KRE-DIt 2024/1 | Beküldve:

Széchenyi István: Szólásszabadság és felelősség a közösségi médiában: etikai dilemmák a 21. században

2004. február 4-én egy tizenkilenc éves amerikai egyetemista néhány szobatársával alapjaiba véve megváltoztatta az addig ismert világunkat: Mark Zuckerberg ekkor indította el a Facebook social media platformot.

Bár a Facebook nem az első közösségi média[1] platform a világon, mégis kétségtelenül a legmeghatározóbbá vált mostanra mind közül. A létrejöttét követően hamar „hódításba” kezdett a platform: 2022-re megközelítőleg hárommilliárd aktív (havi) felhasználója lett a Facebooknak.[2] Ez az adat azt jelenti, hogy a Föld lakosságának több, mint harmada rendelkezik felhasználói fiókkal a cégnél, amelybe legalább havonta egyszer be is jelentkezik.

Mivel mára a közösségi média platformok – a Facebookkal az élen – teljesen a hétköznapjaink részévé váltak, és az üzleti modelljük velejárójaként rendkívül hatékonyan, manipulatív módon, addikciót okozva ösztönöznek a platformon történő médiafogyasztásra,[3] ismerőseinkkel való kapcsolattartásra, sőt, elérik, hogy saját adatainkat „ezüsttálcán” kínáljuk fel számukra, így – Cservák Csaba tanulmánya alapján[4] – rendkívül fontossá vált a XXI. században „az alapjogok hagyományos dogmatikájának, rendszerének átgondolása” különös tekintettel a véleménynyilvánítás szabadságára.

A közösségi média nem csak technolológia forradalmat, hanem számos etikai dilemmát is okozott a 21. századi polgárai számára (amely első sorban a véleménynyilvánítás szabadsága és az emberi méltóság alapjogi kolliziójából fakad). Az egyik ilyen etikai és egyben jogi dilemma, hogy a szólásszabadság teljesmértékben államhatároktól függ, a social media azonban nem foglalkozik az államhatárokkal.[5] Koltay András jól szavakba öntötte ezt a problémát ezzel foglalkozó tanulmányában: „Ami például Európában a szólásszabadság által védett vélemény, az egy iszlám államban blaszfémia lehet, ami súlyos büntetésért kiált.”[6]

Hogy egy másik példával is éljek a nemzetállamok különbségeire a szólásszabadságra tekintettel: 2020 óta globálisan tiltja a Facebook a holokauszt tagadását, az ilyen jellegű tartalmak automatikusan törölve lesznek a platformról. Ez korábban nem így volt: Németországban blokkolta az ilyen jellegű tartalmak elérését a platform, hiszen a német Btk. 130. §-a bünteti a holokauszt tagadását (holokaust zu leugnen),[7] mindazonáltal a világ számos országában ez nem bűncselekmény, így máshol – többek között az Amerikai Egyesült Államokban – elérhetőek voltak efféle tartalmak 2020 előtt.[8] A BBC cikke szerint Mark Zuckerberg mindig is a „szólásszabadság bajnoka volt”, aki sokáig úgy gondolta, a leghatékonyabb harc a „fake news” ellen a korrekt tájékoztatásban rejlik, azonban a facebook hozzáállása a moderáláshoz drasztikusan változott az elmúlt években a jelentős mennyiségű gyűlöletbeszéd témájú tartalmak megnövekedése miatt.[9]

Elgondolkodtató, hogy ilyen fontos témákban, mint az antiszemitizmus elleni fellépés, a social media platformokon a moderálás mértéke leginkább a platform tulajdonosának (legyen az Mark Zuckerberg vagy Elon Musk) a szólásszabadságról alkotott véleményétől és saját etikai nézeteitől függ, továbbá hiába tiltja egy állam az efféle tartalmak megjelenítését – mint a példában Németország –, a geoblocking[10] ma már aligha ér valamit a globális világban, számos VPN szolgáltató programjával kijátszható, és azonnal elérhetővé vállnak a tartalmak, akár a tiltó országban is. Itt egy további kutatásokra érdemes alapjogi kollízió merül fel: a platform tulajdonosoknak a tulajdonjoga kerül kollízióba a szólásszabadsággal. Ez a kollízió még gyakrabban előfordul klasszikus sajtótermékek esetében, ahol az intézmény tulajdonjoga kerül kollízióba az ott dolgozó újságírókat és szerkesztőket megillető sajtószabadsággal. Cservák Csabát idézve: „Lehet egyáltalán szavatolni a szerkesztő függetlenségét a tulajdonosi befolyástól?”[11]

Azt gondolom, a social media platformok okozta 21. századi etikai dilemmák megteremtették az igényt, hogy globálisan újragondoljuk a véleménynyilvánítás szabadságát és explicit megfogalmazzunk olyan emberi értékeket, amelyekért ki lehet nemzetközi szinten állni, valamint az emberiségre káros állhírek ellen is szükségesszerűvé vált a globális fellépés. A probléma igencsak összetett, és komoly szuverenitási kérdéseket vet fel, mindazonáltal véleményem szerint, ha a social media nem korlátozódik le nemzetállamok határain belülre, akkor az alapjogoknak sem szabadna.[12] A kérdés azért is nagyon összetett, mert hatalmas kulturális különbségek vannak a világ térségei között, amely az etikai kérdésekre is rányomja a bélyeget. Például míg az európai és az amerikai kontinens legtöbb államában biztosított az azonosnemű párok házassága[13] és alkotmányos szinten védve van a szabad önkifejezés – amely az emberi méltóság védelméből levezethető alapjog –, addig a világ számos országában tiltva vannak az LMBTQ szimbólumok, és még ennél is aggasztóbb, hogy a világ 76 országában bűncselekménynek minősül az azonos nemű felnőttek közötti, beleegyezésen alapuló szexuális tevékenységben való részvétel, amelyek közül Irán, Nigéria északi államai, Mauritánia, Szaúd-Arábia, Szomália déli részei, Szudán és Jemen államokban ezt halálbüntetéssel büntetik.[14]

Véleményem szerint, mivel a világ megosztott, valamint teljesen eltérő etikai és értékrendi nézetekkel bírnak a különböző kontinenseken lévő államok – egyelőre – lehetetlen feladatnak tűnik a globális megállapodás alapjogok tekintetében, a social media platformokat terheli a morális felelőség, hogy érvényre juttassák az önkifejezést, avagy korlátozzák a sértő tartalmakat.

Ebből a gondolatból következik az etikai dilemma: érdemes-e például a kínai piacon gazdasági szereplővé válni egy social media platformnak azon az áron, hogy a moderálási szabályzatát az állam elvárásaihoz szükséges alakítania? Koltay Andrást idézve: „Jó megoldás nincs: sem a szólásszabadság visszaszorulása, sem pedig normáinak másokra kényszerítése nem tekinthető annak.”[15] Ami az én véleményemet illeti, én ezt kissé eltérően gondolom: meggyőződésem szerint a természetjogból levezethető legalapvetőbb emberi jogokat, mint az emberi méltóság védelme vagy a véleménynyilvánítás szabadsága, igenis szükséges érvényre juttatni, így azoknak az államoknak, amelyek állampolgárai használni kívánják a globális social media platformokat, ezt tiszteletben kell tartaniuk. Kína példájából láthatjuk, hogy vannak országok, amelyek nem kérnek a „nyugati világ” social media platformjaiból és kizárólag saját ideológiájukhoz igazított platformok használatát engedélyezik belföldön élő állampolgáraik számára. Mint Kína bebizonyította: ez is egy út.

Bár globálisan szinte lehetetlennek tűnik az etikai alapok tekintetében konszenzus, európai szinten korántsem az. Éppen ezért véleményem szerint az Európai Unió jó úton halad a jogharmonizáció tekintetében a tagállamok között, éppen ezért örvendetes a GDPR rendelet, az AVSM irányelv, valamint az új DMA és DSA rendeletek megalkotása[16]. Azt gondolom, ezek a jogszabályok a világ többi részének is példaértékűek lehetnek a jövőben.

Szintén óriási jogi és etikai dilemmát jelent a a véleménybuborék (filter bubbles) megítélése. Mit is jelentenek a véleménybuborékok? Valószínűleg azok hallottak már a véleménybuborékok jelenségéről – mindenesetre megtapasztalták –, akik komoly megrázkódtatásként élték meg a Brexitet, Donald Trump megválasztástát Amerikában, vagy 2022-ben a kétharmados Fidesz-KDNP győzelmet Magyarországon, hiszen „alig ismernek olyan embert, aki ezzel egyetértene”.

Az emberi természet fogékonyabb és jobban szereti azokat a tartalmakat, amelyek a saját álláspontját, véleményét tükrözik vissza valamilyen formában.[17] Éppen ezért a social media platformok algoritmusai a felhasználók érdeklődésének megfelelően (amelyet a múltbeli tartalom-megtekintésekből, like-okból, kommentekből a platformok mérnek, meghatároznak) állítják össze a megjelenésre kerülő tartalmakat a hírfolyamon (news feed), így elsősorban olyan tartalmakkal találkozhatunk a közösségi média platformokon, amelyekkel egyetértünk, azonosulunk, ami pedig az értékrendünket, véleményünket vitatja, azok a tartalmak láthatatlanná vállnak számunkra.[18] Ez egy olyan környezetet alakít ki, amelyet véleménybuboréknak nevezünk.[19]

A véleménybuborékot előidéző algoritmusok nem szükségszerűen rosszak: a mesterséges intelligenciának és fejlett algoritmusoknak köszönhetően olyan tartalmak jelennek meg számunkra a közösségi média platformokon, amelyeket jó eséllyel szeretünk, így számunkra tetsző zenéket, videokat, valamint termékajánlásokat láthatunk reklám formájában. A technológia a marketingben is forradalmat hozott: a social mediának köszönhetően célzottan azokhoz jutnak el a hirdetések, akiket jó eséllyel érdekelhet a termék, így jelentős költségmegtakarítást okoz a hirdetőknek.

A probléma abban rejlik, hogy az algoritmus az érdeklődésünknek megfelelően egyre inkább figyelemfelkeltő, szenzációkeltésre alkalmasabb tartalmakat fog ajánlani, így – Zynep Turfekci szerint –, ha valaki Donald Trumpról kezd videókat nézni a YouTube-on, idővel fehér felsőbbrendűségről szóló videók fogják elárasztani, ha Bernie Sanders érdekli viszont, akkor előbb-utóbb előkerülnek a baloldali összeesküvés elméletek.[20] Turfekci szerint ez nem rosszszándékból teszi az algoritmus, hanem a közösségi média platformok üzleti modellje arra ösztönöz minket, hogy minél több időt töltsünk tartalomfogyasztással, és ezt a célt a figyelemfelhívó tartalmak tudják leginkább elérni.[21]

Ami a magyar viszonylatok illeti, az IDEA intézet 2021 őszében készült kutatása szerint a magyar társadalom is szélsőségesen polarizált, erősen jellemző a politikai homofólia, ami azt jelenti, hogy a magyar választók is olyan emberekkel veszik körül magukat első sorban, akik hasonló véleményen vannak.[22] A kutatás szerint például a Fidesz-KDNP szavazóinak a 70%-a környezetében szintén kormánypárti szavazók élnek, ellenzéki szavazóval mindössze 7%-uk áll kapcsolatban.[23]

Ami megoldás lehet a véleménybuborékokra, az az, ha bizonyos témákban – például közéleti és politikai tartalmak tekintetében – az algoritmusok kevésbé vennék figyelembe a felhasználók érdeklődési körét, így olyan tartalmak is megjelennének a hírfolyamon (news feed), amellyel a felhasználó kevésbé tud azonosulni, ezzel lehetőséget biztosítanának a pontosabb véleményformálásra. Nyilván teljesen nem lenne értelme megszüntetni a véleménybuborékokat keletkeztető algoritmusokat, hiszen számos pozitív vonatkozásuk van, továbbá a platformoknak erőteljes anyagi érdeke, hogy ajánlásaikkal, releváns reklámjaikkal javítsanak a szolgáltatás minőségén. Mindazonáltal a célzott hirdetések és tartalmak létezése politikai témákban kérdésessé teszi, hogy a demokrácia, továbbá a választójog és gondolatformálás szabadsága nem sérül-e az algoritmusok által, hiszen nem várható el egy átlagos választópolgártól, hogy a közösségi médián töltött időn túl alaposan tájékozódjon más független hírforrásokból is.[24]

„Mikor mondhatjuk, hogy egy személy véleménynyilvánítása szabad? Ha elmondhatja korlátozás nélkül gondolatait.”[25] Főszabály szerint ez alól nincs kivétel, bár elképzelhetőek olyan helyzetek, hogy erkölcsi értelemben szükséges a kivétel.[26] Azt gondolom, hogy a véleménybuborékok jelensége, ahol az algoritmusok határozzák meg, kihez jut el a véleményünk, valamint milyen információk jutnak el hozzánk, már önmagában a véleménynyilvánítás korlátozásának mínősül (hiszen ha az algoritmus szerint az egykori középiskolai osztálytársamat nem érdekli a politikai témájú posztom a közösségi médiában, akkor számára nem jeleníti meg azt a rendszer, hiába töltöttem fel és szántam neki is a tartalmat). Éppen ezért tartom fontosnak, hogy az algoritmusok működését is EU-s szinten szabályozzuk, a véleménynyilvánításnak minél nagyobb teret engedve, máskülönben a platformok fogják azt saját meggyőződésük szerint beállítani.

Összefoglalva az eddigieket, a közösségi média számos etikai dilemmát okozott a 21. században, ezek közül a legnagyobbak a társadalmak közötti kulturális különbségek a globalizált világban, amelyek a közösségi média által kiéleződnek, a véleménybuborékok jelensége (és az ezzel együtt járó fokozódó társadalmi polarizálódás), továbbá a cenzúra (és fake news elleni fellépés) megítélése a világ külnböző országaiban. A megoldást abban látom, ha a véleménynyilvánítás határait nem a platformokra bíznánk, és nem is hagynánk nemzetállami kézben, hanem a globális fellépést tartom szükségesnek, hiszen a közösségi média sem lokálisan van jelen. Bízom benne, hogy a jövőben fokozott előrelépés történik – legalább uniós szinten – a kérdésben.

Bibliográfia

Cservák Csaba. A szólásszabadság dogmatikai sajátosságairól a médiajog relációjában, in Cservák Csaba – Horváth Attila (szerk.): Az adekvát alapjogvédelem, Budapest, Porta Historica, 2018.

Cservák Csaba: A véleménynyilvánítás szabadsága a média (szem)üvegén keresztül, Jogelméleti szemle, 2010/1.

Cservák Csaba: Gondolatok a véleménynyilvánítás alapjogáról az Alaptörvényt követően, KRE-DIt, Jogtudományi különszám 2021.

Cservák Csaba: Modern technológiák az alkotmányjogban, különös tekintettel az alapjogvédelemre, in Homicskó Árpád (szerk.): Technológiai Kihívások az egyes jogterületeken tanulmánykötet, Budapest, KRE-ÁJK, 2018.

Gosztonyi Gergely: Az alternatív média a(z európai) médiaszabályozásban, In Medias Res, 2013/1.

Koltay András: A social media platformok jogi státusa a szólásszabadság nézőpontjából, In Medias Res, 2019/1.

Jansen, Sabine – Spijkerboer, Thomas: Menekülés a homofóbia elől, A szexuális orientációval és a nemi identitással kapcsolatos menedékkérelmek Európában, COC Nederland, Vrije Universiteit Amsterdam, 2011.

Waldman, Ari Ezra: Manipulating Trust on Facebook, Loyola Consumer Law Review, Vol. 29, 2016.

Egyéb források

Facebook bans Holocaust denial content, BBC, 12 October 2020, https://www.bbc.com/news/technology-54509975

Facebook Revenue and Usage Statistics (2022), Business of Apps, https://www.businessofapps.com/data/facebook-statistics/

Facebook verbietet, Holokaust zu bestreiten, Deutschlandfunk, nachrichtenleicht, 16. Oktober 2020, https://www.nachrichtenleicht.de/facebook-verbietet-holocaust-zu-bestreiten-100.html

Lovász Dávid: A véleménybuborékok jelensége a közösségi médiában, Kalauz, PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, https://kalauz.lib.pte.hu/velemenybuborek-jelensege-kozossegi-mediaban/#dn07 (Letöltés: 2022.október 31.)

Véleménybuborék élőben: az emberek többsége alig kerül kapcsolatba más pártállásúakkal, Telex.hu, 2021. november 2. https://telex.hu/belfold/2021/11/02/politikai-homofilia-velemenybuborek-fideszesek-es-ellenzekiek-ismeretsegi-kore-idea-kutatas

Hivatkozások

  1. A magyar „közösségi média” és az angol „social media” szavakat szinonimaként használom az egész dolgozatom során, bár nem 1:1 arányú az ekvivalencia a két jelentés között. A dilemmáról ld. bővebben Gosztonyi Gergely: Az alternatív média a(z európai) médiaszabályozásban, In Medias Res, 2013/1, 133. ↑
  2. Facebook Revenue and Usage Statistics (2022), Business of Apps, https://www.businessofapps.com/data/facebook-statistics/ ↑
  3. Ari Ezra Waldman: Manipulating Trust on Facebook, Loyola Consumer Law Review, Vol. 29, 2016, 75–79. ↑
  4. Cservák Csaba: Modern technológiák az alkotmányjogban, különös tekintettel az alapjogvédelemre, in Homicskó Árpád (szerk.): Technológiai Kihívások az egyes jogterületeken tanulmánykötet, Budapest, KRE-ÁJK, 2018, 67. ↑
  5. Koltay András: A social media platformok jogi státusa a szólásszabadság nézőpontjából, In Medias Res, 2019/1, 16. ↑
  6. Uo. ↑
  7. Deutsches Strafgesetzbuch (StGB), § 130. ↑
  8. Facebook verbietet, Holokaust zu bestreiten, Deutschlandfunk, nachrichtenleicht, 16. Oktober 2020, https://www.nachrichtenleicht.de/facebook-verbietet-holocaust-zu-bestreiten-100.html ↑
  9. Facebook bans Holocaust denial content, BBC, 12 October 2020, https://www.bbc.com/news/technology-54509975 ↑
  10. A technológia a földrajzi hely szerinti korlátozást teszi lehetővé. ↑
  11. Cservák Csaba. A szólásszabadság dogmatikai sajátosságairól a médiajog relációjában, in Cservák Csaba – Horváth Attila (szerk.): Az adekvát alapjogvédelem, Budapest, Porta Historica, 2018, 91–96. ↑
  12. Cservák Csaba fogalmaz meg két de lege ferenda javaslatot a közösségi média szabályozásának kapcsán. Elképzelése szerint lehetővé kellene tenni egy választottbíróság létrehozását, ahova tagokat delegálhatnának a közösségi média felhasználók, mindezt egy félarányos rendszerben képzeli el (a delegáltaknak kevesebb szavazatuk lenne, mint ahány mandátumot kiosztottak). A választottak mellé a közösségi platform is delegálhatna egy-egy főt, majd a tagok konszenzussal jelölnének meg egy elnököt. Emellett gyéb garanciákat is meghatároz, amelyek a tagok szakmai alkalmasságát garantálják.A másik javaslata egy speciális „ombudsman-jellegű” intézmény létrehozása, amely előmozdíthatná, hogy az alapjogvédelem általános rendszerében, egységes jogértelmezést biztosítva, speciális szakértelemmel bíró személy vegyen részt a közösségi médiában zajló alapjogvédelemben.Ld. bővebben: Cservák Csaba: Gondolatok a véleménynyilvánítás alapjogáról az Alaptörvényt követően, KRE-DIt, Jogtudományi különszám 2021. ↑
  13. Megjegyzem: a házasságkötéshez való jog az emberi méltóságból levezethető alapjog, az önrendelkezési jog részeként, amely még a magyar Alkotmánybíróság szerint is így van, ld. 22/1992. (IV. 10.) AB határozat. ↑
  14. Ld. Sabine Jansen – Thomas Spijkerboer: Menekülés a homofóbia elől, A szexuális orientációval és a nemi identitással kapcsolatos menedékkérelmek Európában, COC Nederland, Vrije Universiteit Amsterdam, 2011. ↑
  15. Koltay: A social media platformok, 16. ↑
  16. Javaslat az Európai Parlament és a Tanács rendelete a digitális ágazat vonatkozásában a megtámadható és méltányos piacokról, Digital Markets Act, DMAJavaslat az Európai Parlament és a Tanács rendelete a digitális szolgáltatások egységes piacáról és a 2000/31/EK irányelv módosításáról, Digital Services Act, DSAAz Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1808 irányelve (2018. november 14.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010/13/EU irányelvnek (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) a változó piaci körülményekre tekintettel való módosításáról, AVMS irányelvAZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2016/679 RENDELETE (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet), GDPR ↑
  17. Koltay: A social media platformok, 5. ↑
  18. Uo. ↑
  19. Uo. ↑
  20. Lovász Dávid: A véleménybuborékok jelensége a közösségi médiában, Kalauz, PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, https://kalauz.lib.pte.hu/velemenybuborek-jelensege-kozossegi-mediaban/#dn07 (Letöltés: 2022.október 31.) ↑
  21. Uo. ↑
  22. Véleménybuborék élőben: az emberek többsége alig kerül kapcsolatba más pártállásúakkal, Telex.hu, 2021. november 2. https://telex.hu/belfold/2021/11/02/politikai-homofilia-velemenybuborek-fideszesek-es-ellenzekiek-ismeretsegi-kore-idea-kutatas ↑
  23. Uo. ↑
  24. Koltay: A social media platformok, 5. ↑
  25. Cservák Csaba: A véleménynyilvánítás szabadsága a média (szem)üvegén keresztül, Jogelméleti szemle, 2010/1. ↑
  26. Uo. ↑