- Bevezetés
Az ENSZ E-government Survey (elektronikus közigazgatási felmérés) című, jellemzően kétévenként publikált jelentéseit mindig nagy érdeklődés övezi. A 2020-as, tizenegyedik alkalommal közzétett kiadvány rendhagyó, ugyanis a dokumentum kiegészítésre került az év elején felbukkant COVID-19 világjárványra vonatkozó, a digitális kormányzás szempontjából releváns információkkal.
Ennek megfelelően rövid sorozatomban a következő témaköröket ismertetem egy-egy rövidebb írás formájában: a jelentés elemzéseinek általános metodológiáját és annak legújabb változásait, külön kitérve az összetett mutatószámokra, a jelentés Magyarországról szóló megállapításait, valamint COVID-19 vonatkozásait.
Mivel a jelentés megállapításai általános hivatkozási alapot képeznek az e-közigazgatásra vonatkozó kutatások során, azok ismerete alapvető fontossággal bírhat a témát kutató szakemberek számára. Őszintén remélem, hogy az általam közzétett információkat többen fel tudják használni a jövőben munkájuk során.
- A jelentések mutatószámai és módszertana
II.2 Az e-Government Survey születése és az első jelentés
Az 1760 és 1840 között lezajlott, első, klasszikus ipari forradalmat a gőzgépek és az általuk lehetővé vált tömegtermelés jellemezte. A második ipari forradalom középpontjában a gőzgépek szerepét az elektromos áram vette át. A harmadik – digitális – ipari forradalom az 1960-as években kezdődött, mérföldköveit pedig a félvezetők alkalmazásának kezdetei, a személyi számítógépek megjelenése, valamint az internet elterjedése jelentették. A negyedik, napijainkban is zajló ipari forradalom a digitális ipari forradalom egyenes folytatása, lényegét éppen az előző korszak vívmányainak egyre nagyobb mértékű kombinálása, ezáltal pedig új technológiák rendkívül gyors kialakulása jellemzi. [1] Az ENSZ elismeri a negyedik ipari forradalom létét, egyben megerősíti, hogy a folyamat egyik legfontosabb ismérve az ún. emerging technologies körébe tartozó fejlesztések (így pl. a robotika, mesterséges intelligencia, big data, internet of things, felhőalapú számítástechnika stb.) konvergenciája.
Az ENSZ első, a tagállamok e-közigazgatási fejlettségét összehasonlító elemzése a digitális forradalom érett stádiumában született. 2001 márciusában, 122 ország részvételével került megrendezésre a kormányzás új alapokra helyezését célzó harmadik nemzetközi fórum,[2] melynek fő célkitűzése az új technológiák kormányzati alkalmazásának vizsgálata, egyben az e-közigazgatási jó gyakorlatok és ötletek megosztása volt. A fórum képezte az alapját az ENSZ Közgazdasági és Közigazgatási Divíziója (United Nations Division for Public Economics and Public Administration; UN-DPEPA) és az Amerikai Közigazgatási Szövetség (American Society for Public Administration; ASPA) által első ízben kibocsátott nemzetközi összehasonlító jelentésnek (Benchmarking E-government: A Global Perspective).[3] Az első jelentést évente-kétévente újabbak követték, a második kiadványtól kezdve már e-Government Survey címen. A dokumentumok – jellegükből fakadóan – mindig az előző jelentés óta eltelt időszakot vizsgálják, így a 2020. évi jelentés esetében a 2018-tól 2019-ig terjedő időintervallumról kaphatunk képet.
Az ENSZ már az első jelentésben hangot adott meggyőződésének, miszerint az internet – a személyi számítógépekhez hasonlóan – megkerülhetetlenné vált a napi ügyintézés során. Ennek tükrében nem meglepő, hogy a világ kormányzatai már az 1990-es évek közepétől különféle kezdeményezéseket hajtottak végre annak érdekében, hogy kiaknázzák az internet nyújtotta korlátlan lehetőségeket az irányítási folyamatok javításának és tökéletesítésének érdekében. A jelentést megalapozó tanulmány éppen ezért a technológia bevezetésére, fejlesztésére és a használat iránti elkötelezettségre fókuszált, azaz végső soron az egyes tagállamok e-közigazgatással összefüggő technikai környezetét, a további online fejlesztések megvalósítására irányuló képességét (összefoglalva: felkészültségét) térképezte fel. [4]
A jelentés a szakma és a kormányzat körében egyaránt kedvező fogadtatásra talált. Évről-évre egyre több nemzetközi szervezet (Európai Unió, OECD), egyetem (Brown University, Waseda University) vagy éppen nemzetközi vállalat (Accenture) publikált hasonló jelentéseket. Talán nem túlzás a 2000-es évek első évtizedét az e-közigazgatási jelentések évtizedének hívni.[5]
II.3 Mutatószámok
Az ENSZ két fő mutatója az E-Government Development Index, röviden az EGDI (eredetileg: Readiness, azaz készültségi index) és az EPI (E-Particiaption Index, magyarul leggyakrabban: e-részvételi index), mint komplex mutatószámok. A 2018-as jelentésben egy új mutatószám is bevezetésre került, ez a helyi szintre fókuszáló, ún. Local Online Services Index.
Az EGDI matematikailag az online szolgáltatásokkal való ellátottságot reprezentáló Online Szolgáltatások Indexből (Online Services Index; OSI), a Telekommunikációs Infrastruktúra Indexből Telecommunication Infrastructure Index; TII), valamint Humán Tőke Indexből (Human Capital Index; HCI) képezett normalizált számok matematikai átlaga. A másodlagos indexek indikátorai az évek során – a technika fejlődésének köszönhetően – értelemszerűen kisebb-nagyobb mértékben változtak, a továbbiakban kiindulási alapként a megelőző, 2018-as jelentésnek megfelelő állapotot ismertetem.
Az OSI egy összetett normalizált mutatószám, amelynek alapját az online szolgáltatások kérdőíve (Online Service Questionnaire; OSQ) képezi. A 2018. évi kérdőív 140 kérdésből állt. A kérdések kizárólag igennel vagy nemmel válaszolhatók meg, pozitív válasz esetén pedig további, mélyebb másodlagos (al-) kérdések nyílnak meg. Egy adott tagállamnak a kérdések alapján megszerezhető pontszáma 0 és 1 között helyezkedhet el.[6] A kérdőívben alapvetően három típusú kérdés található: egyes kérdések bizonyos információk online rendelkezésre állásának biztosítására (pl. e-részvételi tevékenységek, főbb kormányzati kiadások, a központi kormányzat szervezeti felépítése), mások egy-egy szolgáltatás, funkció meglétére (pl. azonosítási szolgáltatások és e-személyi igazolvány, közösségi média funkciók, honlaptérkép), míg megint mások az adott központi felületen elvégezhető tevékenységekre (pl. online adóbevallás vagy lakcím-megváltoztatás kezdeményezése) koncentrálnak.[7]
A TII öt, egyenlő súllyal bíró indikátor számtani átlaga. Az indikátorok a következők: a száz főre vetített internethasználók (azok a természetes személyek, akik a felmérést megelőző három hónap során legalább egy alkalommal használták az internetet), a száz főre vetített vezetékes telefon fővonalak, a mobiltelefon-előfizetések és a fix szélessávú internet-előfizetők továbbá a száz főre vetített az aktív szélessávú mobil előfizetések száma.[8]
A HCI-t négy komponens súlyozott átlaga alkotja. A legnagyobb súllyal (1/3) a tizenöt év felettiek írástudók (azok, akik képesek hétköznapi, egyszerűbb szövegek elolvasására és leírására, valamint értelmezni is képesek a leírtakat) aránya bír. 1/9 súllyal kell figyelembe venni a továbbtanulási rátát, a tankötelezettségi korhatárt, a közoktatásban való részvétel várható időtartamát, valamint a ténylegesen iskolában töltött évek számát [ez utóbbi adatok forrását az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) vonatkozó adatbázisai adják].
Ahogyan a fentiekben bemutattam a három szám számtani átlaga képezi az EGDI értékét, amelyet az ENSZ jelentések elsődleges összetett mutatószámának tekinthetünk. Matematikailag tehát: EGDI = (OSI+TII+HCI)/3.
Az online részvételi index (EPI) a 2003-as jelentésben, kiegészítő mutatóként jelent meg először.[9] Az index az EGDI-al szemben az online szolgáltatások kormányzati használatára összpontosít, ezen belül a polgárok tájékoztatására (E-information), az érdekelt felekkel való kapcsolattartásra (E-consultation) és a döntéshozatali folyamatokban történő részvételére (E-decision-making). Az EPI alapját képező pontszámok – az OSI-hoz hasonlóan – egy speciális kérdőíven alapulnak. Az eredmények alapján a tagállamokat az alacsony, a közepes, a magas vagy a nagyon magas EPI szinttel rendelkező országok kategóriáiba sorolják.
A LOSI a 2018-as jelentés újítása, alapvető célja a helyi szint készültségének felmérése. Első ízben negyven nagyváros került kiválasztásra és értékelésre. A vizsgálat alapját az adott város (önkormányzat) hivatalos honlapja képezte, amely során a vizsgálatot végzők 60 indikátort alkalmaztak. Az indikátorok négy csoportra bonthatók: technológiai (pl. böngésző-kompatibilitás, betöltési sebesség, hozzáférhetőség mobil eszközökkel, idegen nyelvek támogatottsága, stb.), tartalomszolgáltatással összefüggő- (pl. kapcsolatfelvételi lehetőségek, szervezeti ábra, költségvetési információk), szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos- (pl. azonosítási lehetőség, e-mailek megválaszolásának határideje, személyes adatok frissíthetősége), továbbá részvételi (pl. valós idejű kommunikáció, közösségi hálózati kapcsolatok) mutatószámokkal.[10] A kérdésekre csak igennel (1 pont) vagy nemmel (0 pont) lehetett válaszolni, egy adott város LOSI értékét ennek megfelelően a pontszámok összege adta.
III. Főbb változások a 2020-as jelentésben
Noha a főbb indexek (ide nem értve a már említett, 2018-ban megjelent LOSI-t) 2018 óta változatlanok, a metodológiában jelentésről-jelentésre megfigyelhetőek kisebb-nagyobb módosítások. A következőkben a 2020. évi jelentés újdonságait ismertetem.
Az EGDI számításához szükséges OSI alapját továbbra is az online szolgáltatások kérdőíve képezte. A felmérés – amelyben 14 ENSZ tisztviselőn és 18 gyakornokon túl 98 ország 212 önkéntese vett részt – a 2018-as jelentésben foglalt 140 helyett 148 kérdést tartalmazott.[11]
A TII értéke az első négy jelentésben még 6, 2008 óta 5 indikátor alapján került meghatározásra. A mutatószámok az évek során kisebb mértékben változtak, ám a mindvégig alapvetőnek számító, száz főre vetített fix telefonvonalas előfizetések száma a 2020-as jelentésben megszűnt, ezzel az indikátorok száma négyre csökkent.[12]
| Jelentés | Indikátorok | ||||
| 2008. | Internethasználók száma/100 fő | Fix szélessávú előfizetések/100 fő | Személyi számítógép felhasználók | Mobiltelefon-előfizetések/100 fő | Fix telefon előfizetések/100 fő |
| 2010. | Internethasználók száma/100 fő | Fix szélessávú előfizetések/100 fő | Személyi számítógép felhasználók | Mobiltelefon-előfizetések/100 fő | Fix telefon előfizetések/100 fő |
| 2012. | Internethasználók száma/100 fő | Fix szélessávú előfizetések/100 fő | Fix internet előfizetők/100 fő | Mobiltelefon-előfizetések/100 fő | Fix telefon előfizetések/100 fő |
| 2014. | Internethasználók száma/100 fő | Fix szélessávú előfizetések/100 fő | Szélessávú vezetéknélküli előfizetők/100 fő | Mobiltelefon-előfizetések/100 fő | Fix telefon előfizetések/100 fő |
| 2016. | Internethasználók száma/100 fő | Fix szélessávú előfizetések/100 fő | Szélessávú vezetéknélküli előfizetők/100 fő | Mobiltelefon-előfizetések/100 fő | Fix telefon előfizetések/100 fő |
| 2018. | Internethasználók száma/100 fő | Fix szélessávú előfizetések/100 fő | Aktív mobil szélessávú előfizetők/100 fő | Mobiltelefon-előfizetések/100 fő | Fix telefon előfizetések/100 fő |
| 2020. | Internethasználók száma/100 fő | Fix szélessávú előfizetések/100 fő | Aktív mobil szélessávú előfizetők/100 fő | Mobiltelefon-előfizetések/100 fő | |
- Táblázat: a Telekommunikációs Infrastruktúra Index változásai 2008 és 2020 között (saját szerkesztés)
Az indikátor kivezetésének oka elsődlegesen a technológia fejlődésében keresendő. Az ENSZ felismerte, hogy a lakosság számos tagállamban már a mobiltelefonos, illetve IP-alapú megoldásokat részesíti előnyben a hagyományos telefonokkal szemben. A vezetékes telefon-előfizetések száma ennél fogva már nem feltétlenül alkalmas a telekommunikációs infrastruktúra kapacitásának reprezentálására.[13]
A HCI másodlagos indikátorai terén alapvető nem tapasztalhattunk meghatározóbb változtatásokat, így e tanulmányban az indexre külön nem térek ki.
Az EPI vonatkozásában ezzel szemben érzékelhető, hogy a jelentés készítői a 2020-as felmérésben az e-részvételi kérdéseket gondosan áttekintették és kibővítették, hogy a jelenlegi tendenciákat figyelembe véve megfelelően és hitelesen tükrözzék azt, hogy a kormányzatok milyen módon vonják be az állampolgárokat a közpolitikák kialakításába, végrehajtásába és értékelésébe. Új, az adatok kormányzati ügynökségek általi közzétételére és megosztására vonatkozó kérdések kerültek megfogalmazásra.[14]
A LOSI területén a legszembetűnőbb, hogy lényegesen megnőtt a vizsgált városok száma. Az eredeti terveknek megfelelően száz szervezet vizsgálatára került volna sor, ám a vizsgálat során nyilvánvalóvá vált, hogy közülük mindössze 86 rendelkezett értékelhető portállal.[15] Az indikátorok száma szintén nagymértékben (60-ról 80-ra) bővült és az értékelést végzők száma is jelentősen megemelkedett.[16] Kísérlet történt arra is, hogy egyes városokat önbevallásos kérdőívek (Local Government Questionnaire; LGQ) kitöltésére kérjenek fel, ez a próbálkozás azonban kevéssé bizonyult sikeresnek: a 60 megkeresett szereplő közül mindössze három válaszolt.[17]
Összefoglalva a fentieket kijelenthetjük, hogy az ENSZ 2020. évi E-Government Survey jelentésében komolyabb metodikai változásokat nem tapasztalhattunk, noha az alkalmazott kérdőívekben (OSQ, LGQ) található kérdések köre bővült, a másodlagos indikátorok köre pedig – a kor kívánalmainak megfelelően – esetenként megváltozott (TII).
Talán a meghatározó változások hiányát jelzi az is, hogy az alapvető mutató, az EGDI terén a 2018-as rangsorhoz képest túl nagy meglepetések nem értek bennünket. Az első tíz helyezést megszerző tagállam közül hat változatlanul az élmezőnyben maradt, de a listáról kiszorulók is előkelő helyet foglalnak el.
| Helyezés | 2018 | 2020 |
| 1. | Dánia | Dánia |
| 2. | Koreai Köztársaság | Ausztrália |
| 3. | Észtország | Koreai Köztársaság |
| 4. | Finnország | Egyesült Királyság |
| 5. | Ausztrália | Svédország |
| 6. | Svédország | Finnország |
| 7. | Egyesült Királyság | Szingapúr |
| 8. | Új-Zéland | Új-Zéland |
| 9. | Amerikai Egyesült Államok | Franciaország |
| 10. | Hollandia | Japán |
- Táblázat: a tíz legmagasabb EGDI értékkel rendelkező tagállam 2018-ban és 2020-ban (saját szerkesztés)
- Összefoglalás, záró gondolatok
Tanulmányom első részében bemutattam az ENSZ E-Government Survey című jelentését, annak kialakulását, jelentőségét és módszertanát. Részletesen ismertettem a legfrissebb jelentés újításait és egyéb változásait.
A következő részben a dokumentum magyarországi vonatkozásaira térek ki, összevetve az eredményeket a hazai programokkal, azok célkitűzéseivel és a rendelkezésre álló monitoring adatokkal.
[1] Schwab, Klaus: The Fourth Industral Revolution, New York, CROWN Business, 2016, 6-7.
[2] Roche, Edward, M.: Evaluation of the UN E-Government Survey for the period 2003-2016, 2017, http://workspace.unpan.org/sites/Internet/Documents/UNPAN97454.pdf (Letöltés: 2018. augusztus 22.)
[3] United Nations (UNDESA/ASPA): Benchmarking e-Government: A Global Perspective, UNDESA-ASPA, 2001. https://publicadministration.un.org/egovkb/Portals/egovkb/Documents/un/English.pdf (Letöltés: 2020. december 18.)
[4] Uo. 1.
[5] Purian, Ronit: A decade of e-government indexes: The emerging mode of participative communication. Systems, Signs & Actions Vol 8, 2014/I. 43-75
[6] United Nations Department of Economic and Social Affairs: United Nations E-Government Survey 2018, New York, United Nations, 2018. 204.
[7] Uo. 206-208.
[8] Uo. 200-201.
[9] United Nations: UN Global E-government Survey, 2003 https://publicadministration.un.org/egovkb/Portals/egovkb/Documents/un/2003-Survey/Complete-Survey.pdf (Letöltés: 2020. december 18.)
[10] Részletesen ld.: United Nations Department of Economic and Social Affairs: United Nations E-Government Survey 2018, New York, United Nations, 2018, 217-218.
[11] United Nations Department of Economic and Social Affairs: E-Government Survey 2020 – Digital Government in the Decade of Action for Sustainable Development, New York, United Nations, 2020, 236-237.
[12] Uo. 234.
[13] Uo. 233.
[14] UN(2020) 250.
[15] UN (2020) 90. o.
[16] UN (2020) 89.o.
[17] UN (2020) 252.o.