KRE-DIt 2025/1 | Beküldve:

Tóth Boglárka: Az abortusz és különösen a 2022-ben bevezetett abortusz rendelet egyes alkotmányos kérdései

Bevezetés, jogszabályi háttér

Jelen tanulmányban a 2022-ben bevezetett 29/2022. (IX. 12.) BM rendelet (köznévben szívhangrendeletként emlegetett) a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításának hatásait, társadalmi megítélését és legfőképpen alkotmányossági kérdéseit fogom vizsgálni. Tanulmányomban kitérek a magyar abortusz szabályozásának történetére, vizsgálom ezek hatását a magyar lakosságra – ezen belül is kifejezetten a nőkre. Kitérek a szívhang-rendelettel kapcsolatos alkotmányos aggályokra, társadalmi vitákra, valamint elemzem a nemzetközi abortusz törvényeket, az esetleges kapcsolódási pontok figyelembevételével együtt. A 2022-ben bevezetett rendelet kapcsán felmerülhet a szükségességi-arányossági teszt, az (egészségügyi) önrendelkezési jog és az állam magzatvédelmi kötelezettségének szembenállása. Ezzel vizsgálható két alapjog ütközése, a diszkrimináció kérdése, illetve a társadalmi egyeztetés teljes hiánya a bevezetett rendelettel kapcsolatban. Véleményem szerint ez egy nagyon fontos kérdéskör, hiszen egy 21. századi demokráciában,[1] egy országban, amely az Európai Unió része elkerülhetetlen az alkotmányos eljárás és döntéshozás,[2] illetve a jogállamiság figyelembevétele, hiszen ezek olyan kritériumok, amik nélkül a magyar nép súlyos alapjogi hátrányokat szenvedne és a társadalomban az egyenlőség biztosításához fűződő alkotmányos érdek is súlyosan sérülne.[3] Nem utolsó sorban a kérdés rengeteg nőt érint az abortuszszabályozás, éppen ezért rendkívül meghatározó, hogy milyen módon történik a szabályozása. Különösen fontos ez a terület azért is, mert ez jelentősen befolyásolja az emberi méltósághoz való jogot[4], a nők autonómiáját, az állam szerepét és a magzat jogait. Egy kiegyensúlyozott szabályozás célja, hogy ezen érdekeket arányosan képviselje, figyelembe véve a társadalom egészére gyakorolt hatást.

A szívhangrendelet

Az úgynevezett szívhangrendelet [29/2022. (IX. 12.) BM rendelet], egy 2022. szeptember 15-én hatályba lépett és Magyar Közlönyben közzétett rendelet, amely a magzati szívhang meghallgatásához, illetve a magzatról készült fénykép/felvétel megtekintéséhez köti az állapotos nők terhesség megszakítását. Ez a rendelet kimondja, hogy egy szakorvos az állapotos nővel köteles ismertetni a magzat szívhangját, „a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt”[5] az abortusz végrehajtása előtti folyamat részeként, illetőleg az ismertetés megtételéről az orvosnak kötelessége nyilatkozni. Maga az említett procedúra alapvetően azt a célt szolgálja, hogy a nőben empátiát keltsen, ezáltal átgondoltabb és megfontoltabb döntést tudjon hozni minden körülmény figyelembevételével. Ezzel a rendelettel a terhesség megszakítások számának visszaszorítása lenne a fő szempont.

Az Alaptörvény „Szabadság és felelősség” részének II. cikke kimondja, hogy a fogantatás pillanatától kezdve a magzati életet megilleti a védelem.[6] Azonban az Alaptörvény, illetve az 1992. évi LXXIX. törvény, amely a magzati élet védelméről szól azt is tartalmazza és hangsúlyozza, hogy az állapotos nőt hasonló védelem, illetőleg támogatás illeti meg, mint a magzatot.

Az abortusz kérdése minden korban megosztó téma volt, így ez a rendelet is rengeteg emberben kettős érzést keltett, és az ellentétes ideológiát valló személyek között is nézeteltérést eredményezett. Habár az abortuszt nem korlátozta jobban a jogalkotó, mégis egy plusz lépést iktatott be a folyamat menetébe, ezzel némiképp bonyolítva azt. Több jogász vizsgálta a meghozott normát, emellett számos tüntetés és demonstráció is szerveződött a törvény módosítását követően ezt kifogásolók által szervezve, melyekről később fogok részletesebben írni.

Abortusz kérdéskörével foglalkozó irányzatok

Ebben a részben az abortusz témájához kapcsolódó nézeteket fogom felsorolni, amelyek lényegesek lehetnek egy ilyen törvény/rendelet meghozatalában, illetve azt megelőző mérlegelésben és vitában. Érdemes megemlíteni, hogy különböző jogalkotók, az Alaptörvényt eltérően értelmezhetik, saját terhességmegszakításhoz kapcsolódó meggyőződéseik alapján. Ez különösen igaz arra a kérdésre, hogy mikortól tekinthető a magzat önálló jogalanynak, vagyis mikortól számít élő embernek.

Az abortuszt témáját tekintve elsősorban két jól elhatárolható irányzatot vizsgálhatunk.[7] Az első a „pro-choice” kategória. A „pro-choice” véleményt támogatók köre az anya önrendelkezési jogát és döntési lehetőségét előtérbe helyezők. Ezen gondolatot osztó társadalmi csoportok szerint a nő terhessége kizárólag rá tartozik, neki van joga eldönteni mi történik a testével, mi lesz a születendő gyermek sorsa. Egy újabb aspektus, hogy a gazdaságilag és társadalmilag alsóbb osztályba tartozó családok között, akik az abortusz díját nem engedhetik meg maguknak, illetve a folyamatban, ami övezi nem kívánnak részt venni, rengeteg esetben előfordul, hogy a megszületett csecsemőt a kórházban hagyják, vagy egyszerűen kidobják a kukába. Az is előfordulhat, hogy humánusabb megoldásként szimplán az örökbeadást választják.

Jobbágyi Gábor könyvében ír róla, hogy egyes gondolatok szerint a „pro-choice” „mozgalom” elsősorban a 20-21. században előtörő liberalizálódásnak köszönhető, mely segítségével a szellemi javak – mint az élet – vesztettek fontosságukból, helyette pedig a materiális javak, mint a pénz, vagy egyéb kézzel fogható értékek kerültek előtérbe. Ennek köszönhető az abortusz legalizálása, az enyhítésre és normalizálásra való törekvés.

A másik csoport a „pro-life”. Többségében ők érvelnek a szívhangrendelet bevezetésének indokoltsága mellett, a magzati élet védelme miatt. Véleményük szerint mivel az élet a fogantatás pillanatában kezdődik, ebből következtetve az abortusz gyilkosság. A magzati szívhang meghallgatását követően, a nőben megindulhatnak az anyai ösztönök, hiszen a folyamat során rádöbbenhet arra, hogy benne egy élet növekszik és ezt nem szeretné eldobni. A művi terhességmegszakítás után sok nő megbánhatja döntését, hogy nem adott esélyt leendő gyermekének a megszületésre, saját magának az anyaság szépségeinek megélésére. Az abortusz következményei között lehet depresszió, szorongás, elszigeteltség érzése.[8] Papok vagy szakértő szférában dolgozó segítők véleménye szerint, néha elég csupán az érzelmi támogatás vagy az anyasággal kapcsolatos kételyek és félelmek eloszlatása, hogy valaki az anyaság mellett döntsön, amikor a művi vetélést fontolja.[9]

Abortusz szabályozás történeti áttekintése[10]

A szabályozás történeti áttekintése során érdemes kiemelni a korábbi törvények kapcsolódási pontjait a napjainkban élő rendelkezésekkel. A terhességmegszakításra vonatkozó jogalkotás minden korban egy nehéz terület volt, a jogalkotónak sosem volt könnyű dolga arányos és minden emberi jogra és gazdasági érdekre tekintettel lévő normák alkalmazásában, meghozatalában.

Az ókori görög civilizációkban, főleg Mezopotámiaban és Egyiptomban nem volt szigorú szabályozás az abortuszra vonatkozóan. Legtöbbször gyógynövényeket, különféle ételeket, koplalást, illetve alternatív eljárásokat alkalmaztak a terhességmegszakítás sikeres eredményének elérése érdekében. Ebben az időben az abortuszt nem tekintették bűnnek vagy gyilkosságnak, nem is volt kezdetekben különös törvény vagy társadalmilag elfogadott norma ezzel kapcsolatban.

Az ókori Görögország neves filozófusai, mint Hippokratész is fontosnak tartották, hogy orvos végezze el a beavatkozást, bár Hippokratész kifejezetten ellenezte a magzatelhajtást. A „hippokratészi eskü” alapján, egy orvos nem végezhette el a terhesség megszakítását a várandós nőn. „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kéri, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.”[11] Az orvosok mai esküje is ezen az ókori görög fogadalmon alapul, azonban az évek során az eskü szövege sokat változott, többek között a hivatkozott részt sem tartalmazza már. Némely filozófus viszont, például Platón vagy Arisztotelész bizonyos körülmények között szintén elfogadta az abortuszt. A filozófusok ellentétes nézetei kihatással voltak a társadalomra is, ami gyakran egyet nem értést, vitát szült. Ebben a korban a gyermekek számát többször kellett szabályozni a gazdasági vagy társadalmi korlátok miatt, illetve a gyermek gyengeségének látszata esetén a már világra jött csecsemő életének elvétele is előfordulhatott.

Az ókori keleten Hammurabi törvényei alapján (209–214) több esetben pénzbírsággal sújtották, ha egy férfi hibájából, egy nő kihordandó gyermeke meghalt. Emellett, ha a nő elhunyt, megszületett lányát is meg kellett ölni. Hammurabi törvényeiben az alábbi formában jelenik meg a magzati élet, illetve az anya védelme. 209. §. „Ha valaki másnak a feleségét megüti s azt, a mi szivében volt vele elvetélteti: azért, ami szivében volt, X sekel ezüstöt fizet.”[12]

Az idézett jogszabály-részletből azt a következtetést lehet levonni, hogy ebben a korszakban nemcsak az orvosi úton történő terhesség megszakítást büntették, hanem a nem szándékos „véletlen” történő vetélést is.

A magzati élet védelme az Ószövetségben is fontos jelentőséggel bírt, amely többek között a szemet szemért fogat fogért elvben is megnyilvánult. Ezen elv alapján, amennyiben egy férfi hibájából koraszülötten született meg egy gyermek, büntetést szabtak ki a férfira. Azonban hogyha a gyermek meghalt, a halálát okozó személynek is az életével kellett fizetni hibájáért.

Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt megadni. Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért. Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért. (2Móz 21)

A középkorban a kereszténység elterjedésével egyre nagyobb szerepet kapott a magzati élet védelme. Ebben az időszakban kezdett lényeges aspektussá válni a terhesség időtartama és a magzati fejlődés szakaszai az abortusz végrehajtása előtt. A társadalmi szembenállások nagy teológiai kérdése a középkorban az abortusz témájával kapcsolatban a test és lélek fogantatásának ideje volt. Utóbbi azért is maradhatott a mai napig vitás kérdés, mert biológiailag a lélek és test kialakulásának ideje nem vizsgálható. Ezek a középkorban született gondolatok alapozzák meg azt, hogy csak a terhesség bizonyos hetéig lehessen a művi abortuszt végrehajtani, ami tulajdonképpen a mai szabályozás alapja.

Néhány gondolkodó szerint a fogantatás pillanatában, ahogy a test, a lélek is kialakul, ezáltal a magzat egy teljes értékű embernek számít, ebből következtetve megölése gyilkosság. Ronald Reagan amerikai elnök például 1984-ben kijelentette, hogy „a magzat hosszú és borzalmas fájdalmat él át az abortusz során”, amelyből következtethető, hogy ő is a fogantatás pillanatától számolja a magzati élet kezdetét. Ez az állítás biológiailag semmilyen kutatással vagy vizsgálattal nem bizonyítható, hiszen születés után nem tud a gyermek nyilatkozni róla, hogy mit érezhetett magzat korában, illetve nem léteznek olyan tesztek sem, amelyek ebben a korai fázisban az érzéseket vagy lehetséges gondolatokat a működő életfunkciókon kívül (pl. kialakult szervek) bizonyítani tudnák.

Jobbágyi Gábor az élet joga című könyvében azt vizsgálja, hogyan lehet az élet kezdetét különböző módokon megítélni. Vannak olyanok, akik szerint először a test, és később a szellem alakul ki. Azonban vitatott, hogy a terhesség hányadik hetétől történik ez meg. Néhány filozófus szerint a fogantatástól számított 14. napon kezdődik a magzati élet, hiszen ekkor ágyazódik be a megtermékenyített petesejt a méhfalba, a méhlepény is ettől az időszaktól kezd kialakulni, amely kulcsfontosságú a terhességben. Ide kapcsolódik néhány fogamzásgátló szer működése, amely ezt a beágyazódási folyamatot gátolja meg, hogy a magzat fejlődése ne tudjon megkezdődni. A magzati élet kezdetét néhány gondolkodó a 3. hónapot követő időszakhoz köti. Ennek oka, hogy ekkor fejlődik ki a magzat agya, ekkor kezdenek kialakulni a fontos, életfunkciókat mutató és ebben elengedhetetlen szerepet betöltő szervei. Végső soron az utolsó nézet alapja, hogy az emberi élet kezdete maga a születés. Ez a leginkább kézzel fogható állapot, a jogképesség innentől kezdve vitathatatlan.[13]

Nemzetközi kitekintés

A 18. században szinte minden országban szigorú normákkal szabályozták az abortuszt, amely csak a 2000-es évek közeledtével és a társadalom liberalizálódásával enyhült. Ezek a rendelkezések több esetben hozzájárulhattak, illetve alapjaiul szolgálhattak a mai, 21. században hatályos terhesség megszakításra vonatkozó jogszabályok létrejöttéhez.

Egy Angliában 1861-ben hatályba lépett törvény[14] szerint például, büntetni kell akár életfogytig tartó börtönbüntetéssel is azt a személyt, aki a magzat elhajtását szándékosan követi el, legyen szó bármilyen otthoni módszerről, vagy korábban gyakran alkalmazott praktikáról (például gyógynövények, vagy egyéb eszközök hüvelybe való felhelyezése) melyek természetesen nem a művi abortusz kategóriájába esnek.

Romániában 1966-ban (más források szerint 1970-ben) a Ceaușescu korszakban léptették jogerőre a Decret 770 rendeletet,[15] amely az abortuszt némely fogamzásgátló eszközzel egyidőben tiltotta be. Ceaușescu fő szándéka az országban élő emberek számának megnövelése volt. Ebben játszott fontos szerepet az abortusz korlátozásának szigorítása, ezáltal a társadalom gyermekvállalásra ösztönzése. Ilyen intézkedés volt például, hogy csak a 4. gyermek után volt engedélyezett a művi terhesség megszakítás, hiszen ez volt a teljesítendő terv. A művi abortusz elvégzése csak megadott esetekben volt lehetséges, melyre a törvény szövege is kitér. A törvény alapján a terhesség kizárólag azon esetekben volt megszakítható, amennyiben az a nő életét veszélyeztette volna; a gyermek egyik szülője súlyos örökletes betegségben szenvedett; nagy eséllyel fejlődési rendellenességgel született volna meg a gyermek, a terhes nő testi szellemi vagy érzékszervi fogyatékossággal rendelkezett, 45 évnél idősebb volt, vagy már 4 gyermeket szült és ő gondoskodik róluk; illetve amennyiben a terhesség nemi erőszak eredménye volt.

A Decret 770 azt is kimondja, hogy az abortusz még ezen indokolt esetekben is csak a terhesség tizenkettedik hetéig végezhető el. Habár ez alól előfordulhatott néhány kivételes eset, például amikor a nő életét veszélyeztette volna a terhesség. Ebben az esetben a terhesség megszakítás a várandósság 6. hónapjáig volt elvégezhető. Az időbeli meghatározásban hasonlóságot fedezhetünk fel a ma Magyarországon hatályos abortuszszabályozással, mely szintén időben határozza meg a művi terhességmegszakítás határait.

A Decret 770 következményeképpen felmerülő egészségügyi problémák miatt a korban megnövekedett az illegális abortuszok száma. A kétségbeesett nők szinte bárkihez elmentek a segítség reményében, annak érdekében, hogy ne kelljen még egy gyermeket szülniük. Ezen illegális megoldások miatt a korban több ezer nő életét vesztette. Végül 1990-ben a jogalkotó hatályon kívül helyezte a rendeletet. Ezen norma hatásai között említhető még a társadalomba ivódott félelem a terhességtől. Rengeteg nő számára az abortusz kriminalizálása miatt mindennapi aggódás tárgyává vált a teherbe esés, illetve ennek megakadályozása.

A magyar szabályozás története[16]

A 19. században, illetve a 20. század elején Magyarországon az abortusz teljeskörűen tiltva volt. A Rákosi korszak alatt az 1878. évi V. törvény (Csemegi-kódex) 285. §-a alapján a magzatelhajtást kívánó anya az ezt végrehajtó személlyel együtt öt évig terjedő börtönbüntetésre volt ítélendő. Ezen kívül a Csemegi kódex a házasságon kívüli terhességet is büntette. Ez a rendelkezés 1956-ig volt hatályos. 1945. február 14-én a Budapesti Nemzeti Bizottság egy alkalommal kivételt tett ezen szabályozások alkalmazása alól, ekkor így rendelkezett: „azt a megfelelő engedélyek után az orvos – kizárólag egészségügyi intézetben és a magyar születésszabályozási gyakorlatban most először ingyenesen – elvégezheti” – írja Pető Andrea Budapest ostroma 1944–1945-ben – női szemmel című cikkében.[17] Ezen enyhítés oka a szovjet katonák által szexuális erőszak áldozatául esett nők voltak. A forrás alapján hivatalosan az említett rendelkezés nem került kihirdetésre, kizárólag utasítás formájában adták az érintett személyes tudtára.

A világháború végét követően Magyarországon a születések száma nem növekedett, amelynek köszönhetően az ország elmaradt a Szovjetunióban elvárt követelésektől, ahol egy 1936-ban hozott abortuszrendelet következtében kívánták az életszínvonalat a születések számával együtt megnövelni.[18]

1951-ben az anyaság és gyermekvállalás ösztönzése céljából a Magyar Népköztársaság létrehozta az „Anyasági Érdemrend és Érdemérem” elnevezésű kitüntetést. Ezt azok a nők kaphatták, akik legalább hat gyermeket szültek, ezzel „hasznos tagjává válva a társadalomnak”, gyarapítva a népesség számát.

A Minisztertanács 1953. február 8-án-Ratkó Annával, az első női egészségügyi miniszterrel-újabb szabályozást hozott. Ez volt az 1954-től 1956-ig hatályban lévő úgynevezett „Ratkó-rendelet”, az anya- és gyermekvédelem továbbfejlesztéséről szóló 1004/1953. (II. 8.) számú határozat. Ezen határozat alapján a nép közös ügyének nevezi a jogalkotó a családot, az anyaságot, illetve a gyermekek fokozott védelmét. Ezzel az abortusz szabályozás egy új szintre lépett, hiszen az erős tiltást túlmenően, kifejezetten a társadalomra károsnak, a gazdasági érdekeket hátráltatónak tartja a magzatelhajtást. A határozat VI. Fejezetében („Küzdelem a magzatelhajtás ellen”) megjelenik a gyermektelenek adójának bevezetése is, a (dolgozó, illetve állapotos) anyák számos kedvezményével együtt.

A Ratkó-korszakban, illetve azt követően erősen fellépő terhességmegszakítás ellen indított hadjáratban egy kis fellélegzést hozhatott a magyar nőknek az 1956-ban bevezetett 1047/1956. (VI. 3.) számú minisztertanácsi határozat. Ez alapján a művi abortusz végrehajtásához szükséges egészségügyi, illetve szociális indokok mellé felvettek egy harmadikat is, amely a „megszakításhoz mindenáron való ragaszkodás” volt (Egészségügyi Közlöny, 1956. Kormányhatározatok, 268). Ez hatalmas előrelépést jelentett, hiszen ily formában az abortusz legalizálásával megszűnhetett a nők mindennapi félelme a terhességtől, illetve az anyaságtól egy nem kívánt magzat megfoganása esetén, hiszen nem volt kényszer, hogy azt a gyermeket a nő, illetve párja akarata nélkül is, a kormány utasítására világra kell hozni. A KSH adatai alapján[19] ebben az időszakban jelentősen megugrott a művi terhességmegszakítások száma, több tíz évig több abortuszt hajtottak végre, mint ahány gyermek világra jött, ami rendkívül jól mutatja a társadalmi igényt erre a beavatkozásra.

A terhességmegszakítás iránti kérelem elbírálásáról szóló 4/1973. (XII. 1.) EüM rendelet 5. és 6. §-a az úgynevezett „abortuszbizottságok” felállítását rendeli el, melynek hatására az 1970-es évektől az abortuszok száma visszaszorult, és az élve születések aránya is emelkedett.

Ezt követően a 90-es években szintén nagyobb változást hozott a 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, amely a korábbi szabályozást alkotmányellenesnek mondja ki.[20] Emellett rendelkezik egy új, alkotmányos szempontból megfelelő abortuszszabályozás bevezetéséről is. Ennek hatására került bevezetésre az 1992. évi LXXIX. törvény a magzati élet védelméről, amely a mai napig hatályos.[21]

Magyar hatályos szabályozás

A magyar szabályozás – több külföldi országhoz hasonlóan – a magzat fejlettségének stádiumaihoz köti az abortusz engedélyezését. Hazánkban az alábbi esetekben kérelmezhető az abortusz: erőszak esetén, amennyiben a gyermek súlyos fogyatékossággal születne meg, az anya egészségét veszélyeztető szituációkban vagy súlyos válsághelyzetre hivatkozva. Ez az utóbbi – a súlyos válsághelyzetre hivatkozás – a leggyakoribb Magyarországon, hiszen ez nem igényel további bizonyítást, csupán a nő gyámhivatal előtt tett nyilatkozatát.

Az egészségügyi okot két szakorvos egybehangzó nyilatkozatával köteles a várandós nő igazolni. Hogyha magzatnál fennálló egészségügyi okokra hivatkozik valaki, azt genetikai tanácsadó, vagy egy szakmailag illetékes országos intézet által kijelölt kórház szülészeti nőgyógyászati osztálya közül szintén két szakorvos egybehangzó véleményéről kiállított dokumentum tudja indokolni. Ha erőszak, azaz bűncselekmény eredménye a terhesség, rendőrségi nyomozók vizsgálják ennek valóságtartalmát.

Itthon az említett indokok bármelyikének fennállása esetén is maximum a terhesség tizenkettedik hetéig indítható meg az abortusz folyamata. Ebben az esetben az anya önrendelkezési joga kerül előtérbe. A terhesség tizenkettedik hete után a magzati élet védelméhez fűződő intézményvédelmi kötelezettség válik lényegesebb szemponttá. Ennélfogva az abortusz ezután már csak különösen indokolt esetekben végezhető el. Például, ha a terhesség az édesanya életét veszélyezteti, vagy a magzat genetikai okok vagy egyéb környezeti behatások okán károsodott a várandósság ideje alatt. Az abortusz a terhesség tizennyolcadik hetéig végezhető el, amennyiben a terhes nő 18 év alatti, tehát korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen, önhibáján kívül eső egészségi ok, vagy orvosi hiba miatt nem derült fény korábban a terhességre, és emiatt lépte át a tizenkettedik hetet.

Az abortusz folyamatának első lépését a családvédelmi szolgálatnál kell megindítani, ahol egy konzultáción kell részt vennie a várandós nőnek. Ezt egy rövid gondolkodási idő követi (általában 3 nap), aminek leteltével egy újabb tanácsadáson kell az anyának részt vennie, ahol már a terhességet orvosi papírokkal kell igazolni. A folyamat ezen pontjába történt beavatkozás a 2022-ben hatályba lépett szívhangrendelettel. Miután a nőt az orvos megvizsgálta és megállapította a terhesség tényét, nem elég az erről nyilatkozó okiratot bemutatni (mint korábban) hanem az állapotos nőnek a magzat életfunkciókra utaló jelét is meg kell tekintenie, tudomásul véve ezzel a tényt, miszerint benne egy életjeleket mutató entitás növekszik. A törvény szövegéből következtetni lehet arra, hogy a magzati életfunkciókra utaló jel bemutatása nem csak a szívhang meghallgatásával érhető el, hanem ugyanúgy az ultrahang felvétel megtekintéséből is. Ez alapján, ha valaki megtagadja magzata szívhangjának meghallgatását, az ultrahang felvételt is megnézheti a gyermekről. Ha még ezek után is fenntartja az igényét a terhes nő az abortusz végrehajtására, 8 napos határidőn belül elkezdődik az időpont egyeztetése a műtétre.

Magyarországon csak a műtéttel végrehajtott – úgynevezett művi – abortusz érhető el. Néhány külföldi országban az abortusztabletta is engedélyezett, amely egy sokkal humánusabb módszer terhesség megszakításra, hiszen nem igényel műtéti beavatkozást. Magyarországon előfordultak demonstrációk, illetve törvényjavaslatok az abortusztabletta bevezetése melletti érvelés részeként, azonban az országgyűlés a mai napig nem fogadta el.[22]

Alkotmányos aggályok

Az alkotmányos kérdések egyik legfőbb pontja az abortusz témájával kapcsolatban összefügg a dilemmával, hogy mikortól tekintjük a magzatot jogképes embernek, amelyet a magyar alkotmány a XV. cikkében nevesít. Biológiailag életnek nevezzük azt az időtartamot, amely a fogantatástól a halál bekövetkeztéig tart. A jogalkotók viszont a mai napig nem jutottak konszenzusra, illetve az alkotmányból sem következtethető, hogy a magzatot embernek lehet-e tekinteni, ennél fogva jogalanyisággal rendelkezik-e születése előtt. Ez egyértelműnek tűnhet, hiszen a zigóta ekkor még az anya testének részét képezi, más szempontból nézve viszont önálló szervekkel, „önálló szívműködéssel, keringési és idegrendszerrel és individuális jegyekkel.” rendelkezik.[23]

Alapjogok ütközése

Az Alaptörvény II. cikkében jelenik meg a magzati élet védelme. Ez, illetve az 1992. évi LXXIX. (magzatvédelmi) törvény szabályozza a fentebb is említett abortuszt engedélyező körülményeket Magyarországon. Az abortusz legalizálásával kapcsolatban azonban nem az élethez való jog vizsgálandó, hanem az állam magzatvédelmi kötelezettsége, amely szemben áll a nő önrendelkezési jogával ebben a helyzetben.

Szükségességi-arányossági teszt

Fontosnak tartom megemlíteni a szükségességi-arányossági tesztet is, melynek lényege, hogy egy alapjog – akár részleges – korlátozása esetén kizárólag az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértékben, ezen céllal arányosan történjen a korlátozás a lehetséges legenyhébb mértékben.

A 2022-ben hozott rendelet módosítás kapcsán, melyben az abortusz folyamatába egy plusz lépést iktattak, felmerülhet a kérdés, hogy az elérni kívánt céllal arányos-e a magzati életfunkciókra utaló jel megtekintése, azaz a „korlátozás”. Itt a cél egyértelműen egy megfontoltabb döntéshozatal a magzat orvosi úton történő eltávolítása esetében, azonban ez további megterheléseket okozhat az állapotos nőnek. Ebből következtetve lehet dilemma, hogy a nők önrendelkezési jogát milyen mértékben sérti a jogalkotó ezen rendelettel, illetve, hogy a magzatvédelem megköveteli-e ezt a plusz lépést.

Diszkrimináció tilalma

A magyar Alaptörvény XV. cikkében megjelenik a diszkrimináció tilalma. „(2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. (3) A nők és a férfiak egyenjogúak.” Ennek értelmében a 2022-es abortuszrendelet nem csak a nőkre hárít több terhet, de közvetetten kifejezetten a gazdaságilag, illetve társadalmilag alacsonyabb osztályba tartozó nőkre, hiszen az abortusz folyamata rengeteg időt és pénzt vehet igénybe, amivel az említett személyek helyzete tovább nehezedhet, így ez szintén egy alkotmányos aggályként merülhet fel.

Társadalmi egyeztetés hiánya

Számos kérdést felvethet a 2022-es abortuszrendelet kapcsán a társadalmi egyeztetés hiánya, ugyanis a jogalkotók oldaláról semmiféle népszavazáskezdeményezés, vagy népigényfelmérés nem történt a téma kapcsán, ami bár nem kötelező lépés, egy demokratikus államban fontosnak tartott.[24]

Társadalmi hatások

Az abortusz szabályozásának kérdésköre mindig megosztó volt, mely egyet nem értést minden további szabályozás újra és újra előhoz. A 2022-ben bevezetett szívhangrendeletet követően ezek a szembenállások szintén kiélesedtek, több demonstráció, illetve ellendemonstráció szerveződött a téma kapcsán.

Szellemi megterhelés

Az újabb abortuszszabályozás bevezetését ellenzők köre főként azzal érvel, hogy egy nőnek az abortuszhoz vezető úton és az ezzel kapcsolatos döntés meghozatala során rengeteg lelki, mentális megterhelésen kell keresztülmennie, melynek okai lehetnek például a környezetéből ért vélemények, kritikák, esetleg munkahelyi, iskolai, ismerősi körének rosszallása, a személyes őrlődés. Nem is említve azokat az eseteket, amikor a gyermek fogantatása abúzus, azaz erőszak eredménye, ami terhesség ténye nélkül is egy rendkívül nehéz, mentálisan és fizikailag is megterhelő helyzet. Ezekben az esetekben az erőszakot átélt nőknek még a segítség kérése is nehezükre eshet az elszenvedett megszégyenítés és átélt trauma miatt. A trauma feldolgozási folyamatát az egyébként is fáradtságos procedúra menetén felül még tovább roncsolhatja a magzati szívhang meghallgatása egy „erőszakgyermek” akaraton kívüli megfoganása miatt, ezzel mélyítve a sebet, illetve újra és újra átélve a megtörtént helyzetet.

A férfi szerepe

A társadalmi vitákban gyakran felmerül a kérdés a férfi, mint apa szerepével kapcsolatban a döntéshozatali folyamatban. Egyes csoportok szerint a férfinak azonos joga van eldönteni, hogy egy nő az abortuszt elvégezze-e vagy sem, hiszen a közös gyermekük jövőjéről kell a döntést meghozni. Másrészről egy stabil háttér, egy támogató férfi sok erőt tud adni egy gyermekvállalás előtt álló nő számára. Az ellentétes véleményen lévők köre szerint, habár a férfi, aki a gyermek apja lenne segíthet a döntés meghozatalában, de a végső döntés meghozása kizárólag a nő feladata. Ennek oka, hogy 9 hónapig az ő testében fog növekedni a gyermek, a terhesség befolyásolhatja a hormonjait, a viselkedését, nehezítheti a munkavégzésben, és végül a nő az, aki a szülés folyamatát átéli. Kutatások kimutatták, hogy a gyermek későbbi életét befolyásolhatja, hogyha nem várt gyerek volt, vagy az anya nem fordult felé megfelelő szeretettel illetőleg odafigyeléssel (csecsemő korában, vagy akár később fiatal évei során).

Sürgősségi fogamzásgátlás

Néhány társadalmi csoport véleménye szerint az abortusz visszaszorítását nagy mértékben elősegítené a sürgősségi fogamzásgátló tabletta (más néven esemény utáni tabletta) könnyebben elérhetővé tétele, illetve a fogamzásgátlási termékek adómentessége, vagy ezen termékek árának csökkentése. Magyarországon a sürgősségi fogamzásgátló tabletta vényköteles, amit a nőgyógyász írhat fel. Több esetben az érintett nők kicsúszhatnak az időből, mert esetleg az orvost nem érik el, nem kapnak időben receptet, vagy számos alkalommal előfordul, hogy az orvos saját meggyőződése miatt egyszerűen nem írja fel a tablettát. Amennyiben vény nélkül is elérhető lenne az esemény utáni tabletta, az jelentősen megkönnyítené a folyamatot, ami az abortuszok számának csökkenéséhez is vezethetne. Az abortusszal összehasonlítva a sürgősségi fogamzásgátló tabletta (esemény utáni tabletta) jelentősen olcsóbb és gyorsabb, mint egy művi vetélés, illetve mentálisan és fizikailag kevésbé megterhelő az érintett nő számára. Fontos a különbségtétel a folyamatos és a sürgősségi fogamzásgátlás között, mely témában elengedhetetlen lenne a fiatal nők és férfiak szexuális edukációja.

Következtetések

Összességében elmondható, hogy a szívhangrendelet bevezetése azzal, hogy egy újabb lépést iktat be a terhességmegszakítás folyamatába, mindenképpen elősegíti az átgondolt döntéshozatalt. Habár azok a nők, akik már az abortusz folyamatának ezt megelőző lépésein túl vannak, minden bizonnyal biztosak abban, hogy ezt a műtétet el kívánják végeztetni, így számukra egy felesleges nehezítésnek is tűnhet.

Alkotmányjogi szempontból, bár rengeteg kérdést felvet a hirtelen szabályozás, alkotmányjogászok mégsem mondták ki alkotmányellenesnek a rendelkezést. A fentebb leírtak alapján egyértelműen látható, hogy már az 1950-es évektől a családalapítás, az erre való ösztönzés, illetve a magzat védelme a magyar törvénykezés fontos részét képezi.

Minden szempontot összevetve véleményem szerint nagyon fontos a körültekintő döntés meghozatala az abortuszról, ezért tartottam volna érdemesnek például egy népszavazást a téma kapcsán. Kiemelten szükségesnek tartom a támogatást és – szükség esetén – a tanácsadást az ilyen helyzetben lévő nők számára, azonban kizárólag nyomásgyakorlás és befolyásolás nélkül. Emellett jelentős előrelépés lenne – az akár kisiskolás kortól kezdődő – szexuális edukáció. Rengeteg magyar nő a jogaival és lehetőségeivel sincsen tisztában, amely tudást rendszeres előadásokkal vagy nőjogi kérdésekre specializálódott segélyvonalakkal könnyen át lehetne adni.

Bibliográfia

Cservák Csaba – Farkas György Tamás: A nemzetiségek parlamenti képviseletének elmélete és gyakorlata, Acta Humana, V. évf., 2017/3, 23–36.

Cservák Csaba – Farkas György Tamás – Rimaszécsi János: Demokrácia, in Kaiser Tamás (szerk.): Jó állam jelentés 2016, Budapest, Nordex Nonprofit Kft. – Dialóg Campus Kiadó, 2016.

Cservák Csaba – Farkas György Tamás – Rimaszécsi János: Demokrácia hatásterület, in Kaiser Tamás (szerk.) Jó állam jelentés 2017, Budapest, Nordex Nonprofit Kft. – Dialóg Campus Kiadó, 2017.

Cservák, Csaba – Farkas, György Tamás: Development of the Nationality Law in Hungary, Journal on European History of Law, Vol. 11, 2020/1, 145–151.

Csink Lóránt (et al.): Alkotmányjog, Budapest, Novissima kiadó, 2020.

Farkas György Tamás – Rimaszécsi János: A demokrácia mérhetőségének, kutatásának aktuális kérdései, Államtudományi Műhelytanulmányok, 2016/27, 2–22.

Farkas György Tamás: Az alkotmányjogi panaszok befogadása központi problémaköréről, KRE-DIt, IV. évf., 2021. Jogtudományi Különszám, 1–16.

Farkas György Tamás: Az alkotmányjogi panasz befogadhatósága, különös tekintettel az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésre, KRE-DIt, III. évf., 2020/2, 1–35.

Farkas György Tamás: A kisebbségek parlamenti képviseletére vonatkozó speciális választójogi szabályozások elhatárolása az aktív és a passzív választójog alapján, Parlamenti Szemle, VII. évf., 2022/2, 25–46.

Farkas György Tamás: Az utólagos normakontroll valódi alkotmányjogi panasz befogadhatóságára gyakorolt hatása, avagy az alapvető alkotmányjogi kérdés követelménye mint speciális ítélt dolog az Alkotmánybíróság gyakorlatában, in Anon (szerk.): Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban II.: Alkotmánybírósági panasz – hatáskörrel kapcsolatos kérdések, Budapest, HVG-ORAC, 2019, 558–567.

Farkas, György Tamás – Rimaszécsi, János: Current issues of measurability and research of democracy, in Kaiser, Tamás (ed.): Measurability of Good State and Good Governance II, Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2017.

Farkas György Tamás: Kisebbségek és a választójog, Budapest, Gondolat Kiadó, 2024.

Frivaldszky János: Az emberi személy alkotmányos fogalma felé – a méhmagzat életjogának tesztjén keresztül, in Schanda Balázs – Varga Zs. András: Látlelet közjogunk elmúlt évtizedéről, Budapest, PPKE-JÁK, 2010.

Grebelyné Kiss Evelin: Az abortusz törvényi szabályozása és megítélése napjainkban, Valóság, LXI. évf., 2018/5, 1–8.

Jobbágyi Gábor: Az élet joga: abortusz, eutanázia, művi megtermékenyítés, Budapest, Szent István Társulat, 2004.

Kiss János: Az Alkotmánybíróság az élethez való jogról, Jogtudományi Közlöny, XLVII. évf., 1992/3–4, 118–133.

Kmoskó Mihály (ford.): Hammurabi törvényei, Kolozsvár, Erdélyi Múzeum Egyesület Jog- És Társadalomtudományi Szakosztálya, 1911.

Mészáros Ádám Zoltán: Az élethez való jog a jogellenességet kizáró okok tükrében, Jogelméleti Szemle, 2013/1, 2.

Pető Andrea: Budapest ostroma 1944–1945-ben – női szemmel, Budapesti Negyed, VIII. évf., 2000/3-4 (29-30.), 203–220.

Ronga Adrienn: Az élet elejéhez kötődő alkotmányos kérdések, avagy az abortusz alkotmányjogi megítélése, KRE-DIt, VII. évf., 2024/1, 110–120.

Tóth Gábor Attila: A második abortuszdöntés bírálata, Fundamentum, III. évf., 1999/1, 81–91.

Tóth J. Zoltán: Élethez való jog és életvédelem pro futuro Pázmány Law Working Papers 2011/12, 1–21.

Egyéb források

Hercsel Adél: Az abortusztörvény zsarolja és megalázza a magyar nőket, Index.hu, 2022. szeptember 15., https://index.hu/belfold/2022/09/15/abortusztorveny-szivhang-reakciok-tuntetes/

Hippokratészi eskü, Magyar Katolikus Lexikon, 2013, https://lexikon.katolikus.hu/H/hippokratészi eskü.html

Kocsis Piroska: Abortuszellenes propaganda az ötvenes évek elején, Archív NET – XX. századi történeti források, XVI. évf., 2016/3, https://www.archivnet.hu/politika/aki_ettol_a_naptol_
fogva_abortuszt_hajt_vegre_azt_a_legkemenyebben_buntetjuk.html

Terhességmegszakítások, KSH 150, 2017, https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/
terhessegmegsz16.pdf

Tudnivalók a terhességmegszakításról, TASZ, 2025, https://tasz.hu/tudastar/terhesseg
megszakitas-tajekoztato/

Hivatkozások

  1. A demokrácia mérhetőségéről ld. részletesen Cservák Csaba – Farkas György Tamás – Rimaszécsi János: Demokrácia, in Kaiser Tamás (szerk.): Jó állam jelentés 2016, Budapest, Nordex Nonprofit Kft. – Dialóg Campus Kiadó, 2016, 98–119.; Cservák Csaba – Farkas György Tamás – Rimaszécsi János: Demokrácia hatásterület, in Kaiser Tamás (szerk.) Jó állam jelentés 2017, Budapest, Nordex Nonprofit Kft. – Dialóg Campus Kiadó, 2017, 98–120.; György Tamás, Farkas – János, Rimaszécsi: Current issues of measurability and research of democracy, in Tamás, Kaiser (ed.): Measurability of Good State and Good Governance II, Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2017, 119–142; továbbá Farkas György Tamás – Rimaszécsi János: A demokrácia mérhetőségének, kutatásának aktuális kérdései, Államtudományi Műhelytanulmányok, 2016/27, 2–22. ↑
  2. A jelen tanulmány témáját képező kérdés különösen nagy alapjogi relevanciával rendelkezik. Az Alkotmánybíróság, mint az alapjogvédelem legfőbb szerve a szubjektív, azaz egyéniesített alapjogvédelmet az alkotmányjogi panasz jogintézményén keresztül valósíthatja meg, melyről részletesen ld.: Farkas György Tamás: Az alkotmányjogi panaszok befogadása központi problémaköréről, KRE-DIt, IV. évf., 2021. Jogtudományi Különszám, 1–16; Farkas György Tamás: Az alkotmányjogi panasz befogadhatósága, különös tekintettel az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésre, KRE-DIT, III. évf., 2020/2, 1–35; illetve Farkas György Tamás: Az utólagos normakontroll valódi alkotmányjogi panasz befogadhatóságára gyakorolt hatása, avagy az alapvető alkotmányjogi kérdés követelménye mint speciális ítélt dolog az Alkotmánybíróság gyakorlatában, in Anon (szerk.): Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban II.: Alkotmánybírósági panasz – hatáskörrel kapcsolatos kérdések, Budapest, HVG-ORAC, 2019, 558–567. ↑
  3. Az egyenlőséget illetően fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy annak több értelmezése, több dimenziója is ismert. Ezzel kapcsolatban az egyenlőség formai és morális fogalmáról ld. részletesen Farkas György Tamás: Kisebbségek és a választójog, Budapest, Gondolat Kiadó, 2024, 86–98.; illetve ennek a választójogban történő megvalósulását illetően ld. még Cservák Csaba – Farkas György Tamás: A nemzetiségek parlamenti képviseletének elmélete és gyakorlata, Acta Humana, V. évf., 2017/3, 23–36.; valamint Csaba Cservák – György Tamás Farkas: Development of the Nationality Law in Hungary, Journal on European History of Law, Vol. 11, 2020/1, 145–151.; Farkas György Tamás: A kisebbségek parlamenti képviseletére vonatkozó speciális választójogi szabályozások elhatárolása az aktív és a passzív választójog alapján, Parlamenti Szemle, VII. évf., 2022/2, 25–46. ↑
  4. Az emberi méltósághoz való joggal összefüggésbe ld. még Mészáros Ádám Zoltán: Az élethez való jog a jogellenességet kizáró okok tükrében, Jogelméleti Szemle, 2013/1, 2. ↑
  5. Hercsel Adél: Az abortusztörvény zsarolja és megalázza a magyar nőket, Index.hu, 2022. szeptember 15., https://index.hu/belfold/2022/09/15/abortusztorveny-szivhang-reakciok-tuntetes/?token=ab0bb1247d5cfa5b6b2c929df63f52 (Letöltés: 2024. október 25.) ↑
  6. Tóth J. Zoltán: Élethez való jog és életvédelem pro futuro Pázmány Law Working Papers 2011/12, 1-21. ↑
  7. Ronga Adrienn: Az élet elejéhez kötődő alkotmányos kérdések, avagy az abortusz alkotmányjogi megítélése, KRE-DIt, VII. évf., 2024/1, 110–120. ↑
  8. Vö. Frivaldszky János: Az emberi személy alkotmányos fogalma felé – a méhmagzat életjogának tesztjén keresztül, in Schanda Balázs – Varga Zs. András: Látlelet közjogunk elmúlt évtizedéről, Budapest, PPKE-JÁK, 2010, 19. ↑
  9. Ld. erről részletesen Jobbágyi Gábor: Az élet joga: abortusz, eutanázia, művi megtermékenyítés, Budapest, Szent István Társulat, 2004. ↑
  10. Grebelyné Kiss Evelin: Az abortusz törvényi szabályozása és megítélése napjainkban, Valóság, LXI. évf., 2018/5, 1–8. ↑
  11. Hippokratészi eskü, Magyar Katolikus Lexikon, 2013, https://lexikon.katolikus.hu/H/hippokratészi%20
    eskü.html     (Letöltés: 2024. október 30.) ↑
  12. Kmoskó Mihály (ford.): Hammurabi törvényei, Kolozsvár, Erdélyi Múzeum Egyesület Jog- És Társadalomtudományi Szakosztálya, 1911, 55. ↑
  13. Ld. Jobbágyi: Az élet joga. ↑
  14. Offences against the Person Act 1861 -1861 c. 100 (Regnal. 24_and_25_Vict), https://www.legislation.gov.uk/ukpga/Vict/24-25/100/contents ↑
  15. Decret Nr. 770 din 1 octombrie 1966 – pentru reglementarea întreruperii cursului sarcinii/ ↑
  16. Kocsis Piroska: Abortuszellenes propaganda az ötvenes évek elején, Archív NET – XX. századi történeti források, XVI. évf., 2016/3, https://www.archivnet.hu/politika/aki_ettol_a_naptol_fogva_abortuszt_hajt_vegre_azt_a_legkemenyebben_buntetjuk.html (Letöltés: 2025. március 24.) ↑
  17. Lásd Pető Andrea: Budapest ostroma 1944–1945-ben – női szemmel, Budapesti Negyed, VIII. évf., 2000/3–4 (29–30.), 208. ↑
  18. Lásd: Kocsis: Abortuszellenes propaganda ↑
  19. Terhességmegszakítások, KSH 150, 2017, 3–5, https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/terhessegmegsz16.pdf (Letöltés: 2025. március 26.) ↑
  20. Lásd erről Kiss János: Az Alkotmánybíróság az élethez való jogról, Jogtudományi Közlöny, XLVII. évf., 1992/3–4, 118–133. ↑
  21. Vö. Tóth Gábor Attila: A második abortuszdöntés bírálata, Fundamentum, III. évf., 1999/1, 84. ↑
  22. Lásd erről Csink Lóránt (et al.): Alkotmányjog, Budapest, Novissima kiadó, 2020, 32–33.; továbbá Tudnivalók a terhességmegszakításról, TASZ, 2025, https://tasz.hu/tudastar/terhessegmegszakitas-tajekoztato/ (Letöltés: 2025. január 30.) ↑
  23. Jobbágyi: Az élet joga. ↑
  24. Ld. Csink: Alkotmányjog, 32–33. ↑