Madácsy Tamás: A Magyar Demokrata Fórum Zala megyei szervezeteinek megjelenése a helyi nyilvánosságban, 1988-1989

Bevezetés

Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezeteinek korai történetét Zala megyében. A témában 2016-2018 között végzett oral history kutatásunk[1] eredményeként közre kívánok adni részleteket a társadalmi szervezet helyi alapítóinak visszaemlékezéseiből, a megalakulásuk közvetlen előzményeire, valamint a megyében végzett közéleti tevékenységük főbb eseményeire vonatkozóan. Vizsgálatom időkerete az 1988 szeptemberével kezdődő, a rendszerváltozás szempontjából bel- és külpolitikailag egyaránt páratlanul mozgalmas esztendő. A Zala megyei társadalmi és politikai események, valamint a helyi MSZMP vezetés részéről az MDF szervezet megjelenésére adott reakciók vizsgálatakor fontos forrásnak tekintettem a Zalai Hírlapot,[2] ezért elemeztem a napilapban az 1988. szeptember 3-át, a II. lakiteleki találkozót követően megjelent híradásokat. A megyei pártlap beszámolt az MDF fórumairól és találkozóiról, a vitákról és közzétette a szervezet nyílt leveleit. A szellemi-politikai mozgalom rohamosan növekvő országos támogatottságának arányában – 1988. szeptember végére a szervezet tagságának létszáma meghaladta a 2000 főt, november közepére pedig 6200 taggal és 380 kisebb szervezettel, illetve csoporttal rendelkeztek[3] – emelkedett az MDF-fel foglalkozó híradások száma is. Miként az a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum munkatársaként végzett vidék kutatásunk során az egyik oral history interjúból kiderült, az MDF megyei rendezvényeiről szóló tudósításokat a zalaegerszegi helyi szervezet elnökségi tagja írta a napilapba, névtelenül.[4] A beszélgetések során az MDF zalai szervezeteinek alapító tagjai értékes információkkal, személyes vonatkozású emlékekkel szolgáltak, amik meggyőződésem szerint a rendszerváltás kutatásában kiegészítik a levéltári forrásanyagot. A visszaemlékezők egyöntetűen egy kivételesen inspiráló és fokozatosan szabaddá váló időszakként idézték fel az 1988 őszétől kezdődő időszakot, azonban köztudott, hogy ekkor még nem ingott meg az egypártrendszer évtizedek alatt kiépített, szilárd struktúrája. Teljes kapacitással működött az Állambiztonsági Szolgálatok gépezete, nagy számban készültek a napi operatív jelentések – a Fórum összejöveteleiről is. Az alternatív szervezetekben – ahogy a korszakban az ellenzéki mozgalmakat nevezték – és különösen az azok közül is elsőként színre lépő, nagyrészt vidéki bázissal szerveződő MDF-ben való exponált szerepvállalás emiatt valós, elsősorban egzisztenciális veszélyekkel járt. A helyi hatalom részéről a retorziók skálája a nagykanizsai Munkásőrség parancsnokának szájából elhangzó fenyegetéstől az állásvesztésig terjedt. Előbbi incidens Nagykanizsán történt, elszenvedője Czotterné Ivády Zsuzsa volt. Kutatásunk során a megszólalók számos hasonló esetről számoltak be, az ország különböző megyéiből.

Választásom azért esett a délnyugat dunántúli megyére, mert a Zalában létrejött MDF szervezetek korai története több szempontból is hasznos adalékokkal szolgálhat a rendszerváltozás kutatásakor. A megyében legelőször Keszthelyen alakult helyi MDF szervezet, azonban ennek pontos dátuma nem ismert, de bizonyosan 1988. októberének második hetében, valószínűleg október 8-án, szombaton kerülhetett rá sor. A megyében másodikként a nagykanizsai helyi MDF szervezet alakult meg 1988. október 22-én, végül a megyeszékhelyen, 1988. november 23-án.[5] A szervezők beszámoltak arról, hogy igen szoros kapcsolatot tartottak egymással, amit megkönnyített, hogy a három zalai város egymástól egyaránt mintegy egy órányi autóútra, 50 km-re található. Keszthely, de az egész megye szervezeti aktivitásához is nagyban hozzájárult, hogy az MDF egyik lakiteleki alapítója és elnökségi tagja, Csengey Dénes[6] a Balaton parti városban élt. Az író a szellemi mozgalom, majd párt[7] egyik legismertebb és legnépszerűbb alakja volt: az MDF 1989. március 11-12-én megrendezett I. Országos Gyűlésén a küldöttek őrá adták le a legtöbb szavazatot a 15 fős elnökség megválasztásakor.[8] A zalaegerszegi MDF szervezet egyik legnagyobb politikai sikere, hogy 1989. március végén – a FIDESZ helyi szervezetével közösen – nyílt levélben szólították fel lemondásra Varga Gyula országgyűlési képviselőt.[9] Céljukat két hónap alatt elérték, majd az ellenzéki szervezetek közös jelöltje, Dr. Marx Gyula[10] (MDF) háziorvos meg is nyerte az időközi országgyűlési választást a megyeszékhelyen, 1989. szeptember 16-án.

Az MSZMP országos értekezlete

Az előzményekhez tartozik, hogy a magyar közéletben jelentős változásokat eredményezett az állampárt vezetésében az 1988. május 20-22 között megtartott Magyar Szocialista Munkáspárt Országos Értekezlete. A küldöttek Kádár János főtitkárt leváltották tisztségéből, és a számára újonnan létrehozott, pártelnöki posztra nevezték ki. A főtitkári széket Grósz Károly foglalta el, akinek az új rendpárti tömörülése kiszorította a hatalomból Kádár János elkötelezett támogatóit. A radikális reformerek két vezetője Pozsgay Imre és Nyers Rezső viszont bekerült a vezetésbe.[11] A pártértekezleten elhangzott beszédében az MSZMP új főtitkára kijelentette: „A legsürgősebb feladat: meg kell szilárdítani a hatalmat […] A mai egypártrendszer népi törekvések egyértelmű kifejeződése, történelmileg kialakult eredménye […] Meggyőződésem, hogy egypárt kell, helyesebben egy párt kell.”[12]

Grósszal ellentétben a demokratizálódás és a reformok iránt jóval nagyobb nyitottság érződött Pozsgay Imre szavaiban, aki beszédében történelmi feladatról beszélt, mely alkalmával eldől: „…összetörjük-e magunkat saját korlátainkon, vagy mi törjük össze saját korlátainkat…” Az 1988 nyarától állam miniszteri posztot betöltő, és az MDF vezetőivel jó viszonyt ápoló Pozsgay Imre ezekkel a szavakkal zárta beszédét: „…az egész néppel folytatott, ködösítés nélküli párbeszédre van szükség, melyet az autonóm szervezetekbe tagolt társadalom folytat a hatalommal.”[13] A tanácskozás küldöttei a kétnapos ülés végén állásfoglalást[14] fogadtak el a párt feladatairól, a politikai intézményrendszer fejlesztéséről. A dokumentumban nemzeti sorskérdésként szerepel a társadalmi rendszer korszerűsítése, továbbá célként határozza meg, hogy a „magyarországi viszonyoknak megfelelő, szocialista megoldásokat találjanak a fejlődés új problémáira.”[15]

Az állásfoglalás 3. pontja foglalkozik a társadalmi szervezetekkel:

Növekedjen a társadalmi szervezetek, mozgalmak önállósága. Töltsenek be nagyobb szerepet a politikai és állami döntésekben, a törvények és más jogszabályok előkészítésében, megvitatásában, megtartásuk ellenőrzésében, a politikai kultúra fejlesztésében a demokratikus közösségi élet intézményes, öntevékeny formáinak megteremtésében. A tagságukat érintő legfontosabb kérdésekben dolgozzanak ki önálló megoldási javaslatokat.[16]

A határozat mindezzel együtt leszögezte a párt vezető szerepét, és kitartott az egypártrendszer mellett, ami lehetetlenné tette az időszerű intézményi reformok végrehajtását.[17]

A II. lakiteleki találkozó

1988. szeptember 3-án került sor a II. lakiteleki találkozóra, mely tanácskozás zárásaként az alapítók elfogadták a szervezet Alapítólevelét és ideiglenes Alapszabályát. Ez utóbbi az MDF (elsődleges) céljaként a demokratikus Magyarország megteremtésének elősegítését deklarálta. A dokumentumokban szellemi-politikai mozgalomként és független társadalmi szervezetként definiálták a MDF-et, leszögezték, hogy a szervezet működése során tiszteletben tartja a fennálló alkotmányos rendet. Az MDF tevékenysége részeként tagságot toboroz, „…helyi szervezeteket létrehozását segíti elő a társadalom minden rétegébe […] helyi és országos ügyekben, nemzetközi kérdésekben elősegíti alternatív javaslatok kimunkálását, megvitatásukra nyilvánosságot teremt.”[18]

A szervezet immár deklaráltan a tagjai sorába hívja mindazokat, akik az Alapító Levélben foglaltakkal egyetértenek.

Mindazokat, akik az ország és a magyarság válságos helyzetében átérzik és magukra vállalják azt a felelősséget, amit a népközösség ezeregyszáz éves európai múltja és megrendült jövője ró ránk. Mindazokat, akik cselekvően kívánnak tevékenykedni a demokratikus szabadságjogok általános kiterjesztése, a politikai közélet valódi demokratizálódása, a korszerű gazdaság és életmód, a szociális biztonság megteremtése ügyében. Mindazokat, akiknek létfontosságú megmaradásunk és nemzeti megújhodásunk nagy ügye.[19]

A fenti célokkal való egyetértést – egy MDF-tag ajánlását követően – az aspiráns a belépési nyilatkozat aláírásával fogadta el, majd az Elnökség – később a Tagfelvételi Bizottság –jóváhagyását követően válhatott a szervezet tagjává. A tagfelvételi lehetőség szélesre tárta a kaput a mozgalom iránt érdeklődők előtt.

A szervezetté alakulás visszhangja az országos sajtóorgánumokban

Az előző évi, 1987. szeptember 27-én megrendezett I. lakiteleki találkozót övező (el)hallgatáshoz képest jóval nagyobb nyilvánosságot kapott az MDF szervezetté alakulása. Két nappal az eseményt követően a főbb, országos napilapok mindegyike részletesen beszámolt a szellemi mozgalom létrejöttéről. Szeptember 5-én a Magyar Nemzet, lapszerkesztési szempontból igen fontos helyen, a harmadik oldalon közölt összefoglalót a találkozóról. A lap munkatársának a helyszínen készült beszámolója felidézte, hogy az új szervezet tagjai: „…a politika irányítóival, képviselőivel a függetlenség és az egyenjogúság alapján kívánnak tárgyalni, nehogy a mélyülő válság a társadalom szétszakadásához, nemzeti tehetetlenséghez vezessen.” A beszámolóban az ideiglenes Alapszabály idézve közreadják, hogy „…az MDF fontosnak tartja a többpártrendszer kialakulását, ám jelen körülmények között nem kívánnak párttá szerveződni…” A tudósító kiemelte továbbá, hogy „…máris megalakultak az első helyi szervezetek: Lakiteleken, Kiskunmajsán, Miskolcon, Szegeden és Csepelen felelős szervezők irányítják a csoportok munkáját…” [20] Sajtótörténeti érdekesség, hogy a találkozóval egyidőben, a 168 óra rádióműsorban élőben elhangzó tudósítását meghallgatta a stúdióban vendégként tartózkodó ifj. Marosán György kormányszóvivő. Mester Ákos főszerkesztő kérdésre, hogy miként vélekedik az MDF létrejöttéről így reagált: „…Elvileg abban, hogy állampolgárok csoportja új mozgalom megalakítását szervezi, semmi meglepő nincs és aggodalomra sem ad okot. Az elmúlt években százával alakultak különböző öntevékeny közösségek […] A párt politikájával, s a kormány tevékenysége szempontjából kifejezetten örvendetes […] A kormány, azt hiszem, hogy segíti és ösztönzi ezeknek a megalakulását.”[21]

A Magyar Demokrata Fórum megjelenése a Zalai megyei nyilvánosságban

A Magyar Demokrata Fórum szervezetté alakulásáról szóló Magyar Távirati Iroda összefoglalót a Zalai Hírlap az országos napilapokkal egy időben közölte[22]. Két nappal később pedig, ugyancsak egy MTI-től átvett közleményből, arról értesülhettek a napilap olvasói, hogy „az MSZMP Politikai Bizottságának ülésén nem volt szó a Magyar Demokrata Fórum megalakulásáról.”[23] Szeptemberben – gyorsan érzékelve a szervezet iránti óriási érdeklődést – a kormányzat kommunikációjában megfigyelhető tendencia, hogy igyekeznek az MDF Alapító Levelében megfogalmazott célokat az MSZMP vezetésének saját, az állampárt megújításának céljaival egybevágónak beállítani. Teszik ezt részben a pártértekezlet feljebb idézett állásfoglalásának szellemében.[24] Egyrészt meg kívánták nyugtatni a közvélemény rendszerrel szimpatizáló részét az új mozgalmakkal kapcsolatban; másrészt saját hasznára kanalizálni a társadalmi szervezet (fiatal) szimpatizánsainak energiáját és törekvéseit.[25] Példa erre a KISZ Központi Bizottságának Egyetemi és Főiskolai Tanácsa által jegyzett „Nyílt levél a Magyar Demokrata Fórumhoz és az Új Márciusi Fronthoz” című közleménye példázza ezt. Nem csupán üzenete miatt, de a tény miatt is, hogy elsőként jelent meg – az MTI nyomán – szeptember 22-én a Zalai Hírlapban: „A Magyar Demokrata Fórum és az Új Márciusi Front[26] megalakulásával és működésével hozzájárulhat a magyarországi szocializmus általunk is igényelt és sürgetett radikális és átfogó reformjához. A programjaikban megfogalmazott társadalmi célok bíztató alapot jelenthetnek a szervezeteink közötti párbeszédre; a közös célok megvalósítása érdekében együttműködésünket ajánljuk. Együttműködésünk a kritikai szolidaritásra épül.”

Korszerű, politizáló pártot teremtünk” címmel jelent meg az MTI nyomán a zalai pártlapban szeptember 28-án Lukács János[27] beszéde, melyben vázolja a KB aktuális viszonyulását az új szervezetekhez:

Úgy véljük, hogy a közelmúlt politikai, eseményei közül néhány figyelmet érdemel mostani ülésünkön. Ilyen kérdésnek tartjuk a Magyar Demokrata Fórum szervezetté nyilvánításának az alapítók általi bejelentését […] A Központi Bizottság a pártszervezetek és tagjaik, az állami szervekben, a társadalmi szervezetekben dolgozó kommunisták magatartásához a következő kiindulási alapot kívánja nyújtani:
A Központi Bizottság támogatja, hogy az állampolgárok az Alkotmány és a törvények keretei között élhessenek politikai jogaikkal, beleértve a gyülekezéshez és az egyesüléshez való jogot. Egyúttal hangsúlyozza, hogy pártunk viszonyát az egyes szervezetekhez a szavak, a politikai deklarációk mellett elsősorban a tettek, a cselekedetek határozzák majd meg.[28]

Lukács beszédének végén nem is túl burkoltan fenyegeti meg azokat, akik radikálisabb hangot ütnek meg: „Figyelmünket ugyanakkor nem kerülheti el, hogy a különböző mozgalmakon belül munkálnak olyan erők is, akik a párbeszéd meghiúsítására, a feszültség élezésére törekednek. Egyelőre ez az irányzat hallatja elsősorban a hangját a Fiatal Demokraták Szövetségében. Az MSZMP a maga részéről elutasítja az agresszív fellépést, támogatja a kormányt, az állami szerveket a törvényesség védelmében tett erőfeszítéseiben.”

Keszthely – az első Zala megyei MDF helyi szervezet létrejötte

Az első szervezet megalakulásának híréről Karvalits Ferenctől[29], az MSZMP Zala megyei bizottságának első titkárától értesülhettek az olvasók a napilap 1988. október 17-én megjelent számában „Tudósítás az MSZMP Zala Megyei Bizottságának nyilvános üléséről” címmel. Az első titkár nyitó előadásában – hivatkozva a májusi pártértekezlet fent idézett állásfoglalásának vonatkozó részére – a már jelzett kommunikációs irányt követi, ugyanakkor nem mulasztja el, hogy az új mozgalmakban rejlő „veszélyekre”, és azok visszaszorításának fontosságára is felhívja a figyelmet: „A pártértekezlet állásfoglalásával összhangban szabadabb, nyitottabb, demokratikusabb közélet van kialakulóban. Ez nem szándékainktól eltérő – mégis ezek is az aggodalom, a zavar és az értetlenség forrásai […] Természetesen nem kerülheti el a Központi Bizottság vezetésének figyelmét, hogy ezekben megjelentek reális veszélyek, anarchikus, rossz irányba mutató jelenségek, manipulációs törekvések. Párttagságunk is úgy ítéli meg, hogy politikai munkával, a törvények eszközeivel vissza kell ezeket szorítani.”

A megyei első titkár beszélt a keszthelyi MDF szervezet alapításáról is:

Nekünk az említett jelenségekkel, mint a közeli jövő feladataival kell foglalkozni, mert ma a valóságban szervezett, nyilvános formában az elmúlt napokig a megyében még nem voltak jelen. E héten jött létre a Magyar Demokrata Fórum keszthelyi csoportja. Mindnyájunknak fel kell készülni – a párt szervezetének, tagjainak – a ma megjelent és a jövőben minden bizonnyal állandósuló többoldalú politikai élet kezelésére, az ebben való eligazodásra, adott esetben a politikai harcra is.

A nyilvános ülésen részt vevő Szűrös Mátyás[30] is reagált felszólalásában a keszthelyi MDF szervezet megalakulására:

Kétségtelen, hogy Magyarországon ma…van jobboldali mozgolódás is. Az úgynevezett alternatív szerveződés is egy olyan jelenség, amely új, és sok tekintetben érthetetlen a párttagok számára, mások számára is. Holott arról van szó, ha Keszthelyen Magyar Demokrata Fórum csoport jön létre, szellemileg fel kell venni a versenyt. Érvekkel, felkészültséggel és politikai tapasztalatokkal. Ez az eljárás módja. Ha képesek leszünk demokratikus módszerekkel, komolyan politikai pártként viselkedni, akkor nekünk nyert ügyünk van.

Karvalits beszéde október 15-én, szombaton hangzott el a nyilvános ülésen, annak leirata pedig, amelyben jelzi a keszthelyi MDF szervezet megalakulását, október 17-én jelent meg a Zalai Hírlapban. Mivel a helyi szervezet létrejöttének dátuma nem ismert, de vélhetően hétvégére esett, ezért október 8 és 15 között történhetett meg. Ha a pontos dátumot nem is, az esemény menetét az említett vidékkutatásból ismerjük. Dr. Horváth Róbert, keszthelyi fogorvos, az MDF alapító tagja, így emlékezett vissza a helyi szervezet megalakulására:

A szamizdat lapokból szereztem tudomást az MDF-ről, valamint előbb olvastam Csengey Dénesről, minthogy ismertem volna. 1988 vége felé már a hivatalos sajtóban is jelentek meg rövid hírek a mozgalomról. Ki volt plakátolva, hogy októberben lesz egy MDF gyűlés Keszthelyen, a meghívott előadó Lengyel László vagy Király Zoltán volt.[31] A Korona nevű helyen, egy jó 100 főt befogadó étteremben tartották meg, ami tele volt emberekkel. Hagyományos értelemen vett fórum volt, az előadó beszélt, majd lehetett tőle kérdezni. A vége felé volt egy bejelentés, hogy Keszthelyen megalakult az MDF és lehet hozzájuk csatlakozni. Az első alapító tagok száma 10-12 lehetett. A meglevő tagoknál kellett jelentkezni, az ő ajánlásukkal vették fel az embert. Mivel ismertem közülük kettőt, odamentem és mondtam, hogy szeretnék jelentkezni. Egy hét múlva már volt egy taggyűlés, és ott szavazott a tagság, hogy felvegyék, vagy ne az új jelentkezőt. Hozzáteszem, ritkán volt olyan, hogy nem vettünk fel valakit.[32]

A Nagykanizsai MDF Szervezet létrejötte

1988. október 24-én a Zalai Hírlap utolsó oldalán rövid híradás jelent meg MDF csoport Nagykanizsán címmel, a következő tömör hírrel: „Szombaton Nagykanizsán 17 taggal megalakult a Magyar Demokrata Fórum helyi csoportja. A megalakulás tényéről, a tagok aláírásával levélben tájékoztatták Mózes Pált, Nagykanizsa Város Tanácsának elnökét.”

Czotterné Ivády Zsuzsanna, nagykanizsai üzemmérnök így idézte fel az előzményeket:

Az első lakiteleki találkozóról a Magyar Nemzetből értesültem, a Pozsgay-interjúból. Aztán rá egy évre, 1988 őszén, a második lakiteleki találkozót követően mentünk el Lezsák Sándorhoz hárman Nagykanizsáról: Schmidt Istvánnal és Marosi Attilával, valamint Kolozsvári Előddel, aki Zalaegerszegről csatlakozott hozzánk. Megbízást kaptunk Lezsák Sándortól, hogy alapítsunk MDF szervezetet lakóhelyünkön. Egy hónapon belül teljes inkognitóban egy húsz fős társaságot szerveztünk meg és megalakultunk.[33]

Marosi Attila, nagykanizsai pedagógus elmondta, hogy szavaztak arról is, hogy az alapító okiratba a demokratikus szocializmus, vagy csak a demokrácia igénylése kerüljön be. „Végül a többség az előbbi mellett tette le voksát, ezt írták alá tizenheten.”

Czotterné Ivády Zsuzsanna a vele készült interjúban kitért arra is, hogy 1988 novemberében már a megyei szervezetet is megalakították Nagykanizsán.

Egészen sokáig volt itt a Zala megyei MDF központ, ameddig el nem határozták, hogy megyei központ csak megyeszékhelyen lehet. Közben minden héten felautóztam Pestre, és ha most visszagondolok, nem is tudom, hogy miből éltünk, mivel az első adandó alkalommal kirúgtak az állásomból a Népfronttól[34]. Viszont ezt megelőzően, még a szervezet tagjaként – és párttagként – két alkalommal is biztattam a Népfront összejöveteleken a tagokat, hogy váltsanak rendszert. Ezt sokan nehezen viselték, köztük Békési László, nagykanizsai munkásőr parancsnok, aki egyszer – vélhetően ittasan – felhívott és azt üvöltötte a telefonba, hogy »A főtéren foglak lelőni, mint egy kutyát, te szemét náci. «Éppen abban az időben került új párttitkár Nagykanizsára, egy jó képességű tanárember, Szabó József személyében, akinek elmeséltem ezt a fenyegetést. Végül ő tette helyre a munkásőr parancsnokot.[35]

Marosi Attila a nagykanizsai szervezet alapítója felidézi, hogy Békési László őt is megfenyegette: „Egy alkalommal felhívott a munkahelyemen, és közölte, hogy nekünk van géppisztolyunk és még tudunk lőni. Történetesen ezt a fenyegetést követő napokban gyulladt ki a városi pártbizottsággal szemben lévő házunk pincéje, és a nagy tűzben teljesen ki is égett. Az idős lakókat a felső emeletekről kellett kimentenünk a fojtó, fekete füstben. Persze a tűz keletkezésének okára soha nem derült fény…”[36]

Visszaemlékezésében közli, hogy ez idő tájt hívta fel többek figyelmét is a városban arra, hogy éjszakánként a saját szemével látta a lakása ablakából, ahogy hordták ki a pártbizottság épületéből az iratokat – hol taxikkal, de egy ízben még egy IFA teherautó platóját is telepakolták, hogy azután Nagykanizsa pályaudvarán egy kazánban eltüzeljék a papírokat: „A lakásom egyébként összejöveteleknek is helyszínéül szolgált, beszélgetéseket, kisebb kiállításokat rendeztünk benne. Többször is észleltük, hogy az eseményeket, valamint az éjszaka távozó vendégeket egy, a szemközti udvarban parkoló, kék színű civil Zsiguliból figyelték meg a belügyi szervek munkatársai. Nekünk gyanús volt, hogy besúgó lehetett a taxisofőr is, aki ilyen alkalmakkor a rendelésre kiérkezett a lakásomhoz.”[37]

Fontos adalékokkal szolgál a vele készült interjúban Marosi Attila a helyi MDF tagság társadalmi összetételét illetően, aminek körvonalazásra más forrás nem áll rendelkezésünkre.

Városunkban több olajvállalat, sörgyár, bútorgyár, téglagyárak, az üveggyár, és a Tungsram gyára is működött akkoriban, melyek középvezetői közül sokan csatlakoztak az MDF-hez, főként annak mozgalmi időszakában. A gyárak, üzemek vezetői jellemzően MSZMP tagok voltak és maradtak, de a műszaki értelmiségiek köréből érkeztek hozzánk, köztük több olajmérnök, de a helyi víz és áramszolgáltatók mérnökei közül is. De villanyszerelők, műszerészek, mechatronikusok és a gyártósorok mellett dolgozó munkások is látogatták a demokrata fórum rendezvényeit, nem beszélve a vasutasokról, mozdonyvezetőkről, akik később a VDDSZ-hez kerültek.[38] Helyi különlegességnek tekinthető, hogy az üzemek szakszervezeteiben dolgozók is bekapcsolódtak a mozgalomba, és ennek köszönhetően a kanizsai MDF hamar kapcsolatot talált a munkástanácsokkal. A vállalatoknál és a tanácsnál dolgozó népművelők, „kultúrosok”, népzenészek és néptáncosok is jöttek hozzánk. Az üzemekhez hasonló tendencia volt megfigyelhető az iskolák oktatóival kapcsolatban; a vezető tanárok csatlakoztak hozzánk, de az iskolaigazgatók például nem. Számos orvos érkezett a városi kórházból, ami elég nagy létszámmal működött a megyei jogú városokban, akik aztán a párttá alakulásunkat követően jórészt ugyan nem váltak taggá, de a holdudvarban megmaradtak, és támogatták az MDF-et. Összességében tehát nem mondható el, hogy nálunk csak a Csoóri Sándor, Illyés Gyula szellemi köréhez kötődő humán értelmiségiek aktiválták volna magukat. Nagykanizsa kereskedelmi központ is volt, ezért számos vásározó, vas- és zöldség-gyümölcs kereskedő élt a városban. Ők, éppúgy, mint a személyfuvarozók és általában a szolgáltatásban dolgozók – optikusok, borbélyok, kocsma és étterem tulajdonos vállalkozók – nagy számban támogattak bennünket. Érdekes módon hozzánk, és nem a később megalakuló SZDSZ-hez csatlakoztak. Sőt, annak létrejötte után sem pártoltak el tőlünk, és az MDF-be, mint pártba is beléptek.[39]

A Zalaegerszegi MDF Szervezet létrejötte

Hasonlóan a nagykanizsai alakuláshoz, a megyeszékhelyen létrejövő MDF szervezetről szóló rövidhír is a Zalai Hírlap utolsó oldalán kapott helyet, a lap november 24-i számában, MDF-szervezet Zalaegerszegen címmel. „Tegnap este a megyeszékhelyi Városi Művelődési Központban – húsz alapító taggal – megalakult a Magyar Demokrata Fórum zalaegerszegi szervezete.” A mérnök végzettségű Zsuppány Gyula így emlékezett vissza az alapítást közvetlenül megelőző időszakra: „Feltűnt, hogy néhány kollégám délutánonként elmegy valahova. Egyszer meg is kérdeztem tőlük, hogy hová járkálnak. Mondták, hogy a Móriczba járnak össze – ami régen mozi volt – beszélgetni olyan dolgokról is, amikről eddig nem nagyon volt szokás, legalábbis nyíltan nem. Én is csatlakoztam hozzájuk. Ez volt az a kezdeti kör, amely aztán a helyi MDF magját alkotta.”[40]

A zalaegerszegi alapítók egy másik tagja, a műszerész végzettségű Hegedűs Ferenc úgy véli, hogy az 1988. november 23-i megalakulásukat követően azért csatlakoztak hozzájuk az érdeklődők, mert úgy gondolták, hogy ez egy antikommunista szervezet.

Azt akarták, hogy szűnjön meg az a rendszer, ami volt […] Jöttek Zalalövőről, Zalaszentmihályról, környező településekről is […] A tagok között viszonylag kevés volt az értelmiségi. Összességében azt hittem, hogy ezrével fognak jönni, de a legnagyobb taglétszámunk is csak 100 fölött volt…” Úgy véli, hogy kevesen voltak, akik hajlandóak mutatkoztak tenni és kockáztatni a változásért: „Sokan nem vállalták a kockázatot, mert még volt mitől félni és viszonylagos jólét volt. Voltak nagyhangúak, hőbörgők, akiknek minden kevés volt, de mi csillapítottuk őket. Akkor még úgy gondolkodtam, hogy mindent csak finoman lépésről lépésre, ez volt fentről is az utasítás…[41]

Szakál István, pedagógus az alapítást követően egy évtizedig volt az MDF Zalaegerszegi Szervezetének elnökségi tagja: „Tagságunk létszáma 100-150 fő volt, melynek magját kezdetben a helyi értelmiség alkotta. Idővel némileg módosult az összetétel, és az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők kerültek többségbe.”

Úgy érzékelte, hogy kezdettől fogva megfigyelték őket: „Gyanítottuk, hogy ennek kiegészítéseként küldtek be az utcáról ittas embereket az irodánkba, hogy provokáljanak, igyekezzenek zavart kelteni. De sikeresen leszereltük őket. A tagfelvétel során mindvégig kitartottam nézetem mellett, hogy MSZMP párttagokat ne vegyünk fel, az ilyen háttérrel rendelkező jelentkezőket soha nem támogattam.”[42]

Az interjúalany felidézi azt is, hogy a napilap szerkesztősége konstruktívan viszonyult az MDF helyi eseményeiről szóló hírek közléséhez:

Elnökségi tagként feladatom volt, hogy kapcsolatot tartsunk a város tanácsi vezetésével és a helyi sajtóval, valamint az MDF országos központjával. Az MSZMP Zala Megyei Végrehajtó Bizottságának lapja a Zalai Hírlap volt. Az MDF megyei rendezvényeiről én írtam – név nélkül – tudósításokat a lapba, melyeket közlését ők nem hátráltatták. Egy esetben azonban, amikor egy Pacsán megrendezett fórumunkról szóló tudósításom végére odaírtam, hogy szívesen tartunk MDF bemutatkozó előadást bármelyik megyei településen, ha meghívnak bennünket. Ezt az üzenetet csak a harmadik vagy negyedik jelzésmre voltak hajlandóak közölni a Zalai Hírlapban.[43]

Az MDF szervezetek növekvő támogatottságának köszönhetően, egyre nagyobb mértékben részesültek a megyei pártlap biztosította nyilvánosságból is. Ennek tanúsága, hogy 1988. november végén, amikor már a megyei szervezetek programalkotó gyűlését rendezték meg Nagykanizsán, a Zalai Hírlap – első alkalommal a címoldalon – közölt részletes beszámolót, MDF Megyegyűlés Nagykanizsán címmel. A beszámolóból megtudhatták az olvasók, hogy a nagykanizsai MÁV Kodály Zoltán Művelődési Házban mintegy másfélszázan – tagok és érdeklődők – vettek részt, akik az elmúlt hetekben Keszthelyen, Nagykanizsán és Zalaegerszegen megalakult helyi csoportokat képviselték.

Az MDF Alapítólevélének felolvasását követően Csengey Dénes, az MDF elnökségi tagja beszélt az ez idő tájt az MDF vezetésében is viták tárgyát képező párttá alakulás kérdéséről, amit a tudósítás ekként foglalt össze:

Szólt többek között a manapság a közéleti emberek, politikusok beszédeiben elhangzó koalíciós hatalomgyakorlás esélyeiről is. Kifejtette, hogy az MDF e pillanatban nem kíván párttá alakulni […] Ennek okaként elmondta, hogy a párttá válást manapság szinte misztikus várakozás övezi, ám kérdés, hogy például az MDF mit csinálna másképpen, ha párt lenne. Visszatérve a már említett koalíciós jellegre megjegyezte, hogy az csak a többpártrendszer alapjain állva jöhet létre.[44]

A Zalában létrejött helyi MDF csoportok képviselői beszámoltak eddigi tevékenységükről, majd programot fogadtak el a résztvevők, mely kifejezi, hogy részt kívánnak venni a megye társadalmi életének szervezésében, a helyi társadalom demokratikus közvéleményének alakításában és képviseletében. Elfogadják az együttműködést valamennyi erre hajlandó szervezettel. A cikk összegzi az MDF szervezetek által a gyűlésen meghatározott célokat is:

Igénylik az elmúlt 43 év gazdasági, politikai, társadalmi folyamatainak előítéletmentes elemzését. Feladatot látnak abban, hogy – a számukra adandó felelős információnyújtás mellett – részt vállaljanak a lakosságot érintő ellentmondások és feszültségek feltárásában, megoldási javaslatok kidolgozásában. Mindezekhez az eszközöket – a vita eredményeként – többek között abban látják, hogy jelölteket állítanak a tanácstagi és az országos választásokon – ezzel összefüggésben támogatják az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását –, valamint szorgalmazzák, hogy új érdekegyeztető fórumokat kell életre hívni.[45]

Kifejezték, hogy meg kívánják teremteni a megyei MDF-szervezetek közötti információcserét, és a nyilvánosság előtti megjelenést. A szervezeti fejlődést jelzi, hogy az ülés befejező részében 11 tagú – területi elvre szervezett – megyei koordinációs bizottságot hívtak életre.

1989. január 7-én a megyei lapban híradás jelent meg Zalaegerszegi tanácsi és MDF-vezetők találkozója címmel. Az MDF közéleti szerepének – fentiekben jelzett – törekvésével összhangban került sor a megyeszékhely tanácsi vezetőinek és a Magyar Demokrata Fórum öttagú, ideiglenes zalaegerszegi vezetőségének találkozójára a tanácsháza városi bizottsági termében. Fontos adalék, hogy a megbeszélés a városi tanács kezdeményezésére jött létre.

Dr. Kustos Lajos[46] tanácselnök rövid tájékoztatóját követően eszmecsere alakult ki az együttműködés, együttgondolkodás lehetséges területeiről, formáiról – mindenekelőtt várospolitikai kérdésekről. Az MDF helyi képviselői elmondták: szeretnének aktívan, és nem elsősorban az oppozíció nézőpontjából bekapcsolódni a város közéletébe. Ennek előmozdításához a város vezetői megküldik a tanácsülések anyagát a demokraták vezetőségének.

1989. január végén első ízben szerepel a megyei napilap címlapján egy MDF rendezvényről szóló összefoglaló: A magyar oktatás és iskola ügye az MDF Zalaegerszegi Szervezetének tanácskozásán. A tudósítás beszámol arról, hogy január 21-én került sor a megyeszékhelyen került sor a Fórum zalaegerszegi szervezetének rendezvényére, melyen meghívottként Beke Kata író – tanár és Csengey Dénes író, az MDF Ideiglenes Elnökségének tagja vett részt.

Témaként a mai magyar iskolát és oktatást jelölték meg a szervezők, s ennek megfelelően a csaknem 150 érdeklődő nagy része pedagógus, illetve értelmiségi volt.
A vita azonban túlmutatott a meghirdetett témán, s ezt indokolta többek között az MSZMP és az MDF között pénteken lezajlott párbeszéd is. Csengey Dénes a közeljövő feladataként emelte ki »az erkölcsében és önbizalmában megrendült nemzet kiegyenesedését«. S ehhez szerintük kulcs a nevelés és ennek intézményes tere, az iskola.[47]

Az első, újra szabadon ünnepelt március 15-i nemzeti ünnep országos eufóriáját és sikeres, önálló helyi ellenzéki szereplését némileg beárnyékolhatta, hogy a helyi ügyekben és a nyilvánosságban is egyre nagyobb befolyással rendelkező zalai MDF szervezetek tagjait – a korábbiakban már példaként idézett – burkolt és kevésbé burkolt fenyegetések sora érhette. Ez arra sarkallta őket, hogy 1989. április elején a Zalai Hírlap hasábjain nyílt levelet intézzenek az MSZMP tagságához. Kitértek arra, hogy aggodalommal töltik el őket azok az agresszív megnyilatkozások, amikhez hasonlókkal a mindennapokban találkozhatnak.

Neves, vagy kevésbé közismert közéleti személyiségek, vagy mozgalmak elleni fenyegetőzésekről van szó, amelyeket éppúgy hiba lenne túlértékelni, mint tudomást se venni róluk. A fehérterrorral való ijesztgetést komolyan vevő – fegyverrel is rendelkező – manipulált személyek hisztériás megnyilvánulásai dühödt indulatok lángra lobbantására alkalmasak, és kiszámíthatatlan következményekkel járhatnak […] Miközben a független szervezetek folyamatosan és nyomatékosan deklarálják, hogy a politikai változásra kizárólag és csakis alkotmányos keretek között kerülhet sor és az erőszak minden formáját elutasítjuk, néhányan a kölcsönös félelem élesztgetésével saját kiváltságaik megőrzésén fáradoznak.[48]

Kérik ezért az „MSZMP józan gondolkodású, higgadt tagjait, mindazokat, akik az ország megmentését minden egyéb cél fölé helyezik”, hogy határoljuk el magukat a szélsőséges hangoktól és személyektől.

„…a kritikusan szóvá tett pártmunkámról pár szavas véleményt leírjak…” – a zalaegerszegi MSZMP képviselőjének lemondatása

A tanulmányomban vizsgált időszak végéhez közeledve a zalaegerszegi, de a megyei MDF helyi szervezetek legfőbb közéleti fegyvertényét szeretném bemutatni – folytatva a pártlapban a helyi ellenzékről megjelent közlések elemzését. Az alternatív szervezetek tagjai ugyanis a kevéssel feljebb illusztrált inzultusok dacára is maguknál tartották a kezdeményezést, és 1989. március végén megkezdték Varga Gyula, MSZMP-s országgyűlési képviselő lemondásához és az időközi országgyűlési választások fölényes megnyeréséhez vezető kampányukat. Talán nem túlzás a kampány terminus használata, ugyanis a zalaegerszegi ellenzéki szervezetek, maguk mögött tudva a helyi közvélemény jelentős részének támogatását, egy érvekkel kellően felvértezett, politikai akciósor eredményeként országos sikert értek el. Első lépésében az MDF és a FIDESZ zalaegerszegi szervezete nevében, Balogh József és Pázmándi László aláírásával jegyzett, nyílt levelet adtak közre, lemondásra szólítva fel az országgyűlési képviselőt.[49] A két írásmű nyelvezetében rejlő, korszakos különbségek miatt indokolt azokat hosszabb terjedelemben idézni.

 

Képviselő Úr!

Beosztása, funkciói következtében Ön hosszú évek óta aktív részese megyénk közéletének és mint országgyűlési képviselő, az ország sorsának alakítója is […] hogyan sáfárkodott eddig lehetőségeivel, hatalmával? Hogyan képviselte szűkebb választókerülete érdekeit és mit tett azért, hogy az ország ne juthasson a jelenlegi mélypontra? […] Kérjük, tartson önvizsgálatot, számoltassa el magát! Céljait vesse össze a végeredménnyel és vonja le belőle a megfelelő konzekvenciákat!

Az ön által is képviselt ideológiai merevség, évtizedek alatt rögzült munka- és vitastílus, ma már saját pártja reformtörekvéseinek is gátja. Következetessége tiszteletre méltó, megújulásra való képtelensége elszomorító.

Az Országgyűlésen tanúsított magatartása, indulatos, oktalan kirohanása éppúgy, mint az érdektelenséget tükröző kedélyeskedése, sértő választóira és az egész megyére. Sajtónak adott nyilatkozatai kínosak és nélkülöznek minden tárgyszerűséget.

Figyelembe véve a fentieket, ragadja meg a történelmi pillanatot, amelyben az ország haladó erői a nemzet megmentésén fáradoznak és tegyen egy olyan gesztust, amellyel végre kivívhatja választói elismerését! Mondjon le önként képviselői mandátumáról![50]

A bátor hangvételű levélre, melyet 1989. március 29-én Zalaegerszegen kelteztek, csak április 19-én érkezett meg a képviselő válasza, aki külföldi tartózkodására hivatkozott. A Zalai Hírlap ezt megvárva, egymás mellett közölte a két levelet. A Varga Gyula válaszlevelében megnyilvánuló mentegetőzés kínos, az évtizedes panelek és a szövegből kiérezhető doktriner érvelés pedig idejétmúlt.

Tisztelt Balogh József és Pázmándi László!

[…] Igazuk van abban, hogy hosszú idő óta közéleti ember vagyok. A közéletiségnek pedig mindig elkötelezetten és legjobb tudásomnak megfelelően igyekeztem megfelelni.
Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy hazánk társadalma ezekben a hetekben -hónapokban mélyreható változásokon megy át, életünket a gyökeres reformok és elképzelések jellemzik […] cseppet sem kíméletes ajánlatukkal szemben kijelentem, hogy az országos méretű és nemzetközi kihatású megújulásunkat szerény képességemmel a jövőben is szolgálni szeretném. […] Minden mai gondot, problémát és a hosszan tartó teljesítményhiányt reálisan figyelembe véve, kérem, vegyenek azért annyi fáradságot, hogy például: gondolatban számolják szűkebb pátriánk, Zalaegerszeg és környéke fejlődésének fontosabb megnyilvánulásait, amit mondjuk a városépítészetben, lakásügyben, infrastruktúrában, környezetvédelmi kérdésekben, kulturális feltételekben stb. a közösség létrehozott, s amelyeknek az utóbbi három évtizedben politikai funkciómmal és közéleti szerepeimmel mégiscsak személyes részese voltam.
Ugyanakkor, a hibásnak bizonyult döntésekért felelősnek érzem magam. […] Ami képviselői mandátumomat illeti, azt az adott időszakban érvényes választójogi törvény alapján, kettős jelöléssel és titkos szavazással nyertem el, ugyanis a választókerületben választóktól többségi bizalmat kaptam. Ebből az is következik, hogy képviselőségemet nem egyes személyek, szervezetek, hanem csakis választók többsége vonhatja kétségbe.
A szóvátett országgyűlési gesztusaim és retorikai megnyilvánulásaim egyszerűen személyes jellegűek, de ezek a magyar Parlamentben, egyáltalán a közéletben már nemcsak megtűrtek, hanem szerencsére elfogadottak is, mindez része a sokat emlegetett pluralizmusnak. Felszólalásaim tartalma nyilvánvalóan vitatható, de hát önöknek, azt hiszem ez nem rendhagyó jelenség.

Végül, engedjék meg, hogy a kritikusan szóvátett pártmunkámról pár szavas véleményt leírjak. Röviden, ennek megítélése kizárólag arra a pártszervezetre, illetve arra a pártszervre tartozik, amelyben dolgozom, vagy amelynek tagjává választottak. Gondolom, saját szervezeteik szuverenitását a hasonló beavatkozásoktól a jövőben Önök szintén védik majd.

Zalaegerszeg, 1989. április 19.

Varga Gyula[51]

Mivel a képviselő ragaszkodott mandátumához, május 1-jén az MDF zalaegerszegi csoportja aláírásgyűjtést indított Varga Gyula lemondatásáért. A Zalai Hírlap megszólaltatta a feleket. Marx Mária – a leendő MDF-es parlamenti képviselő hitvese – a Fórum helyi csoportjának képviseletében úgy nyilatkozott, hogy a levélváltást követően állampolgárok kezdeményezték náluk, hogy kezdjenek aláírásgyűjtésbe. „Felhívtuk az érintettek figyelmét arra, hogy csak a Zala megyei 2-es számú országgyűlési választókerületbe tartozók írjanak alá, és csak olyan íveket, amelynek fejlécén egyértelműen szerepel, hogy milyen célt szolgálnak. A visszahíváshoz 3200 körüli aláírásra van szükség. Mi legalább ötezer választópolgár egyetértését szeretnénk megkapni.”[52]

A lap megkeresésére Varga Gyula közölte, hogy nem kíván hozzá tenni a nyílt levelében már elmondottakhoz, és csak annyival egészítette ki a korábbiakat, hogy: „…döntsék el választókörzetem állampolgárai, mi lesz a továbbiakban…”[53]

Az aláírásgyűjtés sikerének köszönhetően az országgyűlési képviselő még május folyamán önként lemondott mandátumáról. A Fórum helyi szervezete a Zalai Hírlapban köszönte meg a támogatók részvételét:

Üdvözöljük Varga Gyula elhatározását, hogy önként lemondott országgyűlési képviselői mandátumáról. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik aláírásukkal és szervező munkájukkal támogatták kezdeményezésünket. A megtelt ívekre ugyan már nincs szükség, de azokat megőrizzük irattárunkban. Bízunk benne, hogy a megüresedett képviselői helyre egy szabad, demokratikus választáson fogjuk az arra méltó személyt megválasztani.

A Magyar Demokrata Fórum Zalaegerszegi Szervezete Elnöksége nevében: Heves István és dr. Várszegi József.[54]

Ezt követően találkozóra került sor a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Magyar Demokrata Fórum zalaegerszegi szervezetének vezetői között. A szervezet politikai befolyásának növekedését jelzi, hogy az eszmecsere során az MDF zalaegerszegi elnökségi tagjai azt ajánlották Szabó Jánosnak, a HNF megyei titkárának, mint pótképviselőnek, hogy ne lépjen a mandátumáról lemondott Varga Gyula helyébe. [55] A megbeszélésen a Fórum tagjai kiemelték, hogy „…a mostani választójogi törvény alapján –, amelynek felülvizsgálata most zajlik – nem tartják teljesen legitimnek a képviselői mandátum átvállalását. Javasolták, hogy Szabó János — a népfront önálló jelöltjeként — egy kiírandó időközi képviselő választáson induljon, s »mérettesse meg magát«”.[56]

A pótképviselő nem is vette át Varga megüresedett mandátumát, ezért időköz választás kiírására került sor, melynek dátumát az MNK Elnöki Tanácsa szeptember 13-ára tűzte ki. A helyi ellenzék közös jelöltje – az MDF, a Fidesz és az SZDSZ támogatásával – Dr. Marx Gyula lett, aki helyi ellenzéki összefogás jelentőségét méltatta augusztus 11-én, a megyeszékhelyen, az MDF sajtótájékoztatóján.[57] Az ellenzéki szervezetek helyi összefogását különösen fontosnak tartották, miként arról egy augusztus végi híradásból is értesülhetünk, MDF megyei egyeztető gyűlés Zalaegerszegen[58] címmel: „Az SZDSZ és az MDF helyi kapcsolatát elemezve a jelenlévők rámutattak: nem szükséges átvenni a Budapesten dúló és nagyrészt személyi ellentétekre visszavezethető szembenállást, helyi viszonylatban legyen együttműködés az ellenzékiek között, természetesen az ideológiai önállóság megtartásával.” A cikkben egyebek mellett azt is közölték, hogy az „…MDF e pillanatban 17 ezer 800 tagot számlál, s őket 258 vidéki szervezet tömöríti…”[59]

A zalaegerszegi ellenzéki szervezetek összefogása jegyében nem sokkal korábban közösen szólították fel a kormányt, hogy nyilatkozatban ítélje el az 1968-as prágai katonai beavatkozást.[60] Érdemes röviden ehelyütt idézni az MDF elnökségi tagjának visszaemlékezését a megyeszékhelyen megvalósuló ellenzéki összefogásról.

Nálunk csak igen sokára, csak 1989 közepére alakultak meg a többi rendszerváltó pártok szervezetei, már azzal is viccelődtünk, hogy nekünk kell megalapítani helyben az SZDSZ-t. Beszélgettem Magyar Bálinttal[61] és Solt Ottiliával[62], lehoztuk őket a városba és találtunk nekik pártirodának alkalmas helyiséget is. Jellemzően a mi tagságunkból is sokan csatlakoztak később megalakult pártokhoz, pedig volt, hogy 180 fős tagsága volt a helyi MDF-nek.[63]

Augusztusban a korábbiakhoz képest is megélénkült a megyeszékhely politikai közélete. Az ellenzéki jelölttel szemben a helyi baloldali erők – a HNF megyei és városi elnöksége, az MSZMP Zala megyei bizottsága, a zalaegerszegi városi pártszervezet reformköre és a Zalaegerszegi Ifjúsági Társulása – választási szövetséget alakítottak, a Népért – a Nemzetért néven, és Győrffy István újságírót, a Zalai Hírlap főszerkesztő-helyettesét jelölték a mandátumra.[64] Harmadikként Dr. Schein István, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt jelöltje indult a választáson. A Dr. Marx Gyulát támogató szervezetek –
a Zalaegerszegi Demokratikus Ellenzéki Választási Koalíció – 1989. szeptember 12-ére választási nagygyűlést rendezett a Dísz téren. Az eseményen Roszik Gábor, gödöllői országgyűlési képviselő, Csurka István, Magyar Bálint és Rajk László, valamint Orbán Viktor támogatta volna szónoklatával a jelöltet, de Magyar Bálint és Rajk László autója lerobbant, Csurka István pedig korábban jelezte távollétét, ezért nem vettek részt a rendezvényen. Roszik Gábor beszédében „a demokrácia arculcsapásának nevezte, hogy az MSZMP megyei lapjának főmunkatársa indult a választáson.” A Fidesz részéről Orbán Viktor pedig a „fegyveres rohamcsapat” a Munkásőrség felszámolását sürgette.[65]

Horn Gyula[66], külügyminiszter főszónoklatával másnap, szeptember 13-án tartották választási nagygyűlésüket a Dísz téren a Győrffy Istvánt támogató erők, melyről a pártlap részletesen, hosszan idézve a beszédeket számolt be.[67] Az igen mozgalmas választási kampány ellenére a közvélemény-kutatások adatai szerint Zalaegerszeg északi részén és a hozzá tartozó 33 szomszédos község – a Zala megyei 2. számú választókerület – szavazóinak harmada csak a választás előtti napon döntötte el, kire adja voksát.[68] Azonban az akkor népszerűsége csúcsán lévő, ex-kommunista neo-szocialista külügyminiszter személyes korteskedése sem segített. Magas, 65,3%-os részvétel mellett Dr. Marx Gyula fölényesen nyert (59.12%), Győrffy István (31.75%), Dr. Schein István (8,39%) a közel 20 ezer leadott érvényes szavazat összeszámolása után:[69] „Dr. Marx Gyula is szót kért, s bevezetőül megköszönte a bizalmat, majd így folytatta: — Tudom, hogy nagy teher hárul rám, ránk, azaz mindnyájunkra. Én minden jó ügyet képviselni szeretnék, pártállásra való tekintet nélkül. Köszönöm barátaim segítségét, s egy mondat erejéig a családom kitartását is, hogy ezt a választási harcot végig csinálhattam.”[70]

Hegedűs Ferenc, a zalaegerszegi MDF szervezet egyik vezetője, visszaemlékezésében tömören, mégis igen plasztikusan összegezte a fórum helyi választási sikerét, és a mögötte meghúzódó személyes vonatkozásokat.

Az első sikeres és nagy megmozdulás a Varga Gyula megyei első titkár és országgyűlési képviselő megbuktatása volt. Könnyen ment, mert az MSZMP-n belül sem volt népszerű, hiszen a vállalatnál, ahol akkor dolgoztam, a párttitkár is gyűjtötte az aláírást ellene. Az 1989-ben megtartott időközi választáson indultak a szocdemek, meg az MSZP, de fölényesen megnyertük azt a választást. Erről a Szabad Európa Rádiót én tudósítottam innen, Zalaegerszegről. Este visszahallgattam, amit telefonon kérdeztek tőlem a választási kampánnyal kapcsolatban. Nagyon büszke voltam rá, hogy én beszélek a Szabad Európában, hiszen gyerekkorom óta a nagyapámnál más rádió nem szólt.[71]

Tanulmányomban törekedtem a helyi sajtó megjelenéseiben illusztrálni, hogy az 1988 őszén még szinte agyonhallgatott szellemi mozgalom követői és képviselői, a Zala megyei szervezetek alapítói miként jutnak el oda, hogy tizenkét hónappal később saját jelöltjüket küldjék az utolsó állampárti országgyűlésbe. A rendszerváltáskori megyei politikatörténetet számos hasznos adalékkal egészítik ki a visszaemlékező résztvevőkkel felvett beszélgetések. 30 év megfelelő távlatot biztosít ahhoz, hogy az események szereplői levonják a szükséges konzekvenciákat, és más forrásokban nem megtalálható, személyes aspektusból adják közre rendszerváltás vidéki történetét.

Bibliográfia

Felhasznált irodalom

BALÓ György – LIPOVECZ Iván (szerk.): Tények Könyve, 1988./2

BIHARI Mihály: Magyar politika 1944-2004. Budapest, Osiris, 2005.

MARSCHAL Adrienn: Az MDF és a rendszerváltás tematikus kronológiája. A szellemi előzményektől 1990-ig. – RETÖRKI könyvek 24. Lakitelek, Antológia, 2017.

RIBA András László – SZEKÉR Nóra (szerk.): Dokumentumok a Magyar Demokrata Fórum korai történetéből 1987-1989. Válogatás a Lakiteleki Rendszerváltó Archívumból – RETÖRKI könyvek 27. Lakitelek, 2017.

RIPP Zoltán: Rendszerváltás Magyarországon. Napvilág, Budapest, 2006.

SIMON János: Hét választás Magyarországon. Országgyűlési választások kézikönyve 1989-2014. CEPoliti Kiadó, 2016.

SZEREDI Pál (szerk.): Lakitelek 1988. A Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-i tanácskozásának jegyzőkönyve és sajtóvisszhangja – RETÖRKI könyvek 35. Lakitelek, 2018.

SZEREDI Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze – 1989 tavasza – RETÖRKI Lakitelek, 2019.

Források

AGÓCS Sándor, MEDVIGY Endre (szerk.): Lakitelek, 1987. A magyarság esélyei. A tanácskozás hiteles jegyzőkönyve. Lakitelek-Budapest, Antológia-Püski, 1991.
ANTALL József: Modell és valóság. Budapest, Athenaeum Nyomda és Kiadó Rt., 1993. 1. köt.
BÁBA Iván: Békés átmenet. Adalékok a kialkudott rendszerváltoztatáshoz. Budapest, Demokratikus Átalakulásért Intézet, 2007.

BERECZ János: Az én rendszerváltásom. Budapest, Okina Bt., 2005.
BIHARI Mihály: Demokratikus út a szabadsághoz. Tanulmányok. Budapest, Gondolat, 1990.
BÍRÓ Zoltán: Itthon érlelt rendszerváltás. = História. 24. évf. 2002. 2. sz. 16-17.

BÍRÓ Zoltán: Elhervadt forradalom. Szerk. Szigeti Tóth János. Budapest, Püski, 1993.

Janus-arcú rendszerváltozás. Tanulmányok. Összeáll. Schmidt Mária és Tóth Gy. László. Budapest, Kairosz, 1998.

BOROSS Imre: Visszaemlékezés a változó világra. Szerk. és a jegyzeteket kész. Szécsi Árpád. Budapest, Gondolat, 2007.

BOZÓKI András: Politikai pluralizmus Magyarországon, 1987-2002. Budapest, Századvég, 2003.
CSENGEY Dénes: Mezítlábas szabadság. Esszék, beszédek, 1984-1989. Budapest, Püski, 1990.

DEBRECZENI József: A miniszterelnök. Antall József és a rendszerváltozás. Budapest, Osiris, 2003.

FRICZ Tamás: Pártrendszerek. Nyugat-Európa, Közép-Európa, Magyarország. Budapest, Századvég, 2001.

HANKISS Elemér: Kelet-európai alternatívák. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1989.

HORVÁTH Béla: Levettük a vörös csillagot… Rendszerváltás “belülnézetből“. Budapest, Papirusz Book, 2008.

KOPÁTSY Sándor: Levél a magyar reformerekhez. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1989.

POKOL Béla: Politikai reform és modernizáció. Budapest, Magvető, 1989. (Gyorsuló idő.)

POZSGAY Imre: 1989. Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltásban. Budapest, Püski, 1993.

RAINER M. János: Rendszerváltás és a közelmúlt. Hatalom és társadalom a XX. századi magyar történelemben. A kötet tanulmányai előadásként elhangzottak az I. Országos Jelenkortörténeti Konferencián. Debrecen, 1994. szeptember 1-3. Szerk. Valuch Tibor. Közrem. Püski Levente. Budapest, Osiris-1956-os Intézet, 1995.

RICHTER Anna: Ellenzéki Kerekasztal. Portrévázlatok. Budapest, Ötlet, 1990.
ROMSICS Ignác: Volt egyszer egy rendszerváltás. Budapest, Rubicon-könyvek, 2003.
SALAMON Konrád: Rendszerváltoztató újratemetés, 1989. június 16. Budapest, Kairosz, 2003.

TÖLGYESSY Péter: Elégedetlenségek egyensúlya. Válogatott írások. Budapest, Helikon, 1999. (Helikon Universitas. Politológia.)

Hivatkozások

  1. A helyi szervezők visszaemlékezései az MDF vidéki szervezetének megalakulásáról. Juhász-Pintér Pál és Madácsy Tamás által készített vidékkutatás, 2016-2018. A kutatás kép- és hanganyaga megtalálható a RETÖRKI Archívum Oral History gyűjteményében.
  2. A Magyar Szocialista Munkáspárt Zala Megyei Bizottságának lapja (1956-1989).
  3. Marschal Adrienn: Az MDF és a rendszerváltás tematikus kronológiája. A szellemi előzményektől 1990-ig. – RETÖRKI könyvek 24. Lakitelek, Antológia, 2017. 60.
  4. RETÖRKI Archívum OH.3-024 Szakál István-interjú (Letöltés: 2016.10.05.)
  5. Marschal: Az MDF kronológiája, 73.
  6. Csengey Dénes (Szekszárd, 1953 – Budapest, 1991.) író, politikus. 1972-ben a hajózási szakközépiskolát végezte el. Ezután volt autószerelő, gépkocsirakodó, biztosítási ügynök, segédmunkás, képesítés nélküli tanító, üzemi népművelő. 1983-ban végzett a Debreceni Egyetem magyar–történelem szakán. 1978-tól publikált. 1983-tól szabadfoglalkozású író. A Fiatal Írók József Attila körének titkára lett. 1984-ben családjával Keszthelyre költözött. Egy évvel később részt vett a magyar politikai ellenzék monori találkozóján, majd 1987-ben a lakiteleki találkozót követően a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja. 1988–1991 között a Hitel szerkesztőségének munkatársa, 1990-től a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője volt.
  7. Az MDF elnökségének és választmányának együttes ülésén 1989. június 24-én született döntés arról, hogy politikai párttá alakulnak.
  8. Csengey Dénes 637, Für Lajos 633, Lezsák Sándor 631, Csoóri Sándor 613, Bíró 519, Furmann Imre 510, Csurka István 486 szavazatot kapott. In: DEBRECENI József: A Miniszterelnök. Osiris, Budapest, 1998. 47.
  9. Varga Gyula (Surd, 1925.11.18. – Zalaegerszeg, 2016.02.16.) Az MSZMP Zala Megyei Bizottságának első titkára 1962.02.08 – 1985.03.03. https://www.paap.hu/ords/f?p=2013:3:::NO:3:P3_PERSON_ID:47994 (Letöltés: 2021.06.01.)
  10. Marx Gyula (Püspöknádasd (1930. július 5 – ) orvos. 1956. január 23-án az Államvédelmi Hatóság koholt vádak alapján letartóztatta, fél évig vizsgálati fogságban volt, majd szabadon bocsátották. Az 1956. évi forradalom és szabadságharc idején a nagykanizsai kórház munkástanácsa és a Dunántúli Nemzeti Tanács tagja, emiatt sebészi pályafutását nem folytathatta. 1957-től Zalaegerszegen körzeti orvos volt, 1977-ben lett üzem-egészségügyi rendelőintézeti főorvos. 1988. októberben lett a Magyar Demokrata Fórum zalaegerszegi szervezetének alapító tagja.  1989. szeptember 16-án a Zala megye 2. számú egyéni választókerületben, időközi országgyűlési választáson az MDF, az SZDSZ és a FIDESZ közös jelöltjeként képviselővé választották meg. 1990-ben és 1994-ben az MDF országgyűlési képviselő-jelöltje volt. 1991. május 13-án pártja őt jelölte az MDF Zala megyei területi listájáról képviselőnek. Az MDNP tagja 1996-tól és 1998-ban országgyűlési képviselő-jelöltje volt.
  11. Bihari Mihály: Magyar politika 1944-2004. Budapest, Osiris, 2005. 339.
  12. Az MSZMP Országos Pártértekezlet összefoglalója. 1988. május 20-22. https://www.youtube.com/watch?v=fA8P7fW1DR0&t=149s (Letöltés: 2021.05.27.)
  13. Uo.
  14. A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének állásfoglalása a párt feladatairól, a politikai intézményrendszer fejlesztéséről. Népszabadság 1988. május 23.
  15. A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének állásfoglalása a párt feladatairól, a politikai intézményrendszer fejlesztéséről. Népszabadság 1988. május 23.
  16. Uo.
  17. Ripp Zoltán: Rendszerváltás Magyarországon. Napvilág, Budapest, 2006. 136.
  18. A Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-án elfogadott ideiglenes Alapszabálya In: Riba András László – Szekér Nóra (szerk.) Dokumentumok a Magyar Demokrata Fórum korai történetéből 1987-1989. Válogatás a Lakiteleki Rendszerváltó Archívumból – RETÖRKI könyvek 27. Lakitelek, 2017. 104.
  19. Uo. 108.
  20. Magyar Nemzet, 1988. szeptember 5.
  21. Szeredi Pál (szerk.): Lakitelek 1988. A Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-i tanácskozásának jegyzőkönyve és sajtóvisszhangja – RETÖRKI könyvek 35. Lakitelek, 2018. 112.
  22. Zalai Hírlap, 1988. szeptember 5.
  23. Zalai Hírlap, 1988. szeptember 7.
  24. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára is erre utal három hónappal később, 1988. karácsonyán, a párt központi lapjában megjelent interjújában: „…A pártértekezlet a szellemi életben is jelentős mozgásokat erősített fel. A magyar értelmiség döntő többsége – híven legjobb hagyományaihoz – nagy felelősségérzettel, igényes kritikával foglalkozik társadalmunk sorskérdéseivel…” Népszabadság, 1988. 12. 24. 1. 3. Jelentős elmozdulásnak tűnik ez a pár héttel korábban, 1988. november 29-én az állampárt budapesti aktíva ülésén elhangzott „fehérterroros” beszédhez képest.
  25. „…A kommunisták tehát ebben a tekintetben jól érezhetik magukat, mert alkalmuk nyílik kapcsolatteremtő, politizáló felkészültségük bizonyítására, felfrissítésére…” Uo.
  26. „Az Új Márciusi Front az 1937-es, a népi írók által kezdeményezett Márciusi Front gondolatvilágát próbálta visszaidézni, ám tagjainak összetétele nem predesztinálta e szervezetet „névrokona” akkori politikai szerepe betöltésére. Az ÚMF alapítói között többségében párttagok voltak, például a reformerként ismert Nyers Rezső, aki ekkor már ismét az MSZMP PB tagja, a polgári elveket valló közgazdászok (Tardos Márton, Lengyel László), illetve a közéletből az előző hónapokban megismert szereplők, mint Király Zoltán vagy Baló György. A nemzeti vonalat egyedül talán Vitányi Iván képviselhette volna, bár ő is inkább – nemzeti kötődése ellenére – a liberális eszmerendszerben látta a megoldást.” In: Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze – 1989 tavasza – RETÖRKI Lakitelek, 2019. 208.
  27. Lukács János az MSZMP Központi Bizottság titkára, a 1988. júliusától a Káderpolitikai Bizottság vezetője.
  28. Zalai Hírlap, 1989.09.28.
  29. Karvalits Ferenc (Zalaszentmihály, 1941. 05. 14 -) Az MSZMP Zala megyei Bizottságának első titkára 1985.03.03 – 1989.07.29, az MSZMP KB tagja 1987 – 1989.10.06.
  30. Szűrös Mátyás (Püspökladány1933szeptember 11. – ) magyar politikus, diplomata, az MSZMP vezető politikusa, a KB titkára (1983.07.06 – 1989.03.29), az Országgyűlés elnöke, a Magyar Köztársaság ideiglenes köztársasági elnöke.
  31. Vélhetően Lengyel László lehetett a vendég, mert Király Zoltán 1989. január 26-án járt Keszthelyen, miként arról a Zalai Hírlap is beszámolt másnap: „MDF rendezvény. Tegnap Keszthelyen a Korona Étteremben tartotta soros rendezvényét a Magyar Demokrata Fórum keszthelyi csoportja. Ezúttal Király Zoltán Csongrád megyei országgyűlési képviselővel beszélgettek a parlamenti munkáról, s a választásokkal kapcsolatos kérdésekről.” Zalai Hírlap, 1989.01.27.
  32. RETÖRKI Archívum OH.3-023 Dr. Horváth Róbert (Letöltés: 2016.01.05.)
  33. A RETÖRKI által Nagykanizsán szervezett szakmai kerekasztal-beszélgetés (Letöltés: 2016.10.06).
  34. A Hazafias Népfront sajátos társadalmi szervezet volt, ami 1954 és 1990 között működött, és azzal a deklarált céllal hozták létre, hogy “a magyar társadalom valamennyi osztályának, rétegének összefogását” valósítsa meg. Nyilvántartott tagsággal nem rendelkező, tömegmozgalomként működő szervezet volt. „Feladatait választott testületek, tisztségviselők és aktivisták közreműködésével oldja meg. A becslések szerint az országban mintegy 4600 népfrontbizottság működik, több mint 81 000 választott taggal…A Hazafias Népfront központi lapja a Magyar Nemzet, példányszáma 130-150 000.” IN: Baló György – Lipovecz Iván (Szerk.) Tények Könyve, 1988./2
  35. A RETÖRKI által Nagykanizsán szervezett szakmai kerekasztal-beszélgetés (Letöltés: 2016.10.06).
  36. Uo.
  37. A RETÖRKI által Nagykanizsán szervezett szakmai kerekasztal-beszélgetés (Letöltés: 2016.10.06).
  38. 1989. szeptember 30-án ötvennyolc taggal alakult meg Budapesten a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete.
  39. A RETÖRKI által Nagykanizsán szervezett szakmai kerekasztal-beszélgetés (Letöltés: 2016.10.06).
  40. RETÖRKI Archívum OH.3-039 Zsuppány Gyula (Letöltés: 2016.11.18.)
  41. RETÖRKI Archívum OH.3-018 Hegedűs Ferenc-interjú (Letöltés: 2016.09.13.)
  42. RETÖRKI Archívum OH.3-024 Szakál István-interjú (Letöltés: 2016.10.05.)
  43. Uo.
  44. Zalai Hírlap, 1988. november 28.
  45. Uo.
  46. Kustos Lajos (Kemenesmagasi, 1929. március 14. – Zalaegerszeg2009. november 24.) Zalaegerszeg Városi Tanácsának elnöke 1967 és 1990 között.
  47. Zalai Hírlap, 1989. január 23.
  48. Zalai Hírlap, 1989.04.06.
  49. Magyarországon 1988 és 1990 között hat településen rendeztek időközi parlamenti választásokat. A helyi MDF kezdeményezésére 1988. őszén Gödöllőn Cservenka Ferencné országgyűlési képviselőt hasonlóképpen kérték fel beszámolóra munkájáról. Semmitmondó válaszát követően decemberben az MDF tagja, Roszik Gábor az MSZMP-t és a szocializmus bíráló nyílt levelet jelentett meg a Gödöllői Mindenes című helyi újságban. Az ezt követően indult aláírásgyűjtés hatására, amit a település szavazóinak 10%-a napok alatt aláírt – Cservenkáné lemondott. Az 1989. július 22-én tartott időközi választáson – 59.2 %-os részvétel mellett (!) – az ellenzékiek jelöltje, Roszik Gábor a leadott szavazatok közel 70%-ával toronymagasan nyert. Körösfői László az MSZMP jelöltje 29.9%-át kapta. Hasonló aláírásgyűjtéssel mondatták le a település lakói képviselőjüket, Korom Mihályt Kiskunfélegyházán is. A jelölőgyűléseket követően, melyet a helyi lakosság jelentős aktivitása kísért, időközi választásokat rendeztek 1989. július 22-én és augusztus 5-én – a már említett Gödöllőn és Kiskunfélegyházán kívül – Kecskeméten és Szegeden is. Szeptember 16-án Zalaegerszegen, majd 1990. január 13-án a főváros V. kerületében. Az időközi választásokon – Kiskunfélegyháza kivételével – mindenhol az ellenzéki szervezetek jelöltje szerzett parlamenti mandátumot. Marschal Adrienn: A független szervezetek megjelenése az Országgyűlésben Az 1989-es időközi választások a sajtó tükrében c. tanulmány alapján. IN: Szeredi (szerk.): A cselekvés fél éve, 120-142.
  50. Zalai Hírlap, 1989. április 6.
  51. Zalai Hírlap, 1989. április 6.
  52. Zalai Hírlap, 1989.05.06
  53. Uo.
  54. Zalai Hírlap, 1989.05.19.
  55. Zalai Hírlap, 1989.06.09.
  56. Zalai Hírlap, 1989.06.09.
  57. ÁBTL 2.7.1. NOIJ III/III 177/1-1989 1989. 09. 11.
  58. Zalai Hírlap, 1989.08.31.
  59. Uo.
  60. Zalai Hírlap, 1989.08.10.
  61. Magyar Bálint (Budapest, 1952. november 15. –) szociológus, politikus, volt oktatási miniszter, az SZDSZ alapító tagja.
  62. Solt Ottília (Budapest, 1944. január 7. – Budapest, 1997. február 1.) szociológus, politikus, az SZDSZ alapító tagja.
  63. A RETÖRKI által Nagykanizsán szervezett szakmai kerekasztal-beszélgetés (2016.10.06.) Czotterné Ivády Zsuzsanna közlése.
  64. Marschal: A független szervezetek, 135.
  65. Zalai Hírlap, 1989.09.13.
  66. Horn Gyula (Budapest, 1932. július 5. – Budapest, 2013. június 19.) politikus, közgazdász. A Magyar Népköztársaság utolsó külügyminisztere, 1994 és 1998 között a Magyar Köztársaság miniszterelnöke.
  67. Zalai Hírlap, 1989.09.14.
  68. Simon János: Hét választás Magyarországon. Országgyűlési választások kézikönyve 1989-2014. CEPoliti Kiadó, 2016. 29.
  69. Zalai Hírlap, 1989.09.18.
  70. Zalai Hírlap, 1989.09.18.
  71. RETÖRKI Archívum OH.3-018 Hegedűs Ferenc-interjú (Letöltés: 2016.09.13.)