Bevezetés
A büntetőeljárásban a sértett szerepe évtizedek óta középpontban áll, mivel jogi státusza és jogai folyamatosan változnak a társadalmi normák és jogi elvek alakulásával. A sértettek, mint az elkövetett bűncselekmények áldozatai, nem csupán passzív szereplők, hanem aktív résztvevők is a büntetőeljárás során, akik jogi érdekeik érvényesítésében jelentős szerepet játszanak. A jogrendszerek különböző fejlődési szakaszainak vizsgálata során megfigyelhetjük, hogy a sértett jogai és lehetőségei az idők folyamán hogyan alakultak.
A jogtörténet vizsgálata lehetőséget biztosít arra, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a büntetőeljárások szereplőinek, különösen a sértettnek a helyzetébe, valamint azok változásába az idők folyamán. A sértett büntetőeljárásbeli szerepe az évszázadok során folyamatosan változott, összhangban a társadalmi, politikai és gazdasági átalakulásokkal. Az a kérdés, hogy milyen jogi eszközök állnak rendelkezésre a sértett jogainak védelmére, különös jelentőséggel bír a büntetőeljárási jogban, hiszen a sértett helyzete tükrözi az adott társadalom jogi és morális értékrendjét. Tanulmányom során bemutatom a sértett szerepének történeti fejlődését a magyar jogban, valamint a nemzetközi jog összehasonlító elemzésével, a magyar jogrendszer sértettjét összevetem más jogrendszerekkel, különös tekintettel Szlovákia jogrendszerére. A történeti kutatás során különös figyelmet fordítok a sértett jogi helyzetének alakulására, kezdve a legelső büntető perrendtartásunktól, egészen a modern kor büntetőeljárásáig.
A magyar jogfejlődés kiindulópontjaként a Csemegi-kódexet és a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikket vettem alapul, amelyek megalapozták a modern magyar büntetőeljárást, és korukhoz képest megfelelően szabályozták a jogi helyzetet. Azonban a szocializmus időszakában, különösen a büntető perrendtartásról szóló 1951. évi III. törvény, az 1962. évi 8. törvényerejű rendelet és a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény hatására a sértett szerepe háttérbe szorult, és az állam vált a büntetőeljárások domináns szereplőjévé. A jogi normák fejlődése összhangban van a társadalmi értékek változásával, amely igényeket követve a sértettek jogai is folyamatos változásokon mennek keresztül.
Ezzel párhuzamosan összehasonlítom Magyarország jogfejlődését Szlovákiáéval, amelynek jogfejlődésével a történelem során több alkalommal is párhuzamot tudunk vonni, különösen a Csemegi-kódex és az első büntető perrendtartásunk korszakában. A szocialista jogrendszer hatása mindkét ország tekintetében meghatározó volt, és kutatásom során arra is kitérek, hogy a szlovák jog miként fejlődött tovább az Európai Unióhoz való csatlakozás után. Az összehasonlító elemzés keretében az unió aktuális jogszabályait és azok befolyását vizsgálom a sértetti jogokra, beleértve a legújabb uniós irányelveket is. A modern jogalkotásban, különösen a 2017. évi XC. törvény bevezetésével, a sértett jogainak védelme új megközelítést kapott, amelyhez az Európai Unió jogalkotása is jelentősen hozzájárult. Az Európai Unió jogalkotása, mint például a 2001/220/IB Kerethatározata és a 2012/29/EU irányelv, szintén jelentős hatással vannak a sértettek jogi státuszára, mivel biztosítják a sértettek méltányos bánásmódját és jogainak érvényesítését.
A kutatás nemzetközi kontextusban is kiterjed a szlovák és magyar büntetőjárási rendszerek összehasonlítására, kiemelve a hasonlóságokat és különbségeket. A későbbiek során Oroszország jogfejlődését is bemutatom, amely közös múltra vezethető vissza Magyarországgal és Szlovákiával a szovjet rendszer idejét tekintve, amikor a marxista-leninista nézet volt az uralkodó, amely nagy hatással volt a büntető eljárásjogra, különösen a sértett jogi helyzetére.
A jogtörténeti rész vizsgálata során a történeti és összehasonlító jogtudomány módszereit használom. A történeti elemzés segítségével bemutatom, hogyan változtak a normák és intézmények a különböző korszakokban, amíg az összehasonlító módszer lehetőséget nyújt arra, hogy párhuzamokat vonjak különböző jogi jogrendszerek között. Ehhez kapcsolódva kiemelt figyelmet fordítok azokra a jelentős jogtudósokra, akik a történeti és összehasonlító jogtudomány módszereit alkalmazták, mint például Henry Maine, Giambattista Vico és Fried.
Tanulmányom célja, hogy feltárjam, hogyan változott a sértett szerepe a történelmi és kulturális kontextustól függően és milyen hatással voltak ezek a változások a jogi gyakorlatra. Az alapkérdés tehát az, hogy a sértett szerepe hogyan változott a magyar büntetőeljárások során, és milyen hatásokat gyakoroltak a jogfejlődésre a szocializmus és a nemzetközi hatások. Kutatásom során, az összehasonlító elemzés segítségével feltárom, hogy milyen tanulságok vonhatók le más jogrendszerek – különösen Szlovákia– példái alapján.
Hipotézisem szerint a sértett szerepe jelentősen differenciálódott az évszázadok során, reflektálva a társadalmi és jogi reformokra. Mind történeti, mind összehasonlító szakaszok során kritikai szemmel vizsgálom és értékelem a változásokat, megkísérelve azok társadalmi és jogi kontextusban való elhelyezését. A tanulmány várhatóan hozzájárul a sértetti jogok és a büntetőeljárás dinamikájának jobb megértéséhez, különös tekintettel a jelenlegi jogi reformokra és azok hatásaira. A modern büntetőeljárásban a sértett szerepe egyre inkább felértékelődik, ami nyomon követhető a nemzetközi és hazai jogfejlődésen keresztül is. A kutatási eredmények értékelésével nem csupán a történelmi kontinuitást és változásokat szeretném bemutatni, hanem a jövőbeli trendeket és lehetséges fejlesztési irányokat is felvázolni.
A dolgozat hipotézisét az elemzések alapján fogom vizsgálni, remélve, hogy eredményeim hozzájárulnak a jogtudomány és a gyakorlat fejlődéséhez. A sértett jogainak védelme és azok újragondolása kulcsfontosságú a büntető igazságszolgáltatás jövője szempontjából, és ezen a területen további kutatásokra van szükség. Vizsgálatom során speciális figyelmet fordítok arra, hogy a sértett szerepének változását a társadalmi és jogi változások tükrében értelmezzem. Végezetül, a tanulmányom kísérletet tesz arra, hogy átfogó képet nyújtson a sértett jogainak fejlődéséről és a jelenlegi helyzetéről az Európai Unió és Magyarország kontextusában.
Összefoglalva, a tanulmány egy komplex, többdimenziós elemzést nyújt, amely átfogó betekintést enged a büntetőeljárásjogi folyamatokba és a sértett szerepének evolúciójába.
A sértett szerepének történeti alakulása Magyarországon
A sértett szerepe a büntetőeljárásban jelentős változásokon ment keresztül az idők folyamán. A feudalizmus végére a büntetőeljárás vagy írásbeli perként, vagy sommás szóbeli eljárásként zajlott, amelyek leginkább szokásjogon alapultak, törvények alapján csupán a perek elenyésző része zajlott. Egységes eljárásrendről nem beszélhettünk. A nemesek ellen folytatott eljárásra az írásbeliség volt a jellemző, ahol a sértettnek, mint vádlónak, kiemelt szerepet jutott.
A Csemegi-kódex a büntetőjog zsinórmértékévé vált, amely számos büntetőeljárási rendelkezést is tartalmazott, azonban az első bűnvádi perrendtartásunk az 1896. évi XXXIII. törvénycikk volt. Ez a törvénycikk elsőként szabályozta a sértettek jogaira vonatkozó rendelkezéseket, amelyek lehetővé tették számukra, hogy aktívan részt vegyenek az eljárásban. Megalkotásánál elsődleges szempont volt, hogy megfeleljen a közjog szellemének, a hazai jogfejlődésnek, és összhangban legyen a társadalmi elvárásokkal. A kodifikáció fontos szempontja volt, hogy az állam érdekeit akként biztosítsa, hogy közben mások jogait csak a szükséges mértékig korlátozza. A törvény célja a sértettek jogainak védelme és megerősítése volt. Megalkotásának egyik vezérelveként szolgált az a felfogás, hogy a bűncselekmény nem az állam, hanem a magánszemély érdekeit sérti elsősorban. Ebből adódóan az eljárás irányelve a vádelv, amely szerint a felek jogegyenlőséget élveznek a per során, így a sértett indítványára történik a per bizonyítása is. A bíró szerepe a per vezetése. A kor szellemének megfelelően leginkább azon sértettek számára adott lehetőséget jogaik érvényesítésére, akik jelentős vagyonnal rendelkeztek, bár ezt sem a jogszabály, sem annak indokolása nem említi.
A 20. század elején a jogi környezet változásai a sértett jogainak csökkenését eredményezték. Az állam szerepe a büntetőeljárásokban megerősödött, különösen 1951. évi III. törvény, az 1962. évi 8. törvényerejű rendelet és a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény bevezetésével, amelyek középpontba állították az állami érdeket. A sértettek jogai ekkor háttérbe szorultak. Az ügyészség átvette a vád szerepét, amely csökkentette a sértettek aktív részvételét az eljárásban. A büntetőeljárás során a sértettek sokszor nem kaptak kellő támogatást az állami szervektől, ami a jogérvényesítést is nehezítette.
A kommunista rendszer általi hatalomátvételt követően, 1949-től a marxista-leninista eszmék váltak meghatározóvá. Az 1951. évi III. törvény megalkotására hatással volt a szocialista szellemiség. A jogszabály lehetővé tette, hogy az eljárás minden résztvevője saját anyanyelvét használhassa az eljárás során. A szovjet eszmék figyelembevételével a jogszabály többszöri módosításának köszönhetően, egyre nagyobb teret kapott a törvényesség tiszteletben tartása.
A szocializmus megjelenését követő első évtizedben marxista szerzők az összehasonlító jogtudomány lehetőségeiről publikáltak. A hatvanas évek elején olyan magyar szerzők jelentek meg, akik a szocialista jogösszehasonlítással szemben, jelentőséget tulajdonítottak a nemzetközi összehasonlító jognak. Szabó Imre és Eörsi Gyula munkái a marxista-leninista eszmékkel szemben, a nyugat-európai tudományterületet próbálták elismertetni Magyarországon.
Az 1962. évi 8. törvényerejű rendeletet a szocializmus ideje alatt az 1951. évi III. törvény ellentmondásainak feloldása érdekében alkották meg. A módosítás célja volt, hogy a büntető eljárás gyorsabbá és egyszerűbbé váljon, továbbá megfeleljen a szocialista törvényesség követelményeinek. A kodifikációnak köszönhetően a sértett és a magánfél eljárásjogi helyzete nem változott. Elhagyta a módosítás a vagyon elleni bűncselekményeket a magánvádas ügyeknél, azokat az emberi méltóság elleni kisebb súlyú bűncselekményekre korlátozta. A magánvádas ügyekben kötelezővé tette a meghallgatást és megpróbálta kibékíteni a feleket.
A hatvanas évek végére, a szocialista eszmék mellett, a jogösszehasonlítást a világpolitikában megjelent békés együttélés is legitimálhatta.
Az 1973. évi I. törvény megalkotásánál figyelembe vették, hogy az 1970-es évektől igény jelentkezett a sértett szerepének jobbítására a büntetőeljárásjogban. Az állampolgári jogok védelme jelentőssé vált a törvényesség erősítése mellett. A kodifikáció célja az eljárás további gyorsítása, ami jogpolitikai követelmény eredménye. Az ügyész szerepének erősödésével, csökkent a sértett szerepe a büntetőeljárásban. Vádlóként szűkültek a lehetőségei, magánfélként a jogai nem változtak. A jogszabályi rendelkezés lehetőséget nyújtott a sértett számára a nyomozás befejezését követően az iratbetekintésre, a bizonyítási indítványok megtételére és arra, hogy észrevételt tegyen az eljárás bármely szakaszában. Lehetőséget kapott a jogairól és a kötelezettségeiről való felvilágosításra, továbbá a tárgyaláson megillette a kérdezés és a felszólalás joga [1973. évi I. törvény 53. § (2) bek. a)-d)].
Az 1998. évi XIX. törvény megalkotásánál már szerepet játszottak a nemzetközi jogi kötelezettségek is, valamint, az ezen a szabályozáson alapuló strasbourgi Emberi Jogi Bírósági gyakorlat. A kodifikációs munkálatok legfontosabb elveit a 2002/1994. (I. 17.) Korm. határozat foglalta össze, amely a sértett szempontjából jelentős pozitív változásokat fogalmazott meg.
A joggyakorlatban ez a tendencia a rendszerváltás után is folytatódott, amikor a jogalkotás a demokratikus normákra helyezte a hangsúlyt. A 2010-es évek elejére a sértettek jogainak védelme ismét középpontba került, de a múltbéli korlátozások nyomai még mindig érezhetőek voltak. A társadalmi igények és a jogi elvárások fokozatosan egyre inkább a sértettek jogainak védelmére irányultak, különösen az Európai Unió irányelveinek hatására.
Modern jogfejlődés
A modern jogalkotás során a sértett jogainak védelme új megvilágosítást kapott, különösen a 2017. évi XC. törvény bevezetésével. Az új törvénnyel szemben elvárás volt, hogy az 1998. évi XIX törvény hibáit kijavítsa, és hogy megfeleljen a korszak büntetőeljárási követelményeinek, az Alaptörvénynek, továbbá a nemzetközi elvárásoknak. A törvény figyelembe vette az Európai Unió irányelveit, amelyek a sértettek jogainak megerősítését tűzték ki célul. Völner Pál államtitkár, a kodifikáció során kiemelkedő fontosságot tulajdonított annak, hogy az új jogszabály harmonizáljon a nemzetközi és uniós joggal. Mivel a nemzetközi bűnügyi együttműködés kulcsfontosságúnak tartja a bűncselekménnyel összefüggésben a sértett vagyontárgyainak visszaszolgáltatását, a törvényjavaslatban igyekeztek átfogóan szabályozni annak visszaadására irányuló közvetlen és formális jogsegélyi együttműködést. A 2017. évi törvény bevezetésével a magyar jogalkotás újra értelmezte a sértett szerepét. A jogszabályi környezet megváltozása mellett a társadalmi tudatosság is nőtt a sértettek jogainak védelmében. A jogi változások célja a sértettek érdekeinek fokozottabb védelme volt. Az új törvény különös figyelmet fordít a sértettek tájékoztatására is, és lehetőséget nyújt részükre közvetítői eljárás igénybevételére, amely során a sértett szerepe szintén előtérbe kerül. E változások tükrözik a társadalmi elvárásokat, amelyek a sértettek méltóságának megőrzésére irányulnak.
A modern jogfejlődés kiemelkedő jelentőségű reformja, hogy a jogalkotás folyamata során a jogalkotók figyelembe vették a társadalmi változásokat és a bűncselekmények áldozatainak igényeit. A jogi keretek között a sértettek jogainak védelme prioritást élvezett, mivel a jogalkotók egyre inkább elismerték a sértettek közvetlen érdekeit.
A 2017. évi XC. törvény, jelentős előrelépést jelentett a sértettek jogainak védelme érdekében, de a jövőbeni jogalkotás során továbbra is szükséges a folyamatos fejlődés és a jogi normák korszerűsítése. A kodifikátoroknak figyelembe kell vennie a jogtudósok véleményét és a joggyakorlat tapasztalatait, amelyek egyaránt fontos szerepet játszanak. A jövőbeni jogi reformok célja, hogy tovább erősítsék a sértettek jogait és támogassák jogaik érvényesítését.
A hazai szabályozásra jelentős befolyással volt az Európai Unió Tanácsának a sértett jogállásáról szóló 2001/220/IB Kerethatározata, továbbá a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/ IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU Irányelve.
A Tanács a Budapesti Ütemtervben meghatározta, hogy a bűncselekmények áldozatainak védelme és jogaik megszilárdítása érdekében, uniós szinten kell fellépni. Ennek érdekében alkotta meg az Európai Parlament és Tanács a fenti számú Irányelvét. Az Irányelv preambulumában határozza meg célkitűzéseit. Arra sarkallja a tagállamokat, hogy biztosítsák a büntetőeljárás során a sértettek – az Irányelv szóhasználata szerint, az áldozatok – aktív szerepét, felmérve az erre vonatkozó igényeket. Az áldozat érdekeinek védelme érdekében előírja a mindenre kiterjedő tájékoztatását, erőszakos bűncselekmények áldozatainak orvosi ellátásának biztosítását, szükség esetén tolmács, és jogi segítségnyújtás biztosítását. Előírja a személyes adatok védelmét, valamint az eljárás közvetítő segítségével történő lezárásának lehetőségét. Rendelkezik a büntetőeljárást megelőző segítségnyújtásról, a büntetőeljárás során kíméletes bánásmód biztosításáról, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának betartásával. Az eljárás során megköveteli a tisztességes bánásmód betartását.
Az új Be. indokolása reformként határozza meg a sértett jogainak szabályozását, hiszen a törvény megteremti a feltételeit annak, hogy a sértettek, igényeiknek megfelelően, megkülönböztetett bánásmódban részesülhessenek. A büntetőeljárás során, a sértettnek lehetőséget biztosít sérelme előadására, annak feldolgozására, és arra, hogy jóvátételi igényének érvényt szerezzen. A törvény mindezt lehetőségként kínálja fel, a döntést a sértett belátására bízza.
Dobrocsi Szilvia kutatásának eredményeként úgy vélekedik, hogy a büntetőeljárás sértettjére vonatkozó szabályozás széleskörű és összetett. Történelmi fejlődése során, szerepe kiemelkedett az eljárás jelentéktelenségéből és előtérbe került, de a jövőre vonatkozóan, várhatóan lesznek még jogi szabályozások a kutatások eredményeképpen.
Összehasonlító elemzés
Mint ahogy Fekete Balázs írta tanulmányában, az összehasonlító módszer a modern jogtudományban elengedhetetlen, amennyiben tudományos értékű válaszokat akarunk kapni kutatásunk során. A szakirodalom egységes álláspontja szerint, az összehasonlító módszert már a jogtörténet korai korszakaiban is alkalmazták, gyakran jogpolitikai céllal. Leibniz munkássága során az összehasonlító módszer jogászi felhasználásának kérdéseivel foglalkozott, és elutasította a római jog kizárólagosságát. Montesquieu pedig a jogrendszerek szisztematikus tanulmányozásával próbálta kutatni a dolgok természetében megtalálható alapelveket.
A sértett szerepének összehasonlító elemzése során a magyar büntetőeljárás és mint említettem, az uniós tagállamok közül Szlovákia büntetőeljárásjogi keretei közötti párhuzamokat vizsgálom. A jogi normák és eljárások összehasonlítása rávilágít arra, hogy a különböző jogrendszerek miként kezelik a sértettek jogait és lehetőségeit. Szlovákiában a sértettek jogi státusza hasonló fejlődési pályát mutatott, és mutat a mai napig.
Már az Osztrák-Magyar Monarchia idejében közös jogrendszere volt a két államnak, tekintettel arra, hogy a jelenlegi Szlovákia a Nagy-Magyarország felvidéki részét képezte. Tehát az akkori Felvidékre is a Csemegi-kódex rendelkezései, majd az 1896. évi XXXIII. törvénycikk volt az irányadó a sértettet illetően.
Az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződést követően Magyarország területét felosztották, és az akkori felvidéken jött létre Csehszlovákia, mint új állam. A létrejött csehszlovák nemzetállam Bajcsi Ildikó 2023. október 14-én, a Történelemtanárok 33. Országos Konferenciáján tartott előadásán tartott álláspontja szerint az egységes politikai nemzet fikciójára épült rá, amelynek központja Prága volt, de a szlovákok nem voltak egyenrangú felek a centralizált államban. Csehszlovákia jogfejlődését tekintve, újabb párhuzam a szocialista időszakban vonható, hiszen a marxista-leninista nézetek hatására, a szocializmus szelleme hatotta át fejlődését mind jogilag, mind politikailag, ugyan úgy, mint hazánkét is. A kommunista hatalomátvételt követően, továbbra is a Prága-központúság volt a jellemző, amely feszültségeket szült a cseh és szlovák nemzetek között. A nyolcvanas évek második felére, a Szovjetunióban bekövetkezett változásokat követően, demokratizálódási folyamat indult meg az országban. 1989 novemberében, a folyamatos tüntetéseket követően, a hatalmi rendszer összedőlt és az ezt követő évben kiírt választásoknak köszönhetően, előtérbe kerültek a szlovák nép problémái, amelynek eredményeként 1993. január 1-én a két nemzet kettévált, és létrejött a Szlovák Köztársaság és a Cseh Köztársaság. A Szlovák Köztársaság a létrejöttéről szóló nyilatkozatában leírta, hogy az Európai Tanácshoz kíván csatlakozni, célja a demokratikus többpártrendszer biztosítása, és mindenekelőtt az emberi és állampolgári szabadságjogok tiszteletben tartása, amelyekkel a szabadság, az igazságos rend és a béke garanciáit kívánta megteremteni.
Majd az Európai Unióhoz való 2004-es csatlakozást követően, mint fentebb leírtam, amikor már Szlovákiáról beszélünk, újra párhuzamot vonhatunk a két ország jogalkotása között, hiszen Szlovákia is figyelembe veszi az Európai Unió irányelveit, mint uniós tagállam. A jogalkotás során a szlovák törvények is hangsúlyozzák a sértettek aktív részvételét az eljárásban, ami a joggyakorlatban is megnyilvánul.
A modern jogalkotás időszakában, az uniós jogalkotásnak köszönhetően, minden tagállam igyekszik megfelelni az elvárásoknak, ezáltal Szlovákia is. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 2005. május 24-én fogadta el, a büntető perrendtartásról szóló 301/2005. számú törvényt, amely tartalmazza a sértett fellépésének lehetőségeit a Szlovák Köztársaság területén, a büntetőeljárás teljes időtartamára vonatkozóan. A jogszabály beiktatta a Tanács 2001/220/IB sértett jogállásáról szóló kerethatározatát, és a 2002/465/IB közös nyomozócsoportokról szóló kerethatározatát. A mai napig 58 módosításon ment keresztül. Kutatási témámból adódóan számomra a legjelentősebb módosítás a 274/2017. számú jogszabálynak köszönhető, amely a bűncselekmények áldozatairól és az egyes törvények módosításáról szól. A fenti törvény beiktatta a Tanács 2004/80/EK számú irányelvét, amely lehetővé teszi a bűncselekmények áldozatai részére, hogy a bűncselekmény során őket ért károk enyhítésre kerüljenek, függetlenül attól, hogy a bűncselekmény elkövetésére melyik uniós tagállamban került sor, továbbá a 2012/29/EU számú irányelvet.
Az Európai Unió a 2001-es szabályozása során még sértettekről beszél, viszont a 2012-es irányelv már áldozatokat említ. Szlovákia, hasonlóan Magyarországhoz ugyan beiktatta mindkét jogszabályt, de külön rendelkezik a sértettekről (poškodený), és külön az áldozatokról (obeť). Amíg a sértettek jogállását a 301/2005 büntető perrendtartás szabályozza, addig az áldozatok jogállását a 274/2017 számú törvény rendezi. A szlovák szakirodalomban a sértett fogalmának meghatározása több nézőponton alapul, amíg a bűncselekmények áldozataival, az elkövető és az áldozat közötti kapcsolatokkal, interakciókkal a bűncselekmény előtt, alatt és után külön, interdiszciplináris tudományág, a viktimológia foglalkozik.
301/2005 számú törvény 10. § rendelkezése szerint a büntetőeljárás alanya az lehet, aki az eljárás lefolytatására befolyással bír, és akire vonatkozóan a büntető perrendtartás kötelezettségeket és jogokat állapít meg. A büntetőeljárás sértettje pedig ugyan ezen jogszabály 46. §-a által megfogalmazott személy. A büntetőeljárás szempontjából sértettnek tekint minden olyan természetes személyt, akit bűncselekmény következtében sérelem, vagyoni kár, nem vagyoni vagy egyéb kár vagy más módon sérelem ért. A büntetőeljárásban a károsult azonos státuszát jogi személyek is betölthetik, abban az esetben, ha bűncselekmény áldozatává váltak, pl. okozott vagyoni kár vagy abban az esetben, ha az elkövető a sértett kárára bűncselekmény útján gazdagodott.
A bűncselekmények és a hatalommal való visszaélés áldozataira vonatkozó igazságszolgáltatás alapelveiről szóló ENSZ-nyilatkozat szerint, a bűncselekmények áldozatai azok a személyek, akik egyénileg vagy kollektíven sérelmet szenvedtek el, beleértve a fizikai vagy pszichés károsodást, érzelmi szenvedést, gazdasági veszteséget vagy súlyos megsértést. Továbbá azok, akiknek alapvető jogait súlyosan megsértették olyan cselekedettel vagy mulasztással, amely sérti a tagállamokban hatályos nemzeti büntetőjogokat, ideértve azokat a törvényeket is, amelyek a hatalommal való visszaélés büntethetőségét megállapítják.
A Szlovák Köztársaság bűncselekmények áldozatairól szóló törvénye meghatározza az áldozat fogalmát. A jogszabályi meghatározás szerint áldozat az a természetes személy, aki vagyoni, nem vagyoni vagy egyéb kár következtében sérelmet szenvedett vagy sérelmet kellett volna szenvednie, vagy akinek törvény által védett jogait vagy személyi szabadságát megsértették vagy fenyegették. A jogszabályi rendelkezés alapján, azt a természetes személyt, aki a bűncselekmény áldozatának érzi magát, áldozatnak kell tekinteni egészen addig, amíg az ellenkezője be nem bizonyul, vagy nem nyilvánvaló, hogy az áldozat helyzetével való visszaélésről van szó – az úgynevezett áldozati státusz vélelme. Áldozat alatt elsődlegesen a bűncselekmény által megsérült személyt érti, másodlagosan pedig a bűncselekmény következtében elhunyt személy hozzátartozóját is. Hozzátartozó alatt a szülőket, gyermekeket, testvéreket, házastársat, örökbefogadottat, örökbefogadót kell érteni, aki az elhunyttal legalább egy éve közös háztartásban élt, vagy általa eltartott személyt.
A különböző jogrendszerek közötti összehasonlítás lehetőséget ad arra, hogy megértsük, milyen társadalmi és jogi tényezők befolyásolják a sértett jogainak alakulását. Az összehasonlító jogtudomány segít azonosítani azokat a legjobb gyakorlatokat, amelyek hozzájárulhatnak a sértettek jogainak védelméhez. A jogtudományi elemzések során a jogalkotás folyamatának megértése mellett a joggyakorlat tapasztalatait is figyelembe kell venni.
A nemzetközi összehasonlítás során tekintettel kell lenni a kulturális és történeti különbségekre is, amelyek befolyásolják a jogi normák alakulását. Az eltérő jogi keretek és a különböző országok joggyakorlata lehetőséget ad arra, hogy a legjobb gyakorlatokat alkalmazzuk a sértettek jogainak védelme érdekében. Az uniós jogi normák és irányelvek harmonizációja szintén kulcsszerepet játszik a különböző tagállamok jogi rendszereinek közelítésében.
A jövőbeni jogalkotás során fontos, hogy a magyar jogalkotók figyelembe vegyék a nemzetközi tapasztalatokat, és alkalmazzák a legjobb gyakorlatokat a sértettek jogainak védelmében. Az összehasonlító jogi elemzés segíthet a jogi reformok irányának meghatározásában és a jogi normák fejlődésének elősegítésében.
Jogtudósok véleménye és kutatási elvei
Fekete Balázs szerint a történeti jogi elemzés lehetőséget ad arra, hogy megértsük a jog fejlődésének folyamatos átalakulását, amely nemcsak az aktuális társadalmi és politikai környezetre reagál, hanem történeti előzményekre is támaszkodik. A jogtörténet egyfajta kronológiai fejlődést mutat be, amely során a jogi normák és eljárások az adott társadalmi és politikai helyzethez igazodnak. Ebben az értelemben a tanulmányom a jogfejlődés történeti ciklusait vizsgálja, és bemutatja, hogyan befolyásolják a különböző társadalmi változások a sértett jogi helyzetét. Henry Maine, korszakának pozitivista szellemiségű tudósaival egyetemben azt a nézetet vallotta, hogy az emberi természet és a társadalom is bizonyos törvényszerűségek mentén működik, és a jogfejlődésnek is megvannak a maga törvényszerűségei. Módszere arra világít rá, hogy a jogi változásokat konkrét történeti példák és empirikus adatok alapján kell megérteni. Az ilyen típusú elemzések elengedhetetlenek ahhoz, hogy ne csak a jelenlegi jogszabályokhoz viszonyítsunk, hanem megértsük azok történeti fejlődését is.
Thomas Kuhn paradigmaelmélete jól használható a jogösszehasonlításban is. Kuhn szerint a tudományban nagy változások, vagyis paradigmaváltások következnek be, amikor egy új módszer vagy megközelítés alapjaiban változtatja meg a tudományt. Ez a jogban is így van, a különböző jogi paradigmák, például a történeti és összehasonlító módszerek, idővel változnak és fejlődnek.
Giambattista Vico olasz jogtudós a történelem ciklikus jellegére hívta fel a figyelmet. Úgy gondolta, hogy az emberi történelem különböző fázisokon megy keresztül – istenek, hősök és emberek kora –, és ezek a ciklusok visszatükröződnek a jogrendszerek fejlődésében is. Az összehasonlító módszer segítségével a jogfejlődés példáit általános történetfilozófiai állításai alátámasztására és illusztrációjára használta fel.
A jogtudományban megjelenő kutatási elvek és jogtudósok véleménye, mint Henry Maine, Thomas Kuhn és Giambattista Vico, szintén hozzájárulnak a sértett jogi helyzetének mélyebb megértéséhez, de említhetném akár Montesquieu és Savigny munkásságát is. Montesquieu nem a természetjog alapelveit vizsgálta, hanem a jogrendszerek szisztematikus tanulmányozására helyezte a hangsúlyt. A jogot egy organikus fejlődési folyamatként értelmezte, amely a nép szellemének, kultúrájának és hagyományainak terméke. Friedrich Carl von Savigny szerint a jog fejlődése szorosan összefonódik a történeti és társadalmi tényezőkkel, ezért nem lehet egyetlen jogrendszert sem megérteni a történeti összefüggései nélkül. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a jogfejlődés nem csupán nemzeti alapú szokásjogra vezethető vissza, hanem hatással vannak külső hatások, mint a nemzetközi jogfejlődés, amely jelentős hatást tud elérni egy adott nemzet kodifikációját illetően.
Anselm Feuerbach a jogtudomány empirikusságát tartotta lényegesnek, és álláspontja szerint, a jogi kutatás lényege, hogy térben és időben az összes létező jogrendszert át kell ölelnie.
Hegel tanai szerint a történelem törvényszerűségekkel rendelkezik, amelyek megismerhetők, továbbá azt az álláspontot képviselte, hogy a történelemnek a célja a meghatározó eszmék előrehaladása.
Dobrocsi Szilvia is kiemelte „A sértett jogérvényesítési lehetőségeinek változása a büntetőeljárásban” című tanulmányában, hogy a büntetőeljárás és a sértett büntetőeljárásbeli szerepe a társadalom fejlettségéhez, és nézeteihez mérten, folyamatosan változott.
A jogtudományi elemzések során fontos, hogy a kutatók figyelembe vegyék a jogi normák mögött meghúzódó társadalmi és kulturális tényezőket. A jogalkotás folyamata nem csupán jogi, hanem politikai és társadalmi dimenziókkal is rendelkezik, amelyek befolyásolják a jogi normák alakulását. Az elméleti keretek és a történeti perspektíva együttes alkalmazása segít a sértett jogainak alakulásának megértésében.
A jogtudományi elemzés nemcsak a múltbéli jogi normák megértésére, hanem a jövőbeni jogalkotás irányának meghatározására is irányul. A jogalkotók számára a jogtudósok véleménye és kutatási elvei iránymutatást nyújtanak a jogi reformok során. A sértettek jogainak védelme érdekében fontos, hogy a jogalkotás figyelembe vegye a tudományos kutatások eredményeit és a jogi normák fejlődését.
Összegzés
Az előzőekben kifejtettek alapján világossá vált, hogy a sértett szerepe a büntetőeljárásban jelentős változásokon ment keresztül az idők folyamán. A 19. században, az első bűnvádi perrendtartásunk bevezetésével a sértettek jogai hangsúlyosabbá váltak, lehetővé téve számukra, hogy aktívan részt vegyenek a jogi eljárásokban. Ez a fejlődés azonban a 20. század közepén erős hanyatláson, mélyzuhanáson ment át, amikor az állam szerepe dominálni kezdett, és a sértettek jogai jelentősen csökkentek. Az állam által képviselt érdekek a sértettek jogait sok esetben háttérbe szorították.
A 2017. évi XC. törvény bevezetésével azonban újra középpontba került a sértettek jogainak védelme. Ez a törvény figyelembe vette az Európai Unió irányelveit, és célja a sértettek jogainak megerősítése volt. A közvetítői eljárások bevezetése új lehetőségeket teremtett a sértettek számára, hogy közvetlen kapcsolatba lépjenek az elkövetőkkel, ami elősegíti a konfliktusok békés megoldását.
A jogi keretek megváltozása mellett a társadalmi tudatosság is nőtt a sértettek jogainak védelmében. A jogalkotók fokozott figyelmet fordítanak a sértettek tájékoztatására és jogaik érvényesítésére. A jogi keretek megváltoztatása és a társadalmi igények figyelembevételével a sértettek jogai újra hangsúlyt kaptak a büntetőeljárásokban.
Az összehasonlító elemzés során látható, hogy a magyar jogi rendszer fejlődése párhuzamosan zajlik más Európai Unió tagállamaival, ahol a sértettek jogi státusza hasonló irányban változott. A nemzetközi összehasonlítás segít azonosítani a legjobb gyakorlatokat, amelyek hozzájárulhatnak a sértettek jogainak védelméhez. A jogi normák és eljárások összehasonlítása nemcsak a jogi keretek megértését segíti, hanem a társadalmi és jogi tényezők közötti összefüggéseket is feltárja.
A jogtudósok, mint Henry Maine, Montesquieu, Savigny és Vico, hozzájárulnak a sértett jogainak mélyebb megértéséhez. Maine induktív megközelítése és Montesquieu nézetei a jogi normák társadalmi kontextusáról, hangsúlyozzák a jog és a társadalom közötti szoros kapcsolatot. Savigny jogi fejlődése pedig a nép szellemének kifejeződését emeli ki, amely szintén releváns a sértettek jogainak vizsgálatában.
A jövőbeni jogalkotás során fontos, hogy a jogalkotók figyelembe vegyék a tudományos kutatások eredményeit és a jogi normák fejlődését. A sértettek jogainak védelme érdekében szükséges a jogalkotás folyamatos korszerűsítése és az eljárások egyszerűsítése. A jogalkotók számára a jogtudósok véleménye és kutatási elvei iránymutatást nyújtanak a jogi reformok során.
A jogi reformok célja, hogy a sértettek jogai megerősödjenek, és a jogérvényesítési lehetőségek szélesebb körűek legyenek. Az elemzés során nyert tapasztalatok és a jövőbeni jogalkotás irányai együttesen hozzájárulhatnak a sértettek jogainak további fejlődéséhez. Az eddigi változások figyelembevételével várható, hogy a jövőben a sértettek jogai még hangsúlyosabb szerepet kapnak a büntetőeljárások során.
A tanulmány célja, hogy felhívja a figyelmet a sértettek jogainak folyamatos fejlődésére és a jogi környezet változásainak fontosságára. A jogi normák alakulása mellett a társadalmi értékek és a jogalkotás szoros kapcsolatának megértése is elengedhetetlen a sértettek jogainak védelme kapcsán. A jövőbeni kutatások és jogi reformok során a történeti és összehasonlító megközelítések alkalmazása kulcsfontosságú lehet a jogi rendszerek további fejlődése érdekében.
A jogfejlődés egyik legfontosabb tanulsága, hogy a jog nem egy statikus rendszer, hanem folyamatosan változik a társadalmi és politikai változásoknak megfelelően. A sértett jogi helyzete különösen érzékenyen reagál ezekre a változásokra, hiszen a sértettek jogai az idők során hol erősödtek, hol gyengültek, attól függően, hogy a jogrendszer inkább az állam vagy az egyének érdekeit részesítette előnyben. A modern büntetőjárási rendszerek egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a sértettek jogainak védelmére, és ez a trend a jövőben várhatóan tovább erősödik.
Bibliográfia
Atzél Béla: A bűnvádi perrendtartás, (1896. évi XXXIII. t.-cz.), Pozsony-Budapest, Stampfel Károly kiadása, 1900.
Bajcsi Ildikó: Csehszlovákia felbomlása és a magyar kisebbség a rendszerváltást követően, A Történelemtanárok (33.) Országos Konferenciáján 2023. október 14-én, tartott előadás írásos változata, https://tte.hu/wp-content/uploads/2023/10/Csehszlovakia-felbomlasa-es-a-magyar-kisebbseg-a-rendszervaltast-kovetoen.pdf (Letöltés: 2024. október 10.)
Constantinesco, Léontin-Jean: Traité de droit comparé I. Introduction au droit comparé, Revue internationale de droit comparé, Vol. 24, No. 2, Avril-juin 1972
Czine Ágnes: Büntetőjogi és büntetőeljárásjogi törvények 1944-1990, in Czine Ágnes (szerk.): Király Tibor Emlékkötet, Budapest, Orac Kiadó, 2022.
Dobrocsi Szilvia: A sértett jogérvényesítési lehetőségeinek változása a büntetőeljárásban, Glossa Iuridica, X. évf., 2023/5-6.
Draskovich Edina: A büntetőeljárási törvényről, Képviselői Információs Szolgálat Info Jegyzet, 2020/8, https://www.parlament.hu/documents/10181/4464848/Infojegyzet_2020_8_buntetoeljarasi_torveny.pdf/136f38e2-422c-7ef6-3019-84bf3d6e5e9d?t=1585821416632 (Letöltés: 2023. december 2.)
Fekete Balázs: A modern jogösszehasonlítás paradigmái, Kísérlet a jogösszehasonlítás tudománytörténetének új értelmezésére, Doktori értekezés, Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Jog- és Államtudományi Doktori Iskola, 2010.
Hamza Gábor: Jogösszehasonlítás és az antik jogrendszerek, Budapest, KJK, 1998.
Hayek, Friedrich A.: The counter-revolution of science: studies on the abuse of Reason, Indianapolis, Liberty Press, 1979.
Kratochwill Ferenc: A sértett jogi helyzete a magyar büntető eljárási jogban, Budapest, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, 1990.
Paksa Rudolf – Nagy Béla: 1918–1924. Az Osztrák–Magyar Monarchia felosztása, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet, https://tti.abtk.hu/terkepek/terkepek/1918-1924-az-osztrak-magyar-monarchia-felosztasa (letöltés: 2024. október 10.)
Romža, Sergej: Viktimologické aspekty, in Sergej Romža (a kol.): Alternatívne spôsoby výkonu trestov, Košice, Univerzita Pavla Jozefa Šafárika v Košiciach, 2018.
Szabadfalvi József: Viszony az elődökhöz, A marxista jogelmélet reflexiói a két világháború közötti magyar jogbölcseleti gondolkodásról, Jogelméleti Szemle, 2003/4.
Szabó Imre: Az összehasonlító jogtudomány, in Szabó Imre (szerk.): Kritikai tanulmányok a modern polgári jogelméletről, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1963.
Szabó Imre: Jogtudomány és békés együttélés, in Szabó Imre (szerk.): Szocialista jogelmélet – népi demokratikus jog, Budapest, KJK, 1967
Vinogradoff, Paul: The Teaching of Sir Henry Maine, in The Collected Papers of Paul Vinogradoff I, New York, The Legal Classics Library, 1995.
Whitman, James Q: The neo-Romantic turn, in Legrand, Pierre – Munday, Roderick (eds.): Comparative Legal Studies: Traditions and Transitions, Cambridge, Cambridge University Press, 2003.
Hivatkozások
