Jelen forrásközlés célja a címben szereplő levéltári dokumentum forrásalapon történő szöveges ismertetése, valamint a forrás történelmi jelentőségének bemutatása tudományos kutatási szempontból.
Az itt bemutatott, egy egységet képező négy eredeti dokumentum az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztálya (továbbiakban: Agit. Prop.) 1986-os iratai között található meg a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában (MNL OL)[1]. A forrás a következő dokumentumokból áll: egy eredetileg 14 számozott példányban, magyar nyelven készült, 11 oldalból álló emlékeztető egy példánya, egy 5 számozott példányban készült egyoldalas összefoglaló jelentés egy példánya, valamint két rövid kísérőlevél, melyeket Miklós Imre[2], az Állami Egyházügyi Hivatal[3] (továbbiakban: ÁEH) elnöke küldött Simó Endrének,[4] az Agit. Prop. Osztály munkatársának, illetve Lakatos Ernőnek,[5] az Agit. Prop. Osztály vezetőjének, csatolva az említett emlékeztetőt és a jelentést.
A szocialista országok különböző állami koordináló (hol gyámkodó) szervezeteket hoztak létre az egyházak felügyeletére. Magyarországon ezt a funkciót az Állami Egyházügyi Hivatal töltötte be. A magyar, a csehszlovák, a lengyel, az NDK, a szovjet, a vietnami és a kubai egyházügyi hivatal képviselői 1986 januárjában Budapesten folytattak tanácskozást. Ezt a konzultatív találkozót a bemutatott jelentés szerint az egyházügyi hivatalok vezetőinek egy korábbi, 1984. évi prágai megbeszélésén a magyar ÁEH kezdeményezte a Vatikán szocialista országokkal kapcsolatos politikájának elemzése és a gyakorlati lépésekre vonatkozó javaslatok kidolgozása céljából.
Az említett országokból érkezett delegációk ezen az egyeztetésen emlékeztetőt fogadtak el a szocialista egyházügyi hivatalok vezetőinek 1986. márciusában Budapesten sorra kerülő tanácskozására, mely tartalmazta valamennyi fél javaslatait. Az emlékeztető alapján az ÁEH 1986. február 5-i dátummal egy összefoglaló jelentést készített, és a két dokumentumot együtt megküldte közvetlenül az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztálya részére. A jelentést az Agit. Prop. Osztály láttamozta.
Az 1986-os évből vagy az 1980-as évekből a témához kapcsolódó további dokumentumot az iratanyagok között – az ÁEH vagy az MSZMP levéltári iratai között – a kutatások során nem találtam. További kutatást végzek ugyanakkor a tárgykörhöz kapcsolódó források fellelhetőségére vonatkozóan. Amennyiben további, például más irathoz kapcsolva fellelhetők kiegészítő információk, úgy azok további forrásközlést alapoznak meg.
Fontos a fentiekkel kapcsolatban megemlíteni azt a hazai körülményt is, hogy 1964-ben Magyarország és a Szentszék megállapodást írt alá, melynek lényege, hogy annak alapján a Vatikán beleegyezett, hogy csak olyan katolikus püspököket nevez ki Magyarországra, akiket a magyar állam nem kifogásol.[6] Az ÁEH 1963 és 1988 között rendszeresen folytatott a Vatikánnal tárgyalásokat Budapesten, illetve Rómában. A megbeszéléseken szóba kerültek egyházi vezetői (püspöki és érseki) kinevezések is. Az 1986-os és 1987-es tárgyalásokról készült beszámolók, jelentések szintén az MNL OL Agit. Prop. Osztálytól származó dokumentumaiban találhatóak meg.
A forrásközlésben szereplő iratok jelentősége, hogy azokon keresztül bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen formában folytak az egyeztetések szocialista egyházügyi szervezetek között, valamint, hogy az ÁEH vezetője hogyan adott tájékoztatást az Agit. Prop. Osztálynak a konkrét ügyekben. Ki kell emelni továbbá a megbeszélés azon következtetését, mely szerint a vatikáni politika eddiginél elmélyültebb, differenciáltabb elemzésére van szükség, valamint a gyakorlati-politikai tennivalók sokoldalú egyeztetésére.
A szocialista pártállami vezetés úgy tekintette, hogy a hivatalos katolikus egyházi hierarchia mellett létezik és működik egy párhuzamos, illegális hierarchia is, amelyet a Vatikán irányít.[7] Ez az elgondolás mindvégig meghatározta a gyakorlatban a szocialista állam egyházakhoz való viszonyát.[8]
Bár a pártállam a vallás kérdését hivatalosan magánügynek tekintette, és ez így jelent meg az állami propagandában is, ugyanakkor az egyházak és a vallásosság elleni küzdelem folyamatosan jelen volt a hatalomgyakorlásában. Az állampárti vezetés teret akart adni az ateizmusnak és a materializmusnak.[9] Ennek egyik eszköze a párt és állami propaganda, másik az ÁEH gyakorlatban kifejtett tevékenysége, illetve az állambiztonsági szervek ügynöki tevékenysége[10] volt. Jelen forrásközlés célja, hogy bemutassa, hogyan jelentett az ÁEH a pártállami propaganda állami irányítói felé, annak érdekében, hogy teljesítse ideológiai küldését.
A találkozón az egyházügyi hivatalok konkrét javaslatokat is megfogalmaztak az együttműködés továbbfejlesztésének fő irányaival és a gyakorlati teendőkkel kapcsolatban. Az emlékeztető – ahogyan azt a jelentés, a kísérőlevél is tartalmazza – valamennyi fél javaslatát magában foglalja. A részt vevő országok sorát – talán nem meglepő módon – a Szovjetunió álláspontjának és az általa megfogalmazott irányvonalnak ismertetése nyitja meg a forrás szövegében.
A szovjet fél által előadott központi irányvonalban meghatározott szempontok, elvárásként, elérendő célkitűzésként is értelmezhetőek, ezek valamennyi további hozzászólásban megismétlődnek, visszaköszönnek. Elvi kijelentésként olvashatjuk, hogy az 1978-ban a pápai trónra lépett II. János Pál által követett politika annak lényegét tekintve maga is reakciós, és az imperializmus érdekeit szolgálja.
Elsődleges – a szocialista pártállamok által régóta megfogalmazott – cél, hogy le kell leplezni a Vatikán politikájának reakciós lényegét, valamint segíteni kell a katolikusok tömegeinek bevonását az évtizedes távlatokra visszatekintő ún. békeharcba. Továbbá a katolikus egyházban belső ellenzéket kell kialakítani, amelyen keresztül ellenhatást kell gyakorolni a reakciós – azaz a „haladó” erők visszaszorítására és az elavult rendszer és intézmények visszaállítására törekvő[11] – elemekre, magára a pápára és végső soron a vatikáni egyházpolitikára is. Az egyházi szereplők megosztása – emellett az egyházi személyek felosztása reakciós és haladó személyekre, csoportokra – magának a békemozgalmaknak[12] is mögöttes ideológiája, annak konkrét mozgatóeleme. Mindezek mellett pedig a különböző nemzetközi egyházi szervezetekben minden lehetőséget meg kell ragadni, és fel kell használni a vatikáni politika bírálatára.
Határozott fellépés szükséges a harmadik világban is, ellensúlyozni szükséges a Vatikán reakciósnak minősített politikáját a felszabadítási teológia[13] képviselőivel való tevékenység aktivizálásával. Ez utóbbi a kereszténység társadalomformáló szerepét kívánja az elnyomás alatt élő társadalmi elemek minél szélesebb körben történő felszabadítására felhasználni.
A fentiek elérésére módszertani célokat és elvárásokat fogalmaztak meg, melyek elsősorban az egyházpolitikai információk rendszeres cseréjét, további delegációcseréket, a tapasztalatok átadását, a békepárti, haladó egyházi erőkkel való kapcsolatok erősítését jelentették.
A békeharc központi eleme az atomfegyverek leszerelése köré csoportosul a szocialista egyházi hivatalok álláspontjában. Az emlékeztető utal maga is a genfi találkozóra, Gorbacsov és Reagan személyesen az előző évben, 1985-ben találkozott először.[14] A leszerelési tárgyalások az 1980-as évek közepén a világpolitikában napi szinten jelenlévő téma és kérdés volt, gyakorlati előrelépések megvalósulása kísérte azokat az évtized során.
A többi szocialista ország esetében érdemes egy-egy történelmi aspektust kiemelni. Lengyelország álláspontja – a fentiekkel összhangban – az, hogy fel kell lépni a Vatikán szocialista országok belügyeibe való beavatkozása ellen. A lengyel pártállami vezetés az egyházi reakciós elemek beavatkozását látta a lengyelországi belpolitikai események akkori alakulása mögött.[15]
Magyarország a megkötött vatikáni megállapodással, illetve a rendszeres tárgyalások okán szerzett tapasztalatokat a Vatikánnal fennálló kétoldalú kapcsolatok terén. A magyar álláspont szerint a Vatikánnal folyó kétoldalú tárgyalások során (a szocialista egyházügyi hivatal és a Vatikán viszonylatában) határozott fellépés szükséges az egyházi állam olyan állásfoglalásaival szemben, amelyek a szocialista, általában pedig a haladó rendszerek ellen irányulnak.
A Csehszlovák Szocialista Köztársaság rövid, lényegre törő véleménye az volt, hogy javaslataik azonosak a már mások által előterjesztett javaslatokkal, egyúttal kifejezték az egyetértésüket, a közös munka jövőbeni folytatásának hangsúlyozása mellett.
Az irat titkos minősítését már feloldották.[16] Tekintettel arra, hogy a forrás szöveg (és nem képek) formájában jelenik meg, így annak közléshez az MNL OL engedélye nem szükséges.
Tudományos szempontból az irat tartalmának jelentősége az alábbiakban foglalható össze:
-
-
- maga az Agit. Prop. Osztály részére történő jelentéstétel ténye,
- a jelentés alapját képező emlékeztető ideológiai és gyakorlati tartalma,
- a szocialista egyházügyi szervezetek, hivatalok találkozójának, szervezett tanácskozása,
- ezen hivatalok közötti szoros együttműködés és koordináció, és annak fentiekben ismertetett fókuszpontjai.
-
Fentieket alapul véve például további vizsgálat tárgya lehet, hogy az egyes országok milyen egyedi jellemzőkkel bírnak, mikben tértek el egymástól, mikben mutattak hasonlóságot, illetve az egyedi jellemzők milyen eltérő szervezeti megoldásokat alapoztak meg az egyes volt szocialista országokban.
Összefoglalva, további kutatások alapját képezhetik az alább közölt dokumentumok, a posztszovjet országok, valamint a kelet-közép-európai volt szocialista országok közötti kapcsolatok vonatkozásában, és kifejezetten az egyházakkal szembeni fellépés módszertanának alaposabb és közelebbi vizsgálatára. Érdemes továbbá kiterjeszteni a kutatást – a szélesebb körű, kettőnél több ország részvételével zajló megbeszélések mellett – a kétoldalú találkozókra vonatkozóan is.
1. Az Állami Egyházügyi Hivatal jelentése a szocialista országok egyházügyi hivatalai képviselőinek konzultatív tanácskozásáról
Ag/183
ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL
Szigorúan titkos!
0025/1-4/1986.
Készült: 5 példányban (1 lap)
2. sz. példány
Melléklet: 1 db (11 lap)
Jelentés
a szocialista országok egyházügyi hivatalai képviselőinek konzultatív tanácskozásáról
A csehszlovák, a kubai, a lengyel, az NDK-beli, a szovjet, a vietnami és a magyar egyházügyi hivatal képviselői[17] 1986. január 28–29-én Budapesten tanácskoztak. A konzultatív találkozót az egyházügyi hivatalok vezetőinek 1984. évi prágai megbeszélésén[18] hivatalunk kezdeményezte a Vatikán szocialista országokkal kapcsolatos politikájának elemzése és a gyakorlati lépésekre vonatkozó javaslatok kidolgozása céljából.
A tanácskozáson résztvevők nagy hangsúllyal fogalmazták meg, hogy az eddiginél rendszeresebb együttműködésre, a vatikáni politika elmélyültebb, differenciáltabb elemzésére és gyakorlati-politikai tennivalóink sokoldalú egyeztetésére van szükség. Javaslatokat tettek együttműködésünk továbbfejlesztésének fő irányaira és a gyakorlati teendőkre.
A delegációk a szocialista országok egyházügyi hivatalai vezetőinek 1986. márciusában Budapesten sorra kerülő tanácskozására valamennyi érintett fél javaslatait tartalmazó mellékelt emlékeztetőt fogadták el.
Budapest, 1986. február 5.
Miklós Imre
2. Kísérőlevél az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályának az Állami Egyházügyi Hivatal által küldött Emlékeztetőhöz[19]
Ag/182
ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL
ELNÖK
Szigorúan titkos!
0025/1-3/1986.
1 db melléklet
Simó Endre elvtársnak,
MSZMP KB Agit. Prop. Osztály
Budapest
Kedves Simó Elvtárs!
Mellékelten küldöm a szocialista országok egyházügyi hivatalai képviselőinek budapesti tanácskozásáról készült Emlékeztetőt.
Budapest, 1986. február 5.
Elvtársi üdvözlettel:
Miklós Imre
3. Az Állami Egyházügyi Hivatal által készített emlékeztető a szocialista országok egyházügyi hivatalai képviselőinek találkozójáról (címlap és tartalmi oldalak)
Ag/182
ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL
Szigorúan titkos! 0025/1-3/1986.
Készült: 14 példányban (11 lap)
10. sz. példány
Emlékeztető
a szocialista országok egyházügyi hivatalai képviselőinek találkozójáról
Budapest, 1986. jan. 28–29.
Emlékeztető
a szocialista országok egyházügyi hivatalai képviselőinek konzultatív találkozójáról
A tanácskozásra Budapesten, 1986. január 28–29-én, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió, a Vietnami Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság egyházügyi hivatalai képviselőinek[20] részvételével került sor.
A megbeszélések során az említett szocialista országok képviselői áttekintették a Vatikán politikájának fő vonásait. A közös helyzetértékelés alapján a konzultatív találkozón az egyes küldöttségek a szocialista országok egyházügyi hivatalai vezetőinek 1986. márciusában Budapesten sorra kerülő tanácskozására az alábbi ajánlásokat tették:
SZOVJETUNIÓ
1. Elméleti igényességgel, kellő differenciáltsággal leplezzük le a Vatikán politikájának reakciós lényegét, a marxizmussal és a létező szocializmussal szembeni ellenségességét. Állandóan hangsúlyozzuk, különösen a harmadik világ országainak szánt kiadványokban, hogy a jelenlegi pápa, II. János Pál[21] által az összes probléma „keresztényi” megoldására alkalmasnak tartott út lényegét tekintve reakciós és objektíve az imperializmus érdekeit szolgálja.
2. Közös erőfeszítéssel, minden lehetséges módon segítsük a katolikusok széles tömegeinek bevonását a békeharcba. Ebben feltehetően nagy lehetőségek és perspektívák nyílnak meg azzal összefüggésben, hogy a testvéri államok helyeslik és támogatják a szovjet állam békeszerető kezdeményezéseit, a genfi csúcsértekezlet[22] eredményeit, különösen azokat a leszerelési javaslatokat, amelyeket M. Sz. Gorbacsov[23] elvtársnak, az SzKP[24] KB[25] főtitkárának ismeretes nyilatkozata tartalmaz.
3. Miután számos katolikus püspök és pap elégedetlen a Vatikán jelenlegi vezetőjének bel- és külpolitikájával, használjuk ki ezt a körülményt egy aktív, belső ellenzék kialakítására, hogy ellenhatást gyakoroljunk a pápa olyan intézkedéseivel szemben, amelyek ellentétesek elődeinek – XIII. János és VI. Pál – politikájával:
4. Szélesebben használjuk ki lehetőségeinket a nemzetközi egyházi szervezetekben (EVT,[26] KBK,[27] BK,[28] EEK,[29] stb.) arra, hogy bíráljuk a Vatikán politikájának negatív vonásait – különösen a nemzeti felszabadítási mozgalmakkal, valamint a szociális problémákkal kapcsolatban.
Aktivizálnunk kell tevékenységünket a felszabadítási teológia képviselőivel, hogy ellensúlyozzuk a Vatikán reakciós politikáját Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaiban.
5. A Vatikán képviselőivel folytatandó kétoldalú tárgyalásokon határozottan lépjünk fel azok ellen az akciók ellen, amelyek objektíve a szocialista országok és a haladó mozgalmak, szervezetek ellen irányulnak. Tegyük rendszeressé – diplomáciai és egyéb csatornákon keresztül – az egyházpolitikai információk cseréjét.
6. Szélesíteni kell a kapcsolatokat a katolikus egyház reálpolitikai, a béke ügye mellett fellépni kész erőivel, egyes személyek és küldöttségek meghívása útján. Ezen személyek és delegációk látogatásának befejeztével kívánatosnak tartjuk tájékoztató jelleggel – az információk cseréjét.
7. A szocialista országok egyházai közötti kapcsolatok további fejlesztése érdekében készek vagyunk megvitatni azt a javaslatot, mely szerint további egyházi delegáció-cseréket bonyolítsunk le.
8. Szükségesnek tartjuk a differenciált, gyors válaszadást az olyan vatikáni propaganda kampányok ellen, amelyek a katolikus papok haladó szervezeteinek, valamint egyes szocialista országok egyházainak diszkreditálására irányulnak.
Ennek érdekében célszerűnek látjuk a rendszeres tapasztalatcserét a propaganda anyagok, folyóiratok, napilapok cikkeinek, könyveknek, rádió- és TV-nyilatkozatoknak, filmeknek, videokazettáknak kölcsönös megismertetését. Megítélésünk szerint szükséges lenne közös álláspontunk kialakítása a lelkiismereti szabadság kérdésében.
9. Aktívan fel kell használnunk a Vatikán ellen a protestáns egyházak és más felekezetek pozícióit.
KUBAI KÖZTÁRSASÁG
1. Differenciált politikával hozzá kell járulni az egyházon belüli ellentétek elmélyítéséhez, magunk köré kell tömöríteni és támogatnunk kell a legjobb álláspontok képviselőit a konzervatív és imperialistabarát elemekkel szemben.
2. Hatást kell gyakorolni annak érdekében, hogy az intézményes egyház pozitív és határozott álláspontot foglaljon el a jelenlegi nemzetközi helyzet alapvető problémáival kapcsolatban. (A béke, a leszerelés, az apartheid, az új gazdasági világrend problémái.)
3. Támogatni kell az egyházon belüli haladó áramlatokat – mint például a felszabadítás teológiáját – a keresztények részvételét a forradalmi és népi folyamatokban. Hasznos lenne, ha a felszabadítási teológia képviselői ellátogatnának a szocialista országokba, hogy közvetlenül megismerjék országaink életét. Támogatnunk kell őket nézeteik terjesztésében és a szocialista országokból egyházi képviselők latin-amerikai látogatása lenne kívánatos a fenti célok érdekében.
4. Konkrét intézkedéseket kell kidolgozni annak érdekében, hogy gyengítsük az egyház legreakciósabb képviselőinek befolyását, az általuk irányított szervezetek (CELAM[30], Opus Dei[31], Áldozás és Szabadság Neokatekumen mozgalom[32], Vallás és Demokrácia Intézet[33]) tevékenységét.
5. Bővíteni kell a kapcsolatokat és befolyásunkat az Egyházak Világtanácsában, valamint más nemzetközi, illetve regionális keresztény intézményekben, amelyek a nemzetközi politikai és vallási életben pozitív álláspontot képviselnek, megakadályozva ezzel a Vatikánnak azt a szándékát, hogy hatást gyakoroljon ezekre az intézményekre.
6. Szükségesnek tartjuk a rendszeres információ- és dokumentumcserét, ami lehetővé teszi az egyház politikájának és belső helyzetének teljesebb áttekintését.
7. Hatékonyabb együttműködésre van szükség a konkrét, közös akciók kidolgozásában azokkal az országokkal, amelyekre a Vatikán politikája irányul.
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG
1. A Vatikán szocialista országokkal kapcsolatos aktív, differenciált politikai vonalvezetésére rugalmas, kezdeményező, összehangolt és offenzív politikai, diplomáciai ellenlépésekkel kell válaszolnunk, amelyekben a közvetlen és közvetett akciók egyaránt megfelelő súllyal és arányban kapnak helyet.
2. A Vatikán politikai törekvéseinek és belső ellentéteinek feltárása érdekében gondos elemzőmunka, az érintett szocialista országok operatívabb koordinációja – rendszeres időközönként konzultatív találkozók összehívása – szükséges.
A szocialista országok egyházügyi hivatalai vezetőinek tanácskozásain – a közös helyzetértékelés tapasztalatai alapján – folyamatosan egyeztessük vatikáni politikánk fő irányait.
3. A Vatikánnal folyó kétoldalú tárgyalások során kezdeményezően és határozottan lépjünk fel olyan vatikáni állásfoglalásokkal szemben (a Hittani Kongregáció instrukciója a felszabadítás teológiájával kapcsolatban, a papok politikai, közéleti tevékenységtől való eltiltása, stb.) amelyek alapvetően a szocialista országok és más haladó rendszerek ellen irányulnak.
4. Az egyes nemzeti katolikus egyházakban meglévő politikai szövetségeseink bevonásával törekedjünk sokirányú, pozitív hatást gyakorolni az egyházi világközpontban működő progresszív, a reálpolitika mellett elkötelezett erőkre, amelyek készek a dialógus folytatására és a szocialista országokkal fennálló kapcsolatok rendszerében az értékek megőrzésére és továbbvitelére.
5. További erőfeszítést igényel a szocialista országokban működő katolikus egyházak közötti kapcsolatok fejlesztése, a pozitív kölcsönhatások megerősítése, egymás és a belső viszonyok jobb megismerését előmozdító találkozások kezdeményezése. A szocializmus vonzerejét elsősorban a szocialista állam és az egyházak politikai érdekeinknek megfelelő együttműködésének, a hívő emberek társadalmi megbecsülésének sokoldalú fejlesztésével az egyházpolitikai viszonyok területén is fokozni kell.
6. Szükségesnek látjuk a politikailag haladó, nyugat-európai és harmadik világbeli egyházi irányzatok képviselőivel a kapcsolatok felvételét és kiszélesítését, valamint – egyeztetett terv alapján – közös akciók szervezését.
A harmadik világban tevékenykedő progresszív egyházi irányzatok közvetett támogatásának egyik gyakorlati módszere lehet a felszabadítási teológia kiemelkedő személyiségei (E. Cardenal[34], F. Cardenal[35], L. Boff[36], G. Gutiérrez[37] és mások) – a Vatikán újkonzervatív erőivel[38] polemizáló – műveinek a szocialista országok könyvkiadói részéről történő megjelentetése.
7. A szocialista országok katolikus egyházainak vezetői az eddigieknél aktívabban vegyenek részt a különböző nemzetközi konferenciákon és egyházi fórumokon; hallassák szavukat olyan jelentős, mindenkit érintő kérdésekben, mint a világbéke megőrzése, a leszerelés és a háborús konfliktusok elhárítása.
Mind tartalmi, mind szervezeti vonatkozásban szükségesnek látjuk az Európai Katolikusok Berlini Konferenciája[39] tevékenységének a megváltozott egyházpolitikai helyzetnek megfelelő megújítását.
8. Fejlesztenünk, szélesítenünk kell a szocialista országok együttműködését a marxista valláselméleti tevékenység, valamint az egyházpolitikai propagandamunka területén. A propagandamunkában a marxista–keresztény dialógusra, politikai együttműködésre való készségünk és nyitottságunk hangsúlyozása mellett határozottan és következetesen, ugyanakkor differenciáltan, elméleti igényességgel szükséges bírálnunk a Vatikán politikai vonalvezetésének szocialista-ellenes, retrográd vonásait.
Ennek megfelelően összehangolt, gyors reagálásra, differenciált fellépésre van szükség az egyes szocialista országok egyházpolitikai helyzetét, egyházait érintő, a valóságot nélkülöző, manipulált politikai propaganda kampányokkal szemben. Fejlesztenünk kell a nyugati világ felé irányuló propagandamunkánkat, egyházpolitikai viszonyaink hiteles bemutatása érdekében.
NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG
1. A vatikáni politika differenciált, sokoldalú elemzése érdekében a szocialista országok között az eddigieknél hatékonyabb munkamegosztást kell kialakítani.
Pl: szükséges lenne, ha a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága Vallásügyi Osztálya megvizsgálná a vatikáni politika és a felszabadítási teológia viszonyát, valamint az egyházak helyzetét az Amerikai Egyesült Államokban.
Az NDK Egyházügyi Államtitkársága tanulmányozza a Német Szövetségi Köztársaság katolikus püspöki karának befolyását a vatikáni politika alakulására.
2. Konkrét tématervben szükséges megvizsgálnunk a Vatikán állásfoglalását az alábbi kérdésekben: a béke, a társadalmi haladás, az emberi jogok kérdése, Európa jövőjének ügye, az ENSZ és a Vatikán viszonya, az antikommunista egyházi intézmények tevékenysége.
LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁG
1. A Vatikán és a szocialista országok közötti együttműködés – módszereit és intenzitását tekintve – az adott ország és a Vatikán kapcsolatától függően különbözik egymástól, ezért céljaink elérése érdekében szükségesnek tartjuk egyházpolitikai tevékenységünk egyeztetését.
2. Ennek megfelelően támogatnunk kell a Vatikánban azokat az erőket, amelyek a kelet–nyugati kapcsolatok fejlődését elősegítik, különös tekintettel a világbéke megvédését szolgáló kezdeményezésekre, valamint a leszerelést és az enyhülést támogató erőkre.
Fel kell lépnünk a Vatikán azon irányzatai ellen, amelyek a konzervatív, integrista vonalat erősítik, különös tekintettel a felszabaditás teológiáját ellenzőkre, valamint azokra, akik hátráltatják a katolikusok és marxisták együttműködését a világbéke megvédése és a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében.
Fel kell lépnünk a Vatikánnak a marxizmus–leninizmus és a szocialista országok elleni támadásaival, országaink belügyeibe való beavatkozási kísérleteivel szemben. Nem szabad megengednünk, hogy a Vatikán szembeállítsa egymással az egyes szocialista országokat.
3. Fel kell ismernünk és ki kell használnunk a Vatikán általános érdekei és a katolikus egyház partikuláris érdekeltségei ellentétét az egyes szocialista országokban.
4. A szocialista közösség országaiban fejlesztenünk kell a haladó katolikusok és a felszabadítási teológia képviselői közötti kapcsolatokat. Ennek érdekében szükségesnek tartjuk delegációk cseréjét, valamint a progresszív, a kommunistákkal együttműködésre kész egyházi erők álláspontjának megismertetését. Ezzel összefüggésben kezdeményezzük a felszabadítási teológia képviselői műveinek kiadását.
5. Mélyrehatóan elemezzük a Vatikán politikájának alakulását, folytassunk rendszeres tapasztalatcserét egyházpolitikánk fő irányainak összehangolása érdekében.
6. A katolikus egyház politikájának sokoldalú, komplex vizsgálata céljából szélesebb körben szükséges bevonni a tudományos ateizmus és a valláselmélet kérdéseivel foglalkozó kutatóintézeteket, valamint erősíteni kell az ezen intézmények között meglévő munkakapcsolatokat.
Távlati terveink sorába megfontolásra ajánljuk egy nemzetközi kutatóintézet létrehozását, amely az egyes vallásokat, valamint a vallások társadalom-politikai hatását tanulmányozná.
VIETNAMI SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG
1. Fokozni kell erőfeszítéseinket, hogy megállítsuk és visszavessük a Vatikán reakciós törekvéseit, csökkentsük tekintélyét, befolyását. Magasabb színvonalra szükséges emelni a szocialista országok katolikusainak haladó mozgalmait.
Ezen az elvi alapon kell orientálnunk országaink katolikus egyházait a szocialista társadalmi rendszer támogatására, a béke védelmére, a nemzeti felszabaditásért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelem érdekében.
2. A szocialista országok egyházügyi hivatalainak rendszeres koordinációja szükséges a Vatikán stratégiai és taktikai terveinek, belső ellentmondásainak feltárásához. Ezzel összefüggésben tanulmányozni kell a katolikus tömegek álláspontjának alakulását a világ országaiban. Folyamatosan ki kell cserélni információinkat, hogy alaposan elemezhessük a Vatikán politikáját, és kimunkáljuk egyházpolitikai tevékenységünk sokoldalú összehangolását.
3. Növelni kell a hívők és a haladó papok politikai felkészültségét. Országépítő céljaink érdekében hatékonyan működjünk együtt az egyházi szervezetekkel és mozgalmakkal. Mozgósítsuk a vallásos embereket a szocializmus építésében és a világ békéjéért folyó harcban való aktív részvételre.
4. Az eddigieknél hatékonyabban kell felhasználnunk az információs eszközöket a II. Vatikáni Zsinat tanításának és II. János Pál pápa politikájának az elemzésére, a Vatikán reakciós erőinek az Egyesült Államokkal való szövetsége leleplezésére. A szocialista országok püspöki karaira befolyást kell gyakorolnunk annak érdekében, hogy ne válhassanak a Vatikán reakciós köreinek eszközeivé. Leplezzük le a Vatikán ilyen irányú törekvéseit, elsősorban a hívő tömegek és a papság körében.
5. Folytassuk szilárd, elvi alapokon nyugvó marxista–leninista egyházpolitikánkat, mozgósítsuk a hívő tömegeket a szocializmus építéséből fakadó feladatok végrehajtására. Erősítsük szövetségünket a politikailag haladó lelkészekkel, egyházi személyiségekkel.
6. Erősítenünk kell a papság és a hívő tömegek körében a különböző demokratikus törekvéseket, mozgalmakat, a harmadik világ, és elsősorban Latin-Amerika országaiban. Ösztönözzük akcióikat a Vatikán konzervatív törekvéseivel szemben. Ennek megfelelően sokoldalúan támogassuk a felszabadítási teológia és a népi egyház képviselőit, a nicaraguai forradalmi folyamat mellett elkötelezett katolikus népi tömegeket. Használjuk fel a Vatikánnal folytatandó politikánk alakításánál a világegyházban fellelhető irányzatok közötti ellentmondásokat.
7. Bővítenünk és fejlesztenünk kell a szocialista országok katolikus szervezeteinek, mozgalmainak nemzetközi befolyását. Szélesíteni kell kapcsolataikat, javítani szükséges a közös akciók összehangolásának feltételeit.
CSEHSZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG
1. Miután a csehszlovák javaslatok azonosak a szocialista országok képviselői által előterjesztett ajánlásokkal, szeretnénk kifejezésre juttatni egyetértésünket. Javasoljuk, hogy közös munkánkat folytassuk a jövőben is. Az elfogadott intézkedéseket rendszeresen értékeljük és beszéljük meg az egyes szocialista országokat érintő feladatokat. Folyamatosan egészítsük ki ismereteinket és vonjuk le a szükséges következtetéseket egyházpolitikai munkánk továbbfejlesztése érdekében.
Budapest, 1986. január 29.
4. Kísérőlevél az Állami Egyházügyi Hivatal által Lakatos Ernőnek, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága vezetője számára a szocialista országok egyházügyi hivatalainak budapesti konzultatív találkozójáról készült jelentéshez és emlékeztetőhöz[40]
Ag/183
ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL
ELNÖK
Szigorúan titkos!
0025/1-4/1986.
Melléklet: 12 lap
Lakatos Ernő elvtársnak,
az MSZMP KB Agit. Prop. Osztály vezetője
Kedves Lakatos Elvtárs!
A szocialista országok állami egyházügyi hivatalai képviselőinek Budapesten 1986. január 28–29-én tartott konzultatív tanácskozásáról szóló jelentésünket a delegációk által elfogadott emlékeztetővel együtt csatoltan előterjesztem.
Budapest, 1986. február 5.
Elvtársi üdvözlettel:
Miklós Imre
Bibliográfia
Levéltári forrás
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, MNL Magyar Nemzeti Levéltár (1000-2100) OL Országos Levéltár (1000-21. sz.); Az 1945 utáni munkáspártok és szakszervezetek iratai (1945-2004); Magyar Szocialista Munkáspárt (1945-2004); M-KS 288 MSZMP Központi Szervei (1945-2004); M-KS 288-22 Agitációs és Propaganda Osztály (Társadalompolitikai Osztály) (1957-1989); 1986 Az Agitációs és Propaganda Osztály 1986. évi iratai. (1986); 22. ő. e. Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala, egyéb minisztériumok, valamint az Állami Egyházügyi Hivatal anyagai (1986).
Felhasznált irodalom
Bárczi Géza – Országh László (szerk.): Reakció (szócikk), A magyar nyelv értelmező szótára, Akadémiai Kiadó, 1959–1962, https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/r-46B74/reakcio-47536/.
Fejérdy András: Szentszéki stratégiák a püspöki székek betöltésére, Történelmi Szemle, 55. évf. 2013/2, 303.
Gál Máté: A katolikus egyház és a hitgyakorlás korlátozása Heves megyében az 1950-es években, valamint a korai Kádár-korszak idején (1950-1962), doktori (PhD) értekezés, Eger, 2021.
Jávor Miklós: Egyházpolitika, ateista propaganda és békemozgalom a Kádár-rendszer korai éveiben (1957–1964), doktori értekezés, PPKE, 2020, https://real-phd.mtak.hu/1031/3/
Javor_Miklos_disszertacio.pdf.
Miklós Imre: Az egyházak Magyarországon, Képes Újság, 15. évf. 1974/51. 6.
Mitrovits Miklós: Gdańskban kezdődött a lengyel rendszerváltás, Múlt-kor történelmi portál, 2009. február 6.,
https://mult-kor.hu/20090206_gdanskban_kezdodott_a_lengyel_rendszervaltas_.
Rajki Zoltán: Az állam és az egyház kapcsolatának jellemző vonásai a Kádár korszakban, Egyháztörténelmi Szemle III. évf., 2002/2. 74–86.
Soós Viktor Attila: Az Állami Egyházügyi Hivatal archontológiája – Az ÁEH szervezeti felépítése, nemzetközi kapcsolatai és dolgozóinak hivatali pályaképe, Doktori disszertáció, 2014. https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/40125.
Soós Viktor Attila: Állami Egyházügyi Hivatal, Tudástár, Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2016, https://neb.hu/hu/allami-egyhazugyi-hivatal.
Nagy Gergely: A genfi csúcstalálkozó sikertelenségének sikere, 30 éve szabadon, 2021. https://www.30eveszabadon.hu/a-genfi-csucstalalkozo-sikertelensegenek-sikere.
Németh Jánosné: Az MSZMP központi vezető szervei üléseinek napirendi jegyzékei, IV. kötet 1981–1989, Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2001, 390., 443., https://mnl.gov.hu/docstore/2502.
Ratzinger, Joseph: Instruction on Certain Aspects of the Theology of Liberation, 1984 augusztus 6., (angolul) https://www.vatican.va/roman_curia/congregations/cfaith/documents/
rc_con_cfaith_doc_19840806_theology-liberation_en.html.
Roberts, Sam: Fernando Cardenal, Nicaraguan Priest Who Defied Pope, Dies at 82, The New York Times, 2016. február 23. https://www.nytimes.com/2016/02/24/world/americas/fernando-cardenal-nicaraguan-priest-who-defied-pope-dies-at-82.html.
Sinkó Ferenc: Az európai országok katolikusainak berlini békekonferenciája, Vigilia, 1968/7, 483–484.
Tischler János: Az MSZMP és a lengyelországi válság, 1980–1981, ArchívNet – XX. századi történeti források, 2. évf. (2002/1),
https://www.archivnet.hu/politika/az_mszmp_es_a_lengyelorszagi_valsag_19801981.html.
A Belügyminisztérium III/I. Csoportfőnökség Ügyrendje, https://www.abtl.hu/sites/default/
files/forrasok/ugyrend_1.pdf.
Borghesi’s ‘Catholic Discordance’ revisits neoconservatism in the church, National Catholic Reporter, 2022. március 28., https://www.ncronline.org/opinion/ncr-voices/borghesis-catholic-discordance-revisits-neoconservatism-church.
Ernesto Cardenal, Britannica, https://www.britannica.com/biography/Ernesto-Cardenal.
Az Európai Egyházak Konferenciája, Evangélikus Élet, 2004/18,
https://zope.lutheran.hu/ujsagok/evelet/archivum/2004/18/62.
Fragment Manifestu Polskiego Komitetu Wyzwolenia Narodowego z 22 lipca 1944 roku, https://warszawa.ipn.gov.pl/download/88/52321/zRoDlA.pdf.
Magyar Katolikus Lexikon, https://lexikon.katolikus.hu/.
Ul. PKWN, Nazwy do zmiany, Dekomunizacja przestrzeni publicznej, Instytut Pamięci Narodowej (IPN), https://ipn.gov.pl/pl/upamietnianie/dekomunizacja/zmiany-nazw-ulic/nazwy-ulic/nazwy-do-zmiany/38480,ul-PKWN.html.
Ustanowienie Narodowego Święta Odrodzenia Polski, Dziennik Ustaw, 1945.32.194, https://www.prawo.pl/akty/dz-u-1945-32-194,16778751.html.
Hivatkozások
- A dokumentum a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található meg, az alábbi struktúra szerint: MNL Magyar Nemzeti Levéltár (1000-2100) OL Országos Levéltár (1000-21. sz.); Az 1945 utáni munkáspártok és szakszervezetek iratai (1945-2004); Magyar Szocialista Munkáspárt (1945-2004); M-KS 288 MSZMP Központi Szervei (1945-2004); M-KS 288-22 Agitációs és Propaganda Osztály (Társadalompolitikai Osztály); (1957-1989); 1986 Az Agitációs és Propaganda Osztály 1986. évi iratai. (1986); 22. ő. e. Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala, egyéb minisztériumok, valamint az Állami Egyházügyi Hivatal anyagai (1986). ↑
- Miklós Imre (1927–2003) az ÁEH elnöke (1971–1989). Forrás: Soós Viktor Attila: Állami Egyházügyi Hivatal, Nemzeti Emlékezet Bizottsága Tudástár, 2016, https://neb.hu/hu/allami-egyhazugyi-hivatal (Letöltés: 2024. április 19.), https://neb.hu/asset/phpPa1z7j.pdf (Letöltés: 2024. április 19.) ↑
- Lásd: Soós Viktor Attila: Állami Egyházügyi Hivatal, Tudástár, Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2016, https://neb.hu/hu/allami-egyhazugyi-hivatal (Letöltés: 2024. április 19.) ↑
- Simó Endre neve előfordul személyi javaslatok között a következő levéltári segédletben: Németh Jánosné: Az MSZMP központi vezető szervei üléseinek napirendi jegyzékei, IV. kötet 1981–1989, Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2001, 390.,443., https://mnl.gov.hu/docstore/2502 (Letöltés: 2024. április 19.) ↑
- Lakatos Ernő (1930–2018) kommunista politikus, újságíró, diplomata, az Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (MSZMP KB) Agitációs és Propaganda Osztály (APO) vezetője (1982–1988). Párt-Állam-Párt, A pártállam állampárti funkcionáriusainak adatbázisa, 1948–1989 Magyar Nemzeti Levéltár – Nemzeti Emlékezet Bizottsága, https://www.paap.hu/ords/f?p=2013:3:::NO:3:P3_PERSON_ID:87571 (Letöltés: 2024. április 19.), MÚOSZ: Elhunyt Lakatos Ernő, 2018, https://muosz.hu/2018/12/22/elhunyt-lakatos-erno/ (Letöltés: 2024. április 19.) ↑
- Az 1964-es magyar–szentszéki megállapodás 1. számú, bizalmas mellékletében rögzítették azt az eljárásrendet, amely formailag nem sértette a pápai kinevezési jogot, a gyakorlatban viszont a Szentszék vagy a püspöki kar által felterjesztett, és a kormánnyal előzetesen egyeztetett listából választott jelöltet, vagy közvetlen tárgyalások vagy a püspöki kar elnökén keresztül előzetesen megbizonyosodott arról, hogy a kormánynak nincsen kifogása a kinevezés ellen. Fejérdy András: Szentszéki stratégiák a püspöki székek betöltésére, Történelmi Szemle, 55. évf. 2013/2, 303. ↑
- Soós Viktor Attila: Az Állami Egyházügyi Hivatal archontológiája – Az ÁEH szervezeti felépítése, nemzetközi kapcsolatai és dolgozóinak hivatali pályaképe, Doktori disszertáció, 2014, 158. https://edit.elte.hu/xmlui/
handle/10831/40125 (Letöltés: 2024. április 19.) ↑ - Ezt a hozzáállást jól jellemzi az alábbi nyilatkozat is: „Az egyházak haladó erőivel kialakult együttműködés nem jelenti azt, hogy feladtuk volna az egyházakban még meglevő reakciós erők elleni harcot. Nem működünk együtt azokkal, akik ellenségei népünknek, a békének. A szocialista állam ellen elkövetett bűncselekményért, a törvények megsértéséért, legyen az elkövető hívő vagy nem hívő, a felelősséget mindenkinek vállalni kell.” Miklós Imre: Az egyházak Magyarországon, Képes Újság, 15. évf., 1974/51, 6. ↑
- Rajki Zoltán: Az állam és az egyház kapcsolatának jellemző vonásai a Kádár korszakban, Egyháztörténelmi Szemle, III. évf., 2002/2, 74–86. ↑
- A Belügyminisztérium III/I. Csoportfőnökség Ügyrendje szerint szervezetileg a BM III/I. Csoportfőnöksége, III/I-4. Osztálya volt az illetékes (lásd: „Vatikán és a cionista szervezetek elleni hírszerzés, papi emigráció”) A Belügyminisztérium III/I. Csoportfőnökség Ügyrendjehttps://www.abtl.hu/sites/default/files/forrasok/ugyrend_1.pdf (Letöltés: 2024. április 19.) ↑
- Bárczi Géza – Országh László (szerk.): Reakció (szócikk), A magyar nyelv értelmező szótára, Akadémiai Kiadó, 1959–1962, https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/r-46B74/reakcio-47536/ (Letöltés: 2024. június 2.) ↑
- A szocialista pártállamok által megtervezett és útjára indított, majd a párt által a háttérből mozgatott papi békemozgalom a központilag helyesnek vélt politikai-hatalmi célok megvalósítására volt valójában hivatott. A békemozgalmat és a benne tevékenykedő papok (békepapok) békemozgalmi létét és szerepét kifejezetten a kommunista párt tervezte meg és alakította saját hatalmi céljaira, a mozgalom Magyarországon 1950 és 1989 között működött. A papi békemozgalom, illetve a „békeharc” mögöttes célja valójában a társadalom úgymond nem haladó, illetve reakciós vallásos elemeinek visszaszorítása, az egyházi vezetők kommunista diktatúrával való együttműködésének kikényszerítése, végső soron pedig az egyházak belső hierarchikus struktúrájának megtörése, bomlasztása volt. Békemozgalom (szócikk), Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, https://lexikon.katolikus.hu/B/békemozgalom.html, (Letöltés: 2024. április 19.), további irodalom például: Gál Máté: A katolikus egyház és a hitgyakorlás korlátozása Heves megyében az 1950-es években, valamint a korai Kádár-korszak idején (1950-1962), doktori (PhD) disszertáció, Eger, 2021, 140–141, 267–268, (Letöltés: 2024. április 19.). ↑
- Lásd: Cselényi István Gábor: Fölszabadítás teológiája (szócikk), Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, https://lexikon.katolikus.hu/F/fölszabadítás teológiája.html (Letöltés: 2024. április 19.) ↑
- Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti viszony feszült volt különösen a Szovjetunió 1979-ben kezdődött afganisztáni inváziója óta. Bár Ronald Reagan amerikai elnök 1981-es hivatalba lépésétől kezdve kereste a kapcsolatot a szovjet vezetéssel, a két nagyhatalom közötti legmagasabb szintű személyes találkozóra csak azután kerülhetett sor, hogy 1985-ben Mihail Gorbacsov lett a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára. A két vezető 1985. november 19-én találkozott Genfben, és bár maga a találkozó különösebb eredmények nélkül zárult, a személyes találkozás megnyitotta az utat a további párbeszéd előtt. Nagy Gergely: A genfi csúcstalálkozó sikertelenségének sikere, 30 éve szabadon, 2021. https://www.30eveszabadon.hu/a-genfi-csucstalalkozo-sikertelensegenek-sikere (Letöltés: 2024. április 19.) ↑
- Lengyelországban 1981. december 13-án a pártállam hadiállapotot vezetett be a politikai hatalom megtartása, illetve a hatalom megerősítése érdekében, az összetett társadalmi ellenállási folyamatok megállítása céljából. A folyamatosan és drasztikusan romló gazdasági helyzet és az következtében kialakuló sztrájkok nyomán a lengyel kommunista vezetés engedélyezte a kommunista pártól független szakszervezeti mozgalmak alapítását. Ennek nyomán regionális alapon szerveződött meg a Szolidaritás mozgalom („Szolidaritás” Független Önigazgató Szakszervezetek). A mozgalomhoz ellenzéki csoportok, sőt párttagok is csatlakoztak, továbbá a mozgalom lényegében a lengyel katolikus egyház és a lengyel származású II. János Pál támogatását is magáénak tudhatta. A hadiállapot idején 1982-ben a Szolidaritást a lengyel pártállami vezetés betiltotta, 1983. július 22-én feloldotta a hadiállapotot. Egészen a rendszerváltásig számos jogkorlátozás érvényesült, de a Szolidaritás betiltása ellenére nem szűnt meg létezni, a lengyel szocialista pártállami rendszer megszűnéséhez vezető társadalmi, illetve nemzetközi folyamatokat már nem lehetett megállítani. Mitrovits Miklós: Gdańskban kezdődött a lengyel rendszerváltás, Múlt-kor történelmi portál, 2009. február 6.,https://mult-kor.hu/20090206_gdanskban_kezdodott_a_lengyel_rendszervaltas_ (Letöltés: 2024. április 19.), Tischler János: Az MSZMP és a lengyelországi válság, 1980–1981, ArchívNet – XX. századi történeti források, 2. évf. (2002/1), https://www.archivnet.hu/politika/az_mszmp_es_a_lengyelorszagi_valsag_19801981.html, (Letöltés: 2024. április 19.)Július 22-e, Lengyelország Újjászületésének napja hivatalos ünnep volt 1989-ig, a szovjet vezetés által támogatott ideiglenes kormány, a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság 1944-es július 22-i megalakulására emlékezve. Ul. PKWN, Nazwy do zmiany, Dekomunizacja przestrzeni publicznej, Instytut Pamięci Narodowej (IPN), https://ipn.gov.pl/pl/upamietnianie/dekomunizacja/zmiany-nazw-ulic/nazwy-ulic/nazwy-do-zmiany/38480,ul-PKWN.html (Letöltés: 2024. április 24.), Ustanowienie Narodowego Święta Odrodzenia Polski, Dziennik Ustaw, 1945.32.194, https://www.prawo.pl/akty/dz-u-1945-32-194,16778751.html (Letöltés: 2024. április 24.), Fragment Manifestu Polskiego Komitetu Wyzwolenia Narodowegoz 22 lipca 1944 roku, https://warszawa.ipn.gov.pl/download/88/52321/zRoDlA.pdf (Letöltés: 2024. április 24.) ↑
- A titkos minősítés az iraton szereplő rájegyzés szerint 1999. május 5-én került megszüntetésre. ↑
- A forrás nem tartalmazza név szerint a tárgyaló küldöttségek tagjait, az Állami Egyházügyi Hivatal az Agitációs és Propaganda Osztálynak az elfogadott emlékeztető átiratát küldte csak meg, aláírások nélkül. A nevek az itt fellelt iratok között másik dokumentumban sem szerepelnek. ↑
- Az említett 1984-es találkozóról sajnos nem találtam iratot a levéltárban. Az 1986-os évből további irat nem került csatolásra, illetve keresővel sem leltem fel olyan egységet, mely ehhez kapcsolódna. Az 1984-es évről szintén nem találtam iratot, ugyanakkor amennyiben más potenciális címzettek iratai között a későbbiekben – esetleg más irathoz kapcsolva – előkerül további dokumentum, az további forrásközlést alapozhat meg. ↑
- Kézzel rájegyezve: „Lakatos et. Tájékoztatásul [olvashatatlan] II. 6.” Más írással: „Láttam. Köszönettel visszaküldöm. L.” ↑
- A képviselők felsorolása név szerint nem szerepel a dokumentumban. Bővebben lásd a 20. lábjegyzetnél. ↑
- II. János Pál (1920–2005), római katolikus pápa (1978–2005), János Pál, II, Magyar Katolikus Lexikon, https://lexikon.katolikus.hu/J/János Pál, II..html (Letöltés: 2024. április 19.) ↑
- Nagy Gergely: A genfi csúcstalálkozó sikertelenségének sikere, 30 éve szabadon, 2021. https://www.30eveszabadon.hu/a-genfi-csucstalalkozo-sikertelensegenek-sikere (Letöltés: 2024. április 19.) ↑
- Mihail Szergejevics Gorbacsov (1931–2022), a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára 1985–1990 ↑
- A Szovjetunió Kommunista Pártja ↑
- Központi Bizottság ↑
- Egyházak Világtanácsa. Lásd: https://lexikon.katolikus.hu/E/Egyházak Világtanácsa.html (Letöltés: 2024. április 19.) ↑
- Keresztyén Békekonferencia. Bővebben: Jávor Miklós: Egyházpolitika, ateista propaganda és békemozgaloma Kádár-rendszer korai éveiben (1957–1964), doktori értekezés, PPKE, 2020, https://real-phd.mtak.hu/
1031/3/Javor_Miklos_disszertacio.pdf (Letöltés: 2024. április 19.) ↑ - Európai Katolikusok Berlini Konferenciája. Bővebben: Sinkó Ferenc: Az európai országok katolikusainak berlini békekonferenciája, Vigilia, 1968/7, 483–484. ↑
- Európai Egyházak Konferenciája, Evangélikus Élet, 2004/18. https://zope.lutheran.hu/ujsagok/evelet/archivum/
2004/18/62 (Letöltés: 2024. április 19.) ↑ - Consejo Episcopal Latinoamericano, Latin-amerikai Püspöki Tanács, 1955-ben, XII. Pius pápa által alapított szervezet https://celam.org (Letöltés: 2024. április 19.) ↑
- „Isten Műve”, Josemaría Escrivá de Balaguer (szent József Mária) 1928-ban alapította Spanyolországban. Célja a mindennapi munka folyamán megvalósítani az életszentséget és az apostolkodásra szóló általános hivatást. 1950-ben XII. Pius pápa hivatalosan is jóváhagyta. Opus Dei (szócikk), Magyar Katolikus Lexikon, https://lexikon.katolikus.hu/O/Opus Dei.html (Letöltés: 2024. április 19.) ↑
- Comunione e Liberazione, https://clonline.org (Letöltés: 2024. április 19.) ↑
- El instituto sobre la religión y la democracia. ↑
- Ernesto Cardenal (1925–2020) nicaraguai katolikus pap, költő, politikus, a felszabadítási teológia képviselője. Részt vett az 1979-es nicaraguai sandinista felkelésben, és a későbbi sandinista kormányban kulturális miniszterként. II. János Pál pápa eltiltotta a szentségek végzésétől aktív politikai szerepvállalása miatt, amit 2019-ben Ferenc pápa oldott fel. Ernesto Cardenal, Britannica, https://www.britannica.com/biography/Ernesto-Cardenal (Letöltés: 2024. április 19.) ↑
- Fernando Cardenal (1934–2016) nicaraguai jezsuita pap, a felszabadítási teológia képviselője, Ernesto Cardenal öccse. 1984–1990 oktatási miniszter a sandinista kormányban. II. János Pál pápa 1984-ben felfüggesztette a papi hivatásból, miután nem volt hajlandó kilépni a kormányból, és kizárták a jezsuita rendből. Roberts, Sam: Fernando Cardenal, Nicaraguan Priest Who Defied Pope, Dies at 82, The New York Times, 2016. február 23. https://www.nytimes.com/2016/02/24/world/americas/fernando-cardenal-nicaraguan-priest-who-defied-pope-dies-at-82.html (Letöltés: 2024. április 19.) ↑
- Leonardo Boff a fölszabadítás teológiája nevű teológiai irányzat legismertebb képviselője, lásd: Cselényi István Gábor: Fölszabadítás teológiája, Magyar Katolikus Lexikon, https://lexikon.katolikus.hu/F/fölszabadítás teológiája.html (Letöltés: 2024. április 19.) ↑
- Gustavo Gutiérrez a felszabadítás teológiájának képviselőjeként kifejtette, hogy a fölszabadítást és a fejlődést az „ember síkján”, személyes síkon kell végrehajtani. Uo. ↑
- A Vatikán álláspontja a felszabadítás teológiájáról olvasható például a következő dokumentumban angolul: Ratzinger, Joseph: Instruction on Certain Aspects of the Theology of Liberation, 1984 augusztus 6., https://www.vatican.va/roman_curia/congregations/cfaith/documents/rc_con_cfaith_doc_19840806_theology-liberation_en.html (Letöltés: 2024. április 19.) Ennek egyik fő megállapítása, hogy az egyháznak nem szabad megfeledkeznie a nélkülözőkről, azonban a felszabadítás teológiája nem kellően kritikus módon használja a marxista gondolkodás különböző irányzataiból kölcsönzött fogalmakat, és egyes álláspontjai összeegyeztethetetlenek az emberiség keresztény látásmódjával.Massimo Borghesi, a Perugiai Egyetem erkölcsfilozófiai professzora megállapítása szerint az 1970-es évek katolikus-marxista messianizmusát a 80-as években felváltotta a neokonzervatív mozgalom, melyet a következő cikk idéz: Borghesi’s ‘Catholic Discordance’ revisits neoconservatism in the church, National Catholic Reporter, 2022. március 28. https://www.ncronline.org/opinion/ncr-voices/borghesis-catholic-discordance-revisits-neoconservatism-church (Letöltés: 2024. április 19.) ↑
- Bővebben: Sinkó: Az európai országok katolikusainak berlini békekonferenciája. ↑
- Kézírással rájegyezve a dokumentumra: „Lássa Boros et.” Más tollal és kézírással: „L. Boros” ↑