Rapali Vivien Regina: A Smith Jeremiás ösztöndíj. Magyar mérnök- és elitképzés a két világháború közötti Magyarországon, RETÖRKI Könyvek 53., Budapest, RETÖRKI, 2025, 268 o. ISBN: 978-615-6541-11-6
Rapali Vivien Regina, a Károli Gáspár Református Egyetemen oklevelet, majd PhD-fokozatot szerzett, és korábban lapunkban is publikáló kutató 2025-ben megjelent első önálló monografikus kötete a Magyar Levéltárosok Egyesülete Év Levéltári kiadványa és kiállítása pályázatán a szakmai kiadványok kategóriában harmadik helyezést ért el. A könyv gerincét az 1927 és 1941 között működő, a budapesti Műegyetemen végzett fiatal magyar mérnökök számára az Amerikai Egyesült Államokban eltöltött fél-, illetve egyéves tanulmányúthoz nyújtott ösztöndíj története és az abban részesített harminchárom mérnök életútjának feltérképezése és elemzése adja. A könyv alcíméhez méltóan azonban nem hiányzik belőle a megfelelő történeti kontextus bemutatása sem: a szerző munkájában – az ösztöndíjalapítvány történetével összevethető terjedelemben – foglalkozik a történelmi háttérrel is. Az olvasó a hazai, valamint kitekintő jelleggel a külföldi műszaki felsőoktatás történetén kívül, amelyben a Rapali Vivien a Műegyetem történetét is összefoglalja a kezdetektől fogva, megismerkedhet a műszaki oktatás helyzetével is a két világháború közötti korszakban, amelynek része az egyéb műegyetemi hallgatókat támogató alapítványok és ösztöndíjak bemutatása is. Mindezek mellett betekintést kapunk a Klebelsberg Kunó nevével fémjelzett oktatáspolitikába, ami a tudományos elit fejlesztésében az ország felemelkedésének lehetőségét látta. A hazai lehetőségek szűkössége miatt annak egyik eszköze a tehetséges fiatalok külföldi tanulmányainak támogatása volt ösztöndíjak nyújtásával. Ebbe a rendszerbe épült be Magyarországon az egyetlen, kifejezetten a fiatal mérnökök számára létrehozott alapítvány is a Bethlen-korszakban, melynek az elnevezése – Smith Jeremiás – a mai fülnek szokatlanul hangozhat. Az 1922 nyarára kritikussá váló magyar gazdasági helyzetben hazánkban egy olyan szanálási programot dolgoztak ki a csőd elkerülésére, amelynek létfontosságú eleme volt egy, a Népszövetségtől felvett kölcsön is. A kölcsön egyik feltétele az volt, hogy a terv végrehajtását egy Magyarországra kiküldött főbiztos felügyelje. A feladattal a Népszövetség egy amerikai jogászt, Jeremiah Smitht bízta meg. Amikor a Népszövetség 1926-ra megállapította, hogy megvalósult az ország pénzügyi stabilitása, ezzel egyidejűleg a főbiztos megbízatása is megszűnt. Mivel azonban a főbiztos a számára biztosított költségkeretből csak alkalmazottjai fizetését és a dologi költségeket fedezte, a kormány úgy döntött, hogy a megmaradt összeget az ösztöndíj megalapítására használja fel, amelyet az iránta való tiszteletből róla nevez el, egyúttal hangsúlyozva annak amerikai orientációját is. Az alapítvány működését feldolgozó rész kitér a pályázókkal szemben támasztott feltételekre, az alkalmazott szempontrendszerre, a pályázati rendszer leírására, a folyamatban részt vevő szervekre és személyekre, illetve a levéltárakban őrzött dokumentáció tételes vizsgálata alapján a megvalósult gyakorlat bemutatására, illetve annak részletes elemzésére is.
Az állam szűkös pénzügyi forrásaira is tekintettel fontos cél volt az ösztöndíjak kapcsán, hogy azokban valóban csak az arra érdemesek részesülhessenek, azok, akik tapasztalataikat hazahozva tevékenységükkel a külföldi tartózkodás után az országot gazdagítják. A célkitűzés gyakorlati megvalósításának eszközeire és a megvalósítás eredményének vizsgálatára a szerző nagy hangsúlyt fektet. Mivel az ösztöndíjak forrása egy állami alapítvány volt, ezeket az ösztöndíjakat a Műszaki Egyetemen működő szakosztályi ösztöndíjbizottságok értékelése alapján végső soron a vallás- és közoktatási miniszter ítélte oda, azonban a miniszter a gyakorlatban minden esetben elfogadta az intézmény által javasolt jelölteket. A monográfia kitér azokra az esetekre is, amelyeknél a fennmaradt iratok alapján felmerülhet bizonyos pályázók – úgymond a hivatalos értékelési szempontokon kívüli – előnyben részesítése is. A kedvezményezettek kizárólag a Műegyetemen végzett mérnökök voltak, az egyedi kedvezményezetti kör mellett az ösztöndíj különlegessége volt még az is, hogy abból kifejezetten az Egyesült Államokban folytatott tanulmányokat lehetett finanszírozni.
A kiválasztási szempontok esetében továbbá kiemeli a kutató, hogy a konkrét kutatási téma is igen erőteljesen befolyásolhatta végeredményében a konkrét pályázat sorsát, annak kiválasztását. Jó példa volt erre az az eset, amikor az Egyesült Államokba kiküldött mérnök aerodinamikai kísérletekhez fontos és itthon még hiányzó nagy méretű szélcsatornát tanulmányozta az útja során, s így licenc vagy külföldi termék megvásárlása helyett hazaérkezése után a megszerzett tapasztalatok alapján a szélcsatornát hazai kivitelezésben meg tudták itthon építeni. Különösen fontos volt ennek ténye, mivel a két világháború között szükség volt az aerodinamikai kutatásokra a repülőgépek hazai megvalósításban történő legyártásához. A történeti háttérhez indokolt ezen a ponton megemlíteni, hogy az 1920-as trianoni békeszerződés gúzsba kötötte a magyar katonai repülést, melynek következében a katonai repülőgépeket megsemmisítették, a repülőgépgyárakat pedig leszerelték. Az 1926-os párizsi egyezmény – amit a szövetségesek Németországgal kötöttek meg – alapozta meg újra a polgári repülőgépek gyártását az első világháborúban vesztes országban is.
A nyertes ösztöndíjasok az utat hajón tették meg Amerikába, melyhez az állam menetdíjkedvezményt és szervezési segítséget is nyújtott, és az alapítvány az ösztöndíjnak a viteldíj levonása után fennmaradó részét fizette ki összesen négy részletben, az elsőt még Magyarországon, a többit az Egyesült Államokban. A kötet kitér a kiutalás szokásos menetére és arra is, hogy számos esetben az ösztöndíjasok csak késésekkel tudtak hozzájutni az Amerikába utánuk utalt esedékes ösztöndíjrészleteikhez, ami érthető módon nehézségeket okozott számukra. Az ösztöndíjprogram céljainak elérése érdekében minden esetben igen szigorúan vették a kint tartózkodás időbeli hosszát is, melynek végén az ösztöndíjasnak kötelező jelleggel vissza kellett térnie, vagyis haza kellett utaznia, hiszen a program céljával ellentétes lett volna a végleges kivándorlás, sőt, az ösztöndíj feltétele volt annak vállalása, hogy a díjazott magyarországi munkavállalásra is kötelezhető volt erre mutatkozó igény esetén.
Betekintést nyerünk a kötetből, hogy az ösztöndíjasok hogyan töltötték tanulmányútjukat, és arra is, milyen konkrét tapasztalatokat szereztek. Többször visszatérő momentum az írásban, hogy a magyar műegyetemi oktatás által nyújtott magasabb szintű elméleti ismereteket az amerikai egyetemek erősebb gyakorlatiasságával állítják szembe ebben az időszakban. Ennek részben a nehéz magyar gazdasági helyzet is volt az oka, az ország anyagi erőforrásai kevésbé tették lehetővé a költségesebb gyakorlati oktatást.
A Smith Jeremiás ösztöndíjban fennállása során összesen harminchárom mérnök részesült. Ez a létszám már lehetővé tesz bizonyos mértékű statisztikai vizsgálatot is, ugyanakkor – és ez a könyv egyik érdeme – a szerző még részletesen be tudja mutatni az egyéni mérnöki életutakat, illetve emberi sorsokat is az adott terjedelmi keretek között. Tekintettel arra, hogy az ösztöndíjprogram eredeti célja egy jól képzett hazai műszaki elit megteremtése volt, alapvető, s egyúttal kiemelt vizsgálati szempont volt, hogy valójában mennyire tudta teljesíteni ezt a kitűzött célt. Ennek vizsgálatát a szerző a díjazottak későbbi életútjának ismeretében veszi górcső alá. A kötet külön függelékben valamennyi ösztöndíjas vonatkozásában rövid biográfiát is tartalmaz, az elérhető, illetve rendelkezésre álló életrajzi adatok és egyéb információk alapján.
Gondosan szerkesztett könyvében Rapali Vivien elemzi az egyes ösztöndíjasok ösztöndíj odaítélése előtti tanulmányi eredményeit, továbbá szakmai munkájukat is, azokra összpontosítva, amelyeket az ösztöndíj odaítéléséhez is figyelembe vettek. Az elemzés kitér a díjazottak foglalkozására, pozíciójára, valamint amerikai tanulmányutat követő életútjukra, az ösztöndíjasok számát foglalkoztatási szektorok, foglalkoztatási ágak, illetőleg szakmai pozícióik szerint összesítve. Az egyes személyek tudományos munkásságának vizsgálatakor a szerző figyelembe vette és elemezte, milyen gyorsan tudtak pályájukon előrehaladni, mennyi idő után szereztek egyetemi magántanári képesítést, esetlegesen tudományos akadémiai tagságot, sőt, igyekezett felkutatni a megjelent tudományos publikációikat is. Kutatásában összefoglaló jelleggel pedig megállapítja, hogy az ösztöndíjasok mind a pályán maradtak még a világháború és a kommunista hatalomátvétel után is, amihez az is hozzájárult, hogy műszaki-tudományos szakemberekre igen nagy szükség volt ebben az időszakban is.
A szakmai életút mellett a kötet elemzi az ösztöndíjasok családi-társadalmi hátterét, figyelembe véve vallásukat, születési helyük elhelyezkedését – hiszen a pályázók még az Osztrák–Magyar Monarchiában születtek, több esetben a későbbi trianoni határokon kívüli területen –, származási helyük esetében a vizsgálat kitér a település méretére, s a szerző figyelembe veszi az apa iskolázottságát, foglalkozását, társadalmi státuszát is.
Bár az alapító célja egyértelműen az volt, hogy az ösztöndíjban részesített mérnökök mindenképpen Magyarországon maradjanak, azonban az újabb világháború és a bekövetkező történelmi és politikai változások miatt végül sok ösztöndíjas mégis végleg külföldre távozott, ezért is volt kiemelten fontos a kutatás során az emigráció vizsgálata is. A kivándorlás intenzitása, célországai, az egyes személyek motivációja ezzel összefüggésben igen eltérő volt az egyes időszakokban, így a második világháború előtt, közben, s majd azután is – ennek okán ezek a szempontok korszakonként is elemzés alá kerültek.
A szerző a történeti kontextus feldolgozásához a forrásokon kívül számos korábbi szakirodalomra támaszkodik, általában véve nagy erénye a kötetnek az alapos és gazdag, részletes és informatív historiográfia, továbbá az alapítvány történetének és az alapítvány díjazottjai életpályájának feldolgozása széles körben számos és gazdag levéltári forrás alapos, s kitartó feldolgozását tette szükségessé. Az egyéni szakmai életpályák ösztöndíjas időszakot követő részének felrajzolásához a levéltári források feldolgozása azonban nem volt elegendő, a források körét további, egyéb primer és szekunder forrásokkal is ki kellett egészíteni. A kötet elemzéseit, megállapításait kiegészíti a kötet végén az ösztöndíjasokról szóló, rendezett adattár is, amely további kutatások számára is kiindulási alap lehet.