Bergendi-Rácz Diána: Kitekintés a megvizsgálási kötelezettség és az árukifogásolás rendszerére a Bécsi Vételi Egyezményben és a Polgári Törvénykönyvben

Mai felgyorsult világunkban a kereslet-kínálat határozza meg az emberek mindennapi életét. Ez nemcsak a fogyasztói minőségükre van hatással, hanem a tőlük „függő” nemzetközi kereskedelemben résztvevő felek szerződéses kapcsolatára is. A kereskedelem alapja egyrészről a szerződésszerű áru szolgáltatása, másrészről annak szerződésben maghatározott ellenértékének átadása.¹ A szolgáltatás, mint az áru átadása a vevő részére és a vevő általi ellenérték megfizetés, számos elemből tevődik össze. Az egyik legfontosabb mozzanata, amely egyben a vevő részéről kötelezettség is, a szolgáltatott áru megvizsgálása és szükség esetén annak kifogásolása. Jelen tanulmány célja, eltekintve a téma történeti részének kimerítő tárgyalásától a terjedelmi korlátokra tekintettel, hogy a Bécsi Vételi Egyezmény (továbbiakban: Egyezmény) és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) szabályrendszerén keresztül bemutassa, a teljesség igénye nélkül, a vevő fent ismertetett, alapvető kötelezettségét.

Kötelező vizsgálat

A Ptk. az áru megvizsgálásának kötelezettsége tekintetében következetes: a jogosult késedelem nélkül köteles meggyőződni arról, hogy a szolgáltatás minősége és mennyisége megfelelő-e. A dolog átvétele során nem kell vizsgálni azokat a tulajdonságokat, amelyeknek a minőségét tanúsítják, vagy amelyekre jótállás vonatkozik. A szolgáltatás minőségének és mennyiségének megvizsgálásával járó költségek pedig a jogosultat terhelik.² Ebből egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás szerződésszerű teljesítése akkor válik ténylegesen szerződésszerűvé, ha annak ellenőrzését a másik fél, a jogosult (vevő) megtette és a megvizsgálás során a szolgáltatást, vagy az árut szerződésszerűnek találta.³ Tekintettel arra, hogy a szolgáltatás nyújtásának időpontjáig a kötelezettségek és költségek az eladó oldalán voltak, a szolgáltatás átvételétől kezdve a vevő oldalán lépnek fel. Ennek magyarázatát a Ptk. 6:1.§ (1) bekezdésében⁴ találjuk, amely egyértelműen rendezi, hogy kötelemként kell érteni „nemcsak a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettséget, hanem ugyanannak a szolgáltatásnak a követelésére irányuló jogosultságot is.”⁵ A Legfelsőbb Bíróság szintén erre a következtetésre jutott, amikor ítéletében kimondta, hogy szavatossági igény érvényesítésén alapuló jogviták elbírálásánál döntő jelentősége van a használhatóság, a rendeltetésszerű használatra való alkalmasság vizsgálatának.⁶

A megvizsgálási kötelezettség szabályozásáról az Egyezmény a 38. cikkében akként rendelkezik, hogy „a vevő a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles az árut megvizsgálni vagy megvizsgáltatni. Ha a szerződés kiterjed az áru elfuvarozására is, a vizsgálat az árunak a rendeltetési helyre való megérkezését követő időpontra halasztható. Ha az úton levő árut a vevő átirányítja, vagy anélkül küldi tovább, hogy ténylegesen lehetősége volna annak megvizsgálására és a szerződéskötés időpontjában az eladó tudott vagy tudnia kellett az átirányítás, illetve továbbküldés lehetőségéről, a vizsgálat mindaddig elhalasztható, míg az áru új rendeltetési helyére megérkezik”. A megvizsgálási kötelezettség az Egyezményben is elsősorban a 35. cikke szerinti „nem megfelelőségekre” vonatkozik, ideértve a mennyiségi és minőségi hiányosságokat valamint az olyan szerződéses rendelkezéseket, amelyek eltérnek a hivatkozott cikkben foglaltaktól. A vevő vizsgálatának továbbá nemcsak az áruk minőségének, mennyiségének és jellemzőinek megfelelőségére kell kitérnie, hanem arra is, hogy az árukat a szerződésben előírt dokumentáció⁷ kísérje.⁸

A hiba észlelésére vonatkozó idő és a jogosulti kötelezettség elmulasztása

Az Egyezmény hivatkozott 38. cikke szorosan kapcsolódik ahhoz az időponthoz, amikor a vevő az Egyezmény 39. cikke szerinti hibát felfedezte és ésszerű időn belül nem jelezte ezt eladó részére.⁹ Az Egyezmény szerinti megvizsgálási kötelezettség elmulasztásának emiatt rendkívül súlyos következményei vannak: a vevő elveszti azt a jogát, hogy az áru szerződésszerűségének hiányára hivatkozzék, ha erről az eladót a szerződésszerűség hiányának megjelölésével, ésszerű időn belül nem értesíti, azt követően, hogy a szerződésszerűség hiányát felfedezte, vagy azt fel kellett volna fedeznie.¹⁰ Az ésszerű határidő¹¹ meghatározása tekintetében az Egyezmény csak objektív határidőt állapít meg a vevő részére, amely az áru átadásától számított két év.¹² Szubjektív elemként értékelhető a Bíróság megállapítása egy 2004-es kábel és vezeték adásvétel és szállítási ügyében hozott megállapításával, miszerint: „[…] a vizsgálathoz szükséges időtartamot az áruk illetve az áru javasolt felhasználása, valamint magának a vevőnek és az általános körülményeknek a vizsgálati helyszíne határozza meg. Ez tarthat néhány órát, vagy akár több hónapot is igénybe vehet, így a puszta vizuális ellenőrzés és a szakértői személyzet alapos vizsgálata között változhat.” ¹³

A magyar jogi terminológia szerint a jogosult a hiba felfedezése után késedelem nélkül köteles a hibát a kötelezettel közölni.¹⁴ A polgári jogi szabályozás elsősorban a kötelezettnek írja elő a szolgáltatás szerződésszerű teljesítését, és őt sújtja annak elmaradása miatti szankciókkal. A Ptk. szövege azonban nem határoz meg határidőt, hanem előírja a megvizsgálási kötelezettséget, amelyet késedelem nélkül kell megtenni. „Az ellenőrzést az adott helyzetben általában elvárható módon, a lehető leghamarabb kell elvégezni.”¹⁵ A dolog átvétele során tehát nem kell megvizsgálni azokat a tulajdonságokat, amelyeknek a minőségét tanúsítják, vagy amelyekre vonatkozik a jótállás.¹⁶ A megvizsgálási kötelezettségen enyhít a Ptk., amikor a jogosult a másik fél nyilatkozata alapján bízhat a szerződésszerű teljesítésben. Erre például szolgálhat, ha a minőséget tanúsítják, vagy kötelezett jótállást vállalt a szolgáltatásra.¹⁷

„A Ptk. a kötelem teljesítésének helyét főszabályként a kötelezettnek a jogviszony keletkezéskori telephelye – székhelye (lakóhelye) – tartózkodási helye sorrend szerint állapítja meg. A Ptk. ugyanakkor kifejezetten utal az eltérés lehetőségére, hiszen maga a Ptk. is tartalmaz ettől eltérő szabályt, például a pénztartozás teljesítésének helye tekintetében [6:44. §]. Ezen felül bármely jogszabály, így különösen a kötelmet létrehozó vagy szabályozó külön jogszabály is tartalmazhat ettől eltérő rendelkezést (a külön jogszabállyal történő eltérés lehetőségére a Ptk. sehol nem utal, abból a megfontolásból, hogy a Ptk. a jogszabályi hierarchiában nem foglal el olyan kiemelt helyet, hogy meghatározhatná más jogszabály tartalmát).A kötelem teljesítésének helyére vonatkozó szabály ezenfelül diszpozitív [Ptk. 6:1. § (1) bekezdés], vagyis akkor érvényesül, ha a teljesítés helye tekintetében a felek eltérően nem állapodnak meg. Bár a kötelem nem feltétlenül a felek megállapodása folytán jön létre, de a nem szerződéses kötelmek esetén sincs akadálya annak, hogy a jogviszony alanyai a teljesítés helye tekintetében – jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló kötelem esetén nyilván a kötelem keletkezését követően – a 6:37. § szabályaitól eltérően állapodjanak meg. A Ptk. – eltérően a régi Ptk.¹⁸ 278. §-ának (1) bekezdésétől – elsődlegesen nem a kötelezett székhelyét (lakóhelyét) tekinti a teljesítés helyének, hanem a kötelezett telephelyét. Ennek a változásnak a hátterében a kereskedelmi szemlélet húzódik meg: a hétköznapi kereskedelmi forgalomban, külön telephelyet fenntartó egyéni vállalkozó, illetve több telephellyel, esetleg országos hálózattal rendelkező gazdasági társaságok esetén a teljesítés jellemzően a telephelyen, és nem a kötelezett lakóhelyén, illetve székhelyén történik.”¹⁹

Az Egyezmény a megvizsgálási kötelezettség tekintetében úgy vélekedik, hogy a vevő a körülmények által a lehető legrövidebb időn belül köteles az árut megvizsgálni vagy megvizsgáltatni.²⁰ A megvizsgálásra általában a vevő a teljesítés helyén köteles a lehetővé tett legrövidebb időn belül. Ez gyakorlatilag annyi jelent, hogy a vizsgálatot azonnal el kell végezni, ezzel is kiküszöbölve a felek közötti kialakult viszony rossz irányba, bizonytalanságba történő elmozdítását. Az Egyezmény 38. és 39. cikkei kimondják, hogy ha a szerződés kiterjed az áru elfuvarozására is, a vizsgálat az árunak a rendeltetési helyre való megérkezését követő időpontra halasztható. A vevő elveszti azt a jogát, hogy az áru szerződésszerűségének hiányára hivatkozzék, ha erről az eladót a szerződésszerűség hiányának megjelölésével, ésszerű időn belül nem értesíti, azt követően, hogy a szerződésszerűség hiányát felfedezte, vagy azt fel kellett volna fedeznie. A vevő minden esetben elveszti az áru szerződésszerűségének hiányára való hivatkozás jogát, ha legkésőbb az áru átadásától számított két éven belül a szerződésszerűség hiányát az eladóval nem közölte, hacsak ez a határidő nem ellentétes a szerződéses jótállás határidejével. A vevőnek tehát az ésszerű határidőn belüli igényérvényesítést kell szem előtt tartania. A fogyatékosság észlelését követően két év áll a vevő rendelkezésére, hogy eladó tudomására hozza azt. Itt lehetséges tehát pontosan elhatárolni, hogy meddig tart a dolog esetleges hibáiért az eladó felelőssége és honnan kezdődik a vevő kötelezettségvállalása.²¹ Az eladó nem hivatkozhat a 38. és 39. Cikkek rendelkezéseire, ha a szerződésszerűség hiánya olyan tényekkel kapcsolatos, amelyeket ismert, vagy amelyek nem lehettek számára ismeretlenek, és amelyeket nem tárt fel a vevőnek.²²

Szemelvény a Kúria álláspontjából

A Ptk. álláspontja, hogy a szolgáltatásnak a teljesítés idején alkalmasnak kell lennie a rendeltetés szerinti célra.²³ A Kúria 1/2012. ( IV.21.) PK véleményének²⁴ 1. pontjában kimondta, hogy „a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás nem felel meg a Ptk. 277. § (1) bekezdésében (hatályos Ptk. 6:34.§) meghatározott követelményeknek. Hibás a teljesítés akkor is, ha a szolgáltatás nem elégíti ki a rá vonatkozó konkrét minőségi előírásokban foglalt követelményeket, valamint, ha a kötelezett nem tesz eleget a szolgáltatáshoz kapcsolódó ún. járulékos kötelezettségeknek.” Az ehhez a ponthoz fűzött magyarázatában kifejti, hogy „a kötelezett a Ptk. 305. §-ának (1) bekezdése (hatályos Ptk. 6:157.§) szerint hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A felek ugyanis szerződésükben szabadon meghatározhatják a kötelezett által nyújtandó szolgáltatás minőségét, konkrét tulajdonságait. A szolgáltatásnak pedig elsősorban ezeknek a szerződéses minőségi követelményeknek kell megfelelnie²⁵.” A Kúria fenti véleményének 2. pontjában ezzel kapcsolatban kifejti, hogy „a jogosultat a szerződéskötéskor nem terheli megvizsgálási kötelezettség. Ha azonban a szolgáltatás – köznapi értelemben vett – fogyatékosságát, hibáját a szerződés megkötésekor a jogosult ténylegesen ismerte, vagy azt a szolgáltatás jellege, természete (pl. használt dolgok) vagy a szerződéskötés körülményei alapján számításba kellett vennie, fel kellett ismernie, a kötelezett hibás teljesítése nem állapítható meg. A kötelezett ezért bizonyíthatja, hogy a jogosultnak a megkötött szerződés tartalma alapján a teljesítéskor milyen minőségű, milyen tulajdonságokkal rendelkező szolgáltatásra kellett ésszerűen számítania.” Példaként szolgálhat az az eset, amelyben a Legfelsőbb Bíróság ítéletével kimondta, hogy „a kötelezett mentesül a hibás teljesítés valamennyi következménye alól, ha bizonyítja, hogy a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy azt ismernie kellett, ez utóbbi alatt értve azt, hogy a jogosultnak kellő gondossággal eljárva számítania kellett a szolgáltatott dolog teljesítéskori hibájára.” ²⁶ A kellő gondosság körében a kommentár akként fogalmaz, hogy a „Ptk. 6:124. §-a általános követelményként írja elő, hogy a kötelezett köteles a jogosultnak átadni a szolgáltatásról szóló tájékoztató leírásokat és egyéb dokumentumokat. Emellett külön jogszabályok is konkrét előírásokat fogalmazhatnak meg az egyes szolgáltatásokhoz kapcsolódó járulékos kötelezettségekről. E járulékos kötelezettségek teljesítésének (használati, kezelési utasítások, árujelzők, minőségi tanúsítványok, megfelelőségi nyilatkozatok, kísérőokmányok stb. átadásának) elmulasztása szintén hibás teljesítést eredményezhet, még akkor is, ha maga a szerződéses szolgáltatás egyébként nem minőséghibás.” ²⁷

Összességében megállapítható, hogy a vevő bona pater familias módjára előírt kötelezettsége az áru megvizsgálására nem egy véletlen jogalkotás eredménye. Tudatos, és a gazdasági és logikai lépcsőket alaposan elemző folyamat eredménye, amely figyelembe vette azt a körülményt, hogy a megvizsgálással nemcsak a vevő saját magát, de az eladó jogi és gazdasági helyzetét is könnyebbé teszi a hiba azonnali észlelésével és annak orvoslására való felhívásával. A gazdasági, valamint kereskedelmi gyakorlatot szemlélve, laikusként könnyen megállapítható, hogy habár a megvizsgálás költséges és időigényes folyamat a vevő és az eladó részére, ez a befektetett „energia” a fel nem tárt és később előforduló hibák miatti gazdasági károsodás mértékének csupán töredéke.