Kovács Balázs – Strausz Péter (szerk.): Fiatal szemmel. Doktoranduszok tanulmányai a 20. századi magyar történelemről, Budapest, Retörki, 2025, ISBN 9786156541123, 211 o.
Kovács Balázs és Strausz Péter szerkesztette Fiatal szemmel – Doktoranduszok tanulmányai a 20. századi magyar történelemről – című kötet 2025-ben jelent meg a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár (RETÖRKI) kiadásában. A tanulmányok a RETÖRKI által 2024. november 19-én megrendezett konferencián elhangzott előadások alapján változatos témákban készültek. A szerzők a 20. század első felétől a nyolcvanas évek második feléig terjedő időszak társadalmát, gazdaságát, kül- és belpolitikáját vizsgálják mikro- és makroszinten egyaránt. Nem általános áttekintést adnak a korszakról, illetve egyes korszakokról, hanem a kevésbé vagy az egyáltalán nem kutatott témákat mutatják be az olvasóközönség számára. A szerzők, ahogyan a szerkesztői előszóban is felhívják rá a figyelmünket, nem egyazon történelemtudományi doktori iskolából kerülnek ki – határainkon belülről és kívülről egyaránt –, kutatási módszereik pedig széles skálán mozognak.
A kötet Takács Kitti az Árulástól vezérségig – Rákosi Mátyás első pere című munkájával kezdődik, írásában bemutatja, hogy a Rákosi–Vági per tekintetében milyen vizsgálati, tárgyalási anyagok állnak rendelkezésre. Arra is felhívja a figyelmet, hogy hogyan tudott Rákosi Mátyás a külvilág számára „vezérré” válni, miközben a peranyagokból teljesen más mutatható ki, mint például, hogy áruló volt. Végigvezeti a szerző a rendőrségi és ügyészségi vallomásokon és a tárgyalásokon az olvasót, amihez nem csupán a rendelkezésre álló tárgyalási iratanyagot használja fel, hanem a visszaemlékezéseket is, ami árnyalja az eseményeket, továbbá röviden olvashatunk Rákosi életének előzményeiről. Takács Kitti az események ismertetése mellett arra is felhívja a figyelmet, hogy Rákosi Mátyás kerestette a vallomását tartalmazó iratanyagot, hiszen egyrészt zsarolási lehetőség lehetett volna Nagy Imréék kezében, másrészt teljesen ellentétes volt azzal a képpel, amit róla, mint a „Komintern hőséről” kialakítottak.
Jeszenszki Kornélia A magyar holokauszt a nők emlékezetében — oral history interjúk felhasználása a történelemtanításban című tanulmányának témája a többi íráshoz hasonlóan újszerűnek számít a történettudományban. A tanulmány érdeme, hogy nem csupán ismerteti a visszaemlékezéseket és ebből von le következtetéseket, hanem külön egy szakirodalmi áttekintéssel indítja az írását a szerző, amely segít a maga összefüggésrendszerében látni az eseményeket. Külön alfejezetet szentel annak, hogy ez a témakör a történelemoktatásban a 2020-as Nemzeti Alaptanterv alapján miként kerül feldolgozásra, továbbá rávilágít arra is, hogy a holokauszttal kapcsolatos primer források – jelen esetben az oral history – nemcsak a megértést, de a diákok kritikai gondolkodásának, empátiájának, történelmi gondolkodásának fejlődését segíti. A szerző önálló alfejezetben foglalkozik a visszaemlékezésekkel, majd legvégül azzal, hogy mindez milyen módszerekkel vihető át a magyar közoktatásba.
Urbán Márta ezt követő írása Az 1945-ös földosztás társadalmi hatásai Heves megyében címet viseli, a tanulmány egy mikrotörténeti kutatás eredménye. A szerző nem csupán a földosztás menetét tárgyalja, hanem röviden ismerteti Heves megye történetét a 20. század közepén, ezt követően tér rá a földosztás intézményes működésére, amelyhez forrásként felhasználta az Országos Földbirtokrendező Tanács jegyzőkönyveit. Ezen iratanyagokkal kapcsolatban megállapítja, hogy a tapasztalatok azonosok más megyék helyzetével: az eljárásrend ugyanaz, s hasonló módon jelennek meg visszaélések, illetve jellemzőek a helyi konfliktusok is. Utóbbi például sokszor a más megyékből való áttelepülések miatt következett be. A szerző egy további fontos jelenségre is felhívja figyelmünket a földosztással kapcsolatosan: a helyi és megyei földosztó bizottságok előre gondolkodva nem osztották ki az összes földet, annak érdekében, hogy majd a szovjet hadifogságból hazaérkezők számára jusson belőle, azonban ez ugyancsak konfliktusokat generált még megyei szinten is. Számos esetben a Szovjetunióból hazaérkezők ugyanis több vagy jobb minőségű földet kaptak. A kutatásról készült tanulmány diagrammal és táblázatokkal egészült ki, amelyek segítik a téma megértését, így az olvasó számára még világosabbá válnak a megállapítások.
Kosztolányi Tímea Pócspetri-párhuzamok. Az iskolák és óvódák államosításának társadalmi reakciói a Váci egyházmegyében címet viselő tanulmánya szintén mikrotörténeti jellegű, ám ezek ismerete elengedhetetlen a korszak makroszintű megértéséhez. A szerző nem csupán arról ír, hogy mely törvénycikk tette lehetővé az államosításokat, valamint, hogy helyi szinten ez hogyan nyilvánult meg, milyen konfliktusokat, ellentmondásokat eredményezett párt és az egyház iratanyagaiban. Kitér arra, hogy milyenek voltak a mindennapok az államosítás után, arra a konklúzióra jut, hogy az iskolák, óvódák, tanulóotthonok államosítását megállapító törvénycikk nem csak egy oktatástörténeti eseményként írható le, hanem ideológiai szándék húzódik meg mögötte, ami a nevelés, az oktatás teljes, állami felügyeletéhez vezetett. A pócspetri koncepciós per kapcsán felhívja a szerző a figyelmet miként tiltakoztak társadalmi szinten az államosítások ellen, s annak milyen visszhangja volt, hangsúlyozza, hogy a hatalom mindezt arra is felhasználta, hogy úgy mutassa be a katolikus egyházat, illetve az egyházi személyeket, mint akik „demokráciaellenes” és „reakciós” társadalmi elemek.
Bacher Péter tanulmánya A baranyai pártelit a Rákosi korszakban címet viseli. A szerző tizenhét párttitkár életpályájának elemzésén keresztül mutatja be a korszak Baranya megyei pártelitjét, illetve az országban zajló eseményeket – a szovjet megszállás, a KMP és az SZDP párfúziója, Nagy Imre miniszterelnöksége, az 1956-os forradalom és szabadságharc – helyi szinten is értelmezi, ami segíti abban az olvasót, hogy a helyi politikai eseményeket az országos politikai történések tükrében el tudja helyezni. Bacher Péter úgy látja, hogy az országos politika alakulása közvetlen hatást gyakorolt a helyi viszonyokra is: például a Rajk-per idején és az azt követő tisztogatási hullám során számos kádert távolítottak el posztjáról, illetve fegyelmi eljárás alá helyezték őket. 1956-ot követően pedig újabb tisztogatási hullám következett, a megyei első titkárt leváltották a pozíciójából és kizárták a pártból is. Rámutat arra, hogy Czárt Ferenc városi titkári pozíciójából a forradalom sem mozdíthatta el, még 1957 májusában is a bizottságot vezette. A forradalmat megelőzően a munkásmozgalmi múlt előnyt jelentett a pártban az előmenetelt tekintve, viszont azt követően már a személyes megbízhatóságra helyezték inkább a hangsúlyt, nem csupán Baranya megyében, de országos szinten is.
A soron következő tanulmány, Kovács Balázs: Közelítés egy kommunista történész pályaképéhez – Mozaikok Mód Aladárról című írása egyszerre mutat be egy életutat, politikatörténetet, és a kommunista párt történészeinek gyakorlati működését is. A szerző rávilágít arra, hogy aki az 1950-es és 1960-as éveket kutatja, nagyon sok névvel találkozhat, ugyanakkor pár oldalas biográfiánál nem igazán találhat többet, ha egyáltalán az adott személyről fellelhető bármilyen információ. Hiánypótló, és ahogy az előbbiekben utaltunk rá, nemcsak biográfiaként használható a munkája, de segít jobban megérteni a korszak ideológiájának a történészi munkában történő gyakorlati leképeződését. Megtudhatjuk, hogy Oszkó, azaz Mód Aladár egy szegény paraszti család gyermeke hogyan vált tanárrá, majd ezt követően hogyan lett végül a kommunista korszak egyik meghatározó történésze és egyúttal politikai szereplője. Kovács Balázs Mód Aladár tevékenységét és működését egyaránt korszakokra osztja fel, tekintettel arra, hogy Mód 1945 és 1956 között inkább volt politikai szereplő, 1956 után pedig, egészen a haláláig inkább a történetírással foglalatoskodott, megteremtve a magyar marxista történetírás kereteit.
Szabó Ferdinánd tanulmánya Pillanatkép a magyar–jugoszláv kapcsolatok történetéből címet viseli. E tanulmány szintén egy kevésbé kutatott témát jár körbe. A szerző még mielőtt kifejezetten a magyar–jugoszláv találkozókra, azok tartalmi ismertetésére térne rá még egy általánosabb diplomáciai áttekintést nyújt az 1960-as évektől, amely segít az olvasónak, hogy átláthassa Magyarország korabeli külpolitikai törekvéseit, a külügyi nyitási irányait, annak tevékenységét, ismerteti továbbá Jugoszlávia, a Szovjetunió diplomáciai működését. A szerző a magyar–jugoszláv diplomácia kulcsmomentumának a karađorđevói (Карађорђево) találkozót határozza meg. Hangsúlyozza, hogy a találkozó azért volt jelentős, mert a Nagy Imre-per mentén kibontakozó diplomáciai konfliktus óta ez volt a legelső államközi találkozó, sikeres kimenetele kulcsfontosságú volt, mi sem bizonyítja jobban ezt a diplomáciai sikert, mint Tito magyarországi látogatása a pártkapcsolatok felvétele után.
Csík Ádám Lajos: A munkásőrség hangulata és problémái az 1980-as évek Békés megyéjében címet viselő tanulmánya zárja a tanulmánykötetet. Munkája ugyancsak fontos mikrotörténeti kutatás, a korszak makroszintű eseményeinek megértéséhez járul hozzá. A szerző nem csupán a munkásőrségen belüli életet vizsgálja, hanem ismerteti, hogy milyen témák foglalkoztatták a munkásőröket, illetve, hogy milyen volt a mindennapi élet a munkásőrségben, mindehhez tekintélyes mennyiségű levéltári forrást használ fel. A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy az 1980-as évektől egyre mélyülő gazdasági válság hatására érzékelhetővé vált, hogy az állomány az MSZMP-ideológiától hátrébblépett, pedig korábban mindig is a pártra hagyatkozott a világ és környezetének megítélése szempontjából. Ez összecseng azzal a makrotörténeti jelenséggel, ami a párttól való eltávolodás volt 1970-es évek végétől kezdődően Magyarországon.
Összegzés helyett annyit szeretnénk hangsúlyozni, hogy nagyszerű ötlet volt ez a doktorandusz konferencia és az abból készülő kötet a Retörki részéről. Megmutatta azt, hogy mennyire sokféle kutatás van, legyen az mikro- vagy makrotörténeti, és milyen változatos módszertanok léteznek a történettudományi kutatásokban. Ehhez pedig szükség volt arra a kezdeményezésre, hogy ne csupán egy doktori iskolából érkezzenek a szerzők, hanem egyéb hazai és határainkon túli kutatóhelyekről is: a Pécsi Tudományegyetemről, a Károli Gáspár Református Egyetemről, a Selye János Egyetemről, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről, és az Eötvös Loránd Tudományegyetemről.