Beküldve:

Mérész Anna: Adózók Törökszentmiklóson az 1828. évi országos összeírás alapján

Bevezetés

A tanulmány Törökszentmiklós adózó társadalmát mutatja be az 1828. évi országos összeírás dokumentumai alapján.[2] A település kiválasztása összefügg a korábbi Pálházy Ferenccel közösen készített tanulmányokkal[3], amelyek Szolnok adózó társadalmát vizsgálták a nevezett forrásanyag segítségével. Törökszentmiklós Szolnoktól keletre, mintegy 17 kilométerre fekszik. Ebben a távolságban a Szolnokhoz legközelebbi, és legnagyobb településként tartható számon, ahol 1000 főnél több adózót írtak össze név szerint. 1828-ban szintén Heves és Külső-Szolnok vármegye részét képezte, ezért az összeírás végrehajtása is hasonlóan zajlott, mint Szolnokon. A fekvése sajátosnak mondható, hiszen két volt kiváltságos kerület, a Jászság és a Nagykunság között található. Különbséget jelent, hogy a Tisza csak északról érinti a területet, de a természetföldrajza némileg egyezést mutat Szolnokéval. A népességszám alakulásának szempontjából Törökszentmiklóson 1828-ban 9101 fő élt, míg Szolnokon 10979 személyt tartottak számon.[4] A név szerint összeírt adózók számának különbsége 567 fő ez utóbbi javára. A Bácskai Vera és Nagy Lajos által feldolgozott 1828-as összeírás adatai alapján, Törökszentmiklóst részleteibe menően nem mutatták be, ezért nem meghatározható, hogy mely településeket vallotta piacközpontjául és csak a XVI. számú táblázatban említik meg.[5] Ezek a tényezők indokolták a település kiválasztását, hiszen egy már ismert adatokkal rendelkező, leendő megyeszékhelyhez igen közel, hasonló természeti adottságokkal helyezkedik a térségben.

Elsősorban arra a kérdésre kerestem a választ, hogyan alakult a településen a foglalkozási megosztottság. Szolnok esetében már feltártak ezek az adatok, és ennek mintájára egy hasonló jellemzőkkel bíró településen is hasonló adatokra számítottam. Ehhez szorosan kapcsolódnak a név szerint összeírt adózókra vonatkozó információk, mint a háztartás nagysága és összetétele, a háztulajdon. Továbbá kérdésként fogalmazódott meg, hogy ha nem mutatható ki hasonló arányban a kézművesek jelenléte a mezővárosban, akkor kimutatható-e, hogy az állatállomány és a mezőgazdaság töltött be meghatározó szerepet. A kérdés megválaszolása során figyelembe vettem Szolnok adatait, hiszen viszonyítási alapként használható a térségben található további települések vizsgálata során. A tanulmány célja tehát, bemutatni Törökszentmiklós adózó társadalmát az 1828. évi országos összeírás íveinek segítségével, és ezeket összehasonlítani Szolnok feltárt adataival.

Forrás bemutatása

A kutatás során felhasznált fő forrás az 1828. évi országos összeírás (Conscriptio Regnicolaris) Törökszentmiklósra vonatkozó dokumentumai, amelyet a Heves Vármegyei Levéltárban (HVL) őriznek.[6] Az iratok kutatása online is lehetséges a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára által készített adatbázisban, amely 2023. szeptember 26. vált elérhetővé mindenki számára.[7] Mivel korábbi kutatásaink eredményei szerint[8] a levéltárakban őrzött és a digitalizált, online kutatható változat között – feltehetően a másolási folyamat miatt – eltérések lelhetők fel, ezért azt tartottam helyénvalónak, ha a kettőt együttesen, azokat egymással összevetve használom fel. Az ismertetett adatok tehát ezen a forrásanyagon alapulnak.

Az összeíráshoz szorosan kötődnek azok a törvénycikkek (továbbiakban: tc.), amelyek elrendelték az elkészítését. Ezek közül hármat kell kiemelni, hiszen már az 1790–91. évi országgyűlésen is tc.-be foglalták,[9] amelyet az 1802. évi II. tc. megerősített.[10] A megvalósításra azonban csak az 1827. évi VII. tc. alapján került sor.[11] Az elhúzódó végrehajtás okai között tartjuk számon a napóleoni háborúkat, az országgyűlés összehívásának hiányát 1812 és 1825 között.[12] A célja az adóalap racionalizálása, arányos meghatározása volt, amelyet többek között Horváth Gergely Krisztián mutatott ki tanulmányában.[13] A törvények mellett a HVL-ben kutatható a nádori utasítás (Instructio) és a felszólítás (Invitatito), amelyek az eljárásmódot, az elkészítésre való felszólítást tartalmazzák.[14] Ebből adódóan az összeírási adatok nem adnak képet a nemesekről, a latin vagy görög szertartású katolikus papokról, református és evangélikus lelkészekről, tanárokról, tanítókról, kántorokról, a földesúri malmok molnárairól és kocsmárosairól, a királyi tisztviselőkről és alkalmazottakról, a nemesek szolgálatában álló tisztviselőkről, szolgákról és szolgálókról, a kuriális telken élő konvenciós zsellérekről, az elbocsátott katonákról, a szellemi vagy testi fogyatékosággal élő személyekről.[15]

Az összeírás fő- és alrovatainak bemutatása több, korábbi tanulmányban is megtörtént,[16] ezért erre a jelen tanulmányban nem került sor. Fontos kiemelni azonban a sajátosságokat, amelyeket a törökszentmiklósi összeírás tartalmaz, mert emiatt az eredmények kiszámításának és megállapítások levonásának olyan korlátai vannak, amelyeket Szolnok esetében nem kerültek előtérbe.

Az elkészült három füzetben a rovatok kitöltését a megszokott módon balról-jobbra végezték el. Minden személy neve elé felírták a sorszámokat emelkedő sorrendben, egy lapon 20 név olvasható. A rovatokat a lap alján a Latus sorban összegezték, majd ezeket átvezették a következő oldalon a fejlécek alatti Translatum (áthozott) sorba. Törökszentmiklós esetében az összeírók két hibát is vétettek a sorok átvezetésekor, ezért az általam készített digitális adatbázisban eltérés található.

Az első hibák az II. füzet 3. oldalán vannak, mert a Translatum sorba újból az I. füzet 41. oldali Translatum adatait vezették át, vagyis tévesen figyelmen kívül hagyták a Latus sort. Ez pedig komoly eltéréseket okoz a valóban összeírt állatok száma és a kiegészítő összegzés (Summa Supplementalis) között, amely a legutolsó név szerint összeírt személy utáni sorban van. A képek és a táblázat a hibásan átvezetett Translatum sorokat szemléltetik az I. és II. füzet esetében.

A képen szöveg, kézírás, szám, Párhuzamos látható Automatikusan generált leírás         A képen szöveg, kézírás, szám, sor látható Automatikusan generált leírás

1. kép (bal): MNL-HML-IV.7.a. 14. téka Törökszentmiklós I. füzet 41.

2.kép: (jobb) MNL-HML-IV.7.a 14. téka. Törökszentmiklós II. füzet 3.

Alrovatok I. füzet 41. II. füzet 3. Eltérés
Translatum Latus Translatum Latus
3 évnél idősebb lovak (10/6.) 409 433 409 432 24
2 évesnél idősebb juhok (11/1.) 857 934 857 897 77
2 évesnél idősebb sertések (11/2.) 199 215 199 209 16

1. táblázat: Eltérések az I. és II. füzet Translatum és Latus sorai között

Ahogy az a két ábrán is látható, három alrovat esetében történt elírás. Az 1. számú táblázat mutatja, hogy a 10. főrovat 6. alrovatában 433 darab 3 évnél idősebb lovat kellett volna a II. füzet első áthozott sorába írni, ezzel szemben ismételten 409 darab szerepel. Ahhoz, hogy megkapjuk az eltérést az I. füzet utolsó Latus sorából ki kell vonni az ezen az oldalon a Translatumnál szereplő számot, így jön ki a 24. A 11. főrovat 1. és 2. alrovata esetében is értelemszerűen ezt az eljárást kell alkalmazni, hogy megkapjuk az eltéréseket, vagyis a 77-et és a 16-ot. Ahhoz, hogy az eredmények a továbbiakban a valóságot tükrözzék, hozzá kell adni a végső összesítéshez a kapott eltérések mértékét, valamint a pontos digitalizáció érdekében minden oldal után érdemes ellenőrizni, hogy a forrásban szereplő adatok helyesen lettek-e összeadva, átvezetve. A 10. főrovat 3. alrovatában szintén előfordul az előbb bemutatott hibás átvezetés. Ezt szemlélteti az alább látható 3. és 4. kép, valamint a 2. számú táblázat.

A képen szöveg, kézírás, mérőléc, Párhuzamos látható Automatikusan generált leírás        A képen szöveg, kézírás, szám, Párhuzamos látható Automatikusan generált leírás

3. kép (bal): HU-MNL-HML-IV.7.a 14. téka. Törökszentmiklós II. füzet 23.

4.kép (jobb): HU-MNL-HML-IV.7.a 14. téka. Törökszentmiklós II. füzet 25.

Alrovatok II. füzet 23. II. füzet 25. Eltérés
Translatum Latus Translatum Latus
Meddő tehenek (10/3.) 87 91 88 95 3

2. táblázat: Eltérések a II. füzet Translatum és Latus sorai között

A foglalkozások jelölésénél is megfigyelhető egy eltérés, amelyet Szolnok esetében nem tapasztaltunk. Az 5 molnárt Törökszentmiklóson nem jelölték mesteremberként, csak egy esetben. Ezáltal eltérés fedezhető fel a várt és a tényleges információk között. Számokban kifejezve a III. füzet végén az összegző sorban 54 mesterember (opifices) szerepel, amit a molnárok nem egyértelmű jelölése okoz, mert ha a hiányzó 4 molnárt is mesterembernek tekintjük, akkor 58-nak kellene szerepelnie az összegzésben. Ez az adatbázisépítés alatt került előtérbe, amikor nem egyezett meg a kódolt személyek száma az összes mesteremberével. Az 5., 6, és 7. kép igazolja az összeírásban és a digitális adatbázisban található eltérést.

A képen szöveg, kézírás, papír, Párhuzamos látható Automatikusan generált leírás

5. kép: HU-MNL-HML-IV.7.a 14. téka. Törökszentmiklós III. füzet 30.

A képen szöveg, képernyőkép, szám, nyugta látható Automatikusan generált leírás

6. kép: A Microsoft Excelben készített adatbázis tartalmazta példa egy molnárra, aki mesteremberként is jelölve van. (saját készítés)

 A képen nyugta, sor, szöveg, képernyőkép látható Automatikusan generált leírás

7. kép: A Microsoft Excelben készített adatbázis tartalmazta példa egy molnárra, aki nincs mesteremberként jelölve. (saját készítés)

A javított változatot (Rectificata Conscriptio Regnicolaris) a település esetében nem vontam be, mert csak a kocsmáltatásra vonatkozóan tartalmaz további információkat. Ez pedig magához a településhez köthető és nem egy név szerint összeírt adózóhoz. Ezzel a javított változatok fontosságát nem felesleges dokumentumként jelölöm meg, hiszen így az eredetileg elkészült összeírásról megállapítható, hogy az összeírók megítélése alapján minden név szerint összeírt adózóra vonatkozóan helyesen töltötték ki a rovatokat. Abban az esetben viszont, ha ez nem így történik, elengedhetetlen a javítások bevonása a kutatásba, mint azt Szolnok esetében kimutattuk.[17]

Módszertani jellemzők

A módszertani jellemzők lényegében megegyeznek a korábbi kutatások alkalmával kialakított módszerekkel,[18] az ettől való eltérést ugyanakkor már fentebb a forrás ismertetésénél hangsúlyoztam.

Ahhoz, hogy az 1828. évi országos összeírás adatait statisztikai számításokra lehessen használni, szükséges egy digitális adattábla elkészítése. Ez Microsoft Excel táblázat formájában történt. Először a papír alapú táblázat fő- és alrovatait készítettem el, ezután a név szerint összeírt adózókat vezettem be a sorba, ügyelve arra, hogy a nevek mögött feltüntessem, ha az egyes személyeket ugyanazon szám alatt írták össze. Ezt követte a szám szerinti adatok bevitele soronként. Erre azért fordítottam kiemelt figyelmet, mert így pontosabb képet kaphatunk az adózó társadalomról, valamint számos személy esetében javították a társadalmi státuszra, vagy a foglalkozásra vonatkozó információkat.

A bevitt adatokat körültekintő ellenőrzés után alkalmasnak találtam a kódolás elvégzésére. Először is készítettem egy kódolási útmutatót, amelynek segítségével nyomon követhetővé vált, melyik szám mit is jelent az adott oszlopban.

A leíró statisztikai számításokat a JASP segítségével végeztem el, amely az Amszterdami Egyetem fejlesztéseként mindenki számára elérhető. Ezen eredmények vizuális szemléltetését a Microsoft Excel diagramkészítő funkciójával készítettem.

Minta bemutatása

A mintát 1098 név szerint összeírt adózó alkotja, mert a település kocsmáltatásra vonatkozó sorát nem vettem figyelembe, ugyanis ez nem természetes személyhez köthető. A nemek és a korcsoportok megoszlását nehéz megállapítani, mert az összeírók a megjegyzések rovatban nem tüntettek fel olyan kiegészítő információkat, amelyek ezt lehetővé tennék.

 

1. diagram: A férfiak és özvegyek aránya a településen

Az 1. diagram segítségével kimutatható, hogy 987 férfit (89,89%) és 111 özvegyet (10,11%) írtak össze név szerint. Az özvegyek nemének további alcsoportra – férfiakra és nőkre – bontását az egységes Vid.[19] rövidítés használata, valamint a megjegyzések hiánya miatt nem lehetett elvégezni. Ahhoz, hogy ez lehetségessé váljon, szükség lenne a halotti anyakönyvek bevonására is a kutatásba, de még akkor sem lehetne teljesen pontosan megállapítani, hogy férfiről vagy nőről van szó. Ennek oka, hogy ugyanazzal a vezeték- és keresztnévvel több személy is élhetett a településen, aminek felderítése időigényes, és korlátai vannak az összeírás szempontjából, hiszen nem tartalmazza a születésre vagy házasságra vonatkozó adatokat.

A kor alapján két csoportot lehetne létrehozni, de ez egyáltalán nem olyan egyértelmű, mint Szolnok esetében volt.[20] A 18 és 60 év közötti adózókat tartalmazza a 2. főrovat, viszont 60 évnél idősebb személyeket nem jelölték sem rövidítéssel, sem a megjegyzések rovatban (senex; idős). Nem célravezető, hogy megpróbáljam meghatározni a megjegyzések és a rövidítések nélkül, hogy melyik személy mely korcsoporthoz tartozik. Ennek oka, hogy akiknél a 2. főrovatban kihúzás szerepel, de nem áll a nevük mögött a Vid. rövidítés, azoknál két lehetséges megoldás van. Az első, hogy az adott településen csak a vagyontárgyai miatt köteles adót fizetni és a személye után nem.[21] A második pedig, hogy ő és a felesége is 60 év feletti, ezért üres a 2. főrovat. Mivel ezek a megjegyzések hiányában nem bizonyíthatók egyéb források bevonása nélkül, ezért Törökszentmiklós esetében nem tartottam eredményesnek a korcsorportok spekulációk mentén történő kialakítását. Négy férfinél szerepel az Orph. rövidítés, amely az árvát (orphanus) jelenti, ezért a név szerint összeírtak 0,36%-át teszik ki. 2-2 férfi (0,18%; 0,18%) neve előtt a Jun. (junior, fiatalabb), illetve a Sen. (senior, idősebb) rövidítés olvasható.

A 2. diagram alapján kimutatható, hogy az összeírás 2334 személyt tartalmaz az 1. és 2. főrovat alapján. Fontos megjegyezni, hogy a név szerint összeírtak is beletartoznak a 2. főrovatba, ha igaz rájuk, hogy 18 és 60 év közöttiek. 73 személy (3,13%) esetében nem szerepel adat ebben a rovatban, ezért az ő számukat hozzá kell adni a 2261-hez[22] (96,83%), továbbá 1 személynél a fiát (0,04%) nem számolták az adózók közé,[23] ezért valójában 2335 főre vonatkozóan van információ direkt vagy indirekt módon az összeírásban.

 

2. diagram: Az összeírásban szereplő személyek száma

A háztartásokhoz tartozó adózók száma

Ahhoz, hogy az egyes háztartásokhoz tartozó adózók számát és az adózó háztartási modellt megállapíthassuk, a 2. főrovat (18 és 60 év közötti adózók száma nemtől függetlenül) adataira van szükség. Törökszentmiklóson 1098 személyt írtak össze név szerint, emiatt 1098 háztartásra vonatkozóan rejlenek adatok a dokumentumokban. 73 háztartásban egy személy sem 18 és 60 év közötti adózó (6,65%), 132-ben egy személy (12,02%), 682-ben két adózó (62,11%), 100-ban három fő (9,11%), 97-ben négy adóköteles (8,83%), 7-7 háztartásban pedig öt és hat személyt (0,64%; 0,64%) tüntettek fel, amelyhez könnyebb átlátást biztosít a 3. diagram.

3. diagram: Az adózó személyek megoszlása háztartásonként az adózó háztartásfőkkel Törökszentmiklóson és Szolnokon

Átlagosan 2,06 adózó jut egy háztartásra, amely 0,17 fővel nagyobb a Szolnok esetében kapott 1,89 személynél.[24] A medián és a módusz esetében elmondható, hogy 2 adózó/háztartás az érték. Szolnok esetében egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy a leggyakrabban az 1 vagy 2 adózó személlyel rendelkezik egy háztartás.[25] Törökszentmiklós ebből a szempontból színesebb képet mutat, hiszen 5,17-szer gyakrabban jelenik meg a kétadózós modell az egyadózóssal szemben. A három- és négyadózós háztartás pedig közel azonos képet mutat a település esetében.

Szolnokon megállapítható volt az oka annak, hogy egy háztartásban miért nem található egy adózó sem, vagy miért csak egy van a háztartásban.[26] Törökszentmiklós esetében ezt nem lehet megfejteni, hiszen hiányoznak az ezekre vonatkozó megjegyzések a 14. főrovatból. Abban az esetben lehet magyarázatot adni, ha valakinek a neve mellett szerepel az özvegységre utaló Vid. rövidítés. Ez magyarázza, miért szerepel egy fő a 18 és 60 év közötti adózókra vonatkozó oszlopban. A két főnél több adózóval rendelkező háztartások okára és értelmezésére a háztartásbeli személyek ismertetésénél kerül sor.

Az adózók társadalmi rétegződése és a háztulajdon

Törökszentmiklós név szerint összeírt adózóit vizsgálva, megállapítható, hogy 360 jobbágyra (coloni) (32,79%), 632 házas zsellérre (inquilini) (57,56%), valamint 106 házatlan zsellérre (subinqulini) (9,65%) tagolódik az adózó társadalom. Szolnokon ezzel szemben „535 jobbágy (32,13%), 779 házas zsellér (46,79%), 349 házatlan zsellér (20,96%) és 2 olyan személy (0,12%) szerepel, akinek társadalmi helyzete ismeretlen”.[27] A százalékos eloszlás a név szerint összeírtakra vonatkozik, hiszen a további összeírásban szereplőkre vonatkozóan nem tartalmaznak a dokumentumok adatokat. Ez alapján egyértelművé válik, hogy a két településen a jobbágyok százalékos aránya hozzávetőlegesen hasonló képet mutat, hiszen 32% körül mozog. Eltérés figyelhető meg a házas és házatlan zsellérek arányában. Míg az előbbi településen a házatlan zsellérek az adózók 10%-át sem érik el, addig ez utóbbinál több mint 20%-ot tesznek ki. A törökszentmiklósi összeírásban nincsenek olyan személyek, akiknek a társadalmi státusza ismeretlen lenne.

4. diagram: Törökszentmiklós és Szolnok adózó lakosságának társadalmi rétegződése

Fontos kiemelni, hogy Törökszentmiklós esetében olyanokat sem jeleztek, akik esetleg más településen élnek életvitelszerűen, és a településen csak a háztulajdonuk után adókötelesek.[28] Ennek jelentősége abban áll, hogy Szolnok esetében a voltak olyan jobbágyok is akár, akik nem rendelkeztek saját háztulajdonnal, hanem bérleményben éltek. Ennek a jelölésére használt kettős jelölés, így Törökszentmiklósnál nem jelenik meg, míg Mezőtúron[29] szintén találkozhatunk ezzel. Ez alapján válik láthatóvá, hogy az összeírás elvégzése egy megyén belül is különbözően zajlott, ezért ezek bemutatása kiemelten fontos részét kell, hogy képezze a munka ismertetésének.

A társadalom rétegződéséhez szorosan kapcsolódik a háztulajdon megoszlására vonatkozó információ, hiszen a házatlan zsellérek száma előrevetíti, hogy hány adózó háztartásfő nem rendelkezik saját háztulajdonnal. Ez Törökszentmiklóson egyezést mutat a házatlan zsellérek számával, vagyis a név szerint összeírt személyek 9,65%-a (106 fő) nem rendelkezik saját háztulajdonnal. Továbbá megállapítható, hogy az összeírás alapján – a megjegyzések hiányossága miatt – az összes jobbágy és házas zsellér (932 fő) saját háztulajdonnal bír, akik 90,35%-ot jelentenek. Ezt az 5. diagram szemlélteti. A településen nem akadt olyan jellegű ellentmondás a háztulajdon esetében, mint Szolnokon.[30]

5. diagram: A háztulajdon megoszlása Törökszentmiklóson

A háztartások összetétele

A háztartások összetételének vizsgálatához a 3. főrovatban található adatok bizonyulnak felhasználhatónak. A család kifejezés a jelen esetben nem helytálló, hiszen a nem vérszerinti rokonok – szolgák (servi), szolgálók (ancillae) – is részét képezik a 3. főrovatnak. Ebből fakadóan háztartásként lehet definiálni a közösséget, amelynek a vérszerinti rokonokon – férfitestvérek (fratres), fiúgyermekek (filii), lánygyermekek (filiae) – kívül szolgáltatás fejében, rokoni kapcsolat nélküli tagjai is a háztartáshoz tartoznak. Ezek az adatok is kizárólag a 18 és 60 közötti személyekre vonatkoznak.

6. diagram: A háztartásban élő rokoni kapcsolatok – férfitestvér, fiú-, lánygyermek – számának alakulása a két településen

817 háztartásban nem élnek olyan személyek, akiket vérszerinti kapcsolat köt a háztartásfő személyéhez (74,41%). A további 281 háztartásban (6. diagram) az alábbiak szerint alakul rokoni kapcsolatok eloszlása. 218-ban egy fiú- (19,85%), 23-ban kettő fiú- (2,10%), 4-ben három fiúgyermek (0,36%) él. 12-ben egy lány- (1,09%), 1-ben pedig két lánygyermeket (0,09%) jegyeztek fel. Kizárólag 1 háztartásban jelöltek egy fiú- és egy lánygyermeket (0,09%). Szolnokhoz viszonyítva (0,18%) sokkal magasabb a százalékos aránya azoknak a háztartásoknak, ahol egy férfitestvért (18; 1,64%) írtak össze, de megjelenik 4 olyan is, ahol egy férfitestvér és egy fiúgyermek (0,36%) számoltak. A településen összesen 271 fiúgyermek, 15 lánygyermek, és 22 férfitestvér számítható a rokoni kapcsolatok közé. Ők az összeírásban szereplő összes személy 13,19%-át alkotják, átlagosan 1,10 rokont találunk azoknál a háztartásoknál, amelyeknél legalább egy személyt jelöltek. Az eredményeknél egyezés figyelhető meg, hogy átlagosan mennyi rokon él mindkét településen azokban a háztartásokban, ahol legalább egyet feltüntettek.

Mint Szolnokon, itt is kimutatható, hogy a gyermekek szülőknél élése nem zárja ki a házastárs meglétét, de ez a legtöbb törökszentmiklósi háztartás esetében nem mutatható ki, ahogy az sem, hogy több gyermek esetén melyik házas és melyik nem. A módszertani nehézséget az okozza a fentebb is jelzett megjegyzések hiánya.[31] Mivel nem jelölték azokat a személyeket egyértelműen, akik 60 év felettiek lehetnek, ezért nem lehetséges olyan pontossággal megállapítani a házastársi kapcsolatokat, mint Szolnokon. Törökszentmiklóson –mint azt fentebb is jeleztem – a 34. Gazdag Steph[anus] mellett a 2. főrovatban 0 szerepel, de van egy fiúgyermeke, így őt nem számolták az adózók közé.[32]

A háztartásban élő további személyek bemutatása során a szolgák és a szolgálólányok arányának ismertetése következik. A háztartások abszolút többségében (1074; 97,81%) nincs feltüntetve sem szolga, sem szolgáló. 18-ban (1,65%) egy szolga, 2-ben (0,18%) két szolga, 3-ban (0,27%) egy szolgáló, 1-ben (0,09%).

7. diagram: A szolgák száma háztartásonként a két településen

A 7. diagram alapján összesen 24 háztartás (2,19%) van tehát a településen, ahol legalább egy szolga vagy szolgáló él. Ugyanaz a megállapítás vonható le, mint Szolnok esetében, vagyis a szolgálók és szolgák alkalmazása az adózó társadalom körében rendkívül ritkának tekinthető. Ezzel szemben nem vonható le olyan egyértelmű, általános következtetés azzal kapcsolatban, hogy milyen jellegű háztartásokban alkalmazzák őket. Van olyan háztartás, ahol ezt szintén a szántó, a rét, a szőlős és haszonállatok számának nagysága magyarázhatja. Ezen túl kalmárnál is írtak össze szolgát,[33] vagy szolgálót,[34] aki nem rendelkezik semmilyen földdel vagy állatállománnyal. Az egyetlen háztartásnál, amelynél szolgáló és szolga is van, nem magyarázható az előzőkhez hasonló indokkal a jelenlétük, mert a felsoroltak közül semmi sincs feltüntetve az adózó háztartásfőnél.[35] A Soós Imre által feldolgozott 1827/1828. évi járási sommázattal viszont sokkal nagyobb egyezést mutat a település a szolgák és szolgálólányok számának tekintetében, hiszen ebben 8 szolga és 4 szolgáló szerepel.[36] A szolgálók száma teljes egyezést mutat, míg a szolgák esetében az eltérés nagysága 15 fő. Szolnok esetében Soós Imre munkássága alapján tudvalevő, hogy az azonos évkörű járási sommázatban 16 szolga és 12 szolgáló szerepel, ezzel szemben az összeírásban 52 szolga és egyetlen szolgáló sem szerepel.[37] Az eltérések okára nem adható más magyarázat, mint hogy ezeket az adatokat eltitkolták, vagy az összeírók figyelmetlenségből fakadóan nem jegyezték fel.[38]

Foglalkozási megoszlás

A foglalkozásra vonatkozóan a 3. főrovat 1. (honoratiores, honoráciorok), 11. (opifices, iparosok), 12. (mercatores, kalmár), és 13. (quaestores, kereskedő) alrovata, valamint a 14. főrovat (observationes, megjegyzések) tartalmaz információkat. Törökszentmiklóson a 3. főrovat 1. és 13. alrovata üresen maradt. Az összeírásban eredetileg 54 iparost és 4 kalmárt tüntettek fel a 3. főrovat adatai alapján, a 14. főrovatban további 4 molnárt (molitor) találunk, így az iparosok száma 58-ra nő. A korrekcióval 62 személyre vonatkozóan lehet a foglalkozás alapján szólni, amelyet a 8. diagram ábrázol. Ezek közül a társadalmi státuszuk alapján 51 iparos házas zsellér (82,26%), további 7 házatlan zsellér (11,29%), 2-2 kalmár pedig házas vagy házatlan zsellér (3,23%; 3,23%).

8. diagram: A név szerint összeírt adózó személyek megoszlása társadalmi helyzetük és foglalkozásuk szerint

Az 58 iparos foglalkozásáról a 14. főrovat ad pontosabb képet, hiszen itt latinul megnevezik a foglalkozást,[39] valamint a segédek számát is feltüntetik. Ez alapján 15 foglalkozást lehet megkülönböztetni, amelyek közül egyik mesterséget űzők sem érik el az összeírásban szereplők (3225 fő) 1%-át. A segédek számát figyelembe véve – a 3. számú táblázat alapján – az összeírt személyek teljes számához viszonyítva a százalékos arányuk a következőképpen alakul: 0,77% csizmadia (18 fő); 0,47% kovács (11 fő); 0,21 % bognár és molnár (5 fő); 0,17% szűcs és takács (4 fő); 0,13% ács, kőműves, szűcs és takács (3 fő); 0,09% fazekas és lakatos (2 fő); 0,04% kádár, kalapos és kötélgyártó (1 fő). A név szerint összeírt személyek 5,28%-ának a foglalkozásáról ad képet, ami az összeírásban szereplő adózók 2,48%-át – segédekkel együtt 2,83%-át – teszi ki. Míg Szolnok esetében a név szerint összeírtak 10,51%-ának a foglakozását ismerjük meg, az összeírásban szereplő összes személyhez viszonyítva (3551 fő) az iparosok segédek nélküli százalékos aránya 4,92%.[40]

Mesterség Latinul Mesterséget űző összes személy száma Iparosok Iparosok aránya az összes iparoshoz képest (%)*
segéd nélkül 1 segéddel 2 segéddel
ács asciarius 2 1 1 – 3,45
bognár rotarius 4 3 1 6,90
csizmadia cothurnarius 16 14 2 – 27,59
fazekas figulus 1 – 1 – 1,72
kádár vietor 1 1 – – 1,72
kalapos pileator 1 1 – – 1,72
kovács faber ferrarius 10 9 1 – 17,24
kőműves magister murariorum 1 – – 1 1,72
kötélgyártó funifex 1 1 – – 1,72
lakatos faber serarius 2 2 – – 3,45
molnár molitor 5 5 – – 8,62
szabó sartor 3 3 – – 5,17
szűcs pellio 4 4 – – 6,90
takács textor 4 4 – – 6,90
tímár cerdo 3 3 – – 5,17
Összesen – 58 51 6 1 1100,00
Összesen (segédek) – – – 6 2 –

3. táblázat: A kézművesek foglalkozási viszonyai Törökszentmiklóson

*A segédek számát nem tartalmazza a százalékos arány.

A 3. számú táblázat alapján láthatóvá válik, hogy az iparosok abszolút többsége (51 fő; 87,93%) dolgozott segédek nélkül, egy segéddel 10,34%-uk (6 fő), míg két segéddel mindössze a 1,72%-uk (1 fő) tevékenykedett. A kőműves esetében egyértelmű, hogy két segéddel dolgozik, de a többi iparos esetében nem lehet egyértelmű következtetést levonni. A legtöbb iparos a csizmadiákhoz tartozik (27,59%), majd a kovácsok következnek (17,24%). A molnárok 8,62%-át teszik ki az összes iparosnak, őket követik a bognárok, szűcsok és takácsok (6,90%), majd a szabók és tímárok (5,17%). Azoknál a mesterségeknél, amelynek képviselői – ács, lakatos – ketten vannak 3,45%-át fedik le az iparosoknak, de öt olyan is akad, ahol egy személy űzi a foglalkozást (1,72%). A foglalkozásra vonatkozóan viszonylag kevés információval rendelkezünk, mert sem a katonák, sem a település vezetéséhez köthető személyek nem jelennek meg az összeírásban. Az előzetes elvárás nem teljesül, hiszen sokkal kisebb mértékben jelennek meg az iparosok a településen, mint azt az adózó lakosság nagyságához viszonyítva vártam.

Gabona, rétek és szőlősök

Szolnok esetében kizárólag a pozsonyi mérőben[41] megadott gabona vetéshez szükséges mennyiségét lehetett bemutatni és értelmezni. Törökszentmiklóson ezzel szemben a réteket és szőlősöket is összeírták. Az eltérést az okozza, hogy ez utóbbi településhez szervesen hozzátartoztak a rétek és szőlősök. Szolnok esetében viszont kimutatható, hogy ezek a városhatáron kívül – több kilométeres távolságban –, például Szandaszőlősön helyezkedtek el, nem kapcsolódtak közvetlenül a mezővároshoz. Megállapítható, hogy a gabona és a rétek esetében kizárólag a jobbágyokról kaphatunk képet, amíg a szőlősök nem csak a jobbágyokhoz köthetők, hanem házas és házatlan zsellérekhez is tartozhattak.

Az összeírás 6. főrovatának 1. alrovata – a jobbágy- vagy polgárjogon kezelt szántó bevetéséhez szükséges gabona mennyisége pozsonyi mérőben – rendelkezik a gabonára vonatkozó adatokkal. A többi alrovatot Törökszentmiklóson sem töltötték ki. Így az összes jobbágynál (360 fő) jelölték, hogy mennyi gabonát használt a szántó bevetéséhez.

9. diagramm: A bevetésre fordított gabona mennyisége pozsonyi mérőben

Az összeírásban szereplő 4498 pozsonyi mérőnyi gabona tehát a 360 jobbágyháztartáshoz köthető, amely a háztartások 32,79%-át jelenti, vagyis a név szerint feltüntetett adózók majdnem egyharmadára vonatkozóan vannak adatok az adóköteles földterület birtoklásáról. A 9. diagram alapján történik ennek a leírása. 93 jobbágy (25,83%) 6,5 pozsonyi mérő (604,5 pm.), 226 személy (62,78%) 13 pozsonyi mérő (2939 pm.), 17-en (4,72%) 19,5 pozsonyi mérő (331,5 pm.), és 24-en (6,67%) 26 pozsonyi mérő (624 pm.) gabonát használtak a földterület bevetésére. Leggyakrabban a 13 pozsonyi mérő fordul elő (módusz és medián is 13), amely arra utal, hogy a földterület nagyobb, és arányosabban oszlott el a háztartások között, mint Szolnokon. Átlagosan 12,49 pozsonyi mérővel vetettek, ez a szolnoki mennyiségnek majdnem a 1,5-szeresét jelenti.[42] Megállapítható, hogy az eredetileg elkészített összeírás szerint az egy jobbágyra jutó földterület nagysága Törökszentmiklóson nagyobb volt, mint Szolnokon. Szolnok esetében viszont még 1835-ben is korrekciókat hajtottak végre a földterületre vonatkozóan, [43] amely ez előbbi településen nem történt meg. Ennek értelmében a szolnoki szántóterülete 7683 pozsonyi mérőnek felelt meg,[44] így az egy jobbágy által birtokolt szántóterület nagysága 14,36 pozsonyi mérőre növekedett, ami meghaladja a törökszentmiklósi átlagnagyságot.

A rétekre vonatkozóan a 7. főrovatból lehet adatokat szerezni, amely a vizsgált település esetében csak a jobbágy- vagy polgárjogon bírt kaszálókat – 1. alrovatot – jelenti. A rétekről elmondható, hogy szintén csak a jobbágyoknál írták össze az utasításnak megfelelően, és egyenes arányosság figyelhető meg a bevetéshez szükséges gabona mennyiségével kapcsolatban. Azok a személyek, akik 6,5 pozsonyi mérő gabonát használnak a vetéshez, 3 pozsonyi mérő réttel rendelkeznek, de ez minden további értékre igaz. Ez alapján kijelenthető, hogy a 3 pozsonyi mérőt megszorozzuk a hányadossal, aminek értéke 2,167, akkor 6,501-et kapunk, amely a vetéshez szükséges gabonamennyiséggel egyenlő.

10. diagramm: A rétek területe pozsonyi mérőben kifejezve

A rét összterülete (10. diagram) a településen 2076 pozsonyi mérő, amely 360 jobbágyháztartás között oszlik el. 93 jobbágy (25,83%) 3 pozsonyi mérő (279 pm.), 226 személy (62,78%) 6 pozsonyi mérő (1356 pm.), 17-en (4,72%) 9 pozsonyi mérő (153 pm.), és 24-en (6,67%) 12 pozsonyi mérő (288 pm.) nagyságú réttel rendelkezik. Leggyakrabban a 6 pozsonyi mérő nagyságú terület fordul elő (módusz és medián is 6). Az átlagot tekintve 5,77 pozsonyi mérő nagyságú rét képezi a tulajdont.

A szőlősök megoszlása a különböző társadalmi rétegek között összetettebb képet mutat, hiszen a jobbágyokon kívül a házas és házatlan zsellérek köréből is vannak adatok. Erre vonatkozóan a 8. főrovat 1. – a szőlő területe pozsonyi mérőben kifejezve – és 3. – a kapások száma az adózó bevallása szerint – alrovata ad tájékoztatást. Az 1. alrovat adatainak kiszámítása Bottló Béla alapján a következőképpen történt: „Az e rovatba írt pozsonyi mérők mértékszámát úgy számították ki, hogy a családfő [háztartásfő] szőlőjének kapásokban kifejezett mértékszámát elosztották az 1 pozsonyi mérőnyi szőlőhöz szükséges kapások számával”[45].

A 241,5 pozsonyi mérő szőlős 113 jobbágy (44,84%), 136 házas zsellér (53,97%) és 3 házatlan zsellér (1,19%) között oszlik meg. A három társadalmi csoporton belül különböző alcsoportokat lehet létrehozni, hogy mennyi személy rendelkezik egy adott nagyságú területtel, amelyet a 11. diagram jelenít meg.

11. diagram: A szőlősök területe pozsonyi mérőben kifejezve

A jobbágyok közül 41-en (36,28%) 0,5 pozsonyi mérő (20,5 pm.), 50-en (44,25%) 1 pozsonyi mérő (50 pm.), 18-an (15,93%) 1,5 pozsonyi mérő (27 pm.), 2-en (1,77%) 2 pozsonyi mérő (4 pm.), valamint 2-en (1,77%) 3 pozsonyi mérő (6 pm.) nagyságú szőlőst birtokolnak. Összesen 107,5 pozsonyi mérőt (44,51%) jelent, és átlagosan 0,95 pozsonyi mérőnyi területtel bírnak. Az összes jobbágy közül 113 főnek volt szőlőse, amely az összes jobbágy 31,19%-át jelenti. A házas zsellérek közül 55-en (40,44%) 0,5 pozsonyi mérő (27,5 pm.), 1 személy (0,74%) 0,75 pozsonyi mérő, 54-en (39,71%) 1 pozsonyi mérő (50 pm.), 14-en (10,29%) 1,5 pozsonyi mérő, 7-en (5,15%) 2 pozsonyi mérő (14 pm.), 1 fő (0,74%) 2,25 pozsonyi mérő, 2-2 személy (1,47%; 1,47%) 2,5 és 3 pozsonyi mérő (5 pm.; 6 pm.) szőlőssel rendelkeztek. Ez összesen 130,5 pozsonyi mérővel (54,04%) egyenlő. Az egy házas zsellérre jutó szőlős átlagmértéke 0,86 pozsonyi mérő. A 632 összeírásban feltüntetett házas zsellér 21,52%-áról lehet képet alkotni, azaz 136 háztartásról. A 106 házatlan zsellér közül mindössze 3 személynél (2,83%) található szőlősre vonatkozó adat, amely együttesen 3,5 pozsonyi mérőt jelent, és az összes szőlős 1,45%-át fedi le. A szőlősöket a tulajdonosok ezeket az úrbéres földeken kívül telepítették, így a házas zsellérek tulajdonában a több, mint 50%-a volt.

A kapások számánál fontos tudni, hogy az adózó háztartásfő saját bevallása alapján határozta meg kapásokban az általa művelt földterület nagyságát kapásokban kifejezve. Ez adta a segítséget az összeíróknak az adatok kiszámításához, amelyet az előbbi diagram szemléltet. Továbbá ezeknél az adatoknál is megfigyelhető egy egyenes arányosság az 1. alrovathoz viszonyítva, hiszen a 3. alrovat mindig a kétszerese az előző kitöltött alrovatnak. Így megkaphatjuk azt, hogy mennyi az 1 pozsonyi mérő szőlőhöz szükséges kapások száma, vagyis esetünkben ez 2 fő.[46]

12. diagram: A törökszentmiklósi szőlős kapásainak száma

A kapások számának megoszlása (12. diagram) megegyezik a szőlősök területének pozsonyi mérőben kifejezett százalékos arányaival. Ezért ennek részletes leírását nem teszem meg, csak az összmértékre vonatkozóan közlöm az adatokat. Az összesen 483 kapás megoszlása szintén 113 jobbágy (44,84%), 136 házas zsellér (53,97%), és 3 házatlan zsellér (1,19%) között volt. A jobbágyok 215 kapásnyi területtel (44,51%), a házas zsellérek 261-gyel (54,04%), valamint a házatlan zsellérek 7-tel (1,45%) bírnak.

Az állatállomány

Az állatállomány részletes leírásához a 10. főrovat 7 darab alrovatát – ökrök (boves jugales), anyatehenek (vaccae foetae, aut matres), meddő tehenek (vaccae steriles), 3 évnél idősebb üszők és bikák (juvenci et juvencae 3. annos superantes), 2 évnél idősebb üszők és bikák (juvenci et juvencae 2. annos superantes), 3 évnél idősebb lovak (equi curriferi et armentales 3. annos superantes), 2 évnél idősebb lovak (equi curriferi et armantales 2. annos superantes) –, valamint a 11. főrovat első 2 alrovatát – 1 évnél idősebb juhok (oves unum annum complentes), 1 évnél idősebb sertések (setigeri unum annum complentes) – lehet felhasználni. A település esetében a 11. főrovat 3. alrovat – 1 évnél idősebb kecskék (caprae unum annum complente) – üresen maradt, mint azt Szolnok esetében is tapasztaltuk,[47] de ez a vármegyében például Mezőtúron[48] is így történt. Továbbá a Jászság és a Nagykunság településein például Jászberényben,[49] Jászapátiban,[50] Karcagon,[51] Kisújszálláson[52] sem töltötték ki, tehát ennek hiánya nem tekinthető egyedi, a vármegye esetében megszokott esetnek. A teljes állatállomány, amelyet fajta és némelyet meghatározott korcsoport alapján írtak össze, 5171 darab állatot foglal magába. Ezek megoszlása az alrovatok szerint az alábbi képet mutatja. A nagyállatok között 128 ökör (2,48%), 220 anyatehén (4,25%), 147 meddő tehén (2,84%), 22 három évnél idősebb tinó és üsző (0,43%), 135 két évnél idősebb tinó és üsző (2,61%), 1247 három évnél idősebb ló (24,12%), valamint 40 két évnél idősebb ló (0,77%) szerepel az összeírásban. Az apróállatoknál 2657 egy évnél idősebb juhot (51,38%), és 575 egy évnél idősebb sertést (11,12%) írtak össze. Az apróállatok együttesen a teljes állatállomány 62,5%-át fedik le, amely azt eredményezi, hogy a 10. főrovat 7 alrovata mindössze 37,5%-át jegyezték fel. Tovább árnyalja a képet, hogy a három évnél idősebb lovak 24,12%-kal a nagyállatok tartásának 64,32%-ának felelnek meg. Rendkívül alacsony az ökrök aránya, amelynek a szerepe a földművelésben betöltött szerepét illetően csökkeni látszik a szerepe, hiszen lovakat is használhattak helyettük.

13. diagram: Az állatállomány megoszlása a társadalmi rétegződés alapján

Az állatállományt a társadalmi rétegződés alapján is vizsgálhatjuk (13. diagram), amely szerint még mindig a jobbágyok rendelkeznek a legnagyobb állatállománnyal, de a házas zsellérek száma sem elhanyagolható az egyes állatfajták birtoklásában. A továbbiakban ez alapján az állatok összlétszámának alakulását ismertetem. A jobbágyok 124 ökröt (96,875%), 195 anyatehenet (88,64%), 138 meddő tehenet (93,88%), 19 három évnél idősebb tinót és üszőt (86,36%), 128 két évnél idősebb tinót és üszőt (94,81%), 1108 három évnél idősebb lovat (88,85%), 39 két évnél idősebb lovat (97,50%), 2535 egy évnél idősebb juhot (95,41%), valamint 502 egy évnél idősebb sertést (87,30%) tartanak. A házas zsellérek 4 ökörrel (3,125%), 23 anyatehénnel (10,45%), 9 meddő tehénnel (6,12%), 2 három évnél idősebb tinóval és üszővel (9,09%), 7 két évnél idősebb tinóval és üszővel (5,19%), 134 három évnél idősebb lóval (10,75%), 1 két évnél idősebb lóval (2,50%), 107 egy évnél idősebb juhval (4,03%), 69 egy évnél idősebb sertéssel (12,00%) bírnak. A házatlan zsellérek tulajdonát képezi 2 anyatehén (0,91%), 1 három évnél idősebb tinó vagy üsző (4,55%), 5 három évnél idősebb ló (0,40%), 15 juh (0,56%), és 4 sertés (0,70%). A házatlan zsellérek által birtokolt állatok száma a teljes állatállomány 1%-át sem éri el (0,52%). A házas zsellérek állatállománya is 10% alatt marad (6,89%), tehát Törökszentmiklóson is a jobbágyok kezében összpontosul a teljes állomány 92,59%-a.

Az alábbi 4., 5., 6., 7., 8. és 9. táblázat segítségével a 10. és a 11. főrovatok alrovatai alapján az állatok tartásából való részesedést vizsgálom társadalmi rétegenként. Ennek során az állatok háztartásonként tartott darabszámát és összlétszámát, valamint az állatot tartó személyek százalékos arányát közlöm.

Nagyállatok
Háztartásonként tartott darabszám Állatot tartó jobbágyok száma Háztartásonként tartott állat összlétszáma Állatot tartó jobbágyok száma/összes jobbágy száma (%)
Ökrök
2 28 56 12,5
4 17 68
Anyatehenek
1 134 134 45,28
2 27 54
3 1 3
4 1 4
Meddő tehenek
1 73 73 28,06
2 24 48
3 2 6
5 1 5
6 1 6
3 évnél idősebb tinók és üszők
1 9 9 3,33
2 1 2
4 2 8
2 évnél idősebb tinók és üszők
1 36 36 20,83
2 30 60
3 6 18
4 2 8
6 1 6
3 évnél idősebb lovak
1 3 3 96,39
2 75 150
3 128 384
4 135 540
5 5 25
6 1 6
2 évnél idősebb lovak
1 21 21 8,33
2 9 18

4. táblázat: A nagyállatokat tartó jobbágyok megoszlása

A jobbágyok abszolút többsége (96,39%) tart három évnél idősebb lovat, de a két évnél idősebbek tartása csak 8,33%-nál figyelhető meg. A mezőgazdasági szemponton kívül a szállításban is szerepet tölthettek be. Az anyatehenek az élelmezés szempontjából is fontosak, hiszen a borjak a hústermelést növelhetik a településen, ezért reális, hogy a jobbágyok közel a felének (45,28%) van anyatehene. A két (20,83%) és három évnél idősebb üszők és tinók az utánpótlást is jelentik. Ez előbbiek pár éven belül az ökrök sorába fognak tartozni, míg ez utóbbiak az állatállomány növelése szempontjából fontos szerepet fognak betölteni a borjazással. Ezért kifejezetten alacsonynak tekinthető, hogy csak a jobbágyok 3,33%-ának van három évnél idősebb jószága. Nagyobb viszont azoknak az aránya (28,06%), akik meddő teheneket tartanak, ennek a felét sem éri ökröket tartók aránya (12,5%).

Nagyállatok
Háztartásonként tartott darabszám Állattal rendelkező házas zsellérek száma Háztartásonként tartott állat összlétszáma Állatot tartó házas zsellérek száma/összes házas zsellér száma (%)
Ökrök
2 2 4 0,32
Anyatehenek
1 21 21 3,48
2 1 2
Meddő tehenek
1 9 9 1,42
3 évnél idősebb tinók és üszők
2 1 2 0,16
2 évnél idősebb tinók és üszők
1 1 1 0,63
2 3 6
3 évnél idősebb lovak
1 1 1 8,54
2 33 66
3 13 39
4 7 28
2 évnél idősebb lovak
1 1 1 0,16

5. táblázat: A nagyállatokat tartó házas zsellérek megoszlása

A házas zsellérek körében nagyságrendileg kisebb szerepet tölt be az állattartás. Kizárólag a három évnél idősebb lovak esetében figyelhető meg, hogy a háztartások több, mint 5%-a tartja őket (8,54%). Csak az anyatehenek (3,48%) és a meddő tehenek (1,42) jelennek meg rajtuk kívül a háztartások 1%-ánál többen. Az összes többit 1%-nál kisebb arányszámok jellemzik. Kiemelendő, hogy összesen 1 darab két évnél idősebb lovat írtak össze (0,16%), ami egyértelműen alacsony számnak bizonyul, ha a három év feletti lovak számával összevetjük. Az előzetes várakozás alapján ugyanaz a tendencia figyelhető meg, mint a jobbágyok esetében, vagyis a számottevően nagy a különbség a két korcsoportba sorolt lovak száma között. Ennek oka értelemszerűen abban rejlik, hogy a két évnél idősebbnek a felsőhatára a három, míg a másik esetében nincs ilyen határérték.

Nagyállatok
Háztartásonként tartott darabszám Állattal rendelkező házatlan zsellérek száma Háztartásonként tartott állat összlétszáma Állatot tartó házatlan zsellérek száma/összes házatlan zsellér száma (%)
Anyatehenek
1 2 2 1,87
3 évnél idősebb tinók és üszők
1 1 1 0,94
3 évnél idősebb lovak
2 1 2 1,87
3 1 3

6. táblázat: A nagyállatokat tartó házatlan zsellérek megoszlása

A házatlan zselléreknél mindössze három rovatban tüntettek fel adatokat. Mivel fentebb ismertettem, hogy a jobbágyok milyen alacsony százalékos arányban tartottak bármilyen állatot, ezért az eredmény a vártnak megfelelő. 2-2 háztartásban jegyeztek fel anyatehenet vagy három évnél idősebb lovakat, valamint 1-nél három évnél idősebb tinót vagy üszőt. Arra vonatkozóan, hogy ezek elírás következményei, az összeírás nem tartalmaz információkat.

Apróállatok
Háztartásonként tartott darabszám Állattal rendelkező jobbágyok száma Háztartásonként tartott állat összlétszáma Állatot tartó jobbágyok száma/összes jobbágy száma (%)
1 évnél idősebb juhok
8 1 8 33,89
10 5 50
12 31 372
13 6 78
15 14 210
16 3 48
17 1 17
18 1 18
20 18 360
25 28 700
27 1 27
30 2 60
37 2 74
40 2 80
50 3 150
58 1 58
60 1 60
75 1 75
90 1 90
1 évnél idősebb sertések
1 110 110 71,67
2 98 196
3 29 87
4 7 28
5 5 25
6 8 48
8 1 8

7. táblázat: Az apróállatokat tartó jobbágyok megoszlása

Az apróállatok tartásában is a jobbágyoké volt meghatározó szerep, de a táblázat alapján a háztartások 33,89%-ában tartottak egy évnél idősebb juhot. Ez azt jelenti, hogy bár az állomány nagy volt, de az eloszlása közel sem tekinthető egyenletesnek, hiszen voltak olyan személyek, akik több, mint 50-et tartottak. Ez a 4 fő a jobbágyok által nevelt juhok 11,16%-át birtokolták, ami a teljes juhállomány 10,65%-át jelenti. Leggyakrabban 1 vagy 2 sertést tartottak, és sokkal több háztartásnál (71,67%) írtak össze, mint a juhot, vagyis sokkal arányosabbnak tekinthető az eloszlása.

Apróállatok
Háztartásonként tartott darabszám Állattal rendelkező házas zsellérek száma Háztartásonként tartott állat összlétszáma Állatot tartó házas zsellérek száma/összes házas zsellér száma (%)
1 évnél idősebb juhok
3 1 3 1,27
4 1 4
12 3 36
19 1 19
20 1 20
25 1 25
1 évnél idősebb sertések
1 35 35 8,07
2 14 28
3 2 6

8. táblázat: Az apróállatokat tartó házas zsellérek megoszlása

A házas zsellérek körében is többen tartottak sertést (8,07%), mint juhot (1,27%). A juhok esetében a háztartásokon belüli számuk nem mutat olyan nagy eltéréseket, mint a jobbágyok esetében. Az eloszlás itt is egyenetlennek tekinthető. A sertéseknél kiegyenlítetteb a helyzet az egyes háztartásokban összeírt számok alapján.

Apróállatok
Háztartásonként tartott darabszám Állattal rendelkező házatlan zsellérek száma Háztartásonként tartott állat összlétszáma Állatot tartó házatlan zsellérek száma/összes házatlan zsellér száma (%)
1 évnél idősebb juhok
15 1 15 0,94
1 évnél idősebb sertések
1 4 4 3,77

9. táblázat: Az apróállatokat tartó házatlan zsellérek megoszlása

A házatlan zselléreknél egy személynél jegyeztek juhokat, és négynél[53] pedig 1-1 sertést. Az apróállatok állományának nagyon kis részét birtokolták, és a házatlan zsellérek között is ritkaságnak tekinthető a településen, hogy bármilyen állatot is tartottak. Ez már a nagyállatok tekintetében is megmutatkozott.

Összegezve elmondható, hogy a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy az állatok korcsoporti beosztása nem megfelelően reprezentálja az állatállományt, hiszen az ezeknél fiatalabbakat az összeírás egyáltalán nem tartalmazza. Ez alapján az összeírásban szereplő állatállomány alapján csak részleges képet eredményez. Az egyes társadalmi rétegek közötti megoszlásnál a jobbágyok vezető szerepe kétségtelen, ha kis arányban is (6,83%) tartalmaz az összeírás adatokat, mégsem elhanyagolhatók a házas zsellérek állatai. Az állatállomány tekintetében tehát egy jelentős differenciálódás, társadalmi és anyagi szempontból aránytalan eloszlás rajzolódik ki.

Konklúzió

Az 1828. évi országos összeírás Törökszentmiklósra vonatkozó iratainak feldolgozása során még inkább bizonyságot nyert, hogy a Latus sorok egy az egyben történő átvétele torzított eredményekhez vezethet. Ezt bizonyítja a forrás bemutatásánál hangsúlyt kapó elem, hogy az összeíróbiztosok is elszámolhatták az egy oldalon feltüntetett adatokat, vagy rossz sort vezettek át a következő oldalra. Mindezekkel olyan hibákat okoztak, amelyek a forrásanyag feldolgozásának szempontjából kiemelkedőnek bizonyultak. Ezek ellenére az összeírás adatai kritikával ugyan, de felhasználhatók az adózó népesség viszonyainak értelmezésére.

A megjegyzések hiánya miatt számos limitációja van a településen élő személyek pontos ismertetésének, hiszen ily módon nem lehet a Vid. (viduus, vidua) rövidítést feloldani, valamint a 60 év feletti személyekről szinte semmilyen információval nem rendelkezünk. Ezek hiányában nem lehet pontosan meghatározni sem a nemek arányát, sem a korcsoportok szerinti eloszlást. Emiatt a minta leírása hiányérzetet kelthet az olvasókban.

Mivel az összeírás az adóviszonyok rendezése miatt készült, ezért nem igazán alkalmas az adózó társadalmon kívüli személyek feltérképezésére. Viszonylag pontos képet lehet szerezni az összeírásban név szerint szereplő személyekről és a háztartásaikról. Megismerhető, hogy a név szerint feltüntetett adózó melyik társadalmi réteghez tartozik, továbbá a háztartások összetétele, a háztulajdon, a szántók, rétek és szőlősök nagysága, az állatállomány összetétele, a foglalkozási szerkezet. A településen összeírt iparosok aránya elmarad a szolnokitól, de a mezőgazdaság jelentős szereppel rendelkezett. Ezt mind a szántóterületek, mind a rétek és szőlősök bizonyítják. Ahhoz, hogy ezekről átfogó képet lehessen alkotni szükséges további települések adatainak a bevonása, hiszen akkor lehet a település feltárt adatait kontextusba helyezni és ennek segítségével értelmezni.

Mivel jelenleg csak egy közeli településsel történt meg az adatok összehasonlítása, de ezt csak részlegesen lehetett megtenni a hiányzó adatok miatt. Érdemes lett volna olyan települést választani a vármegyéből, amelynek ugyanazok a rovatai vannak kitöltve, mint a törökszentmiklósinak. Ebben az esetben a rétek és szőlősök esetében további következtetéseket lehetett volna levonni. A más vármegyékben vagy kiváltságos kerületekben készített összeírásokkal viszont bonyolult összehasonlításra felhasználni. Ennek oka abban rejlik, hogy az összeírók nem minden esetben döntöttek hasonlóan, vagy a megjegyzések főrovatnál nem ugyanazokat az információkat tüntették fel. Ez utóbbi vármegyén belül is jelenthet eltéréseket, mint a jelen tanulmányban is választott két település esetében. A jövőbeli további regionális feldolgozások szükségesek és elengedhetetlenek ahhoz, hogy átfogó képet kaphassunk az egyes települések adózó viszonyairól.

Az eredmények tekintetében kirajzolódik, hogy a településen élők száma nem jelenti, hogy az iparosok ugyanolyan arányban jelennek meg, mint egy nagyjából hasonló nagyságú településen. Az állatállomány tekintetében nagy egyenlőtlenség tapasztalható, amelynél a várt eredményeket nem tükrözi az ökrök vagy anyatehenek száma. Minden település mutat bizonyos sajátosságokat ennek tekintetében.

Felhasznált források

MNL-HML-IV.1.b. Heves és Külső-Szolnok Vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei és iratai (1304–1902), 35, 325. számú irat.

MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720-1836, 8. téka.

MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720-1836, 14. téka, 1104/1–3.

MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720-1836, 19. téka.

MNL-JNSzML-IV.3. 5–9,11–14, 36–46.

MNL-OL-W-21-6-N-26, Heves és Külső-Szolnok vármegye, 91–91f, 132–132e, 167–167c.

MNL-OL-W-21-6-N-26, Jászkerület, 7a–7c, 8a–8d.

MNL-OL-W-21-6-N-26, Nagykun kerület, 1a–1f, 2a–2d.

Felhasznált szakirodalom

Bácskai Vera – Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984.

Barta László: Az 1828. évi országos összeírás Csongrád vármegyében, in Blazovich László (szerk.): Tanulmányok Csongrád megye történetéből V., Szeged, Csongrád megyei Levéltár, 1981, 5–45.

Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek 1601–1874, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990, 292–295.

Bohony Nándor: Adózó gazdaság és társadalom Egerben az 1828. évi országos összeírás alapján, Agrártörténeti Szemle, 27. évf., 1985/1–2, 66–157.

Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás, in Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1957, 242–272.

Cseh Géza – Soós Imre – Szabó László: Törökszentmiklós, in Botka János Dr. (szerk.): Adatok Szolnok megye történetéből, II. kötet, Szolnok, Szolnok Megyei Levéltár, 1989, 237, 743–779.

Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban, Gyula, Békés megyei Levéltár, 1986.

Horváth Gergely Krisztián: Társadalmi és gazdasági hierarchia a dikális adórendszerben: Moson vármegye adókulcs-tervezete (1838), Korall, VI. évf., 2005/19–20, 160–189.

Mérész Anna – Pálházy Ferenc: Az 1828. évi országos összeírás jellemzői Szolnokon, in Bubnó Hedvig és mtsai (szerk.): Non est volentis II.: A Benda Kálmán Szakkollégium legjobb OTDK dolgozatai (2022–2023), Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2024, 235–247.

Mérész Anna – Pálházy Ferenc: Az 1828. évi országos összeírás Szolnok példáján, KRE-DIt, VI. évf., 2023/1, 329–355.

Mérész Anna – Pálházy Ferenc: Szolnok adózó társadalma és az 1828. évi országos összeírás, KRE-DIt, VI. évf., 2023/2, 165–191.

Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772–1849. évi rovásadó összeírása, Eger, Heves megyei Levéltár kiadványa, 1973, 145, 181.

Internetes hivatkozások

1790/91. évi XXXIII. tc. a népességnek közigazgatási és katonai czélból való összeirásáról, https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=79000033.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D25

1802. évi II. tc. a nem nemes népesség összeírásáról, https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=80200002.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D26

1827. évi VII. tc. a porták megigazítására szolgáló országos összeírásról, https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=82700007.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D26

Hivatkozások

  1. A Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-23-2-1-KRE-1 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült. A jelen esettanulmány csak egy település – Törökszentmiklós – példáján mutatja be az elvégzett munka egy részletét. ↑
  2. Az 1828. évi országos összeírás kiterjedt a korabeli Magyar Királyság (beleértve Horvátország) szinte teljes településhálózatára. ↑
  3. Mérész Anna – Pálházy Ferenc: Az 1828. évi országos összeírás Szolnok példáján. KRE-DIt, VI. évf., 2023/1, 329–355; Mérész Anna – Pálházy Ferenc: Szolnok adózó társadalma és az 1828. évi országos összeírás, KRE-DIt, VI. évf., 2023/2, 165–191; Mérész Anna – Pálházy Ferenc: Az 1828. évi országos összeírás jellemzői Szolnokon, in Bubnó Hedvig és mtsai (szerk.): Non est volentis II.: A Benda Kálmán Szakkollégium legjobb OTDK dolgozatai (2022–2023), Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2024, 235–247. ↑
  4. Cseh Géza – Soós Imre – Szabó László: Törökszentmiklós, in Botka János Dr. (szerk.): Adatok Szolnok megye történetéből, II. kötet, Szolnok, Szolnok Megyei Levéltár, 1989, 746, 237. ↑
  5. Bácskai Vera – Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984. ↑
  6. MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720–1836, 14. téka, 1104/1–3. ↑
  7. MNL-OL-W-21-6-N-26. Heves és Külső-Szolnok vármegye, Törökszentmiklós, 132a–c. ↑
  8. Mérész–Pálházy: Az 1828. évi, 342–343. ↑
  9. 1790/91. évi XXXIII. tc. a népességnek közigazgatási és katonai czélból való összeirásáról. https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=79000033.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D25 (Letöltés: 2024. október 3.) ↑
  10. 1802. évi II. tc. a nem nemes népesség összeírásáról, https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=80200002.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D26 (Letöltés: 2024. október 3.) ↑
  11. 1827. évi VII. tc. a porták megigazítására szolgáló országos összeírásról, https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=82700007.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D26 (Letöltés: 2024. október 3.) ↑
  12. Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás, in Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai, Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1957, 243–245. ↑
  13. Horváth Gergely Krisztián: Társadalmi és gazdasági hierarchia a dikális adórendszerben: Moson vármegye adókulcs-tervezete (1838), Korall, VI. évf., 2005/19–20, 163. ↑
  14. MNL-HML-IV.1.b., 35. és 325. számú iratok. ↑
  15. Vö. Uo., 35, 325; Bottló: Az 1828. évi, 252–253. ↑
  16. Uo., 251–264; Barta László: Az 1828. évi országos összeírás Csongrád vármegyében, in Blazovich László (szerk.): Tanulmányok Csongrád megye történetéből V., Szeged, Csongrád megyei Levéltár, 1981, 7–8; Bohony Nándor: Adózó gazdaság és társadalom Egerben az 1828. évi országos összeírás alapján, Agrártörténeti Szemle, 27. évf., 1985/1–2, 90–94; Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban, Gyula, Békés megyei Levéltár, 1986, 13–47; Mérész–Pálházy: Az 1828. évi, 333–336. ↑
  17. Mérész–Pálházy: Az 1828. évi, 347–348. ↑
  18. Uo., 353–354. ↑
  19. A Vid. rövidítés jelentheti a viduus (özvegy férfi) vagy a vidua (özvegy nő) kifejezéseket. ↑
  20. A korcsoportok kialakításáról Szolnokra vonatkozóan a részletes bemutatás az alábbi tanulmányban olvasható: Mérész–Pálházy: Az 1828. évi, 355–356. ↑
  21. Azokat a csoportokat, akik nem adókötelesek, korábban ismertették. Lásd bővebben Uo., 356–357. ↑
  22. A 2. főrovat a kiegészítő összegzés alapján 2261 főt tartalmaz. ↑
  23. MNL-HML-IV.7.a. 14. téka, 1104/1, 4. (34. Gazdag Steph.) ↑
  24. Mérész–Pálházy: Szolnok adózó, 167. ↑
  25. Uo., 167. ↑
  26. Részletesen: Uo., 168. ↑
  27. Uo., 169. ↑
  28. Szolnokon ilyen személyekről is tudunk, aminek jelentőségével a tanulmány részletesen is foglalkozik: Uo., 175–176. ↑
  29. Heves és Külső-Szolnok vármegye részét képezte 1828-ban, majd az 1876-ban megalakuló Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéhez fog tartozni, amely azért jelentős, hiszen a kettős jelölés itt is megjelenik, pl. 4. Bíró Joann. jobbágyként és házatlan zsellérként is szerepel az összeírásban (MNL-HML-IV.7.a. 8. téka, 1038/1, 2.). Ezt a javított változatban korrigálják Bíró Joann. és további 18 háztartásfő esetében (MNL-HML-IV.7.a. 8. téka, 1038/6, 49.). ↑
  30. Mérész–Pálházy: Szolnok adózó, 174–175. ↑
  31. A házassági kapcsolatok megállapításához szükségesek a megjegyzések, hiszen ezek segítséget nyújtanak a háztartásban élő személyekkel kapcsolatban, mint pl. a családapa és -anya a magas kora miatt hiányzik. Mivel a név szerint összeírt adózó feleségére vonatkozóan semmilyen adattal nem szolgál az összeírás, emiatt ezeknél a háztartásoknál, ahol ilyen nehézség merül fel, ott csak spekulatív eredményeket lehetne közölni. Ezek pedig nem a valóságot tükrözik, így az anyakönyvek bevonása nélkül elvetettem a házassági kapcsolatok feltérképezését. A módszertan részletes leírását a házassági kapcsolatokra vonatkozóan lásd Uo., 171–173. ↑
  32. MNL-HML-IV.7.a. 14. téka, 1104/1, 4. ↑
  33. Uo. (32. Ludvik Jose[phus]). ↑
  34. Uo. (31. Zafir Petrus) ↑
  35. MNL-HML-IV.7.a. 14. téka, 1104/1, 20. (200. Kiriák [Kirják] Franc[iscus]). ↑
  36. Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772–1849. évi rovásadó összeírása, Eger, Heves megyei Levéltár kiadványa, 1973, 181. ↑
  37. Vö. Soós: Heves és Külső-Szolnok, 145; Mérész–Pálházy: Szolnok adózó, 170. ↑
  38. Bővebben lásd Mérész–Pálházy: Szolnok adózó, 170. ↑
  39. A mesterségek magyar és latin megfelelőit lásd még: Barta: Az 1828. évi országos, 15, 22, 26; Erdei: Békés megye, 432; Mérész–Pálházy: Szolnok adózó, 178–179. ↑
  40. A Szolnokról megjelent tanulmányban nem ezek az adatok szerepelnek. A kutatás folytatásának, illetve az adatok ismételt ellenőrzésének köszönhetően jutottam erre az eredményre. Ezáltal az összes adózóhoz viszonyított, mesterségenként sorra vett százalékos arányok is eltérnek. Ez alapján 15 mesterséget űz kevesebb, mint 0,1%, és a kádárok tartoznak csak a 0,10 és 0,19% közötti csoportba. A kutatás korábbi fázisait tükröző más eredmények továbbra is helytállónak bizonyultak. Az további számítások elvégzésének köszönhetően korrigált egységek korábban számított százalékos arányait lásd: Mérész–Pálházy: Szolnok adózó, 177. ↑
  41. A pozsonyi mérő a korszakban olyan általános mérték, amely törvény által megszabott volt. Az átszámítási egység: 2 pozsonyi mérő = 1 hold, ill. fordítva. Részletesebben lásd: Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek 1601–1874, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990, 292–295. ↑
  42. A szolnoki adatokat lásd Mérész–Pálházy: Szolnok adózó, 180. ↑
  43. Ennek részletes ismertetését lásd Mérész–Pálházy: Az 1828., 239–241. ↑
  44. Uo., 240. ↑
  45. Bottló: Az 1828. évi, 262. ↑
  46. A számítás menetét vö. Bottló: Az 1828. évi, 262; Erdei: Békés megye, 43. ↑
  47. Vö. Mérész–Pálházy: Az 1828. évi, 341; Mérész–Pálházy: Az 1828., 242, 244. ↑
  48. Vö. MNL-HML-IV.7.a. 8. téka; MNL-OL-W-21-6-N-26, Heves és Külső- Szolnok vármegye, 91–91f. ↑
  49. Vö. MNL-JNSzML-IV.3. 5–9; Uo. Jászkerület, 8a–8d. ↑
  50. Vö. Uo., 11–14; Uo., 7a–7c. ↑
  51. Vö. Uo., 36–41; Uo., Nagykun kerület, 1a–1f. ↑
  52. Vö. Uo., 42–46; Uo., 2a–2d. ↑

  53. Ezek közül egyik sem azonos azzal, akinek juhai voltak. ↑

Beküldve:

Mérész Anna – Pálházy Ferenc: Az 1828. évi országos összeírás Szolnok példáján

Bevezetés

A jelen tanulmány a társadalom történeti statisztikai forrásai közül az 1828. évi országos összeírást használja és annak Szolnokra vonatkozó adatállományát mutatja be. A kiindulópontot Bácskai Vera gondolata adta: „Az országos összeírások adatainak pontossága kedvező forrásadottságok esetében ellenőrizhető és korrigálható a városi lakosságnak ugyan csak kisebb részére kiterjedő… .”[1] Mivel az összeírás a korabeli Magyar Királyság szinte teljes településhálózatát lefedi, ezért alkalmas azok adózó társadalmának vizsgálatára.

A Heves Megyei Levéltárban (továbbiakban HML) található, 1828. évi országos összeírás Szolnokra vonatkozó dokumentumai alapján készítettük el Excel táblázat formájában az adatbázisunkat. Ez eltér a Magyar Nemzeti Levéltár (továbbiakban MNL) 2022. szeptember 26-án átadott 1828. évi összeírás digitális formában megtekinthető adatbázistól.

Szolnok sajátos földrajzi helyzetét meghatározta, hogy a Jászság és a Nagykunság kiváltságos kerületei között fekszik, a Tisza és a Zagyva torkolatánál, a folyószabályozás előtt a Tisza kanyarulataiba beszorult településként, mocsaras és lápos vidékkel övezve. Gyümölcsösökkel és szőlősökkel nem rendelkezik, mert ezek Szandán találhatók. A már II. József által elrendelt első katonai felmérés Szolnokot ábrázoló térképe alátámasztja a város általunk bemutatott földrajzi helyzetét, valamint Szanda meglétét.[2]

1. kép: Szolnok és Szanda az első katonai felmérés alapján készített térképen

A második katonai felmérést I. Ferenc király rendelte el 1806-ban, de Szolnokon csak 1857 után került rá sor. Ezt az bizonyítja, hogy a felmérés alapján elkészített térkép tartalmazza az alter Bahnhof[3] kifejezést, amely régi pályaudvart jelent, tehát a fentebb említett második pályaudvar építése már befejeződött. A térképen látható, hogy a folyószabályozás megtörtént, vagyis radikális környezettermészeti változásokra került sor, amelynek velejárója, hogy a lélekszám Szolnokon és Szandán is növekedésnek indult.

2. kép: Szolnok és Szanda a második katonai felmérés alapján készített térképen

A célunk bemutatni az 1828. évi országos összeírás Szolnokra vonatkozó irategyüttesét, valamint az adatállomány alapján eddig még nem vizsgált nemek és korcsoportok szerinti megoszlás leírása. A város kiválasztása során szem előtt kellett tartanunk, hogy a fellelhető források mindig meghatározzák a választási lehetőségek körét, továbbá egy olyan település társadalmi adataival dolgoztunk, amely esetében a forrásanyag ilyen szempontú feldolgozására korábban még nem került sor.

Források bemutatása

A munkához felhasznált forrásként az 1828. évi országos összeírásról (Conscriptio Regnicolaris) fennmaradt eredeti, Szolnok városára vonatkozó a HML-ben őrzött irategyüttes szolgált.[4] Mivel a munka legnagyobb része e dokumentum adatainak vizsgálatát teszi ki, okvetlenül fontos, hogy részletekbe menően értékeljük a forrás tartalmát. A bemutatása és elemzése elengedhetetlen ahhoz, hogy az adatállomány hitelességét és felhasználhatóságát illetően véleményt tudjunk alkotni.

3. kép: A Conscriptio Regnicolaris HML-ben őrzött irategyüttes I. füzetének borítólapja

MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720-1836 (Állag), 19. téka.

A mintegy öt füzetnyi kézzel kitöltött dokumentum eredeti formában és mikrofilmen is kutatható. A forrásokon megtalálhatók az írnokok (Conscriptoris) Mathias Bezegh de Hajnik (extram conscriptor),[5] és Stephanus Frajzajzen (domesticus conscriptor)[6] aláírásai, illetve családi címerükkel ellátott viaszpecsétjük. Ezen kívül az elkészítés szükségességét indokló latin nyelvű kézzel írott nyitó és záró jegyzőkönyvek szövegei, valamint zárásnál az 1828. szeptember 14. napi dátum, mely az összeírás jegyzőkönyvének pecsételési dátumát jelzi.

Elérhető továbbá az összeíráshoz köthető három törvény. Az 1790/91. évi XXXIII. tc.,[7] mely első lépésként utasítást ad az összeírás (tc. szerint népszámlálás) tartalmának egy erre a célra kijelölt bizottság által való elkészítésére. Az 1802. évi II. tc.[8] az összeírás elkészítéséről határoz, az 1827. VII. tc.[9] pedig az összeírás jóváhagyásáról rendelkezik. A törvények mellett a HML-ben kutatható a nádori utasítás (Instructio) és a felszólítás (Invitatito), melyek az összeíráshoz tartozó eljárásmódot, illetve az elkészítésre vonatkozó felszólítást tartalmazzák.[10] A hosszú előkészítési folyamatot követően készült el az országos összeírás első változata. Az iratok keletkezési körülményeire vonatkozóan az MNL iratanyagai még sok részlettel szolgálhatnak, így az összeírás struktúráját kialakító testület munkájára, és a már kitöltött és ellenőrizendő dokumentumok értékelésére. Jelen munkánk keretében ezen állagok anyagainak értékelésére bővebben nem térünk ki.

Az irategyüttes összefűzve nyomtatott táblázatos formában tartalmazza a felvett adatokat, név szerint rendezve, kizárólag az adózó 18. életévüket betöltött személyekre vonatkozóan. A megjegyzések ismeretében kimutatható, hogy közéjük az összeírásba nem kerültek be a katonák (Miles)[11] és a rokkantak (Defectum corporis).[12] A jól érzékelhető módon legalább két kéz által kitöltött táblázat rovatai a nevek mellett meghatározott rendben tartalmazzák az adott adózó személy adatait, melyek balról jobbra kerültek kitöltésre. Mintegy 14 darab főrovat alatt 40 darab alrovat található, amiket oldalanként 20 darab személynévre vonatkozóan töltöttek ki. Az oszlopok adatait minden lap alján oldalanként összegezték (Latus), illetve a megelőző oldalak összegzett sorait átvezették az új oldal fejléce alá (Translatum.), ezzel egyszerűsítve a későbbi ellenőrzést és feldolgozást.

A rovatok a lap tetején balról jobbra 1. főrovat: adózó háztartásfők neveivel (Nomina Contribuentium.) kezdődnek, amiket előzetesen sorszámmal láttak el, majd sorban folytatódik a 2. főrovat: 18 és 60 év közötti férfiak és nők száma név nélkül, amelybe a családfő és az összes háztartásban élő beletartozik (Personae Contribuentium utriusque sexus conjugatae, aut non conjugatae, inde ab expleto 18vo aetatis anno usque 60um inclusive.),[13] 3. főrovat: az előbbi főrovatra vonatkozó egyéni adatokat tartalmazza, melyben a családfő státuszát és foglalkozását is jelölik (Ex his sunt.), 4. főrovat: házak száma, melyek után törvény szerint a családfő köteles adót fizetni (Domus a quibus Census solvitur.), 5. főrovat: belső telek négyszögölben (Fundi Intravillani.), 6. főrovat: gabonatermés (Procreatio Seminaturae.), 7. főrovat: rétek (Prata.), 8. főrovat: szőlősök (Vineae.), 9. főrovat: almások és szilvások (Pomaria, et Pruneta.), 10. főrovat: nagyállatok (Pecora.), 11. főrovat: apróállatok (Pecudes.), 12. főrovat: erdők (Sylvae.), 13. főrovat: italmérés (Educillum.), végül a 14. főrovat: megjegyzések (Observationes.) című egységgel zárulnak. A főrovatokhoz kapcsolódó alrovatok (ha vannak) a különböző alkategóriákat jelölik az alábbiaknak megfelelően: 3. főrovat alrovatai: értelmiségi (Honoratiores.), polgárok (Cives.), jobbágyok (Coloni.), házas zsellérek (Inquilini.), házatlan zsellérek (Subinquilini.), férfitestvérek (Fratres.), fiúgyermekek (Filii.), lánygyermekek (Filiae.), szolgák (Servi.), szolgálólányok (Ancillae.), mesteremberek[14] (Opifices.), helyi kiskereskedők, kalmárok (Mercatores), nagykereskedők (Quaestores.). 5. főrovat alrovatai: a belső telek nagysága négyszögölben (Intravillanae □ orgiae), a négyszögölenkénti érték (Orgyarum □ consvetum Pretium.). 6. főrovat alrovatai: jobbágy- vagy polgárjogon kezelt szántó bevetéséhez szükséges gabona száma pozsonyi mérőben megadva (Quam Contribuens terris colonicali, aut civili Jure teutis commitere servit.), az adózó személy haszna mérőnként (Lucrum dani Contribuentibus, singulam Metretam Asumendo.), mérőnkénti termés száma (Quot Metretae post unaro procrcentur?), mérőnkénti termés ára (Quid ordinario Pretio Procreatio Valet?). 7. főrovat alrovatai: jobbágy- vagy polgárjogon kezelt kaszálók (Pari colomicali, aut civili Jure tenta.), az adózó haszna mérőnként (Lacrum Dant Contributiinus, ningulam Metretam assumendo.). 8. főrovat alrovatai: a kezelt terület mérete pozsonyi mérőben (Capaces Metret Poson.), mérőnkénti haszon (Lucrum danct, singulam Metretam Posoniensem assumendo.), a kapások száma (Bequirunt Fossores.), kapásonkénti termelmény vödrönként megadva (Procreant post unom Fossorem urnas.), kapásonkénti termelmény átlagértéke (Medium currens Pretium Procreationis post unom Fossorem Obveniens.). 9. főrovat alrovatai: gyümölcsös mérete kaszálóban (Falcastra.), kaszálónkénti terület haszna (Lucrum dant, singuli Falcastri extensionem assumendo.). 10. főrovat alrovatai: ökrök száma (Boves Jugales.), anyatehenek (Vaccae foete, aut matres.), meddő tehenek (Voccae steriles.), 3 évnél idősebb üszők és bikák (Juvenie et Juvencae 3. annos superantes.), 2 évnél idősebb üszők és bikák (Juvenie et Juvencae 2. annos superantes.), 3 évnél idősebb lovak (Equi curriferi et armenrales 3. annos superantes.), 2 évnél idősebb lovak (Equi curriferi et armantales 2. annos superantes.). 11. főrovat alrovatai: egy évesnél idősebb juhok (Oves unum annam complentes.), egy évesnél idősebb sertések (Setigeri unum anum complentes.), egy évesnél idősebb kecskék (Capae unum annum complente.). 12. főrovat alrovatai: erdők területe (Quae occurant terram capacem.), erdőterület hozama (Inferunt, anno annum pensante, e Glandinatione et Questu Lignorum.). A ki nem emelt főrovatokhoz alrovat nem tartozik.

A Szolnokról készült összeírás rovatai közül sokhoz egyáltalán nem vezettek be információt. Ilyen a 3. főrovat 10. és 13. alrovata, az 5. főrovat mindkét alrovata, a 6. főrovat 2, 3, 4. alrovata, a 7, 8. és 9. főrovat valamennyi alrovata, a 11. főrovat 3. alrovata, és a 12. illetve 13. főrovat összes alrovata, beleértve a felsoroltak összegzésének (Latus) rovatát is. Ennek oka, hogy a feljegyzendő dolog, úgymint gyümölcsösök, szőlősök, erdők stb. egyáltalán nem volt a városban. Előfordul viszont, hogy bizonyos rovatok kitöltése valószínűsíthetően hanyagság miatt maradt ki, mint a 11. főrovat 3. alrovata az egy évnél idősebb kecskékre vonatkozóan. Ezek az adatok ugyanis általánosan nem, vagy más rovatokkal összevonva kerültek bevezetésre, tekintettel az állatok – ez esetben kecske – méretére. A fiskális információt tartalmazó rovatok kitöltése pedig csak a szabad királyi városok esetében volt kötelező.[15] Esetünkben ez a 4. 5. 6. 7. 8. 9. 12. és 13. főrovatokat érinti, amelyek közül, mint azt fentebb kifejtettük, több főrovat egyáltalán nem került kitöltésre.

4. kép: A Conscriptio Regnicolaris táblázatos elrendezése az 1-7. főrovatokra vonatkozóan

MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720-1836 (Állag), 19. téka

5. kép: A Conscriptio Regnicolaris táblázatos elrendezése az 8-14. főrovatokra vonatkozóan

Az összeírás készítői az egyes személyekre vonatkozó többletinformációkat gyakran nem a megjegyzés oszlopba, hanem közvetlenül a nevek elé, vagy mögé vezették be. A hely szűke miatt ezért kénytelenek voltak rövidítéseket alkalmazni. Ilyen rövidítések az Uxor (feleség), Vid. (viduus, özvegy férfi; vidua, özvegy nő), Succ. (successor, utód), és az I. (iuvenis/iunior, fiatal/fiatalabb) szavakból keletkeztek, legtöbbször egy-egy szótag elhagyásával, néhol viszont a teljes szó szerepel. Azoknál a személyeknél, akik személyüket tekintve nem, pusztán vagyontárgyaik (ház, állatok) után fizetnek adót, a 2. főrovatot két vízszintes vonallal jelölték.

Szolnokra vonatkozóan létezik egy másik eredeti példány az 1828. évi összeírásból, amelynek iratai az MNL Regnicolaris Levéltár Archivum Palatinalae (Nádori Levéltár) állagában találhatók.[16] A dokumentum online digitalizált formában kutatható. Az Archivum Palatinalae dokumentuma másolata a HML-ben található változatnak.[17] A másolásnak köszönhetően több helyen pontatlanságok, sűrű lekaparások (167. Kurják Fran., 168. Csabai Mart.), néhol áthúzások (1249. Visnya Joan., 1253. Molnár Jos.) fordulnak elő a táblázatban. Ezen kívül szembeötlő, hogy az online kutatható verzió érzékelhetően egy személyhez köthető kalligráfiája kissé eltérő a HML-ben őrzött anyagétól, amely bizonyítja, hogy a HML anyagát kitöltőktől különböző kéz másolta át az anyagot, illetve néhol a megjegyzések rovat tartalmát a másoló lerövidítette, valamint a másolás során olykor dokumentálatlan javítások is történtek, mint az I. számú füzet 220. regisztrált adózója (Szántó Steph.), akinek adatait az online adatbázis dokumentumában jól láthatóan a dokumentumétól idegen tintával igyekeztek javítani. Rendszeresen előfordul továbbá a vezetéknevek sorrendjének (1158-1159. Lévay Math. – Deák Mich.), illetve a helyesen beírt vezetéknevekhez tartozó keresztnevek felcserélése (1430-1431. Lantsák Fran. Vid. – Kováts Ant.) a két dokumentumban. Az utóbbi okozta probléma az adatok elemzése során elhanyagolható, az előbbi azonban komolyan megnehezíti az adatok azonosítását. Nagyobb gondot jelent, ha a másoló a kiolvasás nehézségei miatt a másolás során fiktív neveket alkot a sorszámok mögött (1313. Nagy Paul. – Nagypál Fran.), ami bizonyítja, hogy a kor embere is helyenként nehezen birkózott meg a kézzel írott szöveg dekódolásával, illetve, ha a másoló több sort átugorva a sorszámhoz képest kettő vagy több személy nevét, s ezzel adatait felcserélte, egyszerre a táblázat hibásan bevezetett adatait lekaparva igyekezett hibáját korrigálni (234. Csombók Steph. – 237. I. Szűr Mich.). Ez utóbbi esetben a bevezetett adatok ellenőrzése, a megjegyzések rovat átnézése sem nyújt támpontot a helyes sorrendet illetően.

6. kép: MNL-HML-IV.7.a.
Országos összeírások,1720–1836, 19. téka.
I. füzet, 24.

7. kép: MNL-OL-W-21-6-N-26
Heves és Külső-Szolnok vármegye
132/24.

Mind a Regnicolaris Levéltárban, mind a HML-ben őrzött dokumentumhoz tartozik egy-egy füzet, melyek címe és tartalma azonos, és az 1828. évi országos összeírás javításait tartalmazzák (Rectificata Conscriptio Regnicolaris Oppidi Szolnok. Anno 1831 peracta).[18] Ennek elkészítésére az összeírást ellenőrző Nádori Tanács adott utasítást, amit Josephus Kovách[19] és Ludovicus Makay[20] készítettek el. A két anyag az összeírásokhoz külön-külön csatolva kutatható, elkészítésük módja, illetve a dokumentumok formája megegyezik az összeíráséval. A javítás azokat a jelölési hibákat és hiányosságokat hivatott korrigálni, melyeket a kitöltők az utasításoknak megfelelően nem tudtak egyértelműen megoldani. A javítási útmutató sorra veszi a pontatlan sorszámokat, majd a hibás kitöltést, valamint a korrekciót jelölve igazítja ki a végösszegeket. Megállapítható, hogy a javításnak nem sikerült minden hibát kiküszöbölnie, ugyanis a hibajegyzék III. füzet 954. számú (Takó Paul.) tételére vonatkozó korrekciója valójában a III. füzet 984. számú (Szalay Steph.) tételére vonatkozik, azaz a javítás során a hiba orvoslása helyett helyenként újabb pontatlanság keletkezett. Ezen kívül vannak olyan hibás tételek, melyek a javításból kimaradva az összeírásban maradtak (1068. Hegedűs Math.).

A javításokat tartalmazó külön-külön őrzött füzetek jelentősebb mértékben egy oldalon térnek el egymástól. A HML-ben őrzött javításokra vonatkozó anyagot újabb, az 1835. évre vonatkozó kiegészítésekkel toldották meg, melyek az online kutatható verzióból kimaradtak. Ez a kiegészítés a mérőnkénti termés számára és árára tartalmaz újabb javításokat,[21] bizonyítva, hogy a későbbiekben ezt a változatot használták fel további adatgyűjtésre.

Az elsődleges forrásanyag értékelését összegezve elmondható, hogy az iratanyag nyers adatállománya jól használható az adózó személyekkel és a városra jellemző viszonyokkal kapcsolatos pillanatképszerű vizsgálat elvégzéséhez. A munka szempontjából kritikus hibák, pontatlanságok a dokumentum adatainak viszonylag kis részére terjednek ki, és a javítási útmutatónak köszönhetően elhanyagolható mértékben torzítják végeredményeinket. Előzetes lista hiányában lehetetlen pontosan megállapítani, hány olyan adófizető személy élt a területen, akik nem kerültek be az összeírás anyagába. Az írnokok valóban alapos munkájának köszönhetően viszont biztosra vehető, hogy az összeírásba bevezetett adatok csak csekély mértékben tértek el a tényleges adatoktól, ugyanis az összeírással megegyező év azonos évszakában készült Heves megyei rovásadó összeírás összegzésében (sommázat) az országos összeírással megegyező jellegű adatok csupán alacsony hányadát vezették be.[22]

A kutatás elméleti háttere

Az 1828. évi országos összeírás értékelésével foglalkozó munkák többnyire kevés biztos információval szolgálnak a dokumentumokat illetően. A megbízott írnokok vétette hibákról, illetve javításokról, a dokumentumok adatainak esetleges torzulásairól vagy a 14. megjegyzések című főrovat tartalmáról kevés feldolgozott eredmény áll rendelkezésre. Az összeírásról megjelent munkák többségében annak nyers, összegzett adatok (Latus) rovatának közlésére szorítkoztak, valamint a főrovatok pontatlan értelmezése miatt gyakoriak a tartalmi tévedések. Ezek értelmezése sokszor igen nehézkes, hiszen az összeírás rovataira vonatkozó egyértelmű általános értelmezés sem történt meg, így sokszor a rovatokhoz kapcsolódó jelölések értelmezése is kétségesnek bizonyult. A különböző városok adatait kisebb-nagyobb mértékben értékelő munkákban kaphatunk némi támpontot arról, hogy az összeírások közölte adatok milyen kontextusokban értékelhetők összegezve és önállóan kisebb részekként, ideértve az adózó személyekre vonatkozó megállapításokat is. Az irodalom jobbára pontosítandó módon, de segítségünkre volt az összeíráshoz kapcsolható törvények, kiegészítések és egyéb iratok felkutatásában. A szakirodalom feldolgozása elősegítette, hogy feltárjuk és tisztázzuk a korábban kétes kontextusban használt adatokat, kifejezéseket.

Elsőként Tagányi Károly adta ki az 1828. évi országos összeírás Latus sorainak adatait 1896-ban.[23] Forráskiadványában megyékre és városokra bontva találjuk az adatokat. Munkájának célja, hogy közreadja az összeírás feldolgozatlan adatai, felhívva ezzel a figyelmet a feldolgozásban rejlő lehetőségekre. Kiadványához bevezető tanulmány nem tartozik, csupán a feldolgozatlan adatok közlése történik.

Thirring Gusztáv 1903-ban közreadott akadémiai székfoglalójában értekezik a 19. századi összeírások jellemzőiről. II. József korától kezdve mutatja be az összeírások jogi anyagait, felterjesztéseit, szót ejt problematikájukról, felépítésükről, kezdeti munkálataikról.[24] Kiemelésein keresztül nyomon követhető az összeírások feladata, lényegi elemeinek részei. Megerősíti, hogy a dolgozatunkban használt adóösszeírás az adózó társadalom képezte adóalap megállapítására szolgált. A népösszeírás az újoncozás meghatározásának érdekében történt, ezért nem összekeverendő az adóösszeírásokkal, viszont egyazon időben, egyazon intézmények anyagainak vizsgálata segítségével kutathatók. Thirring Gusztáv értekezése sok szempontból aktuális, hiszen a II. József és 1848 közötti időszak összeírásainak feltárása mintegy 120 évvel az akadémiai előadása után is csak részleteiben valósult meg, s ebbe illeszkedik az 1828. évi országos összeírás állaga is.

Dr. H. Pálfy Ilona több munkájában foglalkozott az 1828. évi országos összeírás anyagával. Tanulmányaiban az összeírás adatait sokszínű táblázatok elkészítéséhez használta, oly módon, hogy szemléltesse és értékelje az adott városban a pillanatnyi népesség összetételére vonatkozó adatokat. A bonyolult táblázatok hálójához igen rövid és hiányérzetet keltő leírás, illetve értékelés párosul, továbbá a kétnyelvű szöveggel ellátott fejléc képlékennyé teszi azok értelmezését. Táblázataiban rögzítette az összeíráson alapuló adatokat, melyeket – az 1. és 2. főrovat elemeit – hibásan értelmezve, azonosítja az összeírt személyeket,[25] illetve különböző tanulmányaiban ellentmondásosan kezelve használta fel,[26] így a rovatok értelmezése csak iránymutatóként használható fel.[27] Ugyanez mondható el az erősen spekulatív jellegű nemzetiségekre és nemességre vonatkozó megállapításokról,[28] melyek az összeírás adatgyűjtési rendszerébe nem kerültek be, viszont az 1. főrovat vezetéknevei alapján nemzetiséghez próbálja kapcsolni ezeket.[29] Előfordul továbbá, hogy az összeírás táblázatainak egyes alcsoportjainak információi kimaradnak a megállapításokból.[30] A lakosság tagolódására és tagonként birtokolt vagyonára vonatkozó ábrák számos komplex információval szolgálnak, de nehézkes értelmezésük és rövid, a hibahatárokra, torzításokra ki nem térő értékelésük miatt az adatok relevanciája ellenőrzésre vár. Az összeírás dokumentumainak értékelése során többször közölt információt arról, hogy az adott munkát végző írnokok hogyan jártak el kétséges kérdéseket illetően, mint például az adóköteles nemesi porták ügyében.[31] A nyers információkat több alkalommal szemléletes, de szintén nem hiánytalanul kiértékelt ábrák segítségével közli, melyek bemutatják az adott város összeírásának városrészekhez köthető adatait. Említést tesz az adatok torzulásának bizonyos formáiról, melyek fő okaként az írnokok egyéni döntését jelöli meg.[32] Ez utóbbi megállapítással egyet kell értenünk, hiszen az írnokok döntései kimutatható hatást gyakoroltak az általunk vizsgált dokumentumok adataira is. Ezen kívül a forrásunkat értékelve fentebb felsorolt, az összeírásra jellemző általános hibákról, torzulásokról munkáiban nem esik szó.

Tömböly János 1939-ben kiadott forráskiadványában közli Vas vármegye 1828. évi összeírt adatait és az 1832. évi javításokat.[33] A kötet a korabeli Vas vármegye valamennyi településének dokumentumai alapján tartalmazza a Latus rovatok és a javítások eredményeit. A bevezető tanulmányban a vármegye gazdasági helyzetét és viszonyait elemzi. Megállapítja, hogy a javítások és az eredeti felvétel között eltelt időben is fejlődött a város iparos népessége, viszont a két összeírás eltérő okát nem mutatja be. A módszertana alapján használható, igényes feldolgozás.

Az 1828. évi országos összeírásról szóló szakirodalom leggyakrabban hivatkozott munkái között találjuk Bottló Béla munkáját. Ez tematikus sorrendben gyűjt össze rövid információkat az összeírás anyagával, tervezésével, elkészültével kapcsolatban. Részletezi az összeírás táblázatának rovatcímeit, s ezek funkcióit, leírást ad a kitöltés módjáról, az összeírást elrendelő intézményekről és megállapításokat tesz a végleges adatok ellenőrzésére vonatkozóan. Az összeírással foglalkozó szakirodalom gyakran hivatkozik Bottló Béla információira, de azok kritikai szemlélettel történő felhasználásával szinte sehol nem találkozhatunk, annak ellenére, hogy munkájában több pontosítást igénylő információ található. A legtöbb fontos és valóban helytálló információt az összeírások levéltári anyagaira vonatkozóan találhatunk.[34] Részletesen, de nem hiánytalanul megadja, mely állagokban őrzik az összeírás dokumentumait. Nem tesz viszont egyértelmű utalást arra, hogy az összeírás anyagából a javítási útmutatókon kívül, csak úgy, mint esetünkben, eredeti másolatokkal is találkozhatunk, melyeket az MNL központi állagában őriznek, és az egyes összeírásért felelős törvényhatóságok vonatkozó állagaiban megtalálható ezek eredeti változata. Részletes említést tesz viszont arról, hogy az összeíráshoz tartozó állagok miért és hogyan sérülhettek.[35] Az összeírás fő- és alrovatainak címét sűrű magyarázatokkal ismerteti, mégis egy-egy esetben fontos információk maradtak ki a rovatok kitöltését illetően.[36] Olvashatunk néhány módszerről, mellyel a táblázatot kitöltő biztosok éltek bizonyos problémák esetén, viszont a 14. megjegyzések rovaton kívül felírt esetleges plusz információkról az izraelita családfők külön jelölésén kívül – melyet nem részletez – nem esik szó. A dokumentumok adatainak torzulásairól és felhasználhatóságáról képet kaphatunk, mert felveti az összeírások összegző sorainak kritika nélküli felhasználásának problematikáját.[37] Munkájáról összegezve elmondható, hogy logikai felépítése több helyen rendkívül inkoherens, de esetleges pontatlanságai ellenére is útmutatóként szolgál az 1828. évi országos összeírás értékeléséhez. Kijelentéseit, és azok teljességét viszont nagyfokú kritikai szemlélettel érdemes kezelni.

Soós Imre 1973-ban adott ki forrásközlést és értekezést a rovásadóösszeírásokról. Írása segít kontextusba helyezni az 1828. évi országos összeírást, és Heves vármegyére vonatkozó adatait más, hasonló jellegű, de kisebb volumenű adóösszeírásokkal összehasonlítható módon közli. Ezek között akad olyan, járási sommázatokból származó adatsor is, mely adatait az összeírással szinte egy időben vettek fel, így a tanulmányban közölt munkák – az azonos rovatokra vonatkozóan – képesek árnyalni az 1828. évi összeírás kitöltésének menetéről szerzett ismereteinket, hiszen szerepelnek benne olyan többletadatok, melyek az átfogó országos munkában nem szerepeltek, illetve hozzásegíthet minket az adatok relevanciájának megállapításához. A kiadvány tartalmaz továbbá egy rövid ismertető anyagot az összeírások létrejöttéről és felhasználásának lehetőségeiről. Támpontszerű módon lát el a jegyzékek, összeírások elkészültéhez kapcsolható információkkal, ami jól használható, helyenként viszont pontosítandó.[38] Összegezve Soós Imre munkája fontos segédlet, hiszen segítségével lehetséges kisebb szintű összehasonlításokat elvégezni, következtetéseket levonni.

Bácskai Vera és Nagy Lajos az 1984-ben kiadott monográfiában sajátos módon használja az 1828. évi országos összeírás nyers adatait a városok anyagához csatolt jelentésekben található piacokkal kapcsolatos utalásokat és a 3. főrovat egyes adatait felhasználva végezték el a 19. századi Magyar Királyság (beleértve Horvátország) területén található piacközpontok rekonstruálását. Munkájuk során az összeírás adatait a lehető legnagyobb pontossággal kigyűjtve vették számba a 3. főrovathoz tartozó adatokat. Nehézségeik nyomán rendre kiemelik azokat a problematikákat, melyekkel az adatfeldolgozás során szembesültek. Ilyenek a munkánk esetében is jellemző név, illetve adatfelcserélések. Említést tesznek arról, hogy a 14. főrovat nyújtja a legnagyobb segítséget az adózók státuszának meghatározásához, illetve a hibák kiküszöböléséhez.[39] Felvetnek egy, az összeíráshoz köthető lényegi problémát, hogy bizonyos esetekben az egyébként egységes összeírásra vonatkozó utasítások egyes pontjai, mint a 3. főrovat elemei, nem egyértelműen kidolgozottak, és sokszor a törvényhatóságok, illetve az összeíróbiztosok hatáskörébe került a kitöltési útmutatóban nem elég konkrétan szereplő problémák áthidalása. Idetartozik a céhen kívüliek (kontárok), nemesi birtokon dolgozó iparosok, vándorkereskedők, és a ház nélküliek társadalmi helyzete. Értékelésükből megtudhatjuk, hogy a falusi és városi kocsmárosokra vonatkozó adatok sok helyen javításra szorulnak, és azt a felterjesztés után a Nádori Tanács nem tette meg.[40] Az összeírás anyagára való széles spektrumú rálátásuk miatt képesek voltak az egész forrásbázisra jellemző általános következtetéseket levonni. Ezek közé tartozik a Nádori Tanács elégedetlensége a rendszeresen vétett pontatlanságokkal kapcsolatban, a kitöltendő pénzügyi adatok elsikkasztása, az adóalapba egyébként bekerülő adóköteles személyek kihagyása az összeírásból.[41] Továbbá gyakoriak a félreértelmezett jelölésekből fakadó hibák és halmozások. Összegzésükben a kereskedők adatai véleményük szerint túlságosan pontatlanul lettek bevezetve ahhoz, hogy azokat eredményesen használhassák fel. Hasonló nehézségbe ütköztek a jövedelmek meghatározásánál, illetve az iparosok kérdését illetően, ám utóbbiak adatait a hibák ellenére elég pontosnak találták az általános kép megalkotásához. Adataik bővítéséhez más kimutatásokat is számba kellett venniük. Bácskai Vera és Nagy Lajos összetett és egyedülálló munkája újszerűként hatott az összeírás felhasználását tekintve, kritikai szemléletükkel rámutattak problémás pontokra. Értékeléseiket és kimutatásaikat viszont körültekintő kritikai szemlélettel érdemes kezelni, hiszen a hibák felismerése, és az aprólékos munka ellenére többnyire kisebb-nagyobb mértékben egymást torzító adatokat is figyelembe vettek munkájuk során.

Bácskai Vera 2007-ben megjelent tanulmánya is tartalmaz részletes elemzést az összeírás Pest városára vonatkozóan.[42] Ebben szintén említést tesz arról, hogy az összeírás összesítőjének adatait felhasználva, milyen nehézségek adódnak az adatok értelmezése során, valamint a kutatások többsége az összesítő sorait veszi figyelembe, mellyel nekünk is egyet kell értenünk. Nem utal arra, hogy a Latus sorban feltűntetett értékek az összeírásokhoz tartozó javításokkal együtt, vagy azok nélkül kerültek értékelésre munkájában.[43] Az értelmezési problematikák – Bácskai Vera értékelése szerint – az összeírás erősen kötött, rugalmatlan struktúrájának tudhatók be.[44] Esetünkben az 1831. évi javított összeírás alátámasztja értékelését, hiszen látható, hogy a javított sorszámok adatainál a problémát főleg az összeírás táblázatainak hiányossága, bizonyos regisztrálandó eshetőségekre való fel nem készültség okozta. Az adózó társadalom foglalkozás szerinti tagolásának nehézségeit ismertetve leírja, hogy az összeírás anyaga korántsem teljes, csak az adózó személyekre vonatkozóan szolgál adatokkal és a foglalkozások társadalmi rétegekhez köthető megoszlására vonatkozó megállapítások nagy hibahatáron belül értelmezhetők, hiszen nem szerepelnek olyan mesterséget űzők, akik nem tartoznak egyetlen céh alá sem. Ugyanígy a kereskedők száma és helyzete is összetettebb a kiolvasható adatoknál.[45] Összegezve Bácskai Vera ezen tanulmánya rendkívül hasznos adalékokkal szolgál, beleértve az összeírás használata során alkalmazott kritikai szemléletét, mely lehetővé tette, hogy témánk feldolgozása során a részismereteit felhasználva – mint az adózók társadalmi státuszához kapcsolódó adatértelmezés nehézségei – kezdjük el az értékelést.

Bohony Nándor 1828. évi országos összeírás alapján készült munkái azért tekinthetők kiemelten fontosnak, mert az összeírást feldolgozó irodalmak közül az általa készített a legteljesebb és legrészletesebb, továbbá hozzánk hasonlóan Heves és Külső-Szolnok megyére vonatkozó dokumentumokkal foglalkozott. Munkája során a lehető legalaposabb kritikai vizsgálat alá vette az összeírás általa használt dokumentumait, beleértve a roppant mennyiségű hivatali iratanyagokat is, amelyek segítségével a Heves és Külső-Szolnok vármegyére vonatkozó szinte valamennyi összeírással kapcsolatos fő- és részletkérdésre válasszal tud szolgálni. A Visontáról és Eger-völgy falvairól szóló munkái mellett megjelent Eger adózó társadalmáról szóló tanulmánya 1985-ben, amelyekben az összeírások gazdasági és társadalmi célú elemzését erős kritikai szemlélet hatja át. Visontáról szóló tanulmányában megállapítja, hogy a bevezetett adatok pontosak, összehasonlítja a szőlősök és a földterületek termelési és pénzügyi adatait.[46] Eger és környékét az állattartás és földművelés szempontjai alapján vizsgálja, melyben összegző mutatók és egyszerűsítő jellegű ábrák segítségével fejti ki eredményeiben és módszertanában is felhasználható következtetéseit, melyek legfőképpen a mezőgazdasági terület elemzésére terjedtek.[47] Az 1985. évi, az utóbbiaknál jóval nagyobb lélegzetvételű munkája kétségtelenül a legfontosabb feldolgozása az 1828. évi összeírás állágának.[48] A következetes logikai sorrendben felépített, rendkívül átfogó tanulmány részegységeit egyenként tekintve is kiemelkedik az összeírással foglalkozó irodalmak sorából. Részletgazdagon elemezve, értékelve és áttekintve az összeírás teljes irathalmazának anyagát, képet ad olyan általános jellemzőiről, amik használhatók az összeírások adatainak feldolgozása során. Hosszas törvényi és történeti áttekintésen kívül, az összeírás megkezdéséhez kapcsolható instrukciók ismeretében válasszal szolgál olyan kérdésekre vonatkozóan, amiket az összeíró bizottság és az összeíró biztosok saját hatáskörükben döntöttek el. Apró részletekbe menően írja le a táblázat szinte valamennyi jellemzőjét, beleértve a rovatcímeket is.[49] Kiemeli a 14. főrovat néhány jellemző kategorikus megjegyzését.[50] Az adatok relevanciájának ellenőrzése céljából az 1828. évi adatokat összeveti a megelőző század összeírásaival, a földrajzi adatokkal, és az Eger városához készített 1833. évi javított összeírással is.[51] Feloldja a pénzügyi adatokra vonatkozó, illetve a mértékegységváltások bizonyos számítási kulcsait,[52] viszont nem említi meg, hogy bár a földterületek, kaszálók, rétek, szőlősök nagyságának megadásakor törekedtek a pontosságra, de az eredményeket az átváltási bizonytalanságok miatt nagy hibahatárral lehet közölni az előzetes adatok ellenőrzése után is. Ez utóbbi miatt a gazdasági és a jövedelmi adatok ellenőrzése eltéréseket mutathat. Szintén aprólékosan elemzi a személyes adatokat. Módszeresen az egyre kisebb adatok irányába halad, és egyszerűsítő táblázatokkal, azok értékelésével mutatja ki eredményeit, valamint területekhez köthető csoportosításokat is végez.[53] Végezetül megállapítja, hogy az összeírás használható forrásgyűjteményként a társadalom tagolódásának megállapítására vonatkozóan.

Erdei Aranka részletes kritikai forrásközleményben ad számot az 1828. évi országos összeírás Békés megyére vonatkozó eredményeiről. Munkájában a nyers adatokat kritikai szemlélettel kezelve, más helyi sommázatok és jegyzékek összevetésével közli értékeléssel ellátva. Összegyűjtve mutatja be a megyéhez kapcsolódó munkát, illetve fontos jellemzőket emel ki az összeírás adataiból, amik a Nádori Tanácsra, az albizottságokra, a megyei bizottságokra vonatkoznak.[54] A háztartásban élő leánygyermekek általánosan alacsony számáról kritikai megállapításokat tesz.[55] A szakirodalomban – szinte egyedülálló módon – rövid fejezetet szentel az adózó izraelita népesség számbavételére is,[56] de ezek jelöléséről nem szolgál adatokkal. A nemesek esetleges adóköteles portáinak, állatállományainak és mesterembereinek problematikáját jellemzi, és kifejti, hogy nagy szerep hárult az összeíró biztosokra a felvétel idején ezen esetek elbírálása során.[57] Ám meg kell jegyeznünk, hogy az eltérő összeíró bizottságok más választ adtak ugyanezen, és egyéb felmerülő kérdésekre, melyek az összeírás rugalmatlan struktúráját bizonyítják. Sokat megtudhatunk arról, hogy a vitás kérdések, esetleg azok korrigálása ügyében miként jártak el az egyes törvényhatóságok, de például a teljesen üresen maradó rovatok problémájához csak kevés támpontot ad.[58] Munkája az 1828. évi összeírásról útmutatóként szolgált, viszont több kérdést illetően – mint a részletgazdag, de eltérő módszertani eszközökkel felvett egyéb összeírások összehasonlításának szempontjai – eredményei még ellenőrzésre várnak.

Horváth Gergely Krisztián részben az 1828. évi országos összeírás, részben más adóösszeírások anyagainak vizsgálatával az adóztatási rendszer jellemzőinek feltárását végezte el 2005-ben. Tanulmányában a vonatkozó törvénycikkek segítségével nyomon követi az összeírások feladatait, azok jogi és gazdasági hátterét, röviden jellemzi az összeírások fejlődésének folyamatát. Az adóösszeírásokkal kapcsolatban megállapította, hogy – az általánosnak mondható szakirodalmi konszenzussal ellentétben – azok feladata és célja nem az adóalapok növelése, hanem a gazdaságban rejlő lehetőségek reális kiaknázása volt, tehát az arányos adóteherviselési rendszer kialakítása, nem pedig az adóterhek növelése volt.[59] Ismerteti az összeírások módszertani jellemzőit, és megemlíti, miért is fontos kritikával kezelni ezeknek az adatsorait, bemutatja az adóköteles vagyoni elemek eltitkolásának okait.[60] Munkája fontos adalékokkal szolgál az összeírások mögött húzódó szakmai munkáról és segít tisztázni bizonyos kérdéseket az összeírás szándékaival és lebonyolításával kapcsolatban.

Berecz Anita Eger polgárjogú lakosságát vizsgáló tanulmánya az 1828. évi országos összeírás adataira is épít. Az egri polgárság vizsgálatához Bácskai Vera és Nagy Lajos eredményei nyomán használta fel az összeírást. Jellemzi a város polgári lakosságát a reformkor ideje alatt, s munkája során megállapítja, hogy a polgárkönyvek segítségével lehetséges kimutatni olyan adózó polgárokat, akik az összeírás rovataiban szerepelnek.[61] Ezen személyek megtalálására a városi polgárkönyvek, korábbi népszámlálások felhasználásával van lehetőség. Munkája annak ellenére, hogy az alapfeltevésként kezelt megállapításokat nem veti kritikai értékelés alá, jól példázza, hogy milyen sokrétű kutatási lehetőség rejlik az országos összeírás anyagának egyéb kontroll anyagokkal való részletes összevetése során.

Módszertani jellemzők

Ahhoz, hogy az általunk ismertetett forrásanyagot statisztikai számításokra lehessen használni, elsődleges feladat a dokumentumok digitalizálása. Esetünkben ez Excel táblázatban történt, amely tartalmazza az összeírási íveken megtalálható adatokat. A digitalizálás folyamatát három szakaszra lehet osztani. Először a papíralapú táblázatban olvasható fő- és alrovatok latin nyelvű elnevezésének megfelelően elneveztük a táblázat oszlopait. Ezután az 1665 név szerint szereplő adózó személy (háztartásfő) neveit a dokumentumhűség miatt az eredeti formában a hozzátartozó fentebb ismertetett rövidítésekkel együtt digitalizáltuk. A keresztnevek rövidítései feloldhatók az MNL által online közzétett Paleográfiai példatár (1828): Az 1828. évi országos összeírásban szereplő nevek kiolvasásához és átírásához, hiszen a leggyakoribb férfinevek latin és magyar teljes alakját, valamint a használt rövidítéseket is megadja.[62] Végezetül a személyekhez tartozó adatokat soronként töltöttük ki, ügyelve arra, hogy a megfelelő oszlopba kerüljenek bevezetésre. A táblázat elkészítése során kiemelt figyelmet fordítottunk a bevitt adatok helyességének ellenőrzésére, hiszen a digitalizációhoz elütések is hozzájárulhatnak.

A digitalizált adatállományt leíró statisztikai számítások használni, szükség volt ezek kódolására, valamint egy kódolási útmutató elkészítésére. Ennek során különböző rovatok azonos kategóriákra, mint például nemre, korcsoportra vonatkozó adatait egy oszlopban egyesítettük és számmal jelöltük. A kódolási útmutató segít, hogy a számokkal jelölt adatokat feliratokkal lássuk el, és ez nem csak a jelenlegi munkát könnyíti meg, hanem az adatbázis későbbi felhasználása során egyértelműen jelzi az egyes oszlopokban található számozási rendszer értelmezését.

A továbbiakban a számítások elvégzéséhez az általunk digitalizált 1828. évi országos összeírást az 1833. évi javítás eredményeivel korrigált formában használtuk fel. A javítások adatbázisba történő bevonására azért van szükség, mert az 1828. évi összeírásban eredetileg 535 jobbágy, 746 házas zsellér, 356 házatlan zsellér és 34 ismeretlen társadalmi helyzetű személy szerepelt. Ha ezeket összeadjuk, akkor 1671 név szerint összeírt személyre vonatkozó adatot kellene tartalmaznia a táblázatnak. Az ellentmondás oka, hogy az összeírók az utasításban nem (egyértelműen) szereplő eseteknél gyakran sajátos megoldást alkalmaztak a táblázat kitöltése során. Azokat a személyeket, akik jobbágyok, de nem rendelkeztek saját háztulajdonnal, jobbágyként és házatlan zsellérként is feljegyezték, majd a lap alján található összegzésben az egy sorban lévő mindkét jelölést hozzáadták a végösszeghez. Hat személynél alkalmazták a kettős jelölést, ebből adódóan a társadalmi helyzetükre vonatkozó adatok duplán szerepelnek az összeírásban. Ha ezeket az adatokat csak egyszer vesszük figyelembe, mint ahogyan mi a kódolás során külön számmal jelöltük őket, akkor 1665 személyre vonatkozó adatot kapunk. Az 1833. évi javítás ezt az ellentmondást feloldotta és ezeket a személyeket kizárólag jobbágyként jegyezte fel, jelölve a megjegyzések főrovatban, hogy bérleményben laknak.

A minta bemutatása

A minta név szerint 1665 emberből áll, akik 18 év feletti felnőttek. A legtöbb esetben férfi nevet olvashatunk, gyakran mégis megállapítható, melyik névhez tartozó adatokat diktálta be nő, mert a nevek mögötti rövidítés (Uxor) magában hordozza a nemre vonatkozó adatokat (79 fő), valamint két női név (252 Simon Elis., 1049 Balla Elisab.) is található az adózók neveinél. Ezen kívül az özvegyek (Vid.) csoportja 8 férfiból,[63] 55 nőből és 103 ismeretlen nemű személyből[64] áll. A mintát 1426 férfi (85,64%) és 136 nő (8,17%) alkotja, valamint 103 személy neme nem megállapítható (6,19%). A női csoportot három további alcsoportra tudjuk bontani: 55 özvegy (40,44%), 79 feleség (58,09%) és 2 nő (1,47%), akik név szerint szerepelnek. A férfi csoportnak 8 özvegy (0,56%) is tagja. Ezek az adatok az adózók nevére vonatkoznak, valójában 24 személyt és a hozzájuk tartozó adatokat nem vehetjük figyelembe a háztartások esetében, mert nem a városban tartózkodnak vagy élnek, kizárólag háztulajdonnal rendelkeznek. A személyeket a továbbiakban a háztartások megjelölésére használjuk fel.

1. diagram: Szolnok adózó háztartásfőinek nemek és családi állapot szerinti megoszlása

A személyek pontos átlagéletkora nem állapítható meg, mert a 2. főrovat a 18 és 60 év közöttiek számára kérdez rá nemtől függetlenül beleértve azt a személyt, akit név szerint írtak össze, valamint a 14. rovat kizárólag 60 év felettiekre vonatkozó megjegyzéseket tartalmaz. Egyedül az állapítható meg, hogy 3303 fő 18 és 60 év közötti (93,02%), valamint 248 fő 60 év feletti (6,98%) személyt írtak össze.

2. diagram: Szolnok összeírásban szereplő lakosságának korcsoportok szerinti megoszlása

A 3303 személyt a következőképpen számítottuk ki: 3151 főt tartalmaz a 2. főrovat az összeírási íveken (95,4%), továbbá 17 testi- vagy szellemi fogyatékossággal elő személyt (0,51%),[65] 92 katonát (2,79%).[66] Ez utóbbi két csoportba tartozók nem fizetnek adót. Akik az összeírásban szerepelnek, de mint adófizetőket szintén nem tartjuk számon, azok a következő csoportok: 19 szolgára (0,58%) vonatkozóan szerepel a megjegyzések rovatban az alibi (máshol), vagyis a családjuk a városban élt, ők pedig ismeretlen helyen szolgálnak, de ezáltal az összeírásban indirekt módon mégis szerepelnek, mégsem számítanak lakosnak és adófizetőnek a településen. Rajtuk kívül hiányzik az a 24 háztulajdonos (0,73%), akik vagy máshol (13 fő)[67] vagy másik házban laknak (8 fő),[68] valamint akiknek a háza üres[69] (3 fő). A rájuk vonatkozó információkat a 2., 4. és 14. főrovat adatai mutatják meg. Azoknál, akik vagy nem fizetnek adót, vagy nem tartjuk őket számon lakosként, nem találunk adatot arra vonatkozóan, hogy 60 év felettiek, ezért 18 és 60 év közöttiként számoltunk velük.

3. diagram: 18 és 60 év közötti nem adózók, nem helyi lakosok (4,61%)

Konklúzió

A szakirodalom kritikai feldolgozása és az 1828. évi országos összeírás nemek eloszlására és korcsoportokra vonatkozó adatainak elemzése és értékelése után megállapítható, hogy az adatállomány felhasználható az 1828-ban Szolnokon élő adózó népesség ismertetésére. Az összeírásban a javítások ellenére is fellelhetők hibák, ezért annak vizsgálatakor nem elég a Latus sorok ellenőrzése és feldolgozása, hanem az összes név szerint szereplő személy fő- és alrovatok tartalmazta adatait figyelembe kell venni, azokat egymással összevetve elemezni. A kiegészítő adatok és információk jelentős mértékben segítenek konkretizálni és pontosítani a bevezetett adatokat.

A forrásanyagok digitalizációja során figyelembe kell venni az 1828. évi országos összeírás rejtette nehézségeket. Hiába szándékos a betűk szép formálása, az írás kalligrafikus, amely a mai olvasó szeme számára ismeretlenként hat. Ahhoz, hogy a nevek megfejtése pontos legyen többször el kell olvasni, mert nem lehet egyértelmű útmutatót találni, amely minden kérdésre választ ad. Bár a munkánk kezdete óta az MNL online adatbázisa is megjelent, de a kézírásfelismerő szoftver sok esetben csak százalékos egyezéseket állapít meg bizonyos lehetőségekkel a nevekre vonatkozóan.

Az adatok feldolgozása során többször szembesültünk az adózó személyekre vonatkozó sorok kitöltésének helytelenségeivel. Ennek alapján számos adat nem a megfelelő sorba került, amely a dokumentum megbízható feldolgozását akadályozza. A téves adatok észrevétele és korrigálása körültekintést igényel, ezekre a munka során kiemelt figyelmet kell fordítani. Az adatok pontosításának érdekében a javítások használata, ha vannak, elengedhetetlen.

A nemek és korcsoportok eloszlásának megállapítására az eddigi kutatások során nem került sor, viszont az összeírás alkalmas ezek elemzésére, értékelésére a számításaink alapján. A nemek megállapítása azért fontos, mert kimutatható, hogy nem csak férfiak, hanem nők is lehetnek adózó háztartásfők. A személyek korcsoportok szerinti vizsgálata pedig a 60 év felettiekre vonatkozó adatok megismerésében nyújt támpontot, hiszen ők a személyük után már nem adókötelesek. Ennek ismeretében az első olvasatra hiányosnak tűnő 3. főrovat – a háztartásban élő, 18 és 60 közötti adóköteles személyek – adatainak értelmezése egyértelművé válik.

A más megyékben készült összeírás feldolgozásait körülményes összehasonlításra felhasználni, és nem lehet tényként kezelni, mert ugyanazon kérdésekben sokszor máshogy döntöttek az írnokok, mint a bérlő jobbágy házatlan zsellérnek tekinthető-e. Ezért a jövőbeli regionális szintű vizsgálatok egyértelműen létjogosultak és szükségesek az 1828. évi adózó társadalom tagozódásának, foglalkozási megosztottságának, és a háztartások összetételének feltérképezéséhez.

Bibliográfia

Levéltári források

MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720-1836 (Állag), 19. téka.

MNL-HML-IV.1.e. Országgyűlési iratok, Követi jelentések, 1827.

MNL-OL-W-21-6-N-26–Heves és Külső-Szolnok vármegye-132-132e.

MNL-HML-IV.1.b. 608/1828. számú irat.

MNL-HML-IV.7.b. Heves és Külső-Szolnok vármegye adószedőjének iratai, Adóösszeírások, Megyei összesítői az 1816-1830. évi dicalis adóösszeírásoknak, 1828.

Felhasznált irodalom

Bácskai Vera – Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984.

Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon, 1–2.köt., Budapest, Nemzeti Kulturális Alap, 2007.

Berecz Anita: Eger kiváltságos mezővárosi polgárai a 19. század elején, Korall, XX. évf., 2019/78, 114–133.

Bohony Nándor: Adózó gazdaság és társadalom Egerben: Az 1828. évi összeírás alapján, Agrártörténeti Szemle, XXVII. évf., 1985/1–2, 66–157.

Bohony Nándor: Földművelés és állattartás Egerben és az Eger-völgy falvaiban az 1828. évi országos összeírás tükrében, in Kovács Béla (szerk.): Archívum: A Heves megyei Levéltár közleményei, Eger, Révai Nyomda, 1983, 42–62.

Bohony Nándor: Visonta gazdasága és társadalma az 1828-as országos összeírás tükrében, Agrártörténeti Szemle, XX. évf., 1978/3–4, 526–539.

Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás, in Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1957, 242–272.

Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban, Gyula, Békés megyei Levéltár, 1986.

H. Pálfy Ilona dr.: Győr sz. kir. város az 1828. évi összeírás megvilágításában, Magyar Statisztikai Szemle, XII. évf., 1934/5, 367–376.

H. Pálfy Ilona dr.: Kecskemét adózó lakossága az 1828. évben, Magyar Statisztikai Szemle, XIII. évf., 1935/5, 382–397.

H. Pálfy Ilona dr.: Szombathely város adózó lakossága 1828-ban, Ó-Perent és Szent-Márton községekkel együtt, Magyar Statisztikai Szemle, XV. évf., 1937/5, 469–481.

Horváth Gergely Krisztián: Társadalmi és gazdasági hierarchia a dikális adórendszerben: Moson vármegye adókulcs-tervezete (1838), Korall, VI. évf., 2005/19–20, 160–189.

Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, 1. köt., Pest, Beimel J. és Kozma Vazulnál, 1857, 90–92.

Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, 3.köt., Pest, Beimel J. és Kozma Vazulnál, 1858.

Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, 6. köt., Pest VI., Beimel J. és Kozma Vazulnál, 1860.

Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, 7. köt., Pest, Beimel J. és Kozma Vazulnál, 1860.

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai, Eger, Egri Nyomda-Részvénytársaság, 1906.

Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772–1849. évi rovásadó összeírása, Eger, Heves megyei Levéltár kiadványa, 1973.

Szűcs Zoltán: A háztartás és család fogalma, Budapest, Központi Statisztikai Hivatal, 2006.

Tagányi Károly: Az 1828-iki országos összeírás végleges eredményei, Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, III. évf., 1896, 110–117, 206–213.

Thirring Gusztáv: Népesedésünk kútforrásai a mult század első felében, in Pauer Imre (szerk.): Értekezések a társadalmi tudományok köréből, 12.köt. 11. szám, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia,1903, 607–715.

Tömböly János: Vas Vármegye jobbágygazdálkodása az 1828. évi összeírás alapján, Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939.

Internetes hivatkozások

1790/91. évi XXXIII. tc. a népességnek közigazgatási és katonai czélból való összeirásáról. (elérés: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=79000033.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D25)

1802. évi II. tc. a nem nemes népesség összeírásáról. (elérés: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=80200002.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D26)

1827. évi VII. tc. a porták megigazítására szolgáló országos összeírásról. (elérés: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=82700007.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D26)

Első katonai felmérés (1782–1785), Szolnok. (elérés: https://maps.arcanum.com/hu/map/firstsurvey-hungary/?layers=147&bbox=2219318.7647617646%2C5961453.1497584665%2C2274353.425127092%2C5981708.962254039)

Második katonai felmérés (1819–1869), Szolnok. (elérés: https://maps.arcanum.com/hu/map/secondsurvey-hungary/?layers=5&bbox=2219318.7647617646%2C5961453.1497584665%2C2274353.425127092%2C5981708.962254039)

Szerényi Ildikó – Kántás Balázs: Paleográfiai példatár (1828): Az 1828. évi országos összeírásban szereplő nevek kiolvasásához és átírásához. (elérés: https://mnl.gov.hu/sites/default/files/orszagos_leveltar/paleografiai_peldatar_friss.pdf)

Hivatkozások

  1. Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon, 2.köt., Budapest, Nemzeti Kulturális Alap, 2007, 447. ↑
  2. Első katonai felmérés (1782-1785), Szolnok. (elérés: https://maps.arcanum.com/hu/map/firstsurvey-hungary/?layers=147&bbox=2219318.7647617646%2C5961453.1497584665%2C2274353.425127092%2C5981708.962254039, Letöltés: 2022. november 05.) ↑
  3. Második katonai felmérés (1819–1869), Szolnok: (elérés: https://maps.arcanum.com/hu/map/secondsurvey-hungary/?layers=5&bbox=2219318.7647617646%2C5961453.1497584665%2C2274353.425127092%2C5981708.962254039, Letöltés 2022. november 05.) ↑
  4. MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720-1836 (Állag), 19. téka ↑
  5. Vö. Bohony Nándor: Adózó gazdaság és társadalom Egerben: Az 1828. évi összeírás alapján, Agrártörténeti Szemle, XXVII. évf., 1985/1-2, 79; Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, 1. köt., Pest, Beimel J. és Kozma Vazulnál, 1857, 90–92. ↑
  6. Vö. Bohony: Adózó gazdaság, 73–75; Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, 3.köt., Pest, Beimel J. és Kozma Vazulnál, 1858, 234–235. ↑
  7. 1790/91. évi XXXIII. tc. a népességnek közigazgatási és katonai czélból való összeirásáról. (elérés: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=79000033.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D25, Letöltés: 2022. november 05.) ↑
  8. 1802. évi II. tc. a nem nemes népesség összeírásáról (elérés: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=80200002.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D26, Letöltés: 2022. november 05.) ↑
  9. 1827. évi VII. tc. a porták megigazítására szolgáló országos összeírásról. (elérés: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=82700007.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D26, Letöltés: 2022. november 05.) ↑
  10. MNL-HML-IV.1.e. Országgyűlési iratok. Követi jelentések, 1827. ↑
  11. 10. Czakó Geor. Uxor. ↑
  12. 173. Nagy Geor. Vid. ↑
  13. Az egy közösséghez tartozók közé számították az ott élő rokonok mellett a velük rokonsági kapcsolatban nem, csak gazdasági kapcsolatban lévő személyeket is, illetve egy ilyen „összeírási egység” több mai értelemben vett családból is állhatott, például, ha a családfő (tartalmilag háztartásfő) valamely gyermeke házas volt. In Szűcs Zoltán: A háztartás és család fogalma, Budapest, Központi Statisztikai Hivatal, 2006, 7. ↑
  14. Csak azok, akik valamilyen céhhez tartoznak. ↑
  15. Bohony: Adózó gazdaság, 92. ↑
  16. Az 1828. évi országos összeírás, MNL-OL-W-21-6-N-26–Heves és Külső-Szolnok vármegye-132-132e. ↑
  17. A közgyűlési iratok tartalmazzák a magyarázatot, hogy a szüret ideje alatt másolatokat készítettek, MNL-HML-IV.1.b. 608/1828. számú irat. ↑
  18. Csatolva az országos összeírás irategyütteséhez, MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720-1836 (Állag), 19. téka. ↑
  19. Vö. Bohony: Adózó gazdaság, 13; Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, 6. köt., Pest VI., Beimel J. és Kozma Vazulnál, 1860, 399–401, 404. ↑
  20. Vö. Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai, Eger, Egri Nyomda-Részvénytársaság, 1906, 155–156; Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, 7. köt., Pest, Beimel J. és Kozma Vazulnál, 1860, 267–269. ↑
  21. Csatolva az országos összeírás irategyütteséhez, MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720–1836,19. téka. ↑
  22. Vö. MNL-HML-IV.7.b. Heves és Külső-Szolnok vármegye adószedőjének iratai. Adóösszeírások. Megyei összesítői az 1816-1830. évi dicalis adóösszeírásoknak; Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772–1849. évi rovásadó összeírása, Eger, Heves megyei Levéltár kiadványa, 1973. ↑
  23. Tagányi Károly: Az 1828-iki országos összeírás végleges eredményei, Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, III. évf., 1896, 110–117, 206–213. ↑
  24. Thirring Gusztáv: Népesedésünk kútforrásai a mult század első felében, in Pauer Imre (szerk.): Értekezések a társadalmi tudományok köréből, 12.köt. 11. szám, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1903, 613–627. ↑
  25. H. Pálfy Ilona dr.: Győr sz. kir. város az 1828. évi összeírás megvilágításában, Statisztikai Szemle, XII. évf., 1934/5, 367–368. ↑
  26. Ld. H. Pálfy Ilona dr.: Kecskemét adózó lakossága az 1828. évben, Statisztikai Szemle, XIII. évf., 1935/5, 382. ↑
  27. H. Pálfy: Győr sz. kir. város, 367–376. ↑
  28. H Pálfy: Győr sz. kir. város, 368–370. ↑
  29. Uo., 368–370. ↑
  30. Vö. H. Pálfy: Győr sz. kir. város, 371; H. Pálfy: Kecskemét adózó lakossága, 383. ↑
  31. H. Pálfy: Kecskemét adózó lakossága, 382–397. ↑
  32. Vö. H. Pálfy: Kecskemét adózó lakossága, 382-393; H. Pálfy Ilona dr.: Szombathely város adózó lakossága 1828-ban, Ó-Perent és Szent-Márton községekkel együtt, Statisztikai Szemle, XV. évf., 1937/5, 469–481. ↑
  33. Tömböly János: Vas Vármegye jobbágygazdálkodása az 1828. évi összeírás alapján, Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939. ↑
  34. Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás, in Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1957, 244–245, 248–251. ↑
  35. Uo., 250–251. ↑
  36. Uo., 255–257: a 3. főrovatnál a törvényhatóságok döntöttek arról, hogy a kontárokat összeírják -e, esetünkben ezt a jogot az összeíróbiztosokhoz delegálták, akik döntése szerint a kontárok nem kerültek az összeírásba; Uo., 261–262: a 7. főcsoportról szóló adatok rossz sorrendben és téves betűrendben vannak közölve. ↑
  37. Uo., 266–269. ↑
  38. Nem az összeíráshoz tartozó tc.-re hivatkozik, 1791. évi 47. tc., in: Soós: Heves és Külső-Szolnok, 30. ↑
  39. Bácskai Vera – Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984, 33. ↑
  40. Uo., 34. ↑
  41. Uo., 35. ↑
  42. Bácskai: Városok és polgárok Magyarországon, 1.köt., Budapest, Nemzeti Kulturális Alap, 2007, 227. ↑
  43. Uo., 227. ↑
  44. Uo., 227. ↑
  45. Uo., 227. ↑
  46. Bohony Nándor: Visonta gazdasága és társadalma az 1828-as országos összeírás tükrében, Agrártörténeti Szemle, XX. évf., 1978/3–4, 526–539. ↑
  47. Bohony Nándor: Földművelés és állattartás Egerben és az Eger-völgy falvaiban az 1828. évi országos összeírás tükrében, in Kovács Béla (szerk.): Archívum: A Heves megyei Levéltár közleményei, Eger, Révai Nyomda, 1983, 42–62. ↑
  48. Bohony: Adózó gazdaság, 66-157. ↑
  49. A feleség (Uxor) rövidítést nem ismerteti, in Uo., 91. ↑
  50. Uo., 93–94. ↑
  51. Uo., 79, 88, 140. ↑
  52. Uo., 74. ↑
  53. Uo., 92–135. ↑
  54. Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban, Gyula, Békés megyei Levéltár, 1986, 13–63. ↑
  55. Uo., 17. ↑
  56. Uo., 19. ↑
  57. Uo., 13–63. ↑
  58. Uo., 13–63. ↑
  59. Horváth Gergely Krisztián: Társadalmi és gazdasági hierarchia a dikális adórendszerben: Moson vármegye adókulcs-tervezete (1838), Korall, VI. évf., 2005/19-20, 163. ↑
  60. Uo., 166. ↑
  61. Berecz Anita: Eger kiváltságos mezővárosi polgárai a 19. század elején, Korall, XX. évf., 2019/78, 121. ↑
  62. Szerényi Ildikó – Kántás Balázs: Paleográfiai példatár (1828): Az 1828. évi országos összeírásban szereplő nevek kiolvasásához és átírásához, 61–64. (elérés: https://mnl.gov.hu/sites/default/files/orszagos_leveltar/paleografiai_peldatar_friss.pdf, Letöltés: 2022. november 19.) ↑
  63. A megjegyzések főrovatban férfi nemű szavakat használnak az özvegy személyre vonatkozóan, közülük 2 személynél a név mögött nem jelzik az özvegységet. ↑
  64. A szó rövidítése alapján nem megállapítható, és megjegyzések főrovat ezeknél a személyeknél üres. ↑
  65. Defectum corporis/defectuoso/miserabilis, minden személy, akinél a megjegyzés tartalmazza ezen szavak valamelyikét, egy személyt magas kora miatt nem jelöltünk csak a másik csoportnál a duplikálódás miatt. ↑
  66. Miles, minden olyan személy idetartozik, akinél szerepel a megjegyzéseknél ez a szó kontextustól függetlenül. ↑
  67. Proprietarius habitat in alia Domo, és tartalmi változatai. ↑
  68. Proprietarius habitat alibi, és tartalmi változatai, 3 személynél pontosan meghatározott, hol lakik. ↑
  69. Domus vacua. ↑