Márkus Máté: Van-e fogékonyság az emberben? A Barth–Brunner vita és formatani következményei

 Amikor teológiai tanulmányaim elkezdtem, az első név, amivel találkoztam, Schleiermacheré volt. Schleiermacher „fájában” a dogmatika alkotja a fa törzsét, amely a vizet és az ásványi anyagokat a gyökerektől a gyümölcstermő ágakig juttatja. Amilyen szervesnek mutatja be a teológiát ez a kép, olyan szervetlennek bizonyul sok prédikátor fájában a gyakorlati teológia és a többi teológiai tudomány közötti kapcsolat. “Márkus Máté: Van-e fogékonyság az emberben? A Barth–Brunner vita és formatani következményei” bővebben

Tikász Ábel: A tanúság homiletikája kontextusa és elméleti alapjai

Igehirdetői attitűdöt, egzegetikai eljárást és a hallgatóhoz való viszonyt egyaránt meghatározza a prédikátor öndefiníciója.[1] Kardinális kérdés, hogy az igehirdető magát prófétaként, hírnökként, pásztorként, evangelizátorként vagy tanítóként definiálja. Jelen tanulmány egy régi-új meghatározást, a tanú paradigmát vizsgálja és kínálja az igehirdető öndefiníciójaként. Egyrészt körüljárva a tanúság fogalmát a különböző teológiai és történeti megközelítések tükrében, másrészt megvizsgálva az ezen hagyományok nyomán születő kortárs homiletikai irányzat, a tanúság homiletikájának főbb téziseit, harmadrészt a Magyarországi Református Egyház gyülekezeti kontextusában vizsgálja a tanúság homiletikáját. “Tikász Ábel: A tanúság homiletikája kontextusa és elméleti alapjai” bővebben

Zsizsmann Endre: A καιροῖς ἰδίοις időhatározói szerkezet jelentése a Pásztori levelekben*

Már itt az elején hadd említsünk meg két általánosabb, de témánk szempontjából jelentősebb művet. Az egyik Oscar Cullmann: Christus und die Zeit (1948), a másik pedig James Barr: Biblical Words for Time (1965). “Zsizsmann Endre: A καιροῖς ἰδίοις időhatározói szerkezet jelentése a Pásztori levelekben*” bővebben

Balogh Dávid: Istentiszteleti bibliaolvasás az 5. századig

A 20. század első felének liturgiai (és homiletikai) szakirodalmai még tényként kezelték, hogy az óegyház gyülekezetei számára az istentiszteleti bibliaolvasás gyakorlatához mintaként a zsinagógai istentisztelet szombat reggeli formájának ciklikus Írás-olvasása (Tóra és Próféták) szolgált.1 A legújabb kutatások azonban némileg árnyalják ezt a kérdéskört. “Balogh Dávid: Istentiszteleti bibliaolvasás az 5. századig” bővebben

Bozó Réka: Démon(i) névmutató – ártó lények és erők az Ószövetségben

Az „ószövetségi démonológia”, mint kutatási terület, megtévesztő elnevezés, ugyanis az Ószövetségben sem mai értelemben vett démonok, sem velük foglalkozó tan nem található. Minden bibliakutatónak, aki belevágja fejszéjét ebbe a roppantul érdekes ám problémás témakörbe, terminológiai és módszertani nehézségek sorával kell szembenéznie. “Bozó Réka: Démon(i) névmutató – ártó lények és erők az Ószövetségben” bővebben

Nagy József: A Jelenések könyvének kozmológiája

Bevezetés

Rövid dolgozatunkban a Jelenések könyve (továbbiakban: Jelenések) kozmológiájának főbb ismérveire mutatunk rá. Módszertani szempontból legfőképp a narratív-kritikai megközelítésre hagyatkozunk. A megközelítés legfőbb hozadéka a Jelenések organikus,[1] egységes műként való olvasata (inner-textual reading).[2] Mindez kifejezi azt a Jelenésekkel kapcsolatos előfeltevést, hogy a rész nem érthető meg a mű egésze nélkül.[3] “Nagy József: A Jelenések könyvének kozmológiája” bővebben