2018 óta ez a dátum jelzi a magyar film napját. Kicsiny hazánkban olyan hatalmas alkotások születtek, mint Makk Károly Cannes-ban háromszorosan díjazott drámája, a Szerelem, vagy Mészáros Márta Berlinale-fődíjas Napló szerelmeimnek című, nemzetközi forgalmazásra bocsátott alkotása. A magyar film világhírű, gondoljunk csak Zsigmond Vilmosra, aki Szegedről jutott el Hollywoodba, hogy Steven Spielberg operatőreként két Oscar-díjat is nyerjen, vagy Zukor Adolfra, aki a Paramount Pictures alapítójaként és Francis Ford Coppola Keresztapa című filmjének mecénásaként vonult be a világ filmtörténetébe.
Méltánytalanul kevesen tudják, hogy mit jelöl az 1901. április 30-ai dátum. A napot, amely az első pillanata volt a magyar film hajnalának. Azt a napot, amikor Pekár Gyula a budapesti Uránia dísztermében bemutatta az első magyar komplex mozgóképes alkotást, A táncz című filmet. Hogyan is lett a monarchia egyik jelentős mezőgazdasági vállalkozójának a fia korának kulturális óriása, és a nevét száz évvel később miért nem ismeri senki?
Pekár Gyula a kiegyezés évében, 1867. november 8-án született Debrecenben. Édesapja, Pekár Imre az ország egyik leggazdagabb embere lett, miután a lisztfinomság mérésének technológiájáért világszabadalmat kapott. Ezt a módszert mind a mai napig világszerte pekározásnak nevezik. Előzményként, megalapította Debrecenben István nevű gőzmalmát, majd országos szinten kezdett terjeszkedni. Egyik közvetlen rokonával, a Magyar Királyi Államvasutak ügyvezetőjével, Pekár Károllyal összefogva gigászi monopóliumot épített ki a Magyar Királyság gabona- és malomiparában. A 19. század végére Pekár Imre már a fővárosban is jelentős politikai és gazdasági befolyást szerzett, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatója lett. 1899-ben a Királyi Levelek már nemesekként említik a Pekár család tagjait, Pekár Imre portfólióját pedig 55 millió forintra becsülték, ami ma közel 700 milliárd forintos vagyont jelentene. Ebbe született Pekár Gyula és testvére, ifjabb Pekár Imre.
Pekár Gyula tanulmányait a Debreceni Református Gimnáziumban kezdte, ahol a fennmaradt dokumentumok tanulsága alapján kiváló eredményei voltak, 1879-ben például kiemelt ösztöndíjas diákként említi az intézmény évkönyve. 14 évesen édesapja magántanulói státuszba helyezi, majd hosszú tanulmányutat tesz Bostonban, ahol Henry Longfellow-val való találkozása nagy hatást gyakorolt a fiatal Pekár művészeti ambícióira.
Édesapja ajánlására és a kor trendjeinek megfelelően jogot hallgat, először Bécsben, majd a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen. Jogi karrierje ígéretesnek tűnik, az egyetem elvégzése után pár hónapon belül ő lett az Ügyvédjelöltek és Joggyakornokok Körének alelnöke. A Királyi Törvényszéken dolgozik, kollégája a fiatal Jeszenszky Géza báró is. Pekár Gyulát azonban idővel hidegen hagyja a jogi légkör, a szépirodalom felé fordul, s rendszeresen kezd novellákat publikálni a Pesti Naplóban. Írásai olvasottak, a nemzeti oldal egyik kedvelt írója lesz. 1893-ban végleg felhagy a jogi pályával és eldönti, hogy Párizsba költözik.
Párizsban, a kortárs kultúra fellegvárában három évet tölt Pekár Gyula. Saint-Germainben lakik és a Sorbonne-on hallgat művészeti tárgyakat. Irodalmi mentorai, Anatole France és Émile Zola, a kortárs naturalizmus és realizmus nagymesterei voltak. Szomszédságában lakik Munkácsy Mihály, akivel hamar barátságot köt a fiatal magyar író. Munkácsyról és a Párizsban élő magyarokról több esszét is publikál a hazai lapokban. Párizs nagy hatást gyakorol Pekár Gyula művészeti termékenységére, azonban árnyaltan szemléli a világot, több írásában is megemlíti, hogy számára elkeserítő, hogy a francia lakosságból mennyire kiveszett a kereszténység és az erkölcs.
Pekár Párizsban látott először mozgóképet, amikor a Lumière és Edison féle vetítések során bemutatnak neki egy-egy egyszerű, koncepció nélküli, egysnittes felvételt. Pekár Gyula azonnal látja, hogy ebben a műfajban sokkal nagyobb potenciál van annál, mint hogy azt pincékben, lebujokban vagy bordélyházak auláiban vetítsék. Megérti, hogy megfelelő koncepcióval és szerkesztéssel a filmmel történetet lehetne mesélni.
Párizsból való hazatérése hatalmas siker, több útleírását közlik a lapok, országszerte előadásokat tart francia élményeiről, és ami számunkra most a legfontosabb: több saját készítésű mozgóképet is hoz magával, melyek legfontosabb darabja egy guillotine-os kivégzés.
Pekár Gyula ezt követően Spanyolországba indul, immár célirányosan, bejárja az Ibériai-félszigetet, rengeteget ír, fényképez és forgat. Spanyolország című mozgóképekkel kiegészített előadását 1899-ben mutatja be az Uránia. Ebben az alkotásban Pekár Spanyolországban szerzett élményeit mondja el, miközben képeket és mozgóképeket vetít a közönségnek, a háttérben pedig a témának megfelelő zene csendül fel. A bemutató hatalmas sikert arat, sokszor említik az országos lapok. Később Miskolcon, Pécsett, Pozsonyban, Sopronban és Szombathelyen is bemutatásra került a darab. Az előadás legérdekesebb pontja a 15 percig tartó, bikaviadalt megörökítő mozgókép volt. Ezt a hibrid műfajú előadást később megveszi a bécsi Uránia, majd a tengerentúlra is eljut: bemutatják az Egyesült Államokban és Argentínában is.
Az újabb siker után a fővárosi Uránia Tudományos Színház felkéri Pekár Gyulát, hogy készítsen egy olyan filmet, ami többre való, mint a kortárs, pár perces, gyenge dramaturgiájú, filléres jegyekkel megnézhető mozgóképek. Pekár évek óta csak erre várt; megkereste korának híres operatőrét, Zsitkovszky Bélát és Kern Aurél zeneszerzőt, akik szintén nagyszerű ötletnek tartották egy eddiginél hosszabb, komplexebb film elkészítését.
1901-ben nagy előkészületek után kezdték forgatni A tánczot. Az alkotásban 24 jelenet található, amelyek különböző idők és korok táncain keresztül mutatják be világunk sokszínűségét, a főszereplők Blaha Lujza, Fedák Sári és Márkus Emília voltak.
A nyersanyag leforgatása után majdnem tragédia történt. Április 3-án az Uránia laborjában tűz ütött ki, a filmtechnikai eszközökben 40 ezer korona kár keletkezett és hiába sikerült megmenteni A táncz tekercseinek nagy részét, pár fontosabb jelenet mégis visszafordíthatatlanul roncsolódott. Pekár és Zsitkovszky nem csüggedtek, az elpusztult jeleneteket éjt nappallá téve újraforgatták, hogy a bemutató április végéig megvalósulhasson.
1901. április 30-án teltház előtt debütál A táncz. A zenét Radics Béla és zenekara biztosította. A szereplők most nem lezüllött alakok voltak, mint annak idején Párizsban, hanem politikusok, államférfiak, a magyar gazdasági és kulturális élet meghatározó személyiségei. A vetítést percekig tartó tapsvihar koronázta. A táncz hamar országos szenzáció lett, és eljutott a Monarchia és Nyugat-Európa nagyvárosaiba is, 1906-ban már több mint száz vetítésen volt túl.
A sikerek után Pekár Gyula újabb váratlan lépést tesz. Felhagy főállású művészeti tevékenységeivel és politikusnak áll. Somlyó-Vásárhely országgyűlési képviselője lesz, Tisza István hamar a bizalmába fogadja. Mivel Pekár beutazta Európa országait, öt európai nyelvet beszélt és rendkívül széles kapcsolati hálóra tett szert, kultúrpolitikai és diplomáciai vonalon kezd tevékenykedni. Fontosnak tartja a nők és kisebbségek jogait, például már 1902-ben szorgalmazta a nők szavazati joghoz való jutását. A világháború után többször tárgyalt az antant megbízottjaival, részt vett Klebelsberg Kuno oktatási reformjainak létrehozásában, Horthy Miklós diplomatájaként pedig elsőként kezd tengelyt kiépíteni Budapest és Róma között. 1937-es haláláig a nemzeti oldal elkötelezett képviselője.
A második világégés utáni politika helyzet Pekár Gyulát ellenségnek tekintette származása és munkássága miatt. A kommunista kultúrpolitika rombolása tett róla, hogy neve az enyészeté legyen. Évtizedekig nem említik, A táncz szalagjai idővel elvesztek. Fiumei úti sírjáról lelopták ülő alakos bronzszobrát; a tettes és a szobor azóta sem került elő. Mai anyagias, moráltalan világunkban sokszor ennyit ér egy hazafi életműve.