Cservák Csaba: Alkotmánybíráskodás a Pireneusokon túl

Mikor mondható el egy jogrendszerről, hogy az alapjogok a legteljesebb mértékben érvényesülnek? Akkor, ha a jogszabályok teljesen megfelelnek az alkotmányosságnak¹, és ezen jogszabályokat a bíróságok (illetőleg átfogóbb megfogalmazásban a jogalkalmazó szervek) pontosan és megfelelően alkalmazzák². A probléma ott kezdődik, ahol az említett tényezők valamelyike hiányzik: vagyis akár a jogszabályok alkotmányossága, akár azok megfelelő alkalmazása csorbát szenved. (Az első probléma orvoslása egyértelműen alkotmánybírósági hatáskör, a másodikra pedig még visszatérünk.)

A társadalmi érintkezések és a jogtól elkülönülő normák egyik sajátossága, bár keveset értekezünk róla, megjelenik a jogban is. Nevezetesen: meg kell tanulnunk értékelnünk, amink van; egy evidens dolog csak a hirtelen bekövetkező megszűnése esetén válik igazán értékessé. Számos jogszabály Alaptörvénnyel való összefüggése fel sem merül, viszont e jogszabályok hiánya egyértelműen mulasztásban megnyilvánuló Alaptörvény-ellenességet eredményezne.³

Az alapjogvédelem tekintetében az alábbi három elemet tartom kifejezetten elemzendőnek.

Rendelkeznek-e a feljogosított szervek kellően fajsúlyos hatáskörökkel az alapjogsérelem orvoslására?

Léteznek-e az alapjogvédelem vonatkozásában „légüres terek”, mely esetkörökben az állampolgárok nem találhatnak jogi orvoslást sérelmeikre⁴. Vagyis elképzelhetők-e olyan alkotmányos szintű jogsérelmek, melyek esetében „senki földjére” tévedhetnek a sértettek, tehát egyetlen állami szervnek sincs hatásköre fellépni védelmükben. (Ezen probléma ellentettje, ha párhuzamos hatáskörök alakulnak ki, vagyis ha több szerv is jogosult és köteles egyazon esetben eljárni, következésképp konkuráló jogértelmezések alakulhatnak ki, jelentős jogbizonytalanságot okozva.)

A harmadik problematika, ha az alapjog-értelmezés és alkalmazás örve alatt egyes politikai körök a maguk véleményét akarják állami döntéssé artikulálni.⁵ Tehát jogszerűségi döntések álarca mögött célszerűségi döntésekkel találkozunk, diszfunkcionálissá téve az alapjogi bíráskodást.⁶ (Ez történhet többek között akkor, ha egy túlzottan a politika uszályába vont, a szakmai függetlenség garanciáival nem rendelkező testület rendkívül erős hatásköröket kap a tárgykörben, ráadásul nem kellően elhatárolva a jogalkalmazás hagyományos szférájától.) Témánk szempontjából ezen harmadik probléma csak áttételesen jön számításba, mindazonáltal jelentőségét nem negligálhatjuk. Ugyanis az emberi jogok „mindenek felettisége”, az alapjogvédelem kardinális fontossága sokszor ezen aggály visszacsatolása miatt szenved csorbát. Tehát azért, mert egyesek szerint az egyébként alapjogvédelemre feljogosított szervek visszaélnek hatáskörükkel, vagyis nem a rendeltetési cél szerint és nem a jogszabályban biztosított jogkörök pontos alkalmazásával járnak el. Egyébként az emberi jogok és a jogállamiság eszméje terén elkötelezettek mindig minden kétség nélkül az alapjogvédő szervek erősítése mellett törnének lándzsát. Úgy összegezhetjük: Ilyen esetben az alapjogi bíráskodás diszfunkcionális.

A fenti problémákra álláspontom szerint egy erős hatáskörű alkotmánybíróság a megfelelő válasz, mégpedig olyan, amely rendelkezik hatáskörrel valódi alkotmányjogi panasz elbírálása tekintetében. A jogalkalmazás hiátusaira még ezt kiegészítve megfelelő orvosság lehet a számottevő ombudsmani intézmény.

Az Ibériai-félsziget két legjelentősebb állama alkotmányosságának együttes górcső alá vételét nem pusztán a földrajzi közelség, hanem a párhuzamos jogfejlődés és jogi oktatás⁷, az egyes időszakokban érvényesülő perszonálunió, illetőleg egyes jogintézmények nagyjából egyidejű átvétele⁸ is indokolja. A római jog recepciójának jelentős szintje és a germán-római jogcsalád⁹ tipikus ismérvei mutathatóak ki ehelyütt magától értetődően. Ráadásul az alkotmánybíráskodási modellkövetés szempontjából is létfontosságú, hogy kifejezetten a német magánjogtudomány és a Bürgerliches Gesetzbuch (BGB) komoly nyomott hagyott az ibériai jogalkotáson.¹⁰ Ennek pedig alapjogvédelem és szakjogági dogmatika keveredése¹¹ tekintetében lehet komoly jelentősége.

„Az írott alkotmány fölé emelkedő német alkotmánybíráskodás modellje az 1970-es évek végétől a diktátoraiktól megszabaduló Portugáliába és Spanyolországba került át, és különösen a spanyolok vették át a németektől a kitágított német alkotmánybíráskodás modelljét. Ahogy egyre fokozódott az írott alkotmánytól való elszakadás, az alkotmánybírák végül már azt is megtették, hogy nemcsak az alkotmány absztrakt, üres formuláit felhasználva nőttek a demokrácia parlamenti többsége fölé, hanem az alkotmány konkrét rendelkezéseit félresöpörve is hajlandók voltak dönteni.”¹²

A két ország a XX. században nem mindig tartozott a nyugati államok¹³ jogállami fejlődésének fő sodorvonalába, így példájuk talán tanulságként is szolgálhat, még akár a volt szocialista országok vonatkozásában is. A félszigeten található miniállam, Andorra léte is említést érdemel. Az ország két társhercege (coprinceps) a francia – félprezidenciális – államelnök és Urgel püspöke.¹⁴ A még mindig erősen tradicionális társadalmú „országnak” két felsőbírósága van. Az egyik a spanyolországi Urgelben, a másik a franciaországi Perpignanban található. Az utóbbi – francia államfő által kinevezett – öt fős grémium jár el a polgári peres jogvitákban.

A spanyol Alkotmánybíróság a centralizált modell egyik iskolapéldája.¹⁵ Az alkotmánybírák a királytól nyerik el tisztségüket. Négyüket-négyüket kétharmados többséggel az alsó, illetve a felsőház, két-két főt pedig a kormány és a Bírósági Főtanács jelölése alapján. Az uralkodó tekintélye erősíti a legitimációt, úgyszintén a két kamara általi minősített többséggel történő jelölés. Az igazságszolgáltatási szervezet pedig szakmai szempontokat szüremkedtet be.¹⁶ Ez a „három harmados” felosztás több állam alkotmánybíráskodási modellére jellemző még, hol egyenlő arány szerint¹⁷, hol aszimmetrikusan.¹⁸

Világviszonylatban kiemelkedő tekintélyt biztosít a testületnek, hogy a tagok miniszteri díjazásban részesülnek.¹⁹ Hozzá kell tennünk, ez azonos a magyarországi rendszerrel.

Az Alkotmánybíróság hatásköre az ország egész területére kiterjed és jogosult kivizsgálni:

1. a törvények és törvényerejű normatív rendelkezések alkotmányellenessége tárgyában benyújtott alkotmányjogi panaszokat. Olyan törvényi rangú jogi norma alkotmányellenességének a deklarálása, amelyet a joggyakorlat értelmezett, érinti a joggyakorlatot, annak ellenére, hogy az adott ítélet vagy ítéletek nem vesztik érvényességüket,

2. a spanyol Alkotmány 53. cikk (2) bekezdésében (bármely állampolgár) meghatározott jogok és szabadságok megsértésével kapcsolatos rendkívüli panaszt (amparo) a törvényben előírt esetekben és formában.

A kormány az Alkotmánybíróság előtt megtámadhatja az autonóm közösségek rendelkezéseit és határozatait.²⁰ A megtámadás a tárgyát képező rendelkezés vagy határozat felfüggesztését vonja maga után, amit az Alkotmánybíróság legkésőbb öt hónapon belül köteles megerősíteni vagy feloldani²¹.

Az amparót közigazgatási aktussal, bírósági döntéssel vagy mulasztással²² szemben is igénybe lehet venni, az egyéb jogorvoslati lehetőségek kimerítését követően, az utolsó határozat kézbesítésétől számított 20 napon belül.²³ A határidő tehát szigorúbb a hazainál és az iskolateremtőnek számító német rendszerénél is.²⁴ Sajátos, hogy tapasztalat alapján a legtöbb amparo bírósági ítéletek ellen irányul. E sajátos alkotmányjogi panasz igénybevételére törvények ellen mód nincs. A parlamenti kamarák alacsonyabb jogforrási szintű aktusai azonban megtámadhatók.²⁵ Ezen – lényegében valódi alkotmányjogi panaszhoz hasonlító²⁶ – sajátos jogintézmény, ráadásul a normakontrollhoz képest²⁷ jellegadóbb hatáskörként, ritka a centralizált rendszerben.²⁸ Az amparok befogadási aránya a német rendszeréhez – és kissé a hazaihoz is – hasonló; a formailag befogadott indítványokat érdemben ritkán utasítják el.²⁹

Az utólagos normakontroll lehetősége tehát korlátozott, többek között az ombudsmannak van kezdeményezési joga.³⁰ Legjellemzőbb azonban a bíró kezdeményezésű normakontroll.

Ha egy bírói szerv az előtte lévő ügyben az eljárás során úgy ítéli meg, hogy az ügyben alkalmazandó és a döntését befolyásoló törvényi rangú norma ellentétes az alkotmánnyal, úgy az ügyet az Alkotmánybíróság elé viheti olyan esetekben, módon és következményekkel, amelyeket a törvény előír, ennek nincs felfüggesztő hatálya³¹.

A spanyol alkotmánybíróság döntési gyakorlatában is helytelenítik³² többen a némileg korábbi hazai gyakorlatra emlékeztető aktivizmust.³³ „Másik oldalról a spanyol döntési stílus jellemzője, hogy az alkotmány releváns rendelkezését pedig egyáltalán nem is idézik meg szövegesen, csak a paragrafusok számait jelzik itt, majd rögtön a saját régebbi Abh.-ikat idézik meg az alkotmány szövege helyett, hogy mit is jelent az. A támadott törvényi rendelkezéseket szövegesen is megidézik, de aztán ezek alkotmányosságát vagy alkotmányellenességét nem az alkotmány rendelkezéseinek szövegéhez mérik, hanem a saját korábbi Abh.-ikhoz.”³⁴

Ha az elmúlt évek aktivista gyakorlatát kárhoztatjuk³⁵, akkor mindenképpen ki kell emelnünk a 198/2012 sz. spanyol alkotmánybírósági határozatot. Ezen döntés lényegében teljesen szembement az alaptörvényük írott szövegével.³⁶ Utóbbi ugyanis egyértelműen kimondta, hogy házasságot férfiak és nők köthetnek egymással. Az indokolás szerint ez pusztán akként értelmezendő, „hogy a férfiak és a nők mint a házassághoz való alkotmányos jog hordozói szerepelnek a szövegben”. Tehát a spanyol alkotmánybírák szerint ebből egyenesen nem következik, hogy a pároknak különböző nemű tagokból kell állniuk. A kifacsart interpretáció szerint tehát férfiak és nők házasodhatnak; mind egymás között, mind a másik nembe tartozó emberekkel.³⁷ (Csupán három ellenszavazatot fűztek a döntéshez, és ők sem írtak ráadásul különvéleményt!)

Mindenképpen meg kell még említenünk azon spanyol alkotmánybírósági határozatot, amely megsemmisítette a katalán függetlenségi nyilatkozatot.³⁸ (A 2017. október 27-én a katalán parlament által elfogadott javaslatot még aznap megtámadta az alkotmánybíróságon a spanyol kormány.) Az indokolás markáns szövege szerint a deklaráció „súlyos támadás a jogállam³⁹ ellen”.⁴⁰

Az elmúlt évek gazdasági válságidőszaka – így az euroválság – során többször felvetődött az igény, mindazonáltal a spanyol alkotmány oktatáshoz való jog kivételével nem biztosít egyetlen szociális jogot sem⁴¹; azok vonatkozásában amparo nem vehető igénybe.⁴²

A spanyol jogvédelmi rendszer hatékonyságát jelentősen növeli az országos szintű ombudsmani funkciójú intézmény, a „nép védője”. A tisztségviselőt a parlament mindkét kamarájának tagjaiból álló jelölőbizottság javaslatára 3/5-ös többséggel választják, öt esztendős időtartamra. Az ombudsman két helyettest javasolhat munkája segítésére; megválasztásukhoz szintén mindkét kamara jóváhagyása szükséges.

Sajátlagos mentelmi joggal rendelkezik a tisztség betöltője. Munkájával összefüggő tetteikért nem, egyéb cselekményeikért pedig csupán tettenérés esetén vonhatók felelősségre.

Mint lényegében minden, parlament által megválasztott ombudsman esetében, Spanyolországban is kimondják a vonatkozó normák az utasíthatatlanság tilalmát.⁴³

Hivatalból vagy állampolgári kezdeményezésre indítja eljárását. Klasszikusan a közigazgatás ellenőrzése tartozik hatáskörébe; igazgatási tevékenysége vonatkozásában még az igazságszolgáltatás is. Kezdeményező még jogi személy is lehet, de mindenki (még természetes személyek) esetében feltétel a személyes érintettség.

Az eljárás költségmentes. A tisztségviselőnek el kell utasítania a névtelen, nyilvánvalóan alaptalan panaszokat, és azokat is, melyek harmadik személyek érdekeit sértik.⁴⁴

Természetesen nincs hatásköre a közigazgatás aktusainak megváltoztatására, csupán ajánlástételi jogköre van. Erre viszont a megkeresett szervnek 30 napon belül válaszolnia kell.

Kiemelendő, hogy joga van a nép védőjének az alkotmánybíróságtól normakontrollt kérnie törvények és rendeletek vonatkozásában. Leginkább számottevő lehetősége álláspontom szerint, hogy egyedi ügyekben, közigazgatási és bírói döntéseket is megtámadhat alkotmányjogi panasszal alkotmánysértésre hivatkozva.

Jogosult jogszabályalkotást vagy módosítást is kezdeményezni az érintett szervnél.

Érdekes, hogy a spanyol állampolgárság és a cselekvőképesség megléte mellett nincs semmilyen speciális végzettségi kritérium az ombudsman-jelöltek számára.

Meg kell említenünk, hogy az országos szint mellett regionális jellegű, hasonló funkciójú szervek is működnek.

Összefüggésében az egyik leghatékonyabb rendszer a jogvédelem tekintetében nemzetközi összevetésben a spanyol. Kifejezetten széles hatáskörű alkotmánybíróság és hatékony ombudsman is tevékenykedik egyetemleg.

A portugál alkotmánybíráskodási modellt egyesek sajátos „vegyes” rendszernek minősítik.⁴⁵ Van ugyanis külön egy normakontrollt végző testület, azonban mindegyik bíróság jogosult adott esetben az alkotmány alkalmazására.⁴⁶ Tehát lényegében az USA-ban kibontakozott decentralizált modell manifesztációjára is felfigyelhetünk, mivel az eljáró bírónak alkotmányos felhatalmazása van félretolni a szerinte alapjogokat (alkotmányt) sértő normákat. Ugyanakkor az alaptörvény létesít egy normakontrollra specializálódott külön szervet, mely az igazságszolgáltatástól elkülönül; nem rendelkezik például „semmítőszéki” funkciókkal.

A Portugál Alkotmány fontos garanciális rendelkezést tartalmaz. A Nemzetgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik a törvények kibocsátása az Alkotmánybíróság szervezete, működése és eljárása tekintetében is⁴⁷.

Az alkotmánybírák megválasztási módja igen sajátos módon tekinthető „többcsatornásnak”. A 13 tagú testületből 10 főt a parlament választ meg. Az így felálló grémiumnak viszont joga van további három főt kooptálnia, mintegy maga közé választania. Ezen különlegesnek tekinthető modell javára írható – a szakmai szűrő mellett –, hogy a népszuverenitás letéteményesének tekinthető parlament legitimálja jelentősen a tisztségviselőket. Továbbá viszont lehetőséget ad „belső” korrekcióra. Politikailag kevéssé beágyazott, de széles körben elismeréstől övezett szakemberek is bekerülhetnek a testületbe. Maguk az alkotmánybírák a politikai döntéshozóknál nagyobb valószínűséggel lesznek például tekintettel arra, hogy mondjuk polgári- vagy büntetőjogászra, elméleti vagy gyakorlati szaktekintélyre van-e nagyobb szüksége a kollektívának. Ezen megoldás mellékzöngéje lehet viszont, hogy túlzottan egy szűk körön belüli patriarchális viszonyok, korábbi előmenetelek vagy konfliktusok határozhatják meg a preferált személy kilétét.

A Portugál Alkotmány sommásan kimondja, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik az alkotmányosság és törvényesség kérdésében való döntés⁴⁸. A miheztartás végett ugyancsak kimondja az evidenciát, miszerint alkotmányellenes minden olyan jogszabály, amely az Alkotmány valamelyik rendelkezésébe, vagy az azokban található alapelvekbe ütközik.

A tartalmi vagy formai okból alkotmányellenes, de már ratifikált nemzetközi szerződések a portugál jog részeként alkalmazhatóak, amennyiben a szerződést a másik szerződő fél is alkalmazza. Nincs helye a szerződés alkalmazásának, ha az az alapelvekbe ütközik⁴⁹.

Ki kell emelnünk, hogy az Alkotmánybíróság jogosult mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet is megállapítani, és a hatáskörrel rendelkező szervet az alkotmányos rendelkezések végrehajtására felszólítani.⁵⁰

Viszonylag erős az alkotmányjogi panasz intézménye. Az Alkotmánybíróság hatáskörrel rendelkezik panaszok elbírálására a következő bírói ítéletekkel szemben:

1. jogszabály alkalmazásának megtagadása alkotmányellenességre való hivatkozással;

2. olyan jogszabály alkalmazása, amelynek alkotmányossága megkérdőjeleződött az eljárás során.

Az alkotmánybíróság felülvizsgálatot folytat és általánosan kötelező határozatot hoz a következő esetekben:

1. bármilyen jogszabály alkotmányellenessége;

2. jogszabály rendelkezésének törvényellenessége, ha az magasabb jogszabállyal ellentétes;

3. regionális törvény rendelkezésének törvénytelensége, ha az autonóm régió statútumába vagy általános törvénybe ütközik;

4. legfelsőbb hatóság által kibocsátott jogszabály törvénytelensége, ha az ellentétes a régió statútumban meghatározott jogaival.

Összességében tehát maga a bírói mérlegelés alkotmányellenessége nem állapítható meg, e modell inkább a korábbi magyar megoldáshoz hasonít. Ha a gyakorlat kissé kiterjesztőbben is értelmezné az előbbieket, a tételes jog szabályai szerint maradhatnak „légüres terek” az alapjogi bíráskodás tekintetében.⁵¹ Ezért is lehet még nagyobb jelentősége az ombudsman intézményének. Akképp is fogalmazhatnánk: az Alkotmánybíróság a letéteményese annak, hogy az alapjogi aktivizmusra felhatalmazott rendes bíróságok ne élhessenek vissza hatáskörükkel. (Inkább az lehet a probléma, hogy a túlzottan merev, textualista, a szavak szó szerinti jelentéséhez igazodó értelmezést követő alsóbb fórumok kvázi alapjogsértő döntéseit nem tudja orvosolni a taláros testület.)

A köztársasági elnök felkérheti az Alkotmánybíróságot nemzetközi szerződés rendelkezései alkotmányosságának előzetes vizsgálatára azon nemzetközi szerződések esetében, amelyeket részére megküldtek ratifikálásra, törvényként vagy törvényerejű rendeletként való kihirdetésére, vagy ha rendelet felhatalmazta a köztársasági elnököt a szerződés aláírására.

Ismert az előzetes normakontroll intézménye is. A köztársasági elnök, a miniszterelnök és a választójogosult képviselők egyötöde felkérheti az Alkotmánybíróságot minden olyan jogszabály alkotmányosságának előzetes vizsgálatára, amelyet a köztársasági elnökhöz organikus törvényként való kihirdetésre felterjesztettek.

Azon a napon, amelyen a Nemzetgyűlés elnöke a jogszabályt organikus törvényként való kihirdetésre a köztársasági elnökhöz felterjesztette, tájékoztatja a miniszterelnököt és a nemzetgyűlési képviselőcsoportokat.

A fentiekben meghatározott⁵² előzetes normakontrollnak az előzőekben meghatározott⁵³ időponttól számított nyolc napon belül van helye.

A korábbiakban meghatározott rendelkezéseit⁵⁴ nem érintve, a köztársasági elnök a fent meghatározott⁵⁵ jogszabályokat nem hirdeti ki a kézhezvételtől számított nyolc napon belül. Amennyiben az Alkotmánybírósághoz felkérés érkezik, nincs helye a kihirdetésnek annak határozata előtt.

Az Alkotmánybíróság 25 napon belül hoz határozatot. Az előzőekben meghatározott esetben⁵⁶ ezt az időintervallumot a köztársasági elnök sürgős esetben csökkentheti⁵⁷.

Amennyiben az Alkotmánybíróság úgy határoz, hogy rendelet vagy nemzetközi szerződés valamely rendelkezése alkotmányellenes, a jogszabállyal szemben- annak megfelelően, hogy kinek a hatáskörébe tartozik – a köztársasági elnök vagy miniszter vétójoggal él, és azt a jogszabályt elfogadó szervhez visszaküldi.

Az előzőekben meghatározott esetben a rendeletet nem lehet aláírni és kihirdetni mindaddig, amíg a jogalkotó az alkotmányellenesnek minősített rendelkezést nem törli, kivéve, ha a jelenlevő képviselők kétharmada a rendelkezést megerősíti, amennyiben ez a többség kiteszi a képviselők abszolút többségét.

Amennyiben a jogszabályt módosították – annak megfelelően, hogy kinek a hatáskörébe tartozik – a köztársasági elnök vagy a miniszter előzetes normakontrollt kezdeményezhet.

Ha az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződés valamely részét alkotmányellenesnek minősíti, a Nemzetgyűlés a szerződést csak abban az esetben ratifikálhatja, ha a jelenlevő képviselők kétharmada a rendelkezést megerősíti, és ez a többség kiteszi a képviselők abszolút többségét.

Az Alkotmánybíróság alkotmányosság és törvényesség tárgyában hozott általánosan kötelező határozatát a következő személyek kezdeményezhetik:

1. a köztársasági elnök

2. a Nemzetgyűlés elnöke

3. a miniszterelnök

4. az ombudsman

5. a legfőbb ügyész

6. a képviselők egytizede

Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik olyan általánosan kötelező határozat kibocsátása, mely rendelkezik azon jogszabályok alkalmazhatóságáról, amelyeket három panasz kapcsán alkotmányellenesnek vagy törvénytelennek minősített.

Ha az Alkotmánybíróság általánosan kötelező határozatában megállapítja valamely rendelkezés alkotmányellenességét vagy törvénytelenségét, a határozat a rendelkezés hatálybalépésére visszaható hatállyal lép hatályba, és a rendelkezésben hatályon kívül helyezett más rendelkezések visszanyerik hatályukat.

Amennyiben az alkotmányellenesség vagy törvénytelenség olyan alkotmányi vagy törvényi rendelkezésből következik, amelyet a jogszabály kihirdetését követően fogadtak el, az Alkotmánybíróság határozata hatálybalépésének napja az alkotmányi vagy törvényi rendelkezés hatálybalépésének napja.

A lezárt ügyek hatályban maradnak, kivéve, ha az Alkotmánybíróság eltérően rendelkezik a büntető – vagy fegyelmi eljárások terén, ha a rendelkezés a terheltre hátrányos.

Az Alkotmánybíróságnak jogában áll a panasz elbírálására azon esetben is, amennyiben a bíróság olyan normát alkalmaz, melyet a testület korábban alkotmányellenesnek minősített.⁵⁸

Amennyiben a jogbiztonság, a méltányosság vagy különös jelentőségű közérdek megkívánja, az Alkotmánybíróság kérdése a fentieknél szigorúbb hatályról is rendelkezhet⁵⁹. A testület hatáskörrel rendelkezik egyes választójogi és népszavazással kapcsolatos kérdésekben is.⁶⁰

Az ország számottevően erős ombudsmani szervezettel is rendelkezik. A modell monokratikus, két helyettest lehet kinevezni, akikre a biztos egyes hatásköreit átruházhatja.⁶¹

A tisztség viselőjét a parlament kétharmados többséggel 4 éves mandátumidőre választja, megbízatása egyszer megújítható. Megemlítendő, hogy nincs semmi végzettségi feltétel; minden 18. életévét betöltött köztiszteletnek örvendő személy jelölhető ombudsmanná. Az összeférhetetlenségi szabályok igen szigorúak: még egyesületi tisztség viselése is tilalmazott! Mondhatni ennek kompenzációjaként javadalmazása a miniszteri illetménnyel azonos mértékű. Leváltására semminemű mód nincs; letartóztatni csak a legalább 3 évi szabadságvesztéssel büntetendő cselekmények elkövetésének gyanúja esetén lehet, egyéb ügyekben kizárólag a parlament előzetes jóváhagyásával.

Feladatai közé tartozik az állampolgári jogok, szabadságjogok védelme mellett a közigazgatás igazságos működésének ellenőrzése is. A bíróságokat, ügyészségeket nem felügyelheti. Viszont vizsgálódásai kiterjedhetnek a hagyományos szűk értelemben vett közigazgatás mellett az állami vállalatokra, állami koncessziót birtokló magánvállalatokra, sőt, a munkavállalóikkal szemben jelentős fölérendeltségi viszonyban működő nagy cégekre (pl. pénzügyi szervezetekre) is.⁶²

Az ombudsmani eljárás költségmentes. A biztoshoz fordulás határidőhöz nem kötött, viszont amíg van egyéb mód közigazgatási vagy bírói jogorvoslatra, addig beadványozásra mód nincs. (Szemben a hazai megoldással, ahol éppenhogy a bíróságilag már megvizsgált ügyek vannak kivonva az ombudsman hatásköréből.)

Az állami szerveknek kötelességük a biztossal együttműködniük, információval ellátniuk, iratokat rendelkezésére bocsátaniuk stb. A sürgős megkeresés határideje rendkívül feszes: 10 nap! Vizsgálódása keretében állampolgárokat is berendelhet hivatalába; igazolatlan távollét bűncselekményi tényállást is megvalósíthat.⁶³

A megkeresett szervnek a biztos ajánlására 60 napon belül reagálnia kell, egyetértés hiánya esetén indokolási kötelezettséggel terhelten. Az ombudsman ajánlásait a hivatalos közlönyben közzé kell tenni. Éves beszámolót állít össze a parlament számára, de kiemelt ügyekről külön jelentést is készíthet.

Az ombudsman a bíróságok mulasztása miatt az alkotmánybírósághoz fordulhat. Ezen kívül törvények vagy rendeletek normakontrollját is kérvényezheti. Nem csupán jogalkotási, hanem jogértelmezési javaslatokkal is élhet. Továbbá feladata az alkotmányos alapjogokkal kapcsolatos ismeretterjesztés is.⁶⁴ Nagy tekintélyt jelent a biztosnak, hogy tisztségénél fogva tagja az államtanácsnak.⁶⁵

Összességében rendkívül erős alapjogvédelmi rendszernek ítélhetjük a portugál modellt, mely nemzetközi összevetésben az egyik leginkább hasonlatos a magyarhoz. A hazaihoz hasonló ombudsmani szakmai kritériumok hiányára figyelhetünk csupán fel.