also of the opinion that the usage of the word ‘monachus’ doesn’t mean that the sources had to be in Greek. He thinks that the usage of the word ‘monachus’ was conscious when the passion was written. He refers to the ascetic people of Aquileia. This community grew steadily in the 360s CE. Therefore, he does not rule out the possibility that this urban ascetic style could have been present in Sirmium in the age of Syneros, but the community did not use the word ‘monachus’ for themselves even if their lifestyle was similar to the ascetic type. Based on that he thinks that the shorter passion could be the original one, and not the longer version without ‘monachus’.

According to Levente Nagy the use of the word ‘monachus’ is the correct text version in the tradition of Jerome’s martyrology, and he dates the shorter passion to the end of the 4th Century. But Balogh said that only one copy of the Hieronymian martyrologies contained this word. Based on these two arguments he concludes that there could be a tradition in the 5th Century in Italy which considered Syneros as an urban ascetic and attached to a monastery.

The summary of the research history

We need to talk about three issues in this summary.

The first one is that the order of the publication of the passions determine the researchers’ opinion in many ways. In an unfortunate way the shorter passion with the word ‘monachus’ had been found 50 years before the longer version without that word. To eliminate the contradiction of the two passions the scholars turned to the martyrologies; but these sources also led them astray. The copies of the Hieronymian martyrology were not studied until the 19th Century, as the copies of the historical martyrologies. I think that many scholars made a mistake by using only one copy of the martyrology to substantiate their argument; they did not analyse the content of all the copies of the martyrologies.

The second part of the summary is connected to the meaning of the word ‘monachus’. A lot of researchers were embarrassed about the usage of this word and they tried to deviate from the classic meaning of ‘monachus’. Therefore, they argued that the Greek ‘ἀσκητης’ was translated incorrectly by the author of the passion as this word only refers to an ascetic life and seclusion. I think if the ascetic lifestyle is accepted as the meaning of the word ‘monachus’, the question is: why did an ascetic person – whose purpose is to hide himself and live alone – come to Sirmium which was a city of the Roman emperors at this time? To eliminate this problem the arguments of Levente Nagy might be acceptable if there was urban monasticism in Sirmium in the time of Syneros. However, these urban monastic adherents lived together in houses, whilst Syneros possibly lived alone. In this article I will not discuss these issues since a previous study contains my opinions.[26]

In the third part: I draw attention to the fact that hardly any research has been done about the textual tradition of the two passions. Most researchers used the two published texts (Acta Sanctorum and Acta Martyrum). I make an attempt to prove that Syneros was not a monk and that this word is only a later addition in the sources.

The copies of the Hieronymian martyrology

In the time of the Acta Sanctorum, and of Daniele Farlati, the copies of the martyrologies of Jerome were scattered, and no one saw the totality of these sources. At the end of the 19th Century the copies were collected and systematized and the result was two important text editions of the martyrologies.

At the end of the 19th Century Giovanni Battista de Rossi began an enormous work, which would have been very thorough, but his sudden illness prevented his continuing the volume. He handed over the task to Ludovicus Duchesne who completed the work. The year of the publication was 1894, the same year de Rossi died. They collected an impressive number of copies of the Hieronymian martyrology and systematized these manuscripts.[27]

In 1931 Hippolyte Delehaye with his colleagues reviewed and emended the errors of the previous opus in the Commentarius Perpetuus.[28]

The collection of Giovanni B. de Rossi and Ludovicus Duchesne – the Martyrologium Hieronymianum

The opus includes the copies of the martyrologies divided into days and gives us information about the provenance and date of the codices and manuscripts, as well as the place where they were found. I used the stemma created by them with some addition. The left side of the illustration contains the original stemma from the book to which I added the codex Richenoviensis. In the stemma on the right, I summarize the information given by Rossi and Duchesne in the preface of their book.

The martyrology of Jerome is not actually Jerome’s work, this name is deceptive. The Hieronymian martyrology may have been compiled in Italy in the second half of the 5th Century. Levente Nagy refers to this original martyrology when he thinks there was a ‘monachus’ tradition in the 5th Century about Syneros. The Hieronymian martyrology was written as a compilation of martyrologies of local churches: a Roman calendar, an African calendar and a Greek compilation. The content of the latter is known from a Syriac martyrology owing to the Greek original now lost. The first extant copy of the Hieronymian martyrology was written in the 6th Century in Gallia, Auxerre. All the further copies can be traced back to this, therefore we can only guess what the original martyrology contained.[29] The Auxerre copy also unknown to us, and the oldest extant copies whose content we know, were written in the 8th Century. These are the codices of Echternach, Bern and Wissenbourg.

The oldest is the codex of Echternach which was written in the 8th Century – possibly in 704/710/711 in England; St. Willibrord brought it to Echternach which is in Luxemburg today.[30] The codex of Bern was written also in the 8th Century but in the abbey of St. Avoldus close to Metz; it is now in France. The manuscripts of Bern and Echternach have a common source.[31] The third oldest copy is the codex of Wissenbourg which was written to the monastery of St. Wandrille in 772 but was later moved to Wissenbourg which is also in France.[32] However this codex is not the direct descendant of the codex of Bern, but a distant redaction of it: the direct sequel of the codex of Bern is unknown to us and from this unknown codex came the codex of Fontenelle. The codex of Wissenbourg is the direct descendant of this Fontenelle codex-family. There are more direct descendants of the Fontenelle, not only the codex of Wissenbourg, but this is more complete and correct than the others.

There are more copies of the Hieronymian martyrology which mention Syneros the martyr. The “siblings” of the codex of Fontenelle are the codices Corbeiensis and Senonensis. The codex from the abbey of Corbeiensis was written in the 12th Century, and in the 17th it was moved to the library of Adamus Saint-Germain. The codex contains the whole martyrology.[33] The manuscript Senonensis was written in the 10th Century and it is close to the Fontenelle codices-family. There are entries that are missing in the Senonensis codex, but they can be found in the Fontenelle family.[34]

The codex and the breviary of Reichenau was made in the 9th Century. The text of the codex is close to the text of the codex of Echternach, but probably it is not the direct descendant of the Echternach. The codex was written between 827 and 842 and the breviary was made shortly after.[35]

The right-hand part of the illustration was made by me based on the information from the book of de Rossi and Duchesne. This branch contains the codex Gellonensis (codex from the abbey of Saint-Guilhem-le-Désert) and its descendants. The exact origin of the Gellonensis is unknown, but probably it was copied from the codex of Rebais (Resbacensis). Leopold Delisle notes that the codex Gellonensis could have been written between 772 and 795 in the time of Pope Hadrian I.[36] The manuscript of Labbeanus is negligible according to Rossi and Duchesne owing to the many errors which it contains.[37] The codex of Trier (Treverensis) was in the abbey of St. Margaret and was written at the end of the 8th Century or in the first years of the 9th Century. The text of this codex could be a descendant of codex Gellonensis but it also contains elements from the codex of Labbeanus. The breviary of Trier could have been made in the 11th Century, based on the codex.[38]

Hippolyte Delehaye – the Commentarius Perpetuus

Delehaye and his colleagues reviewed the content of Rossi’s and Duchesne’s work. They clarified and completed the opus with newly found codices. In the case of Syneros we have one more codex. This is the codex of Dublin, written in the 11th Century probably before 1082. It is a descendant of the codex of Echternach.[39]

The summary of the two collections

After this introduction I would like to turn to the text of codices about Syneros the martyr. Our martyr has two days in the calendar according to the tradition (22nd and 23rd February), therefore I took into consideration both days.

The three oldest codices (8th Century) are on solid foundations which do not contain the word ‘monachus’:

Codex of Echternach (early 8th Century):[40]

22nd February: „Sirmi natale Sereni et aliorum XVI”

23rd February: „In sirmi sinerotis…”

Codex of Bern (8th Century):[41]

22nd February.: „Sirmium natale sancti Sereni et aliorum LXII”

23rd February.: „In pannoniis natl scorum seneroti…”

Codex of Wissenbourg (second half of the 8th Century):[42]

22nd February: „Syrmium natale sancti Seneri et aliorum LXII”

23rd February.: „In pannoniis Seneroti”

The codex and breviary of Reichenau were written in the 9th century and were traced back to the codex of Echternach through further copies which are unknown to us. This codex and breviary also do not contain the word ‘monachus’:

Codex and breviary of Reichenau (9th century):[43]

22nd February: „Syrmio sancti Seneri et aliorum LXXI”

23rd February: „In Syrmio Senerotis”

The codex of Dublin was written in the 11th Century and was also traced back to the codex of Echternach. This also does not contain the word ‘monachus’:

Codex Dubliniensis (11th Century):[44]

23rd February.: „In Panonis Seneroti”

The more distant copies in time are the codices Senonensis and Corbeiensis which are between the codices of Bern and Wissenbourg. Senonensis was written in the 10th Century and the Corbeiensis in the 12th Century. These also do not contain the word ‘monachus’:

Codex Senonensis (10th Century) and Codex Corbeiensis (12th Century):[45]

22nd February.: „Syrmium natale sancti Seneri et aliorum LXII”

23rd February.: „In Panoniis Seneroti”

The codex of Trier was based on the codex Gellonensis of uncertain origin and the omitted codex of Labbeanus. The codex of Trier has a breviary which was written in the 11th Century and only this one contains the word ‘monachus’:

Breviary of Trier (11th Century):[46]

23rd February.: „in Sirmio sineri monachi et martyris”

VIII. KAL. MART. – 22nd February

VII. KAL. MART. = 23rd February

Conclusions based on the two collections of the Hieronymian martyrologies

In summary we can say that none of the oldest manuscripts and their descendants consider Syneros as a ‘monachus’. The word only appears in the breviary of Trier in the 11th Century which has a doubtful origin. At the end of this study, I will demonstrate why could this word is included in this breviary.

The historical martyrologies

The work of Henri Quentin (Les Martyrologes Historiques du Moyen Age) was a great help to us to see through the historical martyrologies. He collected and systemized the copies of the martyrology of Beda, and the martyrologies of Lyon, Florus and Ado.[47] He researched the copies of the historical martyrologies, as Rossi, Duchesne, and Delehaye did the copies of Hieronymian martyrologies. We must also mention the series of Patrologia Latina which contains a great volume of Beda’s works.[48]

Beda Venerabilis

According to scholars, Beda was the forerunner of the historical martyrologies who liked to mix the martyrology of Jerome with other literature sources (especially the passions). Beda is important also because he could use an older Hieronymian martyrology than other extant martyrologies – older than the codex of Echternach which was written in the 8th Century because Beda lived between 672 and 735. He wrote several works and the most part of his works survived. At first, he created biographies of saints and after this he wrote the martyrology. In fact, he completed the Hieronymian martyrology with other information and notes about the saints which were given to him from the passions. This is the way the historical martyrologies were created.[49] Beda in his martyrology left some days blank, and these days were completed later by other authors and copiers.[50] Quentin notices that perhaps Beda was not the forerunner of the historical martyrologies, and he may have used an older historical martyrology for his work. Beda was a careful author who used and chose his sources conscientiously. The second redactions of his work were written at the end of the 8th Century or in the early 9th Century. This work used sources from the liturgical literature.[51] Quentin gives us a list of the 114 martyrs who are included in both redactions. Syneros is not in this list,[52] however there are also copies of the redactions and these copies are different from each other; but Syneros the martyr was found in none of the copies.[53]

The Patrologia Latina (PL) also confirms this fact. The 94th volume, which contains all the works of Beda, presents two redactions of Beda’s martyrology: one was published by the Bollandists and the other one is a manuscript of Colonia Agrippina. This last one was written in 1616. The editor of PL added a commentary to the bottom of every page of the martyrology by Smith which was written in 1722. In this work we can find Syneros, but as I mentioned these sources (17-18th Century) are much younger than the time of Beda (7-8th Century).[54]

There is a text called Beda’s martyrology in the 138th volume of Patrologia Latina but this could be only a calendar extract from Beda’s martyrology according to the editor. This little calendar is a part of a codex which is in the library of Laurentiana and was written in the 11th Century. The scholar who examined this codex found that the notes to the days were not in the same handwriting. So, he was able to make a distinction between the original text of Beda’s martyrology and the later additions.[55] The result of this research was the same as Quentin claimed: the original work of Beda did not contain Syneros the martyr neither on the 22nd nor 23rd February.

The question is why Beda left somebody out from his martyrology? As we mentioned Beda liked to skip days and information especially if the sources of this information was uncertain. The problem with Syneros is thus: he has a lot of name forms and is also listed on two days – this could be enough reason for Beda to have left out this martyr.

The martyrology of Lyon

The martyrology of Lyon was written in the first half of the 9th Century. The manuscript was used in Velay. It was based on the second redaction of Beda’s martyrology which was created before 806. This second redaction was completed by the author of the martyrology of Lyon whom we do not know by name. He used a few literary sources, and therefore the work contains less error.[56] Quentin also gives us a list of martyrs who were included in this work as an addition to Beda’s work. Here we can find S. Syrenus on 23rd February.[57] The text of the martyrology of Lyon is completed with the details of the passion:

St. Syrenus ‘monachus’ was reborn in Syrmium: who expelled with sharp words from his garden a married woman, the wife of one of the emperor’s soldiers, in the time of Emperor Maximianus, because she walked there at an inappropriate time. Emperor Maximianus ordered Syneros to be brought before him; Syneros confessed his Christian faith and then was executed by decapitation.[58]

The martyrology of Lyon could be the first historical martyrology which contains the word ‘monachus’ and it was written in the 9th Century.

Florus of Lyon

The next martyrology is the work of Florus of Lyon. He completed the previous martyrology (Beda and Lyon) with hagiographic sources, testimonies, reports, and therefore it was exposed to text corruption. The extractions were made carefully and the author Florus also used the Hieronymian martyrology, but the times and places are sometimes false.[59] Florus completed the martyrology of Lyon. The first version of his work is a manuscript used by the abbey of Saint-Croix, and more redactions followed this version. The text we used was in the codex of D. Antonii Faure which was written in the 12th Century.[60] The author added only a short addition to the text of martyrology of Lyon, to the day 23rd February: “62 martyrs”.[61] The Hieronymian martyrology they used could be from the family of the codex of Bern, but there are some other elements which could be from the codex Gellonensis.[62] The text with the addition is as follows:

St. Serenus ‘monachus’ was reborn in Syrmium: who expelled with sharp words from his garden a married woman, the wife of one of the emperor’s soldiers, in the time of Emperor Maximianus, because she walked there at an inappropriate time. Emperor Maximianus ordered Syneros to be brought before him. Syneros confessed his Christian faith and then was executed by decapitation. There were 62 other (martyrs) who died in the same place.[63]

Ado of Vienne

Ado wrote his martyrology between 850 and 860.[64] Quentin tried to show up what was taken up from Florus and what could be Ado’s own work. The first version (edition) of Ado’s martyrology did not survive. Quentin thinks that it was written in Lyon, but the town did not use this work of Ado, but Florus’ martyrology. The second edition of Ado’s martyrology was more common and better known but as Quentin said – it did not contain information about Vienne. The third edition contains a long list of information about Vienne, but it is doubtful if this was published by Ado himself. The copies of this third edition were written in the 10th Century.[65]

Only those parts were highlighted from Ado’s work by Quentin that were the part of Florus’ martyrology. In this list we can find that Ado took over the part of Syneros from Florus without change.[66] Therefore we can conclude that it was the same text:

St. Serenus ‘monachus’ was reborn in Syrmium: who expelled with sharp words from his garden a married woman, the wife of one of the emperor’s soldiers, in the time of Emperor Maximianus, because she walked there at an inappropriate time. Emperor Maximianus ordered Syneros to be brought before him. Syneros confessed his Christian faith and then was executed by decapitation. There were 62 other (martyrs) who died in the same place.

The summary of the historical martyrologies

I used the stemma which was drawn by Quentin in his work but I omitted some parts of it for easier understanding. In the case of this stemma the names refer to whole codices-families and not single exemplars. These codices-families exist in several copies from every century. I only highlighted the most common information about these families in this stemma: their relationship to each other and the earliest date of writing/publication of these families. I did not have the chance to follow through these copies as I did with the copies of the Hieronymian martyrologies.

The stemma contains the Florus M. family. This family is older than the 12th Century, but the codex which I examined was written in the 12th Century, therefore I indicated this century in the list. I didn’t have the possibility to work with copies that were earlier than the 12th Century.

We can conclude that on the one hand Beda’s martyrology did not contain Syneros the martyr. The martyr’s first appearance might be in the first half of the 9th Century in the martyrology of Lyon.

On the other hand, this appearance carries within itself the word ‘monachus’. We don’t know a historical martyrology that doesn’t contain the word ‘monachus’. The location of this ‘monachus’ tradition was widespread in the south-east of France and the time could be the 9th Century. The copies of the Hieronymian martyrology which were created in the 9-10th Century did not contain the word ‘monachus’ because these copies were written in another location. Furthermore, we know that all authors of historical martyrologies continued the work of their predecessors – this is why the word ‘monachus’ was repeated in the later copies and works. From the same cause neither Florus nor Ado omitted it from their martyrology.

We have to ask the question: if the historical martyrologies were based not only on the Hieronymian martyrology but the passions also, is it possible that the authors of the historical martyrologies used a passion which already contained the word ‘monachus’ – especially the text of the shorter passion? Can this be the cause why the historical martyrologies present Syneros as a monastic person?

The manuscript tradition of the passions

In the research of the passion the project of L’indexation informatique de la BHL et des catalogues de manuscrits hagiographiques was a great help to us.[67] This project is an internet database which helps us to find the manuscripts and codices of the martyr and the search is based on the Bibliotheca Hagiographica Latina. The BHL contains Syneros under no. 7595 and no. 7596. The longer passion without ‘monachus’ belongs to the no. 7595[68] and the shorter passion with ‘monachus’ belongs to the no. 7596.[69]

The manuscript tradition of the longer passion (Ruinart)

This version does not contain the word ‘monachus’. The database of the project gives us the next result: there are 5 copies of the longer passion.

    • The oldest is in a codex of Vatican and it was written between 851 and 950.[70]
    • There are two codices of Brussels – one of them was written between 1101 and 1200, the other was written in the first half of the 13th Century.[71]
    • The fourth manuscript was found in a codex of Angers which was written in the 12th Century.[72]
    • The fifth is the youngest copy, it is in a codex of Paris and was written in the 14th Century.[73]

The manuscript tradition of the shorter passion (Acta Sanctorum)

There isn’t any copy of the shorter passion based on the database of the project. So far, no copies have been found which would match the shorter passion from the codex of Utrecht. However, we overviewed the original BHL and the Novum Supplementum and these didn’t contain any copy except the codex of Utrecht. The database is newer (1998) than the Novum Supplementum (1986) and it doesn’t know any other manuscript. So, we can suppose that the codex was lost in the centuries after its publication in the Acta Sanctorum, and it obviously represented only a marginal version of the tradition with a single manuscript.

It is important to notice that the martyr’s name in the shorter passion is the same as in the martyrology of Lyon (Syrenus). This is a rare form of the martyr’s name and therefore we can recognize that the early monachus tradition belonged together with the name Syrenos. Later this Syrenus was changed to Serenus by Florus.

Conclusions

Based on the content of the martyrologies and passions we can come to the following conclusions:

    • The copies of the Hieronymian martyrology do not contain the word ‘monachus’ except one: the breviary and codex from Trier (from the 11th century) of dubious origin. I think that this breviary and codex could have been intertwined with the established tradition of the historical martyrologies. The author of the codex (and breviary) knew the ‘monachus’ tradition from the historical martyrologies and completed the codex and breviary with this information.
    • The author of the martyrology of Lyon may have created the ‘monachus’ tradition in the 9th Century; or that tradition could have been created in the 8th Century (with the shorter passion) according to the usage of the martyr’s name and the author of Lyon took over this tradition from the shorter passion.
    • The historical martyrologies were created on the basis of the Hieronymian martyrologies and passions. In examining the latter, we ascertained that while the non-monachus passion has several copies, the other passion has no extant copy. The longer passion has copies from the 9th Century (when probably the martyrology of Lyon was written) to the 14-15th Century. Therefore, we can advance two theories:
      • the martyrology of Lyon or the source from which the author worked used the ‘monachus’ tradition from the shorter passion and therefore the possible date of origin of the shorter passion could be from the 8th Century.
      • or the shorter passion was based on the historical martyrologies and the larger passion. In this case the historical martyrologies didn’t take over the word ‘monachus’ from the shorter passion and it could be the post-insertion of a copier. The text of the larger passion may have given rise to this because the life of Syneros contains elements similar to an ascetic lifestyle, and the society within which the passions and martyrologies were copied was a monastic community. In this case the date of origin of the shorter passion is the beginning of the 9th Century.

Overall, we can say that Syneros the martyr who died in the early 4th century was not a monastic person based on the sources and the text of the passions. This tradition which is determinative to this day was created probably in the 9th Century by a real ‘monachus’.

Bibliography

Sources

Bollandus, Ioannes (ed.): Acta Sanctorum Februarius Tomus III., Antverpiae apud Iacobum Meursium, 1658.

Delehaye, Hippolytus –Peeters, Paulus –Coens, Mauritius (eds.): Acta Sanctorum Band November Tom. II. Pars. 2., Brussels, 1931. https://www.heiligenlexikon.de/ActaSanctorum/November_II2.html Download time: 2021. 03. 29.

Farlati, Daniele: Illyrici Sacri Tomus Septimus Ecclesia Diocletiana, Venetiis, 1817.

Fremantle, W. H. – Lewis, G –Martley, W. G. (transl.): Letters of St. Jerome in: Philip Schaff – Henry Wace (eds.): Nicene and Post-Nicene Fathers, Second Series, Vol. 6., Christian Literature Publishing Co., Buffalo, 1893.

Hieronymi Epistola: http://www.patrologia-lib.ru/patrolog/hieronym/epist/epist01.htm Download time: 2021. 03. 27.

Migne, Jacques Paul (ed.): Patrologia Latina 138.: Appendix ad saeculum X complectens auctores incerti anni et opera a ΔΕΣΠΟΤΙΚΑ. Accedunt monumenta diplomatica, liturgica et monastica., Petit-Montrouge, 1953.

Migne, Jacques Paul (ed.): Patrologia Latina 94.: Venerabilis Bedae anglo-saxonis presbyteri opera omnia., Petit-Montrouge, 1862.

Quentin, Henri: Les Martyrologes Historiques du Moyen Age, Paris, 1908.

Rossi, Iohannis Baptista de – Duchesne, Ludovicus (eds.): Acta Sanctorum Band November Tom. II. Pars. 1., Brussels, 1894.

Ruinart, P. Theodoricus (ed.): Acta Martyrum, Ratisbonae, 1859. (reprint)

Literatures

Adamik Tamás: Latin irodalom a kora középkorban (6-8. század) [Latin literature in the early Middle-Ages (6-8. century)], Pesti Kalligram Kiadó, Budapest, 2014.

Balogh Albin: Pannónia őskereszténysége [Early Christianity of Pannonia], Szent István-Társulat Kiadó, Budapest, 1932.

Bratož, Rajko: “Le persecuzioni dei cristiani delle provincie Danubiane e Balcaniche sotto Diocleziano.” in: Quaderni Giuliani de Storia Anno XXV. No. 2. Luglio-Dicembre, 2004.

Fodor Krisztina Dóra: A szerzetesi életmód megújító ereje a Kr. u. IV. századi társadalomban, különös tekintettel Syneros mártír életére [The refreshing power of monastic life in the 4th century’s society, with a special regard to the life of Syneros martyr] in: Születés a halálban: vallás és megújulás [Birth in the death: religion and renewal] Magyar Vallástudományi Társaság, Expected time of release: 2021. March.

Imrényi Tibor (ed.): Magyarság és ortodoxia. Ezer esztendő. [Hungarianness and orthodoxy. A thousand years.], Miskolc, 2001.

Judge, Edwin A.: “The earliest use of Monachos for „monk” (P. Coll. Youtie 77) and the origins of monasticism” in: Jahrbuch für Antike und Christentum 20 (1977), Münster.

Kovács Péter (ed.): Fontes Pannoniae Antiquae VI. In Aetate Tetrarcharum I., Budapest, 2013.

Mirković, Miroslava: Sirmium. It’s History from the First Century ad to 582 AD, Novi Sad, 2017.

Nagy Levente: “Ascetic Christianity in Pannonian Martyr Stories?” in: Marianne Sághy – Edward M. Schoolman (eds.): Pagans and Christians in the Late Roman Empire, New Approaches (4th-8th centuries), CEU Medieval 18. Specimina Nova Supplementum X. 2017.

Nagy Levente: „Férfi és nő Synerotas és Pollio pannoniai passióiban” [Man and woman in the pannonian passions of Synerotas and Pollio] in: D. Tóth Judit-Sághy Marianne (eds.): Studia Patrum VI. Férfi és nő az ókori kereszténységben, Szent István Társulat Kiadó, Budapest, 2015.

Nagy Levente: Pannóniai városok, mártírok, ereklyék [Pannonian towns, martyrs, relics], Pécsi Történettudományért Kulturális Egyesület, Pécs, 2012.

Nagy Tibor: A pannóniai kereszténység története a római védőrendszer összeomlásáig [The history of the pannonian Christianity until the crash of the Roman protection system] in: Dissertationes Pannonicae Ser. II. No. 12., A királyi magyar Pázmány Péter tudományegyetem érem- és régiségtani intézete, Budapest, 1939.

Puskely Mária: A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára [Historical glossary to the Christian monasticism], Kairosz Kiadó, Budapest, 2006.

Rossi, Giovanni Battista de: “Il Cimiterio di S. Sinerote martire in Sirmio” in: Bullettino di archeologia cristiana 4. Ser. 3., Roma, 1884-1885.

Sauget, Joseph-Marie: „Sereno” in: Filippo Caraffa-Giuseppe Morelli (eds.): Bibliotheca Sanctorum, Istituto Giovanni XXIII nella Pontificia Universita Lateranense, Roma, 1968.

Encyclopedia – catalogs

Bollandists (eds.): Bibliotheca hagiographica Latina antique et mediae aetatis, Bruxelles, 1986.

Bollandists (eds.): Bibliotheca hagiographica latina K-Z, Bruxellis, 1900-1901.

Bollandists (eds.): Catalogus codicum hagiographicorum Bibliothecae regiae Bruxellensis, Tom. 1-2., Bruxellensis, 1886-1889.,

Delehaye, Hippolyte: „Martyrology” in: Catholic Encyclopedia Vol. 9., 1913. https://en.wikisource.org/wiki/Catholic_Encyclopedia_(1913)/Martyrology

Molinier, M. A.: „Manuscrits de la Bibliothèque d’Angers” in: Catalogue Général des manuscrits des bibliothèques publiques de France, Paris, 1898.

Straten, Joseph van der: Les Manuscrits Hagiographiques d’Orléans Tours et Angers, Bruxelles, 1982.

Databases

Epigraphische Datenbank Clauss – Slaby http://www.manfredclauss.de/

L’indexation informatique de la BHL et des catalogues de manuscrits hagiographiques project: http://bhlms.fltr.ucl.ac.be/

Digital Vatican Library: https://digi.vatlib.it/

References

  1. The published volumes and studies on this subject: Ioannes Bollandus (ed.): Acta Sanctorum Februarius Tomus III., Antverpiae apud Iacobum Meursium, 1658., 364–366; P. Theodoricus Ruinart (ed.): Acta Martyrum, Ratisbonae, 1859. (reprint) 516–518; Daniele Farlati: Illyrici Sacri Tomus Septimus Ecclesia Diocletiana, Venetiis, 1817., 497–507.; Balogh Albin: Pannónia őskereszténysége [Early Christianity of Pannonia], Szent István-Társulat Kiadó, Budapest, 1932., 53–57; Nagy Tibor: A pannóniai kereszténység története a római védőrendszer összeomlásáig [The history of the pannonian Christianity until the crash of the Roman protection system] in: Dissertationes Pannonicae Ser. II. No. 12., A királyi magyar Pázmány Péter tudományegyetem érem- és régiségtani intézete, Budapest, 1939., 56–59, 68.; Joseph-Marie Sauget: „Sereno” in: Filippo Caraffa-Giuseppe Morelli (eds.): Bibliotheca Sanctorum, Istituto Giovanni XXIII nella Pontificia Universita Lateranense, Roma, 1968.,863–865.; Giovanni Battista de Rossi: “Il Cimiterio di S. Sinerote martire in Sirmio” in: Bullettino di archeologia cristiana 4. Ser. 3., 1884-1885., Roma, 144–148.; Rajko Bratož: “Le persecuzioni dei cristiani delle provincie Danubiane e Balcaniche sotto Diocleziano.” in: Quaderni Giuliani de Storia Anno XXV. No. 2. Luglio-Dicembre, 2004., 281–282.; Kovács Péter (ed.): Fontes Pannoniae Antiquae VI. In Aetate Tetrarcharum I., Budapest, 2013., 52–57.; Nagy Levente: Pannóniai városok, mártírok, ereklyék [Pannonian towns, martyrs, relics], Pécsi Történettudományért Kulturális Egyesület, Pécs, 2012., 56–71; Nagy Levente: „Férfi és nő Synerotas és Pollio pannoniai passióiban” [Man and woman in the pannonian passions of Synerotas and Pollio] in: D. Tóth Judit-Sághy Marianne (eds.): Studia Patrum VI. Férfi és nő az ókori kereszténységben, Szent István Társulat Kiadó, Budapest, 2015., 153–172.; Levente, Nagy: “Ascetic Christianity in Pannonian Martyr Stories?” in: Marianne Sághy – Edward M. Schoolman (eds.): Pagans and Christians in the Late Roman Empire, New Approaches (4th-8th centuries), CEU Medieval 18. Specimina Nova Supplementum X. 2017., 97–104.
  2. Hieronymi Epistola XIV.6.: „Interpretare vocabulum Monachi, hoc est nomen tuum. Quid facis in turba qui solus es?”; „You are called a monk, and has the name no meaning? What brings you, a solitary, into the throng of men?” W. H. Fremantle – G. Lewis – W. G. Martley (transl.): Letters of St. Jerome in: Philip Schaff – Henry Wace (eds.): Nicene and Post-Nicene Fathers, Second Series, Vol. 6., Christian Literature Publishing Co., Buffalo, 1893. https://www.newadvent.org/fathers/3001014.htm Download time: 2021. 03. 31.; Hieronymi Epistola LVIII.5.: „Sin autem cupis esse, quod diceris Monachus, id est, solus, quid facis in urbibus, quae utique non sunt solorum habitacula, sed multorum?”; “But if you desire to be in deed what you are in name — a monk, that is, one who lives alone, what have you to do with cities which are the homes not of solitaries but of crowds?” Fremantle – Lewis – Martley (transl.): Letters of St. Jerome, 1893.
  3. Fodor Krisztina Dóra: A szerzetesi életmód megújító ereje a Kr. u. IV. századi társadalomban, különös tekintettel Syneros mártír életére [The refreshing power of monastic life in the 4th century’s society, with a special regard to the life of Syneros martyr] in: Születés a halálban: vallás és megújulás [Birth in the death: religion and renewal] Magyar Vallástudományi Társaság, Expected time of release: 2021. March.
  4. CIL III. 10232: „[Ego Aur]elia Aminia po/[sui] titulum viro meo / [F]l(avio) Sancto ex n(umero) Iov(ianorum) pr(o)tec(tori) / bene meritus qui vixit / ann(os) pl(us) m(inus) L qui est defunc/tus civit(ate) Aquileia titulum / posuit ad beatu(m) Synerot<e=I>(m) ma/rt<y=U>re(m) et infan(t)e(m) filiam / suam nomine Ursicina / qui vixit annis n(umero) III”; CIL 03, 10233: „Ego Artemidora fe/ci viva me memori/am ad dom(i)num / Synerotem int{e}/rantem ad dexte/ram inter Fortuna/ta{ne}m et d<e=I>siderium.” See: de Rossi: “Il Cimiterio”, 1884-1885., 144–148.
  5. Bollandus (ed.): Acta Sanctorum Februarius Tom. III., 364-366., 1658.; Ruinart (ed.): Acta Martyrum, 1859., 516–518.;
  6. Kovács Péter (ed.): Fontes Pannoniae Antiquae VI. In Aetate Tetrarcharum I., Budapest, 2013., 57.
  7. Edwin A. Judge: “The earliest use of Monachos for „monk” (P. Coll. Youtie 77) and the origins of monasticism” in: Jahrbuch für Antike und Christentum 20 (1977), Münster, 77–79.; Puskely Mária: A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára [Historical glossary to the Christian monasticism], Kairosz Kiadó, Budapest, 2006., 494–497.
  8. ICUR VI. 15970,08; ICUR VI. 15975,05; ICUR VI. 15975,06; ICUR VI. 15979,02; ICUR VI. 15982,08; ICUR X. 26315,1; CIL II. 13. 00014. See: Epigraphische Datenbank Clauss – Slaby http://db.edcs.eu/epigr/epi_ergebnis.php Download time: 2021. 03. 31.
  9. Bollandus (ed.): Acta Sanctorum Februarius Tom. III., 1658., 364–366.
  10. Ruinart (ed.): Acta Martyrum, 1859., 516–518.
  11. The shorter passion could be an extract from the longer version.
  12. Bollandus (ed.): Acta Sanctorum Februarius Tom. III., 1658., 364–366.
  13. Ruinart (ed.): Acta Martyrum, Ratisbonae, 1859., 516–518.
  14. Farlati: Illyrici Sacri, 1817., 497–507.
  15. Parvum Romanum Martyrologium, Centulensis ms. apud Bollandum & Sollerium in Usuardus, Benoniense vero S. Luciae Martyrologium, Baronius in: Farlati: Illyrici Sacri, 1817., 499.
  16. Farlati: Illyrici Sacri, 1817., 500–501.
  17. Balogh: Pannónia őskereszténysége, 1932., 53–54.
  18. Nagy: A pannóniai kereszténység, 1939., 56.
  19. Nagy: A pannóniai kereszténység, 1939., 59.
  20. Joseph-Marie Sauget: „Sereno”, 1968., 863–865.
  21. Rajko Bratož: “Le persecuzioni, 2004., 284.
  22. Miroslava Mirković: Sirmium. It’s History from the First Century ad to 582 AD, Novi Sad, 2017., 120.
  23. Imrényi Tibor (ed.): Magyarság és ortodoxia. Ezer esztendő. [Hungarianness and orthodoxy. A thousand years.], Miskolc, 2001., 37.
  24. Kovács: Fontes Pannoniae, 2013., 57.
  25. Nagy: Pannóniai városok, 2012., 62-65.; Nagy: „Férfi és nő”, 2015., 154–155.; Nagy: “Ascetic Christianity”, 2017., 97–99.
  26. Fodor: A szerzetesi életmód, 2021.
  27. Iohannis Baptista de Rossi – Ludovicus Duchesne (eds.): Acta Sanctorum Band November Tom. II. Pars. 1., Brussels, 1894.
  28. Hippolytus Delehaye – Paulus Peeters – Mauritius Coens (eds.): Acta Sanctorum Band November Tom. II. Pars. 2., Brussels, 1931. https://www.heiligenlexikon.de/ActaSanctorum/November_II2.html Download time: 2021. 03. 29.
  29. Hippolyte Delehaye: „Martyrology” in: Catholic Encyclopedia Vol. 9., 1913. https://en.wikisource.org/wiki/Catholic_Encyclopedia_(1913)/Martyrology Download time: 2021. 03. 29.
  30. The abbey of Echternach was established by St. Willibrord. The codex of Echternach contains 45 letters and 43 of that were survived. The martyrology can find on the letters 2-32 and a calendar on the letters 34-41. The martyrology and the calendar formed part of an earlier codex. Due to the codex was written in England it contains more saint from England. See: De Rossi – Duchesne: Acta Sanctorum, 1894., VIII.
  31. The text of the manuscript is incomplete between 22th November and 24th December. There are local information and holidays about the parish on the margins of the codex, but these are not older than the year 855. This codex contains the most geographical locations. See: De Rossi – Duchesne: Acta Sanctorum, 1894., IX.
  32. The cover page and the margin notes of the codex clearly indicate that it was used by the St. Peter church. See: De Rossi – Duchesne: Acta Sanctorum, 1894., XV–XVII.
  33. De Rossi – Duchesne: Acta Sanctorum, 1894., XI–XIV.
  34. The original codex was in the property of the abbey of St. Benedict but it was divided into two parts: one became a part in a codex of Vatican and the other part moved to Orleans (Aurelainensis). This part was stolen and sold in England. Only a copy stayed in Orleans which was written in the 17th century – de Rossi used this version but during the edition of the book in 1888 the original stolen part appeared and it was given back to France. Duchesne copied this original part and in the end the volume of Rossi and Duchesne contains the text of the original codex. See: De Rossi – Duchesne: Acta Sanctorum, 1894., XIV–XV.
  35. De Rossi – Duchesne: Acta Sanctorum, 1894., XXXIV.
  36. De Rossi – Duchesne: Acta Sanctorum, 1894., XXX.
  37. The codex named after a person whose name was Labbe. The author possibly copied a codex which belonged to College de Clermont. See: De Rossi – Duchesne: Acta Sanctorum, 1894., XXII.
  38. De Rossi – Duchesne: Acta Sanctorum, 1894., XXXVII.
  39. Delehaye – Peeters – Coens: Acta Sanctorum, 1931.
  40. De Rossi – Duchesne: Acta Sanctorum, 1894., 24.
  41. Delehaye – Peeters – Coens: Acta Sanctorum, 1931.
  42. De Rossi – Duchesne: Acta Sanctorum, 1894., 24.
  43. Ibid.
  44. Delehaye – Peeters – Coens: Acta Sanctorum, 1931.
  45. De Rossi – Duchesne: Acta Sanctorum, 1894., 24.
  46. Ibid.
  47. Henri Quentin: Les Martyrologes Historiques du Moyen Age, Paris, 1908.
  48. Jacques Paul Migne (ed.): Patrologia Latina 94.: Venerabilis Bedae anglo-saxonis presbyteri opera omnia., Petit-Montrouge, 1862.
  49. Adamik Tamás: Latin irodalom a kora középkorban (6-8. század) [Latin literature in the early Middle-Ages (6-8. century)], Pesti Kalligram Kiadó, Budapest, 2014. 540–541.
  50. Quentin: Les Martyrologes, 1908., 2.
  51. Quentin: Les Martyrologes, 1908., 682–687.
  52. Quentin: Les Martyrologes, 1908., 47.
  53. Quentin: Les Martyrologes, 1908., 49.
  54. Migne (ed.): Patrologia Latina 94., 1862., 1294.
  55. Jacques Paul Migne (ed.): Patrologia Latina 138.: Appendix ad saeculum X complectens auctores incerti anni et opera a ΔΕΣΠΟΤΙΚΑ. Accedunt monumenta diplomatica, liturgica et monastica., Petit-Montrouge, 1953., 1294.
  56. Quentin: Les Martyrologes, 1908., 682–683.
  57. Quentin: Les Martyrologes, 1908., 136–138.
  58. VII. KAL. MAR. Apud Syrmium, natale sancti Syreni monachi: qui tempore Maximiani imperatoris, cum unius ex domesticis eius uxorem, hora incongrua in horto quem ipse sibi excolebat deambulantem acrius increpando repulisset, iubente Maximiano tentus, et christianum se esse confessus, capite caesus est.” See: Quentin: Les Martyrologes, 1908., 186.
  59. Quentin: Les Martyrologes, 1908., 682–687.
  60. The codex came from the church of Saint-Pierre de Macon and most part of it was written in the 12th century. See: Quentin: Les Martyrologes, 1908., 225, 248.
  61. Quentin: Les Martyrologes, 1908., 248.
  62. Quentin: Les Martyrologes, 1908., 324–325.
  63. VII. KL. MAR. Apud Syrmium natale sancti Sereni monachi: qui tempore Maximiani imperatoris, cum unius ex domesticis eius uxorem, hora incongrua in horto quem ipse sibi excolebat deambulantem acrius increpando repulisset, iubente Maximiano tentus, et christianum se esse confessus, capite caesus est. Item aliorum sexaginta duorum, qui ibidem passi sunt.” See: Quentin: Les Martyrologes, 1908., 328.
  64. Quentin: Les Martyrologes, 1908., 682–687.
  65. Quentin: Les Martyrologes, 1908., 674.
  66. Quentin: Les Martyrologes, 1908., 480–481.
  67. L’indexation informatique de la BHL et des catalogues de manuscrits hagiographiques project: http://bhlms.fltr.ucl.ac.be/ Download time: 2021. 03. 29.
  68. The BHL mentions the longer passion by Ruinart and the Illyricum Sacrum by Farlati under the no. 7595. See: Socii Bollandiani (eds.): Bibliotheca hagiographica latina K-Z, Bruxellis, 1900-1901., 1101.; The Novum Supplementum of BHL don’t give us any new manuscript. See: Société des Bollandistes (eds.): Bibliotheca hagiographica Latina antique et mediae aetatis, Bruxelles, 1986., 777.
  69. The BHL mentions the shorter passion by Bollandists and the informations from the Acta Sanctorum. See: Socii Bollandiani (eds.): Bibliotheca hagiographica, 1900-1901., 1101.; The Novum Supplementum of BHL doesn’t contain this number and passion. See: Société des Bollandistes (eds.): Bibliotheca hagiographica, 1986., 777.
  70. Vatican Lat. MS. 5771. 319v-320v., The scanned photo can be viewed here: https://digi.vatlib.it/view/MSS_Vat.lat.5771 Download time: 2021. 03. 29.
  71. Bruxelles MS 9290 (3223) is from the 12th century and the Bruxelles MS 207-208 (3132) was written in the first half of the 13th century. The text of the two codices of Brussel are the same. See: Bollandists (eds.): Catalogus codicum hagiographicorum Bibliothecae regiae Bruxellensis, Tom. 1-2., Bruxellensis, 1886-1889., 143–144., 303.
  72. Angers MS. 807., 108v-109v. See.: M. A. Molinier: „Manuscrits de la Bibliothèque d’Angers” in: Catalogue Général des manuscrits des bibliothèques publiques de France, Paris, 1898., 455.; Joseph van der Straten: Les Manuscrits Hagiographiques d’Orléans Tours et Angers, Bruxelles, 1982., 264.
  73. Paris MS 5289., 21v-22r.

Zsidai Réka: Festetics László (1785– 1846) neveltetése és a mai oktatási rendszer

Bevezetés

A karrier kiépítésének több járható útja volt ismeretes az újkorban.[1] Az elit esetében ez lehetetlen lett volna a megfelelő nevelés és neveltetés nélkül, ami más társadalmi csoportok karrierlehetőségéhez ugyan hozzájárult, de nem kizárólagosan. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a 18. század utolsó harmadára Közép-Kelet-Európába is eljutott a felvilágosodás eszmeáramlata.[2] A főúri réteg esetében erre az időszakra felértékelődött a tudás mint érték, ennélfogva a presztízs részét képezte úgy a nyelvek ismerete, mint a széles körű műveltség és az olvasottság.[3] Közben pedig kialakult a korszerű neveltetéssel kapcsolatos igény is.[4]

Már a 17. században Apáczai Csere János (1625–1659), az erdélyi protestáns iskolaügy előmozdítója kifejtette kolozsvári székfoglalójában véleményét az iskolák szükségességéről.[5] Rövid historiográfiai áttekintőnkben a 19–20. századi magyarországi neveléstudomány jeles pedagógusai közül csupán néhányukat emeljük ki. Fináczy Ernő (1860–1935) szerint a világnézetnek és a vallásosságnak is kiemelkedő szerepe van a nevelésben, ám annak célja egyértelműen a szabad akaratból történő, jóra irányuló cselekvés.[6] Weszely Ödön (1867–1935) a gyakorlati pedagógia híve volt, s a korszerű, haladó eszméket igyekezett átültetni a pedagógiába.[7] Habár ő is fontos szerepet szánt a kultúraközvetítésnek, ez a törekvés Prohászka Lajosnál (1897–1963) domborodik ki.[8] Felméri Lajos (1840–1894)[9] és Karácsony Sándor (1891–1952)[10] pedagógiai elveit a társas viszonyok, míg Schneller Istvánét (1847–1939) a szeretetelvűség határozta meg. Imre Sándor (1877–1945) a nemzetnevelés, a közösségi nevelés és a személyiségfejlesztés kölcsönhatására hívja fel a figyelmet szintetizáló munkájában.[11] Mindannyiuknál felfedezhető a locke-i, illetve a herbarti lenyomat, s annak továbbadása az adott kor viszonyaihoz igazítva.[12] A kortárs irodalmat tekintve pedig Pukánszky Béla pedagógiai és iskolatörténeti kutatásai érdemelnek említést.[13]

Az arisztokraták ifjú sarjai a jezsuita-oktatásnak köszönhetnek sokat: fegyelemre, illedelmes viselkedésre és magatartásra szoktatták őket, miközben a világot igyekeztek megismerni. Ami előrelépést jelentett az elit oktatásában, a nemesi akadémiák felállítása volt, melynek fontosságát először 1741-ben Koptik Oddo dömölki bencés apát fogalmazta meg. Ez végül Bécsben történt meg 1749-ben a Collegium Theresianum[14] felállításával.[15] A felvilágosodás időszakában egyre inkább a hasznos polgár eszménye vált dominánssá, s a gyakorlati nevelésre helyeződött a hangsúly. A felvilágosodás pedagógiája Nyugat-Európában bontakozott ki, méghozzá Angliában John Locke-nak vagy a Francia Királyságban J. J. Rousseau-nak köszönhetően. Kelet-Közép-Európában Poroszország járt az élen nevelés tekintetében, melyet II. Frigyes alapozott meg.[16] A Magyar Királyságban a 18. század második felében a hasznos polgárok nevelése és a „közjó” szolgálata vált az állam feladatává. Ürményi Józsefnek, Tersztyánszky Dánielnek és Kollár Ádámnak köszönhetően került kidolgozásra, majd 1777-ben bevezetésre Mária Terézia tanügyi reformja, a Ratio Educationis.[17]

A Habsburg-dinasztia szolgálatában álló, hivatalnoki pályán kiemelkedő, a Festetics család keszthelyi ágának egyik meghatározó személyisége, Festetics György (1755–1819) tanulmányait az elitképző intézményben, a bécsi Collegium Theresianumban végezte. Az ott tapasztaltakat, mentalitást, attitűdöt, tudást pedig a későbbiekben Keszthelyen kamatoztatta.[18] A gróf a 18. század végén elindított egy gazdasági és birtokigazgatási reformsorozatot,[19] s megalapította az Európa-szerte híressé vált mezőgazdasági tanintézetet, a Georgikont.[20] Sikeréhez nyugat-európai protestáns egyetemeken tanult szakemberek járultak hozzá, mint Pethe Ferenc (17631833) gazdasági szakíró, Rumy Károly György (17801847) vagy Asbóth János (17351784) professzor, tiszttartó, a Directio (a központi igazgatási testület) egyik vezetője.[21] Az órákat tandíj nélkül hallgathatták az érdeklődő diákok, de a mecénási tevékenységéről is elhíresült gróf ösztöndíjak adományozásával is igyekezett támogatni az arra érdemeseket, s ezzel a következő generáció képzését is megalapozta. Festetics követendő mintának Angliát tekintette, s az ottani mezőgazdasági gyakorlatokat, tudományos eredményeket kívánta adaptálni, s a „közjó”, a professzionális gazdaképzés szolgálatába állítani.[22] A Georgikon hét iskolából állt, melyek a hasznos polgárt helyezték előtérbe, illetve a szakember-utánpótlást szolgálták a „közjó” figyelembevételével: Parasztiskola, Pristaldeum (jogászképzés), Erdésziskola, Kertésziskola, Lovásziskola, Mérnökiskola, Leányiskola.[23] A fejlett agrárgazdasági, agrotechnikai ismeretek adaptálásában szerepet játszott Albrecht Daniel Thaer (1752–1828) alsó-szászországi agrárközgazdász, aki az angol mezőgazdaság tanulmányozására specializálódott.[24] Nem véletlen, hogy Festetics rendkívül gazdag szakkönyvtárral rendelkezett, gyűjteményének pedig jelentős hányadát az ún. „new agriculture” („új mezőgazdaság”) tárgykörébe tartozó, az újkori angol agrárforradalommal foglalkozó opusok képezték.[25]

A keszthelyi gróf a rangból, társadalmi státusból adódóan, a korszak elvárásaihoz igazodva tudatosan neveltette fiát, László grófot, melynek érdekében komoly anyagi áldozatokra is hajlandó volt.[26] Festetics György 1790-ben az európai műveltségű Péteri Takáts Józsefet szerződtette nevelőnek fia mellé, majd 1799-től Kultsár István került Festetics szolgálatába. Az ifjú gróf 1793-tól Bécsben tanult, így az apai utasítások és a nevelők részletgazdag beszámolói írásban történtek.[27] A dokumentumok ma a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában és az Országos Széchényi Könyvtárban lelhetők fel.

Magánnevelők

„A varázsige, melytől a kor minden társadalmi, erkölcsi és gazdasági probléma megoldását remélte, a »nevelés« volt.”[28] Egon Friedell állítására alapozva Pukánszky sem véletlenül nevezte a 18. századot a „pedagógia századának”, hiszen a felvilágosodás hívei hittek a nevelhetőségben.[29]

Milyen is legyen egy jó nevelő – merül fel a kérdés. John Locke, az angolszász felvilágosodás előfutára úgy véli, hogy a jó nevelőnek pozitív jellemvonásokkal kell rendelkeznie. Annak érdekében, hogy a rá bízott tanítványát valaki helyesen, következetesen tudja irányítani és meg tudja óvni a rossztól, helyesen, józan ítélőképessége szerint tudja kezelni a különféle helyzeteket, magas intelligenciával kell rendelkeznie. Magától értetődik tehát, hogy a jó nevelő művelt ember, aki udvarias és még jó fellépése is van. Ehhez párosul az okosság, bölcsesség, gyengédség, lelkiismeretesség. Mindemellett Locke jó befektetésnek tarja a gyerekek neveltetésére fordított összeget, ami véleménye szerint később fog megtérülni.[30] „Oly művészet ez, amelyet sem tanítani, sem könyvből megtanulni nem lehet.”[31]

Adolf Knigge (1752–1796) német író illemtankönyvében (Érintkezés az emberekkel – Über den Umgang mit Menschen) fejti ki véleményét a tanítókról. Locke-hoz hasonlóan fontosnak tartja a külső megjelenést, ápoltságot, ám a kirívó, feltűnősködő magatartást és modort elutasítja.[32] Knigge is kifejezte megbecsülését, tiszteletét a nevelők irányába, magasztalta ezt a hivatást, melyről így írt: „Különös tiszteletet érdemelnek, kik magukat a nevelés fontos pályájára egész lélekkel rászánják.”[33]

Festetics György a nevelőkkel szerződést kötött – ahogy az a korban szokás volt, a mai oktatási rendszerben ez kb. ellátási tervnek feleltethető meg. 1791-ben a Péteri Takáts Józseffel kötött szerződés rögzíti a fizetés összegét a szolgálat idejére, melyet 300 forintban (továbbiakban: ft), míg a szolgálati idő lejárta utáni pensiót, azaz nyugdíjat 400 ft-ban határozta meg. Amennyiben nyugdíj mellett könyvtárosként dolgozna Festeticsnél, még szállásban és teljes ellátásban is részesülne. A szerződés arra az eshetőségre is kitér, ha a nevelő bontaná fel szerződést. Ebben az esetben éves szinten 100 ft juttatásban részesül, de ígéretet kell tennie, hogy keres maga helyett másik nevelőt. Ám az is bekövetkezhet, hogy a tanítványa halálozik el, így a körülményekre való tekintettel 200 ft fizetést kapna évente.[34] Ugyanez a szerződéskötési aktus történt az új nevelő, Kultsár István esetében is. A keszthelyi gróf hat évre szerződtette, de elődjéhez képest nagyobb fizetséget kapott (kezdetben évi 600 ft-ot).[35] Később ez az összeg 100 ft-tal emelkedett, sőt, arra is ígéretet kapott, ha a hat esztendőt kitölti, az ígért semel pro sempel 6 000 ft mellé még 500 ft-ot kap. Ezt a „Kultsár Istvány Praefectus Urra nézve, és a Fiam további Nevelését illető Jegyzések”-ben rögzítették.[36]

Takáts távozásakor Festetics ígéretéhez hűen folyósítja az évi 300 ft-ot, sőt a nevelés végével járó 400 ft pensiót megemeli 100 ft-tal, illetve amennyiben elmenne, még 600 ft útiköltséget és jutalmat is ígér neki, ami nagylelkű ajánlat volt a gróf részéről, ezzel is elismerve nevelői munkáját. Emellett, amíg él, örökösen 200 ft rénesforint pensiót kap, de ha mégis maradna 1799-ben, akkor 500 ft helyett 800 ft lenne a fizetés. Továbbá, ígéretet tesz a gróf, hogy erkölcsi oktatásait a saját költségén kinyomtattatja. Ugyanakkor a korábbi megállapodásukkal szemben felmenti az alól Takátsot, hogy maga helyett keressen másik nevelőt.[37] Végül is Kultsár megérkezésével lejár Takáts József hivatali ideje, aki köszönettel tartozik munkaadójának. Leszögezi, hogy az ifjú gróf tiszta szívű és erkölcsű. Másfelől szerencsétlennek állítja be saját magát pl. Nagyváthy Jánoshoz vagy Kultsárhoz képest, mivel ő tíz év szolgálat után kapott 2000 ft jutalmat, míg más öt év után 6000 ft-ot.[38] Takáts panaszlevelére reflektálva nem vonja érdemeit kétségbe a keszthelyi gróf, s nem áll szándékában Takátsot megbántani, de Kulcsárt nagyobb tapasztalatokkal rendelkező szakembernek tartja, akinek már néhány száz tanuló volt a kezei alatt, ráadásul az ifjú Lászlót abban a korszakában fogja tanítani, amikor „mostanában elevenednek benne fell az indulatok”.[39]

László neveltetése a családi tradíciót, mintát követve magánnevelővel valósult meg, aki elsősorban a John Locke-i (1632–1704) és a J. J. Rousseau-i (1712–1778) elveket plántálta a növendékbe, majd az alapok elsajátítása után került a bécsi Theresianumba. Locke embereszménye a gentleman, azaz művelt ember volt. A gentleman nevelésekor a következő célokat, pilléreket tartotta szem előtt, melyek egyébként Rousseau-nál is megjelennek: 1. testi nevelés, 2. erkölcsi és vallásos nevelés, 3. értelmi nevelés.[40] Emellett a pedagógiai alapelvek forrásai a német filantropisták voltak, mint Joachim Heinrich Campe, Christiann Fürchtegott Gellert, Christian Gotthilf Salzmann, Rudolph Zacharias Becker, míg a magyar újdonságok közül többek között Szekér Joákim, Vályi András, illetve Fejér György, Pálóczi Horváth Ádám, Dugonics András, Verseghy Ferenc művei érdemelnek említést.[41]

Festetics György rendkívül tudatosan építette fel fia neveltetését, melyhez megfelelő eszközökre, így a magasan képzett, minőségi oktatást biztosító nevelők mellett egyéb szakemberekre, magántanárokra, és komplex dokumentációra volt szükség. Festetics a nevelőkkel permanens levelezésben, kapcsolatban állt, akik jelentéssel, beszámolóval (ma azt mondhatnánk, nyomonkövetés, kvázi haladási napló), valamint a bécsi ott tartózkodásról, utazásról, nevelésről, egyéb kiadásokról költségelszámolással tartoztak a keszthelyi grófnak. A társadalmi állásból a neveltetés eszközeihez tartozott a bizonyos keretek közé szorított társasági élet, illetve kapcsolati háló kiépítése,[42] valamint a nagy utazás is. Ez különösen indokolta a tájékoztatást, így a gróf instrukciókon keresztül tudott intézkedni, beavatkozni a nevelésbe, tüneti kezelésbe. Ennek érdekében születtek meg a nevelési tervezetek (plánumok) is, melyek kibontására kerül sor a tanulmányban.

Festetics László neveltetése

A locke-i elvek

Testi nevelés

A nevelés első alappillére a testi nevelés volt. Ide tartoztak az oktatóval történő sportok és a gimnasztikai játékok is: az úszás, a korcsolyázás, a futás, a lovaglás és a vívás, a távolugrás, a dobás, a hajítás, a különböző labdajátékok, a teke, a biliárd. A gimnasztikai gyakorlatok feltehetően egészségmegőrző szempontból fontosak a jó kondícióban való tartás mellett. Hozzájárulnak a jó szemkoordinációhoz, a helyes testtartáshoz, s a pszichológia bizonyítékon alapuló kutatásaira alapozva a szorongásközpont kikapcsolásához[43] is.

A korszakban a lovaglás és a vívás egyébként igen kedvelt időtöltésnek számított az arisztokrácia körében.[44] Ezek előnyeit Locke is megfogalmazta. A lovaglás „egyike a legjobb testgyakorlatoknak, amelyeket a kényelemnek és fényűzésnek e helyein csak végezni lehet (…).” Hozzájárul a megfelelő testtartás kialakításához, ugyanakkor háború idején is rendkívül hasznos képességnek számít.[45] A vívás előnyeit és hátrányait is papírra vetette: „A vívást egészségi szempontból igen üdvös gyakorlatnak tartom, de az életre való tekintettel, veszedelmet rejt magában (…)”, mivel virtustól és a büszkeségtől vezérelt fiatalemberek könnyen elbízhatják magukat a kardforgatásban való jártasságban, ami tragédiához is vezethet.[46] Ezekkel szemben a biliárd Kibédi Mátyus István szerint „se az elmét, se a’ testet nem fárasztja”.[47]

Az egészséghez azonban nemcsak a testmozgás tartozik hozzá, hanem az egészséges táplálkozás is, hiszen a kettő balansza feltételezi egymást.[48] Az erre való törekvés Festetics László neveltetésben is tetten érhető, melyet a források alátámasztanak. A László nevelésére vonatkozó utasítás kimondja, hogy az italra nem szabad rászoktatni az ifjú grófot,[49] de Locke is elutasítja a bor és az erős ital fogyasztását, ám a sörfogyasztást engedélyezi.[50] Locke-nak a táplálkozásra vonatkozóan tanácsai közül néhányat emelünk ki. Szerinte mellőzendő az étkezésekből a hús és a cukor, de óvatos só- és fűszerhasználatra is int az egyszerűség jegyében.[51] Az elv tehát az ókori latin „Ép testben, ép lélek” közmondásra vezethető vissza.[52]

Locke úgy véli, hogy az emberi test mindent kibír, amihez csecsemőkortól kezdve hozzászoktattuk.[53] A szabad levegőn való tartózkodás fontosságára is felhívja a figyelmet annak érdekében, hogy testünk mindent elviseljen, hozzászokjon a hideghez, meleghez, esőhöz, napfényhez,[54] de a kényeztetés ellen is szól, ami Rousseau Emiljében is megtalálható.[55] A kényeztetés kulcskérdés László gróf neveltetését vizsgálva. Az apai szigor György részéről úgy véli, hogy az anyai kényeztetés aláásta a nevelő tekintélyét, amit fel is ró neki.[56] A túláradó anyai szeretet, Pestalozzi pedagógiájában (Lénárd és Gertrúd) fedezhető fel.[57] Spranger kultúrfilozófus szerint, ami megjelenik Pestalozzinál, az a saját gyermekkorára vezethető vissza, amikor féltéssé alakult át a szeretet.[58]

A leírtak alapján kimutathatók a gyökerek a Nemzeti Alaptanterv (NAT) pedagógiai céljai között („testi és lelki egészségre való nevelés”): „Az egészséges életmódra nevelés hozzásegít az egészséges testi és lelki állapot örömteli megéléséhez. A pedagógusok ösztönözzék a tanulókat arra, hogy legyen igényük a helyes táplálkozásra, a mozgásra, a stresszkezelés módszereinek alkalmazására. (…) A pedagógusok motiválják és segítsék a tanulókat a káros függőségekhez vezető szokások kialakulásának megelőzésében.”[59]

Erkölcsös és vallásos nevelés

1793-ban Festetics György nevelési útmutatást készített fia számára, amelyben kötelességtudó, erkölcsös ifjú nevelését tűzi ki célul az erényes és vallásos nevelés szellemében,[60] ahogy ez a NAT egyik nevelési célja is.[61] Az erényes élethez tartozik a becsületesség, tisztességesség, szilárdság, bátorság, erény (alapja Isten igaz fogalma), bölcsesség, műveltség, tudás, jószívűség, jóindulat, mértékletesség.[62]

Jegyezzük meg, hogy Takáts a locke-i nevelési területek közül az erkölcsire helyezte a hangsúlyt.[63] György a rousseau-i elvek alapján instrukcióiban mértékletességre inti fiát.[64] Azt is kihangsúlyozza, hogy kötelességtudó, erkölcsös ifjút kíván neveltetni fiából, akiben tudatosul, hogy emberi kötelességeivel Istennek, felebarátainak, s magának tartozik, „ebböl tehát az igaz Hit, Vallás a’ melly az örökös természetnek törvényeiböl származik”.[65]

Jól gondolja Locke, hogy a jómodor példaadásból sajátítható el, nem pedig szabályokból, éppen ezért nagyon fontos a családi minta és a nevelő személye.[66] Pukánszky Béla is a személyes példaadást és a nevelő felelősségét emeli ki hatékony nevelési módszernek.[67] Ezekre visszavezetve érthető, hogy a NAT külön tárgyalja a „családi életre nevelést”: „A család kiemelkedő jelentőségű a gyerekek, fiatalok erkölcsi érzékének, szeretetkapcsolatainak, önismeretének, testi és lelki egészségének alakításában.”[68]

Értelmi nevelés

A neveltetés során a műveltség mellett kitüntetett figyelem társult a praktikus, vagyis a társadalmi érvényesüléshez szükséges ismeretekhez (utilitarizmus).[69] John Locke számos tevékenységet sorol ebbe a kategóriába, melyek László neveltetésében is megtalálhatók.[70] Locke próbálja vegyíteni Bacon empirizmusát és Descartes racionalizmusát, vagyis a tapasztalatelvűséget és az ésszerűséget.[71]

„Nem lehet tagadni: hogy a külsö szépeséges maga viselés ékessége már a fiatal Kornak is. Azért az, józan értelembe véve nem az asszonyi kényességekhez mérve, mindenkor méltó a’ ditséretre. De még is kétség kivül marad az is: hogy az Erkölts ’s Tudomány két föfö tárgyai a’ jó nevelésnek. Ezekre voltak lesznek is mindenkor buzgó igyekezetim.”[72] Az apai instrukciók leszögezik, hogy azokat a tudományokat kell fiával megszerettetni, melyek egy magyarországi birtokos mágnáshoz leginkább illenek. Ennek legfontosabb csoportját alkotják a jogi, pénzügyi, államigazgatási és birtokigazgatáshoz szükséges ismeretek.[73] Modern viszonyokhoz igazodva, de ugyanezek a célok fellelhetők a NAT-ban is („gazdasági és pénzügyi nevelés”): „Cél, hogy a tanulók ismerjék fel saját felelősségüket az értékteremtő munka, a javakkal való ésszerű gazdálkodás, a pénz világa és a fogyasztás területén. Tudják mérlegelni döntéseik közvetlen és közvetett következményeit és kockázatát. Lássák világosan rövid és hosszú távú céljaik, valamint az erőforrások kapcsolatát, az egyéni és közösségi érdekek összefüggését, egymásrautaltságát.”[74] Ez az attitűd persze a korszak főúri családjaiban elvárás volt, így például Gróf Zichy Ferenc zászlós fiát is már kiskora óta a gazdálkodásra tanították. Játékpénzből tizennégy évesen tíz vonóökröt vett a szükséges eszközökkel együtt, míg a nevelője utasítására a szarvasi iskola alapelvei szerint gyakorolja a hörcsöki pusztán a gazdálkodást.[75]

Ebbe a kategóriába tartoznak még a segédtudományok, a logika, a történelem, a földrajz, a retorika, a számtan, a mértan, a helyesírás, az idegen nyelvek (német, latin, francia, olasz, tót vagy horvát, esetleg az angol), s természetesen a deák nyelv tökéletesítése.[76] Locke a görög nyelv ellen szólt, szerinte ugyanis nincs rá szükség, mivel nem tudóst akar nevelni, hanem úriembert.[77] A társasági élethez elengedhetetlen az esztétika, az etika, a diplomatika, a titkosírás és a tánc.[78] Locke úgy véli, a tánc készség, melynek elsajátításához táncmester szükséges. A tánctudás férfiasságot, önbizalmat, fellépést ad.[79] Kibédi is a tánc pozitív hatását emeli ki: „ez mind a’ testnek nehézsegit, mind az elmének unalmát egyszer ‘s mind tsudálatoson el-vészi, mellyet semmiféle más commotio mozgás véghez nem vihet.”[80] S végül a hadtudományok alapjairól sem szabad megfeledkezni a korabeli hasznos ismeretek vonatkozásában.[81]

Festetics György feljegyzéseiből, instrukciójából tudjuk, hogy a táncmesternek négy hónapig, méghozzá a téli hónapokban kellett tanítania László grófot, majd áprilisban és a nyári hónapokban a puskával való helyes bánásmódot kellett elsajátítania egy erre a célra megfelelően szolgáló tiszt szerződtetésével és egy erre alkalmas fegyver készítésével. Arra is felszólítja Takátsot a gróf, hogy fiát hozzá kell szoktatni az olvasáshoz, íráshoz, gondolkodáshoz. Kiemeli, hogy fontos az irodalom szeretete, a német nyelv tökéletesítése, a francia és az olasz nyelv tanulása, de a filozófia is. A gondolkodáshoz azonban magányra van szükség, többször magára hagyva, bezárva kell hagynia Lászlót ennek érdekében, ekkor senki ne zavarja őt.[82]

Locke valamilyen iparág megtanulását is fontosnak tartja, amit a „közjó” szolgálatába lehet állítani: „A gyermeknek tevékenységre való hajlandóságát mindig olyasvalamire kell terelni, aminek hasznát látja”.[83] Rousseau szerint azért fontos a mesterségek tanulása, hogy a tanítvány legyőzze a megvető előítéleteket.[84] Ilyen hasznos mesterségnek tartja Locke a festést, de kiemeli árnyoldalait is. Sok időt vesz el a hasznos tanulmányok rovására, ráadásul ülő foglalkozás s inkább az elmét, semmint a testet mozgatja meg.[85] Megemlíti még a kertészkedést és az asztalosságot, mely mesterségek megismerését maga Festetics György is elfogadta.[86]

Stohl és Kurucz rámutat, hogy a keszthelyi gróf az említett praktikus ismeretek elsajátításával egyértelműen a hivatali-udvari életet helyezte előtérbe,[87] értékrendet tükröz, amit a társadalmi állás megkövetelt. A jószágbirtokos és Pestalozzi pedagógiája alapján a hasznos polgártárs képét vetíti elénk.[88] Ezek lenyomatai szintén megjelennek a NAT-ban. Egyik a „nemzeti öntudat és hazafias nevelés”, mely a nemzeti, népi kultúra értékeinek, hagyományainak, a szülőföld megismerésének, megbecsülésének, védelmének, a közösséghez tartozáshoz, a hazaszeretet érzésének kialakításához való fontosságot hangsúlyozza.[89] Másfelől az „állampolgárságra, demokráciára nevelés” felhívja a figyelmet, hogy: „A demokratikus jogállam, a jog uralmára épülő közélet működésének alapja az állampolgári részvétel, amely erősíti a nemzeti öntudatot és kohéziót, összhangot teremt az egyéni célok és a közjó között. (…)” Ezt a cselekvő attitűdöt a törvénytisztelet, a tolerancia, az erőszakmentesség, illetve a méltányosság jellemzi. Az iskola pedig ezen állampolgári jogok és kötelezettségek megismerésére teremt alapot.[90] Végül pedig az „önismeret és a társas kultúra fejlesztése” mint nevelési cél érhető tetten a nevelésben.[91]

A rousseaui elvek

A forrásokból, Festetics György utasításaiból és a nevelési tervezetekből is kitűnik a „jól szabályozott szabadság” és a mértékletesség elve, ami Rousseau nevelési elvein alapszik.[92] Eszerint: „[Ne tanítsa más, csak tapasztalás!] Kipróbáltak már minden eszközt, csak egyet nem, éppen azt, amely egyedül vezethet célra: a jól szabályozott szabadságot. Ne ártsuk magunkat a gyermek nevelésébe, ha nem tudjuk őt egyedül a lehetséges és a lehetetlen törvényeivel odavezetni, ahová akarjuk. (…)”[93] György 1804-ben egy fiához írt instrukcióban jól példázza ezt az elvet, dilemmája pedig nem alaptalan: „Vallyon is mennyiben teszi magát Fiam Atyai kegyelmeimre érdemessé? Vallyon a szabadság hasznos é vagy káros néki? Vallyon meg Férjfiasodik é vagy még igen gyermekes?”[94]

Mindenekelőtt a társadalmi állásból adódóan kapcsolati háló kiépítésére törekedett, ami politikai, társadalmi, szellemi szempontból egyaránt meghatározó volt.[95] Előírta, hogy lovász nélkül nem lovagolhat, de azt is csak előre meghatározott időben és helyen teheti meg. Amennyiben illedelmes, takarékoskodás, alázatosság, becsületesség jellemzi, gyorsan tanul, nem él vissza a bizalommal, akkor Kultsár is több szabadságot adhat neki, vagyis többször hagyhatja magára. Megszabta továbbá a vizitációk rendjét, melyekről beszámolási kötelezettséggel tartozott. Részt vett a Királyi Tábla ülésein, ami a jurátusi pályára való felkészítést szolgálta. Az ifjú grófnak ígért balatonkeresztúri birtok menedzseléséhez pedig szintén fel kellett készülni, ami megkövetelte a józan ítélőképességet és az adminisztrációhoz szükséges ismeretek elsajátítását. Az útmutatás megszabta, hogy Széchényinél heti kétszer, más idegen méltóságoknál pedig havi kétszer ebédelhetett. A Pesti Színházat látogathatta, de kávézók, gyülekezőhelyek, játékhelyek felkeresése tilos volt. Végezetül nevelője megbüntethette, ha ellenállást tanúsított vagy hálátlanságot mutatott. Ebben az esetben retorzió következett: szabadsága megszűnik, a kurzust ismételnie kell, a balatonkeresztúri jószágot nem kapja meg, sem a házi rendtartást, a lovakat hazaküldeti, a cifrább libériák, fegyverek, bútorok a szeme előtt lesznek eladva, az ebből befolyt összeget a szegényebb diákok között osztják fel.[96]

A leírtak jól érzékelhetően a NAT-ban is kulcsszerepet elfoglaló „pályaorientációra” helyezik a hangsúlyt: „(…) olyan feltételeket, tevékenységeket kell biztosítania, amelyek révén a diákok kipróbálhatják képességeiket, elmélyülhetnek az érdeklődésüknek megfelelő területeken, megtalálhatják hivatásukat, kiválaszthatják a nekik megfelelő foglalkozást és pályát, valamint képessé válnak arra, hogy ehhez megtegyék a szükséges erőfeszítéseket.”[97]

Rousseau nevelési felfogásának a lényeges elemei is tetten érhetők Festetics László neveltetésében. A „jól szabályozott szabadság” mellett kardinális szempont a természetes büntetés elve, miszerint a büntetés a tett következménye (vagyis a tanítvány maga tapasztalja meg, mi a rossz).[98] Fontos, hogy a tevékenységből származzon az öröm, s olyat tanuljon, aminek érzi pillanatnyi előnyét, ezért a tanulási vágyat kell beleoltani.[99] Kritérium a tapasztalás útján történő tanulás[100] mindvégig szem előtt tartva, hogy Emil példájából kiindulva embert kívánt nevelni, aki megállja a helyét mindenütt a világban.[101]

Összegzés

Írásunkban tehát az analógiák, ismétlődő mintázatok és a kontinuitás szerepére hívtuk fel a figyelmet Festetics László nevelési példáján keresztül. Alátámasztottuk, hogy a legkorszerűbb nyugat-európai mintájú munkák tapasztalatainak adaptálása a helyi sajátosságoknak megfelelően mennyire komoly jelentőséggel bírnak filológiai szempontból. S végül bebizonyítottuk, hogy a Nemzeti Alaptanterv célkitűzései teljes mértékben összhangban vannak Festetics László neveltetési elveivel.

Felelős, hazafias érzületű, önálló cselekvésre képes, megfelelő kapcsolatokkal és készségekkel, képességekkel rendelkező polgár nevelését tűzi célul az „erkölcsi nevelésre” alapozva.[102] Ez a tendencia érvényesül a NAT kulcskompetenciának tekintetében is (kommunikációs kompetenciák, azaz anyanyelvi és idegennyelvi, matematikai, gondolkodási, személyes és társas kapcsolati, munkavállalói, innováció és vállalkozói, kreativitás, valamint a tanulás kompetenciái). Magától értetődik, hogy esztétikai minőséget, egészségtudatosságot, belső motivációt feltételeznek.[103]

A NAT fejlesztési területei, nevelési céljai közül nyolc egyértelműen megtalálható László nevelési tervezeteiben, a neveltetésre vonatkozó instrukciókban. A maradék három (fenntarthatóság, környezettudatosság, médiatudatosságra való nevelés, tanulás tanítása) lenyomatai pedig a kor viszonyaihoz igazítva, közvetett formában mutathatók ki. Ezek a helyes életformán, kritikai beállítódáson és az érdeklődés felkeltésén alapszanak.[104]

Pragmatikus megközelítésből levonhatjuk az egyetemes tanulságot Rousseau megállapításából kiindulva: „Akkor kezdünk tanulni, amikor élni kezdünk. Nevelésünk velünk együtt kezdődik.”[105] Az ember személyes élettapasztalatokon keresztül nevelődik és nevel, ezért nem lényegtelen szempont a bikulturális szocializáció[106] milyensége.

Bibiliográfia

Levéltári és kézirattári források

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Festetics család keszthelyi ágának levéltára

P 235 Gersei Pethő család – Memorabilia

P 246 Festetics László neveltetésére vonatkozó iratok

P 279 Directoratus

Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár

Fol. Germ. 1476 ff. 107–114.

Nyomtatott források

Apáczai Csere János: Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól, Gondolkodó magyarok, előszóval, jegyzetekkel ellátta Szigethy Gábor, Budapest, Neumann Kht., 2003, https://mek.oszk.hu/05000/05038/html/gmapaczai0002.html

Kazinczy Ferenc Levelezése IXVII, közzéteszi Váczy János, Budapest, MTA, 18911907.

Kibédi Mátyus István: Ó és Új Diaetetica az az: az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, Istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek való elszámlálása, 6. köt., Pozsony, Landerer, 1793.

Knigge, Adolph: Az emberekkel való bánásmód I–II., ford. Nagy István, Budapest, Franklin-Társulat, 1887.

Locke, John: Gondolatok a nevelésről, Pedagógiai könyvtár 4., ford. Mutschenbacher Gyula, Budapest, Katholikus Középiskolai Tanáregyesület, 1914, 101, 103, https://digitalia.lib.pte.hu/hu/pub/locke-john-gondolatok-a-nevelesrol-kkt-bp-1914-4664

Mészáros István – Németh András – Pukánszky Béla (szerk.): Neveléstörténet szöveggyűjtemény, Budapest, Osiris, 2003.

Nemzeti Alaptanterv, https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200110.kor

Útmutató a pedagógusok minősítési rendszerében a Pedagógus I. és Pedagógus II. fokozatba lépéshez6, Budapest, Oktatási Hivatal, 2019.

Rousseau, J. J.: Emil vagy a nevelésről, ford. Győry János, Budapest, Tankönyvkiadó, 1957.

Stohl Róbert: Festetics László neveltetéséről, in Ujváry Gábor (főszerk.): Lymbus: magyarságtudományi forrásközlemények, Budapest, Magyar Országos Levéltár, Balassi Bálint Intézet, Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, Országos Széchényi Könyvtár, 2008, 211–233.

Szakirodalom

Ariés, Philippe: Gyermek, család, halál, ford. Csákó Mihály Szapor Judit, Budapest, Gondolat, 1987.

Bagdy Emőke: Az erőszak pszichológiája és helyzetkezelése. https://kiadvany.suliszerviz.com/kiadvanyok/18-kiadvany-2008/530-2008-dr-bagdy-emoke-az-eroszak-pszichologiaja-es-helyzetkezelese

Cséby Géza: A keszthelyi Helikoni Ünnepségek rövid története 18171819-ig, in Szabolcs András (szerk.): Az ifjúság Helikoni Ünnepségei Keszthelyen, Nagykanizsa, Czupi, 1998, 926.

Csite András: Egy presztízsorientált nagybirtok-üzem a 1819. század fordulóján, A keszthelyi Festetics uradalom, in Kapiller Imre (szerk.): Gazdaságtörténeti tanulmányok, Zalai Gyűjtemény 34, Zalaegerszeg, Zala Megyei Levéltár, 1993, 77114.

Csoma Zsigmond: Kertészet és polgárosodás, Az európai szőlészeti-borászati-kertészeti ismeretek oktatása, szaktanácsadása a Georgikonban és a keszthelyi uradalomban, a 18. sz. végétől a 19. sz. közepéig, Budapest, Centrál Európa Alapítvány, 1997.

Fehér György – Kurucz György – Zsidi Vilmos: Georgikon 200, Emlékkönyv a Georgikon alapításának 200. évfordulójára, Keszthely, 1996.

Fehér Katalin: A felvilágosodás pedagógiai eszméi és a főúri magánnevelés, Iskolakultúra, VI. évf., 1996/2, 85.

Felméri Lajos: A neveléstudomány kézikönyve, Budapest – Kolozsvár, Ajtai K. Albert Könyvnyomdája, 1890.,

https://mtda.hu/books/felmeri_lajos_a_nevelestudomany_kezikonyve_Optimized.pdf

Fináczy Ernő: Elméleti pedagógia, s. a. rend. Nagy J. Béla – Prohászka Lajos, Budapest, OPKM, 1995.

Forray R. Katalin – Hegedűs T. András: Cigány gyermekek szocializációja, Budapest, Aula 1998.

Friedell, Egon: Az újkori kultúra története IV., Felvilágosodás és forradalom, ford. Vas István – Adamik Lajos, Budapest, Holnap, 1995.

H. Balázs Éva – Krász Lilla – Kurucz György (szerk.): Hétköznapi élet a Habsburgok korában, 17401815, Mindennapi történelem sorozat, Budapest, Corvina, 2007.

Hives-Varga Aranka: Inkluzív társadalom és nevelés. http://polc.ttk.pte.hu/tamop-4.1.2.b.2-13/1-2013-0014/94/4_tma_bikulturlis_szocializci.html

Ifj. Barta János: Arisztokraták Mária Terézia mezőgazdasági társaságaiban. in Bárány Attila – Orosz István – Papp Klára – Vinkler Bálint (szerk.): Műveltség és társadalmi szerepek: arisztokraták Magyarországon és Európában, Learning, Intellect and Social Roles: Aristocrats in Hungary and Europe, Speculum Historiae Debreceniense, A debreceni Egyetem Történelmi Intézete Kiadványai 18., Debrecen, Debreceni Egyetem Történelmi Intézete, 2014, 431450.

Imre Sándor: Neveléstan, Bevezetés az iskolai nevelés munkájába, Budapest, OPKM, 1995.

Karácsony Sándor: A magyar világnézet: világnézeti nevelés, szerk. Heltai Miklós, Budapest, Széphalom Könyvműhely, cop., 2007.

Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon, Budapest, Akadémiai, 1980.

Kurucz György: A Festeticsek: Egy család változó korszakai, Rubicon, XXIV. évf., 2013/8, 2131.

Kurucz György: Az „új mezőgazdaság” irodalma az egykori. Festetics-könyvtár anyagában, Magyar Könyvszemle, CVI. évf., 1990/12, 3244.

Kurucz György: Göttingentől Keszthelyig: Asbóth János (17681823) tanári és uradalmi tiszti tevékenysége, 18011818, Századok, 147. évf., 2013/4, 10311060.

Kurucz György: Irodalmunk „jó embere”. Festetics György és a magyar felvilágosodás, Magyar Napló, 18. évf., 2006/5, 18–26.

Kurucz György: „Kedves Hazámfiai, mozdulni kell…”: Georgikoni peregrinatio oeconomica a 19. század elején, Budapest, Corvina, 2020.

Kurucz György: Kényszerhelyzet és vízió: Gróf Festetics György és a magyarországi agrárszakoktatás a 18–19. század fordulóján, in Bárány Attila – Orosz István – Papp Klára – Vinkler Bálint (szerk.): Műveltség és társadalmi szerepek: arisztokraták Magyarországon és Európában, Learning, Intellect and Social Roles: Aristocrats in Hungary and Europe, Speculum Historiae Debreceniense, A debreceni Egyetem Történelmi Intézete Kiadványai 18., Debrecen, Debreceni Egyetem Történelmi Intézete, 2014, 451463.

Kurucz György: Keszthely grófja, Gróf Festetics György, Budapest, Corvina, 2013.

Prohászka Lajos: Pedagógia, mint kultúrfilozófia, Budapest, Királyi Magyar Egyetemi nyomda, 1929. https://mtda.hu/books/prohaszka_lajos_pedagogia_mint_kulturfilozofia.pdf

Pukánszky Béla – Németh András: Neveléstörténet. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996.

Süle Sándor: A keszthelyi Georgikon, Budapest, Akadémiai, 1967.

Stohl Róbert: Fragmenta Takatsiana: források és kiegészítések péteri és téti Takáts József (1767–1821) életrajzához, doktori értekezés, Szeged, SZTE BTK, 2009, http://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/1313/3/stohl-diss.pdf

Szántó Imre: A parasztság kisajátítása és mozgalmai a Gróf Festeticsek Keszthelyi ágának birtokain. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1954. 110183.

Virág Irén: A magyar főrangúak nevelői a 19. század kezdetén, Zempléni Múzsa, VIII. évf., 2008/1, 20.

Virág Irén: Az arisztokrácia neveltetése Magyarországon 1790–1848, doktori értekezés, Debrecen, DE BTK, 2007,

https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/36326/ertekezes.pdf;jsessionid=BA4381EC487619CC2AE838E3058EA37D?sequence=5

Virág Irén: Über die Privaterzieher des Hochadels in Ungarn zu Beginn des 19. Jahrhunderts, Germanistische Studien 6, Az Eszterházy Károly Főiskola tudományos közleményei, Tanulmányok a német nyelv és irodalom köréből, Eger, EKF Líceum, 2007, 229–241.

Weszely Ödön: Pedagógia, A neveléstudomány rendszere rövid összefoglalásban, Tudományos zsebkönyvtár, 171–172 a–b, Budapest, Révai, 1932, https://digitalia.lib.pte.hu/hu/pub/weszely-odon-pedagogia-a-nevelestudomany-rendszere-rovid-osszefoglalasban-revai-bp-1932-4341

Zsidai Réka: A magánlevelezések tanulsága I. – Női élet a 18. században, Napi történelmi forrás, 2017, https://ntf.hu/index.php/2017/11/29/a-maganlevelezesek-tanulsaga-i-noi-elet-a-18-szazadban/

Függelék

Az alábbiakban a mai oktatási rendszer viszonylatában vizsgáljuk meg s foglaljuk össze Festetics László neveltetésére vonatkozó alapelveket, kritériumokat.

Az első táblázat egy intézkedési terv, amely a nevelés, oktatás hatékonyságát célozza meg, s rávilágít a kontinuitás szerepére. A modern kori megfelelőket piros színnel emeltük ki. A második táblázat a nevelési területeket és az elsajátítandó ismereteket veti össze a mai tantárgyi struktúrával. Az eltéréseket sárgával kiemelve és megjegyzésekkel jeleztük.

A harmadik ábra a hatályban lévő pedagóguskompetenciák közül azokat tünteti fel, amelyek felismerhetők a forrásokból kinyert információk alapján a magánnevelők tevékenységére vonatkozóan.

1.

Forrás: Stohl: Festetics, 211–225.

NAT https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200110.kor (Letöltés: 2021.04.13.)

A képen asztal látható Automatikusan generált leírás

2.

Forrás: Stohl: Festetics, 211–230., Stohl: Fragmenta, 17–55.

NAT https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200110.kor (Letöltés: 2021.04.13.)

A képen asztal látható Automatikusan generált leírás

3.

Forrás: Útmutató a pedagógusok minősítési rendszerében a Pedagógus I. és Pedagógus II. fokozatba lépéshez6, Budapest, Oktatási Hivatal, 2019, 23–25.

Hivatkozások

  1. „Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-21-… kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.”
    C:\Users\SzecsiA\AppData\Local\Microsoft\Windows\Temporary Internet Files\Content.Word\unkp_logo-01.jpg E:\Az ÚNKP\2019\arculat\ROBIN\logók\ITM logó.png
    A tanulmány a Károli Gáspár Református Egyetemen 2021. január 22-én megrendezésre kerülő KONTINUITÁS ÉS PERIÓDUSOK, ISMÉTLŐDŐ TÖRTÉNELMI MINTÁZATOK ÉS EGYEDI FORDULÓPONTOK A TÁRSADALOM-, GAZDASÁG- ÉS HADTÖRTÉNELEM SZEMSZÖGÉBŐL c. konferencián elhangzott előadás kibővített, továbbfejlesztett változata.
  2. Kurucz György: Kényszerhelyzet és vízió: Gróf Festetics György és a magyarországi agrárszakoktatás a 18–19. század fordulóján, in Bárány Attila – Orosz István – Papp Klára – Vinkler Bálint (szerk.): Műveltség és társadalmi szerepek: arisztokraták Magyarországon és Európában, Learning, Intellect and Social Roles: Aristocrats in Hungary and Europe, Speculum Historiae Debreceniense, A Debreceni Egyetem Történelmi Intézete Kiadványai 18., Debrecen, Debreceni Egyetem Történelmi Intézete, 2014, 451463.
  3. H. Balázs Éva – Krász Lilla – Kurucz György (szerk.): Hétköznapi élet a Habsburgok korában, 17401815, Mindennapi történelem sorozat, Budapest, Corvina, 2007, 106107. A témához lásd még: Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon, Budapest, Akadémiai, 1980; Pukánszky Béla – Németh András: Neveléstörténet, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996; Mészáros István – Németh András – Pukánszky Béla (szerk.): Neveléstörténet szöveggyűjtemény, Budapest, Osiris, 2003; Fehér Katalin: A felvilágosodás pedagógiai eszméi és a főúri magánnevelés, Iskolakultúra, VI. évf., 1996/2, 85–93; Virág Irén: A magyar főrangúak nevelői a 19. század kezdetén, Zempléni Múzsa, VIII. évf., 2008/1, 20; Virág Irén: Über die Privaterzieher des Hochadels in Ungarn zu Beginn des 19. Jahrhunderts, Germanistische Studien 6, Az Eszterházy Károly Főiskola tudományos közleményei, Tanulmányok a német nyelv és irodalom köréből, Eger, EKF Líceum, 2007, 233–235; Virág Irén: Az arisztokrácia neveltetése Magyarországon 1790–1848, doktori értekezés, Debrecen, DE BTK, 2007, https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/36326/ertekezes.pdf;jsessionid=BA4381EC487619CC2AE838E3058EA37D?sequence=5 (Letöltés: 2021.04.10.)
  4. Fehér: A felvilágosodás, 85.
  5. Apáczai Csere János: Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól, Gondolkodó magyarok, előszóval, jegyzetekkel ellátta Szigethy Gábor, Budapest, Neumann Kht., 2003, https://mek.oszk.hu/05000/05038/html/gmapaczai0002.html (Letöltés: 2021.04.10.)
  6. Fináczy Ernő: Elméleti pedagógia, s. a. rend. Nagy J. Béla – Prohászka Lajos, Budapest, OPKM, 1995.
  7. Weszely Ödön: Pedagógia, A neveléstudomány rendszere rövid összefoglalásban, Tudományos zsebkönyvtár 171–172 a–b, Budapest, Révai, 1932, https://digitalia.lib.pte.hu/hu/pub/weszely-odon-pedagogia-a-nevelestudomany-rendszere-rovid-osszefoglalasban-revai-bp-1932-4341 (Letöltés: 2021.04.10.)
  8. Prohászka Lajos: Pedagógia, mint kultúrfilozófia, Budapest, Királyi Magyar Egyetemi nyomda, 1929, https://mtda.hu/books/prohaszka_lajos_pedagogia_mint_kulturfilozofia.pdf (Letöltés: 2021.04.10.)
  9.  Felméri Lajos: A neveléstudomány kézikönyve, Budapest – Kolozsvár, Ajtai K. Albert Könyvnyomdája, 1890., https://mtda.hu/books/felmeri_lajos_a_nevelestudomany_kezikonyve_Optimized.pdf (Letöltés: 2021.04.10.)
  10. Karácsony Sándor: A magyar világnézet: világnézeti nevelés, szerk. Heltai Miklós, Budapest, Széphalom Könyvműhely, cop., 2007.
  11. Imre Sándor: Neveléstan, Bevezetés az iskolai nevelés munkájába, Budapest, OPKM, 1995.
  12. Pukánszky–Németh: Neveléstörténet, 444–484.
  13. A gyerekek neveléséhez lásd: Philippe Ariés: Gyermek, család, halál, ford. Csákó Mihály Szapor Judit, Budapest, Gondolat, 1987, 9311., Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon, Budapest, Akadémiai, 1980. A nők három szerepköréhez: Kazinczy Ferenc Levelezése IXVII, közzéteszi Váczy János, Budapest, MTA, 18911907. A lányok helyzetét jól példázza Cornelia Goethe esete. Zsidai Réka: A magánlevelezések tanulsága I. – Női élet a 18. században, Napi történelmi forrás, 2017, https://ntf.hu/index.php/2017/11/29/a-maganlevelezesek-tanulsaga-i-noi-elet-a-18-szazadban/ (Letöltés: 2021.10.22.)
  14. Ehhez lásd: Ifj. Barta János: Arisztokraták Mária Terézia mezőgazdasági társaságaiban. in Bárány Attila – Orosz István – Papp Klára – Vinkler Bálint (szerk.): Műveltség és társadalmi szerepek: arisztokraták Magyarországon és Európában, Learning, Intellect and Social Roles: Aristocrats in Hungary and Europe, Speculum Historiae Debreceniense, A debreceni Egyetem Történelmi Intézete Kiadványai 18., Debrecen, Debreceni Egyetem Történelmi Intézete, 2014, 431450.
  15. Kosáry: Művelődés, 105107.
  16. Uo., 403405.
  17. H. Balázs–Krász–Kurucz: Hétköznapi élet, 106107.
  18. Kurucz György: A Festeticsek: Egy család változó korszakai, Rubicon, XXIV. évf., 2013/8, 2527; Cséby Géza: A keszthelyi Helikoni Ünnepségek rövid története 18171819-ig, in Szabolcs András (szerk.): Az ifjúság Helikoni Ünnepségei Keszthelyen, Nagykanizsa, Czupi, 1998, 1115. Adalékként: Kurucz György: Keszthely grófja, Gróf Festetics György, Budapest, Corvina, 2013, 7680.
  19. Kurucz: Keszthely, 144–160.
  20. A témához lásd például: Csoma Zsigmond: Kertészet és polgárosodás, Az európai szőlészeti-borászati-kertészeti ismeretek oktatása, szaktanácsadása a Georgikonban és a keszthelyi uradalomban, a 18. sz. végétől a 19. sz. közepéig, Budapest, Centrál Európa Alapítvány, 1997.; Fehér György – Kurucz György – Zsidi Vilmos: Georgikon 200, Emlékkönyv a Georgikon alapításának 200. évfordulójára, Keszthely, 1996.; Kurucz György: „Kedves Hazámfiai, mozdulni kell…”: Georgikoni peregrinatio oeconomica a 19. század elején, Budapest, Corvina, 2020.; Uő: Keszthely, 195–252.; Süle Sándor: A keszthelyi Georgikon, Budapest, Akadémiai, 1967.; Szántó Imre: A parasztság kisajátítása és mozgalmai a Gróf Festeticsek Keszthelyi ágának birtokain, Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1954, 139–146.
  21. Kurucz: Keszthely, 224244.; Uő: Göttingentől Keszthelyig: Asbóth János (17681823) tanári és uradalmi tiszti tevékenysége, 18011818, Századok, 147. évf., 2013/4, 10311032.; Uő: A Festeticsek, 27.
  22. Kurucz: Keszthely, 21–22, 195244.; Szántó: A parasztság, 139146.; Kurucz György: Irodalmunk „jó embere”. Festetics György és a magyar felvilágosodás, Magyar Napló, 18. évf., 2006/5, 2425.; Csite András: Egy presztízsorientált nagybirtok-üzem a 1819. század fordulóján, A keszthelyi Festetics uradalom, in Kapiller Imre (szerk.): Gazdaságtörténeti tanulmányok, Zalai Gyűjtemény 34, Zalaegerszeg, Zala Megyei Levéltár, 1993, 84.
  23. Fehér–Kurucz–Zsidi: Georgikon, 84–113.; Kurucz: Keszthely, 195–201, 211–224.
  24. Kurucz: Keszthely, 198, 206.; Fehér–Kurucz–Zsidi: Georgikon, 84–113.
  25. Kurucz György: Az „új mezőgazdaság” irodalma az egykori. Festetics-könyvtár anyagában, Magyar Könyvszemle, CVI. évf., 1990/12, 3244., Kurucz: Keszthely, 199211.
  26. Festetics alkalmazott korrepetitort, s magántanároknak is fizetett. Stohl: Fragmenta, 55. 1805. május 19-én kelt Takáts leveléből az is kiderül, hogy László vadászt és posztiliont (lovas küldöncöt) fogadott 20 ft/hó összegért. MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1805 P 279 42. d. T. I. ff. 708–708v. László pazarló életmódot folytatott, társadalmi állásához és életkorához mérten költekezett, melyet az elfogult apai támogatás lehetővé is tett. Kurucz György: Keszthely grófja: Festetics György, Budapest, Corvina, 2013, 274. A pénzösszeg felhasználása egyértelműen öncélú, jelentős része külsőségekre, szórakozásra és időtöltésre lett felhasználva, amihez a gyerekkori anyai elkényeztetés is hozzájárul. Uo., 187189. Ruhatára jó bizonyíték erre, ugyanis igazán impozánsak voltak az ún. „magyar ruhái”, amiket nyest prém, arany- és ezüst gombok s mentekötők, valamint arany öv díszített. MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1803 P 279 33. d. ff. 361–362.
  27. Stohl Róbert: Fragmenta Takatsiana: források és kiegészítések péteri és téti Takáts József (1767–1821) életrajzához, doktori értekezés, Szeged, SZTE BTK, 2009, 20, 25, http://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/1313/3/stohl-diss.pdf (Letöltés: 2021.04.10.); Stohl Róbert: Festetics László neveltetéséről, in Ujváry Gábor (főszerk.): Lymbus: magyarságtudományi forrásközlemények, Budapest, Magyar Országos Levéltár, Balassi Bálint Intézet, Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, Országos Széchényi Könyvtár, 2008, 212.
  28. Egon Friedell: Az újkori kultúra története IV., Felvilágosodás és forradalom, ford. Vas István – Adamik Lajos, Budapest, Holnap, 1995, 76.
  29. Pukánszky–Németh: Neveléstörténet, 236, 265.
  30. John Locke: Gondolatok a nevelésről, Pedagógiai könyvtár 4., ford. Mutschenbacher Gyula, Budapest, Katholikus Középiskolai Tanáregyesület, 1914, 101, 103, https://digitalia.lib.pte.hu/hu/pub/locke-john-gondolatok-a-nevelesrol-kkt-bp-1914-4664 (Letöltés: 2021.04.12.)
  31. Locke: Gondolatok, 103.
  32. Adolph Knigge: Az emberekkel való bánásmód II., ford. Nagy István, Budapest, Franklin-Társulat, 1887, 58.
  33. Knigge: Az emberekkel II., 57. „Ha sikerült egy kitűnő tanítót szerezned gyermekeid mellé, akkor nem elég hogy tisztelettel, és nyájassággal tüntesd ki őt, hanem szükséges, hogy alkalma legyen nevelési rendszerét, minden ellent mondás és nehézségek nélkül keresztül vinni. Azon pillanattól kezdve, midőn a gyermekek nevelését átvette, az atyai jogoknak jelentékeny része, az ő kezeibe kell hogy letéve legyen.” Uo., 57.
  34. Stohl: Fragmenta,18, 21; Kurucz: Keszthely, 181–182; Virág: Az arisztokrácia, 93–94; Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Országos Levéltára (OL) Festetics Levéltár (Lt) Directorátusi Ügyiratok 1798 P 279 14. doboz (d.) folio (f.) 1–2; MNL OL Festetics Lt Festetics László neveltetésére vonatkozó iratok 1791 P 246 5. d. 9. tétel ff. 1–1 verso (v).
  35. MNL OL Festetics Lt Festetics László neveltetésére vonatkozó iratok P 246 5. d. 9. tétel ff. 5–6. Lásd még: Uo., ff. 7–7v; ff. 9–9v.
  36. MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1803 P 279 35. d. f. 482.
  37. Uo. 1798 P 279 14. d. ff. 8–10.
  38. Uo. 1799 P 279 17. d. ff. 1–2.
  39. Uo. 1799 P 279 17. d. ff. 3–4.
  40. Kurucz: Keszthely, 181–182; Stohl: Fragmenta, 22, 24, 26; Fehér: A felvilágosodás, 88; Pukánszky – Németh: Neveléstörténet, 226–232; Vö. Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Kézirattár Fol. Germ. 1476 ff. 107–114; Stohl: Festetics, 214–225.
  41. Kurucz: Keszthely, 181–182; Stohl: Fragmenta, 21–22; Stohl: Festetics, 213.
  42. Pl. Gróf Eszterházi Károlynál (MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok P 279 8. d. f. 260.), Hg. Grassalkovics mulatságán részvétel (MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1797 P 279 10. d. f. 183.)
  43. Bagdy Emőke: Az erőszak pszichológiája és helyzetkezelése. https://kiadvany.suliszerviz.com/kiadvanyok/18-kiadvany-2008/530-2008-dr-bagdy-emoke-az-eroszak-pszichologiaja-es-helyzetkezelese (Letöltés: 2021.10.24.)
  44. Stohl: Fragmenta, 22; Uő: Festetics, 212.
  45. Locke: Gondolatok, 206. László lovaglóleckéit gróf herceg Lichtenstein iskolájában veszi, tizenkét lecke négy aranyba kerül. MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1799 P 279 16. d. (nincs folio).
  46. Locke: Gondolatok, 207.
  47. Kibédi Mátyus István: Ó és Új Diaetetica az az: az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, Istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek való elszámlálása, 6. köt., Pozsony, Landerer, 1793, 127. „Az Biliárd igen tsinos és minden erőlködés nélkül mind a’ testet, mind az elmét sokkal szebben újjító játék. Mert ebben karjait a’ gollyóbisnak kényes tsapdosása, derekát a gyenge hajladozás, lábait a’ tábla körül való tsendes járkálás szemét, a’ gollyóbis útjának előre téjendö le-rajzolása, elméjét annak a’ meg-tsapás után bizonyos regulák szerint való rendes futása kedvesen gyakorolják és gyönyörködtetik.” Uo., 120.
  48. Stohl: Fragmenta, 22. Rousseau ide sorolja a fürdőzés fontosságát is a tisztaság, egészség, elővigyázatosság érdekében. Rousseau: Emil, 35, 41.
  49. MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1799 P 279 16. d. f. 2v.
  50. Locke: Gondolatok, 51–52.
  51. Uo., 49.
  52. Pukánszky–Németh: Neveléstörténet, 48.
  53. Locke: Gondolatok, 42–43.
  54. Uo., 46–47.
  55. Uo., 59–61; J. J. Rousseau: Emil vagy a nevelésről, ford. Győry János, Budapest, Tankönyvkiadó, 1957, 24, 73. „Aki nem ura hajlamainak, aki nem tud ellenállani a pillanatnyi öröm vagy fájdalom ösztökélésének, hogy megtegye, amit a józan ész sugall neki: abban nincs meg az erénynek és jóakaratnak az alapja és félő, hogy sohasem lesz belőle jóravaló ember.” Locke: Gondolatok, 67; Pukánszky–Németh: Neveléstörténet, 248; Mészáros–Németh–Pukánszky: Neveléstörténet, 115, 121–122.
  56. MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1801 24. d. ff. 553–554v; Kurucz: Keszthely, 185. László gróf neveltetésére fordított kiadásaihoz, tanulmányútjaihoz, a szülők eltérő nevelési elveihez s viszonyukhoz bővebben lásd: Uo., 181–193.
  57. Pukánszky–Németh: Neveléstörténet, 271.
  58. Uo., 266.
  59. 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról (NAT) – I.1.1. Fejlesztési területek – nevelési célok: A testi és lelki egészségre nevelés. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200110.kor (Letöltés: 2021.04.13.)
  60. MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1793 P 279 2. d ff. 1/a–1/av; Stohl: Fragmenta, 23; Stohl: Festetics, 213. Teleki László is írt nevelési tervezetet, melyben szintén a locke-i hármas felosztás található meg a hasznosság jegyében. Fehér Katalin azonban rávilágít, hogy „Míg Locke az értelmi ne­velést az erkölcsi nevelés eszközének tekinti, Teleki helyesen ismerte fel, hogy a kettő egymással összefüggő, de mégis önálló területe a nevelésnek.” Fehér: A felvilágosodás, 86.
  61. „A köznevelés alapvető célja a tanulók erkölcsi érzékének fejlesztése, a cselekedeteikért és azok következményeiért viselt felelősségtudatuk elmélyítése, igazságérzetük kibontakoztatása, közösségi beilleszkedésük elősegítése, az önálló gondolkodásra és a majdani önálló, felelős életvitelre történő felkészülésük segítése. Az erkölcsi nevelés legyen életszerű (…).” NAT – I.1.1. Fejlesztési területek – nevelési célok: Az erkölcsi nevelés. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200110.kor (Letöltés: 2021.04.13.)
  62. Locke: Gondolatok, 123–124,128–129,148–149, 151; Stohl: Festetics, 212.
  63. Stohl: Fragmenta, 55.
  64. MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1801 24. d. f. 554; Rousseau: Emil, 72. Locke-i értelemben „Aki nem ura hajlamainak, aki nem tud ellenállani a pillanatnyi öröm vagy fájdalom ösztökélésének, hogy megtegye, amit a józan ész sugall neki: abban nincs meg az erénynek és jóakaratnak az alapja és félő, hogy sohasem lesz belőle jóravaló ember (…).” Locke: Gondolatok, 67
  65. MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1793 P279 2. d. f. 1/a-1/av
  66. Locke: Gondolatok, 78.
  67. Pukánszky – Németh: Neveléstörténet, 229.
  68. NAT – I.1.1. Fejlesztési területek – nevelési célok: A családi életre nevelés. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200110.kor (Letöltés: 2021.04.13.)
  69. Stohl: Fragmenta, 24; Fehér: A felvilágosodás, 85.
  70. Locke: Gondolatok, 167–168, 168–169, 170–172, 187–193, 197–198.
  71. Pukánszky – Németh: Neveléstörténet, 230–231.
  72. MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1794 P 279 6.d. f. 333v.
  73. MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1799 P 279 16. d. ff. 1–2; Stohl: Fragmenta, 24; Stohl: Festetics, 213.
  74. NAT – I.1.1. Fejlesztési területek – nevelési célok: Gazdasági és pénzügyi nevelés.https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200110.kor (Letöltés: 2021.04.13.)
  75. Bécsi Magyar Hírmondó 1792/2, 145.
  76. MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1799 P 279 16. d. ff. 1–2; Kurucz: Keszthely, 184; Stohl: Fragmenta, 23–24; Uő: Festetics, 213.
  77. Locke: Gondolatok, 201.
  78. Stohl: Fragmenta, 24, 30. Takáts egy 1794 decemberében írt levelében beszámol a grófnak, hogy fiához egy tánctanár jár három arany fizetségért. MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1794 P 279 6. d. f. 109v.
  79. Locke: Gondolatok, 79, 204–205.
  80. Kibédi: Ó és Új, 6. köt. 80–81.
  81. Stohl: Fragmenta, 24.
  82. MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1795 P 279 7. d. ff. 664–665.; Uo. 1798 P 279 12. d. ff. 517–517v.
  83. Locke: Gondolatok, 208.
  84. Rousseau: Emil, 214.
  85. Locke: Gondolatok, 208–209.„Azt a sok haszontalan és veszedelmes időtöltést (pastimes) csupán a rang és gazdagság gőgje és hiúsága hozta divatba; ez hitette el az emberekkel azt, hogy valamely hasznos kézügyesség elsajátítása és gyakorlása nem gentlemanhez méltó szórakozás. Ez az oka annak, hogy a kártyának, kockának, ivásnak oly nagy a becsülete ezen a világon. És igen sokan nem azért fecsérlik reá üres óráikat, mintha valami nagy örömük telnék benne, hanem azért, mivel az általános szokás úgy hozza magával s mivel nem tudnak nemesebb foglalkozást, amellyel szabad idejüket tölthetnék. Nem tudják elviselni az üres időnek reájuk nehezedő holt súlyát, sem a teljes semmittevéssel járó kényelmetlen érzést.” Uo., 211.
  86. Stohl: Fragmenta, 22, 24; Kurucz: Keszthely, 182.
  87. Stohl: Fragmenta, 24; Uő: Festetics, 213.
  88. Kurucz: Keszthely, 184; Stohl: Fragmenta, 55; Stohl: Festetics, 228–230; OSZK Fol. Germ. 1476 ff. 212–214. „(…) szive, értelme és teste a’ természetnek több ajándékival úgy ki miveltessék, hogy maga Kötelességének mint ember, azonkivül pediglen a’ Polgári Társaságnak mint Polgár-társ, és Joszág birtokos tenni tudjon, és akarjon…” MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1793 P 279 2. d. ff. 1/a–1/av; Pukánszky – Németh: Neveléstörténet, 265–266.
  89. „Európa a magyarság tágabb hazája, ezért a magyarságtudatot megőrizve ismerjék meg történelmét, sokszínű kultúráját.” NAT – I.1.1. Fejlesztési területek – nevelési célok: Nemzeti öntudat, hazafias nevelés. Online: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200110.kor (Letöltés: 2021.04.13.)
  90. NAT – I.1.1. Fejlesztési területek – nevelési célok: Állampolgárságra, demokráciára nevelés. Online:https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200110.kor (Letöltés: 2021.04.13.)
  91. „Az önismeret – mint a személyes tapasztalatok és a megszerzett ismeretek tudatosításán alapuló, fejlődő és fejleszthető képesség – a társas kapcsolati kultúra alapja. Elő kell segíteni a tanuló kedvező szellemi fejlődését, készségeinek optimális alakulását, tudásának és kompetenciáinak kifejezésre jutását, s valamennyi tudásterület megfelelő kiművelését. Hozzá kell segíteni, hogy képessé váljék érzelmeinek hiteles kifejezésére, a mások helyzetébe történő beleélés képességének az empátiának a fejlődésére, valamint a kölcsönös elfogadásra. (…) A megalapozott önismeret hozzájárul a kulturált egyéni és közösségi élethez, mások megértéséhez és tiszteletéhez, a szeretetteljes emberi kapcsolatok kialakításához.” NAT – I.1.1. Fejlesztési területek – nevelési célok: Önismeret és társas kultúra fejlesztése. Online: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200110.kor (Letöltés: 2021.04.13.)
  92. Rousseau: Emil, 72. „Az Ijfú Grófot különössen nyájas, jó kedvü, és különössen barátságát keresö bészédekkel néha, annak idejében pedig, a’ hol el bizza magát, mérséklett authoritással, és hideg vérrel öszve következett keménységgel tartsa” MNL OL Festetics Lt Directorátusi Ügyiratok 1801 P 279 24. d. f. 554. Noha megjegyzi Rousseau, hogy „a legfőbb jó nem a tekintély, hanem a szabadság. Az igazán szabad ember csak azt akarja, amire képes, és azt teszi, ami neki tetszik.” Rousseau: Emil, 69.
  93. Mészáros – Németh – Pukánszky: Neveléstörténet, 122.

  94. MNL OL Festetics Lt Gersei Pethő család Memorabilia 1804 P 235 120. d. f. 217.
  95. Kurucz: Keszthely, 185.
  96. MNL OL Festetics Lt Gersei Pethő család Memorabilia 1804 P 235 120. d. ff. 213–218.
  97. NAT – I.1.1. Fejlesztési területek – nevelési célok: Pályaorientáció.https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200110.kor (Letöltés: 2021.04.13.)
  98. Rousseau: Emil, 69, 71, 91.
  99. Uo., 112.
  100. Rousseau: Emil, 80, 177; Mészáros – Németh – Pukánszky: Neveléstörténet, 122.
  101. Pukánszky–Németh: Neveléstörténet, 243; Rousseau: Emil, 17.
  102. NAT – I.1. A KÖZNEVELÉS FELADATA ÉS ÉRTÉKEI.https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200110.kor (Letöltés: 2021.04.13.)
  103. NAT – II.1. A KULCSKOMPETENCIÁK. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200110.kor (Letöltés: 2021.04.13.)
  104. NAT – I.1.1. Fejlesztési területek – nevelési célok: Fenntartóhatóság, környezettudatosság., Médiatudatosságra nevelés., A tanulás tanítása. Online: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200110.kor (Letöltés: 2021.04.13.)
  105. Rousseau: Emil, 17.
  106. Híves-Varga Aranka: Inkluzív társadalom és nevelés. Online: http://polc.ttk.pte.hu/tamop-4.1.2.b.2-13/1-2013-0014/94/4_tma_bikulturlis_szocializci.html (Letöltés: 2021.04.18.); Forray R. Katalin – Hegedűs T. András: Cigány gyermekek szocializációja, Budapest, Aula 1998, 391.

 

Péter Molnár: Comparison of the new Chinese Personal Data Protection Law (PIPL) with GDPR and CCPA

Foreword

Just a few years after its adoption, it is already clear that the Union’s data protection regulation has encouraged the world’s most dominant states to create their own legislation on the protection of personal data. The Californian Consumer Privacy Act can be considered the first major non-European data protection legislation. On August 20, 2021, the People’s Republic of China also finalized its own data protection law. In our study, we attempt to compare the main features of the three defining pieces of legislation. As there is not yet any experience with the practical application of Chinese law, we will strictly confine ourselves to analyzing the normative text.

Regulatory history

The emergence of the first generation of data protection regulations dates back to the 1970s and is essentially a legal response to the threats posed by technological advances.[1] The first major international documents appeared in the 1980s, thanks to the growing volume of cross-border data flows. Although the OECD’s Council’s Guidelines on Governing the Protection of Privacy and Cross-Border Flows of Personal Data[2], adopted in 1980, are not binding, they contain a number of important basic principles. The guidelines extended to all OECD member countries, including the countries of the European Community and the United States itself. This is mainly due to the fact that subsequent European and American regulations show so many similarities. Building an information society in Europe has become an important priority since the 1990s, as indicated, for example, by the Bangemann report[3] and subsequent strategy papers. Even in these times, the duality of European regulation can be seen. On the one hand, it must ensure the free flow of data, and on the other, the private sector must be protected.[4] The process culminated in the EU Data Protection Directive adopted in 1995, under which Member States successively promulgated their own national data protection laws.

At the end of 2010s, two important personal data protection laws became applicable. The new laws attempting to regulate the area of privacy and personal data potection have been adopted on both sides of the Atlantic Ocean and although they differ in many respects, their fundamentals are similar.[5] The Regulation (EU) 2016/679 of the European Parliament and of the Council of 27 April 2016 on the protection of natural persons with regard to the processing personal data and on the free movement of such data, and repealing Directive 95/46/EC (General Data Protection Regulation (hereinafter, GDPR) became applicable from 25 May 2018. The regulation is an evolution of an already existing EU directive[6], and was developed over a relatively long period of years. The legislation conatins 99 articles and 173 recitals. The California Consumer Privacy Act (hereinafter, CCPA), also known as AB 375, passed into California law on 28 June 2018 and became apllicable from 1 January, 2020. Compared to the GDPR, CCPA was hastily adopted and is much shorter than its European cousin.[7]

Before the adoption of the Personal Information Protection Law (hereinafter, PIPL), which had been approved by the 13th Standing Committee of the National People’s Congress  committee on 21 August 2021 the People’s Republic Of China’s (PRC) data protection law mostly viewed as being fragmentary, ineffective and difficult to understand.[8] Compared to the GDPR, the PIPL is relatively short with its 8 chapters and 73 articles, however, the effects of the European regulation can be felt in several respects.

In the next part of our paper, we attempt to compare the key features of GDPR, CCPA, and PIPL.

The territorial scope of the legislations

The GDPR and the CCPA both have an extraterritorial scope. The European regulation’s territorial scope is defined in its Article 3:

    1. This Regulation applies to the processing of personal data in the context of the activities of an establishment of a controller or a pro-cessor in the Union, regardless of whether the processing takes place in the Union or not.
    2. This Regulation applies to processing of personal data of data subjects who are in the Union by a controller or processor not established in the Union, where the processing activities are related to:
      (a) the offering of goods or services, irrespective of whether a payment of the data subject is required, to such data subjects in the Union; or
      (b) the monitoring of their behaviour as far as their behaviour takes place within the Union.3.
    3. This Regulation applies to the processing of personal data by a controller not established in the Union, but in a place where Member State law applies by virtue of public international law.

The territorial scope of the CCPA extends to any for-profit entity doing business in California, that meets at least one of the following three conditions: (1) has a gross revenue greater than $25 million, (2) annually buys, receives, sells, or shares the personal information of more than 50,000 consumers, households, or devices for commercial purposes. or (3) derives 50 percent or more of its annual revenues from selling consumers’ personal information. The question is which entities can be considered doing business in California. These entities are not defined in the CCPA, but the reference to California tax and company law indicates that a broad interpretation of the term should be assumed, [9] so that the CCPA should also apply to all foreign-based entities that meet the above conditions and pays taxes in California because of its activities.

The PIPL is also applicable to activities outside the mainland PRC that handle the personal information of natural persons within the territory of the PRC, in any of the following circumstances: (1) for the purpose of providing products or services to natural persons within the territory; (2) to analyze and assess the conduct of natural persons within the territory; (3) other situations provided for by law or administrative regulations.[10]

Based on the above provision, we can state that (similar to GDPR and CCPA) PIPL also has extraterritorial effect, but the effect is narrower than the GDPR’s.

Personal scope

With regard to personal scope, we can ask two main questions: who is protected and to who is regulated by the law imposes. The GDPR regulates every data controllers and data processors (natural persons, businesses, government agencies, etc.) and protects the natural persons (identified or identifiable persons to which personal data relates). The CCPA’s operates with the term of business-doing entities, while it protects the „consumers” (basically California residents). The PIPL basically protects the personal informations on natural persons, and regulates any handler of these informations (both organizations and individuals).

What kind of information is protected?

The GDPR uses the term of personal data. Personal data is any information relating to an identified or identifiable data subject. According to the CCPA personal information is every information that identifies, relates to, describes, is capable of being associated with, or may reasonably be linked, directly or indirectly, with a particular consumer or household. Both regulations defines specific categoires of personal data or information. According to the PIPL personal information is any type of information that identifies or can identify natural persons recorded electronically or by other means, but does not include anonymized information. The PIPL’s definition is closer the the GDPR.

The legal basises of processing

The GDPR mentions six equal legal basises as the requiments of rigtful data processing (consent of the data subject, contract, legal obligation, protection of vital interests, public interest and legitimate interest), while the CCPA doesn’t mention any. The latter regulation only provides for a posteriori mechanism, namely allowing customers to opt-out to the sale and disclosure of their personal information or to ask for erasure of the information.[11] The PIPL’s following the method of the GDPR as it’s mentions different legal basises. According to Article 13, personal information handlers can only handle personal information where one of the following circumstances is met: (1) the individual’s consent is obtained; (2) as necessary to conclude or perform on a contract to which the individual is a party, or as necessary for carrying out human resource management in accordance with lawfully formulated labor rules systems and lawfully concluded collective contracts; (3) as necessary for the performance of legally-prescribed duties or obligations; (4) as necessary to respond to public health incidents or to protect natural persons’ security in their lives, health, and property in an emergency; (5) handling personal information within a reasonable range in order to carry out acts such as news reporting and public opinion oversight in the public interest; (6) for a reasonable scope of handling of personal information that has been disclosed by the individual or otherwise already legally disclosed in accordance with this Law; (7) other situations provided by laws or administrative regulations.

Privacy notices

The GDPR devotes two complete articles to detail the content of the information to be provided to the data subject. The privacy notice must contian various informations: the identity and the contact details of the controller, the contact of the data protection officer, the purposes of the processing for which the personal data are intended as well as the legal basis for the processing, the recipients or categories of recipients of the personal data, etc.

According to CCPA businesses must inform consumers about the personal information categories collected, the intended use purposes for each category. Further notice is required to collect additional personal information categories. or use collected personal information.

Article 17 of the PIPL provides that before handling personal information, personal information handlers shall truthfully, accurately, and completely notify individuals of the following matters in a conspicuous fashion and in clear and understandable language: (1) the organizational or personal name of the personal information handlers; (2) the purposes of handling the personal information, the methods of handling, and the type of personal information handled, and period it will be stored; (3) the manner and procedures by which individuals are to exercise their rights under this Law; (4) other matters that laws and administrative regulations provide shall be announced.

The rights of the data subjects

The GDPR provides the following rights for the data subject: the right to acces, the right to data portability, the right to request erasure, the right to be forgotten, the right to reflectation, the right to restrict processing, the right to object to processing, and the right to object to automated decision-making.

In the CCPA we can’t find any rights that would be equivalent to the right of rectification and the right to object to processing.

The PIPL provides the data subjects the right to know and make decisions about the handling of their personal information, the right to limit or refuse the handling of their personal information by others, the right to access and reproduce their personal information from personal information handlers, the right to request correction, the right to request deletion, and the right to request that personal information processors explain their personal information processing rules.

The penalties

In 2018, the GDPR came as a surprise with its high fines. According to the regulation, the fines could reach 20 million euros, or four percent of the annual global revenue (whichever is the higher).

The CCPA defined the fines in 2 500 USD per violation or up to 7 500 USD per violation if it’s international.

The PIPL also uses more categories of fines. According to Article 66: Where personal information is handled in violation of this Law, or where the obligations for the protection of personal information provided for in this Law are not performed in handling personal information, the departments performing duties on personal information protection are to order corrections, give warnings, and confiscate unlawful gains; applications that illegally handle personal information are to be ordered to have their provision of services suspended or stopped, and a fine of up to 1,000,000 RMB is to be given; the directly responsible managers and other directly responsible personnel are to be given a fine of between 10,000 and 100,000 RMB (cca. 1 300-13 000 euros). Where the circumstances of the illegal activities provided for in the preceding paragraph are serious, the provincial level or higher departments performing personal information protection duties are to order corrections, confiscate unlawful gains, and give a concurrent fine of up to 50,000,000 RMB (cca. 6,5 million euros) or up to 5% of the preceding year’s business income, and may order that operation be suspended, suspend operations for rectification, or report to relevant regulatory departments for the cancellation of business permits or licenses; and a fine of between 100,000 and 1,000,000 RMB is to be given to the directly responsible managers and other directly responsible personnel, and a decision may be made to prohibit their serving as the board member, supervisor, senior management, or person in charge of personal information protection for an enterprise during a set period of time.

It can therefore be concluded that the PIPL allows for the imposition of fines higher than the CCPA, but still falls short of the fines indicated in the GDPR.

An overview

In this chapter we present a comparison chart for better for better clarity and applicability. The comparison is, of course, not exhaustive, it can be further developed. Nevertheless, it can serve as a good starting point for further research.

Criteria Legislation
GDPR CCPA PIPL
Territorial scope Data controllers and data

processors:

a) Established in the EU

that process personal

data in the context

of activities of the

EU establishment,

regardless of whether

the data processing

takes place within

the EU.

b) Not established in the

EU that process EU

data subjects’ personal

data in connection

with offering goods

or services in the EU,

or monitoring their

behavior (…)

Any for-profit entity doing business

in California and the entity meets at least one of the following:

a) Has a gross revenue greater than

$25 million.

b) Annually buys, receives, sells, or

shares the personal information

of more than 50,000 consumers,

households, or devices for

commercial purposes.

c) Derives 50 percent or more of

its annual revenues from selling

consumers’ personal information

The PIPL is applicable to activities outside the mainland PRC that handle the personal information of natural persons within the territory of the PRC, in any of the following circumstances:

a) for the purpose of providing products or services to natural persons within the territory;

b) to analyze and assess the conduct of natural persons within the territory;

c) other situations provided for by law or administrative regulations

Personal scope Protected: natural persons (identified or identifiable persons to which personal data relates)

Regulated: data controllers and data processors (natural persons, businesses, government agencies, etc.)

Protected: consumers (California residents)

Regulated: business-doing entities

Protected: natural persons

Regulated: handler of the informations (both organizations and individuals)

The protected informations Personal data (any information relating to an identified or identifiable data subject) Personal information (every information that identifies, relates to, describes, is capable of being associated with, or may reasonably be linked, directly or indirectly, with a particular consumer or household) Personal information (any type of information that identifies or can identify natural persons recorded electronically or by other means, but does not include anonymized information)
The legal basis of processing Six equal legal basis as the requiments of rigtful data processing (consent of the data subject, contract, legal obligation, protection of vital interests, public interest and legitimate interest) None Seven legal basis as the requiments of rigtful data processing (the individual’s consent is obtained; as necessary to conclude or perform on a contract to which the individual is a party, or as necessary for carrying out human resource management in accordance with lawfully formulated labor rules systems and lawfully concluded collective contracts; as necessary for the performance of legally-prescribed duties or obligations; as necessary to respond to public health incidents or to protect natural persons’ security in their lives, health, and property in an emergency; handling personal information within a reasonable range in order to carry out acts such as news reporting and public opinion oversight in the public interest; for a reasonable scope of handling of personal information that has been disclosed by the individual or otherwise already legally disclosed in accordance with this Law; other situations provided by laws or administrative regulations.
Privacy notices Information have to be provided to the data subject. The privacy notice must contian various informations: the identity and the contact details of the controller, the contact of the data protection officer, the purposes of the processing for which the personal data are intended as well as the legal basis for the processing, the recipients or categories of recipients of the personal data, etc. Businesses must inform consumers about the personal information categories collected, the intended use purposes for each category. Further notice is required to collect additional personal information categories. or use collected personal information. handlers shall truthfully, accurately, and completely notify individuals of the following matters in a conspicuous fashion and in clear and understandable language: the organizational or personal name of the personal information handlers; the purposes of handling the personal information, the methods of handling, and the type of personal information handled, and period it will be stored; the manner and procedures by which individuals are to exercise their rights under this Law; other matters that laws and administrative regulations provide shall be announced.
The rights of the data subjects GDPR provides the following rights for the data subject: the right to acces, the right to data portability, the right to request erasure, the right to be forgotten, the right to reflectation, the right to restrict processing, the right to object to processing, and the right to object to automated decision-making. All the rights mentioned in the GDPR, except the right of rectification and the right to object to processing. The right to know and make decisions about the handling of their personal information, the right to limit or refuse the handling of their personal information by others, the right to access and reproduce their personal information from personal information handlers, the right to request correction, the right to request deletion, and the right to request that personal information processors explain their personal information processing rules.
The penalties 20 million euros, or four percent of the annual global revenue (whichever is the higher) 2 500 USD per violation or up to 7 500 USD per violation if it’s international Three categories:

  1. 10, 000 – 100, 000 RMB
  2. up to 1 000 000 RMB
  3. up to 50 000 000 RMB

Conclusion

The PIPL reminds us of the GDPR and the CCPA in many respects, but the three legislations lots of specific elements. In extreme cases, we may also have to meet the criteria set by all three pieces of legislation for a single data processing activity.

In our short comparative study, we wanted to draw attention to the most important differences, thus helping practioners and researchers who need to consider all three regulations in their work.

Sources

Bangemann Report, Europe and the Global Information Society (1994). https://www.cyber-rights.org/documents/bangemann.htm (Downloaded: 25 October 2021).

Csáki-Hatalovics Gyula Balázs: eGovernment in the Past Few Years in Hungary. Acta Univ. Sapientiae, Legal Studies, 3, 1 (2014), 8-10.

DIRECTIVE 95/46/EC OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL of 24 October 1995 on the protection of individuals with regard to the processing of personal data and on the free movement of such data

Marini, Alice, Katefides, Alexis, Bates, Joel, Zanfir-Fortuna, Gabriela, Bae, Michelle, Gray, Stacey, Sen, Gargi: Comparing GDPR v. CCPA, Data Gudiance – Future of Privacy Forums 23. https://fpf.org/wp-content/uploads/2018/11/GDPR_CCPA_Comparison-Guide.pdf (Downloaded: 25 October 2021).

Geller, Anja: How Comprehensive Is Chinese Data Protection Law?A Systematisation of Chinese Data Protection Lawfrom a European Perspective, GRUR International, 0 (0), 2020, 1.

Heimes, Rita: Top 5 Operational Impacts of the CCPA: Part 1 — Determining if you’re a business collecting or selling consumers’ personal information, iapp The Privacy Advisor, July 23, 2018, https://iapp.org/news/a/top-five-operational-impacts-of-cacpa-part-1-determining-if-youre-a-business-collecting-or-selling-consumers-personal-information/ (Downloaded: 25 October 2021).

Mesarčík, Matúš: Apply or not to Apply? A Comaparative View on Territorial Application of CCPA and GDPR, Bratislava Law Review 2020. Vol.4. No. 2. 81.

OECD: Recommendation of the Council concerning Guidelines Governing the Protection of Privacy and Transborder Flows of Personal Data. https://legalinstruments.oecd.org/en/instruments/OECD-LEGAL-0188 (Downloaded: 25 October 2021).

Szőke Gergely László: Az adatvédelem szabályozásának történeti áttekintése, Infokommunikáció és Jog, 2013/3, 108-109.

Voss, W. Gregory: The CCPA and the GDPR Are Not the Same: Why You Should Understand Both, CPY Antitrust Chronicle January 2021, 3.

References

  1. Szőke Gergely László: Az adatvédelem szabályozásának történeti áttekintése, Infokommunikáció és Jog, 2013/3, 108-109.
  2. OECD: Recommendation of the Council concerning Guidelines Governing the Protection of Privacy and Transborder Flows of Personal Data. https://legalinstruments.oecd.org/en/instruments/OECD-LEGAL-0188 (Downloaded: 25 October 2021).
  3. Bangemann Report, Europe and the Global Information Society (1994). https://www.cyber-rights.org/documents/bangemann.htm (Downloaded: 25 October 2021).
  4. Csáki-Hatalovics Gyula Balázs: eGovernment in the Past Few Years in Hungary. Acta Univ. Sapientiae, Legal Studies, 3, 1 (2014), 8-10.
  5. Matúš Mesarčík: Apply or not to Apply? A Comaparative View on Territorial Application of CCPA and GDPR, Bratislava Law Review 2020. Vol.4. No. 2. 81.
  6. DIRECTIVE 95/46/EC OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL of 24 October 1995 on the protection of individuals with regard to the processing of personal data and on the free movement of such data
  7. W. Gregory Voss: The CCPA and the GDPR Are Not the Same: Why You Should Understand Both, CPY Antitrust Chronicle January 2021, 3.
  8. Anja Geller: How Comprehensive Is Chinese Data Protection Law?A Systematisation of Chinese Data Protection Lawfrom a European Perspective, GRUR International, 0 (0), 2020, 1.
  9. Rita Heimes: Top 5 Operational Impacts of the CCPA: Part 1 — Determining if you’re a business collecting or selling consumers’ personal information, iapp The Privacy Advisor, July 23, 2018, https://iapp.org/news/a/top-five-operational-impacts-of-cacpa-part-1-determining-if-youre-a-business-collecting-or-selling-consumers-personal-information/ (Downloaded: 25 October 2021).
  10. See PIPL, Article 3.
  11. Alice Marini at al.: Comparing GDPR v. CCPA, Data Gudiance – Future of Privacy Forums 23. https://fpf.org/wp-content/uploads/2018/11/GDPR_CCPA_Comparison-Guide.pdf (Downloaded: 25 October 2021).

Orbánné Szél Napsugár Ágnes: A Gyermek jogairól szóló New Yorki-i Egyezmény 12. cikkének hatása a gyermekközpontú igazságszolgáltatás kialakulására

Bevezetés

A gyermekek jogainak meghatározására már az I. világháborút követően volt törekvés. Ezen kezdeményezések közé sorolható az 1989-es a gyermekek jogairól szóló New York-i egyezményt is inspiráló brit Eglantyne Jebb[1] által a Gyermekek Jogainak Deklarációja néven kidolgozott és később a Népszövetség közgyűlése által 1924.szeptember 24.napján elfogadott ún.Genfi Nyilatkozat.[2] A Deklaráció a gyermekek jogait katalógusszerűen, mindössze öt pontban foglalja össze. A gyermek véleménynyilvánításhoz való joga még nem jelenik meg, főként a gyermek jóllétére koncentrál a dokumentum. A Deklarációt Franciaországban olyan fontosnak tekintették, hogy elrendelték minden iskolában a kifüggesztését. A Genfi Nyilatkozat a maga nemében az adott korszakban és körülmények között úttörő és sikeres volt, azonban egy elkötelezett gyermekjogi harcost, az Deklaráció tartalma elégedettlenné tett. Amennyiben az ENSZ Gyermekjogi Egyezménynek szellemi atyját keressük nem feledkezhetünk el a lengyel származású Janusz Korczak-ról, akinek gyermekjogi felfogása talán a legnagyobb hatással volt a Gyermekjogi Egyezmény megalkotására. Döntő hatása nem véletlen, az egyezmény előkészítése során a lengyel küldöttek jelentős szerepet játszottak. Janusz Korczak rendhagyó módon nem jogász volt, hanem orvos és ahogy ő saját maga fogalmazott: » véletlenszerűen vált pedagógussá és szükségből pszichológussá«. Korát jóval megelőzően modern elveket vallott a gyermekek integritását illetően is, leszögezte, hogy joguk van a titkaikhoz, a saját tulajdontárgyaikhoz, saját pénztárcához és mindezeket tiszteletben kell tartani. A gyermekek egyenlőségét, szeretetét, tiszteletben tartását hirdette, elítélve a velük szemben alkalmazott atyáskodó magatartást.[3]

Haladó szellemiségét az mutatja legjobban, hogy kifejezetten csalódott volt a Genfi Nyilatkozat elfogadásakor, mivel valódi jogokat akart a gyermekeknek, nem pedig jótékonykodást, és a jelenben, nem a távoli jövőben.

A második Genfi Nyilatkozat 1959-ban az idők szavát követve már szélesebb körben [4] rendelkezik a gyermekjogokról, azonban a gyermek igazságszolgálatásban való részvételének lehetősége, nyilatkoztatása nem kerül megemlítésre.

A New York-i Egyezmény

A fenti előzményeket követően született meg az első globális[5] és kétségkívül a mai napig legnagyobb hatású nemzetközi dokumentum az ENSZ által 1989.november 20.napján elfogadott a gyermekek jogairól szóló egyezmény. Az egyezmény egyértelműen meghatározza a gyermek fogalmát, majd részletesen és nemcsak a jóléti jogokra kiterjedően meghatározza a gyermek jogait, továbbá a 12. cikkben megteremti a gyermekeket érintő bírósági eljárásokban – az igazságszolgáltatásban – való részvételi jog alapját is. » Az egyezmény mellett a fiatalkorúak igazságszolgáltatásban elfoglalt helyzetét rendezik az 1985-ben elfogadott Pekingi Szabályok, 1990-ben elfogadott Havannai Szabályok, a Rijádi Iránymutatások és a Tokiói szabályok. Összeségében e rendelkezések alkotják az ENSZ fiatalkorúak igazságszolgáltatására vonatkozó szabályrendszerének négy pillérét.«[6] Annak ellenére, hogy a fiatalkorúak igazságszolgáltatási eljárásokban elfoglalt helyzetének tisztázására irányulnak a szabályok, egyik sem definiálja azt, hogy a fiatalkorúak igazságszolgáltatása más, speciálisabb elvek mentén szerveződő és így egy egységes rendszert alkotó, fiatalkorúak érdekeit központban tartó igazságszolgáltatás. Az ENSZ rendelkezései tehát e szempontból megmaradtak egyes, főleg büntetőjogi érintettségű részterületeket rendező szabályozásoknak.

A 12. cikk, mint a bírósági eljárásokban való részvételi jog alapja

Az Egyezmény 12. cikke deklarálta azt, hogy:

1. az egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni. 2.Ebből a célból nevezetesen lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgatását.

A Gyermekjogi Bizottság által [7] 2009.júniusában elfogadott 12.cikkhez fűzött 12.számú Általános Kommentár (a továbbiakban: Kommentár) leszögezi azt, hogy » a 12.cikk egyike a négy általános alapelvnek a Gyermekjogi Egyezmény alapelvei közül , 2.cikk a diszkrimináció tilalma,6.cikk jog az élethez és a fejlődéshez, valamint 3.cikk a gyermek legfőbb érdeke mellett«.

A Kommentár rámutat arra, hogy a 12.cikkben rögzített alapelv azért fontos, mivel nem kizárólag önálló jogként értelmezendő és alkalmazandó, hanem figyelembe kell venni az összes többi jog értelmezése és nemzeti jogba implementálása során.[8]

Amennyiben 12. cikket elemezzük jól átható az, hogy a cikk első pontja nem kizárólag az igazságszolgáltatási, közigazgatási eljárásokban biztosítja a gyermek meghallgatáshoz való jogát, hanem minden őt érintő kérdésben. A jog e tekintetben megilletheti gyermekek egy csoportját is, azonban az igazságszolgáltatás kapcsán kétségtelenül az egyes gyermeket az adott ügyben megillető részvételi jogról beszélhetünk.

Az igazságszolgáltatásban való részvételi jog alapja tehát adott, azonban nem elhanyagolható az sem, hogy a gyermekek milyen jogszabályi, személyi és tárgyi környezetben vesznek részt az eljárásban. E feltételeket rendezi, szabályozza a gyermekközpontú igazságszolgáltatás. Egyik feltétel sem elhanyagolható, a feltételek összességének a megléte a záloga a gyermek meghallgatása szempontjából is sikeres eljárásnak. Azt, hogy e feltételeknek mekkora jelentősége van alátámasztja az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által 2019-ben a New York-i Gyermekjogi Egyezmény 30. évfordulóján és az Alapjogi Karta 10. évfordulóján közzétett tájékoztatás. A lényegre törő ismertető szerint minden évben megközelítőleg 2,5 millió gyermek vesz részt valamilyen őt érintő jogi eljárásban. Az adatok alapján ezen gyermekek kétharmada nem kap megfelelő tájékoztatást az eljárás alatt. Ritkán ellenőrzik azt is, hogy a jogaikat, illetve magát az eljárást a gyermekek egyáltalán megértették-e. Az Ügynökség rámutatott arra is, hogy az eljárásban részt vevő jogászok magatartása az eljárások során nagyban befolyásolja a gyermekek biztonság és kényelemérzetét, így értelemszerűen a gyermekek szempontjából az egész eljárás eredményességét.

Szükséges mindenképpen hangsúlyozni, hogy a 12. cikk alapján a gyermek részvétele az eljárásban számára nem kötelezettség, hanem lehetőség.

A gyermekközpontú igazságszolgáltatás kialakulás az Európai Unió területén

A Gyermekjogi Egyezmény létrejöttét követően a kontinensek közül Európában kezdődött el legdinamikusabban a gyermeki jogok fejlődése.[9] 1996-ban került elfogadásra az Európa Tanács egyezménye, mely már rögzíti a gyermekek eljárásjogi jogosultságait is.[10] A 3. cikk a gyermek meghallgatáshoz való jogát összeköti a gyermek tájékoztatáshoz való jogával. A cikk kinyilvánítja, hogy a bírósági eljárásban a belső jog szerint ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek minden szükséges információt meg kell kapnia, konzultálhat, kifejezheti nézeteit és tájékoztatni kell a vélemény-nyilvánításának lehetséges következményeiről, illetve minden más őt érintő lehetséges döntésről is. A jogalkalmazóknak ezeket a rendelkezéseket és iránymutatásokat a belső joggal összhangban kell alkalmaznia. Az egyezmény II. fejezet B. pontja a 6.- 9. cikkben rendelkezik a bíróságok szerepéről az eljárásokban. A 6. cikkben kifejezetten rögzíti, hogy meghatározott esetekben a bíróság meghallgatja a gyermeket, lehetőség szerint elkülönítve, személyesen, vagy képviselője útján, a gyermek megértésének megfelelő módon, kivéve ez alól azt az eset, amikor ez a gyermek a legfőbb érdekével ellentétes lenne. A bíróság engedi a gyermeket, hogy véleményt nyilvánítson és kinyilvánított véleménynek megfelelő súlyt tulajdonit. Láthatjuk, hogy a New York-i egyezmény 12. cikke úgymond visszatér, a gyermek jogait a bíróság oldaláról kötelezettségként megfogalmazva.

A 7. cikk a bíróság mielőbbi cselekvési kötelezettségét mondja ki, melynek része az is, hogy a bíróságnak tartózkodni kell minden szükségtelen késedelemtől. A 8. cikk a bíróság hivatalbóli cselekvési kötelezettségét szorgalmazza azokban az esetekben, amikor a belső jog szerint a gyermek jólétét komoly veszély fenyegeti. A 9. cikk arra kötelezi a bíróságot, hogy szükség esetén a gyermek részére képviselőt rendeljen. Ezen rendelkezések lényege egyértelműen visszaköszön a gyermekközpontú igazságszolgáltatás fogalmában.

Az európai fejlődési folyamat egyik lényeges lépése az Európai Unió Nizzában 2000-ben kihirdetett Alapjogi Chartája volt.

Az Alapjogi Charta 24.cikkének (1) bekezdése szerint a gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. A gyermekek véleményüket szabadon kifejezhetik. Az őket érintő ügyekben véleményüket életkoruknak és érettségüknek megfelelően figyelembe kell venni. A (2) bekezdés alapján hatóságok és a magánintézmények gyermekekkel kapcsolatos tevékenységében a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie. A (3) bekezdés szerint minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, kivéve, ha ez az érdekeivel ellentétes.

Látható az, hogy az Alapjogi Charta összhangban a New York-i Egyezménnyel rögzíti a gyermekek elidegeníthetetlen jogaként azt, hogy az őket érintő ügyekben – legyen az polgári, büntető, avagy közigazgatási eljárás – a véleményüket életkoruknak és érettségüknek megfelelően figyelembe vegyék. Ugyanakkor az eljáró hatóságok oldaláról megjelenik a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembevételének kötelezettsége, éppúgy, mint a New York-i Egyezményben. A Charta 24.cikke részben tömöríti a New York-i Egyezmény alapelveit. Azonban még mindig nem találkoztunk a gyermekközpontú igazságszolgáltatás fogalmával.

Az Alapjogi Chartára utal vissza a Bizottság 2006.július 4.napján kiadott „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című közleménye is.[11]A közlemény szerint a célok közé tartozik a gyermekek bevonása a döntéshozatali eljárásba, továbbá a gyermekek jogaival kapcsolatos tájékoztatási stratégia kidolgozása, mely lehetővé teszi azt, hogy a szülők és gyermekek jobban ismerjék ezeket a jogokat.

2007.december 10.napján fogadta el az Európai Unió Tanácsa a gyermekek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokat.[12] A végrehajtás a gyermekjogok előmozdítását és védelmét célzó jogszabályi reform előmozdítása révén valósulna meg az iránymutatás szerint:

…. különösen a nemzeti jogszabályok meghozatalának és felülvizsgálatának ösztönzése és támogatása, a jogszabályoknak a gyermek jogok előmozdítására és védelmére vonatkozó nemzetközi szabályoknak és előírásoknak – különösen a gyermek jogairól szóló egyezménynek és az egyezmény fakultatív jegyzőkönyveinek – való megfelelése érdekében, továbbá a gyermek jogok megsértése elleni küzdelem és a jogsértéstől való elrettentés,…. a gyermek jogok megsértésének megelőzését célzó, jogszabályi, közigazgatási, igazságszolgáltatási és egyéb intézkedések meghozatala állami hatáskörben, valamint az említett jogsérelmek büntetlensége elleni küzdelem.

Hazánkban a 2007.évi CLVIII.törvénnyel került kihirdetésre a 2007. december 13. napján aláírt és 2009. december 1. napján hatályba lépett Lisszaboni szerződés. A szerződés 3.cikkének (3) bekezdése értelmében »az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét. Az EU kifejezetten a legfontosabb céljai közé sorolja a gyermekek jogainak védelmét«.

Látható az, hogy az Európai Unió aktívan foglalkozott a gyermekek jogaival és ezen belül is a gyermekeket az igazságszolgáltatás során megillető jogokkal, azonban maga a gyermekközpontú igazságszolgáltatás fogalma amint arra Gyurkó Szilvia is rámutat[13] mégsem az EU gyermekjogi dokumentumainak egyikében jelent meg, a fogalmat az Európa Tanács egyik iránymutatása vezette be.

Az Iránymutatás nem előzmény nélküli.[14] Az európai igazságügy-miniszterek Lanzarote-ban 2007.október 25-26.napján tartott 28. konferenciájának két célja volt: a migráció és menekültügy, valamint a gyermekek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése, beleértve azon gyermekeket, akik konfliktusba kerülnek a törvénnyel. [15] A konferencián megvitatták a gyermekek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének lehetőségeit, valamint az igazságszolgáltatás gyermekbarát dimenzióját. A szókapcsolat tehát már megjelenik.

A találkozó eredményeként 47 tagállam igazságügy-miniszterei elfogadták azt a 2.számú szándéknyilatkozatot, melyben deklarálták: elkezdik az európai gyermekbarát igazságszolgáltatás irányelveinek az előkészítését. A gyermekközpontú igazságszolgáltatás fogalmának vizsgálata szempontjából kiemelendő a szándéknyilatkozat 9.pontja, melyben kinyilvánították azt a meggyőződésüket, hogy » a gyermek részvétele, amennyiben szükséges az őt érintő bírósági eljárásokban, lényeges része a modern és igazságos bírósági rendszernek, amelyben a gyermekek nézeteit, szükségleteit, aggodalmait ténylegesen figyelembe veszik.«

A 10. pontban hangot adtak abban való bizonyosságuknak is, hogy »szükséges olyan rendelkezések meghozatala, amely csökkenti a bírósági eljárások negatív hatásait, illetve megvédi a gyermekeket attól, hogy a bírósági eljárásban sérelmet szenvedjenek el.«

A 12.pontban azt az álláspontjukat is hangoztatták, hogy »a bírósági eljárásokkal érintett gyermekek vonatkozásában a biztonságos és barátságos környezet, a speciálisan képzett személyek és a hatásos eljárások csökkentik a gyermekek sérüléseit és növelik az igazságszolgáltatás hatékonyságát. »

A 2007-ben útjára indított munka eredményeként az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2010.november 17.napján tartott ülésén fogadta el a gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló Iránymutatást.[16]

Az Iránymutatás határozottan és egyértelműen foglalt állást a célja tekintetében: »A gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatás elfogadásával az Európa Tanács kimondottan azt kívánja elérni, hogy az igazságszolgáltatás mindig gyermekközpontú legyen…«

Az Iránymutatás a gyermekek jogairól szóló New York-i egyezményhez hasonlóan fogalommeghatározással indít, melyet a II. pontja tartalmaz. A New York-i Egyezménnyel szemben azonban nem kizárólag a gyermek fogalmát rögzíti, hanem három alapvető fogalmat tisztáz. A gyermek fogalmát: minden 18 évesnél fiatalabb személy. E meghatározás összhangban van a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 1. cikkében foglalt fogalommal. A szülő fogalmát: a nemzeti jog szerint szülői felelősséggel bíró személy(ek). Amennyiben a szülő(k) nincs(enek) jelen vagy nem visel(nek) tovább szülői felelősséget, a szülő szerepét betöltheti gyám vagy kijelölt jogi képviselő.

Továbbá először fogalmazza meg a gyermekbarát igazságszolgáltatás definícióját:

olyan igazságszolgáltatási rendszer, amely az elérhető legmagasabb szinten biztosítja a gyermekek jogainak tiszteletben tartását és hatékony érvényesítését, figyelembe véve az alábbiakban felsorolt elveket, megfelelően tekintetbe véve a gyermek érettségét, értelmi szintjét és az ügy körülményeit. Olyan igazságszolgáltatás, amely hozzáférhető, az életkornak megfelelő, gyors, gondos, a gyermekek jogaihoz és szükségleteihez igazodó és azokra koncentrál, tiszteletben tartja a gyermekek jogait, beleértve a tisztességes eljáráshoz való jogot, az eljárásban való részvétel és az eljárás megértésének jogát, a magánélet, a családi élet, az integritás és a méltóság tiszteletben tartásához fűződő jogot.

Amennyiben megvizsgáljuk a fogalmat részleteiben, azt láthatjuk, hogy maga a definíció a gyermekbarát igazságszolgáltatás alapvető elveinek összesége, mely elvek mind a büntető, mind a polgári igazságszolgáltatásban az eljárás előtt, alatt és utána is hatnak.

Az Iránymutatást követően a fogalom széles körben elfogadottá vált, a terminológia megjelenik az EU gyermekjogi ütemtervében is, melyet [17] 2011. február 15-én hirdetett ki az Európai Bizottság. A gyermekjogok érvényesítésére vonatkozó uniós ütemterv szerint: » az igazságszolgáltatás gyermekbarát jellegének erősítése az egyik legfontosabb intézkedés az ütemterv keretén belül. Ez komoly gyakorlati jelentőséggel bíró terület, ahol az Unió a Szerződések alapján hatáskörrel rendelkezik arra, hogy uniós jogszabályok segítségével valóra váltsa a gyermekek jogait. « Gyurkó Szilvia az ütemterv lényegét akként összegezte, hogy: » az unió valódi hozzáadott értékének tekinti…a gyermekbarát igazságszolgáltatás ügyét. «[18]

Az ütemterv szerint:

a gyermekek sokféleképpen kerülhetnek kapcsolatba az igazságszolgáltatással, például, ha a szüleik elválnak vagy nem tudnak megegyezni a gyermek-elhelyezésről, amennyiben bűncselekményt követnek el vagy annak tanúivá, illetve áldozataivá válnak, vagy ha menedéket kérnek. Ha a gyermekek olyan igazságszolgáltatással kerülnek kapcsolatba, amely nem gyermekbarát, a jogaikat számos korlátozás vagy sérelem érheti. A gyermekek akadályokba ütközhetnek jogi képviseletük vagy bírósági meghallgatásuk tekintetében. Hasonlóképpen az is előfordulhat, hogy a gyermekek és képviselőik nem kapnak megfelelő tájékoztatást ahhoz, hogy élhessenek a jogaikkal, vagy megvédhessék érdekeiket a bírósági eljárás során. Felnőttként bánhatnak velük, anélkül, hogy minden esetben megadnák számukra a szükségleteiknek és sebezhetőségüknek megfelelő biztosítékokat, és megtörténhet, hogy a gyermekek nehezen tudják feldolgozni ezt a helyzetet. A gyermekek jogi érdekeinek magas szintű védelme szempontjából alapvető követelmény, hogy ténylegesen hozzáférjenek az igazságszolgáltatáshoz, és részt vegyenek a közigazgatási és a bírósági eljárásokban.

Az ütemterv a gyermekbarát igazságszolgáltatás fogalmának meghatározásakor az Iránymutatással szemben negatív megközelítést alkalmaz: »Ha a gyermekek olyan igazságszolgáltatással kerülnek kapcsolatba, amely nem gyermekbarát, a jogaikat számos korlátozás vagy sérelem érheti… A gyermekek akadályokba ütközhetnek … nem kapnak megfelelő tájékoztatás……felnőttként bánhatnak velük. Azaz a contrario értelmezve a meghatározást: gyermekbarát az az igazságszolgáltatás, amelyben a gyermekek jogait sérelem és korlátozás nem éri, megfelelő tájékoztatást kap, nem felnőttként bánnak velük. Az ütemterv az Irányelvhez hasonlóan az elveket összefoglalva határozza meg a gyermekbarát igazságszolgáltatás fogalmát. «

A gyermekközpontú igazságszolgáltatás szabályai a polgári perrendtartásban

Az Európai Bizottság az ütemterv részeként 2012.esztendőt a gyermekbarát igazságszolgáltatás évének nyilvánította Európában. Magától értetődik, hogy mint tagállam Magyarország is részt vett az ütemterv céljainak megvalósításában.

Az igazi átfogó reform azzal kezdődött, hogy a Kormány összhangban az EU Bizottság ütemtervével a 2012-es évet a Gyermekközpontú Igazságszolgáltatás évének hirdette meg: ennek jegyében megindult a jogalkotás, továbbá ombudsman-i vizsgálatra is sor került.[19]

A jogalkotás során a child-friendly[20] igazságszolgáltatás hazai jogba való átültetése a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósulásához kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2012.évi LXII.törvénnyel történt meg. Az eljárásjogi kódexeket módosító salátatörvényhez fűzött törvényi indokolás szerint: »Az utóbbi időben számos nemzetközi jogi dokumentum született, amely arra vonatkozóan ad iránymutatást az államok kormányainak, hogy hogyan tudnák gyermekbaráttá formálni igazságszolgáltatásukat. A törvény ezen cél eljárásjogi alapjainak megteremtését szolgálta. «[21]

A módosítással a polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III.törvény különbséget tett a kiskorú, mint érdekelt és mint tanú meghallgatása/kihallgatása[22] között.

A módosítás a rPp.65/A. §-sal szabályozta a kiskorú, mint érdekelt meghallgatását a szülői felügyelettel, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésével vagy az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos perben. Biztosította a bíróság részére a mérlegelési jogot a tekintetben, hogy indokolt esetben egyidejűleg a kiskorú részére ügygondnokot rendeljen, illetve a kiskorút a felek és a felek képviselői távollétében hallgassa meg. Egyúttal rendelkezik a kiskorú személy idézésének módjáról is.

A rPp.65/B. § -ának (1) bekezdése ennél is tovább ment: részletesen szabályozta, hogy a kiskorú meghallgatásának megfelelő légkörben, a gyermek számára érthető módon kell megtörténnie. Előírja azt is, hogy a meghallgatás kezdetén a kiskorútól – a korától és érettségétől függően – meg kell kérdezni a nevét, születési helyét, idejét, anyja nevét, lakóhelyét, majd tájékoztatni kell arról, hogy a meghallgatás során a valóságnak megfelelő előadásokat kell tenni és arról, hogy a nyilatkozattételt, illetve az egyes kérdésekre a válaszadást megtagadhatja. Ha a bíróság a kiskorú részére ügygondnokot rendelt, tájékoztatást ad a kiskorúnak az ügygondnok eljárásban betöltött szerepéről, jogairól, kötelezettségeiről. A tájékoztatásokat és figyelmeztetéseket a kiskorú korára és érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell közölni.

A kiskorú meghallgatása során a hozzá közvetlenül vagy a felek és képviselőik távollétben a felek, képviselőik vagy a saját ügygondnoka által intézett kérdéseknek a gyermek védelme érdekében a tanács elnökének (egyes bíró) szűrőjén kell átmenniük. A meghallgatás végén, még a kiskorú jelenlétében a jegyzőkönyvbe vett vallomást fel kell olvasni vagy, ha a jegyzőkönyv hangfelvétel útján készül, azt a kiskorú jelenlétében kell hangszalagra rögzíteni. Ennek megtörténtét vagy mellőzését a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. A felolvasáskor, illetve a rögzítéskor a kiskorú az általa elmondottakat kiigazíthatja vagy kiegészítheti. Ha a kiskorú meghallgatására a felek távollétében kerül sor, az elnök a felekkel ismerteti a meghallgatásról készült jegyzőkönyvet.

A polgári perrendtartásról szóló 2016.CXXX. törvény (a továbbiakban Pp.) azaz az új Pp. megtartotta a régi Pp. szerinti státusz bontást: a kiskorú vagy egyéb érdekelt vagy tanú[23] lehet az eljárásban, a meghallgatására vonatkozó szabályok tartalmilag megegyeznek a korábbi szabályozással, azonban a részletes meghallgatásra vonatkozó rendelkezések – a Pp.473.§-a – a XXXV. fejezetben a szülői felügyelettel kapcsolatos perek közös szabályainál kaptak helyet, a korábbival szemben, amikor a jogalkotó a Pp. felekre és más perbeli személyekre vonatkozó szabályok között helyezte el.[24]

Megítélésem szerint a magyar szabályozás megfelel a célkitűzésnek, azonban egy kiemelkedően fontos terület rendezése még elengedhetetlen lenne, mivel a gyermek tájékoztatáshoz való jogának érvényesítése nem kellően kimunkált a polgári perrendtartásban. Nem tudjuk, hogy a gyermek az őt érintő eljárásról, vélemény-nyilvánításának lehetőségéről, a személyét érintő határozatról mikor, milyen módon, kitől értesül, a szülői felügyeleti jog gyakorlására, kapcsolattartásra vonatkozó ítéletet számára kézbesíti-e valaki, illetve megmagyarázza-e valaki. Ezek a kérdések mielőbbi választ igényelnek, tekintettel arra, hogy a gyermekközpontú igazságszolgáltatás úgymond alfája és omegája a meghallgatáshoz való jog mellett, a gyermek tájékoztatáshoz való joga. Amennyiben ezzel a jogával nem tud élni a többi joga is, így a 12.cikkben rögzített meghallgatáshoz való joga is formálissá válik, kiüresedik, illetve szubjektív tényezőtől- az eljáró bíró személyétől- fog függeni. Amennyiben a gyermek nincs tisztában azzal, hogy joga van véleményét kinyilvánítani, adott esetben eleshet a perben való részvétel lehetőségétől. Ily módon álláspontja észrevétlen marad, ismét az eljárás tárgyává válik, annak aktív résztvevője helyett, mivel a döntés a feje felett születik. E körben lényeges kérdés lehet természetesen az, hogy a gyermek ítélőképessége birtokában van-e, ennek a kérdésnek a kifejtése azonban már meghaladja a tanulmány kereteit.

Zárszó

Az egyezmény 12. cikkének megvizsgálását, a gyermekközpontú igazságszolgáltatás fogalmának létrejöttének áttekintését és a gyermekközpontú igazságszolgáltatás polgári perrendtartásban megtestesülő eljárási szabályainak áttekintését követően joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mi a 12. cikk jelentősége a polgári perrendtartásban?

Nyilvánvaló az, hogy a 12. cikk alapvető befolyással bírt a gyermekközpontú igazságszolgáltatás fogalmának meghatározásában, annak egyik legfontosabb elemét képezi. Az, hogy több-e a gyermekközpontú igazságszolgáltatás mint a gyermek meghallgatásához fűződő joga és ennek biztosítására szolgáló technikai szabályok összessége, már egy külön tanulmány témája lenne. Hiszen a gyermek meghallgatása nélkül nem beszélhetünk gyermekközpontú igazságszolgáltatásról, sérülne a rendszer a leglényegesebb, pótolhatatlan eleme. Ez a központi elem, amely nélkül nem léteznének a gyermek meghallgatására vonatkozó eljárási szabályok, expressis verbis megjelenik-e a polgári perrendtartásban? Ha megvizsgáljuk a kiskorú meghallgatására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket egyértelművé válik, hogy az eljárásjog nem mondja ki azt, hogy a gyermekeknek joguk van az őket érintő ügyekben a meghallgatáshoz, azonban részletekbe menően szabályozza e jogukat. Ezzel pedig implicit módon biztosítja a gyermekek meghallgatáshoz való jogát. Szükség lenne-e a jog kifejezett deklarálására? Rögzítésre kerülhetne ez a joguk az eljárási szabályok között? Vagy elegendő a jelenlegi szabályozás, amely akként fogalmaz, hogy „ha a bíróság a perben a kiskorú gyermek mint érdekelt meghallgatásáról dönt”, azaz a bíróság mérlegelési jogkörébe helyezi a gyermek meghallgatásának kérdését, mely mérlegelés már az anyagi jog alkalmazása felé tolja a kérdést. Vajon az anyagi jog a háttere a meghallgatási jognak? A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:171. § (4) bekezdése és 4:181. § (1)[25] bekezdése rendelkezik a gyermek, illetve az ítélőképessége birtokában lévő gyermek meghallgatásáról. Az utóbbi esetben a bíróság számára kötelezően előírt módon, mivel a Ptk.4:171. § (4) bekezdése kifejezetten tartalmazza azt, hogy indokolt esetben, vagy ha azt a gyermek maga kéri, meg kell hallgatni a gyermeket is. Azonban a gyermeknek honnan lenne tudomása arról, hogy kérheti a saját meghallgatását tekintettel arra, hogy a meghallgatási jogára és erről a jogról való kötelező tájékoztatásra vonatkozó kifejezett jogszabályi rendelkezés mint láthattuk sem az anyagi jogban, sem az eljárás jogban nincs. Megoldás lehet ennek a talán látszólagos hiánynak a kiküszöbölésére az ilyen jellegű perekben eljáró bírák képzése. Az ötlet nem elvetendő, annál is inkább, hiszen a 12. cikkhez fűzött Általános Kommentár 49. pontjának harmadik bekezdése a 12. cikk mibenlétéről és gyakorlati alkalmazásáról való képzés tartását írja elő azon szakemberek számára, akik ilyen ügyeket tárgyalnak. A jól képzett bírák pótolhatják a rendelkezés hiányát. Azt, hogy ez valóban így lesz-e, kizárólag a gyakorlat tudná megválaszolni. Azonban nem biztos, hogy a megoldást akár a jogszabály módosítása vagy a szakemberek képzése jelenti. Alternatíva lehet az ún.Kinderrechtswinkels (Gyermekjogok boltjának) bevezetése is. A Belgiumban már 1987 óta működő független „boltok” széleskörű, ingyenes tájékoztatást adnak az oda betérő gyermekek számára jogaikról, beleértve az igazságszolgáltatás kapcsán felmerülő eljárási jogaikat is.[26]

Hivatkozások

  1. Ki volt Eglantyne Jebb? https://www.savethechildren.org/us/about-us/why-save-the-children/eglantyne-jebb (Letöltés időpontja: 2020.december 4.)
  2. Genfi Deklaráció http://www.un-documents.net/gdrc1924.htm (Letöltés ideje: 2020.december 4.)
  3. Janusz Korczak :Child Right’s to Respect, Council of Europe 2009 https://rm.coe.int/janusz-korczak-the-child-s-right-to-respect/16807ba985 5.oldal (Letöltés ideje: 2020.december 04.)
  4. Második Genfi Nyilatkozat https://www.umpod.cz/fileadmin/user_upload/Pravni_predpisy_AJ/declaration_child1959.pdf (Letöltés:2020.december 07.)
  5. Az egyezményt az Egyesült Államok 1995-ben Bill Clinton elnöksége idején aláírta, azonban a mai napig nem ratifikálta, egy ideig Szomália és Dél-Szudán maradt ki hasonló módon a szerződésből.
  6. Faix Nikoletta: A gyermekbarát igazságszolgáltatás kialakulása és fejlődése a nemzetközi jogalkotásban Jogászvilág, 2016. https://jogaszvilag.hu/szakma/a-gyermekbarat-igazsagszolgaltatas-kialakulasa-es-fejlodese-a-nemzetkozi-jogalkotasban/ (letöltés: 2020. január16.)
  7. Nemzetközi szerv, amely azt ellenőrzi, hogy a kormányok miként ültetik át a nemzeti jogba a gyermekjogi egyezmény rendelkezéseit.
  8. General Comment No.12 https://www2.ohchr.org/english/bodies/crc/docs/AdvanceVersions/CRC-C-GC-12.pdf I/2.pont (letöltés dátuma: 2020.október 25.)
  9. Afrikában is született hasonló regionális dokumentum, mint Európában gondolok itt a Gyermekek jogairól és jólétéről szóló 1990-ben elfogadott és 1999-ben hatályba lépett kartára. Azonban az amerikai kontinens tekintetében például az 1948-ban elfogadott Bogotai Konvenció, mely az 1978-ban hatályba lépett Emberi Jogok Amerikai Egyezményének előképe, nem tartalmaz külön rendelkezést a gyermekek vonatkozásában és a gyermekeket érintően külön egyezmény sem született.
  10. European Convention on the Exercise of Children’s Rightshttps://rm.coe.int/CoERMPublicCommonSearchServices/DisplayDCTMContent?documentId=090000168007cdaf (letöltés dátuma: 2020.december 07.)
  11. Az Eu gyermekjogi stratégiája felé https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=LEGISSUM%3Ar12555 (letöltés dátuma: 2020.január 16.)
  12. https://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=HU&f=ST%2016031%202007%20INIT letöltés dátuma: 2020.01.16.
  13. Gyurkó Szilvia : Gyermekbarát igazságszolgáltatás 107-117.http://www.okri.hu/images/stories/KT/KT_49_2012/007_gyurko.pdf (letöltés dátuma: 2020.január 16.)
  14. Gyurkó: Gyermekbarát,111.
  15. A 2.számú szándéknyilatkozat https://rm.coe.int/1680694596 (letöltés dátuma: 2020.január 17.)
  16. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásról Council of Europe / European Union 2012 https://rm.coe.int/CoERMPublicCommonSearchServices/DisplayDCTMContent?documentId=09000016806a4541 (letöltés dátuma: 2020.január 16.)
  17. Az EU gyermekjogi ütemterve Brüsszel, 2011.02.15. https://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0060:FIN:hu:PDF (letöltés:2020.01.16.)
  18. Gyurkó: Gyermekbarát 108.
  19. Beszámoló az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2012.évi tevékenységéről, Alapvető jogok biztosának hivatala, Budapest 2013. http://www.ajbh.hu/documents/10180/129110/AJBH+Besz%C3%A1mol%C3%B3%202012/9215dc04-4031-451e-b79c-eff2e2e63925?version=1.1 111-139.( letöltés dátuma: 2020.január 16.)
  20. Az EU gyermekjogi ütemtervének 2.1.pont magyar fordítása a gyermekbarát kifejezést alkalmazza.
  21. A gyermekközpontú igazságszolgáltatás fogalmával egy külön tanulmányban foglalkoztam, azonban jelen tanulmány érthetősége miatt szükségét érzem annak, hogy rávilágítsak a gyermekbarát és gyermekközpontú fogalmak hazai használatára. Magyarországon a fogalmat a bírói kar értelmezte és módosította: az értelmezés során a gyermekbarát jelzőt felváltotta a gyermekközpontú jelző.Az Országos Bírósági Hivatal a Gyermek-központú Igazságszolgáltatás bírósági koncepciója című 2012-ben készült munkája szerint »a pártatlan ítélkezési tevékenységet ellátó bíróság nem lehet sem egy terhelt, sem egy sértett, de még egy tanú barátja sem életkorától és életállapotától függetlenül. Mindazonáltal a gyermekek egészséges fejlődése olyan prioritást jelent, ami a fokozott odafigyelést, és akár az eljárás többi résztvevői eljárási jogainak korlátozását is indokolhatja. A gyermekközpontú [child-focus] igazságszolgáltatás lényege ezen prioritások fel- és elismerése. «
  22. A kiskorú tanú védelmét a rPp.167/A.§-a biztosítja 167/A. §-a szabályozza, melynek (1) bekezdése szerint a tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorút csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték másként nem pótolható A (2) bekezdés szerint a kiskorú tanú kihallgatásánál a törvényes képviselője jelen lehet. A kihallgatáskor a figyelmeztetéseket és tájékoztatásokat a kiskorú tanú korára, érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell közölni. A kihallgatásnak megfelelő légkörben, a kiskorú számára érthető módon kell megtörténnie A (3) bekezdés szerint a tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú kihallgatása esetén a hamis tanúzás következményeire való figyelmeztetést mellőzni kell, helyette az igazmondás követelményéről kell tájékoztatást adni a tanú korára és érettségére figyelemmel, számára érthető módon. A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú tanú esetében a személyi adatainak zártan kezeléséről, valamint a vallomástétel megtagadásáról a nyilatkozatot a törvényes képviselője teszi meg, valamint a vallomástételre kötelező határozat elleni fellebbezési jogot a törvényes képviselő gyakorolja. A (4) bekezdés alapján, ha a kiskorú tanú és a törvényes képviselője között érdekellentét van, a bíróság megkeresésére a gyámhatóság által kirendelt eseti gyám gyakorolja a (2) és (3) bekezdésben meghatározott jogokat.
  23. A Pp. 298.§-ának (1) bekezdése szerint a tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorút csak akkor lehet tanúként meghallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték másként nem pótolható. (2) A kiskorú tanú meghallgatásánál a törvényes képviselője jelen lehet. A meghallgatáskor a figyelmeztetéseket és tájékoztatásokat a kiskorú tanú korára, érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell közölni. A meghallgatásnak megfelelő légkörben, a kiskorú számára érthető módon kell megtörténnie. (3) A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú meghallgatása esetén a hamis tanúzás következményeire történő figyelmeztetés helyett az igazmondás követelményéről kell tájékoztatást adni a tanú korára és érettségére figyelemmel, számára érthető módon. A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú tanú esetén a személyi adatainak zártan kezeléséről, valamint a vallomástétel megtagadásáról a nyilatkozatot a törvényes képviselője teszi meg, valamint a vallomástételre kötelező határozat elleni fellebbezési jogot a törvényes képviselő gyakorolja. (4) Ha a kiskorú tanú és a törvényes képviselője között érdekellentét van, a bíróság megkeresésére a gyámhatóság által kirendelt eseti gyám gyakorolja a (2) és (3) bekezdésben meghatározott jogokat.
  24. A Pp.473. § [A kiskorú gyermek meghallgatása] (1) Ha a bíróság a perben a kiskorú gyermek mint érdekelt meghallgatásáról dönt, indokolt esetben egyidejűleg a kiskorú részére hivatalból ügygondnokot rendel. A bíróság a kiskorút a felek és a felek képviselői távollétében is meghallgathatja. (2)A bíróság a tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorút a törvényes képviselője útján idézi meg azzal a felhívással, hogy a megjelenéséről gondoskodjék. A tizennegyedik életévét betöltött kiskorú idézéséről akkor is külön értesíti a bíróság a törvényes képviselőt, ha őt is idézte a tárgyalásra (3) A kiskorú meghallgatásának megfelelő légkörben, a gyermek korára és érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell megtörténnie. A meghallgatás kezdetén a kiskorútól meg kell kérdezni a nevét, születési helyét, idejét, anyja nevét, lakóhelyét, majd tájékoztatni kell arról, hogy a meghallgatás során a valóságnak megfelelő előadásokat kell tenni és arról, hogy a nyilatkozattételt, illetve az egyes kérdésekre a válaszadást megtagadhatja. Ha a bíróság a kiskorú részére ügygondnokot rendelt, a tájékoztatásnak az ügygondnok eljárásban betöltött szerepére, jogaira és kötelezettségeire is ki kell terjednie. (4) A kiskorút az elnök hallgatja meg. A felek a meghallgatást megelőzően indítványozhatnak kérdéseket akkor is, ha a kiskorú meghallgatására a felek távollétében kerül sor. Az ügygondnok a kiskorú meghallgatása során kérdéseket indítványozhat. Az elnök engedélyezheti, hogy az ügygondnok a kiskorúhoz közvetlenül is intézhessen kérdést. Az indítványozott vagy a kiskorúhoz közvetlenül intézett kérdések megengedhetősége felől az elnök határoz. (5) A meghallgatás végén, még a kiskorú jelenlétében az írásbeli jegyzőkönyvbe vett vallomást fel kell olvasni, vagy ha a jegyzőkönyv a jegyzőkönyvi tartalmat összefoglaló hangfelvétel útján készül, azt a kiskorú jelenlétében kell rögzíteni. Ennek megtörténtét vagy mellőzését a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. A felolvasáskor, illetve a rögzítéskor a kiskorú az általa elmondottakat kiigazíthatja vagy kiegészítheti. A jegyzőkönyv – az elnök engedélyével – az ügygondnok, vagy ha a meghallgatás a felek jelenlétében történik, a felek észrevételei alapján is kiegészíthető és módosítható. Az ügygondnok, illetve a felek erre vonatkozó kérelmét – annak elutasítása esetén – a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. (6) Ha a kiskorú meghallgatására a felek távollétében kerül sor, az elnök a felekkel ismerteti a meghallgatásról készült jegyzőkönyvet.
  25. A Ptk.4:171. § [A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése és a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése iránti per](1) A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, a felügyelet, az egyes felügyeleti jogok gyakorlásának megváltoztatása, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése és az elhelyezés megváltoztatása iránt a szülő és a gyámhatóság indíthat pert.(2) A pert – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – a szülőnek a másik szülő ellen, a gyámhatóságnak mindkét szülő ellen meg kell indítania.(3) A harmadik személynél történt elhelyezés megváltoztatása iránti pert az ellen a személy ellen kell megindítani, akinél a gyermeket elhelyezték.(4) A bíróságnak az eljárása során – elháríthatatlan akadály esetét kivéve – mindkét szülőt meg kell hallgatnia. Indokolt esetben, vagy ha azt a gyermek maga kéri, közvetlenül vagy szakértő útján meg kell hallgatnia a gyermeket is. Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, szülői felügyeletére és elhelyezésére vonatkozó döntés egyetértésével hozható, kivéve, ha a gyermek választása a fejlődését veszélyezteti.A Ptk.4:181. § [A kapcsolattartás rendezése] (1) A kapcsolattartásról a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők egyezséget köthetnek; egyezségük hiányában a kapcsolattartásról – kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból – a bíróság dönt. Ha házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per nincs folyamatban, a kapcsolattartásról a szülők megegyezésének hiányában a gyámhatóság dönt. A döntés előtt az érdekelteket és az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket meg kell hallgatni.
  26. Publication Child participation handbook for professionals https://rm.coe.int/publication-child-participation-handbook-for-professionals-final-eng/1680a069f439.( letöltés dátuma:2020.december 07.)

Ronga Adrienn: A Brexit közjogi és gazdasági hatásai az Egyesült Királyság tekintetében

A Brexit fogalma és eddigi folyamata

Mindenekelőtt szeretném tisztázni a Brexit szó fogalmát, illetve jelentését. A Brexit szó (vagy brexit) nemzetközi szinten használatos és elterjedt elnevezés, amely az Egyesült Királyság kilépését jelenti az Európai Unióból. Tulajdonképpen két angol szó összevonásából jött létre; a British és az exit angol kifejezésekből. Véleményem szerint ennél találóbb és frappánsabb megnevezést nem is alkothattak volna.

Ismeretes tény, hogy 2016. június 23-án Nagy-Britannia egy történelmi jelentőségűnek mondható népszavazáson úgy döntött, kilép az Európai Unióból. A döntés az euroszkeptikus körökben nagy örömöt váltott ki, az Európa-pártiak körében viszont nagy felzúdulást, riadalmat keltett a globális gazdaságban. Az uralkodó sajtóban olyan jóslatokhoz vezetett, melyek szerint a brit gazdaság össze fog omlani. Immáron bebizonyosodott, hogy e fenyegetések alaptalanok voltak. Álláspontom szerint a tanulmányok többsége abból a hipotézisből indul ki, hogy a kilépés megszavazása elsősorban nem gazdasági okokkal magyarázható, hanem a nemzeti szuverenitás megtartásának a szándékával, a nemzetállamokat felszámoló szupranacionális integráció elutasításával. A britek is, és Európa is megdöbbenéssel nyugtázta a referendum eredményét. Véleményem szerint maga David Cameron sem számított erre az eredményre. Az eredmény nyilvánossá válását követő lemondásakor könnyes szemmel, szentimentális módon vett búcsút a kormányfői széktől. De vajon valóban ezt szerették volna a britek? Számoltak döntésük minden hazai és európai következményével? Vajon, amikor behúzták azt a bizonyos X-et, tudatában voltak-e a döntésük jogi, politikai, gazdasági és társadalmi következményeinek? És végül, de nem utolsó sorban vajon az is átfutott-e a tudatukon, hogy döntésüknek Nagy-Britannián messze túlmutató hatásai lesznek, és az egyébként is többszintű válságtüneteket produkáló Unió jövőbeni sorsát és létezését is meghatározhatják? [1] Mindezen kérdésekre a választ csak a brit választók adhatják meg. Az azonban bizonyos, hogy a BREXIT-ről tartott népszavazás a brit lakosság egyedülálló megosztottságát eredményezte, több kevesebb ellentmondással. E megosztottság a generációk, a nemzeti törésvonalak és a vidék-London dimenziókban is tisztán kirajzolódott.[2]

A Brexit közjogi hatásai

A megállapodást szemlélve, illetve a nyilvánosságra hozott tanulmányok, sajtóanyagok alapján jól látható, hogy számos változást idézett elő a Brexit a közjog, illetve a magánjog területén is. Dolgozatomban a lényeges közjogi aktusokat vizsgálom és mutatom be a továbbiakban.

A parlamenti döntés előzménye, hogy az angliai Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a királyi előjog a külügyekre vonatkozik, az uniós tagság azonban a belső jogot érinti, amely a parlamenti törvényhozás „terepe”. A bíróság emellett megállapította, hogy az 50. cikk szerinti bejelentés visszavonhatatlan, és nem tehető valamely feltételtől függővé sem, így a bejelentés jelentősége igen nagy. Emellett az birt polgárok egyéni jogait is érinti, a kilépés egyéni jogok elvesztésével is járhat, e törvényben biztosított jogokat pedig jogállamban a törvények alá rendelt kormánynak tiszteletben kell tartania. Konkrétan a bíróság kijelentette, hogy a kormánynak nincs hatásköre („does not have power”) a kilépés az EUSZ. 50. cikk szerinti bejelentésére – a parlament szerepéről, hatásköréről azonban nem döntött, ezt a parlamenti szuverenitás elve miatt nem is tehette.[3]

A kormány bejelentette, hogy fellebbez a döntés ellen, így az utolsó szó jogán lezárta a vitát és ítéletet hozott a Legfelsőbb Bíróság, vagyis a Supreme Court of the United Kingdom. 2017. január 24-i, 98 oldalas döntésével megerősítette az első fokú döntést, mely szerint a kormánynak az EU-ból való kilépés bejelentéséhez kötelező kikérnie a parlament előzetes jóváhagyását. A bíróság kifejtette, hogy a 2015-ös EU-referendumról szóló törvény nem ad engedélyt a kormánynak a kilépési szándék törvényhozás nélküli bejelentésére.”[4]

Érvek és ellenérvek a parlament szerepéről

Az EUSZ 50. cikke szerint:

(1) Saját alkotmányos követelményeivel összhangban a tagállamok bármelyike úgy határozhat, hogy kilép az Unióból.

(2) A kilépést elhatározó tagállam ezt a szándékát bejelenti az Európai Tanácsnak. Az Európai Tanács által adott iránymutatások alapján az Unió tárgyalásokat folytat és megállapodást köt ezzel az állammal, amelyben az érintett államnak az Unióval való jövőbeli kapcsolataira tekintettel meghatározzák az illető állam kilépésének részletes szabályait. Ezt a megállapodást az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (3) bekezdésének megfelelően kell megtárgyalni. A megállapodást az Unió nevében a Tanács köti meg minősített többséggel eljárva, az Európai Parlament egyetértését követően.

(3) A kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépésének időpontjától, illetve ennek hiányában a (2) bekezdésben említett bejelentéstől számított két év elteltével a Szerződések az érintett államra többé nem alkalmazhatók, kivéve, ha az Európai Tanács az érintett tagállammal egyetértésben ennek a határidőnek a meghosszabbításáról egyhangúlag határoz.

(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában az Európai Tanácsnak, illetve a Tanácsnak a kilépő tagállamot képviselő tagja az Európai Tanács, illetve a Tanács rá vonatkozó tanácskozásain és a rá vonatkozó határozatok meghozatalában nem vesz részt.

A minősített többséget az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően kell meghatározni.

(5) Amennyiben az az állam, amely kilépett az Unióból, később újra felvételét kéri, kérelmére a 49. cikkben megállapított eljárást kell alkalmazni.[5]

A cikk szövegét értelmezve megállapíthatjuk, hogy az Egyesült Királyságnak szuverén joga van úgy dönteni, hogy kilép az Európai Unióból. A megfelelő eljárás keretében, jogszerű lépéseket téve nem akadályozható meg a kilépés bekövetkezése, a nemzet a saját akaratát érvenyesíteni tudja.

Az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ) – 2009-ben, a Lisszaboni Szerződés által meghozott, eddig sohasem alkalmazott – 50. cikke, amely a kilépés folyamatát az Unió és a kilépni kívánó tagállam közötti eljárásként szabályozza, nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a tagállam hogyan dönt a kilépésről, csupán utal a tagállamok „saját alkotmányos követelményeire”. A bejelentés után az EU e „követelményeknek” való megfelelést adottnak veszi majd, nem vizsgálva, hogy a szükséges belső jogi feltételek ténylegesen fennállnak-e vagy sem.

Az egyértelmű volt, hogy az 50. cikk szerinti bejelentést – pusztán jogilag nézve a kérdést – népszavazás nélkül is meg lehetne tenni. De abban már vita bontakozott ki, hogy a parlament nélkül is meg lehet-e tenni. Az biztos, hogy a parlament felelősségteljes részvétele nélkül nem zárható le a kilépés folyamata, de az nem volt egyértelmű, hogy a parlament melyik szakaszban kapcsolódjon be a döntéshozatalba.

Az angliai kormány jogi kérdésekben legfőbb tanácsadója, valamint egykori legfőbb ügyész (attorney general) tisztség betöltője, Dominic Grieve szerint okvetlenül, kétséget kizáróan szükséges egy parlamenti szavazás az 50. cikk szerinti bejelentés előtt. Ám ezt nem jogi érvekre alapozta, hanem az alkotmányos hagyományra, mivel az ország életét alapvetően meghatározó kérdésről van szó, szerinte így politikailag mindenképpen szükséges a parlament véleményének előzetes kikérése. Több neves alkotmányjogász is osztja ezt az álláspontot.[6]

Fontosnak tartom kiemelni az új miniszterelnök, Theresa May véleményét. Szerinte azok, akik szerint a bejelentésre a parlamentnek felhatalmazást kell adnia, „aláássák a demokráciát, és nem erősítik”, a Brexitet pedig „halasztás által próbálják ellehetetleníteni”.

További érv a parlament megkerülhetetlensége – és emiatt minél korábbi bevonásának szükségessége – mellett, hogy az EU-tagságból az Egyesült Királyság polgárainak alanyi jogai keletkeztek, ezeket a kormány nem hanyagolhatja a parlament jóváhagyása nélkül.[7]

Továbbá nem csekélyebb testület, mint az Európai Parlament, öt nappal a referendum után, sebtében elfogadott állásfoglalásában befejezett ténynek tekinti az Egyesült Királyság kilépés melletti „döntését”, figyelmen kívül hagyva, hogy a referendum nem kötelező erejű, és sürgetve az EUSZ 50. cikk szerinti bejelentést, amelyet, úgy tűnik, csupán technikai kérdésnek tekint.[8]

,,Mivel azonban a kilépésig eltelő időt mérő „óra” éppen az 50. cikk szerinti bejelentéssel indul, és a belső jogi eljárás szabályai nem egyértelműek, a bejelentés időzítésének jelentősége igen nagy, többek között az Egyesült Királyság és az EU jövőbeli kapcsolatát meghatározó tárgyalások kimenetelére nézve is. A bejelentés a referendum eredményétől függetlenül bármikor megtehető, nincs sem az EU-, sem a belső jogból levezethető határideje sem, sőt, akár el is maradhat a bejelentés, az Unió legfeljebb sürgetheti a bejelentést, de nem kényszerítheti ki.”[9]

Összegzésként elmondhatom, hogy véleményem szerint Szabó Zsolt alkotmányjogász lényegrelátó mondatai tükrözik leginkább a Brexit közjogi, alkotmányjogi vonatkozását az Egyesült Királyság vonatkozásában. Osztom az ő nézetét, miszerint a brit alkotmányos hagyomány szerint a parlament valóban mindent megtehet, és ez alól a nép akaratának figyelmen kívül hagyása sem lehet kivétel. Ez az eset azonban, ha jogilag nem is, de politikailag mindenképpen kizárt. A gentleman’s agreement része ugyanis, hogy a politikai ígéreteket be kell tartani, fenntartva ezzel is a kormány jóhírét. A jogi és politikai alkotmányosság összefonódása és a hagyomány alapján a jogi és politikai kötelem egyaránt íratlan szabályokon alapul.[10]

A közvetlen demokrácia intézménye tehát nehezen egyeztethető össze a parlament szuverenitásán, a képviseleti demokrácián alapuló angol alkotmányos felfogással. Ennek megfelelően a gyakorlatban nagyon kevés esetben kerül sor országos népszavazásra: az Egyesült Királyság történetében 2016-ig mindössze két ilyen szavazás történt. A jogintézmény ennek ellenére különös módon régtől fogva része az angol jog- és államelméleti gondolkodásnak.[11]

,,Az EU és az Egyesült Királyság intenzív tárgyalásokat folytatott annak érdekében, hogy megállapodjanak az Egyesült Királyság kilépésének feltételeiről, és jogbiztonságot teremtsenek arra az időre, amikor az uniós jog már nem lesz alkalmazandó az Egyesült Királyságra. E tárgyalások során az Európai Bizottság inkluzív folyamatot biztosítva mindvégig rendszeres megbeszéléseket folytatott a 27 uniós tagállammal, az Európai Parlamenttel és a nemzeti parlamentekkel. Uniós tanácsadó szervektől és érdekelt felektől kapott további információk segítségül szolgáltak az Európai Bizottság számára az információk összegyűjtésében a folyamat során. Végig példátlan átláthatóság volt biztosított, mivel az Európai Bizottság a tárgyalási dokumentumokat és minden egyéb releváns dokumentumot közzétett a honlapján.”[12]

Az EU és az Egyesült Királyság közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodás

Három részre tagolható:

    1. szabadkereskedelmi megállapodás elmélyült egyműködéssel gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi és halászati kérdésekben;
    2. szoros partnerség a polgárok biztonsága érdekében;
    3. átfogó irányítási keret.

Új gazdasági és szociális partnerség az Egyesült Királysággal

A megállapodás nemcsak az áruk és szolgáltatások kereskedelmére terjed ki, hanem az EU számára fontos egyéb területek széles körére is, például a beruházásokra, a versenyre, az állami támogatásokra, az adózás átláthatóságára, a légi és közúti közlekedésre, az energiaügyre és a fenntarthatóságra, valamint a halászatra, az adatvédelemre és a szociális biztonsági rendszerek koordinációjára.Továbbá a megállapodás biztosítja a vám- és kvótamentességet minden olyan áru esetében, amely megfelel a vonatkozó származási szabályoknak. A törvény magában foglalja, hogy a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni.[13]

,,Mindkét fél szilárdan elkötelezte magát amellett, hogy – a magas szintű védelem fenntartása révén olyan területeken, mint a környezetvédelem, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a szén-dioxid-árazás, a szociális és munkavállalói jogok, az adózás átláthatósága és az állami támogatások –, egyenlő versenyfeltételeket biztosít, amelyek hatékony, belföldi végrehajtással, kötelező erejű vitarendezési mechanizmussal és korrekciós intézkedések meghozatalának lehetőségével egészülnek ki mindkét fél számára.

Az EU és az Egyesült Királyság megállapodott az uniós és az Egyesült Királysághoz tartozó vizekben élő halállományokkal való közös gazdálkodás új keretéről. Az Egyesült Királyság tovább tudja majd bővíteni a brit halászati tevékenységeket, miközben sikerül fenntartani az európai halászközösségek tevékenységeit és megőrizni megélhetésüket, ugyanakkor megvédeni a természeti erőforrásokat.

A közlekedés tekintetében a megállapodás folyamatos és fenntartható légi, közúti, vasúti és tengeri összeköttetést biztosít, bár a piacra jutás elmarad az egységes piac által kínált lehetőségektől. A megállapodás rendelkezéseket tartalmaz annak biztosítására, hogy az EU és az Egyesült Királyság gazdasági szereplői közötti verseny egyenlő feltételek mellett valósuljon meg, hogy az utasok és a munkavállalók jogai, és a közlekedés biztonsága ne sérüljön.

Az energiaügyet illetően a megállapodás új kereskedelmi és összekapcsolási modellt kínál, amely garantálja a nyílt és tisztességes versenyt, ideértve a nyílt tengeri biztonsági előírásokat és a megújulóenergia-termelést is.

A szociális biztonsági rendszerek koordinációját illetően a megállapodás célja, hogy számos jogot biztosítson az uniós polgárok és az Egyesült Királyság állampolgárai számára. Ez azokra az uniós polgárokra vonatkozik, akik 2021. január 1-je után az Egyesült Királyságban dolgoznak, oda utaznak vagy oda költöznek, illetve az Egyesült Királyság azon állampolgáraira, akik 2021. január 1-je után az EU-ban dolgoznak, oda utaznak vagy oda költöznek.

Végezetül a megállapodás lehetővé teszi, hogy a 2021–2027 közötti időszakban az Egyesült Királyság továbbra is részt vegyen több kiemelt uniós programban (az Egyesült Királyság által az uniós költségvetéshez nyújtott pénzügyi hozzájárulás függvényében), például az Európai Horizont[14] programban. A Horizont Európa az Unió fő kutatás- és innovációfinanszírozási programja. Kulcsszerepe van az éghajlatváltozás kezelésében és az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elérésében, továbbá javítja az EU versenyképességét és elősegíti a gazdasági növekedést, valamint megkönnyíti az együttműködést és növeli a kutatás és innováció szerepét az uniós szakpolitikák kidolgozása, támogatása és végrehajtása terén, egyúttal segít a globális kihívások kezelésében is. Támogatja a kiváló ismeretek és technológiák létrejöttét és jobb terjesztését.

Új partnerség polgáraink biztonsága érdekében

A kereskedelmi és együttműködési megállapodás új keretet hoz létre a bűnüldözés, valamint a polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés számára. A megállapodás figyelembe veszi, hogy szoros együttműködésre van szükség a nemzeti rendőrségek és igazságügyi hatóságok között különösen a több országot érintő bűnözés és terrorizmus elleni küzdelem, és az ilyen bűncselekmények büntetőjogi üldözése terén.

Új műveleti képességeket épít ki, figyelembe véve, hogy az Egyesült Királyság a schengeni térségen kívüli, az Unióba nem tartozó államként nem rendelkezik majd azokkal az eszközökkel, mint korábban. A biztonsági együttműködés felfüggeszthető abban az esetben, ha az Egyesült Királyság megsérti az emberi jogok európai egyezményének folyamatos betartására és belföldi végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalását.

Horizontális megállapodás az irányításról

Annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb jogbiztonságot nyújtsuk a vállalkozásoknak, a fogyasztóknak és a polgároknak, az irányításról szóló külön fejezet egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz a kereskedelmi és együttműködési megállapodás működtetéséről és ellenőrzéséről. Létrehozza továbbá a Közös Partnerségi Tanácsot[15], amely biztosítja a megállapodás megfelelő alkalmazását és értelmezését, és amelynek keretében minden felmerülő kérdés megvitatásra kerül majd.

A vállalkozások, a fogyasztók és a magánszemélyek jogainak tiszteletben tartását kötelező érvényű jogérvényesítési és vitarendezési mechanizmusok fogják biztosítani. Ez azt jelenti, hogy az EU-ban és az Egyesült Királyságban a vállalkozások egyenlő feltételek mellett versenyeznek, és egyik fél sem használja ki szabályozási autonómiáját tisztességtelen támogatások nyújtására vagy a verseny torzítására. A megállapodás biztosítja annak lehetőségét, hogy a felek indokolt esetben helyreállítási, korrekciós, kompenzációs és védintézkedéseket hozzanak.

A kereskedelmi és együttműködési megállapodás megsértése esetén mindkét fél ágazatokon átívelő megtorló intézkedéseket alkalmazhat. Ennek a rendelkezésnek a hatálya a gazdasági partnerség valamennyi területére kiterjed. Egyedi felfüggesztési záradékok alkalmazandók a bűnüldözés és az igazságügy terén folytatott együttműködésre abban az esetben, ha valamelyik fél megszegi kötelezettségeit.”[16]

A BREXIT GAZDASÁGI, KERESKEDELMI HATÁSAI AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGRA

A brit EU-tagság előnyei a Nagy Recesszió előtt

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az EU tagság hozzájárult az Egyesült Királyság gazdasági jólétéhez. A britek 1973 óta tagjai voltak az Európai Uniónak.

,,Az európai csatlakozás révén számottevő mértékben nőtt az egy főre jutó brit GDP. Különösképpen a termelékenység növekedése volt szembetűnő. Annak fő oka a megnövekedett termékpiaci verseny volt. A csökkenő kereskedelmi akadályok mérsékelték a hazai vállaltok piaci erejét. A vállalatok válaszként nagyobb beruházások révén, és más módokon növelték termelékenységüket.

Az EU-tagság előnyei az Egyesült Királyság esetében három fő hatásmechanizmus révén érvényesültek: a kereskedelem, a külföldi beruházás és a pénzügyi szektor területén. Az Európai Unióba irányuló brit kivitel, illetve az onnan származó behozatal fókusza alábecsüli a Brexit valódi költségeit.

Az Egyesült Királyság az EU-tagság révén jelentős előnyökre tett szert. Lentebb láthatóak a nyereséges hatásmechanizmusok és korrelációi:

    • a kereskedelem előnyös a brit növekedés tekintetében, különösképpen jelentős az iparágon belüli kereskedelem (intra industry trade), a teljes tényező-termelékenység (TFP) növekedésére;
    • lényeges a tagság és a közvetlen külföldi beruházások (FDI) közötti kölcsönhatás;
    • a pénzügyi szolgáltatások specializációjának előnyei az Egyesült Királyságban, nagymértékben az FDI-vel és a kereskedelemmel fennálló kölcsönhatástól függenek.[17]

Az Egyesült Királyság áfa-rendszere a Brexit után

,,Bár a Brexit után a brit cégeknek nem kell összesítő jelentést adni, ha uniós partnerrel folytatnak gazdasági tevékenységet. Mindenképpen változás a korábbi évek gyakorlatához képest, hogy az összesítő jelentés csak termékügyletekre és háromszögügyletekre terjed ki, szolgáltatásra nem.

Összesítő jelentést többféle gyakorisággal lehet beadni az Egyesült Királyságban a Brexitet követően.

Szintén brit sajátosság, hogy az összesítő jelentést nem csak elektronikusan, hanem papír alapon is be lehet adni, azonban a határidő utóbbi esetben jóval rövidebb, mint aki elektronikusan ad be. Papír alapú beadás esetén 14 napon belül kell beadni az időszakot követően, míg elektronikus beadás esetén ugyanerre 21 nap áll rendelkezésre.”[18]

Ezen kívül különösen érdekes helyzetet teremtett az Egyesült Királyság távozásával, hogy a korábbi brit közösségi adószámok hirtelen érvénytelenekké váltak, holott a Királyságnak maradt olyan területe, amely az Uniós egységes piac része maradt. Erre a helyzetre az lett a megoldás, hogy az Észak-Írországban működő cégek kaptak egy technikai ’közösségi’ adószámot, amely ’XI’-vel kezdődik, amely már lekérdezhető a közös VIES-adatbázisban.

A kilépés annyiban változtatta meg az egész Intrastat bevallási rendszert, hogy az értékesítések tekintetében csak akkor kell Intrastat bevallást adni, ha az árut Észak-Írországban működő adóalany értékesíti uniós partnerének, és az értékesítés volumene meghaladta, vagy egy éven belül várhatóan meg fogja haladni a 250,000 fontos küszöbértéket. Ennek a szabálynak köszönhetően drasztikusan csökkent az értékesítésekről beadott bevallások száma.

Más szabályok vonatkoznak az Egyesült Királyságban a behozott árukra. Ennek az az oka, hogy bár 11 hónapos átmeneti időszak állt rendelkezésre a feleknek, hogy megállapodjanak az Unió és az Egyesült Királyság jövőbeli kereskedelmi kapcsolatainak rendezéséről, a megállapodás megkötése az utolsó pillanatra halasztódott. Mivel az Egyesült Királyságnak nem állt elegendő idő a rendelkezésére a teljes határellenőrzési rendszer felállítására, ezért a királyságba irányuló árumozgások tekintetében teljeskörűen fenntartotta az Intrastat bevallási kötelezettséget, ha az áruk értéke előző évben, vagy idén várhatóan meg fogja haladni az 1,500,000 fontos küszöbértéket. A behozott áruk tekintetében tehát a teljes Egyesült Királyság területére irányuló beszerzéseket jelenteni kell. Azonban ez a megközelítés csak 2021 végéig áll fenn, 2022 januárjától már nem kell Intrastat bevallást adni, csak abban az esetben, ha árumozgás Észak-Írország területéről, vagy területére irányul, a másik három tagállam (Skócia, Anglia, Wales) árumozgásai már nem fognak jelentésadási kötelezettség alá tartozni beszerzések tekintetében sem. Egyéb érdekességként fontosnak tartom megemlíteni, hogy Észak-Írországra vonatkozó árumozgásokról – jelen pillanatban – 2025 végéig kell Intrastat bevallást adni.[19]

Bankok és biztosító társaságok korábbi helyzete

A 2016. évet tekintve elmondható, hogy a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások 124,2 milliárd fonttal járultak hozzá az Egyesült Királyság gazdaságához, ami az Egyesült Királyság bruttó hozzáadott értékének 7,2 százaléka. London egymaga a fent említett összeg 51 százalékát adta 2015-ben. Több mint egymillió állás van a pénzügyi és biztosítási szektorban (a brit munkahelyek 3,1 százaléka), ami körülbelül 1997 óta azonos arányt mutat. Az Egyesült Királyság 2016-ban 60 milliárd font kereskedelmi többletet ért el a pénzügyi és biztosítási szektorba irányuló kereskedelemben. Ez az összeg a brit GDP 3 százaléka, ami szintén azonos szinten mozog tíz éve. 2015–16-ban a bankszektor egymagában 24,4 milliárd fonttal járult hozzá az Egyesült Királyság központi bevételeihez társasági adó, jövedelemadó, társadalombiztosítás és bankadó formájában. Több nagybank és biztosító helyezheti át székhelyét a kontinensre, ha a brexit-tárgyalások nem alakulnak kedvezően számukra. A kedvező kimenet az lenne ezeknek a cégeknek, ha megtarthatnák a hozzáférésüket az EU egységes piacához, és szolgáltatásaikkal elérhetnék a fogyasztókat ugyanolyan könnyen, mint amikor az Egyesült Királyság még tagállam volt, és az EU biztosította számukra a szabad szolgáltatás-áramlás jogát (passporting). Az átköltözés azonban jelentős költségekkel járhat a bankok és más cégek számára. Ehhez tevődik hozzá, hogy a szakemberek egy része várhatóan nem fog együtt költözni a céggel, ami munkaerő- és szakértelem-hiányt okozhat ezeknél a cégeknél. Az egységes piactól való esetleges elszakadás és a költöztetés költségeinek arányától függhet, hogy ezek a cégek melyik megoldást választják egy esetleges megállapodás nélküli brexit esetén.[20]

Ideiglenes szabályok vonatkoznak a megállapodásban a gazdasági és pénzügyi válság kezelésére, amelyeket fontosnak tartok nevesíteni, illetve kiemelni:

    • A Bizottság közleménye az állami támogatási szabályoknak a pénzügyi válsággal összefüggésben hozott bankmentő intézkedésekre való, 2013. augusztus 1. utáni alkalmazásáról
    • Bizottság közleménye az értékvesztett eszközök közösségi bankszektorban történő kezeléséről
    • A Bizottság közleménye a pénzügyi szektor életképességének helyreállítása és a jelenlegi válságban hozott szerkezetátalakítási intézkedések értékelése az állami támogatási szabályok alapján.[21]

Egyetemi hallgatók helyzete

Az oktatási szektort is érinti a bevándorlás kérdése, valamint a szakképzett munkaerő elvesztésének lehetősége. A hallgatók jogi helyzete és gazdasághoz való hozzájárulása vitatott kategória a bevándorláson belül. Nem minden forrás ért egyet abban, hogy az Egyesült Királyságban tanulók szorosan a bevándorlók kategóriájába tartoznak. Az érintett intézmények azért lobbiznak, hogy a külföldről érkező hallgatók ne számítsanak bevándorlónak. Ennek az az oka, hogy amennyiben a Brexit után a kormány szigorítja a bevándorlás feltételeit, és a hallgatók szintén bevándorlónak számítanak, akkor az intézmények igen jelentős bevételtől eshetnek el. A tanulmány kutatása, elemzése alapján a külföldi egyetemi hallgatók száma 2014–15-ben hozzávetőlegesen 437 000 volt, és a becslések szerint 25 milliárd fonttal járultak hozzá az Egyesült Királyság gazdaságához. A hallgatók kiadásaiból profitált a közlekedés (750 millió font), a kiskereskedelmi szektor (690 millió font), ami közvetve hozzájárult az adóbevételekhez is. A külföldi egyetemi hallgatók megközelítőleg 4,8 milliárd font tandíjat fizettek ki, amihez hozzájött még az albérletek, szállások bére is (13,5 milliárd font hozzávetőleg). A 437 000 hallgató az összhallgatói létszám 19 százaléka. A rendelkezésre álló adatok alapján körülbelül 125 000 hallgató érkezett az EU-ból, ami a teljes hallgatói létszám 5 százaléka csupán.[22]

Konklúzió

A közjogi aspektusból tekintve: A kilépéssel kapcsolatos aktuálpolitikai és gazdasági megfontolásokon túl a Brexit-referendum és a parlament szerepéről folytatott követő jogvita közjogi jelentősége igen nagy: a parlamenti szuverenitás újraértelmezése mellett a Brexit újranyithatja az Egyesült Királyság belső devolúciós folyamatait. Másfelől a Brexit a történeti alkotmányt is megváltoztathatja: van olyan nézet, amely egyenesen az íratlan alkotmány végét is számításba veszi, mivel az a korábbi, konvenciókon alapuló stabilitást a Brexittel kapcsolatos bizonytalanság időszakában már nem tudja nyújtani.[23]

A különböző kutatások egyértelműen hosszú távú veszteségeket mutatnak be. A megnövekedett korlátozások csökkentik a kereskedelmet, a közvetlen külföldi beruházást, a munkakínálat növekedését eredményező migrációt, a beruházást és a termelékenységet. A becsült veszteségek széles sávja az Egyesült Királyság EU-val, illetve a világ többi részével lehetséges jövőbeni gazdasági kapcsolataira vonatkozó feltételezéseket tükrözi.[24]

Az EU számára a brexit egy nettó befizető tagállam elvesztését jelenti amellett, hogy az Egyesült Királyság az EU egyik legnagyobb kereskedelmi partnere és több tagállamnak az egyik legnagyobb exportfelvevő piaca volt. A brit munkaerőpiacon dolgozó állampolgárok munkalehetősége nemcsak Magyarország számára fontos, hanem az egész Európai Unió számára, hiszen számos tagállam állampolgárai dolgoznak az Egyesült Királyság területén. Egy erős gazdaság kiválása az EU számára erőcsökkenést jelent a világgazdaságban is, ami hatással lesz az EU gazdasági befolyásának erejére, valamint az euró árfolyamára is.[25]

Személyes véleményem szerint az Egyesült Királyság büszke nemzeti öntudatára alapozva- nem félve az esetleges káros következményektől – lépett ki az Európai Unióból. A történelem során sok tekintetben győztesnek bizonyult, ebből kifolyólag az egészséges, pozitív múltra való tekintettel határozta el, hogy kilép az EU-ból, bízva a jövőbeni ,,totális függetlenedés” elérésében.

Bibliográfia

Egedy Gergely: Brexit szuverenitás versus szupranacionalitás 2016.

Koller Boglárka, Halmai Péter, Bóka János: Válás,,angolosan” A BREXIT politikai, jogi és gazdasági agendái 2016.

Osztovits András: Az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződések magyarázata 2011.

MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont-Jogtudományi Intézet: A brit parlament megadta az engedélyt a kormánynak a Brexit hivatalos elindítására 2017.

Szabó Zsolt: A parlament a Brexitben: cselekvő vagy szenvedő alany? 2016.

Halmai Péter – A Brexit lehetséges gazdasági hatásai 2018.

Molnár Péter: Az Egyesült Királyság áfa-rendszere a Brexit után 2021.

Vermaas-Ziegler Szilvia: A brexit lehetséges gazdasági hatásai az Egyesült Királyságra és Magyarország gazdaságára-The Possible Economic Effects of Brexit on the Economy of the United Kingdom and Hungary 2017.

Hivatkozások

  1. Polgári Szemle: Kategória: 2016. december – 12. évfolyam, 4-6. szám; Egedy Gergely: Brexit szuverenitás versus szupranacionalitás (https://polgariszemle.hu/archivum/136-2016-december-12-evfolyam-4-6-szam/nemzetkozi-kitekintes/863-brexit-szuverenitas-versus-szupranacionalitas), (2021. 11.01.)
  2. Koller Boglárka, Halmai Péter, Bóka János: Válás,,angolosan” A BREXIT politikai, jogi és gazdasági agendái -2016-évi 20.szám, 3.o.(https://www.google.com/url?q=https://www.uni-nke.hu/document/uni-nke-hu/2016_-evi-20_-szam.original.pdf&source=gmail&ust=1541766606038000&usg=AFQjCNEl9dMHtvCk7KbN9ND3iwRkxkPkJA)
  3. Vö.: Osztovits András: Az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződések magyarázataBudapest, Magyarország: CompLex Wolters Kluwer (2011)
  4. MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont-Jogtudományi Intézet: A brit parlament megadta az engedélyt a kormánynak a Brexit hivatalos elindítására, (https://jog.tk.mta.hu/blog/2017/03/brit-parlament-engedely-brexit-elinditasa) (2021.11.01.)
  5. Az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikk
  6. MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont-Jogtudományi Intézet: A brit parlament megadta az engedélyt a kormánynak a Brexit hivatalos elindítására, (https://jog.tk.mta.hu/blog/2017/03/brit-parlament-engedely-brexit-elinditasa) (2021.11.01.)
  7. MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont-Jogtudományi Intézet: A brit parlament megadta az engedélyt a kormánynak a Brexit hivatalos elindítására, (https://jog.tk.mta.hu/blog/2017/03/brit-parlament-engedely-brexit-elinditasa) (2021.11.09.)
  8. MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont-Jogtudományi Intézet: A brit parlament megadta az engedélyt a kormánynak a Brexit hivatalos elindítására, (https://jog.tk.mta.hu/blog/2017/03/brit-parlament-engedely-brexit-elinditasa) (2021.11.09.)
  9. MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont-Jogtudományi Intézet: A brit parlament megadta az engedélyt a kormánynak a Brexit hivatalos elindítására, (https://jog.tk.mta.hu/blog/2017/03/brit-parlament-engedely-brexit-elinditasa) (2021.11.09.)
  10. 2016/2.Lapszám-Parlamenti Szemle, Szabó Zsolt: A parlament a Brexitben: cselekvő vagy szenvedő alany? – 2. o., (https://parlamentiszemle.hu/wp-content/uploads/sites/12/2017/09/parlamentiszemle-20162-lapszam-2016-02-06cikk.pdf ) (2021.11.09.)
  11. 2016/2.Lapszám-Parlamenti Szemle, Szabó Zsolt: A parlament a Brexitben: cselekvő vagy szenvedő alany? 2. o., (https://parlamentiszemle.hu/wp-content/uploads/sites/12/2017/09/parlamentiszemle-20162-lapszam-2016-02-06cikk.pdf ) (2021.11.02.)
  12. Ld.: Kérdések és válaszok az Egyesült Királyság Európai Unióból való, 2020.január 31-én történő kilépésével kapcsolatban https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/QANDA_20_104 , (2021.11.03.)
  13. Ld.: Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikk (1) bekezdése
  14. Ld.: https://ec.europa.eu/info/research-and-innovation/funding/funding-opportunities/funding-programmes-and-open-calls/horizon-europe_hu (2021.11.09.)
  15. Ld.: A kilépésről rendelkező megállapodás 152. cikk 1.pontja – Részvétel az Európai Fejlesztési Alapban
  16. ld.: https://ec.europa.eu/info/strategy/relations-non-eu-countries/relations-united-kingdom/eu-uk-trade-and-cooperation-agreement_hu#citizenssecurity
  17. Halmai Péter – A Brexit lehetséges gazdasági hatásai, (https://doksi.net/en/get.php?lid=28951), (2021.11.03.)
  18. Molnár Péter: Az Egyesült Királyság áfa-rendszere a Brexit után (https://ado.hu/ado/az-egyesult-kiralysag-afa-rendszere-a-brexit-utan-1-resz/)
  19. Molnár Péter: Az Egyesült Királyság áfa-rendszere a Brexit után, (https://ado.hu/ado/az-egyesult-kiralysag-afa-rendszere-a-brexit-utan-2-resz/)
  20. Vermaas-Ziegler Szilvia: A brexit lehetséges gazdasági hatásai az Egyesült Királyságra és Magyarország gazdaságára-The Possible Economic Effects of Brexit on the Economy of the United Kingdom and Hungary, E-2017/44., 12.o. (http://kki.hu/assets/upload/44_KKI-elemzes_GBR-HU_Vermaas-Ziegler_20171220.pdf), (2021.11.12)
  21. Ld.: MEGÁLLAPODÁS a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről (2019/C 384 I/01) JEGYZŐKÖNYV 5. MELLÉKLET Összeegyeztethetőségi szabályok 10. alpontja
  22. Vermaas-Ziegler Szilvia: A brexit lehetséges gazdasági hatásai az Egyesült Királyságra és Magyarország gazdaságára-The Possible Economic Effects of Brexit on the Economy of the United Kingdom and Hungary, E-2017/44., 12-13.o. (http://kki.hu/assets/upload/44_KKI-elemzes_GBR-HU_Vermaas-Ziegler_20171220.pdf), (2021.11.12)
  23. Szabó Zsolt: A parlament a Brexitben: cselekvő vagy szenvedő alany? 17.o https://parlamentiszemle.hu/wp-content/uploads/sites/12/2017/09/parlamentiszemle-20162-lapszam-2016-02-06cikk.pdf
  24. Halmai Péter: A Brexit lehetséges gazdasági hatásai-Gazdaságtani alapok, módszertani lehetőségek-The Possible Economic Effects of BrexitEconomic Foundations and Methodological Possibilities, 21. o., (https://netk.uni-nke.hu/document/netk-uni-nke-hu/1_Halmai_A_Brexit_lehetseges_gazdasagi_hatasai_Europai_Tukor_2018_2.pdf), (2021.11.12.)
  25. Vermaas-Ziegler Szilvia: A brexit lehetséges gazdasági hatásai az Egyesült Királyságra és Magyarország gazdaságára-The Possible Economic Effects of Brexit on the Economy of the United Kingdom and Hungary, E-2017/44., 20.o. (https://kki.hu/assets/upload/44_KKI-elemzes_GBR-HU_Vermaas-Ziegler_20171220.pdf), (2021. 11.12.)

Gonda Zsolt: Az Energiahatékonysági kötelezettségi rendszer (EKR)

Bevezetés

Az energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Ehat. Tv.), az energiahatékonyságról szóló törvény végrehajtásáról szóló 122/2015. (V. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ehat. Vhr.), az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról szóló 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tanúsítási Rendelet), az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet (a továbbiakban: TNM rendelet), valamint a motorhajtóanyagok minőségi követelményeiről szóló 17/2017. (V. 26.) NFM rendelet (a továbbiakban: NFM rendelet) jogharmonizációs célú módosítására került sor az alábbi uniós jogi aktusokra tekintettel:

    • EPBD recast: az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv és az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló 2018. május 30-i (EU) 2018/844 európai parlamenti és tanácsi irányelv.
    • EED recast: az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló 2018. december 11-i (EU) 2018/2002 európai parlamenti és tanácsi irányelv.
    • Képesítési irányelv: a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv.
    • Governance rendelet: az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2018. december 11-i (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet.
    • 2019/826 Bizottsági rendelet: a 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv VIII. és IX. mellékletének a hatékony fűtési és hűtési potenciál átfogó értékelésének tartalma tekintetében történő módosításáról szóló 2019. március 4-i (EU) 2019/826 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet.

Az EED módosított 7. cikk (1) bekezdésében rögzíti, hogy a tagállamok 2021. január 1-jétől 2030. december 31-ig minden évben az éves végsőenergia-fogyasztás 0,8%-ának megfelelő új halmozott végfelhasználási energiamegtakarítást érnek el a 2019. január 1-jét megelőző legutóbbi hároméves időszak átlagához mérve. Az EED 7. cikk (10) bekezdése értelmében az említett energiamegtakarítást a tagállamok a 7a. cikkben említett energiahatékonysági kötelezettségi rendszer létrehozása révén, és/vagy a 7b. cikkben említett alternatív szakpolitikai intézkedések meghozatala révén érik el. A tagállamok a kötelezettségi rendszert kombinálhatják az alternatív szakpolitikai intézkedésekkel.

Az EED módosított 7. cikk (1) bekezdés negyedik albekezdése mindemellett rögzíti, hogy a tagállamoknak a 2030 utáni tízéves időszakokban továbbra is el kell érniük az évenkénti 0,8%-nak megfelelő új energiamegtakarítást.

Magyarország a Nemzeti Energia- és Klímatervben célul tűzte ki, hogy végsőenergia-felhasználása 2030-ban ne haladja meg a 2005-ös 785 PJ értéket. Ehhez a 2021-től 2030 végéig tartó időszakban évi 0,8%-os energia-megtakarítást és – a teljes időszakot lefedő élettartamú szakpolitikai intézkedéseket feltételezve – évi 7 PJ új megtakarítás szükséges. A 2014-2020-as időszakban bevezetett energiahatékonysági programok és intézkedések évente mintegy 3-4 PJ végsőenergia-megtakarítást eredményeztek, így a 2021-től kezdődő időszakban a jelenlegi megtakarítások mintegy duplájára van szükség. Ezért 2021. január 1-jétől egy új szakpolitikai eszköz, az energiahatékonysági irányelv szerinti ún. energiahatékonysági kötelezettségi rendszer bevezetése kezdődött meg.

Az EKR kötelezettek köre és a kötelezettség mértéke

Az EKR kötelezettek köre az alábbi:

    • Villamosenergia-kereskedők
    • Villamosenergia egyetemes szolgáltatók
    • Földgázkereskedők
    • Földgáz egyetemes szolgáltatók
    • Közlekedési célú üzemanyagot végső felhasználók részére értékesítők

A kötelezetteknek, olyan programokat kell bevezetniük és olyan intézkedéseket kell végrehajtaniuk, amelyek a végfelhasználó oldalán igazolt energia-megtakarítást eredményeznek. A kötelezettségi rendszer kedvezményezettjei a hazai vállalati és lakossági végfogyasztók lesznek úgy, hogy a lakossági energia árak stabilitása továbbra is fennmarad.

A kötelezettség mértéke az alábbiak szerint alakul:

    • a) a 2021. évben az általa 2019-ben végső felhasználók részére Magyarországon értékesített, kötelezettség alá vont energiamennyiség 0,05%-ának,
    • b) a 2022. évben az általa 2020-ban végső felhasználók részére Magyarországon értékesített, kötelezettség alá vont energiamennyiség 0,1%-ának,
    • c) a 2023. évben az általa 2021-ben végső felhasználók részére Magyarországon értékesített, kötelezettség alá vont energiamennyiség 0,3%-ának,
    • d) a 2024-2027. években az egyes éveket megelőző második évben általa végső felhasználók részére Magyarországon értékesített, kötelezettség alá vont energiamennyiség 0,5%-ának,
    • e) a 2028. évben az általa 2026-ban végső felhasználók részére Magyarországon értékesített, kötelezettség alá vont energiamennyiség 0,35%-ának,
    • f) a 2029. évben az általa 2027-ben végső felhasználók részére Magyarországon értékesített, kötelezettség alá vont energiamennyiség 0,15%-ának,
    • g) a 2030. évben az általa 2028-ban végső felhasználók részére Magyarországon értékesített, kötelezettség alá vont energiamennyiség 0,05%-ának

megfelelő mértékű éves energia-megtakarítást köteles elérni a végső felhasználók körében.

Az Energiahatékonysági járulék

A kötelezettek a teljesítés alternatívájaként energiahatékonysági járulék megfizetését választhatják. A járulék bevételeit elsődlegesen a támogatandó háztartások energiahatékonyságának javítását célzó alternatív szakpolitikai intézkedések finanszírozására kell fordítani. A járulék összege kedvezőbb, mint a kötelezettség nemteljesítésének a bírsága, összesen 50.000 Ft/hiányzó GJ/év. A járulék és a kötelezettség főszabályszerű teljesítése kombinálható a kötelezettek részéről, erről a tárgyévet követő év január 31-ig kell nyilatkozniuk minden más tárgyévre vonatkozó kötelezettségükkel együtt. A járulék bevételeinek felhasználásáról az energiapolitikáért felelős miniszter gondoskodik. A bevételek elkülönítetten a nemzeti energiahatékonysági alapként is funkcionáló Energia- és klímapolitikai modernizációs rendszer elkülönített sorára kerülnének, melynek lehetőségét az EED 20. cikk (6) bekezdése biztosítja.

Kötelezettség teljesítésének ellenőrzése és a tárgyévben esedékes kötelezettség mértékének megállapítása

Az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer végrehajtására kijelölt hatóság a MEKH. A MEKH ellenőrzi az energia-megtakarítási és a járulékfizetési kötelezettség teljesítését. A kötelezettség nem teljesítése esetén a MEKH minden nem teljesített 1 GJ/év energia-megtakarítás után 70 000 forint bírságot szab ki. A bírságot az adott tárgyévi teljesítéssel kapcsolatban a MEKH akkor szabja ki, amikor a tárgyévet követő évek energia-megtakarításaiból történő tárgyévi beszámításra már nincs lehetőség vagy a kötelezett fél elmulasztotta az Ehat. 15/D. § (5) bekezdés szerinti nyilatkozatételi határidőt.

A kötelezett fél  meghatározott módon, adattartalommal és határidőben a MEKH számára megküldi az energia-megtakarítási kötelezettsége megállapításához szükséges adatokat.

    • A közlekedési célú üzemanyagot végső felhasználók részére értékesítő gazdálkodó szervezet minden év május 31-ig az előző évre vonatkozó értékesítési adatokról adatszolgáltatást teljesít.
    • A villamos energia kereskedelmi engedélyes az éves energia-megtakarítási kötelezettség megállapításához szükséges adatszolgáltatást a rendszeres adatszolgáltatások keretében minden év május 31-ig teljesíti.
    • A földgáz kereskedelmi engedélyes az éves energia-megtakarítási kötelezettség megállapításához szükséges adatszolgáltatást a rendszeres adatszolgáltatások keretében minden év május 31-ig teljesíti.

A MEKH az egyes kötelezett felek vonatkozásában határozatban állapítja meg a tárgyévben esedékes energia-megtakarítás mértékét a tárgyévet megelőző év november 30. napjáig.

Az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítését a MEKH ellenőrzi. Az adatszolgáltatási kötelezettség nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén a MEKH a Vet. vagy a Get. hatálya alá tartozó kötelezett féllel szemben a Vet. vagy a Get. szerinti jogkövetkezményeket alkalmazza, a közlekedési célú üzemanyagot végső felhasználók részére értékesítő kötelezett féllel szemben tízmillió forintig terjedő bírságot szab ki azzal, hogy az alkalmazott jogkövetkezmény nem mentesíti a kötelezett felet az energia-megtakarítási kötelezettsége alól.

A határidők az első évben (2021-ben) eltérőek voltak:

    • A közlekedési célú üzemanyagot végső felhasználók részére értékesítő gazdálkodó szervezet az adatszolgáltatását 2021. január 31-ig küldi meg
    • A villamos energia kereskedelmi engedélyes és a földgáz kereskedelmi engedélyes az adatszolgáltatását 2021. január 21-ig küldi meg,
    • A MEKH a 2021. évben esedékes energia-megtakarítás mértékéről 2021. március 31-ig hoz határozatot.

Az Energiahatékonyság-javító intézkedésből származó energia-megtakarítás megállapítása

Az energiahatékonyság-javító intézkedésekből vagy beruházásokból származó, energia-megtakarítási kötelezettségként elszámolni, vagy más kötelezettek számára átruházni kívánt energia-megtakarításokat a MEKH által névjegyzékbe vett – kötelezett félnek vagy kötelezett féllel egy vállalkozáscsoportba tartozó szervezetnek nem minősülő – energetikai auditáló szervezet hitelesíti. Hitelesítés nélküli energia-megtakarítás a MEKH-hez nem jelenthető be és a MEKH részéről nem számolható el energia-megtakarítási kötelezettség teljesítéseként.

A kötelezett felek, az energiahatékonyság-javító intézkedést vagy beruházást megvalósító, kötelezett félnek nem minősülő energiahatékonysági szolgáltatók, valamint egyéb harmadik személyek az egyes energiahatékonyság-javító intézkedésekből származó energia-megtakarítás mértékét alátámasztó energetikai audit útján igazolják az alábbi tartalommal:

a) az energiahatékonyság-javító intézkedés előtti kiinduló helyzet, vagy az energiahatékonysági beruházás végrehajtását megelőző műszaki állapot és az azt jellemző energiahatékonysági mutatók ismertetését,
b) az energiahatékonyság-javító intézkedés vagy beruházás részletes ismertetését,
c) épületszerkezetek esetében a rétegterv, a beépített anyagok termékjellemzőinek és vastagságának, valamint a lényeges műszaki megoldások részletes ismertetését,
d) gép, berendezés beszerzése vagy cseréje esetében a gép, berendezés megnevezését, típusát, teljesítményjellemzőjét, a várható üzemeltetési időszakot és élettartamot,
e) az építési-szerelési munka leírását, anyagjellemzőit, méretét vagy mennyiségét és a vonatkozó jogszabály, nemzeti szabvány vagy a szakma szabályai szerint az elért energia-megtakarítás számítását,
f) a beépített új berendezésre vonatkozó, az Európai Unióban vagy Magyarországon elfogadott vagy hatályos követelmény feltüntetését vagy ilyen követelmény hiányának egyértelmű megállapítását,
g) a megvalósított intézkedésre vonatkozó jogszabály, nemzeti szabvány, nemzetközi szabvány, műszaki irányelv, ágazati műszaki irányelv vagy egyéb műszaki dokumentum megjelölését, amelynek figyelembevételével az elért energia-megtakarítás számítható,
h) az energia-megtakarítás kiszámítási módszerének részletes ismertetését az energiahatékonysági irányelv értelmében előírt energia-megtakarítási kötelezettségek átültetéséről szóló, 2019. szeptember 25-i (EU) 2019/1658 bizottsági ajánlás figyelembevételével.

A kötelezett félnek gondoskodnia kell a saját maga által megvalósított, vagy számára átruházott energiahatékonyság-javító intézkedéssel kapcsolatos dokumentációnak a második kötelezettségi időszak végéig, de legalább az intézkedés vagy beruházás megvalósulásától számított 5 évig történő megőrzéséről.

Kötelezettség teljesítése és a teljesítés jelentése

A kötelezett fél az energia-megtakarítási kötelezettségét akár saját tevékenységi körében, akár tevékenységi körén kívül eső más szektorban végrehajtott energiahatékonysági beruházással vagy energiahatékonyság-javító intézkedéssel, valamint más kötelezett felek, kötelezett félnek nem minősülő energiahatékonysági szolgáltatók vagy egyéb harmadik személyek által megvalósított hitelesített energia-megtakarítással is teljesítheti.

A kötelezett felek dönthetnek úgy, hogy együttesen tesznek eleget az energia-megtakarítási kötelezettségüknek, amely esetben az energia-megtakarítási kötelezettségüket össze kell számítani. Ebben az esetben a kötelezett felek az energia-megtakarítási és valamennyi kapcsolódó kötelezettségük teljesítéséért – ideértve az adatszolgáltatási és bírságfizetési kötelezettségeket – egyetemlegesen felelnek.

A kötelezett fél az energia-megtakarítási kötelezettség teljesítéseként egy adott évre elszámolni kívánt hitelesített energia-megtakarítást a következő adattartalommal jelenti be:

a) a megvalósított energiahatékonysági intézkedés vagy beruházás megnevezése,
b) az energiahatékonysági intézkedés vagy beruházás megkezdésének időpontja,c) az energiahatékonysági intézkedés végrehajtásának vagy az energiahatékonysági beruházás helyszíne,
c) az energiahatékonysági intézkedés végrehajtásának, vagy épületet érintő beruházás esetén a beruházás tényleges és teljes körű használatba vételének, vagy egyéb beruházás esetében a beruházás üzembe helyezésének időpontja,
d) az energia-megtakarítás mértékét alátámasztó energetikai auditot készítő energetikai auditor vagy energetikai auditáló szervezet megnevezése, névjegyzéki jelölési száma és az energetikai audit száma,
e) az energia-megtakarítást hitelesítő energetikai auditáló szervezet megnevezése, névjegyzéki jelölési száma,
f) az energiahatékonysági intézkedéssel vagy beruházással elért összes éves megtakarítás mértéke (GJ),
h) az elszámolni kívánt energia-megtakarítás éves mértéke (GJ),
i) átruházott energia-megtakarítás esetén az átruházó megnevezése, adószáma, az átruházás időpontja és
j) az energia-megtakarítás valamely alternatív szakpolitikai intézkedéssel való kombinálása esetén az alternatív szakpolitikai intézkedés megjelölése, az igénybe vett vissza nem térítendő állami támogatás, adókedvezmény részaránya.

A MEKH a kötelezett felekre vonatkozó energiahatékonyság-javító intézkedéseket és energia-megtakarítási adatokat folyamatosan, visszakövethetően, a kötelezett felek számára hozzáférhető módon nyilvántartja.

A kötelezett fél a tárgyévet követő március 31-ig nyilatkozik arról, hogy a számára az adott évre előírt kötelezettség teljesítésén felüli energia-megtakarításból mennyit kíván a korábbi évekre visszamenőlegesen elszámolni.

A 2021. és a 2022. évekre vonatkozó energia-megtakarítási kötelezettség teljesítésénél a tárgyévet követő évekből az energia-megtakarítási kötelezettség feletti energia-megtakarítás visszamenőlegesen nem számítható be.

Ha a kötelezett fél az adott évre számára előírt energia-megtakarítási kötelezettséget nem éri el, a tárgyévet követő március 31-ig nyilatkozik, hogy kötelezettségét részben vagy egészben energiahatékonysági járulék megfizetésével teljesíti-e, vagy a következő két év egyikében fogja azt teljesíteni a megfelelő csökkentés figyelembevételével.

Az Energiahatékonyság-javító intézkedések ellenőrzése

A kötelezett felek által bejelentett energia-megtakarítás alapját képező egyes energiahatékonyság-javító intézkedések reprezentatív módon kiválasztott, statisztikailag jelentős részét a MEKH ellenőrzi. A statisztikailag jelentős hányadot a MEKH éves ellenőrzési tervben határozza meg. Ha a MEKH az ellenőrzés során megállapítja, hogy a bejelentett energia-megtakarítás, vagy annak egy része nem megfelelően került megállapításra, azt érvényteleníti, és a hitelesítő szervezetre az érvénytelenítéssel érintett 1 GJ energia-megtakarításonként 10 000 Ft mértékű bírságot szab ki. Az érvénytelenített energia-megtakarítás a kötelezettség teljesítése során nem számolható el.