Beküldve:

Székely Botond: A hivatásos sportolói jogviszony természetének vizsgálata

Bevezetés

A sport a kultúra szerves része, tehát a társadalom hétköznapjaiban fontos szerepet tölt be, hiszen rengetegen kötődnek a sporthoz valamilyen formában. A professzionális sportolók munkája maga a sportolás, illetve a versenyeken való részvétel és a kitűzött eredmények elérése. Ezért jelen tanulmány célja áttekinteni a foglalkozásszerűen kifejtett sporttevékenységhez kötődő jogviszony alapjait, valamint elemezni azon aspektusokat, amelyek meglapozzák a jogviszony munkajogviszonynak való minősítését. Ezt megelőzően azonban röviden, szemléltető jelleggel szó esik a sportszervezetekről, hogy átfogó képet kapjunk a hivatásos sportolókat foglalkoztató gazdasági szereplőkről. Ily módon árnyaltabb képet kapunk a hivatásos sportjogviszonyról és az azt formáló – többek között – gazdasági tényezőkről is.

A sportszervezetek

Sárközy Tamás 2000-ben megfogalmazta a szabadidősport „kommercializálódását”, amely a tömegigény kiszolgálását jelenti a sporteszközök, sportruházat, sportlétesítmények terén, amely folyamat mellett a versenysport (élsport) szórakoztatóipari kiszolgálása is megjelenik, ezáltal hatalmas profitot termelve a sportszövetségek és sportegyesületek számára.[1] Napjainkban, – vagyis huszonkét évvel később – ez a folyamat megerősödni látszik és kezdi elérni bizonyos területeken a határait. Míg Sárközy tanulmányának időszakában, vagyis a 2000-es évek elején, az Olimpia, illetve Világbajnokságok a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokon keresztül hatalmas nézettséget ért el, addig ma már ez a nézettség megoszlik a különböző platformok között. Ugyanis a sportesemények iránti érdeklődés kiegészült az élsportolók életvitelébe való nagyobb betekintés iránti igénnyel, gondoljunk itt elsősorban a „social media” felületeire, ezáltal a személyes brand kiépítésének fontosságára. Az adott élsportoló személye ma már egy „márkát”, terméket testesít meg. Azonban hiába a trendváltozás, így vagy úgy a sportszervezeteknek a „regnuma”, szerepe mindig is az autonóm természetüket testesítette meg.

A sportvállalkozások a 20. század második felében jelentek meg, a sport mint tevékenység eredendően „tisztán magántevékenység” volt, amely a non-profit szektor részeként működött, a profiorientált vállalkozásoktól elkülönülve. Ebből adódóan a hobby sport, vagyis a nem versenyszerű sportolás, nem volt jogi szabályozás alá vonva, emellett az élsport pedig az önszabályozás tárgya volt.[2] A sportegyesületek, illetve sportszövetségek létrejöttével indult meg a sport autonóm önszabályozása, azáltal, hogy e jogi személyek létrehozták saját alapszabályaikat, valamint szervezeti és működési szabályzataikat (SzMSz). E jogi személyek tagja csak azon személy lehet, aki egyoldalú jognyilatkozattal aláveti magát ezen szabályoknak, valamint a szervezet által létrehozott versenyszabályoknak is.[3] E civil szabályozásba, az állam alapvetően a „laissez fair” jegyében nem kívánt beavatkozni.[4]

Az amatőrsport az önszabályozásra, önkormányzásra épült a sportszervezetek, sportegyesületek hierarchikus felépítése által, azonban a sport iránti igény megnövekedett szerepéből adódóan szükségessé vált az állam jogi szabályozása is, melynek egyik legfontosabb lépése hazánkban, hogy a sportról szóló 1996. évi LXIV. törvénybe — az 1998. évi XXXI. törvény beiktatásával[5] — törvényi szinten kerültek rögzítésre a hivatásos versenyrendszerre, illetve hivatásos sportolóra vonatkozó rendelkezések.[6] A 28/A. § beiktatásával jelentek meg hazánkban a hivatásos labdarúgókat foglalkoztató gazdasági társaságok.[7]

Nemzetközi tekintetben fontos megjegyezni, hogy a határokon átívelő sportversenyek megrendezése érdekében, a nemzeti sportszövetségek tovább társulni kezdtek, ezáltal létrejöttek a nemzetközi sportági szövetségek, így válhattak a versenyszabályok nemeztközi szintűvé, vagyis az adott sportág „szupranacionális normáivá”.[8]

Az állam fontosabb feladatai közé tartozik a sporttal kapcsolatban: az egészséges életmódhoz kapcsolódó alapjogok biztosítása[9], az „élsport államháztartási-költségvetési eszközökkel való támogatása”, valamint „a sport önszabályozásának állami jogi szabályozással való kiegészítése” (ideértve: túlpolitizálás és „kommercializálódás” csökkentése.[10]).

Eszerint az állami közbelépés a sport világában a szükséges egyensúly fenntartására irányul, hogy a sport köré kiépülő üzleti szféra ne torzítsa el a sporttevékenységgel járó értékeket. Azonban ennek a beavatkozásnak a célja egy alapvető keret szolgáltatása a sportjogviszony működéshez, vagyis az állam nem kívánja kontrollálni teljes mértékben a sport piaci folyamatait. Sokkal inkább őrzi a törvényi alapelveket a piac mozgásának tekintetében. Ezért a sportszervezetek önszabályozó mivolta mai napig releváns alakító tényező a sportjogviszonyokban. Bizonyos szituációkban ez az autonóm működés eredményezi, hogy a sportjogviszony tartalmi elemei szinte kötelező jellegű általános szerződési feltételként vonatkoznak a hivatásos sportolókra, vagyis kénytelenek alávetni magukat ezen előre determinált szerződéses keretrendszernek. Ez azt jelenti, hogy az adott sportoló vagy elfogadja a feltételeket és a sportot hivatásként űzi, vagy nem folytat sporttevékenységet, amely a megélhetését jelenti.[11]

Így felvetődik a kérdés, hogy a sportvállalkozások fentiekben említett gazdasági szerepe és domináns működése következtében milyen típusú jogviszony alapján fejtik ki a hivatásos sportolók a sporttevékenységüket.

A hivatásos sportolói jogviszony háttere

Vannak, akik sportrajongóként abban lelik örömüket, hogy a különböző sporteseményeket követik és megvitatják azokat másokkal. Vannak, akik valamilyen indíttatásból egy sportágat maguk is művelnek és esetlegesen amatőr szinten versenyeznek is. Az előző két csoporton túlmenően van egy olyan réteg is, amelynek a tagjai az életük hivatását találják meg a sportban. Az ily módú elköteleződés esetében beszélhetünk a hivatásos sportolókról, akik az adott sporttevékenységet nem csak puszta szenvedélyből űzik, hanem – a sportról szóló 2004. évi I. törvény (továbbiakban Stv. / sport törvény) rendelkezései alapján – foglalkozásszerűen végzik jövedelemszerzési célból.[12]

A sportolói jogviszony szerződéses hátterével kapcsolatban érdemes először kitérni a terminológiai alapokra. Az Stv.-ben szereplő „sportszerződés” több féle szerződés típust is jelenthet. A megnevezés első pillantásra több szerződés típust is magába foglalhat, mint például a hivatásos vagy az amatőr sportolói szerződés, szponzori szerződés, kölcsönadási szerződés, kereskedelmi, megbízási, illetve munkaszerződés, valamint további más szerződések is, amelyek a sport világához kötődnek. Azonban, ha két nagyobb halmazra osztva tekintünk a fogalmi meghatározásokra, úgy a következőket állapíthatjuk meg: tág értelemben a sportszerződés olyan polgári jogi vagy munkaszerződést jelöl, amelynek tárgya a sporttevékenységgel kapcsolatos. Ezzel szemben a szűk értelembe vett sportszerződés alatt olyan polgári jogi vagy munkajogi sajátosságokat tartalmazó szerződés értendő, amelynek fő célja a sporttevékenység, amely kifejezetten a sportszervezet és a sportoló között jött létre.[13]

Tehát a sportjogviszony feleinek akarata két szerződés típus közötti választásra korlátozódik a jogviszony megválasztásának tekintetében, mivel maga a törvény determinálja ezen „szerződési típuskényszert”.[14] A sportolói szerződések természetét tekintve bizalmi jellegű visszterhes jogviszony jön létre a felek között írásba foglalva,[15] amely indokoltan alátámasztja a megbízási szerződés vagy munkaszerződés alkalmazását, hiszen mindkét kötelmi formában a kötelezett fél alapvető kötelezettsége, hogy a rábízott feladatot, huzamosabb ideig, gondosan, a legjobb tudása szerint lássa el.

Azonban a sportjogviszonyra vonatkozó keretrendszer a szerződések megválasztásával kapcsolatban korábban más lehetőségeket is biztosított. A jelenleg hatályban lévő – 2004. évi I. törvény – sporttörvény előtt gyakori bevett szokás volt, hogy a sportolók egyéni vállalkozói minőségben kötöttek szerződést a sportvállalkozásokkal, amely félnek fizetési késedelembe esése esetén sportjogi szankció is alkalmazásra került.[16] Az új szabályozás egyik célja a professzionális és amatőr szint elválasztása volt,[17] mivel a korábbi szabályozás keretei között egyszerűbb volt a törvény megkerülése, amely abban mutatkozott meg, hogy gyakran visszaéltek a szponzori szerződések nyújtotta lehetőségekkel, ugyanis e támogatási formában havi rendszereséggel kaptak pénzbeli juttatást a formálisan amatőr státuszban álló sportolók, amely juttatás természete egyértelműen munkabérnek felelt meg.[18]

Ezen „kiskapu” kiiktatásával letisztultabbá vált a hivatásos sportolói státusz alapjául szolgáló jogviszony keretrendszere is. A sportélet résztvevőinek, pontosabban a sportjogviszony szerződéses feleinek nem mindegyike üdvözölte az akkor újnak számító korlátozásokat. Ugyanis a sportról szóló 2004. évi I. törvény 8. § (1) bekezdése és 78. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról szóló 1058/B/2005. AB határozatból kitűnik, hogy az indítványozok a határozat címében szereplő két Stv. rendelkezést sérelmezték és kérték a megsemmisítését. A kifogásolt rendelkezés alapján a hivatásos sportoló csak munkaszerződés keretében foglalkoztatható a sportszervezet által, illetve a törvény hatályba lépését követően a hivatásos sportoló a sportszervezettel egyéni vállalkozóként nem köthet munkavégzésre irányuló egyéb polgári jogi jogviszonyt.

Az indítványozok a sportjogviszony természetére hivatkoztak, miszerint az eredendően nem a munkaviszony keretrendszeréhez igazodik, hanem sokkal inkább a vállalkozási- és megbízási jogviszony elemeit tartalmazza. Ebből adódóan a jogviszonyok megválasztásának korlátozása ellehetetleníti az egyéni vállalkozóként vagy a betéti társaság beltagjaként történő foglalkoztatást, amely folytán sérül az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése, miszerint „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.” Az indítványozók álláspontja szerint az akkori új sporttörvény hátrányosan diszkriminálja a sportvállalkozásokat és sportolókat, mivel korlátozza a szabad munkavállalásukat.

Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta alaposnak annak megvizsgálását követően. A határozatban mérceként került megfogalmazásra, hogy az munkához való jogot[19] mint alanyi jogot és a munkához való jogot mint szociális jogot el kell határolni. Ezen indokolási irányvonalat folytatva az AB megállapította, hogy az alanyi jog értelmébe vett munkához való jog és a vállalkozáshoz való jog között nincs hierarchia, mivel a munkához való jog értelmezése magába foglal minden foglalkozást, hivatás és vállalkozás megválasztásának szabadságát. Ezt a szabadságot ugyanúgy megilleti a védelem, akárcsak a többi szabadságjogot, azonban a védelem megítélésére más mércét kell alkalmazni. Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában[20] megállapította, hogy a munkavégzésre irányuló jogviszony típusa önmagában nem korlátozza a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot, mivel ez csak a jogviszony keretrendszerét jelöli meg, amely keret megszabása nem hátráltatja vagy lehetetleníti el a munkavállalót a hivatás szabad megválasztásának tekintetében, ily módon sem objektív, sem szubjektív korlát nem áll fenn a hivatásos sportolóval szemben. Az előbbi megállapításokból kiindulva az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a vállalkozáshoz való jog nem korlátozhatatlan, ezért se a szerződő felek egybehangzó akarata, se az adott személy alanyi joga nem terjed ki arra, hogy a választott foglalkozást az általa szabadon megválasztott jogviszony keretében folytassa korlátozások nélkül.

Mivel a vállalkozáshoz való jog alkotmányos alapjog, ezért a többi alapjoghoz hasonlóan csak a szükségességi-arányossági teszt alapján korlátozható. E jogra alapított vállalkozási tevékenység pedig a foglalkozás részaspektusaként érvényesül, tehát egy fajta speciális feltételeket magába foglaló munka.[21] Ez a megállapítás a tekintetben fontos, hogy a 1058/B/2005. AB határozat alapján az Alkotmánybíróság deklarált álláspontja szerint egyáltalán nem alkotmányellenes, ha a jogalkotó valamely tevékenység folytatását bizonyos jogviszonyi keretek közé szorítja és más lehetőségeket kizár.[22] Ez alapján levonható azon következtetés, miszerint a hivatásos sportjogviszony kontraktuális kereteinek korlátozása az alapjogok korlátozása esetén alkalmazandó szükségességi-arányossági teszt jegyében más alapjogok és alkotmányos érdekek védelmére tekintettel indokolt. Tehát a hivatásos sportolói jogviszony megválasztható típusai a többi alapjogra való tekintettel, illetve a törvénykerülés lehetőségének kiiktatása miatt „szorult” a jelenlegi hatályos szabályozás szerint a munkaszerződés és a megbízási szerződés dimenziójába, így a törvényi rendelkezések a hivatásos sportolói jogviszony szerződéses természetét jelöli ki a felek számára, oly módon, hogy a sportoló és a sportvállalkozás alkotmányos joga nem sérül.

A jogviszony természete

A fentiek fényében érdekes belegondolni az Stv. által is egyértelműen deklarált kikötésbe, miszerint a hivatásos sportoló a tevékenységét munkaszerződés vagy megbízási szerződés alapján fejti ki. Tehát a munkaszerződésen alapuló sportolói jogviszonyra a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényt kell alkalmazni az Stv.-ben foglalt eltérésekkel egyetemben.[23] Mindebből következik, hogy még a sportvilág speciális üzleti és társadalmi tényezői ellenére is munkavállalóknak tekintendőek a sportolók, tehát a jogviszony természetét, illetve dinamikáját tekintve, olyan aspektusok alkotják e foglalkoztatási formát, amely a munkaviszony fennállásának lehetőségét indokolják. Emellett érdemes azonban megjegyezni, hogy egy meglehetősen atipikus szerződésről van szó. Például az Stv. értelmében csak határozott időre köthetnek a felek szerződést, valamint kizárt a próbaidő kikötése.[24]

A szerződés megkötése a törvényi rendelkezések alapján egyszerű bináris rendszeren alapul, azonban a két jogviszony közötti választás még továbbra is tartogathat bizonytalan és kérdéses szituációkat. A hivatásos sportszerződés megbízási szerződéses keretbe foglalásával fennáll az esélye, hogy egy esetleges jogvitából származó eljárás során a bíróság a jogviszonyt munkaviszonynak minősíti.[25] Bár erre való tekintettel felmerül a kérdés, hogy mi alapján minősíthetné át a jogviszonyt a bíróság, ha nem is olyan ritkán előfordulhat a sportjogviszony működése során, hogy a munkaviszony egyik legmarkánsabb eleme, az utasítási jogkör nem feltétlenül teljesül a hagyományos módon, mivel nem minden esetben kivitelezhető az alkalmazása. Erre példaként szolgálhat egy alapvető szituáció, amelyben a sportoló nem ért egyet az edzővel, mert szakmai szempontok és a pályán szerzett tapasztalatai alapján vitatja az edző álláspontját, vagy a sportoló nem tudja kivitelezni az adott utasítást a játék során kialakult felállásban.[26]

A tradicionális értelembe vett utasítási és irányítási jogkört tekintve érdekes megfigyelni, hogy a gyakorlatban kialakult szokás szerint a csapatsportokban munkaszerződést, míg az egyéni sportokban megbízási szerződést kötnek a felek.[27] Amennyiben ezt a pragmatikus megközelítést vesszük alapul, úgy azt mondhatnánk, hogy a csapatsportokban jobban tud érvényesülni a utasítási jogkör, mint az egyéni sportban, ezért a több játékos együttműködése előmozdítja a jogviszony ezen természetét, amely mozzanat megteremti a munkáltató által gyakorolt kontrollt a munkavállalója felett.

A jogviszony természetére irányuló angliai tapasztalatok

A sportolói jogviszony természetének vizsgálatában iránymutatást adhatnak a különböző mérlegelési szempontok, amelyek alapján a játékosok munkavállalóként való azonosításának a tesztje az egyik alapvető kiinduló pont. E vizsgálati folyamatban az angol jogrendszer a „common law”-ból ismert úgynevezett kontroll tesztet („control test”) alkalmazta alapvető eszközként. Ennek a lényege, hogy a vitatott státuszban álló tevékenységet végző személynek a szerződésből fakadó jogait és kötelezettségeit vizsgálja a tekintetben, hogy a feltételezett munkavállaló mennyire függ a munkáltatótól. Eszerint a munkavállalóra, akkor terjedt ki a munkáltató kontrollja, ha a munkáltató pontosan meghatározta a munkavállaló számára, hogy mely feladatokat kell elvégeznie és milyen módon.[28]

A kérdésben kiemelkedő jelentőséggel bír a „Walker v. Crysral Palace Football Club [1910]” ügy[29], amelyben a jogvita alapvető kérdése a futball játékos jogviszonyi státuszára koncentrálódott. A vita tárgya abból eredt, hogy Walker térde egy meccs alkalmával megsérült és emiatt képtelen volt a játékba állni egy ideig. A rehabilitációs időszak alatt érthető módon nem állt a futball klub rendelkezésére. A sportklub az adott periódusra járó díjazását még kifizette a sportolónak, azonban a későbbiekben – a felépülést követően – sem foglalkoztatta tovább a játékost. Walker kártérítést követelt arra hivatkozva, hogy önhibáján kívül nem volt alkalmas a feladata ellátására, ezért helyzete ellehetetlenült, az őt megillető (munka)bér megkeresésére nem volt képes. Ahhoz, hogy a bíróság ítéletet tudjon hozni a tekintetben, hogy a játékos jogosult-e a kártérítésre az elmaradt díjazások miatt, azt vizsgálta, hogy a sportoló munkavállaló-e vagy sem, mivel a körülményeket tekintve a követelés alaposságát e kritérium határozta meg. A bíróság az eljárás során a felek megállapodásának a természetét és működését vizsgálta, így a szerződés jellegzetes tényállási elemeit emelték ki:

A felek megállapodása szerint a Crystal Palace Football Club egy év időtartamra szerződtette Walker-t, hivatásos futball játékost a klub színeiben való játék tevékenységre a bajnokság keretében megrendezésre kerülő futballmeccsekre. A szerződés aláírásával a sportoló köteles volt elfogadni, hogy a jogviszony időtartama alatt más sportklubnál nem folytathat professzionális sporttevékenységet, illetve nem létesíthet olyan üzletet, amely „public-house” (pub / söntés) tevékenységhez kötődik. Továbbá szigorú magatartási klauzulát kötött ki a klub, amely meglehetősen szűk keretek közé szorította a játékos magánéleti tevékenységének kereteit is. Ennek értelmében Walker köteles volt minden meccsen játszani, amennyiben a klub úgy döntött. Ezen kívül folyamatosan meg kellett őrizni a versenyzői fizikumát, teljesítőképességét, józanságát, valamint az edzéseken maradéktalanul köteles volt megjelenni és részt venni, illetve azokat gondosan figyelemmel követni. Ezenfelül köteles volt a klub minden olyan utasítását követni, amelyről a Crystal Palace úgy vélte, hogy feltétlen szükséges ahhoz, hogy Walker megőrizze a hatékony működését, mint hivatásos futball játékos. Amennyiben Walker elhanyagolta volna bármely előbb említett kötelezettségét, vagy nem jelent volna meg egy meccsen, úgy szerződésszegő magatartást tanúsított volna, amely esetben a sportklub a szerződésben meghatározott szankciók alkalmazására vált volna jogosulttá.

Mindezek fényében Walker-t munkavállalónak minősítette a bíróság, ugyanis az eljáró bírók hangsúlyos tényállási elemként állapították meg, hogy a sportoló a szerződés értelmében teljes mértékben elkötelezte magát a klub irányába mind ideje, mind teljesítő kapacitása tekintetében, mivel a megállapodás körülményeiből egyértelműen kitűnt, hogy a futball játékos meghatározott napokon és meghatározott időpontokban volt köteles megjelenni az edzéseken nem csupán a játék, hanem az edzés céljából. Ezenfelül megannyi más részletszabálynak kellett megfelelnie folyamatosan.

Emiatt a bíróság az indokolásában egyértelműen kijelentette, hogy nem álltak fenn kétségek afelől, miszerint Walker a foglalkoztatási törvény hatálya alá tartozik. A Crystal Palace azzal érvelt, hogy nem gyakorolt kontrollt a játékos felett, hiszen a sportoló játéktevékenységének kifejtésébe nem szóltak bele, ezért Walker nem tekinthető munkavállalónak. Erre reagálva a bíróság leszögezte, hogy van egy bizonyos különbség a hagyományos értelembe vett munkás („workman”) és egy olyan feladatot ellátó személy között, aki arra szerződik, hogy a képességeit bemutassa és alkalmazza a kötelem teljesítésének céljából és amely képesség kifejtésének módjába nem avatkozik bele a másik szerződő fél, jelen esetben a futballklub. Ez pedig – mai terminológiával kifejezve – az irányítási és utasítási jogkör gyakorlása a feladatot ellátó személy felett. Ugyanis a bíróság megítélése szerint jelen esetben a felek írásbeli megállapodásából jól kivehetőek azon rendelkezések, amelyek alapján Walker alapvető kötelezettsége volt, hogy általánosságban véve engedelmeskedjen a klub utasításainak, továbbá az munkáltató irányába való elköteleződését igazolja, hogy minden egyes meccsen követnie kellett a specifikus utasításokat is, amelyek a munkáltatói jogkörrel rendelkező, munkáltató érdekét képviselő személytől származtak. Ezért nem indokolja a munkavállalói státusz alóli kivonását a játékosnak az a tény, miszerint a játék természetéből adódóan vannak, olyan helyzetek is, amelyekben saját döntése és ítélőképessége alapján cselekszik anélkül, hogy a másik fél ellenőrzése alatt állna az adott cselekvés tekintetében, mivel ezen aspektusok mellett is kiterjed a rá a munkáltató generális kontrollja.[30]

Tehát a bíróság indokolása egyértelműen a munkáltatói kontroll jelenlétével állította párhuzamba a munkaviszony fennállását, amelynek az „árulkodó” jelei az utasítási és irányítási jogkör kiterjedtségében mutatkoznak meg. Hiszen egy önfoglalkoztatottal („self-employed”) szemben az különbözteti meg lényegében a munkavállalót, hogy az önfoglalkoztatott a szerződés tárgyát tekintve mondhatni egy fő utasítást kap a megbízójától az ellátandó feladat végzésére, a tevékenység részleteire kiterjedően főszabályként a megbízó nem rendelkezik utasítási jogkörrel. Jelen sporttevékenység esetében azonban a klub teljes elköteleződés fejében foglalkoztatta a hivatásos sportolót, mivel részletes leírást adott át a játékos számára a működésére irányuló kikötésekről, továbbá a főtevékenységre, azaz a mérkőzésekre való felkészülésének a kereteit szigorúan meghatározta, amely eleme a jogviszonynak egyértelműen túlmutatott egy polgári jogviszony alapján ellátott feladat körülményein, hiszen részben a munkavállaló meccseken kívüli tevékenységébe is jelentősen beleavatkozott. Tehát a játéktevékenység természetét vizsgálva fontos szempontként merülhet fel a sportklub sporteseményeken kívüli jogköre a sportolóval szemben. Ha az túlterjed a meccs keretein, akkor felmerülhet a munkaviszony fennállása iránti igénye a sportolónak, még akkor is, ha saját mérlegese és döntése alapján is hajt végre „technikai akciókat”. Ez azt jelenti, hogy a tevékenységet kifejtő félnek nem feltétlenül kell folyamatosan, minden másodpercben a feltételezett munkáltatójának utasítása szerint cselekednie. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a munkavállaló a feladata ellátása során a résztevékenységek tekintetében a saját mérlegelése alapján cselekszik. A munkavállaló ily módú „szabad akarata” nem zárja ki a munkaviszony fennállásának lehetőségét.

Fontos megjegyezni a modern hivatásos sporttevékenység tekintetében is, hogy az ún. kontroll-tesztet már jó ideje alkalmatlannak tartják az e fajta kérdések megítélésével kapcsolatban. Az újabb megközelítés szerint a hangsúly sokkal inkább arra kerül, hogy a vitatott jogviszonyban álló tevékenységet ellátó személy a saját vagy más érdekében végzi-e a munkát. Ezt nem lehet egy adott teszttel eldönteni. Ehelyett a jogviszony egészét tekintve több faktort kell figyelembe venni. Abban az esetben, ha a feladatot ellátó személy a tevékenységnek a gazdasági veszteséget maga viseli, akkor semmiképp sem tekinthető munkavállalónak.[31] Annak ellenére, hogy a „control test” elvesztette a prioritását – véleményem szerint – a kontroll adott jogviszonyban betöltött szerepének vizsgálata továbbra is segítséget nyújthat a jogviszony minőségének vizsgálatában. Hiszen a jogviszony természetének vizsgálatakor a magyar bírói gyakorlat minősítő jegyként azonosítja a munkáltató által gyakorolt kontrollt (utasítási és irányítási jogkör).[32]

Ez az elv kerül megerősítésre a „Singh v. The Football Association Ltd.”[33] ügyben, amelyben a bíróság úgy indokolt, hogy az ügyet távlatibb szempontból, egészében kell szemlélni és mérlegelni, mivel egyetlen teszt segítségével a tényállás vizsgálata nem lehetséges. Ezért kevesebb hangsúly került a mérlegelés során arra, hogy a futballbírók általában önfoglalkoztatott státuszban adóznak, meghatározott felszerelésben kell a feladatot ellátniuk, illetve nem jogosultak betegszabadságra, mivel önmagában ez a tény nem zárja ki a munkaviszony fennállásának a lehetőségét.[34]

Az előbbiekben ismertetett elven kívül másik fontos aspektus a felek között létrejövő megállapodás tükrében a felek tényleges akarata rávetítve a szerződés tartalmára. A „Massey ügyben”[35] tézisként fogalmazták meg az eljáró bírók, hogy ha a megállapodás egy adott jogviszony típusra utal, például munkaviszonyra a felek közti hierarchikus kapcsolat miatt, akkor pusztán a szerződés elnevezése nem determinálja a jogviszony minőségét. Azonban, ha bizonytalan, illetve ingadozó a jogviszony megítélése, úgy a felek egyező akarata elmozdíthatja a szerződés státuszát valamelyik irányba a kétséges pozícióból.

Ezek alapján a jogviszony minősítése nem alapulhat csupán a feltételezett munkáltatói fél kontrollján, habár fontos minősítő jegynek számít. Ehelyett a szerződéses feltételek által teremtett környezetet egészében kell vizsgálni, hogy egy átfogó képet alkotva kerüljön megítélésre az adott jogviszony. Továbbá figyelembe kell venni, hogy egyes esetekben a munkavállaló saját mérlegelése alapján kivitelezett részcselekménye nem zárja ki a munkaviszony fennállását, hiszen tekintettel a játék természetére a mérkőzések során a játékos nem tudja folyamatosan a munkáltatói jogkör gyakorlójának az utasításait követni.

Kapcsolódási pontok a magyar jogalkalmazásban

A fenti példákkal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy – ugyan a jogrendszerek közti különbségek miatt – némi eltéréssel, de jelen van a magyar bírói gyakorlatban is az imént említett dilemma és megközelítés a munkavégzésre irányuló jogviszonyok minősítésével kapcsolatban. A munkavégzésre irányuló jogviszony megítélése a magyar jogrendszerben elsődleges és másodlagos minősítő jegyek alapján történik, amelyeket a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM irányelv fogalmaz meg. Bár a 2010. évi CXXX. törvény 47.§-a alapján az együttes irányelv hatályon kívül helyezettnek tekintendő, azonban a bírói gyakorlat a meghatározott kritériumokat lényegében továbbra is alkalmazza a jogviszonyok minősítése során.[36] Éppen ezért hasznos lehet kitérni a hasonlóságokra két jogrendszer között a jogviszony természetére irányuló mérlegelés kapcsán.

Az irányelv alapján is markáns és meghatározó elem az alá-fölérendeltségi viszony a felek között, amelyre az általános megállapítások cím alatt is utal. E körben egy bináris szemlélet az uralkodó, mivel a munkavégzésnek két típusát különbözteti meg. Az egyik egy meghatározott szolgáltatás nyújtására irányul, amelynek során a tevékenységet végző személy függetlenül jár el, míg a másik esetben a tevékenysége önállótlan, függ a másik féltől, tehát hierarchikus viszony áll fenn.[37] A felek közti alá-fölé rendeltség mellett további lényeges szempont a munkavégzés rendszeressége, annak állandó jellege, a munkakörnek a meghatározása, a munkavállaló rendelkezésre állási kötelezettsége, a munkáltató utasítási joga, a személyes munkavégzés.[38]

Massey v Crown Life Insurance Company ügyből ismert indokoláshoz jól illeszkedik a magyar bíróság határozata[39], amelyben kimondta, hogy a korábban munkaviszony keretében foglalkoztatott vezető edző jogviszonyi státusza a felek egybehangzó akarata módosíthatja, így akár ugyanarra a tevékenységre, amelyet korábban végzett, más polgári jogi jogviszonyban is elláthatja, ha a feladat jellege és a felek megállapodása szerinti tartalom alapján nem indokolt a munkaviszony fenntartása a továbbiakban.

Ha a fundamentális megközelítésre koncentrálunk, akkor megfigyelhetjük, hogy a „Walker v Crystal Palace Football Club” ügyben született ítélet indokolásában is feltűnt a hierarchia értékelése, mint a munkaviszony jellegzetes ismertető jegye, továbbá a rendszeres feladat ellátási kötelezettség. Tehát az jogviszony minősítésének esszenciája jelen esetben is lényegében a sportoló függetlenségének korlátozására irányul, hogy vajon rendelkezik-e kellő szabadsággal és önálló döntési körrel a tevékenységének kifejtése során. A játék természetét figyelembe véve, amennyiben a sportklub célja a győzelem és ez által a profit szerzés, úgy kénytelen a játékosát a mérkőzésen kívül is felügyelni a tekintetben, hogy megőrizze a sportoló teljesítőképességet. Azonban ez az attitűd már jelentős alá-fölé rendeltséget valósít meg, amely érthető módon indokolttá teszi a jogviszony munkaviszonnyá való minősítését.

Konklúzió

Ha összevetjük az angliai jogeseteket és a magyar bírói gyakorlatban irányadó szempontokat, illetve az általános dogmatikai igényű gondolkodást a jogviszonyok minősítésével kapcsolatban, láthatjuk, hogy a munkaviszony fennállásának megállapítása tekintetében már korábban is konzisztensen kiemelkedő szerepe volt a munkáltatói kontrollnak, vagyis az alá-fölé rendeltségi kapcsolatnak. Bár igen kiemelkedő szerepe van e minősítő jegynek, mégis javallott az összképet mérlegelni és elemezni annak ellenére, hogy a felek közti megállapodás egyes elemei esetleg egy minősítő jegy jelenlétére utalnak, mivel ez könnyen megtévesztő lehet, ha megfeledkezünk a jogviszony eredendő természetéről és dinamikájáról.

Ezért a hivatásos sportjogviszonyok esetében is mindenképpen számba veendő a felek valódi akarata. Ez olykor azt igényli, hogy a szerződésbe foglalt rendelkezések mögé nézzünk, hiszen előfordulhat, hogy a kikötések egyértelműen nem fedik fel a valódi működését a felek közötti szerződéses kapcsolatnak. Véleményem szerint a sportoló tekintetében fontos vizsgálandó aspektus, hogy az adott sportklub mennyire terjeszti ki a felügyeltét a sportoló tevékenységére. Ugyan – ahogy az kifejtésre került a fentiekben – az úgynevezett kontroll teszt alkalmazásának prioritása csökkent, illetve a magyar gyakorlat szerint is a jogviszonyt egészében kell mérlegelni, mégis vízválasztó lehet, ha a sportklub „beleavatkozhat” a sportoló mérkőzésen kívüli tevékenységébe (azzal a céllal, hogy a teljesítő képességét szinten tartsa). Ez önmagában egy olyan jelentős dominanciát jelent, amelynek segítségével aránytalanul kihasználható a sportoló, mint a sportklub különleges erőforrása.[40] Mindehhez hozzájárul a sportklubok, mint gazdasági szereplők profitorientált szemlélete és működése, amely a szerződések megkötésének folyamatát a szoros üzleti kapcsolat felé tereli, így különös elköteleződést várva az adott játékostól.

Azonban mindez nem jelenti azt, hogy a más típusú sportjogviszony lehetőségét automatikusan el kell vetni, amennyiben a felek valóban képesek olyan feltételekben megállapodni, amelyek nem indokolják a munkaviszony létesítését. Az egyéni sportok tekintetében, kifejezetten például a küzdősportokban a jogviszony természete alapvetően nem a munkaviszony felé hajlik az üzleti konstrukciók miatt. Ez abból adódik, hogy abban az üzleti sportközegben a versenyzők saját maguk (vagy ügynökükön keresztül) tárgyalnak a sporteseményt rendező szervezettel a „ringbe lépés” feltételeiről minden alkalommal és a versenyt követően a jogviszony megszűnik, vagy egy rövidebb periódusra egy keretszerződés jön létre.[41] Ettől függetlenül e jogviszony típusok esetében is fennáll a lehetőség munkaviszony létesítésére, amennyiben a szerződés feltételei egy olyan dinamikájú kötelmet hoznak létre a felek között, amely a „pénzt fizető” fél részéről dominanciát, a sporttevékenységet folytató fél részéről pedig teljes elköteleződést jelent a sportklub iránt.

Bibliográfia

Gősi Zsuzsanna: A sportoló mint a sportszervezetek különleges erőforrása, in Korcsmáros Enikő (szerk.): Selye János Egyetem 2018-as X. Nemzetközi Tudományos Konferenciájának tanulmánykötete, Komárno, 2018.

Horváth Gábor: Sportszerződések Munkajogi és/vagy Megbízási jogviszony, Gazdasági és Jog, XVI. évf., 2018/7-8.

Horváth István: Szabad a pálya: A hivatásos sportolók munkaviszonya és a vészhelyzet különös szabályai, Sportjog, 2020/2.

Kozma Anna – Lőrincz György – Pál Lajos: A Munka Törvénykönyvének magyarázata, Budapest, HVG-ORAC, 2020.

Kun Attila: „A munkához való jog” in Jakab András – Könczöl Miklós – Menyhárd Attila – Sulyok Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia, HVG-ORAC, 2021.

Nemes András: A sportjog a jogelméleti „hitviták” kereszttüzében, in: Tóth Judit (szerk.): Tanulmányok Dr. Tóth Károly címzetes egyetemi tanár 70. születésnapjára, Szeged, SZTE ÁJK, 2015.

Sárközy Tamás: A hivatásos sport gazdasági jogi alapkérdései Magyarországon. Gazdaság és Jog, 2000/7-8.

Sárközy Tamás: A sport, mint az állami-jogi és az önszabályozás határterülete. Állam-és Jogtudomány, 2000/3-4.

Tóth J. Zoltán: A vállalkozáshoz való jog alkotmányos tartalma az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján, Jogelméleti Szemle, 2019/4.

Tóth Nikolett Ágnes: A sportszerződések hazai jogszabályi háttere, különös tekintettel a labdarúgókra, Magyar Jog, LXII. évf., 2015/6.

Welch, Roger: Sports and Contract of Employment, in Simon Gardiner (ed.): Sports Law, Abingdon Routledge-Cavendish, 2006.

Hivatkozások

  1. Sárközy Tamás: A hivatásos sport gazdasági jogi alapkérdései Magyarországon. Gazdaság és Jog, 2000/7–8., 38. ↑
  2. Sárközy Tamás: A sport, mint az állami-jogi és az önszabályozás határterülete. Állam-és Jogtudomány, 2000/3–4., 212. ↑
  3. Sárközy: A sport, 213. ↑
  4. Sárközy: A sport, 216. ↑
  5. Lásd: 28/A. § „(1) Hivatásos sportolót foglalkoztató sportszervezet sporttevékenységet csak jogi személyiségű gazdasági társaság keretében végezhet.(2) Hivatásos versenyrendszerben csak az (1) bekezdés szerint működő sportszervezet vehet részt.(3) A hivatásos bajnokságban részt vevő sportszervezet számára a bajnokságba (versenyre) történő nevezés feltétele a szakszövetség, illetőleg a sportszövetség által meghatározott pénzügyi kötelezettségek teljesítése, vagy erre biztosíték nyújtása.(4) Ha az (1)-(3) bekezdés hatálya alá nem tartozó sportszervezet sporttevékenységét, hivatásos sporttevékenységet folytató sportszervezetként kívánja folytatni, és e célból az (1) bekezdés szerinti szervezetet hoz létre, a (2)-(3) bekezdésben meghatározott és a szerződéses viszonnyal kapcsolatos jogok és kötelezettségek a gazdasági társaságra szállnak át.(5) A hivatásos sportoló szerződésében ki kell zárni azt, hogy a szerződéses viszony fennállása alatt – a sportszervezet, szakszövetség és a sportszövetség kivételével – a versenyzési (játék) jogosultság gyakorlásáról más rendelkezhessen.

    (6) A sportszervezet hivatásos sportolói szerződéses viszonyt nem létesíthet az e törvény alapján sportösztöndíjban részesülő sportolójával az ösztöndíj folyósításának tartama alatt.

    (7) A hivatásos sportolót a sportszervezet keretében végzett sporttevékenységéért díjazás illeti meg. A sportszervezet amatőr sportolójának a felkészüléssel és a versenyeztetéssel összefüggő indokolt költségeit megtérítheti, részére a jogszabályban meghatározott természetbeni juttatást adhat.” ↑

  6. Sárközy: A hivatásos, 38. o. ↑
  7. Sárközy: A hivatásos, 38. o. ↑
  8. Sárközy: A sport, 213-214. ↑
  9. Az Alaptörvény XX. cikke alapján mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez, e jog érvényesülését Magyarország -az Alaptörvény idézett cikkében deklaráltak mellett- a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával segíti elő. ↑
  10. Sárközy: A sport, 221. ↑
  11. Nemes András: A sportjog a jogelméleti „hitviták” kereszttüzében, in Tóth Judit (szerk.): Tanulmányok Dr. Tóth Károly címzetes egyetemi tanár 70. születésnapjára, Szeged, SZTE ÁJK, 2015, 474. ↑
  12. Stv. 1. § (4) bek. ↑
  13. Horváth Gábor: Sportszerződések Munkajogi és/vagy Megbízási jogviszony, Gazdasági és Jog, XVI. évf., 2018/7-8, 3. ↑
  14. Stv. 8. § (1) bek. ↑
  15. Tóth Nikolett Ágnes: A sportszerződések hazai jogszabályi háttere, különös tekintettel a labdarúgókra, Magyar Jog, LXII. évf., 2015/6, 359. ↑
  16. Uo. ↑
  17. Uo. ↑
  18. Horváth: Sportszerződések, 3–4. ↑
  19. A munkához való jog tekintetében általánosságban lásd: Kun Attila: A munkához való jog, in Jakab András – Könczöl Miklós – Menyhárd Attila – Sulyok Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia, HVG-ORAC, 2021. ↑
  20. 269/B/1998. AB határozat ↑
  21. Tóth J. Zoltán: A vállalkozáshoz való jog alkotmányos tartalma az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján, Jogelméleti Szemle, 2019/4, 91–92. ↑
  22. Lásd: 1058/B/2005. AB határozat. Utalás: Tóth J.: A vállalkozáshoz, 98–99. ↑
  23. Stv. 8. § (2) bek. ↑
  24. Stv. 8. § (2) bek. a), b). ↑
  25. Horváth: Sportszerződések, 4. ↑
  26. Uo. ↑
  27. Horváth István: Szabad a pálya: A hivatásos sportolók munkaviszonya és a vészhelyzet különös szabályai, Sportjog, 2020/2, 2. ↑
  28. Welch, Roger: Sports and Contract of Employment, in Simon Gardiner (ed.): Sports Law, Abingdon Routledge-Cavendish, 2006, 477. ↑
  29. Walker v. Crystal Palace Football Club, Law Times, 1910/110., 645. ↑
  30. Walker v. Crystal Palace Football Club, Law Times, 1910/110., 646. ↑
  31. Welch: Sports and Contract, 478. ↑
  32. 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontokról [IV. 2.] (továbbiakban FMM-PM irányelv) ↑
  33. Singh v The Football Association Ltd, The Football League Ltd & Others (2001) ET Case Number 5203593/99. ↑
  34. Welch: Sports and Contract, 478-479. ↑
  35. Massey v Crown Life Insurance Company [1978] 1WLR 676 ↑
  36. Kozma Anna – Lőrincz György – Pál Lajos: A Munka Törvénykönyvének magyarázata. Budapest, HVG-ORAC, 2020, 152–153. ↑
  37. FMM-PM együttes irányelv [IV. 1.1.] ↑
  38. FMM-PM együttes irányelv [IV. 1.2.]; [BH2003. 269] ↑
  39. [BH2003. 213] ↑
  40. Gősi Zsuzsanna: A sportoló mint a sportszervezetek különleges erőforrása, in Korcsmáros Enikő (szerk.): Selye János Egyetem 2018-as X. Nemzetközi Tudományos Konferenciájának tanulmánykötete, Komárno, 2018, 115. ↑
  41. Welch: Sports and Contract, 478. ↑

 

Beküldve:

Bári Sándor: Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének eszmerendszere

Bevezetés

Jelen tanulmányomban a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének (MANSz.) havilapját, a Magyar Asszony 1921-1932 közötti lapszámait vettem vizsgálat alá. Az említett havilapra alapozva kívántam egyfelől megismerni a MANSz. nőképét. Másfelől a folyóiratban meglévő gondolatokat összehasonlítani az úgynevezett reformkonzervatívok, elsősorban Klebelsberg Kuno és Szekfű Gyula politikai gondolatrendszerével.

„De hát mit tudnék tenni én […], aki nem tudok mást, mint a hazámat szeretni és a szépséget hívni tollammal?”.[1] Tormay Cécile Bujdosó Könyvéről szólva leginkább annak éles antiszemitizmusa, Károlyi Mihály köztársaságának és a proletárdiktatúrának „nemzetvesztő” vádja szokott felmerülni. Ám a fentebb idézett kérdésére nem az előbbiekkel, hanem az 1919. január havában többedmagával megalapított Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségével (továbbiakban: MANSz. vagy Szövetség) válaszolt, amelynek egészen haláláig (1937) országos elnöknője volt.[2] E társadalmi szerveződésre tömeg- és ernyőszervezetként egyaránt tekinthetünk. Egyrészről, mert az idővel gyarapodó tagsága a harmincas évek derekára elérte a 490.000 főt.[3] Másrészről, mert megalakulásában közreműködött a Magyar Katholikus Nőegyesületek Országos Szövetsége, a Magyar Protestáns Nők Országos Szövetsége és a Szociális Missziótársulat is. Bár autonómiájukat megőrizték, mégis a MANSz. a hatékonyságot fokozandó igyekezett alapítószervezeteivel egyetértésben azok humán és intézményi infrastruktúrájának közös irányelvek szerinti, összehangolt működését biztosítani.[4] Megteremtését politikai indítékok, egyúttal a keresztény magyar nők egy táborba tömörítése ösztönözték. Tömegessége és politikai szándékai teszik tipikus példájává az „új típusú” nőegyleti mozgalmaknak, miáltal meg lehet különböztetni a Nagy Háború előttiektől.[5] Egy országos kiterjedésű szervezetnél fontos az egymás közötti kommunikáció biztosítása. Ennek érdekében, valamint a keresztény-nemzeti értékek közvetítésére indították el 1921 júliusától kezdődően havilapjukat, a Magyar Asszonyt.

E meghatározó nőszervezet eszmeiségének megismerésére a legkézenfekvőbb megoldásnak ennek vizsgálatát tartottam és tartom. Természetesen a Szövetséggel és havilapjával foglalkozó szakirodalom figyelembevételével.[6] Ehhez annyit kell hozzáfűzni, hogy a történeti kutatásokban eleddig csekély figyelmet szenteltek a MANSz.-nak. Ekképpen érthetővé válik, hogy dolgozatom alapját az 1921-32 közötti lapszámok nyújtották. Elemzésem időkorlátját Klebelsberg miniszteri működése alapján állapítottam meg. Így később, kutatásomat időben kiterjesztve könnyebb lesz annak megállapítása, hogy eszmei szempontból történik e módosulás a Magyar Asszonyban. A hajdani kultuszminiszter mellett a reformkonzervatívizmus másik képviselőjének, Szekfű Gyulának a gondolatvilágát is szükségszerűnek tartottam megismerni.

Az előbbiekkel meg is előlegeztem, hogy az alábbiakban – egyfelől – a MANSz. Magyar Asszonyon keresztül közvetített elveit igyekszem komparatív módon megközelíteni a reformkonzervatívokéval. Másfelől, a havilapban megjelenő törekvések és női ábrázolásokon keresztül szeretném felvázolni a szebbik nemről alkotott képüket, miáltal jól behatárolhatjuk, hogy milyen társadalmi- és családi szerepeket hangsúlyoztak velük kapcsolatosan.

Eszmei aláfestés

Ebben a részben olyan – a havilapban megjelenő – gondolatok közlésére törekszem, amelyek nélkül a soron következő fejezetek aligha lennének érthetőek, vagy legalábbis végig kísérné az olvasót a miért kérdőszócska.

A Magyar Asszonyban megjelenő elgondolások forrásaként 1918 és 1920 közötti események, valamint az ahhoz vezető útról alkotott, a közgondolkodásban is meglévő tanulságok szolgáltak. A Magyar Asszonyban is megjelenik, hogy a dualizmus éveiben a társadalom nemzeti öntudata tartalmatlanná vált.[7] Hasonlóképpen ítélkeztek az egyének vallásosságáról. Mindezekből vezették le a társadalom fogékonyságát a destruktívnak tartott baloldali eszmékhez.

„Visszaállítja […] a felrobbantott rendet” – ezt Tormay mondja méltatásként 1930-ban a kormányzóról történő egyik visszaemlékezésében.[8] Ez a rend természetesen több jelentéssel bír, számunkra a társadalmi vetülete az érdekes. Csiky Jánosné a MANSz feladatairól szólva kijelentette, hogy „A népszámlálási eredmények bizonyítják, hogy Magyarország lakosságának túlnyomóan nagy többsége keresztény vallású magyar. Ebből következik, hogy a keresztény-nemzeti eszme és világnézet az egyedül jogos világnézet ebben az országban. […] A MANSz maga világnézeti alapon áll, de nem politizál, mégis egyesíteni tudja a keresztény-magyar társadalmat, sőt éppen ezért alkalmas az egység hirdetésére.”[9] Szerették volna, ha e „két testvéreszme” elmélyülne a magyar társadalom egészében[10] E gondolatot belefoglalták a Magyar Asszonyok tízparancsolatába is.[11] Úgy vélték, hogy a társadalom egysége segítségükkel biztosíthatóvá válik. Ez pedig előfeltétele a nemzet egészének szerves együttműködéséhez.

Ám az integritás elérhetetlen, hogyha a dualizmus éveiből átöröklött szociális problémák válaszolatlanul fennmaradnak. A MANSz. meghatározó hangadóinál, akik jellemzően a felső- és a középosztályhoz tartoztak, a szociális gondolkodás vissza-visszatérő motívum. Nem véletlenül, hiszen a „boldog békeidőkben” a társadalmi problémákra alig nyújtott a politika érdemi választ,[12] a felsőbb rétegek pedig többnyire közömbösséget tanúsítottak. Ennek bírálatát nyújtotta Szederkényi Anna Felszabadultak című művében. Az elbeszélésben Héderváry Tamásné beszélget anyósával, aki a régi világot idézve a következőket mondja:

Azelőtt nehezebben nyitottuk ki az ajtót, mire válaszul a menye: Az volt a baj. Ha idejében kinyitották volna anyám, akkor jobban behallatszott volna, mint beszélnek odakünn. Elzárkóztak. A toronyban ültek. Lenn nyüzsgött a boly…Ha túlságosan nyüzsgött, rátapostak…Sok minden nem úgy történt volna, ahogyan történt [1918/19 eseményei – szerz. megj.], ha azt az ajtót hamarabb kinyitják. De úgy kényelmesebb volt.[13]

Reformkonzervatív eszmerendszer

A szociális kérdésre adandó válasz Szekfűt és Klebelsberget egyaránt foglalkoztatta. A későbbi kultuszminiszter, még 1916-ban, mint a Rokkantügyi Hivatal ügyvezető alelnöke, a szervezet működéséről szóló beszámolójában utal a magyar nemzet jövőbeni kihívásaira is.[14] Véleménye szerint a háború után felmerülő gazdasági és szociális problémákat az állam és a társadalom összehangolt együttműködésére alapozva kell megoldani, hiszen a háborús évek rámutattak az ebben rejlő előnyökre.[15] Ahhoz, hogy a kooperáció hatékonyan működjön szükség van a nemzet egészét átfogó érzelem- és érdekegyesítésre.[16] Ez állt elképzelésük középpontjában. Ahhoz, hogy mindezt biztosíthassák, következetes szociális- és kultúrpolitika folytatását pártolták.

A szociális problémákat, mint fentebb is említettem – nem a háború idézte elő, hanem már jelen voltak annak előtte is. Ezt Klebelsberg is látta az 1910-es évek elején, amikor tervszerű birtokpolitikát javallt a magyarság megerősítése érdekében.[17] Szekfű is szólt róla A magyar állam életrajzában, majd később, az 1920-ban kiadott Három Nemzedékében szintén felhívta a figyelmet a földbirtok egyenlőtlen megoszlására és annak tarthatatlanságára.[18]

A meglévő áldatlan állapotokért a „boldog békeidők” kormányait és az őket átható eszmeáramlatot kárhoztatta. Tudniillik a passzívitás magyarázatát Szekfű a liberalizmusnak a gazdasági életbe történő állami beavatkozást elutasító doktrínájából vezette le. Az Állam és nemzetfenntartás című tanulmányában megállapítja, hogy az egyének a gazdasági életben zajló versengésbe nem egyenlő feltételekkel lépnek be, és ez tovább erősít(het)i a vagyonmegoszlás aszimmetriáját. [19]

Ebből egyenes következett a tanulság, hogy az állam nem maradhat közömbös a „darwini harcban” alulmaradottakat illetően, hanem jóléti politikát kell folytatnia. Ebben a munkában Klebelsberg üdvösnek tartotta, hogyha az egyházak és a társadalom tagjai egyaránt részt vállalnának, hiszen a kormányzat anyagi erőforrásai korlátozottak.[20] Főként a középosztályi rétegétől várta ezt az együttműködést, ekképpen hozzájárulva a társadalomban munkálkodó szolidaritásérzet megteremtéséhez, illetve mélyítéséhez.

Az egzisztenciájukban megrendültek anyagi helyzetén nemcsak így, hanem versenyképességük, szakismereteik bővítése által is kívántak segíteni. Erről Klebelsberg így nyilatkozott: „Mert folyvást ismétlem, hogy népművelés legalább is annyira gazdasági kérdés, mint amilyen mértékben erkölcsi, nemzeti és kulturális ügy, hiszen gazdasági életünk […] azzal a bajjal küszködik, hogy a munkateljesítmény nálunk viszonylag csekélyebb […] a hozzáértés és belátás bizonyos hiányában.” Eme célját az iskolák, valamint azon kívüli népművelés eszközeivel szerette volna elérni.[21] Szekfű ugyancsak a szaktudás fontosságát hangsúlyozza mikor a gyümölcstermesztésből élők jólétét nyugtázza „hol a népet már megtanították a szakértelemre, ott, ahol a néppel arra hivatott tényezők komolyan foglalkoztak.”[22] A munkakultúra emelése mellett a népművelés során egyúttal a szolidaritásérzet tudatosítása is előtérbe került.[23]

Ugyancsak az összetartozás érzetét kívánták elősegíteni a magyar kulturális örökség tanítók általi megismertetésével. Úgy vélték, hogy ilyetén a honfiúi/honleányi érzület is táptalajra talál. A kultuszminiszter meglátása szerint erre azért van szükség, mert a nemzeti öntudat eleddig csak egy szűk csoportra szorítkozott.[24] Ezzel szemben azt szerették volna, hogyha a lakosság minél szélesebb rétegeit itatja át a magyarságtudat. Máskülönben „[…] mint oldott kéve széthull nemzetünk.” Ezzel kapcsolatosan érdekességként említhetem, hogy Klebelsberg szerint a nemzeti öntudat megerősítésében a MANSz. fontos szerepet vállalt.[25]

Magyar Asszony nőképe

A Magyar Asszonyban jól megfigyelhető, hogy a hagyományok és a magyar múlt tisztelete központi szereppel bírt. Ezt ismervén nem meglepő tehát, hogy foglalkoztak a (kora) újkorban élt magyar nagyasszonyokkal. Külön rovatot is szenteltek nekik, amely a múlt asszonyai – jelen asszonyai címet viselte, és eleinte Takáts Sándor kutatásaiból kölcsönözték a múlt példaként bemutatni kívánt nőalakjait. Valamennyiüket közös nevezőre hozták azáltal, hogy kiemelték valláserkölcsös életvitelüket, nemzet és család iránti elköteleződésüket.[26] Ám ebben nem merültek ki erényeik: „S nemcsak ő maga osztogatta az alamizsnát két kézzel, de az övéit is erre buzdította”; „A legegyszerűbb szegény jobbággyal is szívesen szóba állt és segített mindenkin”; „Bizonyára kitűnő nevelésben lehetett része.”[27] Az ehhez hasonló leírások nem ritkák, tehát a jellemrajzokban még felbukkan – nem minden esetben maradéktalanul – a szociálisan érzékeny, művelődő, tevékenykedő nő képe.

A nemzedéktársaikkal kapcsolatos megemlékezésekben szintén megtaláljuk eme tulajdonságjegyeket. Ugyanakkor a kortársakkal szemben már hangsúlyosabban jelenik meg a munkavállaló, önművelő, szociálisan érzékeny és a közösségért dolgozó nő képe.[28] Példának okáért említhetjük Jászai Marit,[29] Kováts Máriát,[30] Geőcze Annát és Erzsébetet.[31] Ráadásul Papp-Váry Elemérnének elhunytát követően gyűjtést indítottak egy neki címzett emlékszobor állítására.[32] Ugyanígy, elismerésük jeleként támogatták a Zirzen Janka tiszteletére felavatott emléktábla elhelyezését Jászberényben.[33] Véleményük szerint – mások mellett – ők a megtestesült szimbólumai a hajdani magyar nagyasszonyoknak.[34]

A nőket nem pusztán önmagukban, hanem a férfiakhoz viszonyítva is jellemezték, mégpedig lelki adottságaik alapján. Úgy vélték, hogy „A férfi és a nő teljesen egyenlő értékek, de különböző értékek.”[35] Differenciának tekintették, hogy az érzelmeket intenzívebben élik meg, azok sokkalta inkább szolgálnak irányadóul cselekedeteikben. Természetadta tulajdonságaik közé sorolták a szenvedélyességet, az altruizmust és az empátiát. Más cikkekben hangsúlyozásra került a gyakorlati leleményességük, részletes megfigyelőképességük, eszmék terjesztése iránti vonzalmuk, aktivitásuk.[36] Máshol következetes jellemszilárdságukat és hitbeli kitartásukat emelték ki.[37] Eszerint határozták meg helyüket a családi és társadalmi munkamegosztásban. Sajátosságaikat figyelembe véve előbbinél jól behatárolhatónak tekintették feladataikat, míg a munkavállalás terén nem tapasztalhatunk ilyen determinizmust. Mindössze annyiban volt relevanciája ezeknek a női alaptulajdonságoknak, hogy ezek értelmében vannak bizonyos munkaterületek, ahol a nők eredményesebben tudnak kibontakozni a férfiakhoz képest. Ide sorolták a jótékonykodást, a tanítást, a földművelés intenzívebb művelést igénylő ágait, gyógyítást, ápolást, valamint az irodalmi és képzőművészeti életben, háziiparban való tevékenykedést.[38] Ám – mint utaltam rá – elméleti szinten nem korlátolták le számukra a vállalható munkák körét. E véleményemet támasztja alá a nőnevelési kongresszuson elfogadott memorandumuk, amelyben az összes egyetem leányok előtti megnyitását szorgalmazták. A huszonnégy pontból álló határozatukban egyéb kulturális és jóléti intézkedéseket is javallottak, mint a szociális nevelés minden oktatási fokon történő bevezetését.[39] Emellett hivatkozhatnánk dr. Kun Ágota rovatindító cikkére is: „A mai korban sem azért kell a nő számára a tudományos pályák megnyitását és a megnyitottak nyitvatartását követelni, hogy így a nőknek kereseti lehetőséget biztosítani lehessen, vagy legalább nemcsak azért, hanem azért, hogy ezzel minden képességét a maga módja szerint érvényesülni engedjük.[40]

Most pedig anélkül, hogy összegezném az eddigieket, inkább rátérek a két leghangsúlyosabb területre, a jólétire és a kulturálisra, amelyek mindvégig határozott nyomatékot nyertek a Magyar Asszonyban, mint a női szerepvállalás természetes közegei.

A MANSz. jóléti tevékenysége

A szociális érzékenység formálásának óhaját Tormay gondolatán keresztül érthetjük meg: „Magyarország jövendőjére nézve óriási fontosságúnak tartom a […] szociális bajok orvoslását.”[41] Az országos elnöknő 1922-ben a nemzetgyűlésben tapasztalt pártoskodást látva a következőképp szólott: „Ha a nemzetgyűlés meddősége, a magyar férfiak széthúzása megfoszt álmainktól, hitünktől, lelkünk erejétől, akkor nem tudjuk történeti hivatásunkat […] a társadalmi béke fenntartását, a magyar jövendő lelkében a nemzeti szellem ápolását betölteni.” Ebben a beszédében arra világít rá, hogy a társadalom vérző sebeiről gondoskodni kell, különben „[…] a lelkek integritásáért folytatott küzdelmünk is hiábavaló.” Ekképpen pedig a destruktívnak nevezett baloldali mozgalmak erősödnek. [42]

Ebben a társadalmi munkában szerették volna, elsősorban a felsőbb osztályok leányait és asszonyait mobilizálni, hiszen ők rendelkeztek kellő anyagi és szabadidős háttérrel.[43] Elképzelésük szerint az egzisztenciájukban elesettebbekkel történő interakciók az egymástól való elidegenedést hivatottak tehát meggátolni, valamint az együvé tartozás érzetét erősíteni. Ezt az összetartozást a MANSz. megszervezésénél is szem előtt tartották. Ennek fontosságára Csiky Jánosné külön felhívja a figyelmet. „Ennél figyelembe kell vennünk, hogy minden társadalmi osztály és minden keresztény felekezet képviselve legyen, s így se osztálygyűlöletnek, se felekezeti békétlenségnek ne lehessen talaja.”[44] Az osztályszempontokat és érdekeket meghaladó szemlélet nemcsak a szólamokban élt. Legalábbis erre mutat az a kis mintavételű levéltári kutatásom, amelynek során kettő Békés megyei MANSz-fiók tagjainál a napszámostól egészen az arisztokratákig találtam példákat.[45]

A MANSz. szociális tevékenysége

Az előbbiekből kiindulva tehát „A lét és nemlét határán” állónak tartott Magyar Királyságban a társadalmi csoportok közötti együttműködésnek, szolidaritásnak nemzetpolitikai jelentőséget tulajdonítottak. Egyfelől úgy kívántak ennek eleget tenni, hogy jótékonysági tevékenységet folytattak, másfelől viszont a munkakultúra emelésével szerettek volna javítani a rászorulók anyagi körülményein. A MANSz.-ot e szándékában a kormányzat is támogatta és vele együttműködve, mintegy kiegészítőként szerepelt az állam szociálisrendszerében.[46]

Karitatív munkásságuk körébe tartozott, hogy 1920 nyarától létrehozták a frontokról hazatérő katonák számára hadifogolyfogadó bizottságukat. Működésének tizenegy hónapja alatt bel- és külföldről érkező adományaikból 32 000 hazatérő katona természetbeni és pénzbeli segéllyel történő ellátásáról számoltak be.[47] Azoknak a szimbolikus sírjairól, akik a fronton vesztették életüket, kegyeletileg kívántak gondoskodni.[48] A karcagiak például 140 sírkövet állítottak fel saját pénztárukból.[49] Az utánuk hátramaradó hadiözvegyeket- és árvákat lehetőségeikhez mérten szintén igyekeztek támogatni.[50] Ingyenes orvosi vizsgálatot és gyógyszerellátást nyújtottak a lakhelyüket kényszerből elhagyó úgynevezett optánsoknak. Célul tűzték ki, hogy közreműködnek a csecsemő- és gyermekhalandóság visszaszorításában. Nádudvar erre települési szintű programot fogadott el.[51] Környezettanulmányokat készítettek és kívántak szélesebb körben folytatni, hogy felmérjék és pótolják azokat a szükségleti cikkeket, amiknek híján a gyermek nem tud eleget tenni iskolába járási kötelezettségének. Átmeneti otthonok létrehozását sürgették a felügyelet nélkül maradt kiskorúak számára.[52] Az 1927-ben létrehozott Gyermekszeretet Egyesület szórakoztató programokat, nyaralásokat, kirándulásokat szervezett.[53] Kórházi bizottságának tagjai a Menhelykórházban lábadozóknak tartottak mesedélutánokat, illetőleg ajándékokkal igyekeztek szebbé varázsolni ottlétüket.[54] Sőt a földművelésügyi miniszter közbenjárásával száz iskolaköteles gyermek számára három hónapos háziipari tanfolyamot szerveztek. A lányoknak így varrás, kötés és egyéb készségek, a fiúknak agyag-, fa- és papírmunkák (játékbútorkészítést, valamint kerámiafestést) tanítását vetítették elő.[55] A tanfolyam alatt készült remekeket pedig kiállították, sőt meg is lehetett őket vásárolni. A bevételeket pedig a kórházi tagok karácsonyi ajándékaira fordították.[56] Az egyetemre és főiskolára járok lakhatási gondjain a fővárosi Sarolta-leányotthon[57] és Horthy Miklós-kollégium,[58] továbbá a debreceni Horthy Miklósné-leányinternátus üzemeltetésével kívántak enyhíteni.[59] Emellett a Gyermekmenhelyek felügyeletét is a Szövetségre bízta a kormányzat. A feladatellátás érdekében Társadalmi Gyermekvédő Menhelybizottságokat hoztak létre a releváns településeken.[60] A gyermekmenhelyek kötelékéhez felvett, ám családjuknál maradó gyermekektől egy 1928-as rendelet megvonta a folyósítandó segélyt, amelyet majd ezek a Menhelybizottságok próbáltak pótolni. Ennek érdekében fel kellett térképezniük ezeket a családokat. Sőt eme és a felügyeleti munkákhoz várták az önkéntesek jelentkezését. Felhívásuk eredményét illetően, büszkén számoltak be, hogy a főszolgabírák segítségével 1955 nő ajánlotta fel szolgálatait.[61]

Hogy ne csak az idősebb MANSz.-osokról szóljak, fordítsuk tekintetünket az ifjabbakra, akik MANSz. leányköreibe tömörülve szintén kivették a részüket a jótékonykodásból. A szombathelyi leányok például adományokat gyűjtöttek Mindenszentek napján egy tüdővész elleni védekező egyesület javára, egy csecsemővédő szervezet javára 120 ruhácskát varrtak. Ezen kívül a hólabda teaestéjükön befolyt jövedelemből felruházási akciót kezdeményeztek.[62] A példa egyáltalán nem egyedülálló, hogy akár a szórakoztató vagy kulturális jellegű programjaikat összekötötték jótékonysági céllal. A győri leánykör emígy pártfogolt kettő, Horthy Miklós-kollégiumban elszállásolt fiatalembert.[63] Olykor már nem használt ruhaneműiket „felújítva” készítettek ínségben szenvedő anyáknak és csecsemőiknek szükséges öltözéket. Ahogyan az is előfordult, hogy ők keresték fel a rászorulókat, akik szégyelltek segítséghez folyamodni.[64] Hasonlóképpen segített a városi hatóságoknak a sátoraljaújhelyi leánykör környezettanulmányok folytatásában, aminek keretében 160 családot látogattak meg.[65]

E jótékonysággal kapcsolatos képek sorát tovább is lehetne folytatni, ám úgy vélem, hogy az így összeálló montázs is bizonyítja a Szövetség ezirányban történő széleskörű aktivitását.

Háziipar

Igazi megoldásnak mégsem ezeket, hanem a munkaalkalmak nyújtását, vagy legalábbis munkakultúra emelését szolgáló képzések és tanfolyamok tartását tekintették.[66] E gondolatukat leginkább a háziipari akciójukkal szemléltethetjük, amelyhez kormányzati, vagy akár helyi szintű támogatásban részesültek. Az elsősorban kisipari szövőipart felélesztő kezdeményezésüknek egyszerre tulajdonítottak szociális, gazdasági és kulturális jelentőséget.

Egyrészt, mert többlet forráshoz juttatta a háziipari munkát végző nőt. Így vélekedett az 1930/31-es évben a szegedi leánykör is, akiknek tagjai a gazdasági világválság okozta nyomor enyhítéséhez azáltal kívántak hozzájárulni, hogy Kübekházán, Sándorfalván és Algyőn kézimunkatanfolyamot tartottak heti két alkalommal két hónapon keresztül földmíves asszonyok számára. A szükséges anyagot, hogyha nem állt módjában a résztvevőnek biztosítani, a leányok nyújtották, többnyire saját pénztárukra és egyéb támogatásokra támaszkodva.[67]

Másodrészben hozzájárult a belföldi kereslet hazai kínálattal történő ellátásához. Emögött bizonyos mérvű protekcionista gazdaságpolitikai felfogás állt, ami leginkább a világválság idején mutatkozott meg.

Harmadrészt céljában állt a helyi motívumkincsek megőrzése, népszerűsítése és továbbfejlesztése. Ezen felül találkozhatunk egy olyan gondolatmenettel is, hogy a magyaros viselet az összetartozástudatot is hívatott szimbolizálni. „A nyelvében él a nemzet jelszót módosíthatjuk, s azt mondhatjuk, hogy formanyelvében is él a nemzet!” Győrffy István szerint ezeket a motívumokat a magyar közönség egészével kellene megismertetni. „Egységes nemzeti ízlésre kell törekednünk, mert ma a népnek más ízlése van, mint az úri osztálynak […].”[68] Hasonlóan vélekedett Ábrahám Adrienne, aki szerint e formákat a 16-17. századi főúri udvarokban szintén felfedezhetjük.[69]

A létrehozott telepek anyagellátásért, a termelés megszervezéséért, továbbá az előállított termékek árusításáért az 1923. január 31-én megalapított Magyar Asszonyok Háziipari Szövetkezete felelt.[70] Az életrehívott vidéki telepek leendő vezetőinek a Földművelésügyi Minisztérium hat hetes fonó- és szövőipari képzést szervezett.[71] A háziipari munkavégzést folytatni kívánó nők számára helyi szinten is tartottak kurzusokat.[72] A Szövetség 1923-ban már 118 szövőtelepről számolhatott be, ahol 453 szövőgép dolgozott naponta.[73] Jóllehet akciójuk fenntarthatóságához nagyban hozzájárult az állami intézményektől kapott megrendeléseik. Ebből a „függőségből” azonban igyekeztek kiszabadulni. Evégett kiállításokon törekedtek reklámozni kézimunkáikat. Például Szilágyi Gézáné a háziipari szakosztály ügyvezető elnöke, valamint Vajna Géza titkár vándorkiállítások szervezését ösztönözték. Ehhez várták az illetékes fiókok csatlakozási szándékát.[74] Így került sor Sátoraljaújhelyen, Ózdon, Szerencsen, Miskolcon, Kisvárdán, Cegléden, Debrecenben és Kecskeméten ilyennemű vásár megrendezésére. Ugyanakkor nemzetközi szinten is képviseltették magukat, mint Barcelona, Milánó, Bologna, Padova és Bari városában.[75] Az otthon is végezhető kisipari munkát azért is népszerűsítették, mivel a nőt a legkevésbé akadályozta anyai kötelezettségeinek teljesítésében.

Magyar Asszony és a kultúra

Az alábbiakban a Magyar Asszony kultúrát illető megnyilatkozásait szeretném ismertetni a családi, társadalmi és leányköri vonatkozásban. Olvasván a Magyar Asszony családdal kapcsolatos cikkeit a nő hagyományos szerepének képe tárul elénk, már-már annak apoteózisáról beszélhetünk. Akárcsak a jóléti munkát, úgy a nők családon belüli szerepét is nemzetpolitikai kérdésként kezelték. Itt érdemes visszaidéznünk a nagyasszonyoknál olvasott tulajdonságokat. Tudniillik az újabb nemzedéknél ugyanazon tulajdonságokat szerették volna viszont látni, amelyeket velük kapcsolatosan kiemeltek visszaemlékezéseikben. Ahhoz, hogy ennek megfelelően normatív mintát tudjanak mutatni otthonaikban, önkritikát kell gyakorolniuk az anyáknak.[76] A nemzeti öntudatot a magyar kultúra közvetítésével kívánták átplántálni. Minden, ami igaz magyar művészet, irodalom és sajtótermék vagy színházi előadás azt lehetőségéhez mérten pártolnia és ismernie kell az anyának, amelyet kultúrmunka keretében nemcsak a családban, hanem közvetlen környezetében is népszerűsítenie kell.[77] Emiatt a havilapban rendre közöltek ajánlott olvasmányokat a „Mit olvassunk”, később a „Könyvespolc” rovatban, a szövetségi fiókok pedig kultúr-, vagy akár színházestekkel várták az érdeklődőket. Elképzelésük szerint erre az előnevelésre építkezett volna az oktatás is.[78]

Emellett törekedtek a családanyai funkció minőségi emelésére is. Így témába vágó szaklapokat és könyveket ajánlottak olvasóik figyelmébe, mint a Gyermek és család.[79] Ezenkívül pályaválasztásról,[80] testmozgásról,[81] ajánlott vitaminbevitelről[82] és a nevelés során elkövethető hibákról értekező cikkeket közöltek.[83] Egészségügyi/ápolási kérdéseknek később külön felületet teremtettek a havilapban. Az „Ép testben, ép lélek” rovat vezetésében dr. Keresztesy Lajos működött közre. Egyúttal első cikkében felajánlotta, hogy készségesen áll szolgálatára bárkinek, aki levélben kér segítséget tőle.[84] 1932 márciusától pedig e szerepet a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének orvosnői csoportja vette át, és vezette az „Egészségügyi rovatot”. Így érintenek – egyebek mellett – tisztasági[85], bőrápolási[86], hajápolási[87], fogak egészségéről[88] vagy a tuberkulózis elleni védelemről[89] szóló témákat. Egy cikkben pedig arról értekeztek, hogy a MANSz.-nak nagyobb részt kellene vállalnia az egészségügyi felvilágosító munkában, sőt ajánlották, hogy a szebbik nem tagjai egyénileg is terjesszék ebbéli ismereteiket.[90]

A háziasszonyi teendőkre ugyancsak tekintettel voltak. Ezzel kapcsolatosan praktikákat és recepteket osztottak meg a havilapban. Hovatovább a nőnevelési kongresszusuk memorandumába is belefoglalták, hogy az oktatás keretein belül is fordítsanak kellő figyelmet a leányok eme leendő szerepeire. [91]

Ad vocem, leányok. A tatai MANSz. kulturális bizottsága és a vármegyei népművelési titkár segítségével a helybeli leánykör tagjai húsz héten keresztül szabad egyetemre járhattak.[92] Az ilyen előadássorozatok szinte mindegyik leánykörben megfigyelhetők. Cegléden hallgathattak irodalmi, történelmi, fizikai, földrajzi témákról, valamint a nemzetközi viszonyokról és a békekötésekről. Hasonló témák, valamint egészségügyi kérdések, házasságban felmerülő problémák a szegedieknél is felmerültek[93] Győrben olasz és német nyelven tanulhattak.[94] Gyakorlatias tudás megszerzésének céljából a rákosszentmihályiak Vöröskeresztes ápolónői tanfolyamra jártak.[95] Arra is találunk példákat, amikor a leányok nem a hallgatóság sorait gyarapították, hanem saját maguk adtak elő. Példának okáért, így ismertették meg egymással Zrínyi Katát, Batthyány Ferencnét, Gulácsy Irént és Fekete lovag című nagyregényét, Tormay Cécile Régi ház díjnyertes művét, Madame Curie munkásságát, Veres Pálné életét és cselekedeteit, Victor Hugó nevető emberét és még folytathatnánk.[96] Benedek Elekről felolvasásokkal, szavalásokkal, énekléssel és egy-egy színházat idéző magánjeleneteivel emlékeztek meg.[97] Érdekességként említhetjük a szegedieket, ahol egy ilyen kulturdélután alkalmával a szépségversenyek ellen érveltek[98], vagy hogy a karcagiak önálló könyvtár kialakításán serénykedtek, és büszkén számoltak be róla, hogy az állományuk már száz darabot tesz ki.[99]

Az eddig felsoroltak mellett tanulmányi kirándulások megszervezését említhetjük. Így jutottak fel három napra a szegediek a székesfővárosba. Elszállásolásukról és ingyenes, vagy kedvezményes belépőjegyeikről a MANSz. gondoskodott.[100] A győriek a zirci apátsághoz,[101] máskor Esztergomba és környékére, a Csuha-völgyébe[102], a miskolciak Balatonlellére rándultak ki.[103] A nemzeti múlt ápolásáról tanúskodik a ceglédiek és szegediek március 15-éről való megemlékezése, vagy a szombathelyiek katonasírokról történő gondoskodása.[104]

Összegzés

A Magyar Asszonyban kivilágló nőképet a vegyes jelzővel illethetnénk. Mint láthattuk a családi munkamegosztásban hagyományos értékeket vallottak. Ugyanakkor a nevelés során előtérbe került a magyar kulturális örökség megismertetése és a közösségi gondolkodásra való szoktatás. Nem különben tekinthetünk a társadalmi anyaság megfogalmazására sem. Emellett viszont láttuk, hogy a szebbik nem tagjai számára a társadalmi térben nem állítottak falakat. Ha csak nem a túlzott szabadosság elítélését értelmezzük korlátként. Ennek érzékeltetéséhez Szederkényi Annát idézném: „[…] akiknél fokozatos erkölcsi süllyedés mutatható ki […] jelentkezik az eszeveszett élvezethajhászás, a gyönyörbefulladás vágya – a részegségig. Mindent követelni; fenékig üríteni a pohárt…Elveszni egészen a kéjben, feloszlani benne – ezzel szemben nem vállalni semmit a kötelességekből.”[105] Az egyik ilyen kötelesség a társadalmi anyaság is, amelyek a múlt tapasztalataiból, annak értelmezéséből, és az ebből fakadó teendőkből eredtek. Kétségtelen, hogy ezek olyan cselekvési irányokat eredményeztek, amelyeket a dualizmus éveiben működő női társadalmi szerveződéseknél is viszontláthatunk. Azonban e korábbi szervezetek tevékenységüknek nem kölcsönöztek nemzetpolitikai indítékokat. A MANSz. elsődleges céljai között a szociális problémák enyhítése szerepelt. Elképzelésük szerint ebben a munkában az állam és a társadalom hatékonyan tud együttműködni. Másik törekvésük, hogy a keresztény értékek, valamint a nemzeti öntudat a társadalom egészére kiterjedjen és abban elmélyedjen. Ezirányú munkákkal vélték elérhetőnek a lelkek integritását, vagy mondhatnánk úgyis, hogy a társadalom egységét. Ez pedig határozottan egybecseng a reformkonzervatívok elképzeléseivel. Megtámogatva az előbbi kijelentésemet, idézném Tormayt, aki Klebelsberg neonacionalizmus néven összesített gondolatvilágára a következőt válaszolta: „A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetége, mely életének első percétől kezdve vallotta és munkálta, amit most Klebelsberg gróf az egész nemzetre kívánna kiterjeszteni, mély megértéssel és az eddig végzett munka tapasztalatával ajánlja fel a tartalomgyűjtéshez saját erejét”[106]

Bibliográfia

Felhasznált irodalom

Huszti József: Gróf Klebelsberg Kunó életműve, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1942.

Kelbert Krisztina: „Társadalmi Anyaság” és a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége karitatív-szociális tevékenysége a két világháború közötti Szombathelyen, Savaria, 35. évf., 2012, 347–369.

Kovács Dávid: Közös hagyomány és érdekegyesítés. Klebelsberg Kuno reformkonzervatív nemzetkoncepciója, in Kovács Dávid (szerk): Nemzetfelfogás és történelemszemlélet a 20. századi Magyarországon, Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2017, 93–104.

Kovács Dávid: Reformkonzervatív nemzetkoncepció. Klebelsberg neonacionalizmusa Rubicon, XXIII. évf., 2012/9-10, 23–28.

Makkai Béla: Klebelsberg nemzetpolitikai koncepciója a dualista korszakban, Rubicon, XXIII. évf., 2012/9-10, 10–13.

Nagy Gyöngyi: A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége hódmezővásárhelyi körének korai évei, 1921-1923, in Kovács Zoltán-Presztóczki Zoltán (szerk.): A hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, Szeged, Agapé Ferences Nyomda és Könyvkiadó Kft, 2020, 147–165.

Orosz Júlia-Nagy Nikoletta: A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének tevékenysége Kárpátalján, in Debreceni Szemle, XXXVIII, 2020/3, 291–300.

Papp Barbara: Nők a politikában. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, in Kollarits Krisztina (szerk.): Tormay Cécile-emlékkonferencia, Budapest, Magyar Művészeti Akadémia, 2013, https://www.mma.hu/documents/10180/125685/mma_kiadvany_tormay_cecile_konf.pdf/b6dd5781-acf5-47ba-abc2-6fb32275267a

Papp Barbara-Sipos Balázs: Modern, diplomás nő a Horthy-korban, Budapest, Napvilág Kiadó, 2017.

Pető Andrea: „Minden tekintetben derék nők” A nők politikai szerepei és a nőegyletek Magyarországon a két világháború között, in Nagy Beáta-S. Sárdi Margit: Szerep és alkotás. Női szerepek a társadalomban és az alkotóművészetben, Debrecen, Csokonai Kiadó, 1997, 269–278.

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Budapest, Osiris, 1999.

Romsics Ignác: Társadalmi és politikai feszültségek Magyarországon a 20. század első felében, in Romsics Ignác: Múltról a mának, Budapest, Osiris, 2004. 207–222.

Sipos Balázs: Modern amerikai lány, új nő és magyar asszony a Horthy-korban: Egy nőtörténeti szempontú médiatörténeti vizsgálat, in Századok, 148. évf., 2014/1, 3–34.

Ujváry Gábor: „Egy európai formátumú államférfi.” Klebelsberg Kuno (1875-1932), Pécs-Budapest, Kronosz Kiadó-Magyar Történelmi Társulat, 2014.

Források

A falusi asszony konyhája, MA, VII. évf., 1927/12, 346.

A Gyermekszeretet Egyesület kórházi bizottságának nyári munkája, MA, IX. évf., 1929/9-10, 378–380.

A karcagi magyar asszonyok kegyelete, MA, IX. évf., 1929/9-10, 376.

A kongresszus munkaterve, MA, V. évf., 1925/5-6. 173–177.

A közgyűléssel kapcsolatos szakértekezletek tanácskozásai. A Gyermekvédelmi szakértekezlet, MA, VIII. évf., 1928/1, 26–29.

A magyar asszonyok háziipari szövetkezetének megalakulása, MA, III. évf., 1923/2, 38–39.

A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége 1921. évi Rendes Közgyűlése, Magyar Asszony, I. évf., 1921/1, 1–10.

A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége 1921. évi Rendes Közgyűlése. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége kulturális bizottságának jelentése, MA, I. évf., 1921/1, 13–16.

A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége 1921. évi Rendes Közgyűlése. A Szociális Missziótársulat Országos Szervezetének 1920. évi jelentése, MA. I. évf., 1921/1, 35–37.

A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége 1921. évi Rendes Közgyűlése. Schmidt Miklósné, a fogadóbizottság elnökének jelentése, MA, I. évf., 1921/1, 21–23.

A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége 1921. évi Rendes Közgyűlése. Országos Katholikus Nőszövetség jelentése, MA, I. évf., 1921/1, 29–33.

A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének tizenkettedik országos közgyűlése, MA, XI. évf., 1931/2, 58–66.

A magyar asszonyok tízparancsolata, MA, I. évf., 1921/4, 3.

A magyar jövőért!, MA, VIII. évf., 1928/4, 130–131.

A MANSz karácsony Budapesten. A kórházi bizottság munkája, MA. X. évf., 1930/1-2. 26–27.

A MANSz. választmányi ülése, MA, III. évf., 1923/6-8, 178–179.

A múlt asszonyai – a jelen asszonyai. Gyarmathy Zsigáné, MA, II. évf., 1922/10, 12–14.

A munkálkodó szeretet, MA, X. évf., 1930/6, 35–36.

A nemzetgyűléshez, in Tormay Cécile: Küzdelmek, emlékezések, Köröstárkány-Balatonfőkajár, Kárpátia Stúdió, 2021, 76–78.

A népi hímzés feladatai, MA, X. évf., 1930/7-8, 12–13.

A nőnevelés reformja, MA. IV. évf., 1924/9, 220–222.

A Sarolta-leányotthon, MA, III. évf., 1923/11-12, 243.

A szülők hibái a leánynevelés terén, MA, II. évf., 1922/6, 16–17.

Asszonyok munkája a fővárosban. Az intézőbizottság ülése, MA, II. évf., 1922/7-8, 53.

Asszonyok munkája az országban, MA, II. évf., 1922/9, 29.

Asszonyok munkája az országban. Nádudvar, MA, II. évf., 1922/9, 29.

Dr. B. M.: A haj ápolásáról, MA, XII. évf., 1932/5, 222–223.

Dr. Bálint Júlia: Bőrápolás, különös tekintettel a száraz bőrre, MA, XII. évf., 1932/4, 171–172.

Dr. Csiky Jánosné: Miért dolgozik a MANSz, MA, X. évf., 1930/10, 35–36.

Dr. Csiky Jánosné: Miért dolgozik a MANSz? Országos munka és helyi munka, MA, X. évf., 1930/9, 33–34.

Dr. Dittler Hildegárd: Az egészséges fog, a beteg fog és a beteg fogakból származó betegségek, MA, XII. évf., 1932/6, 272–273.

Dr. Dobrovits Sándor: Budapest Egyesületei, in Budapesti Statisztikai Közlemények. 74. köt, 1936. évi 3. szám, Budapest, Budapest Székesfőváros Házinyomdája, 1936.

dr. Keresztesy Lajos: Ép testben ép lélek, MA, XI. évf., 1931/10, 520–521.

dr. Keresztesy Lajos: Ép testben, ép lélek, MA, XI. évf., 1931/9, 482.

Dr. Kun Ágota: Nők a tudományban, MA, XII. évf., 1932/7, 306–309.

dr. Raffay Sándor: A magyar nő nemzeti hivatása, MA, II. évf., 1922/9, 1–3.

Dr. Vásárhelyi Katalin: Hogyan védekezzünk a tuberkulózis ellen, MA, XII. évf., 1932/7, 318–319.

Egy hős magyar leány élete és halála, MA, VI. évf., 1926/6-8, 195.

Gróf Zichy Rafaelné, a kongresszus elnökének beszéde, MA, V. évf., 1925/5-6, 177–179.

Gyermekszeretet. A Gyermekszeretet munkája, MA, IX. évf., 1929/5, 202.

Gyermekszeretet. A MANSz. Gyermekvédő Bizottságai, MA, IX. évf., 1929/3, 89–90.

Hegyaljai Kiss Géza: A múlt asszonyai – a jelen asszonyai. Lorántffy Zsuzsanna I. Rákóczi Györgyné fejedelemasszony. 1600-1660, MA, V. évf., 1925/10-11, 368–370.

Hohenlohe Károly Egon: Záróbeszéd, MA, I. évf., 1921/1, 47–51.

Jászai Mari ünneplése, MA, II. évf., 1922/3. 7.

Jelentés a debreceni Horthy Miklósné Leányotthonnak az 1926-27. első évi működéséről, MA, VII. évf., 1927/7-9, 208–209.

Jellenc Margit: A Testnevelési Főiskola tanárának indítványa a leányok testi neveléséről, MA, IX. évf., 1929/1-2, 19–20.

K.E: Munkát a lányok kezébe, MA, III. évf., 1923/6-8, 159–160.

Két magyar nagyasszony emlékezete. Geőcze Sarolta és Erzsébet, MA, IX. évf., 1929/11, 421–422.

Klebelsberg Kuno: A magyar asszony nemzeti hivatása nemzeti katasztrófánk után, MA, III. évf., 1923/11-12, 235–236.

Klebelsberg Kuno: A magyar gyermekvédelem, in Klebelsberg (szerk.): Neonacionalizmus. Budapest. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R-T., 1928, 314.

Klebelsberg Kuno: A magyar rokkantügy szervezete, Budapest, Bíró Miklós Könyvnyomdai Műintézete, 1916.

Klebelsberg Kuno: Feladataink a népművelés terén, in Klebelsberg Kuno (szerk.): Gróf Klebelsberg Kuno beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 1916-1926, Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T., 1927, 366–371.

Klebelsberg Kuno: Népbarát neonacionalizmus, in Klebelsberg (szerk.): Neonacionalizmus, Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R-T., 1928, 185–188.

Klebelsberg Kuno: Optimista tervkovács vagyok?, in Klebelsberg Kuno (szerk.): Neonacionalizmus, Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R-T., 1928, 148–153.

Klebelsberg Kuno: Reálpolitika és neonacionalizmus, in Klebelsberg (szerk.): Neonacionalizmus, Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R-T., 1928, 127–133.

Klebelsberg Kuno: Szavam a szülőkhöz a gyermekek érdekében, in Klebelsberg (szerk.): Neonacionalizmus, Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R-T., 1928, 173–176.

Koncz Aurélné Karácsonyi Ottilia: Széchenyi szellemében, MA, II. évf., 1922/2, 15–17.

Közgyűlés. Kiss Károly főtitkár jelentése, MA, IV. évf., 1924/1-2, 7–8.

Központi hírek. Vándorkiállítás, MA, X. évf., 1930/9, 34–35.

Leányok munkája, MA, VIII. évf., 1928/5, 182.

Leányok munkája. A ceglédi Leánykör beszámolója, MA, XI. évf. 1931/4, 236–237.

Leányok munkája. A Magyar Lányok Egyesülete Rákosszentmihályon, MA, XI. évf., 1931/5, 291–292.

Leányok munkája. A MANSz győri Leánykörének tanulmánykirándulása, MA, XI. évf., 1931/7, 398–399.

Leányok munkája. A szegedi MANSz-leánykör Budapesten, MA, VIII. évf., 1928/12, 394–396.

Leányok munkája. A szombathelyi Leánykör 1927-28. évi működése, MA, VIII. évf., 1928/11, 411–413.

Leányok munkája. A Szombathelyi Leánykör működése az 1926-1927. évben, MA, VII. évf., 1927/12, 338–339.

Leányok munkája. A tatai Leánykör, MA, X. évf., 1930/4, 156.

Leányok munkája. Dudás Ilona: A szegedi Leánykör, MA, X. évf., 1930/5, 220.

Leányok munkája. Dudás Ilona: Beszámoló a szegedi MANSz Leánykör működéséről, MA, XI. évf., 1931/2, 109–111.

Leányok munkája. Dudás Ilona: Szeged, MA, X. évf., 1930/9, 40–41.

Leányok munkája. Győr, MA, X. évf., 1930/9, 39-40.

Leányok munkája. Jakucs Piroska: A hajduszoboszlói kis MANSz-ról, MA, VI. évf., 1926/6-8, 210.

Leányok munkája. Karcagi Leánycsoport beszámolója, MA, XI. évf., 1931/9, 489–490.

Leányok munkája. Miskolc, MA, X. évf., 1930/9, 40.

Leányok munkája. Molnár Ilona: A ceglédi leánykör, MA, X. évf., 1930/4, 153.

Leányok munkája. Molnár Ilona: Cegléd, MA, X. évf., 1930/7-8, 45–46.

Leányok munkája. Rákosszentmihályi Leánykör, MA, X. évf., 1930/5, 219.

Leányok munkája. Sátoraljaújhely, MA, XII. évf., 1932/6, 284.

Lenz Oszkár: A nőknek való sportokról, MA, III. évf., 1923/6-8, 162–163.

M.L.: A hősök sírjának ápolása, MA, II. évf., 1922/5. 29.

MANSZ. és a gyermek, MA, VII. évf., 1927/12, 325–327.

Maszanekné Andrássy Ilona: Pályaválasztás, MA, II. évf., 1922/10, 19–20.

Mindent a szebb jövőért, MA, XI. évf., 1931/6, 356.

MNL BéML IV, 424, 12.-389.

MNL BéML IV, 424, 13.-416;

Nőhöz illő hivatáskörök. A nő találékonysága, MA, VII. évf., 1927/6, 167–168.

P. Ábrahám Adrienne: A Magyar Otthon és a magyar kézimunka, MA, X. évf., 1930/7-8, 14–15.

Raffay Sándorné: Az igazi hazafiság, MA, II. évf., 1922/1, 5.

Sebestyén Júlia: A jászberényi örömünnep, MA. IX. évf., 1929/11, 424–425.

Sebestyénné Stetina Ilona: Rudnay Józsefné Veres Szilárda (1842-1929), MA, IX. évf., 1929/9-10, 355–360.

Szabó Kálmánné: A soproni MANSz. gazdasági bizottságának jelentése, MA, VIII. évf., 1928/5, 177–178.

Szederkényi Anna: Asszony, hová mégy?, in Szederkényi Anna (szerk.): Az asszony meg a fészek. Könyv az asszonyról, Budapest, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.-T., 1928, 152–156.

Szederkényi Anna: Felszabadultak, Budapest, Athenaeum, é.n.,

Szekfű Gyula: A magyar állam életrajza. Történelmi tanulmány [1917], Budapest, Dick Manó könyvkereskedése, é. n.

Szekfű Gyula: Állam- és Nemzetfenntartás, in Történetpolitikai tanulmányok, Budapest, Magyar Irodalmi Társaság, 1934. 11–40.

Szekfű Gyula: Három Nemzedék, Budapest, Maecenas Könyvkiadó, 2007.

Szerkesztői üzenetek, MA, XI. évf., 1931/4, 239–240.

Takáts Sándor: A múlt asszonyai – A jelen asszonyai, MA, I. évf., 1921/2, 10–12.

Takáts Sándor: A múlt asszonyai – a jelen asszonyai. Gróf Koháry Judit, MA, II. évf., 1922/7-8, 21–27.

Takáts Sándor: A múlt asszonyai – a jelen asszonyai. Gróf Koháry Judit, MA, II. évf., 1922/9, 11–18.

Takáts Sándor: A múlt asszonyai – a jelen asszonyai. Kanizsai Dorottya, MA, I. évf., 1921/5, 16–19.

Takáts Sándor: A múlt asszonyai – a jelen asszonyai. Svetkovics Kata, MA, II. évf., 1922/2, 11–13.

Takáts Sándor: A múlt asszonyai – a jelen asszonyai. Svetkovics Kata, MA, II. évf., 1922/3, 17–20.

Tormay Cécile megnyitó beszéde, MA, V. évf., 1925/5-6, 165.

Tormay Cécile: A kormányzó, MA, X. évf., 1930/4, 121–124.

Tormay Cécile: Állítsunk emléket Papp-Váry Elemérnének!, MA, III. évf., 1923/11-12, 232.

Tormay Cécile: Bujdosó Könyv, Szeged, Lazi Könyvkiadó, 2019.

Tormay Cécile: Új nacionalizmus, MA, VIII. évf., 1928/2, 51–52.

Tormay Cécile: Útravaló, MA, I. évf., 1921/1, 7.

Hivatkozások

  1. Tormay Cécile: Bujdosó Könyv, Szeged, Lazi Könyvkiadó, 2019, 72-73. ↑
  2. Papp Barbara: Nők a politikában. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, in Kollarits Krisztina (szerk.): Tormay Cécile-emlékkonferencia, Budapest, Magyar Művészeti Akadémia, 2013, https://www.mma.hu/documents/10180/125685/mma_kiadvany_tormay_cecile_konf.pdf/b6dd5781-acf5-47ba-abc2-6fb32275267a 177. (Letöltés: 2022. március 20.) ↑
  3. Dr. Dobrovits Sándor: Budapest Egyesületei, in Budapesti Statisztikai Közlemények, 74. köt, 1936/3, 119. ↑
  4. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége 1921. évi Rendes Közgyűlése, Magyar Asszony, I. évf., 1921/1, 10. – [Magyar Asszony a továbbiakban: MA.] ↑
  5. Pető Andrea: „Minden tekintetben derék nők” A nők politikai szerepei és a nőegyletek Magyarországon a két világháború között, in Nagy Beáta – S. Sárdi Margit: Szerep és alkotás. Női szerepek a társadalomban és az alkotóművészetben, Debrecen, Csokonai Kiadó, 1997, 270. ↑
  6. Papp: Nők, 177–189; Papp Barbara-Sipos Balázs: Modern, diplomás nő a Horthy-korban, Budapest, Napvilág Kiadó, 2017; Sipos Balázs: Modern amerikai lány, új nő és magyar asszony a Horthy-korban: Egy nőtörténeti szempontú médiatörténeti vizsgálat, in Századok, 148. évf., 2014/1, 3-34; Nagy Gyöngyi: A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége hódmezővásárhelyi körének korai évei, 1921-1923, in Kovács Zoltán-Presztóczki Zoltán (szerk.): A hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, Szeged, Agapé Ferences Nyomda és Könyvkiadó Kft, 2020, 147–165; Kelbert Krisztina: „Társadalmi Anyaság” és a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége karitatív-szociális tevékenysége a két világháború közötti Szombathelyen, in Savaria, 35., 2012, 347–369; Orosz Júlia-Nagy Nikoletta: A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének tevékenysége Kárpátalján, in Debreceni Szemle, XXXVIII. évf., 2020/3, 291–300; Pető: Minden, 268–279. ↑
  7. Raffay Sándorné: Az igazi hazafiság, MA, II. évf., 1922/1, 5. ↑
  8. Tormay Cécile: A kormányzó, MA, X. évf., 1930/4, 123. ↑
  9. Dr. Csiky Jánosné: Miért dolgozik a MANSz? Országos munka és helyi munka, MA, X. évf., 1930/9, 33. ↑
  10. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége 1921. évi Rendes Közgyűlése. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége kulturális bizottságának jelentése, MA, I. évf., 1921/1, 13. ↑
  11. A magyar asszonyok tízparancsolata, MA, I. évf., 1921/4, 3. ↑
  12. Erre vonatkozóan lásd Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, Osiris, 1999, 75-82; Romsics Ignác: Társadalmi és politikai feszültségek Magyarországon a 20. század első felében, in Romsics Ignác: Múltról a mának, Budapest, Osiris, 2004, 208-216. ↑
  13. Szederkényi Anna: Felszabadultak, Budapest, Athenaeum, é.n., 28. – Szederkényit azért bátorkodtam idézni, mivel közeli viszonyt ápolt a MANSz.-al, amelynek egyébként nem volt tagja. Ám cikkeket tesz közzé a Magyar Asszonyban, reklámozzák irodalmi műveit és olykor a Szövetség rendezvényein is képviselteti magát. ↑
  14. Ujváry Gábor: „Egy európai formátumú államférfi.” Klebelsberg Kuno (1875-1932), Pécs-Budapest, Kronosz Kiadó-Magyar Történelmi Társulat, 2014, 39. ↑
  15. Klebelsberg Kuno: A magyar rokkantügy szervezete, Budapest, Bíró Miklós Könyvnyomdai Műintézete, 1916, 16. ↑
  16. Erre vonatkozóan lásd Kovács Dávid: Reformkonzervatív nemzetkoncepció. Klebelsberg neonacionalizmusa, Rubicon, XXIII. évf., 2012/9-10, 23–28; Makkai Béla: Klebelsberg nemzetpolitikai koncepciója a dualista korszakban, Rubicon, XXIII. évf., 2012/9-10, 10–13. ↑
  17. Huszti József: Gróf Klebelsberg Kunó életműve, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1942, 32; Kovács Dávid: Közös hagyomány és érdekegyesítés. Klebelsberg Kuno reformkonzervatív nemzetkoncepciója, in Kovács Dávid (szerk): Nemzetfelfogás és történelemszemlélet a 20. századi Magyarországon, Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2017, 93–95. ↑
  18. Szekfű Gyula: A magyar állam életrajza. Történelmi tanulmány [1917], Budapest, Dick Manó könyvkereskedése, é. n., 224; Szekfű Gyula: Három Nemzedék, Budapest, Maecenas Könyvkiadó, 2007, 309–311. ↑
  19. Szekfű Gyula: Állam- és Nemzetfenntartás, in Történetpolitikai tanulmányok, Budapest, Magyar Irodalmi Társaság, 1934, 15. ↑
  20. Klebelsberg Kuno: A magyar gyermekvédelem, in Klebelsberg Kuno (szerk.): Neonacionalizmus, 314; Klebelsberg Kuno: Optimista tervkovács vagyok?, in Uo., 151–152. ↑
  21. Klebelsberg Kuno: Reálpolitika és neonacionalizmus, in Uo., 132–133. ↑
  22. Szekfű: Három Nemzedék, 326. ↑
  23. „[…] arra kell törekednünk, hogy mi magyarok szeressük is egymást […] Nem osztálygyűlöletre, hanem nemzeti összetartásra, minden magyarnak hatalmas szolidaritására van szükségünk […] Erre a nemzeti szolidaritásra neveljen a népiskola.” – Klebelsberg Kuno: Feladataink a népművelés terén, in Klebelsberg Kuno (szerk.): Gróf Klebelsberg Kuno beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 1916-1926, Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T., 1927, 369–370. ↑
  24. Klebelsberg Kuno: Népbarát neonacionalizmus, in Klebelsberg: Neonacionalizmus, 188. ↑
  25. Klebelsberg Kuno: A magyar asszony nemzeti hivatása nemzeti katasztrófánk után, MA, III. évf., 1923/11-12, 236. ↑
  26. A múlt asszonyai – a jelen asszonyai. Svetkovics Anna, MA, II. évf., 1922/2, 11–14; A múlt asszonyai – a jelen asszonyai. gróf Koháry Judit, MA, II. évf., 1922/7-8, 21-25; A múlt asszonyai – a jelen asszonyai. Gyarmathy Zsigáné, MA, II. évf., 1922/10, 12. ↑
  27. Takáts Sándor: A múlt asszonyai – a jelen asszonyai. Kanizsai Dorottya, MA, I. évf., 1921/5, 16–19; Takáts Sándor: A múlt asszonyai – A jelen asszonyai, MA, I. évf., 1921/2, 10–12; Takáts Sándor: A múlt asszonyai – a jelen asszonyai. Svetkovics Kata, MA, II. évf., 1922/2, 11-13; Takáts Sándor: A múlt asszonyai – a jelen asszonyai. Svetkovics Kata, MA, II. évf., 1922/3, 17–20; Takáts Sándor: A múlt asszonyai – a jelen asszonyai. Gróf Koháry Judit, MA, II. évf., 1922/7-8, 21–24; Takáts Sándor: A múlt asszonyai – a jelen asszonyai. Gróf Koháry Judit, MA, II. évf., 1922/9, 11-18; Hegyaljai Kiss Géza: A múlt asszonyai – a jelen asszonyai. Lorántffy Zsuzsanna I. Rákóczi Györgyné fejedelemasszony. 1600-1660, MA, V. évf., 1925/10-11, 368–370. ↑
  28. Sebestyénné Stetina Ilona: Rudnay Józsefné Veres Szilárda (1842-1929), MA, IX. évf., 1929/9-10, 355–360. ↑
  29. Jászai Mari ünneplése, MA, II. évf., 1922/3. 7. ↑
  30. Egy hős magyar leány élete és halála, MA, VI. évf., 1926/6-8, 195. ↑
  31. Két magyar nagyasszony emlékezete. Geőcze Sarolta és Erzsébet, MA, IX. évf., 1929/11, 421–422. ↑
  32. Tormay Cécile: Állítsunk emléket Papp-Váry Elemérnének!, MA, III. évf., 1923/11-12, 232. ↑
  33. Sebestyén Júlia: A jászberényi örömünnep, MA. IX. évf., 1929/11, 424–425. ↑
  34. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége 1921. évi Rendes Közgyűlése. A Szociális Missziótársulat Országos Szervezetének 1920. évi jelentése, MA. I. évf., 1921/1, 35. ↑
  35. Tormay Cécile megnyitó beszéde, MA, V. évf., 1925/5-6, 165. ↑
  36. Nőhöz illő hivatáskörök. A nő találékonysága, MA, VII. évf., 1927/6, 167. ↑
  37. dr. Raffay Sándor: A magyar nő nemzeti hivatása, MA, II. évf., 1922/9, 3. ↑
  38. Nőhöz illő hivatáskörök. A nő találékonysága, MA, VII. évf., 1927/6, 167. ↑
  39. A kongresszus munkaterve, MA, V. évf., 1925/5-6. 173–177. ↑
  40. Dr. Kun Ágota: Nők a tudományban, MA, XII. évf., 1932/7, 306; Hasonlóképp fogalmaz: K.E: Munkát a lányok kezébe, MA, III. évf., 1923/6-8, 159-160; Szerkesztői üzenetek, MA, XI. évf., 1931/4, 239–240. ↑
  41. Tormay Cécile: Útravaló, MA, I. évf., 1921/1, 7. ↑
  42. A nemzetgyűléshez, in Tormay Cécile: Küzdelmek, emlékezések, Köröstárkány-Balatonfőkajár, Kárpátia Stúdió, 2021, 77–78. ↑
  43. A nőnevelés reformja, MA. IV. évf., 1924/9, 220. ↑
  44. Dr. Csiky Jánosné: Miért dolgozik a MANSz, MA, X. évf., 1930/10, 35. ↑
  45. MNL BéML IV, 424, 13.-416; MNL BéML IV, 424, 12.-389. ↑
  46. Kelbert: „Társadalmi Anyaság”, 350. ↑
  47. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége 1921. évi Rendes Közgyűlése. Schmidt Miklósné, a fogadóbizottság elnökének jelentése, MA, I. évf., 1921/1, 21–23. ↑
  48. M.L.: A hősök sírjának ápolása, MA, II. évf., 1922/5. 29. ↑
  49. A karcagi magyar asszonyok kegyelete, MA, IX. évf., 1929/9-10, 376. ↑
  50. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége 1921. évi Rendes Közgyűlése. Országos Katholikus Nőszövetség jelentése, MA, I. évf., 1921/1, 30. ↑
  51. Asszonyok munkája az országban. Nádudvar, MA, II. évf., 1922/9, 29. ↑
  52. A közgyűléssel kapcsolatos szakértekezletek tanácskozásai. A Gyermekvédelmi szakértekezlet, MA, VIII. évf., 1928/1, 28. ↑
  53. MANSZ. és a gyermek, MA, VII. évf., 1927/12, 326. ↑
  54. Gyermekszeretet. A Gyermekszeretet munkája, MA, IX. évf., 1929/5, 202. ↑
  55. A Gyermekszeretet Egyesület kórházi bizottságának nyári munkája, MA, IX. évf., 1929/9-10, 379. ↑
  56. A MANSz karácsony Budapesten. A kórházi bizottság munkája, MA. X. évf., 1930/1-2. 26. ↑
  57. A Sarolta-leányotthon, MA, III. évf., 1923/11-12, 243. ↑
  58. Közgyűlés. Kiss Károly főtitkár jelentése, MA, IV. évf., 1924/1-2, 7. ↑
  59. Jelentés a debreceni Horthy Miklósné Leányotthonnak az 1926-27. első évi működéséről, MA, VII. évf., 1927/7-9, 208. ↑
  60. Gyermekszeretet. A MANSz. Gyermekvédő Bizottságai, MA, IX. évf., 1929/3, 89–90. ↑
  61. A munkálkodó szeretet, MA, X. évf., 1930/6, 35–36. ↑
  62. Leányok munkája. A Szombathelyi Leánykör működése az 1926-1927. évben, MA, VII. évf., 1927/12, 338–339. ↑
  63. Leányok munkája. Molnár Ilona: A ceglédi leánykör, MA, X. évf., 1930/4, 153; Leányok munkája. Győr, MA, X. évf., 1930/9, 39; Leányok munkája. Jakucs Piroska: A hajduszoboszlói kis MANSz-ról, MA, VI. évf., 1926/6-8, 210. ↑
  64. Leányok munkája. A Magyar Lányok Egyesülete Rákosszentmihályon, MA, XI. évf., 1931/5, 292. ↑
  65. Leányok munkája. Sátoraljaújhely, MA, XII. évf., 1932/6, 284. ↑
  66. Szabó Kálmánné: A soproni MANSz. gazdasági bizottságának jelentése, MA, VIII. évf., 1928/5, 177. ↑
  67. Leányok munkája. Dudás Ilona: Beszámoló a szegedi MANSz Leánykör működéséről, MA, XI. évf., 1931/2, 111. ↑
  68. A népi hímzés feladatai, MA, X. évf., 1930/7-8, 12–13. ↑
  69. P. Ábrahám Adrienne: A Magyar Otthon és a magyar kézimunka, MA, X. évf., 1930/7-8, 14. ↑
  70. A magyar asszonyok háziipari szövetkezetének megalakulása, MA, III. évf., 1923/2, 38–39. ↑
  71. Asszonyok munkája a fővárosban. Az intézőbizottság ülése, MA, II. évf., 1922/7-8, 53. ↑
  72. Asszonyok munkája az országban, MA, II. évf., 1922/9, 29. ↑
  73. A MANSz. választmányi ülése, MA, III. évf.,1923/6-8, 178–179. ↑
  74. Központi hírek. Vándorkiállítás, MA, X. évf., 1930/9, 34–35. ↑
  75. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének tizenkettedik országos közgyűlése, MA, XI. évf., 1931/2, 63. ↑
  76. Koncz Aurélné Karácsonyi Ottilia: Széchenyi szellemében, MA, II. évf., 1922/2, 15. ↑
  77. Hohenlohe Károly Egon: Záróbeszéd, MA, I. évf., 1921/1, 49. ↑
  78. Klebelsberg Kuno: Szavam a szülőkhöz a gyermekek érdekében, in Klebelsberg (szerk.): Neonacionalizmus. Budapest. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R-T. 1928, 174–175. ↑
  79. A magyar jövőért!, MA, VIII. évf., 1928/4, 130–131. ↑
  80. Maszanekné Andrássy Ilona: Pályaválasztás, MA, II. évf., 1922/10, 19. ↑
  81. Lenz Oszkár: A nőknek való sportokról, MA, III. évf., 1923/6-8, 162–163; Jellenc Margit: A Testnevelési Főiskola tanárának indítványa a leányok testi neveléséről, MA, IX. évf., 1929/1-2, 19-20. ↑
  82. A falusi asszony konyhája, MA, VII. évf., 1927/12, 346. ↑
  83. A szülők hibái a leánynevelés terén, MA, II. évf., 1922/6, 16–17. ↑
  84. dr. Keresztesy Lajos: Ép testben, ép lélek, MA, XI. évf., 1931/9, 482. ↑
  85. dr. Keresztesy Lajos: Ép testben ép lélek, MA, XI. évf., 1931/10, 520–521. ↑
  86. Dr. Bálint Júlia: Bőrápolás, különös tekintettel a száraz bőrre, MA, XII. évf., 1932/4, 171–172. ↑
  87. Dr. B. M.: A haj ápolásáról, MA, XII. évf., 1932/5, 222–223. ↑
  88. Dr. Dittler Hildegárd: Az egészséges fog, a beteg fog és a beteg fogakból származó betegségek, MA, XII. évf., 1932/6, 272–273. ↑
  89. Dr. Vásárhelyi Katalin: Hogyan védekezzünk a tuberkulózis ellen, MA, XII. évf., 1932/7, 318–319. ↑
  90. Mindent a szebb jövőért, MA, XI. évf., 1931/6, 356. ↑
  91. Gróf Zichy Rafaelné, a kongresszus elnökének beszéde, MA, V. évf., 1925/5-6, 177–179. ↑
  92. Leányok munkája. A tatai Leánykör, MA, X. évf., 1930/4, 156. ↑
  93. Leányok munkája. Dudás Ilona: A szegedi Leánykör, MA, X. évf., 1930/5, 220. ↑
  94. Leányok munkája. Győr, MA, X. évf., 1930/9, 39. ↑
  95. Leányok munkája. Rákosszentmihályi Leánykör, MA, X. évf., 1930/5, 219. ↑
  96. Leányok munkája, MA, VIII. évf., 1928/5, 182. ↑
  97. Leányok munkája. Molnár Ilona: Cegléd, MA, X. évf., 1930/7-8, 45. ↑
  98. Leányok munkája. Dudás Ilona: Szeged, MA, X. évf., 1930/9, 40. ↑
  99. Leányok munkája. Karcagi Leánycsoport beszámolója, MA, XI. évf., 1931/9, 489–490. ↑
  100. Leányok munkája. A szegedi MANSz-leánykör Budapesten, MA, VIII. évf., 1928/12, 394–396. ↑
  101. Leányok munkája. A MANSz győri Leánykörének tanulmánykirándulása, MA, XI. évf., 1931/7, 398–399. ↑
  102. Leányok munkája. Győr, MA, X. évf., 1930/9, 39. ↑
  103. Leányok munkája. Miskolc, MA, X. évf., 1930/9, 40. ↑
  104. Leányok munkája. A ceglédi Leánykör beszámolója, MA, XI. évf. 1931/4, 236–237; Leányok munkája. Dudás Ilona: A szegedi Leánykör, MA, X. évf., 1930/5, 220; Leányok munkája. A szombathelyi Leánykör 1927-28. évi működése, MA, VIII. évf., 1928/11, 412. ↑
  105. Szederkényi Anna: Asszony, hová mégy?, in Szederkényi Anna (szerk.): Az asszony meg a fészek. Könyv az asszonyról, Budapest, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.-T., 1928, 154–155. ↑
  106. Tormay Cécile: Új nacionalizmus, MA, VIII. évf., 1928/2, 52. ↑

 

Beküldve:

KRE-DIt 2022/1 tartalom

Tartalom

Szeretettel köszöntjük Olvasóinkat a KRE-DIt – a KRE-DOK online tudományos folyóiratának összességében kilencedik, 2022-ben pedig első rendes számában! Ahogyan korábban, hitvallásunkhoz híven most is hangsúlyt helyeztünk arra, hogy doktori hallgatók írásai mellett tehetséges, a graduális képzésben résztvevő és doktori pályára készülő hallgatók munkáit is közreadjuk.

A Magyar Jogász Egylet – a hazai jogi karok együttműködésével – 2021. november 18-án pályázatot hirdetett graduális joghallgatók, valamint jogász szakon végzett, ösztöndíjas doktoranduszhallgatók részére kiemelkedő tudományos, illetve tudományszervező tevékenységük támogatása érdekében. Az Ösztöndíjprogram kiemelt célja volt – a hagyományosabb tanulmány írásának támogatása mellett – olyan, újító jellegű ötletek kidolgozásának, kifejtésének támogatása, amelyek választ adhatnak a jogdogmatika-, illetve a jogintézmények által le nem fedett területek problémáira, valamint hozzájárulhatnak a jogrendszer működésének, elveinek megújításához, hatékonyságának növeléséhez. A Károli Gáspár Református Egyetem sikeresen pályázó jogász szakos, valamint doktorandusz hallgatói pályaműveinek publikálását a KRE-DIt a KRE-DOK online tudományos folyóirata vállalta. Az elkészült munkákat a lapszám külön rovatában tekintheti meg a Tisztelt Olvasó.

Hittudományi tanulmányok

  1. Balogh Péter: A keresztyének egységének szerepe a misszióban – Pál apostol és társai összefogásának példája
  2. Jakabné Köves Gyopárka: A szövetségi teológia módszertana
  3. Pétery Schmidt Zsolt: Mitől teológiai a teológia? Colin Gunton és John Webster bevezetése a dogmatika világába
  4. Strifler Zoltánné: „Semper reformanda” a digitális kor keretei között német és magyar nyelvterületeken

Jogtudományi tanulmányok

  1. Adler Brigitta: Protokoll és jogok – problémafelvetés a szülészeti ellátást meghatározó szokásokról
  2. Róbert Holló: American Indian Self-Determination: Brief History History and The Political Economy of a Policy that Works
  3. Lajos Edina: Az emberi jogok védelmezése vagy a közigazgatás visszásságainak orvoslása?
  4. Molnár Péter: Terminológiai változások az elektronikus közigazgatás területén
  5. Ripszám Dóra: A veszélyhelyzetről röviden, különös tekintettel annak aktualitására
  6. Szabó Imre Szilárd: Munkajogi kérdések az országgyűlési választásokról
  7. Tóth-Gyóllai Dániel: A magyarországi református lelkészképző intézmények állami elismerése – Tanulmány a rendszerváltás körüli felsőoktatás-politikai változások egyházi felsőoktatási intézményekre gyakorolt hatásáról

Történelemtudományi tanulmányok

  1. Bári Sándor: Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének eszmerendszere
  2. Patrícia Berek: Ein Vergessenes Ungarisches Genie Dénes Mihály, Erfinder des Telehor
  3. Horváth Angelus: Egy ellentmondásos viszony: Jászi Oszkár és a zsidóság
  4. Kiss Anna: A Vietnámi háború magyarországi reprezentációjának forrásai és lehetséges elemzési módjai
  5. Kiss-Mikó Nikoletta: Várjobbágyságtól a köznemességig: A Rádayak eredettörténete
  6. Kovács Balázs: A „szocreál” és a „szocmodern” határán A Fiastyúk utcai lakótelep építéstörténete
  7. Semsey Enikő: Németország politika- és művelődéstörténetéről az 1951-ben Kelet-Berlinben felállított Sztálin-szobor kapcsán
  8. Timári Krisztián Attila: A Habsburg Birodalom keleti politikai rendszere és útja az utolsó törökellenes háborúba
  9. Tolnai Gyula: Adalékok Nagykőrös történetéhez 1918-1919 között

Hittudományi recenziók

  1. Pető-Veres Kata: Thomas G. Long: A prédikálás tanúbizonysága

Történelemtudományi recenziók

  1. Kiss Anna: Bao Ninh: A háború szomorúsága

Jogtudományi különrovat

Absztraktok

Abstracts/Resümees

Impresszum

Szerkesztők
Csanádi Viktor (főszerkesztő helyettes)
Jeki Gabriella (történelemtudomány)
dr. Lukácsi Dániel Csaba (jogtudomány)
Pető-Veres Kata (hittudomány)
Segesdi Gergő (főszerkesztő, történelemtudomány)
Tóth-Gyóllai Dániel (hittudomány)

Lektorok

Hittudomány
Dr. László Emőke

Jogtudomány
Prof. Dr. habil. Cservák Csaba

Történelemtudomány
Dr. Béres István
Dr. habil. Bertalan Péter Tamás
Dr. Kovács Dávid
Dr. habil. F. Romhányi Beatrix
Prof. Dr. Szávai Ferenc
Dr. habil. Ujváry Gábor

Német szaknyelvi lektor
Veres Violetta

Beküldve:

KRE-DIt 2022/1 Abstracts/Resümees

Abstracts in theological studies

Péter Balogh: The Role of the Unity of Christians in Mission – The Example of Cooperation of the Apostle Paul and his Partners

The study examines the role of unity in the context of missiology. We can state that the unity of Christians supports the purpose of mission in itself, because experiencing love makes belonging to a community appealing. Besides, cooperation and the harmonized unity of spiritual gifts are necessary in the effectiveness of active involvement in mission. Based on literature on missiology we examine the role of relationships along the internal and external directions. We briefly summarize the teaching of the Apostle Paul concerning relationships which is demonstrated in his writings as well as his life’s example. His personal relationships, his co-workers and his contacts within the church stand as a model to us, helping the leaders to support cooperation, and also helping the members of the church to recognize and fulfil their role as partners in the harmonized unity of the body.

Keywords: mission, unity, relationship, the Apostle Paul

Gyopárka Jakabné Köves: Methodology of Covenant Theology

Covenant theology struggled from the beginning of the 16th century to the present day with the tension of unity and plurality in methodological approaches. From the Reformation federal theology strictly insisted on explanations based on exegetics of Scripture. However, the distinction between two or three main covenants divides covenant theology in two different approaches. This paper shows how Protestant federal theology explain the covenant of works and, the pactum salutis alongside the covenant of grace, and the research exposes  the criticisms that regards God’s covenant with man as alone the covenant of grace. At the diachronic examination, the question arises concerning the relationship of covenant theology to the Ramist method. In the paper I argue that there is a close relationship between them, although the theological idea of two separate covenants is not an effect of Ramism.

Keywords: Covenant theology, methodology, covenant of works, covenant of grace, pactum salutis, Ramism

Zsolt Pétery-Schmidt: What Makes Theology Theological? The Way of Colin Gunton and John Webster into the Sphere of Dogmatics

The study seeks to identify the distinctive features of the discipline of theology. This is done with the help of the works of Colin E. Gunton (1941-2003) and John B. Webster (1955-2016) written in the field of dogmatica prolegomena. The authors are not well known in the Hungarian theological literature, despite the fact that they were internationally important and recognized theologians. Following Gunton’s seminal work (The One, the Three and the Many) the study takes into account the modern culture as the context for a contemporary theology. The tautology borrowed from Webster (Theological theology) helps to highlight the enduring value of theology in the context of modernity. The unpacking of the tautology for the protestant systematic theology is possible if one understands dogmatics as the holy discipline. In order to do this, it is important to be aware of the following paradox: theology cannot accept the anthropological foundations of the academic world, but it cannot be excluded from this world without undermining one of the main principles of academic research: diversity of opinion. The conclusion of the paper is: “What makes theology theological? By reflecting with responsibility the essence of God in the world through sanctified human reason. In this, theology is institutionally manifested as church in every sphere of life.”

Keywords: Webster, Gunton, theological theology, modernity, dogmatica prolegomena, holy

Zoltánné Stifler: „Semper Reformanda” within the Framework of the Digital Age in German and Hungarian Speaking Areas

„Semper reformanda”- The Church is always in need of renewal. This idea is not unknown to the 21st century church eighter. The digitalization has opened up new ways to preach the gospel. These wasy have to be studied in depth and they have to have theological fundation. Perhaps we can boldly state that a new theological discipline is being born.  This study has examined with special attention the relations of the media with the Church in Swiss, German and Hungarian areas. After summing up the inner- and outherstate results our focus was on the ifficiancy and usebility of massmedia and of it’s communicational aspekts. I addressed the communicational problems brought about by the postmodern age in order to get a more nuanced picture of the impact of media on society.

Keywords: semper reformanda, digital, communication, reformation, digital

Abstracts of legal science studies

Brigitta Adler: Protocol and human rights: thoughts on the customs determining the practice of maternity care

The aim of this paper is to present – through a critical analysis – the functioning and characteristics of the obstetric system in Hungary through some of the basic practices of obstetric care that have been established and consolidated in Hungary, and through this, draw attention to its harmful practices.

This paper specifically addresses, among other things, the issue of consent and self-determination; it touches upon some routine practices, such as the prohibition of free movement during childbirth, the use of unindicated caesarean section, or paternalism.

Consistent with the findings of evidence-based medicine, it can be stated that the routine, unlawful practices described in this paper cannot be justified from a medical, legal or ethical perspective. The paper concludes that there is a need for a review of policies, protocols and practices that determine the quality of care and for the development of a nationally consistent set of procedures.

Keywords: maternity, legal custom in obsteric and midwifery care, patient rights, perinatal infringements, dignity in childbirth

Róbert Holló: American Indian Self-Determination: Brief History and The Political Economy of a Policy that Works

No right is said to be more sacred to any nation, to any people, than the right for freely determine its cultural, economic, social and – of course – political future without any other interference coming from outside. The mightiest realization of this right shows itself when nations can freely govern themselves. When this occurs, it is called the right Self-Determination. And when it is practiced it is named Self-Governance.

From Chief Justice Marshall’s Indian law trilogy and many of his other landmark decisions, through other legislations, the Indian Self-Determination and Education Assistance Act of 1975 (ISDEAA) serves as a cornerstone of the modern federal Indian policy in the USA. In 1988, amendments to the ISDEAA created broadened the tribal self-governance leading the native American nations towards to their once-was-lived freedom for self-determination derived from their inherent tribal sovereignty. By providing a statutory basis for the broader movement of tribal self-governance, the tribal legislation, and recognizing its parliamentary-like special body formations advanced the proposition that Indian nations can provide better governmental and legislative services to their own members than can distant federal bureaucracies. Expanded and refined in subsequent legislation in 1994 and 2000, the Self-Governance Policy has proven so successful that today over 50% of all federal Indian nations assembled some kind of body for their own legislation and chose their affairs are carried out by themselves rather than federal agencies.

This article reviews the history of the modern U.S. federal Indian policy as well as casts light to basic forms and elements self-governance and its forms of bodies of tribal legislation of native American nations, points out the biggest challenges to the continued growth of legislation, and raises ideas to possible directions that could take in the coming years.

Keywords: USA, native American nations, self-determination, self-governance, legislation of native American nations

Edina Lajos: Protecting human rights or remedying maladministration?

The roots of the institution can be traced back to Sweden in the early 1700s.The ombudsman is known internationally by a variety of names, such as people’s advocate, people’s lawyer, people’s rights defender, mediator, etc… The ombudsman is classically an official charged with countering maladministration and injustice. It is also internationally recognised as a defender of human rights.

 In our view, not only is there no contradiction between these two approaches, but the concepts are mutually presuppositional. The ombudsmen’s tool is recommendation, i.e. they apply “soft law”, which cannot be enforced. After the change of regime in Hungary, the Parliamentary Commissioner for Citizens’ Rights fulfilled the general ombudsman function, and there were two separate ombudsmen. The new system made the structure single-headed. The Commissioner for Fundamental Rights is the general ombudsman, who has two deputies. One is responsible for the rights of future generations and the other for nationality rights. The Ombudsman is elected by Parliament from among lawyers of outstanding academic or professional standing with at least ten years’ experience, by a majority of at least two-thirds of all Members, who are at least thirty-five years of age and have considerable experience in the conduct, supervision or academic theory of proceedings concerning fundamental rights. The Head of State shall have the right of nomination. The Ombudsman may be called upon to hear cases of maladministration. The Ombudsman may also inspect bodies providing public services, not just the administration. The Commissioner for Fundamental Rights may not investigate the activities of the Parliament, the President of the Republic, the Constitutional Court, the State Audit Office, the Court of Audit, or the prosecution service, with the exception of the investigative bodies of the Public Prosecutor’s Office. The Ombudsman may initiate action by the prosecutor, file a criminal complaint and request the Constitutional Court to review the norms after the event.

Keywords: commissioner for fundamental rights, protection of fundamental rights, maladministration, ombudsman’s investigation

Péter Molnár: Terminology changes in the field of eGovernment

The phenomena related to eGovernment are constantly evolving as technology develops. In the era of digitalisation, the understanding of eGovernment concepts is a source of many difficulties for practitioners and researchers alike. In this paper (based on the Hungarian and international professional literature), I will attempt to explore the meanings behind some of the commonly used terms in this field by interpreting the concepts of eGovernment, eGovernance and eAdministration, and the difference between the terms „electronic” and „digital” government.

Keywords: public administration, eGovernment, digitalization, digital government, eAdministration

Dóra Ripszám: Briefly about the State of danger, especially with regard to its topicality

The special legal order can in general be introduced in exceptional situations of emergency or crisis which cannot be effectively managed within the framework of the normal legal order, through existing legislation or procedures.

The State of danger can also be considered special within the special legal order, since it is the only element that is not aimed at the armed protection of the state.

In part, the State of danger declared in connection with the coronavirus pandemic led to the 9th amendment of the Fundamental Law of Hungary, according to which the regulation of the state of danger will be as follows from 1 July 2023: In the event of a serious event endangering the safety of life and property, in particular an elementary calamity or industrial accident, and in order to avert the consequences of these, the Government may declare a state of danger in order to avert the consequences of these disasters.

Keywords: special legal order, State of danger, coronavirus, pandemic

Imre Szilárd Szabó: Questions of labour law regarding parliamentary elections

The date of the parliamentary elections is not considered as a public holiday, so the different labour law rules giverning it are not taken into account from a labour law point of view. In practice, this often results in a significant challenge as to how employees working outside the normal working hours can exercise their constitutional voting right. In this paper, I will briefly attempt to resolve this problem, also describing the labour law rules applicable to members of the ballot-counting committee,  who generally work on a voluntary basis, indicating the regulatory gap where legislative intervention may be necessary.

Keywords: labour law, elections, voting, vote counter, right to vote

Dániel Tóth-Gyóllai: State recognition of reformed theological colleges in Hungary

The present study explores the changes of higher education politics affecting the institutions of theological education in the Hungarian Reformed Church during the period of the fall of communism in Hungary. My research method rests primarily on the study and analysis of legal texts and preparatory works of legislation, especially those concerning theological higher education. I assume that the “state recognition” of reformed colleges made a great impact on tuitional as well as organizational aspects of theological education in the past two decades. My goal is to present how and to what extent the 1993 state recognition influence the organizational and educational activity of reformed theological universities and colleges. Therefore, I will first concentrate on the legal status of theological institutions in the historic era of transition of 1989 in Hungary, followed by a discussion of the importance of state recognition in general. I will then analyze the consequences of the alteration of legal terms resulting from state recognition and the introduction of the credit system and how these affected organizational, educational and budgetary autonomy.

Keywords: state recognition, Hungary, higher education policy, transition, end of Communism, reformed theological colleges, higher education act, Parliament, accreditation, credit system

Abstracts in historical studies/Geschichtswissenschaftliche Resümees

Sándor Bári: Ideology of National Association of Hungarian Women

In this study I researched the monthly paper of the National Association of Hungarian Women (MANSz.) named “Magyar Asszony” focusing on its releases between 1921-1932. On one hand I aimed to investigate the general female image of MANsz. On the other hand I wanted to compare the ideas presented in the paper with the ideology of the so called reform conservatives such as Klebelsberg Kuno and Gyula Szekfű. The female image portrayed in Magyar asszony was mixed, when it came to women’s role in the family it reached back to traditional values. At the same time when it came to women’s role in society they wanted to define no limitations. A good example of this is supporting the idea of completely opening higher education to women. They paid special attention to social and cultural fields, driving the increased mobilization of women towards these areas. They acknowledged this idea as a national political issue. This can be viewed as the expansion of the traditional female role to wider society (social motherhood). With this they aimed to to ensure national spiritual unity. This idea was similar to reform conservative concepts. Their work also contributed to the consolidation policy of the Unified Party.

Keywords: National Association of Hungarian Women, reform conservative, Magyar Asszony, Horthy-era, charitable-social activities, cultural work

Patrícia Berek: Ein Vergessenes Ungarisches Genie Dénes Mihály, Erfinder des Telehor

„Hey, ich bin jetzt ein Fischer, der Bilder aus dem Äther fischt!” Dieser Satz wurde 1912, genau vor 110 Jahren, auf der Terrasse einer Villa in Pécel von einem damals 18-jährigen Jungen geäußert. Er sagte es zu seiner Schwester Edit, die als erste Person auf der Welt erfuhr, dass sein jüngerer Bruder Dénes Mihály gerade den Vorläufer des Fernsehens, den Fernsehapparat, erfunden hatte. Dieses Gerät sollte schließlich als Telehor in die Geschichte der Technik eingehen. Das war nicht seine einzige Innovation. Auch viele andere Erfindungen tragen seinen Namen. Dénes Mihály ist einer der produktivsten ungarischen Erfinder in der Geschichte der Wissenschaft. Seine beispiellose Kreativität und Philanthropie zeigten sich auch, als er versuchte, seine jüdischen Kollegen vor den Schrecken in Hitlerdeutschland zu retten. Diese Studie stellt anhand ungarischer und deutscher Quellen das vergessene ungarische Genie vor.

Schlagwörter: Dénes Mihály, Telehor, Fernsehapparat, Erfinder

Angelus Horváth: A controversial affair: Oszkár Jászi and the Jewish community

Oszkár Jászi’s relationship to the Jewish community and his Jewish identity (or lack thereof) have long been the subject of professional debate. Jászi was born into a socially integrated Jewish family and became a committed advocate of progressive ideas during his university years. Forgetting his Jewish origins, he attacked his political opponents, often using rhetoric similar to that of anti-Semites, which led many to label him an anti-Semite or a self-hating Jew. Jászi always rejected such criticism, but in the latter part of his life he admitted that his attacks may indeed have given rise to many misunderstandings. In my study, I will draw on Jászi’s writings and letters to try to present the critical points through which his views, especially his position on the ʿJewish questionʾ, can be better understood. In my opinion, in Jászi’s case, we can rightly speak of self-antisemitism, and also of the fact that his harsh use of words, especially in the 1910s, contributed to the intensification of anti-Jewish sentiment.

Keywords: Jewish identity, antisemitism, Jewish self-hatred, socialism,Ni community identity

Anna Kiss: The possible analysis methods of the representation of the Vietnam War in hungarian point of view

Vietnam War was one of the most determinative conflict through the period of Cold War and it had a key role in the media broadcastings. To get a comprehensive overview about the representation of Vietnam War’s hungarian point of view we have to analyse the available sources like archive articles, memories and other documents. Through the method of the analysis we have to have a critical attitude because there are several factors which affects on the content of the documents. In this case we can use the Critical Discourse Analyse method with which we can disassemble the texts to layers. Through the analysis of the press we can observe the location and the extent of the articles, and the nearby articles on the specified page.

Keywords: Vietnam War, Cold War, press analysis, Critical Discourse Analysis, helicopter disaster

Nikoletta Kiss-Mikó: From castle serfs to nobility: The origins of the Ráday family

The Ráday family had several of its members known as players in the evolution of Hungarian clerical and scientific life. According to the family tradition, they traced back their roots to the eleventh century, and to the city of Caserta near Naples. Members of the Ratold (or Rátót) kindred were the “mythical ancestors” mentioned by Gedeon I Ráday, in his genealogical research. The present paper discusses first the history of the impactful noble family, in comparison with the work entitled “A Rádayak” by Ferenc Kazinczy and published in 1827. Origins of the Rádays are just as foggy as their early estate history itself. However, it could be stated that during the fourteenth and fifteenth centuries parts of their landed estates became hypothecated. The sums from these manoeuvres were used for acquiring more estates, and to support strategically important marriages. Thus, from being part of lower nobility the Ráday family rose step by step to gain more and more power. From the seventeenth century, the landed estates owned by the family members were mostly situated in Nógrád, and Pest-Pilis-Solt Counties. Details stated above were discovered by comparing archival data with the results of previous genealogy research, especially with regard to the religious background of the marriages mentioned above. By examining these marriages, it is clear that the Ráday family, as adherent of the Reformed Church, has positioned itself both religiously and strategically successfully.

Keywords: Ráday, genus, estate history, marriage, religious

Balázs Kovács: On the border of “socreal” and “socmodern” The construction history of the housing estate on Fiastyúk Street

After the Second World War, the Stalinist model gradually became dominant in Hungary. This rearranger was available in all areas of life. The Communist Party, representing the ‘working class’, began large-scale housing construction with forced industrialization. All this was necessary because of the destruction of the war. Housing estate construction has become a major element in the reconstruction of Budapest. The industrial part of the thirteenth district of the capital was suitable for the construction of residential houses. This is how the area bounded by Fiastyúk Street and the Rákos stream was designed in a “socreal” style. As a result of world politics, the “socialist” style gradually declined from 1953, and the more cost-effective “socmodern” took its place in design. In the case of the housing estate on Fiastyúk Street, what style differences can be observed, and how has “history” changed the plans? Methodologically, I analyzed it with a tool describing archival design sources. It was not my intention to critique the aesthetic styles of dictatorial power imposed on architecture. I presented the concepts in a presentation way, also showing the professional-public contradictions about them. My conclusion is that the housing estate was built in two styles, yet its urban character is unity. In addition to historical science, the study can be interpreted in the context of building and construction history.

Keywords: socialist realism, „socmodern”, Fiastyúk street warren, construction history, meaning paradigm

Enikő Semsey: About Germany’s political- and cultural history connecting to the Stalin-statue set up in East-Berlin, 1951

The goal of my study is to briefly present the political and cultural history of Germany after the second World War. After  highlighting the main elements of its background , I study the fate of the Stalin statue built in East Berlin in 1951, through which I tried to present the political ideology that faithfully reflected the significance of the Soviet system on the eastern part of the divided Germany. During my work I used Lukas Verlag’s book Der Rote Gott – Stalin and „die Deutschen” titled volume and worked with contemporary press sources. In my research, I came to the conclusion that the sculpture, as a visual formulation, as a permanent element of everyday life, may have become an important – and controversial – part of German national identity between 1949 and 1991.

Keywords: German history after 1945, Stalin-statue in East-Berlin, german national identity, social realism

Krisztián Attila Timári: The political system of the Habsburg Empire in the East and the road to the last Turkish war

The policy towards the East was highly valorized under Emperor Joseph II, as the conquest of territory in the West did not bring results even at the cost of complicated diplomatic and military struggles. Catherine the Great and her empire showed a similar desire for conquest, so the common goal after contact was the defeat of the Ottoman Empire. The alliances and events that took shape in the 1780s initially delayed the outbreak of war, but joint meetings between the two rulers foreshadowed a war for which neither empire could be fully prepared. The inclusion of the letters makes it easier to identify the wariness of each side towards the other and the distribution of conquests that seemed to be in the offing. In the drift of events and after a series of setbacks, the politics of the East finally forced the Habsburg Empire to make a serious decision. War finally became inevitable and broke the relative peace in the eastern territories.

Keywords: Policy, War, Turks, Habsburg Empire

Gyula Tolnai: Contributions to the history of Nagykőrös between 1918-1919

The aim of the following study is to process a slice of the local, economic, and military history of Nagykőrös between 1918 and 1920, those that have barely been presented before. It strives to paint a picture about the history of Nagykőrös between 1918 and 1920 with the help of the rich archival material that remains as well as knowledge on the literature of the topic. The following points will take shape as the essay continues to unfold. Firstly, how a market town struggles to survive social and economic regressions caused by the World War I. Secondly, how will the situation change when the institutional system of the Hungarian Soviet Republic enters the city completely overturning the current social and economic status quo, which the subsequent Romanian occupation not improves, but only worsens. Finally, how can the city then embark on a path of consolidation following the entry of National Army units.

Keywords: Local history, social history, economic history, Nagykőrös, The Great War, Hungarian Soviet Republic, Romanian occupation, National Army, Horthy

Beküldve:

KRE-DIt 2022/1

V. évfolyam

2022/1-es lapszám

Széchenyi István Hitel című munkájában megfogalmazta a következő gondolatokat: „Az ész erő, s így az ész boldogság. […] A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma: […] Nem termékeny lapány, hegyek, ásványok, éghajlat sat. teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja.” A KRE-DIt szerkesztősége Széchenyi intelmeit megfogadva hiszi és vallja, hogy munkájával kötelessége a nemzet boldogulását szolgálni, folyóiratát ennek szellemében szerkeszti.

Tartalom

Szerkesztők

Csanádi Viktor
Jeki Gabriella
dr. Lukácsi Dániel Csaba
Pető-Veres Kata
Segesdi Gergő
Tóth-Gyóllai Dániel

Lektorok

Dr. habil. Bertalan Péter Tamás
Prof. Dr. habil. Cservák Csaba
Dr. Béres István
Dr. Kovács Dávid
Dr. habil. F. Romhányi Beatrix
Dr. László Emőke
Prof. Dr. Szávai Ferenc
Dr. habil. Ujváry Gábor
Veres Violetta