Címke: household composition

Bevezetés

A tanulmány Törökszentmiklós adózó társadalmát mutatja be az 1828. évi országos összeírás dokumentumai alapján.^[2] A település kiválasztása összefügg a korábbi Pálházy Ferenccel közösen készített tanulmányokkal^[3], amelyek Szolnok adózó társadalmát vizsgálták a nevezett forrásanyag segítségével. Törökszentmiklós Szolnoktól keletre, mintegy 17 kilométerre fekszik. Ebben a távolságban a Szolnokhoz legközelebbi, és legnagyobb településként tartható számon, ahol 1000 főnél több adózót írtak össze név szerint. 1828-ban szintén Heves és Külső-Szolnok vármegye részét képezte, ezért az összeírás végrehajtása is hasonlóan zajlott, mint Szolnokon. A fekvése sajátosnak mondható, hiszen két volt kiváltságos kerület, a Jászság és a Nagykunság között található. Különbséget jelent, hogy a Tisza csak északról érinti a területet, de a természetföldrajza némileg egyezést mutat Szolnokéval. A népességszám alakulásának szempontjából Törökszentmiklóson 1828-ban 9101 fő élt, míg Szolnokon 10979 személyt tartottak számon.^[4] A név szerint összeírt adózók számának különbsége 567 fő ez utóbbi javára. A Bácskai Vera és Nagy Lajos által feldolgozott 1828-as összeírás adatai alapján, Törökszentmiklóst részleteibe menően nem mutatták be, ezért nem meghatározható, hogy mely településeket vallotta piacközpontjául és csak a XVI. számú táblázatban említik meg.^[5] Ezek a tényezők indokolták a település kiválasztását, hiszen egy már ismert adatokkal rendelkező, leendő megyeszékhelyhez igen közel, hasonló természeti adottságokkal helyezkedik a térségben.

Elsősorban arra a kérdésre kerestem a választ, hogyan alakult a településen a foglalkozási megosztottság. Szolnok esetében már feltártak ezek az adatok, és ennek mintájára egy hasonló jellemzőkkel bíró településen is hasonló adatokra számítottam. Ehhez szorosan kapcsolódnak a név szerint összeírt adózókra vonatkozó információk, mint a háztartás nagysága és összetétele, a háztulajdon. Továbbá kérdésként fogalmazódott meg, hogy ha nem mutatható ki hasonló arányban a kézművesek jelenléte a mezővárosban, akkor kimutatható-e, hogy az állatállomány és a mezőgazdaság töltött be meghatározó szerepet. A kérdés megválaszolása során figyelembe vettem Szolnok adatait, hiszen viszonyítási alapként használható a térségben található további települések vizsgálata során. A tanulmány célja tehát, bemutatni Törökszentmiklós adózó társadalmát az 1828. évi országos összeírás íveinek segítségével, és ezeket összehasonlítani Szolnok feltárt adataival.

Forrás bemutatása

A kutatás során felhasznált fő forrás az 1828. évi országos összeírás (Conscriptio Regnicolaris) Törökszentmiklósra vonatkozó dokumentumai, amelyet a Heves Vármegyei Levéltárban (HVL) őriznek.^[6] Az iratok kutatása online is lehetséges a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára által készített adatbázisban, amely 2023. szeptember 26. vált elérhetővé mindenki számára.^[7] Mivel korábbi kutatásaink eredményei szerint^[8] a levéltárakban őrzött és a digitalizált, online kutatható változat között – feltehetően a másolási folyamat miatt – eltérések lelhetők fel, ezért azt tartottam helyénvalónak, ha a kettőt együttesen, azokat egymással összevetve használom fel. Az ismertetett adatok tehát ezen a forrásanyagon alapulnak.

Az összeíráshoz szorosan kötődnek azok a törvénycikkek (továbbiakban: tc.), amelyek elrendelték az elkészítését. Ezek közül hármat kell kiemelni, hiszen már az 1790–91. évi országgyűlésen is tc.-be foglalták,^[9] amelyet az 1802. évi II. tc. megerősített.^[10] A megvalósításra azonban csak az 1827. évi VII. tc. alapján került sor.^[11] Az elhúzódó végrehajtás okai között tartjuk számon a napóleoni háborúkat, az országgyűlés összehívásának hiányát 1812 és 1825 között.^[12] A célja az adóalap racionalizálása, arányos meghatározása volt, amelyet többek között Horváth Gergely Krisztián mutatott ki tanulmányában.^[13] A törvények mellett a HVL-ben kutatható a nádori utasítás (Instructio) és a felszólítás (Invitatito), amelyek az eljárásmódot, az elkészítésre való felszólítást tartalmazzák.^[14] Ebből adódóan az összeírási adatok nem adnak képet a nemesekről, a latin vagy görög szertartású katolikus papokról, református és evangélikus lelkészekről, tanárokról, tanítókról, kántorokról, a földesúri malmok molnárairól és kocsmárosairól, a királyi tisztviselőkről és alkalmazottakról, a nemesek szolgálatában álló tisztviselőkről, szolgákról és szolgálókról, a kuriális telken élő konvenciós zsellérekről, az elbocsátott katonákról, a szellemi vagy testi fogyatékosággal élő személyekről.^[15]

Az összeírás fő- és alrovatainak bemutatása több, korábbi tanulmányban is megtörtént,^[16] ezért erre a jelen tanulmányban nem került sor. Fontos kiemelni azonban a sajátosságokat, amelyeket a törökszentmiklósi összeírás tartalmaz, mert emiatt az eredmények kiszámításának és megállapítások levonásának olyan korlátai vannak, amelyeket Szolnok esetében nem kerültek előtérbe.

Az elkészült három füzetben a rovatok kitöltését a megszokott módon balról-jobbra végezték el. Minden személy neve elé felírták a sorszámokat emelkedő sorrendben, egy lapon 20 név olvasható. A rovatokat a lap alján a Latus sorban összegezték, majd ezeket átvezették a következő oldalon a fejlécek alatti Translatum (áthozott) sorba. Törökszentmiklós esetében az összeírók két hibát is vétettek a sorok átvezetésekor, ezért az általam készített digitális adatbázisban eltérés található.

Az első hibák az II. füzet 3. oldalán vannak, mert a Translatum sorba újból az I. füzet 41. oldali Translatum adatait vezették át, vagyis tévesen figyelmen kívül hagyták a Latus sort. Ez pedig komoly eltéréseket okoz a valóban összeírt állatok száma és a kiegészítő összegzés (Summa Supplementalis) között, amely a legutolsó név szerint összeírt személy utáni sorban van. A képek és a táblázat a hibásan átvezetett Translatum sorokat szemléltetik az I. és II. füzet esetében.

         

1. kép (bal): MNL-HML-IV.7.a. 14. téka Törökszentmiklós I. füzet 41.

2.kép: (jobb) MNL-HML-IV.7.a 14. téka. Törökszentmiklós II. füzet 3.

Alrovatok	I. füzet 41.		II. füzet 3.		Eltérés
	Translatum	Latus	Translatum	Latus
3 évnél idősebb lovak (10/6.)	409	433	409	432	24
2 évesnél idősebb juhok (11/1.)	857	934	857	897	77
2 évesnél idősebb sertések (11/2.)	199	215	199	209	16

1. táblázat: Eltérések az I. és II. füzet Translatum és Latus sorai között

Ahogy az a két ábrán is látható, három alrovat esetében történt elírás. Az 1. számú táblázat mutatja, hogy a 10. főrovat 6. alrovatában 433 darab 3 évnél idősebb lovat kellett volna a II. füzet első áthozott sorába írni, ezzel szemben ismételten 409 darab szerepel. Ahhoz, hogy megkapjuk az eltérést az I. füzet utolsó Latus sorából ki kell vonni az ezen az oldalon a Translatumnál szereplő számot, így jön ki a 24. A 11. főrovat 1. és 2. alrovata esetében is értelemszerűen ezt az eljárást kell alkalmazni, hogy megkapjuk az eltéréseket, vagyis a 77-et és a 16-ot. Ahhoz, hogy az eredmények a továbbiakban a valóságot tükrözzék, hozzá kell adni a végső összesítéshez a kapott eltérések mértékét, valamint a pontos digitalizáció érdekében minden oldal után érdemes ellenőrizni, hogy a forrásban szereplő adatok helyesen lettek-e összeadva, átvezetve. A 10. főrovat 3. alrovatában szintén előfordul az előbb bemutatott hibás átvezetés. Ezt szemlélteti az alább látható 3. és 4. kép, valamint a 2. számú táblázat.

       

3. kép (bal): HU-MNL-HML-IV.7.a 14. téka. Törökszentmiklós II. füzet 23.

4.kép (jobb): HU-MNL-HML-IV.7.a 14. téka. Törökszentmiklós II. füzet 25.

Alrovatok	II. füzet 23.		II. füzet 25.		Eltérés
	Translatum	Latus	Translatum	Latus
Meddő tehenek (10/3.)	87	91	88	95	3

2. táblázat: Eltérések a II. füzet Translatum és Latus sorai között

A foglalkozások jelölésénél is megfigyelhető egy eltérés, amelyet Szolnok esetében nem tapasztaltunk. Az 5 molnárt Törökszentmiklóson nem jelölték mesteremberként, csak egy esetben. Ezáltal eltérés fedezhető fel a várt és a tényleges információk között. Számokban kifejezve a III. füzet végén az összegző sorban 54 mesterember (opifices) szerepel, amit a molnárok nem egyértelmű jelölése okoz, mert ha a hiányzó 4 molnárt is mesterembernek tekintjük, akkor 58-nak kellene szerepelnie az összegzésben. Ez az adatbázisépítés alatt került előtérbe, amikor nem egyezett meg a kódolt személyek száma az összes mesteremberével. Az 5., 6, és 7. kép igazolja az összeírásban és a digitális adatbázisban található eltérést.

5. kép: HU-MNL-HML-IV.7.a 14. téka. Törökszentmiklós III. füzet 30.

6. kép: A Microsoft Excelben készített adatbázis tartalmazta példa egy molnárra, aki mesteremberként is jelölve van. (saját készítés)

7. kép: A Microsoft Excelben készített adatbázis tartalmazta példa egy molnárra, aki nincs mesteremberként jelölve. (saját készítés)

A javított változatot (Rectificata Conscriptio Regnicolaris) a település esetében nem vontam be, mert csak a kocsmáltatásra vonatkozóan tartalmaz további információkat. Ez pedig magához a településhez köthető és nem egy név szerint összeírt adózóhoz. Ezzel a javított változatok fontosságát nem felesleges dokumentumként jelölöm meg, hiszen így az eredetileg elkészült összeírásról megállapítható, hogy az összeírók megítélése alapján minden név szerint összeírt adózóra vonatkozóan helyesen töltötték ki a rovatokat. Abban az esetben viszont, ha ez nem így történik, elengedhetetlen a javítások bevonása a kutatásba, mint azt Szolnok esetében kimutattuk.^[17]

Módszertani jellemzők

A módszertani jellemzők lényegében megegyeznek a korábbi kutatások alkalmával kialakított módszerekkel,^[18] az ettől való eltérést ugyanakkor már fentebb a forrás ismertetésénél hangsúlyoztam.

Ahhoz, hogy az 1828. évi országos összeírás adatait statisztikai számításokra lehessen használni, szükséges egy digitális adattábla elkészítése. Ez Microsoft Excel táblázat formájában történt. Először a papír alapú táblázat fő- és alrovatait készítettem el, ezután a név szerint összeírt adózókat vezettem be a sorba, ügyelve arra, hogy a nevek mögött feltüntessem, ha az egyes személyeket ugyanazon szám alatt írták össze. Ezt követte a szám szerinti adatok bevitele soronként. Erre azért fordítottam kiemelt figyelmet, mert így pontosabb képet kaphatunk az adózó társadalomról, valamint számos személy esetében javították a társadalmi státuszra, vagy a foglalkozásra vonatkozó információkat.

A bevitt adatokat körültekintő ellenőrzés után alkalmasnak találtam a kódolás elvégzésére. Először is készítettem egy kódolási útmutatót, amelynek segítségével nyomon követhetővé vált, melyik szám mit is jelent az adott oszlopban.

A leíró statisztikai számításokat a JASP segítségével végeztem el, amely az Amszterdami Egyetem fejlesztéseként mindenki számára elérhető. Ezen eredmények vizuális szemléltetését a Microsoft Excel diagramkészítő funkciójával készítettem.

Minta bemutatása

A mintát 1098 név szerint összeírt adózó alkotja, mert a település kocsmáltatásra vonatkozó sorát nem vettem figyelembe, ugyanis ez nem természetes személyhez köthető. A nemek és a korcsoportok megoszlását nehéz megállapítani, mert az összeírók a megjegyzések rovatban nem tüntettek fel olyan kiegészítő információkat, amelyek ezt lehetővé tennék.

 

1. diagram: A férfiak és özvegyek aránya a településen

Az 1. diagram segítségével kimutatható, hogy 987 férfit (89,89%) és 111 özvegyet (10,11%) írtak össze név szerint. Az özvegyek nemének további alcsoportra – férfiakra és nőkre – bontását az egységes Vid.^[19] rövidítés használata, valamint a megjegyzések hiánya miatt nem lehetett elvégezni. Ahhoz, hogy ez lehetségessé váljon, szükség lenne a halotti anyakönyvek bevonására is a kutatásba, de még akkor sem lehetne teljesen pontosan megállapítani, hogy férfiről vagy nőről van szó. Ennek oka, hogy ugyanazzal a vezeték- és keresztnévvel több személy is élhetett a településen, aminek felderítése időigényes, és korlátai vannak az összeírás szempontjából, hiszen nem tartalmazza a születésre vagy házasságra vonatkozó adatokat.

A kor alapján két csoportot lehetne létrehozni, de ez egyáltalán nem olyan egyértelmű, mint Szolnok esetében volt.^[20] A 18 és 60 év közötti adózókat tartalmazza a 2. főrovat, viszont 60 évnél idősebb személyeket nem jelölték sem rövidítéssel, sem a megjegyzések rovatban (senex; idős). Nem célravezető, hogy megpróbáljam meghatározni a megjegyzések és a rövidítések nélkül, hogy melyik személy mely korcsoporthoz tartozik. Ennek oka, hogy akiknél a 2. főrovatban kihúzás szerepel, de nem áll a nevük mögött a Vid. rövidítés, azoknál két lehetséges megoldás van. Az első, hogy az adott településen csak a vagyontárgyai miatt köteles adót fizetni és a személye után nem.^[21] A második pedig, hogy ő és a felesége is 60 év feletti, ezért üres a 2. főrovat. Mivel ezek a megjegyzések hiányában nem bizonyíthatók egyéb források bevonása nélkül, ezért Törökszentmiklós esetében nem tartottam eredményesnek a korcsorportok spekulációk mentén történő kialakítását. Négy férfinél szerepel az Orph. rövidítés, amely az árvát (orphanus) jelenti, ezért a név szerint összeírtak 0,36%-át teszik ki. 2-2 férfi (0,18%; 0,18%) neve előtt a Jun. (junior, fiatalabb), illetve a Sen. (senior, idősebb) rövidítés olvasható.

A 2. diagram alapján kimutatható, hogy az összeírás 2334 személyt tartalmaz az 1. és 2. főrovat alapján. Fontos megjegyezni, hogy a név szerint összeírtak is beletartoznak a 2. főrovatba, ha igaz rájuk, hogy 18 és 60 év közöttiek. 73 személy (3,13%) esetében nem szerepel adat ebben a rovatban, ezért az ő számukat hozzá kell adni a 2261-hez^[22] (96,83%), továbbá 1 személynél a fiát (0,04%) nem számolták az adózók közé,^[23] ezért valójában 2335 főre vonatkozóan van információ direkt vagy indirekt módon az összeírásban.

 

2. diagram: Az összeírásban szereplő személyek száma

A háztartásokhoz tartozó adózók száma

Ahhoz, hogy az egyes háztartásokhoz tartozó adózók számát és az adózó háztartási modellt megállapíthassuk, a 2. főrovat (18 és 60 év közötti adózók száma nemtől függetlenül) adataira van szükség. Törökszentmiklóson 1098 személyt írtak össze név szerint, emiatt 1098 háztartásra vonatkozóan rejlenek adatok a dokumentumokban. 73 háztartásban egy személy sem 18 és 60 év közötti adózó (6,65%), 132-ben egy személy (12,02%), 682-ben két adózó (62,11%), 100-ban három fő (9,11%), 97-ben négy adóköteles (8,83%), 7-7 háztartásban pedig öt és hat személyt (0,64%; 0,64%) tüntettek fel, amelyhez könnyebb átlátást biztosít a 3. diagram.

3. diagram: Az adózó személyek megoszlása háztartásonként az adózó háztartásfőkkel Törökszentmiklóson és Szolnokon

Átlagosan 2,06 adózó jut egy háztartásra, amely 0,17 fővel nagyobb a Szolnok esetében kapott 1,89 személynél.^[24] A medián és a módusz esetében elmondható, hogy 2 adózó/háztartás az érték. Szolnok esetében egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy a leggyakrabban az 1 vagy 2 adózó személlyel rendelkezik egy háztartás.^[25] Törökszentmiklós ebből a szempontból színesebb képet mutat, hiszen 5,17-szer gyakrabban jelenik meg a kétadózós modell az egyadózóssal szemben. A három- és négyadózós háztartás pedig közel azonos képet mutat a település esetében.

Szolnokon megállapítható volt az oka annak, hogy egy háztartásban miért nem található egy adózó sem, vagy miért csak egy van a háztartásban.^[26] Törökszentmiklós esetében ezt nem lehet megfejteni, hiszen hiányoznak az ezekre vonatkozó megjegyzések a 14. főrovatból. Abban az esetben lehet magyarázatot adni, ha valakinek a neve mellett szerepel az özvegységre utaló Vid. rövidítés. Ez magyarázza, miért szerepel egy fő a 18 és 60 év közötti adózókra vonatkozó oszlopban. A két főnél több adózóval rendelkező háztartások okára és értelmezésére a háztartásbeli személyek ismertetésénél kerül sor.

Az adózók társadalmi rétegződése és a háztulajdon

Törökszentmiklós név szerint összeírt adózóit vizsgálva, megállapítható, hogy 360 jobbágyra (coloni) (32,79%), 632 házas zsellérre (inquilini) (57,56%), valamint 106 házatlan zsellérre (subinqulini) (9,65%) tagolódik az adózó társadalom. Szolnokon ezzel szemben „535 jobbágy (32,13%), 779 házas zsellér (46,79%), 349 házatlan zsellér (20,96%) és 2 olyan személy (0,12%) szerepel, akinek társadalmi helyzete ismeretlen”.^[27] A százalékos eloszlás a név szerint összeírtakra vonatkozik, hiszen a további összeírásban szereplőkre vonatkozóan nem tartalmaznak a dokumentumok adatokat. Ez alapján egyértelművé válik, hogy a két településen a jobbágyok százalékos aránya hozzávetőlegesen hasonló képet mutat, hiszen 32% körül mozog. Eltérés figyelhető meg a házas és házatlan zsellérek arányában. Míg az előbbi településen a házatlan zsellérek az adózók 10%-át sem érik el, addig ez utóbbinál több mint 20%-ot tesznek ki. A törökszentmiklósi összeírásban nincsenek olyan személyek, akiknek a társadalmi státusza ismeretlen lenne.

4. diagram: Törökszentmiklós és Szolnok adózó lakosságának társadalmi rétegződése

Fontos kiemelni, hogy Törökszentmiklós esetében olyanokat sem jeleztek, akik esetleg más településen élnek életvitelszerűen, és a településen csak a háztulajdonuk után adókötelesek.^[28] Ennek jelentősége abban áll, hogy Szolnok esetében a voltak olyan jobbágyok is akár, akik nem rendelkeztek saját háztulajdonnal, hanem bérleményben éltek. Ennek a jelölésére használt kettős jelölés, így Törökszentmiklósnál nem jelenik meg, míg Mezőtúron^[29] szintén találkozhatunk ezzel. Ez alapján válik láthatóvá, hogy az összeírás elvégzése egy megyén belül is különbözően zajlott, ezért ezek bemutatása kiemelten fontos részét kell, hogy képezze a munka ismertetésének.

A társadalom rétegződéséhez szorosan kapcsolódik a háztulajdon megoszlására vonatkozó információ, hiszen a házatlan zsellérek száma előrevetíti, hogy hány adózó háztartásfő nem rendelkezik saját háztulajdonnal. Ez Törökszentmiklóson egyezést mutat a házatlan zsellérek számával, vagyis a név szerint összeírt személyek 9,65%-a (106 fő) nem rendelkezik saját háztulajdonnal. Továbbá megállapítható, hogy az összeírás alapján – a megjegyzések hiányossága miatt – az összes jobbágy és házas zsellér (932 fő) saját háztulajdonnal bír, akik 90,35%-ot jelentenek. Ezt az 5. diagram szemlélteti. A településen nem akadt olyan jellegű ellentmondás a háztulajdon esetében, mint Szolnokon.^[30]

5. diagram: A háztulajdon megoszlása Törökszentmiklóson

A háztartások összetétele

A háztartások összetételének vizsgálatához a 3. főrovatban található adatok bizonyulnak felhasználhatónak. A család kifejezés a jelen esetben nem helytálló, hiszen a nem vérszerinti rokonok – szolgák (servi), szolgálók (ancillae) – is részét képezik a 3. főrovatnak. Ebből fakadóan háztartásként lehet definiálni a közösséget, amelynek a vérszerinti rokonokon – férfitestvérek (fratres), fiúgyermekek (filii), lánygyermekek (filiae) – kívül szolgáltatás fejében, rokoni kapcsolat nélküli tagjai is a háztartáshoz tartoznak. Ezek az adatok is kizárólag a 18 és 60 közötti személyekre vonatkoznak.

6. diagram: A háztartásban élő rokoni kapcsolatok – férfitestvér, fiú-, lánygyermek – számának alakulása a két településen

817 háztartásban nem élnek olyan személyek, akiket vérszerinti kapcsolat köt a háztartásfő személyéhez (74,41%). A további 281 háztartásban (6. diagram) az alábbiak szerint alakul rokoni kapcsolatok eloszlása. 218-ban egy fiú- (19,85%), 23-ban kettő fiú- (2,10%), 4-ben három fiúgyermek (0,36%) él. 12-ben egy lány- (1,09%), 1-ben pedig két lánygyermeket (0,09%) jegyeztek fel. Kizárólag 1 háztartásban jelöltek egy fiú- és egy lánygyermeket (0,09%). Szolnokhoz viszonyítva (0,18%) sokkal magasabb a százalékos aránya azoknak a háztartásoknak, ahol egy férfitestvért (18; 1,64%) írtak össze, de megjelenik 4 olyan is, ahol egy férfitestvér és egy fiúgyermek (0,36%) számoltak. A településen összesen 271 fiúgyermek, 15 lánygyermek, és 22 férfitestvér számítható a rokoni kapcsolatok közé. Ők az összeírásban szereplő összes személy 13,19%-át alkotják, átlagosan 1,10 rokont találunk azoknál a háztartásoknál, amelyeknél legalább egy személyt jelöltek. Az eredményeknél egyezés figyelhető meg, hogy átlagosan mennyi rokon él mindkét településen azokban a háztartásokban, ahol legalább egyet feltüntettek.

Mint Szolnokon, itt is kimutatható, hogy a gyermekek szülőknél élése nem zárja ki a házastárs meglétét, de ez a legtöbb törökszentmiklósi háztartás esetében nem mutatható ki, ahogy az sem, hogy több gyermek esetén melyik házas és melyik nem. A módszertani nehézséget az okozza a fentebb is jelzett megjegyzések hiánya.^[31] Mivel nem jelölték azokat a személyeket egyértelműen, akik 60 év felettiek lehetnek, ezért nem lehetséges olyan pontossággal megállapítani a házastársi kapcsolatokat, mint Szolnokon. Törökszentmiklóson –mint azt fentebb is jeleztem – a 34. Gazdag Steph[anus] mellett a 2. főrovatban 0 szerepel, de van egy fiúgyermeke, így őt nem számolták az adózók közé.^[32]

A háztartásban élő további személyek bemutatása során a szolgák és a szolgálólányok arányának ismertetése következik. A háztartások abszolút többségében (1074; 97,81%) nincs feltüntetve sem szolga, sem szolgáló. 18-ban (1,65%) egy szolga, 2-ben (0,18%) két szolga, 3-ban (0,27%) egy szolgáló, 1-ben (0,09%).

7. diagram: A szolgák száma háztartásonként a két településen

A 7. diagram alapján összesen 24 háztartás (2,19%) van tehát a településen, ahol legalább egy szolga vagy szolgáló él. Ugyanaz a megállapítás vonható le, mint Szolnok esetében, vagyis a szolgálók és szolgák alkalmazása az adózó társadalom körében rendkívül ritkának tekinthető. Ezzel szemben nem vonható le olyan egyértelmű, általános következtetés azzal kapcsolatban, hogy milyen jellegű háztartásokban alkalmazzák őket. Van olyan háztartás, ahol ezt szintén a szántó, a rét, a szőlős és haszonállatok számának nagysága magyarázhatja. Ezen túl kalmárnál is írtak össze szolgát,^[33] vagy szolgálót,^[34] aki nem rendelkezik semmilyen földdel vagy állatállománnyal. Az egyetlen háztartásnál, amelynél szolgáló és szolga is van, nem magyarázható az előzőkhez hasonló indokkal a jelenlétük, mert a felsoroltak közül semmi sincs feltüntetve az adózó háztartásfőnél.^[35] A Soós Imre által feldolgozott 1827/1828. évi járási sommázattal viszont sokkal nagyobb egyezést mutat a település a szolgák és szolgálólányok számának tekintetében, hiszen ebben 8 szolga és 4 szolgáló szerepel.^[36] A szolgálók száma teljes egyezést mutat, míg a szolgák esetében az eltérés nagysága 15 fő. Szolnok esetében Soós Imre munkássága alapján tudvalevő, hogy az azonos évkörű járási sommázatban 16 szolga és 12 szolgáló szerepel, ezzel szemben az összeírásban 52 szolga és egyetlen szolgáló sem szerepel.^[37] Az eltérések okára nem adható más magyarázat, mint hogy ezeket az adatokat eltitkolták, vagy az összeírók figyelmetlenségből fakadóan nem jegyezték fel.^[38]

Foglalkozási megoszlás

A foglalkozásra vonatkozóan a 3. főrovat 1. (honoratiores, honoráciorok), 11. (opifices, iparosok), 12. (mercatores, kalmár), és 13. (quaestores, kereskedő) alrovata, valamint a 14. főrovat (observationes, megjegyzések) tartalmaz információkat. Törökszentmiklóson a 3. főrovat 1. és 13. alrovata üresen maradt. Az összeírásban eredetileg 54 iparost és 4 kalmárt tüntettek fel a 3. főrovat adatai alapján, a 14. főrovatban további 4 molnárt (molitor) találunk, így az iparosok száma 58-ra nő. A korrekcióval 62 személyre vonatkozóan lehet a foglalkozás alapján szólni, amelyet a 8. diagram ábrázol. Ezek közül a társadalmi státuszuk alapján 51 iparos házas zsellér (82,26%), további 7 házatlan zsellér (11,29%), 2-2 kalmár pedig házas vagy házatlan zsellér (3,23%; 3,23%).

8. diagram: A név szerint összeírt adózó személyek megoszlása társadalmi helyzetük és foglalkozásuk szerint

Az 58 iparos foglalkozásáról a 14. főrovat ad pontosabb képet, hiszen itt latinul megnevezik a foglalkozást,^[39] valamint a segédek számát is feltüntetik. Ez alapján 15 foglalkozást lehet megkülönböztetni, amelyek közül egyik mesterséget űzők sem érik el az összeírásban szereplők (3225 fő) 1%-át. A segédek számát figyelembe véve – a 3. számú táblázat alapján – az összeírt személyek teljes számához viszonyítva a százalékos arányuk a következőképpen alakul: 0,77% csizmadia (18 fő); 0,47% kovács (11 fő); 0,21 % bognár és molnár (5 fő); 0,17% szűcs és takács (4 fő); 0,13% ács, kőműves, szűcs és takács (3 fő); 0,09% fazekas és lakatos (2 fő); 0,04% kádár, kalapos és kötélgyártó (1 fő). A név szerint összeírt személyek 5,28%-ának a foglalkozásáról ad képet, ami az összeírásban szereplő adózók 2,48%-át – segédekkel együtt 2,83%-át – teszi ki. Míg Szolnok esetében a név szerint összeírtak 10,51%-ának a foglakozását ismerjük meg, az összeírásban szereplő összes személyhez viszonyítva (3551 fő) az iparosok segédek nélküli százalékos aránya 4,92%.^[40]

Mesterség	Latinul	Mesterséget űző összes személy száma	Iparosok			Iparosok aránya az összes iparoshoz képest (%)*
			segéd nélkül	1 segéddel	2 segéddel
ács	asciarius	2	1	1	–	3,45
bognár	rotarius	4	3	1		6,90
csizmadia	cothurnarius	16	14	2	–	27,59
fazekas	figulus	1	–	1	–	1,72
kádár	vietor	1	1	–	–	1,72
kalapos	pileator	1	1	–	–	1,72
kovács	faber ferrarius	10	9	1	–	17,24
kőműves	magister murariorum	1	–	–	1	1,72
kötélgyártó	funifex	1	1	–	–	1,72
lakatos	faber serarius	2	2	–	–	3,45
molnár	molitor	5	5	–	–	8,62
szabó	sartor	3	3	–	–	5,17
szűcs	pellio	4	4	–	–	6,90
takács	textor	4	4	–	–	6,90
tímár	cerdo	3	3	–	–	5,17
Összesen	–	58	51	6	1	1100,00
Összesen (segédek)	–	–	–	6	2	–

3. táblázat: A kézművesek foglalkozási viszonyai Törökszentmiklóson

*A segédek számát nem tartalmazza a százalékos arány.

A 3. számú táblázat alapján láthatóvá válik, hogy az iparosok abszolút többsége (51 fő; 87,93%) dolgozott segédek nélkül, egy segéddel 10,34%-uk (6 fő), míg két segéddel mindössze a 1,72%-uk (1 fő) tevékenykedett. A kőműves esetében egyértelmű, hogy két segéddel dolgozik, de a többi iparos esetében nem lehet egyértelmű következtetést levonni. A legtöbb iparos a csizmadiákhoz tartozik (27,59%), majd a kovácsok következnek (17,24%). A molnárok 8,62%-át teszik ki az összes iparosnak, őket követik a bognárok, szűcsok és takácsok (6,90%), majd a szabók és tímárok (5,17%). Azoknál a mesterségeknél, amelynek képviselői – ács, lakatos – ketten vannak 3,45%-át fedik le az iparosoknak, de öt olyan is akad, ahol egy személy űzi a foglalkozást (1,72%). A foglalkozásra vonatkozóan viszonylag kevés információval rendelkezünk, mert sem a katonák, sem a település vezetéséhez köthető személyek nem jelennek meg az összeírásban. Az előzetes elvárás nem teljesül, hiszen sokkal kisebb mértékben jelennek meg az iparosok a településen, mint azt az adózó lakosság nagyságához viszonyítva vártam.

Gabona, rétek és szőlősök

Szolnok esetében kizárólag a pozsonyi mérőben^[41] megadott gabona vetéshez szükséges mennyiségét lehetett bemutatni és értelmezni. Törökszentmiklóson ezzel szemben a réteket és szőlősöket is összeírták. Az eltérést az okozza, hogy ez utóbbi településhez szervesen hozzátartoztak a rétek és szőlősök. Szolnok esetében viszont kimutatható, hogy ezek a városhatáron kívül – több kilométeres távolságban –, például Szandaszőlősön helyezkedtek el, nem kapcsolódtak közvetlenül a mezővároshoz. Megállapítható, hogy a gabona és a rétek esetében kizárólag a jobbágyokról kaphatunk képet, amíg a szőlősök nem csak a jobbágyokhoz köthetők, hanem házas és házatlan zsellérekhez is tartozhattak.

Az összeírás 6. főrovatának 1. alrovata – a jobbágy- vagy polgárjogon kezelt szántó bevetéséhez szükséges gabona mennyisége pozsonyi mérőben – rendelkezik a gabonára vonatkozó adatokkal. A többi alrovatot Törökszentmiklóson sem töltötték ki. Így az összes jobbágynál (360 fő) jelölték, hogy mennyi gabonát használt a szántó bevetéséhez.

9. diagramm: A bevetésre fordított gabona mennyisége pozsonyi mérőben

Az összeírásban szereplő 4498 pozsonyi mérőnyi gabona tehát a 360 jobbágyháztartáshoz köthető, amely a háztartások 32,79%-át jelenti, vagyis a név szerint feltüntetett adózók majdnem egyharmadára vonatkozóan vannak adatok az adóköteles földterület birtoklásáról. A 9. diagram alapján történik ennek a leírása. 93 jobbágy (25,83%) 6,5 pozsonyi mérő (604,5 pm.), 226 személy (62,78%) 13 pozsonyi mérő (2939 pm.), 17-en (4,72%) 19,5 pozsonyi mérő (331,5 pm.), és 24-en (6,67%) 26 pozsonyi mérő (624 pm.) gabonát használtak a földterület bevetésére. Leggyakrabban a 13 pozsonyi mérő fordul elő (módusz és medián is 13), amely arra utal, hogy a földterület nagyobb, és arányosabban oszlott el a háztartások között, mint Szolnokon. Átlagosan 12,49 pozsonyi mérővel vetettek, ez a szolnoki mennyiségnek majdnem a 1,5-szeresét jelenti.^[42] Megállapítható, hogy az eredetileg elkészített összeírás szerint az egy jobbágyra jutó földterület nagysága Törökszentmiklóson nagyobb volt, mint Szolnokon. Szolnok esetében viszont még 1835-ben is korrekciókat hajtottak végre a földterületre vonatkozóan, ^[43] amely ez előbbi településen nem történt meg. Ennek értelmében a szolnoki szántóterülete 7683 pozsonyi mérőnek felelt meg,^[44] így az egy jobbágy által birtokolt szántóterület nagysága 14,36 pozsonyi mérőre növekedett, ami meghaladja a törökszentmiklósi átlagnagyságot.

A rétekre vonatkozóan a 7. főrovatból lehet adatokat szerezni, amely a vizsgált település esetében csak a jobbágy- vagy polgárjogon bírt kaszálókat – 1. alrovatot – jelenti. A rétekről elmondható, hogy szintén csak a jobbágyoknál írták össze az utasításnak megfelelően, és egyenes arányosság figyelhető meg a bevetéshez szükséges gabona mennyiségével kapcsolatban. Azok a személyek, akik 6,5 pozsonyi mérő gabonát használnak a vetéshez, 3 pozsonyi mérő réttel rendelkeznek, de ez minden további értékre igaz. Ez alapján kijelenthető, hogy a 3 pozsonyi mérőt megszorozzuk a hányadossal, aminek értéke 2,167, akkor 6,501-et kapunk, amely a vetéshez szükséges gabonamennyiséggel egyenlő.

10. diagramm: A rétek területe pozsonyi mérőben kifejezve

A rét összterülete (10. diagram) a településen 2076 pozsonyi mérő, amely 360 jobbágyháztartás között oszlik el. 93 jobbágy (25,83%) 3 pozsonyi mérő (279 pm.), 226 személy (62,78%) 6 pozsonyi mérő (1356 pm.), 17-en (4,72%) 9 pozsonyi mérő (153 pm.), és 24-en (6,67%) 12 pozsonyi mérő (288 pm.) nagyságú réttel rendelkezik. Leggyakrabban a 6 pozsonyi mérő nagyságú terület fordul elő (módusz és medián is 6). Az átlagot tekintve 5,77 pozsonyi mérő nagyságú rét képezi a tulajdont.

A szőlősök megoszlása a különböző társadalmi rétegek között összetettebb képet mutat, hiszen a jobbágyokon kívül a házas és házatlan zsellérek köréből is vannak adatok. Erre vonatkozóan a 8. főrovat 1. – a szőlő területe pozsonyi mérőben kifejezve – és 3. – a kapások száma az adózó bevallása szerint – alrovata ad tájékoztatást. Az 1. alrovat adatainak kiszámítása Bottló Béla alapján a következőképpen történt: „Az e rovatba írt pozsonyi mérők mértékszámát úgy számították ki, hogy a családfő [háztartásfő] szőlőjének kapásokban kifejezett mértékszámát elosztották az 1 pozsonyi mérőnyi szőlőhöz szükséges kapások számával”^[45].

A 241,5 pozsonyi mérő szőlős 113 jobbágy (44,84%), 136 házas zsellér (53,97%) és 3 házatlan zsellér (1,19%) között oszlik meg. A három társadalmi csoporton belül különböző alcsoportokat lehet létrehozni, hogy mennyi személy rendelkezik egy adott nagyságú területtel, amelyet a 11. diagram jelenít meg.

11. diagram: A szőlősök területe pozsonyi mérőben kifejezve

A jobbágyok közül 41-en (36,28%) 0,5 pozsonyi mérő (20,5 pm.), 50-en (44,25%) 1 pozsonyi mérő (50 pm.), 18-an (15,93%) 1,5 pozsonyi mérő (27 pm.), 2-en (1,77%) 2 pozsonyi mérő (4 pm.), valamint 2-en (1,77%) 3 pozsonyi mérő (6 pm.) nagyságú szőlőst birtokolnak. Összesen 107,5 pozsonyi mérőt (44,51%) jelent, és átlagosan 0,95 pozsonyi mérőnyi területtel bírnak. Az összes jobbágy közül 113 főnek volt szőlőse, amely az összes jobbágy 31,19%-át jelenti. A házas zsellérek közül 55-en (40,44%) 0,5 pozsonyi mérő (27,5 pm.), 1 személy (0,74%) 0,75 pozsonyi mérő, 54-en (39,71%) 1 pozsonyi mérő (50 pm.), 14-en (10,29%) 1,5 pozsonyi mérő, 7-en (5,15%) 2 pozsonyi mérő (14 pm.), 1 fő (0,74%) 2,25 pozsonyi mérő, 2-2 személy (1,47%; 1,47%) 2,5 és 3 pozsonyi mérő (5 pm.; 6 pm.) szőlőssel rendelkeztek. Ez összesen 130,5 pozsonyi mérővel (54,04%) egyenlő. Az egy házas zsellérre jutó szőlős átlagmértéke 0,86 pozsonyi mérő. A 632 összeírásban feltüntetett házas zsellér 21,52%-áról lehet képet alkotni, azaz 136 háztartásról. A 106 házatlan zsellér közül mindössze 3 személynél (2,83%) található szőlősre vonatkozó adat, amely együttesen 3,5 pozsonyi mérőt jelent, és az összes szőlős 1,45%-át fedi le. A szőlősöket a tulajdonosok ezeket az úrbéres földeken kívül telepítették, így a házas zsellérek tulajdonában a több, mint 50%-a volt.

A kapások számánál fontos tudni, hogy az adózó háztartásfő saját bevallása alapján határozta meg kapásokban az általa művelt földterület nagyságát kapásokban kifejezve. Ez adta a segítséget az összeíróknak az adatok kiszámításához, amelyet az előbbi diagram szemléltet. Továbbá ezeknél az adatoknál is megfigyelhető egy egyenes arányosság az 1. alrovathoz viszonyítva, hiszen a 3. alrovat mindig a kétszerese az előző kitöltött alrovatnak. Így megkaphatjuk azt, hogy mennyi az 1 pozsonyi mérő szőlőhöz szükséges kapások száma, vagyis esetünkben ez 2 fő.^[46]

12. diagram: A törökszentmiklósi szőlős kapásainak száma

A kapások számának megoszlása (12. diagram) megegyezik a szőlősök területének pozsonyi mérőben kifejezett százalékos arányaival. Ezért ennek részletes leírását nem teszem meg, csak az összmértékre vonatkozóan közlöm az adatokat. Az összesen 483 kapás megoszlása szintén 113 jobbágy (44,84%), 136 házas zsellér (53,97%), és 3 házatlan zsellér (1,19%) között volt. A jobbágyok 215 kapásnyi területtel (44,51%), a házas zsellérek 261-gyel (54,04%), valamint a házatlan zsellérek 7-tel (1,45%) bírnak.

Az állatállomány

Az állatállomány részletes leírásához a 10. főrovat 7 darab alrovatát – ökrök (boves jugales), anyatehenek (vaccae foetae, aut matres), meddő tehenek (vaccae steriles), 3 évnél idősebb üszők és bikák (juvenci et juvencae 3. annos superantes), 2 évnél idősebb üszők és bikák (juvenci et juvencae 2. annos superantes), 3 évnél idősebb lovak (equi curriferi et armentales 3. annos superantes), 2 évnél idősebb lovak (equi curriferi et armantales 2. annos superantes) –, valamint a 11. főrovat első 2 alrovatát – 1 évnél idősebb juhok (oves unum annum complentes), 1 évnél idősebb sertések (setigeri unum annum complentes) – lehet felhasználni. A település esetében a 11. főrovat 3. alrovat – 1 évnél idősebb kecskék (caprae unum annum complente) – üresen maradt, mint azt Szolnok esetében is tapasztaltuk,^[47] de ez a vármegyében például Mezőtúron^[48] is így történt. Továbbá a Jászság és a Nagykunság településein például Jászberényben,^[49] Jászapátiban,^[50] Karcagon,^[51] Kisújszálláson^[52] sem töltötték ki, tehát ennek hiánya nem tekinthető egyedi, a vármegye esetében megszokott esetnek. A teljes állatállomány, amelyet fajta és némelyet meghatározott korcsoport alapján írtak össze, 5171 darab állatot foglal magába. Ezek megoszlása az alrovatok szerint az alábbi képet mutatja. A nagyállatok között 128 ökör (2,48%), 220 anyatehén (4,25%), 147 meddő tehén (2,84%), 22 három évnél idősebb tinó és üsző (0,43%), 135 két évnél idősebb tinó és üsző (2,61%), 1247 három évnél idősebb ló (24,12%), valamint 40 két évnél idősebb ló (0,77%) szerepel az összeírásban. Az apróállatoknál 2657 egy évnél idősebb juhot (51,38%), és 575 egy évnél idősebb sertést (11,12%) írtak össze. Az apróállatok együttesen a teljes állatállomány 62,5%-át fedik le, amely azt eredményezi, hogy a 10. főrovat 7 alrovata mindössze 37,5%-át jegyezték fel. Tovább árnyalja a képet, hogy a három évnél idősebb lovak 24,12%-kal a nagyállatok tartásának 64,32%-ának felelnek meg. Rendkívül alacsony az ökrök aránya, amelynek a szerepe a földművelésben betöltött szerepét illetően csökkeni látszik a szerepe, hiszen lovakat is használhattak helyettük.

13. diagram: Az állatállomány megoszlása a társadalmi rétegződés alapján

Az állatállományt a társadalmi rétegződés alapján is vizsgálhatjuk (13. diagram), amely szerint még mindig a jobbágyok rendelkeznek a legnagyobb állatállománnyal, de a házas zsellérek száma sem elhanyagolható az egyes állatfajták birtoklásában. A továbbiakban ez alapján az állatok összlétszámának alakulását ismertetem. A jobbágyok 124 ökröt (96,875%), 195 anyatehenet (88,64%), 138 meddő tehenet (93,88%), 19 három évnél idősebb tinót és üszőt (86,36%), 128 két évnél idősebb tinót és üszőt (94,81%), 1108 három évnél idősebb lovat (88,85%), 39 két évnél idősebb lovat (97,50%), 2535 egy évnél idősebb juhot (95,41%), valamint 502 egy évnél idősebb sertést (87,30%) tartanak. A házas zsellérek 4 ökörrel (3,125%), 23 anyatehénnel (10,45%), 9 meddő tehénnel (6,12%), 2 három évnél idősebb tinóval és üszővel (9,09%), 7 két évnél idősebb tinóval és üszővel (5,19%), 134 három évnél idősebb lóval (10,75%), 1 két évnél idősebb lóval (2,50%), 107 egy évnél idősebb juhval (4,03%), 69 egy évnél idősebb sertéssel (12,00%) bírnak. A házatlan zsellérek tulajdonát képezi 2 anyatehén (0,91%), 1 három évnél idősebb tinó vagy üsző (4,55%), 5 három évnél idősebb ló (0,40%), 15 juh (0,56%), és 4 sertés (0,70%). A házatlan zsellérek által birtokolt állatok száma a teljes állatállomány 1%-át sem éri el (0,52%). A házas zsellérek állatállománya is 10% alatt marad (6,89%), tehát Törökszentmiklóson is a jobbágyok kezében összpontosul a teljes állomány 92,59%-a.

Az alábbi 4., 5., 6., 7., 8. és 9. táblázat segítségével a 10. és a 11. főrovatok alrovatai alapján az állatok tartásából való részesedést vizsgálom társadalmi rétegenként. Ennek során az állatok háztartásonként tartott darabszámát és összlétszámát, valamint az állatot tartó személyek százalékos arányát közlöm.

Nagyállatok
Háztartásonként tartott darabszám	Állatot tartó jobbágyok száma	Háztartásonként tartott állat összlétszáma	Állatot tartó jobbágyok száma/összes jobbágy száma (%)
Ökrök
2	28	56	12,5
4	17	68
Anyatehenek
1	134	134	45,28
2	27	54
3	1	3
4	1	4
Meddő tehenek
1	73	73	28,06
2	24	48
3	2	6
5	1	5
6	1	6
3 évnél idősebb tinók és üszők
1	9	9	3,33
2	1	2
4	2	8
2 évnél idősebb tinók és üszők
1	36	36	20,83
2	30	60
3	6	18
4	2	8
6	1	6
3 évnél idősebb lovak
1	3	3	96,39
2	75	150
3	128	384
4	135	540
5	5	25
6	1	6
2 évnél idősebb lovak
1	21	21	8,33
2	9	18

4. táblázat: A nagyállatokat tartó jobbágyok megoszlása

A jobbágyok abszolút többsége (96,39%) tart három évnél idősebb lovat, de a két évnél idősebbek tartása csak 8,33%-nál figyelhető meg. A mezőgazdasági szemponton kívül a szállításban is szerepet tölthettek be. Az anyatehenek az élelmezés szempontjából is fontosak, hiszen a borjak a hústermelést növelhetik a településen, ezért reális, hogy a jobbágyok közel a felének (45,28%) van anyatehene. A két (20,83%) és három évnél idősebb üszők és tinók az utánpótlást is jelentik. Ez előbbiek pár éven belül az ökrök sorába fognak tartozni, míg ez utóbbiak az állatállomány növelése szempontjából fontos szerepet fognak betölteni a borjazással. Ezért kifejezetten alacsonynak tekinthető, hogy csak a jobbágyok 3,33%-ának van három évnél idősebb jószága. Nagyobb viszont azoknak az aránya (28,06%), akik meddő teheneket tartanak, ennek a felét sem éri ökröket tartók aránya (12,5%).

Nagyállatok
Háztartásonként tartott darabszám	Állattal rendelkező házas zsellérek száma	Háztartásonként tartott állat összlétszáma	Állatot tartó házas zsellérek száma/összes házas zsellér száma (%)
Ökrök
2	2	4	0,32
Anyatehenek
1	21	21	3,48
2	1	2
Meddő tehenek
1	9	9	1,42
3 évnél idősebb tinók és üszők
2	1	2	0,16
2 évnél idősebb tinók és üszők
1	1	1	0,63
2	3	6
3 évnél idősebb lovak
1	1	1	8,54
2	33	66
3	13	39
4	7	28
2 évnél idősebb lovak
1	1	1	0,16

5. táblázat: A nagyállatokat tartó házas zsellérek megoszlása

A házas zsellérek körében nagyságrendileg kisebb szerepet tölt be az állattartás. Kizárólag a három évnél idősebb lovak esetében figyelhető meg, hogy a háztartások több, mint 5%-a tartja őket (8,54%). Csak az anyatehenek (3,48%) és a meddő tehenek (1,42) jelennek meg rajtuk kívül a háztartások 1%-ánál többen. Az összes többit 1%-nál kisebb arányszámok jellemzik. Kiemelendő, hogy összesen 1 darab két évnél idősebb lovat írtak össze (0,16%), ami egyértelműen alacsony számnak bizonyul, ha a három év feletti lovak számával összevetjük. Az előzetes várakozás alapján ugyanaz a tendencia figyelhető meg, mint a jobbágyok esetében, vagyis a számottevően nagy a különbség a két korcsoportba sorolt lovak száma között. Ennek oka értelemszerűen abban rejlik, hogy a két évnél idősebbnek a felsőhatára a három, míg a másik esetében nincs ilyen határérték.

Nagyállatok
Háztartásonként tartott darabszám	Állattal rendelkező házatlan zsellérek száma	Háztartásonként tartott állat összlétszáma	Állatot tartó házatlan zsellérek száma/összes házatlan zsellér száma (%)
Anyatehenek
1	2	2	1,87
3 évnél idősebb tinók és üszők
1	1	1	0,94
3 évnél idősebb lovak
2	1	2	1,87
3	1	3

6. táblázat: A nagyállatokat tartó házatlan zsellérek megoszlása

A házatlan zselléreknél mindössze három rovatban tüntettek fel adatokat. Mivel fentebb ismertettem, hogy a jobbágyok milyen alacsony százalékos arányban tartottak bármilyen állatot, ezért az eredmény a vártnak megfelelő. 2-2 háztartásban jegyeztek fel anyatehenet vagy három évnél idősebb lovakat, valamint 1-nél három évnél idősebb tinót vagy üszőt. Arra vonatkozóan, hogy ezek elírás következményei, az összeírás nem tartalmaz információkat.

Apróállatok
Háztartásonként tartott darabszám	Állattal rendelkező jobbágyok száma	Háztartásonként tartott állat összlétszáma	Állatot tartó jobbágyok száma/összes jobbágy száma (%)
1 évnél idősebb juhok
8	1	8	33,89
10	5	50
12	31	372
13	6	78
15	14	210
16	3	48
17	1	17
18	1	18
20	18	360
25	28	700
27	1	27
30	2	60
37	2	74
40	2	80
50	3	150
58	1	58
60	1	60
75	1	75
90	1	90
1 évnél idősebb sertések
1	110	110	71,67
2	98	196
3	29	87
4	7	28
5	5	25
6	8	48
8	1	8

7. táblázat: Az apróállatokat tartó jobbágyok megoszlása

Az apróállatok tartásában is a jobbágyoké volt meghatározó szerep, de a táblázat alapján a háztartások 33,89%-ában tartottak egy évnél idősebb juhot. Ez azt jelenti, hogy bár az állomány nagy volt, de az eloszlása közel sem tekinthető egyenletesnek, hiszen voltak olyan személyek, akik több, mint 50-et tartottak. Ez a 4 fő a jobbágyok által nevelt juhok 11,16%-át birtokolták, ami a teljes juhállomány 10,65%-át jelenti. Leggyakrabban 1 vagy 2 sertést tartottak, és sokkal több háztartásnál (71,67%) írtak össze, mint a juhot, vagyis sokkal arányosabbnak tekinthető az eloszlása.

Apróállatok
Háztartásonként tartott darabszám	Állattal rendelkező házas zsellérek száma	Háztartásonként tartott állat összlétszáma	Állatot tartó házas zsellérek száma/összes házas zsellér száma (%)
1 évnél idősebb juhok
3	1	3	1,27
4	1	4
12	3	36
19	1	19
20	1	20
25	1	25
1 évnél idősebb sertések
1	35	35	8,07
2	14	28
3	2	6

8. táblázat: Az apróállatokat tartó házas zsellérek megoszlása

A házas zsellérek körében is többen tartottak sertést (8,07%), mint juhot (1,27%). A juhok esetében a háztartásokon belüli számuk nem mutat olyan nagy eltéréseket, mint a jobbágyok esetében. Az eloszlás itt is egyenetlennek tekinthető. A sertéseknél kiegyenlítetteb a helyzet az egyes háztartásokban összeírt számok alapján.

Apróállatok
Háztartásonként tartott darabszám	Állattal rendelkező házatlan zsellérek száma	Háztartásonként tartott állat összlétszáma	Állatot tartó házatlan zsellérek száma/összes házatlan zsellér száma (%)
1 évnél idősebb juhok
15	1	15	0,94
1 évnél idősebb sertések
1	4	4	3,77

9. táblázat: Az apróállatokat tartó házatlan zsellérek megoszlása

A házatlan zselléreknél egy személynél jegyeztek juhokat, és négynél^[53] pedig 1-1 sertést. Az apróállatok állományának nagyon kis részét birtokolták, és a házatlan zsellérek között is ritkaságnak tekinthető a településen, hogy bármilyen állatot is tartottak. Ez már a nagyállatok tekintetében is megmutatkozott.

Összegezve elmondható, hogy a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy az állatok korcsoporti beosztása nem megfelelően reprezentálja az állatállományt, hiszen az ezeknél fiatalabbakat az összeírás egyáltalán nem tartalmazza. Ez alapján az összeírásban szereplő állatállomány alapján csak részleges képet eredményez. Az egyes társadalmi rétegek közötti megoszlásnál a jobbágyok vezető szerepe kétségtelen, ha kis arányban is (6,83%) tartalmaz az összeírás adatokat, mégsem elhanyagolhatók a házas zsellérek állatai. Az állatállomány tekintetében tehát egy jelentős differenciálódás, társadalmi és anyagi szempontból aránytalan eloszlás rajzolódik ki.

Konklúzió

Az 1828. évi országos összeírás Törökszentmiklósra vonatkozó iratainak feldolgozása során még inkább bizonyságot nyert, hogy a Latus sorok egy az egyben történő átvétele torzított eredményekhez vezethet. Ezt bizonyítja a forrás bemutatásánál hangsúlyt kapó elem, hogy az összeíróbiztosok is elszámolhatták az egy oldalon feltüntetett adatokat, vagy rossz sort vezettek át a következő oldalra. Mindezekkel olyan hibákat okoztak, amelyek a forrásanyag feldolgozásának szempontjából kiemelkedőnek bizonyultak. Ezek ellenére az összeírás adatai kritikával ugyan, de felhasználhatók az adózó népesség viszonyainak értelmezésére.

A megjegyzések hiánya miatt számos limitációja van a településen élő személyek pontos ismertetésének, hiszen ily módon nem lehet a Vid. (viduus, vidua) rövidítést feloldani, valamint a 60 év feletti személyekről szinte semmilyen információval nem rendelkezünk. Ezek hiányában nem lehet pontosan meghatározni sem a nemek arányát, sem a korcsoportok szerinti eloszlást. Emiatt a minta leírása hiányérzetet kelthet az olvasókban.

Mivel az összeírás az adóviszonyok rendezése miatt készült, ezért nem igazán alkalmas az adózó társadalmon kívüli személyek feltérképezésére. Viszonylag pontos képet lehet szerezni az összeírásban név szerint szereplő személyekről és a háztartásaikról. Megismerhető, hogy a név szerint feltüntetett adózó melyik társadalmi réteghez tartozik, továbbá a háztartások összetétele, a háztulajdon, a szántók, rétek és szőlősök nagysága, az állatállomány összetétele, a foglalkozási szerkezet. A településen összeírt iparosok aránya elmarad a szolnokitól, de a mezőgazdaság jelentős szereppel rendelkezett. Ezt mind a szántóterületek, mind a rétek és szőlősök bizonyítják. Ahhoz, hogy ezekről átfogó képet lehessen alkotni szükséges további települések adatainak a bevonása, hiszen akkor lehet a település feltárt adatait kontextusba helyezni és ennek segítségével értelmezni.

Mivel jelenleg csak egy közeli településsel történt meg az adatok összehasonlítása, de ezt csak részlegesen lehetett megtenni a hiányzó adatok miatt. Érdemes lett volna olyan települést választani a vármegyéből, amelynek ugyanazok a rovatai vannak kitöltve, mint a törökszentmiklósinak. Ebben az esetben a rétek és szőlősök esetében további következtetéseket lehetett volna levonni. A más vármegyékben vagy kiváltságos kerületekben készített összeírásokkal viszont bonyolult összehasonlításra felhasználni. Ennek oka abban rejlik, hogy az összeírók nem minden esetben döntöttek hasonlóan, vagy a megjegyzések főrovatnál nem ugyanazokat az információkat tüntették fel. Ez utóbbi vármegyén belül is jelenthet eltéréseket, mint a jelen tanulmányban is választott két település esetében. A jövőbeli további regionális feldolgozások szükségesek és elengedhetetlenek ahhoz, hogy átfogó képet kaphassunk az egyes települések adózó viszonyairól.

Az eredmények tekintetében kirajzolódik, hogy a településen élők száma nem jelenti, hogy az iparosok ugyanolyan arányban jelennek meg, mint egy nagyjából hasonló nagyságú településen. Az állatállomány tekintetében nagy egyenlőtlenség tapasztalható, amelynél a várt eredményeket nem tükrözi az ökrök vagy anyatehenek száma. Minden település mutat bizonyos sajátosságokat ennek tekintetében.

Felhasznált források

MNL-HML-IV.1.b. Heves és Külső-Szolnok Vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei és iratai (1304–1902), 35, 325. számú irat.

MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720-1836, 8. téka.

MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720-1836, 14. téka, 1104/1–3.

MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720-1836, 19. téka.

MNL-JNSzML-IV.3. 5–9,11–14, 36–46.

MNL-OL-W-21-6-N-26, Heves és Külső-Szolnok vármegye, 91–91f, 132–132e, 167–167c.

MNL-OL-W-21-6-N-26, Jászkerület, 7a–7c, 8a–8d.

MNL-OL-W-21-6-N-26, Nagykun kerület, 1a–1f, 2a–2d.

Felhasznált szakirodalom

Bácskai Vera – Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984.

Barta László: Az 1828. évi országos összeírás Csongrád vármegyében, in Blazovich László (szerk.): Tanulmányok Csongrád megye történetéből V., Szeged, Csongrád megyei Levéltár, 1981, 5–45.

Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek 1601–1874, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990, 292–295.

Bohony Nándor: Adózó gazdaság és társadalom Egerben az 1828. évi országos összeírás alapján, Agrártörténeti Szemle, 27. évf., 1985/1–2, 66–157.

Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás, in Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1957, 242–272.

Cseh Géza – Soós Imre – Szabó László: Törökszentmiklós, in Botka János Dr. (szerk.): Adatok Szolnok megye történetéből, II. kötet, Szolnok, Szolnok Megyei Levéltár, 1989, 237, 743–779.

Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban, Gyula, Békés megyei Levéltár, 1986.

Horváth Gergely Krisztián: Társadalmi és gazdasági hierarchia a dikális adórendszerben: Moson vármegye adókulcs-tervezete (1838), Korall, VI. évf., 2005/19–20, 160–189.

Mérész Anna – Pálházy Ferenc: Az 1828. évi országos összeírás jellemzői Szolnokon, in Bubnó Hedvig és mtsai (szerk.): Non est volentis II.: A Benda Kálmán Szakkollégium legjobb OTDK dolgozatai (2022–2023), Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2024, 235–247.

Mérész Anna – Pálházy Ferenc: Az 1828. évi országos összeírás Szolnok példáján, KRE-DIt, VI. évf., 2023/1, 329–355.

Mérész Anna – Pálházy Ferenc: Szolnok adózó társadalma és az 1828. évi országos összeírás, KRE-DIt, VI. évf., 2023/2, 165–191.

Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772–1849. évi rovásadó összeírása, Eger, Heves megyei Levéltár kiadványa, 1973, 145, 181.

Internetes hivatkozások

1790/91. évi XXXIII. tc. a népességnek közigazgatási és katonai czélból való összeirásáról, https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=79000033.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D25

1802. évi II. tc. a nem nemes népesség összeírásáról, https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=80200002.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D26

1827. évi VII. tc. a porták megigazítására szolgáló országos összeírásról, https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=82700007.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D26

Hivatkozások

1. A Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-23-2-1-KRE-1 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült. A jelen esettanulmány csak egy település – Törökszentmiklós – példáján mutatja be az elvégzett munka egy részletét. ↑
2. Az 1828. évi országos összeírás kiterjedt a korabeli Magyar Királyság (beleértve Horvátország) szinte teljes településhálózatára. ↑
3. Mérész Anna – Pálházy Ferenc: Az 1828. évi országos összeírás Szolnok példáján. KRE-DIt, VI. évf., 2023/1, 329–355; Mérész Anna – Pálházy Ferenc: Szolnok adózó társadalma és az 1828. évi országos összeírás, KRE-DIt, VI. évf., 2023/2, 165–191; Mérész Anna – Pálházy Ferenc: Az 1828. évi országos összeírás jellemzői Szolnokon, in Bubnó Hedvig és mtsai (szerk.): Non est volentis II.: A Benda Kálmán Szakkollégium legjobb OTDK dolgozatai (2022–2023), Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2024, 235–247. ↑
4. Cseh Géza – Soós Imre – Szabó László: Törökszentmiklós, in Botka János Dr. (szerk.): Adatok Szolnok megye történetéből, II. kötet, Szolnok, Szolnok Megyei Levéltár, 1989, 746, 237. ↑
5. Bácskai Vera – Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984. ↑
6. MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720–1836, 14. téka, 1104/1–3. ↑
7. MNL-OL-W-21-6-N-26. Heves és Külső-Szolnok vármegye, Törökszentmiklós, 132a–c. ↑
8. Mérész–Pálházy: Az 1828. évi, 342–343. ↑
9. 1790/91. évi XXXIII. tc. a népességnek közigazgatási és katonai czélból való összeirásáról. https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=79000033.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D25 (Letöltés: 2024. október 3.) ↑
10. 1802. évi II. tc. a nem nemes népesség összeírásáról, https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=80200002.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D26 (Letöltés: 2024. október 3.) ↑
11. 1827. évi VII. tc. a porták megigazítására szolgáló országos összeírásról, https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=82700007.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D26 (Letöltés: 2024. október 3.) ↑
12. Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás, in Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai, Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1957, 243–245. ↑
13. Horváth Gergely Krisztián: Társadalmi és gazdasági hierarchia a dikális adórendszerben: Moson vármegye adókulcs-tervezete (1838), Korall, VI. évf., 2005/19–20, 163. ↑
14. MNL-HML-IV.1.b., 35. és 325. számú iratok. ↑
15. Vö. Uo., 35, 325; Bottló: Az 1828. évi, 252–253. ↑
16. Uo., 251–264; Barta László: Az 1828. évi országos összeírás Csongrád vármegyében, in Blazovich László (szerk.): Tanulmányok Csongrád megye történetéből V., Szeged, Csongrád megyei Levéltár, 1981, 7–8; Bohony Nándor: Adózó gazdaság és társadalom Egerben az 1828. évi országos összeírás alapján, Agrártörténeti Szemle, 27. évf., 1985/1–2, 90–94; Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban, Gyula, Békés megyei Levéltár, 1986, 13–47; Mérész–Pálházy: Az 1828. évi, 333–336. ↑
17. Mérész–Pálházy: Az 1828. évi, 347–348. ↑
18. Uo., 353–354. ↑
19. A Vid. rövidítés jelentheti a viduus (özvegy férfi) vagy a vidua (özvegy nő) kifejezéseket. ↑
20. A korcsoportok kialakításáról Szolnokra vonatkozóan a részletes bemutatás az alábbi tanulmányban olvasható: Mérész–Pálházy: Az 1828. évi, 355–356. ↑
21. Azokat a csoportokat, akik nem adókötelesek, korábban ismertették. Lásd bővebben Uo., 356–357. ↑
22. A 2. főrovat a kiegészítő összegzés alapján 2261 főt tartalmaz. ↑
23. MNL-HML-IV.7.a. 14. téka, 1104/1, 4. (34. Gazdag Steph.) ↑
24. Mérész–Pálházy: Szolnok adózó, 167. ↑
25. Uo., 167. ↑
26. Részletesen: Uo., 168. ↑
27. Uo., 169. ↑
28. Szolnokon ilyen személyekről is tudunk, aminek jelentőségével a tanulmány részletesen is foglalkozik: Uo., 175–176. ↑
29. Heves és Külső-Szolnok vármegye részét képezte 1828-ban, majd az 1876-ban megalakuló Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéhez fog tartozni, amely azért jelentős, hiszen a kettős jelölés itt is megjelenik, pl. 4. Bíró Joann. jobbágyként és házatlan zsellérként is szerepel az összeírásban (MNL-HML-IV.7.a. 8. téka, 1038/1, 2.). Ezt a javított változatban korrigálják Bíró Joann. és további 18 háztartásfő esetében (MNL-HML-IV.7.a. 8. téka, 1038/6, 49.). ↑
30. Mérész–Pálházy: Szolnok adózó, 174–175. ↑
31. A házassági kapcsolatok megállapításához szükségesek a megjegyzések, hiszen ezek segítséget nyújtanak a háztartásban élő személyekkel kapcsolatban, mint pl. a családapa és -anya a magas kora miatt hiányzik. Mivel a név szerint összeírt adózó feleségére vonatkozóan semmilyen adattal nem szolgál az összeírás, emiatt ezeknél a háztartásoknál, ahol ilyen nehézség merül fel, ott csak spekulatív eredményeket lehetne közölni. Ezek pedig nem a valóságot tükrözik, így az anyakönyvek bevonása nélkül elvetettem a házassági kapcsolatok feltérképezését. A módszertan részletes leírását a házassági kapcsolatokra vonatkozóan lásd Uo., 171–173. ↑
32. MNL-HML-IV.7.a. 14. téka, 1104/1, 4. ↑
33. Uo. (32. Ludvik Jose[phus]). ↑
34. Uo. (31. Zafir Petrus) ↑
35. MNL-HML-IV.7.a. 14. téka, 1104/1, 20. (200. Kiriák [Kirják] Franc[iscus]). ↑
36. Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772–1849. évi rovásadó összeírása, Eger, Heves megyei Levéltár kiadványa, 1973, 181. ↑
37. Vö. Soós: Heves és Külső-Szolnok, 145; Mérész–Pálházy: Szolnok adózó, 170. ↑
38. Bővebben lásd Mérész–Pálházy: Szolnok adózó, 170. ↑
39. A mesterségek magyar és latin megfelelőit lásd még: Barta: Az 1828. évi országos, 15, 22, 26; Erdei: Békés megye, 432; Mérész–Pálházy: Szolnok adózó, 178–179. ↑
40. A Szolnokról megjelent tanulmányban nem ezek az adatok szerepelnek. A kutatás folytatásának, illetve az adatok ismételt ellenőrzésének köszönhetően jutottam erre az eredményre. Ezáltal az összes adózóhoz viszonyított, mesterségenként sorra vett százalékos arányok is eltérnek. Ez alapján 15 mesterséget űz kevesebb, mint 0,1%, és a kádárok tartoznak csak a 0,10 és 0,19% közötti csoportba. A kutatás korábbi fázisait tükröző más eredmények továbbra is helytállónak bizonyultak. Az további számítások elvégzésének köszönhetően korrigált egységek korábban számított százalékos arányait lásd: Mérész–Pálházy: Szolnok adózó, 177. ↑
41. A pozsonyi mérő a korszakban olyan általános mérték, amely törvény által megszabott volt. Az átszámítási egység: 2 pozsonyi mérő = 1 hold, ill. fordítva. Részletesebben lásd: Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek 1601–1874, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990, 292–295. ↑
42. A szolnoki adatokat lásd Mérész–Pálházy: Szolnok adózó, 180. ↑
43. Ennek részletes ismertetését lásd Mérész–Pálházy: Az 1828., 239–241. ↑
44. Uo., 240. ↑
45. Bottló: Az 1828. évi, 262. ↑
46. A számítás menetét vö. Bottló: Az 1828. évi, 262; Erdei: Békés megye, 43. ↑
47. Vö. Mérész–Pálházy: Az 1828. évi, 341; Mérész–Pálházy: Az 1828., 242, 244. ↑
48. Vö. MNL-HML-IV.7.a. 8. téka; MNL-OL-W-21-6-N-26, Heves és Külső- Szolnok vármegye, 91–91f. ↑
49. Vö. MNL-JNSzML-IV.3. 5–9; Uo. Jászkerület, 8a–8d. ↑
50. Vö. Uo., 11–14; Uo., 7a–7c. ↑
51. Vö. Uo., 36–41; Uo., Nagykun kerület, 1a–1f. ↑
52. Vö. Uo., 42–46; Uo., 2a–2d. ↑

53. Ezek közül egyik sem azonos azzal, akinek juhai voltak. ↑