Beküldve:

Mérész Anna – Pálházy Ferenc: Az 1828. évi országos összeírás Szolnok példáján

Bevezetés

A jelen tanulmány a társadalom történeti statisztikai forrásai közül az 1828. évi országos összeírást használja és annak Szolnokra vonatkozó adatállományát mutatja be. A kiindulópontot Bácskai Vera gondolata adta: „Az országos összeírások adatainak pontossága kedvező forrásadottságok esetében ellenőrizhető és korrigálható a városi lakosságnak ugyan csak kisebb részére kiterjedő… .”[1] Mivel az összeírás a korabeli Magyar Királyság szinte teljes településhálózatát lefedi, ezért alkalmas azok adózó társadalmának vizsgálatára.

A Heves Megyei Levéltárban (továbbiakban HML) található, 1828. évi országos összeírás Szolnokra vonatkozó dokumentumai alapján készítettük el Excel táblázat formájában az adatbázisunkat. Ez eltér a Magyar Nemzeti Levéltár (továbbiakban MNL) 2022. szeptember 26-án átadott 1828. évi összeírás digitális formában megtekinthető adatbázistól.

Szolnok sajátos földrajzi helyzetét meghatározta, hogy a Jászság és a Nagykunság kiváltságos kerületei között fekszik, a Tisza és a Zagyva torkolatánál, a folyószabályozás előtt a Tisza kanyarulataiba beszorult településként, mocsaras és lápos vidékkel övezve. Gyümölcsösökkel és szőlősökkel nem rendelkezik, mert ezek Szandán találhatók. A már II. József által elrendelt első katonai felmérés Szolnokot ábrázoló térképe alátámasztja a város általunk bemutatott földrajzi helyzetét, valamint Szanda meglétét.[2]

1. kép: Szolnok és Szanda az első katonai felmérés alapján készített térképen

A második katonai felmérést I. Ferenc király rendelte el 1806-ban, de Szolnokon csak 1857 után került rá sor. Ezt az bizonyítja, hogy a felmérés alapján elkészített térkép tartalmazza az alter Bahnhof[3] kifejezést, amely régi pályaudvart jelent, tehát a fentebb említett második pályaudvar építése már befejeződött. A térképen látható, hogy a folyószabályozás megtörtént, vagyis radikális környezettermészeti változásokra került sor, amelynek velejárója, hogy a lélekszám Szolnokon és Szandán is növekedésnek indult.

2. kép: Szolnok és Szanda a második katonai felmérés alapján készített térképen

A célunk bemutatni az 1828. évi országos összeírás Szolnokra vonatkozó irategyüttesét, valamint az adatállomány alapján eddig még nem vizsgált nemek és korcsoportok szerinti megoszlás leírása. A város kiválasztása során szem előtt kellett tartanunk, hogy a fellelhető források mindig meghatározzák a választási lehetőségek körét, továbbá egy olyan település társadalmi adataival dolgoztunk, amely esetében a forrásanyag ilyen szempontú feldolgozására korábban még nem került sor.

Források bemutatása

A munkához felhasznált forrásként az 1828. évi országos összeírásról (Conscriptio Regnicolaris) fennmaradt eredeti, Szolnok városára vonatkozó a HML-ben őrzött irategyüttes szolgált.[4] Mivel a munka legnagyobb része e dokumentum adatainak vizsgálatát teszi ki, okvetlenül fontos, hogy részletekbe menően értékeljük a forrás tartalmát. A bemutatása és elemzése elengedhetetlen ahhoz, hogy az adatállomány hitelességét és felhasználhatóságát illetően véleményt tudjunk alkotni.

3. kép: A Conscriptio Regnicolaris HML-ben őrzött irategyüttes I. füzetének borítólapja

MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720-1836 (Állag), 19. téka.

A mintegy öt füzetnyi kézzel kitöltött dokumentum eredeti formában és mikrofilmen is kutatható. A forrásokon megtalálhatók az írnokok (Conscriptoris) Mathias Bezegh de Hajnik (extram conscriptor),[5] és Stephanus Frajzajzen (domesticus conscriptor)[6] aláírásai, illetve családi címerükkel ellátott viaszpecsétjük. Ezen kívül az elkészítés szükségességét indokló latin nyelvű kézzel írott nyitó és záró jegyzőkönyvek szövegei, valamint zárásnál az 1828. szeptember 14. napi dátum, mely az összeírás jegyzőkönyvének pecsételési dátumát jelzi.

Elérhető továbbá az összeíráshoz köthető három törvény. Az 1790/91. évi XXXIII. tc.,[7] mely első lépésként utasítást ad az összeírás (tc. szerint népszámlálás) tartalmának egy erre a célra kijelölt bizottság által való elkészítésére. Az 1802. évi II. tc.[8] az összeírás elkészítéséről határoz, az 1827. VII. tc.[9] pedig az összeírás jóváhagyásáról rendelkezik. A törvények mellett a HML-ben kutatható a nádori utasítás (Instructio) és a felszólítás (Invitatito), melyek az összeíráshoz tartozó eljárásmódot, illetve az elkészítésre vonatkozó felszólítást tartalmazzák.[10] A hosszú előkészítési folyamatot követően készült el az országos összeírás első változata. Az iratok keletkezési körülményeire vonatkozóan az MNL iratanyagai még sok részlettel szolgálhatnak, így az összeírás struktúráját kialakító testület munkájára, és a már kitöltött és ellenőrizendő dokumentumok értékelésére. Jelen munkánk keretében ezen állagok anyagainak értékelésére bővebben nem térünk ki.

Az irategyüttes összefűzve nyomtatott táblázatos formában tartalmazza a felvett adatokat, név szerint rendezve, kizárólag az adózó 18. életévüket betöltött személyekre vonatkozóan. A megjegyzések ismeretében kimutatható, hogy közéjük az összeírásba nem kerültek be a katonák (Miles)[11] és a rokkantak (Defectum corporis).[12] A jól érzékelhető módon legalább két kéz által kitöltött táblázat rovatai a nevek mellett meghatározott rendben tartalmazzák az adott adózó személy adatait, melyek balról jobbra kerültek kitöltésre. Mintegy 14 darab főrovat alatt 40 darab alrovat található, amiket oldalanként 20 darab személynévre vonatkozóan töltöttek ki. Az oszlopok adatait minden lap alján oldalanként összegezték (Latus), illetve a megelőző oldalak összegzett sorait átvezették az új oldal fejléce alá (Translatum.), ezzel egyszerűsítve a későbbi ellenőrzést és feldolgozást.

A rovatok a lap tetején balról jobbra 1. főrovat: adózó háztartásfők neveivel (Nomina Contribuentium.) kezdődnek, amiket előzetesen sorszámmal láttak el, majd sorban folytatódik a 2. főrovat: 18 és 60 év közötti férfiak és nők száma név nélkül, amelybe a családfő és az összes háztartásban élő beletartozik (Personae Contribuentium utriusque sexus conjugatae, aut non conjugatae, inde ab expleto 18vo aetatis anno usque 60um inclusive.),[13] 3. főrovat: az előbbi főrovatra vonatkozó egyéni adatokat tartalmazza, melyben a családfő státuszát és foglalkozását is jelölik (Ex his sunt.), 4. főrovat: házak száma, melyek után törvény szerint a családfő köteles adót fizetni (Domus a quibus Census solvitur.), 5. főrovat: belső telek négyszögölben (Fundi Intravillani.), 6. főrovat: gabonatermés (Procreatio Seminaturae.), 7. főrovat: rétek (Prata.), 8. főrovat: szőlősök (Vineae.), 9. főrovat: almások és szilvások (Pomaria, et Pruneta.), 10. főrovat: nagyállatok (Pecora.), 11. főrovat: apróállatok (Pecudes.), 12. főrovat: erdők (Sylvae.), 13. főrovat: italmérés (Educillum.), végül a 14. főrovat: megjegyzések (Observationes.) című egységgel zárulnak. A főrovatokhoz kapcsolódó alrovatok (ha vannak) a különböző alkategóriákat jelölik az alábbiaknak megfelelően: 3. főrovat alrovatai: értelmiségi (Honoratiores.), polgárok (Cives.), jobbágyok (Coloni.), házas zsellérek (Inquilini.), házatlan zsellérek (Subinquilini.), férfitestvérek (Fratres.), fiúgyermekek (Filii.), lánygyermekek (Filiae.), szolgák (Servi.), szolgálólányok (Ancillae.), mesteremberek[14] (Opifices.), helyi kiskereskedők, kalmárok (Mercatores), nagykereskedők (Quaestores.). 5. főrovat alrovatai: a belső telek nagysága négyszögölben (Intravillanae □ orgiae), a négyszögölenkénti érték (Orgyarum □ consvetum Pretium.). 6. főrovat alrovatai: jobbágy- vagy polgárjogon kezelt szántó bevetéséhez szükséges gabona száma pozsonyi mérőben megadva (Quam Contribuens terris colonicali, aut civili Jure teutis commitere servit.), az adózó személy haszna mérőnként (Lucrum dani Contribuentibus, singulam Metretam Asumendo.), mérőnkénti termés száma (Quot Metretae post unaro procrcentur?), mérőnkénti termés ára (Quid ordinario Pretio Procreatio Valet?). 7. főrovat alrovatai: jobbágy- vagy polgárjogon kezelt kaszálók (Pari colomicali, aut civili Jure tenta.), az adózó haszna mérőnként (Lacrum Dant Contributiinus, ningulam Metretam assumendo.). 8. főrovat alrovatai: a kezelt terület mérete pozsonyi mérőben (Capaces Metret Poson.), mérőnkénti haszon (Lucrum danct, singulam Metretam Posoniensem assumendo.), a kapások száma (Bequirunt Fossores.), kapásonkénti termelmény vödrönként megadva (Procreant post unom Fossorem urnas.), kapásonkénti termelmény átlagértéke (Medium currens Pretium Procreationis post unom Fossorem Obveniens.). 9. főrovat alrovatai: gyümölcsös mérete kaszálóban (Falcastra.), kaszálónkénti terület haszna (Lucrum dant, singuli Falcastri extensionem assumendo.). 10. főrovat alrovatai: ökrök száma (Boves Jugales.), anyatehenek (Vaccae foete, aut matres.), meddő tehenek (Voccae steriles.), 3 évnél idősebb üszők és bikák (Juvenie et Juvencae 3. annos superantes.), 2 évnél idősebb üszők és bikák (Juvenie et Juvencae 2. annos superantes.), 3 évnél idősebb lovak (Equi curriferi et armenrales 3. annos superantes.), 2 évnél idősebb lovak (Equi curriferi et armantales 2. annos superantes.). 11. főrovat alrovatai: egy évesnél idősebb juhok (Oves unum annam complentes.), egy évesnél idősebb sertések (Setigeri unum anum complentes.), egy évesnél idősebb kecskék (Capae unum annum complente.). 12. főrovat alrovatai: erdők területe (Quae occurant terram capacem.), erdőterület hozama (Inferunt, anno annum pensante, e Glandinatione et Questu Lignorum.). A ki nem emelt főrovatokhoz alrovat nem tartozik.

A Szolnokról készült összeírás rovatai közül sokhoz egyáltalán nem vezettek be információt. Ilyen a 3. főrovat 10. és 13. alrovata, az 5. főrovat mindkét alrovata, a 6. főrovat 2, 3, 4. alrovata, a 7, 8. és 9. főrovat valamennyi alrovata, a 11. főrovat 3. alrovata, és a 12. illetve 13. főrovat összes alrovata, beleértve a felsoroltak összegzésének (Latus) rovatát is. Ennek oka, hogy a feljegyzendő dolog, úgymint gyümölcsösök, szőlősök, erdők stb. egyáltalán nem volt a városban. Előfordul viszont, hogy bizonyos rovatok kitöltése valószínűsíthetően hanyagság miatt maradt ki, mint a 11. főrovat 3. alrovata az egy évnél idősebb kecskékre vonatkozóan. Ezek az adatok ugyanis általánosan nem, vagy más rovatokkal összevonva kerültek bevezetésre, tekintettel az állatok – ez esetben kecske – méretére. A fiskális információt tartalmazó rovatok kitöltése pedig csak a szabad királyi városok esetében volt kötelező.[15] Esetünkben ez a 4. 5. 6. 7. 8. 9. 12. és 13. főrovatokat érinti, amelyek közül, mint azt fentebb kifejtettük, több főrovat egyáltalán nem került kitöltésre.

4. kép: A Conscriptio Regnicolaris táblázatos elrendezése az 1-7. főrovatokra vonatkozóan

MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720-1836 (Állag), 19. téka

5. kép: A Conscriptio Regnicolaris táblázatos elrendezése az 8-14. főrovatokra vonatkozóan

Az összeírás készítői az egyes személyekre vonatkozó többletinformációkat gyakran nem a megjegyzés oszlopba, hanem közvetlenül a nevek elé, vagy mögé vezették be. A hely szűke miatt ezért kénytelenek voltak rövidítéseket alkalmazni. Ilyen rövidítések az Uxor (feleség), Vid. (viduus, özvegy férfi; vidua, özvegy nő), Succ. (successor, utód), és az I. (iuvenis/iunior, fiatal/fiatalabb) szavakból keletkeztek, legtöbbször egy-egy szótag elhagyásával, néhol viszont a teljes szó szerepel. Azoknál a személyeknél, akik személyüket tekintve nem, pusztán vagyontárgyaik (ház, állatok) után fizetnek adót, a 2. főrovatot két vízszintes vonallal jelölték.

Szolnokra vonatkozóan létezik egy másik eredeti példány az 1828. évi összeírásból, amelynek iratai az MNL Regnicolaris Levéltár Archivum Palatinalae (Nádori Levéltár) állagában találhatók.[16] A dokumentum online digitalizált formában kutatható. Az Archivum Palatinalae dokumentuma másolata a HML-ben található változatnak.[17] A másolásnak köszönhetően több helyen pontatlanságok, sűrű lekaparások (167. Kurják Fran., 168. Csabai Mart.), néhol áthúzások (1249. Visnya Joan., 1253. Molnár Jos.) fordulnak elő a táblázatban. Ezen kívül szembeötlő, hogy az online kutatható verzió érzékelhetően egy személyhez köthető kalligráfiája kissé eltérő a HML-ben őrzött anyagétól, amely bizonyítja, hogy a HML anyagát kitöltőktől különböző kéz másolta át az anyagot, illetve néhol a megjegyzések rovat tartalmát a másoló lerövidítette, valamint a másolás során olykor dokumentálatlan javítások is történtek, mint az I. számú füzet 220. regisztrált adózója (Szántó Steph.), akinek adatait az online adatbázis dokumentumában jól láthatóan a dokumentumétól idegen tintával igyekeztek javítani. Rendszeresen előfordul továbbá a vezetéknevek sorrendjének (1158-1159. Lévay Math. – Deák Mich.), illetve a helyesen beírt vezetéknevekhez tartozó keresztnevek felcserélése (1430-1431. Lantsák Fran. Vid. – Kováts Ant.) a két dokumentumban. Az utóbbi okozta probléma az adatok elemzése során elhanyagolható, az előbbi azonban komolyan megnehezíti az adatok azonosítását. Nagyobb gondot jelent, ha a másoló a kiolvasás nehézségei miatt a másolás során fiktív neveket alkot a sorszámok mögött (1313. Nagy Paul. – Nagypál Fran.), ami bizonyítja, hogy a kor embere is helyenként nehezen birkózott meg a kézzel írott szöveg dekódolásával, illetve, ha a másoló több sort átugorva a sorszámhoz képest kettő vagy több személy nevét, s ezzel adatait felcserélte, egyszerre a táblázat hibásan bevezetett adatait lekaparva igyekezett hibáját korrigálni (234. Csombók Steph. – 237. I. Szűr Mich.). Ez utóbbi esetben a bevezetett adatok ellenőrzése, a megjegyzések rovat átnézése sem nyújt támpontot a helyes sorrendet illetően.

6. kép: MNL-HML-IV.7.a.
Országos összeírások,1720–1836, 19. téka.
I. füzet, 24.

7. kép: MNL-OL-W-21-6-N-26
Heves és Külső-Szolnok vármegye
132/24.

Mind a Regnicolaris Levéltárban, mind a HML-ben őrzött dokumentumhoz tartozik egy-egy füzet, melyek címe és tartalma azonos, és az 1828. évi országos összeírás javításait tartalmazzák (Rectificata Conscriptio Regnicolaris Oppidi Szolnok. Anno 1831 peracta).[18] Ennek elkészítésére az összeírást ellenőrző Nádori Tanács adott utasítást, amit Josephus Kovách[19] és Ludovicus Makay[20] készítettek el. A két anyag az összeírásokhoz külön-külön csatolva kutatható, elkészítésük módja, illetve a dokumentumok formája megegyezik az összeíráséval. A javítás azokat a jelölési hibákat és hiányosságokat hivatott korrigálni, melyeket a kitöltők az utasításoknak megfelelően nem tudtak egyértelműen megoldani. A javítási útmutató sorra veszi a pontatlan sorszámokat, majd a hibás kitöltést, valamint a korrekciót jelölve igazítja ki a végösszegeket. Megállapítható, hogy a javításnak nem sikerült minden hibát kiküszöbölnie, ugyanis a hibajegyzék III. füzet 954. számú (Takó Paul.) tételére vonatkozó korrekciója valójában a III. füzet 984. számú (Szalay Steph.) tételére vonatkozik, azaz a javítás során a hiba orvoslása helyett helyenként újabb pontatlanság keletkezett. Ezen kívül vannak olyan hibás tételek, melyek a javításból kimaradva az összeírásban maradtak (1068. Hegedűs Math.).

A javításokat tartalmazó külön-külön őrzött füzetek jelentősebb mértékben egy oldalon térnek el egymástól. A HML-ben őrzött javításokra vonatkozó anyagot újabb, az 1835. évre vonatkozó kiegészítésekkel toldották meg, melyek az online kutatható verzióból kimaradtak. Ez a kiegészítés a mérőnkénti termés számára és árára tartalmaz újabb javításokat,[21] bizonyítva, hogy a későbbiekben ezt a változatot használták fel további adatgyűjtésre.

Az elsődleges forrásanyag értékelését összegezve elmondható, hogy az iratanyag nyers adatállománya jól használható az adózó személyekkel és a városra jellemző viszonyokkal kapcsolatos pillanatképszerű vizsgálat elvégzéséhez. A munka szempontjából kritikus hibák, pontatlanságok a dokumentum adatainak viszonylag kis részére terjednek ki, és a javítási útmutatónak köszönhetően elhanyagolható mértékben torzítják végeredményeinket. Előzetes lista hiányában lehetetlen pontosan megállapítani, hány olyan adófizető személy élt a területen, akik nem kerültek be az összeírás anyagába. Az írnokok valóban alapos munkájának köszönhetően viszont biztosra vehető, hogy az összeírásba bevezetett adatok csak csekély mértékben tértek el a tényleges adatoktól, ugyanis az összeírással megegyező év azonos évszakában készült Heves megyei rovásadó összeírás összegzésében (sommázat) az országos összeírással megegyező jellegű adatok csupán alacsony hányadát vezették be.[22]

A kutatás elméleti háttere

Az 1828. évi országos összeírás értékelésével foglalkozó munkák többnyire kevés biztos információval szolgálnak a dokumentumokat illetően. A megbízott írnokok vétette hibákról, illetve javításokról, a dokumentumok adatainak esetleges torzulásairól vagy a 14. megjegyzések című főrovat tartalmáról kevés feldolgozott eredmény áll rendelkezésre. Az összeírásról megjelent munkák többségében annak nyers, összegzett adatok (Latus) rovatának közlésére szorítkoztak, valamint a főrovatok pontatlan értelmezése miatt gyakoriak a tartalmi tévedések. Ezek értelmezése sokszor igen nehézkes, hiszen az összeírás rovataira vonatkozó egyértelmű általános értelmezés sem történt meg, így sokszor a rovatokhoz kapcsolódó jelölések értelmezése is kétségesnek bizonyult. A különböző városok adatait kisebb-nagyobb mértékben értékelő munkákban kaphatunk némi támpontot arról, hogy az összeírások közölte adatok milyen kontextusokban értékelhetők összegezve és önállóan kisebb részekként, ideértve az adózó személyekre vonatkozó megállapításokat is. Az irodalom jobbára pontosítandó módon, de segítségünkre volt az összeíráshoz kapcsolható törvények, kiegészítések és egyéb iratok felkutatásában. A szakirodalom feldolgozása elősegítette, hogy feltárjuk és tisztázzuk a korábban kétes kontextusban használt adatokat, kifejezéseket.

Elsőként Tagányi Károly adta ki az 1828. évi országos összeírás Latus sorainak adatait 1896-ban.[23] Forráskiadványában megyékre és városokra bontva találjuk az adatokat. Munkájának célja, hogy közreadja az összeírás feldolgozatlan adatai, felhívva ezzel a figyelmet a feldolgozásban rejlő lehetőségekre. Kiadványához bevezető tanulmány nem tartozik, csupán a feldolgozatlan adatok közlése történik.

Thirring Gusztáv 1903-ban közreadott akadémiai székfoglalójában értekezik a 19. századi összeírások jellemzőiről. II. József korától kezdve mutatja be az összeírások jogi anyagait, felterjesztéseit, szót ejt problematikájukról, felépítésükről, kezdeti munkálataikról.[24] Kiemelésein keresztül nyomon követhető az összeírások feladata, lényegi elemeinek részei. Megerősíti, hogy a dolgozatunkban használt adóösszeírás az adózó társadalom képezte adóalap megállapítására szolgált. A népösszeírás az újoncozás meghatározásának érdekében történt, ezért nem összekeverendő az adóösszeírásokkal, viszont egyazon időben, egyazon intézmények anyagainak vizsgálata segítségével kutathatók. Thirring Gusztáv értekezése sok szempontból aktuális, hiszen a II. József és 1848 közötti időszak összeírásainak feltárása mintegy 120 évvel az akadémiai előadása után is csak részleteiben valósult meg, s ebbe illeszkedik az 1828. évi országos összeírás állaga is.

Dr. H. Pálfy Ilona több munkájában foglalkozott az 1828. évi országos összeírás anyagával. Tanulmányaiban az összeírás adatait sokszínű táblázatok elkészítéséhez használta, oly módon, hogy szemléltesse és értékelje az adott városban a pillanatnyi népesség összetételére vonatkozó adatokat. A bonyolult táblázatok hálójához igen rövid és hiányérzetet keltő leírás, illetve értékelés párosul, továbbá a kétnyelvű szöveggel ellátott fejléc képlékennyé teszi azok értelmezését. Táblázataiban rögzítette az összeíráson alapuló adatokat, melyeket – az 1. és 2. főrovat elemeit – hibásan értelmezve, azonosítja az összeírt személyeket,[25] illetve különböző tanulmányaiban ellentmondásosan kezelve használta fel,[26] így a rovatok értelmezése csak iránymutatóként használható fel.[27] Ugyanez mondható el az erősen spekulatív jellegű nemzetiségekre és nemességre vonatkozó megállapításokról,[28] melyek az összeírás adatgyűjtési rendszerébe nem kerültek be, viszont az 1. főrovat vezetéknevei alapján nemzetiséghez próbálja kapcsolni ezeket.[29] Előfordul továbbá, hogy az összeírás táblázatainak egyes alcsoportjainak információi kimaradnak a megállapításokból.[30] A lakosság tagolódására és tagonként birtokolt vagyonára vonatkozó ábrák számos komplex információval szolgálnak, de nehézkes értelmezésük és rövid, a hibahatárokra, torzításokra ki nem térő értékelésük miatt az adatok relevanciája ellenőrzésre vár. Az összeírás dokumentumainak értékelése során többször közölt információt arról, hogy az adott munkát végző írnokok hogyan jártak el kétséges kérdéseket illetően, mint például az adóköteles nemesi porták ügyében.[31] A nyers információkat több alkalommal szemléletes, de szintén nem hiánytalanul kiértékelt ábrák segítségével közli, melyek bemutatják az adott város összeírásának városrészekhez köthető adatait. Említést tesz az adatok torzulásának bizonyos formáiról, melyek fő okaként az írnokok egyéni döntését jelöli meg.[32] Ez utóbbi megállapítással egyet kell értenünk, hiszen az írnokok döntései kimutatható hatást gyakoroltak az általunk vizsgált dokumentumok adataira is. Ezen kívül a forrásunkat értékelve fentebb felsorolt, az összeírásra jellemző általános hibákról, torzulásokról munkáiban nem esik szó.

Tömböly János 1939-ben kiadott forráskiadványában közli Vas vármegye 1828. évi összeírt adatait és az 1832. évi javításokat.[33] A kötet a korabeli Vas vármegye valamennyi településének dokumentumai alapján tartalmazza a Latus rovatok és a javítások eredményeit. A bevezető tanulmányban a vármegye gazdasági helyzetét és viszonyait elemzi. Megállapítja, hogy a javítások és az eredeti felvétel között eltelt időben is fejlődött a város iparos népessége, viszont a két összeírás eltérő okát nem mutatja be. A módszertana alapján használható, igényes feldolgozás.

Az 1828. évi országos összeírásról szóló szakirodalom leggyakrabban hivatkozott munkái között találjuk Bottló Béla munkáját. Ez tematikus sorrendben gyűjt össze rövid információkat az összeírás anyagával, tervezésével, elkészültével kapcsolatban. Részletezi az összeírás táblázatának rovatcímeit, s ezek funkcióit, leírást ad a kitöltés módjáról, az összeírást elrendelő intézményekről és megállapításokat tesz a végleges adatok ellenőrzésére vonatkozóan. Az összeírással foglalkozó szakirodalom gyakran hivatkozik Bottló Béla információira, de azok kritikai szemlélettel történő felhasználásával szinte sehol nem találkozhatunk, annak ellenére, hogy munkájában több pontosítást igénylő információ található. A legtöbb fontos és valóban helytálló információt az összeírások levéltári anyagaira vonatkozóan találhatunk.[34] Részletesen, de nem hiánytalanul megadja, mely állagokban őrzik az összeírás dokumentumait. Nem tesz viszont egyértelmű utalást arra, hogy az összeírás anyagából a javítási útmutatókon kívül, csak úgy, mint esetünkben, eredeti másolatokkal is találkozhatunk, melyeket az MNL központi állagában őriznek, és az egyes összeírásért felelős törvényhatóságok vonatkozó állagaiban megtalálható ezek eredeti változata. Részletes említést tesz viszont arról, hogy az összeíráshoz tartozó állagok miért és hogyan sérülhettek.[35] Az összeírás fő- és alrovatainak címét sűrű magyarázatokkal ismerteti, mégis egy-egy esetben fontos információk maradtak ki a rovatok kitöltését illetően.[36] Olvashatunk néhány módszerről, mellyel a táblázatot kitöltő biztosok éltek bizonyos problémák esetén, viszont a 14. megjegyzések rovaton kívül felírt esetleges plusz információkról az izraelita családfők külön jelölésén kívül – melyet nem részletez – nem esik szó. A dokumentumok adatainak torzulásairól és felhasználhatóságáról képet kaphatunk, mert felveti az összeírások összegző sorainak kritika nélküli felhasználásának problematikáját.[37] Munkájáról összegezve elmondható, hogy logikai felépítése több helyen rendkívül inkoherens, de esetleges pontatlanságai ellenére is útmutatóként szolgál az 1828. évi országos összeírás értékeléséhez. Kijelentéseit, és azok teljességét viszont nagyfokú kritikai szemlélettel érdemes kezelni.

Soós Imre 1973-ban adott ki forrásközlést és értekezést a rovásadóösszeírásokról. Írása segít kontextusba helyezni az 1828. évi országos összeírást, és Heves vármegyére vonatkozó adatait más, hasonló jellegű, de kisebb volumenű adóösszeírásokkal összehasonlítható módon közli. Ezek között akad olyan, járási sommázatokból származó adatsor is, mely adatait az összeírással szinte egy időben vettek fel, így a tanulmányban közölt munkák – az azonos rovatokra vonatkozóan – képesek árnyalni az 1828. évi összeírás kitöltésének menetéről szerzett ismereteinket, hiszen szerepelnek benne olyan többletadatok, melyek az átfogó országos munkában nem szerepeltek, illetve hozzásegíthet minket az adatok relevanciájának megállapításához. A kiadvány tartalmaz továbbá egy rövid ismertető anyagot az összeírások létrejöttéről és felhasználásának lehetőségeiről. Támpontszerű módon lát el a jegyzékek, összeírások elkészültéhez kapcsolható információkkal, ami jól használható, helyenként viszont pontosítandó.[38] Összegezve Soós Imre munkája fontos segédlet, hiszen segítségével lehetséges kisebb szintű összehasonlításokat elvégezni, következtetéseket levonni.

Bácskai Vera és Nagy Lajos az 1984-ben kiadott monográfiában sajátos módon használja az 1828. évi országos összeírás nyers adatait a városok anyagához csatolt jelentésekben található piacokkal kapcsolatos utalásokat és a 3. főrovat egyes adatait felhasználva végezték el a 19. századi Magyar Királyság (beleértve Horvátország) területén található piacközpontok rekonstruálását. Munkájuk során az összeírás adatait a lehető legnagyobb pontossággal kigyűjtve vették számba a 3. főrovathoz tartozó adatokat. Nehézségeik nyomán rendre kiemelik azokat a problematikákat, melyekkel az adatfeldolgozás során szembesültek. Ilyenek a munkánk esetében is jellemző név, illetve adatfelcserélések. Említést tesznek arról, hogy a 14. főrovat nyújtja a legnagyobb segítséget az adózók státuszának meghatározásához, illetve a hibák kiküszöböléséhez.[39] Felvetnek egy, az összeíráshoz köthető lényegi problémát, hogy bizonyos esetekben az egyébként egységes összeírásra vonatkozó utasítások egyes pontjai, mint a 3. főrovat elemei, nem egyértelműen kidolgozottak, és sokszor a törvényhatóságok, illetve az összeíróbiztosok hatáskörébe került a kitöltési útmutatóban nem elég konkrétan szereplő problémák áthidalása. Idetartozik a céhen kívüliek (kontárok), nemesi birtokon dolgozó iparosok, vándorkereskedők, és a ház nélküliek társadalmi helyzete. Értékelésükből megtudhatjuk, hogy a falusi és városi kocsmárosokra vonatkozó adatok sok helyen javításra szorulnak, és azt a felterjesztés után a Nádori Tanács nem tette meg.[40] Az összeírás anyagára való széles spektrumú rálátásuk miatt képesek voltak az egész forrásbázisra jellemző általános következtetéseket levonni. Ezek közé tartozik a Nádori Tanács elégedetlensége a rendszeresen vétett pontatlanságokkal kapcsolatban, a kitöltendő pénzügyi adatok elsikkasztása, az adóalapba egyébként bekerülő adóköteles személyek kihagyása az összeírásból.[41] Továbbá gyakoriak a félreértelmezett jelölésekből fakadó hibák és halmozások. Összegzésükben a kereskedők adatai véleményük szerint túlságosan pontatlanul lettek bevezetve ahhoz, hogy azokat eredményesen használhassák fel. Hasonló nehézségbe ütköztek a jövedelmek meghatározásánál, illetve az iparosok kérdését illetően, ám utóbbiak adatait a hibák ellenére elég pontosnak találták az általános kép megalkotásához. Adataik bővítéséhez más kimutatásokat is számba kellett venniük. Bácskai Vera és Nagy Lajos összetett és egyedülálló munkája újszerűként hatott az összeírás felhasználását tekintve, kritikai szemléletükkel rámutattak problémás pontokra. Értékeléseiket és kimutatásaikat viszont körültekintő kritikai szemlélettel érdemes kezelni, hiszen a hibák felismerése, és az aprólékos munka ellenére többnyire kisebb-nagyobb mértékben egymást torzító adatokat is figyelembe vettek munkájuk során.

Bácskai Vera 2007-ben megjelent tanulmánya is tartalmaz részletes elemzést az összeírás Pest városára vonatkozóan.[42] Ebben szintén említést tesz arról, hogy az összeírás összesítőjének adatait felhasználva, milyen nehézségek adódnak az adatok értelmezése során, valamint a kutatások többsége az összesítő sorait veszi figyelembe, mellyel nekünk is egyet kell értenünk. Nem utal arra, hogy a Latus sorban feltűntetett értékek az összeírásokhoz tartozó javításokkal együtt, vagy azok nélkül kerültek értékelésre munkájában.[43] Az értelmezési problematikák – Bácskai Vera értékelése szerint – az összeírás erősen kötött, rugalmatlan struktúrájának tudhatók be.[44] Esetünkben az 1831. évi javított összeírás alátámasztja értékelését, hiszen látható, hogy a javított sorszámok adatainál a problémát főleg az összeírás táblázatainak hiányossága, bizonyos regisztrálandó eshetőségekre való fel nem készültség okozta. Az adózó társadalom foglalkozás szerinti tagolásának nehézségeit ismertetve leírja, hogy az összeírás anyaga korántsem teljes, csak az adózó személyekre vonatkozóan szolgál adatokkal és a foglalkozások társadalmi rétegekhez köthető megoszlására vonatkozó megállapítások nagy hibahatáron belül értelmezhetők, hiszen nem szerepelnek olyan mesterséget űzők, akik nem tartoznak egyetlen céh alá sem. Ugyanígy a kereskedők száma és helyzete is összetettebb a kiolvasható adatoknál.[45] Összegezve Bácskai Vera ezen tanulmánya rendkívül hasznos adalékokkal szolgál, beleértve az összeírás használata során alkalmazott kritikai szemléletét, mely lehetővé tette, hogy témánk feldolgozása során a részismereteit felhasználva – mint az adózók társadalmi státuszához kapcsolódó adatértelmezés nehézségei – kezdjük el az értékelést.

Bohony Nándor 1828. évi országos összeírás alapján készült munkái azért tekinthetők kiemelten fontosnak, mert az összeírást feldolgozó irodalmak közül az általa készített a legteljesebb és legrészletesebb, továbbá hozzánk hasonlóan Heves és Külső-Szolnok megyére vonatkozó dokumentumokkal foglalkozott. Munkája során a lehető legalaposabb kritikai vizsgálat alá vette az összeírás általa használt dokumentumait, beleértve a roppant mennyiségű hivatali iratanyagokat is, amelyek segítségével a Heves és Külső-Szolnok vármegyére vonatkozó szinte valamennyi összeírással kapcsolatos fő- és részletkérdésre válasszal tud szolgálni. A Visontáról és Eger-völgy falvairól szóló munkái mellett megjelent Eger adózó társadalmáról szóló tanulmánya 1985-ben, amelyekben az összeírások gazdasági és társadalmi célú elemzését erős kritikai szemlélet hatja át. Visontáról szóló tanulmányában megállapítja, hogy a bevezetett adatok pontosak, összehasonlítja a szőlősök és a földterületek termelési és pénzügyi adatait.[46] Eger és környékét az állattartás és földművelés szempontjai alapján vizsgálja, melyben összegző mutatók és egyszerűsítő jellegű ábrák segítségével fejti ki eredményeiben és módszertanában is felhasználható következtetéseit, melyek legfőképpen a mezőgazdasági terület elemzésére terjedtek.[47] Az 1985. évi, az utóbbiaknál jóval nagyobb lélegzetvételű munkája kétségtelenül a legfontosabb feldolgozása az 1828. évi összeírás állágának.[48] A következetes logikai sorrendben felépített, rendkívül átfogó tanulmány részegységeit egyenként tekintve is kiemelkedik az összeírással foglalkozó irodalmak sorából. Részletgazdagon elemezve, értékelve és áttekintve az összeírás teljes irathalmazának anyagát, képet ad olyan általános jellemzőiről, amik használhatók az összeírások adatainak feldolgozása során. Hosszas törvényi és történeti áttekintésen kívül, az összeírás megkezdéséhez kapcsolható instrukciók ismeretében válasszal szolgál olyan kérdésekre vonatkozóan, amiket az összeíró bizottság és az összeíró biztosok saját hatáskörükben döntöttek el. Apró részletekbe menően írja le a táblázat szinte valamennyi jellemzőjét, beleértve a rovatcímeket is.[49] Kiemeli a 14. főrovat néhány jellemző kategorikus megjegyzését.[50] Az adatok relevanciájának ellenőrzése céljából az 1828. évi adatokat összeveti a megelőző század összeírásaival, a földrajzi adatokkal, és az Eger városához készített 1833. évi javított összeírással is.[51] Feloldja a pénzügyi adatokra vonatkozó, illetve a mértékegységváltások bizonyos számítási kulcsait,[52] viszont nem említi meg, hogy bár a földterületek, kaszálók, rétek, szőlősök nagyságának megadásakor törekedtek a pontosságra, de az eredményeket az átváltási bizonytalanságok miatt nagy hibahatárral lehet közölni az előzetes adatok ellenőrzése után is. Ez utóbbi miatt a gazdasági és a jövedelmi adatok ellenőrzése eltéréseket mutathat. Szintén aprólékosan elemzi a személyes adatokat. Módszeresen az egyre kisebb adatok irányába halad, és egyszerűsítő táblázatokkal, azok értékelésével mutatja ki eredményeit, valamint területekhez köthető csoportosításokat is végez.[53] Végezetül megállapítja, hogy az összeírás használható forrásgyűjteményként a társadalom tagolódásának megállapítására vonatkozóan.

Erdei Aranka részletes kritikai forrásközleményben ad számot az 1828. évi országos összeírás Békés megyére vonatkozó eredményeiről. Munkájában a nyers adatokat kritikai szemlélettel kezelve, más helyi sommázatok és jegyzékek összevetésével közli értékeléssel ellátva. Összegyűjtve mutatja be a megyéhez kapcsolódó munkát, illetve fontos jellemzőket emel ki az összeírás adataiból, amik a Nádori Tanácsra, az albizottságokra, a megyei bizottságokra vonatkoznak.[54] A háztartásban élő leánygyermekek általánosan alacsony számáról kritikai megállapításokat tesz.[55] A szakirodalomban – szinte egyedülálló módon – rövid fejezetet szentel az adózó izraelita népesség számbavételére is,[56] de ezek jelöléséről nem szolgál adatokkal. A nemesek esetleges adóköteles portáinak, állatállományainak és mesterembereinek problematikáját jellemzi, és kifejti, hogy nagy szerep hárult az összeíró biztosokra a felvétel idején ezen esetek elbírálása során.[57] Ám meg kell jegyeznünk, hogy az eltérő összeíró bizottságok más választ adtak ugyanezen, és egyéb felmerülő kérdésekre, melyek az összeírás rugalmatlan struktúráját bizonyítják. Sokat megtudhatunk arról, hogy a vitás kérdések, esetleg azok korrigálása ügyében miként jártak el az egyes törvényhatóságok, de például a teljesen üresen maradó rovatok problémájához csak kevés támpontot ad.[58] Munkája az 1828. évi összeírásról útmutatóként szolgált, viszont több kérdést illetően – mint a részletgazdag, de eltérő módszertani eszközökkel felvett egyéb összeírások összehasonlításának szempontjai – eredményei még ellenőrzésre várnak.

Horváth Gergely Krisztián részben az 1828. évi országos összeírás, részben más adóösszeírások anyagainak vizsgálatával az adóztatási rendszer jellemzőinek feltárását végezte el 2005-ben. Tanulmányában a vonatkozó törvénycikkek segítségével nyomon követi az összeírások feladatait, azok jogi és gazdasági hátterét, röviden jellemzi az összeírások fejlődésének folyamatát. Az adóösszeírásokkal kapcsolatban megállapította, hogy – az általánosnak mondható szakirodalmi konszenzussal ellentétben – azok feladata és célja nem az adóalapok növelése, hanem a gazdaságban rejlő lehetőségek reális kiaknázása volt, tehát az arányos adóteherviselési rendszer kialakítása, nem pedig az adóterhek növelése volt.[59] Ismerteti az összeírások módszertani jellemzőit, és megemlíti, miért is fontos kritikával kezelni ezeknek az adatsorait, bemutatja az adóköteles vagyoni elemek eltitkolásának okait.[60] Munkája fontos adalékokkal szolgál az összeírások mögött húzódó szakmai munkáról és segít tisztázni bizonyos kérdéseket az összeírás szándékaival és lebonyolításával kapcsolatban.

Berecz Anita Eger polgárjogú lakosságát vizsgáló tanulmánya az 1828. évi országos összeírás adataira is épít. Az egri polgárság vizsgálatához Bácskai Vera és Nagy Lajos eredményei nyomán használta fel az összeírást. Jellemzi a város polgári lakosságát a reformkor ideje alatt, s munkája során megállapítja, hogy a polgárkönyvek segítségével lehetséges kimutatni olyan adózó polgárokat, akik az összeírás rovataiban szerepelnek.[61] Ezen személyek megtalálására a városi polgárkönyvek, korábbi népszámlálások felhasználásával van lehetőség. Munkája annak ellenére, hogy az alapfeltevésként kezelt megállapításokat nem veti kritikai értékelés alá, jól példázza, hogy milyen sokrétű kutatási lehetőség rejlik az országos összeírás anyagának egyéb kontroll anyagokkal való részletes összevetése során.

Módszertani jellemzők

Ahhoz, hogy az általunk ismertetett forrásanyagot statisztikai számításokra lehessen használni, elsődleges feladat a dokumentumok digitalizálása. Esetünkben ez Excel táblázatban történt, amely tartalmazza az összeírási íveken megtalálható adatokat. A digitalizálás folyamatát három szakaszra lehet osztani. Először a papíralapú táblázatban olvasható fő- és alrovatok latin nyelvű elnevezésének megfelelően elneveztük a táblázat oszlopait. Ezután az 1665 név szerint szereplő adózó személy (háztartásfő) neveit a dokumentumhűség miatt az eredeti formában a hozzátartozó fentebb ismertetett rövidítésekkel együtt digitalizáltuk. A keresztnevek rövidítései feloldhatók az MNL által online közzétett Paleográfiai példatár (1828): Az 1828. évi országos összeírásban szereplő nevek kiolvasásához és átírásához, hiszen a leggyakoribb férfinevek latin és magyar teljes alakját, valamint a használt rövidítéseket is megadja.[62] Végezetül a személyekhez tartozó adatokat soronként töltöttük ki, ügyelve arra, hogy a megfelelő oszlopba kerüljenek bevezetésre. A táblázat elkészítése során kiemelt figyelmet fordítottunk a bevitt adatok helyességének ellenőrzésére, hiszen a digitalizációhoz elütések is hozzájárulhatnak.

A digitalizált adatállományt leíró statisztikai számítások használni, szükség volt ezek kódolására, valamint egy kódolási útmutató elkészítésére. Ennek során különböző rovatok azonos kategóriákra, mint például nemre, korcsoportra vonatkozó adatait egy oszlopban egyesítettük és számmal jelöltük. A kódolási útmutató segít, hogy a számokkal jelölt adatokat feliratokkal lássuk el, és ez nem csak a jelenlegi munkát könnyíti meg, hanem az adatbázis későbbi felhasználása során egyértelműen jelzi az egyes oszlopokban található számozási rendszer értelmezését.

A továbbiakban a számítások elvégzéséhez az általunk digitalizált 1828. évi országos összeírást az 1833. évi javítás eredményeivel korrigált formában használtuk fel. A javítások adatbázisba történő bevonására azért van szükség, mert az 1828. évi összeírásban eredetileg 535 jobbágy, 746 házas zsellér, 356 házatlan zsellér és 34 ismeretlen társadalmi helyzetű személy szerepelt. Ha ezeket összeadjuk, akkor 1671 név szerint összeírt személyre vonatkozó adatot kellene tartalmaznia a táblázatnak. Az ellentmondás oka, hogy az összeírók az utasításban nem (egyértelműen) szereplő eseteknél gyakran sajátos megoldást alkalmaztak a táblázat kitöltése során. Azokat a személyeket, akik jobbágyok, de nem rendelkeztek saját háztulajdonnal, jobbágyként és házatlan zsellérként is feljegyezték, majd a lap alján található összegzésben az egy sorban lévő mindkét jelölést hozzáadták a végösszeghez. Hat személynél alkalmazták a kettős jelölést, ebből adódóan a társadalmi helyzetükre vonatkozó adatok duplán szerepelnek az összeírásban. Ha ezeket az adatokat csak egyszer vesszük figyelembe, mint ahogyan mi a kódolás során külön számmal jelöltük őket, akkor 1665 személyre vonatkozó adatot kapunk. Az 1833. évi javítás ezt az ellentmondást feloldotta és ezeket a személyeket kizárólag jobbágyként jegyezte fel, jelölve a megjegyzések főrovatban, hogy bérleményben laknak.

A minta bemutatása

A minta név szerint 1665 emberből áll, akik 18 év feletti felnőttek. A legtöbb esetben férfi nevet olvashatunk, gyakran mégis megállapítható, melyik névhez tartozó adatokat diktálta be nő, mert a nevek mögötti rövidítés (Uxor) magában hordozza a nemre vonatkozó adatokat (79 fő), valamint két női név (252 Simon Elis., 1049 Balla Elisab.) is található az adózók neveinél. Ezen kívül az özvegyek (Vid.) csoportja 8 férfiból,[63] 55 nőből és 103 ismeretlen nemű személyből[64] áll. A mintát 1426 férfi (85,64%) és 136 nő (8,17%) alkotja, valamint 103 személy neme nem megállapítható (6,19%). A női csoportot három további alcsoportra tudjuk bontani: 55 özvegy (40,44%), 79 feleség (58,09%) és 2 nő (1,47%), akik név szerint szerepelnek. A férfi csoportnak 8 özvegy (0,56%) is tagja. Ezek az adatok az adózók nevére vonatkoznak, valójában 24 személyt és a hozzájuk tartozó adatokat nem vehetjük figyelembe a háztartások esetében, mert nem a városban tartózkodnak vagy élnek, kizárólag háztulajdonnal rendelkeznek. A személyeket a továbbiakban a háztartások megjelölésére használjuk fel.

1. diagram: Szolnok adózó háztartásfőinek nemek és családi állapot szerinti megoszlása

A személyek pontos átlagéletkora nem állapítható meg, mert a 2. főrovat a 18 és 60 év közöttiek számára kérdez rá nemtől függetlenül beleértve azt a személyt, akit név szerint írtak össze, valamint a 14. rovat kizárólag 60 év felettiekre vonatkozó megjegyzéseket tartalmaz. Egyedül az állapítható meg, hogy 3303 fő 18 és 60 év közötti (93,02%), valamint 248 fő 60 év feletti (6,98%) személyt írtak össze.

2. diagram: Szolnok összeírásban szereplő lakosságának korcsoportok szerinti megoszlása

A 3303 személyt a következőképpen számítottuk ki: 3151 főt tartalmaz a 2. főrovat az összeírási íveken (95,4%), továbbá 17 testi- vagy szellemi fogyatékossággal elő személyt (0,51%),[65] 92 katonát (2,79%).[66] Ez utóbbi két csoportba tartozók nem fizetnek adót. Akik az összeírásban szerepelnek, de mint adófizetőket szintén nem tartjuk számon, azok a következő csoportok: 19 szolgára (0,58%) vonatkozóan szerepel a megjegyzések rovatban az alibi (máshol), vagyis a családjuk a városban élt, ők pedig ismeretlen helyen szolgálnak, de ezáltal az összeírásban indirekt módon mégis szerepelnek, mégsem számítanak lakosnak és adófizetőnek a településen. Rajtuk kívül hiányzik az a 24 háztulajdonos (0,73%), akik vagy máshol (13 fő)[67] vagy másik házban laknak (8 fő),[68] valamint akiknek a háza üres[69] (3 fő). A rájuk vonatkozó információkat a 2., 4. és 14. főrovat adatai mutatják meg. Azoknál, akik vagy nem fizetnek adót, vagy nem tartjuk őket számon lakosként, nem találunk adatot arra vonatkozóan, hogy 60 év felettiek, ezért 18 és 60 év közöttiként számoltunk velük.

3. diagram: 18 és 60 év közötti nem adózók, nem helyi lakosok (4,61%)

Konklúzió

A szakirodalom kritikai feldolgozása és az 1828. évi országos összeírás nemek eloszlására és korcsoportokra vonatkozó adatainak elemzése és értékelése után megállapítható, hogy az adatállomány felhasználható az 1828-ban Szolnokon élő adózó népesség ismertetésére. Az összeírásban a javítások ellenére is fellelhetők hibák, ezért annak vizsgálatakor nem elég a Latus sorok ellenőrzése és feldolgozása, hanem az összes név szerint szereplő személy fő- és alrovatok tartalmazta adatait figyelembe kell venni, azokat egymással összevetve elemezni. A kiegészítő adatok és információk jelentős mértékben segítenek konkretizálni és pontosítani a bevezetett adatokat.

A forrásanyagok digitalizációja során figyelembe kell venni az 1828. évi országos összeírás rejtette nehézségeket. Hiába szándékos a betűk szép formálása, az írás kalligrafikus, amely a mai olvasó szeme számára ismeretlenként hat. Ahhoz, hogy a nevek megfejtése pontos legyen többször el kell olvasni, mert nem lehet egyértelmű útmutatót találni, amely minden kérdésre választ ad. Bár a munkánk kezdete óta az MNL online adatbázisa is megjelent, de a kézírásfelismerő szoftver sok esetben csak százalékos egyezéseket állapít meg bizonyos lehetőségekkel a nevekre vonatkozóan.

Az adatok feldolgozása során többször szembesültünk az adózó személyekre vonatkozó sorok kitöltésének helytelenségeivel. Ennek alapján számos adat nem a megfelelő sorba került, amely a dokumentum megbízható feldolgozását akadályozza. A téves adatok észrevétele és korrigálása körültekintést igényel, ezekre a munka során kiemelt figyelmet kell fordítani. Az adatok pontosításának érdekében a javítások használata, ha vannak, elengedhetetlen.

A nemek és korcsoportok eloszlásának megállapítására az eddigi kutatások során nem került sor, viszont az összeírás alkalmas ezek elemzésére, értékelésére a számításaink alapján. A nemek megállapítása azért fontos, mert kimutatható, hogy nem csak férfiak, hanem nők is lehetnek adózó háztartásfők. A személyek korcsoportok szerinti vizsgálata pedig a 60 év felettiekre vonatkozó adatok megismerésében nyújt támpontot, hiszen ők a személyük után már nem adókötelesek. Ennek ismeretében az első olvasatra hiányosnak tűnő 3. főrovat – a háztartásban élő, 18 és 60 közötti adóköteles személyek – adatainak értelmezése egyértelművé válik.

A más megyékben készült összeírás feldolgozásait körülményes összehasonlításra felhasználni, és nem lehet tényként kezelni, mert ugyanazon kérdésekben sokszor máshogy döntöttek az írnokok, mint a bérlő jobbágy házatlan zsellérnek tekinthető-e. Ezért a jövőbeli regionális szintű vizsgálatok egyértelműen létjogosultak és szükségesek az 1828. évi adózó társadalom tagozódásának, foglalkozási megosztottságának, és a háztartások összetételének feltérképezéséhez.

Bibliográfia

Levéltári források

MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720-1836 (Állag), 19. téka.

MNL-HML-IV.1.e. Országgyűlési iratok, Követi jelentések, 1827.

MNL-OL-W-21-6-N-26–Heves és Külső-Szolnok vármegye-132-132e.

MNL-HML-IV.1.b. 608/1828. számú irat.

MNL-HML-IV.7.b. Heves és Külső-Szolnok vármegye adószedőjének iratai, Adóösszeírások, Megyei összesítői az 1816-1830. évi dicalis adóösszeírásoknak, 1828.

Felhasznált irodalom

Bácskai Vera – Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984.

Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon, 1–2.köt., Budapest, Nemzeti Kulturális Alap, 2007.

Berecz Anita: Eger kiváltságos mezővárosi polgárai a 19. század elején, Korall, XX. évf., 2019/78, 114–133.

Bohony Nándor: Adózó gazdaság és társadalom Egerben: Az 1828. évi összeírás alapján, Agrártörténeti Szemle, XXVII. évf., 1985/1–2, 66–157.

Bohony Nándor: Földművelés és állattartás Egerben és az Eger-völgy falvaiban az 1828. évi országos összeírás tükrében, in Kovács Béla (szerk.): Archívum: A Heves megyei Levéltár közleményei, Eger, Révai Nyomda, 1983, 42–62.

Bohony Nándor: Visonta gazdasága és társadalma az 1828-as országos összeírás tükrében, Agrártörténeti Szemle, XX. évf., 1978/3–4, 526–539.

Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás, in Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1957, 242–272.

Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban, Gyula, Békés megyei Levéltár, 1986.

H. Pálfy Ilona dr.: Győr sz. kir. város az 1828. évi összeírás megvilágításában, Magyar Statisztikai Szemle, XII. évf., 1934/5, 367–376.

H. Pálfy Ilona dr.: Kecskemét adózó lakossága az 1828. évben, Magyar Statisztikai Szemle, XIII. évf., 1935/5, 382–397.

H. Pálfy Ilona dr.: Szombathely város adózó lakossága 1828-ban, Ó-Perent és Szent-Márton községekkel együtt, Magyar Statisztikai Szemle, XV. évf., 1937/5, 469–481.

Horváth Gergely Krisztián: Társadalmi és gazdasági hierarchia a dikális adórendszerben: Moson vármegye adókulcs-tervezete (1838), Korall, VI. évf., 2005/19–20, 160–189.

Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, 1. köt., Pest, Beimel J. és Kozma Vazulnál, 1857, 90–92.

Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, 3.köt., Pest, Beimel J. és Kozma Vazulnál, 1858.

Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, 6. köt., Pest VI., Beimel J. és Kozma Vazulnál, 1860.

Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, 7. köt., Pest, Beimel J. és Kozma Vazulnál, 1860.

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai, Eger, Egri Nyomda-Részvénytársaság, 1906.

Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772–1849. évi rovásadó összeírása, Eger, Heves megyei Levéltár kiadványa, 1973.

Szűcs Zoltán: A háztartás és család fogalma, Budapest, Központi Statisztikai Hivatal, 2006.

Tagányi Károly: Az 1828-iki országos összeírás végleges eredményei, Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, III. évf., 1896, 110–117, 206–213.

Thirring Gusztáv: Népesedésünk kútforrásai a mult század első felében, in Pauer Imre (szerk.): Értekezések a társadalmi tudományok köréből, 12.köt. 11. szám, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia,1903, 607–715.

Tömböly János: Vas Vármegye jobbágygazdálkodása az 1828. évi összeírás alapján, Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939.

Internetes hivatkozások

1790/91. évi XXXIII. tc. a népességnek közigazgatási és katonai czélból való összeirásáról. (elérés: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=79000033.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D25)

1802. évi II. tc. a nem nemes népesség összeírásáról. (elérés: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=80200002.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D26)

1827. évi VII. tc. a porták megigazítására szolgáló országos összeírásról. (elérés: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=82700007.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D26)

Első katonai felmérés (1782–1785), Szolnok. (elérés: https://maps.arcanum.com/hu/map/firstsurvey-hungary/?layers=147&bbox=2219318.7647617646%2C5961453.1497584665%2C2274353.425127092%2C5981708.962254039)

Második katonai felmérés (1819–1869), Szolnok. (elérés: https://maps.arcanum.com/hu/map/secondsurvey-hungary/?layers=5&bbox=2219318.7647617646%2C5961453.1497584665%2C2274353.425127092%2C5981708.962254039)

Szerényi Ildikó – Kántás Balázs: Paleográfiai példatár (1828): Az 1828. évi országos összeírásban szereplő nevek kiolvasásához és átírásához. (elérés: https://mnl.gov.hu/sites/default/files/orszagos_leveltar/paleografiai_peldatar_friss.pdf)

Hivatkozások

  1. Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon, 2.köt., Budapest, Nemzeti Kulturális Alap, 2007, 447. ↑
  2. Első katonai felmérés (1782-1785), Szolnok. (elérés: https://maps.arcanum.com/hu/map/firstsurvey-hungary/?layers=147&bbox=2219318.7647617646%2C5961453.1497584665%2C2274353.425127092%2C5981708.962254039, Letöltés: 2022. november 05.) ↑
  3. Második katonai felmérés (1819–1869), Szolnok: (elérés: https://maps.arcanum.com/hu/map/secondsurvey-hungary/?layers=5&bbox=2219318.7647617646%2C5961453.1497584665%2C2274353.425127092%2C5981708.962254039, Letöltés 2022. november 05.) ↑
  4. MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720-1836 (Állag), 19. téka ↑
  5. Vö. Bohony Nándor: Adózó gazdaság és társadalom Egerben: Az 1828. évi összeírás alapján, Agrártörténeti Szemle, XXVII. évf., 1985/1-2, 79; Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, 1. köt., Pest, Beimel J. és Kozma Vazulnál, 1857, 90–92. ↑
  6. Vö. Bohony: Adózó gazdaság, 73–75; Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, 3.köt., Pest, Beimel J. és Kozma Vazulnál, 1858, 234–235. ↑
  7. 1790/91. évi XXXIII. tc. a népességnek közigazgatási és katonai czélból való összeirásáról. (elérés: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=79000033.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D25, Letöltés: 2022. november 05.) ↑
  8. 1802. évi II. tc. a nem nemes népesség összeírásáról (elérés: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=80200002.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D26, Letöltés: 2022. november 05.) ↑
  9. 1827. évi VII. tc. a porták megigazítására szolgáló országos összeírásról. (elérés: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=82700007.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei?pagenum%3D26, Letöltés: 2022. november 05.) ↑
  10. MNL-HML-IV.1.e. Országgyűlési iratok. Követi jelentések, 1827. ↑
  11. 10. Czakó Geor. Uxor. ↑
  12. 173. Nagy Geor. Vid. ↑
  13. Az egy közösséghez tartozók közé számították az ott élő rokonok mellett a velük rokonsági kapcsolatban nem, csak gazdasági kapcsolatban lévő személyeket is, illetve egy ilyen „összeírási egység” több mai értelemben vett családból is állhatott, például, ha a családfő (tartalmilag háztartásfő) valamely gyermeke házas volt. In Szűcs Zoltán: A háztartás és család fogalma, Budapest, Központi Statisztikai Hivatal, 2006, 7. ↑
  14. Csak azok, akik valamilyen céhhez tartoznak. ↑
  15. Bohony: Adózó gazdaság, 92. ↑
  16. Az 1828. évi országos összeírás, MNL-OL-W-21-6-N-26–Heves és Külső-Szolnok vármegye-132-132e. ↑
  17. A közgyűlési iratok tartalmazzák a magyarázatot, hogy a szüret ideje alatt másolatokat készítettek, MNL-HML-IV.1.b. 608/1828. számú irat. ↑
  18. Csatolva az országos összeírás irategyütteséhez, MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720-1836 (Állag), 19. téka. ↑
  19. Vö. Bohony: Adózó gazdaság, 13; Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, 6. köt., Pest VI., Beimel J. és Kozma Vazulnál, 1860, 399–401, 404. ↑
  20. Vö. Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai, Eger, Egri Nyomda-Részvénytársaság, 1906, 155–156; Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, 7. köt., Pest, Beimel J. és Kozma Vazulnál, 1860, 267–269. ↑
  21. Csatolva az országos összeírás irategyütteséhez, MNL-HML-IV.7.a. Országos összeírások, 1720–1836,19. téka. ↑
  22. Vö. MNL-HML-IV.7.b. Heves és Külső-Szolnok vármegye adószedőjének iratai. Adóösszeírások. Megyei összesítői az 1816-1830. évi dicalis adóösszeírásoknak; Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772–1849. évi rovásadó összeírása, Eger, Heves megyei Levéltár kiadványa, 1973. ↑
  23. Tagányi Károly: Az 1828-iki országos összeírás végleges eredményei, Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, III. évf., 1896, 110–117, 206–213. ↑
  24. Thirring Gusztáv: Népesedésünk kútforrásai a mult század első felében, in Pauer Imre (szerk.): Értekezések a társadalmi tudományok köréből, 12.köt. 11. szám, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1903, 613–627. ↑
  25. H. Pálfy Ilona dr.: Győr sz. kir. város az 1828. évi összeírás megvilágításában, Statisztikai Szemle, XII. évf., 1934/5, 367–368. ↑
  26. Ld. H. Pálfy Ilona dr.: Kecskemét adózó lakossága az 1828. évben, Statisztikai Szemle, XIII. évf., 1935/5, 382. ↑
  27. H. Pálfy: Győr sz. kir. város, 367–376. ↑
  28. H Pálfy: Győr sz. kir. város, 368–370. ↑
  29. Uo., 368–370. ↑
  30. Vö. H. Pálfy: Győr sz. kir. város, 371; H. Pálfy: Kecskemét adózó lakossága, 383. ↑
  31. H. Pálfy: Kecskemét adózó lakossága, 382–397. ↑
  32. Vö. H. Pálfy: Kecskemét adózó lakossága, 382-393; H. Pálfy Ilona dr.: Szombathely város adózó lakossága 1828-ban, Ó-Perent és Szent-Márton községekkel együtt, Statisztikai Szemle, XV. évf., 1937/5, 469–481. ↑
  33. Tömböly János: Vas Vármegye jobbágygazdálkodása az 1828. évi összeírás alapján, Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939. ↑
  34. Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás, in Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1957, 244–245, 248–251. ↑
  35. Uo., 250–251. ↑
  36. Uo., 255–257: a 3. főrovatnál a törvényhatóságok döntöttek arról, hogy a kontárokat összeírják -e, esetünkben ezt a jogot az összeíróbiztosokhoz delegálták, akik döntése szerint a kontárok nem kerültek az összeírásba; Uo., 261–262: a 7. főcsoportról szóló adatok rossz sorrendben és téves betűrendben vannak közölve. ↑
  37. Uo., 266–269. ↑
  38. Nem az összeíráshoz tartozó tc.-re hivatkozik, 1791. évi 47. tc., in: Soós: Heves és Külső-Szolnok, 30. ↑
  39. Bácskai Vera – Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984, 33. ↑
  40. Uo., 34. ↑
  41. Uo., 35. ↑
  42. Bácskai: Városok és polgárok Magyarországon, 1.köt., Budapest, Nemzeti Kulturális Alap, 2007, 227. ↑
  43. Uo., 227. ↑
  44. Uo., 227. ↑
  45. Uo., 227. ↑
  46. Bohony Nándor: Visonta gazdasága és társadalma az 1828-as országos összeírás tükrében, Agrártörténeti Szemle, XX. évf., 1978/3–4, 526–539. ↑
  47. Bohony Nándor: Földművelés és állattartás Egerben és az Eger-völgy falvaiban az 1828. évi országos összeírás tükrében, in Kovács Béla (szerk.): Archívum: A Heves megyei Levéltár közleményei, Eger, Révai Nyomda, 1983, 42–62. ↑
  48. Bohony: Adózó gazdaság, 66-157. ↑
  49. A feleség (Uxor) rövidítést nem ismerteti, in Uo., 91. ↑
  50. Uo., 93–94. ↑
  51. Uo., 79, 88, 140. ↑
  52. Uo., 74. ↑
  53. Uo., 92–135. ↑
  54. Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban, Gyula, Békés megyei Levéltár, 1986, 13–63. ↑
  55. Uo., 17. ↑
  56. Uo., 19. ↑
  57. Uo., 13–63. ↑
  58. Uo., 13–63. ↑
  59. Horváth Gergely Krisztián: Társadalmi és gazdasági hierarchia a dikális adórendszerben: Moson vármegye adókulcs-tervezete (1838), Korall, VI. évf., 2005/19-20, 163. ↑
  60. Uo., 166. ↑
  61. Berecz Anita: Eger kiváltságos mezővárosi polgárai a 19. század elején, Korall, XX. évf., 2019/78, 121. ↑
  62. Szerényi Ildikó – Kántás Balázs: Paleográfiai példatár (1828): Az 1828. évi országos összeírásban szereplő nevek kiolvasásához és átírásához, 61–64. (elérés: https://mnl.gov.hu/sites/default/files/orszagos_leveltar/paleografiai_peldatar_friss.pdf, Letöltés: 2022. november 19.) ↑
  63. A megjegyzések főrovatban férfi nemű szavakat használnak az özvegy személyre vonatkozóan, közülük 2 személynél a név mögött nem jelzik az özvegységet. ↑
  64. A szó rövidítése alapján nem megállapítható, és megjegyzések főrovat ezeknél a személyeknél üres. ↑
  65. Defectum corporis/defectuoso/miserabilis, minden személy, akinél a megjegyzés tartalmazza ezen szavak valamelyikét, egy személyt magas kora miatt nem jelöltünk csak a másik csoportnál a duplikálódás miatt. ↑
  66. Miles, minden olyan személy idetartozik, akinél szerepel a megjegyzéseknél ez a szó kontextustól függetlenül. ↑
  67. Proprietarius habitat in alia Domo, és tartalmi változatai. ↑
  68. Proprietarius habitat alibi, és tartalmi változatai, 3 személynél pontosan meghatározott, hol lakik. ↑
  69. Domus vacua. ↑