Kovács Viktória: Gondolatok a jog mögötti értékekről és szabályozásról

1. A jog, erkölcs és vallás normarendszerének kapcsolata

Az 1600-as évek végéig Európában a szokásjog volt az erkölcsi és etikai viselkedés fő mércéje, mielőtt a normarendszerek és a metafizikai szférák elkülönültek volna egymástól. Az egyházi kánonjog, mint az egyetlen írott és kodifikált jogrendszer, uralkodott a szekularizáció előtt, nemcsak az egyházi belügyeket szabályozta, hanem az emberek mindennapi viszonyait is. A felvilágosodás előtt a nyugati világban az Istennel való egység és kapcsolat átszőtt szinte minden közösségi és egyéni tevékenységet, hiszen a társadalmi összetartozást a felsőbb hatalomba vetett hit formálta. Az 1800-as évektől kezdve a jogpozitivista megközelítés térnyerésével, azaz a tudatos, papíron rögzített jogrendszer kialakulásával, nyilvánvalóvá vált ez az elkülönülés.

A vallás szerepe a privát szférára korlátozódott, működését tekintve a társadalom egy szegmense lett.[1] Magánügy. A szekularizáció elmélete alapján a vallás semmiképp nem működhet társadalmi rendező elvként. A társadalomkutatók szerint egyre jellemzőbbé válik az elvallástalanodás, a népegyházak a templomok kiürülését a modern tudományos-technológiai-gazdasági fejlődéssel magyarázzák.[2] Berger azonban azt mondja, hogy az elmélet a világ más tájain nem mutatkozik igaznak, inkább csak Európára jellemző a vallás ilyen fokú kiszorulása a társadalomból.[3] Ami biztosnak látszik, hogy az elmélettel ellentétben, nem csökkent az emberek spiritualitás iránti igénye. Ezt bizonyítja az új keresztény vallási mozgalmak növekvő számú megjelenése, valamint az iszlám, a keleti spiritualitás begyűrűzése a keresztény gyökerű Európába és Amerikába.

A jogi szabályozás célja a jól működő társadalom, társadalmi együttélés. A jogtudománnyal foglalkozók közül sokan a kelsen-i jogi gondolkodás alapján distanciával tekintenek az elvont értékekre és elvekre, veszélyesnek tartják a morális szempontok beemelését a jog koherens fogalmi és jogintézményi rendszerébe.

Az utóbbi időben egyre inkább elterjedt az a nézet, hogy az ún. black letter law által körvonalazott jogviszonyok nem mindig tükrözik teljes mértékben a valóságot, és sokszor csupán egy szűkített világképet festenek.[4] A jog, etika/erkölcs és vallás hármasa együttesen lefedik az emberi társadalmak működésének és együttélésének szabályozását. Ha külön-külön elemezzük ezeket a területeket, észrevehetjük, hogy vannak közös pontjaik és olyan területeik, amelyek teljesen eltérnek egymástól a szabályozás szempontjából. Később láthatjuk majd, hogy ezeknek a halmazoknak néhány érintkezési pontján ún. “szürke zónák” vannak, ahol a vallási jogok és szabályok érvényesek, de a jog még nem volt képes teljesen érvényt szerezni saját normarendszerének.

A társadalomkutatásokban egyre fontosabb téma a morál és különösen annak a vallással való összefüggése. Nem lehet tagadni, hogy a vallás és a vele összefüggő értékrend elvesztette intézményes társadalomformáló szerepét. Nincs általánosan elfogadott megállapodás arról, hogy mi számít jó és rossznak, vagy mi tekinthető elítélendőnek.[5] Minden egyes ember saját egyéni ítélőképessége alapján, saját kulturális háttere szerint hozza meg döntéseit, amelyek közül csupán néhányat korlátoznak a jog szankciói. Azonban felmerül a kérdés, hogy hogyan maradhat működőképes a társadalom, ha felborul a rend és a káosz eluralkodik. Émile Durkheim szerint, ha a normákban való egyetértés gyengül, nő a különböző társadalmi problémák, az anómiák gyakorisága. Ezért a vallásnak nagy jelentősége van a társadalmon belüli konszenzus és szolidaritás megteremtésében.[6]

Hogyan gondolkozzunk tehát a három normarendszert kitöltő valóságos viszonyokról, fogalmakról, értékekről, amelyek nyilvánvalóan nem zárhatók a jog fogalmi keretei közé? Mi az igazság? Mi a helyes? Mi a jó és rossz? Mi a bűn? Honnan ered az a normarendszer, amely nem csupán a külső szabályozó mechanizmusok miatt válik mértékadóvá a társadalomban, hanem – ahogyan kívánatos lenne – megegyezik az ember, mint a jog alanyának belső motivációjával?

Különös kihívást jelent annak értelmezése, hogy a vallás milyen szabályozó rendszert alkot, mivel eltérő kultúrákban más és más a hatalom és a transzcendens közötti viszony, és más és más elvek irányítják a különböző vallásos és nem vallásos társadalmakat. Minden vallás különböző mértékben, de meghatározó befolyással bír az egyes egyének normaértelmezésére és választására. Célszerű lenne egy olyan egységes normarendszer kialakítása, amelyben a három terület összehangoltan alkotja a társadalom alapnormáit. Ehhez meg kell értenünk a vallások működését, értelmeznünk kell az alapfogalmakat, és meg kell keresnünk a közös pontokat.

A jogalkotók számára is lényeges lenne, hogy részletesebben megismerjék ezeket a területeket, mivel a világ lakosságának nagy része vallásos hátterű: keresztények (2,4 milliárd), muszlimok (1,9 milliárd), hinduk (1,1 milliárd), buddhisták (506 millió), csak a legnépesebb vallásokat említve. Ezzel szemben a nyíltan ateisták/agnosztikusok száma csak 1,1 milliárd.[7] A kutatócsoport jelentős növekedést prognosztizál a vallásos emberek számában a következő tíz évben, főként az Európán kívüli területeken. Magyarországon a 2011-es népszámláláshoz képest a vallásos emberek száma csökkenő tendenciát mutatott 2022-ben, mindössze 43,8 % mondta magát valamely valláshoz tartozónak, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ennyien lennének vallásosak, mivel a megkérdezettek 40%-a nem válaszolt az erre vonatkozó kérdésre, nem vallásosnak pedig 16,1% jelölte magát.[8]

2. Vallás

Az emberiség története során a vallások és különböző kifejeződési formái válaszokat kínáltak az ember alapvető létkérdéseire: honnan jöttünk, miért vagyunk itt, és hova tartunk? A vallás olyan kérdésekre ad választ, amelyekre sem az etika, sem a jog nem képes teljes körű választ adni. A monoteista vallások például nemcsak az Isten és az ember közötti kapcsolatokat szabályozzák, hanem értelmezik az ember és a közösség viszonyát (pl. adakozás, szegények segítése), valamint az ember önmagához (self) való viszonyát is, sőt önreflexióra ösztönöznek. Röviden vizsgáljuk meg, hogy a vallásnak milyen a hatalomhoz való viszonya a különböző társadalmakban, és milyen eszközöket alkalmaznak – ha egyáltalán alkalmaznak – az etikai és erkölcsi alapértékek érvényesítése érdekében. Magyarország Alaptörvénye különös hangsúlyt fektet a keresztény kultúra védelmének fontosságára, valamint az intézményes együttműködésre a történelmi egyházakkal és azok társadalmi szerepvállalásával. Az Alaptörvény preambuluma kiemeli a Nemzeti Hitvallás fontosságát és a kereszténység nemzetegyesítő szerepét.

Az Európai Unió vallással kapcsolatos álláspontja megalakulása óta inkább ellentmondásosnak tekinthető. A vallás nem kapott kiemelt szerepet a dokumentumokban a Schumann-nyilatkozattól (1950) kezdve egészen a Maastrichti Szerződésig (1991). A Lisszaboni Szerződés (2007) az egyházak kifejezett kérésére rögzíti, hogy a vallási és egyházi kérdések kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartoznak,[9] az Európai Uniónak nincs hatásköre ezeken a területeken, bár elismeri az egyházak egyedi hozzájárulását az uniós szerveződéshez.

Az iszlám államokban a jog legitimitása vallási alapokon nyugszik, és a társadalmi normákra a törzsi, szokásjogi rendszer épül. A saría[10] szabályozza a társadalom jogi rendjét, míg az adminisztratív jogi szabályokat tartalmazó kanún alárendelt szerepet tölt be a jogforrási hierarchiában. Az iszlámban nincs hagyománya az állam és a vallás szétválasztásának, mivel a saría elsősorban a vallásos közösség tevékenységét szabályozza, nem pedig az államigazgatási vagy szervezési normákat.

A kelet-ázsiai társadalmakban, mint például Kínában és Japánban, a szokásokon és hagyományokon alapuló jogrendszert a konfucianizmus inspirálta. Kína esetében 1949 után a szovjet minta vált irányadóvá. A jog nem az istenektől ered, hanem az uralkodó által kinyilatkoztatott szabályok válnak normává. A kelet-ázsiai kultúrákban a joghoz való viszony általában negatív, inkább a személyes vagy közösségi megoldásokra törekszenek, mivel a jogot gyakran a büntetéseken keresztül tapasztalják meg. Japánban nagyrészt német minta alapján zajlott a jogrendszer kodifikációja az elmúlt században.[11]

Az elismert vallástörténész, Eliade szerint a vallás világát, vagyis a primer mítoszokat önmagukban kell vizsgálnunk, mivel ez a világ saját törvények szerint működik, és nem redukálható más tényezőkre. „A vallási jelenségeket csak úgy ismerhetjük meg, ha saját szintjükön vizsgáljuk őket, vagyis, ha vallási jelenségekként tanulmányozzuk őket.”[12]

Ha alaposan megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a legtöbb vallásban az elsőség és a kizárólagosság elve van jelen, ami azt jelenti, hogy bár elfogadják más vallások létezését, nem ismerik el azok metafizikai valóságát. Ugyanakkor a vallásos közösség tagjai számára a saját hitrendszere része a személyes és társadalmi valóságnak, amelyben az egyén önmagát, múltját és élete célját helyezi el. A vallás mindig értékkötött paradigmák küzdelme lesz, amelyek folyamatos konfliktusban állnak egymással. Hogyan lehetséges a vallások békés együttélése egy ideális rendszerben?

Az Erasmus által képviselt békeeszmény, ahogyan azt Krisztus tanította: ez az, ami hozzájárulhat az európai nemzetek együttműködéséhez, írja Eliade. Erasmus eszméje azonban – a kölcsönös türelem és párbeszéd révén, amely a megértés és egy közös, karizmatikus forrás megtalálásának érdekében zajlik – újra fontossá válik a 20. század utolsó negyedének ökumenikus mozgalmában.[13] Egymás akaratlagos megismerése által közel kerülhet az eddig idegennek tartottak kultúrája, mások értékei, és több lehetőségünk van arra, hogy megértsük és elfogadjuk a másikat. Így például megismerhetővé válik a kereszténységből az agapé, azaz az isteni szeretet, amely a bajbajutott felebarát felé forduló cselekvő szeretet, ahogyan Pál apostol is megfogalmazza a testvériség gondolatát.[14] De a Korán alapján elfogadhatjuk azt is, hogy a népek különbözősége, a különböző társadalmak létezése Isten akaratából való, méghozzá azért, hogy ’megismerjük egymást’[15]

3. Értékek mai ütközetei

A jogpozitivizmus az értéksemlegességet hangsúlyozza a jogértelmezés során, vagyis azt állítja, hogy az érték maga a jog, amelyet a nép által felhatalmazott szuverén hoz létre és határoz meg. Ennek fényében elfogadjuk, hogy egy adott társadalom szuverénje által preferált saría is elfogadható normaszabályozó eszközként? Ha az igazság fogalmát az összes dimenzióban értelmezzük, akkor más válaszokra juthatunk, és a normatív értelmet szubjektív módon adják meg az ez alapján végrehajtott cselekedetek. Az igazság az lenne, amit a szuverén kinyilatkoztat és amiben a többségi társadalomban konszenzus alakul ki? A vallás területén ugyanígy az abszolút igazság fogalmára adott válasz az, hogy az igazság az, amit Isten kijelent. Érzékeljük, mekkora eltérések vannak az igazság fogalmának tartalmában a két különböző normarendszerben?

Napjainkban milliók számára ad elfogadható válaszokat, népszerű értelmezési keretet a világ működéséről, az emberiség eredetéről, etikai gondolkodásmódjáról és jövőjéről a Harari-féle metanarratíva,[16] amely a vallás adta válaszok mellett jelenik meg alternatívaként, teljességgel kizárva Isten létezését, csupán fikcióként értelmezve azt. Miért érdekes számunkra egy történész, író munkássága? Mert a McLuhan-i világfaluban[17] működő médiavállalatok, a véleményvezérek és az általuk széles nyilvánossághoz eljutó eszmék, gondolatok maguk is konstruálják a valóságot, így komoly befolyással bírnak a tömegekre. A kommunikációs szakembereken és egyes civil csoportokon, vállalatokon kívül kevesen mérik fel reálisan a médiában rejlő erőt a társadalom gondolkodásmódjának befolyásolására és ezen keresztül az egyes lobbicsoportok törekvéseit a bevett társadalmi normák megváltoztatására. Példaként kiemelhetjük akár az LMBTQ-jogok, vagy a nemváltoztató műtétek jogi kereteinek kiszélesedésére és társadalmi elfogadottságra, támogatottságra gyakorolt hatást, amelyek rövid idő alatt mentek át gyökeres változáson mind a közgondolkodás, mind a jog területén. A témák beemelése a média által a napi diskurzusba, valamint a politikusok, művészek, azaz véleményvezérek kiállása – ezen keresztül az ügy személyessé tétele – valóságossá teszik a hétköznapi, egyébként nem érintett emberek számára is az adott kérdést. Mi köze mindennek a jogi területhez? Hogyan válik egy-egy társadalmi szempontból keveseket érintő kérdés transzparenssé, majd a jogalkotás szempontjából is meghatározóvá? Úgy, hogy előzetes politikai kérdéssé kellett válnia, mert a politika mindig értékmotivált.

Vannak olyan vallási szempontból is igen kényes bioetikai kérdések, mint az abortusz, amely már reprodukciós alapjogi státuszt követel világszerte,[18] vagy az eutanázia, amely a halálról való döntés jogát a Transzcendenstől az ember kezébe helyezi át.

Nézzünk meg néhány olyan gyakorlatot, amelyek napjainkban a jog, etika, vallás határmezsgyéjén mozognak, és óriási dilemmát okoznak a társadalomban. Az említett kérdések közül néhány az elkövetkező években mindenképp kielégítő jogi megoldást is igényelnek.

Az iszlám valláshoz kapcsolódó szokásrendszer része a női nemi szervek megcsonkítása, amely nem csak az Európán kívüli társadalmakban van jelen, hanem a nyugati bevándorló közösségekben is bevett gyakorlat. Az áldozatok és emberjogi aktivisták kevés sikerrel próbálnak fellépni ez ellen a barbár gyakorlat ellen.[19] Mivel maguk az elkövetők is elsőként a vallási parancsoknak akarnak megfelelni, ezért nagyon kevés eset válik nyilvánossá és kevesen kerülnek bíróság elé.

A családon belüli erőszak értelmezése is egészen eltérő a különböző társadalmakban. Európa nyugati felén a bántalmazás legenyhébb formái is teljesen tiltottak, és ne menjünk messzebbre, Kelet-Európában ezt a gyakorlatot relatívan értelmezik – a szigorú törvényi szankciók ellenére természetes és társadalmilag elfogadott egy-egy „atyai pofon” elcsattanása. A nemek megváltoztatásának és megváltoztathatóságának kérdése is egy ilyen határterület. A jövőben a születéskor érvényben levő nem szerinti jogok és kötelezettségek lesznek meghatározóak (pl. nyugdíjazás, börtönbüntetés, sport) vagy később választott preferenciák? Ma már érzékelhetően érinti a társadalmat ennek a kérdésnek a problematikája. A vallás ebben a tekintetben egyértelmű és tudományosan is megalapozott: a biológiai nemünk nem megváltoztatható a genetikai mélységig.

4. A bűn fogalmának értelmezései

A jog a közösségi magatartás szabályozása érdekében szankciókat épített be a rendszerébe: bűn az, amit a törvény annak tart. A vallásokban ettől és egymástól is eltérő lehet a bűn fogalma, bár lehetnek a halmazoknak közös metszéspontjai. Közös pont az is, hogy a normarend megszegésének minden esetben vannak következményei.

Amikor erkölcsi kérdésekről gondolkodunk, mindig meg kell határoznunk, hogy melyik viszonyrendszerben fogjuk értelmezni az adott fogalmat. A morális fejlődés vizsgálata és a vallással kapcsolatos pszicho-szociális folyamatok fontos területei a pszichológiának, de míg Freud a vallást inkább problémaként közelíti meg, és az ember ősi félelmeire vezeti vissza,[20] addig Jung a vallás erejét, a személyiség individualizációját ragadja meg.[21] Érdekes megvizsgálni Kohlberg rendszerét is a morális fejlődés tekintetében. Szerinte léteznek univerzális, organikusan működő trendek a moralitás fejlődésében, ezért nem a vallás tartalma határozza meg az erkölcsi struktúrát, sokkal inkább kitölti azt.[22] Koncepciója szerint az igazságstruktúra fejlődési folyamata a megtorlástól való félelmen át, a társadalmi konszenzus által meghatározott erkölcsiség elfogadásáig tart. A folyamat végét a kölcsönös elfogadás jellemzi és a megvalósítandó cél a közösség jólétének maximalizálása.[23] A törvény akkor jó, ha olyan univerzális értékeken alapul, mint az emberi méltóság és az emberi jogok egyenlősége.[24]

A lelkiismeret egyetemessége bizonyítja, hogy a Teremtő által a „szívbe írt” törvények mindenütt működnek és a Biblia szerint azok alapján lesznek megítélve, akik nem találkoztak a kegyelmet hirdető Jézussal.[25] Tehát az emberben kódolva van az a rendszer, amit megfogalmaz a vallás és törvénybe foglal a jog. A lelkiismeret (etikai) és a vallás a jó és rossz viszonyát különböző irányból közelíti meg, míg a jog a jogos-jogtalan értékduál mentén gondolkodik. A jog, vallás, erkölcs által egy halmazba kerülő normák erősítik egymást.

A keresztény bűnértelmezéstől elválaszthatatlan a szabad akarat kérdése. Erasmus erről így ír: „Szabad választás alatt az emberi akarat azon képességét értjük, amely szerint egy ember foglalkozhat olyan dolgokkal, amelyek az örök üdvösséghez vezetnek, vagy elfordulhat azoktól.” Erasmus szerint az ember felelőssége csak ebben az esetben merülhet fel: „Ha az akarat nem szabad, a bűn nem róható föl (az embereknek), mert a bűn nem létezik, ha nem szándékos”. Ha az ember nem választhatna szabadon, Isten lenne felelős a gonosztettekért, éppúgy, mint a jókért, írja Eliade.[26]

5. Világkép – emberkép – értékek

Mit hoz a jövő: globális érték(telenség) avagy a vallási értékek újrafelfedezésének lehetünk majd tanúi? Az alapkérdés, vagyis mi motiválja az embert, hogy az erkölcsi, etikai normarendszert saját szabályként működtesse, elválaszthatatlan az egyén világszemléletétől. Ebből a szempontból a társadalmi és kulturális határok, a földrajzihoz hasonlóan befolyásoló tényezők. Fontos megjegyezni, hogy a három terület összehangolása nem jelenti bármelyik vallás egyeduralkodásának jogosultságát. Ahogyan a tanulmány elején is megfogalmazásra került, a három vizsgált terület szinergiája adja az „új” természetjog organikus mintázatát, megértése a közösségek valóságos magatartás szabályozó rendszerének megismerése által a társadalom stabilitását is eredményezi.

Bibliográfia

Berger, Peter L.: Vallás és európai integráció, 2000, 2004/12.

Császi Lajos: A média rítusai. A média neodurkheimi elmélete, Budapest, Osiris – MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, 2002.

Eliade, Mircea: Vallási hiedelmek és eszmék története, Budapest, Osiris Kiadó, 2006.

Freud, Sigmund: Egy illúzió jövője, Budapest, Párbeszéd Kiadó, 1991.

Habermas, Jürgen: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Vizsgálódások a polgári társadalom egy kategóriájával kapcsolatban, Budapest, Gondolat, 1971.

Jung, Carl Gustav: Gondolatok a vallásról és a kereszténységről, Budapest, Kossuth Kiadó, 2000.

Kohlberg, Lawrence: A van-tól a kell-ig. Honnan ered a naturalista hiba és hogyan küzdhető le a morális fejlődés tanulmányozásával, in Kulcsár Zsuzsanna (szerk.): Morális fejlődés, empátia és altruizmus, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 1999.

Luhmann, Niklas: Law as a Social system, Oxford, Oxford University Press, 2004.

McLuhan, Marshall: A Gutenberg-galaxis: A tipográfiai ember létrejötte, Budapest, Trezor Kiadó, 2001.

Samu Mihály: Hatalomelmélet, Budapest, Korona Kiadó, 2010, 57–59.

Tamás Csaba Gergely: Kelet-ázsiai jogrendszerek, 2017, https://ijoten.hu/szocikk/kelet-azsiai-jogrendszerek. (Letöltés: 2023. május 8.)

Tomka Miklós: A szekularizációról – pro és kontra, Lelkipásztor, 2002/8–9.

Egyéb források

A Biblia. Magyar Bibliatársulat, 2014.

A Korán. EPL Kiadó, 2021.

Body Politics. A primeron criminalization of sexuality and reproduction. Amnesty International. https://www.amnesty.org/download/Documents/POL4077632018ENGLISH.PDF. (Letöltés: 2023. augusztus 7.)

Minden negyedik női nemiszerv-csonkítást hivatásos egészségügyi dolgozó hajtja végre, UNICEF, https://unicef.hu/igy-segitunk/hireink/minden-negyedik-noi-nemiszerv-csonkitast-hivatasos-egeszsegugyi-dolgozo-hajtja-vegre. (Letöltés: 2023. szeptember 9.)

Népszámlálási Adatbázis, https://nepszamlalas2022.ksh.hu/adatbazis/. (Letöltés: 2024. március 7.)

Religious Composition by Country, 2010–2050, https://www.pewforum.org/2015/04/02/religious-projection-table/2020/number/all/, (Letöltés: 2024. március 7.)

Hivatkozások

  1. Samu Mihály: Hatalomelmélet, Budapest, Korona Kiadó, 2010, 57–59, 161.
  2. „A modernizációs elméletek szerint a fejlődés útja a tárgyi (a dolgok természetét felfedő, azokhoz igazodó, értékfüggetlen) racionalitás kibontakozása, a társadalmi-kulturális differenciálódás, a pluralizálódás, a fokozódó mobilitás s mindezek nyomán az egységes társadalmi szabályozás gyengülése, illetve ennek megfelelően az egyéni választás és döntés szerepének megnövekedése, az individualizálódás. Ez a folyamat felszámolja a vallás össztársadalmi rendező és szabályozó szerepét. Nyitva hagyja ugyan annak a lehetőségét, hogy az egyén személyes életében vallásos maradjon, de ennek egyre kisebb a funkcionális jelentősége. Funkcionális haszon híján pedig az egyéni vallásosság is – állítólag – egyre kevesebbeket képes vonzani s elkorcsosul. Kimondhatatlanul is adódik a következtetés, hogy a társadalmi-technikai fejlődés automatikusan a vallás felszámolódásához vezet. Ezt az összefüggésrendszert fejezte ki a 19-20. századi társadalomtudományi gondolkodás a szekularizációs koncepcióval.” (Tomka Miklós: A szekularizációról – pro és kontra, Lelkipásztor, 2002/8–9, 283–287.)
  3. Peter L. Berger: Vallás és európai integráció, 2000, 2004/12, 13–18.
  4. Niklas Luhmann: Law as a Social system, Oxford, Oxford University Press, 2004, 76–141.
  5. Jürgen Habermas: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Vizsgálódások a polgári társadalom egy kategóriájával kapcsolatban, Budapest, Gondolat, 1971, 53.
  6. Császi Lajos: A média rítusai. A média neodurkheimi elmélete, Budapest, Osiris – MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, 2002, 67.
  7. Religious Composition by Country, 2010–2050, https://www.pewforum.org/2015/04/02/religious-projection-table/2020/number/all/, (Letöltés: 2024. március 7.)
  8. Magyarországon a 2022-es népszámlálás során 4,2 millióan (43,4%) vallották magukat a keresztény valláshoz tartozónak, 0,4% valamilyen valláshoz tartozónak és 1,55 millió fő nem érzi magát egyetlen vallási közösséghez tartozónak sem. Ld. Népszámlálási Adatbázis, https://nepszamlalas2022.ksh.hu/adatbazis/. (Letöltés: 2024. március 7.)
  9. EUMSz. 17. cikk (1) Az Unió tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban. (2) Az Unió ugyanígy tiszteletben tartja a világnézeti szervezetek nemzeti jog szerinti jogállását.
  10. Isten által adott törvények, normák összessége.
  11. Tamás Csaba Gergely: Kelet-ázsiai jogrendszerek, 2017, https://ijoten.hu/szocikk/kelet-azsiai-jogrendszerek. (Letöltés: 2023. május 8.)
  12. Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története, Budapest, Osiris Kiadó, 2006.
  13. Uo. 730–731.
  14. Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem. ApCsel 17, 26–27.
  15. A Korán. A szobák (Al-Hudzsurat) szúra, 13. EPL Kiadó, 2021.
  16. Yuval Harari zsidó származású történész magyarul megjelent könyvei: Sapiens – az emberiség rövid története (2015); Homo Deus – a holnap rövid története (2017); 21 lecke a 21. századra (2018).
  17. Marshall McLuhan: A Gutenberg-galaxis: A tipográfiai ember létrejötte, Budapest, Trezor Kiadó, 2001, 45.
  18. Body Politics. A primeron criminalization of sexuality and reproduction. Amnesty International. https://www.amnesty.org/download/Documents/POL4077632018ENGLISH.PDF. (Letöltés: 2023. augusztus 7.)
  19. Minden negyedik női nemiszerv-csonkítást hivatásos egészségügyi dolgozó hajtja végre, UNICEF, https://unicef.hu/igy-segitunk/hireink/minden-negyedik-noi-nemiszerv-csonkitast-hivatasos-egeszsegugyi-dolgozo-hajtja-vegre. (Letöltés: 2023. szeptember 9.)
  20. Sigmund Freud: Egy illúzió jövője, Budapest, Párbeszéd Kiadó, 1991, 20–26.
  21. Carl Gustav Jung: Gondolatok a vallásról és a kereszténységről, Budapest, Kossuth Kiadó, 2000, 24.
  22. Lawrence Kohlberg: A van-tól a kell-ig. Honnan ered a naturalista hiba és hogyan küzdhető le a morális fejlődés tanulmányozásával, in Kulcsár Zsuzsanna (szerk.): Morális fejlődés, empátia és altruizmus, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 1999, 148.
  23. Uo. 128–136.
  24. Uo. 138–146.
  25. Mert amikor a törvényt nem ismerő népek természetükből fakadóan cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmagukban hordozzák a törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete a szívükbe van írva, bizonysága ennek lelkiismeretük és gondolataik, melyek hol vádolják, hol felmentik őket azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek titkait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által. Pál levele a Rómaiakhoz 2, 14–16.
  26. Eliade: Vallási hiedelmek, 731.

 

Mérész Anna – Pálházy Ferenc: Szolnok adózó társadalma és az 1828. évi országos összeírás

Bevezetés[1]

Az 1828. évi országos összeírás adatait Bácskai Vera és Nagy Lajos a Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban című monográfiában publikálták, viszont demográfiai adatok becslésére nem használták fel. Szolnokot alközpontként[2] tüntetik fel, amely olyan nagyvárosokat vallott piacközpontjául, mint Gyöngyös, Eger, Pest-Buda és Debrecen.[3] Arra, hogy az utóbbi két piacközpont összekötése a vasútvonal segítségével közel harminc év alatt megtörtént. Az első lépéseket már az 1832–36-os országgyűlés eredményeként törvénybe foglalták.[4] Mindez 1831 után az összeírás nádor által kért kiigazítását követően történt, ezért a jegyzőkönyvek megtekintése mindenképpen fontos lenne annak megállapítására, milyen szerepet játszhatott az összeírás a vasútvonalak meghatározásában. A Pest–Szolnok vasútvonal átadására 1847. szeptember 1-jén került sor, amelyről a Pesti Hírlapban megjelent cikk is beszámolt: „A’ Tisza a’ Dunával össze van kapcsolva.”[5] A debreceni vonalat 1857. november 19-én adták át, és Szolnok egy második pályaudvart kapott.[6]

Az első és a második katonai felmérés között valójában nem került sor népesség összeírásra, ezért választottuk az 1828. évi országos összeírást arra, hogy a társadalom egy részére kiterjedő adatfelvétel segítségével a város társadalmi szerkezetét dokumentáljuk a század végéig tartó fellendülésének korai pillanatában.

A tanulmány fő célja megállapítani, hogyan nézett ki a viszonylag jelentőssé váló település adózó társadalma fejlődése kezdetén, és támpontot nyújtani a város társadalmának rekonstrukciójához a további társadalomtörténeti kutatások elvégzéséhez. Ez azt az időszakot jelenti, amikor a város Heves és Külső-Szolnok vármegye részét alkotta, valamint Bácskai Vera és Nagy Lajos egy alközpontként hivatkoznak a városra az összeírás adatai alapján. Ez a település mégis székhellyé válik az 1876. évi XXXIII. törvénycikk által elrendelt új közigazgatási beosztás szerint létrejött Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében. A törvény pontosan így szól: „Ezt képezik a Jászság, a Nagy-Kunság, Heves és Külső-Szolnok megyéknek a Tisza folyó bal partján fekvő területe, kivévén az egri törvényszékhez tartozó… községeket.[7] Az így kialakított megyéket az 1877. évi I. tc.[8] iktatja a véglegesen kialakított megyehatárokká.

A források bemutatása

A munka során felhasznált legfontosabb forrás, az 1828. évi országos összeírás (Conscriptio Regnicolaris) Szolnok városára vonatkozó, eredeti irategyüttes, amelyet a Heves Vármegyei Levéltárban (továbbiakban: HVL) őriznek.[9] Ennek az eredeti dokumentumok mellett része, az összeírásról készített javítás (Rectificata Conscriptio) is, amely egyes adatok újrafelvételét, korrigálását hajtotta végre, így a munkát ezen kiigazított adatok figyelembevételével végeztük el.

A forrás tartalmának okvetlenül fontos, részleteibe menő bemutatására és elemzésére ezúttal nem térünk ki, erre vonatkozóan korábbi eredményeinkre támaszkodva, az összeírás általános és városspecifikus jellemzőit vettük figyelembe.[10]

A Szolnokról rendelkezésre álló, az adózó társadalmat jellemző adatok közül a társadalmi státuszt és a vagyontárgyakra vonatkozóan bevezetett adatokat vettük figyelembe. Ezek közül külön bekezdésekben vizsgáljuk valamennyi főrovat adatait. Az adatok értékelését lehetőség szerint az összeírt személyek adatai mellé folytatólagosan bevezetett, és kiemelkedő fontossággal bíró kiegészítő információk figyelembevételével végeztük el, melynek köszönhetően olyan adatokat is képesek voltunk vizsgálni, melyek az összeírás szerkezetén belül külön rovat alatt nem, de alapvetően egységes rendszer szerint jelentek meg. A környező települések összeírásában esetlegesen fellelhető Szolnok városára vonatkozó adatokat a jelen feldolgozáshoz az adózó társadalom pillanatképszerű rekonstruálásához nem vettük figyelembe. A kutatás jelenlegi szakaszában kizárólag közvetlenül a városról fennmaradt dokumentumok képzik a vizsgálódás tárgyát.

Szolnok adózó társadalmának bemutatása

Az 1828. évi, szolnoki adózó társadalom jellemzéséhez és rekonstruálásához a korábbi tanulmányunkban bemutatott adatbázisunkat használtuk fel, amelynek elkészítésére vonatkozó módszertani jellemzőit korábban már ismertettük.[11] Az adózó társadalom ilyen jellegű vizsgálatához a statisztikai programok használata szükséges, ezért az adatbázisunk adatait megfelelő rendszerezés alapján Microsoft Excelben kódoltuk. A leíró statisztikai számításokat a JASP 0.16.4.0 verziójában készítettük el, amelynek az eredményeit közöljük és értelmezzük, hogy képet kaphassunk a város 1828. évi adózó társadalmáról. Az összeírás adatainak értelmezését az általunk készített diagramokkal és táblázatokkal végeztük el, amelyek mentén a társadalom részleges rekonstrukciójának módszereit mutatjuk be.

Háztartásokhoz tartozó adózók száma

Az összeírás 2. főrovatának (18 és 60 év közötti férfiak és nők száma név nélkül) segítségével az egyes háztartásokhoz tartozó adózók számát állapítottuk meg. 1665 háztartás közül 106-ban (6,37%) egy fő sem adózik, 337-ben (20,24%) 1 fő adóköteles, 976-ban (58,62%) 2, 140-ben (8,41%) 3, 94-ben (5,65%) 4, 7-ben (0,42%) 5, 4-ben (0,24%) 6 és 1-ben (0,06%) 7 adózó személy van. Az egy háztartásra jutó adózók számának átlaga 1,89 fő, medián és módusz is 2 adózó fő/háztartás. Az egy háztartáshoz tartozó adózók száma a leggyakrabban 1, vagy 2 személy. Azok a háztartások, ahol az adózók száma 2 fő, 2,9-szer többször jelennek meg az egyadózóssal szemben. Szolnokon tehát a kétadózós háztartási modell volt a legelterjedtebb.

1. diagram: Az adózó személyek megoszlása háztartásonként az adózó háztartásfőt is beleértve

Abban az esetben, ha az adózók száma 0 vagy 1, akkor a megjegyzések rovatban található információk magyarázatot adnak, mi az oka az adózók hiányának. Ennek oka sokrétű: a férj szolga vagy máshol, esetünkben ismeretlen településen szolgál; a családapa (paterfamilias) és/vagy családanya (materfamilias) idős, vagyis 60 év felettiek; a férj katona; a családapa, a családanya vagy az özvegy rokkant, vagyis valamilyen fogyatékossága van. Arra az esetre, ahol az adózók száma magasabb 2 főnél, két magyarázat van, amelyek egymással kombinálva is értelmet nyernek. Az első esetben a háztartáshoz tartoznak a gyermekek és azok feleségei, vagyis egy többgenerációs családmodell jelenik meg. A második esetben a háztartáshoz tartozó szolgák száma is befolyásolja az adózó személyek számát. A két eset együttes érvényesülésére a legjobb példa az összeírásban szereplő első személy Vidra Fran.,[12] akinek háztartásában 7 adózó személy él. Ezt a számot megkapjuk, ha az alábbiak szerint számolunk, ő maga és a felesége, három szolgájuk és egy fiuk, aki biztosan házas, is velük él.

Az adózó személyek társadalmi helyzete

Az összeírásban eredetileg 535 jobbágy, 746 házas zsellér, 356 házatlan zsellér és 34 olyan személy szerepelt, akiknek a társadalmi helyzete ismeretlen volt. Ha ezeket összeadjuk, akkor az ábra első oszlopában valójában 1671 névnek kellene szerepelni. Ez az ellentmondás abból fakad, hogy az összeíró biztosok számos helyen bizonytalanok voltak és sajátos megoldást alkalmaztak a táblázat kitöltése során. Azokat a személyeket, akik jobbágyok, de nem rendelkeztek saját háztulajdonnal, jobbágyként és házatlan zsellérként is feljegyezték, majd a lap alján található összegzésben az egy sorban lévő mindkét jelölést hozzáadták a végösszeghez. Hat személynél alkalmazták a kettős jelölést, ebből adódóan a társadalmi helyzetükre vonatkozó adatok duplán szerepelnek az összeírásban. Ha ezeket az adatokat csak egyszer vesszük figyelembe, mint ahogyan mi a kódolás során külön számmal jelöltük őket, akkor 1665 személyre vonatkozó adatot kapunk. Az ezen adatokkal történő számításokat nem közöljük, mert nem szeretnénk pontatlan eredményeket megjeleníteni, viszont fontosnak tartottuk leírni, miért kell az összeírás javított adataival dolgozni ahhoz, hogy valósághűbb eredményekhez jussunk.

2. diagram: Szolnok adózó lakosságának társadalmi rétegződése

Az általunk használt javított összeírással korrigált adatállomány miatt eltérő számokkal dolgoztunk a fentebb ismertetetthez képest. 535 jobbágy (32,13%), 779 házas zsellér (46,79%), 349 házatlan zsellér (20,96%) és 2 olyan személy (0,12%) szerepel, akinek társadalmi helyzete ismeretlen, mert a rájuk vonatkozó adatokat nem pótolták a nádor által elrendelt javítás során.

Ennek oka az lehet, amit az összeírás első változatában a megjegyzések rovatban olvashatunk, vagyis ezek a személyek egyáltalán nem tartózkodnak a város területén, így kizárólag háztulajdonosként szerepelnek a személyek között. Az 1068-as számmal jelzett Hegedűs Math-nál megjegyzésként a következő olvasható: A ház tulajdonosa máshol lakik, ahol kocsmáros.[13] Az 1076-os számot viselő Kupay Josephus suec. személyénél a következő megjegyzés áll: A ház üres. Az utóbbi név mögött álló sueccessor magába foglalja, hogy a házat megörökölte, de letelepedésére vagy a házasságra nem a városban kerülhetett sor, hiszen csak egy háztulajdonnal rendelkezik, ami az üres jelzővel van, illetve, valamint egyéb a lakhelyére vagy szolga, katona létére vonatkozó adat sincs a megjegyzéseknél. A javítások feloldották a fentebb bemutatott problémakört, hogy a saját házzal nem rendelkező jobbágyokat a házatlan zsellérek közé is felvették. Megállapítható, hogy ezeket a személyeket csak jobbágy társadalmi státuszúként írták újból össze, emiatt a házatlan zsellérek száma 6-tal csökkent, valamint 1-nél korrigálták a társadalmi helyzetét házas zsellérre, ezért valójában 7-tel kevesebb házatlan zsellér van a javított összeírásban. Továbbá a jobbágyok száma változatlan maradt, míg a 33 ismeretlen személy közül 31 a házas zsellérek közé került. Ezek a változtatások mind indokolják a javított változat elkészítését, hiszen ezek ismeretével pontosabb képet kapunk a város 1828. évi adózó társadalmáról, akkor is, ha ezt évekkel később készítették el.

A háztartásbeli személyek

A háztartásban élőkről alaposabb képet szintén a 3. főrovat alrovataiban található adatok alapján kaphatunk, itt is a férfiakra vonatkozók vannak többségben. Háztartásbelinek számítanak azok a 18 és 60 év közöttiek az alrovatok alapján, akiket az adózó személyhez vagy rokoni kapcsolat fűzi, vagy rokoni kapcsolattól függetlenül valamilyen szolgáltatás fejében tartoznak a háztartáshoz. Ezek a személyek a férfitestvérek, a fiú- és lánygyermekek, szolgák, szolgálólányok[14]. Ennek kettős magyarázata lehet, vagy az adózó személyek nem adták meg a rájuk vonatkozó adatokat, vagy az írnokok figyelmen kívül hagyták ezeket. Bár ez utóbbi valószínűsége kisebb, mivel az összeírást végző két írnok közül az egyik nem megyebeli volt, ezért nem állt érdekében az adatok meghamisítása. Jelen dolgozat nem terjed ki a szolgálók számának más forrásanyagokkal történő szisztematikus kutatására, ezért ennek a kérdésnek a megválaszolását nyitva hagyjuk.

3. diagram: A háztartásban élő vér szerinti rokonok – férfitestvér, fiú-, lánygyermek – számának alakulása

A háztartások közül 181-ben egy fiú- (11,03%), 28-ban kettő fiú- (1,71%), 3-3-ban vagy 3 fiúgyermek (0,18%), vagy egy férfitestvér (0,18%), 14-ben egy lánygyermek (0,85%), 1-ben pedig egy fiú- és egy lánygyermek (0,06%) van az összeírás alapján, valamint 1411-ben nincs 18 és 60 év közötti az adózó gyermekének, fiútestvérének tekinthető személy (85,98%). Ezek a személyek a 18 és 60 év közötti adózó lakosság 8,13%-át teszik ki és átlagosan 1,15 rokon él azokban háztartásokban, ahol legalább egyet találunk.

A fiú- és lánygyermek arányával kapcsolatban megállapítható, hogy a szülőkkel élés nem függ a házasságkötés meglététől, viszont az nem minden esetben vonható le egyértelmű következtetésként, hogy a gyermek házas-e. Ennek ismertetésére az 5. sz. melléklet alapján kiválasztottunk a gyermekek számát figyelembe véve tetszőleges háztartásokat, amiket az adózók száma, gyermekek száma és neme, valamint a megjegyzés adatai szerint töltöttünk ki, megadva az adózó nevét és összeírásbeli számát.

Adózó sorszáma és neve Adózók száma Gyermekek száma, neme Megjegyzés Biztosan minden gyermek házas
54 Varitska Mich 3 1 férfi nem
915 Bitzman Jos 3 1 férfi A családapa öregség miatt hiányzik. igen
335 Csányi Geor Vid 4 2 férfi A családanya öregség miatt hiányzik. igen
925 Lévay Joannes 4 2 férfi A családapa öregség miatt hiányzik. nem
339 Nagy Mich 6 3 férfi A családapa és -anya kora miatt hiányzik. igen
1137 Deák Joa Vid 6 3 férfi A családanya öregség miatt hiányzik. igen
1152 Nagy Joa Vid 5* 3 férfi A családanya öregség miatt hiányzik. nem
227 Hamza Geor 2 1 nő A családapa magas kora miatt hiányzik. nem
377 Gergely Jos 4 1 nő igen
531 Mihályi Mart 5 1 férfi, 1 nő nem

1. táblázat: A családi állapothoz szükséges rovatok adatai

*A háztartáshoz tartozik 2 szolga.

Első lépésként a 18 és 60 év közötti adózók számát kell figyelembe venni, amelybe beletartozik az összeírásban név szerint szereplő személy is. Ezután a 14. főrovat megjegyzéseit kell elolvasni, amely a táblázatban is szereplő családapa és/vagy családanya idős korára vonatkozó információkat is tartalmazza. Ha egyik sem hiányzik az összeírásból, akkor mindkét fél beletartozik az adózó személyek köré, másik esetben őket nem tüntették fel az adózó személyek számánál. Ezekből kiindulva nemtől és gyermek számtól függetlenül egy általános megállapítást tehetünk. Amennyiben mindkét szülő szerepel a 2. főrovatban, és rajtuk kívül kettő vagy több személy van feltüntetve, és ezek nem szolgák, akkor az adott gyermekek közül annyi él házastársi kapcsolatban, ahányan hiányoznak a két szám alapján. Fordított esetben, ha a gyermekek számán felül nincsenek további személyek összeírva, akkor egyértelműen megállapítható, hogy a gyermek nem él házasságban[15], ezt a táblázat utolsó oszlopa is mutatja. A táblázatban található Nagy Joa. vid. háztartása több szempontból is érdekes, hiába van 5 adózó a családban, a fiai közül egyik sem házas, mert két szolga is velük él. Az özvegyeknél egyszerűbb megállapítani a családi viszonyokat, mert a nevek végén olvasható vid. a családi állapotra vonatkozik. Mivel a családi állapot vizsgálata nem feladata az összeírásnak, ezért feltehetően hiányosan tartalmaz információkat erre vonatkozóan. Arra a kérdésre, hogy a férj vagy a feleség szüleihez költöztek a házastársak, a számok ismeretében az a válasz adható, hogy általában a férfi családjához, ezért jelennek meg ők nagyobb arányban az összeírásban, de nem minden esetben, ahogy azt a táblázat is megerősíti. Ahhoz, hogy teljes képet kaphassunk a családi kapcsolatokról és a családmodellről, szükséges lenne az összeírás adatainak összevetése a születési-, házassági- és halotti anyakönyvi kivonatokkal. A dolgozatunk erre nem terjed ki, mégis egy következő lépésként a társadalom rekonstruálásához fontos információk nyerhetők ki belőlük.

A férfitestvéreknél szintén a fentebb említett módszert használtuk. Ez alapján 2-ről biztosan megállapítható, hogy házas, mert az adózók száma 4 fő és a megjegyzés főrovat üres.[16] 1-ről nem állapíthatjuk meg, hogy biztosan házas, mert az adózók száma 3, és a megjegyzés főrovat nem tartalmaz arra vonatkozóan információt, hogy a háztartás bármely tagja egy fentebb említett ok miatt kimarad az összeírásból.[17]

4. diagram: A szolgák száma háztartásonként

A szolgák számát vizsgálva megállapítható, hogy a háztartások többségében (1591; 97,01%)) nincs, 47-ben 1 (2,87%), valamint 1-1 háztartásban 2 és 3 szolga (0,06%) van az összeírás szerint. A településen nem volt gyakori a szolgák alkalmazása, mert azoknak a háztartásoknak, ahol legalább egy szolga lakott, az együttes aránya százalékban kifejezve nem éri el az 5%-ot sem. Ez magyarázható azzal, hogy a városban viszonylag kevés ember volt, akinek szüksége lett volna szolgák alkalmazására, mert csak azoknál a személyeknél jelennek meg, akiknek viszonylag nagyobb szántója és számos haszonállata van. A városban élő szolgákra vonatkozóan fentebb tett megállapításunk szerint az 52 személyen felül további 19 eredendően szolnoki lakos szolgál máshol, vagyis életvitelszerűen más településen él.

Háztulajdon

Az adózó háztartásfőket figyelembe véve az adóköteles háztulajdonnal rendelkezők száma 1311 fő[18], amely az adózó lakosság kicsivel több, mint kétharmadát jelenti. A házatlan zsellérek számából (349 fő), valamint a már fentebb említett problémakör ismeretében tudjuk, hogy saját házzal nem rendelkező jobbágyok is éltek a településen. Ebből adódóan már lehet következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hány olyan személy él a településen, akik saját háztulajdonnal nem rendelkeznek. 355 olyan háztartásfőnek kellene szerepelnie az összeírásban, aki háztulajdonnal nem rendelkezik, de mégis 354 háztartásfőnek (21,26%) nincs saját háza.

5. diagram: Háztartások megoszlása a háztulajdon alapján

A javításokról szóló dokumentum magyarázatot ad arra, hogyan lehetséges, hogy a mi számolásunk és az összeírás javított változata között még mindig eltérés mutatkozik. Az eltérést az 1236-os számmal jelzett Mérszáros Joa. uxor adatai okozzák, amelyek alapján ő házatlan zsellér, de mégis van háztulajdona. Ezt az ellentmondást a javítás során sem korrigálták, hogy rendelkezik-e háztulajdonnal, ha igen, akkor a társadalmi státusza nem házatlan, hanem házas zsellér. Fordított esetben logikusan házatlan zsellér, aki nem rendelkezhet saját háztulajdonnal, hiszen akkor bérleményben lakik.

Azoknál a személyeknél, akik saját háztulajdonnal nem rendelkeznek, 6 jobbágy található, ők azok, akik korábban duplikálva jelentek meg az 1828. évi összeírásban. A rájuk vonatkozó többlet információk a megjegyzések főrovatban olvashatók. Ezek alapján 5 fő egy idegen házban lakik bérlőként,[19] és 1 személy kántor,[20] vagyis egyházi birtokon lakhat, amely az összeírásba az adómentesség miatt nem kerülhetett bele, de az állatállománya után köteles adót fizetni.

24 személyről tudjuk biztosan, hogy háztulajdonnal rendelkezik, de mégsem használja lakóhelyként az épületet, ők alkotják a háztulajdonosok 1,83%-át.[21] Őket további három csoportra tudjuk bontani a 14. főrovat szerint: 3 ház üres (0,23%), 8 személy másik házban (0,61%), 13 pedig máshol él (0,99%). Az utóbbit további alcsoportokra bontjuk: 1. nem tudjuk pontosan hol él, 2. tudjuk pontosan hol él. Az üres házak tulajdonosai között két férfi és egy özvegy található. Ezek közül az 1076-os számmal jelzett Kupay Jos. esetét fentebb már ismertettük, viszont ugyanez a következtetés az 1136-os számot viselő Sárkány Andr. esetében is helytálló. A harmadik személy Alberti Ant. vid. (1662.) már a név mögött jelzi a nő özvegy mivoltát, mindez arra enged következtetni, hogy elköltözött a férje halála utána valamelyik rokonához. A második eset, ha valaki nem a saját tulajdonú házában él. Itt egy személyről tudjuk biztosan hol él, mert a Császi Fran. (131.) sorában az összeírva a 121-nél megjegyzés szerepel,[22] valamint hozzá tartozó egyéb adatok a háztulajdonon kívül nincsenek az összeírásban. A 121-es számmal jelölt szintén Császi Fran. az előbbi apja, hiszen egy gyermeke van az összeírás szerint és 4 adózó él a háztartásban. Valójában az ifjabb Császi háza is tartozhatna az üresekhez vagy bérleményekhez, de ezzel kapcsolatban semmilyen adatot nem tartalmaz az összeírás. A további 7 személyről csak azt tudjuk, hogy másik házban élnek, de pontosabb információ nem áll rendelkezésünkre. Az utolsó csoportot azok alkotják, akik egyértelműen máshol élnek. Közülük 3 személy pontos lakhelyét ismerjük, mert ezt a megjegyzések alatt feltüntették. Czakó Geor. Uxor (13.) Derzsi-gáton,[23] Antal Steph. (383.) Tószegen,[24] és Viderman Mat. (1097.) Sz.Györgyön él.[25] Hegedűs Math.-ról (1068.) tudjuk, hogy máshol él, ő az egyetlen, akinél megtalálható az oka annak, miért nem a településen lakik. A további 9 személyre vonatkozóan nem rendelkezünk bővebb információval, hiszen a megjegyzéseknél csak arról tájékozódhatunk, hogy lakóhelyük máshol van, tehát nem tartoznak a város állandó lakói közé.

Foglalkozás szerinti megoszlás

A településen élőkre vonatkozóan több főrovat segítségével juthatunk információkhoz. A 3. főrovat alrovatai a társadalmi helyzetre, értelmiségiekre, valamint a foglalkozásra vonatkozóan rejtenek adatot. A javított változatban már kevesebb honoráciort találunk, mert a városi bíró[26] város jegyzői[27], és tanítója nem tartoznak közéjük, továbbá a kiskereskedők és mesteremberek csoportja 1-1 fővel bővült. Az 1828. évi összeírás utasítása alapján az előbbieket akkor is értelmiségiként kellett összeírni, ha nem voltak azok. A javítás után 8 értelmiségire, 175 mesteremberre és 5 kiskereskedőre vonatkozó adatokat találunk. Ezen adatok duplikálást tartalmaznak, mert egy személy honorácior és mesterember, egy másik pedig honorácior és kiskereskedő is, így korrigálva összesen 186 főről szólunk.

6. diagram: Név szerint összeírt adózó személyek megoszlása társadalmi helyzetük és foglalkozásuk szerint

A társadalmi státuszukat tekintve a honoráciorok többsége házas zsellér (5; 2,69%), de van 1 jobbágy (0,54%), 1 házatlan zsellér (0,54%), aki értelmiségi és mesterember, valamint 1 házas zsellér (0,54%), aki kereskedő is. A kiskereskedők közül 2 házas zsellér (1,08%) és 2 házatlan zsellér (1,08%). A mesteremberek többsége házas zsellér (144; 77,42%), de 30 házatlan zsellér (16,13%) mestersége révén idetartozik. Rájuk vonatkozó pontosabb adatokat a megjegyzések tartalmaznak, viszont a honoráciorokra vonatkozóan egy személynél találunk bővebb információt a foglalkozása tekintetében.

A mesterségek és foglalkozások szintén 186 személyre vonatkozó adatot rejtenek, akik nem a városvezetéssel kapcsolatos feladatot töltenek be. A 9. sz. mellékletben a már fentebb bemutatott 5 kiskereskedő és 175 iparos mesterségekre bontva látható, valamint ezeken kívül 1 bába, 1 juhász, 2 gyógyszerész, 1 tanító és 1 kántor jelenik meg. A tanító és a gyógyszerészek nem számítanak értelmiséginek, ezért a bába az egyetlen, aki a honoráciorokhoz tartozik.

A 31 foglalkozás közül kizárólag 1, a csizmadiák (1,47%) alkotják az összeírt lakosság több, mint 1%-át, őket követik a szűcsök, akik az összeírásban szereplők 0,71%-át teszik ki. 20 foglalkozást az adózók kevesebb mint 0,1%-a űz, 2-t a 0,1-0,19%-a, 3-at a 0,2-0,29% -a, valamint 4-et a 0,3-0,39%-a. Ennek alapján az adóösszeírásban szereplő személyek 5,27%-ának ismerjük foglalkozását, ha a katonák, szolgák, város vezetőség és tisztviselők adatait is hozzáadjuk, akkor a 10,17%-ról rendelkezünk valamilyen információval.

Az iparosokról a 3. főrovat 11. alrovata és a 14. főrovat segítségével lehet képet alkotni. Ez utóbbi megadja a foglalkozás latin nevét, és az iparossal dolgozó segédek számát, amelyet a 2. számú táblázat szemléltet.[28]

Mesterség Latinul Mesterséget űző összes iparos száma Iparosok Iparosok aránya az összes iparosokhoz képest (%)
segéd nélkül 1 segéddel 2 segéddel
ács asciarius 1 1 0,57
asztalos arcularius 10 6 4 5,71
bognár rotarius 3 3 1,71
csizmadia cothurnarius 52 38 14 29,71
festő tinctor 1 1 0,57
gombkötő nodularius 2 2 1,14
kádár vietor 6 6 3,43
kalapos pileator 11 10 1 6,29
kéményseprő spaciaminarius 1 1 0,57
kovács faber ferrarius 7 5 2 4,00
kőműves magister murariorum 1 1 0,57
könyvkötő compactor 1 1 0,57
kötélgyártó funifex 1 1 0,57
lakatos faber serarius 3 3 1,71
molnár molitor 11 9* 1 1 6,29
nyerges ephipiarius 1 1 0,57
szabó sartor 12 11 1 6,86
szíjgyártó lorarius 2 2 1,14
szűcs pellio 25 19 5 1 14,29
takács textor 12 8 4 6,86
tímár cerdo 7 6 1 4,00
üvegfúvó vitrarius 1 1 0,57
varga sutor 2 1 1 1,14
városi pék pistor 1 1 0,57
vasfazekas ahenarius 1 1 0,57
Összesen 175 136 35 4 100,00
Összesen (segédek) 0 35 8

2. táblázat: Az iparosok foglalkozási viszonyai

25 mesterség közül kevesebb, mint felének volt legalább egy segédje, és mindössze 4 iparos dolgozott két segéddel. Egyes mesterségeket űzők csak segéd nélkül dolgoznak, míg mások kizárólag segéddel. Ezek többnyire azoknál jelennek meg, ahol 1-3 személy űzi az adott mesterséget, bár a kádároknál megfigyelhető, hogy mind a 6 fő egyedül dolgozik. A kettő varga közül csak az egyik dolgozik segéddel. A legtöbb iparos csizmadia (29,71%). Őket követik a szűcsök (14,29%), a szabók (6,86%) takácsok (6,86%), kalaposok (6,29%), molnárok (6,29%), asztalosok (5,71%), kovácsok (4%), tímárok (4%) és kádárok (3,43%). Az egyéb 10 mesterséget űzők együttvéve 12,54%-ot tesznek ki. A csizmadiák munkájához szorosan kapcsolódnak a tímárok, hiszen az általuk megdolgozott bőr adja az alapanyagot számukra. A szűcsök számára a gyapjú fontos, melynek egy része a város állatállományát tekintve adott volt. Megállapítható, hogy a mesterségek összetétele sokszínű, bár némelyik kisebb arányban van képviselve, mégis ellátás szempontjából elengedőnek tekinthető ezek száma.

Gabonatermés

A gabonatermésre vonatkozóan csak a 6. főrovat 1. alrovatát, a jobbágy- vagy polgárjogon kezelt szántó bevetéséhez szükséges gabona mennyiségét pozsonyi mérőben című rovatot töltötték ki. Bár megjelennek nem jobbágy személyek soraiban is adatok, hogy mennyi a vetéshez szükséges gabona, de ezek elírásra vezethetők vissza, és a közvetlenül alatta vagy felette összeírt jobbágyhoz tartozónak tekinthetők. Erre példa Mérszáros Joa. uxor (1236.), aki házatlan zsellérként 6 pozsonyi mérővel veti be a szántót, viszont az 1237-es számú Balázs Mich-nél (jobbágy) az adat helye üresen maradt.

7. diagram: A jobbágyok vetésre használt gabonamennyisége pozsonyi mérőben

Az összeírt 4506 pozsonyi mérő vetésre használt gabona összesen 535 háztartáshoz (32,13%) köthető, amely azt jelenti, hogy adózó háztartások mintegy egyharmada rendelkezett adóköteles földterülettel. A tulajdonosok közül 9 háztartásnál 3 pozsonyi mérőt (0,6%), 325-nél 6 pozsonyi mérőt (43,28%), 33-nál 9 pozsonyi mérőt (6,59%), 136-nál 12 pozsonyi mérőt (36,22%), 30-nál 18 pozsonyi mérőt (11,98%), valamint 2-nél 30 pozsonyi mérőt (1,33%) használtak vetésre. A vetésre használt gabona átlaga 8,42 pozsonyi mérő. Leggyakrabban 6 pozsonyi mérővel vetettek, viszont csupán két háztartás használ 30 pozsonyi mérőt, amely az összes jobbágy 0,37%-át jelenti, viszont 3,56-szor több a települési átlagnál.

A vetéshez szükséges gabona mennyiségére vonatkozó adatokat több esetben is korrigálták. Ezeket a módosításokat viszont egyben hajtották végre, az adózókhoz bevezetett mennyiségen a táblázatokon belül többé nem korrigáltak. Kutatásunk jelenlegi szakaszában a korrigált mennyiségek okozta nehézségek miatt, az eredetileg bevezetett adatokkal való számításokon felül, a javított adatokat nem vettük figyelembe. A korrigált mennyiséggel való számolás ugyanis – mint említettük – nem köthető egyetlen bevezetett háztartásfőhöz sem, így jelen esetben a módosítások okainak feltérképezése túlmutat jelen dolgozatunk keretein. Ezért jelenleg kizárólag az eredeti összeírásban található 4506 pozsonyi mérő vetésre használt gabonával számoltunk.

Összegezve a szántók nagyságát a bevetésre használt gabona mennyisége alapján határozták meg. Jelen dolgozatunkban főleg az adózó társadalmat vizsgáljuk, így a termésre és szántókra vonatkozó bővebb adatok kiszámítására és ismertetésére nem kerül sor. A hiányzó adatok pótlása a javítás során sem történt meg, így azon városok segítségével, ahol felírták ezeket, lehetne hozzávetőlegesen meghatározni azokat.

Állatállomány

Az állatállomány bemutatása szintén a jobbágyok adatai alapján lehetséges. A teljes állatállomány, amelyet faj és kor alapján írtak össze, 5029 állatot jelent. A 10. főrovat első három alrovatában összesen 1096 ökör (21,79%), 448 anyatehén (8,91%) és 135 meddő tehén (2,68%) van feltüntetve. 190 üsző és bika közül 52 db 3 évnél idősebb (1,03%), 138 db 2 évnél idősebb (2,74%). A lovak többsége, 940 db 3 évnél idősebb (18,69%), 3 db pedig 2 évnél idősebb (0,06%). A legmagasabb, 1936, az 1 évesnél idősebb juhok száma (38,5%), ezek őrzését és gondozását a juhász végzi, aki szerepel is az összeírottak között. Az 1 évnél idősebb sertések száma a juhokhoz viszonyítva csekélyebb (5,59%), mindössze 281.

8. diagram: A jobbágyok teljes állatállományának megoszlása fajta és kor szerint

A 10. és 11. főrovatok adatai háztartásra vannak bontva, a 9 alrovat alapján közöljük az összes jobbágyháztartás hány százaléka rendelkezik legalább egy ilyen állattal. A juhok száma magas, de csak a jobbágyok 28,04%-ának van. Ezzel szemben a juhoknál sokkal szélesebb körben elterjedt az ökör, a 3 évnél idősebb ló és az anyatehén, hiszen a jobbágy lakosság több, mint 65%-a bírja ezeket az állatokat. Az ökör a szállításban és a mezei munkában fontos, mint igás. A meddő tehenek a háztartások 20%-ában vannak jelen, és a jobbágyok 28,04%-a tart sertést. Az üszők és bikák közül a 3 évnél idősebbek (5,79%) kisebb arányban vannak az összeírásban a 2 évnél fiatalabbakhoz (17,2%) képest. A háztartások körében a legkisebb arányban a 2 évnél idősebb lovak jelennek meg (0,37%).

Nagyállatok
Az állatok összlétszáma kor és fajta szerint Háztartásonként tartott állatok darabszáma Állattal rendelkező háztartások száma Háztartásonként tartott állat összlétszáma darabszámonként Állattal rendelkező háztartás/ összes jobbágy háztartás (%)
Ökrök
1096 2 190 380 69,16
4 166 664
6 6 36
8 2 16
Anyatehenek
448 1 322 322 71,59
2 57 114
3 4 12
Meddő tehenek
135 1 85 85 20,00
2 16 32
3 6 18
3 évnél idősebb üszők és bikák
52 1 19 19 5,79
2 9 18
4 1 4
5 1 5
6 1 6
2 évnél idősebb üszők és bikák
138 1 56 56 17,20
2 33 66
3 1 3
4 2 8
5 1 5
3 évnél idősebb lovak
940 1 1 1 65,98
2 193 386
3 85 255
4 72 288
5 2 10
2 évnél idősebb lovak
3 1 1 1 0,37
2 1 2
2812

3. táblázat: A háztartások állatállománya – nagyállatok

Apróállatok
Az állatok összlétszáma kor és fajta szerint Háztartásonként tartott állatok darabszáma Állattal rendelkező háztartások száma Háztartásonként tartott állat összlétszáma a darabszámonként Állattal rendelkező háztartás/ összes jobbágy háztartás (%)
2 évesnél idősebb juhok
1936 5 1 5 28,04
6 1 6
7 1 7
8 7 56
9 3 27
10 70 700
12 11 132
13 1 13
14 1 14
15 32 480
16 1 16
20 12 240
25 3 75
30 3 90
35 1 35
40 1 40
2 évesnél idősebb sertések
281 1 148 148 39,07
2 53 106
3 5 15
4 3 12
2217

4. táblázat A háztartások állatállománya – apróállatok

Megállapítható, hogy az állatállomány összeírásban szereplő számait tekintve, egy viszonylag jelentős differenciálódás, anyagilag aránytalan eloszlás mutatkozik meg. Ennek oka a jobbágyok különböző anyagi helyzetére visszavezethető lenne, ha ezeket a gabonatermés hozammal és a pénzügyi adatokkal is képesek volnánk összevetni.

Fiatalabb személyek

Az összeírás elemzése során egyetlen rövidítés feloldása jelentette a legnagyobb kihívást, hiszen a szakirodalomban eltérő információkat találunk arra vonatkozóan, mit is jelenthetett a nevek elé bevezetett I. betű. Az összeírás – a kitöltési elveknek megfelelően – kizárólag egy felekezetre, az izraelitákra, vonatkozóan tartalmazhat adatokat,[29] amelynek egyik latin megfelelője lehet a iudaeus kifejezés. Erdei Aranka kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a zsidókat vagy házatlan zsellérként, vagy házaló kereskedőként írták össze,[30] a táblázatunkat tekintve ez a többségre igaz lenne. Bohony Nándor 1985-ben arra a megállapításra jutott, hogy abban az esetben, ha két adóköteles háztartásfő ugyanazt a nevet viselte, akkor a junior szó megtalálható az ifjabb neve mögött.[31] A mi esetünkben bár a rövidítések a név előtt olvashatók, mégis úgy véltük, hogy ez utóbbi jelentést hordozhatja magában.

Sorszám Neve Társadalmi helyzet Mesterség Adózók száma Korcsoport
237 Szűr Mich. házatlan zsellér 2 18-60
238 Mondok Joa. jobbágy 2 18-60
260 Pintér Mich. házatlan zsellér 2 18-60
370 Ketskés Jos. Uxor házatlan zsellér 2 18-60
374 Fejér Joan.[32] házas zsellér 0 60 feletti
797 Rátz Joa. házatlan zsellér 1 18-60
974 Király Steph. házatlan zsellér csizmadia 1 18-60
1084 Lévi Joan. házatlan zsellér csizmadia 1 18-60
1108 Kot Ant.[33] házatlan zsellér vasfazekas 2 18-60
1491 Iklady Ant. házatlan zsellér 2 18-60

5. táblázat: A „fiatalabb” adózó személyek adatai

Az érintett személyek adatai közül a 2., 3. és 14. főrovatot használtuk fel. 6 házatlan zsellér,1 házas – és 1 jobbágy lakik a városban, közülük 1 személy tartozik a 60 év felettiek csoportjához. Ebben az esetben szintén a felcserélés a magyarázat, hiszen az 538-as számmal jelölt Fejér Joan. adatait tekintve megfelel a fiatalabbak csoportját jellemzőknek. Ez a személy 18-60 év közötti házas zsellér, aki katona, ezért csak egy adózó van a családban. Bár ezen személyek viszonylag távol helyezkednek el egymástól a többi eset alapján, mert 6 esetben vagy egymás után, vagy 3-4 név közbe ékelődése után követik egymást. Ketskés Jos. esetében 101, míg Fejérék esetében 164 név található közöttük. Egyedül Kot Antonius esetében megállapítható, hogy nem tartalmaz az összeírás másik személyt, aki ezzel a vezetéknévvel van összeírva. Ahhoz, hogy ezt a problematikát meg lehessen oldani szükséges lenne az anyakönyvek, valamint a zsidó összeírások bevonása, viszont erre a jelen dolgozat keretében nem nyílt lehetőségünk.

Konklúzió

Az 1828. évi országos összeírás adatainak értelmezése, elemzése és értékelése után megállapítható, hogy az adatállomány felhasználható az 1828-ban Szolnokon élő adózó népesség viszonyainak pontos ismertetésére. Az összeírásban a javítások ellenére is fellelhetők hibák, ezért annak vizsgálatakor nem elég a Latus sorok ellenőrzése és feldolgozása, hanem az összes név szerint szereplő személy fő- és alrovatok tartalmazta adatait figyelembe kell venni, azokat egymással összevetve kell elemezni. Ezenkívül fontos az összeírást feldolgozó egyéb munkák módszereinek, tapasztalatainak és az azok által felhasznált összeírás problematikájának ismerete.

Az összeírás célja eredetileg az adóviszonyok rendezése, a települések adóalapjának a meghatározása, ezért elsősorban az adózó társadalom adatainak megismerésére alkalmas. Ennek segítségével viszonylag pontos ismereteket szerezhetünk az összeírásban szereplő személyek és azok háztartásainak helyzetéről. Megállapítható a szolnoki háztartások nagysága a 18 és 60 közötti személyekre vonatkozóan, emellett az adózó háztartásfő társadalmi státusza, korcsoportja, állatállománya, lakhatása és foglalkozása. Az eredményeink alapján következtetések vonhatók le a településen dominánsnak nevezhető mesterségekről és az állatállomány kapcsolatáról. Az összeírás részletes ismerete alapján a vagyoni helyzet figyelembevételével viszonylag nagy pontossággal összeállítható a korabeli Szolnok adózó társadalmának összetételére vonatkozó becslés.

Szolnok 1828. évi adózóinak, valamint természetföldrajzi helyzetének és adottságainak ismeretében a sajátos helyzete az összeírásban is megmutatkozik. A folyószabályozás előtti időszakot tekintve elmondható Szolnokról, hogy a kézműipari tevékenységet űző mesteremberek közül a csizmadiák, és a juhot, illetve ökröt és teheneket, lovakat tartó háztartások voltak jelen a legnagyobb létszámban. A 19. században hatalmas fejlődési ívet leíró városban az általunk vizsgált pontszerű pillanatban már jelen vannak olyan potenciális, főleg kézműipari, és állattartási adottságok, melyek a század második felében ugródeszkaként szolgáltak a város robbanásszerű fejlődéséhez. Ezen adottságok továbbá az iparos-polgári társadalom fejlődéséhez és további szisztematikus rétegződéséhez is katalizáló tényezőt jelentettek, s ilyen módon elősegítették az urbanizációs folyamatot is. Emellett megállapítható, hogy az összeírás tartalmazta adatok – a javítások után –viszonylagos képet szolgáltatnak a kamara számára a korabeli Szolnok térségben betöltött szerepéről, melyet az ellenőrzőbizottság munkája képes volt tovább pontosítani. A Bácskai Vera és Nagy Lajos nyomán készített városhálózatot bemutató térképen[34] a település földrajzi helyzete jól látható, vagyis az Alföld közepén és a Tisza jobb partján fekszik. A Tisza jelentősége abban rejlik, hogy hamarosan megkezdődik a folyószabályozás, amelynek következtében hajózhatóvá válik, így a termékek és termények szállítási ideje lerövidül. Az ország második vasútvonalának megépítését mindez előkészítette. A város közvetlen környékén nem található a korban hasonló nagyságrendű település, ezt az összeírás adatai is tükrözik. Összességében a fejlődésének elindulásához hozzájárult az összeírás elkészítése, de a város társadalmi és gazdasági számadatai részben előrevetítik a korszak végén betöltött szerepét.

Az 1828. évi országos összeírás anyagát vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy mivel az összeírás elsődleges feladata az adott település adóalapjának megállapításához szükséges információ összegyűjtése volt, csak rendkívül korlátozott mértékben használható fel olyan feladatokra, mint az adott település nemeseinek felkutatása, vagy az adózók vallási megoszlásának kimutatása. E két eshetőség közül egyik sem volt az összeírás feladata, s előbbinél igen sok múlott az írnokok és a helyhatóságok döntésein, hogyan regisztrálják adataikat, utóbbi tekintetében pedig kizárólag az izraelita vallású adózókat látták el külön jelöléssel, amiket szintén nehezen megállapítható módon és korántsem egységesen jelölnek. Az előzőekhez hasonlóan nem alkalmas az összeírás arra sem, hogy a nevek alapján a nemzetiségre vonatkozóan vonjunk le következtetéseket. Az 1828. évi országos összeírás anyagának ilyen jellegű kutatásokra használt eredményei mindenképpen limitáltak.

Kitekintés

Az összeírásban található személyek, pontosabban fiatalabbak és utódok, családi kapcsolatainak feltérképezéséhez a születési-, házassági- és halotti anyakönyvekkel történő összevetésre van szükség. Ezekből a társadalom rekonstruálásához fontos információk nyerhetők ki, nemességre vonatkozó adatokat is tartalmaznak, segítségükkel elkészíthető a településre jellemző családmodell rekonstruálása. A zsidó összeírások kutatásba történő bevonásával lehetőség nyílik az összeírásban ezen személyek megkeresésére.

A hiányzó mezőgazdasági adatokat más települések összeírásainak segítségével hozzávetőlegesen pótolni lehet. Ehhez Bohony Nándor 1985-ös tanulmányában pontosan kidolgozott útmutatással szolgál.

Nem utolsó sorban a település fejlődésének vizsgálatához elengedhetetlen a vasúttörténet. Ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy kapott-e szerepet az összeírás a vasúthálózatok irányainak meghatározásánál, annak értékelésekor keletkezett jegyzőkönyvek elemzését kell elvégezni. Az ország második vasútvonala ugyanis a Pest-Szolnok vonalon épül meg, továbbá a vonal csaknem tíz év múlva Debrecennel is összekötésre került.

A városhoz tartozó szőlősök vizsgálatához Szanda adatait is be kell vonni a kutatásba, viszont a jelenlegi tanulmány kizárólag a város adatait használja fel, és más területek adataival nem kapcsoltuk össze. A két terület kapcsolatát jelzi, hogy egy körülbelül 4 kilométer hosszú híd és töltés köti össze őket, melynek emlékét Verseghy Ferenc szolnoki születésű költő 1805-ös Külső Szolnok című verse is őrzi:

„Itt hempëlyëg enyves iszapjánn
a’ Tiszavíz; itt omlik ölébe
Zagyvánk. Egybevëgyűltt vizeinn a’ szőke folyónak
a’ szép híd: a’ Szandai dombig
két sor fűzfa között izmos töltésëk; utánnok
szőllők a’ Varsányi határig.”[35]

Ezen adatokkal kiegészítve tovább vizsgálható Szolnok fejlődése, mert szolnoki gazdák rendelkeztek szőlősökkel a területen. Szanda fejlődése is hamarosan fejlődésnek indult és 1891-ben megalapították az első iskolát a településen.

Ezen kérdéskörök vizsgálatával a későbbiekben foglalkozni szeretnénk, hogy a város társadalmi és gazdasági helyzetét országos kontextusba helyezzük, és a korszak általános jellemzőinek tükrében fejlettségi szempontból is értékelhessük. Ezzel hozzájárulva a város 19. századi történelmének feldolgozásához.

Bibliográfia

Felhasznált források

MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720-1836, 19. téka.

MNL-OL-W-21-6-N-26.

Felhasznált irodalom

Bácskai Vera – Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984.

Bohony Nándor: Adózó gazdaság és társadalom Egerben: Az 1828. évi összeírás alapján, Agrártörténeti Szemle, XXVII. évf., 1985/1–2, 66–157.

Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás, in: Kovacsics József (szerk.): A történeti statisztika forrásai, Budapest, Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, 1957, 242–272.

Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban, Gyula, Békés megyei Levéltár, 1986.

I.J.: A’ magyar középponti vasút’ pestszolnoki vonalának megnyitása, Pesti Hírlap, 1847/943, 1.

Katus László: A modern Magyarország születése: Magyarország története 1711-1914, Pécs, Kronosz Kiadó, 2021, 150.

Mérész Anna – Pálházy Ferenc: Az 1828. évi országos összeírás Szolnok példáján, KRE-DIt, VI. évf., 2023(1), 337–345. http://www.kre-dit.hu/wp-content/uploads/2023/06/KRE-DIt-2023-I-1-6.pdf (letöltés: 2023. 07. 10.)

Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772–1849. évi rovásadó összeírása, Eger, Heves megyei Levéltár kiadványa, 1973, 145.

Szikszai Mihály: A vasút Szolnok lendítő ereje, In: M. Román Béla et al. (szerk.): Szolnok könyve: fejezetek a város történelméből, Szolnok, Tisza Nyomda Kft., 2010, 87-95.

Vályi András: Magyar Országnak leírása 1., Buda, Universitas nyomdája, 1796, 481.

Verseghy Ferenc: Külső Szolnok, in Heinrich Gusztáv (szerk.): Verseghy Ferenc kisebb költeményei, Budapest, Franklin-Társulat, 1910, 89-90.

Internetes hivatkozások

1836. évi XXV. tc. Ország köz-javát és kereskedését gyarapító magányos vállalatokról. https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=83600025.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D27 (megtekintés: 2022. 11. 06.)

1876. évi XXXIII. tc. Némely törvényhatóság területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről, https://net.jogtar.hu/getpdf?docid=87600033.TV&targetda-te=&printTitle=1876.+évi+XXXIII.+törvénycikk&referer=1000ev (megtekintés: 2022. 11. 06.)

1877. évi I. tc. Némely törvényhatóságok véglegesen megállapitott területének 1876. évi XXXIII. tc. rendelkezése folytán törvénybe oktatásáról, https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=87700001.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D30 (megtekintés: 2022. 11. 06.)

Hivatkozások

  1. A jelen tanulmány Az 1828. évi országos összeírás Szolnok példáján címen (KRE-DIt, VI. évfolyam, 2023/1, 335–361) megjelent értekezés historiográfiai áttekintése, forrásismertetése és módszertana alapján a város 1828. évi adózó társadalmának összetételét hivatott bemutatni. A szerzők, ezért a jelen tanulmányban ezek újbóli leírását nem teszik meg.
  2. A tiszta körzettel nem rendelkező piachelyek, közbülső lépcsők a tiszta piacközponttal rendelkező és csak rendszertelen árucserét lebonyolító vásároshelyek között. Lásd bővebben: Bácskai Vera – Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984, 49. (Továbbiakban: Bácskai–Nagy: Piackörzetek, piacközpontok).
  3. Bácskai–Nagy: Piackörzetek, piacközpontok, 366.
  4. 1836. évi XXV. tc. Ország köz-javát és kereskedését gyarapító magányos vállalatokról. https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=83600025.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D27 (Letöltés: 2022. november 06.)
  5. I.J.: A’ magyar középponti vasút’ pestszolnoki vonalának megnyitása, Pesti Hírlap, 1847/943, 1.
  6. Lásd Szikszai Mihály: A vasút Szolnok lendítő ereje, In: M. Román Béla et al. (szerk.): Szolnok könyve: fejezetek a város történelméből, Szolnok, Tisza Nyomda Kft., 2010, 87-95.
  7. 1876. évi XXXIII. tc. Némely törvényhatóság területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről, https://net.jogtar.hu/getpdf?docid=87600033.TV&targetdate=&printTitle=1876.+%C3%A9vi+XXXIII.+t%C3%B6rv%C3%A9nycikk&referer=1000ev (Letöltés: 2022. 11. 06.)
  8. 1877. évi I. tc. Némely törvényhatóságok véglegesen megállapitott területének 1876. évi XXXIII. tc. rendelkezése folytán törvénybe oktatásáról, https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=87700001.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D30 (2022. 11. 06.)
  9. MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720-1836, 19. téka.
  10. Mérész Anna – Pálházy Ferenc: Az 1828. évi országos összeírás Szolnok példáján, KRE-DIt, VI. évf., 2023(1), 337–345. http://www.kre-dit.hu/wp-content/uploads/2023/06/KRE-DIt-2023-I-1-6.pdf, (Letöltés: 2023. július 10.) (Továbbiakban: Mérész–Pálházy: Az 1828. évi)
  11. Mérész–Pálházy: Az 1828. évi, 353–354.
  12. Ordinarius judex.
  13. Proprietarus Domus habitat alibi qua Educillator.
  14. A szolgálólányokra vonatkozóan az 1828. évi országos összeírás nem tartalmaz adatokat, viszont az 1827/28. évi járási sommázatban 12 szolgáló szerepel. Lásd bővebben: Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772–1849. évi rovásadó összeírása, Eger, Heves megyei Levéltár kiadványa, 1973, 145.
  15. A nem házasságban élő alatt értjük az agglegényt és az özvegyet.
  16. 116. Molnár Joan, 753. Guba Mich.
  17. 40. Baris Teod.
  18. A háztulajdonra vonatkozó adatot a 4. főrovat tartalmazza.
  19. 220. Szántó Steph., 943. Bársony Jos., 1252. Csordás Steph., 1353. Németh Jo., 1405. Balázs Fra.
  20. 607. Molnár Jos., cantor.
  21. Lásd bővebben Mérész–Pálházy: Az 1828. évi, 356–357.
  22. Conscriptus sub 121.
  23. Vályi András: Magyar Országnak leírása 1., Buda, Universitas nyomdája, 1796, 481.
  24. Tó-Szegh, MNL-OL-W-21-6-N-26.
  25. Szent-György elnevezésű települést találhatunk: a Jászkerületben, Csongrád, Esztergom, Sopron és Vas vármegyében. MNL-OL-W-21-6-N-26.
  26. 1010. Kutzora Ant., judex oppidi.
  27. 204. Szepesy Mich., 1650. Straub Fran.
  28. A mesterségek magyar és latin megfelelőit lásd még: Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban, Gyula, Békés megyei Levéltár, 1986, 432. (Továbbiakban: Erdei: Békés megye)
  29. Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás, in: Kovacsics József (szerk.): A történeti statisztika forrásai, Budapest, Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, 1957, 268.
  30. Erdei: Békés megye, 19–20.
  31. Bohony Nándor: Adózó gazdaság és társadalom Egerben: Az 1828. évi összeírás alapján, Agrártörténeti Szemle, XXVII. évf., 1985/1–2, 91.
  32. Fejér Joan. (538) korcsoportja 18-60 év közötti. A jelölések felcserélése lehetséges.
  33. Nem szerepel más ilyen vezetéknevű személy az összeírásban.
  34. Katus László: A modern Magyarország születése: Magyarország története 1711-1914, Pécs, Kronosz Kiadó, 2021, 150.
  35. Verseghy Ferenc: Külső Szolnok, in Heinrich Gusztáv (szerk.): Verseghy Ferenc kisebb költeményei, Budapest, Franklin-Társulat, 1910, 89-90.