Bíró Vivien Enikő: Az elektronikus végrendelkezés megvalósulásának lehetősége

1. Bevezető gondolatok, a vizsgálni kívánt kérdések

A digitális világ adta lehetőségek fokozatos térnyerése egyre sürgetőbb kérdések megválaszolására sarkalja a jogalkotókat, mind hazai, mind pedig globális szinten. Általánosságban kijelenthető, hogy a technológia rohamos fejlődése amellett, hogy az emberek kényelmét szolgálja, jelen korban kiemelt szerepet kap. A COVID-19 okozta vírusjárvány olyan, eddig akár fel sem merült problémákat hozott napvilágra, amelyekre a digitalizáció új szegmensekre történő kiterjesztése adhat megoldást. Körülbelül egy évvel ezelőtt nem is gondoltuk volna, hogy annak lehetősége, hogy például hivatalos ügyeink jelentős részét már otthonról – az online térben is – intézhetjük akár az egészségünket is megóvhatja. A járvány hatására a társadalmi és munkaerőpiaci igények teljesen átalakultak, sok munkáltató biztosítja az otthoni munka, home office lehetőségét munkavállalói részére, amely az aktuális technikai fejlettségi szinten – általában – gond nélkül kivitelezhető, ugyanakkor elengedhetetlen jogszabályi módosításokat vont magával. A COVID-jelenség álláspontom szerint kifejezetten indokolja az olyan új innovatív megoldások kialakítását, amelyek napirendre tűzése régóta várat magára.

A világ egyes részein – alkalmazkodva a digitális világ által diktált értékekhez – az államok igyekeznek a lehető legteljesebb szabályozást biztosítani az állampolgárok számára olyan területeken is, mint a végrendelkezés. Pillanatnyilag azonban a pandémia egyre feszítőbb tényezőként hat a jogi környezetre. A jogi normák köre folyamatosan változik, lépést tartva a társadalmi igényekkel, illetve reflektálva a technológia kihívásaira. Az olyan, akár több száz éves jogi konstrukciók mint az öröklési jog rendszere megérettek a módosításra, annak érdekében, hogy eredeti céljaikat hatékonyabban és naprakészen, az össztársadalmi szükségleteket kielégítve, az örökhagyók akaratát szolgálva, a favor testamenti elv örökérvényűségét biztosítsák, amellett hogy idomulnak a digitalizáció adta lehetőségekhez. A COVID-19 e problémakör mielőbbi megoldását kívánja a jogalkotótól, hiszen a közel egy éve tartó ideiglenesnek vélt állapot véleményem szerint kétségtelenül indokolja az új jogalkotási eredmények létrejöttét, az elektronikus alternatívák kiterjesztését.

Jelen tanulmányomban a fentiekre tekintettel az elektronikus végrendelkezés hazai jogban történő implementálásának lehetőségét vizsgálom, figyelemmel az amerikai Nevada államban meghonosodott, álláspontom szerint decens koncepcióra.

Tehát, jelen dolgozat célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a klasszikus római kori alapokra visszanyúló, az eltelt idő alatt valamelyest engedő, ugyanakkor még mindig rendkívül szigorú végrendeleti szabályozás kapcsán szükséges egy átfogó, a technológiai változásokra reflektáló re-reguláció. Valamint, hogy a jelenlegi keretek kiterjesztését, a szabályozás újragondolását a rohamosan változó technológia, a társadalmi igények, valamint a COVID-19 vírusjárvány és ehhez hasonló körülmények is indokolttá – meglátásom szerint elengedhetetlenné – teszik.

2. A végrendelkezés jogintézménye a hazai jogban, favor testamenti elv

A hatályos öröklési jogi szabályozás szerint örökölni törvényes öröklés és végintézkedés útján lehet. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) hatálybalépésével a korábban elsődlegesnek számító törvényes öröklést felváltotta a végintézkedés.

Amennyiben az örökhagyó nem, vagy nem teljes vagyonáról végrendelkezik, úgy a törvényes öröklés szabályai irányadóak másodlagos, kisegítő jelleggel. A végintézkedés gyűjtőfogalomnak minősül. Megkülönböztethetjük egymástól az egyoldalú (végrendelkezés), illetve kétoldalú végintézkedéseket (öröklési szerződés, halál esetére szóló ajándékozás). A Ptk. 7:12. § alapján ,,Az okirat végrendeleti jellegének megállapításához az szükséges, hogy az örökhagyó halála esetére szóló vagyoni rendelkezést tartalmazzon, és külsőleg az örökhagyótól származónak mutatkozzék.”[1] E jogszabályhely nemcsak a végrendelet fogalmát tartalmazza, hanem azt a két minimum feltételt is, amelyből annak okirati minősége kitűnik.

A hatályos polgári anyagi jogi rendszerünk az alábbi végrendelkezési formákat ismeri: írásbeli és szóbeli végrendeletet. Szóbeli végrendeletet csak szűk körben, meghatározott feltételek esetén lehet alkalmazni. Írásbeli végrendeleten belül elkülöníthetjük a köz-, illetve írásbeli magánvégrendeletet. Közvégrendeletet bárki tehet, akinek van végrendelkezési képessége, viszont, kizárólag közjegyző előtt lehet készíteni. Írásbeli magánvégrendelet ügyvéd előtt is tehető. Írásbeli magánvégrendeletnek minősül egyrészt a holográf végrendelet (amikor az örökhagyó saját kezűleg írja halál esetére szóló egyoldalú nyilatkozatot), a más által írott allográf végrendelet, továbbá a közjegyzőnél letett magánvégrendelet. Kötelező alaki kelléke a dátum meghatározása, illetve az örökhagyó aláírásának feltüntetése.[2]

Már a római jogban ismert volt a favor testamenti elve, amely szerint az örökhagyó feltehető akaratát akként kell értelmezni, hogy lehetőleg az érvényre jusson. A BH 2013.67. szerint, amennyiben az örökhagyó akaratát kívánjuk értelmezni, úgy mindazokat az adatokat figyelembe kell venni, amellyel a végrendelkező szándékát fel lehet deríteni. Abban az esetben, amennyiben a végrendelet egyes rendelkezései érvénytelenek lennének, úgy azokat nem létezőnek kell tekinteni annak érdekében, hogy az örökhagyó akarata érvényre jusson. Jelen szabályozás ezt a gyakorlatot a korábbi Magánjogi Törvényjavaslat (Mtj.) 1882. §-ból vette át. Továbbá nagyon fontos és említésre méltó tézis, hogy a favor testamenti elve alapesetben megtalálható a végrendeletben, azonban, ha az írásbeli magánvégrendelet jogszabályban meghatározott tartalmi és formai hiányosságokban szenved, úgy ezen jogintézmény nem pótolhatja a hiányosságokat, még úgy sem, ha az örökhagyó akaratának megállapítása érdekében eljárást kezdeményeznek.[3]

A jelenlegi anyagi jogi szabályozás szerint egyrészt nem szükséges a készítés helyét rögzíteni, másrészt a saját kezűleg írt (ún. holográf) végrendelet esetén az utolsó lapot elegendő aláírni. Holográf végrendelet során az örökhagyó a halál esetére szóló nyilatkozatát elejétől a végéig saját kezűleg írja, továbbá az oldalszámozástól el lehet térni, azonban az allográf végrendeleteknél kötelezően előírja az egyes lapok számozását.

Szóbeli végrendeletek tételének a kivételes feltétele továbbra is fennáll. A Ptk. 634. § alapján szóbeli végrendeletet az a személy készíthetett[4], aki életét fenyegető veszélyhelyzetben van és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem, vagy csak nagy nehézségek árán tehetett volna.[5] A Ptk. 7:45. § rögzíti, hogy a szóbeli végrendelet akkor veszti hatályát, ha a veszélyhelyzet megszűnése után megszakítás nélkül harminc napon át bármilyen nehézségek nélkül tudott volna írásbeli végrendeletet tenni.[6]

Lényeges megemlíteni, hogy a Legfelsőbb Bíróság Pfv. I. 20.773/2010. számú döntésében elvi éllel rögzítette, hogy nem mindig teljesülnek a szóbeli végrendeletek érvényességi feltételei. Ugyanis például abban az esetben, hogyha az adott személy olyan helyzetben van, hogy írásbeli végrendeletet – az életét veszélyeztető helyzet fennállása miatt – nem tud tenni, és ehelyett szóbeli végrendeletet tesz az őt ápoló, illetve az életéért küzdő orvos előtt, akkor ezen személyek a szóbeli végrendelet tanújaként jelennek meg, azonban a gyakorlat sokszor azt igazolja, hogy nem tudatosul bennük, hogy ők tanúi minőségben járnak el. A Ptk. 7:21. § expressis verbis rögzíti, hogy a tanúk tudatában kell, hogy legyenek annak, hogy ők tanúi minőségben vesznek részt a szóbeli végrendelet során. Ahogy Szladits Károly kijelentette ,,a szóbeli végrendelet, mely pusztán a tanúk agyában van írva, alig jobb, mintha homokra lenne írva.”.[7]

3. Az elektronikus végrendelkezései akarat

Az elektronikus végrendelethez szervesen kapcsolódik a természetes személy, mint egyén tudatában kialakuló szándéknyilatkozat, azaz az elektronikus akarat. Az akarat, amely arra irányul, hogy a végrendelkező akként rendelkezhessen saját tulajdonáról, hogy ennek eléréséhez ne keljen közjegyző vagy ügyvéd közreműködését igénybe vennie. Ez a szándék megnyilvánulhat úgy is, hogy a természetes személy létrehoz egy dokumentumot valamely szövegszerkesztő program segítségével a számítógépén, melyben a végrendelkezési akaratát kinyilvánítja és elmenti a dokumentumot.

A 2000-as évek elejétől egyre nagyobb szerepet tölt be az emberek életében a közösségi média – Facebook, Twitter, Instagram stb. – a felhőszolgáltatások – Dropbox, iCloud – és az elektronikus okos eszközök robbanásszerű megjelenése, amelyek ma már a mindennapi élet szerves részét képezik. Az egyén elektronikus akaratának megnyilvánulása is lehet – a fent előadottakból kifolyólag -, hogy a természetes személy bejelentkezik valamelyik közösségi médiaszolgáltató felületre és ott üzenetet vált egy ismerősével vagy bejegyzést tesz közzé, amelyekkel a végrendelkezési akaratát ki is fejezheti. Ezt tekinthetjük az adott egyén elektronikus akaratának is.

Az első két példán túlmenően elképzelhetővé válhat az az eset is, amikor egy startup webhelyen keresztül kerül sor a végrendelkezésre. Ebben az esetben a végrendelkező természetes személy felkeresi a weboldalt, kitölt egy előre elkészített formanyomtatványt, amelyben végrendelkezési akarata megfogalmazásra kerül, majd ezt követően a startup weboldal üzemeltetője a platformon keresztül lehetővé teszi, hogy másik két személy tanúi minőségben vállalhasson szerepet a végrendelet létrehozásában. A startup webhely közvetítői jellegét felhasználva a közjegyző vagy az ügyvéd webkamerán keresztül közli a végrendelkezővel a végleges és a jogszabályoknak megfelelő végrendeletet.[8]

4. Az elektronikus végrendeletek szabályozása az Amerikai Egyesült Államokban

Az egyéni tudatban kialakuló elektronikus végrendelkezési akarat az elektronikus végrendeletben ölt testet. Az elektronikus akarat megjelenési helyszínei alapján megkülönböztethetjük az offline, továbbá az online, valamint a minősített letétkezelői elektronikus végrendeletet.

4.1. Offline elektronikus végrendeletek

Az elektronikus végrendelet legegyszerűbb formája az offline elektronikus végrendelet. De facto ez azt jelenti, hogy az örökhagyó egy szövegszerkesztésre alkalmas program használatával – tudatában megjelenő – elektronikus végrendelkezési akaratát begépeli egy számítástechnikai eszközön keresztül. Az így létrejött egyedi tartalmú elektronikus végrendeletet aláírásával látja el, a végrendelet végén a nevét feltünteti, vagy saját magának azonosítására szolgáló jelet helyez el. Az ily módon elkészült végrendeletet a végrendelkező nem nyomtatja ki, hanem a számítástechnikai eszközének merevlemezén tárolja. Érdemes megjegyezni azonban, hogy az offline elektronikus végrendelet – a számítástechnikai eszközön történő rögzítés mellett – írógépen is létrehozható.[9]

A korábban leírtak alapján az offline elektronikus végakaratot a holografikus végrendelet modern formájának is tekinthetjük. Az offline e-végrendelet egy másik megnyilvánulási formája lehet, az az eset, amikor a végrendelkező helyett egy másik személy gépeli be az adott elektronikai eszközbe a végrendeletét, amelyet a végrendelkező aláír két tanú jelenlétében, majd ezt követően a tanúk is aláírásukkal látják el az örökhagyó által tett végakaratot.[10]

Rögzíthetjük, hogy az offline végrendeletek tárolása hosszútávon problémákhoz vezethetnek, ugyanis a számítástechnikai eszközzel elkészített végrendeletet egy meghatározott formátumban rögzíti a végrendelkező, amely kiterjesztés az évek múlásával elavul. Az igaz, hogy a papír alapú végrendeletek minősége az idő elteltével fokozatosan romlik, azonban az elektronikusan készített végrendeletek is igen sérülékenyek. Ebből következőleg szükség van egy olyan hardverre vagy szoftverre, amely képes megvédeni ezen dokumentumok sértetlenségét. Ez főként az örökhagyó által gépelt elektronikus végrendeletekre igaz, figyelemmel arra, hogy ez de facto csak a végrendelkező gépén található meg, amelyből következőleg, ha a fájl sérül, úgy már nehezen bizonyítható az elektronikus végakarat. Ezen probléma esetlegesen kiküszöbölhető ugyan biztonsági mentés által, azonban az felvetné a visszaélésszerű duplikálást.

Az elektronikus dokumentumoknak a végrendeletként történő elismerését az Amerikai Egyesült Államokon kívül más országok is kezdik felismerni. A McDonald-ügyben egy dél-afrikai bíróság vizsgálni kezdte az elektronikus végrendeletek jelentőségét. A tényállás szerint Malcolm McDonald öngyilkosságot követett el. Halála előtt hagyott egy levelet, amelyben közölte, hogy a munkahelyi számítógépén rögzítette végakaratát.[11] Az elektronikus végrendeletnek – McDonaldtól való származásának – kétségen kívüli megállapítását szolgálta az, hogy – informatikai szakember révén – havonta módosította számítógépének jelszavát. McDonald munkáltatója a hátrahagyott levél kézhezvételét követően a belépési jelszó segítségével kinyomtatta a korábban írt elektronikus végrendeletet, majd véglegesen törölte annak elektronikus változatát. A dél-afrikai bíróság a munkáltató ezen cselekedetét biztonsági mentésként értékelte, így elismerve McDonald végintézkedését (azonban megjegyezhetjük, hogy a munkáltató ezen cselekménye felvetheti a visszaélésszerű duplikálás esetét is).[12]

Az offline elektronikus dokumentumhoz fűződő jelentős jogesetek példája a Javier Castro ügy. Az Ohió-i Törvényszéken megtalálható peres dokumentumok említenek egy olyan hagyatéki eljárást, amely során az amerikai bíróság egy tableten olyan érvényes végrendeletet talált, amelyet ténylegesen ugyan nem az örökhagyó írt, hanem az egyik testvére, azonban azt aláírásával – tanúk jelenlétében – sajátjaként ismerte el. Javier a végrendeletét egy a technológia fejlődéseként létrehozott e-toll segítségével írta alá két testvére és unokaöccse jelenlétében. Javier a kórházi kezeléseket szándékosan utasította vissza, azonban tisztában volt azzal, hogy ezen cselekedetei a halálához fognak vezetni. A bíróság a – testvérek segítségével – létrehozott elektronikus dokumentumot úgy értelmezte, hogy az megfelel a végrendelkező szándékának, valamint, hogy az rendelkezik a szükséges formai – írással kapcsolatos – követelményekkel, így érvényes végrendeletként ismerte el.[13]

4.2. Online elektronikus végrendeletek

Az offline elektronikus végrendeletek abban különböznek az online formától, hogy amíg az előbbi általában egy személy (örökhagyó) tevékenységét jelenti, addig az utóbbi egy harmadik fél megjelenését feltételezi. Ez a harmadik fél általában nincs tudatában annak, hogy az örökhagyó végakaratát kezeli, illetve tárolja. Ebből következőleg az örökhagyó a platform szolgáltatójának tudta nélkül hozta létre a végrendeletét. Ez a gyakorlatban úgy is megnyilvánulhat, hogy az örökhagyó rendelkezik egy felhasználói fiókkal és így használja a harmadik fél szolgáltatását. Azonban itt fontos megjegyezni, hogy az örökhagyó a saját akaratából határozott úgy, hogy a felhasználói fiókjában tárolja a végakaratát.

Az online elektronikus végrendelet olyan végrendelet, amelyet a végrendelkező készít el elektronikus eszközén, azonban azt nem egy magánszemély eszközén tárolja, hanem egy olyan szolgáltató platformján, aki feltételezhetően nem kifejezetten vállalta ezen dokumentum tárolását. Az ide tartozó végrendeletek tipikus példája lehet a Facebookon, mint közösségi médiában létrehozott végakarat, amely de facto megnyilvánulhat egy üzenet vagy hozzászólás formájában is. Ide soroljuk a felhőszolgáltatást, amely során az örökhagyó létrehozza a dokumentumot és azt a „felhőbe” feltölti, majd így tárolja. A mobilszolgáltatóknál kifejezett végakarat a legegyszerűbb példája az online végrendeletek megnyilvánulásának. Gondoljunk arra, hogy az örökhagyó szöveges üzenetet ír egy másik személy számára, amely tartalmazza a végakaratát. Ebben az esetben igaz, hogy saját maga írja le a végakaratát, azonban a mobilszolgáltató az, aki ezt effektíve tárolja. Az online végrendeletek esetében jelentősen több háttérinformációt ismerhetünk meg a bizonyítás szempontjából. E bizonyító erő korlátai között említhetjük a végrendelkező és a szolgáltatást biztosító között létrejött általános szerződési feltételeket, valamint a törvényi rendelkezéseket. Ugyanis a szolgáltatót a jogszabályok kötelezik a személyes adatok védelmére. Feltételezhetően abban az esetben, amikor az örökhagyó online elektronikus végrendeletet hoz létre, akkor a végrendelkező nincs tudatában a szolgáltató által meghatározott szerződési feltételeivel. Ennek egy tipikus példája, amikor a végrendelet feltöltésre kerül a Dropbox tárhelyére.[14] Ezen cselekmény során a végrendelkező nincsen tudatában az általános szerződési feltételeknek, amely szerint a feltöltött dokumentumot egy évig tárolják a szerveren, majd törlésre kerül.[15] A hagyatéki tárgyaláson a bíróságnak abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy az ÁSZF-et nem ismerő végrendelkező a Dropbox tárhelyről törlésre került végakarata visszavont, elveszett vagy megsemmisítettnek minősül-e?

Az online végrendeletek egy tipikus példáját veti fel a „Yu-ügy”. A jogeset szerint 2013-ban Queenslandben elhunyt egy személy, aki a mobiltelefonján jegyzeteket tárolt, melyek végrendelkezési tartalmúak voltak. A telefon tulajdonosa önkezűleg vetett véget életének. A jegyzetek között volt egy dokumentum, amely „Ez az utolsó akaratom és végrendeletem…” szavakkal kezdődött. A queensland-i bíróság a hagyatéki eljárás során az elhunyt személy jegyzetét érvényes elektronikus végrendeleteknek tekintette, ugyanis a végrendeleti szándéknak erős bizonyítékát szolgálta, hogy az örökhagyó a jegyzetben utasításokat fogalmazott meg a vagyona szétosztására tekintettel.[16]

4.3. Minősített letétkezelői elektronikus végrendeletek

Az e-végrendeletek harmadik csoportját képezik a minősített letétkezelői elektronikus végrendeletek, melyek elkészítése során egy harmadik személy (rendszerint egy jogi személy) kötelezettséget vállal annak érdekében, hogy az örökhagyó végrendeletét létrehozza, tárolja, továbbá végrehajtsa az adott állam által létrehozott jogszabályoknak megfelelően. Ezen szervezeteket nevezhetjük kvázi minősített letétkezelőnek.[17] A harmadik végrendelettípusnak az online és az offline végrendeletektől eltérő szerepe abban áll, hogy az örökhagyó egy szolgáltatást vesz igénybe egy harmadik személynél, aki a végakaratával kapcsolatban feladatokat lát el.

Az offline és online végrendeletekkel szemben a minősített letétkezelői végrendeleteket a letétkezelők számos alaki, tartalmi és kiterjesztésbeli védelemmel látják el. Formanyomtatványt készítenek, amelyet tanúkkal aláírt záradékkal látnak el. A szabványosított nyomtatvány miatt a végrendelkezőnek megfelelően át kell gondolnia a végakarata tartalmát.

Az alakisági szabályok betartása ellenére az Amerikai Egyesült Államokban a tagállami szabályozás nem ismeri el a minősített letétkezelői elektronikus végrendeletek érvényességét. Egyedül Nevada állam fogadott el rendelkezéseket 2017-ben a minősített letétkezelői elektronikus végrendeletek elfogadhatóságának – tagállami szintű elismerhetőségének – érdekében.[18] A nevadai jogszabálymódosítás egyik kulcsfontosságú eleme, hogy a letétben kezelt végrendelet készítője, azaz az örökhagyó személye kétséget kizáróan beazonosítható legyen.[19]

Az Amerikai Egyesült Államokban a minősített letétkezelői szervezetek szorgalmazzák a minősített letétkezelői elektronikus végrendeletekre vonatkozó konkrét rendelkezések jogszabályokba történő implementálását. Példának okáért a „Willing.com” egy olyan szervezet, amely garantálja, hogy mindössze 30 perc időráfordítás alatt jogszabályoknak megfelelő érvényes végrendeletet készít.

Láthatjuk, hogy az elektronikus végrendeletek fokozatosan kezdenek megjelenni, azonban konkrét szabályozást – Nevadán kívül – még nem alkottak. Gerry Beyer és Claire Hargrove egy 2007-ben írt tanulmányában[20] rögzítette azokat az akadályokat, amelyek az elektronikus végrendeletek elterjedését befolyásolhatják. Ilyennek minősülhetnek a technikai, a társadalmi, a gazdasági, a motivációs akadályok, valamint az emberiség egy részének általános ellenállása. Álláspontjuk szerint azonban az elektronikus végrendeletek terjedése a közeljövőben növekedni fog, így az egyes országok törvényhozóinak alkalmazkodnia kell a fejlődéshez.

5. Elektronikus végrendelkezés szabályai Nevadában

Nevada államban 2012-ben törvényt fogadtak el, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy elektronikus úton végrendelkezhessen. Ezen jogszabály értelmében lehetőség van létrehozni egy végrendeletet az online térben, melynek konjunktív feltételei a következők:

    • az írásbeli végrendelet egyetlen hiteles példányát elektronikus nyilvántartásban kell létrehozni, valamint tárolni,
    • a végrendelkezőnek nyilatkoznia és igazolnia kell, hogy amerikai állampolgárnak minősül, továbbá, hogy Nevadában lakóhellyel rendelkezik,
    • a végrendeletet elektronikus aláírással kell ellátni, amely egyedileg és más természetes személyektől való megkülönböztethetőségét biztosítja, és tartalmazza az örökhagyó legalább egy hitelesítési jellemzőjét, és a végrendelet dátumát,
    • az elektronikus dokumentumot csak a végrendelkező által kijelölt letétkezelő kezelheti és ellenőrizheti.[21]

A hitelesítési jellemző jelentheti a végrendeletnek ujjlenyomattal, retinaszkennerrel, hangfelismeréssel, arcfelismeréssel, vagy digitalizált aláírással történő beazonosítását.[22] A fent említett hitelesítési módozatok helyettesíthetik a hagyományos értelemben vett – közjegyző általi hitelesítéssel vagy tanúk közreműködésével készített – végrendeletek alakisági kellékeit.

5.1. Az alakiság követelményei

Amennyiben a szabályozás lehetővé teszi, úgy a papíralapú végrendeletekkel párhuzamosan az elektronikus végrendeleteket is képesek lesznek kellő pontossággal beazonosítani. Ezt a folyamatot elősegítheti egyrészt egy megfelelő törvényi szabályozás kialakítása, amely biztosítja, hogy az elektronikus dokumentumokat egy jogszabály által meghatározott letétkezelő hozza létre és tárolja. E procedúrát másrészt elősegítheti, ha a dokumentumokat biztonsági technológiával látnák el, amely a végrendelkező azonosítását szolgálhatná (például bioszkenner). A fent említett két konjunktív feltétel megvalósulása esetén a hagyatéki eljárásokban az ügydöntő bírók kellő tanúbizonysággal rendelkezhetnének a végrendeletek érvényességében. Az e-végrendeletek hitelességét biztosítják továbbá a dolgozatomban korábban is említett metaadatok, azaz strukturált információk, amelyek meghatározzák, leírják, megmagyarázzák az információforrás létrehozásának módját, helyét, idejét, használatát, valamint kezelését is. A letétkezelő részéről ellenőrzést vagy részvételt az elektronikus dokumentum módosítása vagy kezelése nem igényel, figyelemmel arra, hogy az alapvető adatokra vonatkozó metaadatok egy automatizált folyamaton keresztül jönnek létre.[23]

Az e-dokumentumban foglalt fájlok és adatok védelmét szolgálja az ún. hash algoritmus, amely az elektronikus eszközökön létrehozott dokumentumokat egy egyedi azonosítószámmal látja el, így az adatok megváltoztatása, másolása esetén az információk egy új algoritmus számot kapnak, amely utalhat a végakarat harmadik személyektől származó manipulálására is.[24]

Az amerikai jogi szabályozásban létezik egy virginiai törvény, amely lehetővé teszi a dokumentumok elektronikus közjegyzői hitelesítéssel történő ellátását.[25] Ezen jogszabály értelmében a közjegyzők nem csak a papíralapú dokumentumok hitelesítését láthatják el, hanem technikai eszközön – webkamerán – keresztül adhatnak igazolást, az e-dokumentumok kétséget nem kizáró érvényességéről.[26] A végrendeleteknek e-aláírással történő széleskörű elismerése lehetővé tenné a jogalkalmazók számára az elektronikusan aláírt végakaratok következetes bírói gyakorlatának kialakítását.[27]

6. Az e-végrendelkezés megvalósításnak indokoltsága

Számos olyan eset merül fel, amikor a végrendelkezni kívánó személyek olyan kérdéssel fordulnak az ügyvédekhez, közjegyzőkhöz, amelyek az online végrendelkezésre irányulnak. Az ügyfelek kétségbe vonják az ügyvéddel való személyes találkozásnak a jelentőségét is. Ezen aggály jelenleg a COVID-19 vírusjárvány és a nemzetközi szinten mozgalomként elterjedt stay home kampány okán erősödött és a vírus terjedésének egyik legjelentősebb megelőző mechanizmusává vált. Alapvető tény, hogy az ügyfelek igyekeznek tartózkodni attól, hogy vagyonukról haláluk esetére harmadik személy bevonásával rendelkezzenek, ugyanakkor megfelelő ismeretekkel nem feltétlenül rendelkeznek ahhoz, hogy segítség nélkül érvényes végrendeletet tegyenek. Pillanatnyilag a social distancing és a stay home irányvonal miatt a külső segítségre vonatkozó lehetőségeik beszűkültek. Az állampolgárok számottevő része ódzkodik attól, hogy hagyományos úton végrendelkezzen, hiszen ezt a jelenlegi tudomány és technika állása szerint ódivatúnak konstatálják, valamint – a vírusveszély miatti kockázaton felül – el szeretnék kerülni a személyes megjelenéssel kapcsolatos terheket. Számukra a legoptimálisabb megoldás a személyes megjelenést nem igénylő online térben történő végrendelkezés lehetősége lenne. Egy esetlegesen részletesen kimunkált és a magyar jogba bevezetett elektronikus végrendelkezési opció esetében feltételezhető, hogy bizonyos költségek felmerülnének az igénybe vevők részéről, azonban e terhek redukálhatók és álláspontom szerint csekélyebb súlyúak lennének, mint a jelenlegi, közjegyzői vagy ügyvédi körben alkalmazott díjak.[28] Bár a fiatalabb korosztály körében igen ritka a végrendelet, azonban például az Y generáció számára mégis kényelmes és praktikus megoldás lenne, amely megkönnyítené a végintézkedést, feltehetően többen élnének vele, így növelné az érvényes végrendeletek számát. Továbbá a római jogi alapokon nyugvó öröklési rendszer kereteire vonatkozó reformigény egyre feszítőbb tényezőként hat a jogalkotókra, amellett hogy az jogi környezet alkalmazkodását a favor testamenti elv naprakész érvényre juttatása is indokolja. Az öröklési jogi szabályok generális jellegű céljaként fogalmazható meg az örökhagyó akaratának érvényre juttatása, amely jelen korban – ahogyan az a dolgozatban részletesen kifejtésre került – egyre inkább megjelenik a klasszikustól eltérő, elektronikus formában. Ehhez kapcsolódóan viszont nem áll rendelkezésre olyan átfogó szabály, amely alkalmazása mellett az elv teljes körűen érvényesülhetne Magyarországon. Így tehát, a favor testamenti intézményének állandó jellegű érvényesülése érdekében szükséges a szabályozás kiterjesztése, adott esetben akár az elvből fakadó re-reguláció.

Triviális érvnek tűnik és igen sajnálatos, azonban nem mehetünk el tétlenül azon tény mellett sem, hogy a COVID-19 vírusjárvány megannyi – főként idős – személyt váratlanul ér, tragikus végkimenetelt eredményezve. E személyeknek nincs lehetőségük arra, hogy klasszikus módon végrendelkezzenek. A szóbeli végrendelet ugyan egy alkalmas megoldás lehet, ellenben álláspontom szerint a tanúk igénybevétele, megbízhatóságuk kérdése, illetve a végrendeleti tanúként való közreműködés tényére vonatkozó tudat minden esetben kérdéses és a konstrukció gyenge pontja. Rögzíthetjük, hogy a tanulmány lezárásának napján Magyarországon a COVID-19 vírusban elhunytak száma több mint 34000 fő. Ugyan arra vonatkozó kimutatás, statisztikai adat nem áll rendelkezésünkre, hogy az elhunytak közül hányan rendelkeztek végrendelettel, azonban véleményem szerint – mivel a pandémia mindenkit váratlanul ért – kevesen tudtak felkészülni e szempontból is a lehetséges következményekre.

Természetesen az e-végrendelet koncepciója nem hibátlan, negatívumai között megemlíthetjük a dokumentumok visszaélésszerű duplikálását. Az e-végrendelet megjelenésének lehetőségével számos szakember fejtette ki aggályait a végrendeletek tartalmának hitelességéről. Figyelemmel arra, hogy a számítástechnika révén ezen dokumentumok könnyen módosíthatók, kiegészíthetők, az eredetivel nagyfokú hasonlóságot mutathatnak, ami felvetheti annak gyanúját, hogy a végrendelkező akarata esetleg nem ténylegesen felel meg a végrendelet tartalmának.

Ezen akadályok leküzdését szolgálhatják a metaadatok, amelyek biztosítékot nyújthatnak arra vonatkozólag, hogy megállapítsák, az adott elektronikus végrendelet tartalma, kelte, szerzője ténylegesen az a személy-e, aki az elektronikus végakaratát korábban előállította. Abban az esetben, ha a végrendelet tartalma módosulna, akkor más metaadat számot kap az elektronikus eszközön tárolt dokumentum.[29]

A metaadatok használata megnövekedett teherrel is együtt járhat, figyelemmel arra, hogy a bíróságoknak viszonylag nagy mennyiségű adathalmazból kell kiszűrniük azokat az adatokat, amelyek az adott ügy elbírálásához szükségesek. A metaadatokkal kapcsolatos perek valószínűsíthetően nagy adminisztratív terhekkel fognak járni, az eljárások időben elhúzódhatnak. Ennek eredményeként a bíróságok a végrendelkező életkörülményeibe mélyebben beavatkoznának. Feltételezhetően a bizonyítás során a tanúvallomásoknak lesz kiemelkedő szerepe. A metaadatok további hátrányaként említhetjük, hogy a bíró nem képes azt megismerni, hogy az örökhagyó a végrendeletét egymaga saját akaratából írta-e, vagy kényszer, megtévesztés, jogellenes fenyegetés hatására. Kétségekre adhat továbbá okot az a szituáció, amikor egy harmadik személy a végrendelkező számítástechnikai eszközét felhasználva készít el egy végrendeletet az örökhagyó nevében, és az ily módon létrehozott dokumentumot elrejtve tárolja a gépén és így, csalást valósít meg. Összefoglalva láthatjuk, hogy a bíróságoknak az adott végrendeletre vonatkozó metaadatokon túl mind a tanúvallomásokat, mind a szakértői bizonyítékokat is figyelembe kell venniük a döntés meghozatalához.[30]

Mindezen felül a jelenlegi, részint mindennapos jogalkotói kihívásokat eredményező COVID-19 okozta világjárvány során a társadalomnak be kellett rendezkednie olyan, eddig talán idegennek tűnő, szokatlan megoldások alkalmazására, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak, vagy az átlagember számára csekély számban kerültek alkalmazásra. Jelentős változás, hogy sok esetben hivatalos ügyeinket a vírushelyzet miatt életbelépett korlátozások okán leginkább online tudjuk intézni. Az ehhez szükséges permanens rendszerfejlesztések, módosítások sorra megjelennek és az érintettek egyre inkább kénytelenek alkalmazkodni az új, innovatív technológiai megoldásokhoz. Álláspontom szerint, a jelenlegi időszak, a vírushelyzet rávilágít arra, hogy az eddigieknél sürgetőbb a hazai szabályozás kialakítása az e-végrendelkezés körében. Az általam végzett közvéleménykutatás eredménye alapján a válaszadók 81%-a szerint a technológia jelenlegi fejlettsége, valamint a pandémia okozta körülmények indokolttá teszik az elektronikus úton történő végrendelkezés bevezetését.

7. Szakmai és társadalmi reflexió az e-végrendelkezés körében

A tanulmányban fontolgatott megoldási lehetőségek vizsgálata folytán fontosnak tartottam, hogy a kérdéskör empirikus megközelítése érdekében a szakma, valamint laikus személyek álláspontját is megismerjem. Ennek érdekében interjút készítettem Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökével, dr. Tóth Ádám Közjegyző Úrral, valamint közvéleménykutatást végeztem.

7.1. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökének álláspontja

Elnök úr véleménye szerint a technológiai fejlettség és a COVID-2019 járvány okozta körülmények miatt – a hagyományos módtól eltérő – elektronikus úton megvalósuló végrendelkezés indokolt lehet ugyan, azonban hangsúlyozta, hogy az Európai Unió jelenleg támogatja ezt a megoldást, így nagy valószínűség szerint az európai öröklési jogban, tehát a magyar jogban is előbb-utóbb meg fog jelenni ez a forma. A végrendelet olyan jognyilatkozatnak minősül, ahol annak érvényesülésekor a nyilatkozattevő biztosan nem él már, ezért az eredetiség és a hamisítatlanság védelme különös jelentőséggel bír.

E vélemény logikai láncán elindulva a kérdés szempontjából figyelembe kell vennünk az Európai Parlament és a Tanács 2000. június 8-i a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000/31/EK irányelvének (röviden „Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”), 9. cikk (1) és (2) bekezdését. Az irányelv előírja, hogy az Unió tagállamai a jogrendszereiken keresztül lehetővé tegyék az elektronikus szerződések megkötésének lehetőségét. A tagállamok belátására bízza továbbá az irányelv többek között azt, hogy az öröklési jog területén szabályozott jognyilatkozatok elektronikus úton való meghozatalát, illetve megkötését engedélyezze-e vagy korlátozza.

Magyarország az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény 99. § (1) bekezdésében rögzíti, hogy „(1) A családi jogi és öröklési jogi jogviszonyokban nem lehet az elektronikus formán kívüli dokumentumokat mellőzve, csak elektronikus aláírást vagy bélyegzőt felhasználni, és elektronikus aláírással vagy bélyegzővel ellátott elektronikus dokumentumot készíteni.”.

A fent említett 2000/31/EK irányelvnek pont az a célja, hogy az elektronikus aláírás alkalmazását minél szélesebb körben lehetővé tegye a tagállami állampolgárok számára. A jogalkotó – a Magyar Országos Közjegyzői Kamarával – egyeztetve azonban – többek között – arra a megállapításra jutott, hogy az öröklési jogviszonyokban az elektronikus aláírás használatának lehetősége ki van zárva.

Az elektronikos ügyintézéshez kapcsolódó törvény mellett a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 111. § (7) bekezdése rögzíti, hogy „(7) Az öröklési jogi és személyállapoti tárgyú ügyleti okiratok kizárólag papíralapon készíthetők el.”. A fent leírtakból következően a magyar szabályozás jelenleg nem biztosítja az elektronikus végrendelkezést ugyan, azonban a Magyar Országos Közjegyzői Kamara álláspontja szerint indokolt lehet ezen szabályozás bevezetése.

Érdekes kérdésként merül fel annak lehetősége, hogy amennyiben a hazai szabályozás lehetővé tenné az öröklési jogviszonyokban az állampolgárok elektronikus végrendeletet, úgy az visszavetné-e a „hagyományos” végrendeletek számát vagy sem. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke szerint, amennyiben alkalmazásra kerülne az e-végrendelkezés, úgy az nem zárná ki az elektronikus közokiratba foglalt végrendelet készítését. Ezáltal a magán- és közokirat megkülönböztetés továbbra is megmaradna. Az elektronika csak a végakarat rögzítésének másfajta rögzítési technikája, az nem befolyásolja a bizonyító erőt. Tóth Ádám Elnök Úr álláspontja szerint a végrendeletek elektronikus megjelenése nem fogja befolyásolni az érvényes végrendeletek arányának növekedését, az érvénytelen végrendeletek száma továbbra is szinten fog maradni. A tartalmában összetettebb és bonyolultabb végrendeleteknél ez e-végrendelet megjelenése esetén, amennyiben a végrendelkező kellő felelősséggel gondolkozik, nem szabadna elkerülni a közjegyző vagy az ügyvéd segítségét.

A kutatásom korábbi szakaszában említett nevadai szabályozás elemeinek hazai szabályozásba ültetését – az általam is figyelembe vett aggályokkal megegyezően – Tóth Ádám Elnök Úr kétségesnek ítélte meg. Álláspontja szerint a nevadai rendszert nem lehet összehasonlítani a kontinentális alapú végrendeleti rendszerekkel, mert az okirathoz fűződő bizonyítási vélelmek gyökeresen eltérők a két rendszerben. Az Európai Unió nagyon óvatos ebben a kérdéskörben, egyelőre még nincsen olyan elektronikus aláírás, amellyel az okiratok szabad áramlása a tagállamok között biztosítható lenne. Az első feltétel az egységes elektronikus aláírás vagy legalábbis az egymás számára visszafejthető/ellenőrizhető aláírás megteremtése lenne. Álláspontja szerint nagyon komoly biztonsági előírások kapcsolódnak a nevadai megoldáshoz, ami az így készített végrendeletet nehézkesebbé teszi a papíron született végrendelettel szemben. Ma Magyarországon egyedül a közjegyzői karnak van olyan elektronikus nyilvántartása, mely az elkészített végrendeleteket közokirati hatállyal tárolja. Ezeknek felhasználása azonban korlátozott.

7.2. Társadalmi igények leképezése

Kutatásom keretében többek között arra a kérdésre is kerestem a választ, hogy a magyar társadalom tagjainak van-e arra vonatkozó igénye, hogy elektronikus végrendelkezésre vonatkozóan szabályozást alakítsanak ki, amely lehetővé teszi az elektronikus végrendelet készítését.

A tanulmány lezárásakor több mint kétszáz válaszadó közül nagyrészt a tizennyolc és hatvanöt év közötti korosztály töltötte ki mindösszesen 95,5 % arányban. A megkérdezettek több, mint 80,5%-ánál igény mutatkozott végrendelet készítésére, míg 19,5%-a ellenezte (vagy legalábbis azon az állásponton volt, hogy nem kíván végrendelkezni). A kutatásom további pontjában arra próbáltam választ keresni, hogy mind a laikus és mind a „szakemberek” tisztábban vannak-e azzal, hogy milyen alakisági kellékek megléte szükséges egy érvényes végrendelethez. Meglepő választ kaptam, ugyanis a válaszok több, mint a fele, pontosabban 58%-a tisztában van ezen szabályokkal és a válaszadók 7%-a rendelkezik jelenleg hagyományos úton készített végrendelettel. A korábban említettek alapján azonban megállapítható, hogy nagy arányban vannak azok, akik haláluk esetére rendelkezni kívánnak vagyontárgyaikról. Ezt követően a megkérdezettektől arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a hazai szabályozás által engedélyezett hagyományos végrendelet elkészítéséhez milyen közreműködőt kívánnak igénybe venni. A válaszadók 57,9% -a az ügyvéd által ellenjegyzett végrendeletet részesítette előnyben, míg 21,1%-a a közjegyzők által közijegyzői okiratba foglalt verziót, továbbá 21,1%-a, akik a szakember közreműködése nélkül készített, azaz a két tanú jelenlétében létrehozott végrendeletet részesítette előnyben. A felmérés alapján látható, hogy nagyobb igény mutatkozik az ügyvédek közreműködésével készített végrendeletekre.

A megkérdezettek 80,5%-a kíván elektronikus eszköze igénybevételével végrendelkezni, míg 19,5%-a továbbra is a hagyományos, papír alapú verziót preferálja.

Az online szolgáltató igénybevétele is megteremti annak lehetőségét, hogy az emberek az ügyeiket, jelen esetben a végrendelkezést otthoni körülmények között „gyakorolják”. A válaszadók 57%-a előnyben részesítette a szolgáltató közreműködését, míg 20%-a csak azzal a feltétellel, ha a szolgáltatást ingyenes. A válaszadók 23%-a pedig továbbra is ragaszkodott a hagyományos, papír alapú végrendeletekhez.

A megkérdezettek jelentősen magas aránya (87%) volt azon az állásponton, hogy az elektronikus végrendelet készítéséhez egy kizárólag ezen célra – nevadai szabályozáshoz hasonlóan – létrehozott online platform szükséges, amelyre a feltöltött végakaratot kizárólag a végrendelkező által kijelölt szakember (letétkezelő) kezelheti. A fiatalabb generációk körében elterjedt közösségi oldalon a válaszadók 2,5%-a kíván bejegyzés, hozzászólás, valamint üzenet útján végrendelkezni, míg 10,5%-a szövegszerkesztő program (például Microsoft Word) segítségével. Eltérő az álláspont annak vonatkozásában is, hogy az elektronikus végrendeletek hitelességét, sértetlenségét miként lehetne biztosítani. A leghatékonyabb hitelesítési rendszert a válaszok 14,5%-a az elektronikus aláírásban, 2%-a a hangfelismerésben, 11%-a az arcfelismerésben, 9,5%-a a retinaszkennerben, míg 60%-a az elektronikus aláírás mellett megjelenő felülhitelesítésben látta.

A válaszadók 81%-a szerint a technológia jelenlegi fejlettségi szintje és a COVID-2019 járvány okozta körülmények okán indokolt az elektronikus végrendelkezés lehetőségének bevezetése, míg a közvéleménykutatásban résztvevő állampolgárok 19%-a nem tartja indokoltnak ezen körülmények miatt történő bevezetését az e-végrendeletnek.

8. Összegzés, de lege ferenda

Az elektronikus végrendelkezés megvalósításának lehetősége láthatóan számos elgondolkodtató kérdést vet fel, amelyek megválaszolása mellett sem a jogalkalmazók sem pedig a jogalkotó nem mehet el tétlenül. A technológia jelenlegi fejlettségi szintjére, az olyan körülményekre, mint a COVID-19 okozta világjárvány, valamint a figyelembe veendő társadalmi igényekre tekintettel elengedhetetlen a kérdéskör tisztázása és az elektronikus végrendelet lehetőségének mihamarabbi, jogalkotó által történő vizsgálata, a végrendeleti öröklés átfogó reformja, a fennálló keretek digitális kiterjesztése.

Álláspontom szerint – figyelembe véve a kontinentális és az angolszász jogrendszerek közötti különbségeket – a Nevadában alkalmazott megoldás alapjaiban véve követendő példaként szolgálhat az európai és a hazai jogalkotók számára is. Az amerikai koncepció leginkább vitatható, kritikus pontja – a magyar megvalósítás szempontjából – az angolszász jogrendszerben meghonosodott esetjog alkalmazása, szemben a hazai, szigorú, római alapokon nyugvó öröklési regulákkal. Azonban a case law véleményem szerint jelen esetben kizárólag egy szempontból bír jelentőséggel, mégpedig abban a tekintetben, hogy az akár USA-ban vizsgált egyes jogesetek során felmerült problémák megoldásaképpen milyen jogszabályi keretek kialakítása szükséges. Tehát a javaslatom az elektronikus végrendelkezés lehetőségének – a nevadai példához hasonlóan – a hazai jogrendszerbe történő beültetése, nem pedig a konkrét nevadai megoldás implementálása. Egy működő koncepció alapul vétele megfelelő támpontot nyújthat a jogalkotó számára, még abban az esetben is, ha az egzakt megvalósítás a jogrendszerekben felismerhető különbségek miatt jelentős, fejtörésre okot adó nehézségeket vet fel.

A megbízhatóság és ellenőrizhetőség szempontjából a – Nevadában kialakított szabályozáshoz hasonló – minősített letétkezelői elektronikus végrendelkezés tűnhet a legkedvezőbb megoldásnak, egy olyan online platform kialakítása mellett, amely lehetővé teszi a kényelmes, akár otthoni keretek között történő, biztonságos és költséghatékony elektronikus végintézkedést.

A hitelesítés a technika jelenlegi állása szerint megoldható, hiszen a hétköznapokban megannyi azonosításra alkalmas módszert használunk, elég csak az okos-eszközök által működtetett identifikációs metódusokra gondolnunk.

Meglátásom szerint az elektronikus aláírás lehetőségének kiterjesztése és akár az AVDH-hitelesítés mintájára történő tovább gondolása egy kifejezetten elektronikus végrendeletek hitelesítésére és nyilvántartására kialakított felületen alkalmas végeredményt képezhet, ehhez azonban szükséges egy átfogó magánjogi reform. Hiszen a jelenlegi merev keretek elektronikus alternatívákra történő kiszélesítése, e körben való újragondolása elengedhetetlen.

Véleményem szerint a megfelelő szabályozás kialakítását segítheti egy esetleges Európai Unió által létrehozandó irányelv, amely implementációs jellege miatt alkalmas lehet a jelenlegi magyar szabályok figyelembevételével történő re-regulációra. Ehhez létfontosságú feltétel, hogy a magyar jogalkotó nyitott legyen az innovációra az olyan római jogra visszanyúló klasszikus jogintézmény esetében is, mint az öröklési jog. A jogalkotó az innovatív fejlődés eredményeként megjelenő technológiákra vonatkozó szabályok megalkotása során általánosságban érzékelhetően késedelmesen reagál. Jelen esetben az elektronikus végrendelkezés lehetőségének fontolóra vétele vagy akár hazai jogrendszerbe történő bevezetése egy olyan unikális, ugyanakkor elsőre merésznek tűnő lépés lenne, amely az általános európai jogalkotói ritmustól eltérően, a társadalmi igények felmerülésének kezdetén teret adna az új lehetőségeknek.

Ahogy az amerikai példákból is láthatjuk, bizonyos, fejtörésre okot adó technikai megoldások elemzése mellett a technológia jelenlegi fejlettségi szintjét alapul véve az e-végrendelkezés megoldható és véleményem szerint mindenképpen a társadalmat szolgáló lehetőség, amely az öröklési jogban megjelenő, klasszikus római kori, a favor testamenti elvet erősítené meg a kor vívmányainak alkalmazása mellett. Hiszen az örökhagyó akarata, – amely egyre inkább megjelenhet elektronikus akarat formájában – testesíti meg a végrendelet jogintézményének lényegét.

Bibliográfia

Anderson, Monica: Technology Device Ownership, 2015. Pew Research Center, October, 2015.

Berreby, David: Click to Agree with What? No One Reads Terms of Service, Studies Confirm, The Guardian, 2017, https://www.theguardian.com/technology/2017/mar/03/terms-of-service-online-contracts-fine-print

Beyer, Gerry W. – Hargrove, Claire G.: Digital Wills: Has the Time Come for Wills to Join the Digital Revolution?, Ohio Northern University Law Review, Vol. 33, No. 3, pp. 865-902, 2007.

Dailey, Elizabeth: Nevada Enacts Notary Provisions, CLA Blogs, 2017, https://blogs.claconnect.com/residentialmortgage/nevada-enacts-notary-provisions/

DiRusso, Alyssa A.: Testacy and Intestacy: The Dynamics of Wills and Demographic Status, Quinnipiac Probate Law Journal, Vol. 23, No. 1, 2009.

DuComb, Keven: The Promise of Electronic Wills, MTLR, 2007, http://blog.mttlr.org/2007/11/promise-of-electronic-wills.html

Gellért György: A végrendelet érvénytelensége a végrendelkezési képesség hiánya miatt, Magyar Jog, 29. évf., 1982/10.

Gürer, Gökalp Y.: Note, No Paper? No Problem: Ushering in Electronic Wills Through California’s “Harmless Error” Provision, University of California, Davis [Vol. 49: 1955 2016]

Langbein, John H.: The Twentieth-Century Revolution in Family Wealth Transmission, 86 Mich. L. Rev. 722 (1988).

Losey, Ralph C.: Hash: The New Bates Stamp, 12 Journal of Technology Law & Policy 1 (June 2007)

Mander, Jason: Daily Time Spent on Social Networks Rises to over 2 Hours, GLOBALWEB INDEX, 2017, https://blog.gwi.com/chart-of-the-day/daily-time-spent-on-social-networks/

Orosz Árpád: Öröklési jogunk az új Polgári Törvénykönyvben, Jogtudományi Közlöny, 69. évf., 2014/6.

Perma.cc: Modernizing the Law to Enable Electronic Wills, 2021 https://perma.cc/W6NM-VRKE

Riley, Jenn: Understanding Metadata. NISO Press, 2004.

Seybert, Heidi – Reinecke, Petronela: Internet and Cloud Services, Statistics on the Use by Individuals, EUROSTAT, 2014.

Sitkoff, R. H. – Dukeminier, J.: Wills, Trusts, and Estates, Chapter 3., 2017.

Üzletem.hu: Érvényes végrendelet: a legfontosabb tudnivalók, Üzletem.hu, https://uzletem.hu/jogadokonyveles/ervenyes-vegrendelet-a-legfontosabb-tudnivalok

Hivatkozások

  1. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013.évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7:12. §
  2. Üzletem.hu: Érvényes végrendelet: a legfontosabb tudnivalók, Üzletem.hu, https://uzletem.hu/jogadokonyveles/ervenyes-vegrendelet-a-legfontosabb-tudnivalok (2021. szeptember. 20.)
  3. Gellért György: A végrendelet érvénytelensége a végrendelkezési képesség hiánya miatt, Magyar Jog, 29. évf., 1982/10.
  4. BH 2008.5.211
  5. régi Ptk. 634. §
  6. Ptk. 7:45. §
  7. Orosz Árpád: Öröklési jogunk az új Polgári Törvénykönyvben, Jogtudományi Közlöny, 69. évf., 2014/6.
  8. Perma.cc: Modernizing the Law to Enable Electronic Wills, 2021 https://perma.cc/W6NM-VRKE
  9. Monica Anderson: Technology Device Ownership, 2015. Pew Research Center, October, 2015.
  10. Gerry W. Beyer – Hargrove, Claire G.: Digital Wills: Has the Time Come for Wills to Join the Digital Revolution?, Ohio Northern University Law Review, Vol. 33, No. 3, pp. 865-902, 2007, 875-878.
  11. Keven DuComb: The Promise of Electronic Wills, MTLR, 2007, http://blog.mttlr.org/2007/11/promise-of-electronic-wills.html
  12. MacDonald v The Master-case: computer files and the ‘”rescue”provision of the Wills Act, 2002 (5) SA 64, The Constitutional Court of South Africa
  13. R. H. Sitkoff – J. Dukeminier: Wills, Trusts, and Estates, Chapter 3., 2017.
  14. David Berreby: Click to Agree with What? No One Reads Terms of Service, Studies Confirm, The Guardian, 2017, https://www.theguardian.com/technology/2017/mar/03/terms-of-service-online-contracts-fine-print
  15. I got an email about an inactive Dropbox account. What do I need to do?, Dropbox, https://help.dropbox.com/accounts-billing/settings-sign-in/email-about-inactive-account (2021. október. 14.)
  16. Queensland Judgments: Re Yu case, Re: Yu [2013] QSC 322
  17. Heidi Seybert – Reinecke, Petronela: Internet and Cloud Services, Statistics on the Use by Individuals, EUROSTAT, 2014.
  18. Elizabeth Dailey: Nevada Enacts Notary Provisions, CLA Blogs, 2017, https://blogs.claconnect.com/residentialmortgage/nevada-enacts-notary-provisions/
  19. Mander, Jason: Daily Time Spent on Social Networks Rises to over 2 Hours, GLOBALWEB INDEX, 2017, https://blog.gwi.com/chart-of-the-day/daily-time-spent-on-social-networks/
  20. Beyer – Hargrove: Digital Wills.
  21. Nevada Revised. Statutes. 133.085-1 (b) – (c), 6. (b)
  22. Nevada Revised. Statutes. 133.085-6
  23. Jenn Riley: Understanding Metadata. NISO Press, 2004.
  24. Ralph C. Losey: Hash: The New Bates Stamp, 12 Journal of Technology Law & Policy 1 (June 2007)
  25. The Virginia Electronic Notarization Assurance Standard, Version 1.0, Secretary of the Commonwealth, Richmond, VA, Article 1.2(a)
  26. The Virginia Electronic Notarization Assurance Standard § 47.1
  27. Gürer, Gökalp Y.: Note, No Paper? No Problem: Ushering in Electronic Wills Through California’s “Harmless Error” Provision, University of California, Davis [Vol. 49: 1955 2016]
  28. Alyssa A. DiRusso: Testacy and Intestacy: The Dynamics of Wills and Demographic Status, Quinnipiac Probate Law Journal, Vol. 23, No. 1, 2009.
  29. Riley: Understanding Metadata.
  30. John H. Langbein: The Twentieth-Century Revolution in Family Wealth Transmission, 86 Mich. L. Rev. 722 (1988).