Beküldve:

Bódi Stefánia: The Anglo-Saxon Interpretation of The Concept of The Rule of Law

“…A Constitution is not the act of a Government, but of a people constituting a Government; and Government without a Constitution is power without a right…”[1]

I. Introductory thoughts

The idea of good and just governance has been the subject of ongoing debate among people, statespeople, politicians, philosophers, Church Fathers, theologians and thinkers ever since independent states took shape. How to set limits to governance and avoid personal rule? Although the term ‘rule of law’ was not yet in use in earlier historical eras, some elements of it were already very close to being established in antiquity: see, for instance, the division of power in Aristotle’s works. It was in later eras, particularly the age of embourgeoisement, that many processes converged into a crystallization of the idea of human rights and the formulation of the ideal of a state regulated by law. Obviously, the nature of law also matters here: law must be supported by morality (material rule of law in terms of substance),[2] considering that even dictatorships have legal systems. Later on, the necessity of law being supported by morality was expressed by natural law theories, reaching their peak in the 17th and 18th centuries, but the connection between morality and law had already been discussed in antiquity as well. The ideals and principles of human rights, created by continental Europe, were demolished by the two world wars, dubbed “Europe’s attempted suicide” by Iván Halász. The far-right, i.e., so-called national socialist ideology as well as the far-left systems consisted of mixtures of horrific principles.[3] Europe cast aside all the values and results it had achieved so far. It would try to recover from this shock after World War II, creating the opposition of the Western and Eastern world in a political, ideological and economical sense.

As to the rule of law, this term obviously refers to a democratic state regulated by law and rights, which acknowledges and enforces human rights, and which is composed of countless elements.

In this article, I intend to present the theoretical aspect of the Anglo-Saxon approach to the often analyzed concept of the rule of law, primarily based on the ideas, works and oeuvre of English jurist Albert Venn Dicey (1835–1922) and American politician and thinker Thomas Paine (1737–1809). By Anglo-Saxon countries, I mean the former colonies of the Crown of England where the English way of legal thinking has taken hold (Ireland, Canada, Australia, New Zealand, the United States), and, naturally, the UK itself.

Many authors have listed the main components of the rule of law. The task is daunting, since the elements of this concept can vary or expand during each historical era. However, the concept cannot be indefinitely relativized. Components of the rule of law include:

    1. the existence as well as regular and substantially appropriate operation of certain institutions (Constitutional Court, ombudsman, independent courts, administrative courts, etc.),
    2. the existence as well as practical implementation of certain state organization principles (division of power, sovereignty),
    3. the enforcement of constitutional principles and values (legal certainty, clarity of norms),
    4. the human rights and their unconditional enforcement,
    5. the implementation of the principles of constitutional criminal law, and
    6. the operation of other democratic techniques (e.g., democratic elections, replaceability of the government) in the state.

A detailed elaboration of these components involves listings of loads of institutions and principles, a work already done by countless previous authors. In addition to the customary categories of the rule of law based on eras (liberal rule of law, social rule of law, constitutional rule of law), there is also an Anglo-Saxon, a German and a French approach to the concept.[4] The German term for the rule of law is Rechtsstaat, which means ‘a state regulated by law’, also reflected in the Hungarian term “jogállam”.

II. Thomas Paine and Albert Venn Dicey on the rule of law

In Thomas Paine’s (1737–1809) opinion,[5] when it comes to free states and states governed by the rule of law, “the law is king” in the state, while in absolute governments it is the other way around, “the king is law”. Paine believed in the idea and government form of republic and supported the independence of the United States of America. Born in England, he expressed his views in the United States, then passed away in France. He deemed the creation of a constitution absolutely necessary. He summarized his thoughts in his works Common Sense (1776) and Rights of Man (1791).[6] George Washington, the first president of the USA and commander of its army in the American War of Independence, was also deeply influenced by Common Sense. Paine rejected colonization policy and believed in an independent state existence. He considered government to be a necessary evil even at its best. He deemed it important that the elected would not sense their interests to be separate from those of the electors, and that the government should aim to provide freedom and security. He wrote: “I draw my idea of the form of government from a principle in nature which no art can overturn, viz. that the more simple any thing is, the less liable it is to be disordered, and the easier repaired when disordered; and with this maxim in view I offer a few remarks on the so much boasted constitution of England.”[7] In his opinion, the English system of monarchy was imperfect, tyrannical, and unable to make good on its promises. He stigmatized absolute governments as the disgrace of human nature, but acknowledged their advantage that, if the people suffered, they knew the head from which their suffering sprang. Although its legal system is of Anglo-Saxon origin, the USA opposed England during its pursuit of independence, and therefore its legal development is characterized by the rejection of monarchy from the very start. Paine deems the means of monarchy to be ridiculous inasmuch as it excludes people from information, so in a monarchy, the means cannot accomplish the end. However, he acknowledges that individuals are undoubtedly safer in England than in some other countries, which means that the crown is not as oppressive there as elsewhere.[8] In his opinion, everything that is ascribed to government is, in fact, rather the creation and will of society. The various interests of the community are embodied by the representative system, and this is what places the government in the state of constant monitoring.[9] In Rights of Man, Paine makes suggestions of economical measures[10] and state allowances as well. However, he thinks that “society performs for itself almost everything which is ascribed to Government”. “No one man is capable,” he writes, “without the aid of society, of supplying his own wants”, and this is what forces man into society.[11]

Albert Venn Dicey (1835–1922) considered the rule of law to be a characteristic of English law. This concept means that “the government has no arbitrary power”, that is, the arbitrariness of the government has to be excluded. Secondly, he means by this that “every man is subject to the ordinary law of the realm and amenable to the jurisdiction of the ordinary tribunals” (equality before the law), and that the constitution is a result of the ordinary law of the land, i.e., not its source but its consequence, by which he refers to the fact that in foreign states the opposite is true, i.e., there is a Code of Constitution, unlike in England.[12] The actual implementation of the concept of the rule of law can be experienced through a number of freedoms. These rights (conditions), telltale signs of the presence or absence of the rule of law, are the following: the right to personal freedom, the right to freedom of discussion, the right of public meeting, the application of martial law, the rights and obligations of the army, the collection and expending of state revenue, and the responsibility of ministers.[13] The rule of law favors parliamentary sovereignty. Throughout his entire oeuvre, Dicey emphasizes the difference between the English concept of the rule of law and the French Continental concept, the former being preferable. In his opinion, the main fault with the French system is that civil servants are protected from “the ordinary law of the land”.[14]

According to Dicey, the rule of law means basically four things: equality of all citizens before the law, uniformity of courts, unacceptability of raison d’état (state interest) as an excuse for an unlawful act, and observance of the old maxim nullum crimen sine lege.[15] He explains that the statutory rights or obligations of every person are, almost without exception, determined by the ordinary tribunals. He contrasts the idea of the rule of law to systems where any person has wide-ranging arbitrary or discretionary power. The concept of the “rule of law”, he adds, has been implemented in the United States and received a development commensurate with England; but it is an idea not so much unknown to as deliberately rejected by the constitution-makers of France, and of other Continental countries which have, in his opinion, followed French guidance.[16] “Dicey says that ‘constitutional law, as the term is used in England, appears to include all rules which directly or indirectly affect the distribution or the exercise of the sovereign power of the state.’ These ‘rules’ fall into two broad categories. The first category of rules are laws, strictly understood. These laws are written and unwritten, statutory and customary, which are usually called the Common Law. These laws are known and recognized to be laws, because—this is the important determining factor—they are enforced by the courts. The other broad category of rules are what Dicey calls ‘conventions’ of the constitution. The rules of this second category are not in strictness laws, they are not enforced or enforceable by the courts; but they are the usual and customary practice of politicians and civil servants, and represent what Dicey calls ‘political’ or ‘constitutional morality’. The law of the constitution, then, is of two pieces: the relatively unambiguous laws, derived from judicial decisions and Parliamentary enactments, precisely expressed and recognized by the courts and the relatively ambiguous, largely implicit, conventions, which are part of political practice and morality and enter into public opinion.”[17] Nowadays, Common Law is mostly synonymous to case law and considered to be the main source of English law.[18] Today, the importance of laws has increased, but precedents serving as a basis of laws still play a significant role. “When, however, an issue is regulated by law, this overrules any precedent possibly contradicting it. Therefore, even in the common law system, laws occupy a higher level in the hierarchy of the sources of law than judicial decisions.”[19]

Based on all this, the English view can be summarized as follows: “In the English way of development, parliament, king and justice had separate, sometimes even conflicting places. Although legislation was the parliament’s task, precedents applied in judicial practice were considered law. Therefore, their requirement of the rule of law was not simply subjection to the law, but primarily that any conflict should be able to be adjudicated by a judicial forum.”[20]

So, in the English view of the rule of law, judicial power receives a special emphasis. As Barna Horváth puts it: “The viewpoint of case law… only considers specifically applied law to be law, and legislation is only a prelude to lawmaking.”[21] Just like Ákos Timon, Barna Horváth also thinks that the English and Hungarian systems of law are similar, but from an entirely different viewpoint. With regard to the Holy Crown doctrine, Timon mentions that the greatness of Hungarian legal development can only be compared to England.[22] On the other hand, according to Horváth, English and Hungarian legal thinking are both opposed to the German one regarding the rejection of the theory of law.[23]

Reading through an English law, one can sense that it is less specific than Continental legal systems, and also has a different style.

Since this study is focused on the Anglo-Saxon trend of the idea of the rule of law and refrains from expanding on the German and French concepts of it, it must be pointed out that the rule of law can work even without the existence of some of the elements listed above. For instance, England has no Constitutional Court,[24] while in the case of the United States of America, built upon the English system of Common Law but following a partly different path, this task is fulfilled by the Supreme Court of the United States (this is the so-called decentralised model of constitutional justice) – still, both of these countries are governed by the rule of law. The absence or different operation of one (or a few) element(s) are no reason not to consider the operation of a state as rule of law. Similarly, it can be pointed out that some member states of the US have capital punishment, which is quite an exciting issue, since nowadays the majority of countries using capital punishment are not considered to be governed by the rule of law. On the other hand, this does not hold for the USA, characterized by a democratic technique of the exercise of power, and enforcing the principle of division of power as well as a multitude of human rights. Although I consider the above list of the elements of the rule of law to be valid, nowadays there are great differences between states in terms of their operation as well as the forms of state and government; therefore, some deviations are acceptable within the concept of the rule of law.

III. The interpretation of the rule of law in the practice of the Hungarian Constitutional Court

According to the Fundamental Law of Hungary, Hungary is an independent democratic state governed by the rule of law.[25] The Fundamental Law lists the principles of state organizations, the constitutional guarantees and the catalog of human rights ensuring the enforcement of the rule of law. I refrain from including the list here, as it has been analyzed by many authors before.

Although the decisions of the Constitutional Court before the acceptance of the Fundamental Law have been repealed, their legal effects are still valid. It cannot be excluded, either, that the Constitutional Court adopts a view that corresponds to its previous decisions. “The decisions of the Constitutional Court made prior to the entry into force of the Fundamental Law are repealed. This provision shall be without prejudice to the legal effects produced by those decisions,” says Section 5 of the Closing and Miscellaneous Provisions of the Fundamental Law. Let us examine the most important decisions of the Constitutional Court with regard to the rule of law, without aiming to give an exhaustive list.

Pursuant to Decision No. 34/1991. (VI. 15.) of the Constitutional Court, “in order that the principle of legal certainty, intimately connected to the rule of law, shall be completely enforced, it is indispensable that the publication of acts shall be in accordance with the constitutional requirement stated in Section 12 (2) of the Law on Legislation, i.e., that ‘with regard to the period prior to its publication, the act cannot establish any obligation and cannot declare any behaviour as unlawful’.” (DCC 1991, 170, 173.)

Pursuant to Decision No. 25/1992. (IV. 30.) of the Constitutional Court, “legal certainty is an important constituent of the rule of law that requires, among others, that the rights and obligations of citizens shall be regulated by legislation published in the way laid down by the law and accessible to anyone, providing a real possibility for entities to align their behavior to the requirements of the law. To that effect, acts shall not establish any obligation with regard to the period prior to their publication and shall not declare any lawful behaviour as unlawful with retroactive effect.” (DCC 1992, 131, 132.)

Pursuant to Decision No. 7/1992. (I. 30.) of the Constitutional Court, the requirement of legal certainty follows inevitably from the sentence of the Constitution declaring the rule of law. (DCC 1992, 45, 48.)

Pursuant to Decision No. 9/1992. (I. 30.) of the Constitutional Court, “The principle of the rule of law is detailed by the further provisions of the Fundamental Law; however, these rules do not explete the content of this basic value entirely; therefore, the interpretation of the concept of the rule of law is an important task of the Constitutional Court. The principles fulfilling the basic value of the rule of law are explained by the Constitutional Court gradually, on a case-by-case basis.” It also points out that legal certainty is an indispensable element of the rule of law. (DCC 1992, 59, 65.)

Decision No. 11/1992. (III. 5.) of the Constitutional Court is one of the most widely known decisions. Here, the Constitutional Court establishes that “the qualification of Hungary as a state governed by the rule of law is a statement of fact as well as a program. The rule of law is implemented by the Constitution really and unconditionally coming into effect. Not only shall the laws and the functioning of state bodies be strictly consistent with the Constitution, but the conceptual culture and values of the Constitution should permeate society as a whole. It is the rule of law that makes the Constitution a reality. Making the rule of law a reality is a process.” (DCC 1992, 77, 80.)

Pursuant to Decision No. 43/1995. (VI. 30.) of the Constitutional Court, legal certainty is the most important element of the rule of law, and the respect for vested rights is part of the rule of law as well. (DCC 1995, 188, 192, 193.)

Decision No. 5/1997. (II. 7.) of the Constitutional Court repeats the often voiced idea that legal certainty is considered the most important part of the rule of law. “Legal certainty, as interpreted by the Constitutional Court, requires from the state, from the lawmaker, that the entirety of law as well as each of its subdivisions and regulations should be clear and unequivocal, understandable and practicable for the addressees of the standard as well.” (DCC 1997, 55, 65.)

Pursuant to Decision No. 62/2003. (XII. 15.) of the Constitutional Court, “requirements of the democratic rule of law include the division of power, the obligation of the separated constitutional bodies to cooperate, the mutual respect of the procedural and decision-making autonomy and the decision-making of the separated bodies, and the existence of and adherence to procedural rules resulting from the Constitution.” It also adds that, in a state governed by the rule of law, there is no unlimited or unlimitable power. (DCC 2003, 637, 644.)

In Decision No. 12/2006. (IV. 24.) of the Constitutional Court, a previous statement is repeated, i.e., that “the constitutional requirements of a democratic rule of law determine the framework and limitations of the activity of the National Assembly and the Government as well as of the exercise of public power in general”. It is repeatedly emphasized that democratically accepted procedural rules and decision-making in compliance to these rules are prerequisites to the rule of law. (DCC 2006, 234, 245, 247.)

Pursuant to Decision No. 131/2008. (XI. 3.) of the Constitutional Court, in a state governed by the rule of law, any political pursuit can only be implemented within the framework of the Constitution. A reform of the public administration system cannot be implemented by setting aside the provisions of the Constitution. (DCC 2008, Vol. I., 1072, 1078.)

Decision No. 8/2011. (II. 18.) of the Constitutional Court emphasizes the respect for vested rights and the subjection of public administration to the law as parts of the rule of law. It states that “Any violation of the procedural rules of decision-making forming part of the rule of law may result in the decision being formally invalid under the public law.” (DCC 2011, 49, 65.)

Decision No. 12/2013. (V. 24.) of the Constitutional Court states that “the Constitutional Court has established in several decisions that the procedural guarantees of lawmaking result from the principles of the rule of law and legal certainty; therefore, valid laws can only be made in adherence to the rules of the formalized procedure. A lawmaking procedure with a formal error serves as a base for nullification of the law with retroactive effect from the day of its publication, so any violation of the constitution committed during lawmaking in and of itself enables the annullability of the law. Adherence to each procedural rule of the lawmaking process is a requirement of the validity of the law under the rule of law; any serious procedural irregularity causes formal invalidity under the public law, which, in turn, results in the nullification of the law {Decision No. 6/2013. (III. 1.) of the Constitutional Court, Justification [63–72.]}.” The decision emphasizes the closed and contradiction-free nature of the Fundamental Law, which means that any amendment to the constitution must be integrated into the text of the Fundamental Law. This is the commandment of integration. [24] [166][26]

IV. Closing thoughts

With regard to their key elements, the Anglo-Saxon and Continental legal systems recognized the greatest legal and moral achievements of humanity and defined these as parts of the rule of law. All the democratic countries of the world have attained the level of development where they recognized the achievements produced by human thought and entrusted to mankind as a synthesis of ancient Greek philosophy, Roman law, the Enlightenment, Christianity, and Jewish law and religion.[27]

However, there may be a difference in how these are enforced in practice, since, for instance, the judicial system is totally different in the precedent-based English-speaking Anglo-Saxon legal systems compared to the Continental (Hungarian, Spanish, French, Italian, German) ones in use across the rest of Europe, based on the foundations of Roman law. The Anglo-Saxon system is characterized by the key role of precedents, unlike in the Continental countries relying on the law, where legal certainty is guaranteed by the law. Additionally, England has a historic (unwritten) constitution based on about 350 constitutional documents, as well as customary law, while in the Continental systems, legal certainty is guaranteed by the law. These two views differ in legal education, in the role of lawyers[28] and in judicial practice as well. In Anglo-Saxon law, lawyers play a more active role in lawmaking and law application, while in the Continental legal systems, the influence of judges and jurists is more significant. In the Continental systems, the separation of public and private law is more pronounced.

As Csaba Varga points out, the rule of law became a widely used term, a trendy catchphrase with great differences in its content, “as all kinds of authors ‘use it as a wildcard slogan for any imaginable trend they might want to follow’”.[29] Not to mention that this term has gained a very diverse interpretation in today’s Europe, in the European Union, since, while some deem certain things to be part of liberal democracy and the rule of law, other states consider the same to be dangerous threats and aim to implement the rule of law on a Christian national basis. Rule of law is not the only trendy catchphrase around. Similarly, human rights, globalization and digitalization are being mentioned all the time. The standards for the rule of law are determined by the international conventions on human rights and the organizations aiming to enforce them, the guarantee of which is primarily the Council of Europe[30] and, at an international level, the UN. These organizations can be considered to represent an objective standard. Originally, the European Union was not created with the aim of protecting rights, but by today, it gradually expanded the scope of its attention to encompass human rights[31] and the closely related rule of law, which, however, each member state interprets differently. Tension and different visions among the states were evoked by issues like migration or the Russian–Ukrainian war. Today, this mindset has created a gap between the Western and Eastern half of Europe. However, the values and elements of the rule of law cannot be indefinitely relativized; therefore, we must find a common criterion as the base of law. The only thing that can serve as the criterion of law is morality; however, law does not include moral correctness, which is an addition from outside, as Gyula Moór points out. By morality, he means “the ultimate measure of the correctness of human actions and wills”.[32] This criterion should be Christian morality, says Moór, which is the moral view of the entire Western culture, with key values such as the love of neighbor, the idea of justice and the respect for the nation.[33] Nowadays, the European Union advocates a global set of values contrary to nation-state policy; therefore, the fundamental rights fulfill a different role: they have become limitations of nation-state policy.[34] The relationship between the rule-of-law paradigm and globalization is complex, complicated and manifold. Globalization exerts an influence on the rule of law, since the increasing international concentration sets new political and economical challenges to legal systems. At the same time, the rule of law plays an important role in globalization, since it ensures legal certainty and adherence to rules in international relations. A balance between the two concepts would be a key element to shaping a sustainable and just world order.

In my opinion, the common criterion today should be the moral standard crystallized as a result of the values mentioned above (i.e., ancient Greek philosophy, Roman law, the Enlightenment, Christianity, Jewish law and religion), advocating people’s equality before the law and courts, a ban on all kinds of negative discrimination, human dignity, and the inviolability of absolute rights and prohibitions.[35]

Bibliography

Bellamy, Richard: Political Constitutionalism: a Republican Defence of the Constitutionality of Democracy, Cambridge–New York, Cambridge University Press, 2007.

Dicey, Albert Venn: Bevezetés az angol alkotmányjogba (Introduction to the Study of the Law of the Constitution), Budapest, A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó (New Publications of the Hungarian National Academy Publishing House), 1902.

Dicey, Albert Venn: Introduction to the Study of the Law of the Constitution, Indianapolis, LibertyClassics, 1982.

Gát, Ákos Bence: Az európai uniós jogállamiság-közpolitika kialakulásának átfogó jogi és politikatudományi elemzése (A Comprehensive Legal and Political Science Analysis of the Development of the European Union’s Policy on the Rule of Law), PhD thesis, Budapest, Ludovika University of Public Service, Doctoral School of Public Administration Sciences, 2021.

Halász, Iván: Az emberi jogok civilizációs meghatározottsága (The civilisational definition of human rights), in Bódi, Stefánia – Schweitzer, Gábor (eds.), Alapjogok: Az emberi jogok alkotmányos védelme Magyarországon (Fundamental Rights: The Constitutional Protection of Human Rights in Hungary), Budapest, Ludovika Kiadó, 2021.

Horváth, Barna: A Common Law ideológiája és a jogismeret ideológiája (The Ideology of Common Law and of Legal Knowledge), Társadalomtudomány (Social Sciences), Vol. 10, No. 3, 1930.

Horváth, Barna: Angol jogelmélet (English Theory of Law), Budapest, Magyar Tudomány Akadémia (Hungarian Academy of Sciences), 1943.

Keating, Michael: A Constitutional Court? Centre of Constitutional Change, September 2019, https://www.centreonconstitutionalchange.ac.uk/news-and-opinion/constitutional-court

Kelemen, Katalin: A common law jogrendszerek (The Common Law Legal Systems), in Jakab, András – Fekete, Balázs (eds.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (The Internet Encyclopedia of Jurisprudence), 2018, http://ijoten.hu/szocikk/a-common-law-jogrendszerek

Longstaff, Grant: Barrister or solicitor – What’s the difference? The University of Law, October 2022, https://www.law.ac.uk/resources/blog/the-difference-between-a-barrister-and-solicitor/

Michener, Roger E.: Foreword, in Dicey, Albert Venn: Introduction to the Study of the Law of the Constitution, Indianapolis, LibertyClassics, 1982.

Moór, Gyula: A helyes jog problémája (The Problem of the Rightness of Law), in Moór, Gyula – Püski, Sándor: Jogfilozófia (Philosophy of Law), Budapest, Püski, 1994.

Paczolay, Péter: A jogállam káprázatától az angol jogelmélet valóságáig Horváth Barna írásaiban (From the Mirage of the Rule of Law to the Reality of English Theory of Law in the Writings of Barna Horváth), Jog – Állam – Politika (Law, State, Politics), Vol. 3, No. 4, 2011.

Paine, Thomas: Common Sense. Of the Origin and Design of Government in General, with Concise Remarks on the English Constitution, USHistory.org, https://www.ushistory.org/Paine/commonsense/sense2.htm

Paine, Thomas: Rights of Man, London, J. M. Dent & Sons Ltd. / New York, E. P. Dutton & Co. Inc., 1966.

Patyi, András: A jogállamiság (jogállam, alkotmányos jogállam, demokratikus jogállam; a magyar alkotmányosság jogállam-értelmezése és jogállam-tartalma) [The Rule of Law (State Governed by the Rule of Law, Constitutional Rule of Law, Democratic Rule of Law; The Interpretation and Substance of the Rule of Law in Hungarian Constitutionality)], in Halász, Iván (ed.): Alkotmányjog (Constitutional Law), Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2018.

Timon, Ákos: A Szent Korona elmélete és a koronázás (Theory of the Holy Crown and the Coronation), 2nd, enhanced edition, Budapest, Stephaneum Nyomda R.T., 1920.

Tóth, J. Zoltán: A jogállamiság tartalma (The Substance of the Rule of Law), Jogtudományi Közlöny (Journal of Legal Studies), Vol. 74, No. 5, 2019.

Varga, Csaba: Joguralom, jogállam: eszményiségtől a zsarolásig (The Rule of Law: from Idealism to Blackmailing), Iustum Aequum Salutare, Vol. 17, No. 2, 2021.

Paine on the idea that the law is king (1776), The Online Library of Liberty, https://oll.libertyfund.org/quote/paine-on-the-idea-that-the-law-is-king-1776

References

  1. Thomas Paine: Rights of Man, London, J. M. Dent & Sons Ltd. / New York, E. P. Dutton & Co. Inc., 1966, 182 ↑
  2. As J. Zoltán Tóth puts it, all the requirements of the formal rule of law are prerequisites to the material rule of law. See J. Zoltán Tóth: A jogállamiság tartalma (The Substance of the Rule of Law), Jogtudományi Közlöny (Journal of Legal Studies), Vol. 74, No. 5, 2019, 201. ↑
  3. See Iván Halász: Az emberi jogok civilizációs meghatározottsága (The civilisational definition of human rights), in Stefánia Bódi – Gábor Schweitzer (eds.), Alapjogok: Az emberi jogok alkotmányos védelme Magyarországon (Fundamental Rights: The Constitutional Protection of Human Rights in Hungary), Budapest, Ludovika Kiadó, 2021, 24. and 31–32. ↑
  4. See András Patyi: A jogállamiság (jogállam, alkotmányos jogállam, demokratikus jogállam; a magyar alkotmányosság jogállam-értelmezése és jogállam-tartalma) [The Rule of Law (State Governed by the Rule of Law, Constitutional Rule of Law, Democratic Rule of Law; The Interpretation and Substance of the Rule of Law in Hungarian Constitutionality)], in Iván Halász (ed.): Alkotmányjog (Constitutional Law), Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2018, 25–39., 28. ↑
  5. Paine on the idea that the law is king (1776), The Online Library of Liberty, https://oll.libertyfund.org/quote/paine-on-the-idea-that-the-law-is-king-1776 ↑
  6. See Paine: The Rights of Man ↑
  7. See Thomas Paine: Common Sense. Of the Origin and Design of Government in General, with Concise Remarks on the English Constitution, USHistory.org, https://www.ushistory.org/Paine/commonsense/sense2.htm ↑
  8. See Paine: Common Sense ↑
  9. Paine: Rights of Man, 157., 177. and 182. ↑
  10. Paine: Rights of Man, 157. ↑
  11. Paine: Rights of Man, 157. ↑
  12. Albert Venn Dicey: Bevezetés az angol alkotmányjogba (Introduction to the Study of the Law of the Constitution), Budapest, Magyar Tudományos Akadémia (Hungarian Academy of Sciences), 1902, 177–191. / Albert Venn Dicey: Introduction to the Study of the Law of the Constitution, Indianapolis, LibertyClassics, 1982, 110–120. ↑
  13. Dicey: Bevezetés az angol alkotmányjogba, 192–193.; Dicey: Introduction to the Study of the Law of the Constitution, 121–122. ↑
  14. Dicey: Bevezetés az angol alkotmányjogba, 184.; Dicey: Introduction to the Study of the Law of the Constitution, 115. ↑
  15. Roger E. Michener: Foreword, in Albert Venn Dicey: Introduction to the Study of the Law of the Constitution, Indianapolis, LibertyClassics, 1982, xxii. ↑
  16. Dicey: Introduction to the Study of the Law of the Constitution, 315; Michener: Foreword, xxi. ↑
  17. R Michener: Foreword, xix. ↑
  18. Cf. Katalin Kelemen: A common law jogrendszerek (The Common Law Legal Systems), in András Jakab – Balázs Fekete (eds.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (The Internet Encyclopedia of Jurisprudence), 2018, http://ijoten.hu/szocikk/a-common-law-jogrendszerek, [2], [6] ↑
  19. Kelemen: The Common Law Legal Systems [22] ↑
  20. Csaba Varga: Joguralom, jogállam: eszményiségtől a zsarolásig (The Rule of Law: from Idealism to Blackmailing), Iustum Aequum Salutare, Vol. 17, No. 2, 2021, 165–166 ↑
  21. Barna Horváth: Angol jogelmélet (English Theory of Law), Budapest, Magyar Tudomány Akadémia (Hungarian Academy of Sciences), 1943, 5. ↑
  22. Ákos Timon: A Szent Korona elmélete és a koronázás (Theory of the Holy Crown and the Coronation), 2nd, enhanced edition, Budapest, Stephaneum Nyomda R.T., 1920, 7. ↑
  23. Péter Paczolay: A jogállam káprázatától az angol jogelmélet valóságáig Horváth Barna írásaiban (From the Mirage of the Rule of Law to the Reality of English Theory of Law in the Writings of Barna Horváth), Jog – Állam – Politika (Law, State, Politics), Vol. 3, No. 4, 2011, 17.; Barna Horváth: A Common Law ideológiája és a jogismeret ideológiája (The Ideology of Common Law and of Legal Knowledge), Társadalomtudomány (Social Sciences), Vol. 10, No. 3, 1930, 90. ↑
  24. It should be pointed out, though, that it has been acting like a constitutional court for years. Cf. Michael Keating: A Constitutional Court? Centre of Constitutional Change, September 2019, https://www.centreonconstitutionalchange.ac.uk/news-and-opinion/constitutional-court ↑
  25. The Fundamental Law of Hungary, Foundation, Article B) ↑
  26. Personal opinion of Constitutional Court Judge Dr. István Stumpf ↑
  27. See Halász: The civilisational definition of human rights, 20. ↑
  28. A well-known difference is the distinction between solicitors and barristers. Solicitors offer specialized legal advice to their clients, be they individuals or organizations. The bulk of a solicitor’s activity takes place outside the court, although there may be cases where their presence is mandatory.Barristers represent their clients in court and are also often consulted for advice in their specialized area of law. Barristers often use legal work done by solicitors at trial or during their preparation before trial. See Grant Longstaff: Barrister or solicitor – What’s the difference? The University of Law, October 2022, https://www.law.ac.uk/resources/blog/the-difference-between-a-barrister-and-solicitor/ ↑
  29. See Varga: The Rule of Law, 159–160.; see also Richard Bellamy: Political Constitutionalism: a Republican Defence of the Constitutionality of Democracy, Cambridge–New York, Cambridge University Press, 2007, 54. ↑
  30. “The governments signatory hereto, being members of the Council of Europe, (…) being resolved, as the governments of European countries which are like-minded and have a common heritage of political traditions, ideals, freedom and the rule of law, to take the first steps for the collective enforcement of certain of the rights stated in the Universal Declaration, have agreed as follows…” Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms, Law XXXI of 1993 on the Publication of the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms Dated 4 November 1950 and Its Eight Amendment Protocols ↑
  31. “Conscious of its spiritual and moral heritage, the Union is founded on the indivisible, universal values of human dignity, freedom, equality and solidarity; it is based on the principles of democracy and the rule of law.” Charter of Fundamental Rights of the European Union, Preamble ↑
  32. Gyula Moór: A helyes jog problémája (The Problem of the Rightness of Law), in Gyula Moór – Sándor Püski: Jogfilozófia (Philosophy of Law), Budapest, Püski, 1994, 245–247. ↑
  33. Moór: The Problem of the Rightness of Law, 252. ↑
  34. See Ákos Bence Gát: Az európai uniós jogállamiság-közpolitika kialakulásának átfogó jogi és politikatudományi elemzése (A Comprehensive Legal and Political Science Analysis of the Development of the European Union’s Policy on the Rule of Law), PhD thesis, Budapest, Ludovika University of Public Service, Doctoral School of Public Administration Sciences, 2021, 39–48. ↑
  35. These rights are included in the Fundamental Law and are in accordance with international conventions such as ICCPR or CPHRFF. ↑
Beküldve:

Ronga Adrienn: Az élet elejéhez kötődő alkotmányos kérdések, avagy az abortusz alkotmányjogi megítélése

1. Témafelvetés

Jelen tanulmány témája az élethez való jog elejéhez kötődő alkotmányjogi gyakorlat áttekintése. Az élethez való jog az alapjogok katalógusának legfontosabb, elsőszámú része, ugyanis az élet, az emberi lét maga szükséges előfeltétele bármely más alapjog létezésének.

Egy alkotmányos rendszerben elismert alapjogok alapvető jellemzője normativitásuk: a jogosult oldalán jogilag kikényszeríthető jogi pozíciót, a kötelezett oldalán pedig jogilag számonkérhető kötelezettséget keletkeztetnek. Az alapjogok elsődleges kötelezettje az állam, amely az adott alapjog sajátosságaitól függően – e kötelezettsége keretében elsősorban az alapjog gyakorlásának tiszteletben tartására, be nem avatkozásra köteles, vagy szabályozási, szervezési megoldásokkal, intézmények és szolgáltatások fenntartása útján kell gondoskodnia, az alapjog érvényesítésének feltételeiről.

Az állam alapjogok érvényesülésének biztosítására vonatkozó kötelezettsége[1] tulajdonképpen az alapjogok fogalmából is következik: azzal, hogy az állam a jogrendjében elismeri és tiszteltben tartja azokat a kikényszeríthető jogi pozíciókat, amelyekre az államnak és más szervezeteknek, személyeknek nem lehet ráhatása, egyúttal arra is jogi kötelezettséget vállal, hogy ezen jogi pozíciók érvényesítését védelemben részesíti. Ezen állami kötelezettség keretében azért van szükség az alapjogvédelmi fórumok kialakítására, mert ezáltal biztosítható az alapjogok érvényesülésének kikényszerítése az állammal szemben és a magánjogi jogviszonyokban. A hazai alapjogvédelmi fórumrendszer megosztott: annak részei a hatósági jogvédelmet biztosító fórumok. Konkrétan a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, az ombudsman-típusú szervek- különösen az alapvető jogok biztosa[2], valamint a bíróságok és természetesen az Alkotmánybíróság. Az Alkotmánybíróság elsősorban kiegészítő szerepet játszik, amennyiben feladata az alapjogsértő normatív aktusok és bírói döntések érvénytelenítése.[3] E tekintetben fontosnak tartom felhívni a figyelmet az alkotmányjogi panasz jogintézményére,[4] amely az egyéni alapjogvédelem dimenzióját jelentősen tágította az elmúlt évtizedben, ugyanakkor azt is meg kell ehelyütt jegyeznünk, hogy az abortusz vonatkozásában a magyar jogban az Alkotmánybíróság két meghatározó döntést hozott az 1990-es években, ami a legfontosabb alkotmányos kérdéseket megválaszolta.

A hazai alapjogvédelmi fórumrendszer mellett nagy hangsúlyt kapnak az alapjogvédelemben a szupranacionális fórumok. Az individuális alapjogvédelemben betöltött szerepe miatt érdemes kiemelni az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát, amely egyedi ügyekben, egyéni panaszok alapján is vizsgálhatja az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt jogok érvényesülését, adott esetben az élethez való jog érvényesülését, vagy annak megsértését is megállapíthatja.

Jelen tanulmány az élethez való jog vizsgálata körében, annak sokat tárgyalt és kiemelkedő jelentőségű területével, az élet elején jelentkező alapjogi jelentőségű döntéssel, azaz az abortusszal, foglalkozik, ami az élethez való jog, mint leglényegesebb alapjog, valamint az emberi méltósághoz való jogból levezethető önrendelkezéshez való jog kollízióját eredményezi. Ez az alkotmányjogi konfliktus a világ szinte mindegyik országában lényegi és kulcsfontosságú alkotmányjogi kérdésként jelentkezik, amit országtól és korszaktól függően sokféleképpen oldottak fel akár az élethez való jog, akár az emberi méltósághoz való jogból levezethető önrendelkezéshez való jog javára. A tanulmány ezt a kérdéskört kívánja tárgyalni.

Kétféle felfogás létezik az élethez való jog és a méltósághoz való jog tekintetében. A dualista felfogás szerint test és lélek adja az embert. Élethez való jogból következik a kínzás, kegyetlen bánásmód tilalma, az emberi méltósághoz való jogból pedig a személyiségi jogok fakadnak. A monista felfogás szerint élet és méltóság nem szétválasztható a jog által érinthetetlen, ezzel szemben más jogot mérlegelni nem lehet. Ez a magyar Alkotmánybíróság nézőpontja is egyben.

Emberi méltósághoz való jog tulajdonképpen általános személyiségi jogot jelent, amely a magában foglalja az önrendelkezés szabadságát, a magánszférához való jogot, továbbá a személyiség szabad kibontakozását, illetve az egyéni szabadságot. Szokás „anyajogként” is hívni, mivel újabb jogok vezethetők le belőle. Minden más alapjog alapfeltétele, minden emberi joggal összefüggésben és azok lényeges tartalmának része, érinthetetlen lényege. Mivel abszolút, korlátozhatatlan, veleszületett, elidegeníthetetlen jog- a jogrendnek nem kell beavatkoznia, magától érvényesülő alapjog, főszabályként nem igényel szabályozást.[5]

Ahhoz, hogy az emberi méltóságról és ezen keresztül az élethez való jogról beszélni lehessen, elöljáróban szükséges tisztázni az emberi személy fogalmát, ugyanis az ember személye képezi a hozzá kapcsolódó jogok forrását így azoktól elválaszthatatlan. Az emberi személy tehát nem pusztán biológiai fogalom, amelybe bármi beleilleszthető, hanem annak ontológiai tartalma van, amit emberi természetnek hívunk. Az emberi természetről alkotott emberkép a természetjog által konkrétan meghatározott, ellentétben a posztmodern kor emberével, amely esendő és gyenge, így amíg előbbi esetben bizonyos értékek konkrétan meghatározottak és levezethetőek, utóbbi esetben már ezen értékek kikezdhetőek, egymással szembe fordíthatóak így az emberi én kiszakadva a valóságból, a természetnek már nem része többé.[6]

Az emberi természetből származó emberi személyiség tehát ezen személyi minőségéből fakadó azon joga, hogy egyáltalán emberi létét, identitását és kiteljesedésétbiztosító alapvető jogai, követelhető es biztosítandó jogosultságai legyenek.[7]

Az Alkotmánybíróság gyakorlata és az Alaptörvény említett rendelkezése egyértelműen arra a következtetésre jut, hogy a lélek és a test elválaszthatatlan egymástól, és az élethez való jog az emberi méltóság egyik alapvető megnyilvánulása. Ezért az élethez való jog oszthatatlannak és korlátozhatatlannak tekintendő. Mészáros álláspontja szerint ez a következtetés főszabályként helyes, azonban bizonyos gyakorlati esetekben elkerülhetetlen kivételek megállapítása, az élethez való jog nagyon szűk körben korlátozható, de csakis olyan indokok alapján, amelyek nem önkényes, ember alkotta szabályokon, hanem a dolgok természetes rendjén alapulnak, és az emberi természettel összeegyeztethetők. Az olyan, gyakran felmerülő kérdések, mint az eutanázia, a halálbüntetés vagy az abortusz, különösen kényes területnek számítanak. E témák esetében nem lehet egyértelmű állásfoglalást tenni az élethez való jog korlátozhatóságáról, mivel tartalmi sajátosságaik révén gyakran önkényesnek bizonyulnak, és az emberi természettel is ellentétesek lehetnek. Éppen ezért ezek a kérdések nem szolgálhatnak alapul az élethez való jog korlátozására.[8]

2. Nemzetközi kitekintés az abortusszal kapcsolatos gyakorlatot illetően

2.1 Abortusz az Amerikai Egyesült Államokban

Az abortuszt érintő nemzetközi kitekintésünkben különösen lényegesnek tartjuk az Egyesült Államok gyakorlatát bemutatni, figyelemmel arra, hogy itt az alkotmányos álláspont az abortuszhoz való jogot illetően a közelmúltban jelentős változáson ment keresztül és a jelen dolgozat megírása szerinti közelmúltbéli amerikai választások során is kiemelt társadalmi és politikai jelentőséget kapott ez a kérdés.

Az abortusz, mint alkotmányos kérdés vonatkozásában az Egyesült államokban évtizedeken keresztül, egészen az elmúlt évekig a Roe v. Wade ügy[9] volt a viszonyítási pont. Ez a 973-as precedens döntő hatással volt az Egyesült Államokban a terhességmegszakításhoz való jogra. Az ügy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága előtt zajlott, és alapvetően az abortusz jogszerűségét vitatta.

Az ügy háttere, hogy a „Jane Roe” néven ismert felperes, valódi nevén Norma McCorvey, egy Texas állambeli nő volt, aki abortuszt szeretett volna végrehajtatni, de a helyi törvények szerint azt csak akkor engedélyezték volna, ha az anya élete veszélyben lett volna. McCorvey ezért pert indított a texasi ügyész ellen, Henry Wade ellen, mert szerette volna, ha az állami törvények lehetővé tennék számára a terhesség megszakítását.

A Legfelsőbb Bíróság 1973. január 22-én 7-2-es többséggel úgy döntött, hogy a texasi abortusztörvény alkotmányellenes, mivel sérti a nők magánélethez való jogát, amely a 14. alkotmánykiegészítés (due process clause) alapján védelem alatt áll. A bíróság a döntésében azt állapította meg, hogy a nőknek alkotmányos joguk van dönteni arról, hogy folytatják-e a terhességet, legalább a terhesség első trimeszterében.

A Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a terhesség megszakításához való jog a magánélet védelmének része, amit az alkotmány biztosít. Az ügyben a bíróság azt is megállapította, hogy az államoknak joguk van az abortusz szabályozására, de csak akkor, ha az nem sérti túlzottan a nők jogait. A döntés három fő szakaszra osztotta a terhességet, és meghatározta, hogy az államok milyen mértékben szabályozhatják az abortuszt ezekben az időszakokban:

    1. Első trimeszter: Az állam nem korlátozhatja az abortuszt.
    2. Második trimeszter: Az állam szabályozhatja az abortuszt, de csak az anya egészsége érdekében.
    3. Harmadik trimeszter: Az állam korlátozhatja vagy tilthatja az abortuszt, kivéve, ha az anya élete veszélyben van.

A Roe v. Wade döntés mérföldkőnek számított az amerikai jogrendben, mivel széleskörű jogi és társadalmi vitákat váltott ki az abortusz jogszerűségével kapcsolatban. A bíróság döntése hosszú távon megerősítette a nők reproduktív jogait, és a döntés szerint a nők számára biztosította a szabad választás lehetőségét a terhesség megszakításában.

A Roe v. Wade döntést a későbbiekben számos jogszabály és bírói döntés módosította, a legfontosabb ezek közül a 2022. június 24-én meghozott Dobbs v. Jackson Women’s Health Organization ügyben[10] hozott döntés, melyben a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a Roe v. Wade ügyben hozott ítéletet.

A Mississippi állam 2018-ban törvényt hozott, amely tiltotta az abortuszt, ha a terhesség 15 hetesnél tovább tartott, lényegében megszorítva a korábbi, az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága által elfogadott 1973-as Roe v. Wade döntés alapján biztosított jogokat. A Jackson Women’s Health Organization, Mississippi egyetlen abortuszklinikája, megtámadta ezt a törvényt, és az ügy végül a legfelsőbb bíróság elé került.

A kérdés, amelyet a bíróságnak meg kellett válaszolnia, az volt, hogy a Mississippi állam törvénye sérti-e a Roe v. Wade döntés által biztosított alkotmányos jogokat, amelyek garantálják a nők jogát az abortuszhoz, legalább a terhesség első 24 hetében.

A legfelsőbb bíróság 6-3 arányban úgy döntött, hogy a Roe v. Wade és a Planned Parenthood v. Casey (1992-es ügy) döntéseket meg kell változtatni, és így a döntés alapjául szolgáló alkotmányos jogot, miszerint a nőknek joguk van abortuszt végezni, elvetette. A bíróság arra az álláspontra jutott, hogy az alkotmány nem garantálja az abortuszhoz való jogot, és hogy ezt a kérdést a szövetségi törvények helyett az államokra kell bízni.

Ez a döntés gyakorlatilag megszüntette az abortuszra vonatkozó alkotmányos védelmet az Egyesült Államokban, és lehetővé tette az egyes államok számára, hogy szigorúbb korlátozásokat vezessenek be vagy akár teljesen betiltsák az abortuszt.

Roe v. Wade precedens elvetésével a legfelsőbb bíróság gyakorlatilag lehetővé tette, hogy az államok saját maguk döntsenek az abortusz szabályozásáról. Számos állam, különösen a konzervatív vezetésűek, azonnal életbe léptette a szigorúbb abortusztörvényeket, amelyek korlátozták vagy teljesen betiltották az abortuszt. Egyes államok, például Kalifornia[11] és New York[12], megerősítették az abortuszjogokat, hogy védjék a nők hozzáférését a szolgáltatáshoz. A döntés nagy politikai és társadalmi vitát váltott ki az Egyesült Államokban, ami folytatódik az egyes államok szintjén.

2.2 Abortusz Franciaországban

Franciaországban az első abortuszt szabályozó törvény, Veil-törvény (Loi Veil) 1975. január 17-én lépett hatályba. A törvény az elnevezését Simone Veil, akkori francia egészségügyi miniszterről kapta. A törvény lehetővé tette a nők számára az abortuszt, ha a terhesség nem haladja meg a 10 hetet, és ha az orvos megítélése szerint az abortusz nem veszélyezteti a nő életét, valamint, ha a terhesség folytatása pszichológiai vagy társadalmi problémákat okozhatna.

A törvény hatására az abortuszokat a nyilvános egészségügyi rendszer keretein belül, orvosi felügyelet mellett lehetett végrehajtani. 2001-ben a törvényt kiterjesztették, lehetővé téve az abortuszt a terhesség 12. hetéig. 2014-ben pedig a törvény tovább könnyítette a nők számára az abortuszhoz való hozzáférést.[13]

Franciaország 2024-ben alkotmányos joggá tette az abortuszhoz való jogot a világon elsőként (vitatott, hogy ezt Franciaország elsőként tette meg alkotmányos szinten, ugyanis a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Alkotmányának 191. cikke a szakirodalom egyes szerzői szerint már utalt az abortusz szabadságára).[14]

2.3 Abortusz Lengyelországban

Lengyelországban, hasonlóan az Egyesület Államokhoz szintén komoly jogi, társadalmi és politikai vitákat váltottak ki az elmúlt években az abortusszal kapcsolatos alkotmányossági döntések.

Lengyelországban az 1993-ban megalkotott törvény alapján az abortusz főszabály szerint illegális volt, mely alól lényegében három kivételt engedett az abortuszra:

    1. Ha a terhesség veszélyeztette az anya életét.
    2. Ha a magzat súlyos rendellenességekkel rendelkezett.
    3. Ha a terhesség nemi erőszak vagy vérfertőzés következményeként jött létre.

A 2020-as ref. K 1/20 számú alkotmánybírósági határozat azonban kimondta, hogy a magzat súlyos rendellenességei nem lehetnek elegendő indokok az abortusz elvégzésére. Ezt a döntését a lengyel alkotmánybíróság azzal indokolta, hogy a magzat életének védelme az Lengyel Alkotmány értelmében elsődleges jog, és az abortusz nem sértheti ezt a jogot, még akkor sem, ha a magzat életképtelen vagy súlyosan sérült lenne.[15]

A döntés tehát az abortusz egyébként is szűk törvényes kereteit tovább szűkítette és az Alkotmánybíróság azt mondta ki, hogy a terhesség megszakítása nem lehet engedélyezett a magzat súlyos, életképtelen rendellenességei miatt. A döntés alkotmányos alapja az volt, hogy az Alkotmány „minden emberi élet védelmét” biztosítja, így a magzat jogait is védeni kell, és nem szabad eltérni ettől a jogi elvtől.

Az M.L. kontra Lengyelország ügy kapcsán az Emberi Jogok Európai Bírósága elé került a lengyel alkotmánybíróság 2020-as döntése. A kérelmező beadványában azt állította, hogy Lengyelország a 2020-as alkotmánybírósági döntésével egyebek mellett megsértette a magán- és családi élethez való jogát (az Egyezmény 8. cikke), valamint a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát (az Egyezmény 3. cikke). Indokolásul a kérelmező előadta, hogy az abortuszra vonatkozó szabály megváltoztatása szenvedést, megaláztatást és egyéb, nehezen előre látható következményeket okozott lelki és testi egészségére nézve. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2023. december 14-én meghozott 40119/21 számú döntése kimondta, hogy a lengyel Alkotmánybíróság határozata jogellenesen sértette a kérelmező magán- és családi élethez való jogát.[16]

3. Az abortusszal kapcsolatos magyar alkotmánybírósági gyakorlat

A szakirodalomban első abortusz határozatként elhíresült 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a terhesség megszakítására vonatkozó szabályok rendeletben való meghatározása alkotmányellenes, azaz egyfajta formai alkotmányellenességről határozott ebben a döntésében az Alkotmánybíróság. Mindezek okán az Alkotmánybíróság az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 29. § (4) bekezdésének első mondatát, amely szerint ,,A terhesség megszakításának csak jogszabályban meghatározott esetekben és rendelkezések szerint van helye”, valamint ugyanazon törvény 87. § (2) bekezdését, továbbá a terhességmegszakításról szóló 76/1988. (XI. 3.) MT rendeletet és az annak végrehajtására kiadott 15/1988. (XII. 15.) SZEM rendeletet alkotmányellenesnek mondta ki, és 1992. december 31-i hatállyal megsemmisítette. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokat az Alkotmánybíróság elutasította.[17]

A 48/1998. (XI. 23.) AB határozat, azaz az ún. második abortusz határozat rendelkező része kijelenti, hogy nem alkotmányellenes az abortusz engedélyezése, ha egy terhes nő súlyos válsághelyzetben van, de az államnak biztosítania kell a magzati élet védelmét ellensúlyként. E két mondat kiemelésével az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy elismeri a nők önrendelkezési jogát az abortusszal kapcsolatban, és nem kíván változtatni a korábbi szabályozás alkotmányosságán. Az indoklás megerősíti az 1991-es döntésben foglaltakat, amely a magzat jogalanyiságáról és az állam életvédelmi kötelességéről szól, ugyanakkor vannak bizonyos hangsúlyeltolódások.[18]

Az Alkotmánybíróság a második abortusz határozatban megállapította, hogy a magzatvédelmi törvény megalkotásával a parlament formálisan teljesítette kötelezettségét. A törvényben nem rendelkeztek a magzat jogalanyiságáról, ami azt jelenti, hogy a magzat a jog szerint nem minősül embernek, és így nem illetik meg jogok, például az élethez vagy a megszületéshez való jog. Az Alkotmánybíróság elfogadta ezt a törvényhozói döntést, és nem kívánta személynek nyilvánítani a magzatot, illetve jogokkal felruházni. Továbbra is úgy véli, hogy a magzat jelentős, de nem abszolút védelemre jogosult, amelyet a nő önrendelkezési jogával kell mérlegelni.[19]

Az Alkotmánybíróság második abortusz határozata az emberi jogok európai egyezményére hivatkozik a magzat jogi státuszának vizsgálatakor, amely védi az élethez való jogot. A határozat idézi a strasbourgi emberi jogi bizottság 1980-as ítéletét, amely szerint a “mindenki” kifejezés nem vonatkozik a meg nem született gyermekre. Egy későbbi strasbourgi döntés ehhez hozzáfűzte, hogy a tagállamoknak szabadságuk van az abortusz szabályozásában. Ennek alapján a magyar Alkotmánybíróság nem talált alapot a magzat jogalanyiságának kiterjesztésére a közös európai mérce szerint.[20]

Az Alkotmánybíróság második abortuszdöntése a kiegyensúlyozottságra törekszik, elismerve, hogy a terhesség első szakaszában a nők önrendelkezési joga elsőbbséget élvez, míg a magzatnak ebben a szakaszban még nincsenek egyéni jogai. A válságindikáció formális szerepét is elfogadhatónak tartja, összhangban az európai jogfejlődéssel. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a magzati élet kiemelt védelmet érdemel, és a korábbi magzatvédő állásponthoz képest némileg visszafogottabban fogalmaz.[21]

Bibliográfia

Csehes András: Francia büszkeség, egyetemes üzenet, avagy az ördög biztos ugrál örömében? – Az abortuszhoz való jog rögzítése Franciaország alkotmányában, jtiblog, 2024. március 19., https://jog.tk.hu/blog/2024/03/francia-buszkeseg-egyetemes-uzenet

Cservák Csaba: Az alapjogokat érvényesítő intézményrendszer, Debrecen, Lícium-Art, 2018.

Cservák Csaba – Farkas György Tamás – Rimaszécsi János: Demokrácia, in KAISER Tamás (szerk.) Jó állam jelentés 2016, Budapest, Nordex Nonprofit Kft. – Dialóg Campus Kiadó, 2016.

Cservák Csaba: The Place of the Ombudsman Within the Framework of Government Organizations, in Gianluca, Meschini (szerk.) Constitutionality across the gglobe: Constitutionality Around the World, Újvidék, Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, 2018.

Łętowska, Ewa: A Tragic Constitutional Court Judgment on Abortion, Verfassungsblog, 12 Nov 2020, https://verfassungsblog.de/a-tragic-constitutional-court-judgment-on-abortion/

Farkas György Tamás: Az alkotmányjogi panaszok befogadása központi problémaköréről, KRE-DIt, 2021. Jogtudományi Különszám.

Farkas György Tamás: Az alkotmányjogi panasz befogadhatósága, különös tekintettel az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésre, KRE-DIT, 2020/2.

Farkas György Tamás: Az utólagos normakontroll valódi alkotmányjogi panasz befogadhatóságára gyakorolt hatása, avagy az alapvető alkotmányjogi kérdés követelménye mint speciális ítélt dolog az Alkotmánybíróság gyakorlatában, in Anon (szerk.): Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban II.: Alkotmánybírósági panasz – hatáskörrel kapcsolatos kérdések, Budapest, HVG-ORAC, 2019.

Frivaldszky János: Az emberi személy alkotmányos fogalma felé – a méhmagzat életjogának tesztjén keresztül, in Schanda Balázs – Varga Zs. András: Látlelet közjogunk elmúlt évtizedéről, Budapest, PPKE-JÁK, 2010.

Mészáros Ádám Zoltán: Az élethez való jog a jogellenességet kizáró okok tükrében, Jogelméleti Szemle, 2013/1.

Szabó Zsolt: Tansegédlet az alkotmányjogi záróvizsgához, Budapest, Patrocinium, 2018.

Tóth Gábor Attila: A második abortuszdöntés bírálata, Fundamentum, III. évf., 1999/1.

Egyéb források

Abortion in New York State: Know Your Rights, New York State, https://www.ny.gov/programs/abortion-new-york-state-know-your-rights

Your legal right to an abortion, Carlifornia abortion access, https://abortion.ca.gov/your-rights/your-legal-right-to-an-abortion/index.html

Le droit à l’avortement, Gouvernement, Le site officiel sur l’IVG, https://ivg.gouv.fr/le-droit-lavortement

Hivatkozások

  1. Az alapjogvédelem komplex intézményrendszeréről ld. részletesen: Cservák Csaba: Az alapjogokat érvényesítő intézményrendszer, Debrecen, Lícium-Art, 2018. ↑
  2. Az ombudsmani intézményrendszerről ld. részletesen: Cservák Csaba: The Place of the Ombudsman Within the Framework of Government Organizations, in Gianluca, Meschini (szerk.) Constitutionality across the gglobe: Constitutionality Around the World, Újvidék, Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, 2018, 79–84. ↑
  3. A valódi alkotmányjogi panasz jogintézményének jelentőségét mutatja, hogy bevezetésével az Alkotmánybíróság olyan hatáskörhöz jutott, mely még magára demokráciára is hatást gyakorol egyes demokrácia kutatások szerint. Az Alkotmánybíróság által elbírált alkotmányjogi panaszok ugyanis igazságszolgáltatás alkotmányosságáról is képet adnak. A 2016. évi Jó Állam Jelentésben például a demokrácia hatásterületen belül, a demokratikus joggyakorlás dimenzió keretein belül mérték a bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panaszok számát. Lásd: Cservák Csaba – Farkas György Tamás – Rimaszécsi János: Demokrácia, in KAISER Tamás (szerk.) Jó állam jelentés 2016, Budapest, Nordex Nonprofit Kft. – Dialóg Campus Kiadó, 2016, 112–113. ↑
  4. Az alkotmányjogi panasz jogintézményét illetően ld. részletesebben: Farkas György Tamás: Az alkotmányjogi panaszok befogadása központi problémaköréről, KRE-DIt, 2021. Jogtudományi Különszám, 1–16.; Farkas György Tamás: Az alkotmányjogi panasz befogadhatósága, különös tekintettel az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésre, KRE-DIT, 2020/2, 1–35.; továbbá Farkas György Tamás: Az utólagos normakontroll valódi alkotmányjogi panasz befogadhatóságára gyakorolt hatása, avagy az alapvető alkotmányjogi kérdés követelménye mint speciális ítélt dolog az Alkotmánybíróság gyakorlatában, in Anon (szerk.): Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban II.: Alkotmánybírósági panasz – hatáskörrel kapcsolatos kérdések, Budapest, HVG-ORAC, 2019, 558–567. ↑
  5. Szabó Zsolt: Tansegédlet az alkotmányjogi záróvizsgához, Budapest, Patrocinium, 2018, 175–176. ↑
  6. Mészáros Ádám Zoltán: Az élethez való jog a jogellenességet kizáró okok tükrében, Jogelméleti Szemle, 2013/1, 2. ↑
  7. Frivaldszky János: Az emberi személy alkotmányos fogalma felé – a méhmagzat életjogának tesztjén keresztül, in Schanda Balázs – Varga Zs. András: Látlelet közjogunk elmúlt évtizedéről, Budapest, PPKE-JÁK, 2010, 19. ↑
  8. Mészáros: Az élethez való jog 2–3. ↑
  9. A jogesetet és a bírósági döntést lásd: Roe v. Wade, 410 U.S. 113 (1973), Justia U.S. Supreme Court, https://supreme.justia.com/cases/federal/us/410/113/ ↑
  10. A jogesetet és a bírósági döntést lásd: Dobbs v. Jackson Women’s Health Organization, 597 U.S. 215 (2022), supremecourt.gov, https://www.supremecourt.gov/opinions/21pdf/19-1392_6j37.pdf ↑
  11. Ld. Your legal right to an abortion, Carlifornia abortion access, https://abortion.ca.gov/your-rights/your-legal-right-to-an-abortion/index.html ↑
  12. Ld. Abortion in New York State: Know Your Rights, New York State, https://www.ny.gov/programs/abortion-new-york-state-know-your-rights ↑
  13. Ld. Le droit à l’avortement, Gouvernement, Le site officiel sur l’IVG, https://ivg.gouv.fr/le-droit-lavortement ↑
  14. Ld. Csehes András: Francia büszkeség, egyetemes üzenet, avagy az ördög biztos ugrál örömében? – Az abortuszhoz való jog rögzítése Franciaország alkotmányában, jtiblog, 2024. március 19., https://jog.tk.hu/blog/2024/03/francia-buszkeseg-egyetemes-uzenet ↑
  15. Ld. Ewa Łętowska: A Tragic Constitutional Court Judgment on Abortion, Verfassungsblog, 12 Nov 2020, https://verfassungsblog.de/a-tragic-constitutional-court-judgment-on-abortion/ ↑
  16. Ld. M.L. v. Poland, (Application no. 40119/21), ECHR, https://hudoc.echr.coe.int/eng#{%22appno%22:[%2240119/21%22],%22itemid%22:[%22001-229424%22]} ↑
  17. 64/1991. (XII. 17.) AB határozat ↑
  18. Tóth Gábor Attila: A második abortuszdöntés bírálata, Fundamentum, III. évf., 1999/1, 3. ↑
  19. Uo. ↑
  20. Uo. 4. ↑
  21. Uo. ↑

 

Beküldve:

Lajos Edina: Az alkotmányjogi panasz morális vonatkozásairól

A jog és erkölcs érintkezése szempontjából rendkívül fontosak az alkotmányos alapjogok. Az alapvető erkölcsi kategóriák ugyanis az alapvető jogok ré:én abszorbeálódnak, olvadnak be a jogba. E jogokat miképpen lehet érvényesíteni? Az alkotmányjogi panasz révén leginkább. Ezen jogintézmény önmagában csak annyit jelent, hogy az Alkotmánybíróság egyedi ügyre kiható hatállyal dönt. Mint látni fogjuk, az alkotmányjogi panasznak több, a magyar jogban konkrétan három fajtája létezik. (Illetve kvázi egy negyedik a legfőbb ügyész által benyújtott alkotmányjogi panasz.) Mindazonáltal az alkotmányjogi panasz akkor is jogvédelmi eszköz, ha a jogszabályok nem garantálják az alapjogok (és ezáltal az erkölcs) érvényesülését, illetőleg akkor is, ha az egyébként adekvát jogszabályokat nem megfelelően alkalmazzák. Továbbá valahol az előző kettő között is: a nem kellően átgondolt (de nem alkotmányellenes) normák túlzottan szó szerinti alkalmazásából eredő erkölcstelenségeket is tudja kompenzálni az alkotmányjogi panasz.

A szakirodalomban a morál- és erkölcselméletek tekintetében két ellentétes pólus kezdett kikristályosodni. Egyikben (Hegelhez, Jheringhez, Nicolai Hartmannhoz köthetjük leginkább), amely mai formáját a közösségelvű morálelméletekben nyerte el (Mclntyre, Michael Sandel, Charles Taylor) „a társadalmi közösség szellemi képződményeinek szintjén önálló erkölcsi/morális szabály- és értékrendszer létezik, melyet a mindenkori új generációk tagjai csak szocializálnak, belsővé tesznek, és ezután az ehhez való igazodást belülről a lelkiismeret, kívülről a közösségi helytelenítés szankcionálja”.[1] Ezt hívjuk gyakran közerkölcsnek.

A másik nagy megközelítés a felvilágosodás individualista szellemében fogant (Kant), mai hirdetője főképp Habermas. Ezen felfogás a morált az egyes ember tudatos döntéséhez köti, és „eltekint a társadalomban létező és az egyént kívülről kötő morális/erkölcsi szabályok lététől”.[2] A morális/erkölcsi értékek rendszerének tudatos individuális alakítása elé semminemű korlátot nem állít a már kvázi eleve létező közösségi erkölcs. Ezt nevezzük kritikai morálnak.[3]

Az új Alaptörvény kibővítette az egyéni jogvédelem lehetőségét. A korábbi alkotmánybírósági törvény (és a régi Alkotmány) idején alkotmányjogi panasz benyújtására kizárólag akkor volt lehetőség, ha maga az alkalmazott jogszabály volt alapjogsértő. A jogalkotó abból indult ki, hogy a normakontroll (mert az előbbi voltaképp egy konkrét normakontroll) a „taláros testülethez” tartozik, míg a jogalkalmazási hibák orvoslására a rendes bíróságok hivatottak. Ám ezen konstelláció magában hordozta a joghézagok lehetőségét.

Egy idős férfinak két lánya volt. Az egyik ápolta, szeretettel gondozta, a másik egyáltalán nem törődött vele.[4] A férfi arra a gyermekére hagyta vagyonát saját kézzel írt végrendeletével (ami egy újpesti panellakás volt), aki egy életen át törődött vele. A korábbi Polgári Törvénykönyv szerint a végrendeletből ki kell tűnnie a végrendelkezés helyének és idejének. A dátumnál azonban nem szerepelt a végrendelkezés helyeként az, hogy Budapest. (Sőt, a gyakorlat alapján annyi is elég lett volna, hogy „Bp”.) Jóllehet az örökhagyó lakcíménél ott volt a helyszín, és köztudottan élete utolsó éveiben el sem hagyta a lakását, a bíróság azonban rigorózusan úgy értelmezte az akkor hatályos normát, hogy a végrendelkezés helyének a dátumnál kell szerepelnie. Ennek hiányában érvénytelen lett az okirat. És mivel a végrendeleti örökös abban a tudatban használta az egész lakást a per elhúzódó mintegy 8 éve alatt, hogy az egész az övé, a bíróság az ítéletben többlethasználati díj fizetésére kötelezte az ingatlan „másik” fele tekintetében. Ennek összege pedig magasabb lett, mint az ingatlan 50%-ának értéke. Tehát még az édesapjáról szeretettel gondoskodó leány lett a másik testvér adósa! Ezt a nyilvánvalóan erkölcstelen ítéletet alkotmányjogi panasszal támadták. A testület azonban az ekkor hatályos „csonka” alkotmányjogi panasz szerint mit ítélhetett (volna) meg? Azt, hogy a jogszabály alkotmányellenes. Miért lenne magában az a szabály alkotmányt sértő, hogy a végrendeletből ki kell tűnnie a végrendelkezés helyének? Ennek garanciális szerepe van, az írott norma ezért nem támadható. A bírósági ítélet pedig nem törvénysértő, mert a bíróság nagyon is (túlzottan) betartotta a törvény szövegét. (Többek között az ilyen jellegű ügyek miatt csak az szerepel az új Ptk-ban, hogy a végrendeletből ki kell tűnnie a végrendelkezés idejének. Annak van ugyanis relevanciája, hogy esetleg több érvényes végrendelet közül melyik az újabb.)

Az Alkotmánybíróságról szóló új jogszabály, 2011. évi CLI. törvény az alkotmányjogi panasz három altípusát határozza meg.[5]

I. Alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán

      1. az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és
      2. jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A két feltétel együttes megvalósulása kívántatik meg tehát.

Ez teljességgel a korábban is meglévő alkotmányjogi panasznak felel meg.

II. Az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha

      1. az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és
      2. nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette.

Ez utóbbit az alkotmányjogi közbeszéd gyors vagy közvetlen alkotmányjogi panasznak nevezi. Hozzátehetjük, hogy ezen lehetőség a korábbi törvény alapján is lehetséges volt; a megfogalmazás és a gyakorlat egyes kivételes esetekben nem kötötte bírói eljárás meglétéhez az alkotmányjogi panaszt.[6]

Megállapíthatjuk, hogy a közvetlen panasz az alkotmányos alapjogok megsértésnek olyan szubszidiárius jogorvoslati lehetősége, mely kifejezetten azokra az esetekre koncentrál, amelyekben fogalmilag nem lehet szó az Abtv. szerinti egyedi ügy létéről, sem az alkotmányos jogsértés orvoslására alkalmas egyéb jogorvoslati lehetőségekről. A taláros testület eddigi gyakorlata alapján az a tendencia mutatkozik, hogy a befogadási kritériumokat az AB mind formai, mind tartalmi tekintetben megszorító módon értelmezi, igazodva az alkotmányjogi panaszok szubjektív jogvédelmi jellegéhez.[7] A közvetlen érintettség nagyjából akként definiálható, hogy a támadott norma formális jogalkalmazói döntés közbejötte nélkül, közvetlenül vezet az indítványozó jogsérelméhez. További fontos feltétel, hogy a támadott jogszabályi rendelkezésnek magának kell érintenie az indítványozó alapjogát, valamint a támadott norma érvényesüléséhez ne legyen szükség konstitutív hatályú végrehajtási aktusra, ugyanis ilyen esetben ezen aktust lenne szükséges megtámadni.[8]

Nagyon sajátos, hogy különösen kiemelten a legfőbb ügyész sajátos jogorvoslati lehetőségét is az alkotmányjogi panasz kategóriájába sorolja be a törvény. E közjogi méltóság az Alkotmánybírósághoz fordulhat az ügyész részvételével lefolytatott egyedi ügyben alkalmazott jogszabály Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét okozó alaptörvény-ellenességének vizsgálata érdekében, ha a jogosult maga nem képes jogainak védelmére, vagy a jogsérelem a személyek nagyobb csoportját érinti. A logika az lehet benne, hogy voltaképp az eljárás egyik szereplője (az ügyész) egyedi ügyben alkalmazott jogszabály tekintetében fordul a taláros testülethez. Ez a definíció lényegében ráillik az alkotmányjogi panaszra, a törvényhozó mégis fontosnak tartotta kiemelni a legfőbb ügyész ebbéli jogosítványait. Álláspontom szerint az egyértelműség miatt ez pozitívumnak tekinthető.

III. Az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés

      1. az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és
      2. az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

Ez utóbbi szabályok teremtik meg a „valódinak” nevezett, egyébiránt klasszikusnak tekinthető alkotmányi panasz intézményét, amelyet német – és részben lett – mintára vett át a magyar jogalkotó az új Alaptörvény megszületését követően.

Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ban meghatározott bírói döntés felülvizsgálatára irányuló eljárásban az Abtv. 26. § szerinti, jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját illető vizsgálatot is lefolytathatja. Az Abtv. – nagyon helyesen – „felcserélhetővé” teszi a két eljárási típust, pontosan azért, mert sok esetben csak a kettő komplexitása biztosíthatja hatékonyan az alapjogvédelmet. Az Alkotmánybíróság a 26. § alapján indítványozott eljárásban a bírói döntés alkotmányosságát is vizsgálhatja.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.[9]

Kiemeljük, hogy mindhárom típusú alkotmányjogi panasz esetében egyaránt „csak” alapjogi sérelemre hivatkozva lehet a testülethez fordulni, alkotmányos alapelv vagy érték megsértésére alapozva nem. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ezen korlátozás a bírói kezdeményezés esetére nem vonatkozik. Amennyiben tehát az érintett fél úgy érzi, hogy az ügyében alkalmazott jogszabály ellentmond az Alaptörvénynek, de nem az alapjogi résznek, akkor egyetlen lehetősége a bíróság felé azt indítványoznia, hogy forduljon bírói kezdeményezéssel az Alkotmánybírósághoz. Szögezzük le továbbá, hogy a korábbi Abtv. értelmében is csak alapjogsértés esetén lehetett alkotmányjogi panaszt benyújtani. Például jogállamiság fogalmának tágulására gondolva ez érthetőnek is tűnik, máskülönben szinte parttalanná válnának az eljárások, ugyanis szubjektív módon nagyon sok mindent bele lehet érteni ezen kategóriába.[10] Tegyük hozzá: az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja értelmében az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazott jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját. Ugyanezen cikk d) pontja alapján pedig a testület alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Ez utóbbi megfogalmazások azt indokolják, hogy a jogorvoslati lehetőség nem szűkül az alapjogok megsértésére, hiszen az Alaptörvény-ellenesség a fentebb említett tágabb kört is jelentheti. Az új Abtv. ennek jegyében korlátozónak érezhető.[11] Az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül, a 26. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyújtani. A 60 napos határidő a korábbi törvénnyel megegyező.[12]

Egyes szerzők egzakt módon igyekszik összefoglalni az alkotmányjogi panasz, mint jogorvoslat sajátosságait.[13] Eszerint:

      1. elsődleges alapjogvédő állami intézménynek a rendes bíróságokat tekinti;
      2. az alkotmányjogi panasz jogorvoslat, még ha rendkívül sajátos is;
      3. az alkotmányjogi panasz benyújtójának alanyi joga van ahhoz, hogy ügyében az Alkotmánybíróság határozzon;
      4. az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvényen alapuló joga van ahhoz, hogy az alkotmányellenes bírósági ítéletet megsemmisítse,
      5. a jogsérelemnek ezért az Alkotmánybíróság eljárása folytán kell orvosolhatónak lennie, különben a panasz a jogorvoslati jellegét veszítené el, ami lényegi elem, mert ez különbözteti meg az utólagos normakontrolltól.

Arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy már csupán az alkotmányjogi panasz léte is valamilyen mértékben az alapjogi szemléletre ösztökéli a hagyományos bíróságokat,[14] remélhetőleg az eljáró bíróság valószínűleg beépíti szempontjai közé – hasonlóan a hagyományos jogorvoslati fórum elvárásaihoz – az Alkotmánybíróság valószínűsíthető döntési zsinórmértékeit.[15] Az Alkotmánybíróság gyakorlatát górcső alá véve az alábbiakat kristályosíthatjuk ki. A testület nem fogadja be: a) a felhasznált bizonyítási eszközök kiválasztását vagy mellőzését, b) a tényállás megállapítását, c) a bizonyítékok bíróság általi értékelését, d) az alkalmazandó jogszabályok kiválasztását vitató beadványokat.[16] Viszont hiányzik az AB által minden valószínűség szerint befogadott ügyek listája a döntések elemzése alapján. Az első három szempont megkérdőjelezhetetlennek tűnik: ezek kifejezetten „ténybírósági” kérdések, a klasszikus kontradiktórius igazságszolgáltatáshoz tartoznak.[17] (A rágalmazással, becsületsértéssel kapcsolatos ügyekben viszont sokszor kényszerül a testület ténykérdésekben dönteni.[18]) Az utolsó pont viszont komoly kérdéseket vethet fel.[19] Továbbá az is megfigyelhető, hogy sokszor a jogértelmezési kérdéseket sem tekinti az Alkotmánybíróság alapjogi vonatkozásúnak. Amennyiben azonban az Alaptörvénynek megfelelő értelmezést kötelezettségéből[20] indulunk ki, máris megkérdőjelezhető az előbbi tézis. A választóvonalat talán – nagy nehezen – akként húzhatjuk meg, hogy többféle jogértelemzés helyessége közül nem dönthet a taláros testület, de azt kimondhatja, hogy melyik nem felel meg az alkotmányosságnak, és így az alapjogoknak. Tegyük hozzá ennek kapcsán, hogy az Alkotmánybíróság mindig csak megsemmisíti a bírói döntéseket, a végső ítéletet a rendes bíróság hozza meg.[21]

Arra az absztrakt konklúzióra juthatunk, hogy amennyiben utólagos normakontroll során jogszabályt semmisít meg az AB, de a megsemmisített norma alapján már születtek egyedi bírói döntések, a valódi alkotmányjogi panaszeljárásban az Abtv. 29. § szerinti vagylagos befogadhatósági feltételek az általános gyakorlattól eltérően jól megkülönböztethetőek, és ezen esetben a befogadhatóság vizsgálata esetén inkább a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kerülhetne előtérbe, mint az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés.[22]

Ezzel szemben az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogalkotói hatalmi funkcióhoz kapcsolódó utólagos normakontrollban hozott döntés, az ott eldöntött alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés res iudicata hatályú volt az igazságszolgáltatási hatalmi funkcióhoz kapcsolódó valódi alkotmányjogi panaszokban felvetett ugyanezen alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdések tekintetében, mivel az Alkotmánybíróság a vizsgált valódi alkotmányjogi panaszok elutasításakor úgy foglalt állást, hogy az indítványokban felvetett alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdések már a normakontroll eljárásban eldőltek. Ezzel összefüggésben problematikus lehet, hogy az utólagos normakontroll eljárás, amely az alapjogok objektív védelmét szolgálja, és a valódi alkotmányjogi panasz, amely az egyéni jogvédelem eszköze, eltérő logikájú jogintézmények, amelyek eltérő hatalmi funkciókhoz kapcsolódnak.[23]

Összességében megállapítható, hogy az Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panaszok befogadási folyamata tekintetében nincs olyan rögzített eljárásrendje, amely meghatározná a vizsgálandó törvény-ügyrendi, formai-tartalmi szempontok sorrendjét.[24] A befogadási eljárás esetén vizsgálandó egyik aspektus az, hogy az indítványozó jogosult-e az indítványát benyújtani. Az indítványozói jogosultsággal összefüggő gyakorlat arra a következtetésre vezet, hogy az Alkotmánybíróság ésszerű kereteken belül, több esetben az érintettség elfogadásán keresztül igyekszik az Alaptörvény és az alkotmányos alapjogok védelmét minél szélesebb körben ellátni. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában vannak olyan elemek, amelyekhez következetesen tartja magát, mindazonáltal „egy fejlődési ív több vonatkozásban is kimutatható, ami egyértelműen az alkotmányos jogvédelmi kultúra folyamatos fejlődését igazolja”.[25]

Az erkölcs fenti kategorizálása (t.i. közerkölcs vagy kritikai morál) a jog és erkölcs kutatásához is fontos adalékul szolgálhat.

Álláspontom szerint a normakontroll (és az ezzel összekötött „régi” alkotmányjogi panasz) leginkább a közerkölcs érvényesítését szolgálja. Az általánosan kötelező, a népakaratot tükröző parlament által alkotott törvények megkérdőjelezése csak a generálisan elterjedt és a szocializáció során elsajátított „morális normák” alapján lehetséges.

Amennyiben valaki a kritikai morálra támaszkodva vonja kétségbe a jogszabályok érvényességét, az könnyen a szubjektivitás talajára téved. Erről leginkább a Pokol Béla által kikristályosított jurisztokrácia-elméletre asszociálhatunk.[26] (És az juthat eszünkbe, amikor egyes államokban a bírói fórumok elkezdik alkotni a jogot – ahelyett, hogy értelmeznék.)

A valódi alkotmányjogi panasz esetében még árnyaltabb a kép. Az értelemzés alkotmányos kereteit kijelölő Alkotmánybíróság a közerkölcsöt érvényesíti. A szigorúan formalizált befogadás viszont a kritikai morál terrénuma. Amennyiben a visszautasításról döntő alkotmánybíró egy alkotmányosan erősen aggályos értelmezést „csak” jogsértésnek minősít, ami szerinte nem éri el az alapjogsértés szintjét, az lényegében saját szubjektív morális felfogását nyilatkoztatja ki. Ilyenkor ugyanis az elbíráló személy szerint a probléma nem „alapvető jelentőségű”.

Bibliográfia

Cservák Csaba: Az alapjogokat érvényesítő intézményrendszer, Debrecen, Licium-Art, 2018.

Cservák Csaba: Az új alkotmánybírósági törvény, in Arató Balázs (szerk.): Jogalkotási tükör, Budapest, Patrocinium, 2018.

Domokos Andrea: Büntetőjog a jogállamban, in Domokos Andrea – Bérces Viktor: Gondolatok a kriminológia tudományából, Budapest, Patrocinium Kiadó, 2020.

Farkas György Tamás: Az alkotmányjogi panasz befogadhatósága, különös tekintettel az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésre, KRE-DIt, 2020/2.

Farkas György Tamás: Az utólagos normakontroll valódi alkotmányjogi panasz befogadhatóságára gyakorolt hatása, avagy az alapvető alkotmányjogi kérdés követelménye mint speciális ítélt dolog az Alkotmánybíróság gyakorlatában, In: ANON (szerk.): Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban II. : Alkotmánybírósági panasz – hatáskörrel kapcsolatos kérdések, Budapest, HVG-ORAC, 2019.

Juhász Imre: Az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok kapcsolata, különös tekintettel a polgári bíróságokra, In: Zakariás Kinga (szerk.): Az alkotmánybírósági törvény kommentárja, Budapest, Pázmány Press, 2022

Juhász Imre: Az Alkotmányjogi panasz eljárásjogi vetületének néhány aspektusa, in Varga István (szerk.) Codificatio processualis civilis: Studia in Honorem Németh János II., Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2013

Lukácsi Dániel Csaba: Az Abtv. 26. § (2) bekezdés szerinti alkotmányjogi panasz befogadhatóságának kérdései, In: Anon (szerk.): Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban II. : Alkotmánybírósági panasz – hatáskörrel kapcsolatos kérdések, Budapest, HVG-ORAC, 2019.

Nagy Attila: Az indítványozói jogosultság különleges eseteinek vizsgálata az Alkotmánybíróság befogadási eljárásában, In: Anon (szerk.) Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban II. : Alkotmánybírósági panasz – hatáskörrel kapcsolatos kérdések, Budapest, HVG-ORAC, 2019.

Orbán Balázs – Palkó Attila: A Jogállami Univerzum Tágulásáról és Ennek Veszélyeiről, Kommentár, 2014/2.

Orbán Endre: A bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panaszok tapasztalatai, Pázmány Law Working Papers, 2016/20.

Pokol Béla: Jog és morál, Acta Universitatis Szegediensis : forum : acta juridica et politica, 2011/2.

Schanda Balázs: Stabilitás és bizonytalanság a magyar állami egyházjogban, Jogtudományi Közlöny, 2010/1.

Tóth J. Zoltán: A „valódi” alkotmányjogi panasz használatba vétele: az Abtv. 27. §-a szerinti panasz első két éve az Alkotmánybíróság gyakorlatában, Jogtudományi közlöny, 2014/5.

Tóth J. Zoltán: Az alkotmánybírósági egyéni alapjogvédelem eszközei és gyakorlata – egykor és most…, in Rixer Ádám (szerk.): Állam és közösség, Budapest, KRE-ÁJK, 2012.

Török Bernát: A szólásszabadság hatóköre és az általa nyújtott védelem, Magyar Jog, 2015/7–8.

Trócsányi László: Demokrácia és jogállamiság új kihívások előtt, Európai Tükör, 2018/1.

Zakariás Kinga: A rendes bíróságok határozatainak alkotmányossági felülvizsgálata a német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában, Jogtudományi Közlöny, 2010/2.

Hivatkozások

  1. Pokol Béla: Jog és morál, Acta Universitatis Szegediensis : forum : acta juridica et politica, 2011/2, 109–155, 109. ↑
  2. Uo. ↑
  3. Figyelemre méltó, hogy vallási közösségek hitelveire használja még a jogdogmatika a „valláserkölcs”-kifejezést is. Vö. Schanda Balázs: Stabilitás és bizonytalanság a magyar állami egyházjogban, Jogtudományi Közlöny, 2010/1, 3–12. ↑
  4. Cservák Csaba: Az alapjogokat érvényesítő intézményrendszer, Debrecen, Licium-Art, 2018, 130–134. ↑
  5. Ld. alább Cservák Csaba: Az új alkotmánybírósági törvény, in Arató Balázs (szerk.): Jogalkotási tükör, Budapest, Patrocinium, 2018, 10. ↑
  6. Cservák: Az alapjogokat érvényesítő intézményrendszer, 147. ↑
  7. Lukácsi Dániel Csaba: Az Abtv. 26. § (2) bekezdés szerinti alkotmányjogi panasz befogadhatóságának kérdései, In: Anon (szerk.): Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban II. : Alkotmánybírósági panasz – hatáskörrel kapcsolatos kérdések, Budapest, HVG-ORAC, 2019. 516–527. ↑
  8. Uo. ↑
  9. Vö. Farkas György Tamás: Az alkotmányjogi panasz befogadhatósága, különös tekintettel az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésre, KRE-DIt, 2020/2, 1–35., illetve Farkas György Tamás: Az utólagos normakontroll valódi alkotmányjogi panasz befogadhatóságára gyakorolt hatása, avagy az alapvető alkotmányjogi kérdés követelménye mint speciális ítélt dolog az Alkotmánybíróság gyakorlatában, In: ANON (szerk.): Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban II. : Alkotmánybírósági panasz – hatáskörrel kapcsolatos kérdések, Budapest, HVG-ORAC, 2019, 558–567. ↑
  10. Ld. Orbán Balázs – Palkó Attila: A Jogállami Univerzum Tágulásáról és Ennek Veszélyeiről, Kommentár, 2014/2, 31–40.; Trócsányi László: Demokrácia és jogállamiság új kihívások előtt, Európai Tükör, 2018/1, 109–114.; ill. Domokos Andrea: Büntetőjog a jogállamban, in Domokos Andrea – Bérces Viktor: Gondolatok a kriminológia tudományából, Budapest, Patrocinium Kiadó, 2020, 183–196. ↑
  11. Ld. erről részletesebben Tóth J. Zoltán: Az alkotmánybírósági egyéni alapjogvédelem eszközei és gyakorlata – egykor és most…, in Rixer Ádám (szerk.): Állam és közösség, Budapest, KRE-ÁJK, 2012, 347–356. ↑
  12. Polgári ügyekben tehát a másodfok, büntető ügyszakban – mint tudjuk – a harmadfok jelenti a jogerős döntést. Nincs kizárva, hogy az érintett párhuzamosan nyújtson be felülvizsgálati kérelmet és alkotmányjogi panaszt. A felülvizsgálat során hozott döntéssel szemben külön is van mód alkotmányjogi panasz benyújtására, ha a Kúrián a jogerős ítélettől eltérő érdemi határozat születik. Ld. Tóth J. Zoltán: A „valódi” alkotmányjogi panasz használatba vétele: az Abtv. 27. §-a szerinti panasz első két éve az Alkotmánybíróság gyakorlatában, Jogtudományi közlöny, 2014/5. ↑
  13. Ld. Uo. ↑
  14. Vö. Zakariás Kinga: A rendes bíróságok határozatainak alkotmányossági felülvizsgálata a német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában, Jogtudományi Közlöny, 2010/2, 98–104. ↑
  15. Ld. Orbán Endre: A bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panaszok tapasztalatai, Pázmány Law Working Papers, 2016/20, 13–14. ↑
  16. Tóth J.: A „valódi” alkotmányjogi panasz, 231.; Az első három kategória nem is lehet kérdéses. Az alkalmazandó jog kiválasztásával kapcsolatos ügyek kizárása már aggályos lehet. Jóllehet csak egy szűk, áttételes vonatkozása kérdésnek az alkalmazandó jog kiválasztása nemzetközi magánjogi szempontból, de a külföldi jog alkalmazása magyar jogrendbe ütközésének vizsgálata kifejezetten alkotmányossági aspektus. Tehát eleve megdől az általános szabály, hogy egyedi ügyekben, az alkalmazandó jog kiválasztásának nem lehet alkotmányossági kontrollja. (Ugyan ezt a rendes bíróságok végzik, de annál inkább felmerülhet később ilyen ügyek Alkotmánybíróság előtti megtámadása.) ↑
  17. Uo. ↑
  18. A „ténybíráskodás” megjelenéséről az Alkotmánybíróság gyakorlatában ld. Orbán: A bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panaszok tapasztalatai, 21-24. Ezen kérdéskör összefügg a szólásszabadság mint alapjog hatókörével is. Ami ebbe nem fér bele, az nem alkotmánybírósági hatáskör. Ld. Török Bernát: A szólásszabadság hatóköre és az általa nyújtott védelem, Magyar Jog, 2015/7–8.Amennyiben az alkotmánybírósági határozatok indokolásának egésze kötelezőnek tekintjük (ld. majd alább) a rendes bíróságokra nézvést, az természetszerűleg növeli a testület ténybírósági jellegét. ↑
  19. Ld. Cservák: Az alapjogokat érvényesítő intézményrendszer, 162. Eszerint tömören megfogalmazva: általában azon ügyeket fogadja be az AB, melyek esetében a szubszumáláskor, illetőleg a jogszabály értelmezésekor figyelembe sem vették az Alaptörvény konkrét vonatkozó cikkét, illetőleg ahol joghézag áll fenn. ↑
  20. Ld. Magyarország Alaptörvénye 28. cikk. ↑
  21. Vö. Juhász Imre: Az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok kapcsolata, különös tekintettel a polgári bíróságokra, In: Zakariás Kinga (szerk.): Az alkotmánybírósági törvény kommentárja, Budapest, Pázmány Press, 2022, 59–77., ill. Juhász Imre: Az Alkotmányjogi panasz eljárásjogi vetületének néhány aspektusa, in Varga István (szerk.) Codificatio processualis civilis: Studia in Honorem Németh János II., Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2013, 119–132. ↑
  22. Farkas: Az utólagos normakontroll valódi alkotmányjogi panasz befogadhatóságára gyakorolt hatása, 558–560. ↑
  23. Uo. ↑
  24. Nagy Attila: Az indítványozói jogosultság különleges eseteinek vizsgálata az Alkotmánybíróság befogadási eljárásában, In: Anon (szerk.) Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban II. : Alkotmánybírósági panasz – hatáskörrel kapcsolatos kérdések, Budapest, HVG-ORAC, 2019, 528–538. ↑
  25. Uo. ↑
  26. Ld. pokol béla: A jurisztokratikus állam, Dialóg Campus, Budapest, 2017., 162 ↑