Hittudományi absztraktok
Remonda Rofaiel: Menekült és kisebbségi kérdések etikai és bibliai szemszögből: globális és egyiptomi perspektívák
A tanulmány a menekült és kisebbségi kérdések etikai és bibliai vonatkozásait vizsgálja mind a globális, mind az egyiptomi kontextusban. A migrációról, menekültekről és kisebbségekről szóló bibliai példákra támaszkodva azt próbáljuk megérteni, hogyan határozzák meg ezek a narratívák a keresztény missziót etikai és gyakorlati síkon. Mindezekre építve elmélyedünk a felebarátaink szeretetére és egy igazságosabb és együttérzőbb világ megteremtésére vonatkozó felhívás teljesítésében, és megvizsgáljuk a kereszténység (szervezeti és egyéni) felelősségét a menekültek szükségleteire való válaszadásban.
Kulcsszavak: migráció, menekültek, kisebbségek, Egyiptom, keresztyénség
Jogtudományi absztraktok
Cservák Csaba: Fejezetek a népképviselet történetéből
A világ minden táján a választási rendszerek nagy változatosságával szembesülhetünk. A többségi rendszerek legmeghatározóbb elve a jelöltek közötti egyéni verseny. A relatív többség évszázados gyökerekkel rendelkezik Nagy-Britanniában. Az abszolút többségi szavazási rendszerek két kategóriába sorolhatók. Bizonyos határokon belül a kormánytöbbségnek jogában áll meghatározni, hogy egy-egy állampolgár hány szavazatot adhat le, és hogyan. Ezért világszerte találunk többségi, arányos és preferenciális választási rendszereket is. Az egy- és többszavazatos rendszerek sem ismeretlenek. Az arányosság és az egyének közötti választás erényei szervesen összekapcsolódnak a szavazatátruházó rendszerben.
Kulcsszavak: többségi szavazás, preferenciális rendszer, prémiumlista, szavazatátvitel, perszonalizált arányos rendszer (Németországban), magyar választási modell
Cservák Csaba: A történelmi alkotmány: egyedülálló legitimitás és sajátos hatalommegosztás
A legitimitás három alapvető típusa a hagyományos, a karizmatikus és a racionális jogi legitimáció. A múltban a hagyományos legitimitás volt az uralkodó. Napjainkban a racionális legitimitás a jellemző. A megosztott hatalom szükségszerűen korlátozott, ami a hatalommal való visszaélés megelőzése és az autokrácia elleni védelem intézményesített formája. A nagy orákulum Montesquieu megkülönbözteti a törvényhozó hatalmat, a nemzetközi jog hatálya alá tartozó hatalmat és a polgári jogi kérdésekkel kapcsolatos végrehajtó hatalmat.
A hatalommegosztás elméletében több szempontból is helyesebb lehet a hatalmi ágak szétválasztásának fogalma helyett a hatalmi funkciók szétválasztásának fogalmát használni. Magyarországnak sajátos alkotmánya volt: a Szent Koronán alapuló Történelmi Alkotmány. Eszerint a Szent Korona az állam legfőbb hatalmának és a szuverenitásnak a materiális megtestesítője. A történelmi alkotmányokat általában íratlan alkotmányoknak is nevezik, szemben az írott alkotmányokkal, amelyek a másik fő kategóriát alkotják.
Kulcsszavak: legitimáció, hatalommegosztás, hatalmi ágak, Történeti Alkotmány, Szent Korona-tan, szuverenitás, nemesség
Farkas György Tamás: A kisebbségek parlamenti reprezentációját elősegítő speciális választójogi szabályok csoportosításának lehetőségei az aktív és passzív választójog alapján
A kisebbségekre vonatkozó speciális választójogi szabályokat feldolgozó szakirodalom jellemzően vagy a garantált mandátum kontra kedvezményes mandátum origón csoportosítja egyes országok modelljeit, vagy egy-egy konkrét választójogi eszközt emel ki (például „kedvezményes bejutási küszöb”), és ez alapján végez csoportosítást. A kisebbségekre vonatkozó speciális választójogi szabályok azt hivatottak elősegíteni, hogy az adott kisebbség a választott testületben hatékonyabban képviseltethesse magát. A speciális választójogi szabályozás kedvezményezettje, célközönsége tehát maga a kisebbség, mint választói és választható közösség. Éppen ezért a kisebbségek parlamenti reprezentációját elősegítő speciális választójogi szabályok csoportosítása során alapvetően a kisebbségi választók és választhatók nézőpontjából közelítettük meg a kérdést, tehát onnan, hogy az aktív, illetve a passzív választójog gyakorlása során a nem kisebbségi szavazókhoz, azaz az általános választási szabályokhoz viszonyítva milyen eltérő (kedvezményes) választójogi szabályok vonatkoznak a kisebbségre, és ezek miként viszonyulnak az általános választójogi szabályozáshoz.
Kulcsszavak: alkotmányjog, választójog, kisebbségi jog.
Holló Róbert: Az indián igazságszolgáltatás – Őslakos törzsi bíróságok az Egyesült Államokban
Ez a tanulmány az indián törzsi bíróságok és a Courts of Indian Offenses (Indián Bűncselekmények Bírósága) szerepét tárgyalja az Egyesült Államok különböző indián rezervátumaiban élő indián és nem-indián személyek között felmerülő viták rendezésében.
A törzsi bíróságokat az indián törzsek működtetik a törzs által hozott vagy a törzs saját jogrendszerébe emelt törvények és eljárási rendek alapján, amelyek gyakran hasonlítanak, vagy eltérnek a szövetségi és állami bíróságok törvényeitől és eljárásaitól. A legtöbb törzs a belügyi szervektől kap finanszírozást bírósági rendszerének működtetésére, bár sok törzs ezt a finanszírozást saját forrásaiból egészíti ki.
A Courts of Indian Offenses az Egyesült Államok belügyi igazgatása és a Bureau of Indian Affairs által egyes rezervátumokban működtetett különleges bíróságok. Ezek a bíróságok a Code of Federal Regulation 25. kötetében foglalt szövetségi rendelkezések alapján működnek, és ezért gyakran „CFR” bíróságoknak nevezik őket. Jelenleg körülbelül 150 törzsi bíróság működik az Egyesült Államokban és körülbelül 20 CFR bíróság. Bár az őslakosok számos más módszerhez is folyamodnak a vitáik rendezésében, beleértve a hagyományos vitarendezési módszereket, amelyek közül néhányat a törzsi igazságszolgáltatási rendszerekbe is bevontak, ez a dokumentum elsősorban az indián törzsek és az Indián Ügyek Hivatala által létrehozott hivatalos igazságszolgáltatási rendszerekre összpontosít.
Kulcsszavak: Lakota, sziú, BIA, CFR, törzsi bíróság, Crow Dog, joghatóság, indián, őslakos
Horváth László: Bosznia-Hercegovina választási rendszerének fő problémái – leküzdhető-e a kihívás?
A leíró módszerrel készült elemzés egy Bosznia-Hercegovinában régóta fennálló problémára összpontosít, amely az ország választási rendszerével és annak nemzeti kisebbségi vonatkozásaival kapcsolatos. Egyértelmű, hogy napjainkban a Daytoni Megállapodás inkább akadályozza, mintsem elősegíti az ország fejlődését, mivel olyan államszerkezetet és választási rendszert hozott létre, amely nem képes megfelelő válaszokat adni a jelenkor kihívásaira. A megoldások azonban továbbra sem körvonalazódnak. A választási rendszer sajátosságaiból adódóan az alsó- és felsőházi parlamentek, valamint az állami-és az entitások kormányai rendre az etnikai törésvonalak mentén alakulnak meg, a már jól ismert gyakorlatot követve, konzerválva és előre vetítve a múltban már megtapasztalt politikai cselekvéseket és forgatókönyveket. Alapvető probléma, hogy a nemzetközi közösség és az egyes helyi szereplők elvárásainak ellenére továbbra sincs reális esély az etnikai elvet meghaladó politizálásra, illetve az állami érdekeknek legalább az etnikai érdekkel azonos szintre való emelésének. Pedig ez jelenthetne kitörési pontot a jelenlegi kihívásokkal teli helyzetből. Az államélettel kapcsolatos olyan problémák mögött, mint amilyenek az államszerkezet, az alkotmányos hatalommegosztás, az állami szintű választási törvény és az ebből fakadó Sejdic-Finci-ügy kivétel nélkül az etnikumok közötti bizalmatlanság húzódnak meg. Pozitív és reménykeltő azonban, hogy időnként, habár változó dinamikával ugyan, de sikerül a feleknek felsorakozni egy-egy olyan „össznemzeti ügy” mögé, mint amilyen az Európai Unióhoz való csatlakozás, amely kitörési pontot jelenthet a jelenleg alig látható nemzeti kisebbségek számára is.
Kulcsszavak: Bosznia-Hercegovina, parlament, választási rendszer, nemzeti kisebbségek, demokrácia
Keskeny Dávid: Agresszív kereskedelmi gyakorlatok a fogyasztóvédelemben
A fogyasztóvédelem és az agresszív kereskedelmi gyakorlatok vizsgálata és értelmezése a modern társadalom egyik kritikus kihívása. A fogyasztóvédelem mint jogi és etikai elv azt a célt szolgálja, hogy a fogyasztókat megvédje, az agresszív reklámok és a tisztességes kereskedelmi gyakorlatoktól eltérő módszerek által okozott károktól. Az agresszív kereskedelmi gyakorlat célja, hogy a fogyasztókat befolyásolják, és gyakran azok érdekeit háttérbe szorítsa saját hasznuk érdekében. Ez a tudományos vizsgálat arra törekszik, hogy megértesse az agresszív kereskedelmi gyakorlatok lényegét, hatásait, és az ezekkel szemben alkalmazott fogyasztóvédelmi intézkedéseket. Az agresszív kereskedelmi gyakorlatoknak számos formája létezik, beleértve a hamis reklámokat, a félrevezető tájékoztatást, a nyomuló értékesítést, a manipulatív árazást és az érzelmi manipulációt. Ezek a gyakorlatok gyakran megtévesztők és fogyasztói veszteségekhez, érzelmi stresszhez és a bizalom elvesztéséhez vezethetnek. Az agresszív kereskedelmi gyakorlatok vizsgálata azért is kiemelkedő fontosságú, mert a modern globális gazdaságban a fogyasztók nagy mértékben függenek a termékek és szolgáltatások széles választékától. Az online kereskedelem és az elektronikus média terjedése tovább növelte az agresszív kereskedelmi gyakorlatok lehetőségeit és kiterjedését, ami még sürgősebbé teszi a fogyasztóvédelmi intézkedések és jogszabályok kidolgozását és alkalmazását. A tanulmány célja, hogy alaposan feltérképezze az agresszív kereskedelmi gyakorlatok különféle formáit, azok hatásait a fogyasztókra és a piacra, valamint azok elleni védelem lehetséges módjait. A kutatás során esettanulmányok, statisztikai adatok és jogi elemzések is felhasználásra kerülnek a kép teljes körű megértése érdekében. A fogyasztóvédelmi intézkedések fontosságát és a társadalomra gyakorolt pozitív hatásait is kiemeljük, miközben rámutatunk a további fejlesztési lehetőségekre és kihívásokra ezen a területen. Ezen tanulmány eredményei segíthetnek az agresszív kereskedelmi gyakorlatok megértésében, azok hatásainak csökkentésében és a fogyasztóvédelem előmozdításában a globális piacokon.
Kulcsszavak: fogyasztóvédelem, agresszív értékesítési technikák, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok
Lajos Edina: Az eutanázia rövid alkotmánybírósági története hazánkban
Magyarországon az egészségügyi törvény az eutanáziát nem legalizálja. Az orvos sem aktív, sem passzív magatartásával nem siettetheti a beteg halálát. Hazánkban 1993 novemberében fordultak e tárgykörben először az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozók álláspontja szerint az egészségügyi törvény alkotmányellenesen korlátozza a gyógyíthatatlan betegek önrendelkezési jogát. A Testület sokáig nem döntött érdemben az ügyben. Az Alkotmánybíróság végül a kérelmek mindegyikét elutasította, és megállapította, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések alkotmányosak. Az eutanázia egyes kritikusok szerint a személyiség egészét érinti, ezért nem korlátozható. A 24/2014. (VII. 22.) AB határozatban már nyoma sincs a cizellált alapjogi okfejtésnek, és a többségi indokolás szerint az állam életvédelmi kötelezettsége és a beteg szabad döntését biztosító garanciák között nincsen összefüggés.
Kulcsszavak: aktív eutanázia, passzív eutanázia, alkotmánybíráskodás, önrendelkezési jog, öngyilkosságban való közreműködés, állam életvédelmi kötelezettsége, alapjogok garanciái
Lajos Edina: Műhelytanulmány a közjog és magánjog tapasztalatainak egymásra gyakorolható hatásáról
Tanulság lehet az atipikus választási rendszerek elmélete a civiljog (társasági jog) számára. A civiljogban és a magyar önkormányzati jogban alkalmazott blokkszavazás helyett a „korlátozott szavazást” lehetne bevezetni. Ez több lehetőséget teremt a kisebbségek bejutására. A szavazatátruházó rendszerben rangsorba kell állítani a jelölteket, majd egy így kiszámított kvóta alapján töltik be a több mandátumot. Kijelenthetjük, nem egyszerűen arányos rendszerről van szó, hanem egészen sajátlagos, a szavazók másodlagos preferenciáit is figyelembe vevő, összetett, súlyozott számítási módszerről.
A közjog is tanulhatna a magánjog tapasztalataiból. A társasági jogban ismert tagkizárás mintájára lehetne a parlamenti frakciókból kizárni a képviselőket. A gazdasági jogban alkalmazott kisebbségvédelem is tanulságos. Míg a közjogi normák a kisebbségek adott testületekbe való bekerülését segítik elő, addig a társasági jogi szabályok a már eleve létrejött kisebbségnek adnak jogokat a főszabály szerinti többségi döntéshozatal kiigazítására.
Szintén etalonnak lehetne tekinteni néhány esetben a választottbíráskodás logikáját a közjogi bíráskodás tekintetében. Reális alternatívaként felmerülhetne ilyenkor, hogy a megválasztott független tagok jelölnék az elnököt.
Kulcsszavak: közjog, magánjog, civiljog, önkormányzatok, választási rendszerek
Ouk Varinic: A tisztességes eljárás szerepe és az eljárási alapjogok jelentősége a magyar jogban
Jelen tanulmány a tisztességes eljárás elvének szerepét vizsgálja a magyar jogrendszerben. A tanulmány az elméleti síkra helyezi a hangsúlyt, azonban gyakorlati elemek is megmutatkoznak a tanulmányban főként a büntetőjog terén. Jelen tanulmánnyal a célom egy olyan írás elkészítése, amely elsősorban a tisztességes eljárás fogalmi elemeivel, a tisztességes eljáráshoz való jog elméleti és filozófiai alapjaival továbbá történeti részeivel foglalkozik ötvözve a büntetőjogi gyakorlatban felmerülő kérdésköröket. Az egyes fejezetek kifejezetten abból a célból készültek, hogy a tisztességes eljárás különböző aspektusait megismertessék az Olvasóval és segítséget nyújtsanak ezen eljárási alapjog jelentőségének felismeréséhez. A magyar alkotmányjogi irodalom a tisztességes eljárás alapjogát még nem fogadta be teljesen. Bár néhány úttörő munka már született, a legtöbb alkotmányjogi tankönyv csak a szubsztantív alapjogokat értelmezi, és a kommentárirodalom is jórészt adós maradt e jog alapvető szegmenseinek feltérképezésével és a jogász közönség részére való összefoglalásával. Annak ellenére, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog Alaptörvényben biztosított jog a magyar alkotmánybírósági gyakorlatban kiemelt szereppel bír, ennélfogva a rendes bírósági praxisra való hatása, gyakorlati jelentősége kiemelkedő, ezért jelen írás kifejezetten foglalkozik ezen elv elméleti részeivel, hiszen elmélet nélkül nem létezik megfelelő gyakorlat. Ugyanakkor egy jogrendszerről akkor mondható el, hogy az alapjogok a legteljesebb mértékben érvényesülnek, ha a jogszabályok teljesen megfelelnek az alkotmányosságnak, és ezen jogszabályokat a bíróságok (illetőleg átfogóbb megfogalmazásban a jogalkalmazó szervek) pontosan és megfelelően alkalmazzák.
Kulcsszavak: tisztességes eljárás, alkotmányjogi panasz, alkotmánybíróság, alapvető jog, eljárásjog
Ronga Adrienn: Az emberi méltósághoz való jog, mint általános személyiségi jog és a kínzás tilalma
Dolgozatom témája az élethez való jog és az emberi méltósághoz való jog. Az élethez való jog álláspontom szerint az alapjogok,,szívcsakrája”, kiindulópontja, mivel az élet, az emberi lét maga szükséges előfeltétele bármely más alapjog létezésének. A tanulmányomban az élethez való jog, valamint az emberi méltósághoz való jog tartalmát és egymáshoz való kapcsolatát vizsgálom. Konklúzióként elmondható, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata és az Alaptörvény rendelkezései egyértelműen amellett tesznek hitet, hogy lélek és test elválaszthatatlan egymástól, az emberi méltóság egyik megjelenési formájának tartják az élethez való jogot, így azok oszthatatlanok és korlátozhatatlanok is, emiatt az íratlan szabályok levezetése az alapjogok fogalmából és az alkotmány szövegéből kétségkívül intellektuális erőfeszítést igényel az ítélkezés és a bírói jogalkalmazás során.
Kulcsszavak: alkotmányjog, élethez való jog, emberi méltósághoz való jog, általános személyiségi jog, kínzás tilalma.
Szűcs Dániel: Az emberkereskedelem történelmi gyökereinek vizsgálata, avagy a rabszolgák helyzete az ókori Rómában
Jelen tanulmány a római rabszolgaság intézményének történelmi mélységeibe hatol annak érdekében, hogy feltárja az emberkereskedelem bűncselekményének gyökereit. Az egyes aspektusok boncolgatásával a szerző arra törekszik, hogy fényt derítsen a kizsákmányolás tartós örökségére, s egyben lehetőséget biztosítson annak megvitatására is, hogy az ókori tradíció miként vált évezredek alatt az emberkereskedelem alapvető emberi értékekkel össze nem egyeztethető bűncselekményévé, amely napjainkban is sújtja a világot. Kulcsfontosságú kiindulópontként tekinthetünk arra, hogy a rabszolgaság szerves részét képezte az említett ókori társadalomfelfogásnak. A társadalmi-kulturális, gazdasági, és dimenzió feltárásával a tanulmány arra a szisztematikus dehumanizálásra kíván rávilágítani, amelyet a rabszolgák az ókorban elszenvedtek. Az értekezés a római rabszolgaság kulcsfontosságú aspektusait veszi górcső alá, melyek közül példaként említhető az egyes személyállapotot érintő kérdések, a rabszolgaság keletkezési és megszűnési módozatainak széles spektruma, az olykor embertelen életkörülmények, valamint az állam és a társadalom szerepe az intézmény állandósításában. Amennyiben párhuzamot kívánunk vonni a rabszolgákkal való bánásmód és az emberkereskedelem mai áldozatainak helyzete között, megállapíthatjuk, hogy a múlt meglehetősen nagy árnyékot vetít a jelenkorra. A történelmi vizsgálat célja, hogy felhívja a figyelmet az emberkereskedelem tartós jellegére, és egyben folyamatos éberségre, cselekvésre szólítson fel az emberi jogok megsértése elleni örökös küzdelem jegyében.
Kulcsszavak: kizsákmányolás, embertelen bánásmód, kényszermunka, emberkereskedelem, rabszolgaság, ókor
Töreki Milán: A pénz fogalmának meghatározási kísérletei, valamint az állammal és a közigazgatással való kapcsolata
Mi is az a pénz? Mitől értékes az arany? Miért tudunk egy papírdarabbal vagy egy plasztikkártyával fizetni? Mi a gazdagság? Mi az igazi értékmérő? Ezek azok a kérdések, amelyeket már mindenki számtalanszor feltett magának és sohasem sikerült egy rövid választ adni rá. A pénz misztikája és az emberi természetből eredő birtoklási vágya áthatja a társadalmunkat és az államszervezésünk egyaránt. Ez azonban nem a modern korokban alakult így ki, hanem egyidős az emberiséggel, csupán ennek a jelenségnek, az értékmérésnek a tárgyi megjelenései változtak meg az évezredek során. Rövid tanulmányomban (egy történeti áttekintés után) megkísérlem definiálni a lehetetlent és összefoglalom azt, hogy a pénz jelenségét milyen tudományterületeken keresztül lehet leírni. Először jogi, majd közgazdaságtani és szociológiai szempontok szerint haladok. A jog szempontjainál figyelembe vettem a jelenleg is hatályos jogszabályokat és az ahhoz tartozó kommentárt is. Végül pedig kísérltet teszek a saját pénzdefinícióm megalkotására. Az én definícióm megalkotásában elsősorban a közigazgatási jogi és az államszervezési szempontok szerint haladok. Gondolataim, ahogy maga a pénz fogalma is szubjektív, tanulmányom célja pedig az összegzés és a vita- valamint gondolatébresztés.
Kulcsszavak: értékmérő, jogtörténet, pénzjog, közigazgatási jog, Georg Simmel, pénz definiálása, államszervezés, pénz a szociológiában
Történelemtudományi absztraktok
Mérész Anna – Pálházy Ferenc:
Szolnok adózó társadalma és az 1828. évi országos összeírás
A tanulmány célja megállapítani, hogyan nézett ki a viszonylag jelentőssé váló település adózó társadalma fejlődése kezdetén és támpontot nyújtani Szolnok társadalmának rekonstrukciójához. Ez azt az időszakot jelenti, amikor a mezőváros Heves és Külső-Szolnok megye részét alkotta, nem kezdődött meg a természetföldrajzi helyzetének radikális átalakítása (folyószabályozás, vasúthálózat kiépítése). Az általunk digitalizált irategyüttes – a Conscriptio Regnicolaris, és a Rectificata Conscriptio Regnicolaris – kódolása után a JASP 0.16.4.0 verziójában készítettük el a leíró statisztikai elemzést. Ezen számításaink eredményeit értelmezzük és közöljük a város adózó társadalmának bemutatásához. Az összeírás segítségével viszonylag pontos képet kaptunk a benne szereplő személyek és azok háztartásainak helyzetéről, összetételéről. A tanulmány ismerteti a szolnoki háztartások nagyságát, az adózó háztartásfők státuszát, lakhatását, foglalkozását és állatállományát. A rendelkezésre álló adatok segítségével bemutatjuk a házastársi kapcsolatok megállapításának módját, és kísérletet teszünk az egyik eddig ismeretlen jelölés feloldására.
Kulcsszavak: 1828. évi országos összeírás, adózó társadalom, Szolnok, foglakozási megoszlás, háztartások összetétele
Papp Ádám: A klebelsbergi neonacionalizmus katolikus sajtórecepciójáról a Katolikus Szemle cikkeinek tükrében
Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogyan és milyen formában interpretálta az 1920-as évek katolikus közéleti publicisztikája Klebelsberg Kuno neonacionalista nemzetkoncepcióját. E kérdéskör vizsgálatába jelen dolgozat szerzője belevonta azon „szekunder” jelentőségű anyagokat is, amelyek nem kifejezetten a nevezett kultúrpolitikus, hanem korabeli intellektuális társutasainak tollából születtek. Ennek oka abban jelölhető meg, hogy az 1920-as évek katolikus publicisztikája – igazolva egyúttal jelen dolgozat szerzőjének hipotézisét – szerves kontinuitásban látta a szóban forgó identitásdiskurzussal kapcsolatos klebelsbergi szövegeket, illetőleg azon, Kornis Gyulától származó írásokat, melyek tematikailag alapvetően szintén a Trianon utáni magyar nemzeti cselekvési alternatívák kérdéseit járták körbe. A munkamódszer tekintetében jelen tanulmány szerzője a korabeli katolikus publicisztikában nyomon követhető befogadástörténet alakulását célozta meg, szigorúan ügyelve arra, hogy e szóban forgó recepciótörténet a vonatkozó nemzetértelmezés által fölvetett problémák történeti kontextusába illeszkedjék. A dolgozat keretei között széles körben alkalmazott magyarázó lábjegyzetek maguk is döntően utóbbi célt hivatottak szolgálni. Szerző konklúziója szerint a neonacionalizmus által fölvetett szempontok katolikus publicisztikai befogadástörténete alapvetően egyetértő hozzállást tanúsít, ám bizonyos kérdések megítélésének tekintetében azon konzervatív látószög ütközött ki értékelésükben, amely a gyakorlatban de facto épp legfőbb kerékkötője lett a klebelsbergi reformkonzervativizmus valódi érvényesítésének.
Kulcsszavak: katolicizmus, közéleti, publicisztika, Klebelsberg Kunó, neonacionalizmus, nemzeti-konzervatív, kultúrpolitikus, identitásdiskurzus, reformkonzervativizmus, ideológia, nemzeti liberalizmus, keresztény-konzervatív, kultúrfölény, integrális revízió, fajvédő mozgalom, keresztény-nemzeti gondolat, katolikus sajtó
Pétsy Zsolt Balázs: Dzerzsinszkij öröksége
Jelen történelmi esszében Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij történelmi szerepét, örökségét, valamint a csekizmus kifejezés tartalmát járom körbe, egyéni szempontú megközelítéssel, ugyanakkor történelmi tényekkel alátámasztva. Kiindulópontom, hogy a szovjet állambiztonság egykori vezetőjének történelmi szerepét (utóhatását) érdemes időben és térben tágabban, vagyis a szovjet típusú diktatúrák létrejöttétől egészen azok bukásáig megvizsgálni. Az esszében továbbá külön kitérek a magyar vonatkozásokra is.
Kulcsszavak: Dzerzsinszkij, CSEKA, csekizmus, csekista, állambiztonság, Szovjetunió, szovjet típusú diktatúra
Purcsi Adrienn – Berta Kristóf:
„Tudja milyen nagy temetésem lenne, ha meghalnék?” –
Adalékok Szabó Dezső József körúti emléktáblájának elhelyezéséhez
Szabó Dezsőt nem csupán a Horthy-korszakban, de napjainkban is gyakran titulálják megosztó személyiségnek, ám mindemellett politikai, szellemi jelentősége vitathatatlan. Írásunkban röviden, de annál átfogóbban igyekszünk személyiségén és a rá ható eszméken, irányzatokon, személyeken kívül azt is bemutatni, hogy ő maga miként hatott. A József körúti emléktáblája ennek tökéletes példája. Az emléktábla a Nemzeti Parasztpárt nevéhez kötődik, amelynek tagjait többségében népi írók adták. Szabó Dezső egész életében azt a közeget kereste, amely nyitott volt az ő gondolataira, képes volt vele teljesen azonosulni. A politikai pártok között nem talált magának erős támogatóbázist, ám a fiatalok, a fiatal népi írók személyében annál inkább.
Kulcsszavak: két világháború közötti Magyarország, Horthy-korszak, Szabó Dezső, népi írók, Nemzeti Parasztpárt, emléktábla
Timári Krisztián Attila: Egy lelkes jozefinista munkássága – Johann Michael Schweighofer és az utolsó törökellenes háború
A Habsburg Birodalom szempontjából az utolsó törökellenes háború (1788-1791) idején a publikum tájékoztatása soha addig nem látott szintre lépett. A hírlapok és újságok mellett az érdeklődő olvasó különféle nyomtatványok, röpiratok és brosúrák segítségével tudta végig követni az eseményeket. A háború nyomtatványait átvizsgálta a legtermékenyebb és leggyakrabban feltűnő név: Johann Michael Schweighofer. Bár az életéről viszonylag kevés információ áll rendelkezésre munkáiból azonnal kiderül, hogy a Habsburg Birodalom és a II. József iránt elkötelezett jozefinistáról van szó. A kiváló kapcsolatokkal rendelkező szerző gyakran olyan információkat osztott meg az olvasóközönséggel, amivel páratlanná vált a tájékoztatás terén. Másrészről gyakran csak sablonosan írt, ahol a korabeli sztereotípiákat mutatta be. A differencia a nyomtatott munkái között jól érezhető, amiért csak részben felelős a cenzúra. A publikáció olyan kérdéséket próbál tisztázni, miszerint Schweighofer a publikum számára releváns információkat osztott meg és a munkáiból tisztán átlátható a háború menete vagy ezek az íráson inkább kecsegtető címmel rendelkeztek, de kevés tartalom tekintetében csupán átlagosak.
Kulcsszavak: Sajtó, Nyomtatványok, háború, Habsburg Monarchia
Vendriczki Róbert: Nagyfügedi Krónika – Szülőfalum társadalma és gazdasága a hosszú 19. században
Nagyfüged a XIX. században töretlenül fejlődött – nőtt mind az állattállomány, illetve a művelés alá bevont területek nagysága, mind pedig a lakosság lélekszáma. Fejlődése csúcspontját a 40-es évek jelentették, hiszen ekkor vált a választókerületi központtá, és gazdasága teljesítő képességét is ekkor érte el. Ennek eredményeként megkapta a Nagyközség címet is. Nagyfügedre is hatottak az országot ért külpolitikai történések és a lakosság a korszak nagy háborúiból is szép számmal kivette a részét. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után a település veszített jelentőségéből és stagnálás jeleit mutatta .
Kulcsszavak: Nagyfüged, fejlődés, gazdaság, társadalom, választókerület, nagyközség, háború, Osztrák-Magyar Monarchia, stagnálás.
Zmák Tamás: Burján Károly és Miklóssy István szabadkőművesellenes publicisztikája
A tanulmány Burján Károly és Miklóssy István budapesti gimnáziumi tanárok szabadkőművesellenes publikációjáról ad áttekintést az 1910-es évekből.
Burján Károly A keresztyénség és a magyarság veszedelme c. esszéjével, valamint a Bangha Béla-féle Magyar Kultúra folyóiratban publikált cikkeivel vált szélesebb körben ismertté. Munkáiban a szabadkőművesek, radikálisok, szabadgondolkodók tevékenységét elemezte a maga értelmezései szerint.
Miklóssy István a Veszedelmes tünetek iskoláinkban; A szabadkőművesség önleleplezése és a Nyílt interpelláció… című írásaival kívánta az országos közvélemény figyelmét a szabadkőművesség magyar oktatásügyi rendszerben történő pozíciószerzésére irányítani. Munkám kidolgozásához korabeli sajtóanyagok, a fent felsorolt nyomtatott források, iskolai értesítők, illetve vonatkozó szakirodalom feldolgozását alkalmaztam.
Kezdeti hipotézisem szerint a két tanár szabadkőművesellenes irodalma önmagában csak felszínesen értelmezhető. Ezt igazolom Burján és Miklóssy intézményi környezetének ismertetésével, valamint a korabeli tanító- és tanártársadalom gazdasági, politikai feszültségforrásainak bemutatásával. Összességében a két tanárember „szabadkőműves veszedelemről” alkotott képe önmagán túlmutatott; a korabeli Magyarország kríziseinek leegyszerűsített manifesztációjává vált.
Kulcsszavak: Burján Károly, Miklóssy István, szabadkőművesség, Bangha Béla, Magyar Kultúra, tanártársadalom, magyar oktatásügy, Kelet