Szente Márk: Kortárs Japanológia VI. Tanulmánykötettel köszöntötték tanszékvezetőjüket, Varrók Ilonát a Károli japán tanszékének oktatói (recenzió)

Farkas Mária Ildikó – Szemerey Márton Pál (szerk.): Kortárs Japanológia VI. Emlékkönyv Varrók Ilona tiszteletére, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem – L’Harmattan Kiadó, 2025, ISBN 978-963-646-227-7, 314 oldal.

A hazai japanológiai kutatásban egyedülállónak számító sorozat immár a hatodik kötetéhez érkezett. A tanulmánygyűjtemény a Károli Gáspár Református Egyetem oktatóinak, kutatóinak és hallgatóinak a munkáit tartalmazza. Az egyetem az orientalisztikai utánpótlás egyik meghatározó műhelye: több mint harminc éve nyújt szilárd alapokat a japán nyelv és a kapcsolódó tudományterületek elsajátításához. Ez idő alatt a tanszék folyamatosan megújította képzési kínálatát, és építette szakmai kapcsolatait.

A mostani kötet jól mutatja, milyen széles tudásanyagra és elkötelezettségre épül a KRE japanológiai képzése. A sorozat célja többek között az, hogy az olvasókat megismertesse a kortárs hazai japanológusokat leginkább foglalkoztató kérdésekkel. A tanulmányok világos felépítése, olvasmányos és sokszínű stílusa ezt remekül példázza.

Az eddigi kötetek mindegyike hasonló szemléletet követett és különböző tematikákat dolgozott fel: az első a szak fennállásának húszéves jubileumára készült tabló, a második a Japán Alapítvány SakuraCore projektjének eredményeit mutatta be, a harmadik a doktori disszertációk áttekintését adta. A negyedik kötet a művészetet vizsgálta a bölcsészettudomány részdiszciplínáin keresztül, míg az ötödik a KRE és az ELTE közös konferenciáján elhangzott, Edo-korral foglalkozó előadások tanulmányait tartalmazta.

A kötet négy fő egységből áll, melyek a következők: az első a Művészet, második a Történelem, társadalom, harmadik a Nyelvészet, nyelvoktatás és az utolsó a Kultúra szekció. Ezen struktúrát követve haladok végig az egyes írásokon, külön kiemelve, hogy ez csak egy felszínes ismertetése minden egyes itt szereplő tanulmánynak.

Az első szakasz Lázár Marianna A narai Sószóin kincstár múltja és jelene című írásával kezdődik. A tanulmány rendkívüli alapossággal mutatja be a kincstári épületet, korokon átívelő felhasználási célját és az itt található felbecsülhetetlen értékű műkincsek garmadáját a japán kulturális örökség kontextusában. A szerző részletesen elemzi a tárgyak megőrzésének technikai és eszmei vonatkozásait. A tanulmány érzékletesen tárja fel a japán hagyományőrzés intézményi kereteit, rendkívül részletes és széleskörű tudásról adva tanúbizonyságot, méltó nyitányt biztosítva ennek a kötetnek.

Máté Zoltán Szemelvények a Isze monogatariból című írása egy precíz irodalomtörténeti és stilisztikai szempontú elemzés, egy eddig ismeretlen forrásra támaszkodva mutat be részleteket a japán klasszikus irodalom egyik alapművéből. A szöveg különös figyelmet fordít a narráció és a lírai elemek kapcsolatára. A tanulmány hozzájárul a Heian-kori irodalom hazai recepciójához, ezáltal ihletet és inspirációt adva további kutatásokhoz. Mindemellett a japanológiai tematikájú szövegfordítási munkálatok nehézségeit is részletesen tárgyalja..

Janó István A japán haiku és a nyugati szimbolizmus, avagy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak című tanulmánya egy precíz recepciótörténeti áttekintés, amely végigvezeti az olvasót a haiku kialakulásán, a kezdetektől a különböző részdiszciplínák megjelenésén, virágzásán, majd hanyatlásán keresztül a Macuo Basó által végrehajtott reformáció általi kiteljesedéséig, örökségének tovább fejlődéséig. A szerző irodalomtörténeti és filozófiai szempontokat egyaránt érvényesít, átfogó képet ad a haikuról, kiterjesztve az értelmezhetőséget szélesebb rétegekhez is.

A művészeti szekciót Doma Petra Szuzuki Trójában című alkotása zárja. Ebben az írásban a szerző a klasszikus görög színjátszás és a modern japán színház kontextusán keresztül elemzi a különböző kultúrák egymásra gyakorolt hatását. Kiemelkedően érvényesíti a kulturális transzfer és a színházi antropológia vizsgálatának szempontjait, valamint részletesen feltárja az ezekből adódó differenciákat. A tanulmány pontosan rávilágít a tényre, mely szerint a hős szimbólumát, a belső értékek komplexitását teljes mértékig az adott kori társadalmi berendezkedés határozza meg egy folyton változó értékrendszer alapján.

A történelmi és társadalmi szakaszt Soós Sándor Irodalom, mitológia és történetírás: Kitabatake Csikafusza és a Dzsinnósótoki című munkája indítja. A szerző röviden bemutatja a japán irodalom eme meghatározó művét, annak történelmi hátterét és a szerző élettörténetét, munkásságának hatását a későbbi korok ideológiájának alakulására. Az elemzésében kitér a szöveg vallási és politikai kontextusaira. Rövid, de rendkívül pontos leírás a japán történelem egyik meghatározó időszakáról. A tanulmány hozzájárul a japán eszmetörténet hazai kutatásához és fontos példája a történetírás kulturális olvasatának.

Gergely Miklós Attila Tokugava mérleg, Játszmák, egyensúlyok, kifejletek című tanulmánya az Edo-korszak intézményi struktúráját és társadalmi dinamikáját elemzi társadalomtudományi szempontból, amit statisztikai adatokkal és táblázatokkal támaszt alá. Elbeszélési módját tekintve a cikk oktatási segédletként is hasznosítható, amely érzékletesen tárja fel a japán hatalmi berendezkedés és hatalomgyakorlás modelljét. Hiánypótló tanulmány, amely ékes példája a történeti-politikai-statisztikai interdiszciplinaritásnak, ami új alapokra helyezi a Tokugava-korszak értelmezését.

A kötet egyik szerkesztőjének, Farkas Mária Ildikónak A kokugaku értékelése című tanulmánya a japán eredettörténeti kutatások társadalmi szerepéről, a különböző korokra gyakorolt hatásáról és az ezzel foglalkozó szakemberek megítéléséről ad egy részletes áttekintést. Nem célja a teljes történelmi háttér felvázolása, a tanulmány kizárólag a jelenség társadalomra gyakorolt hatásaival foglalkozik. Az írás remekül tágítja a kultúrtörténet eddig ismert keretrendszerét, megismerteti az olvasót a témával foglalkozó kutatások legújabb eredményeivel.

Szabó Noémi Portugál–japán kapcsolatok a magyar sajtóban a kezdetektől 1853-ig című tanulmánya a magyar sajtón keresztül tárja elénk Japán felfedezésének történetét, a kereszténységhez való viszonyát, külpolitikai kapcsolatait a korszak nagyhatalmaival és Magyarország perspektíváját az egykorú információk alapján. Több forrást felsorakoztatva, a hasonlóságokat és a különbségeket egyaránt elemezve vázolja fel Japán felfedezésének eseménytörténetét. A tanulmány egyben szöveggyűjteményként is funkcionál, amely hozzájárul a magyar–japán kapcsolattörténeti kutatásokhoz.

Pataki-Tóth Angelika Az objektív tudományos források használatának fontossága a japán keresztény missziós tevékenységben – A doktori disszertáció alaptézisének bemutatása című tanulmányában a keresztény missziós tevékenységek oktatási anyagait vizsgálja. Kiemeli az ezekben fellelhető etnocentrikus hangnemet és önmagába visszatérő forráshasználatot, majd az exponált a problémákra különféle megoldási lehetőségeket javasol. A szerző az objektivitás melletti érvelést állítja témája középpontjába, kiemelve a szubjektivitás káros hatásait.

Ezt a tematikai egységet a kötet másik szerkesztője, Szemerey Márton zárja A mai japán nemzeti identitás néhány jellemzője a történelem szociális reprezentációjának tükrében című írásával, amely egy, a mai napig népszerű téma. A szerző a tanulmányában a nemzeti identitás kérdéskörét vizsgálja szociálpszichológiai szempontok alapján. Egy átfogó keretrendszerben tekinti át, hogy milyen különböző aspektusok alapján lehet vizsgálni az identitás kérdéskörét, majd figyelmet fordít az egyén, mint a társadalom legkisebb egységének gondolatvilágára, amelyhez egy szociális reprezentáción alapuló kutatás eredményeit is felhozza példaként.

A következő egységet Samu Veronika A japán onomatopoeiák és a hangszimbolizmus című tanulmánya nyitja. módszertanilag is alapos munkát végezve elemzi A tanulmány a japán onomatopoeiak hangszimbolikai rendszerét vizsgálja, különös figyelmet fordítva Hamano Soko elméletére. A szerző részletesen bemutatja a fonoszemantikai összefüggéseket és azok kritikáját. A szöveg nyelvészeti és kultúratudományi szempontokat egyaránt érvényesít. A szerző jól strukturált példákon keresztül mutatja be a feltárt eredményeket, majd azokat szembeállítva egymással rávilágít a köztük lévő összefüggésekre és ellentmondásokra. A tanulmány nagy mértékben hozzájárul a japán nyelv expresszív elemeinek megértéséhez.

Hornos Dániel Boku vagy ore? – A japán férfiak személyesnévmás-használati szokásai című munkája a szerző egy régebbi, még publikálásra nem került tanulmányának rövidített, átdolgozott változata. A japán nyelv személyes névmás használatát vizsgálja szemantikai szempontok alapján, mindennapi szociális kapcsolatok ábrázolásán keresztül. A szerző komplex témafeltárását jól mutatja az általa készített felmérések sokszínűsége, amelyek kiterjednek különböző korcsoportokra, mindezek mellett pedig az átfogó vizsgálati eredmény érdekében tankönyveket is elemez. A fentiek alapján Kijelenthető, hogy Hornos Dániel munkája fontos adaléka a japán nyelvoktatás módszertanának.

Molnár Gergő Ádám A kandzsi gyök oktatásáról című tanulmánya a japán nyelvtanítás oktatásmódszertani kérdéseit vizsgálja, a gyök alapú tanítás előnyein és kihívásain keresztül. A cikk didaktikai és nyelvpedagógiai szempontokat ötvöz, így hozzájárul a japán írásrendszer tanításának hazai fejlesztéséhez. A tanulmány jól illeszkedik a kötet interdiszciplináris szemléletéhez, egyedi megközelítésével jól felhasználható a japán írásrendszer tanításának hazai fejlesztéséhez.

Wakai Seiji Egy kis léptékű, örökölt Japán nyelvi intézmény fennmaradása – A Trajectory Equifinality Modeling alapján című cikke egy hazai szervezet életútját mutatja be a megalapításától, a pandémia okozta nehézségeken át, egészen napjainkig. A szöveg érzékenyen közelít a nyelvi örökség és oktatási struktúrák kapcsolatához, s emellett hozzájárul a japán nyelvi intézmények történeti megértéséhez. A cikk szerzője érzékenyen közelít a nyelvi örökség és oktatási struktúrák kapcsolatához. A tanulmány hozzájárul a japán nyelvi intézmények történeti megértéséhez, ilyen formában egy unikális tanulmány, mely jól reprezentálja a szerző multidiszciplináris jártasságát.

Az utolsó, a Kultúra tematika első és egyetlen írása Vihar Judit A japán közmondások című tanulmánya, amely egyszerre ismeretterjesztő és tudományos jellegű. Egy jól strukturált, magyarázatokkal kiegészített közmondásgyűjtemény, amely történeti, stilisztikai, és kulturális sajátosságok alapján elemzi a népi bölcsességeket. A szöveg interkulturális megközelítésben, párhuzamokat vonva a magyar közmondásokkal mutatja be a közmondások társadalmi funkcióit és világképi vonatkozásait. Vihar Judit munkája fontos hozzájárulás a nemzeti kulturális hagyományok kutatásához.

Összegzésképpen ez a kötet is – hasonlóan a sorozatban korábban megjelent tanulmánykötetekhez – megtartja a multidiszciplináris megközelítést. Jól strukturált, igényes és kiváló munkákat tartalmaz, amelyek a japanológia szerteágazó területeivel foglakozó szakembereknek további hasznos ismeretanyaggal szolgálnak, valamint e tudományág iránt laikusként érdeklődő olvasók számára is jól érthető módon közvetítenek információkat.

A kötetet a szerkesztők és a szerzők Varrók Ilonának, a Károli Gáspár Református Egyetem Japanológia Tanszéke alapítójának és a Kelet-Ázsia Intézet intézetvezetőjének ajánlják, hetvenedik születésnapjának alkalmából. Mindannyiunk nevében köszönjük az eddigi odaadó és áldozatos munkáját.