KRE-DIt 2025/1 | Beküldve:

Ács Benedek: A nemzetközi sportjog rendszere

Bevezetés

A sport, mint globális társadalmi és kulturális jelenség, az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb mértékben vált a nemzetközi és nemzeti szabályozás fókuszpontjává. A sport világát ma már nem csupán a versenyek, események és rekreációs tevékenységek színes skálája jellemzi, hanem a hozzá kapcsolódó komplex jogi és intézményi struktúrák is. Ez a sokrétű szabályozási környezet olyan kihívásokat teremt, amelyek a nemzetközi, nemzetek feletti és nemzeti sportszabályozás összefonódásával, hatásmechanizmusaival és dogmatikai alapjaival kapcsolatban mélyebb vizsgálatot igényelnek. Jelen tanulmány célja, hogy betekintést nyújtson a nemzetközi sportszabályozás rétegzettségébe, dogmatikai alapvetéseibe, valamint annak nemzeti sportszabályozásra gyakorolt közvetlen és közvetett hatásába. Az elemzés kiindulópontja a nemzetközi sportjog és a globális sportjog fogalmi kereteinek feltárása, megalapozva a nemzetközi sportszabályozás szintjeinek és dogmatikai összefüggéseinek részletes tárgyalását hiszen a két terület tartalmi és funkcionális különbségei alapvetően meghatározzák a sportszabályozás dinamikáját. A szabályozás kérdése nemcsak jogi, hanem társadalmi, gazdasági és politikai dimenziókban is jelentőséggel bír, hiszen a sportipar globális növekedése és professzionalizációja elkerülhetetlenné teszi a nemzetközi szabályok és normák egységesítését. Az ehhez kapcsolódó jogi problémák és dilemmák, így például a nemzeti szabályozási autonómia kérdése, vagy a nemzetközi sportintézmények hatásköre új perspektívákat nyitnak a sportszabályozás elméleti és gyakorlati elemzésében.

1. Nemzetközi sportjog kontra globális sportjog

Vitát képez a jogtudósok között e két fogalom elhatárolása, sokan ugyanis összemosva ezt a határt lex sportivaként hivatkoznak a nemzeteken átnyúló sportra vonatkozó jogra. A különbségtételt elsőként Ken Foster tette meg, aki úgy fogalmazott, hogy meglátása szerint a nemzetközi jog elsősorban a nemzetállamok közötti kapcsolatokkal foglalkozik, amelyhez hozzátartoznak a sportban jelentős jogállamisági biztosítékok. Ezek közé sorolja a legtöbb nyugati demokrácia alkotmányos biztosítékait alátámasztó elveket, mint világos, egyértelmű szabályok, tisztességes meghallgatások a fegyelmi eljárásokban, önkényes vagy irracionális döntések elkerülése és pártatlan döntéshozatal. Ezek olyan általános jogi elvek, amelyek a nemzeti bíróságok sportjogi ügyekben hozott ítéleteikből levezethetők.[1] Foster a nemzetközi sportjogtól elkülönítve kezeli egyfajta külön kasztként a sport etikai alapelveire vonatkozó szabályokat, de véleményem szerint ezek az elvek hasonlóan a korábbiakhoz szintén nemzeteken és sportágakon átívelőek, alapelveinek érvényesítése, mint a dopping elleni küzdelem és a sportintegritás, elengedhetetlen bármely sporttal kapcsolatos dologról legyen szó, ezen felül szintén elmondható róluk, hogy több esetben is nemzetállamok közötti egyezmények biztosítják őket. A globális sportjog ezzel szemben a nemzetközi sportszövetségek által létrehozott normák, egy adott sportág versenyrendszerének működtetésére. Azokat az elveket írja le, amelyek a nemzetközi sportszövetségek szabályaiból és szabályzataiból, mint magánjogi szerződéses rendből erednek, ezek jellegzetesek és egyediek, kapcsolódnak az adott sportághoz és annak versenyrendszereihez. Nem állnak nemzeti bíróságok vagy állami szabályozások alatt, a nemzetközi sportszervezetek önállóan alkotják meg és hajtják végre szabályaikat, esetleges jogviták esetében pedig többségében a Nemzetközi Sportdöntőbíróság jár el. Foster szerint a globális sportjog olyan „immunrendszert” hoz létre, amelyet tiszteletben tartanak a nemzeti bíróságok. Ez a jog nem lokalizált, és nem igényel külön elismerést vagy érvényesítést a nemzeti jogrendszerek által, mivel természeténél fogva transznacionális. Ebből következik, hogy hatása sem elsősorban az államokat érinti, hanem inkább a nemzeteken belüli adott sportághoz tartozó civilszervezeteket.

1.1. A globális sportjoghoz tartozó szabályozások

A globális sportjog a nemzetközi jog és a sportspecifikus szabályozások találkozásából jön létre. Egy adott sportágnak, versenynek eltérő normái vannak azonban a s portágakon belül globális szintű egységességre van szükség. Ahogy korábban említettem alapvetően a Nemzetközi sportszövetségeket sorolhatjuk ide, így ide tartozik például a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (a továbbiakban: FIFA), vagy a szintén közismert Nemzetközi Atlétikai Szövetség (a továbbiakban IAAF). Ezeknek szervezeteknek a felépítése piramisjelleget követ, közvetlen alájuk tartoznak az országos sportági szakszövetségek, akik a tagság érdekében teljes mértékben alávetik magukat a nemzetközi szövetségek döntéseinek. Fontos hangsúlyozni továbbá, hogy nem csak egy adott versenyt érintenek a szabályozásuk, hanem sok szempontból meghatározzák a nemzeti szövetségek működését is. A piramis legalján pedig természetesen maguk a sportegyesületek versenyzők állnak, akik a szabályozási keretrendszer végső passzív alanyai.

Ezeknek a szabályoknak az állami igazgatási tevékenységre nincs közvetlenül hatásuk, Gunther Teubner úgy fogalmaz, hogy egy „állam nélküli jogrendről”[2] van itt szó, a szabályok transznacionális szerződésekből erednek, amelyek kötelező erejét az adott sportszervezetek és azok tagjai közötti megállapodások adják. A globális sportjog a nemzeti jogrendszerek beavatkozásától független, ami azt jelenti, hogy a sportszervezetek szabályai sok esetben mentesülnek az állami ellenőrzés alól. Számos kritika is felmerült ennek a rendszernek a jogi ellenőrizhetőségével kapcsolatban, a legeklatánsabb példa erre a FIFA-val kapcsolatos korrupciós ügy volt, amelynél az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma emelt vádat több tisztségviselővel szemben. Svájc, mint a FIFA székhelye, csak minimális felügyeletet gyakorolt a szervezet felett, mivel a FIFA tisztségviselői nem minősültek „közszolgálati személynek” a svájci jog szerint, így nagymértékben hiányzott az a jogi visszatartó erő, ami egy ekkora szervezet megfelelő ellenőrzéséhez szükséges. Az ügyet követően a svájci parlament jelentős szigorító szabályokat hozott ezzel kapcsolatban,[3] illetve a FIFA átalakította belső etikai és fegyelmi rendszerét, különálló vizsgálati és döntéshozói kamarákat hozva létre az Etikai Bizottságon belül.[4] Összességében tehát az mondható el, hogy a túlzott államtól való függetlenség és autonómia adott esetben rendkívül hátrányos jogbiztonsági szempontokat figyelembevéve, mivel ezen intézmények belső jogrendje nem képes hatékonyan kezelni a rendszerszintű visszaéléseket. Ziyue Zhou és Kwan Yuen Iu ezzel kapcsolatos tanulmányában a svájci szabályozás szigorítását leszámítva, a FIFA „közintézménnyé” minősítését jelölte meg megoldásként.[5] Véleményem szerint az első opció egyszerűbb és kézenfekvőbb volt, illetve az utóbbinál felmerül a precedens teremtés lehetősége, amely könnyen lehet, hogy teljesen átírná a globális sportjog államokhoz fűzött viszonyát.

1.2. A nemzetközi sportjog rendszere

A nemzetközi sportjog, ahogy az előző részekben is utaltam rá, a nemzetközi jog részhalmaza, amely az államok közötti kapcsolatokra és az általános nemzetközi jogi elvekre épül (pl. tisztességes eljárás, arányosság elve). Ezen felül fontos kiemelni, hogy a globális sportjoggal ellentétben ezek a szabályok alkalmazhatók nemzeti bíróságok által, így biztosítva a jogállamiság alapelveit a sportban. Ken Foster a sporttal kapcsolatos etikai szabályozásokat kiveszi ez alól a dogmatikai halmaz alól, arra hivatkozva, hogy ezek gyakran szubjektívek, kontextusfüggők, és inkább a civil szervezetek által kerül létrehozásra és alkalmazásra.[6] Fontos azonban különbséget tenni akkor, ha egy etikai normát nemzetközi egyezményben foglalnak keretbe, amelyet államok ratifikálnak. Ebben az esetben nemzetállamok közötti kapcsolatról beszélhetünk, mely esetben a szabályok a közjogba integrálódnak. Erre kiváló példa a United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization (a továbbiakban: UNESCO) doppingellenes egyezménye,[7] amely kötelező jogi keretet biztosít a doppingellenes szabályok végrehajtására, és mivel államok ratifikálták, részévé vált a nemzetközi jognak és így a nemzetközi sportjognak is.

2. Magyarország helyzete a nemzetközi sportjogi egyezmények tükrében

A sport globalizációja és nemzetközi szintű integrációja elengedhetetlenné tette olyan egyezmények és szabályozások megalkotását, amelyek biztosítják a tiszta verseny, a sportintegritás, a biztonság és a fenntarthatóság alapelveinek érvényesülését, amelyek az előbbi fejezetben levezetett gondolatmenet alapján abszolút része a nemzetközi sportjognak. Ezeknek az egyezményeknek és nemzetközi szervezeteknek a célja a fő sportspecifikus témák egységes szabályozásának beépítése a nemzeti sportszabályozásba, megteremtve így a jogbiztonságot és a jogegységességet. Utóbbi különösen fontos az események helyszínének folytonos változása miatt. Magyarország aktív részese ezen nemzetközi törekvéseknek, a fejezetben tárgyalt egyezmények közül egyet ratifikált, de mindet aláírta, vagy alkalmazta valamilyen módon. E fejezet célja tehát, hogy áttekintse kulcsfontosságú sportjogi egyezményeket és Magyarország helyzetét az egyes idetartozó nemzetközi szervekkel kapcsolatban, bemutatva ezek hazai alkalmazásának hatásait, hiányosságait.

2.1. Doppingellenes szabályozás

A doppingellenes szabályok alkalmazása segíti a tiszta verseny biztosítását, növeli a sportolók nemzetközi megítélését, és hozzájárul a fair play alapelveinek érvényesüléséhez. A doppingellenes szabályozás egységes nemzetközi keretét a World Anti-Doping Agency (a továbbiakban: WADA) által kidolgozott kódex és az UNESCO Nemeztközi Egyezménye a Doppingellenes tevékenységről. A két dokumentum jogi természete jelentősen eltér egymástól, ugyanis a WADA Kódex egy nemzetközi sportszabályzat, amelyet a WADA dolgozott ki, és azt a sportszervezetek önként alkalmazzák.[8] Az UNESCO Doppingellenes Egyezmény pedig egy nemzetközi közjogi szerződés, amelyet államok ratifikálnak, és amely kötelező érvényű jogi keretet biztosít a doppingellenes intézkedések végrehajtásához.[9] Mindkét dokumentum tehát az egységes doppingellenes szabályozás kialakítására jött létre, de míg az egyik az államokat kötelezi és közjogi természetű, addig a másik a sportszervezetekre vonatkozik és inkább magánjogi sportszabályzatnak mondható. Az UNESCO Egyezménynek nagy szerepe van azonban a WADA Kódex jogi hátterének biztosításában, ugyanis az egyezményt aláíró államok vállalják, hogy jogi és politikai eszközökkel támogatják a WADA által meghatározott szabályokat. A gyakorlatban tehát egyik sem hatékony a másik nélkül, ugyanis a WADA Kódex érvényesülése állami jogszabályalkotással történhet meg hatékonyan, amit az UNESCO Egyezmény hivatott biztosítani. Magyarország 2007-ben ratifikálta az UNESCO Doppingellenes Egyezményét, amely a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelettel vált a magyar jogrendszer részévé. A hatékony jogérvényesítés érdekében létrehozásra került a Magyar Antidopping Csoport, amely a WADA Kódex által előírt szabályok végrehajtásáért felel.[10]

Összességében tehát ez a nemzetközi szerződés kiemelkedően fontos volt a sport ezen területének jogbiztonsági és jogegységesítési kérdéseinek megoldásához, hiszen az államok azok, akik a joghatóságuk alá tartozó sportszervezetekre vonatkozó doppingellenes szabályozásokat hatékonyan tudják érvényesíteni, így a közjogi oldal bevonása elengedhetetlen volt ezen a sportszabályozási területen is.

2.2. Sportintegritás (Macolin Egyezmény)

A sporteredmények manipulációja, különösen a fogadási csalások és a bundázás, az egyik legnagyobb kihívás a modern sportvilág számára. Az Európa Tanács válaszaként a sport tisztaságának védelmére 2014-ben elfogadta a Macolin Egyezményt (Council of Europe Convention on the Manipulation of Sports Competitions), amely nemzetközi keretet biztosít a sportintegritás megőrzésére. A főtitkár felszólított minden tagállamot a minél hamarabbi ratifikációra, de több ország esetében ez még nem történt meg, köztük Magyarország esetében sem. A Macolin Egyezmény alapvető célja, hogy megakadályozza, felderítse és szankcionálja a sporteredmények manipulációját. Az aláíró és ratifikáló államok számára kötelező érvényű intézkedéseket ír elő, amelyek a sport, az igazságszolgáltatás és a fogadási piacok területére egyaránt kiterjednek. A főbb rendelkezések között olyan előírásokat találhatunk, mint nemzeti platform létrehozása, amely koordinálja a sportintegritással kapcsolatos intézkedéseket, a szabályozott fogadási piacok kialakítása, amely magában foglalja azoknak a fogadástípusoknak a betiltását, amelyek különösen érzékenyek a manipulációra, vagy a nemzetközi együttműködést és annak keretében az információk megosztását.[11] A fogadástípusokkal kapcsolatban egyébként nincs konkrét felsorolás a dokumentumban az az Európa Tanács Sportintegritási Bizottságának ajánlásaiból következik,[12] amelyek a legveszélyeztetettebb területnek az élőfogadást és az úgy nevezet spot-fogadást tartják (egyedi eseményekre tett fogadások). Ezeket a kulcsfontosságú előírásokat vizsgálva látható, hogy egyrészt állami erőforrásokat igényelnek, mint a megfelelő szervezet létrehozása és működtetése, továbbá a szerencsejáték-szektort meglehetősen érzékenyen érintené, és a becsületes sportfogadókat is erősen befolyásolná. Magyarország 2016. novemberében aláírta az egyezményt, de ahogy említettem, a ratifikációra nem került még sor, de ettől függetlenül a hazai jogszabályok figyelembe veszik az egyezmény elveit. A sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Sport tv.) hangsúlyozza a fair play elvének fontosság, továbbá a 2. § (4) bekezdésének ab) pontjában deklarálja, hogy „a versenyző köteles a verseny, mérkőzés eredményének tiltott eszközökkel, módszerekkel történő befolyásolásától, a fogadási csalástól tartózkodni”. Ezeken túl a szankcionálásban jelentős szerepet játszik a 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (a továbbiakban: Btk.), amely szabadságvesztéssel bünteti a bűncselekmény tiltott befolyásolását (349/A. §).

Gondolhatnánk azt, hogy a sportintegritás védelme meglévő jogszabályainkkal is megvalósul, meglátásom szerint azonban az egyezményben olyan plusz garanciák és intézmények vannak az esetek megelőzésére és felderítésére, amelyek átültetése kulcsfontosságú lenne a jövőre nézve.

2.3. Biztonság a sporteseményeken (Saint-Denis Egyezmény)

A sportesemények, különösen a nagyobb volumenű és nézőszámú futballmérkőzések egyre nagyobb biztonsági kihívást jelentenek a rendező államok számára. A tömegrendezvények zavartalan lebonyolítása, a nézők és sportolók védelme, valamint a rendőri, biztonsági és szolgáltatási elemek együttes érvényesítése egyre nagyobb figyelmet kap nemzetközi szinten is. Úgy gondolom, hogy a sport napjainkra kialakult globalizációjával nem is lehet kérdés milyen nagy szükség van egységes és hatékony szabályok kialakítására nemzetközi szinten is. Az Európa Tanács fogadott el korábban a témához kapcsolódó egyezményt, amely a sporteseményeken, különösen a labdarúgó mérkőzéseken megnyilvánuló nézői erőszakról és nem megfelelő viselkedésről szólt.[13] A European Convention on Spectator Violence and Misbehaviour at Sports Events (1985) fontos mérföldkő volt a nézői erőszak elleni nemzetközi fellépésben, különösen a labdarúgás terén. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben jelentős változások történtek a sportesemények szervezésében, a közbiztonsági kihívásokban és a szurkolói kultúrában, ami szükségessé tette az egyezmény továbbfejlesztését és korszerűsítését. Ennek eredményeképpen az Európa Tanács 2016-ban elfogadta a Convention on an Integrated Safety, Security and Service Approach at Football Matches and Other Sports Events (2016) elnevezésű egyezményt (a továbbiakban: Saint-Denis Egyezmény), amely a sportesemények biztonságának integrált szemléletű megközelítését tűzte ki célul. A dokumentum egyedülálló abban, hogy a biztonságot nem kizárólag rendészeti feladatként kezeli, hanem a szolgáltatási szempontokat és a nézői élmény javítását is beemeli a szabályozásba, így olyan rendelkezésekkel is találkozhatunk, ami például a jó látási feltételek biztosítását írja elő. Az egyezmény tehát integrált, három pilléres szemlélettel rendelkezik, amely a „safety, security, service” alapelveket egyesíti. Természetesen nagyrészében a biztonság megteremtése van előtérben a megfelelő szabályok, protokollok, illetve kommunikációs együttműködés kialakításával, de ahogy említettem, beépítésre került a szolgáltatásnyújtással kapcsolatos garanciarendszer is. Ez a holisztikus modell jobban illeszkedik napjaink elvárásaihoz és kihívásaihoz. Szintén különbség a két nemzetközi dokumentum között, hogy míg a korábbi 1985-ben elfogadott egyezmény legfőképpen elvi ajánlásokat tartalmazott, a Saint-Denis Egyezmény jogszabályi és szervezeti reformjavaslatokat fogalmaz meg. Magyarország az 1985-ös egyezményt a nézői erőszakról és a rendbontásról ratifikálta, a Saint-Denis Egyezményt azonban csak aláírta, de véleményem szerint erre hamarosan sor kerülhet, a dokumentum elveinek alkalmazása ugyanis nem áll ellentétben a magyar szabályozással, pusztán továbbfejleszti és kiegészíti azt, de ennek átültetése természetesen erőforrásokat igényel, és újabb kötelezettségeket jelent az állam számára sportesemények rendezése során.

Az egyezmény tehát klasszikus értelemben vett nemzetközi sportjognak tekinthető, amely szerint a ratifikáló államok kötelezik magukat egységes rendszerek és szabályok kialakítására a sporteseményekkel kapcsolatban, ezzel hatékonyan javítva a passzív sportolás élményét, mint kulturális terméket.

3. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet hatása a sport világára

A sport, mint globális iparág nem csupán szórakoztatási és kulturális funkciót tölt be, hanem komoly munkaadói szereppel is bír. Edzők, sportolók, technikai személyzet, adminisztratív dolgozók és pályakarbantartók tömege dolgozik a sport ökoszisztémájában. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (a továbbiakban: ILO) a munkajogi normák világszintű védelmét biztosítja, és egyre nagyobb szerepet játszik a nemzetközi sportjog fejlődésében is, különösen a sportmunkavállalók jogainak védelmében. Mivel a szervezet államok közötti kapcsolatokra épül, így sportot érintő kérdésekben klasszikus értelemben vett nemzetközi sportjogról beszélhetünk. Az ILO 1919-es alapítása óta a méltányos munka, a munkahelyi biztonság és a munkaügyi jogok védelme mellett kötelezte el magát. Az ILO nemzetközi egyezményeket alkot, iránymutatásokat tesz közzé, és tanácsot ad a tagállamoknak. Ezek az eszközök alkalmazhatók a sportmunkavállalók (pl. hivatásos sportolók, edzők) munkajogi helyzetének szabályozására is.[14] A témaspecifikus nemzetközi szervezet szabályai tehát bár nem kifejezetten a sporttal kapcsolatban jöttek létre, de azok számára is alapot szolgáltat. Ezt alátámasztja, hogy az ILO 2024 májusában kiadott egy technikai tájékoztatót Professional Athletes and Fundamental Principles and Rights at Work címmel, amely részletesen elemzi a hivatásos sportolók munka világában tapasztalható kockázatait, és bemutatja, hogyan alkalmazhatók az ILO alapvető munkaügyi elvei és jogai a sport területén. Szükséges tehát leszögezni, hogy a sportolók igenis munkavállalónak számítanak, akik adott esetben többletkihívásokkal is szembe kell nézzenek. A fent említett ILO által kiadott tájékoztató felhívja a figyelmet, hogy az atléták gyakran kiszolgáltatottak a klubjuknak, vagy a ligájuknak, sok esetben nem élhetnek a kollektív tárgyalás jogával, gyakoriak a diszkriminációs esetek, a női sportolók jövedelme sok esetben alacsonyabb, illetve rendkívül kiszolgáltatottak a fokozott sérülésveszély és így a rövid karrieridőszak miatt.[15] Az ILO, mint nemzetközi szervezet egyezményei, jegyzőkönyvei és ajánlásaival kapcsolatban az államok kormányainak bemutatási kötelezettsége van az illetékes hatóságok felé ratifikációs kötelezettségről azonban nem beszélhetünk.[16] Magyarország az ILO tagjaként számos egyezményt ratifikált, amelyek célja a munkavállalók jogainak védelme, beleértve a hivatásos sportolókat is. Ezek közül a sport terén különösen releváns lehet az egyenlő díjazásról szóló 100. számú egyezmény, amely előírja a férfi és női munkavállalók egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazását,[17] továbbá a foglalkoztatás és foglalkozás terén történő megkülönböztetés elleni 111. számú egyezmény, amely a diszkriminációt tiltja a foglalkoztatás területén.[18]

Az ILO tehát profi sportolásra, mint foglalkoztatási opcióra a korábbi közvetett hatás helyett napjainkban már igyekszik közvetlenül is befolyást gyakorolni és védelmet nyújtani. Ehhez azonban két dolog elengedhetetlen, az egyik, hogy a létrehozott egyezmények a tagállamok által ratifikálásra kerüljenek, a másik pedig, hogy azok alkalmazása a sport területén is megtörténjen a gyakorlatban.

4. Olimpiai Charta és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szabályai

Röviden szeretném tisztázni az olimpiai szervezet és szabályrendszer csoportosítását is jelen témával kapcsolatban, ugyanis a nemzetközi sporttal összefüggésben ez kardinális kérdés. Az Olimpiai Charta az olimpiai mozgalom alapvető szabályait és elveit foglalja össze egyfajta olimpiai vonatkozású alkotmányként. Nem minősül nemzetközi szerződésnek, karbantartásáért a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (a továbbiakban: NOB) felelős. Az olimpiai szervezet és szabályrendszer a globális sportjog körébe sorolandó, ugyanis nem államok közötti kapcsolatokra alapszik, ugyanakkor a nemzeti olimpiai bizottságok, mint a Magyar Olimpiai Bizottság (a továbbiakban: MOB) is, sok esetben félállami-félcivil köztestületek, amelyet az állam hozott létre törvénnyel.[19] Így tehát azt mondhatjuk, hogy itt egy részben vegyes nemzetközi jogi rendszerről beszélhetünk, ahol az államok legfeljebb közvetetten érintkeznek a NOB-bal, mint nemzetközi szervezettel. A nemzeti olimpiai bizottságok szinte minden tevékenysége az Olimpiai Charta, mint nemzetközi dokumentum elveire épül, így az meghatározó az olimpiai sportágak sportszabályozásával kapcsolatban, elősegíti a fair play, az esélyegyenlőség és a sportolók védelmének érvényesülését, miközben rögzíti az autonómia megőrzésének fontosságát az államokkal szemben, ami rendkívül nehéz, különösen az állami finanszírozással érintett területeken.

Összegzés

Látható, hogy a lex sportiván belül a nemzetközi sportjog és a globális sportjog közötti határvonalak meghatározása kulcsfontosságú a sport szabályozásának megértéséhez. Míg a nemzetközi jog az állami együttműködésre és az etikai normák betartására összpontosít, addig a globális sportjog sportszakmai szabályokra és a sportszervezetek autonómiájára épül. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a nemzetközi sportjog és a globális sportjog közötti különbségek nem csupán elméleti jelentőséggel bírnak, hanem gyakorlati szempontból is meghatározóak, ahogy azt a FIFA botrány kapcsán is láthattuk. Mindkét rendszer sajátos szerepet játszik a sport szabályozásában, a nemzetközi sportjog globális normák kialakításával biztosítja az államok közötti együttműködést, és erős alapot ad a sport integritásának védelmére, míg a globális sportjog lehetővé teszi a sportszervezetek számára, hogy rugalmasan és gyorsan reagáljanak a sportáguk specifikus igényeire, például a versenynaptárak kezelésére vagy a szabályváltoztatásokra, a szabályozás átláthatóságának és elszámoltathatóságának további javítása azonban elengedhetetlen a sport jogbiztonságának megőrzése érdekében. A magyarországi példát figyelembevéve látható, hogy a nemzetközi sportjoghoz tartozó szervezet és egyezmények jelentős hatással vannak a nemzeti sportszabályozásra, segítve az olyan területek fejlődését, mint a doppingelleni küzdelem, a mérkőzések manipulálása, sportesemények biztonságával kapcsolatos szabályozás, vagy a profi sportolók munkajogi védelme. Fontos hangsúlyozni, hogy a globális sportjoggal ellentétben a nemzetközi sportjognál a tényleges érvényesítés állami szerepvállalással valósulhat meg, legyen szó akár a jogalkotásról, akár a jogérvényesítésről, amelynek anyagi és így sok esetben politikai vonzata is van. Sportszakmai szempontból azonban nem lehet kérdés, hogy szükség van nemzeteken túlmutató jogalkotásra egy ilyen nemzeteken átnyúló területén, történjen az államok bevonásával, vagy egyéb sportszervezetek együttműködésével.

Bibliográfia

Foster, Ken: Is There a Global Sports Law? in Siekmann, Robert C. R. – Soek, Janwillem (eds): Lex Sportiva: What is Sports Law? ASSER International Sports Law Series, Den Haag, T.M.C. Asser Press, 2012, 35–52.

Rixer Ádám – Téglási András: A sport igazgatása, in Lapsánszky András (szerk.): Közigazgatási jog Szakigazgatásaink elmélete és működése, Budapest, Wolters Kluwer, 2020.

Teubner, Gunther: Global Law Without a State, Andover, Dartmouth Publishing Company, 1997.

Egyéb források

7th Meeting of the Group of Copenhagen: Following Financial Flows to Combat Sports Manipulation, Council of Europe, 14 Nov, 2024, https://www.coe.int/en/web/sport/-/7th-meeting-of-the-group-of-copenhagen-following-financial-flows-to-combat-sports-manipulation

Az ILO Alapokmánya és a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia Ügyrendje, Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, 2020, https://www.ilo.org/dyn/normlex/en/f?p=NORMLEXPUB:62:&p_lang=hu

European Convention on Spectator Violence and Misbehaviour at Sports Events and in Particular at Football Matches, ETS No. 120, Council of Europe, https://www.coe.int/en/web/conventions/full-list?module=treaty-detail&treatynum=120

FIFA Code of Ethics, Zurich, Fédération Internationale de Football Association, 2019. https://digitalhub.fifa.com/m/ec8cf89d4844efd/original/fmhdml5mjqynrljmmsut-pdf.pdf

ILO Declaration on Fundamental Principles and Rights at Work, International Labour Organization, https://www.ilo.org/about-ilo/mission-and-impact-ilo/ilo-declaration-fundamental-principles-and-rights-work

International Convention against Doping in Sport, UNESCO, https://en.unesco.org/themes/sport-and-anti-doping/convention

Nemzetközi Doppingellenes Szabályzat, Magyar Antidopping Csoport, 2021, https://www.antidopping.hu/editor_up/WADA_Code_2021_MAGYAR.pdf

Professional Athletes and Fundamental Principles and Rights at Work – ILO Technical Brief, International Labour Organization, 2024, https://doi.org/10.54394/UPJT5382

The Convention on the Manipulation of Sports Competitions (the Macolin Convention), Council of Europe, 2014. https://www.coe.int/en/web/sport/macolin

World Anti-Doping Code. WADA, 2021, https://www.wada-ama.org/en/what-we-do/world-anti-doping-code

Zhou Ziyue – Kwan Yuen Iu: Legal Regulation of International Sports Organization: A Case Study on FIFA Corruption, American Society of International Law International Organizations Works in Progress Workshop. Online Conference, SSRN, Feb 3, 2023, https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=4347922

Hivatkozások

  1. Lásd Ken Foster: Is There a Global Sports Law? in Robert C. R. Siekmann – Janwillem Soek (eds): Lex Sportiva: What is Sports Law? ASSER International Sports Law Series, Den Haag, T.M.C. Asser Press, 2012, 35–52. ↑
  2. Lásd erről Gunther Teubner: Global Law Without a State, Andover, Dartmouth Publishing Company, 1997, 31–45, 179–214. ↑
  3. Swiss Federal Assembly. Federal Act on the Amendment of the Swiss Criminal Code and Other Federal Laws: Strengthening the Fight Against Corruption, 2015. 2. cikk (1) bekezdés b) pont ↑
  4. FIFA Code of Ethics, Zurich, Fédération Internationale de Football Association, 2019. https://digitalhub.fifa.com/m/ec8cf89d4844efd/original/fmhdml5mjqynrljmmsut-pdf.pdf (Letöltés: 2025. április 10.) ↑
  5. Zhou Ziyue – Kwan Yuen Iu: Legal Regulation of International Sports Organization: A Case Study on FIFA Corruption, American Society of International Law International Organizations Works in Progress Workshop. Online Conference, SSRN, Feb 3, 2023, https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=4347922 (Letöltés: 2025. március 22.) ↑
  6. Ken Foster: Is There a Global Sports Law? 5–18. ↑
  7. International Convention against Doping in Sport, UNESCO, https://en.unesco.org/themes/sport-and-anti-doping/convention (Letöltés:2025. április 10.) ↑
  8. World Anti-Doping Code, WADA, 2021, https://www.wada-ama.org/en/what-we-do/world-anti-doping-code (Letöltés: 2025. április 11.) ↑
  9. International Convention against Doping in Sport ↑
  10. Nemzetközi Doppingellenes Szabályzat, Magyar Antidopping Csoport, 2021, https://www.antidopping.hu/editor_up/WADA_Code_2021_MAGYAR.pdf (Letöltés: 2025. március 22.) ↑
  11. The Convention on the Manipulation of Sports Competitions (the Macolin Convention), Council of Europe, 2014. https://www.coe.int/en/web/sport/macolin (Letöltés:2025. március 23.) ↑
  12. 7th Meeting of the Group of Copenhagen: Following Financial Flows to Combat Sports Manipulation, Council of Europe, 14 Nov, 2024, https://www.coe.int/en/web/sport/-/7th-meeting-of-the-group-of-copenhagen-following-financial-flows-to-combat-sports-manipulation (Letöltés: 2025. március 24.) ↑
  13. European Convention on Spectator Violence and Misbehaviour at Sports Events and in Particular at Football Matches, ETS No. 120, Council of Europe, https://www.coe.int/en/web/conventions/full-list?module=treaty-detail&treatynum=120 (Letöltés: 2025. március 24.) ↑
  14. ILO Declaration on Fundamental Principles and Rights at Work, International Labour Organization, https://www.ilo.org/about-ilo/mission-and-impact-ilo/ilo-declaration-fundamental-principles-and-rights-work (Letöltés: 2025. március 25.) ↑
  15. Professional Athletes and Fundamental Principles and Rights at Work – ILO Technical Brief, International Labour Organization, 2024, https://doi.org/10.54394/UPJT5382 (Letöltés: 2025. március 25.) ↑
  16. Az ILO Alapokmánya és a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia Ügyrendje, Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, 2020, https://www.ilo.org/dyn/normlex/en/f?p=NORMLEXPUB:62:&p_lang=hu (Letöltés: 2025. március 24.), 19. cikk, (5)-(6) bekezdés ↑
  17. C100 – Equal Remuneration Convention, 1951 (No. 100) ↑
  18. C111 – Discrimination (Employment and Occupation) Convention, 1958 (No. 111) ↑
  19. Rixer Ádám – Téglási András: A sport igazgatása, in Lapsánszky András (szerk.): Közigazgatási jog Szakigazgatásaink elmélete és működése, Budapest, Wolters Kluwer, 2020, 932–954. ↑