A szocialista pártállam által megtervezett és útjára indított, majd a párt által a háttérből mozgatott papi békemozgalom[1] a központilag helyesnek vélt politikai-hatalmi célok megvalósítására volt valójában hivatott. Elnevezése és nyilvánosan hangoztatott céljai alapján egy ilyen mozgalmat a kívülálló – ideológiai szempontból – akár „haladónak” is gondolhatott volna. Számos tanulmány született a békepapokról és rendszerváltást megelőzően betöltött szerepükről.[2] Elsődlegesen arra az aspektusra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a szocialista államhatalom ideológiai célok mentén kívánta szolgálatába állítani békepapokat, kifejezetten az általa „klerikális reakciós elemekként” meghatározott személyek elleni küzdelme során. A nyomásgyakorló és befolyásoló pártérdekek inspirálták a papi békemozgalom hatalomgyakorlók általi létrejöttét, melyeket a pártállam a saját érvrendszere szempontjából ideológiailag alátámasztott. A békemozgalmat és a papok békemozgalmi létét és szerepét kifejezetten a kommunista párt tervezte meg és alakította Magyarországon saját hatalmi céljaira, hűen követve ezzel is a párt ideológiai irányvonalát és az erre vonatkozó kommunista modellt.
Induljunk ki ebből az igen mesterségesen hangzó szóösszetételéből – békepapok – érzékelhető, hogy a békemozgalomban részt vevő papok feladata – küldetése – nyilvánvaló volt a pártállami ideológia szempontjából. Ők voltak azok, akik a párt által hangozatott békeharc mellett kellett, hogy kiálljanak a szocialista béketábort támogatva, egy háborúmentes, ideális világ képét követve, melyet csak a szocialista demokráciák képesek biztosítani az imperialista hatalmakkal szemben, széles társadalmi tömegeket megmozgatva és egyúttal saját „pártjukra” állítva. Nézzük meg továbbá, hogy honnan eredeztethető a mozgalom egyházi vonatkozásban. A szocialista-kommunista diktatúra 1950-ben hozta létre a Katolikus Papok Országos Békebizottságát Magyarországon, a nemzetközi békemozgalmakat alapul véve, kifejezetten tehát szovjet mintára, saját hatalmi céljai, valamint a pártérdekek által vezérelve.[3] Az országos, valamint területi szinten kibontakozó egyházi békemozgalmak valamint az azok tevékenységét megyénként szervező békebizottságok esetében az alapul szolgáló szovjet minta lényege tévedhetetlenül egyértelmű volt: a mögöttes cél a társadalom „nem haladó”, illetve „reakciós”, vallásos elemeinek visszaszorítása, az egyházi vezetők kommunista diktatúrával való együttműködésének kikényszerítése, az egyházak belső hierarchikus struktúrájának megtörése, bomlasztása.
A legfontosabb strukturális változás a papi békemozgalom életében az 1956-os forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódik, melynek leverését követően kis idővel már újra is indították a párt részéről a mozgalmat, a Hazafias Népfront, mint ernyőszervezet keretei között. A nemzetközi, illetve a hazai békemozgalmakban nemcsak katolikusok, hanem más keresztény egyházak is részt vettek. A Katolikus Egyházhoz ugyanakkor egy újonnan létrejött szervezet, az Opus Pacis volt a közvetlen kapcsolódás, melyet a pártvezetés nyomására hozott létre a magyar katolikus püspöki kar, annak érdekében, hogy a testület támogassa az Országos Béketanács békegondolatát a papság és a hívek körében.
A pártállam ideológiai, marxista alapon nyugvó elgondolása az volt, hogy a hívő embereket politikailag a pártállam felé lehet terelni, továbbá, hogy az egyházi szervezetekben pártállami kontrollt lehessen gyakorolni. Az állami intézkedések lényege egyszerűen megfogalmazható: ki kell kényszeríteni a párt kontrollját az egyházi szereplők felett. A marxizmus és kereszténység viszonyáról Lukács György[4], a nemzetközileg is ismert filozófus, marxista gondolkodó 1970-ben így vélekedett: „Ma, amikor a vallás válsága a vallásos emberek többségét érinti, érzékenyebbé válnak a marxizmus iránt, és közreműködésüket a politikai-társadalmi életben egyáltalán nem tartom jelentéktelennek.”[5] Ahogyan Lukács György megállapítja, az egyház és társadalom viszonya a történelem különböző korszakaiban az alkalmazkodások sorát mutatja, az általa dialógusnak nevezett kapcsolat jellegét szemléletesen, jól érzékelteti egy másik idézete: „Ha pedig az egyház olykor a marxisták álláspontját támogatja, nem látom okát, miért ne támogatnák a marxisták az egyházat.”[6]
A papi békemozgalom hazánkban a szocialista blokk országai közül talán a leghosszabb ideig tudott működni és érvényesülni, időben távolodva az ötvenes évektől a „békepapság” súlya és szerepe a mögöttes ideológiai és hatalmi célok azonossága mellett – a társadalmi, politikai változásokkal kölcsönhatásban, illetve azok hatására is – fokozatosan csökkent. A többi, volt szocialista ország közül példaként említhetnénk még Csehszlovákiát (ahol először jött létre ilyen mozgalom), vagy Lengyelországot, ahol ugyancsak létezett és működött hosszabb-rövidebb ideig hasonló szerveződés, utóbbi esetben az ottani „békepapokat” például „hazafias papoknak”[7] nevezték. Egyáltalán nem elhanyagolható körülmény, hogy a pártállamok egyházakkal szembeni harcának nyilvános eszköze az ideológia – és annak megjelenése a sajtóorgánumokban és a médiákban, – titkos eszköze pedig a belügyi és állambiztonsági szervek fellépése volt. Egy, a politikai nyomozó szerv által ügynökként foglalkoztatott pap jelentéseiben a legtanulságosabb az a vélemény, melyet egyik paptársa elmondása alapján jegyzett fel, e szerint lényegében aki nem jár békegyűlésre, vagy nagyon rendes ember, vagy besúgó.[8]
Az egyházak feletti pártállami kontroll további fontos eszköze volt egy külön erre a célra létrehozott szakigazgatási intézmény. Magyarországon ez volt az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH), mely 1951 és 1989 között működött.[9] Az ÁEH preferálta a békepapok különböző posztokra történő kinevezését az egyházmegyei vezetésbe. A pártállam a békepapokon keresztül szerette volna elérni az alsópapság és a főpapság szembeállítását. A kinevezésekkel kapcsolatosan is – nemcsak a békepapok tevékenységével összefüggésben – folyamatosan kapott jelentéseket, jellemrajzokat a területi pártszervektől, referenseitől, a tanácsoktól egyaránt. Folyamatosan információkat szolgáltatott a területi, illetve központi pártszervek részére (az MSZMP KB mellett működő Agitációs és Propaganda Osztálynak is), illetve a Külügyminisztériumon keresztül a külképviseletek felé is. Területi koordinációs értekezletekre is sor került (rendszeres jelleggel), ahol egészen járási, illetve városi szinten kerültek meghatározásra a konkrét feladatok, köztük a békepapokkal, papi békemozgalommal kapcsolatos központi elvárások is. Fontos volt a területi szervezettség és lefedettség, mivel a hívőkkel és a papokkal az államhatalom elgondolása szerint – mely levéltári forrásokkal is alátámasztható[10] – foglalkozni kell helyben is, ott ahol élnek.
A társadalmi befolyásolás egyik záloga az írott, nyomtatott sajtó volt, hiszen nyomtatott formában is volt mód a képviselt eszmék és gondolatok terjesztésének az egyházak társadalmi szerepével kapcsolatosan. A Budapesten megjelenő „A Kereszt” a békepapi mozgalom hivatalos szócsövének szerepét töltötte be.[11] A lapot a Vatikán 1956-ban indexre tette, így kénytelenek voltak megszüntetni, és egy, a püspkökkari cenzor által ellenőrzött új lapot alapítani, ez volt a „Katolikus Szó”.[12] A „Katolikus Szó” békepapokkal kapcsolatos társadalmi üzenetei közül álljon itt néhány[13]: az államot nem szabad támadni[14] (1956); a békepapok vigyázzanak paptársaik magatartására[15] (1958); a békepapok nem törekednek a hierarchikus posztok elfoglalására[16]; a keresztény ember nyugodtan és bátran állhat a szocializmus építésének ügye mellé![17] (1959); az állam és az egyház közötti jó viszony jelentős tényezője a papi békemozgalom[18], a békemozgalom nem szovjet szervezkedés, a katolikus egyház is békét akar (1961).[19] Hasonló cikkek más egyházak lapjaiban is megjelentek: a Reformátusok Lapja 1959-ben beszámol Vető Lajosnak[20] az Országos Béketanács Református és Evangélikus Egyházi Bizottságai közös gyűlésén elmondott beszédéről: „A békéért az egyházi emberek együtt dolgozhatnak a más világnézetet követő kommunistákkal is. […] A háborúk a tőkés társadalmi rend lényegéből következnek, viszont a szocializmus lényegéhez tartozik a béke.”[21] Ezek az üzenetek burkoltan magukban hordoznak egy mögöttes tartalmat, érzékelhetővé teszik a látszat mögötti valóságot is.
A békepapok létezése és tevékenysége a hivatalos egyházi szervezetet is olyan helyzetbe hozta, hogy – mint ebben az esetben is – ki kellett alakítania saját álláspontját, illetőleg hivatalos viszonyát a papi békemozgalomhoz és annak különböző szereplőihez.[22] Például egyes egyházi személyeket, akik a mozgalommal kapcsolatosan politikai szerepet vállaltak, az egyházi vezetés büntetéssel sújtott: 1958-ban több személyt kiközösített parlamenti tevékenységük és a békemozgalomban vállalt szerepük miatt. A büntető rendelkezést 1971-ben a Szentszék megszüntette.[23] Külön kutatási irány lehet, ha kifejezetten az egyházak szemszögéből vizsgáljuk meg a békepapok politikai tevékenységét. A békepapok szerepe a szocialista pártállamban így összegezhető: részvétele az egyházi reakció elleni harcban, politikai befolyásoló tevékenység kifejtése kiemelten az egyházi vezetők irányában, illetve a politikai befolyásolási mérték növelése.
Az ÁEH betöltötte a neki szánt állami funkciókat, így például az állam megkötötte egyezményeit az egyházi szereplőkkel, hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt. 1964-ben Magyarország és a Szentszék megállapodást írt alá, melynek lényege, hogy annak alapján a Vatikán beleegyezett, hogy csak olyan püspököket nevez ki Magyarországra, akiket a magyar állam nem kifogásol.[24]
1989. májusában az esztergomi érsek, Paskai László[25] még tárgyalást folytatott az Országos Béketanáccsal a békemozgalom esetleges megújításáról. Paskai végül 1989. november 20-án[26] hivatalosan megszüntette a katolikus papi békemozgalmat (felmentette az Opus Pacis igazgatóját, valamint az OBKB[27] főtitkárát).[28] A rendszerváltás előestéjén azonban a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény[29] előkészítésének időszaka és ténye megalapozta az ÁEH megszűnését[30] is, majd általában a korszakhoz köthető békepapok tevékenységének végét is elhozta, végül a papi békemozgalom elhalt Magyarországon, a békepapok tevékenysége nem lesz összeegyeztethető az új szabályozással.
A pártállam politikai-hatalmi és az ezek mögött álló ideológiai céljai mentén a békepapokat kifejezetten a „klerikális reakciós elemekként” meghatározott egyházi személyekkel és hívőkkel szemben folytatott harcában saját érdekei mentén állította szolgálatába. A politikai-hatalmi érdekek jól körvonalazhatóan megjelennek a papi békemozgalom mögöttes ideológiájában, mely tartalmilag valójában így az egyházakkal szembeni harcra irányuló párttörekvéssel azonosítható.
Nemcsak az államhatalmi-pártállami érdekek oldaláról történő – gyakorlati szempontú – megközelítés az egyedüli vizsgálódási lehetőség a békepapok történelmi szerepével kapcsolatosan, a tárgykör vizsgálatának fókuszát érdemes – akár önállóan – az ideológiai-filozófiai fókuszú megközelítéssel meghatározni. A papi békemozgalom államhatalom által irányított tevékenysége és a nyilvánosságban megjelent hivatalos békecélkitűzések közötti különbségek a levéltári iratokban[31] szövegszerűen is kézzelfoghatóvá válnak. A békemozgalom országos szervezetrendszerének, valamint a megyei békebizottságok helyi szinten kifejtett működésének részletesebb vizsgálatának kifejezetten része, fontos aspektusa lehet a békepapok társadalomra és hívőkre gyakorolt hatásának közvetlen kutatása (akár például a szövetkezeti, gazdasági folyamatok alakulása, vagy akár a papok, a hívők, illetve a hitoktatásban résztvevők számának változásai a szocialista korszakban). Ennek során az említett ideológiai hátteret és ellentmondást szintén indokolt figyelembe venni.
Bibliográfia
Felhasznált irodalom
Dr. Diós István – dr. Viczián János (szerk.) Magyar Katolikus Lexikon (online változat), Budapest, 2013, https://lexikon.katolikus.hu/.
Fejérdy András: Szentszéki stratégiák a püspöki székek betöltésére, Történelmi Szemle, 55. évf. 2013/2
Gergely Jenő: Egyházak, in A Dunánál – Magyarok A 20. Században (1918–2000) Encyclopaedia Humana Hungarica 09., teljes kötet: https://mek.oszk.hu/01900/01906/html/; fejezet: https://mek.oszk.hu/01900/01906/html/index5.html.
Hegyi Béla: Lukács György nézetei, Vigilia, XXXV. évf., 1970/6, 401. https://vigilia.hu/pdfs/Vigilia_1970_06_facsimile.pdf – page=43.
Kálmán Péter Peregrin OFM: „A Magyar Katolikus Egyház helyzete a kádári egyházpolitika első éveiben a teológiai összefüggések tükrében”, doktori (PhD) értekezés, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest, 2014, https://real-phd.mtak.hu/123/.
Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon, Akadémiai Kiadó, 1994, online változat: https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/index.html.
Maruyama Keiichi: Lukács György bibliográfiája, Lukács Archívum Nemzetközi Alapítvány, https://www.lana.info.hu/lukacs-gyorgy/lukacs-gyorgy-bibliografia/.
Mackiewicz, Józef: A Vatikán a vörös csillag árnyékában – Vita Sarmatica 11., Attraktor Kiadó, Máriabesnyő, 2012
Pál József: Békepapok, Egyházfórum, 1995
Rapali Vivien Regina: Harc a „klerikális reakció” ellen in Házi Balázs – Jónás Róbert – Nagymihály Zoltán – Rapali Vivien – Strausz Péter (szerk.): Ma demokráciát, holnap szocializmust. A diktatúra kiépülése és működése, 1944-1956, Budapest, Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum, 2022, 237–240
Rigó Róbert: Pártállami „szociográfia” a hatvanas évek vallási életéről, Forrás, LIV. évf. 2022/2.
Soós Viktor Attila: Az Állami Egyházügyi Hivatal archontológiája – Az ÁEH szervezeti felépítése, nemzetközi kapcsolatai és dolgozóinak hivatali pályaképe, Doktori (PhD) értekezés, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 2014. https://doktori.btk.elte.hu/hist/soosviktorattila/diss.pdf.
Sulák Péter Sándor: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré…” A békepapi mozgalom létrejötte, szervezete és szerepe a Magyar Népköztársaság egyházpolitikájában (1950-1956), ujkor.hu, 2022,
Szabó Csaba: A Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a hatvanas években a legújabb kutatások tükrében, Előadások a Szent István Társulatnál XXV. – Haza a magasban 25., Szent István Társulat, Budapest, 2006.
A Katolikus Papok Országos Békebizottságának megalakítása, Múlt-kor történelmi portál, 2004. augusztus 3., https://mult-kor.hu/cikk.php?id=6372.
Lukács György, Tudástár, Nemzeti Emlékezet Bizottsága, https://neb.hu/asset/phpJcokTj.pdf.
Levéltári források
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
ÁBTL 3.1.2. M-21795, „Kárpáthy Zoltán” fn. Ügynök
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára
HU-MNL-OL M-KS 276-65, Rákosi Mátyás titkári iratai
HU-MNL-OL XIX-A-21-c, Adattár
Vera and Donald Blinken Open Society Archives
at Central European University, Budapest, Hungary
HU OSA 300-40-1:208/6 – 210/3, Records of Radio Free Europe/Radio Liberty Research Institute, Hungarian Unit, Subject Files, Egyház: Békepapok
Hivatkozott jogszabályok
1989. évi 14. törvényerejű rendelet
1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról.
További irodalom
Gál Máté: A katolikus egyház és a hitgyakorlás korlátozása Heves megyében (1950-1962), Kronosz Kiadó, 2023, 178–278
Horváth Gergely Krisztián: Szovjetizálás és ellenállás a Veszprémi egyházmegyében, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Budapest, 2018., 173–177
Köpeczi Bócz Edit: Az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenysége, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004, 58–100
Jávor Miklós: Egyházpolitika, ateista propaganda és békemozgalom a Kádár-rendszer korai éveiben (1957–1964): Eszmetörténeti értekezés, Doktori (PhD) értekezés, Budapest, 2020, https://real-phd.mtak.hu/1031/, 68–125.
Kelemen Dávid: Egyházüldözés, hitélet és vallásgyakorlat a győri egyházmegyében, Papp Kálmán egyházkormányzása alatt (1946–1966), Doktori (PhD) értekezés, Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 2021, https://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/pea/24033/kelemen-david-phd-2021.pdf.
Rigó Róbert: Lelkészek a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában in Kiss Réka – Lányi Gábor (szerk.) Hagyomány, identitás, történelem 2019, 2. kötet, Budapest, 2020, 165-199.
Hivatkozások
- Meghatározását lásd: Békemozgalom, Magyar Katolikus Lexikon (online változat), Budapest, 2013, https://lexikon.katolikus.hu/B/békemozgalom.html (Letöltés: 2024. április 13.). ↑
- Például lásd: Sulák Péter Sándor: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré…” A békepapi mozgalom létrejötte, szervezete és szerepe a Magyar Népköztársaság egyházpolitikájában (1950-1956), ujkor.hu, 2022, https://ujkor.hu/content/adjatok-meg-a-csaszarnak-ami-a-csaszare-a-bekepapi-mozgalom-letrejotte-szervezete-es-szerepe-a-magyar-nepkoztarsasag-egyhazpolitikajaban-1950-1956 (Letöltés: 2024. április 13.), Pál József: Békepapok, Egyházfórum, 1995; Horváth Gergely Krisztián: Szovjetizálás és ellenállás a Veszprémi egyházmegyében, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Budapest, 2018, 173–177; Rigó Róbert: Lelkészek a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában in Kiss Réka – Lányi Gábor (szerk.) Hagyomány, identitás, történelem 2019, 2. kötet, Budapest, 2020, 165-199; Köpeczi Bócz Edit: Az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenysége, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004, 58–100; Gál Máté: A katolikus egyház és a hitgyakorlás korlátozása Heves megyében (1950-1962), Kronosz Kiadó, 2023, 178–278; Jávor Miklós: Egyházpolitika, ateista propaganda és békemozgalom a Kádár-rendszer korai éveiben (1957–1964) : Eszmetörténeti értekezés, Doktori (PhD) értekezés, Budapest, 2020, https://real-phd.mtak.hu/1031/ 68–125 (Letöltés: 2024. május 23.); Kelemen Dávid: Egyházüldözés, hitélet és vallásgyakorlat a győri egyházmegyében, Papp Kálmán egyházkormányzása alatt (1946–1966), Doktori (PhD) értekezés, Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 2021, https://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/pea/24033/kelemen-david-phd-2021.pdf, (Letöltés: 2024. május 24.) ↑
- Rapali Vivien Regina: Harc a „klerikális reakció” ellen in Házi Balázs – Jónás Róbert – Nagymihály Zoltán – Rapali Vivien – Strausz Péter (szerk.): Ma demokráciát, holnap szocializmust. A diktatúra kiépülése és működése, 1944-1956, Budapest, Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum, 2022, 237–240. ↑
- Lukács György (1885–1971): filozófus, esztéta, egyetemi tanár, az MTA tagja, emellett politikai szerepet is vállalt a Tanácsköztársaság idején és a kommunista hatalomátvétel után. (Lukács György, Tudástár, Nemzeti Emlékezet Bizottsága, https://neb.hu/asset/phpJcokTj.pdf, (Letöltés: 2024. május 23.); Maruyama Keiichi: Lukács György bibliográfiája, Lukács Archívum Nemzetközi Alapítvány, https://www.lana.info.hu/lukacs-gyorgy/lukacs-gyorgy-bibliografia/ (Letöltés: 2024. május 23.) Nemzetközileg is ismert 20. századi marxista filozófus, aki foglalkozott a vallás és marxizmus viszonyával is. ↑
- Hegyi Béla: Lukács György nézetei, Vigilia, XXXV. évf., 1970/6, 401. https://vigilia.hu/pdfs/Vigilia_1970_06_facsimile.pdf#page=43 (Letöltés: 2024. április 13.) ↑
- Uo. ↑
- Mackiewicz, Józef: A Vatikán a vörös csillag árnyékában – Vita Sarmatica 11., Attraktor Kiadó, Máriabesnyő, 2012, 34. ↑
- Belügyminisztérium Fejérmegyei Rendőrfőkapitányság Politikai Osztálya, 1961–1964, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL), 3.1.2. M-21795, „Kárpáthy Zoltán” fn. ügynök ↑
- Köpeczi Bócz: Az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenysége; Soós Viktor Attila: Az Állami Egyházügyi Hivatal archontológiája – Az ÁEH szervezeti felépítése, nemzetközi kapcsolatai és dolgozóinak hivatali pályaképe, Doktori (PhD) értekezés, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 2014.https://doktori.btk.elte.hu/hist/soosviktorattila/diss.pdf, (Letöltés: 2024. május 24.) ↑
- „A területi állami szervek vezetőinek egyházpolitikai szemlélete és tevékenysége. A járási hivatalok, a városi tanácsok vezetői jól ismerik a párt egyházpolitikájának irányelveit, a bevezetőben megjelölt dokumentumait, az egyházpolitika társadalmi, politikai, ideológiai összefüggéseit.” Tájékoztató a járási–városi egyházpolitikai koordinációs értekezletekről. 1975. október 11., HU-MNL-OL XIX-A-21-c-000.1, 8. ↑
- Sulák Péter Sándor: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré…” A békepapi mozgalom létrejötte, szervezete és szerepe a Magyar Népköztársaság egyházpolitikájában (1950-1956), ujkor.hu, 2022, https://ujkor.hu/content/adjatok-meg-a-csaszarnak-ami-a-csaszare-a-bekepapi-mozgalom-letrejotte-szervezete-es-szerepe-a-magyar-nepkoztarsasag-egyhazpolitikajaban-1950-1956 (Letöltés: 2024. április 13.) ↑
- Kálmán Péter Peregrin OFM: „A Magyar Katolikus Egyház helyzete a kádári egyházpolitika első éveiben a teológiai összefüggések tükrében”, doktori (PhD) értekezés, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest, 2014, https://real-phd.mtak.hu/123/ (Letöltés: 2024. április 13.), 75. ↑
- A békepapokkal kapcsolatos cikkekről sajtófigyelés található a Szabad Európa Rádió magyar egységének a Blinken OSA Archívumban megtalálható sajtóarchívumában. Az itt felsorolt példák a következő jelzetek alatt találhatók: HU OSA 300-40-1:208/6 – 210/3, Egyház: Békepapok, Subject Files, Hungarian Unit, Records of Radio Free Europe/Radio Liberty Research Institute, Vera and Donald Blinken Open Society Archives at Central European University, Budapest. ↑
- „Felbecsülhetetlen káros lenne katolikus életünkre, ha a kialakult új légkörben elterjedne az az egyesekben kifejezésre is jutott gondolat, hogy most már mindent szabad, még az államellenes kijelentés is.” Oláh Károly, kiskunfélegyházi plébános felszólalásából a papi békemozgalom országos választmányi ülésén, Katolikus Szó, 1956. szeptember 23., 2. Oláh Károly a papi békemozgalom elnökeként is működött, a szószékéről többször is beszélt a téeszesítésről, amit a hívei „megnyugvással, legtöbben egyetértéssel” fogadtak, amikor viszont a város másik templomában beszélt erről, „ez a hang ott szokatlan volt, a hívek egy része névtelen levelekben juttatta kifejezésre rosszallását, amiért a szószéken isten akaratával ellenkező̋ kifejezéseket használt, sürgette híveit a tönkremenésben.” – Rigó Róbert: Pártállami „szociográfia” a hatvanas évek vallási életéről, Forrás, LIV. évf. 2022/2. ↑
- „A Hazafias Népfront munkájában a béke szolgálatát vállaló és a népének hűséget esküdött papság természetesen szintén nem élhet politikamentes életet, mert nem párttag ugyan, azonban nemzeti létünk alkotó eleme. E politikai tevékenység területén is a lelkiismereti megkötöttségen belül sok lehetőség nyílik mindnyájunk számára és ebben eligazítást adni megyei katolikus békebizottságok feladata.” Beresztóczy Miklós, katolikus békebizottságok 1958. október 23-országos értekezletén tartott referátumában hangzott el, Katolikus Szó, 1958. november 2., 3. Beresztóczy Miklós (1905–1973) címzetes prépost, politikus. Részt vett a Katolikus Papok Országos Békebizottsága megszervezésében 1950-ben, annak elnöke volt fennállása alatt (1950–1956), 1957-től az Országos Békebizottság Katolikus Bizottságának elnöke. Országgyűlési képviselő (1953–1973), az Országgyűlés alelnöke (1961–1963). Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon, Akadémiai Kiadó, 1994, online változat: https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/index.html, (Letöltés: 2024. május 24.) ↑
- „Mi a hierarchiához való viszonyunkat úgy sem akarjuk értelmezni, hogy hierarchikus posztok elfoglalására törekednénk. Nem vagyunk sem hatalom-, sem állás-, sem cím-, sem jövedelemhajhászók.” Katolikus Szó, 1958. november 2., 2. ↑
- Katolikus Szó, 1959. október 18., 2. ↑
- Feladatainkról, Katolikus Szó, 1959. augusztus 23., 1. ↑
- Katolikus Szó, 1959. május 31., 3. ↑
- Vető Lajos (1904–1989) evangélikus püspök, 1935-ben vallástudományból egyetemi doktorátust szerzett. Országos Béketanács elnökségi tagja, a Hazafias Népfront Elnökségi Tanácsának tagja, 1953–1971 között országgyűlési képviselő. Kenyeres: Magyar Életrajzi Lexikon. ↑
- Reformátusok Lapja, 1959. május 24., 1., a Szabad Európa Rádió sajtófigyelése alapján. HU OSA 300-40-1, Subject Files, Hungarian Unit, Records of Radio Free Europe/Radio Liberty Research Institute, Vera and Donald Blinken Open Society Archives at Central European University, Budapest. ↑
- Békepapi mozgalom (szócikk). Gergely Jenő: Egyházak, A Dunánál – Magyarok A 20. Században (1918–2000) Encyclopaedia Humana Hungarica 09., teljes kötet: https://mek.oszk.hu/01900/01906/html/; fejezet: https://mek.oszk.hu/01900/01906/html/index5.html; szócikk: https://mek.oszk.hu/01900/01906/html/index1096.html (Letöltés: 2024. április 13.) ↑
- Szabó Csaba: A Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a hatvanas években a legújabb kutatások tükrében, Előadások a Szent István Társulatnál XXV. – Haza a magasban 25., Szent István Társulat, Budapest, 2006, 16–17. ↑
- Az 1964-es magyar–szentszéki megállapodás 1. számú, bizalmas mellékletében rögzítették azt az eljárásrendet, amely formailag nem sértette a pápai kinevezési jogot, a gyakorlatban viszont a Szentszék vagy a püspöki kar által felterjesztett, és a kormánnyal előzetesen egyeztetett listából választott jelöltet, vagy közvetlen tárgyalások vagy a püspöki kar elnökén keresztül előzetesen megbizonyosodott arról, hogy a kormánynak nincsen kifogása a kinevezés ellen. (A melléklet szövege szerint: „akikre vonatkozólag a [püspöki] konferencia elnöke azt tartja, hogy a Kormánynak nincsenek megalapozott ellenzési okai”) Fejérdy András: Szentszéki stratégiák a püspöki székek betöltésére, Történelmi Szemle, 55. évf. 2013/2, 303. ↑
- Paskai László (1927–2015), ferences szerzetes, 1979-től veszprémi megyéspüspök, 1986-tól koadjutor kalocsai érsek, 1986–1990 a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, 1987-től esztergomi érsek, 1988-tól bíboros. Magyar Katolikus Lexikon ↑
- A Katolikus Papok Országos Békebizottságának megalakítása, Múlt-kor történelmi portál, 2004. augusztus 3., https://mult-kor.hu/cikk.php?id=6372 (Letöltés: 2024. április 13.) ↑
- Az Országos Béketanács Katolikus Bizottsága, rövidítve OBKB: Magyar Katolikus Lexikon https://lexikon.katolikus.hu/O/Országos Béketanács Katolikus Bizottsága.html (Letöltés: 2024. április 13.) ↑
- Pál József: Békepapok, Egyházfórum, 1995, 247–253. ↑
- 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról. ↑
- Az ÁEH 1989. június 30-ával jogutód nélkül került megszüntetésre az 1989. évi 14. törvényerejű rendelet által. ↑
- Rákosi Mátyás titkári iratai, HU-MNL-OL-M-KS 276-65; Adattár, HU-MNL-OL-XIX-A-21-c. ↑