Pethő András: A hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségek különös jegyei a kártérítési jogban

  1. Bevezetés

A kártérítési jog elsőrendű célja a megbomlott károsulti élethelyzet lehető legteljesebb helyreállítása. A jog a kártérítés eszközrendszerével kívánja elősegíteni azt, hogy mindazon károk tekintetében, amelyek a károkozó felelősségének körében belül keletkeztek, olyan helyzet jöhessen létre, mintha a károkozás meg se történt volna. Figyelemmel kell azonban arra lenni, hogy a kártérítési kötelezettsége nem terjedhet túl azon a káron, amelynek bekövetkezéséért felelős. A teljes kártérítés elve és a káronszerzés tilalma egységesen jelölik ki azt a határvonalat, amelyre a károsult kárigényét eredménnyel alapíthatja.

Különösen így van ez azon költségek körében, amelyet a károsult, vagy rá tekintettel más személy a károsodásra adott válaszként, a bekövetkező hátrányok kiküszöbölése érdekében használ fel. Tanulmányomban azt kívánom bemutatni, milyen különös jegyei vannak a hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeknek. Felvázolom, milyen típusú költségek és milyen mértékben jöhetnek számításba a károkozóval szembeni igényérvényesítés során, ehhez pedig milyen bizonyítási teljesítményt vár el a bírósági gyakorlat. Tanulmányomban általános megállapításokat teszek ezekre a kárfajtákra, kiemelve azonban az egyes jogcímek érvényesítése során alkalmazott egyedi mérlegelési szempontokat is.

  1. Kártípusok a polgári jogban

A kárként érvényesíthető egyes jogcímek egzakt felsorolására a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) nem vállalkozik, dogmatikájában azonban klasszikus hármas felosztást követi, így kárnak tekinti a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt, valamint a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket.

A harmadik csoportban megjelölt károkat szükséges, vagy indokolt költségként is szokás megjelölni, jellegüket tekintve több vonatkozásban is elütnek a másik két csoportba tartozó jogcímektől. Míg az első két csoportban lévő károk egy többé-kevésbé objektív körülményt írnak le, minden esetben egy a felektől függetlenül kialakult állapotot tükröznek. A vagyoni értékcsökkenés a károsodás következében, akár anélkül beáll, hogy a károsodásról, illetve a károkozó magatartásáról tudomást szerezne. Az elmaradt vagyoni előny pedig a kárbehatásnak a károsult személyére való visszahatásából ered, mely ellen legfeljebb – a külön értékelés alá eső – rendkívüli erőfeszítéssel járó munkateljesítményével tud a károsult tenni.

Ezzel szemben az indokolt költségek felmerüléséhez egy többletelem kapcsolódik. A kiküszöböléshez szükséges költségek minden esetben a károkozásra adott választ tükrözik. A károsultnak, vagy rá tekintettel hozzátartozójának a személyes döntését, mellyel a kárát csökkenteni vagy megszűntetni kívánja. A károsulti oldal a saját reakciójával kíván olyan helyzetet teremteni, mintha a károkozás meg se történt volna. A reakció a megbomlott állapot helyreállítására irányul. Ilyen értelemben a költség felmerülése közvetlenül a károsult döntésének következménye. A döntés szükségessége viszont nem merült volna fel, ha a károsultat nem éri károsodás. Nagyfokú mérlegelési lehetőség nyílik a bíróság számára, hogy megítélje, egyáltalán milyen típusú költségek, milyen mértékben és időtartamban alkalmasak arra, hogy a felperesi igény ne ütközzön bele a káronszerzés tilalmába.

  1. A szükséges költségek jellemzői

A Ptk. lényegében nem változtatott a szükséges költségek korábbi szabályozásán, mindössze a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (a továbbiakban: r. Ptk.) képest pontosította annak megfogalmazását azzal, hogy a károsultat ért vagyoni hátrányok csökkentése kitételt elhagyja, amiként a költségek elnevezés mellől a nem vagyoni kártérítésre utaló kárpótlás szó is elmarad.[1] Véleményem szerint azonban ez a nyelvtani egyszerűséget szolgálja, hiszen a kiküszöbölés szó fogalmába a csökkentés is beleértendő.[2] A károkozó felelősségének terjedelmére nem hoz változást a nem vagyoni kárra vonatkozó hivatkozás elhagyása sem, hiszen a Ptk. 2:53 §-ában foglalt utaló szabály alapján, »aki személyiségi jogainak megsértéséből eredően kárt szenved, a jogellenesen okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti a jogsértőtől kárának megtérítését. «

Változást hozhat azonban a Ptk. 6:522. § (2) c) pontja szerinti károk értékelése a sérelemdíj bevezetésével. Amíg korábban ennek keretében voltak érvényesíthetők a nem vagyoni hátrány folytán felmerült többletköltségek, úgy ezek részben már a sérelemdíj összegébe épülnek be. Tipikusan ilyenek azok a költségek, amelyek a korábbi életvitel beszűkülésének más előnyökkel való kompenzálása során merültek fel. A r. Ptk. szerint elbírált esetekben gyakoriak az ún. kulturális többletköltségek érvényesítése, melyek során a bíróság azt a helyzetet értékeli, hogy a súlyosan egészségkárosodott személy korábbi szabadidős lehetőségei beszűkültek, gyakorta munkát sem tud végezni, a lakásába való bezártsága pedig pszichés nyomás alá helyezi, mely csak tetézi az amúgy is megélt betegségtudatot. A kulturális (művelődési) többletköltségek érvényesítésében egyelőre új gyakorlatról még nem beszélhetünk.

A vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségek érvényesítésének nemcsak az szab gátat, hogy a károsult a költségeket a károsodása kiküszöbölésére vegye igénybe, hanem az is, hogy bizonyítsa, hogy a költség felmerülése a kiküszöböléshez szükséges volt. A Ptk. nem írja elő, hogy a károsult az őt ért hátrányt milyen módon és mértékben küszöbölheti ki, ez az egyéni autonómia elvéből is következik. Azt azonban egyértelművé teszi, hogy a károkozó a felelőssége körébe tartozó károsodások közül csak azokért és csak olyan mértékben köteles helytállni, amennyire a költség felmerülése szükséges volt. A temetési költségek körében a gyászoló családtag nincs attól elzárva, hogy az elhunytnak a szokásosnál, illetve közösségileg elvártnál drágább síremléket állítson. Az azonban a Legfelsőbb Bíróság BH 1985.312 számon közzétett döntése óta töretlenül érvényesül, hogy a károkozó a temetési költségek körében felmerülő sírkőállítás költségeit csak a helyben szokásos, átlagos kivitelű sírkő költségéig köteles viselni. Ami ezen a mércén túl van, kívül esik a kártérítési felelősségen. A mérce meghatározása során a bíróság mérlegelése kiemelt jelentőségű, amiként az is, hogy a felperes ne csak a költségek összegszerű felmerülését és a károkozó felelősségi körébe tartozó károsodással való okozati kapcsolatát, hanem annak szükségességét, célszerűségét és ésszerűségét is bizonyítsa.[3] A három értékmérőn túl még szerepe van a mértéktartás elvének is, hiszen a károsult kárenyhítési kötelezettség terheli, így a károsult magatartása nem irányulhat arra, hogy a károsodásával jól járjon, ez a káronszerzés tilalmába is ütközik. Választott költekezésének ezért mértéktartónak, a kár lehetséges kompenzálásával arányban állónak, a lehetséges alternatívák közül a célhoz kötött ésszerű megoldást szolgálónak kell lennie.

A költségek szükségességének vizsgálata gyakori a sérüléseket, megbetegedést enyhíteni, megszűntetni hivatott magán-egészségügyi beavatkozások megítélése körében. A beteget a Ptk. 6:525. §-ában foglalt kárenyhítési kötelezettsége alapján a jog arra kívánja rászorítani, hogy gyógyulásához lehetőség szerint elsősorban a társadalombiztosítás által lehetővé tett, külön térítés nélküli beavatkozásokat vegye igénybe. Azonban a károkozó teljes reparációra köteles, így azokban az esetekben, ahol a társadalombiztosítás keretében megvalósuló közgyógyellátáshoz képest magasabb színvonalú, biztonságosabb vagy épp gyorsabb megoldást kínáló magánegészségügyi megoldások állnak rendelkezésre, orvosi többletköltség címén akár ezen költségek is érvényesíthetők lehetnek. Ugyanis » ha a közgyógyellátás bármely okból nem nyújt megfelelő alternatívát a magán egészségügyi ellátáshoz képest, akkor nem haladja meg az elvárható magatartás kereteit az egészségügyi ellátásra szoruló károsult részéről a költségesebb magánellátás igénybevétele.« (A Kúria Pfv.III.21.276/2017./4., valamint a Pfv.20032/2017/4. számú ítéletei)

Vizsgálat tárgya lehet az is, hogy a Magyarországon nem engedélyezett, azonban külföldön jogsértés nélkül igénybe vehető beavatkozások a kártérítés keretébe esnek-e: »A károsultnak az általa viselendő kárkövetkezmények minél magasabb színvonalon és minél rövidebb időn belüli csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez fűződő érdeke, valamint a károkozónak az ezzel felmerülő költségek minimalizálásához fűződő érdeke között az ésszerű egyensúly« figyelembevétele szükséges, a Kúria vélemény ez a módja annak, hogy állást lehessen foglalni, mi sorolható a megtérítendő károk körébe.(A Kúria Pfv.III.21.276/2017./4., valamint a Pfv.20032/2017/4. számú ítéletei)

A bíróság azonban csak az olyan orvosi beavatkozások költségeit állapíthatja meg, amelyek orvosilag indokolhatók. A magán-egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban is irányadó, hogy nem az eredményességi faktor a döntő. A bíróságnak nem azt kell értékelnie, hogy a beavatkozás elérte-e a kívánt eredményt, hanem azt, hogy a beteg egészségkárosodására az állapotának javítását célzó beavatkozás célszerűségi és ésszerűségi szempontok figyelembevételével is alkalmas-e.[4]

  1. A szükséges költségek lehetséges köre

A szükséges költségek köre előre nem meghatározható, minden esetben az ügy összes lényegi körülményei, valamint a felek által elvégzett bizonyítási cselekmények alapján dönthető el, milyen jogcímen, milyen mértékben érvényesíthető. A bírósági gyakorlatban vannak olyan kárfajták, melyek a Ptk. külön nevesítése nélkül is egységes megjelöléssel bírnak (pl. közlekedési többletköltség, háztartási kisegítő költsége), azonban a kártérítési igény elbírálása nem függ az igény pontos megnevezésétől, hanem annak tartalmát kell értékelni. Azért is, hiszen a felek a lehető legkülönbözőbb megjelölésekkel érvényesíthetik költségeiket. Erre példa az élelemfeljavítási költségek, melyekre a bírósági gyakorlatban még az élelem-kiegészítési, táplálékfeljavítási, valamint élelmiszer-többletköltség jogcímeket is megtalálhatjuk.

4.1 Elhatárolási kérdések

Fontos azonban annak vizsgálata, hogy az egyes igények között van-e átfedés, hiszen a káronszerzés tilalmából az is követelményként jelenik meg, hogy ugyanazt a költséget a felperes ne érvényesíthesse kétszeres jogcím alatt. Ilyen elválasztás a figyelmességi csomag, valamint az élelemfeljavítási költségek elválasztása.[5]

A Fővárosi Ítélőtábla több döntésében, így a Pf.20519/2019/4. számú ítéletében foglalt érvelésével foglalkozott a segítségre szoruló károsulttal szembeni időráfordítások elszámolásával kapcsolatban.  Az ítélet szerint »nincs szó arról, hogy az ápolás-gondozás többletköltsége, a háztartási kisegítés, illetőleg a jövedelemveszteség címén előterjesztett vagyoni kárigények akár csak részben is átfedésben lennének, ezek ugyanis egymástól eltérő ténybeli alapon nyugvó igények.«  Az Ítélőtábla a Kúria Pfv. III. 20.953/2014/6. számú ítéletében foglaltakat fejti ki azzal, hogy az ápolási-gondozási járadék ahhoz az időhöz kapcsolódik, amely a konkrét esetben a károkozás folytán sérült gyermek többletgondozásával merül fel, a háztartási kisegítő többletköltsége abban merül fel, mivel a háztartási munkák mértéke is magasabb a beteg gyermek nevelésével kapcsolatban, ehhez képest az otthoni többletmunka okán kieső jövedelemszerző tevékenységét szintén a károkozással összefüggésben nem tudja gyakorolni, ezért a kieső időre nézve elmaradt vagyoni előny jogcímén jövedelempótló járadékra is jogosult. Itt ki kell emelni, hogy a munkavégzésen alapuló járadékigények (ápolási-gondozási, háztartási kisegítő, mezőgazdasági kisegítő) kiszámítása során ugyan figyelembe lehet venni a minimálbért, illetve a vállalkozások árlistáit is – a bírósági gyakorlat szerint méltányolt 75%-os mértékig -, azonban az értékelés nem vezethet odáig, hogy ezeket a többletköltségeket munkabérnek tekintsük. A Kúria BH 2017.12.403. számú ítélete szerint a károsultnak járó költség a hozzátartozónak nem a jövedelme, hanem a károkozó helyett a reparáció körébe tartozó tevékenység elvégzéséért járó ellentételezés, amely természete szerint nem más, mint a károsultnak járó költség. Szükségtelen annak vizsgálata is, hogy az adott feladatot, így különösen ápolást, illetve gondozást elvégző személynek van-e szakmai végzettsége, jogosultsága, hiszen kártérítési szempontból csak annak van jelentősége, hogy ezeket a munkákat ténylegesen elvégezték-e.

Ugyanígy a károkozó felelőssége körébe esik, amennyiben a szülőre a gyermeke egészségkárosodása folytán többletteher hárul. A munkát ugyanúgy szülői minőségben végzi, más szülői tevékenységétől a mindennapokban élesen elválaszthatatlanul, azonban olyan feladatokról van szó, amelyek a károkozás folytán nem merültek volna fel: »A gyermekről való gondoskodás alkotmányos kötelezettsége nem érinti a kifejtett munka vagyoni értékének felmérhetőségét« – állapította meg a Kúria a Pfv.III.21.276/2017/4. számú ítéletében kiemelve azt is, amennyiben nem így lenne, akkor azzal a károkozó ok nélkül mentesülne felelőssége alól.

A Ptk. hármas kárfelosztásának egyes csoportjai között is lehet átfedés. Ilyen eset lehet, amikor a felperes erőmegfeszítés jogcímén kíván költségpótló járadékot érvényesíteni. A Kúria több ítéletében, így az Pfv.III.20.801/2018/8. számon közzétett határozatában is megerősítette, hogy amennyiben a károsult a kialakult egészségkárosodása ellenére rendkívüli munkateljesítményére tekintettel az erőmegfeszítés jogcímén külön járadékigénnyel nem léphet fel. Ezt a különleges munkavégzés körében számolható el, figyelemmel a Ptk. 6:528. § (6) bekezdésében foglaltakra is.

A balesetet követően végtagját vesztő károsult nem a vagyonában beállt értékcsökkenésként, hanem indokolt költségként érvényesítheti a beszerzett művégtag költségét. Ennek indoka, hogy az elvesztett végtag a károsultnak nem tulajdontárgya, így értelmezhetetlenek az értékcsökkenés során figyelembe veendő szempontok is, például a vagyontárgy újonnan való beszerzésének értéke. A művégtag beszerzése ehhez képest a baleset okán beállt hátrány kiküszöbölésére tett kísérlet, mely teljes mértékben bizonyosan nem pótolhatja az elvesztett testrészt, azonban a funkcióvesztést legalább részben enyhíteni képes. Más a helyzet abban az esetben, ha a károsodás a már meglévő művégtagot éri. Ebben az esetben már a művégtag javítása, pótlása a vagyonban beállt értékcsökkenés körében vizsgálandó.

4.2 A harmadik személy által vállalt költségek

Költségként nemcsak a károsult által harmadik személy (pl. hivatásos ápoló) számára ténylegesen kifizetett pénzösszeg jelentkezhetnek, hanem általánosságban minden olyan többletmunka értéke, mely pénzben kifejezhető. Ilyen a szülők által saját károsodott gyermekük ápolására, gondozására, segítésére tett olyan többlettevékenysége, mely a károkozás hiányában szükségtelen lenne. Ez a többletráfordítás személyes ellátás mellett és pénz kifizetése hiányában is vagyoni értékkel bír, így a kártérítési felelősség összegszerűségének megállapítása során költségként érvényesíthető. Töretlennek tekinthető a bírói gyakorlat, mely szerint a károkozó nem gazdagodhat azáltal, hogy az ápolást-gondozást hozzátartozó végzi.[6] A kártérítés szemszögéből annak van jelentősége, milyen fajta és mértékű vagyoni megterhelés merült fel annak kapcsán, hogy a károsodás bekövetkezett. Annak formája azonban a károkozó kárfelelősségét nem csökkenti, akkor sem, ha a kiküszöböléshez szükséges segítséget a kárkötelmen kívül eső családtag vagy barát szívességből, ingyenesen vállalja magára. A Kúria álláspontja szerint ugyanis a családtag ingyenes vagyoni, illetve tevőleges segítségnyújtása nem a károkozó kárviselés alóli részleges vagy teljes mentesítését szolgálja, hanem a káresemény következményeinek viseléséhez szívességi alapon nyújtott támasz. De a kárt ettől még a károkozónak kell megtérítenie, hiszen amennyiben a károkozó »vonakodása miatt nem tesz eleget nyomban a károsodás bekövetkezésekor a kártérítési kötelezettségének, késedelme őt akkor sem mentesíti e kötelezettsége teljesítése alól, ha azt vele jogviszonyban nem álló személyek a károsult számára ingyenesen megelőlegezték.«  (A Kúria Pfv.III.22.383/2016/5.számú ítélete) A Ptk. 6:532. §-a szerint a kártérítés a károsodás bekövetkezésekor nyomban esedékessé válik, így a károkozónak már a harmadik személy segítségnyújtását megelőzően kötelezettsége keletkezik arra, hogy a kárt megtérítse. Ilyen értelemben a harmadik személy mintegy megelőlegezi azt, de a károkozó kötelezettségén nem változtat: »A harmadik személyek által a károsultnak nyújtott segítség kívül áll a károkozó kárfelelősségének a beállásán és annak mértékén is, nincs jelentősége a kárkötelemben. «[7]Amennyiben pedig nem ezt az álláspontot tenné magáévá a bírósági gyakorlat, úgy a kötelezett – a károkozásán túl egy további jogellenes magatartása által – a késedelmének köszönhetően mentesülne a kötelezettsége alól.

Nincs szerepe a felperesek jövedelmi viszonyainak vizsgálatának sem. A károkozó kártérítési felelősségét nem érinti az, hogy a károsultak a keresetté tett igényükben foglalt összeget előzetesen képesek voltak-e saját maguk előteremteni és megelőlegezni. Szükséges azonban annak károsulti bizonyítása, hogy a felmerült költségek valamilyen forrásból ténylegesen kielégítésre kerültek. A károsult anyagi helyzetének vizsgálata csak akkor kerülhet sor, ha alapos a kétség azt illetően, hogy az érvényesített költségek ténylegesen felmerültek-e, tehát ha a körülményekből arra lehet következtetni, hogy ezek a költségek fiktívek. (Kúria Pfv.III.22.383/2016/5.számú ítélet)

A károsult saját maga által megelőlegezett költséget jelent, amennyiben a károsodás folytán csak saját többletmunkájával tudja ellátni a feladatot. A Kúria Pfv.III.20.897/2014/3. számú ítéletében is megjelenő gyakorlat szerint a károsult erre a többletidőtartamra is követelhet járadékot. Ilyen követelések esetén egyértelműbb, ha a felperes többlethumánerő-ráfordítás jogcímet használja. Összege azonban ugyanolyan elvek szerint alakul, mintha a háztartási kisegítői munkát hozzátartozója vagy más harmadik személy végezné.

  1. A kártérítési összeg szabad felhasználása

A kártérítési jog reparációs célja fikció, hiszen a károkozást teljes mértékben sosem lehet meg nem történté tenni. Még azon kivételes alkalmakkor, amikor lehetőség nyílna a kár természetbeni megtérítésére, akkor sincs lehetőség arra, hogy a károsult számára kieső időt egzakt módon kompenzálni lehessen. A kártérítés mindig jogcímhez kötött, a bíróság csak az olyan kereset alapján tud érdemben eljárni, amelyben a felperes kárát és annak összegét pontosan megjelölte. Annak vizsgálata azonban, hogy a kártérítés összegét a károsult a későbbiekben arra a célra használja-e fel, amire neki a bíróság megítélte, kívül esik a vizsgálódási körünkön. Egy példával élve nincs szükség annak ellenőrzésére, hogy a károsult a gyógyszerköltség címén megítélt kártérítés valóban a keresetében megjelölt gyógyszerekre költi-e, és ezeket a gyógyszereket az előírt módon és mennyiségben beveszi-e. A Kúria Pfv.III.21.975/2016/5.számú ítélete alapján »ha az egészségében károsodott személy az egészségi állapota javításáról vagy szinten tartásáról egyéb céljai érdekében lemond, ez kizárólag az ő egyéni életvezetési döntései közé tartozó kérdés, és nem szolgálhat a károkozó mentesülésére.«  A Kúria álláspontja szerint a gyógyszerköltség indokoltságának bizonyításához elegendő volt, hogy szakértő megállapította a gyógyszerek használatának szükségességét, összegszerűségére pedig a csatolt gyógyszertári igazolás elegendő bizonyítékul szolgált.

  1. A szükséges költségek bizonyításának egyes kérdései

A szükséges költségek iránti igények elbírálása során mindig az adott ügy bizonyítással felölelt körülményeinek értékelésével tud a bíróság mérlegelési jogkörével megfelelő módon élni,[8] figyelemmel arra is, hogy a többen a kevesebb elve szerint a nagyobb előnnyel járó dolog vagy szolgáltatás bizonyosan jobban képes helyreállítani a megbomlott élethelyzetet, így egy tengerparti nyaraló megvásárlása is bizonyosan enyhít a károsodással elszenvedett fájdalmakon. Volt olyan vélemény a magyar jogirodalomban, mely szerint az is indokolt lehet, ha valaki egy külföldi körutazással kívánja feledtetni fájdalmait.[9] Azonban az eljáró bíróságoknak mérlegelnie kell azt is, hogy a felmerülő költség indokolt, ésszerű, illetve arányos volt-e.[10] A bírói mérlegelés körében pedig szükségszerűen megjelenik az objektív értékítélet (pl. fekete gyászruha viselésének közösségi illendőségi elvárása) mellett a szubjektív viszonyok (pl. esztétikai célú plasztikai műtét, illetőleg tartós súlyvesztés miatt a ruhatár lecserélése) értékelése.[11] A szükséges költségek körének meghatározása során mutatkozik meg leginkább, hogy az eljáró bíró nem függetlenítheti magát sem a társadalom értékítéletétől, sem pedig az egyén belső érzelemvilágától.[12]

Nem hagyható figyelmen kívül a sérelem súlya sem.[13] A harmadik csoportba tartozó költségek esetén jelenik meg legkonkrétabban a teljes kártérítés elvének fikciója, s nyílik lehetőség a bírói mérlegelésre. Az eljáró bíróságok számára a felek által előterjesztett bizonyítékok (tanúvallomások, számlák, árajánlatok illetve a szakértő véleménye) alapján nem is az a kulcskérdés, hogy ezek a károk felmerültek-e illetőleg mi az a mérték, ami a kár teljes kompenzációját eredményezi. Természetesen ezek hiányában az eljáró bíróság nem fogja helybenhagyni a kereseti kérelmet. Még a Ptk. 6:531. §-ában foglalt általános kártérítés szabályai szerint sem, hiszen ez a rendelkezés nem a lehetséges bizonyítás elmaradásának kimentésére szolgál jogalapként. Általános kártérítés alkalmazására egészen addig nem kerülhet sor, míg nem válik »nyilvánvalóvá«,[14] hogy a kár mértéke nem állapítható meg bizonyítás útján. A kulcskérdést mindinkább az jelenti, a bíróság milyen mértékben tartja szükségesnek (indokoltnak) a ténylegesen felmerült költségeket, mennyiben ismeri el, hogy a ténylegesen a károkozással kapcsolatban megjelenő költségeket a károsult helyett a károkozónak kell viselnie. Annak kockázatát azonban, hogy a kiküszöböléshez felhasznált ilyen költségek megtérülnek-e (pl. a gyógytorna javít-e a beteg állapotán, az egészségjavító műtét sikeres lesz-e), nem lehet a károsultra terhelni, így a károkozó érdemben nem hivatkozhat arra, hogy egyes költségeket ugyan felhasználtak, azok azonban eredménytelennek bizonyultak. A hétköznapokban jelenlévő utólagos racionalizációt a költségek szükségességének vizsgálata során is kerülni kell, a kárt akkor is meg kell téríteni, ha utóbb nem váltotta be a hozzá fűzött célokat. Figyelemmel lehet azonban a bíróság arra is, hogy a kártérítési igény kellően mértéktartó-e ahhoz, hogy ne hárítson indokolatlan tehertételt az alperesre. (A Kúria Pfv.III.20.894/2016/3.számú ítélete)

Különösen az egészségkárosodással kapcsolatos perek során van jelentősége a szakértői bizonyításnak, hiszen szakértő tud arról megnyugtató véleményt formálni, hogy a károsult állapota szükségessé teszi-e számára ápoló, kisegítő, kísérő vagy egyéb személy segítségét, s ha igen, akkor milyen értékű segítség körében, napi hány órában. Szakértő tud nyilatkozni arról is, hogy a károsult állapota végleges-e, hátránya állandónak tekinthető-e, vagy csak egy meghatározott időtartamban áll fenn. Szakértő segítségével bizonyíthatja a felperes, hogy közlekedése a korábbiakhoz képest nehezebben megoldható, gépkocsi, vagy lakás vásárlása indokolt-e az állapota alapján. A bizonyítás lezárását követően azonban a bizonyítékok mérlegelése az eljáró bíróság feladata, aki a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 263. § (1) bekezdésének keretei alapján szabadon állapíthatja meg a tényállást. A Legfelsőbb Bíróság a BH2000. 208., valamint a BH2003. 343. számon közzétett határozataiban is megerősítette azonban, hogy bár a bíróság döntésében eltérhet a szakértő véleményétől, azonban csak az eljárás során feltárt, minden kétséget kizáróan tényekkel szemben.

  1. Összegzés

Tanulmányomban a vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségek érvényesítésének általános kérdéseit taglaltam. Bemutattam, hogy a szükséges költségek mindig a károsodásra adott károsulti reakciót tükröznek. Ezek a költségek gyakran harmadik személy által megelőlegezetten merülnek fel, ami azonban nem mentesítheti a károkozót kártérítési felelőssége alól. A bíróságnak mérlegelése során figyelemmel kell lennie a kárként érvényesített igények indokoltságára, célszerűségére és ésszerűségére, azonban a károkozó felelősségét eredményességi faktor nem befolyásolhatja, amiként az sem, hogy ezeknek a költségeknek a megelőlegezésére a károsult képes volt-e.

 

[1] Fézer Tamás: Kártérítési jog, Budapest, Complex, 2009, 129.

[2] Fuglisznky Ádám: Kártérítési jog, Új magánjog sorozat 7.,Budapest,  HVG-ORAC, 2015, 740.

[3] Uo. 740.

[4] A Kúria Pfv.III.21.832/2016/4.számú ítélete

[5] Lásd bővebben a szerzőtől: A figyelmességi csomag, mint költség érvényesíthetőségének kérdései a kártérítési jogban MED ET JUR X. évfolyam, 2019/4. 19-25.

[6] A Kúria Pfv.III.22.383/2016/5., Pfv.III.20.032/2017/4., Pfv.III.20.836/2017/6., Pfv.III.21.276/2017/4. számú ítéletei.

[7] A Kúria Pfv.III.22.383/2016/5.számú ítélete.

[8] »Az anyagi igazság szolgálata nem képzelhető el a bírónak adott megfelelő szabadság nélkül« – hangsúlyozta marton Géza a bírói jogértelmezés fontosságát. In. Marton Géza: A polgári jogi felelősség, Budapest, Triorg, 1993, 112.

[9] Eörsi Gyula: A polgári jogi kártérítési felelősség kézikönyve, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1962, 90. p.

[10] Fuglinszky im. 741. p.

[11] De ilyen, egyéni helyzettől függő többletköltség az is, hogy az inkontinenciát szenvedő károsult naponta akár többször is kénytelen tiszta ruhát felvenni, ruháit gyakrabban kell mosni, hamarabb elhasználódnak.

[12] »A kártérítési jogot nem lehet önmagában szemlélni, az folyamatos kölcsönhatásban áll a társadalom értékfelfogásával« –  Fuglinszky im. 61. p.

[13] Fuglinszky 745. p.

[14] Lábady Tamás: A deliktuális felelősség fontosabb változásai, in: Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.) Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz 3. köt. Budapest, Complex, 2014, 2262. p.

Luis Salvador Neto: The challenges of the african migration

  1. Introduction

The migration process started with civilization, therefore the history of mankind is strongly linked to that of the migration of the peoples. The waves of migration resulted in population mixing or, sometimes, in a completely changed general public. The study aims first of all to present and analyze the challenges of the African migration, focusing on the migration situation in the Sub-Saharan region. The main reasons of the African migration are: development gap in social, economic and political structures, deep poverty, civil war and economic inequalities.

African society was formed by several waves of migration processes. In the last decades migration has become one of the most important political-legal issues in Africa. Although the African Union’s Refugee Convention of 1969 is still valid in the refugee context, this document does not apply efficiently. Due to the lack of legislation the migration issue has come to the front in Africa as well.

 

The continent, particularly the Sub-Saharan region, has come to a crossroads, and is therefore facing challenges and opportunities regarding the migration question. Consequently, we need effective practical handling. One possible solution is continuous border control, the other the effectiveness of migrational diplomacy. In some African countries we have to pay intensive attention to conflicts regarding human rights violation, the balking of  corruption, the illegal migration and to the refugee waves. Population growth also represents considerable challenges for the continent, since there is a considerable gap between the number of working-age population and the number of new jobs. Overcrowded regions force people to look for new destinations offering acceptable quality of life. In the last few months the pandemic caused by coronavirus (Covid-19) resulted, among other things, in distracting the international community’s attention from the fact that they must urgently solve their African migration problems.

 

2.     The situation of the African migration

 

In Antiquity the African slave trade was a forced form of migration, not based on a free will, through which the Mediterranean regions were overwhelmed with African slaves. From the 16th century onwards this particular form of migration could be seen not only in the Eastern, but also in the Western regions, so that by the 18th century the yearly slave trade reached the order of magnitude of one hundred thousand. Slaves were transported by force to the American continent above all, not to Europe, still, we cannot disregard the number of those few tens of thousands of slaves, who were brought to Europe. In aristocratic circles it became current to employ slaves as manservant or carter, some of them even succeeded in gaining excellent reputation.[1] Migration can be pigeonholed in several ways, but the easyest and most basic way is to differentiate between legal and illegal migration. Other typologies also exist, like regulated and unregulated migration. Recent times are characterized by forced migration, due to poverty, natural catastrophes, violation of human rights and increased armed conflicts.

Considering that migration we now face is unprecedented in its scope, the 21st century could be called the era of mass migration. In different historical times the number of African immigrants has not changed at the same space. Around 2010 the number of immigrants was appr. 214 million, which is outstanding, considering that around the millennium at least 40 million fewer persons were registered by the ONU. [2] By 2050, the ONU is expecting – as compared to the data of 2010 – twice as many immigrants, who, on the one part, will migrate from one developed country to another developed country, on the other hand, from one of the developing countries to another developing country. Europe only precedes Asia by a few percents, but Latin-America and Oceania show a considerable backlog. [3]

Immigrants prefer countries with a higher income. Those with higher education degrees choose the developed countries, so both Ghana or Kenya belong to those countries, whose inhabitants moved to developed countries. The „syphoning-off” capacity of education also plays a vital role, therefore many students who obtained a degree abroad, remain in that specific country, where they had studied. The money they send home keeps being considerable, it amounted to more than 300 bio USD by 2010.[4] Migration has become an issue of public interest[5], since the immigrants can send money to their countries of origin, trying to help their families. Regarding money transfers home we can observe continuous changes between the different regions, the Sub-Saharan countries have in the meantime replaced the North-African regions, but the Sub-Saharan countries still receive fewer contributions. For the mother country the departed labour means a considerable loss and a painfully redressable social and economic problem, insofar as we speak of a small number of skilled labour, and migration syphons-off intellectual and human capacities.

Nowadays we can say that Angola, Ivory Coast, Nigeria, Ghana, Gabon, Libya, Kenya and the South African Republic are becoming migration destinations in their own right[6], in fact, behind the migration in the Sub-Saharan region lies an aggregation of intracontinental processes. [7] Africa is characterized by a quick demographic growth, and the jobs cannot follow suite of this growth, therefore migration is so to say predestined for the African population. Decreasing armed conflicts could result in a reduced number of migrants within the continent. While in 1990 there were 5 million refugees living in Africa, by 2010 this decreased to appr. 2,2 million, who were mostly refugees fleeing from the catasthophes of war or civil war in the Congo Democratic Republic, Sudan or Tschad. However, we cannot disregard all those who live as refugees in their own country.  The United Nations High Commissioner for Refugees (UNHCR) is active for the international legal protection of refugees and for a sustainable solution to the refugee problems, taking into account the 1951 Refugee Convention, including the 1967 Additional Protocol and the OAU Convention of 1969 Governing the Specific Aspects of Refugee Problems in Africa. Refugees mean a real burden for the receiving State. At the same time, violence against immigrants as well as civil wars have changed the country’s approach to date, regarding the reception of immigrants. With regard to the future, the inclusion of immigrants is an issue not to be neglected and presents serious challenges to the African countries.[8] Eastern and South Africa have long been outstanding destinations for Asian immigrants, arriving there as temporary workers or long-term residents.[9] Africa’s relations with China are reflected in the number of African migrants to China as well, considering that the Chinese Government announced several scholarships throughout Africa. Moreover, at own cost, students have access to Chinese diplomatic studies. It is worth mentioning India’s centuries old contacts to Africa, since Indo-African relations are greatly linked to Indian migration towards Africa.

At the beginning of 2011 an estimated 2,5 million migrant workers worked in Libya, appr. 1,5 million illegally.[10]According to International Organization for Migration, in Libya, with 6 million inhabitants, there was a considerable number of foreigners originating from Sub-Saharan Africa (main issueing countries: Erithrea, Somalia, Niger, Tschad, Mali, Nigeria, Gambia, Ghana).[11]

Due to its demographic reasons, Libya has been dependent on foreign workers ever since the seventies. Nevertheless, it is only after the 1990s that the number of Black-African immigrants started to increase in Libya: the war between Libya and Tschad ended in 1987, in 1994 they signed an agreement on the free movement of their citizens between the two countries, the Tuaregs’ rebellions in Mali and Niger (1995 and 1996) ended, all these factors have contributed to a safer transfer through the Sahara.[12] The most important incentive for immigration: Kaddafi announced panafricanism, and he often openly encouraged the Sub-Saharan countries’ inhabitants that he would welcome them „as brothers” to work in in Libya.[13] We could conclude that migration within Africa facilitates reduced unemployment and it is also evident that circular migration – that is continuous return to the issueing country – promotes regional cooperation and multidirectional movement of highly qualified workforce.[14]

Analyzing the root causes of migration we need to mention the escape caused by natural catastrophes – draught, epidemics[15], floods, which have been striking Africa for decades. According to forecasts the global warming will affect the countries of Africa more intensively, and this, coupled with the exceptional demographic growth, will result in the exhaustion of the water reserves, therefore it is evident that the changes would generate population flows. The rivers’ reduced water flow, the contamination of the water and the water abstraction will cause natural catastrophes at unexpected places, where this had never happened before. Escape caused by natural catastrophes will therefore result in an increased number of ecological refugees.[16]

It is evident that demographic growth in Africa does not show parellels with the increased number of jobs, which, according to forecasts, will also lead to emigration. The serious difficulty of migration also affects qualified professionals, who, in the hope of better living conditions and higher salaries, will move to developing countries. The receiving countries need these workers. The migration of professionals, of doctors and engineers in the first place, means a serious problem for the continent, and this economic development has to be rectified with economic counter measures.

 

Economic growth can be observed in the Sub-Saharan regions, clearly affecting Angola, Ethiopia, Botswana, Nigeria and the South African Republic. In recent years, due to a developed economy and relative stability, South Africa was characterized by a great deal of immigration. As opposed to the migration departing from Africa, we have to pay attention to the migration within the continent and to the migration into Africa.[17] International migration within the African regions has been increasing considerably since 2000 onwards, but the most important growth was registered in the number of those departing outside of the continent. In 2015 9 million immigrants of African origin were living in Europa, 4 million in Asia and 2 million in North-America.  On the contrary, Africa only became home to 2,3 million immigrants of Asian and European origin.[18]

Africa has essential, so called migration channels, resulting mostly from its geographic position, as well as from its historical traditions.  The biggest migration channels can be found between the North-African countries, e.g. from Algeria, Morocco and Tunisia in the direction of France, Spain and Italy. Additionally, a considerable migration channel is linked to the Gulf States, e.g. from Egypt to the United Arab Emirates or Saudi Arabia.[19] It is of major importance, that the second biggest migration channel in Africa is between Burkina Faso and the Ivory Coast. These channels offer a snapshot of the migration process, essential populations of foreign origin were born through them in the countries of destination.[20] In 2016 South Sudan had the greatest number of refugees in the Northern Region, originating from Uganda and Ethiopia. As a result of the long lasting conflicts, the second biggest refugee group was that from Somalia, as well as from Sudan, the Congo Democratic Republic, Erithrea and the Central African Republic. The North Africans’ migration towards Europe and the Gulf-States is a relevant factor of the region’s migration dynamics, taking into account that North-African migration keeps focusing on countries outside the continent. While migration from Morocco, Algeria or Tunisia has historical causes (Europe’s geographic proximity, as well as earlier job-recruiting agreements),[21] then in the North-Eastern countries (Egyypt and Sudan) workers exclusively look for temporary jobs. The main lever to boost North-African migration is the enormous difference regarding income and unemployment between the country of origin and the country of destination. As a result, in 2016 appr. 10,6 million North-Africans lived in Europe and appr. 3 million in the Gulf-States. For the immigrants the North-African micro region mostly serves as transit route, but it is noteworthy that in 2015 Libya had the highest number of international immigrants, amounting to more than 770.000, and in Sudan lived a considerable number of people of foreign origin also, born in South Sudan, Erithrea, Ethiopia and Tchad and arrived from there. While we had considered Morocco to be traditionally a country of emigration, nowadays it has become more and more a country of destination, including its immigrants from other African countries, who spend an indefinite duration in Morocco until they find their way to Europe. The main triggering cause of North-African migration are the often violent conflicts in the micro regions. At the end of 2016 the majority of the refugees from Sudan found a home in the neighboring Tschad and South Sudan, while Sudan remains an important country of immigration, having received at the same time more than 400.000 refugees from South Sudan.[22] A further triggering cause for North-African migration is the fluctuating security and political situation in Libya, which, in turn, also greatly contributes to the increased number of refugees and asylum seekers.

The great majority of the Western- and Central African immigrants move within the micro regions, thanks to the visa exemption between certain States, which is extremely important from the labour mobility’s point of view. In spite of the agreements on free movement illegal migration still exists between the Western- and Central African states, considering that in the case of immigrants with destination to Europe through the Mediterranean Nigeria is an important transit country, and even on the territories which guarantee free movement, human trafficking accross the borders is not rare either. Moreover, several Western-African countries have a very porous structure, lacking security measures, which favors illegal movements accross borders. The climatic changes of the region influence living conditions, and, despite all agricultural growth, the region keeps being characterized by food insecurity. Complex and interrelated ambiental changes, like draught and floods, as well as climatic changes, all contribute to mobility across borders and within the country – between villages and the city.

 

In the South-African micro region – similarly to the Eastern-African countries – illegal migration is vastly spread. Myriad immigrants originate from Ethiopia and Somalia, who mostly arrive to the Southernmost territories of Africa through trafficking. During the transport many of them travel under inhuman conditions and often experience blackmail and physical violence before they arrive to the country of destination, but many of them, lose their life in the rough travel circumstances. However repulsive the cause for forced migration  may be, according to Endre Sík (1992) in the sociological sense there is no substantive difference between  escape and forced migration. In both cases the decisive factor is the external duress, there is nearly no time to prepare the migration, not to mention that the immigrant has to spend money to lessen the impact of the crisis.[23] Moreover, individual and collective decisions behind the migration and physical and intellectual constraints form a complicated system, and we very rarely encounter „purely” voluntary or forced migration.[24]

 

  • Sub-Saharan migration

 

The demographic growth of the global South represents a daily challenge for the continent’s municipalities and inhabitants. Despite marked modernization and urbanisation the continent keeps having rural character, the demographic growth of the region’s big cities is not due to the number of immigrants, but to the numerical growth of the original urban population.[25] The quicker information exchange and traffic, which goes hand in hand with globalization, drives an increasing number of people away from rural areas. According to forecasts myriads of people will leave their homes in the next ten years, in view of a restart in the cities, but this will not necessarily mean a higher standard of living, considering that in certain African municipal areas the population lives in illegal accommodations. The informal settlements lack basic services which would lead to mass health issues.[26] Difficulties linked with demographic growth and climate change, like desertification, have caused serious problems regarding the soil productivity of the continent. Taking into account that the food reduction per capita to date has been outstanding, the food crisis will lead to mass emigration. Besides the variable weather, the soil erosion and other environmental problems the State’s vulnerability is very high also, which would lead to the fall of the States and further migration.

One or two, seemingly insoluble ethnical issues; inflexible governmental employment policy, unable to handle unemployment in the case of skilled workforce; the loss of real income or the depreciaton of the value of the currency, all these can be triggering causes. Other factors also play a role in the willingness to migrate, like the possibility to reach higher income and standard of living, which motivate the skilled workforce. It is important to identify the correlations between migration and development, which have become more propounced between the Northern and Southern States, due to brain drain.[27] Should it be commonly agreed that immigrants bring along to the receiving country their energies, experiences and determination to succeed, a so called win win situation, beneficial for both parties, could be reached.[28]

Considering the challenges generated by migration, cooperation between Africa and Europe was decided in July 2006, during the ministerial conference of the European Union’s Member States in Rabat. At the conference it was agreed that the aging Europe needed a certain amount of migration. The agreement was rafitied in November 2006 at the meeting in Syrte, Libya, where the African and European foreign ministers and government players adopted a declaration[29] on the application of comprehensive joint effort and shared responsibility regarding the migration issue. The discussion was continued in June 2007 in Madrid, with the emphasis put on setting up a network covering all countries. This was followed in December 2007 by the EU-Africa Summit in Lisbon, which, upon recommendation of the European Commission, focused on migration-supporting enlargements as well as the stoppage of the emigration of skilled workforce. The conference’s most important message on the part of Europe was the support of the African demands.

A particular feature of the area is that there is mainly internal migration, caused mostly by refugees or immigrants seeking employment. The successive crises as well as the West-African political and economic recessions have given a new direction to these migration movements, but for the Africans the migration keeps being directed towards Europe and North America. Due to the migration, the attractivity of certain new States, e.g. the South African Republic, has increased, but the continent’s ever-increasing ethnic conflicts, the demographic growth and the incalculable political situation are all further shaping the directions of migration. Apart from all these internal factors let us not forget that globalization and regional integration efforts are also at work at the African migration processes.[30]

 

2.1.2.     Factors of the African migration

 

Globally, African population is characterized by a low degree of migration despite the fact that there is a considerable demographic growth on the continent every year, and appropriate quality of life is not even assured for the workers with low level qualification. Because of its underdevelopment, the continent is less attractive to foreign manpower, and its skilled citizens are seduced by Europe and North America. The African continent is one of the richest areas on Earth, but it still is one of the poorest regions. In Africa the qualification and employment level is low, people are undernourished and receive a lower salary for their work. Another cause for the underdevelopment of the continent is the high public debt, which eats up the bigger part of the already low national income. Moreover, the increasing number of people is further producing the population susceptible to migration. The South-African region is only slightly affected by migration, a low number of the immigrants here have refugee status. Different conflict situations, wars, civil wars are decisive factors of the migrations within Africa. Poverty also leads to ethnical conflicts, as well as bad economic situation, at whose heart often lies the varying ethnic mix. Nearly half of the conflicts of the last fifty years, which triggered off refugee waves, broke out in Africa, further deteriorating the continent’s prospects.

 

Assessing the triggering causes, we need to speak of the environmental criteria, as main factors in influencing migration processes. The unreliability of precipitation makes agricultural production difficult, desertification and lack of precipitation has lead to reduced food production. Stagnating development renders the chances of survival and rise of African people more difficult.[31] In the last years African students come to Hungary to study within the Stipendium Hungaricum scholarship program[32] (Angolans, Namibians, Nigerians, Egyptians, Ghanaians, South-Africans, etc). In Hungary, the legally residing African immigrants mostly succeeded in integrating adequately, this is also supported by the fact that some of them are in charge of civil organizations, as well as act as a bridge between their homeland and their chosen country. Arrival with the aim to study is a determining field of migration as a whole, therefore cooperation in the field of education is of outstanding importance between Africa and Hungary.

Migration also has an economic aspect, when individuals set off in the hope of better living conditions. There still exists a deep gap between the developing countries and the West, which is the most important governing factor of migration. In the hope of a high living standard Europe and North-America keep being a highly attractive destination for our fellow African citizens, who often flee from hunger or in order to avoid armed conflicts.

 

3.         Management of legal and illegal migration

 

In times of crises (that is, when our everyday life and our routine are being turned upside down), both legal and political theory become more radical as well, that is why those also have to rethink themselves and their theories.[33] Conflicts burden everyday life and the situation becomes more difficult by day for Africans. In the last years the continuous armed conflicts have put the African issue once more to the centre of international attention. Unfortunately, the refugee crisis keeps going on currently. Always more Africans strive to leave their place of living and enter into Europe, and the most important destination are the member States of the European Union. Although many people target Europe, most of them still migrate within Africa.[34] The area of destination outside Europe is North-America, the Gulf-States and Asia.[35 ] Despite the fact that many of them set off illegally, the decisive majority of them has the necessary travel documents, visa, passport and try to make their successful life in the country of destination. A considerable difficulty is that instead of the adequately skilled workers the country of destination wishes for, in many cases it is unskilled immigrants who arrive. This is not a positive process, considering that in most cases they are unable to adapt to the required social norms of the receiving State. It is a major influencing factor in the decision of the migrants, who are forced to leave their homeland and later settle among several different ethnical groups, that after their hardships and challenges along their migration route, once they arrive to the country of destination, they would find support from fellow Africans already living there.[36 ]

To note that the great majority of the African migrants arriving to Europe have the necessary travel, residence, exit or transit permissions (visa), first of all those workers who arrive to the continent as circular immigrants, e.g. for a temporary job.[37] For the legal immigrants the Central-East-European area still helds great attraction, but, due to the imposed strict border controls here, Asian countries have become more favorable destinations for them, so an immigrant can travel at less cost to e.g. China and get a visa.

Regarding the migration-related tasks, we also have to take into account the African answers. All over Africa, regional cooperation is of outstanding importance, as well as the cooperation of the continent as a whole. The most important aim of regional cooperation is to retain the knowledge, highly skilled workers and experience indispensable for development within the own framework.[38] In the 1960s the European education system was opened before Africans. Myriads of young students arrived to Europe with study scholarships and, after the 1980s many of them emigrated to the United States and the Near East, as well as to other rich and developing countries. The majority of African countries cannot participate in the global competition, therefore they seek regional integration as a solution to adequately use their resources and to retain knowhow in that region.[39] It could be a long term solution for Africa that it is on this continent that we find the most communities which encourage regional integration, find free movement of persons feasible and support legal migration in their own regions. This idea is similar to that laid down by the European Economic and Social Committee[40], which focuses on the legalisation of migration.

A factor linked to the handling of migration and supporting integration is its regulation, so that it should be required for long term residents to have adequate language knowledge. Furthermore, it is essential that immigrant workers get equal treatment at the job market to those of the receiving State. The clarity of the conditions of employment and work, social care or tax allowances can guarantee protection to the immigrants. For a highly qualified professional a job ambiance with more favorable working conditions can held more attaction.[41] Regarding legal migration we can state in general that several essential agreements of partnership and stability have to be made between the given State and areas, which have to include the development of trade and political relations. As first, thanks to the Barcelona Declaration in 1995, an economic, political and social cooperation was established in a spirit of partnership with the Mediterranean States. After the Barcelona process the Mediterranean Union was established, which was further developed by a partnership agreement with Algeria, Egypt, Morocco and Tunisia.[42]

Concerning legal migration, on the one hand it is very important to support the constant migration channels between Europe and the North-African countries, as well as to create networks between the different institutions, in order to facilitate job creation and provide for employment opportunities. On the other hand, in the African countries it is substantial to streghthen cooperation between regional offices and the Interpol National Central Bureaus, and the further development of the communication networks between the European Union and the African countries.[43] The African migration trend of the last years has changed.

Partnership relations have been existing between Europe and Africa for a long time, which were further consolidated by the Valletta Summit between November 11-12, 2015, by establishing the European Union Emergency Trust Fund for Africa, in order to find the triggering causes of instability and handle migration more effectively. At the Valletta Summit the European and African heads of State and Government have met in an effort to strengthen cooperation and address the current challenges, but also the opportunities of migration.[44] The main aims of the adopted action plan were improvements to enhance cooperation on legal migration and mobility, an improved cooperation on return, readmission and reintegration, to reinforce the protection of migrants and asylum seekers, as well as more effective fight against the human trade and trafficking related to illegal migration.[45] Tacking into account the national characteristics, the main fields of the action plan are in harmony with the countries’ sovereignty and national laws, at the same time considerable EU funds are available for the cooperation with Africa. It is urgent to strenghthen diplomatic support, which would enable a quick solution to the most burning African crises. In the interest of security and the fight against terror threats it is indispensable to stabilize State resources and to continue the efforts of the local population. [46] The European Union Emergency Trust Fund for Africa[47], established at the Valletta Summit, has mapped out several action plans to reduce migration, improve the immigrants’ living conditions and manage the causes of irregular migration.

The regional migration program is designed to promote adequate migration husbandry and support the fight against human trafficking, with the aim to ensure the immigrants’ rights and protect them against exploitation, violence and abuse. The program’s general objective is to ease migration. This could be realized by improved border management, fight against criminal networks, but first of all by supporting a comprehensive administration, further by preventing human rights’ abuse and respecting the rule of law. Moreover, security, increased national resources in jurisdiction, fight against illegal migration, human trade and immigrant trafficking can be realized through regional cooperation.

 

  1. Conclusions

 

African migration is not new, everyday life of African people includes migration within the continent and between Africa and Europe. Africa alone can manage the migration-related challenges with more difficulty, it is only possible to solve migration problems through cooperation with another continent. At the background of this direction towards Europe we can find historical reasons, first of all the colonial system’s heritage, the consequence of which is the emergence of diasporas. As a consequence of the migration crisis in 2015 it was often said that the Africans would invade Europe. This assumption, however, was wrong. Concerning migration processes it is worth to follow the migration within the continent, and also the intensification of the migration between Africa and China.

 

Migration pressure, so as we are experiencing it nowadays, will become always more permanent towards Europe, considering that, due to the rapid demographic growth, the number of the working-age population is increasing beyond measure in Africa, while in Europe it decreases prominently. At the same time forced migration can be further interpreted with regard to the triggering factor’s impact on the individual and the dominance of force. Nevertheless, the final lesson is that migration cannot be turned back nor can the process of migration be stopped. In the light of the above we can conclude that Europe can be a model for Africa regarding development programs with the aim that young African people should not emigrate.

 

The most important thing for Africa is to retain its skilled workers in future and to promote the return to the African continent. All this, of course, is only possible, if Africa also becomes an attractive continent for qualified physicians, scientists, engineers and for all those who emigrated. Therefore, all developments and investments which enlarge the capacities of educational institutions are needed for Africa to become more competitive in the decades to come. For historical and economic reasons, the cooperation between Africa and Europe on migration field is indispensable.

 

 

 

 

[1] Búr Gábor – Tarrósy István: Az afrikai vándorlás hátteréről és jellemzőiről, In: Tarrósy István – Glied Viktor – Keserű Dávid (szerk.): Új népvándorlás, Migráció a 21. században Afrika és Európa között, 2011, Pécs, IDResearch Kft./Publikon Kiadó, 99-100.

[2] UNITED NATIONS (2011): Sixty-fifth General Assembly Informal Thematic Debate AM & PM Meetings, 19 May 2011. www.un.org/News/Press/docs/2011/ga11080.doc.htm (2020.06.10.)

 

[3] Delgado Wise, Raúl: A Critical Overview of Migration and Development: The Latin American Challenge, 2014. Vol. 40. 643–663. https://www.researchgate.net/publication/270691862_A_Critical_Overview_of_Migration_and_Development_The_Latin_American_Challenge(2020.06.10.)

 

[4] UNITED NATIONS (2011): Sixty-fifth General Assembly Informal Thematic Debate AM & PM Meetings, 19 May 2011. Elérhető: www.un.org/News/Press/docs/2011/ga11080.doc.htm (2020.06.10.)

 

[5] Marsai Viktor: A migrációs diskurzus margójára – Afrika mint kibocsátó régió, Nemzet és Biztonság 2016/4. szám, 100.

 

[6] Castles, Stephen. – De Haas, Hein. – Miller, Mark J.: The Age of Migration. International Population Movements in the Modern World. 5th edition. Palgrave Macmillan, 2014, London, 142.

 

[7] Tarrósy István: Afrikaiak a világban, afrikaiak Magyarországon – Elhanyagolt diaszpóra? Modern Geográfia, 2017./4, 5.

 

[8] Flahaux, Marie-Laurence – De Haas, Hein: „African migration: trends, patterns, drivers”. Comparative Migration Studies. 2016, Vol. 4, No. 1, 1-25.

 

[9] Rogaly, Ben: Spaces of work and everyday life: labour geographies and the agency of unorganised temporary migrant workers. Geography Compass 2009, 1749–1771

 

[10] UNHCR (2011): Update on the humanitarian situation in Libya and the neighbouring countries, http://www.unhcr.org/4d7788729.html (2020.06.10.)

 

[11] Seymour, Richard: Libya’s spectacular revolution has been disgraced by racism, 2011, The Guardian, 30 August 2011, http://www.theguardian.com/commentisfree/2011/aug/30/libya-spectacularrevolution-disgraced-racism(2020.06.13.)

 

[12] Migration Policy Centre (2013): Libya, The Demographic-Economic Framework of Migration, The Legal Framework of Migration, The Socio-Political Framework of Migration, http://www.migrationpolicycentre.eu/docs/migration_profiles/Libya.pdf (2020.06.13.)

 

[13] Biedermann Zsuzsánna (2016): A szubszaharai Afrikából Európába irányuló migráció kiváltó okai. Műhelytanulmányok 113. MTA KRTK Világgazdasági Intézet, Budapest. 2016. 16. http://mek.oszk.hu/16000/16000/16000.pdf (2020.06.13.)

 

[14] Pries, Ludger: Circular Migration as (New) Strategy in Migration Policy? Lessons from Historical and Sociological Migration Research. In: Nadler, Robert–Kovács, Zoltán–Glorius, Birgit–Lang, Thilo (ed.): Return Migration and Regional Development in Europe. Mobility Against the Stream. New Geographies of Europe. Palgrave Macmillan, 2016, 25–54.

 

[15] Wilkinson, Annie – Leach, Melissa: „Briefing: Ebola – Myths, Realities, and Structural Violence”. African Affairs, 2014Vol. 114, No. 454, 136-148.

 

[16] Búr –Tarrósy i.m. 106.

 

[17] Tarrósy i.m. 232.

 

[18] Laufer Balázs: Az észak-afrikai migráció és politikai kételyek Európában, In: Tarrósy István – Glied Viktor – Keserű Dávid (szerk.): Új népvándorlás, Migráció a 21. században Afrika és Európa között, 2011, Pécs, IDResearch Kft./Publikon Kiadó, 154.

 

[19] De Haas, Hein: Euro-Mediterranean migration futures. The cases of Morocco, Egypt and Turkey. In: Bommes, Michael–Fassmann, Heinz– Sievers, Wiebke (eds.): Migration from the Middle East and North Africa to Europe. Past Development, Current Status and Future Potentials. 2014, Amsterdam University Press, 33-36.

 

[20] IOM- Word Migration Report 2018, http://publications.iom.int/system/files/pdf/wmr_2018_en.pdf (2020.06.13.)

 

[21] De Haas i.m. 29–32.

 

[22] IOM- Word Migration Report 2018, http://publications.iom.int/system/files/pdf/wmr_2018_en.pdf (2020.06.13.)

 

[23] Sík Endre: A társadalmi előnyök rekonverziója a menekülés során. Szociológiai Szemle, 1992/1. 63.

 

[24] Hautzinger Zoltán – Hegedüs Judit – Klenner Zoltán: A migráció elmélete. Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar. 2014, Budapest: Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Zrt., 13-17.

 

[25] Hatton, Timothy J. – Williamson, Jeffrey G.(2005): Global migration and the world economy. Two centuries of policy and performances. The MIT Press, Cambridge, Massachusetts, 18-24.

 

[26] Adepoju, Aderanti: Regional Organizations and Intra‐Regional Migration in Sub‐ Saharan Africa: Challenges and Prospects. International Migration, 2001, vol. 39, no. 6.

 

[27] Portes, Alejandro: Migration and Development: A Conceptual Review of the Evidence. In: Castles, Stephen–Deglado Wise, Raúl (eds.): Migration and Development: Perspectives from the South. International Organization for Migration(IOM), 2008, 17–42.

 

[28] De Haas, Hein: Turning the tide? Why development will not stop migration. Development and Change, 2007, vol. 38, no. 5, 6.

 

[29] The Joint Africa-EU Declaration on Migration and Developement, 2006.  https://au.int/sites/default/files/pages/32899-file-4._the_joint_africa_eu_declaration_on-migration_and_development_2006.pdf (2020.06.13.)

 

[30] Urbán Ferenc: Az afrikai kontinens migrációs sajátosságai, In: Tarrósy István – Glied Viktor – Keserű Dávid szerk.: Új népvándorlás, Migráció a 21. században Afrika és Európa között, 2011, Pécs, IDResearch Kft./Publikon Kiadó, 115-118.

 

[31] De Haas i.m. 7.

 

[32] 285/2013. (VII. 26.) Korm. rendelet a Stipendium Hungaricumról

 

[33] Ádám Rixer: The refugee issue in sciences and arts in contemporary Hungary, April. 2016. Vol. 6, No.6 ISSN 2307-227X International Journal of Research In Social Sciences, http://www.ijsk.org/wp-content/uploads/2015/12/2-REFUGEE-ISSUE.pdf. (2020.06.13.)

 

[34] Urbán i.m. 115-118.

 

[35] Flahaux – De haas i.m. 1-25.

 

[36] Tarrósy i.m. 5-6.

 

[37] Pries, Ludger: Circular Migration as (New) Strategy in Migration Policy? Lessons from Historical and Sociological Migration Research. In: Nadler, Robert–Kovács, Zoltán–Glorius, Birgit–Lang, Thilo (ed.): Return Migration and Regional Development in Europe. Mobility Against the Stream. New Geographies of Europe. Palgrave Macmillan, 2016, 38.

 

[38] Portes, Alejandro (2008): Migration and Development: A Conceptual Review of the Evidence. In: Castles, Stephen–Deglado Wise, Raul (eds.): Migration and Development: Perspectives from the South. International Organization for Migration (IOM), 23.

 

[39] Búr – Tarrósy i.m. 111.

 

[40] Ld. EESC opinion, COM (2010) 379 final – 2010/0210 (COD). www.eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2011:218:0097:0100:EN:PDF (2020.06.13.)

 

[41] Mohay Ágoston: A nemzetközi népességmozgás jogi szabályozásának lehetőségei – A legális migráció Európai Uniós szabályozásának példája, In: Tarrósy István – Glied Viktor – Keserű Dávid szerk.: Új népvándorlás, Migráció a 21. században Afrika és Európa között, 2011, Pécs, IDResearch Kft./Publikon Kiadó, 207-213.

 

[42] Gyeney Laura: Legális bevándorlás az Európai Unióba, különös tekintettel a családi élet tiszteletben tartásának jogára. Doktori értekezés, 2011, Budapest, 148-150. https://jak.ppke.hu/uploads/articles/12332/file/Gyeney%20Laura%20Phd.pdf (2020.06.13.)

 

[43] Valletta Summit, 11-12 November 2015 – Action Plan, http://www.consilium.europa.eu/media/21839/action_plan_en.pdf (2020.06.13.)

 

[44] A migrációval foglalkozó vallettai csúcstalálkozó, 2015.11.11-12.: http://www.consilium.europa.eu/hu/meetings/international-summit/2015/11/11-12/, (2020.06.13.)

 

[45] A migrációval foglalkozó vallettai csúcstalálkozó, http://www.consilium.europa.eu/hu/meetings/international-summit/2015/11/11-12/ (2020.06.13.)

 

[46] Valletta Summit, 11-12 November 2015 – Action Plan, http://www.consilium.europa.eu/media/21839/action_plan_en.pdf (2020.06.13.)

 

[47] EU Emergency Trust Fund for Africa https://ec.europa.eu/europeaid/sites/devco/files/eu-emergency-trust-fund-africa_en.pdf (2020.06.13.)

 

Regős Franciska: A papírgyár valamint a Costa Rica és Nicaragua ügyek: néhány nemzetközi környezetvédelmi kérdés a Nemzetközi Bíróság asztalán

Bevezető

Az elmúlt évtizedekben a nemzetközi szinten működő ítélkezési fórumok számának növekedése volt megfigyelhető.[1]Az Állandó Nemzetközi Bíróságot megelőzően, a nemzetközi jogviták eldöntése egy ad hoc, kifejezetten az adott vitával foglalkozó testület létrehozásával került sor.[2] 1899-ben felállításra került az Állandó Nemzetközi Bíróság, amely fordulópontot jelentett: annak felismerését, hogy szükséges egy állandó testület működése.[3] Az Állandó Nemzetközi Bíróság utódjaként jött létre a napjainkban is működő Nemzetközi Bíróság.[4] Közös ezekben az ítélkező fórumokban, hogy mindegyik előtt megfordult már valamilyen, a környezetet vagy természetes erőforrás megőrzéséhez kapcsolódó jogvita. Minden esetben nő a lehetőség arra, hogy a nemzetközi ítélkezési gyakorlat részt vegyen a nemzetközi környezetvédelmi jog fejlesztésében, méghozzá a jogi érvelés és értelmezési technikák alkalmazásával.[5] Ahogyan Wolfgang Friedmann megfogalmazta, az ítélkezés minden egyes bírósági döntéssel – legyen az kapcsolatos akár meghatározott jogi rendelkezés vagy precedens értelmezésével, illetve egy de novo ügy eldöntésével – kétségtelenül hozzájárul a jog fejlődéséhez.[6]

Az elmúlt években a papírgyár ügy és a Costa Rica és Nicaragua között felmerült vitás ügyek a legfrissebbek a nemzetközi környezetvédelmi környezetvédelmi joggal összefüggő esetek között. Az említett egymással hasonlóságot mutatnak: mindegyikben felmerültek kérdések a környezeti károk megelőzésével és az elvárható gondos magatartással kapcsolatban. Az alábbiakban ezen ügyek hátterének bemutatására, az ítéletek ismertetésére, végül jelentőségük és a nemzetközi környezetvédelmi jogra gyakorolt hatásuk vizsgálatára kerül sor.

A papírgyár ügy

Az ügy háttere

Az Argentína és Uruguay között kialakult vitában a Nemzetközi Bíróság 2010-ben hozott ítéletet. A jogvita háttérben a két állam közötti határt képző Urugay-folyón történő két papírgyár építése állt.[7] A jogvita gyökerét az első gyár építése képezte (ENCE), amelyre Uruguay 2005-ben adott engedélyt. A gyár a határfolyó bal partján, Fray Bentos város közelében kapott helyet, szemben a folyó túlpartján elhelyezkedő Gualeguaychu argentín régióval. Gualeguaychu régióban azonban a projekt tiltakozást váltott ki: az argentínaiak több, Uruguay-t és Argentínát összekötő hidat és utat elkezdtek blokkolni, hogy megakadályozzák a turisták Uruguayba való látogatását.[8] A tiltakozás oka az volt, hogy az érintettek féltek a papírgyár szennyezése által okozott károktól.[9] 2006-ban az argentín nyomás győzedelmeskedni látszott, így 2006-ban a projekt elhalasztásra került, majd a gyár megépítésének szándékától való elállásra került sor. [10] A dolog azonban nem maradt ennyiben, tekintve, hogy Uruguay engedélyt adott egy második papírgyár megépítésére (Orion) is, amely a tervezett első gyár létrehozására eredetileg kijelölt helytől néhány kilométerre került megépítésre. A gyár 2007-ben meg is kezdte működését.[11]

A helyzet rendezése érdekében a két állam tárgyalásokba kezdett az Uruguay-folyó Adminisztratív Bizottságán (CARU)[12] keresztül. A tárgyalások sikertelenségét követően Argentína 2006-ban keresetet nyújtott be a Nemzetközi Bírósághoz,[13] amelynek jogalapját a két állam között létrejött, az Uruguay folyó használatáról szóló 1975. évi Statútum (továbbiakban Statútum) 60. cikke képezte. A rendelkezés szerint a tárgyalások útján nem rendezhető viták a Nemzetköz Bíróság elé terjeszthetőek.

 

A felek kérelme

Argentína arra hivatkozott, hogy az Uruguay-folyón történő papírgyárak engedélyezése és megépítése sérti az 1975. évi Statútumot.[14] Argentína a papírgyár tevékenységét illetve működését veszélyesnek találta a folyó vizének minőségére és annak környezetére nézve.[15] Ennek megfelelően keresetében kérte a Bíróságtól annak megállapítását, hogy a papírgyárak építésére és üzembehelyezésére adott engedélyezéssel Uruguay megsértette a Statútumból eredő kötelezettségeit, ezzel felélesztve a nemzetközi felelősséget.[16] Utóbbi következményeiként kérte, a i) tevékenység megszüntetésének elrendelését (cessatio); ii) a nemzetközileg jogellenes cselekményeket megelőző állapotok helyreállítását, azaz in integrum restitutio-t, iii) kártérítést és iv) megfelelő garanciát arra, hogy Uruguay a jövőben tartózkodik a Statútum alkalmazásának megakadályozásától, különös tekintettel a szerződés konzultációra vonatkozó rendelkezéseire.

Ezzel ellentétben Uruguay kérte a Bíróságtól Argentína követeléseinek elutasítását, továbbá annak megállapítását, hogy Uruguay az 1975. évi Statútumban lefektetett rendelkezéseknek megfelelően járt el, így a papírgyár folytathatja működését.[17]

 

Ideiglenes intézkedések

A kereset benyújtásával egyidejűleg Argentína ideiglenes intézkedések elrendelését is kérte a Bíróságtól. Kérelme ketté bonható: egyrészről kérte a Bíróságot, hogy Uruguay függessze fel a papírgyárak építési engedélyeit, és tegyen meg minden szükséges intézkedést azért, hogy biztosítsa, hogy az építési munkálatok nem folytatódnak. Másrészről kérte, hogy kötelezze Uruguay-t a jóhiszemű együttműködésre, és tartózkodjon minden olyan magatartástól, amely a jogvita további elmérgesedéséhez vezet.[18] A Bíróság többször is hangsúlyozta, hogy csak abban az esetben kerülhet sor ideiglenes intézkedés elrendelésére, ha a vita tárgyát képező jogokat helyrehozhatatlan sérelem megelőzésének sürgős szüksége indokolja.[19] Ennek megfelelően vizsgálva Argentína kérelmét, végül azt teljes egészében elutasította, azon az alapon, hogy a gyár kellően biztonságos és a kár, amelyet Uruguay okozhat se nem azonnali fenyegetés, se nem helyrehozhatatlan.[20]

 

Ítélet

A Nemzetközi Bíróság 2010 április 20-án hozott ítéletet, melyben Uruguay elmarasztalására került sor a Statútum által lefektetett (7-12. cikk) eljárási kötelezettségeinek megsértése következtében.[21] Érdemi kötelezettségszegés nem került megállapításra,[22] a különböző környezeti károk bekövetkezését a Bíróság nem találta bizonyítottnak. Ennek eredményeképp Argentína követelései, azaz a cessatio, az in integrum restitutio és a kártérítési igény mind elutasításra került.[23] A Bíróság az eljárási kötelezettségek megszegésének megállapítását elegendő elégtételnek minősítette.[24] Az eljárási kötelezettségek, amelyeket Uruguay megsértett a következők voltak: egyrészről elmulasztotta értesíteni a CARU-t még az papírgyárak engedélyezést megelőzően,[25] egyúttal nem értesítette Argentínát – tehát nem felelt meg notifikációs kötelezettségének, különösen a környezeti hatásvizsgálat tekintetében[26] – továbbá nem teljesítette tárgyalási kötelezettségét[27], azaz Uruguay nem tartotta tiszteletben az együttműködési kötelezettségét sem.[28]

 

Coscta Rica és Nicaragua ügyek

Az ügyek előzményei

Mielőtt még az ítélet részletes tárgyalásába kezdenénk, érdemes kitérni a két állam között felmerülő korábbi nézeteltérésre, ami a két állam határát képező Costa Rica San Juan folyón való hajózási jogával volt kapcsolatos.[29][30]A San Juan folyó a Nicaragua tóból ered, útja a Karib-tengerbe vezet, azonban mielőtt elérné azt, két ágra szakad. A felső, északi ág a San Juan folyó (a vitás rész) míg a déli a Coloardo folyó, amely teljes egészében Costa Rica területén fekszik.[31] A két ország között a határvonal és a San Juan folyó helyzetének rendezése érdekében létrejött egy nemzetközi szerződés (Treaty of Limits) 1858-ban. A szerződésben a határt a San Juan folyó jobb partja (Costa Ricához eső part) mentén húzták meg, azonban a folyó feletti területi szuverenitás Nicaraguát illeti azzal, hogy Costa Rica a folyón kereskedelmi célú szabad hajózási joggal rendelkezik.[32] Az 1980-as évektől kezdve, azonban egyre több nézeteltérésre került sor az előbb említett hajózási joggal kapcsolatban. 2005-ben végül Costa Rica a Nemzetközi Bírósághoz fordult a vita feloldása érdekében. Az ügyben a Nemzetközi Bíróság 2009-ben hozott ítéletet, melyben deklarálta Costa Rica szabad hajózáshoz való jogát a folyón, valamint megállapításra került Nicaraguának a folyón történő hajózás szabályozási jogának terjedelme. A két állam közötti nézeteltérések azonban ezzel nem értek véget: 2010-ben ismét a Nemzetközi Bírósághoz fordultak, melynek központi eleme megint a San Juan folyó vált.

 

Az ügyek háttere

2010-ben Nicaragua csatornázási munkába kezdett a San Juan folyón a hajózás javítása érdekében, azonban átlépve határt azok Costa Rica területére is kiterjedtek, mi több, Nicaragua katonai erőt is küldött a területre. Costa Rica sérelmesnek találta a helyzetet, hangsúlyozta, hogy Nicaragua tulajdonképpen megszállta területének egy részét, ott csatornázási munkálatokba kezdett, amellyel súlyos környezeti károkat okoztak a természetvédelmi oltalom alatt álló[33] területen.[34] Costa Rica így ugyanebben az évben eljárást indított Nicaragua ellen (Costa Rica v. Nicaragua, határátlépési ügy). Azonban mindeközben maga is építési munkába kezdett: egy utat kívánt létrehozni a két állam határát képző San Juan folyó mentén. Egy évvel később Nicaragua eljárást indított Costa Rica ellen (Nicaragua v. Costa Rica, útépítési ügy) arra hivatkozva, hogy az útépítés jelentős határon átterjedő környezeti károkat okozott területén.[35] Tekintettel az ügyek közös földrajzi és történeti összefüggéseire, 2013-ban a Nemzetközi Bíróság elrendelte a két ügy egy eljárásban történő lefolytatását.

 

A felek kérelme

Costa Rica c. Nicaragua, a határátlépés ügy

Costa Rica a Bíróságtól kérte a jogsértés tényének és ezzel együtt kártérítés megállapítását tekintettel arra, hogy Nicaragua megsértette szuverenitását és területi integritás tiszteletben tartását, a szabad hajózáshoz való jogát a San Juan folyón, a károkozás tilalmát, a Ramsari Egyezmény rendelkezéseit, valamint környezetvédelmi kötelezettségeit.[36] Ezzel szemben Nicaragua kérte Costa Rica követeléseinek elutasítását, és hogy a Bíróság a vitás terület felett állapítsa meg szuverenitását, mivel a két állam között hatályban lévő szerződés alapján az Nicaraguához tartozik. [37]

 

Nicaragua c. Costa Rica, az útépítés ügy

Nicaragua kérte a Bíróságtól, hogy állapítsa meg Costa Rica jogsértését: megsértette Nicaragua területi szuverenitását, károkat okozott Nicaragua területén, a nemzetközi környezetvédelmi jogból folyó kötelezettségeinek megsértését. Kérte, hogy a Bíróság kötelezze Costa Rica-t minden építési tevékenység beszüntetését és megfelelő környezeti hatásvizsgálat bemutatását. Jogkövetkezményként kártérítést, és az eredeti állapot helyreállításának megállapítását kérte.[38] Costa Rica Nicaragua követeléseinek elutasítását kért.[39]

 

Ideiglenes intézkedések

Costa Rica féltette, hogy Nicaragua csatornázási tevékenysége a Colorado folyó folyására negatív hatással lehet, amely így a vizes területeire is veszélyt jelenthet. Ez a félelem egy ideiglenes intézkedés iránti kérelem formájában nyert megfogalmazást, amelyben kérte a Bíróságot, hogy kötelezze Nicaraguát a munkálatok felfüggesztésére. Ennek a kérésnek a Bíróság eleget téve 2011. március 8-án ideiglenes intézkedéseket rendelt el. Az első pontban elrendelte, hogy a feleknek távol kell tartaniuk a vitában érintett területektől katonai erőiket, rendőrséget, civileket stb. A második pontban felhatalmazta Costa Ricát, hogy a helyrehozhatatlan környezeti károk megelőzése érdekében szakembereket küldjön a helyszínre. Az utolsó pontokban pedig kéri a feleket, hogy ne súlyosbítsák a helyzetet, és a továbbiakban tájékoztassák a Bíróságot a rendelkezések betartásáról.[40] Ahogyan azt Raisz Anikó megjegyzi, az ideiglenes intézkedésben foglaltak a környezet megóvásának érdekeit helyezte előre.[41]

Az ideiglenes intézkedés meghozatalát követő hónapban Nicaragura máris megszegte azt: a vitás területen tüntetők várták és inzultálták a Ramsari Egyezmény Titkársága által a helyszínre küldött szakembereket.[42] Az intézkedés megsértése nem maradt szótlanul. Costa Rica a helyzet megváltozására tekintettel kért a Bíróságtól, hogy állapítson meg további intézkedéseket, míg Nicaragua, szintén erre hivatkozva kérte a Bíróságtól, hogy engedélyezze számára is személyi állomány küldését a területre.[43] A Bíróság bár elismerte a körülmények megváltozását, azonban azokat nem találta olyan jellegűnek, hogy módosítsa az ideiglenes rendelkezést. A dolog azonban nem állt meg itt: Nicaragua az ideiglenes rendelkezések meghozatalát követően további két csatorna kialakításába kezdett, mi több, a vitatott területre fegyveres erőket küldött.[44] Minthogy az ideiglenes rendelkezések kötelező erővel bírnak, így azok megszegéséért a Bíróság megállapította Nicaragua felelősségé.

 

Ítélet

A Nemzetközi Bíróság 2015 december 16-án hirdetett ítéletet. A határátlépés ügyben elsőként a szuverenitás kérdésében hozott döntést. E szerint a vitatott terület Costa Rica fennhatósága alá tartozik, amiből következik, hogy Nicaragua tevékenységei, vagyis a katonai jelenlét és a már említett csatornák kialakítása sértették Costa Rica területi szuverenitását. A szuverenitás kérdésében a Bíróság megállapított Nicaragua felelősségét, egyúttal az okozott kár megtérítésére kötelezte Nicaraguát. [45]  

A nemzetközi környezetvédelmi jogot érintő kérdéseket – hasonlóan a papírgyár ügyhöz – ketté bontva eljárási és érdemi kötelezettségekre vizsgálta. Az eljárási kötelezettségek (ide sorolva a környezeti hatásvizsgálatot, a notifikációs és konzultációs kötelezettséget) kapcsán megállapította, hogy Nicaragua egyetlen eljárási kötelezettséget sem sértett meg.[46] Az a határon átterjedő károkozással kapcsolatos érdemi kötelezettségek vonatkozásában szintén erre a végeredményre jutott: a bizonyítékok alapján nem történt környezeti károkozás.[47] Ami a hajózási jogot illeti, a Bíróság megállapította Nicaragua jogsértését.[48]

Az útépítés ügy eljárási természetű kötelezettségekkel kapcsolatban a Bíróság megállapította, hogy Costa Rica nem tett eleget a környezeti hatásvizsgálat lefolytatásának követelményének.[49] Ami az érdemi kötelezettségeket illeti, nevezetesen a határon átterjedő károkozás tilalmának szokásjogi szabályának megsértését, a Bíróság a következőt állapította meg: nem találta bizonyítottnak, hogy az útépítés jelentős határon átterjedő környezeti károkat okozott volna Nicaragua számára.[50] Jogkövetkezményként a Bíróság úgy látta, hogy elegendő elégtételnek minősül, hogy megállapította Costa Rica környezeti hatásvizsgálatának kötelezettségének megsértését.[51]

A Costa Rica javára fizetendő kártérítés mértékét külön ítéletben került megállapításra, kihirdetésére 2018. február 2-án került sor. Ebben összesen 378,890.59 US$ kártérítés fizetésére kötelezte Nicaraguát.[52]

 

4.      Nemzetközi környezetvédelmi joggal kapcsolatos kérdések

Eljárási és érdemi kötelezettségek megkülönböztetése

A papírgyár ügyben hozott ítéletben a Bíróság a kötelezettségeket eljárási és érdemi kötelezettségekre bontva vizsgálta. Ennek indoka elsősorban a Statútum felépítéséből adódott, mivel az önálló részben állapítja meg az eljárási kötelezettségeket, azonban öt évvel később ezt a felosztást követte a Costa Rica és Nicaragua ügyekben hozott ítélet is. Kérdésként merülhet fel, hogy vajon a két fajta kötelezettség egymástól való elválasztása helyes-e, nem-e összetett kötelezettségről van-e szó.[53] A Bíróság papírgyár ügyben adott magyarázta szerint a két fajta kötelezettség kiegészíti egymást, ezzel együttesen lehetővé teszik a környezetet érintő kockázatok illetve károk megelőzését.[54] Ez azonban nem jelenti azt, hogy az eljárási kötelezettségek megsértése az anyagi kötelezettségek megsértéséhez vezet, és ugyanúgy, az a következtetés sem vonható le, hogy az eljárási kötelezettségeknek való megfeleléssel az állam megfelelt az érdemi kötelezettségeinek is. Tehát az a tény, hogy az állam megfelelt az érdemi kötelezettségeinek, nem jelenti azt, hogy kimentést nyer az eljárási kötelezettségeinek teljesítése alól.[55] A Bíróság érvelése szerint, tehát nincs akadálya annak az, hogy a felek külön vállalják akár az egyik, akár a másik megsértéséért a felelősséget. Az eljárási és érdemi kötelezettségekre nem az elválaszthatatlanság, hanem inkább azok keveredése és összefonódása jellemző.[56]

 

Elvárható gondosság és a megelőzés

A papírgyár ügyben hozott ítéletben foglaltak szerint, az állam köteles megtenni mindent, hogy elkerülje azokat a tevékenységeket a területén, vagy joghatósága alatt lévő bármely területen, amelyek jelentős környezeti károkat okoznak egy másik állam területén.[57]A Bíróság a megelőzést, mint szokásjogi szabályt összeköti az elvárható gondossággal, és kimondja, hogy az minden államtól megkövetelt.[58] Ez visszavezethető a Korfu-szoros ügyben hozott ítéletre, ami mára már a környezettel kapcsolatos nemzetközi jog corpusa,[59] mely szerint „egyetlen állam sem használhatja területét más állam jogainak rovására.”[60]

Itt megjelenik a károkozás tilalma, a környezeti károk megelőzésének kötelezettsége valamint az elvárható gondos magatartás egymással való szoros kapcsolata. Az elvárható gondosság pontosan nem definiálható, tartalmának meghatározása mindig az adott eset összes körülményétől függ.[61] A jogirodalomban a következő megfogalmazásokkal találkozhatunk: Birnie és Boyle szerint úgy határozható meg, mint az a magatartás, amely egy „jó kormányzástól” elvárható. Ez olyan jogszabályokat és közigazgatási ellenőrzést jelent, amely képes megóvni a környezetet.[62]  Kiss és Shelton megfogalmazása szerint a megelőzés megkívánja minden államtól, hogy elvárható gondossággal járjon el, amely a következőket foglalja magában: az ésszerű, a jóhiszeműség és tisztességnek megfelelő magatartást valamint az állam joghatósága vagy ellenőrzése alá eső köz és magán tevékenységek szabályozását, amelyek ártalmat jelenthetnek a környezetre.[63]

A Costa Rica Nicaragua ügyekben a Bíróság továbbfejlesztette a papírgyár ügyben hozott ítéletet. Az elvárható gondosság által megkövetelt eljárási kötelezettségeket három elkülönült, de egymást követő kötelezettségre bontotta.[64] Az első kötelezettség eredményétől függ a második kötelezettség, a harmadik pedig a másodikétól. Első lépésként az államnak mielőtt valamilyen, a környezetre nézve negatív hatást magában hordozó tevékenység megvalósításába kezdene, meg kell győződnie arról, hogy fennáll-e a határon átterjedő jelentős károkozás kockázata.[65] Második lépésként, ha az állam informálódásának eredményéül kockázatokat fedez fel, úgy köteles lefolytatni környezeti hatásvizsgálatot.[66]Harmadszorra, ha a környezeti hatásvizsgálat eredménye szerint fennáll a jelentős határon átterjedő károkozás kockázata, akkor a tevékenységet tervező államnak feléled a notifikációs és konzultációs kötelezettsége, vagyis a jóhiszeműséget szem előtt tartva értesítenie és konzultálnia kell a feltételezhetően érintett állammal.[67] Szinte azonnal szembetűnik, hogy míg a környezeti hatásvizsgálatot a papírgyár ügyben a Bíróság az érdemi kötelezettségeknél helyezte el, addig a Costa Rica Nicaragua ügyekben született ítéletben az az eljárási természetű kötelezettségek között kapott helyett. Ennek oka, hogy az alapvetően eljárási jellegű környezeti hatásvizsgálat a papírgyár ügyben jogalapot képző Statútumban az érdemi kötelezettségek részben lelhető fel.[68] Mindazonáltal a Bíróság a kötelezettség eljárási jellegét erősítette, amikor kimondta, hogy azt még a tevékenység megkezdése előtt kell lefolytatni, és nem utána. Ezt az eljárási természetet jutatta kifejezésre a Costa Rica és Nicaragua ügyekben született ítélet is.

 

Környezeti hatásvizsgálat

A környezeti hatásvizsgálat úgy határozható meg, mint egy vizsgálati eljárás, amelynek feladata a tervezett projektek, tervek és tevékenységek környezetre gyakorolt hatásainak elemzése.[69] Ennek szűk értelemben véve célja, hogy a tervezett tevékenység társadalomra, gazdaságra és környezetre gyakorolt hatásait, illetve kockázatait összegezze, még mielőtt bármilyen döntés születne a tevékenységgel vagy projekttel kapcsolatban.[70] Tág értelemben véve, célja a környezeti károk megelőzése, valamint a fenntartható fejlődés. A határokon átterjedő hatások előzetes felmérésének kötelezettsége szerződésekből és a szokásból ered.[71] A papírgyár ügy egyik nóvuma, hogy elsőként deklarálta a határokon átterjedő környezeti hatásvizsgálatot, mint a nemzetközi jog általános követelményét.[72] Az ítélet szerint az általános nemzetközi jog megköveteli a környezeti hatásvizsgálat lefolytatását, ha fennáll annak kockázata, hogy az ipari tevékenység jelentős határon átterjedő következményekkel jár. Ennek alkalmazási körét a Costa Rica és Nicaragua ügyekben hozott ítélet tágítja, és kimondja, hogy ez nemcsak az ipari, hanem minden tevékenységre általánosságban vonatkozik, amelynek jelentős, határon átterjedő negatív hatása lehet. A környezeti hatásvizsgálat lefolytatásának kötelezettsége így már nem csak pusztán szerződéses kötelezettség.[73]

Mindkét fent tárgyalt ügyből tisztán következik, hogy az elvárható gondosság, a megelőzés és a környezeti hatásvizsgálat között szoros kapcsolat áll fenn: a Bíróság a papírgyár ügyben megjegyezte, hogy az elvárható gondosság, a megelőzés és az elővigyázatosság nem teljesül, ha a projektet tervező fél elmulasztja lefolytatni a környezeti hatásvizsgálatot.[74] Tehát az államnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy fenn áll-e a jelentős, határon átterjedő károkozás kockázata, még mielőtt a tevékenység megvalósításába kezdene. A Nemzetközi Bíróság ítéletei egyértelműen meghatározzák azt is, hogy mikor kell lefolytatni a hatásvizsgálatot, és az milyen, további kötelezettségek teljesítését vonja maga után. Egy kérdés azonban nyitva marad: mit kell tartalmaznia a környezeti hatásvizsgálatnak? Erre pontos választ sem a papírgyár ítélete sem a Costa Rica és Nicaragua ügyekben született ítélete nem ad. Utóbbi előtt megadatott a lehetőség, hogy ezt tisztázza a Bíróság, azonban helyette egy másik utat választva, visszautalt a papírgyár ügyre, amely ennek a kérdésnek a megoldását az államok feladatkörébe utalja. Iránymutatásként hozzáteszi, hogy a hatásvizsgálat tartalmának meghatározása mindig az adott eset összes körülményeinek figyelembevételével kell történnie, akár a hazai jogszabályozásban, akár az engedélyezési eljárásban, tekintettel a tevékenység nagyságára, természetére, környezetre gyakorolt hatására és az elvárható gondosság követelményére.[75] Boyle szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy a környezeti hatásvizsgálat tartalmának meghatározása egyedül az állam mérlegelésén múlna.[76] Álláspontja szerint a nemzetköz jog megkövetel egy minimumot, amit ha a nemzeti jog nem biztosít, úgy az az állam kötelezettségszegését vonja maga után. Ez a minimum olvasható ki a Nemzetközi Jogi Bizottság a veszélyes tevékenységből származó határokon átterjedő károk megelőzéséről szóló 2001-es tervezetéből (Draft Articles on Prevention of Transboundary Harm from Hazardous Activities).[77] E szerint a hatástanulmánynak tartalmazni kell legalább: a személyekre, tulajdonra és a környezetre gyakorolt hatások.[78]

 

Jelentős határon átterjedő kár és kockázata

A jelentős, határon átterjedő kár kockázatának megállapítása, mint küszöb, kulcsfontosságú. A Riói Nyilatkozat 17. elve[79] szerint „környezeti hatástanulmányokat kell készíteni az olyan javasolt tevékenységekre nézve, amelyeknek nagy valószínűséggel jelentős mértékű káros hatása lesz a környezetre.” A Nemzetközi Jogi Bizottság 2001-es megelőzési tervezetének 7. cikke csupán „lehetséges határon átterjedő kárt” említ. A jelentős határon átterjedő kárhoz kötődik a környezeti hatásvizsgálat lefolytatásának, a notifikációs és konzultációs kötelezettség is. Ha fennáll a jelentős határon átterjedő károkozás kockázata, úgy erről értesíteni kell a feltehetően érintett államot. A küszöb, amit el kell érnie a lehetséges kárnak, az a „jelentős”. De honnan tudjuk megállapítani, hogy pontosan milyen mértékű az a kár, ami ebbe a kategóriába esik? Erre nézve a nemzetközi jogban jelenleg nincs egy általánosan elfogadott definíció. Iránymutatással szolgálhat a 2001-es megelőzési tervezet, amely szerint a jelentős határon átterjedő kár kockázata: egy baleset bekövetkezésének a valószínűsége és káros hatásának együttes hatása.[80] Kísérletet tesz a „jelentős” meghatározására is: valami, ami több a kimutathatónál, de nem éri el a komoly vagy lényeges szintet.[81] Ha ezt kicsit közelebbről megvizsgáljuk, újabb kérdésekkel találjuk szembe magunkat: mi a komoly, vagy lényeges szint? Mi az a kár, ami átlépve a küszöböt, maga után vonja a további kötelezettségek teljesítését?  Hol húzódik a határ? Hogyan határozható meg, hogy fennáll-e a jelentős határon átterjedő károkozás kockázata? A Costa Rica és Nicaragua ügyekben a Bíróság egy előzetes tanulmány elkészítését javasolt, mint a megállapítás egyik módját,[82] azonban anélkül, hogy pontosan leírta volna, hogy az mivel jár.[83] Ehhez annyit tett hozzá, hogy annak érdemes kitérnie a projekt kiterjedésére és arra a környezetre, amelyben azt megvalósítani kívánják.[84]

További kérdés, hogy a jelentős, határon átterjedő kár kockázatának meghatározásának megítélése az állam perspektívájából vagy egy objektív szereplő (pl. a Bíróság) által meghatározott empírikus, tudományos kritériumok szerint történik?[85] A válasz nem egyértelmű, amit mutat a Costa Rica és Nicaragua ügy is, melyben a Bíróság változatos módszert alkalmazott: míg Nicaragua kockázati tanulmánya esetében nem végzett részletekbe menő vizsgálatot, addig Costa Rica esetében széleskörűen vizsgálta a tudományos alapjait az ugyanolyan jellegű tanulmánynak.[86]

 

Összegzés

Mindkét ítéletben a nemzetközi környezetvédelmi jogot érintő olyan kérdések szerepeltek, mint például a környezeti hatásvizsgálat, az értesítési és konzultációs kötelezettség, amelyek a megelőzés elvével és az elvárható gondos magatartással szoros kapcsolatban állnak. A megelőzés minden komoly környezeti politikában kiemelkedő jelentőségű, mivel a környezeti károk gyakran irreverzibilisek. Az elsődleges kérdések között már nem csak a károkozás utáni állapot visszaállítása szerepel.[87] Mind a Costa Rica és Nicaragua ügyek, mind a papírgyár ügy felhívta a figyelmet erre.

A vizsgált ítéletek további jellemzője, hogy a kötelezettségeket felosztva, eljárási és érdemi kötelezettségekre vizsgálta a Bíróság. Ezzel kapcsolatban megállapította, hogy egymással összefüggő kötelezettségekről van szó, azonban ez nem zárja ki, hogy az államok feleljenek akár az egyik, akár a másik megsértéséért.

A nemzetközi környezetvédelmi jogra nézve, a papírgyár ügyben hozott ítélet kiemelkedő eredményként tarthatjuk számon a környezeti hatásvizsgálat, mint az általános nemzetközi jog követelményének deklarálását. Ezzel a kötelezettség nemzetközi jogi státuszának megerősítésére került sor. A környezeti hatásvizsgálat lefolytatásának kötelezettségét a Bíróság tovább fejlesztve a Costa Rica és Nicaragua ügyekben, kimondta, hogy nemcsak az ipari tevékenységekre nézve, hanem általánosságban vonatkozik minden projektre, amelynek jelentős, határon átterjedő negatív hatása lehet. A hatástanulmány elkészítésének időpontjára nézve, a prevenciós és az elvárható gondosság követelményének megfelelően, azt a tevékenység megkezdését megelőzően szükséges elvégezni. Itt a kötelezettségek láncolata figyelhető meg: amennyiben fennáll a határon átterjedő károkozás kockázata, úgy az érintett állammal szemben notifikációs és konzultációs kötelezettségét kell teljesítenie a projektet megvalósítani szándékozó államnak.

Mindemellett azonban vannak kérdések, amelyekre a válasz még homályos, mint például a jelentős határon átterjedő környezeti kár fogalma, megállapításának módja, vagy a környezeti hatásvizsgálat pontos tartalmának meghatározása.

 

 

 

Források

Birnie, Patricia W.  – Boyle, Alan E.: International Law and the Environment, Calerndon Press, Oxford,1992

Boyle, Alan: Developments in International Law of EIA and their Relation to the Espoo Convention, 2011 http://www.unece.org/fileadmin/DAM/env/eia/documents/mop5/Seminar_Boyle.pdf (letöltve: 2020.06.14.)

Bruhács János: Argentína és Uruguay vitája: a Nemzetközi Bíróság 2010. évi ítélete az Uruguay folyó menti papírgyár ügyben, JURA 2012/2

Cogan, Jacob Katz: Certain Activities Carried Out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua); Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica), The American Journal of International Law Vol. 110, No. 2, 2016

Desierto, Diane: Evidence but not Empiricism? Environmental Impact Assessments at the International Court of Justice in Certain Activities Carried Out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica), 2016 https://www.ejiltalk.org/evidence-but-not-empiricism-environmental-impact-assessments-at-the-international-court-of-justice-in-certain-activities-carried-out-by-nicaragua-in-the-border-area-costa-rica-v-nicaragua-and-con/ (letöltve: 2020.06.15.)

Dupuy, Pierre Marie – Vinuales, Jorge E.: International Environmental Law, Cambridge University Press, 2016

Friedmann, Wolfgang: General Course in Public International Law, Recueil Des Cours, 1969, 127. sz.

Gillespie, Alexander: Environmental Impact Assessments in International Law, Review of European Community and International Environmental Law 17.évf. 2.sz. 2008

Harrison, James: Reflections on the Role of International Courts and Tribunals in the Settlement of Environmental Disputes and the Development of International Environmental Law, Journal of Environmental Law Vol. 25, No. 3, 2013, Special Issue : ‘Environmental Law: Looking Backwards, Looking Forwards

Harrison, James: Significant International Environmental Law Cases, Journal of Environmental Law, Vol. 18. No. 3, 2006

Kazhdan, Daniel: Precautionary Pulp: “Pulp Mills” and the Evolving Dispute between International Tribunals over the Reach of the Precautionary Principle, Ecology Law Quarterly, Vol. 38, No. 2, 2011

Kecskés Gábor: A Nemzetközi Bíróság ítélkezési gyakorlata környezet tárgyú ügyekben, Állam – és Jogtudomány, LVI. évfolyam, 2015, 3. szám

Kiss, Alexander – Shelton, Dinah: International Environmental Law, Second Edition, Transnational Publishers, INC, Ardsley, New York, 2000

Lang, Chris: ENCE Cancels Pulp Mills in Uruguay,PULP INC. Oct. 2, 2006 https://pulpinc.wordpress.com/2006/10/02/ence-cancels-pulp-mill-in-uruguay/ (2020.06.08.)

Mackenzie, Ruth – Romano, Cesare P. R – Shany, Yuval – Sands, Philippe: Manual on International Courts and Tribunals, Oxford University Press, 2010

Miles A., Cameron, Certain Activities Carried Out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua)/Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) (I.C.J.) International Legal Materials, Vol. 55, No. 3, 2016

Raisz Anikó: Nemzetközi környezetvédelmi kérdések a Nemzetközi Bíróság előtt napjainkban, Sectio Juridica et Politica, Miskolc, 2011, Tomus XXIX/1

Sands, Philippe, The Principles of Environmental Law, Second Edition, Cambridge University Press, 2003

Study Group on Due Diligence in International Law (2014), 76 INT’L L. ASS’N REP. CONF.

UNEP: United Nations Environment Programme, Latin America and the Caribbean, Geo Yearbook, 2007

Riói Nyilatkozat a Környezetről és a Fejlődésről 1992

A Nemzetközi Jogi Bizottság a veszélyes tevékenységből származó határokon átterjedő károk megelőzéséről szóló 2001-es tervezete kommentárral

United Nations, Treaty Series (UNTS), Vol. 1295, No. I-21425.

International Court of Justice, Reports of Judgments Advisory Opinions and Orders, Pulp Mills on the River Uruguay(Argentina v. Uruguay Judgment of 13 July 2006,

International Court of Justice, Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay), Summary of the Order of 13 July 2006

Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Dispute Regarding navigational and Related Rights (Costa Rica v. Nicaragua) Judgment of 13 July 2009

International Court of Justice, Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders, The Corfu Channel Case, Judgment of April 9th 1949

Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) Compensation Owed by the Republic of Nicaragua to the Republic of Costa Rica 2 February 201841

Certain Activities Carried Out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Request of Modification of the Order of 8 March 2011 Indicating Provisional Measures Order of 16 July 2013

International Court of Justice, Report of Judgments, Advisory Opinions and Orders, Legality of the Threat or Use of Nuclear Weapons, Advisory Opinion of 8 July 1996

 

[1] Példák: Állandó Nemzetközi Bíróság, Nemzetközi Bíróság, Nemzetközi Büntetőbíróság, Tengerjogi Törvényszék, Emberi Jogok Európai Bírósága stb.

[2] Mackenzie, Ruth – Romano, Cesare P. R – Shany, Yuval – Sands, Philippe: Manual on International Courts and Tribunals, Oxford University Press, 2010, xi.

[3] Uo. xi.

[4] Uo. ix.

[5] Harrison, James: Reflections on the Role of International Courts and Tribunals in the Settlement of Environmental Disputes and the Development of International Environmental Law, Journal of Environmental Law Vol. 25, No. 3, 2013, Special Issue : ‘Environmental Law: Looking Backwards, Looking Forwards, 502.

[6] Friedmann, Wolfgang: General Course in Public International Law, Recueil Des Cours, 1969, 127. sz., 162.

[7] International Court of Justice, Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay), Summary of the Order of 13 July 2006, 1-2.

[8] Kazhdan, Daniel: Precautionary Pulp: “Pulp Mills” and the Evolving Dispute between International Tribunals over the Reach of the Precautionary Principle, Ecology Law Quarterly, Vol. 38, No. 2, 2011, 543.

[9] Bruhács János: Argentína és Uruguay vitája: a Nemzetközi Bíróság 2010. évi ítélete az Uruguay folyó menti papírgyár ügyben, JURA 2012/2., 40.

[10] UNEP, United Nations Environment Programme: Latin America and the Caribbean, Geo Yearbook, 2007, 24., lásd még: Lang, Chris: ENCE Cancels Pulp Mills in Uruguay,PULP INC. Oct. 2, 2006 https://pulpinc.wordpress.com/2006/10/02/ence-cancels-pulp-mill-in-uruguay/ (2020.06.08.)

[11] International Court of Justice, Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay), Summary of the Order of 13 July 2006, 4.

[12] Uruguay folyó használatáról szóló 1975. évi Statútum által felállított bizottság. A szerződés értelmében, ha valamelyik fél olyan projektbe kezd, amely jelentős kárt okozhat a környezetben, arról a félnek tájékoztatnia kell a Bizottságot. Ha a Bizottság megállapítása szerint fennáll a jelentős károkozás veszélye, arról értesítenie kell a projektet tervező államnak a másik felet.

[13] Ennek jogalapját az 1975. Statútum joghatósági záradéka biztosította.

[14] Az Uruguay folyó használatáról szóló szerződést 1975-ben írta alá Uruguay és Argentína, hatályba lépett 1976-ban. United Nations, Treaty Series (UNTS), Vol. 1295, No. I-21425, p. 340.

[15] International Court of Justice, Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay), Summary of the Order of 13 July 2006, 1-2.

[16] International Court of Justice, Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay), Summary of the Order of 13 July 2006, 2-3.

[17] International Court of Justice, Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay), Summary of the Order of 13 July 2006, 3.

[18] Harrison, James: Significant International Environmental Law Cases, Journal of Environmental Law, Vol. 18. No. 3, 2006,  507.

[19] Uo. 507.

[20] Kazhdan, 544.

[21] International Court of Justice, Reports of Judgments Advisory Opinions and Orders, Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay Judgment of 13 July 2006, 282.§ 1. pont

[22] International Court of Justice, Reports of Judgments Advisory Opinions and Orders, Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay Judgment of 13 July 2006, 282.§ 2. pont

[23] Bruhács, 2012, 41.

[24] International Court of Justice, Reports of Judgments Advisory Opinions and Orders, Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay Judgment of 13 July 2006, 282.§ 1. pont

[25] International Court of Justice, Reports of Judgments Advisory Opinions and Orders, Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay Judgment of 13 July 2006, 106.§

[26] International Court of Justice, Reports of Judgments Advisory Opinions and Orders, Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay Judgment of 13 July 2006, 120-122.§

[27] A felek között nem került sor a Statútumnak megfelelően módon tárgyalásokra. Bár létrejöttek megállapodások a felek között, és egy technikai csoport is felállításra került (GTAN), ezt a Bíróság nem tekintette kielégítőnek. International Court of Justice, Reports of Judgments Advisory Opinions and Orders, Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay Judgment of 13 July 2006, 128.§ és 141.§

[28] International Court of Justice, Reports of Judgments Advisory Opinions and Orders, Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay Judgment of 13 July 2006, 149.§

[29]2009-ben hozott ítéletében a Nemzetközi Bíróság megállapította, hogy Nicaragua megsértette Costa Ricának a San Juan folyón történő szabad hajózáshoz való jogát. Bővebben lásd: Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Dispute Regarding navigational and Related Rights (Costa Rica v. Nicaragua) Judgment of 13 July 2009

[30] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Dispute Regarding navigational and Related Rights (Costa Rica v. Nicaragua) Judgment of 13 July 60-63., 156.§

[31] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Dispute Regarding navigational and Related Rights (Costa Rica v. Nicaragua) Judgment of 13 July ,17., 15.§

[32] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Dispute Regarding navigational and Related Rights (Costa Rica v. Nicaragua) Judgment of 13 July , 20., 19.§

[33] A terület a Barra del Colorado Nemzeti Park része

[34] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Judgment of 16 December 2015, 696., 66.§

[35] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Judgment of 16 December 2015, 33., 62-64.§

[36] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Judgment of 16 December 2015, 681. 48.§

[37] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Judgment of 16 December 2015, 682. 48.§

[38] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Judgment of 16 December 2015, 686. 51.§

[39] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Judgment of 16 December 2015, 689., 51.§

[40] Certain Activities Carried Out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) Request for the Indication of Provisional Measures Order of 8 March 2011, 27. 86.§

[41] Raisz Anikó: Nemzetközi környezetvédelmi kérdések a Nemzetközi Bíróság előtt napjainkban, Sectio Juridica et Politica, Miskolc, 2011, Tomus XXIX/1. 284.

[42] Uo. 284.

[43] Certain Activities Carried Out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Request of Modification of the Order of 8 March 2011 Indicating Provisional Measures Order of 16 July 2013, 5., 3. §.és 11., 26. §.

[44] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Judgment of 16 December 2015, 713., 125. §.

[45] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Judgment of 16 December 2015, 703., 92. §.

[46] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Judgment of 16 December 2015, 703., 120. §.

[47] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Judgment of 16 December 2015, 710., 113-120. §.

[48] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Judgment of 16 December 2015, 714., 130-136. §.

[49] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Judgment of 16 December 2015, 717., 146-162. §.

[50] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Judgment of 16 December 2015, 737., 217. §.

[51] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Judgment of 16 December 2015, 740., 224-228. §.

[52] Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) Compensation Owed by the Republic of Nicaragua to the Republic of Costa Rica 2 February 201841., 155.

[53] Bruhács, 42.

[54] International Court of Justice, Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay), Summary of the Order of 13 July 2006, 5-6.

[55] International Court of Justice, Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay), Summary of the Order of 13 July 2006, 5-6.

[56] Bruhács 42.

[57] International Court of Justice, Reports of Judgments Advisory Opinions and Orders, Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay Judgment of 13 July 2006, 46. 104.§

[58] International Court of Justice, Reports of Judgments Advisory Opinions and Orders, Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay Judgment of 13 July 2006, 45. 101§

[59] International Court of Justice, Report of Judgments, Advisory Opinions and Orders, Legality of the Threat or Use of Nuclear Weapons, Advisory Opinion of 8 July 1996, 242. 29§

[60] International Court of Justice, Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders, The Corfu Channel Case, Judgment of April 9th 1949, 22.

[61] Study Group on Due Diligence in International Law (2014), 76 INT’L L. ASS’N REP. CONF. 947, 949.

[62] Birnie, Patricia W.  – Boyle, Alan E.: International Law and the Environment, Calerndon Press, 1992, Oxford,

92-93.

[63] Kiss, Alexander – Shelton, Dinah: International Environmental Law, Second Edition, Transnational Publishers, 2000, INC, Ardsley, New York, 264.

[64] Cogan, Jacob Katz, Certain Activities Carried Out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua); Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica), The American Journal of International Law Vol. 110, No. 2, 2016, 323.

[65] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Judgment of 16 December 2015, 706., 104. §.

[66] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Judgment of 16 December 2015, 706., 104. §.

[67] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Judgment of 16 December 2015, 706., 104. §.

[68] Bruhács, 42.

[69] Ced nanda, George (Rock) Pring,  Martinus Nijhoff Publishers, Leiden Boston, 2013, 65

[70] Gillespie, Alexander Environmental Impact Assessments in International Law, Review of European Community and International Environmental Law 17.évf. 2.sz. 2008. 221.

[71] Dupuy, Pierre Marie – Vinuales, Jorge E.: International Environmental Law, Cambridge University Press, 2016, 69.

[72] International Court of Justice, Reports of Judgments Advisory Opinions and Orders, Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay) Judgment of 13 July 2006, 83. 204.§

[73] Kecskés Gábor, A Nemzetközi Bíróság ítélkezési gyakorlata környezet tárgyú ügyekben, Állam – és Jogtudomány, LVI. évfolyam, 2015, 3. szám, 71.

[74] Kecskés, 2015, 71.

[75] International Court of Justice Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Case Concerning Pulp Mills on the River Uruguay (Argentina v. Uruguay) Judgment of 20 April 2010, 83., 205 p.

[76] Boyle, Alan: Developments in International Law of EIA and their Relation to the Espoo Convention, 2011,  http://www.unece.org/fileadmin/DAM/env/eia/documents/mop5/Seminar_Boyle.pdf (letöltve: 2020.06.14.)

[77] A Nemzetközi Jogi Bizottság a veszélyes tevékenységből származó határokon átterjedő károk megelőzéséről szóló 2001-es tervezete kommentárral, 152. 2. cikkhez tartozó kommentár

[78] Boyle, 4.

[79] Riói Nyilatkozat a Környezetről és a Fejlődésről 1992

[80] Nemzetközi Jogi Bizottság a veszélyes tevékenységből származó határokon átterjedő károk megelőzéséről szóló 2001-es tervezete kommentárral, 152., 2. cikkhez tartozó 2. kommentár

[81] Nemzetközi Jogi Bizottság a veszélyes tevékenységből származó határokon átterjedő károk megelőzéséről szóló 2001-es tervezete kommentárral, 152., 2. cikkhez tartozó 4. kommentár

[82] Reports of Judgments, Advisory Opinions and Orders Certain Activities Carried out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) Judgment of 16 December 2015, 720., 154.§

[83] Desierto, Diane: Evidence but not Empiricism? Environmental Impact Assessments at the International Court of Justice in Certain Activities Carried Out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua) and Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica), 2016 https://www.ejiltalk.org/evidence-but-not-empiricism-environmental-impact-assessments-at-the-international-court-of-justice-in-certain-activities-carried-out-by-nicaragua-in-the-border-area-costa-rica-v-nicaragua-and-con/ (letöltve: 2020.06.15.)

[84] Uo.

[85] Miles A., Cameron: Certain Activities Carried Out by Nicaragua in the Border Area (Costa Rica v. Nicaragua)/Construction of a Road in Costa Rica Along the San Juan River (Nicaragua v. Costa Rica) (I.C.J.) International Legal Materials, Vol. 55, No. 3, 2016, 419.

[86] Uo. 419.

[87] Sands, Philippe: The Principles of Environmental Law, Second Edition, Cambridge University Press, 2003, 246-249.

Juhász Imre: Reformok a polgári perrendtartás korszerűsítése érdekében 2010-2018 között

  1. Jelen tanulmány célja és korlátai

A jelen összefoglaló célja, hogy a lényeges változásokat kiemelő, de tartalmi szempontból szubjektív áttekintést adjon a polgári perrendtartásoknak az elmúlt 8 évben végrehajtott változásairól. Szubjektív, mert e tanulmány terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé a teljes áttekintést, és a kiválasztás terén óhatatlanul érvényesül a szerzői szubjektum.

Az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Régi Pp.) 2010. évi hatályos szövegétől a 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2018. január 1. napján történt hatálybalépésekor hatályos szövegéig számos törvénymódosításon át vezetett az út az új kódex megalkotásáig. Erre tekintettel érintjük a Pp. elfogadása és hatályba lépése közötti időszakban történt, fontosnak ítélt módosításait is. Jelen írás – az említett terjedelmi korlátokra is tekintettel – a Régi Pp.-ben szabályozott nemperes eljárásokra és a különleges perek közül a nemperes eljárásokkal összefüggésben lévő perekre nem terjed ki[1]. A Régi Pp. és a Pp. szabályai sem függetleníthetőek az Európai Unió jogától, de az uniós szabályokat, és azoknak a vizsgált időintervallumban való változásait a jelen tanulmány nem vizsgálja. Bár a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény [2] (a továbbiakban: Kp.) elfogadására a tanulmányozott időszakban került sor, azt sem általánosságban, sem részleteiben nem elemezzük, ugyanakkor kiemelten utalnunk kell arra, hogy a Kp. megalkotása rendkívül radikális változásokat eredményezett és szabályai erős szakmai kritika tárgyát képezik – az Alkotmánybíróság (továbbiakban: AB) vonatkozó határozata[3] alapján már némileg módosított szöveggel történt – hatálybalépését követően is.

 

  1. A Pp.-hez szorosan kapcsolódó joganyag koncepcionális módosításai a 2010. évtől kezdődően

A Régi Pp. és a Pp. hatékonyságát, sőt működőképességét egyaránt számos más jogszabály, törvény (kódex), illetve e jogforrások több vagy kevesebb kapcsolódó rendelkezése biztosította, illetve biztosítja a jövőben is. Ezek részletszabályai és általában is összhangjuk a Pp.-vel rendkívüli fontosságúak a polgári pereknek az eljárási igazságosság szellemében történő lefolytatása, illetve a perek ésszerű időben történő befejezése szempontjából. Példaként említhető a végrehajtási eljárás, az elektronikus kapcsolattartás, vagy éppen a költségkedvezmények szabályozása. Pozitív tendencia, hogy a vizsgált időszakban, számos, korábban alacsonyabb szintű jogszabályban szabályozott kérdést immár törvényben rögzített a jogalkotó.[4]

 

III. A Régi Pp. módosításainak általános jellegzetességei

A tárgyi időszakban végig a Régi Pp. volt hatályban (2017. december 31-ig). Az Európai Unió normáihoz való igazítás, az AB döntéseinek megfelelő módosítások (pl. a beavatkozás, vagy az előzetes döntéshozatal tekintetében) és további, –„kívülről”– nem generált törvényi változások is jellemezték ezt az időszakot. A vizsgált periódusra a Régi Pp.-nek az 1990-es évek elejét követő, nagy átalakítási munkálatai már befejeződtek – ha úgy tetszik –, a „rendszerváltás” megvalósult az eljárásjogban is. Ebből következően 2010-től a Régi Pp.-t érintő jogalkotási folyamat, illetve a többszöri módosítások kevésbé koncepcionálisak, inkább a jogszabályok szokásos „korszerűsítésének” tekinthetőek és alapvetően a „finomhangolás” kifejezéssel jellemezhetőek.

A jogharmonizáció, az Európai Unió folyamatos másodlagos jogalkotási tevékenysége számos belföldi eljárási szabály módosítását is indukálta és – elsősorban az ágazati kérdések területén – részben a Régi Pp. módosítására került sor, részben a Régi Pp.-t kiegészítő, külön jogszabályokban rögzített eljárási szabályok épültek be a jogrendszerbe.[5]

Az Alaptörvény hatályba lépésével az alapjogi gondolkodás[6] egyre erősebbé válása szinte minden jogágat érintett, de közülük is kiemelkedik a polgári eljárásjog. Ezen túlmenően, a polgári jog változásai okán,[7] a Régi Pp. kisebb módosításai mellett, szükségessé vált új különleges perek szabályrendszerének megalkotása is.

A jogszabályszerkesztés technikáját tekintve a vizsgált időszakban még voltak a Régi Pp. egy-egy kisebb részterületét módosító, címükben is a Pp. módosítására utaló önálló jogszabályok, továbbá az egy-egy hatósági eljárást, vagy más területet definiáló önálló jogszabályok (amelyek különleges perként, vagy nemperes eljárásként speciálisan szabályozták az adott törvényhez kapcsolódóan igénybe vehető bírósági utat). Ugyanakkor megjelent, és sajnálatos módon egyre inkább jellemzővé (az időszak végére tipikussá) vált a vegyes típusú (ún. saláta) törvény útján történő módosítás a polgári eljárásjog területén is.

 

  1. A Régi Pp. módosításai a 2010. évtől kezdődően

Átfogó, koncepcionális változásnak tekinthetőek a Régi Pp.-nek azok a módosításai, amelyek több meghatározó jelentőségű eljárási jogintézményt is érintenek, és hosszabb távon bebizonyították, hogy – akár kisebb jogalkotói kiigazításokkal – de beilleszthetőek a magyar jogrendszerbe[8]. Az alábbi felsorolásból látható, hogy – a fenti pontban megjelölt okokból – az ilyen jellegű módosítások kisebbségben voltak.

  1. A legjelentősebb, átfogónak tekinthető koncepcionális változásnak az elektronikus eljárás fokozatos bevezetését tekinthetjük.[9] Ennek megítélése környezetvédelmi, gazdaságossági, perökonómiai szempontból feltétlenül pozitív. Technikai zökkenők ugyan voltak a folyamatban, leginkább a bírósági szervezetrendszer átállítása, a leírók, bírák melletti jegyzők, a kezelő irodák dolgozóinak kiképzése, a folyamatok rutin-szerűvé válásához vezető út hosszúsága, a szoftver és hardver tekintetében, de ezeken viszonylag jó eredménnyel sikerült úrrá lenni. Engedtessék meg azonban egy szubjektív megjegyzés arra vonatkozóan, hogy az elektronikus cégeljárásra való átállás tapasztalatait talán jobban fel lehetett volna használni, és felvetődik a kérdés, hogy az ott bevált rendszer miért nem bizonyult alkalmasnak arra, hogy a peres eljárásokban – szükséges korrekciókkal – is bevezetésre kerüljön[10]. Jellemző mozzanata volt ennek a folyamatnak, hogy többször is el kellett halasztani a hatálybalépés időpontját, illetve az átmeneti időszak választási lehetőséget is biztosított[11].

Az elektronikus előterjesztés kizárólagossága a „határterületeken”, így a fizetési meghagyásos eljárást követő peres eljárás tekintetében is, helyet követelt magának. A Régi Pp. 315.§ (3) bekezdés b) pontja akként rendelkezett, hogy  a XXVI. Fejezet szerinti vállalkozások egymás közötti pereiben, ha a keresetlevelet – az elutasító vagy megszüntető végzés jogerőre emelkedését követő harminc napon belül – a jogosult a bírósághoz külön jogszabályban meghatározott formanyomtatványon, elektronikusan előterjeszti, a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem beadásának, illetve a meghagyás kötelezett részére történő kézbesítésének joghatályai fennmaradnak.[12]

 

Fontos technikai szabályokat vezetett be a régi Pp. 394/M. §-a[13]. E szerint a keresetlevelet, a beadványt, valamint az okirati bizonyítékot a kézbesítési rendszer által befogadható méretben kell benyújtani. A befogadható méretre vonatkozó adatok közzétételét az Országos Bírósági Hivatal feladatává tette. Ha a keresetlevél, a beadvány vagy az okirat, illetve ezek együttes mérete a kézbesítési rendszer által befogadható méretet meghaladta, a beadványt több, a kézbesítési rendszer által befogadható méretű részletben kellett benyújtani. Az egyes részletekhez tartozó űrlapokon meg kellett jelölni, hogy a beadvány összesen hány részletből áll, továbbá az adott részlet sorszámát. Ugyanakkor a jogalkotó később hatályon kívül helyezte e szakasz (3) bekezdését, amely szerint a keresetlevél vagy a beadvány valamennyi részletének feltöltése esetén az utolsó részlethez kapott befogadás-visszaigazolásban megjelölt időpontban kellett a keresetlevelet vagy a beadványt a bírósághoz megérkezettnek tekinteni.[14] Az elektronikus kapcsolattartás technikai szabályai később kiegészültek az OBH szerepét is részletesen szabályozó rendelkezésekkel, illetve az átvétel hiányában fellépő kézbesítetlenség jogkövetkezményeivel. Így egyértelművé vált, hogy az elektronikus úton kapcsolatot tartó az iratot az iratra mutató internetes hivatkozás megnyitásával vehette át. Az internetes hivatkozás megnyitásával elektronikus tértivevény jött létre, amely igazolta, hogy az iratot átvették. Fontos előírás volt, hogy az internetes hivatkozás megnyitását megelőzően a kézbesítési rendszer útján az elektronikus úton kapcsolatot tartó számára megismerhetővé kellett tenni a bíróság és a felek nevét, az ügy tárgyát, a bírósági irat érkezésének időpontját, és az ügy számát[15]. A kétszeri sikertelen kézbesítés esetére alkalmazott kézbesítési vélelem szabályai átöröklődtek az elektronikus világra is[16].

A Régi Pp. 394/E. § (2) bekezdésének a bíróságok egymás közötti illetve a közigazgatási szervekkel, és más hatóságokkal történő elektronikus kommunikációjára vonatkozó – eredeti – rendelkezése szerint, 2011. június 30. napját követően a bíróság a hivatalos iratait másik bíróság, közigazgatási szerv vagy más hatóság részére kizárólag elektronikus úton kézbesíttethette.[17]  Ez az időpont azonban többször kitolódott (2012. június 30., 2013. március 31., 2013. augusztus 1., 2014. július 1., 2015. július 1.), mígnem a rendelkezés tényleges alkalmazására csak 2016. január 1-jét követően került sor.[18] A bíróságok egymás közötti és a közigazgatási szervekkel, illetve más hatóságokkal történő elektronikus kapcsolattartására, 2011. január 1. napja és az elektronikus kommunikáció kötelező bevezetése között, az elektronikus út választásának lehetősége adott volt. A folyamatos változást jól érzékelteti az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény és a végrehajtására kiadott kormányrendelet Régi Pp.-beli meghivatkozása a 394/F. §-ban.[19]

 

  1. Még a vizsgált időszakot megelőzően a 2008. évi XXX. törvény (X. Ppn.) kibővítette a kis perértékű ügyekre vonatkozó szabályozást, amit „kisértékű perek” címszó alatt a törvény akkori „ÖTÖDIK RÉSZ”-ében (387. – 394/A. §) helyezett el.[20] Ilyen előzmények után 2011-ben e pertípus ellenpontozása az új különleges eljárás, amely, mint a Pp. XXVI. fejezete és egyben új „ÖTÖDIK RÉSZ”-e (386/A. – 386/N. §-ig), az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi LXXXIX. törvényben látott napvilágot és beiktatása a Régi Pp.-be már a vizsgált időszakra esett[21]. Kengyel Miklós megfogalmazása szerint: A kisértékű perek „tükörképeként” a törvényhozó megalkotta a „nagyértékű perekre”, a kiemelt jelentőségű perekre vonatkozó eljárási szabályokat is.[22]Általános indokolása szerint „a jogalkotó kiemelt jelentőséget tulajdonít a törvényes rend, a köz- és jogbiztonság fenntartásának és erősítésének, valamint a jó és olcsó állam érdekében a hatékony, gyors, az igazság szolgáltatására törekvő jogrendszer felépítésének”.[23]

A kiemelt jelentőségű perekben a „tiszta” tárgyalási elv érvényesült.[24] A bíróságot nem terhelte a 3. § (3) bekezdésébe foglalt tájékoztatási kötelezettség, a 386/J. § szerint ugyanis nem volt köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. Érdekessége volt a szabályozásnak, hogy a tanú kihallgatása során a közép-európai gyakorlattól eltérő, az angol-amerikai perjogból ismert „crossexamination”-rendszer valósult meg. [25]

Álláspontom szerint a kiemelt jelentőségű perek ilyetén való szabályozása nem volt kellően megalapozott és olyan diszkriminációt jelentett, amely úgy tett megengedhetetlen különbséget ügy és ügy között, hogy – soronkívüliségre hivatkozva – a felek tisztességes eljáráshoz való jogát korlátozta. Tény, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján, a Strasbourgban székelő Emberi Jogok Európai Bírósága több ízben megfeddte Magyarországot az ésszerű időn túl húzódó perek okán, de az legalábbis kétséges, hogy a tájékoztatási kötelezettség elhagyása vajon segítette-e az ügyek gyorsabb befejezését.

 

  1. Meglepő, vagy inkább átgondolatlan lépés volt az új Alaptörvény „A) cikké”-ből kifolyólag, hogy a Régi Pp. 212. §(2) bekezdését, amelynek alapján – a „rendszerváltást” követő időszakban – a bíróság ítéletét „A Magyar Köztársaság nevében” hozta, a jogalkotó 2011. december 31-vel hatályon kívül helyezte. Miután az Alaptörvény „A) cikke” értelmében Hazánk neve „Magyarország”, e logikusnak tűnő lépés – véleményünk szerint – önmagában üdvözlendő. A problémát inkább abban látjuk – a történeti alkotmány[26] vívmányaira[27] is tekintettel –, hogy ezen előírás helyébe nem került semmi.[28]

 

  1. A Régi Pp. 121/A. §(1) bekezdése kötelezővé tette a felek számára a jogi személy vállalkozások egymás közötti jogvitáiban, hogy a keresetlevél benyújtása előtt kíséreljék meg a jogvita peren kívüli elintézését. Ez mellőzhető volt, ha a felek a közöttük felmerült véleményeltérésről közös jegyzőkönyvet készítettek. Ha a felek jogvitájukat peren kívül nem rendezték, és a felperes keresetet indított, a keresetlevélhez további mellékleteket kellett csatolnia (pl. annak bizonyítására, hogy megkísérelte a jogvita peren kívüli elintézését). A törvény ráadásul e szabályokat rendelte alkalmazni abban az esetben, ha a keresetindításra jogszabály hatvan napnál nem hosszabb határidőt állapított meg, továbbá a Negyedik Részben meghatározott különleges eljárásokban, a fizetési meghagyásos eljárást követő perben vagy külön törvény eltérő rendelkezése hiányában a nemperes eljárásokban, és a kiemelt jelentőségű perekben.[29]
  2. A Régi Pp. XXVI/A. Fejezete[30] 2013-ban egy új pertípussal bővült: a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szakvéleményére alapított perrel.[31] A Régi Pp. 386/O. §-a, a pertárgy értékétől függetlenül, az ügyek társadalmi, gazdasági jelentőségét figyelembe véve,[32] kiemelt jelentőségű perek alcsoportjaként pozícionálta[33] a tervezési, építési, kivitelezési szerződés teljesítéséből eredő díjkövetelés érvényesítése iránt indított olyan pert, amelyben a felperes az érvényesíteni kívánt jog alapjául a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szakvéleményére hivatkozott. A gombhoz igazított kabát esete forgott fenn: az építésügyi lánctartozások megakadályozása, mint magasztos cél és egy semmi másra igénybe nem vehető szakértői szervezet. A Teljesítésigazolási Szakértői Szerv eljárását a – hatáskörtől függően járásbíróságnál vagy törvényszéknél – megindítandó per(eljárás) előtt kellett kezdeményezni, a perelkerülés lehetőségét is szem előtt tartva.

 

  1. A 2013. évi Ptk. módosításával összefüggő, címében is jelzett szükségszerűségen túl, kétséget kizáróan társadalmi igénynek való megfelelést jelentett, a 2013. évi CCLII. törvény[34] rendelkezései szerint, több személyállapoti per szabályának megváltoztatása (kikerült pl. a Régi Pp-ből a felperesi és alperesi legitimáció az apasági és a származás megállapítása iránti egyéb perek esetében[35]), illetve egy, azokhoz szorosan kapcsolódó nemperes eljárás (apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban, XVI/A. Fejezet[36]) bevezetése.
  2. Érdekes és tanulságos színfolt volt az OBH elnökének ügyáthelyezési jogára vonatkozó szabályok rövid életű tündöklése és bukása. A Pp. 47. §-a (1) bekezdése[37] módosított szövege szerint  az Országos Bírósági Hivatal elnöke az illetékes bíróság helyett más, azonos hatáskörű bíróságot jelölhetett ki az ügy vagy a bíróságra adott időszakban érkezett ügyek meghatározott csoportjának elbírálására, ha a bíróság rendkívüli munkaterhe miatt az ügyek ésszerű időn belül való elbírálása más módon nem volt biztosítható, és a kijelölés nem járt a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével. A magasra hangolt politikai viták kereszttüzébe került, az Alkotmánybíróságot és a Velencei Bizottságot is megjárt – az OBH létezésénél egyébként régebbi múltra visszatekintő[38] – jogintézményt, illetve az azt szabályozó törvényi rendelkezést végül a jogalkotó hatályon kívül helyezte.[39]
  3. 2015. évi XI. törvényúj fejezettel egészítette ki a Régi Pp-t.: a XXI/A. fejezet a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog érvényesítése iránt indított per sajátos szabályait tartalmazta. Ezek a perek törvényszéki hatáskörbe kerültek. Az új, különleges eljárási szabályok egyértelműen a sajtó-helyreigazítási eljárás mintáját követték.[40] A létrehozás célja: a felróhatóságtól független és viszonylag gyorsan bizonyítható tényeken alapuló szankciók legyenek alkalmazhatóak ebben a speciális eljárásban. Az új pertípus lényegét az képezte, hogy akiről engedélye nélkül képmás vagy hangfelvétel készül, illetve akiről – akár engedéllyel készített – képmás vagy hangfelvétel engedély nélkül kerül felhasználásra, az a készítőhöz, illetve felhasználóhoz kérelmet terjeszthet elő a jogsérelme orvoslására. A kérelem – kérelmező által megszabott – határidőben való teljesítésének elmulasztása esetén pedig e személy jogai védelme érdekében pert indíthatott, amelyet a bíróság soron kívül, rövid határidőkkel volt köteles lefolytatni.[41]
  4. Újnak tekinthető a jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatának megváltoztatása iránti per, amely a Régi Pp. XX/A. Fejezeteként[42] került a törvénybe. A 341/B. § akként rendelkezett, hogy az ilyen típusú perekben az I-XIV. Fejezet rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.[43]

Változtak még (szintén a teljesség igénye nélkül): a kötelező jogi képviselet, a hirdetményi kézbesítés, az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezése, a Kúria eljárásának kezdeményezése önkormányzati rendelet felülvizsgálata iránt, a Kormánytisztviselői Döntőbizottság (Közszolgálati Döntőbizottság[44]) határozatának felülvizsgálata iránti per, a pertárgy-értéktől függő hatásköri előírások, a felülvizsgálati kérelem, az elektronikus okirat és a magánokirat szabályai.[45]

 

  1. Az új Pp. – koncepció, alapelvi (és más) kérdések.

A magyar perjog történetében nem előzmény nélküli az olyan időszak, amikor a „szakma” kodifikációra készül. Közismert a XIX. század utolsó harmadában Emmer Kornél és Plósz Sándor ez irányú tudományos igényű munkássága. A Kiegyezés utáni években mind a jogalkotói, mind a jogalkalmazói oldal  tudta, hogy a sebtében megalkotott polgári törvénykezési rendtartás (1868. évi LIV. tc.) ideiglenes, de ez nem jelentette azt, hogy nem szántak időt egy hosszú távra szóló, modern kódex megalkotására. Végül a jogalkotó – több mint két évtizedes előkészítő munkát követően – a német és osztrák hatásokat[46] magán viselő tervezetet részesítette előnyben. A jogalkotó az új szabályok készségszintű elsajátítására – egyszeri hosszabbítással – közel négy évet biztosított.

Mindezt miért is idézzük fel?

A találgatásoknak elejét veendő nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy előrebocsássuk: az az idő, amit a jogalkotó az (új) Pp. megalkotására és hatálybaléptetésére szánt – a történelmi példából is okulva – kevésnek tűnik. Pedig e saga kezdete is bíztató volt. Az új polgári perrendtartási törvény megalkotásáról a Kormány az 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozatában (a továbbiakban: Kormányhatározat) döntött. E Kormányhatározat szerint „a felülvizsgálat közvetlen célja egy korszerű, a  nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak is megfelelő polgári perjogi törvénykönyv megalkotása, amely biztosítja az  anyagi jogok hatékony érvényesítését. Cél továbbá, hogy az  új polgári perrendtartás a  jogtudomány és a  joggyakorlat eredményeire támaszkodva áttekinthetően, koherensen, a  technika vívmányaira is figyelemmel szabályozza a  perjogi viszonyokat, megkönnyítve ezzel a  jogkereső állampolgárok és a  szakmai közönség helyzetét.”[47] Az új kódex előkészítéséért felelősként az „igazságügyért felelős miniszter” került megjelölésre.

Németh János koncepciója alapján és vezetésével (Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság, 14 munkabizottsággal), konszenzust kereső szellemben, rendkívüli széles összefogással, a jogásztársadalom minden rétegét reprezentáló társadalmi bázissal indult el az új Pp. koncepcióját megvalósítani kívánó tudományos alapvetést célzó munka (a Kormányhatározat Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottságot is felállított). A jogász társadalom lelkesen, és nagyon pozitívan állt a kodifikáció kérdéséhez, tanulmányok tucatjai készültek és kiadványok jelentek meg e témához kapcsolódóan.

Az előkészítő munka finisében, Wopera Zsuzsa, miniszteri biztos 2014. szeptemberi kinevezését követően az események felgyorsultak és – bár a hivatalos közreműködői kör részben megváltozott, illetve a társadalmi nyilvánosság lehetőségei jelentősen leszűkültek –, az elkészült új polgári perrendtartás koncepcióját[48] (a továbbiakban: Koncepció) a Kormány 2015. január 14-én elfogadta.[49] A Koncepció a Kodifikációs Szerkesztőbizottság – időközben elkészült – Javaslatáról (Javaslat I.) akként nyilatkozott, hogy az „kiemelkedően magas színvonalon veszi számba a polgári perjogi kodifikáció lehetséges irányait, a nemzetközi irányokat, a hazai eljárásjog megújításra érdemes hagyományait, a hatályos eljárási törvény reformra szoruló és megőrzendő intézményeit.”[50] E Koncepció tehát világosan fogalmazott a lehetséges irányokat és Kodifikációs Szerkesztőbizottság Javaslata helyét és szerepét illetően. Kétségtelen tény, hogy a Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottságnak – a Kormányhatározat szerint – volt felhatalmazása a „Főbizottság állásfoglalásán és a munka-, valamint témabizottságok javaslatain alapuló koncepciónak megfelelő normaszövegkodifikációjá”-ra[51]. Az is tény, hogy a végleges törvényjavaslat – melynek általános vitája 2016 szeptemberében kezdődött az Országgyűlésben – az ún. Szakértői Javaslat (Javaslat II.)”-ot nem mindenben tükrözte, de erre a Koncepció már nem is tett ígéretet.

A Plósz-féle polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. tc. bázisán létrehozott – a szocializmus idején a Régi Pp.-be, mint meghatározó kódexbe beiktatott rendszer-idegen szabályok 1990 utáni fokozatos kigyomlálásával –, alapjaiban jól működő perjogi szabályozásban az (új) Pp. nagy ívű és nagymértékű változtatásokat vezetett be. Feltehetően ennek – és a társadalmi vita erre az időszakra választott, kevésbé hatékony formáinak[52] is – köszönhető, hogy az új perjogi kódex kodifikálását korábban általánosan támogató jogász-szakmai közvélemény meglehetősen kritikusan fogadta a Pp. számos újítását[53], és a jogászi hivatásrendek – többnyire perbeli pozíciótól függetlenül – aggodalommal tekintenek a Pp. alkalmazása elé, elsődlegesen az alábbi okok miatt:

A Pp. a bíróságokra és az eljárás résztvevőire nézve is szigorú eljárási rendet tartalmaz. Ez önmagában nem lenne baj, de a felekre és a bíróságokra vonatkozó határidők (és részben a kapcsolódó szankció-rendszer) is annyira rigorózusak, hogy a létszám okán, a jelenlegi ügyvédi irodai alkalmazotti gárdával, illetve a bírói és adminisztratív (leírók, stb.) állománnyal – minőségi tartalmi munkát feltételezve – kétséges a betartásuk. Egyes különleges perekben a szabályoknak, a határidőknek az általános szabályokhoz képest további szigorítása (pl. munkaügyi perek), a korábbival azonos számú humán erőforrással szintén megoldhatatlan helyzetbe hozhatja a bíróságokat a jogkövetés szempontjából. Komoly kritikát, illetve aggodalmat váltott ki szakmai körökben a Pp. szakértőkről, a szakértői bizonyítás szabályairól szóló XXI. Fejezete, amely több ponton felveti a kollízió gyanúját az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvénnyel, illetve nem biztosít megfelelő lehetőséget a különféle szakértők párhuzamos, vagy egymást kiegészítő, továbbá a korábbi szakvéleményt megkérdőjelező igénybevételére.

A Pp. – véleményünk szerint – a korábbi perjogi szabályokkal szemben, több, lényeges ponton (pl. perfelvétel) a túlszabályozottság látszatát kelti. És akkor még nem is említettük, hogy a perbeli eljárási jogviszonyok tipikus tárgyát képező anyagi jogviszonyok rendkívül széles skálája és változékonysága miatt a perjogi szabályoknak nemcsak átfogóaknak, de rugalmasaknak kell lenniük, amely lehetővé teszi az előre nem látható élethelyzeteknek a tisztességes eljárás elvének megfelelő polgári perbeli kezelését. Sajnos ez a rugalmasság nem jellemző általánosságban a Pp.-re. Példaként említhető a keresethalmazat, a keresetmódosítás, a viszontkereset módosítása, vagy a beszámítási kifogás előterjesztésének szabályozása stb.

Aggodalomra adhat okot továbbá a szóbeliség visszaszorítása. Szakmai körökben nagy vitát váltott ki a perkoncentrációt szolgáló ún. anyagi pervezetés is.

Koncepcionális kérdés, hogy – egy túlszabályozott Pp.-re való reakcióként – a nagy pertárgyértékű ügyek választottbíróság elé terelésének valós veszélye fennáll-e vagy sem? Ha a válasz: igen, akkor ez nem csak illeték-bevétel kiesést jelent (bár az sem elhanyagolható), de – álláspontunk szerint – ennél sokkal nagyobb problémát okozhat, hogy gazdasági szempontból is fontos jogviták kikerülnek az állami igazságszolgáltatás hatásköréből. Ennek könnyen belátható következménye lesz, hogy jogegységi döntések útján sem lehet a joggyakorlatot egységesíteni. A választottbírósági eljárás tipikusan zárt tárgyalásokon folyik, az ítélet közzétételre nem kerül, és a választottbírósági ítélet semmissé nyilvánítása iránti perek megindítására pedig – a (korábban is) rendkívül szigorú szabályok miatt – csak ritkán kerülhet sor.  A jogalkotó számára így esetlegessé válik az a visszajelzési lehetőség, amely a tipikusan a nyilvános tárgyalásokból és az anonimizáltan közzétett határozatokból ered.

Kérdés, hogy mi állhat a hátterében annak, hogy a Pp. elfogadását követően olyan perfajta kodifikálására is sor került, amely perek szabályait a Régi Pp. tartalmazta. Ilyen a váltójogi szabályokról[54] szóló 2017. évi CLXXXV. törvény ötödik része. Ez a törvény szintén a Pp.-vel egyidejűleg, 2018. január 1. napján lépett hatályba.

Meglehetősen furcsa és – jó esetben csak – az érthetetlen sietség számlájára írandó, hogy az Országgyűlés által már elfogadott, 2016. december 2-án kihirdetett Pp.-t, még a hatályba lépése előtt módosították [az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények és egyéb igazságügyi tárgyú törvények módosításáról[55] szóló 2017. évi CXXXVI. (saláta) törvény].

Végezetül: miután a Pp. teljessége nem lehet vizsgálatunk tárgya, az új törvény és az abban szabályozott „alapelvek” viszonyát emelnénk ki, abból kiindulva, hogy mind gyakorlati, mind elméleti szempontból fontos következtetések vonhatóak le szabályozásukból vagy éppen annak hiányából. A modern európai kódexek, illetve közülük elsősorban az eljárásjogi kódexek, nem feltétlenül tartalmaznak alapelvi fejezetet. E jogrendszerekben az alapelvek helye inkább az alkotmányban (alaptörvényben), nemzetközi szerződésekben van, illetve azok tartalma a legfőbb bírósági fórum, illetve az adott államban esetleg létező alkotmánybíróság esetjoga által is formálódik. Európán belül az irányadó nemzetközi jogi fórumok dokumentumai is figyelmet érdemelnek. Véleményünk szerint az alapelvek – és a Pp. esetében immár a preambulum is – lakmuszpapírként mutatják meg, hogy a részletszabályoktól mit várhat a jogkereső közönség.

A Pp. preambulumának ünnepélyes megfogalmazása mögé bújtatott tartalom izgalmas alapvetési kérdést vet fel és elgondolkodtató abban az értelemben, hogy a polgári perrendtartással a jogalkotó vajon tényleg nem az Alaptörvény XXVIII. cikke szerinti jogvédelmet kívánja biztosítani, hanem az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés a) pontját kívánja végrehajtani, mely szerint „[a] bíróság dönt […] magánjogi jogvitában és törvényben meghatározott egyéb ügyben […]”? Ezzel egyrészt az a probléma – miként azt Éless Tamás korábban találóan kifejtette –, hogy az Alaptörvény 25. cikke törvénykezési szervezeti és nem törvénykezési eljárási szabály.[56] Megkérdőjelezhető másrészt a Pp.-nek a saját rendeltetéséről vallott felfogása azért is, mivel a jogvédelem biztosítása mellett a felelősség is kimaradt belőle. A vezérelvként megjelölt „közjónak és józan észnek megfelelő jogalkalmazás” pedig még preambulumnak is vitatható és megfoghatatlan. A Nemzeti Hitvallás szerint a jogrendünk alapját képező Alaptörvény 28. cikkében egyértelműen előírja: A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor[57] azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak,” Tehát az Alaptörvény nem a jogalkalmazástól várja el, hogy a közjónak és a józan észnek megfeleljen, hanem (saját magától és) az adott jogszabálytól, illetve annak céljától. Az alaptörvényi bázis és a hatályos törvény célja-rendeltetése megfogalmazásában tapasztalható hiátus – álláspontunk szerint – veszélyeztetheti a jogalkalmazói jogértelmezés sikerét és egységét.

A Pp. 1. §-a, amely (alcímben is megerősítve) a törvény hatályáról szól, (2) bekezdésében, már a polgári peres eljárásra sajátosan jellemző „kérelemre történő eljárás elvét” fogalmazza meg. A 2.§-ban szabályozott „rendelkezési elv” sommás megfogalmazása pedig nem vesz tudomást arról, hogy a perbe vitt jogokkal csak addig rendelkeznek a felek szabadon, ameddig pl. a magánjog szerint a rendelkezéshez joguk van. Ezt a perjog nem terjesztheti ki. Helyesen mondva: a perbeli eljárási jogaikkal rendelkeznek szabadon a felek és egyéb résztvevők.

A perkoncentráció „elve” nem tekinthető alapelvnek, inkább egy elvárás az egész eljárásra vonatkoztatva. A 4. § (2) és (3) bekezdésében szabályozott tárgyalási elv és az „igazmondási kötelezettség” még helyén való lehet egy alapelvi katalógusban, de a (4) bekezdés a fogalmi tisztázatlanság és a szigorú jogkövetkezmények okán, már nem feleltethető meg az alapelvi kritériumoknak. A jóhiszeműség elvének szabályozása is felemásra sikerült, leginkább azért, mert a definiálás itt is elmaradt. A sorban utolsó „bíróság közrehatási tevékenysége” pedig a perkoncentrációt immár harmadszor említve az „alapelvek” között, lényegében nem jelent mást, mint azt, hogy a bíróság eljárása során a Pp.-t alkalmazza.

Néhány – nem feltétlenül polgári perjog-specifikus – alapelv egy-egy főbb jellemzője a Pp. későbbi rendelkezései között elrejtve fellelhető (pl. a tényállás szabad megállapításának elve, a bizonyítás eredményének mérlegelése), de ez még inkább megkérdőjelezi ezen alapelvi alfejezet ilyen formában és tartalommal való létjogosultságát.

 

  1. Következtetések

Az Alaptörvény megalkotását követő időszak nyilvánvalóan sok kérdést vetett fel mind a jogalkotók, mind a jogalkalmazók számára, és akkor az Alkotmánybíróság számos – természetesen még csak a Régi Pp.-t érintő –, határozatairól nem is szóltunk. Megállapítható, hogy a jogalkotó szervek a Pp. kodifikációt megelőzően is jelentős figyelmet fordítottak a Régi Pp. és a kapcsolódó jogterületek korszerűsítésére. Az ebben az időszakban megalkotott Pp. (és más eljárásjogi szabályok) is ennek a figyelemnek a folyamatosságát támasztják alá, jelezve, hogy jogrendszerünk olyan meghatározó ágáról van szó, amely szélesebb társadalmi összefüggésben mindennapi életünknek is fontos és megkerülhetetlen része.

Az új Pp.-től lehet idegenkedni, lehet azt bírálni minden létező fórumon. Lehet akár rajongani is érte vagy kényelmesen hátradőlni, mondván Be van fejezve a nagy , igen. A gép forog, az alkotó pihen.” Attól tartok azonban, hogy ezúttal az alkotóra nem várnak pihentető évek…, de ez már egy másik történet. Egy dolog pedig biztos: a Pp. XXI. századi kodifikálásával mindenképpen új korszak kezdődött a magyar polgári perjog történetében.

[1]Jelentőségénél fogva megemlítjük a családi csőd intézményének bevezetését. [a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény, ld. még: az igazságügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos egyes feladat- és hatáskörökről szóló 362/2016. (XI. 29.) Korm. rendeletet]

[2] Kihirdetve: 2017. III. 1.

[3]1/2017. (I. 17.) AB határozat az Országgyűlés 2016. december 6-i ülésnapján elfogadott, a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény 7. § (4) bekezdése, valamint a 12. § (2) bekezdése a) és c) pontjai alaptörvény-ellenességének megállapításáról

 

[4] – az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló – többször módosított – 2015. évi CCXXII. törvény(Kihirdetve: 2015. XII. 23.),

– a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény (Kihirdetve: 2017. IV. 11.),

– a bírósági peres és nemperes eljárásokra adott általános meghatalmazások közhiteles nyilvántartásáról szóló 2017. évi XLIII. törvény (Kihirdetve: 2017. V. 25.),

– a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (Kihirdetve: 2017. X. 12.),

– a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény(Kihirdetve: 2017. X. 26.),

– a jogi segítségnyújtás keretében nyújtott szolgáltatások engedélyezése, folyósítása és visszatérítése iránti eljárások részletes szabályairól szóló 421/2017. (XII. 19.) Korm. rendelet (Kihirdetve: 2017. XII. 19.)

[5]  Ld. pl. 2015. évi CXLIII. törvény a közbeszerzésekről. Utóbbiról ld. ARATÓ Balázs: A közbeszerzési jogorvoslat története a rendszerváltozástól, Jogelméleti szemle, 2015/3. sz., 2-20. o.

[6] Ld. CSERVÁK Csaba: Az alapjogok (és az Alaptörvény) érvényesüléséről, alkalmazhatóságáról, Jogelméleti szemle, 2017/3. sz., 15-25. o.

[7] Vö.: az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény.

[8] A mediáció körül még tartanak a viták, azt a jelen tanulmány nem is kívánja érinteni. [Suri Noémi: Új alternatíva? Bírósági mediáció beilleszthetősége a magyar polgári eljárásjog rendszerébeMagyar Jog, 2013. (60. évf.) 5. sz. 298-304. old.]

[9] Ld. pl. a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény, valamint az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény módosításáról szóló 2016. évi XL. törvény, (Kihirdetve: 2016. május 20.).

[10] Azt már csak halkan mondom, hogy a fizetési meghagyásos eljárásokban alkalmazandó e-eljárás is különböző rendszert jelent. Miért is?

[11] Így pl. a Régi Pp. 394/B.§   (1)    bekezdése szerint a 2013. január 1. napját követően indult polgári perben – és ha törvény más polgári eljárás vonatkozásában előírta, ezen eljárásokban is – 2013. január 1. és 2015. június 30. napja között az elektronikus benyújtás szabályait alkalmazni kellett. Ugyanakkor a fél, illetve képviselője a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyben beadványát és mellékletét választása szerint elektronikus úton is benyújthatta, és ezzel vállalta teljes eljárásra az elektronikus kapcsolattartást. E mellett személyek egy csoportja ún. a „saját személyében elektronikus útra nem köteles fél” (így pl. a jogi képviselő nélkül eljáró természetes személy felek) számára a választhatóság fennmaradt.

[12]A Régi Pp. 315. § (3) bekezdés b) pontja a 2009. évi L. törvény 61. § (4) bekezdése alapján 2011. január 1-jén lépett hatályba. Hatályon kívül helyezte a 2010. évi CLXXXIII. tv. 122. § (1) bekezdés a) pontja. Hatálytalan 2011. III. 1.-től.

[13] Beiktatta: 2015. évi CLXXX. törvény 19. §. Hatályos: 2015. XII. 4-től.

[14] A Régi Pp. 394/M. § (3) bekezdését a 2016. évi XL. törvény 15. § e) pontja hatályon kívül helyezte.

[15]A Régi Pp. 394/H. § (7) bekezdése a 2015. évi CLXXX. törvény 23. § h) és k) pontja, a 2016: XL. törvény 14. § e) pontja szerint módosított szöveg.

[16] A Régi Pp. 394/H. § (8) bekezdése a 2016. évi XL. törvény 9. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.

[17] A Régi Pp. új, Hatodik Részét és XXVII. fejezetét (394/B. – 394/E. §-t) a 2009. évi LII. törvény 11. §-a iktatta be, egyidejűleg a korábbi Hatodik rész számozását Hetedik Részre, a korábbi XXVII. fejezet számozását XXVIII. fejezetre változtatva. [E szabályt azért szerepeltetjük a felsorolásban, mert egyrészt hatályba lépése és nagyszámú módosításai a vizsgált időszakra esnek, másrészt jellemzően mutat rá az elektronikus kommunikáció bevezetésének nehézségeire.]

[18] A 394/E. § (2) bekezdésében meghatározott, az alkalmazásra vonatkozó végső határidőt a 2015. évi LXXI. törvény 18. § (8) bekezdés g) pontja állapította meg.

[19]A Régi Pp. 394/F. §-t a 2012. évi CXVII. törvény 15. §-a iktatta be. A többször módosított § legutolsó időállapot szerinti hatályos szövege a 2016. évi CXXI. törvény 1. § (3) bekezdésével megállapított szöveg.

[20] Ami az előzményeket illeti, a rendszerváltás utáni harmadik novella, a VII. Ppn. – néhány sikertelen próbálkozás után – hozott áttörést, de az 1997. évi óvatos reform a kis perértékű ügyek fogalmát a perorvoslatokra korlátozta. [Wallacher Lajos: Perorvoslat kis perértékű ügyekben – a hetedik Pp. novella. MJ, 1997/11: 650-663. o.] A 2009. január 1-jén hatályba lépő szabályozás célja – a korábbi sommás, illetve járásbírósági eljárás mintájára – a kis perértékű ügyek idő- és költségtakarékosabb elintézésének az előmozdítása egy egyszerűsített, gyorsított pertípus bevezetésével. Az előzmények között kell megemlítenünk a 2006. évi LIII. törvényt – amely „a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügyekben” hozott hatósági határozatok bírósági felülvizsgálatára az általánostól eltérő szabályokat írt elő –, valamint a gazdálkodó szervezetek (vállalkozások) egymás közötti pereinek külön szabályozására irányuló törekvéseket.

[21] Ezzel egyidejűleg a kisértékű perek a HATODIK RÉSZ-be és a különálló XXVII. fejezetbe kerültek. Beiktatta: 2008. évi XXX. törvény 49. § (1). Számozását módosította: 2011. évi LXXXIX. törvény 24. § (2).

[22] Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Budapest, Osiris Kiadó, 2012. 252.p.

[23] A túlnyomórészt büntetőjogi normákat tartalmazó törvényt az Országgyűlés 2011. július 4-i ülésnapján fogadta el, és 2011. július 13-án lépett hatályba azzal, hogy a rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

[24] Kengyel u.o., 533. p.

[25] Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Osiris Kiadó, 2014. 542.o.

[26] A Történeti Alkotmányról mint értelmezési háttérről ld. SZALMA József-CSERVÁK Csaba: A történelmi/történeti alkotmány és értelmezési kérdései az új magyar Alaptörvény fényében, LÉTÜNK, 2017/2. sz. 10-25.

[27] A magyar jogtörténeti hagyományok szerint a bíróságok, miután az állam reprezentánsai, az állam vagy az államot megtestesítő-képviselő nevében ítélkeztek. Ilyen volt pl. „a király nevében” [1869. évi IV. tc. a birói hatalom gyakorlásáról. 2. § „A birói hatalom Ő Felsége a király nevébengyakoroltatik”.], vagy az I. világháború után, a király nélküli királyságban a „Szent Korona nevében” történő törvénykezés.

[28] A 212. § (2) bekezdését a 2011. évi CLXI. törvény 208. § (3) bekezdés b) pontja hatályon kívül helyezte.

[29] A 121/A. §-t újonnan a 2010. évi CLXXXIII. törvény 106. §-a iktatta be. Hatályos: 2011. III. 1-től. Módosította: 2013. évi CCLII. törvény 85. § (37) bekezdés 13. pont.

[30] 2013. évi XXXIV. törvény 13. § (1). Hatályos: 2013. IX. 1-től.

[31] 2013. évi XXXIV. törvény 13. § (1). Hatályos: 2013. IX. 1-től.

[32] Hasonló megoldással találkoztunk a kormányzati ellenőrzési szerv által kezdeményezett per esetében is [Pp. 386/A. § (1) bek. c) pont].

[33] Dr. Wopera Zsuzsa: Kommentár a polgári perrendtartáshoz – Kommentár a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez. Wolters Kluwer Kft. Budapest, 2016. 1157. p.

[34]2013. évi CCLII. törvény, egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról. Kihirdetve: 2013. XII. 30.

[35] Régi Pp. 295.§ (1)-(2) bekezdései. Hatálytalanok: 2014. I. 1.-től.

[36] Régi Pp. 301/A. – 301/H. §§. Hatályosak: 2014. III. 15.-től. A XVI/A. Fejezetet (301/A. – 301/H. §-t) a 2013: CCLII. törvény 85. § (21) bekezdése iktatta be.

[37]  A 2010. évi CLXXXIII. törvény 102. §-ával megállapított, 2011. I. 7-től hatályos, majd a 2011. évi CLXI. törvény 204. § k) pontjával módosított, 2012. I. 1.-től hatályos szöveg.

[38] 2012. december 31-ig a Legfelsőbb Bíróság az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének indítványára jelölhetett ki az illetékes bíróság helyett más, azonos hatáskörű bíróságot.

[39] Hatályon kívül helyezte: 2013. évi CXXXI. törvény 1. §. Hatálytalan: 2013. VIII. 1-től.

[40] A sajtó-helyreigazítási eljárás szabályai 1973 óta szerepeltek a Régi Pp.-ben, 2011. január 1-jei hatállyal estek át – részben az időközben kialakult bírói gyakorlat, részben pedig a digitális, informatikai fejlődés hatására – átfogó módosításon. Ld. bőv.: Dr. Kiss Tibor: A sajtó-helyreigazítás gyakorlata az új szabályozási környezetben, Magyar Jog 2011/11., 651-658. p., valamint Dr. Kovács László: A jogalkalmazás mindennapi kérdései a sajtó-helyreigazítási perekben. Magyar Jog 2011/11., 659-670. p.

[41]Rainer Lilla: A képmás-per, avagy gondolatok egy Pp. módosítás margójára. Miskolci Jogi Szemle 10. évfolyam (2015) 1. szám 116.p.

[42] Beiktatta: 2013. évi CCLII. törvény 85. § (30) bekezdés. Hatályos: 2014. III. 15-től.

[43] A XX/A. Fejezetet (341/B–341/I. §-t) a 2013. évi  CCLII. törvény 85. § (30) bekezdése iktatta be.

[44] A 358/C. §-t a 2012: CXVII. törvény 14. § (1) bekezdése iktatta be, szövege a 2017: CXXXIX. törvény 1. §-a szerint módosított szöveg.

[45] Régi Pp. 271. § (2) bekezdése értelmében nincs helye „felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyekben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték, illetve annak a 24. §, valamint 25. § (3) és (4) bekezdése alapján, továbbá a 25. § (3) bekezdésének az egyesített perekre történő megfelelő alkalmazásával megállapított értéke a hárommillió forintot nem haladja meg. Ez az értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik a sérelemdíj iránt indított perekre, a 23. § (1) bekezdés b) pontjában, valamint a 24. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott ügyekre, valamint azokra az ügyekre, amelyek ingatlan tulajdonára vagy ingatlant terhelő jogra vonatkoznak, vagy ingatlanra vonatkozó jogviszonyból erednek, továbbá valamennyi olyan ügyre, amely megállapításra irányul.” [Régi Pp.  271. § (2) bekezdése a 2013: LXIX. törvény 8. §-ával megállapított, a 2013: CCLII. törvény 85. § (37) bekezdés 20. pontja szerint módosított szöveg.]

[46]Az 1877-es (liberális) német birodalmi Pp. és az 1895-ös – Franz Klein-féle – osztrák (szociális) Pp. koncepcionálisan eltérő volt, ezért e megjegyzést nem lehet akként értelmezni, hogy e hatás egy és ugyanazon tartalommal és iránnyal érkezett a két markáns német nyelvű jogterületről.  A Pp.-hez, mint törvénytervezethez született miniszteri indokolás szerint a javaslat a fentieken túlmenően épít a 2008-ban kodifikált és 2011. január 1-jén hatályba lépett svájci szövetségi polgári perrendtartás (schZPO) rendelkezéseire.”

[47][file:///C:/Users/user/AppData/Local/Microsoft/Windows/Temporary%20Internet%20Files/Content.IE5/9NBOS38S/MK_13_078.pdf] 51273. p.,Letöltés időpontja: 2018. 02. 28.

[48] A Koncepció az új polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) főbb szabályozási céljaiként határozta meg a perhatékonyság rendszerszintű megvalósítását, a perelterelést, a felek közötti egyeztetést előmozdító eljárási szabályok kiépítését, az osztott perszerkezet bevezetését, a perkoncentrációt biztosító eljárási szabályok megteremtését, a törvényszéken induló perekben a professzionális pervitel garanciájaként a kötelező jogi képviselet előírását, a csoportper hazai szabályainak megalkotását és az ésszerű elektronizáció szerepének erősítését. Ezekre a szabályozási pillérekre épül fel a Javaslat.” [részlet a törvényjavaslat miniszteri indokolásából]

[49] Az új Polgári perrendtartás koncepciója:

[http://www.kormany.hu/download/f/ca/30000/20150128%20Az%20%C3%BAj%20polg%C3%A1ri% 20perrendtart%C3%A1s%20koncepci%C3%B3ja.pdf] Letöltés időpontja: 2018. 02. 28.

[50] Koncepció 4. p.

[51] U. o.; Ez a dokumentum „Szakértői javaslat az új polgári perrendtartás kodifikációjára” címmel el is készült 2016-ban [továbbiakban: „Szakértői Javaslat (Javaslat II.)”]

[52] Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság 2016 tavaszán ülésezett utoljára, a munkabizottsági elnököknek pedig egy alkalommal volt lehetősége minisztériumi egyeztetésre a törvényjavaslat szövegét illetően. Az Igazságügyi Minisztérium ugyanakkor az egyetemek jogi karainak véleményét kikérte a törvényjavaslat szövegét illetően.

[53] A szakmai közvélemény még a hatályba lépés előtt várt egy jelentős módosítást, és annak elmaradása után a várakozás nem szűnt meg.

[54] Kihirdetve: 2017. XII. 18.

[55] Kihirdetve: 2017. XI. 10. E jogszabály 95-96.§§-i számos rendelkezését módosították a még hatályba nem lépett Pp.-nek. E módosítások is – miként a Pp. – 2018. január 1. napján léptek hatályba.

[56] Dr. Éless Tamás (ügyvéd, címzetes egyetemi tanár): A tárgyalás szerkezete, perfelvétel, perhatékonyság. Felolvasás a 28. Közép-európai Közjegyzői Kollokvium alkalmából [kézirat – a szerzőtől] Balatonfüred, 2016. november 11.

[57] A jogértelmezésről ld. CSERVÁK Csaba: A jogértelmezés – és az alkotmányértelmezés egyes módszerei     FORVM Acta Juridica et Politica, 2016/2. sz., 55-73. o., ill. CSERVÁK Csaba: Jog és nyelv kapcsolata, különös tekintettel a bírói jogértelmezésre. Glossa Iuridica. 2014/2. szám, 31-54.

Serbakov Márton Tibor: Gondolatok[1] a terrorizmus elleni küzdelem és a terrorcselekmények megelőzésének elméleti kérdéseiről, különös tekintettel az internethez kötődő megelőzési módszerekről

  1. Bevezetés

Jelen tanulmányban górcső alá veszem a terrorizmus elleni harc elméleti kérdéseit és a teljesség igénye nélkül megvizsgálom a terrorcselekmények megelőzésének eszközeit. Kitérek a büntetőjogi eszközök visszatartó erejének hiányára a terrorcselekmények elkövetésének szempontjából, továbbá rávilágítok a terrorcselekmények megelőzésének internethez kötődő lehetséges módszereire.

Ahogy Bartkó fogalmaz a témát illetően: „Akár a terrorizmusra, mint kriminalitási formára, akár magára a terrorcselekményre, mint büntető anyagi jogi tényállásra fókuszálunk, a kérdés pusztán a büntetőjog világából azonban nyilvánvalóan nem közelíthető meg. Tekintettel a terrorizmus összetett természetére, valamint transznacionális jellegére, még az elsődlegesen büntetőjogi kutatást végző személynek is egyszerre kell nemzetközi jogásznak, kriminológusnak, valamint természetesen büntetőjogásznak is lennie…”[2] A hazai jelenről és a megelőzés fontosságáról osztom Gál álláspontját: „Magyarországon az illegális tömeges migráció[3] és a terrorizmus két olyan veszélyfaktor, amely szerencsére de facto nincs még jelen a mindennapokban, de fel kell készülnünk rá, és mindent meg kell tenni a megelőzés, a biztonság fokozása érdekében.”[4] Resperger szerint egy esetleges extrémista terrorista támadás Magyarországon főként hazánk nemzetközi szerepvállalása kapcsán fenyeget.[5]

  1. A terrorizmus és az EU-t érintő migrációs nyomás

A nemzetközi, főleg az Európai Uniót érintő migrációs nyomás az elmúlt két évtizedben egyre intenzívebbé vált, aminek eredményeként az Unió tagállamai egyre több a fejlődő világ országaiból érkező migránst kényszerültek fogadni.[6] A migráció pedig egyszerre lehet eszköze és katalizátora a terrorista cselekményeknek.[7] A FRONTEX adatai alapján 2015-ben a migrációs krízis csúcsán közel 1 800 000 illegális határátlépést rögzítettek az uniós államok, míg 2016-ban ez a szám – ugyan jóval alacsonyabb, de még mindig kirívóan magas – 511 047 irreguláris határátlépés volt.[8]Bartkó az EUROPOL és a FRONTEX jelentéseire tekintettel a következő megállapításokat teszi: Megvizsgálva a terrortámadások, illetve letartóztatások területi eloszlását, az adatokból nagyon jól látszik, hogy az illegális migránsok potenciális célállomásai a terrorista merényletek és a terroristagyanús személyek tekintetében a leginkább fertőzöttek. Ezekből kiemelve a vallási indíttatású, „dzsihadista” merényletek potenciális elkövetőit, és az ezzel gyanúsított személyeket, az adatok még beszédesebbek. A számok jól mutatják, hogy a vallási indíttatású merénylők száma azokban az államokban magas, és jellemzően az irreguláris migránsok célországainak tekinthető tagállamokban fordul elő statisztikailag a legnagyobb valószínűséggel az ilyen típusú terrorizmus. Bartkó összefoglalva megállapítja, hogy ugyan nem tekinthető az illegális bevándorló terroristának, azonban a – főként vallási szempontok által motivált, illetve az ilyen érvek mentén legitimált – terrorizmus a megváltozott biztonsági helyzet egyértelmű haszonélvezője, mely az Unióban 2015 óta a jelentések alapján is érzékelhető.[9] Az Unió tagállamai által jelentett adatok szerint 2019-ben összesen 141 846 illegális határátlépést fedeztek fel az EU külső határai mentén, ami 4,9%-os csökkenés a 2018-ban felfedezett esetekhez képest, és 92%-os csökkenés a migrációs krízis 2015-ös csúcsához viszonyítva, amikor ez a szám 1,8 millió volt.  Az illegális határátlépések száma 2019-ben 2013 óta a legalacsonyabb szintre ért. A számok 2019-ben negyedik éve csökkenő tendenciát mutatnak, és a 2011-eshez voltak hasonlíthatóak.[10] A csökkenő tendencia valamennyire optimizmusra adhat okot.

  1. A szélsőjobboldali terrorizmus globális előretörése

 

Az Europol’s 2019 EU Terrorism Situation and Trend Report (TE-SAT) szerint a szélsőjobboldali terrorizmushoz fűződő letartóztatások száma viszonylag alacsony maradt, de már harmadik éve egyhuzamban növekedett. A jobboldali extrémisták a társadalom iszlamizálódásától és a nemzeti identitás elvesztésétől való félelmeken élősködnek. A 2018-as terrorizmushoz fűződő büntetőügyek alapján a dzsihádista terrorista elítélések száma maradt a legmagasabb, de mind a baloldali és jobboldali terrorista elítélésekben növekvés volt tapasztalható.[11] Az utóbbi években globális szinten egy szélsőjobboldali extrémisták általi terrorhullám volt tapasztalható: Pittsburgh, Christchurch, Poway, El Paso, Halle (továbbá Haunau).[12] 2018. október 27-én Robert G. Bowers a Tree of Life pittsburgh-i zsinagógában megölt 11 embert és támadása során 6 ember megsérült.[13]
2019. március 15-én Brenton Tarrant az új-zélandi Christchurch két mecsetében 50 embert megölt és sokakat megsebesített (egy személy később belehalt a sérüléseibe). Tarrant röviddel a támadás előtt elküldte manifesztumát politikusoknak és sajtóorgánumoknak e-mailben, és az elkövetés egy részét Facebookon livestreamelte (élőben közvetítette).[14]
2019. április 27-én John Timothy Earnest egy poway-i zsinagógában egy embert megölt, és hármat megsebesített.  Az támadás előtt egy manifesztumot töltött fel az internetre. Earnest azt állította hogy az új-zélandi terrortámadás volt a saját támadásának a katalizátora.[15]

  1. október 9-én, jom kippur ünnepe idején Stephan Balliet erőszakkal próbált behatolni a zsinagógába, a németországi Halle/Saale-ben, hogy online közvetített vérfürdőt rendezzen. Az épületbe nem sikerült bejutnia, ezért véletlenszerűen lelőtt egy arra járót és egy török étteremhez ment, ahol lelőtt még egy embert. Balliet egy sisakra szerelt okostelefont használt a Twitch nevű platformon történő livestream-hez. Az internetre manifesztumot is töltött fel.[16]
    2019. augusztus 3-án Patrick Wood Crusius egy El paso-i Walmart-ban nyitott tüzet, 20 ember életét kioltva. Később 2 személy belehalt a sérüléseibe, mellyel az áldozatok száma 22-re emelkedett. A támadás során 26 ember sérült meg.[17] Az elkövető a fegyverét és hozzá 1000 darab lőszert az internetről vásárolta. Létrehozott egy „The Inconvenient Truth” (A kellemetlen igazság) című dokumentumot, melyet az elkövetést megelőzően feltöltött az internetre.[18] 2020. február 19-én Tobias Rathjen a németországi Haunau Midnight nevű vízipipa bárjában megölt 3 embert. Azután 2 km-el arrébb az Arena Bar & Cafe-ra nyitott tüzet, további 5 ember életét kioltva. Ez után hazament, és lelőtte az anyját, azután önmagát is. Órákkal a támadás után kiderült, hogy több az internetre töltött anyaga alapján a Rathjen-re hatott a tradicionális szélsőjobb, a faji alapú és a bevándorlásellenes narratívák kombinációja, és több obskúrus összeesküvés elmélet. Az ügy a további kutatás szükségességét jelzi ezen ideák kereszteződésének és az online ökoszisztémának tekintetében, ahol ezek virágzanak, és ahol az olyan elképzelések, mint a „Great Replacement” elmélet hevesen propagáltak, melynek aspektusai megjelennek Rathjen manifesztumában. Crawford és Keen szerint ez az idea köti össze a látszólag különböző terrortámadásokat egy ideológiailag analóg terrorcselekmények globális hálózatában.[19]

Macklin szerint egy, a jobboldali extrémisták erőszakos online szubkulturális miliőiben ösztönzött láncreakcióról van szó. Ez a digitális ökoszisztéma egy az abban résztvevők erőszak iránti ingerküszöbét csökkenteni szolgáló kumulatív lendületet táplál. Egyik terrorcselekmény ösztönzi és inspirálja a másikat, „szentek” és „mártírok” egy növekvő kánonját létrehozva.[20] Úgy vélem, hiba lenne a dzsihadista terrorizmus mellett az erősödő szélsőjobboldali terrorizmus fenyegetését nem hasonlóan komolyan venni.

  1. várható trendek a terrorizmust illetően

 

Az ISIS a területét elveszítve mélyponton van. Az atomizációja folytatódni fog, ami néhány téren gyengébbé teszi, de decentralizáltabb volta miatt a hálózatát nehezebb lesz célba venni. Irakban és Szíriában a terrorszervezet megpróbálja újjáépíteni magát. Állítólag alvó sejtek várnak támadások indítására. A hazatérő külföldi harcosok jelentette fenyegetés alacsonyabb volt a vártnál, de még mindig jelentős számú harcos van, akik elutazhatnak más konfliktusövezetekbe, és erősítésként szolgálhatnak dzsihádista csoportoknak. Kérdés, hogy mi lesz a fogvatartott ISIS tagokkal. 2020 továbbá jelezheti a Shia harcosok által elkövetett terrorizmus növekedését. Irán marad a terrorizmus fő állami szponzora.
Az al-Kaida, és a hozzá kapcsolódó szervezetek lehetőséget láthatnak az ISIS-t vezető Abu Bakr al-Baghdadi 2019. októberi halálának kihasználásában. Hamza bin Laden halálával elvesztette a látszólagos örökösét, de az al-Kaida területeket szerzett konfliktusok során Szíriában és Jemenben, és Afrika különböző részeiben. Ha az USA katonák ezreit vonja ki Afganisztánból, az al-Kaida jó pozícióban lesz hogy kihasználja a létrejövő hatalmi vákuumot, és hogy regenerálja a hálózatait Dél-Ázsiában.
Clarke a jövőre nézve a globális terrorizmust illetően az egyik legnagyobb aggodalmat keltő trendnek az erőszakos fehér felsőbbrendűséget hirdető extrémista szervezetek és más, a szélsőjobboldali extrémizmus különféle formái által motivált csoportok terjedését tartja.
A terroristák továbbra is kísérletezni fognak új technológiákkal.  2020-ban egy drónnal vagy drónok rajával elkövetett terrortámadás keveseket lepne meg. A németországi Halle-ben 3D nyomtatással[21] előállított fegyverrel elkövetett támadás is jelezhet egy növekvő kifinomultságot, de legalábbis az új technológiák iránti további erős érdeklődést. Ugyan a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás a nem állami szereplők számára nehezebben megközelíthető, a dezinformáció és a „deep fake-ek” új és összetett kihívásokat állítanak a terrorizmus elleni küzdelem szereplői elé. Miközben a közösségi média cégek a terroristák közösségi médiahasználata ellen lépnek fel, a legmodernebb csoportok új módszereket fognak találni a propaganda gyártására és terjesztésére.
Clarke szerint aggasztóak még a politikai erőszaknak más motivátorai is. Fennáll a lehetősége a neo-Luddita ideológia befolyásolt személyek terrorizmusának, továbbá, hogy olyan személyek kövessenek el terrorcselekményeket, akik a klímaváltozás és környezet problémáira akarják erőszakkal felhívni a figyelmet.[22] A COVID-19 pandémia miatt megváltozott biztonsági helyzetet is kihasználhatják a terroristák.[23]

  1. A terrorizmus elleni harc eszköztára

 

A terrorizmus elleni harcnak három alkotóeleme van: a terrorizmus-elhárító tevékenyég, mely a sebezhetőség csökkentésére irányul (antiterrorism); a megelőzést célzó terrorizmus-felszámoló tevékenység (counter-terrorism); és a kialakult helyzet kezelését és a stabilitást célzó következménykezelő tevékenyég (consequence management).[24]

Az ENSZ kábítószerrel és bűnözéssel fogalakozó bécsi irodájának Terrormegelőző Csoportja 2001-es listája szerint a terrorizmus elleni harc politikai, kormányzati; gazdasági és szociális; pszichológiai-kommunikációs-oktatási; katonai; bírósági és jogi; rendőrségi és büntetés-végrehajtási; titkosszolgálati és egyéb (pl.: bevándorlással kapcsolatos intézkedések) eszközökből áll.[25]

Vadai szerint az antiterrorista stratégia legfontosabb lehetséges elemei: a terrorizmust kiváltó feszültségek megszüntetése; biztonsági erők létszáma, kiképzettsége, technikai felszereltségének erősítése; a társadalmi mozgástér kockázatainak csökkentése; a társadalom tagjainak fokozott ellenőrzése; a média ésszerű önkorlátozása; különleges antiterrorista törvények bevezetése; nemzetközi összefogás erősítése; a potenciális terrorista célpontok fokozottabb védelme; a terroristák anyagi bázisának eliminálása; és a nemzeti adatbázisok egyesítése.[26]

Bolgár, Szternák és Szternák szerint „a terrorizmus elleni harc összetett tevékenység, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt, mely lehetőség szerint összehangolt válságreagáló műveletek sorozata, amely politikai, gazdasági, diplomáciai, titkosszolgálati, adminisztratív, felderítő, rendőri és katonai intézkedéseket foglal magába, és nem csak a hadtudomány, de más tudományok eredményeit is felhasználja.”[27]

  1. Elméletek a terrorizmus elleni harc stratégiájáról

6.1. A katonai fellépés

Resperger arra hívja fel a figyelmet, hogy a terrorizmus elleni küzdelem globális méretűvé vált, mely egy olyan harc, vagy háború, amely minden korábbi fegyveres küzdelemtől különbözik, mert nem látható ellenség ellen folyik, akik sajátos hálózatokat működtetnek. Ennek az ellenségnek általában nincs saját országa, sem saját kormánya. Nincs szervezett (reguláris alakulatokból álló) katonai ereje, egyenruhát nem visel, tetteiért nem felel egy kormánynak sem, és nem tart be egy nemzetközi szerződést sem. Resperger szerint a nemzetközi terrorizmus egyre fokozódó tevékenysége és veszélyessége, áldozatainak növekvő száma megköveteli a demokratikus kormányoktól és a nemzetközi szervezetektől, hogy az emberiség elleni főveszélyként küzdjenek ezzel a fenyegetéssel, mely ellen csak összehangolt, egységes, a biztonság minden területére kiterjedő stratégiával lehet felvenni a küzdelmet. Resperger szerint e részstratégiák egyik legfontosabb és leghatékonyabb eleme a katonai erő, melyet csak okosan, pontos felderítési adatokra támaszkodva, alaposan felkészítve a konkrét feladatra lehet felhasználni. Mivel a Magyar Honvédség nemzetközi kötelezettségeiből adódóan, válságterületeken, a konfliktus katonai megoldásában (békekikényszerítés) és a konfliktus utáni helyzetekben (békefenntartás) is alkalmazásra kerülhet, valamint hazai területen is, katonái számára a terrorizmus elleni küzdelem katonai tapasztalatainak elsajátítása elengedhetetlen.[28] Wilkinson szerint, ha a katonaság kapja a domináns szerepet a terrorizmus elleni harc stratégiájának kidolgozásában, akkor egyértelmű, hogy a hadsereg kapja majd a fő szerepet a stratégia végrehajtásában is. Wilkinson szerint az ún. military warfare model/katonai hadviselés modell alkalmazása a demokratikus kormányok számára csábító lehet, főleg ha a terroristák komoly konvencionális fegyverzettel, vagy akár tömegpusztító fegyverekkel is rendelkeznek, és az ellenük felsorakoztatott haderőnek jobb tűzereje, kiképzése, több tapasztalata etc. van. A katonai hadviselés modell előnyei: eleget tesz a köz és média kemény fellépést követelő elvárásának a terrorcselekmények elkövetői és támogatói ellen. A kemény árat fizető elkövetőket és szponzoraikat visszatarthatja a további támadásoktól és a támogatástól. Lehetőséget nyújt az elrettentés üzenetének eljuttatására nemzetközi színtéren a potenciális elkövetők, állami szponzorok szélesebb köre felé. A modell további előnye az ellenséges vezetés elleni pszichológiai csapás lehetősége, ami alááshatja a vezető szerepüket, vagy gyorsíthatja annak elvesztését. A külföldi terrorista csoportok és szponzor-államaik elleni stratégiai támadó hadműveletek és katonai megtorlás problémákkal és dilemmákkal is jár. Sok terrortámadás esetén rendkívül nehéz vagy lehetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű hírszerés az elkövetők teljes bizonyossággal történő beazonosításához. Egy katonai támadás vagy megtorlás egy szélesebb konfliktust generálhat. Egy ártatlan civilek halálát okozó megtorlás az erkölcsi fölény és a nemzetközi közvélemény szimpátiájának elvesztésének lehetőségét hordja magában. Egy egyoldalúan véghezvitt katonai megtorlás nem biztos, hogy a fontos szövetségesek támogatását élvezi, és feszültséget kelthet a szövetségesek között. Egy katonai megtorlás a közvéleményben fals elvárásokat kelthet a terrorizmus legyőzésének sikerét illetően, és hasonló vagy intenzívebb katonai akció elvárásához vezethet a későbbiekben. Fennáll továbbá a katonai túlkapás veszélye, ami alááshatja a jogállam értékeit és az emberi jogok védelmét, amik megvédése demokráciáknak kötelessége.[29]

6.2. A megelőzés fontossága

Horváth L. a nemzeti fellépés és a nemzetközi együttműködés fontosságát hangsúlyozza, és hogy tévedés lenne azt gondolni, hogy a terrorizmusra csupán katonai és rendvédelmi eszközökkel adható eredményes válasz, de álláspontja szerint „erőszak ellen erőt kell felmutatni”, lehetőleg már akkor, mikor a terroristák merényletre készülnek. Legideálisabb az alvó vagy szervezkedő terrorista csoportokat felderíteni, és a veszélyt semlegesíteni. A nemzetközi és nemzeti szervek és valamilyen formában a társadalom együttműködése szükséges, hogy a titkosszolgálatok felvehessék a harcot a terrorizmus ellen. Horváth L. azt tartaná ideálisnak, ha sikerülne a terrorizmus kiváltó okait megszüntetni, ám hozzáteszi, hogy ez majdnem lehetetlen. Véleménye szerint a terrorizmus elleni harcnak össztársadalmi harccá kell válnia és komplex értelmezést kell nyernie.[30] Bartkó szerint az államnak a terroristákat érdektelenné kellene tennie a terrorista cselekmények elkövetésében, és a terrorizmust okafogyottá tevő megoldások keresését javasolja. A katonai, titkosszolgálati és egyéb eszközöket a gyűlölet fokozására képesnek tartja, ezekkel szerinte hosszú távon célt érni lehetetlen.[31] Barker szerint elsődlegesen nem katonai ügynek kellene tekinteni a terrorizmust, hanem együttes erővel kellene megpróbálni javítani azokon a körülményeken, amelyekből a terrorizmus fakad: csökkenteni a káosz uralta területeket, és enyhíteni a nyomort a világ nagyvárosaiban. Barker a terrorizmust az emberiség elleni bűntettként kezelését javasolja, a terrorizmus elleni háborúban gondolkodás helyett, mert így elkerülhető lenne a háború negatív, politikaellenes mellékhatása, a terroristák sem tetszeleghetnének hősként, ha közönséges bűnözőknek nyilvánítanák őket. Őket ugyanúgy kell üldözni, mint minden más bűnözőt, le kell őket leplezni és az akcióikat megakadályozni. Nem elegendő csupán a már elkövetett terrorcselekményekre történő reakció, a megelőzéssel is foglakozni kell, és elengedhetetlen fontosságú a hírszerzés fejlesztése. Barker diplomáciai erőfeszítéseket szorgalmaz a terrorizmus sújtotta területek konfliktusainak csökkentésére, esetleg végleges rendezésére. Továbbra is dolgozni kell a demokrácia fenntartásán, az országos és nemzetközi gazdaság reformján, a fegyverek korlátozásán és ellenőrzésén, támogatni kell az alulról szervezett politikai mozgalmakat, mivel mindez képes lehetne enyhíteni a terrorizmushoz vezető feszültségeket.[32]

6.3. Dilemmák a terrorizmus elleni fellépést illetően

Fábián rávilágít arra, hogy az elmúlt években szinte eltűntek az olyan terrorcselekmények, ahol az elkövetők pl. emberrablás vagy gépeltérítés során pénzt vagy bármi más követelést terjesztettek volna elő. A terrorizmus ugyanakkor egyre radikálisabb, kegyetlenebb és szervezettebb. Nem vitatható, hogy a terrorcselekmények egyre kevesebb szervezést, egyre kisebb financiális forrást igényelnek. Fábián megállapítja, hogy jellemzően olyan magatartásformákkal és olyan „eszközbűncselekmények” és előkészítő cselekmények révén valósultak meg az elmúlt évek terrorcselekményei, amelyeket korábban nem tipikusan ilyen cselekményként definiált sem a jogalkotó sem a bűnüldöző szervek. Fábián szerint teljesen új szemléletre van szükség a jogalkotók részéről, megteremteni annak a lehetőségét, hogy a terrorcselekmény meghatározás során nem csupán és nem jellemzően az elkövetői cselekmény önálló jellegét és tárgyát vizsgáljuk, hanem főként annak célzatát és eredményét. Továbbá nagyobb és szélesebb felhatalmazást kell adni a nyomozó hatóságoknak és titkosszolgálati szerveknek, és a bevándorlás politika is szigorúbb szabályozást igényel. Fábián a magánbiztonság vonatkozásában is jogalkotói, jogalkalmazói feladatot lát a kérdéskörben. Az elmúlt 4-5 év során elkövetett terrorcselekmények alapján megállapítható, hogy azok tipikusan a magánbiztonsági szektort érintő tömegrendezvényeken történtek. E tárgykörben a fizikai, helyi megelőzés tekintetében korábban nem ismert tárgykörben és vertikumban merül fel a magánbiztonsági szférában dolgozó cégek és szakemberek felkészítésével, munkájával és a hivatásos szervekkel való együttműködésük kereteivel kapcsolatos jogi szabályozás szükségessége.[33] Korinek szerint a szélsőségek sem jogi, sem politikai eszközökkel nem számolhatók fel teljesen, a polgári demokráciák alapvető jellemzőit figyelembe véve a terrorizmus elleni harc befejezhetetlen. Korinek egy öngerjesztő folyamatra figyelmeztet, mely akkor következhet be, ha az állam hagyja magát a terroristák által provokálni. A terrorizmus elleni harc drága, és óhatatlanul együtt jár számos szabadságjog korlátozásával. A kényszerből hozott ún. antiterrorista törvények „szükségképp diszkriminatívak” és az alkotmányos szabadságjogokat erősen csorbítják.[34] Radai és Vajda szerint: „A terrorizmus elleni küzdelem szükségszerűen együtt jár az emberi jogok korlátozásával. A megfelelő „harchoz”, megfelelő eszközök kellenek, s ezek nem léteznek áldozatok nélkül.”[35] …„Felvetődik tehát a tragikus kérdés, a társadalom az államnak vagy a terrorizmusnak szolgáltassa-e ki magát? A cselekvések eredményeinek ambivalenciája megteremti a 22-es csapdáját. A terrorizmus, az állam bármelyik utat is választja az ellene való fellépésben, szükségszerűen eléri a célját.”[36] Csányi szerint még a veszély időszakában is szükséges, hogy valódi elveihez hű maradjon a jogállamiság. Az erős és stabil jogállam a brutális terrortámadásokra megfelelően, arányosan válaszol. Elsősorban a túlreagálástól kell tartózkodni. A terroristák célja egy erőszakspirál megindítása, melynek a végén a terrorszervezet önkénye, mint „jogos önvédelmi intézkedés” áll az állítólagos agresszív expanziós politika ellen – ezzel indokolva a brutalitást, az önkényeskedést.[37] A háborús felfogást képviselő Carr szerint a terrorizmus –ahogy az elkövetői sokszor ragaszkodnak is az ekként való megjelöléshez – valójában a hadviselés egy formája, és csak akkor, ha a terrorizmus ekként ismerjük el, leszünk képesek egy átfogó és jelentőségteljes választ kidolgozni a fenyegetésére.[38] Korinek szerint viszont nem hadviselésről, háborúról van szó, hanem a „kriminalitás kiemelkedően súlyos megnyilvánulásairól.”[39] Korinek a terrorizmust a bűnözés megnyilvánulásának tartja, mellyel szemben érhetőek el sikerek, de a jelenség teljes felszámolása illúzió. Úgy véli:

„A háborús felfogás hibája, hogy lényegéből adódóan feltételezi egy vagy több meghatározott ellenség létét, a megoldást pedig az ütközetek megnyerésétől várja. Ha azonban a társadalomban létrejövő, egészen pontosan meg nem határozott okok miatt kitermelődő megnyilvánulásnak tekintjük a terrorizmust, akkor nyilvánvalóan nem egy meghatározott személyi kör, de még nem is csupán valamely szervezet fennállásához vagy elpusztításához kell kötni a győzelmet.”[40]

6.4. Amikor a megelőzés sikertelen

A közbiztonság garantálása mindenkor állami feladat, melyhez rendészeti jogosítványok és eszközök széles tárháza áll a rendelkezésére, és ideális esetben képes megszervezni a közhatalmi szervei közötti hatékony együttműködést. Azonban pont a terrorista cselekmények kapcsán jutunk arra az elkeserítő következtetésre, hogy az állam nem mindig képes eleget tenni az elvárásoknak. Több esetben szólnak arról a hírek, hogy a terrortámadás elkövetője korábban már a hatóságok érdeklődésének homlokterébe került, ám vagy az elégtelen információfeldolgozás, vagy a különböző szervek (rendőrség, nemzetbiztonság) közötti információáramlás hiánya, netán a különböző szervek közötti rivalizálás eredményeként senki nem akadályozta meg a  végrehajtásban.[41] Számos példa hozható: A 9/11-es terrortámadás előtt az al-Kaidának olyan szervezési és logisztikai feladatokat kellett végrehajtania, amelyek Horváth L. szerint elgondolkodtatóak. Az alapos tervezés mellett egy Afganisztánból kiinduló az Egyesült Arab Emirátusokon és Németországon át az USA-ig átívelő finanszírozási, támogatási, kiképzési rendszert kellett kiépítenie, és hónapokon keresztül több országban 18 közvetlen támogató napi ellátását, konspirációját, utaztatását, felderítését és pilótakiképzését kellett megoldania. Az eset rámutatott a figyelmeztető jelek és információk kezelésének és rangsorolásának fontosságára. Horváth L. szerint ennyi jelzés nem hagyható „büntetlenül” figyelmen kívül. Az 9/11-es terrortámadás a biztonsággal összefüggő preventív szabályozásban, például az információcserében, a nemzetközi jog területén, a pénzügypolitikában és még számos más területen fundamentális változásokat hozott.[42]  A Stormfront-on, a legrégebbi, legnagyobb, leglátogatottabb és legaktívabb szélsőjobboldali extrémista web fórumon[43] 2008-ban Anders Breivik amellett érvelt, hogy Nagy-Britannia polgárháborúval néz szembe a muszlim bevándorlás miatt. 2011. július 22-én Breivik 77 embert ölt meg az Oslo belvárosában és Utøya szigetén elkövetett terrortámadás során, Norvégiában. Röviddel a terrortámadás előtt az elkövető egy 1500 oldalas manifesztumot posztolt a Stormfront-ra, és több ezer embernek küldte el e-mailben.[44] Bowers, aki 2018 október 27-én a Tree of Life zsinagógában nyitott tüzet, gyakran posztolt antiszemita összeesküvéselméleteket egy extrémista közösségi oldalra, a Gab-ra.[45] Tarrant írt előítéletes kijelentéseket jobboldali extrémista oldalakra, mint világszerte több százan mások, és manifesztuma az elkövetését olyan kevés idővel előzte meg, hogy a biztonsági szektornak nem volt ideje azt megakadályozni 2019. március 15-én. Ezért Battersby és Hall szerint, hacsak nem kerül napvilágra a szándékára mutató új információ, addig nem megalapozott az az állítás, hogy a biztonsági szektor hanyagsága miatt nem került felfedezésre.[46]  Ugyan a biztonsági szolgálatoknak nem sikerült korábban az elkövetőről információt szerezni, de a rendőrségi reakció gyors volt, és az elkövető ellenállását hamar legyőzték és letartóztatták.[47]A halle/saale-i terrortámadással kapcsolatban a német rendőrséget a zsidó közösség kritizálta, amiért az nem volt képes megvédeni a zsinagógát.[48] Az elkövetés jom kippur idején történt, de a rendőrség nem volt tisztában a zsidó ünneppel, ezért a támadás napjára a zsinagógának nem volt különleges védelmi koncepciója (azt a zsidó közösség sem követelte).[49]

6.5. Terrorcselekmények megelőzése büntetőjogi eszközökkel?

A büntetőjogi eszközök önmagukban sajnos nem elégségesek a terrorizmus ellen. Gál rávilágít, hogy a legveszélyesebb terroristát, az öngyilkos merénylőt a jelenleg adott büntetőjogi eszközökkel nem lehetséges visszatartani, mert „neki nincs vesztenivalója”. Gál szerint az öngyilkos merénylőt nem lehet visszatartani cselekménye elkövetésétől, még ha halálbüntetést is helyeznénk kilátásba, vagy azzal sem, ha esetleg a terrorista arra is számítana, hogy akció közben lelőhetik. Legnagyobb veszteség, ami érheti, hogy nem ott és akkor hal meg, ahol, és amikor tervezte. Az öngyilkos merénylővel, pont az egyik legsúlyosabb bűnözési formával szemben a büntetőjog csődöt mond.[50] Az öngyilkos terrorista cselekedetének középpontjában az ellenség mindenáron való elpusztítása áll.[51] Gál álláspontját Fábián is osztja, ő is úgy véli, hogy az új típusú terroristával szemben a büntetőjog eszközei hatástalanok, a legszigorúbb büntetések kilátásba helyezése sem jár a remélt eredménnyel. Fábián továbbá rávilágít arra, hogy az utóbbi négy-öt évben jelentős változások történtek. A terrorcselekmények sok esetben nem igényelnek jelentős finanszírozást, előzetes szervezést, előkészítést, létrejött az „olcsó és egyszerű” terrorizmus. A megvalósítás során az elkövetők legtöbbször olyan cselekmények révén követik el tettüket, melyekről korábban sem a jogalkotó, sem a közvélemény nem gondolta, hogy terrorcselekmény tipikus megvalósítási formái lennének. Az öngyilkos terrorista robbanóanyagot kötöz a testére, és nyilvános helyen felrobbantja magát, vagy gépjárművel a tömegbe hajt.”[52]
További riasztó a tény, hogy a terrorizmus finanszírozásával szemben is „… a büntetőjogi eszközök hatékonysága a nullához konvergál.”[53]
Az Europol 2019-es Terrorism Situation and Trend Reportja (TE-SAT) szerint 2018-ban az EU-tagállamokban elkövetett terrorcselekmények többségének elkövetéséhez semennyi vagy csupán minimális finanszírozásra volt szükség, azok előkészítésükben és végrehajtásukban kifinomulatlanok voltak. Az elkövetők különböző módokon, nyomok hagyása nélkül képesek voltak az ilyen akciók elkövetéséhez szükséges anyagi források biztosítására.  Amikor külső anyagi forrásokra van szükségük, a terroristák különböző módszerekhez folyamodnak, melyek bonyolultságukban az egyszerűtől a rendkívül összetettig (Lásd például az al-Kasszám Brigádok, a Hamász katonai szárnyának felhívását a támogatói számára, Bitcoin-os közösségi finanszírozásra.[54]) terjednek.[55] Tálas a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem korlátaira figyelmeztet, mivel az új típusú terrorizmust képviselő terrorista csoportok által elkövetett merényletek szervezése és végrehajtása viszonylag olcsó, és számos szakértő szerint a terrorcselekmények finanszírozásához szükséges pénzügyi tranzakcióknál e terrorcsoportok könnyen meg tudják kerülni és valószínűleg meg is kerülik a „hivatalos és követhető” csatornákat.[56]   Egyetértek Gál álláspontjával, mi szerint a terroristákat nagyon nehéz elvágni anyagi forrásaiktól, de van értelme próbálkozni, mert az a terrorszervezet, amelyik nem jut elég pénzhez a működési költségeihez, lassan elsorvad.[57]
Meliá szerint nem vehetjük természetesnek, hogy a terrorizmus elleni harc jegyében törvénybe iktatott szélsőséges jogszabályok ténylegesen megakadályoznak majd jövőbeli terrortámadásokat. Történelmi tapasztalatok szerint az ilyen jogszabályok elfogadása a teljes büntetőjogot beszennyezhetik. A végeredmény egy kíméletlenebb és drákóibb, a jogállam aláásásával fenyegető büntetőjog lesz.[58]
A terrorcselekmény elkövetésének minél korábbi stádiumban történő megelőzése érdekében a büntetőjogi fellépés egyre inkább preventív jelleget kap. [59] A terrorizmus ellen európai szinten folytatott küzdelem jegyében az Európai Parlament és a Tanács 2017. március 15-én elfogadta a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2017/541 Irányelvet, amely a korábbi, 2002-ben született 2002/475/IB tanácsi kerethatározatot váltja fel. Az Irányelv célja, hogy új kereteket adjon a terrorizmus elleni uniós küzdelemnek és szélesítse a büntetendővé nyilvánítandó cselekmények körét.[60] Az Irányelv olyan magatartások büntetendővé nyilvánítására törekszik, amelyekkel a jövőben sikeresebb lehet az Unió a terrorizmus elleni küzdelemben, és amelyek révén lehetővé válik, hogy a büntetőjog eszközével emeljék ki az egyes tagállamok a gyanús elemeket a társadalomból még azelőtt, hogy az egyes terrortámadásokat végrehajtották volna. Ezen utóbbi cselekményeket az Irányelv, mint a terrorizmussal összefüggő bűncselekményeket határozza meg.[61] A terrorcselekmény tényállása mellett külön szabályozásra kerülnek a terrorizmussal összefüggő bűncselekmények, melyek révén az Unió azt reméli, hogy a terroristagyanús személyek még egy adott akció végrehajtása előtt – az előkészítő fázisban, vagy akár még azt megelőzően – kiemelhetők lesznek a társadalomból.[62] Az implementáció során hazánknak is ügyelnie kell, hogy az új tényállások összhangban legyenek az alapvető emberi jogi normákkal és az alkotmányos büntetőjog követelményrendszerével is. [63]

6.6. A titkosszolgálatok kitüntetett szerepéről a megelőzés terén

Finszter szavait idézve: „Nem véletlen, hogy a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelmet gyakran nevezik bűnügyi hírszerzésnek, jelezve, hogy az ilyen típusú deliktumok felderítésében csak a titkosszolgálati eszközök lehetnek eredményesek.”[64]

Boda szerint  a nemzetközi terrorizmus elleni hatékony fellépéshez nemzetközi összefogás szükséges, a felderítést és a hírszerzést pedig a megelőzés leghatékonyabb eszközének tartja, a terrorista szervezeteket a lehetséges finanszírozási forrásaitól el kell vágni, és fel kell készülni a támadások megelőzésére és megakadályozására.[65] Nemzetbiztonsági szempontból az egyes államok, államcsoportok nemzetközi összefogása sokat jelent a nemzetközi terrorizmus ellen, de annak fenyegetése az ISIS felszámolása után sem fog eltűnni.[66]

Bizonyos területek, mint a terrorizmus, a határokon átnyúló bűnözés, a migráció vizsgálata egyszerre tartozik a nemzetbiztonsági szervek és a bűnüldöző hatóságok feladatkörébe, az egyes területeken belül akár több szerv is végezhet egyidőben titokban információgyűjtést. Leginkább az érintett felek konszenzusteremtő képességén múlik az együttműködés, az adatok cseréje. Szükséges egy olyan közös szervezet, amely képes lehet valamennyi érintett szerv adattartamának elérésére és feldolgozására.[67]
A biztonsági szolgálatok csak az olyan gyanúsítottakat figyelhetik meg, akikről tudnak. A többiek felfedezetlenül maradnak, amíg le nem csapnak. Lehetetlen mindet azonosítani, mielőtt támadnak, ezért lehetetlen minden potenciális célpontot megvédeni. A biztonsági erők legnagyobb törekvései ellenére néhány támadás végül át fog csúszni, és sikeres lesz.[68]
A nemzetbiztonsági szolgálatok titkos információgyűjtését elősegíti a társszolgálatokkal és a nemzetközi szervezetekkel (NATO, EU, ENSZ, EBESZ) történő kooperáció és a bilaterális kapcsolatok.[69] A 9/11-, majd az azt követő európai terrorcselekmények hatása a titkosszolgálatokra részben abban manifesztálódott, hogy jelentős politikai támogatás és elvárás mellett mind nemzeti, mind nemzetközi szinteken erősödött az együttműködés. Az érdemi, konkrét adat- és tapasztalatcserét lehetővé tevő multilaterális szervezetek megszaporodtak, létrejöttek a fundamentumai a közös nemzetközi adatbázisoknak is. A nemzeti szintű információ-megosztásban rejlő kockázatok felismerése vezetett a NATO/EU tagállamok ún. (terrorellenes) fúziós vagy koordinációs központok létrehozásához. Magyarországon ennek jegyében jött létre 2003-ban a Terrorellenes Koordinációs Bizottság (TKB). Munkáját 2010-ig a Nemzetbiztonsági Hivatal, majd az  után a Terrorelhárítási Központ (TEK) hangolja össze, tagja a terrorellenes küzdelemben érintett valamennyi rendőri és nemzetbiztonsági szervezet.[70] Az intézményi rendszer reformja nélkül a jövőben nem képzelhető el hatékony terrorellenes fellépés. Az önálló, fúziós központként funkcionáló terrorelhárítási szolgálat felállítása tekintetében Magyarország sok tekintetben példaértékűként is tekinthető.[71]
Egyetértek Kis-Benedek és Kenedli-vel:

„Véleményünk szerint Európában, így Magyarországon is az ilyen típusú terrorizmus terjedésének megállítása és ellenőrzés alá vonása érdekben két fő területen kell lépéseket tenni a közeljövőben. Egyrészt meg kell állítani a terrorgyanús személyek határokon átnyúló mozgását, és ezzel egyidejűleg szükséges megakadályozni az iszlám ultrakonzervatív szunnita értelmezését valló, szalafita terrorista propagandának kitett személyek – főként fiatalok – radikalizálódását különféle intézkedésekkel.”[72]

Ha korábban még nem volt az, mára már egyértelművé vált, hogy ugyan a terroristák katonai semlegesítése és a terrorista szervezkedések megakadályozása kiemelt fontosságú célok, és azoknak is kell lenniük, de ezek nem elegendőek az erőszakos extrémizmus globális fenyegetésének semlegesítéséhez. Gátat kell szabni az új extrémisták áradatának. Az erőszakot igazoló extrémista nézetek kialakításával vagy elfogadásával történő radikalizáció is lehetséges út a terrorizmusban való részvétel felé, de természetesen nem az egyetlen. A radikális nézetek feltétlen nem vezetnek terrorizmushoz, és azok nem mindig annak az előjelei. A legtöbb radikális ideát valló ember nem vesz részt terrorizmusban, és sok terrorista, még azok is, akik egy ügyért küzdenek, nem mélyen ideologizáltak és nem feltétlenül radikalizálódnak a hagyományos értelemben.[73]

  1. A terrrocselekmények megelőzésének internethez kötődő módszerei

 

A terroristák kezében a modern számítástechnológiai eszközök és az internet mint új „fegyver” jelent meg, akik céljaikra fel- (és ki)használják a modern technika lehetőségeit, élve ugyanazokkal a technika teremtette előnyökkel, amelyekkel bárki más is.[74]

Osztom Conway álláspontját, aki szerint az internet jelentős és sokoldalú szerepet játszik korunk erőszakos extrémizmusában és terrorizmusában. [75] Egyetértek Molnár gondolataival: “Mint mindenre, így a bűnmegelőzésre is igaz, hogy csak és kizárólag folyamatos megújulás és fejlődés mellett lehet eredményes.”[76]

A terrorizmus elleni harcban a hagyományos intézkedések mellett a kibertérben való védelemre és biztonságra is fokozott figyelmet kell fordítani. A kormányoknak és a nemzetközi szerveknek olyan intézkedéseket, szervezeti struktúrákat kell kialakítaniuk, melyek lehetővé teszik a terrorizmussal szembeni hatékony fellépést a kibertérben is. A szolgáltatókat a nemkívánatos tartalmak, weboldalak, közösségimédia-fiókok eltávolítására folyamatosan rá kell kényszeríteni. A terrorellenes szerveknek folyamatosan monitorozniuk kell a kibertéri aktivitást, fel kell térképezni a weboldalakat, közösségi médiafelületeket, figyelni kell a rajtuk folyó információs tevékenységet, és meg kell tenniük a szükséges lépéseket. A nyilvános weben való aktivitás többek között ennek köszönhetően is visszaszorult, de a kibertérben újabb és újabb lehetőségek nyílnak meg előttük, és megtalálják a kapcsolattartás és kognitív befolyásolás új módjait és technikáit. A hatékony terrorizmus elleni fellépés során a nemzeti és nemzetközi szerveknek, hatóságoknak a kibertérben megjelenő kihívásokat is kezelniük kell.[77] Az internet a radikalizáció folyamatának hajtóereje és elősegítője.[78] Az internet a rendvédelmi szervek számára is használandó kommunikációs csatornaként. A médiafigyelés kiteljesedéseként a radikalizálódó hírportálokon, fórumoldalakon rövid tanulmányokkal, hozzászólásokkal moderálni, a szélsőséges, befolyásoló propagandát, lejáratni, kiszorítani is lehet, amihez képzett, motivált állomány szükséges.[79]Egyetértek Kis-Benedekkel és Kenedlivel, hogy fontos a terrorizmus propagandájával szembeni fellépés. Különösen az interneten terjesztett tanok, toborzó videók felkutatása, az eredetük megállapítása és azok eltávolítása is szükséges, megóvva ezáltal azokat, akik magukban hordozzák a radikalizálódás lehetőségét.[80] Például Dylann Roof, aki 2015 júniusában 9 fekete egyháztagot ölt meg az Emanuel Emanuel afrikai metodista-episzkopális templomban, online radikalizálta önmagát.[81] Előfordult több esetben, hogy egy merénylő nem tartozott konkrétan valamely terrorszervezethez, azonban az elektronikus tömegtájékoztatási eszközök segítségével sugárzott propagandával egyetértve, a radikalizálódás irányába fordult, a szervezetnek „hűségesküt téve”.[82]

Egyetértek Dornfeld gondolataival a kiberterrorizmussal kapcsolatban:
„A kiberterrorizmusról szóló diskurzus kapcsán sokszor kevéssé kap helyet a terroristák egyéb internetes tevékenységének vizsgálata, amely talán a legkomolyabb negatív hozadéka a kiberterrorizmus veszélyessége túlértékelésének. Ezek jóval kevésbé ijesztő tevékenységek, mint például egy erőmű felrobbantása, de véleményem szerint jóval veszélyesebbek. Az elmúlt évek nyugat-európai terrortámadásaiban jelentős szerepet játszott a terroristák internetes kommunikációja, az aktív dzsihadista propaganda és persze azok a pénzügyi támogatások, amelyeket a terrorszervezetek az internet segítségével szereztek meg. Véleményem szerint ez egy olyan téma, amivel szemben a jövőben még keményebben kell fellépnie a nemzetközi közösségnek.”[83]
Az interneten a terroristák megfigyelhetőek, a tevékenységük tanulmányozható; vannak elméletek, melyek szerint online jelenlétük valójában ellenük dolgozik. A különféle online felületek, a weboldalak és netes fórumok Conway szóhasználatával egy “korai figyelmeztető rendszerként” funkcionálnak a terrorcselekményeket illetően.[84] Moutot szerint ugyan az okostelefon a terroristák kezében komoly „fegyver” lehet, viszont az a titkosszolgálatok számára egy eszköz is, hogy őket lekövethessék, így az „kétélű kard” a kezükben.[85] Az OSINT, mely emberi erőforrással végzett felderítés, az elektronikus és a nyomtatott médiumokban megjelent, valamint az internetre, közösségi oldalakra, videomegosztókra feltöltött anyagok elemzését és ezekből történő információszerzést jelenti. A terrorizmus esetében alkalmazható elsősorban. A különböző radikális nyilatkozatok a cselekmény megelőzését eredményezheti.[86]Egyértelmű, hogy az internet biztosította anonimitás nem csak a terroristáknak kedvez, az lehetőséget ad fedett ügynökök beépülésére is. Az USA-ban számos FBI-ügynöknek sikerült már terrorszervezetekbe beépülni, és ilyen módon terrortámadásokat meghiúsítani.[87] Ahogy Máté fogalmaz:
„A számítógép alapú technológiák az élet egyre több területén jelennek meg. Ebből adódóan a bűnelkövetés és a bűnüldözés is egyre nagyobb számban találkozik a technológia kézzel fogható (hardver) és meg nem ragadható (szoftverek és új viselkedési minták) jellemzőivel. Ezeket a komponenseket az elkövetők hol eszközként, hol pedig egyszerű mindennapi tárgyként használják, s ily módon a cselekmények digitális lenyomatait, digitális bizonyítékait (digital evidence) hagyják maguk után. Ezek a bizonyítékok gyakran nem láthatók, vagy hétköznapi eszközökkel nem hozzáférhetők. Beszerzésükhöz, rögzítésükhöz, megőrzésükhöz és bemutatásukhoz megfelelő – a legtöbb esetben magas szintű – informatikai szakmai tudásra és gyakorlatra van szükség. Ez utóbbi képességekkel és készségekkel az igazságügyi informatikai szakértők rendelkeznek, aki a bizonyítékok feltárásával és később interpretálásával segítik a nyomozó hatóság, majd a bíróság munkáját.”[88]

Javaslatok

A terroristák által használt okostelefonos applikációk, továbbá az általuk frekventált weboldalak, online platformok és virtuális terek mind olyan felületek, amelyek lehetőséget adnak információszerzésre, felderítésre, leplezett eszközök használatára, terror-elhárítási célból[89], továbbá fedett ügynökök terroristák közé történő beépülésére, és ezáltal terrorcselekmények elkövetésének és toborzás megakadályozására A terroristákhoz kötődő alkalmazásokat fel kell törni, továbbá megfigyelő malware-ekkel ellátott hamis terrorista alkalmazásokat szükséges fejleszteni[90], ezek használatával terroristák közé beszivárogni és ezáltal terrorcselekményeket megelőzni.[91] Fábián a következő megállapításokat teszi: „Úgy tűnik, napjaink terroristái jellemzően magányos elkövetők. A norvég Breivikre gondolva igazat kell adnunk Hankiss Ágnesnek, aki szerint azon esetek, melyekben az elkövető valóban minden külső (eszmei, anyagi) támogatás nélkül szervezi meg és hajtja végre az akcióját, sokkal inkább tartoznak a klinikai pszichológia körébe. Az ilyen elkövetőkkel szemben a nemzetbiztonsági szolgálatok valójában tehetetlenek.”[92] Véleményem szerint az ilyen elkövetőkkel szemben sem teljesen tehetetlenek a nemzetbiztonsági szolgálatok. Egy személy interneten történő radikalizációjának (manapság általában ott történik) mindig vannak nyomai, de ezeket tudni kell hol keresni. A terroristák mindenféle szervezkedése, kommunikációja, toborzása, egy magányos személy radikalizációjának folyamata (ennek felismerésének tekintetében a személy környezetére is felelősség hárul), a terrorcselekmények előkészítése, a terrorizmus finanszírozása nem vákuumban történik, hanem ezek mind digitális nyomokat[93] hagynak maguk után, ezeknek mindig van nyoma online térben, különböző fórumokon, platformokon, üzenetküldő alkalmazásokban etc. Ezeknek a jeleknek, nyomoknak az időben történő felfedezése a terrorizmus és terrorizmus elleni küzdelem szempontjából kritikus fontosságú. Naprakészen szükséges ismerni és nyomon követni gépi és emberi eszközökkel, hogy a terroristák mire, miért és hogyan használják az internetet és a különféle alkalmazásokat, továbbá milyen internetes oldalakon, alkalmazásokon folytatják a tevékenységüket. Minden internethasználó megfigyelését, vagy az arra való törekvést rendkívül aggályosnak tartom, de az ismert platformok, személyek célzott megfigyelését a téma szempontjából elengedhetetlennek. A nyomozó hatóságok és titkosszolgálati szervek szerepe egyértelműen kitüntetett a terrorcselekmények megelőzése szempontjából, ahol felkészült és nyelveket jól beszélő állományra van szükség, akiknek a megfelelő szakértőket is, informatikai szakértőket, tolmácsokat etc. mindenképpen be kell vonniuk a munkájuk során.

 

 

 

[1] A címet Kőhalmi László hasonló című tanulmányai inspirálták. Lásd: Kőhalmi László: Gondolatok a vallási indíttatású terrorizmus ürügyén, Belügyi Szemle, LXIII. évf., 2015/7-8. sz. 52-71. Lásd még: Kőhalmi László: Gondolatok a jövedéki adómorálról. Büntetőjogi Szemle, 2018/2. sz. 51-53.

[2] Bartkó Róbert: A terrorizmus elleni küzdelem kriminálpolitikai kérdései, UNIVERSITAS-GYŐR Nonprofit Kft., Győr 2011. 11.

[3] A migráció és a kriminalitás kapcsolatáról bővebben: Kőhalmi László: A migráció és a kriminalitás néhány összefüggése, Jura, 2016/22. sz.  94-99.

[4] Gál István László: Korrelációs kapcsolat az illegális migráció és a terrorizmus finanszírozásának volumene között, in Gaál Gyula – Hautzinger Zoltán (szerk.): Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XXI.: A bűnüldözés és a bűnmegelőzés rendészettudományi tényezői, Pécs, Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja, 2019, 217.

[5] Resperger István: A nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége – biztonsági kihívások, kockázatok és fenyegetések, in Resperger István (szerk.): Nemzetbiztonsági alapismeretek, Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2018. 86.

[6] A. Triandafyllidou – T. Maroukis: Migrant smuggling: Irregular migration from Asia and Africa to Europe, Springer, 2012, 1. Idézi: Bartkó Róbert: Az illegális migráció és a terrorizmus kapcsolata az EUROPOL és FRONTEX jelentéseire tekintettel, in Bartkó Róbert (szerk.): A terrorizmus elleni küzdelem aktuális kérdései a XXI. században, Budapest, Gondolat Kiadó, 2019, 167.

[7] Hautzinger Zoltán: A terrorizmus elleni küzdelem idegenjogi eszközei, in Gaál Gyula – Hautzinger Zoltán (szerk.): Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XVI.: Modernkori veszélyek rendészeti aspektusai, Pécs, Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja, 2015, 203.

[8] FRONTEX Risk Analysis for 2018, 8. Idézi: Bartkó Róbert: Az illegális migráció és a terrorizmus kapcsolata az EUROPOL és FRONTEX jelentéseire tekintettel, in
Bartkó Róbert
 (szerk.): A terrorizmus elleni küzdelem aktuális kérdései a XXI. században, Budapest, Gondolat Kiadó, 2019, 167.

[9] Bartkó Róbert: Az illegális migráció és a terrorizmus kapcsolata az EUROPOL és FRONTEX jelentéseire tekintettel, in Bartkó Róbert (szerk.): A terrorizmus elleni küzdelem aktuális kérdései a XXI. században, Budapest, Gondolat Kiadó, 2019, 180.

[10] FRONTEX Risk Analysis for 2020, 22.

[11] Europol’s 2019 EU Terrorism Situation and Trend Report (TE-SAT), 6-7.

[12] Graham Macklin: The El Paso Terrorist Attack: The Chain Reaction of Global Right-Wing Terror, CTC Sentinel, XII. évf., 2019/11. sz. 1.

[13] Alex Amend: Analyzing a terrorist’s social media manifesto: the Pittsburgh synagogue shooter’s posts on Gab https://www.splcenter.org/hatewatch/2018/10/28/analyzing-terrorists-social-media-manifesto-pittsburgh-synagogue-shooters-posts-gab (2020.06.17.)

[14] Charles Crothers – Thomas O’Brien: The Contexts of the Christchurch terror attacks: social science perspectives, Kōtuitui: New Zealand Journal of Social Sciences Online, XV. évf. 2020/2. sz. 248.

[15] Uo. 17.

[16] Daniel Koehler: The Halle, Germany, Synagogue Attack and the Evolution of the Far-Right Terror Threat, CTC Sentinel, XII. évf., 2019/11. sz. 14.

[17] Macklin: i.m. 1.

[18] United States of America v. Patrick Wood Crusius, Case 3:20-cr-00389-DCG 02/06/20 1-2.

[19] Blyth Crawford – Florence Keen: The Hanau Terrorist Attack: How Race Hate and Conspiracy Theories Are Fueling Global Far-Right Violence, CTC Sentinel, XIII. évf., 2020/ 3. sz. 1.

[20] Macklin: i.m. 1.

[21] A 3D nyomtatás jelentette kihívásokról: Nagy Zoltán András: A 3D nyomtatás, mint a jogrendszert érintő új kihívás. Magyar Jog, LXI. évf. 2017. 613–621.

[22] Colin P. Clarke: Trends in Terrorism: What’s On the Horizon in 2020

https://www.fpri.org/article/2020/01/trends-in-terrorism-whats-on-the-horizon-in-2020/ (2020.06.18.)

[23] Greg Simons – Cristina Bianca: The Specter of Terrorism During the Coronavirus Pandemic https://www.e-ir.info/2020/05/08/the-specter-of-terrorism-during-the-coronavirus-pandemic/ (2020.06.18.)

[24] Nemzetközi küzdelem a terrorizmus ellen (A 2004. november 6-án rendezett országos konferencia előadásai), A Történelemtanári továbbképzés kiskönyvtára XXXVI, Sorozatszerk.: Szabolcs Ottó, Budapest, 2005, 22-23.

[25] Alex B. Schmid: Towards Joint Political Strategies for De-legitimising the Use of Terrorism, in Alex B. Schmid (szerk.): Countering Terrorism through International Cooperation, Milánó, ISPAC, 2001, 266-273.  Idézi:  Tálas Péter – Póti László – Takács Judit: A terrorizmus elleni küzdelem fogalmi és tartalmi keretei, különös tekintettel annak katonai dimenziójára, ZMNE STRATÉGIAI VÉDELMI KUTATÓ KÖZPONT ELEMZÉSEK, 2004/3. 3.

[26] Vadai Ágnes: A terrorizmus a nemzetközi jogban, Egyetemi disszertáció, Budapest, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, 1997, 60. Idézi: Korinek László: A terrorizmus – Gönczöl Katalin – Kerezsi Klára – Korinek László – Lévay Miklós: Kriminológia-Szakkriminológia, Budapest, CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2006, 458-459.

[27] Bolgár Judit–Szternák Nóra–Szternák György: A terrorizmussal kapcsolatos kutatások legújabb eredményei, Felderítő Szemle, IV. évf. 2005/4. sz. 24.

[28] Resperger István: Terrorista szervezetek, módszerek, eljárások, Szakmai Szemle, XVI. évf. 2018/2. sz. 27.

[29] Paul Wilkinson: Terrorism versus Democracy: The Liberal State Response, London and New York, Routledge, 2006, 90-91.

[30] Horváth L. Attila: A terrorizmus csapdájában, Budapest, Zrínyi Kiadó, 2014, 241-243.

[31] Bartkó Róbert: A terrorizmus elleni küzdelem kriminálpolitikai kérdései, Győr, UNIVERSITAS-GYŐR Nonprofit Kft., 2011, 84-85.

[32] Jonathan Barker: A terrorizmus. Budapest, HVG Kiadói Rt., 2003, 145-146.

[33] Fábián Péter: A terrorcselekmény büntetőjogi szabályozásának jelene és aktuális kérdései, Büntetőjogi Szemle, 2018/2. sz. 49-50.

[34] Korinek László: A terrorizmus – Gönczöl Katalin – Kerezsi Klára – Korinek László – Lévay Miklós: Kriminológia-Szakkriminológia, Budapest, CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2006, 457-458.

[35] Rada Mátyás – Vajda Viktor: A terrorizmus elleni küzdelemavagy a 22es csapdája, Külügyi Szemle, 2010/1. sz. 148.

[36] Uo.151.

[37] Csányi Csaba: 9/11-re adott lehetséges válaszok az Egyesült Államok és Németország példáján keresztül. ACTA HUMANA, 2016/5. sz. 15.

[38] Caleb Carr: Terrorism as Warfare: The Lessons of Military History, World Policy Journal, XIII. évf., 1996/1997/ 4. sz. 1.

[39] Korinek László: A terrorizmus, Belügyi Szemle, 2015/7-8. sz. 11.

[40] Uo. 34.

[41] Fábián Péter: Terrorcselekmények és a magánbiztonság kapcsolatának aktuális összefüggései, Magyar Rendészet, 2018/4. sz. 99.

[42] Horváth L.: i.m. 209.

[43]Ryan Scrivens: Exploring Radical Right-Wing Posting Behaviors Online, Deviant Behavior, 2020, 3.

[44] Bennett Kleinberg  – Isabelle van der Vegt– Paul Gill: The temporal evolution of a far‑right forum, Journal of Computational Social Science, 2020, 1-2.

[45] Beckett, Lois: Pittsburgh shooting: suspect railed against Jews and Muslims on site used by ‘alt-right’

https://www.theguardian.com/us-news/2018/oct/27/pittsburgh-shooting-suspect-antisemitism (2020.06.17.)

[46] John Battersby–Rhys Ball: Christchurch in the context of New Zealand terrorism and right wing extremism, Journal of Policing, Intelligence and Counter Terrorism, XIV. évf., 2019/3. sz. 6.

[47] Crothers –O’Brien: i.m. 248.

[48] https://www.ft.com/content/d22459c8-eb42-11e9-a240-3b065ef5fc55 (2020.06.18.)

[49] https://www.spiegel.de/panorama/justiz/halle-anschlag-auf-synagoge-polizei-war-juedischer-feiertag-nicht-bekannt-a-7ef5bd6e-c38b-40ea-80d1-ac005a322338?fbclid=IwAR3wi7DOh10WstBd_muQ_peQxHla0To5kHmRqeWbccAmvSU1iKyOrK-qtqQ (2020.06.17.)

[50] Gál István László: A terrorizmus finanszírozása, Pécs, PTE Állam- és Jogtudományi Kar Gazdasági Büntetőjogi Kutatóintézet, 2010, 3.

[51] Bolgár–Szternák–Szternák: i.m. 18.

[52] Fábián Péter: A terrorcselekmény büntetőjogi szabályozásának jelene és aktuális kérdései, Büntetőjogi Szemle, 2018/2. sz. 49.

[53] Gál István László: Új biztonságpolitikai kihívás a XXI. században: a terrorizmus finanszírozása,  Szakmai Szemle, 2012/1. sz. 15.

[54] Yaya Fanusie: Hamas Military Wing Crowdfunding Bitcoin

https://www.forbes.com/sites/yayafanusie/2019/02/04/hamas-military-wing-crowdfunding-bitcoin/#306575c34d7f (2020.06.17.)

[55] Europol’s 2019 EU Terrorism Situation and Trend Report (TE-SAT), 17.

[56] Tálas Péter: Kelet-Közép-Európa és az új típusú terrorizmus, in Tálas Péter (szerk.): A terrorizmus anatómiája, Budapest, Zrínyi Kiadó, 2006, 19-20.

[57] Gál István László: A terrorizmus finanszírozása, Pécs, PTE Állam- és Jogtudományi Kar Gazdasági Büntetőjogi Kutatóintézet, 2010, 11-12.

[58] Manuel Cancio Meliá: Terrorism and Criminal Law: The Dream of Preventionthe Nightmare of the Rule of Law, New Criminal Law Review, XIV. évf., 2011/1. sz. 122.

[59] Ulrich Sieber – Benjamin Vogel: Terrorismusfinanzierung. Prävention im Spannungsfeld von internationalen Vorgaben und nationalem Tatstrafrecht, Berlin, Duncker & Humblot, 2015, 1. Idézi: Neparáczki Anna Viktória: A terrorizmus finanszírozása bűntettének szabályozása a nemzetközi elvárásokra figyelemmel, Ügyészségi Szemle, II. évf. 2017/ 2. sz. 7.

[60] Lásd az Irányelv Preambulumának (2) bekezdését. Idézi: Bartkó Róbert – Sántha Ferenc: Az Európai Unió jogalkotása és hatása a terrorcselekmény hazai büntetőjogi szabályozására, Acta Universitatis Szegediensis: acta juridica et politica, LXXXI. évf. 2018. 83.

[61] Bartkó – Róbert – Sántha Ferenc: Az Európai Unió jogalkotása és hatása a terrorcselekmény hazai büntetőjogi szabályozására, in Homoki-Nagy Mária – Karsai Krisztina – Fantoly Zsanett – Juhász Zsuzsanna – Szomora Zsolt – Gál Andor (szerk.): ÜNNEPI KÖTET DR. NAGY FERENC EGYETEMI TANÁR 70. SZÜLETÉSNAPJÁRA, Szeged, Balogh Elemér dékán, 2018, 83.

[62] Bartkó Róbert: Az Unió 2017/541. Sz. Irányelvének hatása a V4 országainak büntető anyagi jogszabályalkotására, in
Bartkó Róbert
 (szerk.): A terrorizmus elleni küzdelem aktuális kérdései a XXI. században, Budapest, Gondolat Kiadó, 2019, 138.

[63] Bartkó – Sántha: i.m. 100.

[64] Finszter Géza: Rendészettan, Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2018. 78.

[65] Boda József: A terrorizmus rövid története és az ellene való fellépés lehetőségei, Rendvédelem-történeti Füzetek, XIII. évf., 2007/16. sz. 47.

[66] Boda József: A XXIszázad nemzetbiztonsági kihívásai, in Gaál Gyula – Hautzinger Zoltán szerk.: Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XX.:A XXI. század biztonsági kihívásai, Pécs, Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja, 2018, 10.

[67] Urbányi András: Nemzetbiztonsági vs. Bűnügyi felderítés – a megszerzett információkkal való gazdálkodás kérdései, Szakmai Szemle, XVII. évf., 2019/ 4. sz. 28.

[68] Kis-Benedek József: The Islamic State and the intelligence, Nemzetbiztonsági Szemle, 2015. III. évf.  különsz. 47.

[69] Resperger István: A nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége – biztonsági kihívások, kockázatok és fenyegetések, in Resperger István (szerk.): Nemzetbiztonsági alapismeretek, Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2018. 31.

[70] Kovács Zoltán András: A polgári elhárítás negyedszázada (1990–2016), in Drusza Tamás (szerk.): A magyar elhárítás fejlődése: Tanulmányok a katonai és polgári nemzetbiztonsági elhárítás múltjáról, jelenéről, jövőjéről, Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2019, 169-170.

[71] Kasznár Attila: Az európai terrorelhárítás jelene és jövője, in Drusza Tamás (szerk.): A magyar elhárítás fejlődése: Tanulmányok a katonai és polgári nemzetbiztonsági elhárítás múltjáról, jelenéről, jövőjéről, Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2019, 191.

[72] Kis-Benedek József –Kenedli Tamás: A terrorfenyegetettség új tendenciái és lehetséges válaszlépések, Szakmai Szemle, 2015/1. sz. 27.

[73] Randy Borum: Radicalization into Violent Extremism I: A Review of Definitions and Applications of Social Science Theories, Journal of Strategic Security, IV. évf., 2011/4. sz. 8.

[74] Nagy Zoltán András: Tradicionális bűncselekmények számítógépes hálózatokon, JURA, XIII. évf., 2007/1. sz. 127.

[75] Maura Conway: Determining the Role of the Internet in Violent Extremism and Terrorism: Six Suggestions for Progressing Research, Studies in Conflict & Terrorism, XL. évf., 2017/11. sz. 91.

[76] Molnár István Jenő: A bűnmegelőzés értelmezése és magyarországi fejlődése, in Gaál Gyula – Hautzinger Zoltán (szerk.): Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XXI.: A bűnüldözés és a bűnmegelőzés rendészettudományi tényezői, Pécs, Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja, 2019, 89.

[77] Haig Zsolt: Információs műveletek a kibertérben, Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2018, 302-303.

[78] Mitchell D. Silber – Arvin Bhatt: Radicalization in the West: The Homegrown Threat, New York, New York Police Department, 2007, 8.

[79] Uo. 156.

[80] Kis-Benedek –Kenedli: i.m. 31.

[81] Berman, Mark: Prosecutors say Dylann Roof ‘self-radicalized’ online, wrote another manifesto in jail https://www.washingtonpost.com/news/post-nation/wp/2016/08/22/prosecutors-say-accused-charleston-church-gunman-self-radicalized-online/(2020.06.18.)

[82] Bartkó Róbert: Az Unió 2017/541. Sz. Irányelvének hatása a V4 országainak büntető anyagi jogszabályalkotására, in Bartkó Róbert (szerk.): A terrorizmus elleni küzdelem aktuális kérdései a XXI. században, Budapest, Gondolat Kiadó, 2019, 144.

[83] Dornfeld László: Kiberterrorizmus – a jövő terrorizmusa?, in Mezei Kitti (szerk.): A bűnügyi tudományok és az informatika. Budapest-Pécs,Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, 2019, 61.

[84] Maura Conway: Terrorist ‘Use’ Of The Internet And Fighting Back, Information & Security: An International Journal, 2006/19. sz. 21.

[85] Michel Moutot: Smartphones: a double-edged sword for terrorists

https://phys.org/news/2018-11-smartphones-double-edged-sword-terrorists.html (2020.06.18.)

[86] Katona László: A terrorizmus és a szervezett bűnözés elhatárolásának aktuális dilemmái, Felderítő Szemle, XII. évf., 2013/3. sz. 70.

[87] Kis-Benedek József: Dzsihadizmus, radikalizmus, terrorizmus, Budapst, Zrínyi Kiadó, 2016, 195-196.

[88] Máté István Zsolt: A digitális bűnfelderítés gyakorlata, avagy az igazságügyi informatikai szakértő a büntetőeljárásban, in Gaál Gyula – Hautzinger Zoltán (szerk.): Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XIV.: Tanulmányok „A változó rendészet aktuális kihívásai” című tudományos konferenciáról, Pécs,  Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja, 2013, 365.

[89]A titkosrendőri munka tartalmáról bővebben: Finszter Géza: Szabályozott felderítés – titkosított büntetőeljárás, Miskolci Jogi Szemle, XIV. évf., 2019/2. sz. 280-281.

[90] Rita Katz: Almost Any Messaging App Will Do—If You’re ISIS

https://motherboard.vice.com/en_us/article/kb7n4a/isis-messaging-apps (2020.06.18.)

[91]Serbakov Márton Tibor: Az online felületek és okostelefonos alkalmazások, mint a terrorcselekmények előrejelző rendszerei, in Gaál Gyula – Hautzinger Zoltán (szerk.): Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XXI.: A bűnüldözés és a bűnmegelőzés rendészettudományi tényezői, Pécs, Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja, 2019, 124.

[92] Hankiss Ágnes: Kihívások és ellentmondások a terrorizmus elleni harcban, in A terrorizmus Rubik-kockája, avagy a fenyegetések komplex megközelítése, Budapest, Nemzetközi tudományos-szakmai konferencia. Duna-palota 2013. szeptember 30.–október 1. BM Oktatási, Képzési és Tudományszervezési Főigazgatóság, 2014, 98–99. Idézi: Fábián Péter: A terrorcselekmény büntetőjogi szabályozásának jelene és aktuális kérdései, Büntetőjogi Szemle 2018/2. sz. 45.

[93] „A nyomozás során kiemelkedő szerepe van a digitális adatnak. Nemcsak az online, hanem a digitális környezetben megvalósított bűncselekmények is mindig digitális lábnyomot hagynak maguk után, amelyekből digitális adatok nyerhetők ki. Ezt hívjuk digitális nyomnak.” Torma Adrienne – Bendes Ákos László: A cybercrime és a gyermekpornográfia összeolvadása, in Bendes Ákos – Nagy Melánia – Tóth Dávid (szerk.): Lépést tud-e tartani a jog a XXI. század kihívásaival?, Pécs, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola, 2019, 20.

 

Havasi Sára[1]: Mozgástér a büntetés-végrehajtásban figyelemmel a 32/2014. (XI.3.) AB határozatban foglaltakra

A tanulmány az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-19-3-I-KRE-11 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának szakmai támogatásával készült.

  1. Bevezetés

A 2017. január 1. napja óta hatályos szabályok szerint a büntetés-végrehajtási intézetek tekintetében a zárkában, illetve a lakóhelyiségben úgy kell meghatározni a létszámot, hogy minden elítéltre hat köbméter légtér, valamint egyéni elhelyezés esetén legalább hat, közös elhelyezés esetén személyenként legalább négy négyzetméter élettér jusson.[2] A letartóztatás végrehajtása körében pedig jogszabály akként rendelkezik, hogy a zárkában elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy személyenként tíz köbméter légtér és négy négyzetméter élettér jusson.[3]

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának Európai Börtönszabályokról szóló R/2006/2. számú ajánlása (továbbiakban: Ajánlás) az alapelvek között rögzíti, hogy a szabadságelvonással sújtott személyekre rótt korlátozásokat a szükségesség és arányosság figyelembe vétele mellett a legkisebb mértékre kell szorítani.[4] Ezen alapelv azt is jelenti, hogy szabadságelvonás esetén az emberi méltóság sérelmének elkerülése érdekében a fogvatartottak számára meghatározott mértékű mozgásteret, illetve életteret biztosítani kell, amelyet a nemzetközi standardok ajánlásszerűen határoznak meg. Erre utal az Ajánlás azon pontja is, amely kimondja, hogy a fogvatartottak számára biztosított elszállásolásnak tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot és lehetséges körben a magánszférát, valamint meg kell felelnie az egészségügyi és higiéniai követelményeknek, különös tekintettel a hely nagyságára, a levegő köbtartalmára, a világításra, a fűtésre és szellőzésre. [5]

Az Európa Tanács Ajánlásának idézett pontjai is hűen tükrözik, hogy a modern büntetés-végrehajtásban fontos szerep jut a fogvatartottaknak biztosított élettérnek, illetve mozgástérnek. Lajtár István az elhelyezés kérdését a XXI. századi jogállami büntetés-végrehajtás egyik leginkább kritikus pontjának nevezte egy előadásában, ugyanis a büntetés-végrehajtási intézetek zsúfoltsága hátrányosan befolyásolja a fogvatartottak jogi helyzetét, a fogvatartás biztonságát, amely tényezők pedig a bánásmód törvényességére hatnak ki.[6]

Azt mondhatjuk tehát, hogy az élettér, illetve mozgástér az elítéltek elhelyezésének egyik fontos és szükséges eleme, míg az elhelyezés kérdésköre a törvényes bánásmódot is érinti. Mindazonáltal logikus megállapítás teszünk akkor is, mikor arra a következtetésre jutunk, hogy a fogvatartottaknak biztosított élettér, illetve mozgástér nagysága a börtönökben tapasztalható túlzsúfoltság mértékét is befolyásolja, hiszen az, hogy egy fogvatartottra hány négyzetméter élettérnek kell jutnia, meghatározza az egy zárkában, távolabbról tekintve az adott büntetés-végrehajtási intézetben elhelyezhető egyének számát.

A hazai, 2017. január 1. napjától hatályos szabályozás a CPT[7] által meghatározott standardon nyugszik, amely a 32/2014. (XI.3.) AB határozatra visszavezethető jogszabálymódosításnak köszönhető. Ennek megfelelően a tanulmány célja, hogy az említett AB határozat vizsgálata alapján az élettérre vonatkozó hazai szabályozást, illetve a kapcsolódó nemzetközi elvárásokat számba vegye.

 

  1. Út a CPT standard felé: a 32/2014. (XI.3.) AB határozat

Az alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény lehetővé teszi a bírói kezdeményezés alapján induló egyedi normakontroll iránti eljárást. Erre akkor kerülhet sor, ha az eljáró bírónak az előtte folyamatban lévő ügyben olyan jogszabályt kellene alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította. A törvény szintén lehetővé teszi mindezt nemzetközi szerződésbe ütközés esetén is. Ilyen esetben a bíró az eljárást felfüggeszti és az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítását és alkalmazásának kizárását.[8] Ilyen egyedi normakontroll iránti eljárásban született a 32/2014. (XI.3) AB határozat is.

A Fővárosi Törvényszék egyik bírája előtt több kártérítés miatt indult eljárás is folyamatban volt, amelyek elbírálása során észlelte, hogy az akkor hatályos 6/1996. (VII.12.) IM rendelet 137. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenes és nemzetközi szerződésbe ütközik, ezért az eljárások felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordult.

 

A törvényszéki bíró által megjelölt 6/1996. (VII.12.) IM rendelet 137. § (1) bekezdése szerint:

„A zárkában (lakóhelyiségben) elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre lehetőleg hat köbméter légtér, és lehetőség szerint a férfi elítéltek esetén három négyzetméter, a fiatalkorúak, illetve a női elítéltek esetén három és fél négyzetméter mozgástér jusson.”

 

Itt fontos utalnunk arra, hogy a mozgástér meghatározásakor nem kellett figyelembe venni az egyes berendezési és felszerelési tárgyak által elfoglalt területet.[9] A régi szabályozás eszerint differenciált volt életkor és nem szerint is, valamint a „lehetőleg”, a „lehetőség szerint” és a „mozgástér” kifejezéseket használta.

Az indítványt előterjesztő bíró arra hivatkozott, hogy a megjelölt jogszabályi rendelkezés az Emberi Jogok Európai Egyezményének (továbbiakban: Egyezmény) 3. cikkébe[10] és az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésébe[11] ütközik. Az Egyezmény 3. cikke kapcsán kifejtette, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának (továbbiakban: EJEB) joggyakorlata szerint a 3. cikk sérelmét jelenti, ha az adott büntetéshez elkerülhetetlenül kapcsolódó megaláztatáson és szenvedésen túl továbbiakat szenved el az elítélt, valamint hivatkozott a CPT által a minimális mozgástér nagyságára vonatkozó standardra, amelyre alapozva az EJEB több ítéletében is megállapította az említett cikk sérelmét.

Ezen felül az indítványozó bíró előadta, hogy a 2010. november 24-ei jogszabálymódosítást megelőzően kötelező módon kellett biztosítani a meghatározott nagyságú légteret és mozgásteret, de ezt követően azzal, hogy a szabályozásba a „legalább” helyett a „lehetőleg” és „lehetőség szerint” kifejezés került bevezetésre, az sem lenne jogellenes, ha egyáltalán nem biztosítanának mozgásteret a fogvatartottaknak.[12] Álláspontja szerint a börtönök zsúfoltsága sem adhat alapot arra, hogy gazdasági okokból olyan jogszabályi rendelkezés váljon alkalmazandóvá, amely emberi jogot korlátoz.[13] Mindezek alapján a fogvatartottak részére a nemzetközi szerződési kötelezettségből eredő négy négyzetméteres mozgásteret biztosítani kell, amelynek az akkor hatályos szabályok nem tettek eleget.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII.12.) IM rendelet 137. § (1) bekezdése az Alaptörvénybe és nemzetközi szerződésbe is ütközik, ezért azt 2015. március 31-ei hatállyal megsemmisítette, időt hagyva a jogalkotónak a jogszabály módosítására. Ugyanakkor a támadott rendelkezést ideiglenesen hatályban tartotta a jogbiztonság kisebb sérelmére való tekintettel.[14] A megsemmisítés időpontja kapcsán az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy mozaikos megsemmisítésre, tehát a „lehetőleg”és a „lehetőség szerinti” szövegrész kiemelésére nem lát lehetőséget, mivel ezzel kötelező biztosítást írna elő a rendelkezésben foglalt mozgástérre, és ezzel a kedvezőbb irányba történő eltérést sem tenné lehetővé. A teljes megsemmisítésre ex nunc hatállyal sem látott lehetőséget, mivel ebben az esetben semmilyen rendelkezés sem vonatkozna a mozgástér mértékére.

Az Alkotmánybíróság az indokolásában kimondta, hogy a többszemélyes zárkában az élet- és mozgástérnek minden esetben el kell érnie a minimális mértéket. Ellenkező esetben ugyanis túlzsúfoltság jön létre, amely embertelen és megalázó bánásmódnak minősül, így állami kötelezettség, hogy a mozgástér minimális mértéke kógens módon kerüljön meghatározásra.[15] Mindazonáltal utalt arra is, hogy a jogalkotó a minimális követelmények betartása mellett viszonylag nagy mozgástérrel rendelkezik a mozgástér mértékének és számítási módjának meghatározása során, valamint, hogy e körben milyen egyedi körülményeket értékeljen.[16]

Az Alkotmánybíróság az akkor hatályos szabályozással kapcsolatban arra az álláspontra jutott, hogy a fogvatartottak elhelyezése olyan zárkában is történhet, ahol a minimális mozgástér sem biztosított, amely ily módon az Egyezmény 3. cikkét és az Alaptörvény III. cikkének (1) bekezdését is sérti.[17]

Az AB határozathoz több különvéleményt is fűztek, amelyek leginkább az EJEB ítélkezési gyakorlatára és a CPT standardra hivatkozva nem értettek egyet a határozatban foglaltakkal. A különvélemények szerint ugyanis az EJEB ítélkezési gyakorlata, amely konkrét egyedi ügyek egyedi körülményeinek vizsgálata alapján kristályosodott ki, nem azonosítható magával az Egyezménnyel. Ugyanezen gondolatmenet alapján a Kínzás Elleni Egyezmény[18] sem alapozhatja meg a nemzetközi szerződésbe ütközést, mivel az a CPT létrehozásáról és működéséről szól, konkrét rendelkezést az élettér, illetve mozgástér mértékére nem tartalmaz, ahogyan az Alaptörvény hivatkozott cikke sem. A CPT ajánlásai szintén nem tekinthetők nemzetközi szerződésnek, kötelezőerővel ezért nem ruházhatók fel.

Az EJEB ítélkezési gyakorlatával kapcsolatban a különvélemények még több fontos körülményre hívják fel a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy az EJEB más államokkal szemben hozott ítéletei nem jelentenek formális jogalkotási kényszert Magyarországnak, azonban az ítéletekben foglaltak követése indokolt lehet. Emellett az EJEB bár a CPT standardot veszi alapul a mozgástér nagyságának vizsgálatánál, de döntéseinek meghozatala során más fogvatartási körülményeket is értékel. Az Alkotmánybíróság azt sem vette figyelembe továbbá, hogy az EJEB bruttó alapterülettel számol, míg hazánkban a nettó (berendezési tárgyak nélkül) érték irányadó, és azt sem vizsgálta, hogy a hatályban lévő jogszabályi rendelkezés milyen okok miatt került ily módon a rendeletbe, amely azért lett volna célszerű, mert az EJEB az ügyek elbírálása során a szándékot és a célzatot is vizsgálat tárgyává teszi.

Valamennyi különvélemény arra az álláspontra helyezkedett, hogy sem az Alaptörvénybe, sem pedig a nemzetközi szerződésbe ütközés nem állapítható meg, azonban egyes különvélemények szerint az alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 46. §-a szerinti mulasztással elkövetett alaptörvény-ellenesség megállapításának lehetett volna helye.

 

  1. Az élettér, illetve mozgástér nagysága a CPT standard és az EJEB gyakorlata szerint

Ahogyan arra az alkotmánybírósági határozat is rámutatott, a CPT egy ajánlása tartalmazza, hogy a fogvatartottak elhelyezése milyen élettér, illetve mozgástér mellett kívánatos, amelyre az EJEB is támaszkodik döntéshozatala során.

A CPT szerint a térkihasználásnak van egy kívánatos, illetve egy elfogadható értéke. A kívánatos érték szerint 1 fogvatartottra 6 négyzetméter tér kell, hogy jusson, míg az elfogadható érték alapján 2 fogvatartottra 9 négyzetméter vagy 3 fogvatartottra 12 négyzetméter, illetve 4 fogvatartottra 16 négyzetméter tér is juthat. Mindazonáltal a legideálisabb, ha egyszemélyes zárkákban helyezik el a fogvatartottakat, amelyek 9-10 négyzetméter nagyságúak. Továbbá meghatározza azt is, hogy a falaknak legalább 2 méter távolságra kell lenniük egymástól, a belmagasság pedig nem lehet kisebb 2,5 méternél. A CPT előírása szerint a minimális élettérbe az illemhely nem számítható bele.[19]

Az EJEB gyakorlata szerint a fogvatartottak túlzsúfolt elhelyezése sérti az Egyezmény 3. cikkét, annak extrém szintje egyértelműen, míg a kevésbé súlyos mértéke a fogvatartás során felmerülő körülmények negatív hatásaival együtt okozza a cikk megsértését.[20]

Az EJEB extrém túlzsúfoltságnak tartja, ha a rendelkezésre álló élettér a 3 négyzetmétert sem éri el. A 3 és 4 négyzetméter közötti élettér esetén is az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmának megsértése állapítható meg, azonban ebben az esetben a túlzsúfoltság és a fogvatartás egyéb körülményeinek (például: zárkában tapasztalható magas hőmérséklet, nem megfelelő illemhely, élelmezés elégtelensége) együttes hatása, az ún. „cumulative effects” sérti meg a tilalmat. Az EJEB mellőzi a jogsértés megállapítását, ha a biztosított élettér  közelít a CPT által meghatározott mértékhez, de ekkor értékeli a zsúfoltság enyhítését célzó intézkedéseket is.[21]Az EJEB azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy az Egyezmény 3. cikkének a megsértését lehet megállapítani akkor is, ha a megfelelő nagyságú személyes életteret biztosítják, de a szellőzés, a fény, a szabadtéri lehetőségek, az egészségügyi, valamint higiéniás körülmények az elvárásoknak nem tesznek eleget.[22]

Itt érdemes utalnunk a CPT 2014-ben – még a 32/2014. (XI.3). AB határozat meghozatala előtt – Magyarországon tett látogatására, mivel a CPT delegációja is sérelmesnek tartotta, hogy a jogszabályban meghatározott mozgástér nagysága csak esetlegesen biztosítandó, és a mozgástér megállapított mértéke sem felel meg a javasolt standardnak.[23]

 

  • Élettér, illetve mozgástér az egyes fogvatartási helyeken

Megismerve a 32/2014. (XI.3.) AB határozat tartalmát, valamint az EJEB ítélkezési gyakorlatát és a CPT standardot, célszerű megvizsgálnunk, hogy a büntetés-végrehajtási intézeteken kívül más fogvatartási helyeken miképpen alakul az élettére, illetve mozgástérre vonatkozó szabályozás, és az mennyiben felel meg a nemzetközi kívánalmaknak. A CPT ugyanis minden olyan helyen ellenőrzést tarthat, ahol a személyeket a közhatalom által fosztottak meg szabadságuktól, így a büntetés-végrehajtási intézetek mellett a rendőrségi fogdákon vagy a pszichiátriai intézetekben is. Habár a CPT látogatásai során megjegyzéseket, javaslatokat vagy észrevételeket tehet, szankcionálási lehetősége nincs, azonban az ajánlásai nyilvánosságra hozatalával jelentős nyomásgyakorlással rendelkezik.[24]

 

  • Előállító helyiségek

A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény szabályozza az elfogást és előállítást, mint rendőri intézkedést, amelynek végrehajtására az úgynevezett előállító helyiségben kerülhet sor. A törvény az előállítás kötelező és mérlegelést biztosító eseteit egyaránt taxatív módon határozza meg.[25] Az előállítás végrehajtásának részletesebb szabályait a rendőrségi szolgálati szabályzatról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendeletben találjuk, azonban a fogvatartás ideje alatt biztosítandó élettére, illetve mozgástérre vonatkozó kifejezett rendelkezést nem találunk.[26]

 

  • Rendőrségi fogdák

A rendőrségi fogdákra vonatkozó részletes szabályokat az 56/2014. (XII. 5.) BM rendeletben (továbbiakban: BM rendelet) találjuk. A rendelet értelmében a fogda a fogvatartottak elhelyezésére, biztonságos őrzésére szolgáló, huzamos emberi tartózkodásra alkalmas épület vagy épületrész, míg az itt kialakított zárka a fogdán belül elhelyezkedő, a fogvatartottak elhelyezésére szolgáló olyan helyiség, amelynek nyílászárói a külön rendelkezésekben meghatározott biztonsági követelményeknek megfelelnek.

A CPT külön standardokat határozott meg a rendvédelmi fogvatartásra vonatkozóan. A rendőrségi zárkáknak tehát eltérő követelményeknek kell megfelelniük a börtöncellákhoz képest, ugyanis egyszemélyes zárka tekintetében 7 négyzetméter alapterület, a szemben álló falak között minimum 2 méter távolság és legalább 2,5 méter belmagasság a kívánatos.

Hazánkban ehhez képest a BM rendelet a 6/1996. (VII.12.) IM rendelet 137. § (1) bekezdésével megegyezően az egyes fogvatartotti kategóriákra lebontva határozza meg a biztosítandó mozgástér nagyságát. Ennek megfelelően a zárkában elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden fogvatartottra 6 köbméter légtér, férfi fogvatartottak esetén legalább 3 négyzetméter, fiatalkorúak és nők esetén legalább 3,5 négyzetméter mozgástér jusson. A mozgástér meghatározása szempontjából a zárka alapterületéből az azt csökkentő berendezési és felszerelési tárgyak által elfoglalt területet figyelmen kívül kell hagyni. [27]

A rendőrségi fogdákról szóló BM rendelet 2015. január 1. napján lépett hatályba, a 32/2014. (XI.3.) AB határozat 2014. október 27-ei meghozatalát követően, mégis követi az AB határozatban megsemmisített rendelkezés szerinti mértéket és szabályozási módot. Ezt a különös helyzetet azonban feloldani látszik a BM rendelet azon rendelkezése, amely szerint a rendőrségi fogdán csak a befogadóképességnek megfelelő számú fogvatartott helyezhető el, így elviekben a büntetés-végrehajtási intézetekhez hasonló túlzsúfoltság nem jöhet létre annak ellenére sem, hogy számszerűen a mozgástér a speciális, rendőrségi fogvatartásra vonatkozó CPT standardtól eltérő.

 

  • Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet

Az elmeállapot megfigyelés, az előzetes kényszergyógykezelés és kényszergyógykezelés végrehajtásáról a Bv. Kódex mellett a 13/2014. (XII.16.) IM rendelet rendelkezik. A kényszergyógykezelés (valamint az előzetes kényszergyógykezelés és az elmeállapot megfigyelés) speciális jellegét a végrehajtásának helye is kifejezi, ugyanis az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet egyszerre büntetés-végrehajtási intézet, illetve egészségügyi intézmény, a büntetés-végrehajtási szervezet egyetlen elmegyógyászati szakkórháza, ezáltal speciális profilú intézménye.[28]

Sem a Bv. Kódex, sem pedig a 13/2014. (XII.16.) IM rendelet nem tartalmaz kifejezett rendelkezést a mozgástérre, illetve élettére vonatkozóan, csupán a 13/2014. (XII.16.) IM rendelet rendelkezik úgy, hogy a betegek és beutaltak elhelyezésére a fekvőbeteg-intézetekre vonatkozó szabályok irányadóak.[29]

A CPT szintén külön standardokat állított fel a pszichiátriai létesítményekben elrendelt kényszergyógykezelésre vonatkozóan. A CPT álláspontja szerint ezekben a létesítményekben olyan körülmények kialakítása a cél, amelyek kedvezően hatnak a páciensek kezelése és jóléte szempontjából, ez az úgynevezett pozitív terápiás környezet.[30] A pozitív terápiás környezetnek pedig magában kell foglalnia az egy páciensre jutó elegendő férőhelyet, a megfelelő világítást, fűtést és szellőzést, valamint az intézmény kielégítő állagának fenntartását és a kórházi higiéniai követelmények betartását.[31] A CPT emellett a kiscsoportos elhelyezést tekinti kívánatosnak, amelyet a páciensek pszichológiai és szociális rehabilitációja kulcselemének is tart.[32]

Jól látható tehát, hogy a CPT sem határoz meg a biztosítandó mozgástér, illetve élettér vonatkozásában konkrét mértéket.

 

  • Javítóintézetek

A hazánkban található öt javítóintézet hivatott a kifejezetten fiatalkorú bűnelkövetőkkel szemben alkalmazható speciális intézkedés, a javítóintézeti nevelés végrehajtására és meghatározott esetekben a letartóztatás foganatosítására. Mind a javítóintézeti nevelés végrehajtására, mind pedig a letartóztatás foganatosítására vonatkozó szabályokat a Bv. Kódex mellett az 1/2015. (I.14.) EMMI rendelet tartalmazza.

A Bv. Kódex rögtön a javítóintézeti nevelés végrehajtásának általános rendelkezései között mérceként rögzíti, hogy a fiatalkorúval szemben emberi méltósága tiszteletben tartásával, életkori szükségletei figyelembevételével kell bánni, és a törvényben meghatározott korlátozások kivételével gondoskodni kell jogai megkülönböztetés nélküli biztosításáról és védelméről, amely egyértelműen kifejezi a fiatalkorú fogvatartottak büntetés-végrehajtásban betöltött speciális helyzetét.[33]

Ennek megfelelően az 1/2015. (I.14.) EMMI rendelet úgy rendelkezik, hogy egy fiatalkorúra a lakóegységen belül legalább öt négyzetméternyi háló-, illetve tanulószobának, egy csoportra legalább harminc négyzetméternyi közös nappali szobának kell jutnia.[34]

A CPT a szabadságuktól büntető jogszabályok alapján megfosztott fiatalkorúak tekintetében külön standardokat állított fel. Érdemes elsőkörben kiemelnünk, hogy a CPT üdvözli és modell-értékűnek tekinti azon intézményeket, amelyek kifejezetten a fiatalkorúak számára alakítottak ki, és nem börtönszerű környezetet biztosítanak.

A CPT vizsgálatai során arra az álláspontra jutott, hogy figyelembe véve a fiatalkorúak igényeit, egyszemélyes hálószobákban kell őket elhelyezni, és amennyiben mégis közös elhelyezésre kerül sor, azt megfelelően indokolni kell és a fiatalkorúakkal meg is kell beszélni. A CPT kerülendőnek tartja emellett a nagy hálótermekben történő elszállásolást, mivel tapasztalata szerint jelentősen megnő az erőszak és a kihasználás kockázata, de ettől pontosabb, számszerűen kifejezhető ajánlást nem tesz az élettére, illetve a mozgástérre vonatkozóan.[35]

 

 

  1. Zárógondolatok

Az AB határozat, a hazai szabályozás és a CPT standardok vizsgálata alapján saját meglátásom szerint a hatályos szabályozás a mozgás- illetve élettér tekintetében a nemzetközi kívánalmaknak eleget tesz, annak ellenére is, hogy a rendőrségi fogdákra vonatkozó rendelkezések számszerűen nem követik az ajánlásokat és a hazai büntetés-végrehajtási intézeteket túlzsúfoltság sújtja (hiszen a túlzsúfoltság nem a biztosítandó élettér nagyságából, hanem az elítéltek és a férőhelyek számának alakulásából ered). A rendőrségi fogdák tekintetében ezt arra alapozom, hogy maga a rendelet nem teszi lehetővé a túlzsúfolt elhelyezést, valamint az AB határozathoz fűzött különvélemények között is megjelenő azon megállapításra, hogy a magyar szabályok a nettó – tehát a fogvatartott számára kedvezőbb -, addig az EJEB a bruttó tér nagyságát veszik figyelembe.

A fogvatartottakat a legértékesebb alapjoguktól[36], a szabadsághoz való joguktól fosztják meg, de ez semmiképpen sem jelentheti azt, hogy a fogvatartás során ne kellene számukra megfelelő életteret, illetve mozgásteret is biztosítani. Finkey Ferenc is úgy gondolta, hogy a szabadságvesztésre ítélt nem rabszolga és nem veszíti el emberi alapjogait. Ebből következően nem lehet vele úgy bánni, mintha élete, testi épsége, becsülete közömbös lenne, és arra nem kell tekintettel lenni.[37]

Lajtár István egy előadásában úgy fogalmazott, hogy nincs jogállami büntetés-végrehajtás olyan fogvatartási körülmények hiányában, amelyek nem felelnek meg az elítéltek jogi helyzetére és a velük való törvényes bánásmódra vonatkozó elvárásoknak. A jogállamnak ugyanis a törvényszegőkkel szembeni határozott és következetes fellépése mellett is meg kell tudnia mutatni emberségét és méltóságát.[38] Vókó György szintén hasonló megállapítást tesz, mikor azt írja, hogy a szankciók szükségképpen együtt járnak valamilyen fokú jogkorlátozással vagy jogfosztással, amik közül a legsúlyosabb a szabadságvesztéshez kapcsolódik. Azonban nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a bűncselekményt elkövető is ember, így a jogállamnak vele szemben is meg kell mutatnia emberségét.[39]

Szemere Bertalan azon az állásponton volt, hogy a büntetésnek erkölcsösnek kell lennie[40], amely meglátásom szerint kiterjed az elítéltekkel való törvényes bánásmódra és az emberi méltóságuk biztosítására is, amely végső soron a hatályos szabályok és a vonatkozó nemzetközi elvárások tükrében azt is jelenti, hogy a törvényes bánásmód és az emberi méltóság biztosítása jogalkalmazóként nem csak jogi, hanem erkölcsi kötelességünk is.

 

  1. Felhasznált irodalom

Domokos Andrea: A büntetőjogi felelősség erkölcsi vonatkozásairól. KRE-Dit 2019/1.

Finkey Ferenc: Büntetéstani problémák. A M. Tud. Akadémia Jogtudományi Bizottságának kiadványsorozata 4. szám Budapest, 1933.

Havasi Sára: A rendőrségen fogvatartott fiatalkorúakra vonatkozó szabályok. In: Miskolczi-Bodnár Péter (szerk.): Jog és Állam 28. szám. XV. Jogász Doktoranduszok Országos Szakmai Találkozója. Patrocinium Kiadó Budapest, 2020.

Lajtár István: Gyógymód. Ügyészi vizsgálat az IMEI-ben. Börtönügyi Szemle 1997/4.

Pallo József: Az európai jogi környezet. In: Schmehl János, Pallo József (szerk.): Korszakváltás a büntetés-végrehajtásban. Útmutató a 2013. évi CCXL. (Bv.) törvény megismeréséhez. Börtönügyi Tanulmányok 2. Büntetés-végrehajtás Tudományos Tanácsa kiadványai. Budapest, 2015.

Sári János: Alapjogok. Alkotmánytan II. 3. átdolgozott kiadás.  Osiris Kiadó Budapest, 2005.

Szemere Bertalan: A büntetésről, s különösebben a halálbüntetésről. Halálbüntetést Ellenzők Ligája, 1990. Sajtó alá rendezte Sajó A.

Vókó György: A büntetés-végrehajtási jog szerepe jogállamban. Börtönügyi Szemle 2014/1.

Jogforrások

            Alaptörvény

  1. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról
  2. évi CLI törvény az Alkotmánybíróságról
  3. évi XXXIV. törvény a rendőrségről

13/2014. (XII.16.) IM rendelet a kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtásáról, valamint az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet feladatairól

16/2014. (XII. 19.) IM rendelet a szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól

6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól

1/2015. (I.14.) EMMI rendelet a javítóintézetek rendtartásáról

32/2014. (XI. 3.) AB határozat

 

 

Nemzetközi dokumentumok

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának Európai Börtönszabályokról szóló R/2006/2. számú ajánlása

Emberi Jogok Európai Egyezménye Róma, 1950. november 4.

CPT/Inf (2015)1-part rev1

CPT/Inf (2014) 14.

CPT/Inf (2014) 13.

CPT/Inf(98) 12-part

Varga és mások kontra Magyarország EJEB ítélet

 

Egyéb

Lajtár István „Fogvatartási körülmények a nemzetközi előírások és az ügyészi kontroll tükrében” című előadása 2017.  november 16.  napján „Emberközpontú tudomány.  Emberi jogok     érvényesülése     a     büntetés-végrehajtásban” című konferencián hangzott el a Magyar Tudományos Akadémián

 

Kulcsszavak: fogvatartás, élettér, EJEB, CPT

 

 

[1] PhD hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola; Felelős témavezető: Prof. Dr. habil. Domokos Andrea PhD   Társtémavezető: Dr. Lajtár István PhD

[2] 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet 121.§ (1) bekezdése

[3] 16/2014. (XII.19. IM) rendelet 186. § (2) bekezdése

[4] R/2006/2. sz. ajánlás I. rész 3. pont

[5] R/2006/2. sz. ajánlás II. rész 18.1 pont

[6] Lajtár István „Fogvatartási körülmények a nemzetközi előírások és az ügyészi kontroll tükrében” című előadása 2017.  november 16.  napján „Emberközpontú tudomány.  Emberi jogok     érvényesülése     a     büntetés-végrehajtásban” című konferencián hangzott el a Magyar Tudományos Akadémián

[7] a Kínzás és az Embertelen vagy Megalázó Büntetések vagy Bánásmód Megelőzésére létrehozott Európai Bizottság

[8] 2011. évi CLI. törvény 25. §

[9]  6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 137. § (2) bekezdés

[10] Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikke szerint: „Senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.”

[11] Alaptörvény III. cikk (1) bekezdése: „Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani. Tilos az emberkereskedelem.”

[12] 32/2014. (XI. 3.) AB határozat Indokolás I. [5] és [7]

[13] 32/2014. (XI. 3.) AB határozat Indokolás I. [6]

[14] 32/2014. (XI. 3.) AB határozat IV. [60]-[61]

[15] 32/2014. (XI. 3.) AB határozat IV. [54]-[56]

[16] 32/2014. (XI. 3.) AB határozat IV. [59]

[17] 32/2014. (XI. 3.) AB határozat IV. [56]

[18] 1987-ben a Strasbourgban elfogadott a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló európai egyezményt hazánk a 1995. évi III. törvénnyel hirdette ki, és ismerte el kötelező erejét. Ezen egyezmény végrehajtását a Kínzás és az Embertelen vagy Megalázó Büntetések vagy Bánásmód Megelőzésére létrehozott Európai Bizottság (CPT) felügyeli.

[19] CPT/Inf (2014) 14. 40.

[20] 32/2014. (XI. 3.) AB határozat IV. [39]

[21] 32/2014. (XI. 13.) AB határozat IV. [39]

[22] Varga és mások kontra Magyarország (14097/12., 45135/12.,73712/12.,34001/13.,44055/13.,64586/13. számú kérelme) 78. pont

[23] CPT/Inf (2014) 13. 37.

[24] Palló József: Az európai jogi környezet. In: Schmehl János, Pallo József (szerk.): Korszakváltás a büntetés-végrehajtásban. Útmutató a 2013. évi CCXL. (Bv.) törvény megismeréséhez. Börtönügyi Tanulmányok 2. Büntetés-végrehajtás Tudományos Tanácsa kiadványai. Budapest, 2015. https://www.ajk.elte.hu/file/TSZ_BEBVJ_korszakvaltas.pdf (letöltve: 2020. június 18.) 20–21.

[25] Rtv. 33. § (1) bekezdése alapján például kötelező az illetékes hatóság elé állítani azt:

  1. a) akit szándékos bűncselekmény elkövetésén tetten értek;
  2. b) aki ellen elfogatóparancsot, nemzetközi elfogatóparancsot, illetve európai elfogatóparancsot adtak ki;
  3. c) akinek őrizetét, letartóztatását, előzetes kényszergyógykezelését, illetve elmeállapotának megfigyelését rendelték el; […]

Míg az Rtv. 33. § (2) bekezdése alapján például az illetékes szerv elé állítható, aki:

  1. a) aki a rendőr felszólítására nem tudja magát hitelt érdemlően igazolni, vagy az igazolást megtagadja;
  2. b) aki bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható;
  3. c) akitől bűncselekmény gyanúja vagy szabálysértés, valamint közúti közlekedéssel kapcsolatban kiszabható, közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegés bizonyítása érdekében vizeletvétel vagy véralkohol-vizsgálat céljából vérvétel, valamint műtétnek nem minősülő módon egyéb mintavétel szükséges […]

[26] Lsd. Havasi Sára: A rendőrségen fogvatartott fiatalkorúakra vonatkozó szabályok. In: Miskolczi-Bodnár Péter (szerk.): Jog és Állam 28. szám. XV. Jogász Doktoranduszok Országos Szakmai Találkozója. Patrocinium Kiadó Budapest, 2020. 64.

[27] Havasi i.m. 65.

[28] Lajtár István: Gyógymód. Ügyészi vizsgálat az IMEI-ben. Börtönügyi Szemle 1997/4. 81.

[29] 13/2014. (XII.16.) IM rendelet 33. § (1) bekezdése

[30] CPT/Inf(98) 12-part C.32.

[31] CPT/Inf(98) 12-part C.34.

[32] CPT/Inf(98) 12-part C.36.

[33] Bv. Kódex 343. § (1) bekezdése

[34] 1/2015. (Y.14.) EMMI rendelet 9. § (3) bekezdése

[35] CPT/Inf(2015)1-part rev1 3.b.

[36] Lsd. Sári János: Alapjogok. Alkotmánytan II. 3. átdolgozott kiadás.  Osiris Kiadó Budapest, 2005. 98.

[37] Finkey Ferenc: Büntetéstani problémák. A M. Tud. Akadémia Jogtudományi Bizottságának kiadványsorozata 4. szám Budapest, 1933., 162.

[38] Lajtár István „Fogvatartási körülmények a nemzetközi előírások és az ügyészi kontroll tükrében” című előadása 2017.  november  16.  napján „Emberközpontú  tudomány.  Emberi jogok     érvényesülése     a     büntetés-végrehajtásban” című konferencián hangzott el a Magyar Tudományos Akadémián

[39] Vókó György: A büntetés-végrehajtási jog szerepe jogállamban. Börtönügyi Szemle 2014/1., 2.

[40] Szemere Bertalan: A büntetésről, s különösebben a halálbüntetésről. Halálbüntetést Ellenzők

Ligája, 1990. Sajtó alá rendezte Sajó A. 77-99. Lsd.: Domokos Andrea: A büntetőjogi felelősség erkölcsi vonatkozásairól. KRE-Dit 2019/1., 6.
http://www.kre-dit.hu/szamok/kre-dit-2019-1/ (letöltve: 2020. június 17.)

Holló Róbert: Loqui anglicus necesse est! – Angolul beszélni szükséges!

A Black’s Law Dictionary bemutatása

 

Ki tudja mit jelent a SODDI védelem, vagy mit követ el, akit a car hacking, porch pirating vagy smishing bűncselekménye miatt tartóztatnak le?

Mi a doxing és mikor fordul elő egy ingatlannal kapcsolatban a zombie foreclosure és a fee simple vásárlás?

Ha ezek az angol jogi kifejezések nem ismerősek, akkor a címben szereplő, a hajózás szükségességéről szóló, jól ismert latin mondás átformált változata igazolja az elkövetkező írás fontosságát!

A bevezető kérdésekből látható, hogy a jelen századunkban egy felkészült jogász nem engedheti meg magának, hogy csak az anyanyelvén tudjon a hivatásával összefüggő feladatokat ellátni. A hétköznapokban, a turizmus szintjén is nagyon üdvös, ha valaki valamilyen idegen nyelven beszél, – bárcsak minél több lenne- de egy jogásznak az angol jogi nyelvet muszáj ismernie. A szükségesség nem áll meg ott, hogy az angolt esetleg akkor tudja használni, ha valamelyik ügyfél, vagy az ellenérdekű fél angol nyelvi területről jött. Mára az angol a jog diplomáciai nyelvévé vált.

Az Európai Uniós tagságból fakadóan, de a világ zsugorodása miatt is egyre gyakrabban fordul elő, hogy olyan felek ülnek le egymással szerződni, akiknek nincs közös anyanyelvük.

Tapasztalat mutatja, hogy pl. komolyabb nemzetközi ügyvédi irodákban ilyen esetben a legelső dolog amit az ügyfélnek javasolni illik, hogy ne szerződjön az ellenérdekű fél anyanyelvén.

Ilyenkor a felek beülnek a tárgyalóba, kivetítik a szerződés szövegét és elindul a tárgyalási folyamat. Nagyon sok iroda, – megfelelő jogi nyelvi tudással rendelkező jogász hiányában- foglalkoztat jogi nyelvi lektort, akit az ügyvédekkel azonos szintű elismerés illet meg, és akinek az a feladata, hogy hogy egy-egy olyan többféle módon értelmezhető kifejezésnél megakasztja a tárgyalást és kéri annak tisztázását, hogy az adott szón mit értenek a szerződő felek. Szinte minden esetben ezek a szavak a szerződés mellékletét képezik és vitás esetekben jó szolgálatot tehetnek.

Üdvös lenne, ha a jogászok maguk is elérnék azt a nyelvi szintet angolból, hogy a praxisuk során maguk is felismernék ezeket a szavakat, kifejezéseket, illetve képesek lennének a szerződéseket, egyéb jogi dokumentumokat maguk elkészíteni.

Ebben segít az angol jogi nyelv méltán elismert szótára a Black’s Law Dictionary.

Az Egyesült Államokban ez a szótár a klasszikus ajándék a frissen megszerzett jogi diploma után, de sokkal nagyobb becsülete van annak a példánynak, amit az emberre egy másik, idősebb ügyvédtől hagy. Szinte nincs olyan ügyvéd, akinek a polcán ne lenne ott ez a szótár, de örvendetes tény, hogy manapság már Európában is sok helyen lehet látni már.

A szótárt először 1891-ben publikálták és a nevét Henry Campbell Black-ről kapta, aki -nem lehet szebben mondani – egy jogi nerd/kocka volt.

1860-ban született New York államban. A fiatal Henry a connecticuti Hartfordban, a Trinity College-ben folytatott tanulmányokat és kapta meg a mester fokozatát 1887-ben. Pennsylvaniaban lett ügyvéd, de a praxissal 5 év után felhagyott és soha többé nem tért vissza ahhoz. Az ügyvédkedés helyett jogi cikkeket, könyveket kezdett el írni. Több, mint ezer tanulmánya, cikke, értekezése jelent meg. 1917-ben az alma mater egyeteme tiszteletbeli doktorrá fogadta, és attól az évtől az 1927-es haláláig az általa alapított “The Constitutional Review” magazin felelős szerkesztője volt. Ügyvédnek rossz volt, de jogi edukátornak kiváló!

A szótárának az első, 1891-es publikációja után az újabb kiadások átlagban 20 évenként követték egymást, egészen az 1979-es ötödik kiadásig. Az 1980-as évektől kezdődően a világ változása felgyorsult, ezért már 10 évenként követték egymást az újabb, kibővített kiadások egészen a hetedik, az 1999-es példányig. 2000-től ismét fokozatot váltott a világban a változás sebessége, ezért már ötévenként jöttek az újak.

Ebben az évben, 2019-ben értünk el a 11. kiadásig.

Közel 130 éve mondják erről a szótárról, hogy ez a jogi nyelv arany standard-je, vagyis: “the golden standard of the language of the law”. Csak néhány számadat a nagyon várt 11. kiadáshoz: több, mint 55.000 joggal kapcsolatos szócikket tartalmaz 2110 oldalon keresztül, és elmondhatjuk, hogy átlagban minden oldalon van valami új szó az előzőhöz képest, hiszen 7500 új szócikkel bővült.

A főszerkesztője 1995-től Bryan Andrew Garner, aki az angol/amerikai jogi nyelv, stílus pápája, és akinek több mint két tucat könyve jelent már meg a jelzett témákban. De nem csak nyelvi és stilisztikai könyvek szerzője, hanem rendkívül sikeres, a jogi, ügyvédi munkához való gyakorlati tanácsokkal szolgáló könyveket is megjelentetett. A legsikeresebbek közül kettőt a legendás Antonin Scalia, legfelsőbb bíróval együtt írt. Ezek a Making Your Case: The Art of Persuading Judges (2008) és a Reading Law: The Interpretation of Legal Texts (2012) könyvek, amit jó szívvel lehet ajánlani nem csak az amerikai jog iránt érdeklődőknek. Mindkettő alapműnek számít.

A szótár nem csak jogi szakszavakat, kifejezéseket tartalmaz, de mérföldkő fontosságú bírósági esetek rövid leírását is.

Jelenleg egy szerkesztő és kutató csapat felelős az új kifejezések megtalálásáért és definiálásáért. Használják a Google-t, a Westlaw esetjogi adatbázist, az ALLNEWS adatbázist, de az is egy módszer, hogy jogi konferenciákra járnak és próbálnak új kifejezéseket gyűjteni.

A bevezetőben felvetett SODDI védelem például úgy került be a szótárba, hogy az egyik szerkesztő hallotta egy olyan konferencián, ahol büntetőjoggal foglalkozó, kirendelt védőügyvédeknek rendeztek. Egy másik, hasonló témájú konferencián feltették a kérdést az ott részvevő kb. 350 védőügyvédnek, és majdnem mindenki felnyújtotta a kezét, hogy tudja, hogy a „SODDI defense” egyfajta védelmi stratégia, ami arra épül, hogy azt igyekeznek bebizonyítani, hogy a vádlottat összetévesztették valakivel, és „Some Other Dude Did It”! A szerkesztőbizottság úgy döntött, hogy ha 350, az ország különböző részeiből származó ügyvéd közül 300 ismeri a kifejezést, akkor annak a szótárban a helye.

Minden új szócikk többlépcsős ellenőrzésen megy át. Több szerkesztő kapja feladatul, hogy írjon hozzá definíciót. Ezzel egyidőben szerkesztők másik csoportja kutatást végez az ismertséggel, a jelentéssel kapcsolatban. Ezután a számítógépek veszik át a munkát, amikor megnézik, hogy a kifejezés hogyan jelenik meg a gyakorlati jogi nyelvben. Ez azt jelenti, hogy jogi dokumentumok, beadványok, vélemények, ítéletek iratok és a jogi folyóiratokban megjelent cikkek tízezreiben futtatnak kereséseket és nézik meg, hogy milyen értelemben használják az új szót.

A régiek sem maradnak érintetlenek. Azoknál azt vizsgálják, hogy történt-e változás a jelentésben, a kiejtésben, kialakult-e estleg egy variánsa. Erre példa a “litigatrix”, ami 1771-ben jelent meg először és egyszerűen női peres ügyvédet jelentett, de mára annyivalt bővült a jelentés, hogy -igyekszem PC módon foglamazni- az előnyös külsejét a bíróságon kihasználó női litigátort jelenti. És még tovább megy, mert megadja a szinonimáját is, ami a “judicial diva”

A címszavaknál megadják a legkorábbi használat dátumát és egy szélesebb történelmi aspektusban is bemutatásra kerül. A Black’s Law Dictionary az egyetlen jogi szótár, ami ezt megteszi. Jogtörténészeknek ez egy aranybánya.

Extenzív bibliográfiai listája több, mint 1000 klasszikus jogi nyelvi irodalmi munkára utal és ezzel segít jobban megérteni a terminus eredetét, jelentését. Ez is egyedülálló a szótárak között. Több, mint 6000, egyéb módon nehezen megtalálható idézetet tartalmaz, melyek ismét csak a megértésben, vagy a saját készítésű jogi dokumentumokban szolgálhatnak hivatkozásul.

Nem csak szavak, hanem jogi intézmények magyarázata is megtalálható benne. Gyakran előáll az a helyzet, hogy az alkotmánybíróságok kapcsán valaki arra utal, és hosszasan magyarázza pl. a tanulmányában, hogy az Egyesült Államokban minden bíró egyben alkotmánybíróként is funkcionál. A szótár a konkordanciájával abban is segít, hogy az illető rátáláljon a “judicial review” intézményére és rögtön továbbmenve lássa a Madison v Marbury esetet is, amiből az származik.

Bryan A. Gardner nyilatkozta, hogy a szerkesztés sosem áll le. Abban a pillanatban, hogy a legújabb kiadás megjelent, el is kezdődött a 12. kiadással kapcsolatos munka. A 11. kiadás 2019. Június 10-én jött ki, de a szerkesztőbizottság már június 12-én összeült és kezdte a munkát.

A 9. kiadástól kezdve már van online változat is, tehát a telefonunkon mindig velünk lehet, de megjelent egy zsebszótár változat is!

Személyes élményem a szótárral, hogy órákig tudom nézegetni, olvasni a különböző szócikkeket! Nagyon nehéz letenni!

Az írás elején említésre került néhány szócikk, és nem szeretném, ha a kíváncsiság kínozná az olvasót. A SODDI defense-t már felfedtem. A car hacking, amikor valaki valamilyen elektronikus távvezérlő segítségével feltöri a modern autók navigációs, vagy biztonsági rendszerét, a porch pirating, amikor az online boltokból rendelt csomagot a futár az ajtó előtt hagyja és azt valaki ellopja onnét. A smishing, vagy SMS phising pedig amikor valaki olyan elektronikus üzenetet küld, ami egy trójai vírust tartalmaz és az feltelepülve a számítógépre, mobil telefonra adatokat lop el.

Azonban, ha valaki kíváncsi a doxing-ra, vagy  érdekli, hogy hogyan védheti meg a kliensét a zombie foreclosure hatásaitól, vagy szeretné, hogy az ingatlan fee simple módon kerüljön át az új tulajdonoshoz, az szerezzen be egy példányt Henry Campbell Black fantasztikus szótárából!

Fekete Henrietta: Büntetőjog, egy elítélt szemével

  1. Bevezetés

 

Írásomban egy elítélt szemén keresztül szeretném bemutatni a büntetőjogot, rávilágítva a büntető eljárásjogban az adott esetben megjelenő hiányosságokra, illetve egy jogban nem jártas ember tapasztalataira az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban.

 

A gondolat, ami megfogalmazódott bennem, az egy olyan folyamatot szeretne végig járni, amely nem csak a törvényt, illetve annak alkalmazását mutatja be, hanem az emberi érzelmekre is kiterjed. Ezért is választottam azt a módját a dolgozatom elkészítésének, hogy meghallgatok egy emberi történetet, aki nemcsak, hogy találkozott a magyar igazságszolgáltatással, de érezte is annak rideg, szigorú keretek közé szorított néhol mérlegelést nem tűrő mivoltát.

 

  1. Történeti tényállás

 

  1. év tavaszán járunk, amikor M. László[1] üzleti életében a csőd közeli állapot következett be. Ekkoriban jól menő bútorasztalossággal foglalkozó cége volt, több mint 50 alkalmazottal. Ahogy az néha lenni szokott nem teljesített ellenszolgáltatások és túlköltekezések miatt eladósodott. Egyetlen gondolat forgott a fejében, mégpedig az, hogy nem tudja kifizetni az alkalmazottait és ezt a problémát sürgősen meg kell oldania. Nem tudta azt mondani a barátainak, hogy most nincs pénz hiába dolgoztál. Fordulhatott volna jogi eszközökhöz is, viszont tudta, hogy azzal az alkalmazottai, barátai nem lesznek kifizetve csak egy hosszú végeláthatatlan jogi „herce-hurca” veszi kezdetét. Minden ember más, de ő sajnos nem tudta elengedni, nem tudta feladni. Természete által vezérelve úgy döntött megteszi azt, ami ugyan rövid, de hatékony megoldás lehet a gondjára. Nem látott más megoldást, hisz addigra már több mint 8 millió kölcsöne volt. Húsz év vállalkozói tevékenységgel a háta mögött egyre több anyagi problémája keletkezett és ezáltal, egyre jobban beszűkült tudata egy dolgot súgott neki.

Egy nap felkelt és eldöntötte. Megcsinálja azt, amivel megoldódhat minden. Lopott egy rendszámtáblát, majd megnézte, hogy a kiszemelt helytől mennyi utat kell megtennie kocsival, hogy utána buszra szállhasson. Vásárolt egy parókát és körülbelül 30 perc előkészület után, másnap elment és megvalósította tervét. Kirabolt egy bankot.

 

Sóskúton járunk az Érd és Vidéke Takarékszövetkezetben. Amikor a helyszínre érkezett, megvárta míg kiürül a fiók, hogy minél kevesebb ember tartózkodjon bent. Ekkor bement parókában egy gáz- és riasztófegyvert tartva a kezében (mint utóbb kiderült, az nem volt alkalmas súlyos sérülés okozására, élet kioltására, és nem is töltötte meg a fegyvert). Célja az volt, hogy minél rövidebb idő alatt végezzen, nehogy elkapják. Egy perc leforgása alatt bement és a pénztárban lévő bankjegyeket kivette és már távozott is a helyszínről. Beszállt a lopott rendszámmal ellátott autóba és elhajtott egy lakatlanabb helyre, amit már korábban kinézett. Ezután átgyalogolt Érdre, buszra szállt és hazament. Az egész cselekmény alatt önkívületi állapotban volt, mintha nem is ő cselekedett volna. Úgy fogta fel, mintha lement volna a bankba kivenni pénzt. Ő nem gondolta, hogy bűncselekményt követ el, mert ő csak az alkalmazottait akarta kifizetni. Csaknem 1,3 millió forintot sikerült megszereznie.

 

Három-négy nap elteltével újra megismételte cselekményét, ezúttal egy másik bankot szemelt ki, a tarjáni Pannon Takarékszövetkezetet, ahol szinte minden ugyanúgy zajlott mint az elsőnél, itt 1,5 millió forintot sikerült megkaparintania. Két hét leforgása alatt már négy bankban járt. Ebből három sikeres bankrablást tudott a háta mögött. Az utolsó megvalósítása közben, mikor belépett a bankba, a biztonsági őr észrevette, hogy csak gázpisztoly van az elkövetőnél így dulakodni kezdett, emiatt László úgy döntött kihátrál az esetleges személyi sérülések elkerülése végett. Így a negyedik bűncselekmény meghiúsult.

 

Nem érdekelte, nem foglalkozott azzal, hogy elkapják-e. Habár nem az a gondolat volt a fejében, hogy úgysem fogják elkapni, de nem gondolkodott azon, hogy mi lesz ha elkapják. Visszagondolva, milyen szakaszban volt az élete az első cselekmény után, egyfajta nyugalom telepedett rá. Tudta, hogy elfogják kapni és ez nem ijesztette meg. Megnyugtatta, hogy az addigi nehézségekkel teli életének vége és bár lehet rosszabb következik, de többet nem okoznak fejtörést anyagi gondjai.

 

Nagyon rövid idő alatt történt minden. Az egyik bank biztonsági kamerája felismerhető képet készített Lászlóról, amit fel is töltöttek az internetre, így bárki, aki felismerte őt köteles lett volna feladni. Karakteres arcvonásai miatt hamar felismerték barátai, munkatársai. Többen jelezték neki, hogy látják, hogy ő az, így úgy döntött, hogy másnap feladja magát. Egy pénteki napon vagyunk, amikor elment testvéreihez, gyermekeihez, barátaihoz és mindenkinek bevallotta mit tett. Felkészítette családját a következményekre. Akkori üzlettársára ruházta át mindenét. Még utoljára elvitte fiát egy wellness hétvégére és a terv szerint hétfőn adta volna fel magát. De az élet közbeszólt, ugyanis korábbi üzlettársa, ügyvéddel való konzultáció után szólt a rendőrségnek. Így a wellness hétvége kudarcba fulladt, hisz még aznap lefekvéshez készülődve, fiának édesanyja kopogott az ajtón, amikor kinyitotta már ott álltak mögötte a Terrorelhárítási Központ munkatársai. Elmondása szerint abban a pillanatban bármit csinálhattak volna vele. Belül üres volt és fáradt. Együttműködve a hatóságokkal bevitték őt a rendőrségre, ahol éjszakába menően másnap délig tartottak a kihallgatások. Minden cselekményt bevallott, részletesen elmesélte mikor, hol, mit csinált. A hatóságok csak három bűncselekményről tudtak, de László elmondta a negyediket is, ezzel is bizonyítva együttműködési szándékát. Három napon keresztül volt a rendőrségi fogdában majd megtörtént a nyomozati bíróval való találkozás, amikor is a bíró döntése alapján nem védekezhetett szabadlábon. 33 nap elteltével került letartóztatásba. Több bizonyítási cselekmény lefolytatása után (helyszíni kihallgatás, szembesítés), két év elteltével kezdődött meg az elsőfokú tárgyalás.

 

  1. Törvényi tényállás

 

„365. § (1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből

  1. a) valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy
  2. b) öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezi,

bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.

(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást

  1. a) fegyveresen,
  2. b) felfegyverkezve,
  3. c) csoportosan,
  4. d) bűnszövetségben,
  5. e) jelentős értékre,
  6. f) hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy sérelmére, hivatalos eljárása, illetve feladata teljesítése során,
  7. g) a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.

(4) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást

  1. a) különösen nagy vagy ezt meghaladó értékre,
  2. b) jelentős értékre a (3) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott módon,
  3. c) hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy sérelmére, hivatalos eljárása, illetve feladata teljesítése során a (3) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott módon követik el.”[2]

 

  1. Az elsőfokú tárgyalás

 

  1. év nyarán vagyunk. Az elsőfok három tárgyaláson keresztül zajlott, közel húsz tanút hallgattak meg, többek között volt üzlettársát, aki feladta őt, illetve az érintett bankok munkatársait. László elmondása szerint a húsz tanú húsz különböző módon mondta el az eseményeket, így azokra nem lehetett alapozni. Minden esetben László bocsánatot kért, megbánást tanúsított és elmondta az érintetteknek, hogy egyik cselekmény sem őket célozta, nem akart személyi sérülést okozni soha és elnézést kért tőlük, mert ez egy pillanatnyi megoldás volt az ő élethelyzetére. László elmondása alapján a tanúk többsége megértette és megbocsátott. Egy tanú képtelen volt megérteni, így elutasító volt, egy másik pedig a bíró túlzó kérdéseitől megijedve pánikrohamot kapott.

 

Az elsőfok nem igényelt sok cselekményt, hisz a részletes beismerő vallomás után, kétséget kizáró bizonyítékok ismeretében a bűnösség megállapítható volt. Kérdés már csak az volt, hogy mi lesz a büntetése az elkövetőnek.

 

  • Három csapás

 

2010 óta jogrendszerünk része a köznyelvben három csapás néven ismertté vált jogintézmény. Az akkori kormány vezette be és ezzel szigorították a büntető törvénykönyv erőszakos visszaesőkre és a halmazat egy esetére vonatkozó rendelkezéseit.  Célja a módosításnak, hogy kirekessze a társadalomból azokat, akik többször egymás után személy elleni erőszakos bűncselekményeket követnek el.  Két fajtáját különböztethetjük meg, az egyik az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó, a másik pedig a bűnhalmazat bizonyos eseteire vonatkozó szankciók.

 

  • „97/A. § Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó, súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakos bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.”[3]

 

A 2009. évi LXXX. törvény vezette be a régi büntető törvénykönyvbe az erőszakos többszörös visszaeső fogalmát. Erőszakos többszörös visszaesőnek nevezzük a módosítás szerint, aki minimum három alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követett el. Azt is definiálták, hogy mely esetek minősülnek személy elleni erőszakos bűncselekményeknek, és az ilyen elkövetők ellen megemelték az erőszakos többszörös visszaesés alapjául szolgáló bűncselekmény büntetési tételének alsó határát. Ez a módosítás tekinthető a három csapás elődjének, mivel itt határozták meg először az erőszakos többszörös visszaeső fogalmát, valamint itt sorolták fel a személy elleni erőszakos bűncselekményeket. 2010. évi LVI. törvény vezette be a szűkebb értelemben vett három csapást. Ekkor már az erőszakos többszörös visszaesés alapjául szolgáló bűncselekmény büntetési tételének felső határát emelték kétszeresére. Amennyiben ez a kétszeresre emelt felső határ meghaladja a 20 évet, vagy a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, kötelező az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása.[4] Az új – jelenlegi – büntető törvénykönyv még tovább szigorította az erőszakos többszörös visszaesőkkel szembeni szabályokat azzal, hogy kimondta: ilyen elkövetők esetén kötelező kizárni a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén, azaz kötelező kiszabni a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést. [5]

 

 

 

  • „2. § A Btk. 85. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:„(4) Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három a 137. § 17. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a törvény szerint bármelyik bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.”[6]

 

A halmazati három csapás bizonyos értelemben speciálisan magyar jogkörnyezetben megfogalmazott rendelkezés, ugyanis ez nem szerepel a jogalkotó által mintának tekintett egyesült államokbeli és szlovákiai szabályozásban sem. A korábban említett 2010-es büntető törvénykönyv módosítása szerint, ha a bűnhalmazatban álló cselekmények közül, legalább három személy elleni erőszakos bűncselekmény, akkor a legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha az így felemelt felső határ a húsz évet meghaladja, illetve, ha a halmazatban álló bűncselekmények valamelyike életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, szintén kötelező az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása.[7] Az új büntető törvénykönyv ezt annyiban korrigálta, hogy a szigorúbb szankciók csak három különböző időpontban elkövetett, befejezett személy elleni erőszakos bűncselekmény esetén voltak alkalmazhatóak.

 

A három csapás törvénynek a halmazati bűncselekményekre vonatkozó része már a bevezetéskor is feszültséget okozott az igazságszolgáltatás „falai” között. Többen arra hivatkoztak, hogy nem érthető a törvény, nem kivehető a jogalkotó akarata, többen pedig arra, hogy alkotmányellenes. Több ügyben is akadályokat gördített a bírák elé, így az Alkotmánybírósághoz fordultak a három csapás törvény halmazatra vonatkozó rendelkezéseinek véleményezésével kapcsolatban.

  • . Az alkotmánybíróság döntése

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy sérti a jogbiztonságból fakadó kiszámíthatóság és előreláthatóság követelményét, hogy a kifogásolt rendelkezések nem teszik lehetővé, hogy a legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekményt elkövető terheltek esetében azonosak legyenek a büntetéskiszabás körülményei.

Az Alkotmánybíróság a vizsgált rendelkezésnek azt a változatát is alaptörvény-ellenesnek nyilvánította, amely bizonyos esetekben kötelezővé teszi az életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását. Ambivalens ugyanis a jogállami büntetési rendszer alkotmányossági feltételeivel, hogy a szankció nem teszi lehetővé a bíróságok számára, hogy minden bűncselekményt a valódi súlyuk szerint értékeljenek. Ezért az érintett rendelkezéseket az Alkotmánybíróság határozata 2013. július 1-jére visszamenő hatállyal megsemmisítette 2014. július 7-én.

A felülvizsgálat kizárólag a büntetéskiszabást érinti, amelynek következtében a bíróságoknak az alaptörvény-ellenesnek nyilvánított, szigorúbb halmazati büntetéskiszabási rendelkezések helyett, az általános és a különös rész szabályainak figyelembevételével kell újra rendelkezniük a büntetőjogi jogkövetkezményekről. Az Alkotmánybíróság határozata alapján tehát, egyetlen büntetés sem szakad meg automatikusan, illetve egyetlen büntető ügyet sem kell újra tárgyalni.

Fontos megemlíteni, hogy László bűncselekményét 2013 elején kezdték tárgyalni elsőfokon, amely azt eredményezte, hogy a bűnhalmazati három csapás törvény alapján életfogytig tartó szabadságvesztés büntetése lett számára kiszabva. Az 1978. évi IV-es törvény a rablást öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntette. Mivel teljesültek a három csapás megállapításához szükséges feltételek a bűnhalmazati fajtában, ezért a tizenöt évet a kétszeresére kellett emelni, ami viszont már meghaladta a 20 évet. Így László büntetése 22 év letöltendő szabadságvesztés lett. A bírónak ez esetben nem volt mérlegelési joga, köteles volt életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabni. Itt már részletezni sem kell, hogy ez egy igazságtalan törvény és megtöri a jogbiztonság és a bíró mérlegelési jogához fűződő alapvető elvárásokat. „Az elsőfok egy lejátszott meccs volt”- mondta László ezt azzal magyarázva, hogy már az elején lehetett tudni, hogy nincs menekvés az életfogytiglan kiszabása elől.

 

  • Indítvány az Alkotmánybírósághoz

 

„Az indítványozó álláspontja szerint az első alkalommal nem életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményeket megvalósító elkövetővel szemben mérlegelést nem tűrő életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása nem felel meg az alkotmányos büntetőjogtól elvárt arányosság követelményének. Így sérti a jogállamiság elvét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, az emberi méltósághoz való jogot, az alapvető jogok korlátozhatatlanságához fűződő alapjogokat, az igazságszolgáltatás elvét, a bírói függetlenség elvét és a bírósági eljárás alkotmányosságához fűződő jog.”[8]

 

  • Az Alkotmánybíróság határozata

 

„Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23-tól 2013. június 30-ig hatályos 85. § (4) bekezdésének alkalmazása alaptörvény-ellenes, így az a Fővárosi Törvényszék előtt a 11.B.972/2011. szám alatt folyamatban lévő ügyben, valamint a Fővárosi Ítélőtábla előtt a 6.Bf.230/2012. szám alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható

 

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 81. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azt a hatálybalépésére, 2013. július 1-jére visszaható hatállyal megsemmisíti.

 

Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. § (6) bekezdése alapján elrendeli a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdése, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 81. § (4) bekezdésének alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát.”[9]

 

  1. A másodfokú tárgyalás

 

  1. év elején kezdték meg a másodfokú tárgyalásokat. Az ügyvédnek több lehetősége volt a védekezésre, hisz akkor még a három csapás törvényét több fórumon is vitatták és a tapasztalt, megfontolt bírónak hála, az ügy tárgyalásával vártak addig, ameddig döntés született a törvénnyel kapcsolatban. Akkor már tudni lehetett, hogy belátható időn belül a három csapás törvényét módosítani kell vagy meg kell semmisíteni.

Fontos változás volt még továbbá az új büntető törvénykönyv hatályba lépése 2013. július elseje. Ekkor az ügyvéd tájékoztatta Lászlót, hogy az új törvény szerint enyhébben bírálandó a bűncselekménye, így hiába más törvénykönyv volt hatályba az elkövetéskor, az ő bűncselekménye nem öttől tizenötévig lesz büntetendő, hanem öttől tíz évig.

 

1978.évi IV. törvény, a régi büntető törvénykönyv:

321§ (4) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást

  1. a) fegyveresen,
  2. b) különösen nagy vagy ezt meghaladó értékre,
  3. c) jelentős értékre hivatalos személy, külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt vagy közfeladatot ellátó személy ellen, e feladatának teljesítése során, illetőleg jelentős értékre felfegyverkezve, bűnszövetségben vagy csoportosan,
  4. d) felfegyverkezve vagy csoportosan hivatalos személy, külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt vagy közfeladatot ellátó személy ellen, e feladata teljesítése során

követik el”.[10]

 

2012.évi C. törvény, az új büntető törvénykönyv:

365§ (3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást

  1. a) fegyveresen,
  2. b) felfegyverkezve,
  3. c) csoportosan,
  4. d) bűnszövetségben,
  5. e) jelentős értékre,
  6. f) hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy sérelmére, hivatalos eljárása, illetve feladata teljesítése során,
  7. g) a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.”[11]

 

Mindaddig, amíg nem semmisítette meg az alkotmánybíróság a bűnhalmazati három csapást, addig a várható ítélet 12 év 5 hónap körül mozgott, mert ha a három csapást alapul vesszük, akkor öttől húsz évig terjedő a büntetési tétel, amelynek középmértéke 12 év 5 hónap és innen,  mint egy mérlegjáték sorakoztatták az enyhítő és súlyosbító körülményeket. Enyhítő körülmény volt többek közt a két 18 éven aluli gyermeke, hogy nem igazi fegyver volt nála és, hogy nem használta azt, illetve, hogy nem történt személyi sérülés.

 

A 2010. évi LVI. törvény bűnhalmazatra vonatkozó részét 2014. július 7-én semmisítette meg az Alkotmánybíróság 2013. júliusig visszamenő hatállyal. Ez azt jelentette, hogy innentől kezdve nem öttől húsz évig terjed László bűncselekményének büntetési tétele, hanem csak öttől tíz évig, így a középmérték 7 év 5 hónap. Az ügyésznek egyetlen indítványa volt, mégpedig az, hogy a középmértéknél minimálisan, de súlyosabb legyen a büntetés. Ezt a kérést értékelve, illetve minden szükséges szempontot figyelembe véve az ítélet 9 év letöltendő szabadságvesztés lett, börtön fokozatban és 6 év elteltével volt lehetőség a feltételes szabadságra bocsátást vizsgálni. Az ítéletet mindenki elfogadta. Lászlónak sem volt semmi ellenvetése. Úgy érezte megérdemli, letölti és utána új életet kezdhet.

 

  1. Börtönévek

 

  • Letartóztatás

 

  1. év áprilisában a Terrorelhárítási Központ a rendőrség munkatársaival együtt kopogtatott a wellness szálloda szoba ajtaján, ahol László tervei alapján a fiával töltötte volna ezen hétvégét. Ekkor kezdődtek László számára a börtönben töltött évek. Innentől kezdve többé már nem védekezhetett szabadlábon. A nyomozati bíró megállapította, hogy a cselekmények súlyához mérten szabadlábon védekezésnek nincs helye. Így az első hely, ahol tartózkodott a 24 órás rendőrségi fogda után a Fővárosi Büntetés-végrehajtási intézet III. számú objektuma, avagy a Venyige utcai Börtön. Itt töltötte letartóztatását, amely az elsőfokú ítélet meghozataláig tartott. 2 évet töltött itt. Elmondása szerint, sokkal rosszabb volt a Venyige utcai Börtön, mint később az a hely, ahol töltötte jogerős szabadságvesztését. Minden sokkal bizonytalanabb volt, gyakran cserélődtek a cellatársai, hisz mindig készen kellett állni azokra aza esetekre, amikor tárgyalásra kell menni. Három személyesek voltak általában a cellák, amik nagyon szűknek bizonyultak. Előfordult olyan, hogy két problémás vádlott, súlyos testi sértés okozásával távolította el korábbi cellatársukat és ezután helyezték át oda Lászlót. Mondani sem kell, hogy nem voltak nyugodt éjszakái, szerencsére nem sokat kellett együtt töltenie velük. Egy idő után kialakult a letartóztatás alatt egy összeszokott, nyugodt cellatársaság. Természetesen a börtönőrök is figyeltek arra, hogy milyen légkör uralkodik a cellákban, így egyik nap a jó viszonyban lévő problémamentes cellájukból az egyik társukat átköltöztették máshova. Egy nap múlva kiderült, hogy azért történt mindez, mert letartóztatásba került egy közismert sportoló és helyet csináltak neki normális légkörben. Sajnos a kivételezés ilyen formája itt is megtalálható, hisz egy híresebb embernek több fórum nyílik meg a panaszra.

Valamennyivel lazább volt a letartóztatás, mivel civil ruhát viselhettek. László elmondta, hogy például a büntető törvénykönyvhöz nehéz volt odabent hozzájutni, hiába szeretett volna egyet, tanulmányozás céljából.

„Az előzetesben mindenki jogász”. Itt mindenkinek ugyanaz az érdeke, ekörül forog minden gondolatuk és ahogy tudták segítették egymást. Két évet töltött el itt, majd átszállították a gyűjtőbe, a Budapesti Fegyház és Börtönbe.

 

6.2.  Kozma utcai börtön

 

Itt töltötte hátralévő idejét. Elmondása szerint ez már egy nyugodtabb környezet volt. Arra ugyan nem figyeltek, hogy azonos bűncselekményt elkövetők egy cellába kerüljenek, de legalábbis ne egy gazdasági bűncselekményt elkövetőt rakjanak egybe egy erőszakos bűncselekményt elkövetővel, de ettől függetlenül László elfogadható közösségbe került. Nehéz volt beilleszkedni, mert a börtön egy más világ saját nyelvvel. Meg kellett tanulnia a szlenget, amit odabent használtak. Érezhető volt, hogy ő nem olyan körülmények közt nőtt fel, ahol alapvető a bűnözés. Más világból érkezett mindenki és ezeket kellett összeolvasztani odabent. „Megszokod, mert muszáj, túlakarod élni.”

Idejének nagy részét a hit megismerésével és elmélyítésével töltötte, amelyet mai napig gondosan gyakorol. Ennek egy előnyös hozzájárulója volt, hogy egyszer volt lehetőségük 5 év után három embernek a gyülekezettel együtt elmenni Velencére nyaralni négy napra. Mondani sem kell, hogy ez mekkora óriási dolog volt egy elítéltnek. Nyilván több elítélt is kihasználta ezt, de Lászlónak ennél jóval többet jelentett. Továbbá sokat edzett, illetve könyvet írt. A Magyarné Balogh Erzsébet, L. Molnár István közös alkotásában a „Nézz fel az égre még egyszer!- Történeket a rácsok mögül” című könyvben László története is olvasható. Sok barátot szerzett odabent, akikkel mai napig tartják a kapcsolatot, egyik társával például együtt dolgozik régi szakmájában bútorasztalosként. Bent is ugyanaz a nehéz mint idekint – mondta László, mégpedig: elviselni másokat. Odabent nincs ráhatásod a saját életéteddel kapcsolatos történésekre, bent csak minimális ráhatásod van az életed folyására.

 

6.3.  Feltételes szabadságra bocsátás

 

  1. év áprilisában letelt a 6 év. Eljött az ideje a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének tárgyalásáról. Elmondása szerint, egy olyan bíró tárgyalta az ügyet, akin látszott, hogy utálja a rabokat és ennek hangot is adott. Nagyon sok társának nem sikerült megfelelni a bírónak és teljesíteni a feltételes szabadságra bocsátás feltételeit. Mikor a feltételes szabadságra bocsátásról dönt a bíró, elsődlegesen azt kell mérlegelnie, hogy a korábban kiszabott büntetéssel elérni kívánt célok, az elítélt szabadságának további elvonása nélkül is elérhetőek-e. Továbbá vizsgálni kell, az elítélt által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyát, az elítélt személyiségét, a büntetés végrehajtása alatt tanúsított magatartását. Fontos hangsúlyozni, hogy a feltételes szabadságra bocsátás az elítéltnek nem alanyi joga és ilyen módon nem jelent kötelezettséget a bíróra nézve. Amennyiben a bíró, arra jut, hogy a büntetési célok csak akkor teljesülnek, ha az elítélt nem kerül szabadlábra, a feltételes szabadságra bocsátást mellőzi. Ebben az esetben azonban lehetőséget biztosít a törvény arra, hogy a bíró egy későbbi időpontban újra megvizsgálja azt, hogy az elítélt feltételes szabadságra bocsátható-e. Ilyenről nem volt szó László esetében, neki megítélte a bíró a feltételes szabadságra bocsátást. Így 6 év börtön után 2017-ben szabadult. Családja segítségével szépen lassan visszailleszkedett a hétköznapi életbe és újrakezdte. Véleménye szerint fél évre volt szüksége ahhoz, hogy visszanyerje régi énjét és képes legyen rendezni életét. Ha most szabadulna, máshogy kezdené. Egy ideig máshogy viszonyult dolgokhoz, rossz döntéseket hozott, érezte az alá-fölé rendeltségi viszonyt más emberek és önmaga között. Mostanra jutott el odáig, hogy eltudja magát helyezni az életben/ társadalomban.

 

  1. Érzelmi oldal

 

Fontosnak tartom bemutatni azt az oldalát is a történetnek, amely az érzelmi és emberi részébe is betekintést nyújt. Hisz több olyan körülmény is van, ami jogtól független, mivel emberek vagyunk. Az igazságszolgáltatásban is emberek vesznek részt, nagyon nehéz mindent objektíven megítélni, de természetesen törekedniük kell rá.

 

  • Az elítélt tapasztalatai a tárgyalások során

 

Az elsőfokú tárgyalást egy 30-35 év körüli bíró vezette. Egy határozott, maximalista emberrel álltak szemben. Karrierista, ahogy László fogalmazott. Kisebb előítélettel indult a tárgyalás, hisz ilyen fiatalon, mennyi szakértelme lehet- gondolta László. A bíró következetes volt ugyan, de érezhető volt, hogy nem fogja az ügyet odáig húzni, ameddig a három csapás törvény ügyében nem hoznak egyértelmű állásfoglalást. Lehetősége lett volna visszaadni az ügyet hivatkozva a törvényből ki nem derülő jogalkotói szándékra, de nem tette. Nem voltak nyugtalanok az ítélet hallatán, amikor a bíró kiszabta az életfogytiglani szabadságvesztést. László temperamentumából és természetéből is adódóan nyugodt ember. Ő nyugtatta meg családját, hogy ez az ítélet nem végleges. Erre utalt a korábban említett „lejátszott meccs” kifejezés az elsőfokú tárgyalás kapcsán.

 

Másodfokon már egy idősebb, tapasztaltabbnak tűnő bíró vette át az ügyet. Érzékelve a három csapás törvény körül kerekedett vitát, megvárta, amíg döntés születik az ügyben. László szerint ez bátorságra utal, hogy szembe mert menni bíró társaival, illetve a jogalkotóval és nemcsak a törvény szövegét hanem értelmét is vizsgálta, amit az elsőfokon eljáró bíró nem tett meg. Úgy érezte, hogy szimpatikus volt a bírónak, hisz egy együttműködő, segítőkész ember ült a vádlottak padján. Elmondása szerint ez is hozzájárult az ítélethez. Korábbi cellatársa már nem volt ilyen „szerencsés”, szintén ennél a bírónál hasonló bűncselekmény elkövetése kapcsán László büntetésénél jóval többet kapott: mert ő ’nagyobb szájú’ volt.

 

László szerint túl nagy hatalom van a bírák kezében és túl fiatalon kell ilyen súlyú ügyekben dönteniük. Öttől harmincév (régi büntető törvénykönyv és hármas csapás alapján) akkora mozgástér, amelyet egy bíró megfelelő szakértelem és kellő élettapasztalat nélkül nem fog fel.

 

  1. Konklúzió

 

Dolgozatomban szerettem volna rávilágítani arra, hogy egy ember, aki bűncselekményt követ el, milyen szakaszokon megy keresztül. Kezdve, a gondolat megfogalmazódásától a büntetés kitöltődéséig. Arra kellett rájönnöm, hogy embere válogatja, hogy ki, hogyan reagál bizonyos élethelyzetekre, emellett itt is meghatározó ki milyen természetű. László saját- és rokonai elmondása szerint is higgadtan reagált, mind a tárgyaláson történt eseményekre, mind a börtönben való társakra és változásokra.

 

Az interjú időpontjában két és fél éve szabadult és egy hete töltődött ki a büntetése. Egy korszak lezárult és új életet kezdett. Ámbár visszatért régi szakmájába és újra virágzik az üzlet,  igyekszik figyelni, hogy a múlt problémái ne alakuljanak ki újra és ne uralkodhassanak el felette.

Utolsó kérdésemre, miszerint: Hogy bírta ki? ezt válaszolta:

 

„Azért bírod ki, mert ki kell bírni. Nincs más választásod.”

 

[1]  Az interjúban hozzájárult a neve nyilvánosságra hozatalához

[2] 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

[3] 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről

[4] 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 97/A§

[5] https://jogaszvilag.hu/a-jovo-jogasza/gondolatok-a-harom-csapasrol/ letöltés: 2019.11.04.

[6] 2010. évi LVI. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról

[7] 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 85. § (4)

[8] III/00491/2013 Alkotmánybírósági határozat

[9] III/00491/2013 Alkotmánybírósági határozat

[10] 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről

[11] 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

Tóth Kristóf, Boldizsár Dominik: Az összefonódásokra vonatkozó végrehajtási tilalom megsértésének uniós és hazai joggyakorlata

1.     Bevezető

 

Az összefonódás-ellenőrzés napjaink gazdasági életében egyre fontosabb szerepet tölt be. Ezt mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy az Európai Unió piacán jellemzően a gazdasági hatékonyság javítása céljából jelentős vállalati tranzakciók mentek végbe, amelyek gyakran a gazdasági társaságok összefonódásában testesültek meg. Ezek az összefonódások, különbözőképpen hathatnak egy adott állam gazdaságára. Egyrészt lehetnek pozitívak, amennyiben megfelelnek a dinamikus verseny követelményeinek és képesek fokozni a gazdaság versenyképességét.  Másrészt azonban biztosítani kell azt, hogy e folyamatok ne okozzanak károkat a versenyben, ezért az államnak gondoskodnia kell az összefonódások megfelelő szabályozásáról.[1]

A koncentráció ellenőrzésének célja egy olyan piaci szerkezet fenntartása, ahol megfelelően érvényesül a verseny. Ennek keretében egyfelől célszerű előre megakadályozni az olyan helyzetek kialakulását, amelyekben szinte adott a piaci hatalommal való visszaélés lehetősége, másfelől pedig szükséges az olyan piaci szerkezet fenntartása, amely a gazdasági verseny hatásos működése útján biztosítja, hogy az abból fakadó előnyöket élvezhesse a társadalom.[2]

Jelen dolgozat célja bemutatni a fúziókontrollra vonatkozó főbb Európai Uniós, illetve hazai szabályozást, valamint az összefonódásokra vonatkozó végrehajtási tilalom megsértésének főbb jogeseteit.

 

2.     Az összefonódás-ellenőrzés jogi szabályozásának kialakulása és funkciója

 

A „vállalkozások összefonódása” elnevezésű jogterület a versenykorlátozások jogának egyik nagy területe. A jogirodalom koncentráció néven is említi ezt a joganyagot, amely három fő magatartáskört tartalmaz. A koncentráció felöleli a fúziót, az irányításszerzést és a tevékenységfolytató közös vállalkozás alapítását. [3]

A szervezeti összefonódások állam általi ellenőrzésének kialakulása a XIX. század végére vezethető vissza. A tömegessé váló vállalatfelvásárlások aggodalommal töltötték el az USA jogalkotóit. Attól féltek, hogy az egyesülések lévén létrejövő óriási méretű vállalkozások képesek lesznek a piacai verseny kiküszöbölésére, torzítására. Az antitröszt jog megpróbálta gátolni a tőkekoncentráció folyamatát. Az 1890. évi Sherman Act[4] jogellenesnek minősítette a monopolhelyzet kialakítását és az erre irányuló törekvéseket, az 1914. évi Clayton Act[5] a részvényfelvásárlásokat is tiltotta. Az 1950. évi Anti-Merger Act[6] bővítette a tiltott fúziók körét és a tilalmat külön nevesítette olyan esetekre, amikor a társaságok egyesülése lényegesen csökkenti a versenyt.

A vállalkozások méretének növekedése viszont a gazdasági élet törvényszerűsége. A tőkekoncentráció folyamatát megakadályozni nem lehet és nem is szükséges minden esetben. A korszerű versenyjog a tőkekoncentrációt nem megakadályozni, csak ellenőrizni akarja. A jogi szabályozás igyekszik csökkenteni a versenyt hátrányosan érintő hatásokat. Ennek érdekében a formális és informális fúziókat előzetesen ellenőrzik, a versenyre káros elemeket kiszűrik és a negatív következményeket csökkentik.

A vállalkozások összefonódására vonatkozó szabályok révén a jogalkotó tehát a koncentrációs folyamatokat kívánja ellenőrizni, melynek gazdaság- és jogpolitikai célja a verseny megmaradásának biztosítása. [7]

 

3.     Fúziókontroll az Európai Unióban

 

Az európai összefonódás-ellenőrzési rendszer egy preventív rendszer, egyetlen – a közösségi küszöbértéket elérő – összefonódást sem lehet végrehajtani anélkül, hogy előzetesen ne nyilvánítsák összeegyeztethetőnek a közös piaccal. A rendszer célja a hatékonyság és a jogbiztonság előmozdítása.[8]

Az Európai Közösség jogában viszonylag későn kapott önálló szabályozást a koncentráció.

Az elsődleges uniós jog nem tartalmaz kifejezetten a vállalkozási koncentrációk ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket. 1973-tól kezdődően a Bizottság szakértői számos rendelettervezetet dolgoztak ki a hatékony ellenőrzés megteremtése érdekében. [9] Az egyeztetések eredményeképp megszületett a 4064/89/EGK[10] tanácsi rendelet.

Több mint tízéves működés után a fúziós szabályozás alapos felülvizsgálaton esett át, melynek következtében a Tanács egy új, az 139/2004/EK rendeletet hozta meg (a továbbiakban: a Fúziós Rendelet). [11] A Fúziós Rendelet célja, hogy az olyan összefonódások kerüljenek az Európai Bizottság elé, amelyek hatása és jelentősége túlnyúlik egy-egy tagállam területén és uniós jelentőséggel bírnak. [12]

Az írott szabályozást az Európai Bizottság számos határozata és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata egészíti ki és fejleszti. [13] Nem jogforrás ugyan, de a gyakorlatban nagy szerepet játszottak a bizottsági közlemények, „best practice” iránymutatások. Az egyik legfontosabb a „joghatósági közlemény”, amely az uniós jog alá eső tranzakciók definícióját adja meg, egységesítve több korábbi soft law anyagot.[14]

 

3.1.         A Fúziós Rendelet hatálya

 

A rendelet kettős feltétel megléte esetén alkalmazható egy tranzakcióra: a rendelet értelmében vett koncentrációnak kell előállnia, valamint e koncentrációnak uniós dimenziójúnak kell lennie. [15]

 

3.1.1.  Az összefonódás fogalma

 

A Fúziós Rendelet 3. cikke értelmében vállalkozások összefonódása akkor jön létre, ha az irányítás tartósan megváltozik a következőkből eredően:

  • két vagy több előzőleg egymástól független vállalkozás vagy vállalkozásrész összeolvad; vagy
  • egy vagy több személy, amely már irányít legalább egy vállalkozást, vagy egy vagy több vállalkozás akár értékpapírok vagy eszközök vásárlásával, akár szerződéssel vagy más úton, közvetlen vagy közvetett irányítást szerez egy vagy több más vállalkozás egésze vagy része felett[16] (egy önálló gazdasági egység összes funkcióját tartósan ellátó közös vállalat létrehozása is ilyen összefonódásnak minősül). [17]

Az irányítást olyan jogok, szerződések vagy más eszközök alapozzák meg, amelyek lehetőséget adnak egy vállalkozás feletti meghatározó befolyás gyakorlására. Ilyen különösen a vállalkozás eszközeinek tulajdonjoga vagy használati joga, vagy olyan jogok, szerződések, amelyek meghatározó befolyást biztosítanak egy vállalkozás testületeinek összetétele, szavazása vagy döntései felett. [18] Az irányítást olyan személyek vagy vállalkozások szerzik meg, amelyek ezen jogok tulajdonosai vagy e szerződések kedvezményezettjei, vagy jogukban áll a belőlük származó jogok gyakorlása. [19]

A rendelet továbbá három olyan esetet sorol fel, amelyek nem minősülnek koncentrációnak.[20]

 

 3.1.2. Közösségi lépték

 

Az előbbiekben ismertetett koncentrációtípusok valamelyikének megvalósulása nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ügy a Fúziós Rendelet hatálya alá fog tartozni. A 4. cikkben előírt engedélyezési kötelezettség csak az uniós dimenziójú koncentrációkra vonatkozik, a kisebb jelentőségű tranzakciók a tagállami versenyhatóság kompetenciájába tartoznak.

Az uniós dimenziójú koncentráció ellenőrzése főszabályként[21] a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik.  A rendelet nagy vívmánya a társaságok számára, hogy a korábbi többszörös engedélyeztetés helyett elég egy helyen bejelenteni az ügyletet („one stop-shop” eljárás).[22]

A Rendelet értelmében egy összefonódás akkor közösségi léptékű, azaz akkor rendelkezik uniós dimenzióval ha:

  • az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja az 5 milliárd eurót; és
  • az érintett vállalkozások közül legalább két vállalkozás mindegyikének teljes közösségi szintű forgalma meghaladja a 250 millió eurót,

kivéve, ha az érintett vállalkozások mindegyike teljes közösségi szintű forgalmának több mint kétharmadát egy és ugyanazon tagállamban éri el. [23]

Egy összefonódás, amely nem éri el a fentebb ismertetett küszöbértékeket, szintén közösségi léptékű, ha:

  • az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja a 2,5 milliárd eurót;
  • legalább három tagállam mindegyikében az összes érintett vállalkozás összevont teljes forgalma meghaladja a 100 millió eurót;
  • az előző pont alapján számításba vett legalább három tagállam mindegyikében legalább két érintett vállalkozás mindegyikének a teljes forgalma meghaladja a 25 millió eurót;
  • és legalább két érintett vállalkozás mindegyikének a teljes közösségi szintű forgalma meghaladja a 100 millió eurót,

kivéve, ha az érintett vállalkozások mindegyike teljes közösségi szintű forgalmának több mint kétharmadát egy és ugyanazon tagállamban éri el.[24]

3.2.         A bejelentési kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményei

 

A rendelet hatálya eső koncentrációt a megállapodás megkötését, a nyilvános ajánlattétel publikálását vagy a befolyásoló részesedés megszerzését követően, de még annak végrehajtása előtt a Bizottságnak be kell jelenteni.  A Fúziós Rendelet vezette be azt a szabályt, hogy nem csak a végleges, aláírt megállapodást követően van helye kérelemnek, hanem akkor is, ha bizonyítják, hogy legjobb szándékaik szerint hamarosan aláírják azt („good faith intention”)

Egyesülés, beolvadás esetén az érintett társaságok közösen, az ellenőrzés megszerzésekor a részesedést szerző társaságnak, a közös ellenőrzés megszerzésekor az ellenőrzést közösen megszerzőnek kell a kérelmet megtenni.   A bejelentés elmulasztásának bírság kiszabása lehet a következménye. [25]

A Rendelet továbbá előírja, hogy a Bizottság által vizsgálandó összefonódás a bejelentése előtt, vagy amíg a közös piaccal összeegyeztethetővé nem lett nyilvánítva, nem valósulhat meg. Ezen felül minden olyan ügylet, amelyet be kellett volna jelenteni, de ezt nem tették meg, érvénytelen mindaddig, amíg nem dönt arról az Európai Bizottság. Amennyiben az intézmény úgy rendelkezik, hogy az összefonódás a közös piaccal összeegyeztethetetlen, akkor akár az összefonódás megszüntetéséről és az eredeti állapot helyreállításáról is határozhat.

Ha nem kíván ilyen eszközhöz nyúlni, mert például a szankció nem áll arányban a jogsértéssel, akkor bármilyen egyéb intézkedést meghozhat, amely alkalmas az összefonódás előtt fennálló helyzet helyreállítására. A Bizottság ideiglenes intézkedésről is határozhat, ha megállapítást nyer, hogy a bejelentett összefonódás nem támaszt komoly kétségeket a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, vagy ha egy egyszerű módosítás elégséges ahhoz, hogy azt a közös piaccal összeegyeztethetővé tegyék. A Bíróság a kiszabott pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot megsemmisítheti, csökkentheti vagy felemelheti.[26]

 

3.3.         A koncentráció felfüggesztése

 

A fúziókontroll hatékonyságának védelme érdekében a koncentrációt eredményező megállapodást az érdemi határozat megszületéséig nem lehet végrehajtani.[27]

Eltérő szabály vonatkozik a nyilvános ajánlattétel eredményeként létrejövő koncentrációra: a tranzakciót itt végre lehet hajtani, feltéve, hogy azt notifikálják a Bizottságnál és a részvényeket megszerző társaság nem gyakorolja szavazati jogait, illetve csak olyan mértékben, amennyiben ez befektetése értékének megőrzéséhez feltétlenül szükséges.

A Rendelet lehetővé teszi, hogy kivételesen a Bizottság felmentést adjon a felfüggesztési kötelezettség alól.

A végrehajtási tilalom megsértőivel szemben a Bizottság az előző évi nettő árbevétel 10%-ig terjedő bírságot szabhat ki. [28]

 

3.4.         A kérelem vizsgálata

 

A tartalmi feltételeknek megfelelő kérelmet a Bizottság megvizsgálja, melynek eredményeként háromféle határozatot hozhat:

  • rögzíti, hogy a koncentráció nem esik a rendelet hatálya alá [29]
  • ha megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás a rendelet hatálya alá tartozik, de nem támaszt komoly kétségeket a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, akkor nem kifogásolja azt, és kinyilvánítja annak összeegyeztethetőségét a közös piaccal [30]
  • ha megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás e rendelet hatálya alá tartozik, és komoly kétségeket támaszt a közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, akkor a Bizottság az eljárás megindítása mellett határoz. [31]

Második fázisú eljárás az összes kérelmes ügyek 4-5%-az esetében indul.[32]  A bizottság eljárása ötféleképpen érhet véget:

  • megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás nem ellentétes a közös piaccal[33]
  • megállapítja, hogy a közös piaccal összeegyeztethetetlen az ügylet [34]
  • a vállalkozások által elvégzett módosítások után valamely bejelentett összefonódás a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja [35]
  • amennyiben nem hozott határozatot határidőn belül, úgy kell tekinteni, hogy az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította[36]
  • arra is sor kerülhet, hogy a kérelmezők elállnak szándékuktól.

 

3.5.         Az összefonódásokra vonatkozó végrehajtási tilalom megsértésének uniós joggyakorlata

 

Mielőtt bemutatásra kerülnének a fúziókra vonatkozó végrehajtási tilalom megszegésének tárgykörében hozott jelentősebb uniós döntések, érdemes tisztázni az nemzetközi szakirodalomban használt terminológiát.

Gun jumping” elnevezéssel illetik az esetet, mikor egy vállalat az azt engedélyező döntés előtt végrehajtja a fúziót, vagy más olyan magatartást valósít meg, amely a fúzió korai végrehajtásának minősül. A kifejezés a párbajokban a fegyver idő előtti elsütésére utal, csak úgy, ahogy a vállalat idő előtt hajtja végre a fúziót.

A „standstill obligation” kifejezés magát az előzetes végrehajtásra vonatkozó tilalmat jelenti, az angol szakzsargon ezt kötelezettségként (obligation), míg a magyar éppen ellentétesen, (végrehajtási) tilalomként fogalmazza meg. A „standstill period” ennek megfelelően a fúzió bejelentésétől az engedélyezésig tartó, türelmi időszakra utal.

A „notification requirement” kifejezés a vállalatok bejelentési kötelezettségét jelenti. Az „SPA” mozaikszó pedig a Sales and Purchase Agreement rövidítése, amely a fúzióra vonatkozó kereskedelmi szerződést, megállapodást takarja.[37]

A következőkben ismertetésre kerülnek a legjelentősebb uniós esetek, különösképpen koncentrálva az eljárások vizsgálódási szempontjaira.

 

3.5.1.     E&Y vs. Konkurrencerådet[38]

 

Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban EuB.) 2018. május 3-án kelt ítéletében döntött az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Sø-og Handelsretten (tengerészeti és kereskedelmi bíróság, Dánia) a Bírósághoz 2016. december 7-én érkezett, 2016. november 25-i határozatával terjesztett elő az az Ernst & Young P/S és a Konkurrencerådet (KFST) között folyamatban lévő eljárásban.

A dán versenytanács, a Konkurrencerådet határozatában megállapította, hogy az Ernst & Young P/S, az Ernst & Young Europe LLP, az Ernst & Young Godkendt Revisionsaktieselskab, az Ernst & Young Global Limited és az EYGS LLP (a továbbiakban együtt: EY társaságok), másrészt pedig a KPMG Statsautoriseret Revisionspartnerselskab, a Komplementarselskabet af 1. januar 2009 Statsautoriseret Revisionsaktieselskab és a KPMG Ejendomme Flintholm K/S (a továbbiakban együtt: KPMG DK társaságok) megsértették a konkurrencelov (a dán versenytörvény) 12c. szakaszának (5) bekezdése szerinti, az összefonódás korai megvalósítására vonatkozó tilalmat.

A tényállás szerint a 2013. november 18-án a KPMG DK társaságok és az EY társaságok összefonódási megállapodást kötöttek. A megállapodás megkötésekor mind a KPMG DK, mind az EY aktív szerepet játszottak a dániai audit és számviteli piacon.  Egy 2010. február 15-én aláírt együttműködési megállapodás révén a KPMG DK tagja volt egy független nemzetközi audit céghálózatnak, a KPMG International Cooperative-nak (a továbbiakban: KPMG International). Ezt a megállapodást, az EY-vel kötött összefonódási megállapodás értelmében a KMPG DK-nak haladéktalanul fel kellett mondania, hogy az EY csoport tagja lehessen. Ezt a KMPG DK 2013. november 18-án kelt és a KPMG International-nek címzett levelével meg is tette.

Az egyértelmű, hogy a KMPG DK és az EY összefonódása bejelentési kötelezettséggel volt terhelt, hiszen a két vállalatcsoport együttes forgalma meghaladta a dán versenyjogszabály szerint bejelentési értékhatárt. Az összefonódás jóváhagyására (a felek által vállalandó bizonyos kötelezettségvállalásoktól függően) 2014. május 28-án került sor a Konkurrencerådet (versenytanács) beleegyezésével. Miután a versenytanács beleegyezett az összefonódásba, a KPMG DK és a KPMG International megállapodott az együttműködés 2014. június 30-i hatállyal történő lezárásáról.

  1. december 17-én a versenytanács határozatot hozott, megállapítva, hogy a KPMG DK megsértette a dán versenytörvény 12c. szakaszának (5) bekezdésében meghatározott, az idő előtti megvalósításra vonatkozóan tilalmat, amikor 2013. november 18-án, vagyis az összefonódási megállapodásban foglaltak szerint még azelőtt nyilatkozott a KPMG Internationallel való együttműködési megállapodás felmondásáról, hogy a versenytanács jóváhagyta volna az összefonódást. A KFST határozatában megállapította, hogy a megállapodás felmondása kifejezetten az összefonódáshoz kapcsolódott (the termination of the aggreement was merger-specific), nem visszavonható (irreversible) és a piacra hatást gyakorolni képes volt a felmondás bejelentése és az összefonódás jóváhagyása közötti időszakban (potential to have market affects in the period between the notice of termination and the approval of merger).[39]

A dán a versenytanács véleménye szerint a felmondás magában hordozta a piaci hatások kiváltásának lehetőségét, és mivel így az a megvalósításhoz kapcsolódó lépés volt, nem volt szükséges bizonyítani a felmondás bármilyen tényleges hatását. Az Ernst & Young P/S, tekintve, hogy a határozattal nem értett egyet, 2015. június 1-én megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be az előzetes döntési kérelmet a későbbiekben beterjesztő bíróságnál, vitatva a megtámadott határozat alapjait és az együttműködési megállapodás felmondása által a piacra gyakorolt állítólagos hatást. Az EY fontosnak tartotta kiemelni azt is, hogy az alap jogvita eldöntése hatással lesz egy lehetséges büntetőjogi szankcióra is, ugyanis a dán versenytanács 2015. június 11-én a Statsanklageren for Særlig Økonomisk og International Kriminalitethez (súlyos gazdasági és nemzetközi bűncselekményekért felelős ügyész, Dánia) fordult, hogy az büntetőjogi szempontból vizsgálja meg a szóban forgó társaságok cselekményeit.

Mivel a bíróságnak kétségei merültek fel a Fúziós Rendelet 7. cikke (1) bekezdésének helyes értelmezését illetően, a következő négy kérdést terjesztette az EuB elé:

  1. „Milyen feltételeket kell alkalmazni annak megítélésekor, hogy egy vállalkozás magatartása vagy cselekménye a Rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalom (az idő előtti megvalósítás tilalma) hatálya alá essen, és a tilalom megvalósítási magatartásnak előfeltétele-e, hogy a magatartás részben vagy egészben, ténylegesen vagy jogilag részét képezze a tényleges irányításban bekövetkező változásnak vagy az érintett vállalkozások további tevékenysége összefonódásának, amely – feltéve, hogy a számszerű határértéket elérik – a bejelentési kötelezettséget keletkezteti?
  2. Minősülhet-e valamely együttműködési megállapodásnak a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló azon felmondása, amelynek bejelentésére az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben foglalt körülmények között kerül sor, megvalósítási intézkedésnek, amelyre alkalmazni kell a Rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalmat, és ha igen, milyen feltételeket kell alkalmazni a határozat meghozatala során?
  3. Van-e annak bármiféle jelentősége a 2. kérdés megválaszolása során, hogy a felmondás kiváltott-e versenyjogi szempontból jelentőséggel bíró piaci hatásokat?
  4. Amennyiben a 3. kérdésre igenlő válasz adandó, tisztázásra szorul, hogy milyen szempontokat és a valószínűség milyen fokát kell figyelembe venni annak elbírálásakor, hogy az adott ügyben a felmondás okozott-e ilyen piaci hatásokat, beleértve annak a lehetőségnek a jelentőségét, hogy e hatásokat kiválthatták más körülmények is.”

Az első kérdés a Rendelet 7. cikk (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozott. Az összefonódás csak olyan művelettel valósul-e meg, amely egészben vagy részben, ténylegesen vagy jogilag hozzájárul a célvállalkozás irányításának megváltozásához? Még konkrétabban, az alapügyben az együttműködési megállapodás felmondása tekinthető-e az összefonódás megvalósításának?

Az EuB ítéletében először is leszögezi, hogy a 7. cikk (1) bekezdése csak annak az előírására szorítkozik, hogy valamely összefonódás sem a bejelentését, sem pedig a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítását megelőzően nem valósítható meg. Nem ad támpontot azon feltételekről, amelyek fennállása esetén valamely összefonódást megvalósítottnak kell tekinteni, valamint arról a kérdésről sem szól, hogy valamely összefonódás megvalósítására sor kerülhet-e olyan művelet eredményeként, amely nem járul hozzá a célvállalkozás irányításának megváltozásához. Következtetésképpen a tilalom hatálya csupán a 7. cikk értelmezésével nem állapítható meg.

Az EuB továbbá kifejti, ha egy rendelkezés hatálya a szó szerinti értelmezéssel nem állapítható meg, abban az esetben a szabályozást mind célkitűzésére, mind pedig általános rendszerére támaszkodva kell értelmezni. A Rendelet teleologikus értelmezéséhez az EuB a preambulumot hívta segítségül, melyből kiolvasható a jogszabály célja: a vállalkozások átszervezései ne okozzanak maradandó károkat a versenyben.

A továbbiakban az EuB megállapította, hogy a 7. cikk hatályának meghatározása érdekében az összefonódás fogalmának a rendelet 3. cikkében szereplő meghatározását kell figyelembe venni. A Bíróság ítéletében kiemelte, hogy a (6) preambulum-bekezdés szerinti előzetes ellenőrzés követelményének az a körülmény felel meg, ha valamely összefonódás bármely részleges megvalósítása ugyanezen cikk alkalmazási körébe tartozik. Hiszen ha engedélyezett lenne, hogy a vállalkozások az egymást követő részleges műveletek útján valósítsák meg az összefonódást, ez korlátozná a 7. cikkben megállapított tilalom hatékony érvényesülését, és így a rendelet nem érné el a célját. A Bíróság végül arra jutott, hogy ha ezen részcselekmények nem szükségesek ahhoz, hogy megváltozzon az ezen összefonódással érintett vállalkozások irányítása, akkor azokat nem lehet a 7. cikk hatálya alá tartozónak tekinteni.

A fenti indokok alapján a Bíróság a következőképpen határozott: a Fúziós Rendelet 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy valamely összefonódás csak olyan művelettel valósul meg, amely egészben vagy részben, ténylegesen vagy jogilag hozzájárul a célvállalkozás irányításának megváltozásához. Valamely együttműködési megállapodásnak az alapügyben fennállókhoz hasonló, a kérdést előterjesztő bíróság által vizsgálandó feltételek mellett történő felmondása nem tekinthető olyannak, mint amely egy összefonódás megvalósítását eredményezi, függetlenül azon kérdéstől, hogy e felmondás hatásokat gyakorolt-e a piacra.

 

3.5.2.     Az Altice döntés, Franciaország

 

  1. november 8-án hozott ítéletében a francia versenyjogi hatóság (Autorité de la concurrence) rekordösszegű, 80 millió eurós büntetést szabott ki az Altice Luxembourg és az SFR Group vállalatokra a végrehajtási tilalom megsértéséért. Habár egy francia esetről van szó, a gun jumping kérdéskörében felmerülő problémák a versenyjog sajátosságai miatt nemzetközi szinten is relevánsak, ahol az összefonódásra vonatkozó engedélyezési rezsim helyet kap a szabályozásban.

A döntés egyedülálló, egyfelől mert az első gun jumping-ot szankcionáló francia döntés, másfelől pedig a kiszabott büntetés mértéke miatt, mely egyértelmű üzenetet küld a vállalatoknak: jogsértés esetén a szankciók igen jelentősek lehetnek. Az Altice döntés példaként szolgálhat más nemzeti versenyjogi hatóságok, de a vállalatok számára is: milyen szempontokat kell figyelembe venni, ha fennáll a gun jumping megállapításának lehetősége?

Az Altice ügy tényállása szerint az Altice csoport két összefonódás iránti kérelmet nyújtott be 2014-ben, egyet az SFR Group felvásárlására, egyet pedig az OTL Group feletti irányítás megszerzése érdekében. Mindkét összefonódást még 2014-ben engedélyezte a versenyhivatal, kötelességvállaláshoz kötve. Azonban később az Autorité birtokába jutottak olyan információk, mely szerint az összefonódást idő előtt hajtották végre. Ennek következtében a versenyhatóság 2015-ben egy dawn raid rajtaütés keretében megjelent a vállalatok telephelyein és információkat gyűjtött a lehetséges jogsértésekről.

Az Altice döntés az összefonódás idő előtti megvalósításának tankönyvi példája: ezt alátámasztja a tényállásban szereplő jogsértő magatartások száma és jellege. Ily módon az Autorité az Altice ügyben hozott döntéssel egyben jogi kritériumrendszert is alkotott a gun jumping megítélésére.

Az Altice döntés főbb vizsgálódási pontjait az alábbiakban foglalhatjuk össze.

A vállalatok között stratégiai információcsere zajlott, bizalmas üzleti információk megosztása volt tetten érhető a standstill period-ban. Az érzékeny információk tekintetében a francia versenytanács kiemelte, hogy a vevő, az eladó, és a célvállalkozás közötti információcsere szükségesnek és legitimnek is bizonyulhat az összefonódás előkészítő szakaszában, ezért a türelmi időszakban a vállalkozások felelőssége és feladata felállítani egy olyan rendszert, amely garantálni tudja az üzletileg érzékeny információk áramlásának megfelelő ellenőrzését. Az Altice-SFR ügyletben ennek a védelmi mechanizmusnak a teljes hiánya volt megállapítható: az ún. „pre-integration meeting-ek” keretében rendszeresen tárgyalt egymással a két vállalat menedzsmentje, de semmiféle biztosíték nem gondoskodott a szenzitív információk védelméről (pl. clean team, vagy confidental aggreement). Az Autorité továbbá azt is kiemelte, hogy a vevő saját alkalmazású, „házon-belüli” ügyvédei rendszeresen érzékeny információhoz férhettek hozzá mindenféle felügyelet nélkül, de a vállalaton belüli jogállásuk miatt nem voltak titoktartáshoz kötve.  Így az Autorité úgy ítélte meg, hogy a védelmi rendszer felállításának aktív cselekvést kívánó követelményének erősen hiányos teljesítése hozzájárul a gun jumpingtényállásának megállapításához.

A versenyhatóság kifogásolta, hogy az Altice többször beavatkozott az SFR operatív irányításába, hatást gyakorolva annak stratégiai döntéseire. Ami a korai irányításszerzést illeti, az Autorité álláspontja szerint a vevő idő előtti, de iure vagy de facto befolyásszerzése egyaránt alkalmas lehet a jogsértés megállapítására. Az irányítás gyakorlása jelen esetben egy konkrét példában úgy valósult meg, hogy a Virgin Mobile-t érintő üzleti döntések végrehajtásához a Numericablebeleegyezésének szükségességét írta elő az SPA.[40] Az irányítás gyakorlása azonban számos más esetben is tetten érhető volt, az üzletileg érzékeny információk és a gazdasági mutatók egymással való közlését is ideértve.

Megvalósult továbbá az Altice és SFR stratégia koordinációja: a bejelentés és engedélyezés közti időszakot arra használták a felek, hogy felkészüljenek az SFR új, nagy sebességű internet szolgáltatásának bevezetésére. Ennek érdekében előkészítő tevékenységeket folytattak, úgy, mint marketingstratégiát készítettek elő, felállították a szükséges IT hátteret, valamint koordinálták a projekthez szükséges erőforrásokat is.[41] Az ajánlat csak az összefonódás engedélyezését követően lett elérhető a piacon, de az Autorité megállapította, hogy az egybevágott az SFR tranzakció gazdasági céljaival, valamint jelentős változást jelentett az SFR üzleti politikájában. Az Altice közvetlen beavatkozása az SFR kereskedelmi politikájába más esetekben is tetten érhető volt, például befolyásolta az árszabást, illetve egy promóciós ajánlat felfüggesztésében is döntő szava volt.

A vezetők kinevezésével is problémák voltak. Az Autorité észrevette, hogy a Virgin Mobile (SFR Group) vezérigazgatója idő előtt, október közepén kezdte meg munkáját, és mivel részt vett az SFR mindennapi irányításában, olyan érzékeny üzleti információkhoz is hozzájutott, mint például az SFR „white label” termékeinek eladási mutatói. Viszont ebben a tekintetben kiemelendő, hogy a kinevezés bejelentése önmagában nem, csupán a pozíció konkrét elfoglalása jelent problémát a türelmi időszakban. [42]

Mik tehát az Altice döntés tanulságai?

A döntés egyértelműsítette a Code de Commerce rendelkezéseinek célját: az összefonódásban résztvevő vállalatok az engedélyezés előtt elsősorban önálló entitásként működjenek, és inkább viselkedjenek versenytársakként, minthogy a jövőbeni egyesült vállalat érdekeinek megfelelően járjanak el. El kell kerülni, hogy a vevő túl korán de facto vagy de iure irányítást szerezzen a célvállalkozás felett (Ez az elv megjelenik az Ernst & Young P/S vs Konkurrencerådet döntés 59. szakaszában is), valamint az idő előtti stratégiai koordináció és információcsere is problémás lehet.

Megjegyzendő, hogy az Altice ügyben szankcionált magatartások nagy számban voltak tetten érhetőek, és egyértelműen meghatározhatóak voltak. A gun jumping megállapítása ebben az esetben abból a tényből fakadt, hogy az eset minden pontja az Altice korai irányításszerzése felé, valamint azoknak a döntésének irányába mutattak, amik a jövőbeli összeolvadt vállalat érdekeit szolgálták.[43] Ezen viselkedések kombinációja együttvéve indokolták a példaértékű szankciót is, habár ebből nem következtethetünk arra, hogy csupán ezen magatartások e kombinációja indokolhatja a hatóság beavatkozását. Ha egy önálló jogsértő magatartás különösen egyértelmű és bizonyítékokkal alátámasztva kimutatható, egy önálló jogsértő magatartás is indokolhatja a tilalom megszegésének megállapítását. A hatóság összességében az eset összes körülményeinek együttes vizsgálatával állapítja meg, hogy a vállalat átlépte-e a vörös vonalat. [44]

A büntetés mértékének meghatározásánál releváns szempont volt az összefonódás gazdaságilag kifejezhető értéke, annak hatása a releváns piacra, a jogsértő magatartások súlya külön-külön, és egyben vizsgálva, valamint a jogsértések időtartama is.

 

3.5.3.     ALTICE, PT Portugal[45]

 

Az Európai Bizottság egy másik ügyben 124,5 millió euróra büntette a holland székhelyű telekommunikációs vállalatot, az Altice-t, mivel az megsértette az összefonódások végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket, mikor a portugál PT Portugal-t megszerezte.

  1. december 9-én az Altice összefonódási megállapodást kötött az Oi-val, a brazil telekommunikációs vállalattal, amely a PT Portugal-t irányította. Az Altice szándéka szintén a PT Portugal (közvetett) irányításának megszerzése volt. Az összefonódás 2015 februárjában került bejelentésre. A bejelentés idejében a Cabovisão és az ONI a PT Portugal versenytársai voltak a portugál telekommunikációs piacon. A Bizottságnak aggodalmát fejezte ki az ügylet lehetséges versenykorlátozó hatása miatt, ezért a fúzió engedélyezését a Cabovisão és az ONI elidegenítéséhez kötötték.

2017 májusában a Bizottság értesítette az Altice-t, hogy megítélése szerint az a fúzió engedélyezése előtt végrehajtotta az összefonódást, pár magatartás esetében pedig még a bejelentés sem történt meg.

A Bizottság által kifogásolt magatartások a következők voltak:

  • az SPA bizonyos rendelkezéseinek köszönhetően az Altice idő előtti irányítási jogot, pl. vétójogot szerzett a PT Portugal üzleti döntései felett
  • bizonyos esetekben az Altice ténylegesen gyakorolta irányítási jogát, pl. instrukciókat adott a PT Portugal marketing-kampányára vonatkozóan, kereskedelmi szerződésekről és jövőbeli befektetésekről döntött
  • az Altice mindenféle titoktartási megállapodás nélkül üzleti titkokat és stratégiai információkat kezelt, adott tovább és szerzett meg.

 

4.      Az összefonódás ellenőrzésének hazai szabályai

 

Az egyesülés (fúzió) szabályai az 1990. évi LXXXVI.[46]törvénnyel jelentek meg a magyar versenyjogban.  Jelenleg a vállalkozások összefonódására vonatkozó joganyagot az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) tartalmazza.[47]

A versenytörvény csak a piaci szerkezet szempontjából jelentős változásokat szabályozza, és azokat sem tiltja meg automatikusan, hanem versenyhivatali ellenőrzés alá vonja. A rendelkezés lényege, hogy a vállalkozások bizonyos nagyságrendet meghaladó összefonódáshoz a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) előzetes engedélyére van szükség. A GVH számos körülmény vizsgálatát követően elbírálja, hogy az összefonódás a verseny lényeges csökkenését eredményezi-e az érintett piacon. A vizsgálatának eredményétől függően engedélyezi, vagy megtiltja a tervezett lépéseket, ezáltal a Hivatal preventív módon védi a versenyt. [48]

 

 

 

 

4.1.         Az összefonódás fajtái

 

A vállalkozások szervezeti összefonódásának három esete van:

  • fúzió
  • az irányítás megszerzése más vállalkozás(ok) felett
  • teljes funkciójú új vállalkozás közös létrehozása.

Fúzió esetében  két vagy több előzőleg egymástól független vállalkozás összeolvad, az egyik a másikba beolvad, vagy a vállalkozás vállalkozásrésze[49] a vállalkozástól független másik vállalkozás részévé válik (részbeolvadás).[50]

Összeolvadásról akkor beszélünk, amikor az egymástól független egyesülő társaságok mindegyike megszűnik és helyettük létesül egy új társaság, amely jogutódja lesz valamennyi megszűnő társaságnak. Beolvadásnál a beolvadó társaság úgy szűnik meg, hogy teljes vagyona egy tőle független átvevő társaságra, mint jogutódra száll. A részbeolvadás a beolvadáshoz áll közel, de ilyenkor a beolvadó társaság nem szűnik meg, csak vagyona csökken, esetleg tevékenységi köre, vagy ügyfélköre szűkül.[51] Az összeolvadás és a beolvadás fogalma a gazdasági társaságoknak nem minősülő jogi személyek egyesülésére is vonatkozik.[52]

Vállalkozások összefonódása jön létre akkor is, ha  egy vállalkozás vagy több vállalkozás közösen közvetlen vagy közvetett irányítási jogot szerez valamely tőle független vállalkozás felett, vagy több, tőle független, de egymástól nem független vállalkozás felett.[53]

Vállalkozások koncentrációja jön létre továbbá abban az esetben is, ha  több, egymástól független vállalkozás közösen hoz létre általuk irányított olyan vállalkozást, amely egy önálló vállalkozás valamennyi funkcióját tartósan képes ellátni.[54] Ez a GVH gyakorlata szerint akkor állapítható meg, ha a közös vállalkozás

  • rendelkezik a napi tevékenységének irányításáért felelős vezetéssel
  • hozzáfér a működéshez szükséges erőforrásokhoz
  • képes az alapítók által meghatározott területen tartósan üzleti tevékenységet végezni.[55]

A teljes feladatkör ellátásának képessége tehát azt jelenti, hogy a közös vállalkozásnak tartósan rendelkeznie kell a napi működést végző alkalmazottakkal, az azt irányító vezetőséggel, pénzügyi háttérrel.[56]

 

4.2.         Engedélykérési kötelezettség

 

A versenytörvény az árbevétel nagyságához kapcsolva határozta meg az engedélyeztetési kötelezettséget.  A vállalkozások összefonódását akkor kell bejelenteni, ha valamennyi érintett vállalkozáscsoport, valamint az érintett vállalkozáscsoportok tagjai és más vállalkozások által közösen irányított vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevétele együttesen a tizenötmilliárd forintot meghaladja, és az érintett vállalkozáscsoportok között van legalább két olyan vállalkozáscsoport, melynek az előző évi nettó árbevétele a vállalkozáscsoport tagjai és más vállalkozások által közösen irányított vállalkozások előző évi nettó árbevételével együtt egymilliárd forint felett van.[57]

A Tpvt. szerint a fentebb meghatározott bejelentési kötelezettség alá nem tartozó összefonódást is be kell jelenteni, ha nem nyilvánvaló, hogy az nem csökkenti jelentős mértékben a versenyt az érintett piacon, különösen gazdasági erőfölény létrehozása vagy megerősítése következményeként, és ha valamennyi érintett vállalkozáscsoport, valamint az érintett vállalkozáscsoportok tagjai és más vállalkozások által közösen irányított vállalkozások előző üzleti évben elért nettó árbevétele együttesen az ötmilliárd forintot meghaladja.[58]

A versenytörvény továbbá tesz néhány kivételt is a bejelentési kötelezettség alól. [59]

 

4.3.         Végrehajtási tilalom

 

Az engedélyt összeolvadás vagy beolvadás, valamint közös vállalkozás létrehozása esetén a közvetlen résztvevőnek, minden más esetben a vállalkozásrészt, illetve a közvetlen irányítást megszerző vagy az azt irányító vállalkozásnak kell kérnie. A bejelentés az összefonódást létrehozó nyilvános ajánlati felhívás közzétételének, a szerződés megkötésének vagy az irányítási jog megszerzésének időpontjai közül a legkorábbit követően nyújtható be.[60]

A versenytörvény 2013-as módosítása a magyar fúziós jogba is bevezette a végrehajtási tilalmat.[61] E szerit a bejelentettösszefonódás a GVH döntéséig nem hajtható végre, így különösen az összefonódás következtében szerzett szavazati jogok, illetve a vezető tisztségviselők kijelölésére vagy megválasztására vonatkozó jogosultságok nem gyakorolhatók. Az összeolvadó vagy beolvadó, illetve a korábban független vállalkozás vagy vállalkozásrész döntéseinek meghozatala és az összefonódó vállalkozások közötti üzleti kapcsolatok folytatása során az összefonódást megelőző helyzet alapján kell eljárni.

A tilalom nem vonatkozik az összefonódást létrehozó szerződés megkötésére vagy nyilvános vételi ajánlat megtételére, valamint az ezek alapján az összefonódás létrehozásához szükséges olyan jogügyletek és jognyilatkozatok megtételére, amelyek révén még nem kerül sor az irányítási jogoknak az irányításszerző általi gyakorlására.[62]

Amennyiben a GVH az engedélyezési eljárás során észleli a végrehajtási tilalom megsértését, az eljáró versenytanács a Tpvt. 78§ (1) bekezdése alapján bírságot szabhat ki.

A Tpvt. az EU-s szabályozáshoz hasonlóan[63] biztosítja a kérelem benyújtására kötelezett vállalkozás számára, hogy annak indokolt kérelmére a GVH – az ügy összes körülményeire figyelemmel- hozzájárulhat ahhoz, hogy az irányításszerző az irányítási jogát a versenyfelügyeleti eljárást befejező döntés meghozatala előtt is gyakorolja, különösen, ha az szükséges a befektetése értékének megőrzéséhez.[64]

 

4.4.         Elbírálási szempontok

 

A GVH akkor tiltja meg az összefonódást, ha az jelentős mértékben csökkenti a versenyt az érintett piacon, különösen gazdasági erőfölény létrehozása vagy megerősítése következményeként. Az összefonódás elbírálásakor mérlegelni kell az összefonódással járó előnyöket és hátrányokat. Ennek során a GVH vizsgálja például az érintett piacok szerkezetét, a fennálló vagy lehetséges versenyt, a beszerzési és az értékesítési lehetőségeket stb…[65]

A GVH-nak joga van az összefonódáshoz adott engedélyt feltételhez kötni, vagy kötelezettséget előírni. Ha az érintett piacon a versenynek az összefonódásból eredő jelentős mértékű csökkenése meghatározott előzetes vagy utólagos feltétel teljesülése  esetén vagy meghatározott magatartási szabályok betartása mellett kiküszöbölhető, és az érintett vállalkozások vállalják, hogy az összefonódást ilyen feltételek szerint megfelelően módosítják, illetve hogy az összefonódás végrehajtása esetén ennek megfelelő magatartást tanúsítanak, a Hivatal az összefonódás megtiltása helyett határozatában kötelezővé teheti a vállalás teljesítését, illetve az összefonódás végrehajtására előzetes vagy utólagos feltételt írhat elő. Előzetes feltétel előírása esetén az összefonódás a feltétel teljesülésével válik végrehajthatóvá. Utólagos feltétel előírása esetén, ha a feltétel nem teljesül, az összefonódás hátrányos hatásainak kiküszöbölése, az összefonódást megelőzően fennálló versenyfeltételek helyreállítása érdekében a 31. § szerinti jogkövetkezményeket kell alkalmazni.[66]

A fentebb idézett jogszabályhely szerint a megtiltás ellenére végrehajtott összefonódás, valamint a GVH összefonódást megtiltó határozata ellenére vagy a határozatban előírt feltétel teljesülése nélkül végrehajtott összefonódás, valamint a kötelezettség nem teljesítése esetén a Hivatal az összefonódás hátrányos hatásainak kiküszöbölése, az összefonódást megelőzően fennálló versenyfeltételek helyreállítása érdekében határozatában megfelelő határidő megállapításával előírja az összefonódás megszüntetését, vagy az e cél eléréséhez szükséges más megfelelő kötelezettséget, vagy  elrendeli a kötelezettség végrehajtását.[67]

 

4.5.         Az összefonódásokra vonatkozó végrehajtási tilalom megsértésének hazai joggyakorlata

 

 

4.5.1.     A végrehajtási tilalom első megsértése

 

A GVH engedélyezte, hogy CEE Holding Group Limited (CHG) és az Olympic International Holdings Limited (OIH) közös, közvetlen irányítást szerezzen a Normeston Group Cyprus Limited (NGC) és a Normeston Trading Limited (NTL) vállalkozások felett.[68]

A Fazakas-csoportba tartozó CHG és az OIH kizárólag vagyonkezelési és holding tevékenységet végez, amelynek nincs a magyarországi piacokat befolyásoló része. A Fazakas-csoport többek között gázolajtermékek nagykereskedelmével, valamint ingatlanok üzemeltetésével és bérbeadásával foglalkozik.

Az NGC kizárólagos tulajdonában áll a Norm Benzinkút Kft., amely a Lukoil töltőállomás-hálózatot üzemelteti a magyarországi és a szlovák cégen keresztül. Az NTL elsősorban finomítatlan kőolaj nagykereskedelemmel, valamint az irányítása alatt álló Benczúr 13. Kft.-n keresztül ingatlanok bérbeadásával foglalkozik.

A tranzakció engedélyezésével a Lukoil üzemanyagtöltő-állomások hálózatát üzemeltető vállalkozás a Fazakas-csoportba került. A GVH viszont a kérelmező társaságokra 1.000.000 forint bírságot szabott ki a végrehajtási tilalom megsértéséért.

A tényállás szerint a kérelmezők (CHG és OIH) 2015. december 23-án nyújtották be az NGC és az NTL társaságok feletti irányításszerzés engedélyezésére vonatkozó kérelmüket. Az összefonódást létrehozó szerződésként a 2015. október 20-án született társasági iratokat csatolták, amelyek elsődlegesen a részvények tulajdonosai között változásokat rögzítik.

A kérelmezők hiánypótlás keretében nyújtották be az összefonódást létrehozó szerződéseket, melyek eredményeképp szerezte meg a CHG és az OIH együttesen az NGC és az NTL részvényeinek többségét. A részvény adásvételi szerződések értelmében a szerződések nem lépnek hatályba addig, amíg a versenyhatóság engedélyező határozata jogerős nem lesz. A hiánypótláshoz csatolták továbbá az NGC igazgatósága és az NTL igazgatója által szintén 2015. október 20-án hozott határozatokat is, amelyek rögzítik, hogy a tagok GVH engedélyének megadásáig nem gyakorolhatják tagsági jogaikat.

A kérelmezők által benyújtott nyilatkozat alapján az NGC igazgatóságának összetétele és az NTL igazgatójának személye nem változott 2015. október 20. előtti állapothoz képest, emellett a fentebb ismertetett tranzakciók létrejöttét követően nem került sor az NGC és NTL társaságokban taggyűlésre. Ugyanezen nyilatkozat szerint a kérelmezők telefonon közölt indítványozására hozta meg az NGC igazgatósága és az NTL igazgatója a tagok irányítási jogait korlátozó határozatokat. [69]

Az eljárásban a kérelmezők elismerték, hogy az eljárás alapját képező tranzakciók részben megvalósultak azzal, hogy az egyes szerződések tárgyát képező részvények az egyes vevők részére át lettek ruházva, illetve kibocsátva. Álláspontjuk szerint erre a céltársaságok igazgatósági tagjainak (NGC), illetve egyedüli igazgatójának (NTL) oldalán felmerült félreértés miatt került sor, mivel a felfüggesztési feltétel (versenyhatósági engedélykötelezettség) nélküli szerződésekhez hasonlóan kezelték a fenti szerződést is. A hiba észlelését követően a részvények átruházásával, kibocsátásával megszerzett szavazati jogok gyakorlásának kizárása érdekében a kérelmezők indítványozására az NGC igazgatósága és az NTL igazgatója határozatot fogadtak el.

A kérelmezők szerint, bár dologi jogi szempontból a tranzakciókat megvalósultnak lehetne tekinteni, de a társasági jogok gyakorlását kizáró határozatok alapján sem a CHG, sem az OIH nem volt képes a kérdéses jogok gyakorlására, és ebből következően sem az NGC, illetve az NTL irányítására. Erre tekintettel a kérelmezők álláspontja szerint a tranzakciók nem kerültek végrehajtásra a Tpvt. értelmében. Érvelésük szerint a versenytörvény különösen az összefonódás következtében megszerzett szavazati jogok, illetve a vezető tisztségviselők kijelölésére vagy megválasztására vonatkozó jogosultságok gyakorlását tiltja, és a benyújtott igazgatósági/igazgatói határozatok rögzítik, hogy sem az NGC, sem az NTL tagjai nem gyakorolhatják az részvényekhez fűződő szavazati jogaikat addig, amíg a GVH nem engedélyezi az összefonódást. A megszerzett szavazati jogok gyakorlásának ideiglenes kizárásával, még ha a részvények átruházása, kibocsátása meg is történt, nem áll fenn tényleges veszély, hogy a CHG és az OIH irányíthatnák az NGC-t, illetve az NTL-t.

Az eljáró versenytanács értékelése szerint viszont az összefonódás révén irányítási jogát elvesztő vállalkozások, azaz az eladók irányítási jogai a Gazdasági Versenyhivatal engedélye előtt teljesen nem vonhatóak el, sőt azok csak a tranzakció létrejöttéhez, illetve a vevő befektetésének védeleméhez szükséges mértékben korlátozhatóak. Ha a céltársaság tulajdonosai, tagjai közül az eladók törlésre kerülnek, illetve az új tulajdonosi struktúra bejegyzésre kerül, akkor az eladók irányítási jogainak – az összefonódás előtti helyzet szerinti – gyakorolása (pl. taggyűlés) lehetetlenné válik. Ebben a helyzetben nem állapítható meg, hogy az összefonódás előtti döntéshozatali helyzet fennmaradhatna, még akkor sem, ha az irányítást szerző vállalja, hogy az irányítási jogait nem gyakorolja, hiszen a döntési helyzet változatlanságát a vevő döntésektől való tartózkodása önmagában nem tudja garantálni, ahhoz az eladók összefonódás előtti döntési jogainak fennmaradása is szükséges lenne.

Az eljáró versenytanács a vevők irányítási jogait megalapozó tulajdonosi, tagi részesedéseket formálisan rögzítő bejegyzési aktusokat az összefonódások végrehajtásának tekintette, mivel azok az eladók összefonódás előtti irányítási jogainak fennmaradását ellehetetlenítik, ezért az ilyen bejegyzési aktusok – a GVH engedélye hiányában – megvalósítják a végrehajtási tilalom megsértését.

A rendelkezésre álló társasági dokumentumok szerint 2015. október 20-án sor került a részvények átruházására, mivel az NCG igazgatósága és az NTL igazgatója kiállította a részvények átruházását/kibocsátását megtestesítő bizonylatokat, ezáltal a részvények többségének tulajdonosaiként a CHG és az OIH, azaz a kérelmezők bejegyzése megtörtént. Az előzőekre tekintettel az eljáró versenytanács megállapította, hogy a kérelmezők megsértették a végrehajtási tilalmat, azáltal, hogy részükre az NGC és NTL társaságok részvényeinek átruházása, illetve formális bejegyzése 2015. október 20-án, a GVH engedélye hiányában megtörtént.

A versenytanács szerint a végrehajtási tilalom megsértése nem csak a részvények átruházása, illetve formális bejegyzése miatt állapítható meg, hanem az irányítási jog gyakorolása miatt is. A kérelmezők ugyanis, miután felismerték, hogy a részvényesek bejegyzése felveti a végrehajtási tilalom megsértésének lehetőségét, szóbeli közléssel indítványozták saját irányítási jogaik korlátozását rögzítő igazgatósági/igazgatói határozatok elfogadását. Ez egyrészt nem más, mint az irányítási jog gyakorolása, másrészt ezzel a kérelmezők lényegében beismerték a végrehajtási tilalom megsértését.[70]

A Hivatal tehát megállapította, hogy sérti a végrehajtási tilalmat, ha a vevők irányítási jogait megalapozó tulajdonosi részesedések bejegyzése, illetve az irányítási jogok vevő általi gyakorlása a GVH engedélye előtt történik meg.

A bírság összegének meghatározásakor a GVH többek között az alábbi körülményeket értékelte:

  • a kérelmezők ugyan a végrehajtást követően, de önként nyújtották be kérelmüket
  • az irányítási jogok taggyűlési keretben történő gyakorlására és a vezető tisztségviselők személyének megváltoztatására nem került sor
  • piaci hatás és a gazdasági verseny veszélyeztetettsége nem volt megállapítható
  • a GVH első alkalommal állapított meg a végrehajtási tilalomra vonatkozó jogsértést. [71]

 

4.5.2.     A végrehajtási tilalom megsértése a csirke üzletágban

 

A GVH engedélyezte, hogy a Tranzit-Ker Kereskedelmi Zrt. (Tranzit-Ker), valamint a Tranzit-Food Baromfifeldolgozó és Élelmiszeripari Kft. (Tranzit-Food) részévé váljanak egyes vállalkozások és magánszemélyek tulajdonában álló eszközök és ingatlanok (Csirke Üzletág). [72] A Tranzit-csoportba tartozó Tranzit-Ker és Tranzit-Food elsősorban baromfiipari sovány vízi szárnyas felnevelésével, vágásával, feldolgozásával, csomagolásával és értékesítésével foglalkozik.

A tranzakció révén a vízi szárnyasokkal foglalkozó Tranzit-csoport részévé vált a Csirke Üzletág, mint vállalkozásrész. A felek tevékenységi köreinek és érintett piaci pozícióinak értékelése alapján a GVH megállapította, hogy az összefonódás nem jár káros versenyhatással, ezért engedélyezte a tranzakciót.

A Hivatal viszont a kérelmező társaságokra 1.800.000 forint bírságot szabott ki a végrehajtási tilalom megsértéséért. mivel részben végrehajtották az engedélyköteles összefonódást. A GVH megállapította ugyanis, hogy bizonyos csirke neveléshez kapcsolódó eszközök a vevő birtokába kerültek már a GVH engedélye előtt.[73]Az eljáró versenytanács értékelése szerint a vállalkozásrész megszerzésével megvalósuló összefonódás esetén a vállalkozásrészt alkotó eszközök vagy jogok adásvételére vonatkozó szerződés hatálybalépése az összefonódás a Tpvt. szerinti tilalomba ütköző végrehajtásának minősül. Az összefonódás végrehajtásának minősül az is, ha az összefonódás tárgyát alkotó eszközöknek vagy jogoknak csak egy része esetében valósul meg a birtokba adás. [74]

 

4.5.3.     A BLT Group Zrt. jogsértése

 

A BLT Group Zrt. 2017-ben szerzett irányítást a Balatontourist-csoporthoz tartozó, kempingeket üzemeltető három vállalkozás felett. A GVH 2017. szeptember 6-i határozatában megállapította,[75] hogy a tranzakció nem csökkenti jelentős mértékben a versenyt.

Az összefonódást vizsgáló eljárásban felmerült információk alapján azonban felvetődött, hogy a BLT Group Zrt. már az összefonódással kapcsolatos versenyhatósági döntés előtt megszerezte az irányítási jogokat, így megsértette a bejelentés-köteles összefonódásokra vonatkozó végrehajtási tilalmat.[76] Ennek vizsgálatára a GVH 2017. szeptember 25-én indított versenyfelügyeleti eljárást[77] a BLT Group Zrt.-vel szemben. [78]

Az eljáró versenytanács megállapította, hogy a BLT jogsértést követett el azzal, hogy a Balatontourist Idegenforgalmi és Kereskedelmi Kft., a Balatontourist Camping Szolgáltató Kft. és a Balatontourist Füred Club Camping Szolgáltató Kft. üzletrészeinek megszerzésével létrejött összefonódását a GVH tudomásulvételének hiányában végrehajtotta. [79]A Hivatal 5,3 millió forint bírságot szabott ki a BLT Group Zrt.-re.

 

4.5.4.     Az ETS Efficient Technical Solutions GmbH jogsértése

 

Az ügy előzményét az ETS Efficient Technical Solutions GmbH által 2018 júniusában benyújtott összefonódás-bejelentés képezte, amely alapján a GVH megállapította, hogy a TGS Engineering Kft. megszerzése nem csökkenti jelentős mértékben a versenyt, így a Hivatal tudomásul vette a tranzakciót.

Az összefonódás bejelentése alapján azonban felvetődött, hogy az ETS már a versenyhatóság döntése előtt megszerezte az irányítási jogokat, és ezzel megsértette a végrehajtási tilalmat. [80]

A lefolytatott versenyfelügyeleti eljárásban[81] a GVH kifejtette álláspontját, mely szerint a felek közötti megállapodás a TGS üzletrészeinek az ETS-re történő átruházásnak egyetlen feltételeként a vételár megfizetését határozta meg. A vételár megfizetésére sor került, ezzel pedig a TGS üzletrészeinek tulajdonjoga átszállt az ETS-re.

Egy vállalkozás (TGS) üzletrészei tulajdonjogának az irányítást megszerző vállalkozásra (ETS-re) történő átszállása esetében nem állapítható meg, hogy az összefonódás előtti döntéshozatali helyzet fennmaradna [Tpvt. 29. § (1) bekezdés utolsó fordulat], még akkor sem, ha a tulajdonjog megszerzője ténylegesen nem gyakorolja irányítási jogait, miként arra az ETS hivatkozott. A Versenytanács gyakorlat szerint „a döntési helyzet változatlanságát ugyanis a vevő döntésektől való tartózkodása önmagában nem garantálja, ahhoz az eladó(k) összefonódás előtti döntési jogainak fennmaradása is szükséges lenne.”[82] Márpedig az üzletrészek tulajdonjogának az ETS-re történő átruházásával, az azokat eladó vállalkozás addigi irányítási jogai nyilvánvalóan megszűntek.  Az eljáró versenytanács álláspontja szerint a TGS üzletrészei 100 százaléka tulajdonjogának az ETS-re történt – annak, mint összefonódásnak a GVH általi tudomásul vétele előtti – átszállása ellentétes a Tpvt. 29. § (1) bekezdésének utolsó fordulata szerinti követelménnyel, mire tekintettel az a végrehajtási tilalom megsértésének minősül.[83]

A lefolytatott versenyfelügyeleti eljárás tehát megállapította a jogsértést, valamint 4,4 millió forint bírság megfizetésére kötelezte az érintett vállalkozást.

4.5.5.     A végrehajtási tilalom megsértése a tejtermékek piacán

 

A GVH engedélyezte, hogy Dr. Riad Naboulsi közvetlen, egyedüli irányítást szerezzen a Wassim Sajt Kft., a Bábel Sajt Kft. és a Dráva Tej Kft. felett.  A Naboulsi-csoportba tartozó vállalkozások, így a Kőröstej Kft. és a Caravanes Kft. nyerstej feldolgozásával és tejipari termékek előállításával és értékesítésével foglalkozik. A Wassim Sajt Kft., a Bábel Sajt Kft. és a Dráva Tej Kft. meghatározó tevékenysége szintén a tejtermékek előállítása és értékesítése.

A Hivatal ugyanakkor a kérelmezőre a három eljárásban összesen 14.000.000 forint bírságot szabott ki a végrehajtási tilalom megsértéséért.[84]

A GVH megállapította, hogy sérti a végrehajtási tilalmat, ha a vevő irányítási jogait megalapozó tulajdonosi részesedések bejegyzése a GVH engedélye előtt történik meg, illetve az is, ha a vevő alapítói határozatot fogad el ezen időpontnál korábban, azaz szavazati jogát ténylegesen gyakorolja. A bírság összegének meghatározásakor a GVH többek között az alábbi enyhítő körülményeket értékelte:

  • a kérelmező ugyan a végrehajtást követően, de önként nyújtotta be kérelmeit, s így nem valószínűsíthető, hogy a kérelmezőt a tranzakciók eltitkolása motiválta volna
  • összefonódások végrehajtásának nem voltak a versenyre káros piaci hatásai
  • a kérelmező korábban nem követett el jogsértést
  • a GVH a jelen kérelem benyújtását megelőzően nem állapított meg a végrehajtási tilalom megsértésére vonatkozó jogsértést.[85]

 

 

 

5.     Konklúzió

 

Mind Magyarországon, mind az Európai Unióban bejelentési kötelezettség alá esnek azok az összefonódások, amelyek bizonyos méretet elérnek. Ezen méret meghatározására egy objektív ismérv szolgál, nevezetesen az árbevétel alapján meghatározott küszöbszám. Azon összefonódások, amelyek elérik a törvény által előre meghatározott küszöbszámot, bejelentési kötelezettség alá esnek. Szintén a küszöbszámok alapján dönthető el, hogy egy adott összefonódást az Európai Bizottsághoz, vagy a nemzeti versenyhatóságokhoz, így például a GVH-hoz kell-e bejelenteni.[86]

Az összefonódásokra vonatkozó végrehajtási tilalom megsértésének Európai Uniós jogeseteire vonatkozóan levonhatók az alábbi következtetések:

  • az összefonódási megállapodásban a rendes üzletmenet körén kívül eső tranzakciók és befektetések tiltása megengedhető, a rendes üzletmenet körén kívül eső tranzakciók akkor indokoltak, ha azok a célvállalkozás értékének megőrzését szolgálják
  • a célvállalat magatartását befolyásoló pénzügyi küszöbértékeket viszonylag magas szinten kell meghatározni: ha a küszöbértékek túl alacsonyak, a versenyhatóság úgy is értelmezheti ezt, hogy a vevő korai irányítást gyakorol a célvállalkozás felett
  • az üzletileg érzékeny információk cseréje az engedélyezést megelőzően kizárólag a tranzakció előtti szükséges átvilágításra, valamint az egyesülés tervezésére vonatkozhat, valamint az információk cseréjét illetően valamely védelmi mechanizmus felállítása is kötelező
  • kerülni kell a vevő beavatkozását a célvállalkozás operatív irányításába, valamint stratégiai döntéseibe
  • egyébként is óvatosság javallott minden olyan esetben, mely a fúzió felé tett lépésnek tekinthető: még az egyoldalú intézkedések is problémásak lehetnek[87]

A GVH több jogeset kapcsán is megállapította, hogy a végrehajtási tilalmat sérti, ha a vevők irányítási jogait megalapozó tulajdonosi részesedések bejegyzése, illetve az irányítási jogok vevő általi gyakorlása a GVH engedélye előtt történik meg.[88] A hazai versenyfelügyeleti eljárásról elmondható, hogy a Hivatal törekszik a hatékony és gyors ügyintézésre a fúziós eljárásokkal összefüggésben. Ennek érdekében számos intézkedést vezetett be: külön fúziós vizsgálati egységet hozott létre, illetve csökkentette az elintézési határidőket.

E közben azonban a hatóság fokozott figyelmet fordít az eljárási jogsértések kiszűrésére is, mert a végrehajtási tilalom tiszteletben tartása, valamint a vállalkozások által benyújtott adatok teljessége és hitelessége nélkülözhetetlen feltétele az összefonódások versenyhatósági ellenőrzésének.[89]

 

[1] SZUCHY Róbert: Verseny, szabályozás és a hatékonyság- A hatékonyság szerepe az Európai Unió összefonódás-ellenőrzési rendszere tükrében. In: Nótári Tamás (szerk.): Ünnepi tanulmányok Sárközy Tamás 70. születésnapjára. Lectum Kiadó, Szeged, 2010. 425. o.

[2] Dobos Denisz: Az összefonódások bejelentési kötelezettsége, azok magyar és európai (EU és tagállami) feltételeinek összehasonlítása. 6.o. (Elérhető: http://www.gvh.hu/data/cms1000473/Dobos%20Denisz_2013_2%20%20hely_tanulm%C3%A1ny.pdf)

[3] Miskolczi Bodnár Péter: A Versenytörvény magyarázata. KJK – Kerszöv, Budapest, 2002. 283.o.

[4] Sherman Antitrust Act of 1890

[5] Clayton Antitrust Act of 1914

[6] Celler–Kefauver Act of 1950

[7] Miskolczi Bodnár Péter: A versenykorlátozások jogának magyar szabályai. Patrocinium, Budapest, 2015. 126-127.o.

[8] SZUCHY Róbert: Az Európai Unió összefonódás-ellenőrzési rendszere a jogbiztonság tükrében. Gazdaság és Jog. HVG-ORAC, Budapest, XVIII. évfolyam, 2010/ 7-8. 32. o.

[9] Tóth Tihamér: Az Európai Unió versenyjoga. Wolters Kluwer Kft, Budapest, 2014. 420.o.

[10] A Tanács 4064/89/EGK Rendelete (1989. december 21.) a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről

[11] A Tanács 139/2004/EK Rendelete (2004. január 20.) a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről

[12] Dobos Denisz i.m. 22. o.

[13] Miskolczi Bodnár Péter i.m. 25. o.

[14] Tóth Tihamér i.m. 422.o.

[15] Uo.424. o.

[16] Fúziós Rendelet 3. cikk (1) bekezdés

[17] Fúziós Rendelet 3. cikk (4) bekezdés

[18] Fúziós Rendelet 3. cikk (2) bekezdés

[19] Fúziós Rendelet 3. cikk (3) bekezdés

[20] Fúziós Rendelet 3. cikk (5) bekezdés

[21] Bizonyos esetekben lehetőség van az ügyek áttételére (Fúziós Rendelet 9. cikk, 22. cikk)

[22] Tóth Tihamér i.m. 439.o.

[23] Fúziós Rendelet 1. cikk (2) bekezdés

[24] Fúziós Rendelet 1. cikk (3) bekezdés

[25] Tóth Tihamér i.m. 476.o.

[26] Dobos Denisz i.m. 27-28.o.

[27] Fúziós Rendelet 7. cikk

[28] Tóth Tihamér i.m. 478.o.

[29] Fúziós Rendelet 6. cikk (1) bekezdés a) pont

[30] Fúziós Rendelet 6. cikk (1) bekezdés b) pont

[31] Fúziós Rendelet 6. cikk (1) bekezdés c) pont

[32] Tóth Tihamér i.m. 479.o.

[33] Fúziós Rendelet 8. cikk (1) bekezdés

[34] Fúziós Rendelet 8. cikk (3) bekezdés

[35] Fúziós Rendelet 8. cikk (2) bekezdés

[36] Fúziós Rendelet 10. cikk (6) bekezdés

[37]  Pünkösty András: A “gun-jumping” jelensége a fúziókontroll-eljárásokban – nemzetközi kitekintés és a GVH kezdeti gyakorlata. Versenytükör. Gazdasági Versenyhivatal, Budapest, XII. évfolyam, 2016/2. 59.o.

[38] E&Y kontra Konkurrencerådet ügyben 2018. május 31-én hozott ítélet [C-633/16. sz. ügy]

 

[39] Tobias Caspary-Julie Flandrin: Ernst&Young: First Guidance on Gun-jumping at EU level.  Journal of European Competition Law and Practice. 2018/9. 516. o.

 

[40]  Isabella, de Silva: Reflections on gun jumping in mergers. Concurrences Review. 2018/3. 7. o.

[41]  Uo. 8. o.

[42]  Uo.7.o.

[43]  Altice ügyben az Autorité de la concurrence által 2016. november 8-án hozott ítélet [16-D-24] 311. szakasz

[44] De Silva i. m. (4. lj.) .8.o.

[45] Case M.7993 Altice – PT Portugal. European Comission: Mergers: Commission fines Altice €125 million for breaching EU rules and controlling PT Portugal before obtaining merger approval. European Commission Press Release Database. (Elérhető: http://europa.eu/rapid/press-release_IP-18-3522_en.htm )

[46] 1990. évi LXXXVI. törvény a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról

[47] 1996. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról

[48] Miskolczi Bodnár Péter i.m.127.o.

[49] Tpvt. 23. §  (5)   E törvény alkalmazásában vállalkozásrésznek minősülnek az olyan eszközök vagy jogok – ideértve a vállalkozás ügyfél állományát is -, amelynek megszerzése önmagában vagy a megszerző vállalkozás rendelkezésére álló eszközökkel és jogokkal együtt elégséges a piaci tevékenység végzéséhez.

[50] Tpvt. 23. § (1) bekezdés a) pont

[51] Miskolczi Bodnár Péter i.m.128.o.

[52] Pázmándi Kinga (szerk.): Magyar versenyjog. HVG-ORAC, Budapest, 2012. 256.o.

[53] Tpvt. 23. § (1) bekezdés b) pont

[54] Tpvt. 23. § (1) bekezdés c) pont

[55] A GVH Tpvt.-vel kapcsolatos elvi jelentőségű döntése. 2013. 23.31. pont: (Elérhető: http://www.gvh.hu//data/cms1022485/jogihatter_magyarpiac_elvi_jelentosegu_dontesek_Tpvt_2013_vegleges_2014_02_19.pdf)

[56] Tóth András: Versenyjog és határterületei. HVG-ORAC, Budapest, 2016. 182.o.

[57] Tpvt. 24. § (1) bekezdés  

[58] Tpvt. 24. § (4) bekezdés

[59] Tpvt. 24/A. §, 25. §

[60] Tpvt. 28. §  (1)- (2) bekezdés

[61] Juhász Miklós- Ruszthiné Juhász Dorina-Tóth András (szerk.): Kommentár a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényhez. HVG-ORAC, Budapest, 2015.  375.o.

[62] Tpvt.29. §

[63] Juhász Miklós- Ruszthiné Juhász Dorina-Tóth András (szerk.) i.m. 376. o.

[64] Tpvt.29/A. § (1) bekezdés

[65] Tpvt.30. § (1)-(2) bekezdés

[66] Tpvt. 30. § (3), (5) bekezdés

[67] Tpvt. 31. §

[68] Vj/145/2015

[69] Vj/145/2015. Indoklás 2-4.o. (Elérhető: http://www.gvh.hu//data/cms1033854/Vj145_2015_m.pdf)

[70] Uo. 10-12.o.

[71] GVH: Új tulajdonosa van a Lukoil kutaknak – a végrehajtási tilalom első megsértése (Elérhető: http://www.gvh.hu//data/cms1033872/sk_145_2015_lezart_fuzio.pdf)

[72] Vj/13/2017.

[73] GVH: Végrehajtási tilalom megsértése miatt bírságolt a GVH (Elérhető: http://www.gvh.hu//data/cms1035992/sk_13_2017_lezart_fuzio.pdf)

[74] Vj/13/2017. Indoklás.13. o. (Elérhető: http://www.gvh.hu//data/cms1035989/Vj013_2017_m.pdf)

[75] Vj-40/2017/12

[76] GVH: Túl korán vették át az irányítást – a végrehajtási tilalom megsértése miatt bírságolt a GVH (Elérhető:http://www.gvh.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2018_as_sajtokozlemenyek/tul_koran_vettek_at_az_iranyitast_a_vegrehajtasi_t.html?query=%E2%80%A2%09Vj%2F44%2F2017.)

[77] Vj/44/2017.

[78] GVH: Végrehajtási tilalom feltételezett megsértése miatt indult versenyfelügyeleti eljárás (Elérhető: http://gvh.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2017_es_sajtokozlemenyek/vegrehajtasi_tilalom_feltetelezett_megsertese_miat.html)

[79] Vj/44/2017. –Indoklás. 8. o. ( Elérhető: http://www.gvh.hu//data/cms1037738/Vj044_2017_m.pdf)

[80] GVH: Ismét hatósági jóváhagyás előtt végrehajtott fúzióért büntetett a GVH (Elérhető: http://www.gvh.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2018_as_sajtokozlemenyek/ismet_hatosagi_jovahagyas_elott_vegrehajtott_fuzio.html?query=%E2%80%A2%09VJ%2F23%2F2018)

[81] VJ/23/2018

[82] VJ/44-20/2017. számú határozat 30) pont és vö. 6/2017. közlemény 204. pont.

[83] VJ/23/2018. Indoklás. 8.o. ( Elérhető: http://www.gvh.hu//data/cms1039867/Vj023_2018_m.pdf)

[84] Vj/10/2016. , Vj/14/2016. , Vj/13/2016.

[85] GVH: Tulajdonosváltások a tejipari termékek piacán – Végrehajtási tilalom megsértése miatt bírságolt a GVH (Elérhető:http://www.gvh.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2016_os_sajtokozlemenyek/tulajdonosvaltasok_a_tejipari_termekek_piacan_vegr.html)

[86] Dobos Denisz i.m. 13.o.

[87] Chapman Alastair, Schubert Sascha, Jensen Sarah, Stewart-Teitelbaum Justin, Cui Donghao: ‘Gun jumping’ – guidance for merging parties. Freshfields Bruckhaus Deringer. 2.o. (Elérhető:  http://knowledge.freshfields.com/en/Global/r/3804/_gun_jumping__-_guidance_for_merging_parties)

[88] Vj/145/2015; Vj/10/2016. , Vj/14/2016. , Vj/13/2016.

[89] GVH: Ismét hatósági jóváhagyás előtt végrehajtott fúzióért büntetett a GVH (Elérhető: http://www.gvh.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2018_as_sajtokozlemenyek/ismet_hatosagi_jovahagyas_elott_vegrehajtott_fuzio.html?query=%E2%80%A2%09VJ%2F23%2F2018)

 

 

Schlachta Boglárka: Slachta Margit gondolatai a természetjogról

Slachta Margit gondolatai a természetjogról

Tanulmányomban az első magyar képviselőnő Slachta Margit[1] gondolkodásának, erkölcsi értékrendjének természetjogi alapjait fogom röviden vizsgálni. Köztudott, hogy a politikusnő világszemléletének az alapja a katolikus vallás volt. Ezért nem meglepő, ha a természetjogi aspektusból is a vallási természetjogi iskola nézeteivel azonosult. Történelmünk egyik legkritikusabb időszakában, a hivatalossá tett faji diszkrimináció éveiben – személyes kockázatot vállalva – nyilvánosan is állást foglalt az alapvető emberi értékek mellett. „Alaptételeink között van továbbá a jogelvűség, ami annyit jelent, hogy az Úristen minden teremtményt felruházott olyan természetjogokkal, amelyek elismerését és érvényesítését mindenki megkövetelheti. Tehát, hogy az embereket nem a nagyobb erő, hanem az isteni akaraton alapuló jog, igazságosság védi. Ezen nyugszanak a természetjogok, amelyeket az Úristen az emberi lélekbe írt.”[2]

A természetjogot a transzcendenstől származtatja, amely léte nem a törvényhozói akaratnak köszönhető és nem a tételesjogi szankcionálástól való félelem miatt követendő, hanem egy belső lelki „parancs” alapján, ami minden autonóm egyént késztet azok betartására és betartatására. „Az Úristen nem csak templomokat adott nekünk, de jogrendszert is, amely minden embert kell, hogy védjen”[3] Ha maguk a jogok az Istentől származnak, akkor a mindenkor hatályos jogrendszer is az isteni akaratnak megfelelően kell, hogy érvényesüljön és nem a jogalkotói akarat vagy politikai hatalom „öncélú” formálása szerint.

Slachta a törvényhozásban betöltött szerepén túl országos jelentőségű karitatív tevékenységet is végzett. A szociális tevékenységek iránti elkötelezettségben kiemelkedő szerepe volt a Rerum novarumnak, ezért annak természetjogi vonatkozását fontosnak tarom megemlíteni. A korszakos jelentőségű enciklikában XIII. Leo is különös hangsúllyal utalt rá, hogy az állammal szembeni önszerveződések joga azok természetjogi státuszában gyökerezik: „Noha a magántársulások az államon belül élnek, annak mintegy részei valamennyien, az államnak még sincsen természetéből adódó egyetemleges joga arra, hogy társulások létét megakadályozza. A természetjog ugyanis megengedi az embernek magántársulások létesítését, az állam pedig a természetjog védelmére, és nem megsemmisítésére létesült: az állam, ha megtiltja, hogy polgárai egyesületeket alakítsanak, tulajdon létével teljesen ellentétes módon jár el, mert az állam is és a magántársaságok is ugyanabból a jogelvből jönnek létre, abból tudniillik, hogy az emberek természettől fogva társaslények.”[4]

A második világháború közeledtével Slachta vallási értékrendje a törvényhozásban egyre inkább háttérbe szorult, ugyanis a szélsőséges társadalomszervezési ideológiák előretörésének következtében folyamatosan erejüket vesztették a szakrális konzervatív megközelítések. Ebben a helyzetben is töretlen hittel érvelt a közösségi értékek mellett. „Hálásak vagyunk a Gondviselésnek azért, hogy Társaságunkat a jelen idők ilyen előkészület és hozzáértés nélkül is, bizonyos értelemben már a közélet tűzvonalába állították. Mert ma, mikor a modern pogányság rohanó árja a krisztusi igazságoknak és jogrendszereknek az alapjait igyekszik aláásni, és csapkodja szennyes hullámaival, mindenki állampolgári, politikai tevékenységet végez, aki előéli a tömegeknek azt a szellemet, amelynek megtagadása a jelen földi pokol tüzét meggyújtotta. Aki ma beszél, amikor beszélni kell; aki mint katolikus beszél és cselekszik, mikor szól és tesz, az a társadalmat és az államot alapjaiban támogatja. Ez az a közéleti munka, melyre elsősorban érzünk hivatást, és melynek oly kimondhatatlanul kevés társadalmi munkása van.”[5]

Slachta 1942-ben a következő gondolatokat fogalmazta meg a Keresztény Női Tábor „seregszemléjén”: „Szükséges, hogy az ország minden polgárának (zsidóknak is) krisztusi alapon biztosítva legyenek a természetjogaik: életfenntartás, megélhetési, családhoz, gyermekekhez való jog … A Női Tábor a krisztusi igazságok útján jár és csak Neki hisz. Most még kedvezményezettjei vagyunk egy nagyhatalomnak (Németország), de lehet, hogy holnap már mi leszünk a kisemmizettek, ha majd már fölöslegesnek fog érezni bennünket… Most az országon végigvonul egy szellemi áramlat, amelynek nyomán füstölgő romok, vérző csonkok, síró emberek és pusztulás mutatkozik… Erre az évre a programunk: nyomtatott betű és élő szó által azon dolgozni, hogy a tömegeket visszavezesse a keresztény hitrendszerhez és az igazság lényegének fölismeréséhez és átéléséhez. – A tömegek csak … a liturgiáig jutnak el, de nem tudják a hit igazságait, … nem értik, hogyan függnek össze a dolgok egymással, a hitigazság és az államélet… Csoda, hogy a vörös és barna áramlatok között (kommunizmus és hitlerizmus) még fennáll Magyarország…”[6]

Slachta közismert embermentő akciói közül kiemelendő a kőrösmezei utazása, amelyről a következő levelében számolt be: „Egy kis társasággal felutaztam Kőrösmezőre, illetőleg Havasaljára és egyes más községekbe, ahonnan mostanában az internálások, összeterelések és kiutasítások történnek. […] Láttunk állampolgársági okiratukat kezükben tartó embereket, félkarú hadirokkantakat, alig csoszogó aggastyánt, kanyarós kisgyermekeket kétnapi utazás után órákon keresztül a tömeggel esőben a nyílt teherkocsin való tovább szállításra várni. Láttuk ezen szerencsétlenek gúnyolására felállított akasztófáját az állomáson a rajta lógó varjúval. […] Nekem az ügynek mindig csak a fele az, hogy minden ember Isten gyermeke, tehát igazságtalanul és kegyetlenül senkivel sem lehet bánni. – A másik fele annak átlátása, hogy mi lesz velünk, ha az ország lecsúszik a jogelvek alapjáról és mind mélyebben csúszik a demoralizációba, a csendes anarchiába. S ami ma csendes, milyen rombolásban fog kitörni később, főleg ínség idejében, ha már nem lesz zsidó, akin megszokta, hogy az ököl és erőszak a törvény.”[7]

A közéletben nagy visszhangot váltott ki Slachta kezdeményezése, „fogadj szívedbe egy munkatáborost”. Endre László – mára közismert alispáni jelentésében – állást foglalt a kezdeményezésről, a jelentés szövege a következő: „Amikor a vármegye közönsége osztatlan lelkesedéssel fogadta a Kormányzóné Ő Főméltóságának a honvédcsaládok érdekében indított országos mozgalmát, ugyanakkor a legmélyebb megdöbbenéssel szerzett tudomást az azzal ellentétben álló és az azt befolyásoló másik megmozdulásról, amelyet Schlachta Margit, a szociális testvérek társaságának főnökasszonya indított azzal a jelszóval, hogy „merd a szívedbe foglalni a zsidó munkatábort”, akkor amikor a vármegye közönsége tudtában van annak, hogy a zsidók az ellenünk indított háború legfőbb uszítói, akik a békés nemzetek egymás ellen tüzelik, akik a plutokrata országban a fegyvergyárakat pénzelik, akiknek az érdeke, hogy minél több vér és könny folyjon, akiknek kártételei ellen a magyar törvényhozás tételes törvényekkel igyekszik megvédeni nemzetünk testét és lelkét, azok támogatása vagy akárcsak érzelmi előtérbe állítása  a nemzet legegyenesebb érdekeivel a legmerevebb ellentétben áll. A vármegye közönsége súlyosan megbélyegzi az utóbbi nem honleányi kezdeményezést.”[8]

Slachta kiállására a nyilas sajtó a következőképpen reagált: „A Magyarság 1943. január 13-i számában éles támadás jelent meg, mely a következőképpen végződött: »Arról most nem beszélünk, hogy Slachta Margit miért nem arra szólítja fel az ő kedves nővéreit, hogy egy honvédet fogadjanak a szívükbe, ellenben jellemző Slachta Margit politikai tájékozatlanságára, hogy újévi levelét melyik lap hozza le? Na melyik? A Magyar Zsidók Lapja.« […] A szintén nyilas Pesti Újság január 11-i száma sem adta alább: »Régen tudjuk, hogy Slachta Margit legelszántabb ellenfele az új korszellemnek, tudjuk azt is, hogy időnként éles kirohanásokat intéz a “modern barbárság” ellen, de mégis túlzásnak tartjuk, hogy az ébredő idők volt képviselőnője, egy keresztény női társulat vezetőnője ma a zsidó munkatáborosok sorsát előbbre valónak találja a magyar fájdalmak enyhítésénél. «”[9]

Slachta a Nemzeti Újság 1943. február 16-i számában nyílt levél formájában válaszolt: „A keresztény erkölcstan nem ismer kollektív megtorlást. Ez kizárólag a fölséges Isten joga, akinek módjában van a tömegben sújtott ártatlanoknak isteni módon igazságot szolgáltatni, amire ember nem képes. Ember csak egyéni bűnöket büntethet, és csak bírói úton hozhat ítéletet. Az Igazság mérlegén faji előjogok nem esnek latba, csak erkölcsi minőség számít. Mindezeket vonatkoztatom a nemzeti munkaszolgálatba behívottakra is.”[10]

Tanulmányomat a következő forrással zárom. A politikusnő 1947-ben a Keresztény Női Tábor alapelveit ekképpen fogalmazta meg: „[A] Női Tábor leglényegesebb programpontja a tízparancsolat érvényesítése a törvényhozásban, az erőszakkal szemben a jogelvek érvényesítése, a női jogok érvényre juttatása a közéletben. Ezen kívül, ami egészen aktuális: a kis nemzetekért való munka, annak a köztudatba vitele, hogy nekik is joguk van az élethez. Azért mert kisebbek, nem seperhetik [őket] a többiek kényük-kedvük szerint ide-oda. A szegény embernek sem lehet kevesebb joga az élethez, mint a gazdagnak, a kis nemzetnek sem a nagyobb nemzettel szemben.”[11]

 

Forrás és irodalomjegyzék

ÁBTL. V-79802/4-a. Tárgy: Endre László és társai

Balogh Margit: Slachta Margit a nemzetgyűlésben, avagy az első női       képviselő (1920-1922.) In: Gergely Jenő (szerk.): A hosszú tizenkilencedik és a rövid       huszadik század. Tanulmányok Pölöskei Ferenc köszöntésére. Budapest, 2000.

Berkecz Franciska SSS: Slachta Margit Lelki Öröksége II.-III. kötet, Salkaházi Sára        Alapítvány. Budapest, 2012- 2013.

Majsai Tamás: Egy epizód az észak-erdélyi zsidóság második világháború alatti történetéből:     Slachta Margit fellépése a Csíkszeredáról kiutasított zsidók érdekében. Medvetánc,      1988/4-1989/1. sz. 7-8. o;

Mona Ilona: Slachta Margit, Corvinus. Budapest, 1997.

Nyáry Krisztián: Igazi hősök 33 magyar. Corvina, Budapest, 2014

Pelle János: A katolikus egyház és a zsidótörvények. Vigilia 66. évfolyam 2001. január https://vigilia.hu/regihonlap/2001/1/pel0101.html

Schlachta Boglárka Lilla: Slachta Margit közpolitikai munkássága az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában feltárt iratok tükrében. Acta Iuvenum Caroliensia X. tudományos eredmények – hallgatói TDK dolgozatok, 2017-2018. Károli Gáspár          Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar. Budapest, 2018.

XIII. Leó pápa enciklikája a munkáskérdésről (az első pápai szociális körlevél). Róma, 1891.       (Ford.: Dér Katalin). Magyar Katolikus Püspöki Konferencia.   https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=125

 

[1]1920. március 25-én a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának képviselőjelöltjeként a főváros I. kerületének pótválasztásán 5471 szavazattal bejutott a Nemzetgyűlésbe, így Magyarország első képviselőnője lett. (Nyáry Krisztián: Igazi hősök 33 magyar. Corvina, Budapest, 2014. 227. o.; Balogh Margit: Slachta Margit a nemzetgyűlésben, avagy az első női képviselő (1920-1922.) In: Gergely Jenő (szerk.): A hosszú tizenkilencedik és a rövid huszadik század. Tanulmányok Pölöskei Ferenc köszöntésére. Budapest, 2000. 31. o.; Mona Ilona: Slachta Margit, Corvinus. Budapest, 1997. 78. o.)

[2] A Testvér, XV. évfolyam 4. sz. 1944. április 15; Berkecz Franciska SSS: Slachta Margit Lelki Öröksége II. kötet, Salkaházi Sára Alapítvány. Budapest, 2012.138. o.

[3] A Testvér, XV. évfolyam 1. szám, 1944. január; Berkecz II. 2012. 122. o.

[4] XIII. Leó Pápa: Rerum novarum; A szerveződés természetjogi gyökerei. 38. In: XIII. Leó pápa enciklikája a munkáskérdésről (az első pápai szociális körlevél). Róma, 1891. (Ford.: Dér Katalin). Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=125 (letöltés: 2019. 05. 15.). Vö: Rerum novarum. XIII. Leo pápa szociális és társadalomújító szózatának hatása Szent István magyar birodalmában 1891-1941. Szerkeszti és kiadja a Rerum Novarum Emlékbizottság. Budapest, é.n. 19. o.

[5] A Testvér, XIV. évfolyam 10. szám, 1943. október; Berkecz II. 2012. 116. o.

[6] SZTTI 725.; Mona Ilona: Slachta Margit. Corvinus. Budapest, 1997. Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK). 116. o. (Zárójelben írt magyarázatok és kiemelések: Mona Ilona.)

[7]Slachta Margit levele Horthy Miklósnéhoz, Budapest, 1941. augusztus 13; Nyáry Krisztián: Igazi hősök 33 magyar. Corvina, Budapest, 2014. 232. o.

[8] ÁBTL. V-79802/4-a. Tárgy: Endre László és társai; Schlachta Boglárka Lilla: Slachta Margit közpolitikai munkássága az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában feltárt iratok tükrében. Acta Iuvenum Caroliensia X. tudományos eredmények – hallgatói TDK dolgozatok, 2017-2018. Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar. Budapest, 2018. 248-249. o; Majsai Tamás: Egy epizód az észak-erdélyi zsidóság második világháború alatti történetéből: Slachta Margit fellépése a Csíkszeredáról kiutasított zsidók érdekében. Medvetánc, 1988/4-1989/1. sz. 7-8. o; Pelle János: A katolikus egyház és a zsidótörvények. Vigilia 66. évfolyam 2001. január https://vigilia.hu/regihonlap/2001/1/pel0101.html(letöltés: 2019.05.15.)

[9] Pelle i.m. https://vigilia.hu/regihonlap/2001/1/pel0101.html (letöltés: 2019.05.15.)

[10] Pelle i.m. https://vigilia.hu/regihonlap/2001/1/pel0101.html (letöltés: 2019.05.15.)

[11] Körzeti tanítás 1947. szeptember 12-én, 1177. számú gépelt kézirat, Szociális Testvérek Történeti Irattára, Budapest; Berkecz III. 2013. 78. o.