KRE-DIt 2025/1 | Beküldve:

Lapu Árpád: A semlegesség fogalmának eltérő jelentései a különböző jogterületeken, a jog rétegeiben, az államok semleges nemzetközi jogi jogállásának szemszögéből

Bevezetés: A semlegesség jelentései és az elhatárolás, pontosítás fontossága

A semlegesség fogalmát a köznyelv gyakran a függetlenség, pártatlanság, objektivitás szavakkal szinonimaként használja. A szavak hétköznapi jelentésén túl azonban eltérő jelentéssel bírnak a jogi szakszavak, a pozitív jog és a jogtudomány által használt és kimunkált kifejezések. Ez a semlegesség fogalmára is igaz, azonban a semlegességhez különböző jelentéseket társítanak nemcsak a különböző jogrendszerek, az egyes jogágak, hanem még egy-egy jogterületen belül is különböző értelemben alkalmazzák a jogtudósok, jogalkotók és jogalkalmazók. A jog rétegeinek elméletén keresztül az eltérések feltérképezhetőek, az ellentétek jól megvilágíthatók, amely elősegítheti a fogalom jelentéseinek megszilárdulását és ezáltal a jogbiztonság elvének érvényesülését.

A jogdogmatika jelentőségéről

Ahogyan Pokol Béla levezeti,[1] a jog olyan magatartási szabályokat tartalmaz, amelyek végső soron állami kényszerrel is kikényszeríthetők, valamint azok pontos értelmét a szövegszerű rögzítés után az állam erre létrehozott szervei állapítják meg.[2] A társadalom komplexitása azonban egyre növekedett, a jogi normák széles sokasága alakult ki, valamint a hétköznapi fogalmak alkalmazása a jogok és kötelezettségek rögzítésére fokozatosan egyre inkább elégtelenné vált. A 19. század első felében a római jogi és azt tovább vivő fogalomalkotásokra építve fontos szerepet nyert a jogdogmatika, amely a hétköznapi kifejezésekből pontosított jogi fogalmakat alakított ki, valamint a jogi kifejezések közötti viszonyokat rögzítette. A jog nagymértékben továbbra is használ hétköznapi kifejezéseket, ezek lazább értelmi tartalmai mellett pontosított értelmű jogfogalmakat dolgoz ki a jogdogmatika, továbbá egy ellentmondásmentes rendszert próbál kimunkálni a nagyszámú jogi normák között. Ez elősegíti a jog kiszámíthatóságát. A jog értelmi rendszere a jogdogmatikai és hétköznapi fogalmak együttes alkalmazásán nyugszik. A kifejezések a norma szövegében csak jelzik, de nem fejtik ki a kifejezések teljes valódi tartalmát, a jog dogmatikai rétegét teljesebben a jogi szakkönyvek, jogtudományi monográfiák, kommentárok, az adott ország jogászságában bevett munkák tartalmazzák.[3]

A jog leírható normaként, azonban az egyes normák között az ellentmondásmentesség bizonyos szintjére van szükség ahhoz, hogy a társadalmi konfliktusok elkerülhetőek, vagy feloldhatók legyenek, a normák egymásra tekintettel kell, hogy kialakuljanak és így egy rendszerként tudnak hatékonyan működni. Ahogyan egyre fejlettebbé válik a társadalom, úgy egyre magasabb fokú ellentmondásmentesség szükséges. Ezért szükséges, hogy a jogi normák rendszerszerűen működjenek, az emberek és szervezetek milliói közötti érintkezések bonyolultabb jogrendszert igényelnek.[4]

Pokol Béla eredetileg a jogi normák rendszerét három jogréteg együttességével (és egy negyedik, később megjelenő réteggel)[5] írta le, a jogalkotási folyamatokban kialakuló szövegrétegben, a jogi fogalmakat és értelmi összefüggéseiket tisztázó jogdogmatikai rétegben, valamint a jogot egyes esetekben alkalmazó bírák által létrehozott eseti jogrétegre, a hármas felosztás az 1800-as évektől kezdődően figyelhető meg. A három réteg közötti arányok eltérőek az egyes jogrendszerekben. A hagyományos jogrétegeken felül a 20. század második felében megjelent az alkotmányos alapjogok rétege azokban az országokban, ahol az írott alkotmány mellett megjelent az alkotmánybíráskodás is. Míg a jogági alapelvek ellentmondásmentes egységet alkotnak, a konkrét jogági szabályok absztrakt értelmi rendjét tartalmazzák, addig az alkotmányos alapelvek és alapjogok nem ellentmondásmentes rendszert alkotnak, az ellentmondásokat az alkotmánybírák értékei és döntései határozzák meg, egyes alapjogi ütközésekben soha nem adható megnyugtató, végleges válasz.[6]

Cservák Csaba a jog rétegelméleteinek új megközelítéséről szóló cikkében[7] kifejti, hogy a jog hagyományos, négy külső és négy belső rétege a jogrendszer elvárt funkcionálása, minden ezen felül diszfunkció. A tanulmány lényegében arra tér ki, hogy az egyes jogrétegeket alkotó szervek, szervrendszerek hogyan hoznak létre diszfunkciót hatáskörük túllépésével. A jelen tanulmány célja azonban nem ennek feltérképezése, hanem a jogrétegek alapján elemezni a semlegesség fogalmának megjelenését. A jog rétegelmélete[8] alapján a jog a jogszabályok szövegrétegéből, a jogdogmatikából, a bírói jog rétegéből és az alkotmányos alapjogokból áll. Cservák elkülönít továbbá jogalkotási és jogértelmezési szelvényeket az egyes jogrétegek kapcsán. A jog szövegrétegében a jogalkotási, a bírói jog rétegében a kontinentális jogrendszerekben a jogértelmezés kerül előtérbe. Utóbbi összefonódik a jogdogmatika rétegével, amely csak diszfunkció esetén jelenthet új jog alkotását, a jogértelmezési jelleg jellemző rá. Az alkotmányos alapjogok rétegébe beletartozik az azt kibontó magyarázatok rétege is. Az alkotmánybíróságok határozatai pedig a jogtudomány rétegének részévé válnak.[9]

Fontos kérdés, hogy a nemzetközi jog tekinthető-e ötödik rétegnek? Pokol álláspontja szerint a belső jogrendbe iktatott nemzetközi szerződések kötelezőek, azonban az egyes szervezetek jogértelmezése nem írhatja fel a hatáskörrel rendelkező hazai szervek, főként az alkotmánybíróság jogértelmezését. A jog négy rétegének megvalósulása kapcsán hazai és nemzetközi jogi relációban külön elemezhető a négy réteg érvényesülése. [10] Ez alapján azonban arra a következtetésre juthatunk, hogy egy olyan vegyes rendszerben, amelynek legalább több eleme a monista irányba mutat (nemzetközi jog elsőbbségének elfogadása a belső jogi normával szemben), mint például az osztrák jogrendszer[11], egy osztrák jogász megalapozottan juthat arra a következtetésre, hogy a nemzetközi jog az ötödik réteget képezi.

A jog rétegeire vonatkozó elméletek segítséget nyújthatnak számunkra annak azonosításában, hogy az egyes rétegek hogyan közelítik meg, értelmezik, vagy alkalmazzák a semlegesség fogalmát és így azonosíthatóvá válik, hogy ez milyen hatással van a jogbiztonság elvének érvényesülésére. A semlegesség fogalmának jelentéseinek elkülönítése, részletesebb dogmatikai kifejtése és az elhatárolások megalapozása érdemben hozzájárulna a kiszámíthatósághoz, a jogrendszer koherenciájához, valamint különböző elméleti és gyakorlati nemzetközi jogi természetű viták feloldásához.

A semlegesség jogi fogalmai – különböző megközelítések az alkotmánybírósági döntésekben, az alkotmányjogban és alkotmányjogi szakirodalomban

Az alkotmányjogi szakirodalomban és az alkotmánybírósági döntésekben a semlegesség fogalma vagy a pártatlanság szinonimájaként, vagy az állam világnézeti semlegességének kontextusában jelenik meg.

Az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) 27/2014. (VII. 23.) határozata, a 35/2014. (XII. 18.) AB határozata, valamint a 17/2017. (VII. 18.) AB határozata szerint „az állam semlegessége a vallásszabadsághoz való joggal kapcsolatban azonban nem tétlenséget jelent”. Ezt követően kifejti, hogy az állam kötelezettsége a szabad kommunikációs folyamat biztosítása, valamint gondoskodnia kell más alapvető jogok védelméről a vallásszabadsággal szemben is. Az állam világnézeti semlegességének érvényesülnie kell az állam által vállalt közösségi feladatok, a vallási közösségek számára hozzáférhetővé tett anyagi támogatások, valamint a bevett egyházak kötelező együttműködésének terén is. Meg kell győződni arról, hogy „ne merülhessen fel kétség a tekintetben, hogy az állam a világnézeti semlegesség elvének megfelelően, az érintett vallási közösség hátrányos megkülönböztetése nélkül jár el”. A vallásszabadsággal kapcsolatos alkotmánybírósági határozatokban többször megfigyelhetők hivatkozások az állam világnézeti semlegességének elvére (például 3194/2020. (VI. 11.) AB határozat, 3266/2018. (VII. 20.) AB határozat, vagy a 3192/2017. (VII. 21.) AB határozat).

A 18/2014. (V. 30.) AB határozatában kifejti, hogy „az alapjogok összhangját csakis az állam művészeti kérdésekben tanúsított semlegessége biztosíthatja, vagyis az, hogy az államnak lehetővé kell tennie és biztosítania kell a művészeti alkotás sokféleségét, egyetlen irányzatot, vagy szemléletet sem tekinthet kizárólagosnak”. Ebben tehát a Magyar Művészeti Akadémiával kapcsolatos kötelezettségekkel összhangban alkalmazza a semlegesség szót az Alkotmánybíróság.

További határozatokban alkalmazza a bírói függetlenséghez kapcsolódó pártatlanság, semlegesség fogalmaként[12]: „a bírói hatalom sajátossága, hogy a másik két hatalmi ággal szemben állandó és semleges”,[13] avagy az ítélkezési függetlenség szinonimájaként.[14] Egy döntésében[15] azt mondta ki, hogy az Alkotmánybíróság a semlegesség talaján áll, míg más döntéseiben[16] „világnézetileg semleges alapon álló”[17] alkotmánybíróságként hivatkozik önmagára. Alkalmazza továbbá a közigazgatás semlegességének[18] kötelezettsége kapcsán, az állami iskolák semlegességének[19] kontextusában, az állam kötelezettségei kapcsán véleménynyilvánítás, gyülekezési jog[20] és választási jogi[21] területen.

Megállapítható tehát, hogy az alkotmánybírósági határozatokban elsősorban az állam világnézeti semlegességének, pártatlanságának szinonimájaként kerül legtöbb alkalommal alkalmazásra a semlegesség kifejezés: az állam semlegessége a vallásszabadsághoz való joggal kapcsolatban, az alapjogok összhangja az állam művészeti kérdésekben tanúsított semlegessége kapcsán, valamint a bírói függetlenséghez kapcsolódó pártatlanság kontextusában.

Magyarország Alaptörvényében nem szerepel a semlegesség kifejezés. Azonban az összehasonlító alkotmányjog lencséjén keresztül a semlegesség megjelenik az alkotmányjog területén a fegyveres konfliktusokkal, az azokból való kimaradással kapcsolatban. Így például Svájc alkotmányának 173. cikke, Málta alkotmányának 1. cikkének (3) bekezdése, avagy Ausztria Szövetségi Alkotmánytörvényének 9a. cikke is ebben az értelemben alkalmazza a semlegesség fogalmát. Az állandó semleges államok alkotmányában a semlegesség szó az állandó semleges jogállás határozatlan időre („örökkévaló”) rögzítésére szolgál, nemzetközi jogi semleges jogállást hoz létre külön magatartás, nemzetközi szerződés vagy nyilatkozat nélkül egy esetleges nemzetközi fegyveres összeütközés kitörésének pillanatában a résztvevő felekkel szemben, hatályba lép a semlegességi jog a semleges állam és az egyes résztvevő államok viszonyában.[22]

Az alkotmányjogi szakirodalomban az említett bírósági határozatok tartalmához hasonlóan jelenik meg a semlegesség fogalma. Az állam világnézeti semlegessége, az alkotmányok értéksemlegessége, a köztársasági elnök semlegessége, bírák semlegessége[23], hatalmi ágak szempontjából semleges személyek kinevezése (pl. rektor), a házelnök semlegessége, pártsemlegesség főként az a kontextus, amelyben a semlegesség kifejezés megjelenik. [24] Külföldi alkotmányjogi szakirodalomban, főként a semleges államokban ismert és gyakran kutatott az állandó semlegesség fogalma, hiszen ezen államok esetében az állandó semleges jogállást sokszor az alkotmány is rögzíti.[25]

Semlegesség a nemzetközi jogban

A semlegesség fogalmának alkalmazása nem egységes azonban a nemzetközi jog (és az európai uniós jog) terén sem. Míg az állandó és ad hoc semlegesség elsősorban a fegyveres konfliktusok[26] kapcsán jelenik meg, mint az állam kimaradása egy adott, vagy bármely fegyveres konfliktusból, mégis megjelenik a semlegesség egy másik értelemben (a közigazgatás semlegessége) az emberi jogi bírósági ítéleteken, valamint szakirodalmon keresztül.[27]

A fegyveres konfliktusokkal kapcsolatos semlegesség forrása egyrészt a nemzetközi szokásjog, valamint a hágai és genfi egyezmények. Így megjelenik például a III. Hágai egyezményben számos alkalommal, például annak 3. cikkében[28], avagy az 1949. évi genfi egyezmények[29] szövegében.

Ezzel szemben mind az Emberi Jogok Európai Bírósága, mind pedig az Európai Bíróság más értelemben alkalmazza a szóban forgó kifejezést döntéseiben. Az Európai Bíróság a C‑148/22 döntésében fejtette ki az állam/közigazgatás semlegességének elve kapcsán, hogy a tagállamoknak diszkrecionális jogköre eldönteni, hogy az elv alkalmazása során minden vallási jelkép viselését megtiltják a közigazgatáson belül, avagy hagynak egyfajta mozgásteret a különböző vallások számára ezen a téren, azonban ezt általánosan és megkülönböztetésmentesen kötelesek mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás szintjén biztosítani. A strasbourgi bíróság hasonló következtetésre jutott például az Ebrahimian v. France ügyben, 2015-ben.[30]

Így tehát a nemzetközi jogban, nemzetközi jogi és európai uniós jogi bíráskodásban sem egységesen jelenik meg a semlegesség fogalma, hiszen hol az állam világnézeti semlegességét, hol a fegyveres konfliktusok kapcsán az államok semlegességét érti alatta.

A nemzetközi jogi szakirodalom régóta foglalkozik az állandó és ad hoc semlegesség kérdéskörével, így például Teghze Gyula 1930-as nemzetközi jogi tankönyvében[31] bő 50 oldalban foglalkozik a semlegességgel, semlegességi joggal háborúk összefüggésében. Ferenczy Árpád 1907-ben írt 100 oldalban a semlegességről,[32] Hajdu Gyula A semlegesség című könyvét[33] pedig 1958-ban adta ki a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

A nemzetközi jog, európai uniós jog és az alkotmányjog tudományának közös területe az állam világnézeti semlegessége, így bármelyik aspektusából megközelíthető, mind az Európai Unió Bíróságának, mind pedig az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatában megjelenik.[34] Lényegében bármely az Emberi Jogok Európai Bírósága, vagy az Európai Bíróság által alkalmazott fogalom, így a semlegesség különböző jelentései is visszaköszönnek az említett jogágak szakirodalmában.

Kifejezetten problémás azonban az a tendencia, hogy a nemzetközi jogon belüli alterületek belül sem pontosan alkalmazzák a semlegesség fogalmát. A semlegességi jog (a nemzetközi fegyveres összeütközésekből való kimaradás joga, a tágabb értelemben vett humanitárius jog része, de a szűkebb értelemben vett humanitárius jogon kívül álló terület)[35] fogalomkészlete is több semlegesség fogalommal dolgozik, amelyek tartalmát a nemzetközi szerződések, a szokásjog, a bírói döntések és a jogtudomány is kitölti, de időnként eltérő, bizonytalan tartalommal.

Az egyik, ma központi problémát okozó ilyen fogalom az ún. „minősített semlegesség”[36] fogalma, amely még jelenleg is átalakulóban van. Eszerint, ha az ENSZ Alapokmányának 2. cikkének (4) bekezdését megsértve egy állam jogellenes erőszakot alkalmazva megtámad egy másik államot, akkor a semlegességi jogi kötelezettségekből engedve, egyfajta derogációként a semleges állam támogathatja az önvédelmi helyzetben lévő, jogszerűen védekező tagállamot. Mindez a klasszikus semlegességi jog egyfajta lerontásaként jelenik meg. Nincs egyetértés a szakirodalomban annak kapcsán, hogy ez pontosan mit takar, milyen kötelezettségek teljesítésétől, milyen mértékben, meddig térhet ez az adott állam, illetve nem tisztázott ennek a viszonya a differenciált semlegesség[37] fogalmához sem, amely hasonló tartalmat tükröz. Kérdéses, hogy itt kollektív önvédelemről, vagy erga omnes kötelezettség elleni fellépésről, esetleg ellenintézkedésről (a támogatás természetétől függően), szankcióról, vagy talán erőszak alkalmazásáról van szó. Nem tisztázott, hogy ez sérti-e a semlegességi jogot az erőszak alkalmazására vonatkozó joganyag betartása, betartatása érdekében, van jogszerű a semlegességi jog alatt, mert az a joganyag elsőbbséget élvez.[38] Nem véletlen, hogy sokszor felteszik azt a kérdést, hogy létezik-e egyáltalán a semlegességi jog? Az Állandó Nemzetközi Bíróság a Wimbledon-gőzös ügyben (1923) Németország a lengyel–orosz háború kapcsán vállalt semlegességét, az azt egyoldalú nyilatkozatban kifejező rendeletét nem is a nemzetközi jog részeként értékelte, hanem a nemzeti jog mezejére száműzte és ezzel mondta ki, hogy Németország megsértette a Versailles-i szerződés 380. cikkét.[39]

Mindez arra mutat rá, hogy a fogalmak pontos meghatározásának a hiánya még a nemzetközi jogon belül, a népek jogának egy adott ágán belül is milyen súlyos következményekkel járhat, hiszen a nem megfelelő tartalommal kidolgozott jogalappal foganatosított fellépés az agresszor ellen egy semleges állam részéről akár az állam felelősségéhez is vezethet. Mindeközben a semlegesség, mint jogintézmény pedig válságba kerül.

Akár a nemzetközi jogon belül is meg lehetne különböztetni különböző rétegeket, tekintve, hogy a felvázolt probléma egyik vetülete az a nehézség, hogy egy szerződési jogintézmény (1907. évi hágai egyezmények) szokásjogi úton változik, hiába erősíti meg annak a létét a bírói jog (a Nemzetközi Bíróság atomfegyverek használatáról szóló tanácsadó véleménye 1996-ban)[40] és mindeközben a jogtudomány az előző bekezdésekben vázolt dilemmák szerint teljesen eltérő megoldásokra jut.

Következetes fogalmazással a jogbiztonságért

A jogi fogalmak pontosabb meghatározásán keresztül a jogdogmatika fontos szolgálatot lát el a jogbiztonság és egyéb elvek szolgálatában. Ez a feladat még korántsem ért véget, hiszen látható, hogy nem csak különböző jogágak és jogterületek, hanem azonos jogágak is eltérő értelemben alkalmaznak bizonyos kifejezéseket és erre jó példát jelent a semlegesség fogalma.

A semlegesség az alkotmányjogban megjelenik az objektív intézményvédelmi kötelezettségek kapcsán több alapjog tekintetében pártatlanság értelemben, de pártatlanságot jelent a bíróságok, bírák, igazságszolgáltatás vonatkozásában is. Jelentheti a közigazgatás semlegességét is, avagy vallásszabadság terén világnézeti távolságtartást és objektivitást.

A nemzetközi jogban hasonló a helyzet. A nemzetközi humanitárius jog és az általános nemzetközi közjog általában a fegyveres konfliktusok kontextusában használja a semlegesség fogalmát (nemrészvétel), azonban az emberi jogi és alapjogi bíráskodás keretében megjelenik a fogalom az állam és a közigazgatás (világnézeti) semlegességének kontextusában is.

A semlegesség tehát jelenthet objektivitást, pártatlanságot, függetlenséget, kimaradást, távolságtartást és egyéb, további értelmekben is alkalmazott a jog nyelvén. A fragmentációt azonban el lehetne kerülni azáltal, ha a jogirodalom, a bírósági döntések és a pozitív, formális jogi normák következetesen jelzős szerkezetben és/vagy hosszabb kifejezéssel leírva alkalmaznák a semlegesség fogalmát (például „az állam világnézeti semlegessége”), vagy ahol más, még egyéb kontextusban nem alkalmazott, jogintézményt nem jelölő fogalom alkalmazható a semlegesség helyett (például „pártatlanság” vagy „függetlenség”), ott azt helyezné előtérbe.

Jelentős problémát okoz a nemzetközi jogon belül az, hogy olyan újszerű fogalmak, mint a „minősített semlegesség” tartalmát illetően vita folyik. Kérdéses, hogy a nagyrészt az 1907. évi hágai egyezményekben semlegességi jogot vajon lerontja-e a szokásjog, meg tudja-e erősíteni a bírói jog, vagy a különböző következtetésekre vezető jogtudomány tud-e valamit kezdeni az ellentétek feloldására. Amennyiben ez nem sikerül, akkor akár egy minősített semlegességre hivatkozó, állandó semleges állam felelőssége is felmerülhet a nemzetközi jogban. Így nem csak a fogalmak egymástól való elkülönítésének, elhatárolásának, a megfelelő jelzős szerkezettel való ellátásának van jelentősége, hanem kiemelten fontos az egyes jogi jelentéssel bíró kifejezések tartalmának pontos megjelölése, ami minden jogalanynak érdeke. Mindezt az ellentétet azonban eddig a jog fentebb említett rétegei közül egyik sem tudta megnyugtató módon feloldani.

Bibliográfia

Adamovich, Ludwig K. (et al.): Österreichisches Staatsrecht, Wien – New York, Springer, 2011.

Beham, Markus – Fink, Melanie – Janik, Ralph: Völkerrecht Verstehen, Wien, Facultas Verlags- und Buchhandels AG facultas Universitätsverlag, 2019.

Borg, Tonio – Stanton, John (eds.): The Constitution of Malta at Sixty, Hamrun, Kite Group, 2024.

Cservák Csaba: A bírói függetlenség, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára és a testületi szervekre, Kúriai Döntések – Bírósági Határozatok, LXXI. évf., 2023/9, 1726–1743.

Cservák Csaba: A jog rétegelméletének új megközelítése – különös tekintettel az alkotmánybíráskodás szempontjaira, Jogelméleti Szemle, 2020/2, 118–133.

Dudás Dóra Virág: Emberi jogi kézikönyv az EJEB gyakorlata alapján, Budapest, Wolters Kluwer, 2021.

Ferenczy Árpád: A semlegesség elmélete, Budapest, Franklin-Társulat, 1907.

Gárdos-Orosz Fruzsina – Halász Iván (szerk.): Bevezetés az alkotmányjogba – Alapfogalmak, Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2019.

Hajdu Gyula: A semlegesség, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1958.

Jakab András: A magyar jogrendszer alapelemei, Jogelméleti Szemle, 2003/1, 80–91.

Jakab András: Válasz Pokol Béla kritikájára, Jogelméleti Szemle, 2003/1, 92–104.

Kovács Péter: Nemzetközi Közjog, Budapest, Osiris Kiadó, 2011.

Lim, C. L. – Mitchell, Ryan Martínez: Neutral Rights and Collective Countermeasures for Erga Omnes Violations, International & Comparative Law Quarterly, Vol. 72, Issue 2 (2023)

Pokol Béla: A jogdogmatika politikai meghatározottsága? Jogelméleti Szemle, 2004/3.

Pokol Béla: A jogrendszer duplázódása, in Tóth J. Zoltán (szerk.): A jog többrétegűsége, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar – Patrocinium Kiadó, 2020.

Pokol Béla: Jogelmélet – Társadalomtudományi trilógia II., Budapest, Századvég Kiadó, 2005.

Reich, Johannes: Switzerland – 2022 Review of Constitutional Law: Contested Permanent Neutrality and the Constitutionality of ‘Laïcité’ in Geneva, in Albert, Richard (et al.) (eds.): 2022 Global Review of Constitutional Law, Austin – Trieste, EUT Università di Trieste, 2022.

Schmid, Evelyne: Optional but not qualified: Neutrality, the UN Charter and humanitarian objectives, International Review of the Red Cross – IRRC No. 927, 2025, https://international-review.icrc.org/articles/optional-but-not-qualified-neutrality-the-un-charter-and-humanitarian-objectives-927

Szabó Miklós: A jogdogmatika jogformáló szerepéről, MTA Law Working Papers, 2015/21.

Szajbély Katalin: Vallási jelképek viselése a munkahelyeken az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága gyakorlatában, Közjogi Szemle, XI. évf., 2018/2, 1–8.

Szilágyi Péter: A jog rétegeinek elmélete mint a jog strukturális elmélete – és mi következhet abból, in Tóth J. Zoltán (szerk.): A jog többrétegűsége, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar – Patrocinium Kiadó, 2020.

Teghze Gyula: Nemzetközi Jog, Debrecen, Városi Nyomda Debrecen, 1930.

Tóth J. Zoltán: A jog dinamikájáról, in Tóth J. Zoltán (szerk.): A jog többrétegűsége, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar – Patrocinium Kiadó, 2020.

Trócsányi László – Schanda Balázs (szerk.): Bevezetés az alkotmányjogba – Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei, Budapest, HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft., 2014.

Varga Csaba: A jogtudomány természete, in Bódig Mátyás – Ződi Zsolt: A jogtudomány helye, szerepe és haszna tudománymódszertani és tudományelméleti írások, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete – Opten Informatikai Kft, 2016, 77–85.

Villiger, Mark E.: Handbuch der schweizerischen Neutralität, Zürich, Schulthess Juristische Medien AG, 2023

Egyéb források

Bothe, Michael: Neutrality, Concept, and General Rules, Max Planck Encyclopedias of International Law, Oxford Public International Law, 2015, https://opil.ouplaw.com/display/
10.1093/law:epil/9780199231690/law-9780199231690-e349?print=pdf

First Annual Report of the Permanent Court of International Justice (1 January 1922 – 15 June 1925), Series E, No. 1, pp. 163–168, https://legal.un.org/PCIJsummaries/documents/english/
5_e.pdf

Legality of the Threat or Use of Nuclear Weapons, Reports of Judgements, Advisory Opinions and Orders, International Court of Justice, 1996 https://www.icj-cij.org/sites/default/files/
case-related/95/095-19960708-ADV-01-00-EN.pdf

Hivatkozások

  1. Lásd Pokol Béla: A jogdogmatika politikai meghatározottsága? Jogelméleti Szemle, 2004/3. ↑
  2. Léteznek ettől eltérő felfogások, a jog meghatározására szolgáló definíciók is, azonban a jelen tanulmány kereteit szétfeszítené az összes megközelítés felvázolása. Vö. Varga Csaba: A jogtudomány természete, in Bódig Mátyás – Ződi Zsolt: A jogtudomány helye, szerepe és haszna tudománymódszertani és tudományelméleti írások, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete – Opten Informatikai Kft, 2016, 80.Varga Csaba szerint a jog emberi életviszonyok szabályozása, amelyek a társadalom egészét magába foglalva alapvető érdekkonfliktusok végső rendezését látják el. Varga a jogtudomány tárgyának pusztán a jogot látja, ebbe a körbe nem tartozik bele a társadalmi magatartás, az akként tételezés, a hatósági döntéshozatal és kikényszerítés, vagy a kommentár, dogmatika. Szabó Miklós szerint ezzel szemben úgy látja, hogy nem nyilvánvaló az elmélet és a gyakorlat éles különállása, ellenkezőleg, a kettő között kölcsönös kapcsolat és közvetítettség áll fenn, a tudomány alakítója a gyakorlatnak, amelynek közvetítő közege a jogdogmatika. Vö. Szabó Miklós: A jogdogmatika jogformáló szerepéről, MTA Law Working Papers, 2015/21, 2. ↑
  3. Lásd Pokol: A jogdogmatika politikai meghatározottsága?; valamint Tóth J. Zoltán: A jog dinamikájáról, in Tóth J. Zoltán (szerk.): A jog többrétegűsége, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar – Patrocinium Kiadó, 2020, 129–150. ↑
  4. Pokol Béla: Jogelmélet – Társadalomtudományi trilógia II., Budapest, Századvég Kiadó, 2005, 13–15.; Pokol Béla: A jogrendszer duplázódása, in Tóth J. Zoltán (szerk.): A jog többrétegűsége, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar – Patrocinium Kiadó, 2020, 10–2. ↑
  5. A jelen tanulmány elemzése szempontjából a jog rétegeinek elmélete megfelelő alapot nyújt a semlegesség fogalmának különböző megjelenéseinek és annak hatásának elemzéséhez, néhány szerző az elmélettel kapcsolatban kifejtett kritikái ellenére, amelyek a tudományos vitáknak köszönhetően erősítik annak hivatkozását, idézettségét. Vö. Szilágyi Péter: A jog rétegeinek elmélete mint a jog strukturális elmélete – és mi következhet abból, in Tóth J. Zoltán (szerk.): A jog többrétegűsége, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar – Patrocinium Kiadó, 2020, 47–64.; Jakab András: A magyar jogrendszer alapelemei, Jogelméleti Szemle, 2003/1, 80–91.; valamint Jakab András: Válasz Pokol Béla kritikájára, Jogelméleti Szemle, 2003/1, 92–104. ↑
  6. Lásd Pokol: Jogelmélet – Társadalomtudományi trilógia II.; Pokol Béla: A jogrendszer duplázódása, 10–12. ↑
  7. Cservák Csaba: A jog rétegelméletének új megközelítése – különös tekintettel az alkotmánybíráskodás szempontjaira, Jogelméleti Szemle, 2020/2, 118–119. ↑
  8. Uo. 118–119. ↑
  9. Uo. 120–123. ↑
  10. Uo. 123. ↑
  11. Markus Beham – Melanie Fink – Ralph Janik: Völkerrecht Verstehen, Wien, Facultas Verlags- und Buchhandels AG facultas Universitätsverlag, 2019, 34. ↑
  12. Hasonlóan a 33/2012. (VII. 17.) AB határozatban is. ↑
  13. 24/2013. (X. 4.) AB határozat ↑
  14. 97/2009. (X. 16.) AB határozat ↑
  15. 351/B/2005. AB határozat ↑
  16. 218/B/2000. AB határozat ↑
  17. 244/B/1999. AB határozat ↑
  18. 521/B/2003 AB határozat ↑
  19. 18/1994. (III. 31.) AB határozat ↑
  20. 75/2008. (V. 29.) AB határozat ↑
  21. 3154/2018. (V. 11.) AB határozat ↑
  22. Mark E. Villiger: Handbuch der schweizerischen Neutralität, Zürich, Schulthess Juristische Medien AG, 2023, 14. ↑
  23. Lásd Cservák Csaba: A bírói függetlenség, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára és a testületi szervekre, Kúriai Döntések – Bírósági Határozatok, LXXI. évf., 2023/9, 1726–1743. ↑
  24. Lásd Trócsányi László – Schanda Balázs (szerk.): Bevezetés az alkotmányjogba – Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei, Budapest, HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft., 2014, 8, 20, 33, 35, 102, 111, 113 és 119.; valamint Gárdos-Orosz Fruzsina – Halász Iván (szerk.): Bevezetés az alkotmányjogba – Alapfogalmak, Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2019, 31, 68, 74, 78 és 241. ↑
  25. Lásd Ludwig K. Adamovich (et al.): Österreichisches Staatsrecht, Wien – New York, Springer, 2011, 99.; Tonio Borg – John Stanton (eds.): The Constitution of Malta at Sixty, Hamrun, Kite Group, 2024, 524.; valamint Johannes Reich: Switzerland – 2022 Review of Constitutional Law: Contested Permanent Neutrality and the Constitutionality of ‘Laïcité’ in Geneva, in Richard Albert (et al.) (eds.): 2022 Global Review of Constitutional Law, Austin – Trieste, EUT Università di Trieste, 2022, 13. ↑
  26. Villiger: Handbuch der schweizerischen Neutralität, 14. ↑
  27. Lásd Dudás Dóra Virág: Emberi jogi kézikönyv az EJEB gyakorlata alapján, Budapest, Wolters Kluwer, 2021, 386. ↑
  28. Kihirdetve: 1913. évi XLIII. törvény az első két nemzetközi békeértekezleten megállapitott több egyezmény és nyilatkozat beczikkelyezése tárgyában ↑
  29. Kihirdetve: 1989. évi 20. törvényerejű rendelet a háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben 1949. augusztus 12-én kötött Egyezmények I. és II. kiegészítő Jegyzőkönyvének kihirdetéséről ↑
  30. Ebrahimian v. France, 64846/11 ↑
  31. Teghze Gyula: Nemzetközi Jog, Debrecen, Városi Nyomda Debrecen, 1930, 757. ↑
  32. Ferenczy Árpád: A semlegesség elmélete, Budapest, Franklin-Társulat, 1907, 100. ↑
  33. Hajdu Gyula: A semlegesség, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1958, 154. ↑
  34. Lásd Szajbély Katalin: Vallási jelképek viselése a munkahelyeken az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága gyakorlatában, Közjogi Szemle, XI. évf., 2018/2, 1–8. ↑
  35. Michael Bothe: Neutrality, Concept, and General Rules, Max Planck Encyclopedias of International Law, Oxford Public International Law, 2015, https://opil.ouplaw.com/display/10.1093/law:epil/9780199231690/law-9780199231690-e349?print=pdf, 24, [22] ↑
  36. Evelyne Schmid: Optional but not qualified: Neutrality, the UN Charter and humanitarian objectives, International Review of the Red Cross – IRRC No. 927, 2025, https://international-review.icrc.org/articles/optional-but-not-qualified-neutrality-the-un-charter-and-humanitarian-objectives-927 ↑
  37. Kovács Péter: Nemzetközi Közjog, Budapest, Osiris Kiadó, 2011, 590–594. ↑
  38. C. L. Lim – Ryan Martínez Mitchell: Neutral Rights and Collective Countermeasures for Erga Omnes Violations, International & Comparative Law Quarterly, Vol. 72, Issue 2 (2023), 368. ↑
  39. Az Állandó Nemzetközi Bíróság Wimbledon-gőzös ügyben 1923. augusztus 17-én hozott ítéletének összefoglalója az ENSZ oldalán:First Annual Report of the Permanent Court of International Justice (1 January 1922 – 15 June 1925), Series E, No. 1, pp. 163–168, https://legal.un.org/PCIJsummaries/documents/english/5_e.pdf ↑
  40. Az atomfegyverek használata vagy az azzal való fenyegetés jogszerűségének ügyében 1996. július 8-án adott tanácsadó vélemény: Legality of the Threat or Use of Nuclear Weapons, Reports of Judgements, Advisory Opinions and Orders, International Court of Justice, 1996 https://www.icj-cij.org/sites/default/files/case-related/95/095-19960708-ADV-01-00-EN.pdf ↑