A jogszabálymódosításról általánosságban
A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvényt (a továbbiakban: Bv. tv.) (is) érintő 2024. március 1-jei koncepcionális változásokat hozó jogszabálymódosítást a BVOP kezdeményezte a nemzetközi változások és a hazai büntetés-végrehajtási szabályok alkalmazása során bekövetkezett torzulásai alapján. A progresszív, azaz a fogvatartotti teljesítményre és tevékenységre épülő, egyéniesítést szolgáló fogvatartotti besorolási rezsimrendszer ugyanezeket célokat, módszereket próbálta megvalósítani, csak a gyakorlatban a korábbi rendszer nem váltotta be a tőle várt reményeket.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt elbírált ügyekben megalkotott döntésekben kifejezésre juttatott és nemzetközi társadalmi elvárásként is érzékelhető igény a büntetések végrehajtása során az egyéniesítés. A büntetés-végrehajtási szervezetrendszer részéről felmerült jogszabálymódosítási igény alapja is egyebek mellett az a nemzetközi gyakorlat volt, hogy míg az ítélet, a kiszabott büntetés a bűncselekmény tárgyi súlyát fejezi ki, a végrehajtás mindennapjaira kitérő klasszifikáció a büntetés-végrehajtási szervezet feladata és felelőssége.
Az ítélkezés logikájából fakadóan a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatának ítéleti meghatározása a Btk. 37. §-ának és 35. § (2) bekezdésének alkalmazásával a múlt megállapított tényein alapuló döntés. A szabadságvesztés büntetés végrehajtásának azonban a Bv. tv. 83. § (1) bekezdésében meghatározott célja alapján nem szabad statikusnak, múltra vonatkozónak lennie, annak figyelemmel kell lennie az elítélt életének, személyiségének jelen, adott helyzetére, a terhelt jövőjére is. Az ítélet, a végrehajtási fokozat cselekmény központú, azonban a büntetés-végrehajtásnak ember, azaz elkövető szempontúnak kell lennie, ez pedig fontos különbség.
A 2024. március 1. napjával hatályba lépő módosítás több, mint 140 bekezdésében módosítja a Bv. tv.-t. A módosítás négy új büntetés-végrehajtási bírói eljárást hoz létre, melyekről az írás későbbi szakaszában lesz szó, és négy büntetés-végrehajtási bírói eljárást meg is szüntet (végrehajtási fokozat váltásával összefüggő, enyhébb végrehajtási szabályokkal kapcsolatos, szabadságvesztés végrehajtási fokozat utólagos meghatározása és biztonsági zárkába helyezés felülvizsgálata tárgyú eljárásokat)[1].
Jelen publikáció megírásakor a Bv. tv. módosításáról szóló norma végrehajtási rendelete még nem jelent meg, az számos gyakorlatban felmerülő kérdést szükséges, hogy megválaszoljon majd, ilyen például a kategória- és kreditrendszer alapját képező kreditek megszerzésének és elvesztésének pontos feltételrendszere.[2]
A legfontosabb dilemma a végrehajtási fokozatok meghatározása volt, nevezetesen, hogy ez perbírósági, vagy büntetés-végrehajtási szakmai döntés kell legyen. A fokozatváltás szabályozásának dilemmája már a 2013-as évben a Bv. kódex hatálybalépésekor is vitát képezett, a 2024. március 1-jei módosítás azonban alapjaiban újragondolta az eddigi rendszert.
A büntetés-végrehajtási fokozatok 2024. március 1. napja után is megmaradnak, e fokozatok a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 37. § vonatkozó rendelkezései alapján kerülnek kiszabásra a perbíróság által. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának perbírósági meghatározásakor továbbra is hatályban marad a Btk. 35. § (2) bekezdésében szabályozott egyel enyhébb, vagy egyel szigorúbb végrehajtási fokozat alkalmazásának lehetősége. A korábbi rezsimszabályok, biztonsági besorolás, illetve a részlegekre beosztás a büntetés-végrehajtási intézetekben döntetett el, a büntetés-végrehajtási bírói kontroll viszonylag csekély volt, a módosításra vonatkozó büntetés-végrehajtási szakmai igények a büntetés-végrehajtási intézet részéről merültek fel. A felmerült jogszabálymódosítási igény szerint a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy Európa legtöbb országában a fokozatok már nem büntetés kiszabási kérdésként, hanem büntetés-végrehajtási szakmai kérdésként jelentek meg.
A hatályba lépő módosítás célja az volt, hogy az elítéltek olyan homogén csoportjai jöjjenek létre, akiknek mindennapi életét a büntetés-végrehajtási intézeteknek együtt lehetséges kezelnie. A korábban hatályban volt szabályozáshoz képest (rezsimbesorolás, biztonsági besorolás) átláthatóbb szempontrendszer, kiszámítható előmeneteli rendszer jöjjön létre a kreditrendszer megalkotásával.[3]
A meghatározó elv a szabályozás során az volt, hogy mit tekintsen a jogalkotó alapjogi követelménynek, és mint ilyen, jogszabálymódosítással nem érintendő tárgykörnek a fogvatartottak mindennapjai újra szabályozása során. Ha ugyanis alapjogi kérdést érintő jogszabály módosítás következett volna be, szükséges lett volna a bírósági jogorvoslati jog biztosítása, például a büntetés-végrehajtási intézetekben elkövetett fegyelmi cselekmények következményeként fegyelmi büntetésül kiszabható magánelzárás fenyítés esetén ezért van bírósági felülvizsgálati lehetősége az eljárás alá vont fogvatartottnak. De a fogvatartottak intézeteken belüli életvitelét, például a hozzátartozókkal való kapcsolattartást, csomagfogadási szabályokat meghatározó szabályok módosítása nem alapjogi kérdés, ezért érintette e tárgyköröket a módosítás.
Kategória- és kreditrendszer
A bevezetésre kerülő kategória és kreditrendszer nagyon lényeges eleme az egyéni mérlegelés. A Bv. tv. 82. § 6. pontja szerint „a kategória az egyéniesítés alapelve alapján működtetett végrehajtási környezet, amely igazodik az elítélt visszaesési és fogvatartási kockázatához, magatartásához, együttműködési készségéhez, és amely az elítélt szükségleteihez igazodó reintegrációs programok biztosításával szolgálja az egyéni bűnmegelőzési célok megvalósítását”. A Bv. tv. 82. § 8. pontja pedig a kreditrendszer fogalmát adja meg, miszerint a
„kreditrendszer az elítélt magatartása, együttműködési készsége és a reintegrációs tevékenység keretében nyújtott teljesítménye alapján számított kreditértékeken alapuló előmeneteli rendszer, amelyben a szabadságvesztés tartamához igazodóan rögzítésre kerül azon kreditpontok száma, amelynek összegyűjtése esetén az elítélt a kezdeti besoroláshoz képest átkerülhet egy kedvezőbb kategóriába, és amelyhez mérten az elítélt által megszerzett és a tőle levont kreditpontok számértéke határozza meg a kategóriák közötti előre- vagy visszasorolását”.
A büntetés-végrehajtásnak a fogvatartottak végrehajtás során gyakorolt tevékenységét alapul véve kell mérlegelve döntést hozniuk a kreditrendszer szabályai alapján úgy azonban, hogy ez nem válhat a büntetés-végrehajtási intézetek diszkrecionális jogkörévé. Az intézetek által a kreditrendszer alkalmazása során hozott döntések feletti külső kontroll szerep a büntetés-végrehajtási bíráké, azonban e kontroll szerep nem azt várja a bíróságoktól, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek szakmai döntéseinek, szempontjainak felülvizsgálatát hajtsa végre, hanem a bíróság mérlegelő tevékenysége során vizsgálja egyebek mellett, hogy az intézet számot adott-e határozatában arról, hogy miért oly módon értékelte az elítélt magatartását, tevékenységét, ahogy azt tette.
A bíróságok feladata a jogszabálymódosítást követően tehát annyiban változatlan marad, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozatainak meghatározása megmarad a perbíróságok hatáskörében. Minden egyes esetben, amikor a büntetés-végrehajtási intézet kategóriabesorolást érintő határozatában a fogvatartottakra hátrányos módon kíván eltérni a törvény által meghatározott keretektől, bírósági felülvizsgálatnak van helye. A fegyelmi eljárás során alkalmazható magánelzárás fenyítés is jár(hat) kreditpont levonással, ennek bv. bírósági felülvizsgálata és az esetleges azonnali kategória visszasorolás esetében is fontos szerepet kap a bv. bíró, amennyiben ezen döntések ellen bv. bírói felülvizsgálatot kérhet az elítélt, akár külön-külön is e döntések ellen.[4]
A bv. által meghatározott kreditek teszik lehetővé az elítéltek előmenetelét a kategóriarendszerben. A jogszabálymódosítás során megalkotott szabályrendszer szerint minden kreditpont adása, vagy elvétele esetén nem lehetséges bv. bírói felülvizsgálatot kérni[5], de amikor az eredeti, foganatba vételkor meghatározott „menetrend” szerint a kategóriaváltás esedékes lenne/lehetne, a bv intézetnek számot kell adnia arról, hogy az adott időszakban mennyi kreditpontot szerezhetett volna az elítélt és ezzel szemben ténylegesen mennyit szerzett, ennek pedig mi az oka, ezen időszakokban pedig az intézet ezen számadása ellen élhet a büntetés-végrehajtási bíró felé jogorvoslattal az elítélt.
Kockázatelemzési vizsgálat fogja eldönteni, hogy a büntetés-végrehajtási intézet a terheltet mely kategóriába sorolja majd be.[6] A vizsgálatot a Bv. tv. 92. § (3)-(4) bekezdésében meghatározott büntetés-végrehajtási szerv folytatja le, azonban attól függetlenül, hogy mely szerv hozza meg a kategória besorolásról szóló döntést, arról határozatot kell hozni. A Bv. tv. 102. §-a deklarálja, hogy I. – V. kategórián belül milyen szempontok szerint lehet besorolni a fogvatartottakat, mely rendszerben az I. a legenyhébb, az V. pedig a legszigorúbb kategória.
Fogház végrehajtási fokozatú elítélt csak I., II., vagy III. kategóriába kerülhet, börtön fokozatú terhelt kivételesen és taxatíve felsorolt esetekben II., főszabály szerint azonban III., vagy IV. fokozatba kerülhet. Fegyház végrehajtási fokozatban töltött büntetés esetén kivételesen III. kategóriába, leggyakrabban a IV., vagy V. kategóriába lehet besorolni a terheltet[7]. A kiszabott egyéb büntetés (pénzbüntetés és közérdekű munka büntetés) szabadságvesztésre történő átváltoztatása esetén, elzárás büntetés során és letartóztatás foganatosítása alatt a kreditrendszer nem alkalmazandó.
Fontos rámutatni az új kategória- és kreditrendszer gyakorlati alkalmazása során arra is, hogy az segítséget nyújthat majd a büntetés-végrehajtási bírák számára a feltételes szabadságra bocsátással és reintegrációs őrizettel kapcsolatos eljárásokban meghozandó döntések kapcsán is.
Az időtartam és a kreditek viszonya is megemlítendő az új szabályozás taglalása során, hiszen a fogvatartotti teljesítményen kívül az időmúlás is hatással bír a kreditpontok alakulására. A megszerezhető kreditpontok számát és így a kategória előmenetel fordulópontjait alapvetően a kiszabott büntetés tartama határozza meg. A kreditpontok összegzésére hat havonta kerül sor, ezen hat havi felülvizsgálat során értékeli az intézet az elítélt tevékenységét, magatartását.[8]
A kódex módosítása során szabályozni kellett azt a gyakorlatban sűrűn előforduló esetet is, amikor az elítélten egymás után folyamatosan több szabadságvesztést, vagy a korábbi szabadságvesztés megszakításával újabb büntetést kell végrehajtani. Több szabadságvesztés büntetés esetén az újabb, vagy esetleg a korábbi büntetés megszakítása révén az újabban tölteni elkezdett szabadságvesztés esetén nem kerül az elítélt ismét a kezdeti kategória besorolásba, mert a töltendő büntetéseket, amennyiben ezeket folyamatában tölti az elítélt (akár egymás után, akár megszakítás következtében), a büntetéseket a rendszer homogén büntetésnek kezeli, egy egységes időtartamú beosztást, „menetrendet” kidolgozva a fogvatartott számára.[9] Ez alól kivételt bizonyos speciális bűncselekmények, pl.: szexuális deliktumok, vagy életfogytig tartó szabadságvesztések képeznek, ekkor a büntetés-végrehajtási intézetnek újra kell értékelnie az elítélt kategóriabesorolását.
Új büntetés-végrehajtási bírói eljárások
Szigorúbb kezdeti kategória besorolás felülvizsgálata az első új büntetés-végrehajtási bírói eljárás, új jogintézmény még az aktuális kategória besoroláshoz képest szigorúbb kategóriába visszasorolás bírósági felülvizsgálata, továbbá az azonnali kategória-visszasorolás elrendelésének bírósági felülvizsgálata, végül a kreditpontszámítás vizsgálatáról hozott határozat bírósági felülvizsgálata.
A már említett négy új ügytípus közös sajátja, hogy csak büntetés-végrehajtási bíró hozhat benne döntést, bírósági titkár nem rendelkezik hatáskörrel ezek elbírálásában. E döntések ellen fellebbezésnek helye nincs, azaz az elsőfokú határozatot a büntetés-végrehajtási intézet hozza meg, mely elleni jogorvoslat előterjesztése esetén a másodfokú határozat meghozatala kerül büntetés-végrehajtási bírói hatáskörbe.
Összegzés
A kreditpontokon alapuló új kategória rendszer tehát egy objektív alapú motivációs rendszer kíván lenni, mely az elítéltek számára is kiszámítható rendszerét adja lehetséges előmenetelüknek, szemben a korábban hatályban volt rezsim és biztonsági kockázat alapú osztályozással. A kategóriákon belüli mozgási lehetőség pedig, mivel az elítéltek mindennapjait markánsan befolyásoló kedvezményekkel, vagy negatív irányban az azoktól történő megfosztással járhat, nyilvánvalóan befolyásolni fogja az elítéltek magatartását, növelve együttműködési hajlandóságukat. Előre meghatározott keretek között – amennyiben például fegyház végrehajtási fokozat töltése esetén a legjobb esetben sem érheti el a fogvatartott az I. kategóriabesorolást – a terheltnek nem „csak” elvont, a további életvitelére vonatkozó elvei kapcsán, hanem a büntetés-végrehajtási intézeten belüli mindennapi életvitelét jelentősen befolyásoló következményei lesznek a mindennapi magatartásuknak, többletfeladatok vállalásának, tanulásuknak, munkavégzésüknek.
A Bv. tv. módosításáról szóló normával bevezetett új kategória- és kreditrendszer, mint motivációs rendszer a jogszabály indokolása szerint „erősíti az elítéltek felelősségvállalását, érdekeltté teszi a végrehajtás rendjének megtartásában és a reintegrációs terv megvalósításában, mindez pedig azzal, hogy a jogkövető magtartás pozitív elismerést nyer, az egyéni büntetési célok megvalósulását segíti”. Ezen eredmények elérése pedig nem más, mint magának a büntetés-végrehajtásnak az igazi értelme. Ha ugyanis valóban hiszünk a szabadságvesztés büntetés elítéltekre ható nevelési képességében, abban, hogy képes beláttatni az addig még cselekménye kapcsán megbánást nem tanúsító fogvatartottal is, hogy rosszat cselekedett, szabályt szegett, továbbá ha ugyanebben a rendszerben egy bűnelkövető azt tapasztalja, hogy amennyiben korábbi tetteiért felelősséget vállal, betartja a rá vonatkozó szabályokat, akkor „cserébe” saját mindennapi életét is könnyebbé tudja tenni, úgy szükségszerűen hinnünk kell abban is, hogy a bűnelkövetők attitűdje is változni fog, nem csak a büntetés-végrehajtás intézményén belül, hanem szabadulása után a társadalom egyéb rendszereiben is.
Bibliográfia
A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény
A büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról szóló 2023. évi XCVII. törvény végső előterjesztői indokolása
Büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról szóló 2023. évi XCVII. törvény
Hivatkozások
- Büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról szóló 2023. évi XCVII. törvény. ↑
- A Bv. tv. 99.§ (1) bekezdése például kifejezetten utal rá, hogy a „jogszabályban meghatározottak szerint” szerezhet, illetve veszíthet az elítélt kreditpontokat. ↑
- Ld. Büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról szóló 2023. évi XCVII. törvény indokolás általános indokolásának Bv. tv.-re vonatkozó része. ↑
- Bv. tv. 24. § (1) bekezdése. ↑
- Bv. tv. 100. § (3) bekezdése. ↑
- Bv. tv. 92. §. ↑
- Bv. tv. 97. § (3) bekezdése. ↑
- Bv. tv. 99. § (7) bekezdése. ↑
- Bv. tv. 97/A. §. ↑