Verebélyi Anikó
A felvilágosodás és a pietizmus találkozása a Viharsarok porában: Tessedik Sámuel szarvasi kísérlete
A 18. század első felét a Magyar Királyságban a töröktől való visszafoglaló háborúból, majd pedig a Rákóczi-szabadságharc dúlásaiból való lassú felépülés jellemezte. Az ország középső és déli területe romokban hevert, jelentős része elnéptelenedett. A század második felében sikerült csak a senkiföldjére emlékeztető visszafoglalt területen az elszegényedés és népességcsökkenés folyamatát megállítani és visszafordítani. Ehhez szükség volt a belső migráció és az önkéntes bevándorlás mellett a szervezett betelepítésre is, ami magán- és állami kezdeményezés nyomán egyaránt szerveződött.
A visszafoglalt területeken a gazdaság újjáéledése is megindult: a hódoltság idején felbomlott a korábbi birtokszervezet, a földek gazda nélkül voltak, azonban a század végére egy sajátos fejlődési út nyomán újra megjelent az Alföldön az egyéni és állandó földbirtoklás. Az földesúri elnyomás itt kevésbé nehezedett a jobbágyokra, mint az ország többi részén, egyrészt azért, mert a területre jellemző óriásfalvakban és mezővárosokban erőteljesebben érvényesülhetett önkormányzatiságuk, másrészt a birtokosok és a települések között létrejövő szerződések okán, melyek alapján a jobbágyok terheiket pénzben válthatták meg. A mezőgazdaság terén elsősorban a gabona termesztése vált jelentőssé, emellett a szarvasmarha és juhtenyésztés is kiemelkedővé vált.
A Rákóczi-szabadságharc utáni időszak a Magyar Királyság a Habsburg Monarchiába való betagozódását hozta, amely együtt járt a rendek azon törekvésével, hogy törvényhozási és kormányzati önállóságukat megtartsák a birodalmon belül. Ehhez társult egy enyhébb, kompromisszumra hajlóbb megközelítés a Habsburg birodalom részéről, mert érdekei azt kívánták meg, hogy a magyar területen békés viszonyok uralkodjanak. A rendek és az udvar egyaránt látták, hogy az ország fejlődéséhez reformokra van szükség, és ebben a tekintetben is együttműködtek a század első harmadában. Ezután azonban együttműködésük háttérbe szorult, mivel a rendeket főleg a nemesi kiváltságok megőrzése érdekelte a reformokkal szemben, ezt követően a 18. század utolsó évtizedéig a reformok központilag, az uralkodótól indultak ki a rendek együttműködése nélkül.
A legnagyobb hatást ezen a téren a felvilágosult abszolutizmus időszaka érte el 1765 és 1790 között. Ebben az időszakban Mária Terézia és utóda, II. József számos olyan intézkedést hozott, amelyek a magyar társadalmi, gazdasági és kulturális színtér fejlődését eredményeztek. Az uralkodó az államapparátussal karöltve a közjó érdekében arra törekedett, hogy minden polgára javára tegyen, ehhez azonban rendeletek útján kormányozva a társadalmi élet minden területét ellenőrzése alá vonta.
A központi szabályozás mellett egyre erőteljesebben éreztette hatását a felvilágosodás eszmeisége is Magyarországon, átalakulás vehette kezdetét a 1750-es évektől. Új könyvtárak létesültek, jelentősebbé vált a könyvek és sajtótermékek kiadása, új karok alakultak az egyetemeken, amelyek mérnöki, orvosi és bányászati képzésekkel bővültek. A nemes fiatalok mellett egyre több nem nemesi származású hallgató is megjelent az egyetemeken. Az 1770-es évektől a nemzeti nyelvi, irodalmi, művelődési és nyelvújítási mozgalom is megkezdődött az országban. Az éledő modernizáció hullámai a jobbágyság rétegét nem érték el, a parasztság továbbra is elmaradottságban, tudatlanságban, egyszerű módon gazdálkodva élte mindennapjait. Lokális szinten egy-egy elkötelezett tanító vagy pap megpróbált ez ellen fellépni, sikerük csekély maradt.
Tessedik Sámuel Szarvason ugyanezt tűzte ki céljaként. Tessedik 1742-ben született Albertiben, a mai Albertirsán. Apja 1749-es halála után a család Pozsonyba költözött, ahol Tessedik Bél Mátyás híres evangélikus líceumának tanulója lett. 1761–62-ben a debreceni református kollégium diákja, 1762-től 1766-ig az erlangeni evangélikus egyetemen teológiát hallgatott, de emellett tanulmányozta a természettudományokat, az orvostudományt, a filozófiát és a mezőgazdaságot is. Tanulmányai végeztével német területeken tett utazást: tanulmányozta az ottani oktatási, egészségügyi és szociális intézményeket, meglátogatta a jénai, lipcsei, berlini és hallei egyetemet és megismerkedett a német vidéken zajló vízszabályozási munkálatokkal is. Tanulmányai és utazásai nagy hatással voltak rá, ezek alapján fogalmazódott meg benne az elmaradott magyar körülmények megváltoztatásának szükségessége.
1767-ben hazatért Magyarországra, ahol először Surányban udvari lelkészként működött Sréter Györgynél, majd Szarvasra hívták evangélikus segédlelkésznek. Itt hamarosan vezető lelkész lett, és 1820-ig, haláláig szolgálta a várost.
Tessedik Szarvason nyomorúságos állapotokat talált. A parasztok sárviskókban, zsúfoltan éltek, a földek művelése kezdetleges módon folyt, a Körös áradásai korlátozták a művelésbe vonható területeket, az istállózó állattartást nem ismerték. Orvoslásuk, népegészségügyi viszonyaik rendkívül elmaradottak voltak, iskolaügyük hasonlóképpen. Analfabetizmus és igénytelenség jellemezte a lakosságot, szegénységgel párosulva. Szolgálatával ezt az állapotot kívánta megváltoztatni teljes elkötelezettségével.
Munkája eszmeiségét a ráció és a közjó szolgálatának célkitűzése hatotta át, meggyőződéssel hitt abban, hogy a felvilágosult reformok bevezetése és az észszerűség alkalmazása elérheti a jobbágyság szociális, műveltségi és társadalmi helyzetének javulását. A felvilágosodás tanai mellett munkásságára hatott a hallei iskolákban bevett pietista pedagógia szellemisége, mely szerint minden nevelés Isten dicsőségét szolgálja, és a személyes hit, a fegyelem és a tudatos tanulás fontosságát hangsúlyozza, illetőleg a gyakorlati nevelés és oktatás átalakítását célozza. A filantropizmus nevelési felfogása szintén befolyással volt Tessedik szellemiségére. E megközelítés a praktikus ismeretek oktatását helyezte előtérbe, az ismeretek bemagolása helyett a szemléltetést, a tapasztalást, a test edzését és a szabad levegőn tartózkodást részesítette előnyben. Tessedik pedagógiájában hangsúlyos szerepet kapott a kert és a kertben való munka. Ez az idea már megjelenik Comeniusnál, aki szerint az iskolához tartoznia kell egy pihenésre, szaladgálásra alkalmas kertnek is. Az iskolakert gondozása munkára nevelés célzatával már Pestalozzinál is jelen volt, és a Tessedik által is nagyra tartott filantrópok szintén fontos oktatási helyszínként tekintettek a kertre.
Tessedik Szarvason ebben a szellemiségben kezdte meg jobbító munkáját. A településen ebben az időben csak evangélikus iskolák voltak, így a helyi oktatás Tessedikhez, az evangélikus lelkészhez tartozott. Beszerezte a legkorszerűbb pedagógiai szakmunkákat, ezekből az beosztott tanítók képzését is megszervezte, a falusi gyerekek számára pedig életkori sajátosságaiknak megfelelő olvasókönyvet írt, melyet a tanítók a gyakorlatban is alkalmaztak. Hamarosan a Békés megyei evangélikus iskolák felügyelőjévé nevezték ki, és a hozzá tartozó 14 iskola meglátogatása után az oktatással szembeni elégedetlensége fokozódott. További befolyást jelentett számára az 1777-ben Mária Terézia által kiadott Ratio Educationis is, mivel a reformintézkedés népiskolák megújítását szorgalmazta, emellett többek között a természettudományos és mezőgazdasági ismeretek átadását is sürgette.
A megyében folytatott vizsgálódásai után végül úgy döntött, hogy egy mintaiskolát létesít, ahol a felügyelete alatt álló intézmények számára bemutathatja mindazt, amelyet az oktatás terén szeretne megvalósítani. 1780-ban földesurától 6 hold földet kért és kapott. Ezen a területen saját költségén iskolát alapított: megépíttette az iskolaépületet, kertet hozott létre, beszerezte a szükséges szakkönyveket és eszközöket és négy éven át tanította a falusi ifjúságot olyan gyakorlatias ismeretekre, amelyekkel jó gazdákká és gazdasszonyokká válhatnak és képesek lesznek a magasabb szintű paraszti munkák elvégzésére is. Tessedik létrehozta tehát Magyarország első mezőgazdasági iskoláját, amelyet „gyakorlati gazdasági és ipari intézet”-nek vagy „szorgalmatossági iskolá”-nak nevezett.
Tessedik a munkára nevelés elkötelezett híveként iskolájában a gyakorlati ismeretek oktatására különösen nagy hangsúlyt fektetett. Úgy vélte, hogy azt az ismeretet lehet elsajátítani, amelyet a tanuló nemcsak elméleti tudásanyagként ismer meg, hanem a gyakorlatban is megtapasztal. Iskolája ennek megfelelően három részre tagolódott. Az elsőben a diákok írást, olvasást, számtant, történelmet, földrajzot tanultak, ez tulajdonképpen megfelelt a népiskolai tagozatnak. Az iskola második tagozatán a mezőgazdasági tárgyakat, a harmadikon pedig ipari ismereteket oktattak. A tanév november 1-jétől szeptember 20-áig tartott. Az iskolaépületen kívül az intézmény rendelkezett egy először 6, majd később 45 holdas tangazdasággal is, ahol a tanulók ismereteiket a gyakorlatban próbálhatták ki.
Az iskola különlegessége abban állt egyrészről, hogy gyakorlatorientált, a tanulók mindennapjaiban jól hasznosítható tudást nyújtott, másrészről a megszokott népiskolai tantárgyak mellett gyökeresen új tananyagelemeket vonultatott fel. A tanulók ökonómiát, statisztikát, közigazgatási ismereteket, állatgyógyászatot, rétgazdálkodást, anatómiát, könyvelést, alapvető dietetikát tanultak, de megismerkedhettek a szerződések jellegzetességeivel és a leltározás sajátosságaival is. Forradalmi újdonságnak számított az intézmény tangazdasága, ahol a tanulók képzésének jelentős része folyt. Itt új mezőgazdasági technikákat, talajjavító módszereket, korábban nem ismert vetőmagokat és gyümölcsfaféléket, külföldről hozott modern gépeket, berendezéseket és újonnan létesített mezőgazdasági épületeket használhattak a tanulók gyakorlati képzésük során. A diákok a korszerű méhészkedés és a selyemhernyó-tenyésztés munkálataival is megismerkedhettek. Az oktatást a tangazdaság szakképzett személyzete segítette: pásztorok, kertészek, juhászok. A tankönyveket főleg Tessedik írta, az oktatás nyelve a tanulónépesség összetételétől és a tananyag típusától függött – a latin nyelv oktatása a képzés során háttérbe szorult.
Fénykorában az intézményben közel ezer fő tanult. A népiskolai szintű mezőgazdasági szakképzés mellett Tessedik feltett szándéka volt gazdasági továbbképzést biztosítani a leendő néptanítóknak, illetőleg gazdatiszti tanulmányokat is lehetett folytatni az intézményben.
Tessedik iskolájának eredményeit 1791-ben a Ratio Educationis felülvizsgálatára létrejött Művelődési Bizottság elé tárta Tizenkét paragrafus a magyar iskolaügyről címmel. Írásában a népiskolák bírálatát adja: ezekben az intézményekben a tanulók számukra felesleges ismeretek megszerzésével túlterhelik, miközben testileg és lelkileg visszafejlődnek. Tessedik szerint a népiskolás gyermekek tevékeny életre születtek, viszont nem ennek megfelelő oktatási módszerekkel fordulnak feléjük. Vallásos nevelésük sem megfelelő, mert rendezetlen tudást ad át. Fontos problémaként nevezi meg továbbá a tanítók alacsony szintű képzettségét. Korábban, 1784-ben német nyelven megjelent A parasztember sorsa és milyen lehetne Magyarországon című művében szintén hasonló kritikát fogalmaz meg a Ratio Educationis eredményességével kapcsolatban, amikor rávilágít arra, hogy a rendelet nem oldotta meg a népiskolai oktatás problémáját. A hagyományos népiskolák alternatívájaként saját szorgalmatossági iskoláját ajánlja a Művelődési Bizottság számára: a tevékenykedtető, munkára nevelő, modern mezőgazdasági gyakorlati ismereteket nyújtó népiskola sokkal alkalmasabb a paraszti ifjúság nevelésére. A parasztgyerekek számára környezetük megismerése a legfontosabb cél, illetőleg a hatékony gazdává váláshoz szükséges ismeretek elsajátítása.
Tessedik és iskolakísérlete jelentős ismertségre tett szert, számos hazai és külföldi lap is beszámolt tevékenységéről, véleményét kikérték mezőgazdasági kérdésekben, és számos érdeklődő látogatta intézményét. II. József 1787-ben kitüntetést adományozott neki, több szakmai testület tüntette ki elismerésével, 1805-ben pedig József nádor nemesi rangot adományozott számára.
Hiába elismertsége és a munkája iránti érdeklődés, intézménye működését mégis több alkalommal szüneteltetnie kell anyagi források híján. 1795-től 1799-ig az iskolában nem folyt oktatás, ekkor azonban a bécsi udvar felismerte az igényt a jól képzett mezőgazdász szakemberek iránt. Az intézet ekkor újraindult, de nem parasztgyerekek számára, hanem minden tankerület tanítónak készülő jelölteket delegált az iskolába kétéves szakszerű gazdasági képzésre. Az 1800-as évek elejére az intézmény újra felvirágzott, tanítókat és különféle gazdasági szakembereket képzett. A lendület 1806-ig tartott, amikor az anyagi források hiánya és Tessedik anyagi támogatásának elmaradása nyomán végleg bezárta kapuit. A hazai mezőgazdasági képzés azonban nem szűnt meg. Időközben, 1797-ben Keszthelyen Festetics György megalapította a Georgikont, amelynek létrehozásakor Festetics kikérte Tessedik véleményét, és az új intézmény ülnökévé is megválasztották. Tessedik példáját követte továbbá Nákó Kristóf 1802-ben megnyílt nagyszentmiklósi „gazdaság-ipari” iskolája, melyet Tessedik tanítványai vezettek.
Tessedik Sámuel munkássága nem korlátozódott iskolakísérletére. A mezőgazdaság gyakorlati fejlesztésében is komoly szerepet töltött be. Neki köszönhető számos új gazdasági növény hazai meghonosítása és elterjesztése, például a nevéhez kapcsolható a lucerna, a kukorica, a vöröshere és a tökfélék meghonosítása. Fontosnak tartotta a cukorrépa termesztését és a cukorgyártás fellendítését. Kezdeményezésére honosodott meg az Alföldön az akácfa és az eperfa, és a faiskolai neveléshez is forradalmi módon közelített. Az állattenyésztés terén a szarvasmarhatartás tartozott érdeklődési körébe. A gazdasága által megtermelt takarmánynövényekre támaszkodva istállózó állattartást folytatott, mellyel sikerült növelnie állatai tejhozamát. Sikereket ért el a talajjavítás terén, szikesei hozamát jelentősen gyarapítani tudta. Szenvedélyesen érdekelte a szőlészet, emellett részletesen foglalkozott a feldolgozóiparral, a termékek logisztikájával, takarékmagtárak létesítésével és a földek csatornázásával.
Pedagógiai munkássága, felvilágosult szemlélete a mai szakképzés számára is követendő példát jelent. Napjaink duális szakképzésében újra kiemelt fontossággal jelenik a munkára nevelés szerepe, és újra felértékelődik a Tessedikéhez hasonló tangazdaságokban és tanműhelyekben folyó munka. Egyes megközelítések szerint Tessedik iskolája a Dewey-féle projektpedagógia korai előfutára. Dewey projektpedagógiája és Tessedik iskolája egyaránt hangsúlyozza: az oktatás célja, hogy a tanuló érdeklődéssel és örömmel forduljon feladatai felé, amelyhez megfelelő közeget kell teremteni. Mindkét rendszerben fontos szerepet kap a tanár személyisége. A tanár forduljon szeretettel tanítványaihoz, ismerje sajátosságaikat, és ennek megfelelően, gyakorlatias megközelítéssel alakítsa az oktatási folyamatot. Dewey a tevékenység és a tapasztalás fontosságát hirdeti, a tanulók szabad tevékenységét részesíti előnyben, Tessedik Sámuel pedig az 18. század végén szorgalmatossági iskolájában már meg is valósította. Jó példa erre a selyemhernyókkal való foglalkozás: Tessedik leírása szerint a hernyók gondozásának teljes folyamatát végigviszik a tanulók, ezáltal munkálkodás közben tanulják meg azt.
Tessedik tehát egyértelműen kora reformpedagógiáját valósította meg, mely a mai napig hat a haladó szellemiségű iskolákra. A 21. század iskolái újra felfedezik a kert és a kertben végzett munka pedagógiai hasznosságát. Az általános iskolákban és gimnáziumokban létesülő tankertek a környezetismeret és biológia tantárgy megfigyeléseinek és kísérleteinek helyszínét adják, emellett a környezeti tudatosságra nevelés terén is fontos eszközök. Az iskolakert a közös munka által a kooperatív képességek fejlesztésére is alkalmas, illetőleg a tanulók szociális kompetenciáját is erősíti. A kertek a sajátos nevelési igényű tanulók számára terápiás jellegű foglalkozást is nyújtanak, de Tessedik szellemiségéhez leginkább hátrányos helyzetű térségekben felnövekvő gyermekek iskolakerti oktatása és nevelése áll a legközelebb, hiszen az ő esetükben a háztáji kertek művelésének elsajátítása létfeltétel volt. Tessedik mintaiskolájának szellemisége tehát a mai napig hat az iskolák pedagógiai munkájára, ezzel is igazolva a 18. századi iskolakísérletének forradalmi voltát.